Főoldal » Hírek » Elhunyt Argentína utolsó magyar protestáns lelkésze

Elhunyt Argentína utolsó magyar protestáns lelkésze

2020. 06. 05.
Megosztás:

„Az Úristenhez úgyis eljut az ima, akármelyik pap is imádkozik, úgy a keresztelőn, mint a temetőben.”


Demes András evangélikus lelkész emlékére


Ez év május 16-án Argentínából kaptam egy levelet ott élő barátomtól, Demes Ferenctől. Értesített, hogy elhunyt a testvére, Demes András (1942–2020).

Elhunyt Argentína utolsó magyar protestáns lelkészeA Demes családdal és Ferenccel való ismeretségem, egy korábbi helytörténeti könyvem kapcsán került a figyelmem középpontjába. Részben Ferenc segítségével vált számomra ismertté egy több száz éves református lelkészi dinasztia életrajza. Úgy gondolom, hogy méltó lesz Demes András emlékéhez, ha felidézem, milyen családból is származik ez a most elhunyt, kiváló ember.

„Ameddig csak ellátok a családfán, apám és anyám ágán mindenütt csak papokat, kálvinista prédikátorokat találok. Az volt édesapám, Demes Péter, a nagyapám (szintén Péter) és a dédnagyapám, Demes Mózes is. A nemességet is egy prédikátor érdemeiért adta Bethlen Gábor a Demeseknek. Feleségem is papcsaládból származott. Apósomról, a kisboroszlói papról tán ma is mesélnek Háromszéken. Ő élete végén megvakult, de hívei nem engedték nyugdíjba. Még öt évig vakon prédikált.”

Ezeket a mondatokat Demes András nagyapja, Demes Péter nyilatkozta az ötvenes években, Buenos Airesben. Kutatásaimmal az ő dédnagyapjáig, Demes Mózesig (1798–?) jutottam el, aki Zabolai előnévvel 1874-ben templomépítésbe kezdett Szemerján, illetve 50 forintos adományával elindított egy építési alapot. Ez az összeg 1911-re 9000 koronára növekedett, amivel már el lehetett indítani az építkezést. 1861. március 9-én született meg az indítvány, hogy Demes Mózes fiát, Demes Pétert (1836–1890) válasszák meg segédlelkésznek. A jegyzőkönyvekből az is kitűnik, hogy erre a lépésre a Demes Mózes iránti tisztelet késztette az egyházközséget. Nem is csalódtak a hívek, mert kiváló pap volt a fia is, aki buzgó szolgálataiért állandóan dicséretben részesült.

Az ő tíz gyermeke közül a már fentebb említett Péter (1871–1959) Szemerján született. Neki a házasságából egyetlen gyermeke született, Béla, aki ezen írás alanyának, Andrásnak és ezen cikk adatait szolgáló Ferencnek édesapja.

Demes Péter utoljára a háromszéki egyházban (Hosszúfalu, ma Négyfalu, Sacele város) volt a református gyülekezet lelkésze egészen a háborúig, 1916-ig. Nemcsak mondta, hanem konkrétan gyakorolta a keresztyén felekezetek közti barátságot és kiegészítést. Már az 1800-as évek végén szekérrel járt Kovács Balázzsal, a hétfalusiak katolikus papjával. Együtt látogatták a csángó vidéki híveket és azokat, akik a határon túl vagy a parókiától messze laktak. Annyira megbarátkozott Isten két szolgája, hogy egymást is helyettesítették. Ha valakit pedig el kellett temetni, hát elment az, aki éppen a közelben járt. „Az Úristenhez úgyis eljut az ima, akármelyik pap is imádkozik úgy a keresztelőn, mint a temetőben!” – mondták mindketten, és ez lett jelen írásom mottója is. 1916-ban a román csapatok megszállták a falut, és ő éjszaka a templomba belopózva mentette ki az anyakönyvet, és eljuttatta a feletteseihez. Demes Péter a menekülés végén Miskolcon kötött ki, ahol vallástanár volt 1937-ig, nyugdíjazásáig. A második világháború viharos éveiben ő is menekülésre kényszerült, nagy megpróbáltatás közepette utazta végig Nyugat-Európát. Néhány hónapig a dél-bádeni Stahringenben élt, ahol – a helyi katolikus pap segítségével – megszervezte a magyar protestáns közösséget. Az egyházi együttműködés kiváló példájára jellemző, hogy még palástja sem volt, de kapott egy reverendát az említett katolikus paptól, és azt viselte.

Demes Péter 1948-ban egyedül érkezett Argentínába, mivel a felesége már elhunyt. Gyermeke, Béla egy évvel korábban kiutazott, ott volt már a feleségével és az öt éves Andrással. Demes Péter megérkezése után bekapcsolódott a helyi magyarok egyházi életébe. 1949 áprilisában megalapította a Magyar Evangélikus és Református Közös Gyülekezetet. Ez a közösség lett az alapja a ma is működő Argentínai Magyar Evangéliumi Református Keresztyén Egyháznak  és a Krisztus Keresztje Evangélikus Gyülekezetnek. Ezekben a gyülekezetekben főleg a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején a magyar református és evangélikus menekült híveket szolgálták a közös magyar istentiszteleteken. A menekülteknek nagyon fontos volt a hit megtartó ereje, valamint az egymással és a lelkipásztorral való rendszeres találkozás. Élete utolsó napjáig, 86 éves koráig szolgált, és mindvégig havi rendszerességgel prédikált.

Demes Péter gyermeke nem, de unokája, András folytatta az egyházi szolgálatot. Ő már Argentínában tanult, itt végezte a teológiát. Mint evangélikus lelkész 50 évig szolgálta az Urat Argentína különböző városaiban magyarul és spanyolul. A legtöbb időt, életének utolsó szakaszát Olavarriában szolgálta. Innen több mint 30 évig rendszeresen, havonta egyszer felutazott a mintegy 350 km-re levő Buenos Airesbe busszal. A szombat délután Olavarriában tartott istentisztelet  után indult, másnap, vasárnap reggel pontosan 11 órakor megtartotta a magyar istentiszteletet a Buenos Aires-i magyar evangélikus templomban. Délután ellátogatott a Magyar Öregotthonba, és kora este megint buszra szállt, hogy hazatérjen az argentin gyülekezetéhez Olavarriába.

A fővárosi Belgrano negyed Anemabari utcájában lévő Krisztus Keresztje Magyar Evangélikus Gyülekezet lett a helyszíne ennek a közösségnek, amelynek vezetésével először dr. Lesko Bélát bízták meg. Mint fentebb jegyeztem, az alapító, Demes Péter 1948–52 között itt szolgálta a híveket, ahol később unokája is. Az egyházi hitvallás gyakorlásán túl igen komoly szervezeti élete folyt és folyik itt a kint élő magyaroknak. Büszkék arra, hogy az óhazából nem feledkeztek meg róluk, mert 2017-ben felkereste őket Fabiny Tamás evangélikus püspök, aki az ottani útjáról így ír (részlet):

„Bár másfél órával az istentisztelet kezdete előtt érkezünk, nem mi vagyunk az elsők. Bent a templomban éppen a liturgikus lapokat rakja szét a padokon egy papi inges férfiú, Demes András. Ő éjjel fél kettőkor érkezett a városba, miután háromszázötven kilométert buszozott a Buenos Aires tartomány közepén található Olavarría városából, ahol egy spanyol nyelvű gyülekezetet gondoz. A karzaton kialakított alkalmi szálláshelyen aludt. Ötévesen került el Magyarországról, azóta nem járt otthon. Teológiát már Buenos Airesben tanult. Nem csoda, hogy a magyar nyelvű szolgálat okoz némi nehézséget neki, ám havonta egyszer odaadó hűséggel tart itt istentiszteletet. Ilyenkor nemcsak prédikál, hanem harmóniumon az éneket is kíséri, ahogy sok hazai szórványlelkész is teszi. Felajánlom, hogy majd küldök neki imádságos és prédikációs köteteket, magyar nyelvű teológiai irodalmat.” (Evangélikus Élet 82.15.)

Demes Andrást dr. Gáncs Tamás is megemlíti, aki 2018. október 13–16. között volt a gyülekezet vendége. A Kelenföldi Evangélikus Egyházközség igazgató lelkésze igehirdetésekkel szolgált vasárnapi istentiszteleteken, találkozott a helyi magyar vezetőkkel, és a Magyarországi Evangélikus Egyház megbízásából tárgyalt a Kőrösi Csoma Sándor program Buenos Aires-i lehetőségeiről. Vasárnap a magyar istentiszteleten jelen volt dr. Gelényi Csaba, a Magyarország Buenos Airesben akkreditált nagykövete is, aki az istentisztelet utáni rövid eszmecserén támogatásáról biztosította a tárgyaló feleket:

„Vasárnap a Buenos Aires-i Krisztus Keresztje Magyar Evangélikus Gyülekezet templomában mindkét istentiszteleten hirdethettem Isten igéjét. A délelőtti magyar nyelvű istentiszteleten Demes András lelkész végezte a liturgiát, majd a prédikációm után köszöntöttem a gyülekezetet. Átadtam dr. Fabiny Tamáselnök-püspök köszöntését, majd a felügyelő asszonynak átnyújtottam a Nem nagyobb a szolga az ő Uránál című, a kelenföldi evangélikus gyülekezet emblematikus lelkészének, Kendeh Györgynek az életét bemutató könyvet.” (Evangélikus Élet 83.47.)

Elhunyt Argentína utolsó magyar protestáns lelkésze

Fabiny Tamás evangélikus püspök látogatásán. Jobbra Demes András. (fotó: eszak.lutheran.hu)

Demes András támogatta a nagyapja, Demes Péter által alapított Argentínai Magyar Evangéliumi Református Keresztyén Egyházban történő hitéletet is. A gyülekezet Buenos Airesben működik, szintén a Belgrano negyedben, nem messze az evangélikusokétól. Szolgálatuk nemcsak a református vallású magyarokra terjed ki, hanem a teljes közösségre. Céljuk az, hogy az evangéliumot megismertessék, megőriztessek és tovább adassák mindazokkal, akiket – először magyarul, de spanyolul is – meg tudnak szólítani. A csendes, kertvárosias környezetben található templomuk sajnos már nem az eredeti. A testvérek nem tudták fenntartani a templomot, eladták, és egy kisebbet hoztak létre egy átalakított családi házból, amely az északi zónában, Olivison van. Ez pár lépésre van a Hungária egyesület, a ma legnagyobb aktívan működő magyar egyesület székhelyétől Buenos Airesben. (Itt komoly szervező feladatot lát el András testvére, a jelen cikket segítő Ferenc.) A templomban, a mostani helyen is vasárnap délelőtt 10 órakor tartanak magyar istentiszteleteket. Minden páros héten, szerdán 11 órától pedig a Szent István öregotthonban, ahol időnként Demes András is segítette a lelkek ápolását.

Sajnos az Argentínában élő magyar hívők helyzete tovább romlott Demes András halálával. Főképpen az utolsó 10 évben, mióta rajta kívül már sem katolikus, sem református, magyarul beszélő pap nem él Argentínában. Különösen figyelt arra, hogy minden keresztény és keresztyén, akivel találkozott, vagy  az istentiszteletekre eljött, az Úr igéjét kapja meg, és minél  tisztábban, a saját lelki élete szerint tudjon zavartalanul közeledni, imádkozni Istenhez.

Demes András, amikor egy kis ideje is akadt Buenos Airesben, személyesen meglátogatott minden magyart, akiről tudta, hogy vágyik Istenre, de nem tud elmenni a templomba. Tette ezt  minden felekezeti megkülönböztetés nélkül.

A Buenos Aires-i egyházak sajnos magyar pap nélkül maradtak, a katolikus testvérek csak évenként vagy még ritkábban tudnak egy magyar katolikus papot misén hallgatni. A református testvérek már hat éve – évente egyszer a reformáció ünnepével kezdve – magyarhoni segítséget kapnak. Ilyenkor kiutazik hozzájuk Écsi Gyöngyi lelkész, aki egy hónapig ott lakik a Református Házban. Így 4-5 héten keresztül minden vasárnap van magyar istentisztelet, ahová mindenki elmegy felekezeti hovatartozástól függetlenül.

Az evangélikus egyház hívői Demes András halálával árvák maradtak. Ott már csak spanyol nyelven folytatódik a munka, az is csak interneten.

Demes András 78 évesen visszatért a Teremtőhöz. Megérkezett nagyapjához, Demes Péterhez, akivel már a túlvilágból hirdetik az evangéliumot.

 

Újszállási Rácz Lajos