2014. március 10-12. Parajd

Urbán Andor református konferenciaközpont és pihenősziget

Mire is vállalkoztam, mikor értekezleti elnök lettem? Mi a feladatom, egyáltalán alkalmas vagyok-e erre a feladatra? Számíthatok-e valakire ebben a munkában? Hogyan lehet ezt jól csinálni? Hogyan tudom a saját szempontjaimat érvényesíteni? Mit rontottam el, és hogyan lehet helyrehozni?

Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekkel minden értekezleti elnök szembesült, és most együtt kerestük a közös- és a személyre szabott válaszokat. Ehhez vitt közelebb bennünket az, hogy ismerkedtünk a munkatársakkal, megosztottuk egymással sikereinket és kudarcainkat, szembesültünk azzal, hogy milyen nehéz kényes kérdésben döntést hozni és azt másokkal szemben képviselni és érvényesíteni. Azt is megéltük, hogy milyen nehéz akár csak tucatnyi szolgatársnak egymásra hangolódni, az időbeosztást összeegyeztetni, milyen különbözőképpen éljük meg ugyanazt az áhítatot – és ez bizony kemény lecke nekünk, amit érdemes komolyan venni, mikor nagyobb közösségnek próbálunk bármit szervezni. Arra is alkalmat találtunk, hogy az októberi értekezletet kezdjük tervezni-szervezni, már körvonalazódnak az első elképzelések. Tettük mindezt néha játékosan, máskor elmélyült beszélgetésekben, szabadidőben, a Küküllő csobogását vagy éppen cselló hangját hallgatva. Köszönettel tartozunk Roth Leventének, aki a csapatépítő foglalkozást vezette, és Székely Józsefnek, aki az értekezleti feladatokat segített végiggondolni és tisztázni.

Reméljük, hogy a munkatársképzőnek lesz gyümölcse, és az sokakra – azokra a lelkészekre, akikért ez a munka folyik – kihat majd. És bízunk abban, hogy ez újabb utakat nyit meg, hogy akár a háztető megbontása árán is a mi Urunk elé vigyük egymást.

Beke Boróka, ERLÉSZ elnök