Idén Berekfürdőn ültek össze november 3. és 5. között a GeKIB őszi találkozójára a Kárpát-medencei ifjúsági munkával foglalatoskodók, amelyen az Erdélyi IKE, a marosvásárhelyi MIFIKE és a Kolozsvári FIKE képviselete is jelen volt. Én, mint a kolozsvári FIKE újdonsült főmunkatársa, vettem részt először ezen az eseményen.

GeKIB? Mit takar ez a rövidítés? – teszed fel magadnak a kérdést. „Így írjuk–> GeKIB és így ejtjük–> Kárpát-medencei Ifjúsági Egyeztető Fórum”- magyarázta a Zsinati iroda, ifjúsággal foglakozók vezetője, Szontágh Szabolcs a sokak számára keveset mondó megnevezést.

Ez a GeKIB egy kicsit más volt, mint a többi, mivel a mostani alkalomra a megyei referenseket (előadókat) is meghívták. Az ők dolguk nem más, mint a kapcsolattartás az adott megyében lévő gyülekezetekkel és a Zsinati irodával.

A program ismerkedéssel kezdődött. Tudomást szerezhettünk a Kárpát-medencei ifjúsági munkával foglalkozó szervezetekről, azoknak működéséről és aktív tevékenységeiről. 

Ezek után a Csillagponttal kapcsolatos fontos információkat egyeztettük, melynek a jövő évi témája a bizalom lesz. Azon is gondolkodtunk többek között, hogy milyen önálló programokkal tudunk ehhez a találkozóhoz hozzájárulni.

Az est beszélgetéssel fejeződött be egy kis borral és zsíros kenyérrel fűszerezve. 

Kedden délelőtt Járay Márton és Thoma László lelkipásztorok vezetésével egy előadáson vettünk részt, melynek témája a csoport volt. Szó volt a különböző csoporttípusokról, a csoport „életszakaszairól”, a csoporton belüli problémák/viták kezeléséről, és nem utolsó sorban az egyházi csoportok sajátosságairól és arról, hogy egyáltalán milyen a jó csoport. Praktikus ötleteket és annál is jobb tanácsokat kaphattunk arra nézve, hogy hogyan vezessük saját csoportjainkat céltudatosan és ebben mi, mint vezetők, hogyan lehetünk a leghatékonyabb „eszközök” a csoportra nézve.

A nap további részében a kamaszok életkori sajátosságairól és a közösségbevonásról tartott előadást Kerekes Szabolcs. „Elvárások helyett a szeretet a motiváció.”- hangzott el az előadáson.

Az est folyamán kisebb csapatokba tömörülve megpróbáltuk felvázolni az ideális állapot tényezőit és azt, hogy jelenleg hol állunk ehhez képes, illetve mi segít a jelentől eljutni az ideális jövőképig.

Arra jöttünk rá mindnyájan, hogy tudatában vagyunk annak, milyen problémákkal/ akadályokkal állunk szemben és azt is pontosan tudjuk, hogyan lehetne ezt korrigálni, egymás munkáját segíteni. 

A GeKIB-en résztvevők ezt látjuk alapvető problémának: a bizalmatlanság és a kommunikáció hiánya, melynek gyümölcse a „szerény együttműködés”. Mi segítene abban, hogy ez ne így legyen?- mindenki felteheti önmagának ezt kérdést! …

Mi arra a következtetésre jutottunk, hogy első sorban az segítene, ha egységben gondolkodnánk. Fontos az, hogy egymás között kommunikáljunk (itt jön be a megyei referensek fontossága), lelkesen együttműködjünk, egymást bátorítsuk, alázatosak legyünk egymás iránt. Ami mindenki számára elengedhetetlennek tűnt az nem más, mint a személyes kapcsolatok fenntartása és ápolása. Erre kifejezettem hangsúlyt kell fektetni.

Szükségesnek tartjuk a munkatársképzést, olyan ifjúsági vezetők szolgálatba állítását, akiknek nem feltétlenül lelkészi végzettségük van, továbbá szívügyüknek érzik a fiatalokkal való foglalkozást. Természetesen mindehhez szükségesnek találtunk egy ifjúsági stratégiát létrehozni/kidolgozni, ami segítene abban, hogy minél hatékonyabban tudjuk motiválni a fiatalokat, vonzani tudjuk őket „a keskeny út felé”.

Csodálatos volt számomra ez a 3 nap. Keményen agyaltunk, dolgoztunk, közben ismerkedtünk, viszont megvolt az ideje és a helye a munka mellett a dicsőítésnek, az imaközösségnek és a lazításnak is. Jó volt látni az emberek hozzáállásából, hogy tényleg akarnak a fiatalok ügyéért tenni. 

Tudjuk, hogy Isten kegyelméből mennyi fiatal bízatott ránk és talán még jobban azt, hogy ezért megéri bármilyen kemény szolgálat. 

Hálás vagyok Istennek, hogy ennek a nagy csapatnak én is a tagja lehetek! Hajrá GEKIB!    

 

Szöveg: Bódi Rozália

Fotó: Bölcsföldi András, Szontágh Szabolcs