Immáron harmadik alkalommal találkoztak a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye gyülekezetei október 29-én. A lassan hagyományosnak mondható egyházmegyei találkozó helyszíne a Székelyudvarhely Belvárosi templom volt, ahol közel negyven gyülekezet képviseltette magát az eseményen. Az idei találkozás tematikája a keresztyén családmodell, valamint a család mint közösségi megtartó erő  köré csoportosult.

A „Család hitvalló napja” címmel meghirdetett rendezvényre zsúfolásig megtelt a belvárosi református templom. Gede Ildikó belvárosi lelkésznő házigazdaként köszöntötte az egybegyűlteket. Kántor Csaba esperes köszöntőjében a Prédikátor 4:9-12 alapján arra hívta fel a figyelmet, hogy a „hármas kötél” jelképezi azt a férfi és nő közötti kapcsolatot, amely Isten jelenlétében létezhet csupán és így Isten áldásának hordozója. Tőkés Zsolt egyházmegyei főgondnok köszöntő beszédében felidézte, hogy nagycsaládba felnőve, nyolc testvér egyikeként saját maga is megtapasztalhatta, hittel lehet a családot megtartani, hitetlenül nem. A köszöntő beszédeket követően a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium kórusa valamint a Szike ifjúsági zenekar műsora következett.

 „Család, hit, siker” címmel egy érdekfeszítő előadást hallgathatott a közönség, melyet Balczó András tartott. Balczó András háromszoros olimpiai, tízszeres világbajnok öttusázó, a Nemzet Sportolója 1938. augusztus 16-án született Kondoroson. 1960-ban Rómában tagja volt az olimpiai aranyérmes öttusa-válogatottnak, egyéniben akkor a negyedik helyet szerezte meg, 1968-ban Mexikóvárosban egyéniben ezüstöt, csapatban aranyat nyert, 1972-ben pedig Münchenben – 34 évesen – egyéni olimpiai bajnokságot nyert, míg csapatban ezüstöt. Visszavonulását követően nem tartottak igényt tapasztalataira, szaktudására. Hogy az öttusa közelében maradhasson, 1973-tól belovaglóként dolgozott, majd mivel úgy érezte, hogy nem részesült a teljesítményeit, személyiségét megillető támogatásban, távol tartotta magát a sporttól. 1983-tól szellemi szabadfoglalkozásúként tevékenykedett. 1976-ban Kósa Ferenc készített sikeres filmet Küldetés címmel melyben már akkor sem rejtette véka alá, hogy istenhívő. Előadására elkísérte felesége, Császár Mónika, aki szintén élsportoló volt, a Müncheni olimpián bronzérmes tornászválogatott tagja. Nemcsak sportolói sikerek jellemzik életüket, hanem a családi életben is, hiszen 12 gyermek boldog szülei.

Balczó András előadásának elején elmondta, hogy az élettörténetének néhány állomását fogja felidézni, és ezekre fűzi rá az általa fontosnak tartott üzeneteket. Mindjárt a legelején tisztázni kívánta az ő beszéde semmit sem ér, ha azt nem a Szentlélek tölti meg lélekkel. Elmesélte, hogy bár lelkészi családból származik, édesapja evangélikus lelkész volt, ifjú korának volt egy olyan időszaka, amikor meg volt győződve Isten nem létezik. Az igazi hitre éppen édesapja elvesztése miatti fájdalmában döbbent rá. Ugyanakkor azt is megtapasztalta, hogy bár a siker intenzíven jelen volt az életében mégsem tette ez tökéletesen boldoggá. „Mivel az akarást ajándékba kaptam, nem lehetek rá büszke. De a legnagyobb titok is az akaraterő. Nekem a Jóisten az öttusára adta. Nem én gerjesztettem, a bennem lévő igyekezet tanúja voltam. Versenyzésem vége felé ez a nagy akarás csökkenni kezdett, mivel rájöttem, hogy az úgynevezett boldogság és a sikeresség közt nincs kényszerkapcsolat.” Valahányszor az ember elér valamit mindig ott a kérés: és akkor mi van? „Istenként tekintünk vágyainkra és ez által bálványimádókká válunk” – vallja Balczó. Részletesen felelevenítette a 72-es egyéni olimpiai bajnoki cím megszerzésének lelki állomásait. Ekkor vált életének meghatározó igéjévé a Máté evangéliumából jól ismert idézet: “Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja”. A gond mindig ott kezdődik, hogy a sikeréhes ember felül egy trónra hogy ott pöffeszkedjen, de erről nagyon hamar le lehet pottyanni, ha viszont az Isten ül az őt megillető helyre, az ember is a helyére kerül és le tud számolni félelmeivel. Aktív sportolói karrierje után bár szeretett volna az öttusasportban maradni, szövetségi kapitány lenni, csak alantas belovaglói állást ajánlottak neki, melyet tíz éven keresztül végzett alázattal. Tíz év után úgy érezte végleg hátat kell fordítani az öttusának, más feladatok után nézni. Azóta szellemi szabadfoglalkozásúnak tartja magát. Családi élete is példamutató, feleségével öt gyereket terveztek, aztán miután megszületett az ötödik, „minden évben született még egy utolsó”. Így hat fiúval és hat lánnyal áldotta meg őket Isten. Meggyőződése hogy a helyes nevelés alapja, ha a szülő otthon nem prédikál a gyereknek, hanem példát mutat az életbe. A hitre nevelésben is ez az egyetlen járható út, „nem lehet a gyereket pofonnal a templomba kényszeríteni”! Balczó András előadása egy olyan hiteles és „életszagú” bizonyságtétel volt, mely bizton állítható, felért egy tucat prédikációval.

Az előadást követően került sor azon emléklapok átadására, mellyel a kerek évfordulós házaspárokat köszöntötték. Előbb egy imádságos fogadalomtételre került sor, melyet Gede Ildikó vezetett, majd Kántor Csaba áldást mondott az ünneplő házaspárokra. Az ebédszünetet követően rövid áhítatszerű lelki ráhangolódásra került sor, melyet a hallgatóság köreiből kiálló gyerekes családok mondtak el. Az ünnepi istentiszteleten Kántor Csaba hirdette Isten igéjét a János 15:4-5 alapján! A szőlőtő és a szőlővessző példáján keresztül hangsúlyozta Jézus olyan életközösséget teremt, mely legfőbb gyökere az emberi életnek. Milyen közösségünk kell legyen Istennel? Szükség van egy mély és szoros közösségre, mert ha elválik tőle, akkor meghal. Az Istenben mélyen gyökerező élet mindennél fontosabb, mert ha az emberi élet  nem gyökerezik elég mélyen és csupán felületes ez a kapcsolat akkor a gyümölcs éretlen és ízetlen lesz, ha viszont megmarad abban akkor Isten megáldja és oltalmazza a közösséget, a családot. Az igehirdetést követően úrvacsoraosztásra került sor ahol az ágendai szolgálatot dr. Bekő István Márton lelkipásztor végezete. Gede Ildikó a rendezvény lezárásaként néhány zárógondolatot fogalmazott meg, majd köszönetet mondott a rendezvény támogatóinak.

Szöveg és fotó: Juhász Ábel