„Köszönjük, hogy ismét otthon lehettünk egy hétig” – talán ez a legtalálóbb, legszebb megfogalmazása mindannak, amit 55 fiatal egy héten át érzett, tapasztalt, tanult a hetedik alkalommal megrendezett IKE Gitártáborban, Algyógyon, július 20-27 között. 

Régiek és újak, kezdők és profik együtt zenéltek, próbálkoztak új akkordokkal, pengetésekkel, ritmusgyakorlatokkal. Mindenki a maga szintjének megfelelő csoportban sajátíthatta el a gitározás fortélyait. 

De nemcsak gitározásból állt a hét. A napi programban az oktatás mellett szerepelt még reggeli áhítat és esti bibliaóra, sport, játékok, kirándulások. A résztvevők csapatokba osztva egy musicalt kellett előkészítsenek a megadott téma és stílus alapján. Így került megrendezésre, musical formájában az „Ádám és Éva”, „Bábel tornya”, a „Noé bárkája”, „A tékozló fiú” és a „Dávid és Góliát” bibliai történetek. 

Fejlődhettünk zenei téren, de szellemiekben és lelkiekben is. 

Minden évben új téma kerül feldolgozásra a bibliaórákon, amelyek közelebb vihetik a fiatalokat önmaguk megismeréséhez. Idén a jövő, a célok, tervek voltak terítéken, és a beszélgetések során újabb és újabb kérdések vetődtek fel, amelyekre közösen próbáltuk megtalálni a válaszokat, és amelyek elgondolkodtatnak: hová tartok, mit szeretnék elérni, kik vannak ebben segítségemre, mik az akadályok, használom-e eléggé a tehetségemet a célom elérése érdekében? 

Olyan hangulata volt a tábornak, amely lehetővé tette, hogy senki ne féljen kimondani a véleményét, kimutatni az érzéseit. Évek óta vannak olyan emberek, akik visszajárnak, de az újak is mindig otthonra találhatnak ebben a közösségben. 

Az utolsó nap volt a legnehezebb. Könnyek között mondtunk búcsút egymásnak. Résztvevők és szervezők egyaránt fájó szívvel integettünk egy-egy útnak induló autó után. Sokan csak egy év múlva találkozunk, de biztosak lehetünk benne, hogy az egy hét élményei, emlékei örökre velünk maradnak, erőt adnak. A tudat, hogy egy ilyen közösség tagjai lehetünk, sokunkat biztonsággal, örömmel tölt el. 

Nagyon nehéz szavakba önteni mindazt, amit a táborban tapasztaltam. A rengeteg szeretet, odafigyelés, amit egymásnak nyújtottunk, hatalmas lelki töltetet adott. A résztvevők a tábor után is folyamatosan kommunikálnak egymással és máris várják a jövő évet, az újabb találkozást. 

Az egyik résztvevő a következőképpen írja le a gitártábort: „Van egy szó. Egy szó, amely magába foglalja a szeretetet, a barátságot, a zenét, a bizalmat, a vidámságot, az elfogadást, a segítőkészséget, az összetartást, nehéz megfogalmazni azt a sok mindent, amit ez a bizonyos szó tartalmaz. Ez a szó a gitártábor.” 
A tábor nem valósulhatott volna meg a Bethlen Gábor Alap nagylelkű támogatása nélkül, akinek ez úton is köszönjük! 

Gál Adél