Kétszáz éves templomukért adtak hálát a szotyoriak

Temploma építésének 200 éves évfordulóját ünnepelte a Szotyori Református Egyházközség gyülekezete november 16-án. A hálaadó istentiszteleten a gyülekezet fiataljai és a Sepsi Református Egyházmegye presbiteri kórusa szolgált.

A 200 éves évfordulón Kolumbán Vilmos József püspök hirdette az igét. 📸 Kiss Gábor

Kolumbán Vilmos József püspök a Józs 4,6-7 versei alapján az emlékeket őrző múltról, az állandóság megtartásáról beszélt. Amikor egy ember házat épít, nemcsak lakóteret hoz létre, hanem beleépíti szeretetét, gondoskodását, de emlékét is abba. Hiszen természetes emberi vágy, hogy emlékeket hagyjunk magunk után. Ahogy azonban telik az idő, és fogy az ember ereje, a ház állapota is romlani kezd, s amikor gazdája eltávozik, az örökösök döntik el, továbbviszik-e az eredeti szándékát, vagy újraformálva feladják azt.

A 200 éves szotyori templom. 📸 Kiss Gábor

Erdély falvait járva alig találunk száz évnél régebbi épületeket. De minden településen áll egy templom, amely valóságos emlékhelyet, egyben jövőbe mutató reményt is jelent. Ugyanis amikor egy templom elkészül, az nemcsak a jelen generációjának, de az évszázadok múlva élő generációnak is épül. Mert amikor az ember templomot épít, azzal az állandóságot keresi, nem a saját, hanem Isten dicsőségére. A felolvasott ige először egy különleges helyzetben hangzik el: a honfoglalás pillanatában, a pusztai vándorlás után, amikor a nép megérkezik az Ígéret Földjére. Ebben az igében az emlékállítás szándéka jelenik meg, amikor Józsué arra buzdítja a népet, hogy helyezzenek el emlékköveket a jövő nemzedékei számára. Ezek a kövek a hűséges Istenre emlékeztetik az utánuk jövőket, arra a segítőre, akihez bármikor fordulhatnak. Az emlékkövek tehát nem az állítók nevét vagy dicsőségét őrzik, hangsúlyozta a püspök, hanem azt hirdetik az elkövetkező generációknak, hogy azon a helyen Isten megszabadította és támogatta az ő népét. „Emlékeztetni az arra járót, hogy Isten az, aki egy nép mögött van, és aki évszázadokon át megtartja őket.” – ez volt az ősök szándéka az emlékhellyel. Ez volt Szotyor 200 évvel ezelőtti református gyülekezetének szándéka is a templom felépítésével: hitvallásukat fejezték ki Isten iránt, és biztosították a közösség jövőjét.

A templom építéséről Sánta Imre lelkipásztor számolt be. 📸 Kiss Gábor

Sánta Imre szotyori lelkipásztor ünnepi köszöntésében háláját fejezte ki, hogy Isten nemcsak a templomot őrizte meg kétszáz éven keresztül, hanem magát a közösséget is megtartotta. „Jó együtt lenni, jó együtt hálát adni Istennek.” – mondta a lelkipásztor. „Ezt a templomot őseinktől kaptuk, kötelességünk megőrizni, és átadni az utánunk következő nemzedéknek” – fogalmazott a lelkipásztor, aki a gyülekezet lelkére kötötte, hogy az esedékes belső felújítás is elsősorban az ő felelősségük lesz.

Szotyor első templomának legelső írásos emléke 1463-ból származik. A templom elődjéről egy 1801-es feljegyzésből azt is megtudjuk, hogy az várfallal volt körülvéve. Az azt követő templom felépítésének szükségességéről egy 1715-ös generális vizitáció jegyzőkönyvéből értesülünk, amely a perselypénz új templomra való fordítását javasolja. Azonban ez az építés a következő száz évben sem történik meg. 1802. október 26-án földrengés következében megrongálódik a vártemplom, így 1814-ben ismét elkezdődik egy gyűjtés. Az adományozók névsora ma is ismert, hiszen a gyülekezet levéltárában van az adományozók listája. 1816-ban valóban elkezdődik az új templom felépítése a régi templom és a vár anyagából. Anyagi nehézségek miatt 1819-ben, majd 1822-ben eladják a régi templom helyét két részletben, majd a befolyt összegből 1825-re befejeződik a ma is álló templom építkezése. A templom torony nélkül épült fel, a tornyot 44 évvel később toldják a templomhoz, amit 1871-ben fejeznek be. A templom a régi épületből megmaradt szószékkoronával és három haranggal működik, 1939-ben pedig új orgonával bővül. Ezekből mára a legkisebb, 600 éves harang maradt meg, a ma működő másik két harang pedig 1925-ből származik. A templomot a 20-21. században többször javították, legutóbb 2015-17-ben esett át külső javításokon, az elkövetkező években pedig a templom belsejét tervezi felújítani a gyülekezet.

A gyülekezet gyerekei mellett a Sepsi Református Egyházmegye presbiteri kórusa is bizonyságot tett a hálaadó alkalmon. 📸 Kiss Gábor

„Kiválasztottam, és megszenteltem ezt a templomot, hogy itt legyen az én nevem mindörökké…” – köszöntötte az ünneplőket a 2Kron 7,16 verseit olvasva Dénes Előd, a Sepsi Református Egyházmegye esperese. Az Izrael első templomának felszentelésekor elhangzó igére reflektálva az esperes felidézte, őseink kétszáz éve az Úr nevében építették fel ezt a templomot. „Ha pedig az Úr nevében cselekszünk, akkor csodák történnek” – tette hozzá.