Adventi gondolatok – Révész Tibor

Adventi gondolatok címmel indítottak újra közös sorozatot a Kárpát-medencei református rádiók. A rövid elmélkedések karácsonyig minden napra lelki táplálékot kívánnak nyújtani a hallgatóknak, olvasóknak. Révész Tibor zselízi (Szlovákiai Református Keresztyén Egyház) lelkipásztor gondolatait olvashatjuk:

„Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne.” (Zsolt 40)

Idén november utolsó vasárnapján köszöntött ránk advent első vasárnapja, amely világszerte egészen különös helyzetben talál Krisztus-hívő és Krisztus-követő emberekre. A koronavírus okozta előírások miatt másként vagyunk kénytelenek megélni a karácsony előtti négy hetet. És bár a járvány még szedi áldozatait, a világ nagy része folytatásra készül. Örömünkre megnyílhattak újra a templomok. Bár sok kérdés volt bennünk az enyhítések kapcsán, de látva, hogy az üzletek, bevásárlóközpontok zsúfolásig tele vannak, érezzük, hogy templomaink sem hordoznak nagyobb veszélyt, mint más helyek.

Nagyon várjuk mindannyian, lelkipásztorok, gondnokok, presbiterek, gyülekezeti tagok a találkozást egymással és Istennel, hogy közösen abban a hitben erősödjünk, hogy aki őt várja, ahhoz lehajol, aki benne bízik, azt boldoggá teszi. Együtt tudjuk megvallani előtte: Téged várunk az adventi időben, közeledve a karácsony ünnepéhez.

Téged várunk, Urunk, bűnök és bajok tervét hordozva, testünk-lelkünk fáradtságát napról napra érezve.

Az advent mindig a várakozás, készülődés, Krisztus-várás ideje. Jó tudni azt, hogy jön az Úr, érkezik hozzánk Isten, és készít nekünk valamit, amire tudnunk kell nyitottnak és késznek lenni. És ez a különös adventi időszak idén emlékeztet arra, hogy milyen fontos megtanulni várakozni. Ugyanakkor ott lehet sokunkban a kérdés, hogy „mi jót várhatok még, Uram, tőled?” Hiszen olyan sok mindenen mentem már keresztül. Betegség ért, amiből nem tudom, lesz-e gyógyulás, nem várt esemény történt a családban, elvesztettem a szerettemet, aki fontos volt számomra, és számtalan olyan dolog, amely elbizonytalanít a mindennapokban. Mit várhatok, Uram, tőled?

Sokszor talán már semmit sem várunk, mert panaszkodunk, zúgolódunk, és nem látjuk meg, hogy Isten munkálkodik a mi életünkben.

Valaki egyszer azt mondta, hogy boldog minden reggel, mert várja, mit készített el neki aznapra az Úr. Lehet, hogy apróságokról van szó, de mennyi öröm, boldogság van annak az embernek a szívében, életében, aki mindennap vár valamit – valami jót Istentől –, és észre is veszi mindazt, amivel megajándékozta őt Isten.

A jövő bizonytalan. De adja Isten, hogy az adventi időben, az idei karácsonyi ünnepkörben, még ha rövidebb alkalmakon is, de egészségben együtt tudjunk lenni újra. Ha azonban mást tartogat Isten számunkra, nem mondhatjuk, hogy nem vagyunk felkészülve, felkészítve rá, hiszen hosszabb idő után szól újra az ige, szól Isten megtérésre hívó szava, sürget, biztat, bátorít, hogy bízd rá magad. Így kívánok mindenkinek áldott készülődést, várakozást és áldott ünnepeket.

Az adventi gondolatok meghallgathatók mindennap az Agnus Rádióban.

Borítókép: Kiss Gábor