HÍRVIVŐ

 

Az Erdélyi Református Egyházkerület Internetes Hírszolgálata

www.reformatus.ro

 

Feliratkozás: hirvivo-subscribe@yahoogroups.com

Hír beküldése: hirek@reformatus.ro

 

2008 szeptember 5, VII. Évfolyam 34. szám (összesen 322 szám)

 

Előző szám

Legújabb szám

Következő szám

 

 

Tartalomjegyzék

 

Csíkfalvi községi napok és szüreti bál

Falutalálkozó Héderfáján

Harangszó-előzetes (2008/17., szeptember)

Mezőségi gyerekeket segít a református egyház

Búcsú a segédlelkésztől

Lelkészértekezlet Illyefalván

Szoborrá vált példázat

Kossuth-szobrot állítanának Havadon

Biblikusan - szabadon

Pengetjük a húrokat, jól érezzük magunkat

Munkatársképzés Csipetnyi beszámolója

IKE Halásznapok - immár második alkalommal

Jubileumi konfirmáció Illyefalván

Alkotótábor műszaki örökségünkért

Fiatalok segédkeztek a székelyderzsi templom felújításában

A te hited megtartott téged

Falutalálkozó Mezőbergenyében

Új kenyér ünnepe Rétyen

Falunap Maksán

Somkeréki Falutallkozó

Sosem barátkoztam a hatalommal

Tanulni sosem késő - Never Too Late To Learn

Mozgalmas nyár az Erdélyi Református Egyházkerületben

A te hited megtartott téged - 80 éves az Erdélyi Református Nőszövetség

Iskolatáska - diáktámogató program

Falunap Nagykenden

 

 

 

Csíkfalvi községi napok és szüreti bál

Szeptember 6-án, szombaton tartják a csíkfalvi községi napokat. Az ünnepség keretében 12 órától lesz a gyerekek gombfociversenye a focipályán, majd 13.30 órakor főzőverseny kezdődik. 14 órától a református templomba ünnepi istentiszteletre várják a községbelieket, amelyet a világháborús emlékműnél koszorúzással egybekötött megemlékezés követ. A programban szerepel még könyvbemutató és kiállítás is, az erdőszentgyörgyi Miklós Márton Attila és Miklós Szabolcs fagyökerekből készített alkotásait - bútorokat, virágtartókat stb. - tekinthetik meg az érdeklődők. 16 órától néptáncokat mutatnak be a csíkfalvi csőszök, iskolások, a backamadarasiak, valamint vásárhelyi romák, fellép a nyárádszeredai kórus. 17 órától kerül sor a díszpolgároknak, legidősebb és legfiatalabb lakosoknak, illetve az egyetemistáknak szóló kitüntetések átadására. A faluünnepség a 21 órától kezdődő szüreti bállal zárul.

Népújság, 2008-09-05

 

 

Falutalálkozó Héderfáján

A héderfáji felújított református templom építésének 250. évfordulója alkalmából, szeptember 6-7-én falutalálkozót tartanak. Holnap a külföldi meghívottakat fogadják a helyi kultúrotthonban. Vasárnap reggel 8 és 9:15 óra között kriptalátogatásra várják az érdeklődőket, rövid ismertető hangzik el a templom és a harangláb történetéről. 10 órától úrvacsoraosztással egybekötött ünnepi istentiszteletet tartanak, igét hirdet Pap Géza püspök. A kultúrotthon kistermében 13.30 órakor nyílik meg a Sándor János faragóművész munkáiból rendezett kiállítás. A nagyteremben 15, illetve 17 órától a Sipos Domokos Művelődési Egyesület lép fel műsorszámmal, közben 16 órától a héderfájai Bordi András Általános Iskola tanulóinak műsora szerepel a programban. 20:30-tól táncmulatságba várják a résztvevőket, zenél a csávási cigányzenekar.

Népújság, 2008-09-05

 

 

Harangszó-előzetes (2008/17., szeptember)

Felvidéki és prágai súlypontú lapszámmal jelentkezik a Harangszó első őszi száma. A Nagyvárad-újvárosi gyülekezet tagjai a szlovákiai Rimaszécs református gyülekezetének meghívására látogattak a történelmi országrészbe. A testvéri kapcsolatok elmélyítése mellett a felvidéki nevezetességeket is felkeresték, köztük Krasznahorka várát és a betléri Andrássy-kastélyt. Tóth Rozália presbiter útirajzát címoldalon közli a lap. Csohány János egyháztörténész a régi iskolai törvényekről ír vezércikkében: "Az akkori törvények és a maiak, valamint alkalmazásuk között óriási a különbség. E különbség miatt volt akkor nagyobb rend. A törvények megszegőit megbüntették. Nem magyarázták nekik, hogy ugyebár mégsem kellene a törvényeket megszegni. (...) A bűnös megkapta, ami megillette."

Immár harmadik alkalommal rendezték meg a Bihardiószeg melletti Nyúzóvölgyben azt az emlékcsatát, mellyel az 1604-1606 közti győztes Bocskai-szabadságharcra emlékeztek a jelenlévők. Az eseményről Uri Imre számol be a lap hasábjain.

Vendégoldal címen új rovattal jelentkezik a Harangszó, melyben testvéregyházunk, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház hivatalos lapjában, a Kálvinista Szemlében tallóz. A felvidéki lap pedig a Harangszó cikkeiből közöl, nyári összevont számában. A Harangszó Vendégoldal rovata ezúttal a prágai református missziós gyülekezetet mutatja be.

Gondolatok egy prágai év után - Nagy Norbert csehországi élményeit összegzi a Tollvonás rovatban. Emellett Mozaik-oldalon a sarmasági ifjak pádisi kirándulásukról számolnak be.

A nyolcadik oldalt ezúttal a református rádiózás témakörének szenteli a lap. A nyár folyamán Beregszászon tartották a kárpát-medencei református rádióstúdiók találkozóját. Veres Kovács Attila három szakemberrel beszélget a református rádiózás jelenéről.

A Harangszó Szegletkő-oldalán szokás szerint A Lélek csendje és a Hiszem és vallom rovatok olvashatók.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület kéthetente megjelenő gyülekezeti lapja megvásárolható és megrendelhető a lelkészi hivatalokban.

 

 

Mezőségi gyerekeket segít a református egyház

A szórványvidéken élő több mint kétszáz romániai magyar gyermek anyanyelven való tanulását könnyítette meg az Erdélyi Református Egyházkerület a három éve indított, Iskolatáska nevű programja révén.

Eddig 204 gyereken segítettek, a kedvezményezettek olyan településeken laknak, ahol nincs magyar tannyelvű iskola vagy osztály, a szülőknek pedig nem áll módjában közeli nagyobb településre, városba vinni a gyermeket magyar iskolába - mondta Balázs Attila lelkipásztor, programfelelős az MTI-nek.

A programban részt vevő gyerekek zöme az erdélyi Mezőség falvaiból, a Marosvásárhely-Kolozsvár vonaltól keletre eső területről származik. Ezek a települések többszörösen hátrányos helyzetűek, gazdaságilag elmaradottabbak, mint az ország többi része, a beolvadás veszélye fenyegeti az ott élő magyarokat. A kisebbségi lét körülményei között az anyanyelvet csak családon belül van alkalmuk használni.

A református egyház nem biztosít szervezett kereteket a segélyezés lebonyolításának, azaz nem gyűjti be az adományokat és nem osztja szét azokat, csupán a segítőkészséget és a segítségre való igényt hangolja össze. Lelkészek, tanítók közreműködésével nyilvántartásba veszi azokat a gyermekeket, akik bekapcsolódhatnak a programba, ezenkívül megkeresi a potenciális segítőket. - "Tapasztalatunk szerint sokkal személyesebb a kapcsolat támogató és támogatott között, ha megismerik egymást" - mondta a programfelelős.

A támogató a gyerek iskoláztatási költségeihez járul hozzá. Egyéni esetekben döntik el, hogy mire van nagyobb szükség: a kollégiumi költségek fedezésére, az utaztatásra vagy esetleg a tanszervásárlásra. A támogatott gyerekek zöme kolozsvári, szamosújvári, dési, besztercei iskolákban tanul, de vannak köztük néhányan, akik székelyföldi tanintézetek padjaiban ülnek.

A gyerekek felekezeti hovatartozása nem szempont, csak az, hogy magyar iskolában akarjanak tanulni, és az adományozó erdélyi legyen. Ez utóbbihoz azért ragaszkodnak, mert így remélik növelni az erdélyi magyarság tehetősebbjeinek szociális érzékenységét. "Örömmel tölt el, hogy a múlt csütörtökön tettük közzé a sajtóban legutóbbi felhívásunkat, és máris 13 új támogató jelentkezett, többen közülük a Székelyföldről" - mondta a programfelelős.

Népújság, 2008-09-04

 

 

Búcsú a segédlelkésztől

Szászrégen után Kercsed, ilyen az élete egy segédlelkésznek. Két éve jött a mi gyülekezetünkbe, a szászrégeni református egyházhoz Dobos Lóránt segédlelkész.

Az idő hamar eltelt, víg, mosolygós ember volt, akit megszokott és befogadott a gyülekezet és viszont, és aki bekapcsolódott az ifjúság tanításába. Foglalkozott a konfirmandusokkal, vallásórákat tartott és még az ifjúsági kórusban is énekelt. Az igét mindig tisztán, lelkesen hirdette az istentiszteletek során.

Most, a hálaadás ünnepén, az új kenyér megtörése alkalmával ő hirdetett igét, és egyben ez volt a kiköszönő ünnepség is.

A segédlelkész megköszönte a híveknek, hogy befogadták, szerették, megköszönte Demeter József lelkipásztornak igaz apai szeretetét, gondoskodását és irányítását, amely lelkészként hozzásegíti ahhoz, hogy az életben megtalálja az igaz hithez vezető utat.

A presbitérium és a nőszövetség szép ajándékot nyújtott át a kiköszönő Dobos Lórántnak. Az ifjúsági kórus pedig szép énekekkel mondott köszönetet az egyházközségünkben folytatott kétéves tevékenységéért.

Dobos Lászlót Kercsedre helyezték. A szászrégeni gyülekezet sok sikert kíván neki az új egyházközségben.

Jenei Árpád, Szászrégen

 

 

Lelkészértekezlet Illyefalván

Az Erdélyi Református Lelkészértekezleti Szövetség 2008. évi értekezletére llyefalván a KIDA Központban kerül sor október 8-9-én. Az idei értekezlet központi témája a Biblia tekintélye.

Mit mondhatunk el kereső-kérdező egyháztagjainknak a Bibliáról ebben a tekintélyromboló, értékválságos világban, hogy hitelessége, megbízhatósága felől megbizonyosodjanak, és hitükben megerősödjenek? Meghívott előadók dr. Kozma Zsolt, dr. Fazakas Sándor, a Debreceni Hittudományi Egyetem rektora és dr. Kállay Dezső lesznek. A részvételi szándékot szeptember 20-ig az egyházmegyei lelkészértekezleti elnöknél kell jelezni bejelentkezési lap igénybevételével.

 

 

Szoborrá vált példázat

Kettős művészeti esemény gyűjtötte egybe vasárnap a makfalviakat: a református templomkertben felavatták a falu szülötte, Suba László köztéri szobrát, és a részt vevő képzőművészek bemutatkozó tárlatával zárult a Nagy Pál Alkotótábor idei összejövetele. Bensőséges, lélekemelő ünnepség volt mindkettő, a község lakói szép számban tisztelték meg jelenlétükkel a rendezvényeket. Sőt máshonnan érkezett érdeklődőkkel is találkozhattunk mind a két helyszínen.

A szoboravatóra az ünnepi istentisztelet után került sor, a gyülekezet a templom mögötti zöld térségben hallgatta lelkipásztora, Kiss Károly tiszteletes szavait, az avatásra választott igéket. Különleges szoborral ajándékozta meg községét a művész, bibliai példázatot, a tékozló fiú egyetemesen ismert történetét alakította kőbe öntött jellé a szobrász. A lelkész e példázat hitbeli, gondolati magvát bontotta ki az áhítat perceiben, hosszabban időzve az önvizsgálat, a befelé fordulás, az alázat, a hit jelentőségénél, a példázatnak annak a mozzanatánál, amit a művésznek meggyőzően sikerült megragadnia, művészi alkotássá átlényegítenie. A lelkipásztor végül megáldotta a szobrot.

Az eseményt a továbbiakban méltató krónikás, Nagy Miklós Kund azt hangsúlyozta, hogy Makfalva ismételten példát adott művészetszeretetből, hiszen a mostani alkotás pár év alatt immár a harmadik köztéri szobor, amire azért is érdemes felfigyelnünk, mert az alkotó ezúttal olyan ihlető területet választott, ami mifelénk hosszú-hosszú ideje kiesett a szobrászok látóköréből. Számos híres mű született az eltelt századokban a tékozló fiúról, de nálunk a különböző tiltások és a történelmi okokból keletkezett hiátusok miatt a művészek nemigen fordulhattak bibliai példázatok felé. A tordai Suba László rég eltávozott szeretett falujából, nem tékozolta el igazi vagyonát, a talentumait, nem is kell emiatt vezekelnie, de évtizedek óta folyamatosan hazajár, alázattal dolgozik, és tehetsége gyümölcseit nagylelkűen ajánlja fel szülőhelye közösségének. A Lukács evangéliumából ismert jelenlegi plasztikai témafeldolgozást is ilyen indíttatásból adományozta Makfalvának. Műkő szobra a természet csiszolta egyszerű kőformák világát idézi elénk.

A természet gazdagon jelentkezik a tizenhetedszerre megrendezett alkotótábor kiállításán is. Persze a művelődési ház előcsarnokában látható munkák más látványt is bőven kínálnak. A festményeken, grafikákon, kerámiákon, fémdomborításokon, fotókon, varrottasokon kifejező portrék, jellegzetes épületek, motívumok, sajátos helyi népszokások is feltűnnek, színesen, változatosan tükrözve mindazt, amit a községközpont és a környező falvak nyújtanak az évről évre ide érkező művészeknek, akik élményeiket tehetségük függvényében alkotássá varázsolva igyekeznek felmutatni a közönségnek. Augusztus 25-től 31- ig 17 hazai és anyaországi alkotó fordult meg a Fülöp Irén nyugalmazott tanárnő és lelkes segítőtársai által működtetett s a helyi önkormányzat illetve az ügyet felkaroló támogatók által fenntartott táborban. Alkotásaikkal ismét jelentősen gazdagodott a község műgyűjteménye, amelyet jövőre, amikor a 30. évfordulóját ünnepli majd a makfalvi művésztelep, katalógus is tükrözhet talán. A tárlatnyitón felszólaló Zsigmond Vencel polgármester nyilván arról is beszélt, hogy továbbra is szívügyük az alkotótábor, és mind jobb feltételeket próbálnak biztosítani művészvendégeiknek. Megbecsülésüket ez alkalommal az alkotóknak adományozott oklevelekkel is kifejezésre juttatták. Álljon itt végezetül azoknak a névsora, akik kiérdemelték az idei elismerést: Andó István, Bálint Zsigmond, Deleanu Márta, Fekete Zsolt, Hintea Mariusz, Károly Zöld Gyöngyi, Kántor Zita, Kolumbán Árpád, Kovács Mátyus Erzsébet, Kusztos Endre, Sz. Kovács Géza, Moldován Gyula, Nagy Dalma, Nagy Zsolt, Orbán Irén, Simon Miklós, Suba László. A megnyitó részvevőinek népes csapata nagy tapssal jutalmazta mindannyiukat.

N.M.K., Népújság, 2008-09-02

 

 

Kossuth-szobrot állítanának Havadon

E rejtett, alig sejtett völgyecskék bármennyire távol esnek is a főútvonalaktól, mégsem egészen érdek nélküliek a kutató utasra, ki ottan több érdekes régi műemlék mellett, kedves, romlatlan, vendégszerető híres népet talál, mely e kopár vidéknek silány helyeit szorgalommal műveli, mely ős eredetiségének jellegét hűn megőrizte. Orbán Balázs jellemezte ekként Havad, Geges, Szentsimon, Rigmány és Vadasd táját és népét, a néprajztudós Nagy Olga pedig, jóval később, ezt állapítja meg: Havad azt a falumodellt képviseli, amelyben a faluközösség nem zárkózik el a kultúrától, s mely már a harmincas években is tudományos gazdasági ismeretekre tett szert, ezeket munkájában értékesítette. Bízhatunk a jövendőben, s ennek szellemében tegyünk is meg mindent megmaradásunk érdekében. Havad lelki és szellemi élete igazolja azt is, hogy a tudás behatolása nem veszélyezteti a falut, sőt az egyetlen esély arra, hogy faluként megmaradjon; kivédje korunk veszélyes kihívásait: a kirajzást, az elnéptelenedést. Erről, ezekről szólt a szombati falunap, a vasárnapi kortárstalálkozó. Az istentiszteleten a beszolgáló gegesi lelkész, Tőkés Attila hirdette az igét, de szeptembertől már az új pap, a fiatal Nagy Attila tiszteletes úr dicséri az Urat Havadon. A református templomban mindkét lelkészt virággal köszöntötték székely ruhás lányok, majd Csiszér Csaba alpolgármester üdvözölte a hazatérteket, akiknek egyike, a Lupényba szakadt Kelemen Lajos könnyeivel küszködve emlékezett szülőfalujára. Megkoszorúzták a nemrég tragikus hirtelenséggel elhunyt Kiss Csaba lelkész márvány síremlékét a templomkertben. A közebédet követően a művelődés felújított hajlékában Veress Gergely Domokos újraválasztott polgármester állt a falu elé, s értékelte az elmúlt négy esztendőt. A község biztos léptekkel halad az élhető civilizáció felé, aszfaltozott út vezet immár Gegesbe is, felújítva iskola, kultúrház, polgármesteri hivatal, új bútorzattal, konyhával, vízellátással, illemhelyekkel. A betegeknek sem kell sem Erdőszentgyörgyre, Nyárádszeredába buszozniuk, orvosi és fogászati rendelő, gyógyszertár működik a községközpontban, és a Borbély Emma mérnök asszony vezette Kistérségi Társulásnak köszönhetően nemsokára öregotthon létesülhet Gegesben. Saját exkavátorral mélyítik a sáncokat, teszik rendbe az utcákat, parkot létesítettek a falu közepén, díszcserjékkel, a közvilágítást is elfogadhatóvá teszik - lámcsak, mennyi tennivaló akad, és mind fontos, mert élhetővé, sőt kívánatossá teszi a vidéket, ahová máris kezdenek "szivárogni" az egykori lakosok vagy a csendre, nyugalomra vágyó városiak. Ezekről számolt be a polgármester, majd az iskolások Őseink nyomában című hely- és honismereti vetélkedője következett, amelyet pontosan, aprólékosan készített elő és vezetett Adorjáni Ildikó tanítónő. Utána verses- zenés-táncos összeállítás következett, nevét Wass Alberttől kölcsönözte rendezője, László János magyartanár, maga is ismert és elismert versmondó. Ady Endre, Berde Mária, Létay Lajos, Kányádi Sándor, Magyari Lajos, Molnos Lajos, Pósa Lajos, Wass Albert, Gál Éva Emese és Barta Irén verseiből állt össze a szülőföld iránti hűséget, a meg- és ittmaradást a költészet, a muzsika és a tánc eszközeivel hirdető előadás, melyet lélegzetvisszafojtva hallgatott végig a kora délutáni órában a zsúfolt terem közönsége. A szülőföld "nemtői", fehér ruhás lányok - Adorjáni Emőke, Adorjáni Ildikó, Csiszér Emőke-Csilla, Csiszér Izabella, Dósa Brigitta - jól megkoreografált mozgása jelképezte a tisztaságot, az üdeséget, az örök fiatalságot, a föld és népe megújhodását, virágzását; a szöveges-dalos élőképek - az Út, a Négy Égtáj, a Szülőföld, a Kapuk, végül a Hálaadás - az eltávozás és hazatérés, a szétszóródás és összetartozás, a megrendülés és hálaadás, a lélek fényei és az örök világosság szimbólumaiként megrendítő összhatást eredményeztek - a hallgatóság hosszas vastapssal jutalmazta a produkciót, melynek énekszámait Tőkés Attila lelkész tanította, a villanyorgonát is maga kezelte.

Hegedűn Dósa Mihály játszott, gitáron László Lehel. A csoport szavalói: Chelemen Erzsébet, Adorjáni Győzőné Fülöp Olga, Mihály Csongorné Kaffai Mónika, Dósa Mihály, Bakó Sándorné Györfi Katalin, Dósa Sándorné Bodoni Rozália, Garda Endre, Dósa Imréné Nemes Emese, Mihály Zoltánné Suba Magdolna, Adorjáni Judit, László Iringó, Dósa Mihályné Kádár Emese, László Lehelné Siklódi Judit, Tőkés Attila, László Lehel.

László János tanár úr a tőle megszokott igényességgel állított magas mércét azok elé, akik hasonló rendezvények szervezésén munkálkodnak. (Elkeserítő jelenség a falunapok programjába lépten-nyomon betolakodó szubkultúra, a vásári ripacskodás, a sosem látott-hallott "együttesek", nóném dalárok odapofátlankodása, amit a tájékozatlanabb önkormányzatok néhol még örömmel is fogadnak, hiszen mi kell a "sztyúpid pípölnek", ha nem a temérdek giccs, a vásári bóvli, a szemet csípő-maró füst, mustáros kolbászka (miccs), és sok-sok hordónyi sör, meg a fülsiketítő, agydürückölő sokdecibeles dumbadumba - hadd hallatsszék el a hetedik határig, és hanyatt-homlok meneküljenek a normalitásra áhítozó emberek, de még az erdőkből is a szerencsétlen vadak.)

Nos, Havadon az efféle lagizlajcsiskodásnak helye nincs. Él még a szüreti bálok emléke és hagyománya, bár nemes szőlő nem terem. De az édes koszorúk ott díszelegnek a terem mennyezetén, a csőszök annak rendje és módja szerint felvonulnak, lehet lopkodni, ha el nem csípnek, van csősztánc is - és persze a végén kisorsolják a szőlőkoszorúkat.

A Nagy Olgától emlegetett kulturáltság és a rendtartó székely falu erős hagyománya megóvja Havadot és falvait a könyörtelenül áradó kultúrszennytől. Ez lakosain, értelmiségijein, vállalkozóin, önkormányzatán múlik. (Nem kell minden Katit táncba vinni. S itt nem is viszik.)

Hallottunk egy rendkívül figyelemreméltó javaslatot Veress Gergelytől.

- Van szép parkunk, alakul a falukép, de nincs egy olyan "támpontunk", egy köztéri szobrunk, amely köré egybegyűlhetnénk nemzeti ünnepeink, március 15., augusztus 20., október 6. alkalmával; hogy koszorút, virágot helyezzünk talapzatához.

A polgármester és csapata nem kevesebbet tervez, mint Kossuth Lajos szobrának felállítását a falu közepére. Felkérést intézett a lakossághoz, hogy pénzadománnyal vagy színesfém (vörös- vagy sárgaréz) gyűjtésével, adományozásával támogassa a kezdeményezést. Meggyőződése, hogy az elszármazottak közül is sokan sietnek a közösség segítésére, és a magyarság állami és nemkormányzati, polgári szerveződései sem lesznek közömbösek - akkor pedig nemsokára ez a pompás elképzelés is valósággá válik.

Bölöni Domokos, Népújság, 2008-09-02

 

 

Biblikusan - szabadon

 

 

A X. FIKE - Szabadegyetemen, idén augusztus 18. és 24. között senki nem merte bevallani, hogy tizedszer jött el a táborba - mivelhogy füllentett volna. Szám szerint tizenketten jöttünk össze, mint Jézus tanítványai (tehát se sokan, se kevesen). Azokként is igyekeztünk jelen lenni, és hiszem, hogy Mesterünk is jelen volt. Jelen volt a naponkénti előadásokban, beszélgetésekben, vitákban, áhítatokon és bibliaórákon. Jelen volt az ismerkedési és a csapatkovácsoló játékokban, a kalandos kiránduláson, az irodalmi esten, a kacagástól hangos fürdésnél, a csendes délutánon és a tábortűznél is.

Lévén, hogy 2008 a Biblia éve, a hét központi témájaként a Szentírással foglalkoztunk különböző irányokból megközelítve. Első nap Varga Laci bácsi, marosvásárhelyi nyugalmazott lelkész győzött meg arról, hogy a Szentírás minden szavának megvan a maga értelme, hogy kinek mit mond, mond-e valamit, az a Szentlélektől függ.

Az esti bibliaórán az energiaforrások kimerítéséről, az általános nyomorról, a hamarosan következő hanyatlásról beszélt, melynek miértjeire és hogyanjaira Végh László debreceni atomfizikus, egyetemi tanár tolmácsolta a tudományos válaszokat.

 

 

"Zsidónak zsidóvá, görögnek göröggé" címmel tartott előadást Adorjáni Zoltán teológiai professzor arról, hogy bár a héber és a görög nyelv, gondolkodásmód, kultúra ismerete valóban segíthet a Szentírás megértésében, mégis a betű szerinti vizsgálgatásnál ajánlottabb módszer, hogy az összképre s mindenekelőtt a Szentlélekre hagyatkozzunk.

A Szentlélekre, akinek szabadsága végtelen, nem zárkózik kizárólag a nagybetűs Kijelentésbe, hanem sok kisbetűs kijelentésen keresztül is üzen. Ahogy Egyed Sándor oltszemi lelkész, kollégiumi tanár is állította, az Úr ezerféle formában adhatja meg a választ kérdéseinkre, az Ő Igéje mellett, a természet zöldjében, a szélfúvásban, egy telefoncsörgésben, egy dal utolsó akkordjában, egy verssorban - de sohasem Igéjének ellentmondóan.

Az áhítatok és az istentisztelet is bizonyságot tettek arról, milyen nagy érték a Biblia, milyen öröm, hogy benne mindent megtalálhatunk, amire szükségünk van az Élethez. A Biblia lényege összefoglalható öt szóban: Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó; de akár egyetlen egyben is: szeretet.

Zsigmond Júlia, Kolozsvári FIKE

 

 

Pengetjük a húrokat, jól érezzük magunkat

 

 

"Mondták, hogy jöjjek, s jöttem." Legtöbbünk így került vasárnap délután Kidébe. Kit a társaság vonzott, kit csak az unalom űzött, de mind egy közös cél érdekében jöttünk, mely egész héten ott lebegett a szemünk előtt: GITÁROZNI. Volt ugyan, aki jól palástolta, s a napi kötelező pengetés után szaladt is labdához, könyvhöz - s milyen jó, hogy akadtak ilyen alternatívák -, de akadt olyan is, aki a napi megszokott tevékenységét minimálisra redukálta, s csak a gitározásnak élt - talán az ilyeneknek szólt valamelyik szervező kedves megjegyzése, miszerint meg kéne tiltani a reggel tíz óra előtti gitározást.

A napi program reggel nyolckor kezdődött, elméletileg reggelivel, míg valakinek eszébe nem jutott a reggeli torna ragyogó ötlete. A napi kétszer két óra csoportos gitározás mellett volt elmélet, áhítat, kórus, és persze szünet, hogy hódolhassunk vásárlási mániánknak (feltéve, ha nyitva volt a bót), pihenhessünk, s természetesen gyakorolhassunk. A takarodó tizenegykor volt, a programhoz pedig hűek maradtunk, majdnem mindig. A szünetek olykor kicsit megnyúltak, annyira belefeledkeztünk a gyakorlásba, meg a maffiázásba.

No, a gitároktatásról. Négy csoportban indultunk, három kezdő meg egy haladó csoport. Mivel a hét közepén két oktatónak el kellett utaznia, "cserbenhagyva" csoportjukat meg az áhítatokat, sajgó szíveket hagyva maguk után, a továbbiakban a haladók Takitól okulhattak, míg a kezdők két csoportban fejlődhettek tovább. Különben, amikor utolsó nap Taki kérdőívet íratott velünk, s bíztatott, írjuk le a negatívumokat, nekem csupán ez a hazautazás-dolog jutott eszembe, hogy milyen jó lett volna, ha mindenki végig maradt volna.

 

 

Az az igazság, hogy nem könnyű egy ilyen beszámolót megírni. Az ember tele van élményekkel, s azt se tudja, melyikhez kapjon. Eszti gyilkolászós játékai, a tábortűz, az esténként kísértő "szellemek", a főzőlányok finomságai, DINNYE, Taki kérdőívei meg nótái, a kőkemény túránk, a szemet és lelket egyaránt gyönyörködtető képekkel díszített egyetlen fabudink, a tábori blog, a banán, a fürdőben való sorbaállás, s jött a villamos ... Igazán jó volt. És biztos vagyok benne, hogy Isten is velünk volt Kidében, én találkoztam vele.

A legjobb az, hogy nincs vége. Mert a gitártábor folytatódik, "továbbképző hétvégék"-nek álcázva. Már alig várjuk!

A résztvevők nevében, Kispista

 

 

Munkatársképzés Csipetnyi beszámolója

Kissé gyanús nevű, inkább hívogató volt. Számunkra? A szervezők számára talán: Kide-képzést ide. Kiknek? A jövendő munkatársaknak. És megkezdődött a tábor, a kidei munkatársképző tábor, Kolozsvárhoz közel, de mégis messze, térerőtől elzárva.

Immár szétszéledve, de akkor a tábor kezdetén a számomra kissé franciás faluban, hol kő kő hátán, ház falában, kerítés falában, összegyűjtve szemléltük egymást kíváncsian, gondolva: Vajon mit hoz ez a hét? Nos, várakozásainkat messze fölülmúlta, az enyémet mindenképp. Az Úr szava szóljon majd . . .

Megérkezésünk napjának (hétfő, július 7) estéjére az egymás fele irányuló mosolyban benne volt a "tudom a neved, ismergetlek" kifejezése is. A másnapi előadásban hallhattuk: a Biblia, ha korlátnak is tűnik először, tudjuk, hogy nem ellenünk, hanem értünk van. Erkély, mely biztonságot ad. Levontuk a következtetést: tegyük ronggyá a Bibliát, sokszor használva azt. Továbbá az egyik esti, kissé feszültséggel is fűszerezett játékunkból talán megmaradt: Isten együttes erőbevetésre, hozzáfordulásra késztet legtöbbször. Szerdánál tartunk már, ekkor többet megtudtunk az IKÉről és kirándultunk is egyet (csipe-csupa játékocskák, tíz perc egyedül az erdőben kis igeversünkre hangolva, majd beszélgetésünk ennek fényében elfeledtette, hogy a keresett barlang csak egy kődarab volt, persze szép). Áhítatainkból, úgy az estiekből, mint a reggeliekből, hamar kiderült: kedvenc dalunk "Áldjátok az Urat…tárjátok kezeitek…"

Az elkövetkezendő napokban az otthoni ifjúsági csoportjainknak egész évre lebontott, minél motiválóbb programot állítottunk össze és megjegyeztük: aki nem akar, amikor tud, az nem fog tudni amikor akar (így hát hajrá . . . munkatársak!). Hallhattuk (Ef.4,1-7) és össze is állítottuk a jó ifjúsági csoportvezető milyenségét, megértettük a gyülekezetben való építkezés, az élet- és munkaszervezés fontosságát, ahol a sorrend mindenkor lényeges, az alapunk pedig Jézus. Rendezvény- és forrásszervezés fortélyait ismertük meg, majd csoportosan pályázatot írtunk, amit el is bíráltak. Az elsősegélybeli tudnivalókat mind nagy figyelemmel hallgattuk. Az utolsó nap kommunikációnk milyenségéről nyertünk ismereteket.

Említésre méltó a sok nagyszerű játék is, amely talán a legtöbbet jelentette  tizenhármunknak, csoportunknak: erősített, felüdített, próbára tett, együttműködtetett, vidámított, alkalmazkodásra indított, megdolgoztatott. Az éjszakai portyázás sem maradt ki, amivel próbára tettek minket, hogy mennyire működünk együtt mint csoport. Mivel? Templomöleléssel egyrészt, mármint hány öl a kidei templom kerülete. Ha jól emlékszem, 52.

A héten három csoportunk versenyzése is helyet kapott: bibliafociztunk, bibliaóra-vázlatot írtunk, vetélkedőkben vettünk részt. Előadás-estünk is nagyszerű volt: "Jónás a hal gyomrában" - balett, "A tékozló fiú" - rockopera, "A fáraó álma" - modern feldolgozás.

A júliusi telített és gazdag hetünk gyorsan lejárt, és most munkatársak szerte-szét talán érezzük magunk kicsinységét, de Istenünk segítő-nagysága velünk van. A tábor ideje alatt a szervezők által nagyon is éreztük nagyságát. Köszönet munkájukért!

A Csipet-csapat nevében, Moldován Noémi

 

 

IKE Halásznapok - immár második alkalommal

 

 

A tábor előtti napon hét bátor fiú elindult kerékpáron, hogy megtegye azt a 90 kilométert, melynek végállomása a Mezőség szívében található Feketelak. Ugyanis idén, a II. IKE Halásznapok helyszíneként - a tavalyi Mezőzáh után - Feketelakra került a választás. Az a Feketelak, melyet szebbnél szebb náddal és sással körülvett tavak vesznek körül és mely lakosainak vendégszeretete és kedvessége mindvégig érezhető volt. Ottlétünk ideje alatt alkalmunk adódott "testközelből" is belekóstolni a Wass Albert által megrajzolt mezőségi életformába, hiszen az író a környék szülöttje és emlékére idén kopjafát állítottak.

A csapat Marosvásárhelyről a Bolyaiak parkjából indult el egy rövid imádság és az útvonal közös megtervezése után. Az út során megtapasztalhattuk Isten kegyelmét, ahogy tenyerén hordozott és elvezetett a célállomásba. Megérkezésünket követően egy rövid pihenő után máris nekiláttunk a takarításnak, melyet másnapra sikerült is befejezni. A csapat többi része csütörtök délutánra érkezett, amikor már minden készen állott a tábor megkezdésére.

A sátorfelhúzás, bejelentkezés és köszöntés után mindannyian jó kedvvel gyalogoltunk ki a tóra, hogy kezdetét vegye a várva várt fürdés. Visszatérve a parókia udvarára a vacsora, áhítat és ismerkedő játékok után nem kellett sokat noszogatni az embereket a lefekvésre, hisz a kimerültség úrrá lett mindenkin.

Másnap reggel jó volt látni a felfrissült arcokat, a hangulatot pedig a Laurencia közismert tornagyakorlattal igyekeztünk fokozni kisebb-nagyobb sikerrel. A reggeli áhítat, játékok és ebéd után délután kezdetét vette a nagy halászat. Már bealkonyodott mire visszatértünk a tábor helyszínére, ahol mindenkinek "jól jött" a testi és lelki táplálék.

 

 

Másnap szoros küzdelem folyt a négy csapat között, ugyanis pontokért ment a verseny. Értékes pontokat szerezhettek a csapatok a halászatban, a bibliaismereti vetélkedő két fordulójában, a harácsolásnál, a játékoknál és az akadálypálya esetében is. Nem is annyira a csapatok közötti versengés vette át a szerepet, mint inkább a jókedv és a kacagás. Így a tábor lejárta előtt könnyen megfogalmazható lett volna a tábor mottója: "Örüljetek az Úrban mindenkor!" (Fil.4,4). Ezzel az örvendezéssel mehettünk el vasárnap délelőtt templomba is, ahol szolgálatunkba hálaként felcsenghettek az Istent dicsőítő ifjúsági énekek és a talán örökérvényű üzenettel bíró Wass Albert: "Üzenet haza" című vers is, melyet szívélyesen fogadott a gyülekezet.

Az ebéd után következett a kiértékelés is, melynek eredménye mindinkább fokozta azt az örömet és az egymás iránt érzett testvéri szeretetet, melyet hisszük, hogy Krisztus kötött össze mibennünk. Hisszük, hogy Ő adta meg azt, hogy a Marosvásárhely cserealjai gyülekezet résztvevői mellet, Marosvásárhely alsóvárosi, mezőbodoni és kolozsvári gyülekezetekből is voltak résztvevői a tábornak.

A pozitív tapasztalatok és visszajelzések arra a végkövetkeztetésre indítottak minket, szervezőket, hogy jövő nyáron is megrendezésre kerüljenek az IKE Halásznapok. Erre a táborra is már most bátorítunk és hívunk minden erdélyi magyar református fiatalt, hogy így Krisztus emberhalászaivá válhassunk ezen a földön.

Fehér Attila, Marosvásárhely 

 

 

Jubileumi konfirmáció Illyefalván

 

 

Újzsenge ünnepén jubileumi konfirmációt tartott az illyefalvi gyülekezet. A istentisztelet után, Úrvacsoravételre került sor, majd ezt követően a 25 illetve 50 éve konfirmáltak jubileumi ünnepsége következett. A jubilálók beszámoltak a gyülekezet előtt életükről, majd megerősítették konfirmációi fogadalmukat. Ezt követően a várkertben közös ebédre került sor, ahol elbeszélgethettek egymással.

 

 

A jubilálók megemlékeztek egykori lelkipásztoraikról nh. Dénes János és nh. Dénes Dezsőről, az istentisztelet után koszorúkat helyeztek el elhunyt lelkipásztoraik várkertben található sírjánál.

Jakab Csaba énekvezér

 

 

Alkotótábor műszaki örökségünkért

 

 

A rendezvény célja technikai örökségek felkutatása, működőképessé tétele, kulturális örökségünkbe való integrálása, megőrzése, a térség kulturális és turisztikai fejlesztése. A technikai objektumok, szerkezetek tudományos feldolgozására a szervezők szakértőket kértek fel, a munkálatokba bevonták a diákságot is, ezáltal biztosítva a tevékenység hagyományápoló jellegét és oktató-nevelő szerepét.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Műszaki Szakosztályának technikatörténeti csoportja kutatásaival eddig ismeretlen, feltáratlan értékeket próbál feldolgozni Kalotaszegről. Kutatásuk tárgyát a templomtornyok félhomályában rejtőző harangok, toronyórák, letűnt századok hírmondói, születésük korának műszaki csúcsteljesítményei képezik. A magyargyerőmonostori református templom toronyórájának tanulmányozása és felmérése volt a rendezvény fő eseménye. A háromnapos helyszíni munkálatot a dokumentációs anyagok előkészítése és adatgyűjtés előzte meg.

A helyszíni munkálatokat szükségszerűen további dokumentálás, illetve feldolgozás követi, az eredményekről pedig tanulmány készül, s majd újabb célponttal folytatják az e régióban található technikai objektumok felmérését - olvassuk az EME-MTSz titkára, Baki-Hari Zoltán Gábor tájékoztatójában.

Szabadság, 2008-08-28

 

 

Fiatalok segédkeztek a székelyderzsi templom felújításában

Szent-István napján is dolgoztak Székelyderzsen azok a fiatalok, akik a helyi református templom felújításán fáradoznak. Bár most egy református sem él a faluban, az 1823-ban épült kis templomot az összeomlástól menti meg a lelkes csapat.

Magatartászavarokkal küzdő, speciális nevelőszülői hálózatban gondozott gyerekek segédkeznek Székelyderzs református templomának a tatarozásában. A fiatalok Magyarországról, Németországból és Erdély különböző településeiről érkeztek. Elsősorban azt láttuk, hogy ezek a fiatalok egy sikerélményhez jutnak, egy életen keresztül emlékezhetnek arra, hogy valami fontosat csináltak ebben a 10 napban, ide vissza lehet térni emlékezni és természetesen a falu számára is egy fontos dolog - mondta Csáky László,

A felújítás során a templom kívül-belül új vakolatot, új tetőt és kerítést kap. Az újjáépített hajléknak küldetése van.

Ha istentiszteletet fogunk tartani, ha egy ember lesz én egy embernek fogok istentiszteletet tartani, lehet, hogy egy hónap múlva kettőnek, lehet, hogy 3 hónap múlva négynek, s egy év múlva lehet, hogy 10-nek. S ha már 10 ember van, akkor már élni fog tovább a református egyház itt is. Csifó Dénes református lelkész.

Székelyderzs vonzerejét eddig a világörökség részét képező unitárius templom jelentette, de valószínű, hogy a felújítást követően a református templomra is kíváncsiak lesznek az ide látogatók.

Duna TV

 

 

A te hited megtartott téged

Másfélezernyi résztvevővel ünnepelte az Erdélyi Református Nőszövetség 80 éves jubileumát a kolozsvári Farkas utcai templomban, amelynek jelenbe hozott üzenete: minden szövetség létjogosultságát az őszinte, önfeláldozó szolgálat határozza meg. Sokféle formája lehet, de igazi mozgatórugója a hála.

Amelynek kitapintható jelenlétét élték át az ünneplő nőtestvérek is Igehirdetésében Pap Géza püspök a szolgálat területeiről szólt. A"nagymama­korú" erdélyi nőszövetséget a fiatalabb, Kárpát-medencei testvéreik képvisele­té­ben a tiszántúliak, tiszáninneniek, dél­vi­dékiek és királyhágómellékiek is kö­szöntötték. Baczoni Szilárdka lelkésznő ve­tí­tett­képes történelmi visszapillantó­já­ban felidézték az indulást, amikor "Makkai Sándor püspök asszonyok ke­zébe helyezte a trianoni béke u­tán padlón heverő erdélyi magyar­ság lelki felrázását, férfiak és gyermekek templomba hívását, elveszett lelkek felkeresését, egyházba vonását, sze­retetmunkák végzését." A két há­ború között is önfeláldozó munkát vé­geztek az asszonyok. 1990-ben újraalakult a szövetség. Napjainkban megvalósuló szolgálataiból is nyújtott az előadás. A magyarlapádi asszonykórus énekszámai után felkötötték a zászlókra a ju­bileum emlékszalagját. Úrvacsoraosztás után közös zsoltárénekléssel zárták a t­a­lál­kozót. Az emlékkiadványok közül ki­emelkedik az egyházmegyék nőszövetségeit bemutató füzet, amelyből megtudtuk: a székelyudvarhelyi egyházme­gyében 30 nő­szö­vet­ség működik. A Re­for­mátus Család is ün­nepi tartalommal je­lent meg. Gede Ildikó kerületi nőszövetségi el­nök­nő elmondta: az emléklap, ige­kártya is városunkban készült. Sze­mélyes és közösségi öröm, hálára in­dító, hogy messzi utat tettek meg so­kan, hogy együtt lehessenek asszony­­test­vé­reik­kel. A számos fiatal lel­kész­nő jelenléte biztosíték: vállalják a nő­szö­vetségi munkát. Sajnálja, hogy a szé­kelyudvarhelyi egyházmegye nő­szö­vet­sé­gei nagyon kis számban kép­vi­sel­tették ma­gukat az ünnepségen - viszo­nyítva a más egyházmegyék asszonyainak rész­vé­teléhez. Külön köszönetet fogalmazott Ba­czoni Szilárdka előadónak és Bor­sos Me­linda alelnöknek.

Molnár Melinda, Udvarhelyi Híradó

 

 

Falutalálkozó Mezőbergenyében

Magára találó közösség

 

 

Sajátosan szépen ünnepelt Mezőbergenye közössége a hét végén. Sokak szerint ez volt az első bensőséges találkozó, ahol az otthon maradottakban és az elszármazottakban, idősekben és fiatalokban, a különböző felekezetűekben megpendültek a lélek húrjai. Az önkormányzat felkarolta és anyagilag támogatta a kezdeményezést, a helybeliek - nem kis munkával és energiaráfordítással - kivitelezték. Oroszlánrész jutott a református egyháznak, de főként Domahidi Béla református lelkésznek és a vele egy csapatban dolgozó presbitériumnak. A szervezők igen változatos programot kínáltak, minden korosztály talált érdeklodésének megfelelő rendezvényt és kedvére való szórakozási lehetőséget. Lovas felvonulás és nagykorúsítás

A szombati hőségben székely ruhába öltözött ifjak lóháton és szekéren vonultak végig a falun. Sokan várták a látványt, a kapukban megteltek a padok, fürkésző szemek kíváncsian kísérték végig a felvonulókat. Egyszerre énekszóval, vidámsággal telt meg a falu. A művelődési otthon előtt gyülekezőket - akiket könyves kirakóvásár is fogadott - Bartha Mihály polgármester és Gálfi Sándor alpolgármester, Sămărghiţan Virgil és Nagy Árpád helybeli tanácsosok köszöntötték és nagykorúsítási ünnepségre, oklevélátadásra várták a 18 éves fiatalokat. Délután sportvetélkedők következtek, amelyeket a focipályán, illetve a református parókia kertjében a hollandokkal együtt újonnan kialakított röplabdapályán szerveztek. - Jobb, ha a fiatalok a pályán töltik az időt, mintsem a kocsmában - nyugtázták örömmel a nagymamák.

 

Megemlékezés, ötvenévesek találkozója és nótaeset

Szombaton több megható momentuma is volt a találkozónak. A református temető csendjében a faluból végképp elköltözött elődökre emlékeztek. Igét Nagy Ferenc, a falu szülötte, jelenleg tancsi lelkipásztor hirdetett, aki a bergenyei családok hagyományokhoz, szülőfalujukhoz való ragaszkodását emelte ki. - Bármerre is jártam, mindig hangoztattam, hogy innen származom, itt tanultam, családom itt tarisznyált fel becsülettel, kitartással. Nem különleges, de mégis sajátságos ajándékot kaptunk Bergenyében - mondta a lelkipásztor. A református templomban Domahidi Béla lelkész köszöntötte az ötvenéveseket, akik külön mulatságon ünnepeltek. Az idősebb generáció a visszaszolgáltatott felekezeti iskolába - ahol egyházi kegytárgyakból nyílt kiállítás -, nótaestre volt hivatalos. A svájci bubikon-wolfhauseni testvérgyülekezet vendégei: Kaspar Erika és Wegmann meglepődve hallgatták a nótázókat, s vallották: ennyire „teljes mellszélességű” nótázással, jókedvvel még nem találkoztak.

 

Úrvacsora, emlékkő- és kopjafaavatás

- Közös hang, a lelketekben őrzött harangotok hangja hívott haza, amely az élet zajának közepette is megtalál benneteket. Úgy talál rátok, mint ahogyan Bergenye is magára talált és ünnepel - mondta vasárnapi prédikációjában Domahidi Ernő, a kisgyőri testvérgyülekezet lelkésze. S hogy ez mennyire igaz, bizonyítja, hogy sokan csak a portikusban vagy a cinteremben kaptak helyet. Az úrvacsoraosztáshoz is három lelkész kellett, a Domahidi fívérek mellé Gede Sándor volt bergenyei lelkész is felsorakozott. A gyülekezet meghallgatta Gálfi Tibor nyugalmazott tanító előadását, melyben azokról a „tanult” elődökről szólt, akik a falumonográfiából kimaradtak, majd elhangzott Veress Gábor volt bergenyei lelkész köszöntése. Istentisztelet után a reformátusok két emlékművet avattak fel. A cinteremben az 1848-as forradalomban, az I. és II. világháborúban elhunyt hősök emlékére állítottak emlékkövet, míg a templom előtt kialakított parkban egy kopjafát, mely a csittszentiváni faragók munkáját dicséri. Az emlékkőnél Nagy Andrea, a kopjafánál Korodiné Nagy Enikő szavalata, Domahidi Katalin és a helybeli kórus éneke hangzott el. Többen mondtak köszöntőbeszédet: Bartha Mihály polgármester, Czeglédi Dezső, Kisgyőr polgármestere, Borbély Ferenc gondnok és Puskás Ferenc jogász. Utóbbi kettő a fáradhatatlan helybeli lelkész közösségformáló, összetartó munkáját emelte ki. - Bergenyében azóta történik valami, amióta a faluba került. Sem gyülekezeti terem, sem ünnep, sem kopjafa, sem ifjúsági élet, sem egyházi külföldi kirándulás nem lenne nélküle. A dicsérő szavakat hárította a lelkész, ám ezeket mégiscsak el kell mondani, mert a való igazsághoz tartoznak.

 

Művészi műsor, gulyásfőzés és bál

A vasárnap délutáni műsor is igen változatosra sikerült, helybeli és csittszentiváni népi táncosok léptek fel. Emelkedett hangulatú volt a református, az ortodox és az adventista énekkarok előadása. A gulyásfőző versenyre hat csapat nevezett be, mindenki díjat kapott főztjéért. A leggyorsabb csapatnak például a Fast food díjat adományozta a zsűri. A falutalálkozó nagy bulival, könnyűzenekoncerttel zárult, amit egy kellemetlen baleset - lovas kocsi rohant egy mozgássérült férfi kerekes szekerébe - és egy hirtelen haláleset árnyékolt be.

Mezey Sarolt, Népújság, 2008-08-26

 

 

Új kenyér ünnepe Rétyen

 

 

Nincs szebb, mint ropogós héjú mindennapit látni, melyet nemzetiszín szalag ölel át: az idei esztendő kenyerét Dénes Csaba, a Sepsi Református Egyházmegye esperese áldotta meg.

Harmadik kiadását érte meg a Rétyi Napok: fúvósindulóra vonult a tömeg a szabadidős parkba, két himnuszunkkal kezdte ünnepi koncertjét a Rétyi Kovács András Fúvószenekar, majd Dálnoki Lajos rétyi és Laczi Károly, Inárcs testvértelepülés polgármestere szólt a jelenlevőkhöz. Volt, akit Nagy Lajos doktor egy életen át gyűjtött dokumentumaiból, élményeiből írt könyve csalogatott Rétyre, másokat a fúvósmuzsika és a székely konyha vonzott. Szülők-nagyszülők gyűltek össze, mert látni akarták az Antos János-iskola tanulóinak műsorát, de bemutatkozott a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium diákkórusa is. A tegnap megnyílt állat-, illetve mezőgazdaságigép- és szerszámkiállítás, az ügyességi gépkocsiverseny állandó hozadéka lett a községi napoknak. Népszerűek voltak a vetélkedők, a halászverseny, a zenés szórakoztató műsorok. - A vidéki ember hétköznapjainak se vége, se hossza - mondogatták az atyafiak - ezért megengedheti magának a kétnapos kikapcsolódást...

Kisgyörgy Zoltán, Háromszék, 2008-09-01

 

 

Falunap Maksán

 

 

Maksa, Eresztevény és Sepsibesenyő ünnepelni vágyó lakói az uzoni Atlantisz fúvósaival és mazsorettekkel vonultak be a sportpályára. Oláh Badi András polgármester megnyitója után dr. Kerekes Jenő családorvos, a helyi RMDSZ elnöke beszélt Maksa régi és újkori históriájáról a hely és a környék történetének kiváló ismerőjeként.

Kétórás előadást mutattak be a maksai óvodások, a maksai és a sepsibesenyői iskolások, fergeteges cigánytánc-műsort mutattak be a besenyői roma gyerekek, a fiatal Ambarus Alpár zenélt.

Mi ennek a kétnapos ünnepségnek a hozadéka? - kérdeztük Oláh Badi Andrást, aki bemutatta azt a teljesen felújított épületet, amely a Maksai Sportegyesület székhelyének ad otthont. A polgármester elmondta, hogy sikerült rendezni annak a sportpályának a tulajdonjogát, ahol a falunapi ünnepségek zajlottak, s pályáztak annak korszerűsítésére.

Tegnap ünnepi igét hirdetett a református templomban Rákosi Károly helybeli lelkipásztor, s a közönség gyönyörködhetett a fiatal és tehetséges sepsiszentgyörgyi fotográfus, ifj. Kovács László Háromszéket bemutató fényképeiben, Márk Attila gitárművész-zeneszerző pedig megzenésített verseket adott elő. Újdonságnak számított a szobortáncverseny (zene közben a másodperc töredéke alatt kellett "szoborrá merevedniük" a táncolóknak), valamint a rönktáncverseny. Számos szórakoztató műsor után tábortűzzel, utcabállal és tűzijátékkal ért véget a rendezvény.

Kisgyörgy Zoltán, Háromszék, 2008-09-01

 

 

Somkeréki Falutallkozó

 

 

Isten kegyelméből Somkeréken, 2008.aug 31.-én megtartották a 4. Falutalálkozó ünnepét.

A közelről és távolról hazajöttek a délelőtti Istentiszteleten Ötvös József generális direktor igehirdetését hallgatták meg az 1.Kor.3 :9 -1 1 alapján. Ötvös József lelkipásztor azzal zárta igehirdetését, hogy elmondta "azért vagyunk a világon, hogy jövőt épitsünk gyermekeinknek, hogy tovább épitsük, amit elődjeink reánk hagytak, és azért vagyunk a világon, hogy legyen jövője Somkeréknek és Erdélynek". Az Úrvacsorai beszédet Jenei Tamás lelkipásztor mondta el, kérve a gyülekezetet "Legyünk a hálaadás népe".

Az Úrvacsora jegyeit Ötvös József, Jenei Tamás, Lukács Ferenc és Felszegi Imre osztották ki a hiveknek. Ezeknek utána Somkerék lelkipásztora Felszegi Imre köszöntötte az ünneplőket, a 27. Zsoltár 4. versével. Következett a kórus bizonyságtétele, szavalatok, a Lukács Ferenc által elmondott kővi beszéd, majd szeretet vendégség, és szép csendben zárult a délelőtti együttlétet.. A délutáni Istentiszteleten Jenei Tamás hirdette Istennek igéjét az 1. Thessz.5: 16 - 18 alapján, melyet követett az ifjak bizonységtétele.

Az idéni Falutalálkozó és Újkenyér Ünnepén a mi Urunk megajándékozott bennünket egy meghitt, áldott, békés és csendes ünnepléssel, Néki legyen dicsőség és hálaadás örökkön-örökké.

Felszegi Imre lp.

 

 

Sosem barátkoztam a hatalommal

Beszélgetés Nagy Géza nyugalmazott lelkésszel

 

 

- Ön honnan származik, és miért választotta életcéljául a papi hivatást?

- Fogas kérdések. Kolozsváron diákoskodtam, a teológiát is ott végeztem, szüleim sírja is a Házsongárdi temetőben található. Ám Nyárádszentbenedeken születtem, hatéves koromig éltem ott, ahol édesapám református lelkész volt.

 

- Tehát az ő nyomdokaiba lépett...

- Ez nem ilyen egyszerű. A pályaválasztás részemről hálaáldozat volt. Ketten voltunk testvérek. Bátyám is, én is veszélybe kerültünk. A bátyám gyógyíthatatlan kötőszöveti szarkómában szenvedett. Én húszéves koromban börtönbe kerültem, ahol három évet és két hónapot töltöttem nehéz körülmények között. Apám teológiai tanár volt Kolozsváron, és azt az üzenetet kapta a Jóistentől, hogy egyik fiának áldozatként kell elvesznie. Bátyám Debrecenben az ötödik műtét után, 28 éves korában elhunyt. Én pedig 1953. február 13-án kiszabadultam a börtönből. Úgy éreztem, hogy Isten és a szüleim iránti hálából teológiára kell jelentkeznem. Mielőtt letartóztattak, a pedagógia- pszichológia szakra jártam. A börtönben testileg, lelkileg összeroncsoltak.

 

- Mi volt a bűne húszévesen?

- Nem mindenki tudja, hogy Erdélyben 1956 előtt is létezett kommunistaellenes szervezkedés és kommunista ármánykodás. 1949-1950-ben egy antikommunista ifjúsági szervezet tagja lettem, amiben csak ketten voltunk egyetemisták. A többiek munkások, földművesek voltak. A Szekuritáté persze szúnyogból elefántot csinált. 1949 októberében kerültem kapcsolatba a szervezőkkel, és decemberben már letartóztattak. Amikor a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) jóvoltából beletekinthettem a dossziémba, kiderült, hogy az egész a politikai rendőrség provokációja volt. A fő provokátor egy Leitz György nevű egyén volt, aki Kolozsváron élt, és 1993-ban halt meg. Ő maga írta le, hogy már 1946-tól provokátor volt, de talán mégis próbálta menteni azokat, akiket lépre csalt, mert végül ő kapta a legnagyobb büntetést: húsz, majd 15 évre elítélték.

 

- Hány fiatalt tartóztattak le a szervezkedés ürügyén?

- Tizenhetet. Tizenkettőt ítéltek el közülük. Engem több mint hét évre, de mint mondtam, ebből 3 évet és 2 hónapot ültem le. Ezzel kapcsolatban, ezelőtt négy évvel Ha túlélted, hallgass! címmel egy kis kötetet is megjelentettem a kolozsvári Polis Kiadónál. Arról szól, hogy milyen volt a piteşti-i és szamosújvári kínzással való átnevelés. A magyarság erről nagyon keveset tud. Térben is és időben is csak Romániában, 1950-1951-ben alkalmazták ezt a módszert a fiatal értelmiségiek, iskolások és egyetemisták kommunista pártkatonákká való átnevelése céljából. Román szerzők 35 könyvet írtak róla, például Virgil Ieruncának van erről kötete, azt magyarra is lefordították. Magyar nyelven csak én írtam róla. Borzalmas dolog volt. Rabokkal kínoztattak rabokat, akik önmagukat lelkileg megsemmisítve kínzottakból kínzókká lettek. Hál' istennek kevés magyar fiatal került be a rendszerbe, a mi említett csoportosulásunkból mindössze négyen. Én a pitesti-i börtönben éltem ezt át.

A románok azt állítják, hogy ezt a szovjetek, vagy az orosz író, Makarenko találta ki, de ez nem igaz. Majd azt bizonygatták, hogy magyar zsidó kommunisták eszelték ki. Igaz, hogy aki felügyelte ezt az egész rendszert, az egy nagyváradi ezredes, Czeller Lajos volt. A végén maga a rendszer állította le a folyamatot. Később ráfogták az egészre, hogy a vasgárdisták szervezték a saját soraik megerősítése érdekében. Abszurd állítások sorozata követte egymást. Az átnevelés vezetőit perbe fogták, és 1954 decemberében Jilaván közülük 17-et kivégeztek. Czeller Lajos korábban főbe lőtte magát.

 

- Tehát a börtönből való szabadulása után jelentkezett a teológiára?

- Pontosan. Hivatásommá vált a papság. Előbb másfél évig Kolozsváron voltam segédlelkész, majd Iklandra és Székelykálba kerültem. Nyomorúságos körülményeket találtam, demoralizálódott lelkeket. A parókia lakhatatlan volt. Az ördög mindent megtett, hogy engem is eltántorítson a szolgálattól. De végül nagyon megszerettem Iklandot. Másfél év után, 1959 nyarán kerültem Sáromberkére, pályázat útján. 19-en pályáztunk a tisztségre, és másfél évig tartott a kiválasztási procedúra.

 

- Negyvenegy éven át szolgált Sáromberkén. Milyenek a sáromberki emberek?

- Végtelenül jóravalók, de nem túl templomosok. Nagyon tisztelik a lelkészüket, igaz, száz évre visszamenőleg kiváló lelkészeik, igazi pásztoraik voltak. Ugyanakkor a sáromberkiek nagyon önérzetesek, hamar megsértődnek. Én fő szempontnak tartottam azt, hogy az elődöm munkáját folytassam. Nem akartam megváltani a világot. A viszonyunkra jellemző a következő történet. Huszonöt éve szolgáltam már Sáromberkén, amikor 1979-ben a kolozsvári, monostori úti templomba megválasztott a gyülekezet másodlelkésznek, ami nem segédlelkészt jelent, hanem azt, hogy ha nagy a gyülekezet, akkor két papja van. Az állami és egyházi hatóságok megakadályozták, hogy elfoglaljam az állást. Megdöbbentő dokumentumaim vannak erről az esetről. Biztosan része volt ebben Nagy Gyula akkori püspöknek, Székely Károly egyházkerületi igazgatótanácsosnak, Tankó Árpád, Maros megyei, valamint Hoinărescu kolozsvári állami egyházügyi főinspektornak. Amikor a sáromberkiek meghallották, hogy el akarom hagyni őket, megkérdezték: mi ennek az oka? Nem érzem ott jól magam? Megmagyaráztam, hogy én kolozsvárinak tartom magam, s haza szeretnék költözni, és az özvegy édesanyám is ott lakik. Ezt megértették és elfogadták. Aztán amikor mégis ott maradtam, egyáltalán nem nehezteltek, ezt soha velem nem éreztették.

 

- Abba, hogy Önt végül nem engedték Kolozsváron szolgálni, az is belejátszott, hogy börtönviselt ember?

- Nem, az egy egészen más időszakban történt. Az ok az lehetett, hogy az egyházi kérdésekkel, a falu életével kapcsolatban kritikai hangot ütöttem meg, mindig az igazság oldalán álltam. Az ellenvélemény ellenséges magatartásnak számított. Sosem barátkoztam a hatalommal. Ezért nem számítottam "lojális" lelkésznek. Sem az "egyházrendőrség", sem a Szekuritáté nem nézett jó szemmel. Az ő céljuk nem az volt, hogy a lelkész "építsen". Nagyon szerettem a gyerekekkel foglalkozni. Ezt sem nézte jó szemmel a már említett Tankó Árpád vallásügyi felügyelő, aki kemény "pártsoviniszta" volt.

 

- Bizonyára azért sem lelkesedtek egyesek, hogy Ön a Teleki-kripta sorsát is szívén viselte. A Teleki-család hány tagja van ott eltemetve, s most milyen állapotban van az emlékhely?

- Sáromberkének három műemlék épülete van: a Teleki-kastély, a műemlék templom, és a kripta, ami nem az egyház tulajdona. Mikor oda kerültem, romokban hevert, a teteje beszakadt. A sírokat a "kincskeresők" sokszor feldúlták. Tizenhat Teleki-ős nyugszik ott, a leghíresebb gróf Teleki Sámuel volt kancellár, aki 1822-ben hunyt el, valamint az ükunokája, az Afrika-járó Teleki Samu, őt 1916-ban temették oda. Addig küldtem a jelentéseket az úgynevezett Műemlékvédelmi Igazgatósághoz, míg végül a kriptát államilag valósággal újjáépítették. Nagyon sokba került: 1963-ben 65 ezer lejbe. Szép munkát végeztek. A zsindelytető később újra beroskadt, a verebek százával költöztek be az épületbe, s a verébtrágya a mészkövet, vagyis a sírköveket igencsak roncsolja. A nyolcvanas években a marosvásárhelyi vegyészmérnök, Fülöp Géza ajánlotta, hogy keressem fel a gyergyószentmiklósi IFET vállalatot, mondjam, hogy ő küldött. A vállalat igazgatója szinte bagóért adott annyi zsindelyt, hogy ismét felújítottuk a tetőt. De azóta újra megrongálódott. Szerintem ideje lenne cseréppel befedni ezt a különleges történelmi emlékhelyet.

 

***

 

Nagy Géza

1929. december 13-án Nyárádszentbenedeken született. Édesapja, Nagy András református teológiai tanár volt. Nagy Géza 1950 és 1953 között politikai elítéltként börtönben ült. 1956-ban a Kolozsvári Protestáns Teológián szerzett diplomát, majd volt Kolozsváron segédlelkész, utána a Maros megyei Iklandon szolgált másfél éven keresztül, később az ugyancsak Maros megyei Sáromberkén 41 évig, nyugalomba vonulásáig teljesített lelkészként szolgálatot. Jelenleg Marosvásárhelyen él. A kolozsvári Polis Kiadó 2004-ben jelentette meg a Ha túlélted, hallgass! című kötetét.

(forrás: Krónika)

 

 

Tanulni sosem késő - Never Too Late To Learn

 

 

Hogyan szervezzünk közösségépítő, szabadidős tevékenységet idősek számára? - volt a kérdése annak a képzésnek, melyet 2008. augusztus 24-29 között a marosvásárhelyi Bod Péter Diakóniai és Tanulmány Központban tartott a ProMissio Egyesület. A Never Too Late To Learn - Tanulni sosem későelnevezésű programba Erdély különböző helységeiből kapcsolódtak be lelkészek, szociális munkások, pedagógusok, diakónusok, nőszövetségi tagok, valamint a jereváni (Örményország) Center for Development of Civil Society képviselői. A hat napos program lehetőséget nyújtott idősek életkori jellegzetességeinek a megismerésére, alkalom adatott program-látogatásra, kerekasztal-beszélgetésre, és főképpen Carol Wickers beszámolójára. Az Edinburgh-i (Skócia) előadó, aki egy időseket foglalkoztató központ vezetője, több éves tapasztalatát osztotta meg a hallgatósággal. A végén a részvevők feladata egy, hazai körülmények és lehetőségek között megvalósítható, konkrét program megírása volt. A képzés anyagi feltételeit a skóciai Lydia Project szervezet biztosította, valamint az Erdélyi Református Egyházkerület és a Maros Megyei Tanács támogatta.

Borsos Melinda programfelelős

 

 

Mozgalmas nyár az Erdélyi Református Egyházkerületben

 

Egy grófnői adomány

 

 

Olyan középkori hangulata van ennek a bejelentésnek, de igaz történet a 21-ik századból. Sőt, sajátosan 20-21-ik századi szép erdélyi história valóságos kastéllyal, valóságos grófnővel és valóságos adománnyal. Az egykori Küküllő vármegye egyik kedves falujáról, gyülekezetéről szól ez a történet - a bonyhai Bethlen kastélyról.

Bonyhán valamikor két kastély állt, mindkettő a Bethlen család birtokában volt, de az 1675-ben épült négy kerekbástyás kastélyt a két világháború közötti időben lebontották. A régebbi, az 1545-ben elkezdett - mára átépítve - Bethlen kastély áll pár százados tölgyfa és két kőoroszlán szomszédságában. Itt született 1700 november 25-én Árva Bethlen Kata.

 

 

Valahol talán megírják ennek a Bethlen családnak és a bonyhai Bethlen kastélynak 1700-tól 1945-ig tartó szép korszakát. Ez a rövid híradás 1948-tól követi a család útját, attól az időtől, amikor az utolsó Bethlen fiú, Ádám, felesége és két lánya el kellett hagyja az ősi fészket. Sok erdélyi arisztokrata családhoz hasonlóan őket is kitelepítették a Hátszeg melletti Őraljaboldogfalvára (ott is temették el id. Bethlen Ádámot és feleségét). Ifjú Bethlen Ádám és családja 1966-ban ún. egyirányú útlevelet kapott, és hat óra alatt el kellett hagyják az országot. Londonban telepedtek le. Halála előtt a bonyhai birtok és kastély visszaszerzésével és rendezésével Fruzsina nevű lányát bízta meg gróf Bethlen Ádám. Bethlen Fruzsina pedig Benczédi Albert nyugalmazott bonyhai lelkipásztor sugallatára és segítségével a visszakapott kastélyt az Erdélyi Református Egyházkerületnek adományozta. 2008 nyarán hivatalosan is megtörtént az átírás, és az erdélyi református egyház gazdagabb lett egy számunkra fontos és értékes történelmi épülettel.

Olyan szép lenne ezt a hírt ezzel a szép gesztussal zárni, de van egy szomorú folytatása. Az ajándékozás után gróf Bethlen Fruzsina a hazafelé tartó repülőgépen hirtelen rosszul lett, Budapesten már úgy vették le a repülőgépről, hogy kómában volt, azonnal műteni kellett. E cikk írásának idején már otthon van Londonban, és imádkozzunk érte, hogy még sokáig gondolhasson e boldog tettre - a grófnői adományra.

 

A hűség nyolcvan éve

 

plakátfelirat egy megszépült idő emlékezésén hívott augusztus végi hálaadó ünnepre: nyolcvan évvel ezelőtt alakult meg az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetsége. Erdélynek mind a 16 egyházmegyéjéből érkezett asszonyok be sem fértek a Farkas utcai református templomba, ahol dr. Pap Géza püspök igehirdetése után az erdélyi ref. egyházmegyék nőszövetségi zászlóikkal vonultak fel. Megható, szép esemény volt, amikor Vajdahunyad vidéke, Kalotaszeg, Mezőség és Székelyföld imádkozó, szolgáló asszonyai kezükben egy-egy zászlóval álltak templomba menekített erdélyi, történelmi címerek között.

Egy rövid, vetítéssel illusztrált visszatekintésben, megelevenedett a nyolcvan év hűsége. Először a kezdet, amikor a múlt század 20-as éveinek útkereső nemzedéke meglátta a tenni akarást, a tett lehetőségét, ahogy egy vesztett háború után, Trianon sokkjából ébredezve Makkai Sándor, Kós Károly nemzedéke felismerte és hitte, hogy lehet, kell és fontos az együtt szolgálás. Nem véletlenül utaltak vissza a megemlékezésben Jézusnak a beteg nőhöz szóló biztatására: „hited megtartott téged” (Mt 9,22), hiszen nyolcvan évből negyvenkét évig (1948-1990) betiltott volt a nőszövetség hivatalos szolgálata, létezése. De 1990-ben hamvaiból újjáéledt, újraindult és újraindította a Református Család című nőszövetségi újságot is. Az emlékező visszatekintés útján minél közelebb érkeztünk a mához, annál több ismerős arc tűnt fel, pár évvel ezelőtti nőszövetségi közgyűlésen éneklő és imádkozó, kisebb-nagyobb gyülekezetekben ma is szeretetszolgálatot vállaló erdélyi református asszonyokat fedeztünk fel. Szép volt és fontos volt ez a jubileumi megemlékezés. E rövid beszámolóban csak egyetlen mozzanatról szól még a krónikás: az ünnepségen a magyarlapádi női kórus énekelt, az úrvacsorához a kenyeret és bort az az ősi magyarlapádi gyülekezet adományozta, ahol egy pár évvel ezelőtt még a békétlenség és meg nem értés miatt ökölbe szorított kézzel mentek el egymás mellett az egy faluban felnőtt református emberek. A magyarlapádi éneklés és úrvacsorai adomány a békesség szolgálatának szép bizonyítéka.

 

O rex gloriae

 

Sok évszázados erdélyi harangok felirata ez a három latin szó, folytatásával egyetemben: veni cum pace, és latin feliratos erdélyi harangjaink több mint fél évezrede hirdetik helytállásunk hősi harcát. Augusztus óta eggyel több erdélyi (református) harang zengi-zúgja hegyek és völgyek felé: o rex gloriae veni cum pace - azaz: dicsőség királya, jöjj békességgel.

Történt ugyanis, hogy két évvel ezelőtti zord téli időben megrepedt a Kovászna II. Vajnafalva Református Egyházközség - egykor a németországi Bochumból érkezett - harangja. Százhuszonkilenc éves szolgálat után használhatatlanná vált, és az egyházközség egy új harang megrendeléséről döntött. Az óceán túlsó partján élő, de szülőföldjét el nem felejtő Szotyory család, a svájci testvérgyülekezet és közel kétszáz kovásznai-vajnafalvi család adományának köszönhetően 2008 augusztusától új harang hívja templomba a Kovásznán gyógyulókat és a helyben élő reformátusokat. Új harang az ősrégi felirattal: o rex gloriae, és hirdeti a protestáns Európa legkeletibb végváránál: itt vagyunk. Erről szólt a szép augusztus végi ünnep Amerikából hazaérkezett élő üzenettel, a gyülekezet kamarakórusának szolgálatával és az új harang első megszólalásával. Örök székely reménység - veni cum pace.

 

Marosvásárhely, 2008 augusztus 26-án

Ötvös József

 

 

A te hited megtartott téged - 80 éves az Erdélyi Református Nőszövetség

Az Erdélyi Református Nőszövetség 80 éves jubileumát ünnepelte több mint ezer nőtestvér a kolozsvári Farkas utcai templomban, 2008. augusztus 22-én. Mindig velem Uram - harsogta egy templomnyi torok a Nőszövetség himnuszát.

Főtiszteletű Pap Géza püspök úr prédikációja határozta meg számunkra a nőszövetségi feladatteljesítés módját és mibenlétét János evangéliuma 12:1-7 alapján. A Jézus Krisztushoz tartozás mikéntjét példázza e történet négy szereplője. Simon farizeus gyógyulásáért hálából a házával szolgál a vendégséghez, Márta háziasszonyi képességeivel, Mária a lábmosás rituáléjában mutatja ki szíve túlcsorduló háláját, amikor 300 dénárt érő kenetet zúdít Jézus lábára és kibontott hajával törli azt meg.

Jézusnak valódi szolgálatot csak az tud végezni, aki már találkozott vele és a szívét betölti a hála érzése. Bár az önfeláldozó szolgálatot nem mindenki tartja helyesnek, mint ebben a történetben Júdás, Jézus mindenkor védelmébe veszi az őt szolgálókat. A hálaáldozat illata betölti a házat. A hálaáldozat gyümölcse Jézus által beérik.

A templomot betöltő és a templomon kívül tartózkodó körülbelül 1300 asszony emlékezni, ünnepelni és hálát adni jött a 80 esztendőért. Püspökünk szavával Isten megszólít és üzen nekünk: minden szövetség létjogosultságát az őszinte önfeláldozó szolgálat határozza meg, amelynek sokféle formája van, de igazi mozgatórugója a hála. Ezeket a szolgálatokat Isten készíti el számunkra. Püspökünk áldást kívánt minden tagra, kérte a Szentlélek gazdag munkálkodását az anyaszentegyház növekedésére, Isten dicsőségére.

Nagytiszteletű Gede Ildikó, kerületi elnöknő köszöntötte meleg szavakkal az egybegyűlteket és külön-külön a meghívott elöljárókat. A te hited megtartott téged - lett vezérigéje ennek az ünnepi találkozásnak, mert amikor a szeretet és a hála találkozik, Jézus odaáll a szeretetmunkát végző asszonyok mellé - 80 évvel ezelőtt is és azóta mindig - csodák születnek.

Baczoni Szilárdka lelkipásztor, kerületi titkár vetítettképes történelmi visszatekintőjét egy templomképpel kezdte, zenei aláfestésnek a "Jöjj mondjuk hálaszót" c. éneket énekelte a templomi női kórus. Uram nevemen szólítottál, tied vagyok, magányomból egyházadba hívsz - idézte Árva Bethlen Kata szavát, útmutatóul mai követőinek is. Megemlékezett az indulásról, amikor Makkai Sándor püspök asszonyok kezébe helyezte a trianoni béke után padlón heverő erdélyi magyarság lelki felrázását, férfiak és gyermekek templomba hívását, elveszett lelkek felkeresését, egyházba vonását, szeretetmunkák végzését. S míg peregtek a képek, felelevenedtek a két háború közötti időszak önfeláldozó munkái, majd az 1990-ben újraalakult szövetség tevékenysége. Végül szolgálati lehetőségeink sokféleségét is konkrét képekkel mutatta be.

Bemutatkozott a népviseletbe öltözött magyarlapádi asszonykórus, amelyet Borbándi András lelkipásztor vezet. Énekeskönyvünk 412, 433 és 470-es énekét adták elő. Közben felsorakoztak a megyei nőszövetségi zászlók vivői. A jubileumi ünnepséget megörökítő szalagot főtiszteletű Pap Márta és Borsos Melinda kerületi alelnök kötötte fel a zászlókra. A megyei elnöknőknek emléklapot, a Református család jubileumi számát, valamint a megyék tájékoztató füzetkéjét adta át Baczoni Szilárdka és könyvajándékot vehetettek át a Kézdi-Orbai megye képviselőitől.

A Kárpát-medencei testvér Nőszövetségek képviseletében eljöttek a Tiszántúliak, Tiszáninneniek, Délvidékiek és Királyhágómellékiek, de a hiányzók testvéri üdvözletét is tolmácsolták. "Mert azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megtalálja, aki elveszett" - ebben legyetek követők, hangzott Szécsi Emma, a Tiszántúli Nőszövetség titkárának ajkáról. "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon, hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek." - ezzel az igével biztatott Kántor Mária lelkipásztor a tiszáninneniek nevében. Munkálkodjatok, ne lankadjatok, biztatott Kis Csilla érmihályfalvi lelkipásztornő, a váradiak nevében, akik fiatal testvérként köszöntik a nagymama korú, születésnapját ünneplő Erdélyi Nőszövetséget.

"És ez az a szeretet, hogy járjunk az ő parancsolatai szerint. Ez a parancsolat, amint kezdettől fogva hallottátok, hogy abban járjatok. Mert sok hitető jött e világra, a kik nem vallják a Jézust testben megjelent Krisztusnak. Ez a hitető az antikrisztus." - ezt az igét ajánlották figyelmünkbe. A Délvidékiek is intettek Péter apostol szavával: "Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok. Józanok legyetek, vigyázzatok,mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen. Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben..."

Boldizsár Katalin orgona játéka és Albert Júlia szavalata tette ünnepivé együttlétünket. Albert Júlia tolmácsolásában hallhattunk Pilinszky János és Hamvas Béla idézeteket, valamint ismeretlen szerzőktől a Lábnyomok című verset és a Lübecki Krisztus talapzatára írt vers figyelmeztetését. Mindannyi gondolat figyelemreméltó és kedves volt a mi szívünknek.

Ünnepi együttlétünk úrvacsoraosztással zárult, ahol Molnár Irma zsoboki lelkipásztornő előző kerületi elnöknő ágendázott. "Ha elfásulunk, ha megroggyanunk, kérjünk erőt Jézus minden bűnt begyógyító vérétől" - szólt hozzánk az utolsó bíztatás. Énekkel búcsúztunk, a 90. zsoltár szavaival.

Csáki Józsefné

 

 

Iskolatáska - diáktámogató program

Az Erdélyi Református Egyházkerület három éve indította el azt a kisdiákok megsegítését célzó programot, amely az ISKOLATÁSKA elnevezést kapta. Mivel már több civil és egyházi kezdeményezés is született a miénkhez hasonló célkitűzésekkel, a gyermekek támogatásának egy eddig nem gyakorolt módját választottuk.

Fő célunk a szórványban élő, iskoláskorú gyermekek anyagi és szociális támogatása, akik Erdély olyan régióiban élnek, ahol nincs lehetőségük az anyanyelvükön való tanuláshoz. Ezek a régiók többszörösen hátrányos helyzetűek: egyrészt gazdaságilag elmaradottabbak, mint az ország többi része, nemzetiségi szempontból pedig a beolvadás veszélye fenyegeti az ott élőket. A kisebbségi létben az anyanyelv ismerete gyakran háttérbe szorul a többségiek nyelvével szemben, mert a családon kívül nem használhatják. Ezért fontos, hogy az ott élő gyermekeknek többrétű segítséget nyújtsunk: a tanulás lehetőségéhez juttatjuk őket, s így egy erősebb magyar közösségbe illeszkedhetnek. A 2007-2008-as iskolai évben programunk segítségével kétszáznégy támogatott diák tanulhatott valamelyik erdélyi város magyar iskolájában.

A támogatás módjával kapcsolatban sajátos elvárásokat fogalmaztunk meg. A program számára nem hoztunk létre olyan háttérintézményt, ahová a "jókedvű adakozó" számla ellenében befizethetné a támogatásra szánt összeget, amelyet azután az illető szervezet belátása szerint továbboszthatna. Az Erdélyi Református Egyházkerület csak a közvetítő szerepét kívánja vállalni: felkutatjuk a támogatásra szoruló gyermekeket és a segítőkész támogatókat; azután bemutatjuk őket egymásnak; és amennyiben a felek igénylik, a továbbiakban is készen állunk a segítségnyújtásra. A háttérintézmény kizárásával a támogatás útját kívánjuk lerövidíteni, hogy a támogató egyenesen az általa támogatott gyermekhez juttathassa el adományát. Ezáltal mentor és felkarolt megismerhetik egymást, és élő kapcsolat alakulhat ki közöttük. Sok szép történet született már ez alatt a rövid idő alatt is ebből a próbálkozásból. Vannak családok, akik rendszeresen tartják egymással a személyes, baráti kapcsolatot. Sok lelki ajándékot kap nemcsak maga az adományozó, hanem azoknak a családja is, akik egy-egy gyermek taníttatásához hozzájárulnak.

Az Iskolatáska-program másik, igen fontos alapelve, hogy csak erdélyi támogatókra számít. Erdélyi magyar társadalmunk zárt közösségében mi, akik még itt maradtunk, felelősek vagyunk egymásért. A változás óta eltelt évek során kialakult az erdélyi magyarság körében egy gazdaságilag erős réteg. Rohanó világunkban őket szeretnénk megszólítani, egy percre megállítani, felhívni a figyelmüket mellettük élő, nehezebb sorsú nemzettársaik helyzetére, akiken egy apró kis gesztussal sokat segíthetnek. A program az ő szociális érzékenységüket szeretné felébreszteni. Ne várjunk külső segítségre, hanem próbáljuk meg összefogással megoldani a problémáinkat! A kívülről jövő bármekkora segítség sohasem lehet olyan értékes, mint a mi egymásért vállalt áldozathozatalunk. Béna az a közösség, amely csak mankó segítségével képes állva maradni. Meg kell tanulnunk saját erőforrásainkra támaszkodva, okosan gazdálkodni!

Balázs Attila, programfelelős

 

 

Falunap Nagykenden

Virágcserépben a nyár

A délelőtti istentiszteleten az igét Galambfalvi Márton helyi lelkész hirdette a felkendi református templomban. Istentisztelet után, a hagyományhoz híven, megkoszorúzták Sámuel József sírját a temetőben. A szabadságharcos lelkész Nagyenyeden született 1828-ban. Városában tanult, és amikor jött a forradalom és a szabadságharc, az egész osztály, tanáraikkal együtt, bevonult a honvédek közé. Ott volt a segesvári csatában is. Az orosz bekerítést látva, a magyar tisztek megrémültek, hogy csak ő egymagában áll helyt és lövet ágyúival. Később, a csatamezőn járva, megmutatta híveinek azt a helyet is Fehéregyházán, ahol az az ágyú volt felállítva, amelyet egymaga kezelt. 1871-ben választották kendi pappá, és 39 éven át vezette híven gyülekezetét. Szolgálata idején épült az iskola (1872-1873), az új tanítói csűr, újjáépítették a papi istállót, bádogozták a tornyot, újrafestették a papilak tornácát, és új tanítói lakást építettek, 1906-ban.

Nagy jelentősége volt a Sámuel József szervezte Nagykend és vidéke nevű olvasókörnek. Nem véletlenül viseli nevét az iskola. Amelynek udvarán vasárnap a harmadik Kendi Napot tartották. A délutáni-esti népünnepély műsorából nem hiányzott a gulyásfőző verseny, hét csapat veselkedett neki, Kendről a Varga Csaba, Magyari Attila, Menyhárt János, Boga Kálmán, Rózsa Csaba, Máthé Domokos vezette "szakácsok" és egy csapat Szentde-meterről. A mincifoci-bajnokságon az "A. C. Milan" és a "Steaua" kendi változatát láthatták a nézők. Ezután következett az "öregfiúk" mérkőzése. És persze a kötélhúzás. De a szellemi kultúrát sem hanyagolták el - hiszen ahol olyan neves, az egész magyar nyelvterületen ismert szavaló él, mint Rüsz Károly, és olyan kendi születésű költő, mint Fülöp Kálmán, ott szinte kötelező a büszkeség. Hogy is mondja egyik versében? Soha nem húztam ujjat senkivel, / Magammal pereltem - / Isten rá tanúm, / vétkemért büntetésem / egy vég nélküli kényszer: / vallani irgalmatlanul. Másutt így vall: "Magányos szirt / viharmadár // virágcserépben / sír a nyár // magzsendülésben / zsong a föld // egy búzaszál / hord glóriát - // Dávid kezében / kő, parittya: // a porba hull ma / Góliát! Költői helyét pedig így látja: csillagok / találkozásán / törékeny / betűfény / vagyok. Fellépett a Kendi Csillagok táncegyüttes, melyet Vajda József tanító bácsi irányít; este pedig a marosvásárhelyi Koszta Beáta és a kézdivásárhelyi Angi dalénekesek szórakoztatták a közönséget. Az ünnepet tűzijáték koronázta.

Népújság, 2008-08-18