|
HÍRVIVŐ |
||
|
|
||
|
Az |
||
|
|
||
|
Feliratkozás:
hirvivo-subscribe@yahoogroups.com
|
||
|
Hír
beküldése: hirek@reformatus.ro |
||
|
|
||
|
2007
április 13, VI. Évfolyam 15. szám (összesen 251 szám) |
||
|
|
||
Tartalomjegyzék
A Torontói Első Magyar Református Egyház NYILATKOZATA
II. Rákóczi Ferencre emlékeznek
A magyarságot ki kell mozdítani a demográfiai holtpontról
Megjelent az Új Kezdet áprilisi száma, elérhető az alábbi címen:
Tisztelettel, Szabó Mihály lp.
A fiatalok körében méltán népszerű nemzeti rockzenét játszó Kárpátia együttes (HU) erdélyi turnéra indul április közepén.
A zenekar három városba látogat el:
Április 13. - Kézdivásárhely
Helyszín: Gábor Áron Gimnázium
Időpont: 21 óra
Jegyrendelés: Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, 0742 456918
Április 14. - Székelyudvarhely
Helyszín: Siculus Ifjúsági Ház
Időpont: 20,30
Jegyrendelés: Mister Music zenebolt, 0745 627 029
Április 15. - Kolozsvár
Helyszín: Diákművelődési Otthon ("Studház")
Időpont: 20 óra
Jegyek vásárolhatóak a Bagoly könyvesüzletben (Kossuth Lajos / 21. decembrie u. 1 sz.) és a MIT-irodában (Petőfi / Avram Iancu u. 27. sz.). Telefonszám: 0743 030628.
A jegyek ára elővételben 10 lej, a helyszínen 13 lej.
Tallózó
A Torontói Első Magyar Református Egyház NYILATKOZATA
Örömmel értesültünk arról, hogy Tőkés László püspöknek összegyűlt
a százezer támogató aláírás az európai parlamenti képviselőjelöltségéhez,
de most kezdünk csak igazán féltő szeretettel aggódni érte, a várható
támadások okán. A sötétség erői eddig is minden eszközt megragadtak arra,
hogy a Temesvárról indult forradalom történelmi alakját - akire csak büszkék
lehetünk - leminősítsék, lejárassák, kiszorítsák a politika palettájáról.
Miért ez a vehemens offenzíva, amely megsemmisítésére fog össze, ha szemükben
ő egy jelentéktelen személyiség, aki nem odavaló, hogy képviselje az
erdélyi magyarságot? Érdemeit akarják elvitatni tőle azok, akik érdemet
sosem szereztek.
Ha valami ezen a földkerekségen vitán felül áll, az Tőkés püspök úr
erdélyi népünk ügyéért tett töretlen kiállása. És az, amit vele és ellene
művelnek, ennek a népnek szent kötelessége, hogy visszautasítsa, és
egységesen kiálljon mellette. Vagy nem vesszük észre, hogy nem terem meg a
honban, e nép ügyéért minden harcot vállaló, kiváló képességű egyéniség?
Kétség nem férhet ahhoz, hogy jelen pillanatban ő az erdélyi magyarság
vezéralakja, aki mögé fel kell sorakozni és mindenben támogatni. Eddig is
szószólója volt magyarságunk egyetemes érdekeinek és szóvátevője a
népünket ért minden sérelemnek. Nem Tőle kell félteni a mi erdélyi
népünket és azt, hogy ő nem képviselné jól az ügyüket, hanem azoktól,
akiknek most egyetlen dolguk, hogy lejárassák őt. Higgyük el: ezzel
nemcsak őt járatják le, hanem azt a népet is, amellyel ő a
legmesszebbmenőkig azonosult. Ha Tőkés Lászlót és az ügyet, amit
képvisel,- semmibe veszik, akkor azt az erdélyi népet is semmibe veszik, mert
ennek a népnek a jelenben nem lehet más ügye, mint amit a püspök úr felvállal
és erős hittel, - kitartással képvisel.
Mi, a Torontói Első Magyar Református Egyház gyülekezete, kiállunk
Tőkés László püspök, az európai parlamenti képviselői megválasztása
mellett. Arra buzdítjuk az erdélyi magyarságot, hogy ne hagyják magukat semmibe
venni, hanem nézzék meg jól és ne feledjék, hogy aki eddig kiállt értük, az kiáll ezután is. Csak szavazzanak
bizalmat neki, hogy mindezt a legmagasabb fórumokon is megtegye.
Tőkés László püspök úr azon kevesek közé tartozik Erdélyben,
akiről tudni lehet, hogy nézeteit, céljait, a magyarság mentését bátran,
határozottan és hatásosan, a kor szellemének és elveinek megfelelően fogja
képviselni az Európai Unióban. Éppen ezért félnek tőle a hivatalosak -
mint ördög a tömjénfüsttől -, s gáncsolják minden módon és minden áron. Ám
éppen ezért kell, hogy az erdélyi székelység/magyarság felismerje benne az
isteni küldetéssel megbízott embert - mint annak idején Márton Áron püspökben -,
álljon ki egy emberként mellette és szavazataival hatalmazza fel legjobb
nemzeti érdekeinek képviseletére és érvényesítésére az Európai Parlamentben.
2007. március 15-én
A Torontói Első Magyar Református Egyház gyülekezete
nevében:
Vass Zoltán lelkipásztor és az Egyház Presbitériuma
Félreeső, kiöregedő falvaink hiányos egészségügyi ellátásán az
egyházi alapítványok az önkormányzatokkal együttműködve próbálnak
javítani. A katolikus egyház által működtetett Caritas mellett az Erdélyi
Református Egyházkerület Diakónia Keresztyén Alapítványa is beindította házi
beteggondozó hálózatának kiépítését. A marosvásárhelyi fiókszervezet a Sárpatak
községhez tartozó Pókában - a Bod Péter Központban és a Szászrégenben működő
után - szerdán felavatta első falusi munkapontját. Az avatóünnepség
istentisztelettel kezdődött, amelyen dr. Kovács István, az Erdélyi
Református Egyházkerület előadó tanácsosa hirdetett igét.
Összefogás eredménye
Az Erdélyi Református Egyházkerület Diakónia Keresztény Alapítványa Kolozsváron
és Sepsiszentgyörgyön kezdte el az otthoni beteggondozást. A marosvásárhelyi
szolgálat több mint egy éve működik. A pókai munkapontjának létrehozását
az tette indokolttá, hogy a valamivel több mint négyszáz lelket számláló falu
lakóinak fele idős ember, akik közül sokan betegségük miatt
kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. A családorvosi ellátás nem vállalhatja fel
gondozásukat, a korlátozott befogadóképességű kórházotthonokban való
ápolásuk nem megfelelő megoldás.
A dr. Ábrám Zoltán egyetemi tanár által vezetett alapítványi kuratórium,
Ferenczi Csaba György lelkész, a helybeli református egyházközség, Ercsei
György polgármester, Cotarlan Remus pókai tanácsos és az önkormányzat együttműködése
tette lehetővé, hogy beindulhatott a szeretetszolgálat. Sárpatak község
önkormányzata évi 6000 lejt szavazott meg a helybeli Juhász Zsuzsa ápolónő
bérének fizetésére - aki a Vöröskeresztnél végzett féléves szakképzést - és az
iskola épületében levő munkapont működtetésére. Ugyancsak az
önkormányzat finanszírozta a helyiség rendbe tételét. A bútorzatot és az
egészségügyi felszerelést az alapítvány biztosítja.
Dr. Ábrám Zoltán, a kuratórium elnöke elmondta, hogy az ápolónő
jelenleg 40 idős, beteg embert lát el, de a közeljövőben újabb tíz
személy kerül az ápoltak listájára. Heti rendszerességgel látogatja őket,
biztosítja az orvosi alapellátást, vérnyomást mér, pelenkát visz és kötöz.
Talpra áll a szeretetszolgálat
- A református egyház évszázadokon át négy szolgálatot végzett:
igehirdetést, presbiteri szolgálatot, tanítói és diakóniai szolgálatot. A
kommunizmus éveiben a tanítást és a diakóniai szolgálatot kényszerűen be
kellett szüntetnie, melynek az lett a következménye, hogy az egyház
társadalomban betöltött szerepe eltorzult. Tollvonással szüntették meg kórházainkat,
és az évtizedekig tartó bénultságból nehéz felocsúdni, a régi rendet
visszaállítani. Örvendetes, hogy lassan a szeretetszolgálat talpra áll. Nem
arról van szó, hogy az egyház teret próbál hódítani, hanem arról, hogy az
egyház ismét vállalja azt a szolgálatot, amelyet elhanyagoltak - mondta az
ünnepi istentiszteleten dr. Kovács István, az Erdélyi Református Egyházkerület
Missziói Diakóniai Ügyosztályának vezetője.
- A gondozó központ létesítése, olyan lehetőség, amiről a
közelmúltban álmodni sem mertek - fogalmazott Ferenczi Csaba György, a
református gyülekezet lelkésze. Megvalósításához akarat, hozzáállás,
ügyszeretet kellett, s ha ez adott volt, akkor egy kis pénz is akadt.
Az ünnepségen meghívottként jelen volt Ercsei György polgármester, Konrád
Judit, a Közegészségügyi Hatóság helyettes igazgatója, továbbá Schmidt Loránd,
a Szociális és Gyermekjogvédelmi Igazgatóság helyettes igazgatója, aki elismerően
szólt a kezdeményezésről, hangsúlyozva, hogy a községben létezik egy
otthon, ahol idős betegeket ápolnak, de sokkal előnyösebb emberi,
lelki és gazdasági szempontból, ha a betegek ápolását otthon oldják meg.
Mezey Sarolta, Népújság, 2007-04-13
II. Rákóczi Ferencre emlékeznek
Az EMKE Maros megyei szervezete, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete és a
Vártemplom Református Egyházközsége közösen állít kopjafát vasárnap délelőtt
11 órakor, az istentisztelet után a Vártemplom udvarán abból az alkalomból,
hogy 300 évvel ezelőtt, 1707 áprilisában itt tartott országgyűlést
II. Rákóczi Ferenc, Erdély utolsó fejedelme.
Népújság, 2007-04-13
100 éve született nagy költőnk, Dsida Jenő. Az évforduló
tiszteletére a Helikon - Kemény János Alapítvány kuratóriuma versmondó versenyt
hirdet a költő verseiből a Maros megyei líceumok diákjai számára. A
rendezvényre április 28-án, szombaton délelőtt 9 órakor kerül sor a
Református Diakóniai Otthon Bocskai Termében (Eminescu u. 28.).
Jelentkezéseket április 25-ig fogadunk a 221-662-es telefonon (16-20 óra
között), vagy az asanyi@mure.ro e-mail
címen: név, iskola, Dsida-vers címe.
Az első három helyezett díja 150, 100, 75 lej értékű könyvcsomag,
plakett és díszoklevél.
Az augusztusban Marosvécsen sorra kerülő Dsida- centenáriumi
emlékünnepség keretében a díjazottak elszavalják a verseket.
Minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk!
Népújság, 2007-04-11
Örömmel újságolták, hogy a nagyborosnyói polgármesteri hivatal megkezdte a falucska utcáinak kavicsozását, feljavítását. Új arculatot nyer a Felszeg utca is. A keleti sziklás, meredek martra akáccsemetéket ültettek, a villanyoszlopokra szemetesládákat szereltek. A lakók remélik, hogy ebbe az utcába is hordat majd kavicsot a tanács. Elterítését szívesen vállalják.
Beindult a tavaszi takarítás is a faluban, legfontosabb a patakmeder tisztasága. Megkezdték a falu szívében a Történelmi Emlékpark rendezését is. Kerítést építettek a park északi szélére, cserjéket, facsemetéket telepítettek. Folyik már az előkészület a Háromszéki Oktogon nevű új emlékmű felépítésére.
A nemrég megjelent törvény szerint átszervezik a kisborosnyói székhelyű Pro Natura Alapítványt, és irodát nyitnak Sepsiszentgyörgyön, amelyet Pethő Tibor vezet. Elnöke továbbra is Damó Gyula nyugalmazott tanító marad, alelnöke Tóth Szabolcs, titkára Pethő Tibor, jogásza Keresztesy Katalin, felügyelőbizottsági tag Fazakas Gyula.
Gazdag volt a télutó és a tavaszelő eseményekben. Március végén hat fiatal konfirmált. Ekkor tartották meg - első alkalommal - a huszonöt évvel ezelőtt konfirmáltak találkozóját is. Hat személyt köszöntöttek a felújított református templomban.
A múlt héten befejeződött a Debreczi Elek nevét viselő falusi szabadegyetem előadás-sorozata. Sikernek örvendett, újdonságképpen hatott. Volt olyan est is, amikor negyvenen gyűltek össze. A hallgatók díszes részvételi diplomában részesülnek. Az újrakezdést októberre tervezi a szervező, amikor a köpeci származású, de Kovásznán lakó dr. Benkő Gyula ny. kardiológus szakorvost hívják meg előadóként.
(x), Háromszék, 2007-04-12
A magyarságot ki kell mozdítani a demográfiai holtpontról
Beszélgetés Csép Sándorral, az Áldás, népesség mozgalom megteremtőjével
Csép Sándor újságíró, szerkesztő, televíziós szakember évtizedek óta a népességfogyás súlyos következményeire hívja fel az erdélyi magyar közvélemény figyelmét. A vele készült beszélgetés az Áldás, népesség mozgalom létrejöttének történetéről szól.
- Személyes indíttatása volt annak, hogy én ezzel a témakörrel kezdtem el foglalkozni. Egyrészt egyke gyerek vagyok, így megszenvedtem a testvértelenség minden nyomorúságát, másrészt Ágyában, ahol édesapám református lelkész volt, láttam, hogyan zsugorodik a gyülekezet. Emlékszem, gyerekként, egy újév délelőtti istentiszteleten, ahol a lelkész hagyományszerűen beszámolt az elmúlt esztendő népesedési adatairól, rádöbbentem, hogy sokkal többen haltak meg, mint ahányan abban az évben születtek. Ez a felismerés indította el bennem a téma iránti érdeklődést.
- Mikor volt ez az első ráeszmélésed az erdélyi valóságra?
- Ez valamikor 1950 táján történhetett, tehát jó félévszázadnál ezelőtt. Én azóta fájlalom fogyatkozásunkat, ez később tovább erősödött bennem. Nagyon vonzottak a történelmi olvasmányok, sokat foglalkoztatott a magyarság története a honfoglalástól napjainkig. De az egykori szülőfalumnál maradva, az ezernyolcszáz lelkes ágyai közösség mára jóval ezer fő alatti közösséggé zsugorodott össze. Egyetemista koromban közelebbről foglalkoztam a népességfogyás kérdésével, utána olvastam Fülöp Lajos írásaiban, meg másoktól, akik ezzel foglalkoztak a népi írók közül. Hamar világossá vált előttem, hogy a fehér pestis máshol is pusztít. Akkoriban írtam egy szubjektív szociográfiai riportot falunk népességcsökkenésének történetéről. A kéziratot beadtam a Korunkhoz, a szerkesztőség el is fogadta, de amint később kiderült, a cenzor, aki a megszerkesztett lapot átolvasta, kidobta a cikkemet. Az volt az érve, hogy túl sötét képet fest a magyarság sorsáról, tehát nem jelenhetett meg. Ez a hatvanas években történt.
- Akkoriban kezdted el újságírói pályádat. Mennyire torpantott meg első szembesülésed a kommunista cenzúrával?
- 1968-tól a Kolozsvári Rádió, majd a bukaresti közszolgálati televízió magyar szerkesztőségének lettem a munkatársa. Cikkem brutális kicenzúrázása tudatosította bennem, hogy a témával igenis foglalkozni kell, csak a megfelelő időt és keretet kell megtalálni hozzá. Akkoriban telepedtem le Kolozsváron, és láttam, hogy a népességfogyás a régióban még tragikusabb méreteket ölt, mint Arad megyében. Főleg a közeli Kalotaszeg állapotai kezdtek foglalkoztatni. 1975 táján újra alaposabban szemügyre vettem a kérdést. Akkoriban a Székelyföld demográfiai mutatói Románián belül nagyon jók voltak, szemben Kalotaszeggel például, ahol szembeötlő volt a népességfogyás. Így született meg az Egyetlenem című film forgatókönyve. Úgy tűnt, ez is az enyészet áldozata lesz, mert Bodor Pál, a magyar adás vezetője jó ideig nem merte előhúzni íróasztala fiókjából. A téma nagyon magunkra figyelő volt. Végül is az ő zseniális húzásának köszönhetően mégis film lett belőle. Amikor felsőbb körökben érvelni kellett a film bemutatása mellett, azt mondta, hogy a Kommunista Párt központi bizottsága is láthatja: nem a sovinizmus irtja ki a magyarságot, hanem önpusztítás folyik, mert végeredményben senki nem tiltja meg, hogy több gyereke legyen egy kalotaszegi családnak. Végül is a film elkészült, műsorra került, és nagy visszhangja lett, sokan emlékeznek rá. Kós Károlytól Sütő Andrásig és Kányádi Sándorig még aznap este, a film bemutatását követően mindenki gratulált. Rendkívüli élmény volt: hétfőn délután négytől hétig tartott a magyar adás, és ezt követően elkezdett csengeni megállás nélkül a szerkesztőség telefonja. Este tizenegyig, amíg ott voltunk, nagyon sokan hívtak.
- A Ceauşescu-rendszerben ez volt az első vészharang a magyarság lassú, de biztos fogyásáról. Volt-e folytatása az akkori filmednek?
- Utána, ötévenként visszajártam a forgatás helyszíneire, és figyelemmel kísértem a további eseményeket is. A rendszerváltást követően a vizsgálódást kiterjesztettük egész Erdélyre. Szomorúan mondom, hogy egy-két kivételt leszámítva, mint amilyen a szilágysági Désháza, mindenhol népességfogyással találkozunk.
- A rendszerváltás új lehetőségeket hozott ezen a területen is. Miként alakult ki az általad kezdeményezett Áldás, népesség mozgalom, amely most már Erdély-szerte kezd szárba szökkenni?
Éppen most dolgozom egy összefoglaló íráson, amelynek az a címe: Egy aggodalom évtizedei. Ez tulajdonképpen az eddigi próbálkozásaimról, törekvéseimről szól: hogyan vezetett el ez az út az erdélyi mozgalom beindulásáig. Az első jelentősebb találkozónkra 2004 tavaszán került sor. Tőkés László, aki régi ismerősöm, és akihez baráti szálak is fűznek, és aki jól ismerte a téma iránti elkötelezettségemet, ő mondta, hogy az egyházkerület, illetve az esperesek kollégiuma védnökséget vállalna egy ilyen mozgalom létrejöttéhez, amely a demográfiai fogyás okainak feltárását, illetve megállítását lenne hivatott felvállalni. Mindenki egyetértett abban, hogy bár szerény eszközeinkkel eléggé kilátástalannak és reménytelennek tűnik sikerre vinni egy ilyen mozgalmat, bűn semmit nem tenni az ügy érdekében, illetve fásultan szemlélni az erdélyi magyarság folyamatos zsugorodását. Nyugat-európai példák bizonyítják, hogy egy ilyen demográfiai hullámvölgyből van kilábalási lehetőség.
- Néhány éve Romániában is változott a gyerekvállalásra történő odafigyelés, hiszen az átlagfizetéssel szinte megegyező gyereknevelési támogatás sok magyar család számára is jelentős ösztönző erő . . .
- Ma Közép-Európában Románia mindenképpen jó példával jár elöl. A kismamáknak juttatott havi nyolcszáz lej az ország gazdasági körülményei között egy igen jelentős támogatás. Persze ez önmagában mégsem oldja meg a népességfogyás súlyos problémáját. A legfontosabb dolog lenne a köztudat megváltoztatása. Sokszor szoktam humorosan mondani, hogy a fogamzásgátlót először a fejből kell kivenni. Elsősorban a közgondolkozást kellene megváltoztatni, és ilyen szempontból jó ideje már elkezdtük a munkát, ezt szolgálja az egész Erdélyre kiterjedő mozgalmunk.
- Emlékszem, jómagam is részt vettem a 2004-es félixfürdői rendezvényen, ahova a Kárpát-medencei magyar nyelvterület számos szakemberét hívtátok meg. Hogyan ítéled meg az akkori rendezvény visszhangját, sikerét?
- Nagyon sikeres rendezvény volt, létrejöttek a szakosztályok, csak sajnos a pénzhiány rányomta bélyegét a további folytatásra . . . A munkacsoportok létrejötte a mozgalom intézményesülésének az ígéretét hordozta magában. A Fidesz akkor az ígérte, hogy továbbra is előteremtenek pénzeket a folytatásra. A párt alapítványa, a Szövetség a polgári Magyarországért vállalta fel mozgalmunkat, ez tette lehetővé az első konferenciát, ahova valóban reprezentatív szakembergárda érkezett az egész Kárpát-medencéből. Ez az első konferencia a zászlóbontást jelentette. Jelen volt legalább nyolc püspök, akiket ökumenikus alapon hívtunk össze. Itt már a baj akkora, hogy nem lehet egy-egy egyház vagy politikai szervezet keretei között foglalkozni a témával, nem lehet kisajátítani. Ügyünk mellé állt az RMDSZ is: egyik alelnöke, Kötő József tartott egy érdekes előadást. A mozgalom elindításában nem volt semmiféle ideológiai megkötöttség, de az kétségtelen, hogy a közéleti személységek zöme a nemzeti oldalról érkezett. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a szabaddemokraták részéről is volt résztvevő Törzsök Erika személyében. A bihari találkozót követően kb. négy hónapra Tatabánya mellett rendeztek egy hasonló Áldás, népesség konferenciát Tőkés László és Orbán Viktorné Lévay Anikó fővédnökségével. Az előadók között ott volt Duray Miklós a Felvidékről, Jókay Anna írónő, Koltay Gábor filmrendező és sokan mások. Ezt követően több kisebb rendezvény volt az egyházkerület, a Magyar Reformátusok Világszövetségének a rendezésében. Sajnos a Nagyváradon, illetve Félixfürdőn megalakult szakcsoportok érdemi tevékenységet nem tudtak kifejteni, mert a működésükhöz szükséges minimális pénzügyi keretet sem tudtuk előteremteni.
- Nemzeti elkötelezettségű szervezeteken keresztül Magyarországon is él hasonló mozgalom. Kérdés, hogy mai világunkban jelentős állami támogatás nélkül lehet-e esélye egy ilyen mozgalomnak?
- Két évvel ezelőtt indult el egy úgynevezett demográfiai levelezőlista az interneten. Ötven-hatvan ember állandóan kapcsolatot tart egymással, minden információt megosztanak egymással, próbálnak cselekvési terveket kidolgozni. Arra törekednek, hogy beindítsák a Nemzeti Demográfiai Kerekasztalt. Néhány héttel ezelőtt Harag Péter volt szociális miniszter szervezésében a Gellért Szállóban megtartottak egy nagyobb értekezletet, ahol jelen volt a téma nagymestere, Fekete Gyula is. Magyarországon is forr tehát a dolog. Az biztos, hogy mindenre rányomja bélyegét a pénztelenség, főleg a magyarországi megszorítások újabb és újabb hullámai, azonban a téma annyira égető, annyira aktuális, hogy egyre szélesebb körben foglalkoznak vele.
- Marosvásárhelyen néhány héttel ezelőtt újabb rendezvény vállalta fel a három évvel ezelőtti zászlóbontás folytatását . . .
- Február második felében, a Bod Péter Napok keretében több száz fős részvétellel tartottunk újabb konferenciát. Mivel kevés volt a pénz, úgy terveztük, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület kétezer dolláros adományát kiosztjuk két tíz, illetve tizenegy gyerekes családnak. Az előadók lemondtak a honoráriumról, az egyházkerület jóvoltából pedig ingyen megkaptuk a termet. A mostani sikeres konferencia is tulajdonképpen a tudat megváltoztatásának az irányába igyekszik előmozdítani mozgalmunkat. Szeretnénk a már létező pozitív példákat felkarolni, népszerűsíteni. Ha lenne rá pénz, a désháziak törekvéseit is szeretnénk támogatni, ugyanis a faluban egykoron nagy hagyománya volt a fazekasságnak, ami munkahelyeket és így helyben maradást jelentene a fiatal családok számára. Tulajdonképpen itt született meg az Áldás, népesség mozgalom ötlete, hiszen nem tudtam olyan magyar településről, ahol a népesség aránya ne csökkenne. Kiderült, hogy van ilyen, éspedig a szilágysági Désházán.
- A nagycsaládosokat az emberek egy része megmosolyogja, ma már amolyan csodabogarak. A közhiedelem szerint a sok gyermek sok lemondással, a nők számára pedig a karrier feladásával jár. Meg lehet-e változtatni a közvélemény hozzáállását a gyerekvállalás kérdéséhez?
- Minden bizonnyal, de ehhez összehangolt, jól kidolgozott stratégia szükséges. Az a tervem, hogy valamennyi találkozó, rendezvény alkalmával több nagycsaládosnak adhassunk egy-egy jelentősebb összeget. Tudom azt, hogy ez szimbolikus dolog, és nem lehet mindenkinek segítséget nyújtani, de az, amit adunk, valami formában bekerül a köztudatba, és a nagycsaládosok iránti tiszteletet növeli. Erdély legtöbb, magyarok lakta régiójában lehetne hasonló rendezvényeket tető alá hozni.
- Folyton visszatérő gond a finanszírozás kérdése. Honnan tudják előteremteni a továbblépéshez szükséges pénzeket?
- Sajnos ez a legnagyobb gondunk, hiszen sem a személyem, sem a mozgalom célja nem bizonyul túl jó névjegykártyának ott, ahol ma közalapítványi pénzeket osztogatnak. Tény, hogy bármiféle előrelépés az összmagyar nemzetpolitikai prioritások átértékelésétől függ. Ha 2006-ban Fidesz-kormány alakult volna Magyarországon, akkor nagyobb esélye lenne egy ilyen kezdeményezés gyors felfuttatásának. Jelenleg várakozó állásponton vagyunk. Úgy tűnik, a mai magyar kormány masszív távol-keleti betelepítésben látja a magyar népességfogyás problémájának a megoldását, és nem a születések számának hatékony növelésére törekszik.
- A liberális közízlés szerint az embereket nem lehet, nem szabad gyerekvállalásra kényszeríteni, másrészt a liberális női modell térhódításával a nő inkább karriert, mint gyereket kell vállaljon. Hogyan lehet ezzel a káros közfelfogással felvenni a harcot? Van-e elfogadható középút?
- Én elfogadom azt a liberális felfogást, hogy az asszony, a család dönt, hogy hány gyereket vállal. Ezt a jogot senkitől nem lehet megtagadni, viszont senkit sem lehet felmenteni a felelősség alól, amely a nemzet szempontjából minden egyes családra ráhárul. Ez úgy hidalható át, hogy megváltoztatjuk a család életfelfogását, életvitelét, hogy természetessé váljék legalább kettő, illetve ennél is több gyerek vállalása. Igaz, hogy a több gyerek több gond, de ugyanakkor annál nagyobb boldogság. Ebben a meggyőző munkában nagy szerepe van a médiának.
- Ahol szegénység van (Erdélyben például) sokak szemében az az ellenérv, hogy nincs megfelelő anyagi háttér a nagyobb család fenntartásához, ugyanakkor a nyugati társadalmakban, ahol hozzánk képest összehasonlíthatatlanul magasabb az életszínvonal, a jólét és a kényelem miatt nem vállalnak gyereket . . .
- Ez szerintem áldilemma. Sok erre az ellenpélda. Az Egyesült Államok például, ahol köztudottan jólét van, a népesedés szempontjából nagyon jó eredményekkel rendelkezik. Ugyanakkor Kárpátalja, amely nálunknál is szegényebb vidék, a népesedési mutatókban sokkal jobban áll, mint Magyarország vagy Erdély. Kalotaszegen régebben az volt gond, hogy a kevés föld ne oszoljon sok fele, ma viszont már ez nem téma. Ma már a megszokottság, a szülőktől látott példa a mérvadó az egykézésre. Szerencsére Kalotaszegen az utóbbi években kezd megváltozni a közgondolkozás. A negyvenes-ötvenes évektől elharapódzott egy gyerek vállalása helyett egyre többen vállalnak két-három gyereket. Ezt lelkészismerőseimtől hallom. Mondanék egy érdekes példát arra, miként lehet a közgondolkodást megváltoztatni egy-egy közösségben. Az idősebb Dávid Gyula valamikor a húszas években református lelkész volt egy Sepsi széki faluban, ahol eléggé gyérülő gyülekezet fogadta. Nos, a lelkész divattá tette a több gyereket. Arról kezdett beszélni, hogy a környező közösségek közül melyik életképesebb, melyiknek van több gyereke. A saját hívei körében sikerült felébreszteni a versenyszellemet, ottléte alatt megváltozott a falu demográfiai rendje. Ilyen példák máshol is akadnak, és ez bizonyítja, hogy hatni lehet a közgondolkodásra.
- Úgy érzed, sikerül-e a közeljövőben az Áldás, népességet igazi mozgalommá alakítani?
- Biztos vagyok benne. Van olyan összetevője ennek, amihez igazából pénz sem kell. Hármat sorolnék fel ezek közül. Havonta egy alkalommal minden gyülekezet minden lelkipásztora szenteljen egy igehirdetést a népesedés kérdésnek. A második: minden gyülekezetben, illetve minden templom előterében a konfirmandusok, a házasulandók, a bérmálkozók, a keresztelők alkalmával ki kellene függeszteni az érintett család három-négy generációra visszamenő családfáját. Egy másik ötlet "az én vagyok a harmadik testvér" nevű mozgalom. Ennek lényege az, hogy minden harmadik gyereket egy jelentős kelengyeajándékkal ajándékozna meg a gyülekezet. Ezt az ötletet Tőkés László javasolta. A harmadik gyerek keresztszülejének a meglévők mellé egy módosabb keresztszülőt is keresnének, ezzel is segítve a gyerek nevelését. Vannak persze más elképzelések is, amelyek sikerre vihetnek egy ilyen mozgalmat.
Makkay József, Erdélyi Napló, 2007-04-04
