Hármas ünnepre gyűlt össze a Kolozsmonostori Református Egyházközség gyülekezete október 26-án, hogy együtt adjanak hálát a gyülekezet alapításának harmincadik, a templom felépítésének és a kórus megalakulásának huszonötödik évfordulóját. A hálaadó istentiszteleten Szegedi László Tamás főjegyző hirdette az igét, az ünnepségen az egyházközség kórusa és ifjúsági zenekara szolgált.

A 25 éve épült templomot a közelmúltban fel is újították. 📸 Kiss Gábor

A Zsolt 84,2-5 verseit olvasva a főjegyző feltette a kérdést: mi számunkra a templom? Kőépület vagy egy lelki építmény? Rámutatott, a kolozsmonostori templom felépítésének két szakasza volt: az anyagi megvalósulást megelőzte a lelki épülés. „Lelki építés nélkül nem születhet meg egy ilyen templom. Az anyagi kivitelezés befejeződött ugyan, de a lelki építkezés folyamatos, szüntelen, amely ma is tart.” E gondolatot támasztja alá Ravasz László egykori püspök 1942-es megfogalmazása is, miszerint a templom Isten családi háza, amelyben a családfő maga Isten. A felolvasott igeszakaszban Dávid is magasztalja a szent hajlékot, amely akkor még mindössze egy sátor volt. Isten házának tehát nem kell impozánsnak, nagynak lennie, az elkötelezett hívők szeretete és megtartó serege az, amely értelmet ad annak. Olyan helyként szolgál, amely megszentelt időt és helyet biztosít azoknak, akik Istennel találkozni akarnak. Az igazi találkozást ugyanis a közösségi, gyülekezeti élmény teszi ünnepélyessé. Közösséget pedig már néhány ember is alkothat, hiszen Jézus maga mondja: „Ahol ketten vagy hárman együtt vannak az én nevemben, én is ott vagyok.” Szegedi László Tamás főjegyző igehirdetését Szent Ágoston szavaival zárta: „Isten háza mi magunk vagyunk. Ebben a világban épülünk és a világ végén fogunk felszenteltetni…”

Igehirdetés után kiosztották az úrvacsora sákramentumát, ágendai szolgálatot Gede Csongor, a Kolozsmonostori Református Egyházközség lelkipásztora végzett.

A hármas ünnepen Szegedi László Tamás egyházkerületi főjegyző hirdette az igét. 📸 Kiss Gábor

Gede Csongor, a Kolozsmonostori Református Egyházközség lelkipásztora ünnepi beszédében 2000. október 22-ét idézte fel, a templom felszentelésének ünnepségét, amikor először gyűlhetett össze a gyülekezet Isten házában. Köszönetet mondott a sok segítségért, külön említve Kállay M. Csaba nyugalmazott lelkipásztort, aki a templom felépítésén munkálkodott, amelynek történetét meg is írta Mennyei hálózat címmel. A szerző elmondta, könyve „egy hosszúra sikeredett rendkívüli prédikáció”, amelynek alapjául a Zsolt 143,5 verse szolgál: „Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem.” Kállay M. Csaba hozzátette, a könyv a kegyelmes Isten dolgairól, hatalmáról, gondviselő szeretetéről szól, arról, amit Ő cselekedett. „De benne vagyunk mi is, az egész gyülekezet, sőt más gyülekezetek tagjai is, így a prédikáció szemléltetése mi vagyunk.” – egészítette ki.

A nagy feladatok közösséget is formálnak – bemutatták a Mennyei hálózat című könyvet

Elmondta, a prédikációt igyekezett humorral a közönség elé tárni, hogy az olvasmányosabb legyen, fenntartsa az érdeklődést, amelynek szemléltetésére felolvasott néhány részletet a könyvéből. Beszédében felidézte a gyülekezet életének meghatározó mérföldköveit: 1995 júliusát, amikor az egyházközség önállóvá vált, 2000 februárját, amikor megalakult a gyülekezeti énekkar, valamint 2000 októberét, amikor sor került a templom felszentelésére. „Azért ünnepe a gyülekezetnek ez a nap, mert emlékszik valamire, ami 25, illetve 30 éve történt.” A nyugalmazott lelkipásztor köszönetet mondott a családjának, a könyvben megemlített személyeknek, akik segítségükkel, munkájukkal részesei voltak annak a mennyei hálózatnak, amely lehetővé tette a templom és a gyülekezet megszületését.

Az ünnepi istentiszteleten a 25 éves kórus és a gyülekezet ifjúsági zenekara is szolgált. 📸 Kiss Gábor

„Az a közösség, amely templomot épít, élni szeretne” – köszöntötte az ünneplőket Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke. Háláját és köszönetét fejezte ki azért, amiért itt Erdélyben a keresztyén közösségek élni akarásukat mutatják meg azáltal, hogy templomokat építenek, újítanak.

Végezetül Jan Struijk holland lelkipásztor ünnepi köszöntésében felidézte a gyülekezettel való kapcsolatát, a közös munkát, amelyet az elmúlt évek során együtt végezhettek.