Különleges hétvégére gyűltek össze november 7–9. között a bikafalvi és bágyi konfirmandusok és ifisek, valamint a székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium VIII. B. osztályából egy fiúcsapat udvarhelyszék egy elrejtett kis falucskájába, Lókodba. A „Kapcsolódj ki, kapcsolódj be” program keretében arra vállalkoztunk, hogy néhány napra kiszakadjunk a mindennapok zajából, a képernyők világából, és újra valóban egymásra, önmagunkra és Istenre figyeljünk.

Pénteken az érkezés után a kincskeresés és az ismerkedő játékok során oldódott a hangulat. A közös nevetések, az együtt gondolkodás és a játékos kihívások hamar közösséggé formálták a résztvevőket. A napot csendes imadoboz és hálázás zárta – mindannyian írhattunk néhány sort arról, hogy miért szeretnénk, ha valaki imádkozna, és elmondhattuk azt is, hogy miért vagyunk hálásak, mi az, amit leteszünk Isten kezébe. A telefonok hiánya különös, de felszabadító érzés volt: mintha tényleg más csatornákon kezdett volna áramlani a figyelem és a szeretet.

Szombat reggel a természet ölelésében indult a nap. A reggeli után közös sétára és természetjárásra indultunk, ahol a friss levegő és a mozgás után még inkább megnyílt a szív a lelki beszélgetésekre. Az előadást Csinta Lajos László, bágyi lelkipásztor tartotta „Istenképem alakulása” címmel, ami mély kérdéseket vetett fel: milyen arcát látom Istennek, és hogyan formálja ez az életem? A beszélgetések során sokan megosztották személyes tapasztalataikat, sőt, néha csendben, de láthatóan megérintődve gondoltunk végig egy-egy mondatot.

A nap további része játékosabb, mégis tartalmas élményekkel folytatódott: métázás, szabadulószoba – mind-mind a csapatmunka, a bizalom és a figyelem új formáit hozták elő. A Bardócz Tímea által írt értékekkel kapcsolatos láthatatlan színház elgondolkodtatta, lelkileg megérintette az ifjakat. Délután a kézműves foglalkozások során karkötők és kulcstartók készültek – apró, mégis jelentőségteljes emlékek arról, hogy mindannyian hordozhatunk valamit ebből a hétvégéből tovább is.

Este, a „Szeretet himnusza” és az átfogalmazott tízparancsolat közös olvasása mély lelki csöndbe vezetett. Szavak helyett sokszor tekintetek beszéltek – és újra érezni lehetett: Isten valóban köztünk van. A napot éneklés, filmnézés és őszinte beszélgetések zárták, ahol már nemcsak a program, hanem a közösség tartott össze minket.

Vasárnap talán fáradtan, de lelkileg gazdagon indultunk útnak. A „kapcsolódás” szó új értelmet nyert: megtanultunk kikapcsolni, hogy igazán bekapcsolódhassunk Isten áramkörébe, és azokba a közösségekbe, ahová rendelt minket, abba a hálózatba, amelyben a szeretet a vezeték és a Lélek az energia.

Köszönjük a szervezőknek és önkénteseknek a segítséget. Bardócz Tímeának, Csinta Lajos Lászlónak, Lukácsi Izabellának és Albert Szabolcsnak hálát mondunk a munkájukért, illetve Hargita Megye Tanácsának a támogatásért.