Zsúfolásig megtelt a Gyalui Református Egyházközség 150 éves református temploma június 1-jén, amelynek hálaadó ünnepségén leleplezték az elmúlt évszázadok lelkipásztorainak nevét összesítő emléktáblát, 26 nevet megőrizve az utókornak. Illetve bemutatták az életrajzukat összegyűjtő, A gyalui református egyházközség története című könyvet, amelyet a gyülekezet minden családja ajándékba kap. Az ünnepséget a gyülekezet énekműsora és a gyerekek előadása tette emlékezetesebbé.

A hálaadó ünnepségre díszbe öltözött a 150 éves templom. 📸 Pilbáth Kincső

A hálaadó istentiszteleten Kolumbán Vilmos József püspök a 112. Zsoltár verseit olvasta, amely megmutatja, milyen az igaz ember élete. A zsoltáros nem csak úgy ad hálát benne, mint aki megtapasztalta Isten nagyságát, hanem úgy is, mint annak a közösségnek a tagja, aki megtapasztalta Isten gondviselését is. Isten ugyanis nem csak megteremtette a világot, de gondviselésével folyamatosan igazgatja azt, megadva választott népének azt a lehetőséget, hogy kiszámítható, biztonságos életet élhessenek. Mindaddig, amíg a szövetséget megtartotta vele a nép, jól ment soruk. Amint azonban idegen isteneket kezdtek tisztelni, megszakították az Istennel kötött szövetséget, fogságba kerültek. De Isten így sem hagyta magára a népét: Krisztusban emberré lett, hogy nekünk életünk lehessen Általa, hogy megkapjuk a bűnbocsánatot. „Ezért kell hálát adnunk Istennek, illetve azért, hogy magyar református népünket megtartotta. Hiszen a templom önmagában egy szép megvalósítás, de akkor van igazán értelme, ha van benne élő gyülekezet, akik együttesen Istent tisztelik és tőle várnak segítséget. De amennyire a templom az élő gyülekezet helye, egyben a múlté is: azt a hitörökséget őrzi, amelyet őseink ránk hagytak, és amelyet tovább kell adnunk! Feladatunk istentiszteletre járni, de feladatunk az élet istentiszteletét folytatni, hogy intsük azokat, akik nem teszik ezt.”

Nyeste László Csaba, Gyalu lelkipásztora köszöntésében a gyülekezet kitartását hangsúlyozta, akik „méltóvá váltak arra, hogy ilyen templomuk legyen.” A lelkipásztor a templom múltját felidézve elmondta, annak elődjét 1826-ban kezdték el építeni, amelyet végül 1875-ben fejeztek be, Dézsi Nagy Gyula egykori lelkipásztor szolgálata idejében.

Az ünnepi alkalomra zsúfolásig megtelt a templom. 📸 Pilbáth Kincső

„Ez a 150 éves templom közös örökségünk: a gyalui magyar közösségé, de egyben az egész erdélyi és Kárpát-medencei magyarságé is. Annak a múltnak, összetartozásnak a lenyomata, amely meghatároz minket.” – fogalmazott ünnepi beszédében Grezsa Csaba kolozsvári főkonzul.  Hangsúlyozta, ez az örökség felelősséggel is jár: meg kell tartani, ahol szükséges megerősíteni, és úgy továbbadni a következő 150 évnek.

Póka András György, a Kalotaszegi Református Egyházmegye főgondnoka Ady Endre szavaival köszöntötte az ünneplőket: „Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem, csöndesen és váratlanul átölelt az Isten.” A gyalui közösség életében is voltak nehézségek, de ez egy olyan közösség, amely tenni akar, amely tudja azt, hogy Isten keze mindig vezeti azokat, akik hittel haladnak előre az úton.

Június 1-től emléktábla őrzi az Isten igéjét hirdető lelkipásztorok neveit. 📸 Pilbáth Kincső

Gelu Topan, Gyalu község polgármestere beszédében a helyi közösség szorgalmát, valamint a református templom meghatározó, közösségformáló szerepét méltatta. Hangsúlyozta: „Bár vallási, kulturális és etnikai szempontból különbözünk, mégis képesek vagyunk együtt élni empátiában és megértésben, mert közös célunk van: közösségünk fejlődése.”

„Hitvalló őseink annak idején, amikor a templom építését megkezdték, azt nem homokra, hanem sziklára építették. E szikla nem más volt, mint az Istenben való töretlen hit. És íme, Isten megtartott bennünket.” – fogalmazott az ünneplő közösség előtt Okos Károly, Gyalu község alpolgármestere is. Hozzátette: „E templom falai nemcsak Isten jelenlétéről tanúskodnak, hanem arról is, hogy gyülekezetünk kitart, élni és megmaradni akar.”