Tizenhárom fiatalt szenteltek fel és tettek lelkipásztori esküt az Erdélyi Református Egyházkerület lelkészszentelő közgyűlésén július 9-én a baróti református templomban. A szentelést megelőzően az Erdélyi Református Egyházkerlet Igazgatótanácsa az olaszteleki Daniel-kastélyban gyűlt össze, ahol néhány adminisztratív kérdés megtárgyalása után a felszentelendő lelkipásztorok iratcsomóját ellenőrizte. A délután 5 órakor kezdődő közgyűlés egyetlen napirendi pontja az ifjú lelkészek felszentelése volt.

A közgyűlést Ambrus Attila főgondnok nyitotta meg, majd Szegedi László főjegyző is köszöntötte a felszentelendő lelkipásztorokat, azt kívánva, mindig érdemes legyen hallgatni szolgálatukat.

A 13 fiatal lelkipásztor a közgyűlés előtt sikeres II. Lelkészképesítő vizsgát tett. 📸 Kiss Gábor

Az ünnepi istentiszteleten Kolumbán Vilmos József püspök a 2Tim 4,1-5 versei alapján hirdette Isten igéjét, útravalóként a leendő lelkészeknek. Mint elmondta, a felolvasott levelet Pál apostol a börtönből írta, szavaiból mégsem a kétségbeesés hallatszik, hanem az az aggodalom, amellyel az ifjú szolgához szól, amelyben hátrahagyja, miként álljon helyt Isten gyülekezete számára. „Kérve kérlek az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat…” – idézte a püspök Pál szavait, majd rámutatott: a lelkipásztor olyan hivatást kap, amelyben két világ között kell egyensúlyt teremtenie, Isten országa és a földi valóság között, hogy tisztán és érintetlenül betöltse azt az evangéliumot, amit Krisztuson keresztül kapott. Isten üzenetét érintetlenül kell hirdesse, akkor is, ha a világ mást vár tőle. Erre nem az önvizsgálat, nem a szolgálat, hanem Isten elhívása, a Krisztusban kapott szabadság kötelezi. A püspök aláhúzta, a lelkipásztornak nem kell tehát nagy tetteket véghez vinnie, elsősorban az igét kell hirdetnie, amibe beletartozik az, hogy nem a saját gondolatait, hanem Isten üzenetét közvetíti. Ez nem azt jelenti, egészítette ki, hogy az emberi gondolat értéktelen, „a gondolat szabadságával azonban úgy éljünk, hogy az Istent dicsérje és az ember javát szolgálja, az Isten szava ugyanis szerető szó.”

Kolumbán Vilmos József püspök a lelkipásztori hivatásról beszélt igehirdetésében. 📸 Kiss Gábor

A református egyház a fennállása óta igehirdető egyház, az ige meghallására és megértésére gyűjti össze híveit. Az ige legnagyobb csodája, hogy megtalálja azt a közös hangot, ami világnézetünk különbözősége ellenére egybeköt bennünket, hiszen, amikor az ige szól, akkor ismerjük fel, hogy gyarlóak vagyunk, és egyedül Isten kegyelme ment meg az örök haláltól. Ez a református egyház küldetése: Isten szavát hirdetni alkalmas és alkalmatlan időben. Ez nem lehet mindig a szép, ennek néha szembesítőnek, felhívónak, felelevenítőnek kell lennie. „Minden igehirdetésben benne kell lennie a bűnnek, de ott kell lennie a bűnbocsánatnak és a megtérésre való felhívásnak is. Így teljes Timóteus feladata, és így lehet teljes a mi hivatásunk is.”

Áldás előtt a 13 lelkipásztor esküt tett a közgyűlés előtt. 📸 Kiss Gábor

Az istentisztelet folytatásaként a leendő lelkipásztorok fogadalmat tettek a gyülekezet színe előtt, amelyben kijelentették: elhatározták magukat a református hivatás szolgálatára, a szent hivatást Jézus Krisztusnak a hűséges szolgálatában, teljes odaadással gyakorolják, Isten igéjét a Szentírás és a református hitvallás szerint a híveknek tisztán és igazán hirdetik, a szent sákramentumokat az Úr Jézus Krisztus rendelése szerint szolgáltatják ki. Híveik lelkigondozásán tanítás, családlátogatás és példaadás által a Krisztus keresztje és a tiszta evangélium szellemében buzgón munkálkodnak, az egyház építését odaadó hűséggel és példás élettel, elöljáróik iránti engedelmességgel, egyházuk törvényes rendjének megtartásával szolgálják. Miután az esperesi kar megáldotta a felszentelendő lelkészeket, Kolumbán Vilmos József püspök kibocsátotta őket az evangélium hirdetésére.

Felszentelésük után a 13 fiatal teljes jogú lelkipásztorként szolgál tovább. 📸 Kiss Gábor

A felszentelt lelkipásztorok nevében Bíró Beatrix, a Brassó II. Egyházközség segédlelkipásztora köszöntötte az ünneplőket. Köszöntésében a tizenhárom életút különbözőségeit, de közös irányba tartó fordulópontját elevenítette fel. Ezek az utak sokféle feladattal, kihívással, kérdéssel voltak kikövezve, de hordoztak áldást és Istentől kapott ajándékot is. „Egymás jelenléte, tanáraink, mentoraink elismerése, gyülekezeti tagok mosolyai és meleg kézfogása, társunk megtalálása, gyermekek nevelése és csillogó tekintetek. Úgy állunk itt, mint akik egykor éreztük a belső kihívást, ma pedig elfogadtuk a külső megerősítést. Tizenhárom személy egy szavaként mondom: köszönjük!”

A felszentelt lelkipásztorok nevében Bíró Beatrix köszöntötte a közgyűlést. 📸 Kiss Gábor

Az Erdővidéki Református Egyházmegye 1654-ben vált különállóvá, jelenleg 15 egyházközségben, 2 leányegyházban és 4 szórványgyülekezetben szolgálja Isten dicsőségét – elevenítette fel Tüzes-Bölöni Ferenc, az Erdővidéki Református Egyházmegye esperese, majd Isten gazdag áldását kívánta a felszentelt lelkipásztorok szolgálatára.

„Egyházkerületünk püspöke közülünk való, így lényegében hazahozott titeket” – szólt az újdonsült lelkipásztorokhoz Tordai Árpád, a Baróti Református Egyházközség lelkipásztora. A város történelmét felidézve elmondta, Barót Székelyföld második legrégebbi települése, 1224-ben említik előszőr írásos formában. Kiegészítette, a város ugyanakkor Erdély legmagyarabb városa is. Az első református templomát 1783-ban szentelték fel, aminek bizonyítékát a karzaton levő felirat őrzi. Az 1920-as években a gyülekezet növekedése miatt új templomot épített, aztán a harmadik templom építési szándéka is megszületetett, amely a kommunista tiltások idején sem aludt ki. Az 1994-es alapkőletétel után 2006-ban került sor az említett, jelenlegi helyszínként szolgáló templom felépítésére, amelynek ma 1860 tagja van.

Az egyházkerület vándorzászlóját a Sepsi református Egyházmegye elnöksége adta át az Erdővidéki Református Egyházmegye elnökségének. 📸 Kiss Gábor

Benedek-Huszár János, Barót polgármestere beszédében a lelkipásztor életpályáját a kötéltáncoséhoz hasonlította, hangsúlyozva, hogy nemcsak az számít, milyen hosszú utat tett meg valaki, sokkal inkább az, hogy mindezt milyen magasságban járta végig. Az életpályát tartó két erős kötelékként Pál és Timóteus kapcsolatát jelölte meg, amely az ifjúsághoz és az időskori bölcsességhez köthető. „Alkalmas és alkalmatlan időben vezetők lesztek kisebb vagy nagyobb közösségek élén. Vezetni pedig úgy fogtok, hogy a kötélen álltok. Az, aki magasan áll, az kiemelkedik, távolabb lát, de vigyázzon, mert egyúttal célponttá is válik. De a szolgálatot ne a félelemmel, hanem az erőnek, a szeretetnek és józanságnak a gondolatával járja végig.” – foglalta össze jókívánságait.

A hagyományokat követve az egyházkerület összetartozást jelképező vándorzászlóját a Sepsi Református Egyházmegye képviselői átadták az Erdővidéki Református Egyházmegyének.

Az istentiszteletet követően a felszentelt lelkészek neveit megörökítő kopjafa leleplezése és megáldása következett a templom udvarán. A közgyűlésen a baróti gyülekezet Zathureczky Gyula Kórusa szolgált.