Brassói 20+ ifjúság a feketehalmi börtönben

Április 15-én, a húsvéti nagyhét elején a brassói 20+ ifjúság néhány tagja bekerült a feketehalmi börtönbe. Szerencsére nem bünügy miatt kerültünk oda, hanem önszántunkból mentünk be. Ez az akció egy régebben elkezdett projekt része volt, amelynek az a célja, hogy hátrányban élő személyeket látogatunk meg. Karácsonykor ugyanis a fogyatékos gyermekeknek okoztunk meglepetést éneklésünkkel a Tractor negyedbeli iskolában, s már ezen esemény után felmerült a folytatás gondolata: kinek tudnánk örömöt szerezni? Így született meg az ötlet, hogy menjünk és látogassuk meg a börtönbe zárt rabokat.

Brassói 20+ ifjúság a feketehalmi börtönben

Ez az ötlet meg is valósult. Reggel kilenckor találkoztunk a Szent János utcai parókián, ahonnan autóval indultunk Feketehalomra. Útközben a lelkipásztor felvilágosított a benti viselkedésről, mit tehetünk bent, hogyan viszonyuljunk feléjük.

Megérkeztünk, a bejáratnál ellenőrzés várt. Aki már utazott repülővel, azt tudja, milyen ellenőrzés lehetett ott. Különösen figyeltek arra, hogy ne vigyünk be tiltott tárgyakat mint mobiltelefon, szim-kártya, MP3-as lejátszó. Aztán vagy 5 kapun keresztül elvezettek a kápolnába, ahol Jári Zsolt, a belvárosi református gyülekezet beosztott lelkipásztora tartott egy istentiszteletet a nagypéntek üzenetéről a János ev. 19,16-24 alapján. Az istentisztelet a keresztrefeszítés történetét dolgozta fel a kereszt körüli történések alapján:

1. Mi történt a városban? A nép vezetői, a főpapok és írástudók nagyjából megnyugodtak, hogy sikerült kierőszakolniuk Pilátustól Jézus kivégzését. Az általuk gyűlölt és rettegett Krisztus a kereszten van, és onnan már semmi csoda révén sem szabadul meg. Legalábbis ezt remélték.

A város pedig készül a nagy ünnepre. Mindenki beszerezte a szükséges kellékeket, a családok is, a templomi papság is. Készen vannak a páska-vacsorára az áldozatra elkészített bárányok, és estefelé a több napos jövés-menés után elcsendesedik a város, kezdődhet a nagy ünnep, a szabadulás ünnepe, amelyen minden évben emlékeznek arra, hogyan hozta ki Izrael népét Isten az egyiptomi rabszolgaságból. Csak arra nem gondolt senki, hogy éppen a Szabadítót ölték meg.

2. Mi történt a kereszten? Miközben a város így készül az ünnepre, és így is képes ünnepelni, aközben a kereszten a világtörténelem legjelentősebb csatáját vívja egyedül az Isten Fia.

3. És mi zajlik közben a kereszt alatt? “A katonák, amikor megfeszítették Jézust, fogták felsőruháit, elosztották négy részre, mindegyik katonának egy részt. Fogták köntösét is, amely varratlan volt, felülről végig egybeszőve. Ekkor ezt mondták egymásnak: “Ne hasítsuk el, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!”

Osztozkodnak a vitézek, miközben Jézus ezt a győzelmes csatát vívja érettük is a kereszten. Mint ahogy osztozkodunk mi is az ünnep előtti napokban, hogy kinek mi a feladata, ki mit kapjon. Osztozkodnak a gyerekek a locsoláskor kapott pénzen meg édességen, és közben osztozkodnak az érdekcsoportok, hogy mekkora területeket tarthatnak ellenőrzésük alatt most Ukrajnában, Osztozkodás történik váláskor, még az egyetlen gyereket is ketté akarják szakítani. Ugyanakkor folynak a perek, számon tartunk minden sérelmet, minden sértő szót is, és megtoroljuk. Üzletté vált az egész világ. És sokszor észre sem vesszük, hogy minket is ez a kérdés mozgat: mi hasznom lehet belőle?

Mennyire mások azok, akik tudják, hogy közben mi történik a kereszten! Ezek felnéznek a keresztre. És ahogy felnéznek, egyszerre kiderül, hogy milyen jelentéktelen sok minden, amiből olyan nagy ügyet csináltak. Mennyire nincs értelme számon tartani mások sértő szavait, de nem szükséges számon tartani a mi apró szívességeinket sem, amiket tettünk. Van, aki azt számon tartja.

A keresztre néző embereknek az lesz az örömük, hogy minket tart számon valaki. Aki azt mondja onnan a keresztről is: “Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!” “Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha tűzben jársz, nem égsz meg”, mert éppen a pokol tüzébe Ő ment be helyettünk.

Az istentisztelet keretén belül szerepeltünk mi is a Madárkalitka című előadással. (Az érdeklődőknek húsvét vasárnapján megtekinthető lesz a Brassó I. Belvárosi templomban a 10.30-kor kezdődő istentisztelet keretében). A darab két részes volt: egy „földi” és egy „szellemi” szimbolisztikával bíró rész, amely a Jn 3,16-ra alapult „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki nem érne el az előadásra, de szeretné látni a darabot, majd feltesszük a hivatalos Facebook oldalunkra.

Külön élmény volt mindannyiunk számára ezen hátrányos helyzetű emberekkel találkozni. Biztonsági okokból személyes beszélgetésre nem nyílt alkalom, viszont a bezártságot, leszűkült életperspektívát, reménytelenséget vagy éppen sötét gondolatokat le lehetett olvasni az arcokról. Különös jó érzés töltött el, hogy az egyik elítélt jól ismerte az általunk előadott énekeket is. Azt kell tudni azért az elítéltekről, hogy nem feltétlenül szocializálódtak egyházi közegben, s a tény, hogy 24-en istentiszteletre jöttek el, ki is váltotta egyes társak gunyoros, ironikus megjegyzését. A rabságban hirdetni a felszabadítás igéjét, külön kihívás, hiszen ezeknek az emberek kívülről bekerítve és a társadalomtól elkerítve csak belsőleg, lelkileg élhetik meg szabadságukat, amelyet viszont Krisztus még nekik is megad.

Énekes műsorunk és ünnepi gondolataink is egyik ifjúsági énekünk alapján a következő gondolattal záródtak: „Ajtódnál valaki megáll/…/Nyisd ki szived kapuját” és ne legyünk közömbösek a nagypéntekkel szemben; ne legyünk olyanok, mint a római katonák, akik még egy halott emberen is profitálni akarnak, hanem nézzünk rá és kérjük, hogy bocsásson meg, mert miattam-miattad, helyettem-helyetted, értem-érted tette mindezt Jézus.

Még nem teljesen világos, hogy milyen formában végezhetnénk tovább ezt a szolgálatot, hiszen hivatalos együttműködési szerződést kell a börtönnel aláírni. Sajnos egyházkerületünk nem támogatja a börtönlelkészi szolgálatot, de talán minden egyes ilyen próbálkozás üzenetértékű lehet felhívni a figyelmet arra, hogy milyen fontos ez a szolgálati terület is. A leggyümölcsözőbb példája ennek a váci börtönmisszió, amelynek hatására csökkent a bűnözők visszaesésének aránya, a börtönkórus szereplései pedig országszerte hirdetik az Isten hatalmas megváltoztató erejét.

Áldott, békés, megszentelt ünnepet kiván Húszplusz közösségünk mindenkinek.

 

Pattantyus Ede, Jári Zsolt