|
HÍRVIVŐ |
||
|
|
||
|
Az |
||
|
|
||
|
Feliratkozás:
hirvivo-subscribe@yahoogroups.com
|
||
|
Hír
beküldése: hirek@reformatus.ro |
||
|
|
||
|
2007
április 05, VI. Évfolyam 14. szám (összesen 250 szám) |
||
|
|
||
Tartalomjegyzék
Dsida Jenő - Húsvéti ének az üres sziklasír mellett
Geleji Katona István - A világ megifjul
Új gyülekezeti honlap - Marosjára
Tőkés István - A Második Helvét Hitvallás magyarázata
Pap Géza - A bibliai antikrisztus
Tavaszi-nyári programokat szerveznek a nagycsaládosoknál
Konfirmáltak a református fiatalok
Sürgősségi parlamenti eljárást kér a PKE az intézmény elismerésére
A nyelv megtartása az önazonosság megőrzése
A székely hadosztály és a határok védelme
Magyari Tivadar szociológus, a BBTE rektorhelyettese
Visky S. Béla - Nyílt levél Horváth Andorhoz
Javított info-kommunikációs pozícióján Magyarország
Húsvét ünnepén ismét hangzik az örömüzenet: Jézus Krisztus győzött a halál felett, feltámadott a halálból! A bizonyíték pedig az üres sír, amit feltámadott testben elhagyott. Aztán hangzik a következtetés is: Krisztus feltámadása a mi feltámadásunk biztos záloga. De hogyan lehetne ez örömüzenet, amikor az emberiség sorai között arat a halál, és az élettelen testek ott feküsznek a sírban? A halál fájdalmát azok érzik át igazán, akik már elveszítették egy vagy több hozzátartozójukat, akik átélték a megérthetetlent, hogy az, aki volt, akit valaha nekünk adott Isten, nincs többé közöttünk. A magányban, a temető csendjében jönnek elő a lélek mélyéről a fájdalmas kérdések: Hol vannak a halottaink? Mi van velük? Talán a sírban vannak, esetleg valahol szenderegnek, vagy talán tisztítótűzben vezekelnek? Mit jelent a Krisztus feltámadása számunkra? Sokféle téves elképzelés él bennünk a halottakkal kapcsolatban, de mert Isten nem akar bennünket bizonytalanságban hagyni, a János látomásán keresztül néhány kérdésünkre választ kaphatunk. A mennyei látnok a Jelenésekről szóló könyve 20. fejezetében különleges látomást kap. Isten betekintést enged számára a másik világba, oda, ahol a halottak vannak. Tudomásul kell vennünk, hogy az Isten által teremtett világnak van egy látható és egy számunkra láthatatlan része. A világ látható részét érzékszerveinkkel fogjuk fel, de a láthatatlan részt nem tudjuk érzékelni, az attól függetlenül létező valóság. János beszámol a látottakról: "És láték királyiszékeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel; és látám azoknak lelkeit, akiknek fejöket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak Krisztussal ezer esztendeig. A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő" (Jel 20,4-5).
Mit lát János? Látja azoknak lelkét, akik meghaltak. Kiderül, hogy a halottak élnek, nem pusztultak el, nem ártott nekik a halál. Halottak voltak és mégis élnek. Lehet, hogy ebből a világból szemlélve mi úgy érzékeljük, hogy meghaltak, hiszen ott vannak a sírban, de Isten szemszögéből nézve másként fest a valóság, a láthatatlan világ oldaláról tekintve a meghaltak élnek. Nem ideig-óráig, hanem ezer esztendeig, a Jézus visszajöveteléig.
Mit csinálnak ott a halottak? A Jelenések könyve a szimbólumok nyelvén fogalmazza meg a választ. Olykor arról olvasunk, hogy a halottak fehér ruhában vannak, máskor arról értesít bennünket, hogy új éneket énekelve, hárfákat pengetnek, és Istent imádják. Most arról olvasunk, hogy trónokon ülnek, vagyis: "élnek és uralkodnak Krisztussal". Ez azt jelenti, hogy különleges rangra emelte őket Isten, és részesíti őket is a Krisztus dicsőségében. Krisztusról tudjuk ugyanis, hogy halála után felment a mennybe, ahol az Atya Isten jobbján ül. A meghaltak lelkei, miután felmentek a mennybe, ugyanabban a dicsőségben részesülnek. Beteljesedik Jézus ígérete: "Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön" (Jel 3,21).
Kiket lát János? Ha figyelmesen olvassuk a szöveget, rögtön érzékeljük, hogy itt két csoportról van szó. János azoknak a lelkét látja, akiket megöltek a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és azokat, akik természetes halállal haltak meg, de életükben nem imádtak idegen isteneket. Tehát mindazokat látja, akik haláluk nemétől függetlenül mindhalálig megmaradtak a Krisztusba vetett hitükben. Van itt azonban egy másik csoport is: a többi halottak, akiket János nem lát, hiszen ők nem élnek és nem uralkodnak Krisztussal. Ezzel János azt hozza a tudomásunkra, hogy ÉLET-et csak Krisztustól lehet kapni, s akik itt, a földön vele voltak, haláluk után is vele lesznek, akik pedig itt nélküle éltek, haláluk után is nélküle lesznek.
A visszafogott látomásban a látnok nem ad választ minden kérdésünkre, sőt, még ő tesz fel kérdéseket nekünk. Hogyan élünk, hogyan telik a kegyelmi idő: Krisztussal vagy Krisztus nélkül? Ha Vele, akkor minden élethelyzetre van megoldás, még a halálra is. Megtapasztalhatjuk, hogy igaz az Ő ígérete: velünk van minden napon a világ végezetéig, s halálunk után mi is vele lehetünk! "Felettébb diadalmaskodunk az által, aki minket szeretett" (Róm 8,37). Testvéreim! "Vigasztaljátok egymást e beszédekkel" (1Tessz 4,18)!
Dr.
Jézus Krisztus virágvasárnap az Olajfák hegyén keresztül érkezett
Jeruzsálembe. Keletről jött, Jerikó felől, Betánián át, a várva-várt
Messiás, akiben beteljesedett a prófécia: "Királyod érkezik hozzád, aki
igaz és diadalmas uralma tengertől tengerig tart." (Zakariás 9, 9-10)
Mint mindig, most is megállt a hegyen, hogy előkészüljön a méltó
érkezésre. Ő Istennek Fia, aki mindent úgy tett, hogy ez nyilvánvaló
legyen. Ezzel szemben a megváltást óhajtók sajnos csak kívánságaikkal voltak
elfoglalva, saját magukon túl látásuk meghomályosult.
Krisztus érkezésének iránya is üzenet. Az Olajfák hegye különösen nagy szerepet töltött be a kiválasztottak történelmében. A babiloni fogság Ezékiel leírása szerint iszonyatosan félelmes eseménnyel kezdődött. Isten elhagyta a templomot és a várost. Dicsősége felemelkedett, majd az Olajfák hegye fölött megállt, mintegy visszapillantott, mielőtt eltávozott a pusztulásra ítélt vidékről. (Ezékiel 10,11 részek) A fogságban a próféta hírül adhatta a megszabadulás örömét is, amely azzal kezdődött, hogy Isten dicsősége visszaérkezik a városba ugyanazon az úton, amelyen távozott. "Azután odavezetett engem a kapuhoz, amely keletre néz. Íme Istennek dicsősége közeledett kelet felől, zúgása olyan volt, mint a nagy vizek zúgása, a föld pedig ragyogott dicsőségétől. A látvány olyan volt, mint az, amelyet akkor láttam, amikor a város pusztulása bekövetkezett." (Ezékiel 43, 1-3) Zakariás próféta ugyancsak megemlékezik az Olajfák hegyéről. A veszélyben aggodalmaskodókat bátorítja könyvének 14. fejezetében. "De az Úr harcba száll majd azokkal a népekkel, ahogyan harcolt egykor, a csata napján. Megveti majd lábát azon a napon az Olajfák hegyén, amely Jeruzsálemtől keletre van. Az Olajfák hegye pedig középen kettéhasad, kelet-nyugati irányban egy igen nagy völgy lesz, mert a hegy egyik fele északra, a másik fele délre mozdul el. Akkor meneküljetek a hegyek szakadékaiba" (14, 3-5) A hegy völgye menedék hellyé lesz, de ennél sokkal lényegesebb, hogy a délre elmozduló hegyrész elzárja a Hinnóm völgyet, azaz a Gyehennát. Ebben a völgyben a kiválasztottak bűnös és kárhozatos tetteket hajtottak végre. "Fölépítették Tófet áldozóhalmait a Ben-Hinnóm völgyében, tűzben égették el fiaikat és leányaikat, pedig ezt nem parancsoltam, sőt eszembe se jutott." (Jer. 7, 31) A Gyehenna azóta is a pokol földi megjelenülése. Az elégetés helye. Mindenki irtózik már az emlegetésétől is, mert félelmes képzeteket hoz elő. A lelkünk mélyén való aggodalmak, a haláltól való rettenet, a beszűkülni látszó élettér mindegyike kóstoló a pokoli sorsból. Megperzselődünk magunk és a mieink hibáiból, igen csak sok égési sebhelyet viselünk magunkon. Áldozatnak látszó fölösleges cselekedeteink vonnak el hasznos erőket tőlünk. Veszteségeinknek leltára végtelen.
Istent mi magunk küldtük el életünkből. Így sohasem tudtuk feltartóztatni a reánk özönlő bajokat. Sőt, inkább még jobban összekuszáltuk lehetőségeink fonalait. Kibogozhatatlanul zűrzavaros állapotba kerültünk. Azonban így sem maradtunk támogatás nélkül. Amikor már-már lemondtunk volna a megújulás esélyéről, a talpraállás lehetőségéről, akkor Jézus Krisztus beérkezett a városba. Az Olajfák hegyéről lejött az Ő népéhez, hogy most azok, akik még sem láttak fényt a sötétségben, nem tapasztalták meg Isten dicsőségét Benne felfedezzék ezeket. A pokol diadalt akart aratni, de a kárpit is kettéhasadt, és Aki meghalt értünk feltámadt, hogy megőrizzen bennünket az örökéletre.
Csűry István
A cím tulajdonképpen a húsvéti örömüzenetet tartalmazza. Sommás hír ez, amelyben pattanásig feszül az emberi lét bizonyosságot óhajtó kérdése. Sokan várják ma is a feltámadás ünnepén, hogy valami csoda történjen, és a kételkedő értelem meggyőződjön a teljes igazság megismerése által. Ezzel szemben semmilyen újdonság sem jelentkezik. Viszont ráébredhetünk arra, hogy a már meglévő tapasztalatokat sem figyeljük kellőképpen.
Érdekes módon még a nyelvünk is az örökélet hitét hirdeti. Akár hívő, akár hitetlen a beszélő. Ha valaki nehéz helyzetbe kerül, akkor életveszélyről beszél. Elvétve találkozunk a halálveszély kifejezésével! Pedig mindkét szó hasonló jelentésű, de figyelemreméltóan éppen ellenkező fogalmak beiktatásával fejezik ki ugyanazt a tartalmat. Az élethez és a halálhoz kapcsolt veszélyállapot eredménye egyaránt a meghalás lehetőségét fogalmazza meg. A nyelvünk mégis különbséget tesz a kettő között az alkalmazás gyakorisága terén. Még mielőtt arra gondolnánk, hogy az életveszély szavunk jelentős elterjedésében csupán a megszokás játszana szerepet, figyeljünk két dologra. Az első, hogy a logikusan gondolkodó ember, aki szereti praktikusan kifejezni önmagát, a halál közelgő állapotára az életet, illetve annak féltését emlegeti. A másik kérdés pedig, hogy a sajnos nagyon elkeseredőnek ismert magyar ember, már annyira megváltozott, hogy a halál árnyékában - félelme ellenére- az életet látja lényegesnek, és megnevezhetőnek. Sajnos ennyire jó irányú fejlődésnek még nem vagyunk a birtokában. Szerintem ettől mélyebb és csodálatosabb folyamatnak vagyunk a részesei. A Szentlélek a lelkünk nyelvünkben való megnyilvánulást fordította a haláltól az élet felé. A hit számára, és a nyelvünkben is, az a jelentés érvényesül, hogy az életveszély olyan meghalás, mely átmenetel az örökéletre, de nem halálveszély, mely a halál birodalmába zárna mindenféle szabadulás lehetősége nélkül. Ez a bonyolult nyelvészkedő gondolatsor két nagyon lényeges, magyarázatra szoruló kijelentésen nyugszik. Jézus Krisztus vitája alkalmával szól így a messiási küldetését kétségbevonó zsidókhoz: "Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha." (János 8, 51) Ugyanilyen értelemben szól a kijelentés hangsúlyos formájában a sokasághoz: "Bizony, mondom néktek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált " (Márk 9, 1) Nos, ezekben az esetekben nem a test meghalását, azaz az életveszély elmaradását hangsúlyozza a Biblia, hanem a lét hármas: lélek-szellem-test állapotának, a teljes személyiség megtartását az örök létben. Van életveszély, sőt a porból vétetett test porrá lesz, és van halálveszély, de az a megváltottakat nem fogja kiszakítani az örökélet birodalmából. Meghalunk valamennyien, de nem kárhozunk el mindannyian. A hitetlenek a mindenkire vonatkozó haláltól rettegnek és csak azt látják, de a hívők a halált, mint életre átsegítő alkalmat fogadják el. Pál apostol a maga életét a következőképpen jellemezte: "sokszor forogtam halálos veszedelemben. Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján, háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést" (2Kor. 11, 22-28) Isten válasza panasza dolgában pedig ez volt: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." (2Kor.12, 9) Éppen ez a mennyei válasz elégséges volt annak felismeréséhez, amit az apostol éppen a feltámadás győzelmének értelmezésekor mond el. "Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?" (1Kor. 15, 54-56)
Húsvét van. Bennünket is kísértenek az életveszélyes helyzetek. Lehet az ünnepünket is megzavarja a félelem. Nem sodródhatunk halálveszélybe. Ezért csak annyit kell tennünk, hogy megtartjuk Urunk igéjét, és elfogadjuk a jó hírt, hogy Jézus Krisztus a Te halálod életünkké lett. Ezzel a hittel azután őszintén lehet mondani: "Itt van szívem Neked adom Uram", hogy őrizd már most itt a földön, majd amikor elhozod idejét, akkor odaát az örök honban is.
Csűry István
Dsida Jenő - Húsvéti ének az üres sziklasír mellett
Sírod szélén szinte félve,
iszonyattal üldögélve,
ó - mekkora vád gyötör,
mardos, majdnem összetör:
mily látás a kétkedőnek,
törvény ellen vétkezőnek,
hogy üres a sírgödör.
Nyitott sírod szája szélén
sóhajok közt üldögélvén
szemlélem bús, elvetélt
életemnek rút felét
s jaj, - most olyan bánat vert át,
mily Jacopo és Szent Bernát
verseiből sír feléd.
Nincs gonoszabb, mint a hitvány
áruló és rossz tanítvány,
ki az ördög ösvenyén
biztos lábbal, tudva mén:
szent kenyéren nőtt apostol,
aki bűnbe később kóstol, -
Krisztus, ilyen voltam én.
Amit csak magamban látok,
csupa csúnya, csupa átok,
csupa mély seb, éktelen,
testem oly mértéktelen
volt ivásban, étkezésben,
mindenfajta vétkezésben
s undokságom végtelen.
Ó, ha tudnám, megbocsátasz,
s országodba bebocsátasz,
mint szurnám ki két szemem,
mint vágnám le két kezem,
nyelvem húznám kések élén
s minden tagom elmetélném,
amivel csak vétkezem.
Bűneimnek nincsen számok.
Mindent bánok, mindent szánok
és e sajgás, mely gyötör
nem is sajgás, már gyönyör.
Hamuval szórt, nyesett hajjal
ér engem e húsvéthajnal
és az üres sírgödör.
Bámulok a nyirkos, görbe
kősziklába vájt gödörbe,
bénán csügg le a karom,
tehetetlen két karom . . .
Te kegyelmet mindig oszthatsz,
feltámadtál s feltámaszthatsz,
hogyha én is akarom.
Lábadozó régi hitben
egész nap csak ülök itten.
Lelkemet nagy, jó meleg
szent fuvallat lepte meg,
lent az odvas, szürke barlang
mélyén muzsikál a halk hang,
ahogy könnyem lecsepeg.
Az én Uram újra él most,
országútján mendegél most,
áprilisban fürdik és
aranyozza napsütés,
ahol lépked, jobbra-balra
ezer madár fakad dalra
s ring, hullámzik a vetés.
Éneklő sok tiszta lánnyal,
liliomos tanítvánnyal
nem követlek, Mesterem.
Majd csak csöndes estelen
indulok, hol vitt a lábad,
földön kúszom könnybe lábadt
szemmel, szinte testtelen.
Fennakadva tüskeágon,
éjsötét nagy pusztaságon
étlen, szomjan vágok át,
nagy hegyeken vágok át,
mint eltévedt eb szimatja,
mely halódva is kutatja
vándor ura lábnyomát.
S közben dalolok az égről,
pálmás, örök dicsőségről,
vonszolván földdel rokon
testemet a homokon
s így ujjongván, nem is érzik,
hogyan sajog, hogyan vérzik
rögbe horzsolt homlokom.
Mert az égi útnak elve:
kúszva, vérzőn, énekelve,
portól, sártól piszkosan
menni mindig, biztosan . . .
S kopjék térdig bár a lábam,
tudom, az ég kapujában
utólérlek, Krisztusom!
Geleji Katona István - A világ megifjul
Támadott fel Christus Urunk az esztendőnek mind első s mind kedvesb és gyönyörűségesb részében, tavasszal, amely üdőben, avagy üdőnek kezdetiben teremtetett e világ is, sokaknak értelmek szerint a bölcsek közzül.
Melyvel a Christus feltámadásának haszna és ereje jelentetik, hogy tudniillik az egész teremtetett világ, mely az Ádám bűnei miatt átok és romlandóság alá vettetett vala, és ugyan megavult s megmegfáshudt vala, a Christus feltámadásával vétetett légyen az Isten átka alól ki, és azáltal újult légyen meg, nemkülönben, mint tavaszkor látunk mindeneket megújulni, s a földnek fagyja miatt bészorult lélek likait megnyílni; fáknak, füveknek megmerevedett ágait s leveleit megengedni, tápláló nedvességeket megindulni s hajlókvá tétetni, nevelő s nyersítő lelkeiket a zephirustól, élethozó tavaszi napenyészetről fúvó széltől megéledni sok holt állatokat, úgy mint ürgéket, békákat, kígyókat, selyemnyújtó bogarakat, és több eféléket felelevenedni. Egy szóval az egész világot ugyan megiffiodni, új színben, ábrázatban változni. Ezt énekli a Lactantius imez húsvétról írt verseiben:
Ecce renascentis testatur gratia mundi,
Omnia cum Domino dona redisse suo.
Namque triumphanti post tristia tartara Christo
Undique fronde nemus, gramina flore favent.
Ímé, úgymond, ez másszor született világnak kedves ábrázatja bizonyítja, hogy az ő Urával együtt őnéki minden ajándékok, minden jók megtértenek légyen: mert a Christusnak a szomorú pokolraszállása után való triumphusával mindenütt a berkek új jövésekvel, gyenge ágakval, a füvek is virágokval ékeskednek, kedveskednek.
Ne említsem ottan az érzékeny oktalan állatokat, melyek is tavaszval megújulnak; a kígyók óv bőrökből kibúvnak, a barmok csuportos, gubás szőrökből kiverdenek, a lovak kehekből megtisztulnak, minden élő állatok, vadak, madarak felekeznek, tenísznek. Említsem csak az embereket, akik is amiként hogy az új tavaszval együtt ugyan megújulnak, a vitalis spiritusok, az éltető lelkek bennek megvidulnak, a vérerek megindulnak, az ártalmas s káros nedvességek belőlök kitisztulnak, azonképpen a kegyelemnek és az üdvösségnek lelki tavaszán a Christus Jesus halálból való feltámadásának napján azon emberek, kiváltképpen pedig a választattak, a Christusnak újvászülő és örök életre megelevenítő igaz zephirusától, Szentlelkétől megillettetvén, a bűntől, melyben béholtanak vala, felserkenének és új életre kelének, a halálnak halálából feléledének és örök életre feltámadának; úgyhogy immár többé a bűnben meg nem halnak, hanem élnek az igazságnak.
1647
Új gyülekezeti honlap - Marosjára
http://www.reformatus.ro/gyulekezetek/marosjara/
A fenti címen elérhető
Marosjára friss honlapja.
Szabó Mihály lp.
Könyvespolc
Tőkés István - A Második Helvét Hitvallás magyarázata
Ár: 77,50 RON
Pap Géza - A bibliai antikrisztus
Ár: 25,80 RON
Ár: 27,50 RON
A fenti könyvek mindegyike, megvásárolható és megrendelhető,
egyházkerületünk
Tel. 0264-592453, 114 mellék
Cím: 400079 Cluj Napoca, str. I. C. Bratianu nr. 51-53
e-mail: iratterjesztes@reformatus.ro
Yahoo messenger: mickeyver
Skype: veresmiki1974
Tallózó
A cserealji református egyházközség tanácstermében április 6-án, pénteken 19 órától a Habakuk bábcsoport diákjai és a 10-es napközi otthon óvodásai által készített írott és festett hímes tojásokból nyílik kiállítás, amely szombaton és vasárnap 8 és 14 óra között is nyitva tart.
Népújság, 2007-04-04
Tavaszi-nyári programokat
szerveznek a nagycsaládosoknál
A húsvéti készülődés jegyében zajlott a nagycsaládosok találkozója virágvasárnap, a Kétágú templom gyülekezeti termében. Ezúttal a legközelebbi terveket és programokat beszélték meg a résztvevők: úgy tűnik, különösen mozgalmas időszaknak néznek elébe, hiszen a következő hónapokban rendezvények széles skálájával várják mindazokat, akik nagycsaládban élnek, vagy rokonszenveznek ezzel a létformával. Május 15-e környékén megünneplik a családok nemzetközi napját, ezzel kapcsolatban felvetődött a gyertyafény melletti mesélés ötlete (A gondolat egy csíkszeredai nagycsalád élményéből született: nemrég egy áramszünetes este után a gyerekek az iskolában mesélték a tanító néninek, hogy nagyon unalmas estéjük volt, mivel nem tudtak sem televíziót nézni, sem internetezni. A nagycsaládban élő fiúcska azonban nem panaszkodott, hiszen ők minden este gyertyafénynél imádkoznak, mesélnek, így számára nem volt zavaró az áramkiesés.) Körvonalazódott továbbá egy közös koncert terve is, amelynek lényege, hogy a zenét tanuló gyerekek (érdekes módon a nagycsaládban cseperedő gyerekek nagyrésze zenét tanul, sőt, olyan család is van, ahol mind a kilenc gyermek muzsikál) együttes produkcióval lépjenek fel. Ugyanakkor kiállítást is terveznek a gyermekek rajzaiból, amelyek természetesen a családi életről szólnak majd.
Június harmadik vasárnapja apák napja, ennek megünneplésére is születtek tervek és ötletek, előre láthatólag a kerekdombi református templom és gyülekezet ad majd otthont a rendezvénynek. Szintén a kerekdombi lelkész, Dobri András jóvoltából egy bogártelki nyári közös hétvégét is szerveznek, amely természetesen nem kizáró jelleggel nagycsaládosoknak szól majd. És szó esett a június 2-ra tervezett gyermeknap megszervezéséről is, tehát a következő hónapok eseménydúsnak ígérkeznek. Mindezek közben a gyerekek egy húsvéti memóriajáték kifestésével foglalatoskodtak, valamint ruhácskákat kanyarítottak a hímes tojásokra.
Aki szeretne csatlakozni a nagycsaládosok mozgalmához, és szívesen részt venne a rendezvényeiken, az elektronikus levélben is jelentkezhet a nagycsalad@yahoo.com címen, ahol meghívót kaphat a levelezőlistára.
S. B. Á. , Szabadság, 2007-04-03
Egyházzenétől volt hangos az elmúlt hét végén a szamosújvári börtön tágas klubterme. Több vallási felekezet képviselői gyűltek össze a fegyházban, hogy közösen ünnepeljék a fegyencekkel a közelgő húsvéti ünnepet. A fegyház templomában kerekasztal-megbeszélésre került sor Jézus feltámadása címmel, a klubteremben pedig képzőművészeti kiállítást szerveztek. Húsvét alkalmával a szamosújvári börtönt felkereste a református egyházközség lelkésze is, akit a templom kórusa is elkísért.
(erkedi), Szabadság, 2007-04-03
Néhány lélekkel a négyezerötszázat is meghaladja Uzon község lakossága. Egyet akarni, egyszerre lépni, egyként gondolkodni már csak azért sem tudna, mert mozaik ez a község. A községközpont Uzon, közigazgatása alá tartozik Szentivánlaborfalva, Bikfalva, Lisznyó Lisznyópatakkal, Sepsimagyarós és a román ajkúak lakta Uzonfüzes. Az öt esztendővel ezelőtti népszámlás idején 2766 lélek vallotta magát reformátusnak, 1078 római katolikusnak, 547 ortodoxnak, 137 unitáriusnak, 19 magyar evangélikusnak. Tizenhat személy más vallásúnak mondta magát, avagy nem tartotta fontosnak vallásáról nyilatkozni. Négyen ateistának vallották magukat. Nos, ha ezt a mozaik lakóközösséget nemre, életkorra, nemzetiségre (egyetlenegy személy vallotta magát cigánynak) lebontjuk, sejteni lehet, hogy nincs olyan önkormányzat, egyházfelekezeti és iskolai vezetőség, mely közös nevezőre tudná hozni az elvárásokat, óhajokat, orvosolni a legkülönbözőbb belső emberi érzések tobzódását. Ezért szokták gyakran megjegyezni, hogy "Uzon nem könnyű hely! "
De melyik község gond nélkül való?
Nem a lélekszám, nem a közművesítés és az infrastruktúra, nem a közművelődés várost alakító és meghatározó erejére gondolunk, hanem arra, hogy e 4575 lakosú nagytelepülésnek a központjában van már valami, ami a kisvárosokra emlékeztet. Nem a diktatúra éveiben erőszakolt faluagglomerációból megteremtett városalakítási módozat a minta, mert lám, Barót szatellittelepülései is a leválásról gondolkoznak, de Uzon községnek van, lesz lehetősége az elkövetkező évtizedekben arra, hogy kialakítsa gazdasági potenciálját, jobb, könnyebb életfeltételeket tervezzen lakosságának. Az csak természetes, hogy helyi tanácsa és polgármesteri hivatala a mindennapi kérdések tömkelegében vergődik, de lépéseket tesz a jövőépítés érdekében is.
Ábrahám Csaba alpolgármesternek nem éppen a jövőépítés a feladata, vele a mindennapi teendőkről beszélgettünk. Utcanévtáblákat helyeznek el mindenütt, ottjártunkkor cserélték a kapuszámokat. Megérkezett a gázpalack, mely az új sportcsarnok téli fűtését fogja szolgálni - adta hírül.
- Most tettük rendbe a közvilágítást a műút menti településeken, Uzonban és Szentivánlaborfalván - folytatta. - Olyan utcákba is szereltünk lámpát, ahol eddig nem volt. Lisznyóban kijavítottuk a kultúrház leégett részét, hamarosan rendezzük a bikfalvi tetőzetét is. Városiasodunk, megkezdjük a mutatósabb utcanévtáblák felszerelését, hirdetőtáblákat szerelünk minden településre, hogy könnyebben eljuthassanak az önkormányzati információk a távolabbi falvakba is. Postaládákat szereltünk a falvakban, hogy oda dobhassa be a lakosság papírra vetett meglátásait, javaslatait, visszajelzéseit. Pihenőpadokat készítünk a község központi parkjába és más piacosabb helyekre, a falvakba is. A háztartási szemét összegyűjtését megszerveztük, de természetes, hogy ebbe majd az unió is bele fog szólni. Egyelőre összenyomatjuk a telepeket, és fokozatosan bekerítjük, hogy a szél ne tudja széthordani a lebegő anyagot. Új szemetesládákat szereltünk Uzonban és Szentivánban, s nem felejtjük ki a többi falut sem. A mellékutcák egyelőre a jelenlegi állapotban maradnak, mert ha vezetjük a vizet és a szennyvízhálózatot, úgyis meg kell bolygatni a burkolatot. Hamarosan vízátereszeket fektetünk le minden településen a szükséges helyekre. S mert a nemzetközi úton korlátozott a szekerekkel való közlekedés, felszabadítottuk az Állomás utcát, így valamennyire könnyebbé vált. Hasonló módon lehetoséget biztosítunk, hogy mezei terelőúton lehessen szekérrel közlekedni Uzon és Szentiván között. Minden faluban lejegyeztem a lakosság óhaját, és a költségvetés elosztásánál ezeket figyelembe vettük.
Uzonban elvégezték a tavaszi nagytakarítást, facsemetéket ültettek a tömbházak közé. Bár meghirdették, kérték a blokklakók segítségét, senki sem jelentkezett a felhívásra! Így a munkálatot az önkormányzatnak a szociális segélyben részesülőkkel kellett elvégeztetnie. Nézett ki rondábban is az uzoni tömbháznegyed valamikor. Szembeötlő azonban ma is a házak külső állapota. Ezen azonban az önkormányzatnak is el kell gondolkoznia, nem lehet egyedül a lakóközösség gondja.
Mire az orgonák kivirágoznak
Az uzoni polgármesteri hivatal és a Tourinfo ez év elején megjelentette a Fedezze fel Uzont című színes képes községkalauz második, bővített kiadását. A folyó év eseménynaptára hat fontos májusi rendezvényre figyelmeztet. A hónap elején - mint minden évben, a tanulóké az elsőbbség -, ötödikén és hatodikán megtartják az iskolanapokat. Ezt követi május 17-én a községben élő katolikusság nagy ünnepe, az áldozócsütörtöki templombúcsú, május 19-20-án az ígéretes bikfalvi falunapok, 25-27. között pedig az Uzon községi napok és az Erdély legerősebb falva hagyományos virtus- és sportvetélkedő.
Ekkorra már kivirágzik a katolikus templom előtti orgonasor, az egyik legszebb uzoni élő dekoráció. Áldozócsütörtök az uzoni katolikusok búcsúünnepe, mert a múlt század elején épített templom titulusa Urunk mennybemenetele. 2011-ben ünneplik a templom építésének centenáriumát. Miként t. Albert Imre plébános elmondta, hét és fél száz léleknek a gondozója, Kökösben, Lisznyóban, Magyaróson és Bikfalván filiái vannak. Az atya harmadik esztendeje pásztorolja a lelkeket, Csíkban, de Sütő András és Wass Albert szülőföldjén is szolgált hét évet.
- Ebben az évben templomunk belső arculatát szeretnénk szebbé varázsolni - mondta. - El akarjuk tüntetni az utolsó földrengés okozta repedéseket, s az épület alsó felén kivirágzó salétromot. Nem kis feladat lesz, mert gyenge a hívek anyagi ereje, nincsenek már a régi idők nagy patrónusai, amilyen Temesváry és néhány régi nemesi család volt például. Bizodalmunk csak a buzgó adományokban, az esetleges szponzorokban van.
Uzonnak számottevő a közművelődési élete. Egyik szervezője-irányítója a Jókai Mór Közművelődési Egyesület. Közelebbi terveiről Kőmives István elnöktől érdeklődtünk, aki meglepetéssel vette tudomásul, hogy a község öt kultúrháza részére csupán negyvenmillió régi lej szerepel a községi költségvetésben. Lehet, páratlan eset, hogy az egyesületnek 250 tagdíjat fizető tagja van, s az o óhajukra, nem pedig központi parancsra született.
- Én erre büszke vagyok - mondta az elnök -, hogy ennyi ember össze tud tartani, ennyi embernek egyszerre dobban a szíve, amikor a magyar közművelődésről van szó. Számottevő, hogy március 15-én együtt tudott énekelni a Szivárvány női kórus a Tatrangi Sándor-iskola kórusával és a református egyház vegyes dalárdájával. Itt működik az Atlantisz Fúvós Egyesület, ehhez tartozik a mazsorettcsoport. Nem mindennapi dolog, hogy egy községben két külön bejegyzett és önálló művelődési egyesület van, és jól megfér. Az Erdélyi Lajos Községi Könyvtár például az önkormányzat mellett működik. Persze, vannak terveink erre az évre is. Több kiszállásunk lesz a Szivárvány kórussal, ott akarunk lenni a kézdivásárhelyi Vigadó kórustalálkozóján, a bodoki egyházzenei kórustalálkozón, és novemberben mi is meg akarjuk szervezni hagyományos uzoni kórustalálkozónkat. Zászlót készíttetünk közművelődési egyesületünknek, és új ruhába akarjuk öltöztetni a női dalárdát. Pünkösdre várjuk a Tolna testvérvárosunkban működő Székely Baráti Kör hatvanöt tagú küldöttségét. Pünkösd első ünnepén közösen tartunk díszelőadást. Készülünk természetesen a községi napokra is, bízom abban, hogy szervezőként is igényelni fogják segítségünket.
Ha szól az iskolacsengő
Sok jót olvastak lapunkban a helybeli I-VIII. osztályos iskola oktató-nevelői tevékenységéről, s hogy ez nem csak szóbeszéd, arról a napokban lezajlott két minisztériumi alapellenőrzés eredménye is tanúskodik - tudtuk meg Szabó Margit igazgatótól. Túl vannak már több apróbb, nevelő jellegű rendezvényen. Március 15-re toborzószövegek, veretes írások születtek a tanulók tollából, készülnek már a hagyományos iskolanapokra is. Jelenleg községszinten 556 gyereket 47 tanító és tanár oktat. Az igazgató kissé lehangoltan beszélt arról, hogy lassan halad a falusi iskolahálózat infrastrukturális fejlesztésére meghirdetett program, amelyben Uzon is részt vesz, s hogy akik más sürgősségi kormányprogramokat vettek igénybe, talán előbbre tudtak lépni, az uzoniak - akaratukon kívül - még mindig a tervezés szintjén állnak. A nyáron a sepsimagyarósi, a lisznyói és az uzonfüzesi iskoláknál végeznek jelentősebb korszerűsítést a tanfelügyelőségen keresztül befolyó pénzalapból. Azon munkálkodnak, hogy hivatalos testvériskolai kapcsolatot alakítsanak ki a csorvási és mendei, később a tolnai magyar iskolákkal. Határozott lépést akarnak tenni a tanulók román nyelvű ismereteinek fejlesztésében, olvasási és beszédfejlesztési program keretében. Táborokat szerveznek román lakta vidéken, internetes levelezést a tanulóknak stb.
- Milyen veszély mutatkozik önöknél a sokat hangoztatott leépítéssel kapcsolatosan?
- A szentivánlaborfalvi Berde Mózsa Általános Iskola felső tagozata úgy tűnik, meg fog szűnni. Három szakképzett tanárnak is gondot jelent majd ez. De mivel pontrendszer alapján életbe léptetjük a kollégák egyéni megmérettetését, ennek alapján dől majd el, végül is kiknek fog megszűnni a katedrájuk. Nem biztos, hogy éppen egy laborfalvi tanárnak, hanem annak, aki a megmérettetésen nem tudta megszerezni a szükséges pontszámot.
Stratégia nélkül nem lehet
községfejlesztést tervezni - jelentette ki dr. Ráduly István, a község polgármestere, akitől e témakör felől érdeklődtünk. Elmondta, hogy legfontosabb gondja az ivóvízhálózat fővezetékének teljes kicserélése és kibővítése, valamint a csatornázási rendszer munkálatainak a megkezdése. Két alkalommal nem lenne célszerű feltörni az úttestet, egyszerre akarnák elvégezni mind a két munkát. Ebből a célból beszélgetett a fővárosban Borbély László miniszterrel, akitől megnyugtató ígéretet kapott. Szünet nélkül folytatják a földvagyon újbóli felmérését.
- A Feketeügy holtágai mentén három hektáros területen, a volt Barompiac térségében még ebben az évben Kőmíves István vezetésével megkezdjük egy Ifjúsági Központ kiépítését, parkosítását, ahol a közeljövő szabadidős programjait szándékozunk megszervezni. Az első lépéseket már megtettük. Felújítjuk a községközpont központi parkját, székely kapu épül Uzonban is. Féltucatnyi pályázat elkészítése szerepel a tervünkben: ilyen a folyóvízi holtágak turisztikai célt szolgáló rendezése, Bikfalva turisztikai falu ivóvízellátása, a lisznyópataki kénes gyógyvízforrás rendezése, hogy része lehessen a fejlődő falusi turizmusnak, muzeális jellegű egység megteremtése Uzonban - mondta a polgármester, aki úgy látja, hogy ha minden szív egyszerre tudna dobbanni, az uzoni álmok hamarább valóra válnának.
Kisgyörgy Zoltán, Háromszék, 2007-04-03
Sepsiszentgyörgy mind a négy református gyülekezetében konfirmáltak virágvasárnap. A belvárosi templomban az első csoport egy héttel korábban tett vallást hitéről, velük együtt idén a megyeközpontban százhetvenöt fiatal öltözött székely ruhába, hogy Isten színe előtt fogadalmat tegyen, és egyháza felnőtt tagjaként első alkalommal vegyen úrvacsorát. Az újonnan alakult negyedik gyülekezetben második alkalommal tartottak konfirmációt, itt tizenhatan vallották meg hitüket, a belvárosban két csoportban hatvanheten, Szemerján harmincnyolcan és a vártemplomban ötvennégyen. Itt az tette még ünnepélyesebbé a virágvasárnapi istentiszteletet és konfirmálást, hogy az 1693-ból származó és 1971-ben a bukaresti történelmi múzeumba szállított, majd tavaly visszaszerzett úrvacsorai kelyhet első alkalommal használták.
(fekete), Háromszék, 2007-04-03
Konfirmáltak a református fiatalok
Virágvasárnapon idén is számos református fiatal tett bizonyságot
hitéről, vallási ismereteiről. A konfirmáció az a pillanat, amikor a
fiatal immár önként, tudatosan vállalja fel mindazokat a vallási és erkölcsi
kötelezettségeket, amelyeket annak idején, a keresztségnél a szülőkre,
keresztszülőkre bízott az egyház. A hit ünnepélyes, nyilvános megvallása
és a hittételek ismeretéről való bizonyságtétel által az ifjak immár
felnőtt korú, teljes jogú tagjai az egyháznak. Ők az a generáció,
amelyre most reménnyel tekintenek, amelytől elvárják, hogy atyáikhoz
hasonlóan a krisztusi, evangéliumi üzenet élő hordozói, a református
egyház hiteles tagjai legyenek.
Kolozsváron többek között a Farkas utcai templomban, a kerekdombiban, Szamosfalván, a kölesföldi templomban és a nemrég használatba vett Donát úti templomban konfirmáltak. Rohonyi D. Iván felvétele Vistán készült.
(E.-R. F.), Szabadság, 2007-04-02
Gyergyószentmiklóson évről évre
Jézus jeruzsálemi bevonulásának ünnepén tartják a református ifjak
konfirmációját. Szombaton a református templomban hét lány és tizenkét fiú adta
bizonyságát egyháztörténelem-, szentírás-, egyházi ének- és
hitvallásismeretének. Virágvasárnap délelőtt istentiszteleten tettek
ünnepélyes konfirmációi fogadalmat.
Bajna György, Hargita Népe, 2007-04-02
Sürgősségi parlamenti eljárást kér a PKE az intézmény elismerésére
Sürgősségi eljárást kezdeményez a parlamentben a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) vezetősége az intézmény akkreditálása ügyében - jelentették be a testület képviselői a hétvégén Nagyváradon. A PKE vezetősége nehezményezi, hogy Bukarest késlelteti a 16 éve működő, magyarországi finanszírozású egyetem akkreditálását. Tolnai István, az egyetemet működtető Sapientia Alapítvány kuratóriumának tagja szerint egyetlen olyan egyetem sincs az országban, amelynek akkreditálása ennyire elhúzódott volna.
Nyomozás a dosszié után
Az Országos Akkreditációs Tanács 2005-ben javasolta a parlamentnek, hogy törvényben ismerje el az egyetemet. Az akkreditáció azonban késett, időközben a tanács megszűnt, helyét tavaly a Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség vette át. Az ügynökség eddig érdemben nem foglalkozott az üggyel, az átalakulásra hivatkozva halogatta az egyetem elismerését. Az ügy parlament elé terjesztését fél évvel ezelőttre ígérte az Oktatási és Kutatási Minisztérium, és annak előmozdítására Markó Béla miniszterelnök-helyettes is ígéretet tett, előrelépés azonban máig sem történt.
Egy héttel ezelőtt Bukarestben senki sem tudta, hol akadt el a nagyváradi egyetem akkreditációs dossziéja. Sóki Béla képviselő, a parlament tanügyi bizottságának tagja lapunknak elmondta, számára megmagyarázhatatlan, miért húzódott el ennyire a PKE elismerése. "Az Országos Akkreditációs Tanács megszűntével az akkreditációs folyamatok nem álltak le, azóta kilenc egyetemet ismertünk el. A nagyváradi egyetem doszsziéját magam is kerestem, ám az nem jutott el a parlamentbe" - magyarázta Sóki.
A múlt hét elején még Pásztor Gabriella tanügyi államtitkár sem tudott a dosszié hollétéről, csütörtökre azonban sikerült kiderítenie, melyik íróasztalon akadtak el az iratok. "A Partiumi Keresztény Egyetemet öt másik egyetemmel egy csomagban javasolta akkreditálásra az Oktatási és Kutatási Minisztérium. Kiderült, a több száz oldalas dokumentumcsomagot már korábban átküldték az Igazságügyi Minisztériumba, onnan azonban visszajött hozzánk kiegészítés végett. Ez megtörtént, a dosszié most Monica Macovei igazságügyi miniszter asztalán vár aláírásra" - számolt be lapunknak Pásztor. Az államtitkár hozzátette, az aláírás után az akkreditációs iratcsomó a kormány elé kerül, illetve a parlament tanügyi bizottsága ellenőrzi azt, majd az akkreditációt kimondó törvényjavaslat előterjesztése következik.
Félnek a konkurenciától?
A PKE vezetősége szerint valamelyest megnyugtató, hogy a dosszié a hosszas nyomozómunka eredményeként előkerült, ám nem mondtak le arról, hogy a kolozsvári Avram Iancu Egyetemmel közösen sürgősségi eljárást kérjenek. A PKE vezetői elrendelték, hogy a filozófia, menedzsment és zene tanszék vezetői is lássanak hozzá az akkreditációhoz szükséges dosszié összeállításához.
Tőkés László püspök, a nagyváradi egyetem vezetőtanácsának elnöke közölte, bár a belpolitikai helyzet is akadályozza a folyamatot, ha a következő kormányülésen napirendre tűzik a PKE ügyét, akkor még ebben a tanévben megtörténhet a tanintézet akkreditálása. "Erre nagy szükség van, mert akkreditáció hiányában nem államvizsgáztathatunk, és európai uniós támogatásokra sem pályázhatunk" - magyarázta Tőkés. A 13 szak végzőseinek államvizsgáztatása korábban jórészt a Babes-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) történt, ám ezt az egyezményt a kolozsvári tanintézet egyoldalúan felbontotta.
"Andrei Marga, a BBTE akadémiai tanácsának elnöke azt állítja, az egyetem azért nem vállalja a nagyváradi végzősök államvizsgáztatását, mert azok konkurenciát jelentenek a BBTE-nek" - fejtette ki Tőkés. Az elmúlt napokban a református püspök Geréb Zsolttal, a PKE rektorával együtt felkereste a kolozsvári egyetem vezetőségét, és sikerült megállapodniuk abban, hogy a református didaktikai teológia-szakos hallgatókat Kolozsváron államvizsgáztatják. A többi szak végzősei Temesváron, illetve Bukarestben államvizsgázhatnak majd.
Fejlesztési partnereket keresnek
"A Partiumi Keresztény Egyetem akkreditálása a Sapientia-EMTE számára is nagy húzóerőt jelentene, mert akkor megteremtődne a feltétele annak, hogy a tanintézetek fúzió vagy konzorcium révén egyesüljenek" - fogalmazta meg a püspök.
Az európai uniós forrásokból lehívható összegekre is nagy szükség lenne a PKE-n: útnak indíthatnák a tervbe vett fejlesztéseket, valamint lehetővé válna a tanulmányi és kutatási programokban való részvétel is. Nagyváradon tavaly tették le az alapkövét annak a hatszintes épületszárnynak, amelynek építését idén be szerették volna fejezni, ám a munkálatok elkezdésére nincs anyagi fedezet.
Tolnai István bejelentette, április 9-én a magyarországi Miniszterelnöki Hivatalban ismertetik a nagyváradi egyetem fejlesztési tervét, ekkor derül ki, hogy megkapják-e az elkövetkezendőkben is a magyar kormány támogatását.
Tőkés László közölte, az egyetem fejlesztésére stratégiai partnereket keresnek: már felvették a kapcsolatot Csányi Sándorral, a magyarországi OTP Bank elnökével. "Konkrét eredményekről e téren még nem tudok beszámolni, ám az OTP fantáziát lát a bankszakemberképzésben" - jelentette ki a püspök.
Krónika, 2007-04-02, www.kronika.ro
A nyelv megtartása az önazonosság megőrzése
A nyelv szerepe az identitásban - Szabó Dezsőre emlékezve címmel tartott előadást dr. Péntek János professzor, az MTA külső tagja csütörtökön délután a Kolozsvári Református Kollégium dísztermében. Az előadást a Szabó Dezső Egyesület 5 éves évfordulója alkalmából szervezték meg, májusban pedig a tervek szerint az egyesület második kötetét fogják bemutatni. A Református Kollégium énekkarának előadásában a jelenlévők meghallgathatták Gárdonyi Zoltán Szép könyörgés, Reményik Sándor Elpártolt liliomszál és Zoltán Aladár Nyárádmenti népdalok c. kórusműveket, míg Varga Balázs kollégista József Attila Thomas Mann üdvözlése című versét szavalta el.
Péntek János elmondta: Szabó Dezső eszmevilágában nagyon fontos szerepet játszott az előadás témája. A professzor azt a kérdést boncolgatta, hogy mitől vagyunk mi magyarok igazából, és hogy Európában kisebbségi magyarként hogyan is alakul a magyarság identitása. Az előadásból a résztvevők megtudhatták, hogy az identitásnak nincs egységes képlete. Létezik az állampolgárságra épülő identitás, a diaszpóra identitás, ami a hagyományokra és a szakrális nyelvre épül, és a Kárpát-medencei identitás, amelynek összetevői a nemzettudat, a nyelv, hagyomány és vallás. Elhangzott az is, hogy a magyarság egyetlen közös nevezője a nyelv. Annak megtartása pedig egyenlő az önazonosság megőrzésével, habár a társadalomtudósok tagadják eme szerepét. A nyelv állandó mozgásban van, ennek következménye a kétnyelvűség, amely többféleképpen jelenik a meg az erdélyi magyarságnál.
Az identitás lehetséges jelzői: korszerű és konzervatív, agresszív és védekező. De van önigazoló, közömbös és méltósággal vállalt identitás is.
D. I. , Szabadság, 2007-03-31
A székely hadosztály és a határok védelme
Az Erdélyben 1849 tavaszán alapított hat hadosztály közül a 6. alakult Székelyföldön, ez mintegy 5000 főből állt, s 26 ágyúval rendelkezett. A székely hadosztály főparancsnoka Gál Sándor ezredes, a tüzérség parancsnoka Gábor Áron őrnagy. Feladata a Bodzai-, Ojtozi-, Gyimesi-, Tölgyesi-, valamint a Tömösi-, Törcsvári-szoros védelme volt. Nagyrészt székelyekből állt a brassói, valamint a besztercei hadosztály is. A Székelyföldön sietve kiszélesítették a hadiipari műhelyeket, és ezek felújították az erdélyi haderő hadfelszerelését. Jelentős megrendeléseket kaptak a marosvásárhelyi, kézdivásárhelyi, nagyszebeni céhek, különösen ruházati felszerelések előállítására. Kellett a felkészülés, mert június 18-án a cári csapatok Lüders tábornok vezetésével megindították a támadásokat az erdélyi magyar haderő ellen.
Egyszerre támadtak a Temesi-, Törcsvári-, Besztercei- és egy nappal később az Ojtozi-szoroson. Az említett szorosokat védő székely haderő nem tudott az orosz-osztrák támadókkal szemben hasonló nagyságrendű, összevont csapatot kiállítani. A túlerőben levő oroszok a Tömösi-szoroson áttörték a védelmet, több mint 300 székely, köztük Kiss Sándor ezredes-főparancsnok vesztette életét. Itt álljunk meg egy pillanatra.
Haditervéhez ragaszkodva, Lüders Brassó elfoglalása után a Székelyföld, közvetlenül pedig Háromszék ellen fordult. Az első ütközetre Kökösnél került sor, ahol a brassói hadosztály maradványai s a helyőrség vállalta a csatát. Gábor Áron itt személyesen irányította a tüzérséget. Végül a magyar sereg hátrálni kényszerült, s hogy Gábor Áron ágyúi nem kerültek az ellenség kezére, az a csíki határőrzászlóalj bátor ellentámadásának volt köszönhet-. Eszerint június 23-án az oroszok elfoglalták Kököst, s az ottani hídon átkelve, Uzonig nyomultak előre. S mert kellő erőt nem sikerült összpontosítani, 24-én az ellenség elfoglalta Sepsiszentgyörgyöt, majd 25-én Kézdivásárhelyt, ahol a cári csapatok feldúlták a hadigyárakat, így a Turóczy-féle ágyúöntödét is. Az ellenség ereje tovább növekedett azáltal, hogy Lein alezredes az Ojtozi-szoroson az orosz tartalékkal betört Háromszékre, s egyesült Hasford csapataival.
Bem július 10-én Marosvásárhelyre érkezett, s innen felhívással fordult a székelyekhez: "Székelyek, Gyermekeim! Alig szabadítottalak ki benneteket az osztrák járom alól, s íme, a muszka még gyalázatosabb szolgasággal fenyeget benneteket." Kéri a székelyeket, gyűljenek mind zászlói alá, hogy rövidesen megsemmisítsék az ellenséget. Közben Háromszék ismét fontos események helyszínévé vált. A Tusnádi-szorosnál Gál Sándor nyílt parancsot intézett a "Székely Nemzethez", amelyben elrendelte, hogy minden harminc éven aluli fegyverfogható férfi siessen a Nyerges-tető alatti táborba. A főparancsnok kilátásba helyezte az ellentámadás megindítását, s kérte a székelyeket: "Hol táborommal megjelenek, keljen fel a nép fejszével, kaszával, lándzsával. Jelszavunk: Inkább becsületesen halni, mint gyáván élni."
A felhívás és a szervezőmunka ekkor nem volt eredménytelen: a székely tábor kiegészült 7000-8000 főre, öt zászlóalj gyalogosból, négy század lovasságból s valamivel több, mint harminc ágyúval felszerelt tüzérségből állt. A tüzérséget Gábor Áron ezúttal is személyesen vezette. Ez a haderő két útvonalon: Csíkkászon felől Szentlélek s Kézdivásárhely, illetve az Olt völgyén Bükszád, Málnás, Sepsiszentgyörgy felé indult Háromszékre. Csatára július 2-án került sor az Uzon és Kökös közti térségben, majd a Feketeügy partján, Kökös mellett. Az Uzonnál felálló magyar sereg bal szárnyát Szilágyi Samu alezredes, jobb szárnyát Szabó Sándor alezredes vezette. Nagyrészt Gábor Áron tüzérei szorították vissza az ellenséget Uzontól Kökösig, s nyomták a Feketeügy folyón túlra. A székely seregnek a Feketeügyön való átkelése előtt érte a székely ágyúöntőt, a tüzérség parancsnokát, a háromszéki ellenállás hősét, Gábor Áront az ellenség ágyúgolyója. Ezt megelőzően Gábor Áron egyik ütegtől a másikig lovagolt, rendelkezett, bátorított, harmadik lovát nyergelte már aznap, az is kifáradt; "törzstiszti öltönyébe volt öltözve, fehér kalapot tett, és szürke lóra ült, mellyel az ellenség figyelmét igen magára vonta". Valószínűleg több ágyút sütöttek rá egyszerre. A csatatérről Uzonba vitték, ahol ideiglenesen elhantolták, miközben az általa öntött ágyúk szóltak, nem messze ettől. Majd Eresztevénybe szállították eltemetni; ott volt élettársa, a csángó Jusztina is. Gábor Áron halála pótolhatatlan űrt hagyott, egyrészt, mert a következő csatákban kihasználatlanul maradt az igen jelentős székely tüzérség, másrészt, mert senki nem tudott úgy lelkesíteni s hatni a székely katonára, mint ő. Tegyük hozzá: Bem tábornok kivételével.
Bem megérkezésekor még egyszer összeállt a székely haderő, amely fővezérét követve, visszafoglalta Háromszéket, s rövid csata után bevonult Sepsiszentgyörgyre. Bem még aznap elindult a moldvai hadjáratára. Ezt kihasználva, az orosz és a császári csapatok 23-án koncentrált támadást hajtottak végre Sepsiszentgyörgy ellen.
Ha a moldvai hadjárat eredményére vagyunk kíváncsiak, azzal kell kezdenünk, hogy Bemnek Moldvában csalódnia kellett. Kiderült, hogy sem a török hatalomba vetett bizalma, sem a moldvai lakosság felkeléséhez fűzött reménye nem valósult meg. A moldvai csángók ugyan érdeklődéssel figyeltek fel a magyar sereg megjelenésére, de a legkisebb jelét sem mutatták annak, hogy hajlandók volnának valamiféle oroszellenes mozgalomban részt venni. A Honvéd tudósítója erről ezeket írta: "Itteni megjelenésünk a magyar ajkú lakosokra - mert Moldvának Erdély felé nyúló határszélein közel 60 000 magyar lakik - felrázólag hatott. A nők nevettek és sírtak, a gyerekek eltátották szájukat, a férfiak a jelenet újdonsága miatt elhűltek. Engedjük őket magukhoz jőni (térni), s még egy keveset várjunk." Megjegyzendő, hogy az orosz és osztrák propaganda - amint már említettük - a lehető legrosszabb színben próbálta feltüntetni a magyarokat a moldvaiak előtt, s ezáltal sikerült félelmet is kelteni bennük a magyar hadsereg iránt.
Bem Moldvában hagyott Tuzson őrnagy parancsnoksága alatt nyolc gyalogosszázadot, egy lovas szakaszt s nyolc ágyút. Tuzson azonban csak pár napot maradhatott Moldvában, mert 28-án Omár pasa követe, Tevlik bej közölte vele a pasa Bemnek küldött üzenetét, hogy vonuljon vissza a határ széléig. Ezt Tuzson még aznap közölte Bemmel, s azt, hogy visszaindult Erdélybe.
Bem július 25-én már Bereckbe érkezett, ahol találkozott Petőfivel, s együtt indultak Marosvásárhelyre.
Tuzson János őrnagy nevéhez a Nyerges-tetőn vívott csata emléke fűződik. 1848-ban a háromszéki zászlóaljjal részt vett a délvidéki és a Jellasics elleni harcokban, majd Bem hadjáratában. Tapasztalt, kiváló tiszt volt, s ezért Bem a 86. honvédzászlóalj parancsnokává nevezte ki. Tuzson János - amint előbb említettük - Moldvából török felszólításra volt kénytelen visszatérni, majd az Ojtozi-szorosból Kászonba vezette kis csapatát. Kászonújfaluban 31-én az őt üldöző Clam-Gallas csapatával rövid csatát vívott, aztán visszahúzódott a Nyerges-tetőre. Augusztus 1-jén az oroszokat itt megállította, s a 12 000 főnyi ellenség rohamát visszaverte. A magyar különítmény csak azután adta fel állását, miután egy áruló a kozákokat mellékösvényeken Csík felé vezette, s így Tuzson, hogy a bekerítést elkerülje, elrendelte a visszavonulást. Csapata Mitácson csatlakozott Gál Sándorhoz. Gál Sándor a Tusnádi-szorosból vonult Mitácshoz, innen Udvarhely felé sietett, végleg elhagyva Csíkszék területét.
Nyerges-tető
A Gyimesi- és Tölgyesi-szoros védői augusztus elsején feladták állásaikat, s feloszlottak. A Csíkszékbe visszatért Dorschner - amint Endes Miklós írta - "keményen lépett fel, a fegyvereket beszedette, a papságot és a birtokosságot Csíkszeredába rendelte". Megkezdődött a szabadságharcban részt vevő s abban kitűnt személyek összeszedése, akiket Csíkszeredában fogságba vetettek.
Csík-, Gyergyó- és Kászonszék nem tudott tartósan ellenállni a cári s osztrák erők támadásának, aminek legfőbb oka az volt, hogy a csíki alakulatok Háromszék védelmében nagyrészt felmorzsolódtak, illetve Beszterce környékén állomásoztak. Gál Sándornak tehát - ígérete ellenére - nem sikerült megvetnie lábát a Csík és Háromszék közti szorosokban. A csíki, gyergyói alakulatok egy része azonban nem adta meg magát, hanem továbbment. Itt említjük meg, hogy a már korábban Segesvár környékén tartózkodó 82. zászlóalj részt vett a 31-i nevezetes csatában.
Arról, ami a szorosok áttörése után következett, azt írta az egyik legkiválóbb hadtörténészünk, Gyalokai Sándor, hogy nehezére esik ezekről az eseményekről szólni: kellemetlen téma, mert előzőleg már annyi hősiességről írtak egyesek (alighanem a legnagyobb székely, Orbán Balázs Székelyföldjére gondol), hogy most a realitásokra visszavezetni az olvasót szinte lehetetlen. E sorok írója is sokat tanulmányozta ezt a kérdést. Nemcsak az irodalom, hanem az eredeti források alapján is, és úgy látja, hogy az igazság ezúttal is valahol középen van. Mert igaz, hogy a székely haderő nem tudta feltartóztatni a cári és osztrák egyesült haderőt, de július 19. és augusztus 2. között, amikor a Székelyföldet az utolsó magyar katonai egység is elhagyta, több nehéz, nagy emberáldozattal járó ütközetet vállalt, bizony, általában reménytelen helyzetben. De a csaták után újra rendezte sorait, s kétszer foglalta vissza Háromszéket a cáriaktól. Közben olyan helytállásról tett ez a maroknyi haderő tanúbizonyságot, mint a július 2-i kökösi csata, ahol elesett a hős ágyúöntő Gábor Áron, a székely tüzérség főparancsnoka, vagy a július 5-i sepsiszentgyörgyi ütközet, ahol két század honvéd parancsnokával, Gyertyánffy Ferenc (1827-1849) századossal az utolsó ember haláláig védte a várost (az epres-tetői ütközet). S ne feledkezzünk meg arról a különítményről se, amely Tuzson (1825-1904) őrnagy vezetésével a kászoni hegyek közt, a Nyerges-tetőn egy napig még feltartotta az üldöző ellenséget, sok halottat hagyva a csatatéren - a becsületért. Ez volt a Székelyföld védelmében vívott utolsó kísérlet. Közben megtörtént július 31-én a segesvári ütközet, s ott pusztult el Bem 3000 főnyi seregének jó része, ott tették jeltelen sírba Petőfi Sándor holttestét is.
Milyen hát a székelység 1848-1849-es küzdelmének mérlege? Mit kapott és mit adott?
Küzdés, küzdelem volt a javából. Amit kapott, azt főleg a társadalomtörténet értékeli nagyra: megváltoztatta túlhaladott társadalmi berendezkedését, s gyorsabb ütemben indulhatott el a több szabadságot ígérő polgári világ felé. 1848-1849 egyben nemzeti szabadságharc is volt, amely nagy véráldozatot és anyagi áldozatot hozott, akárcsak az összmagyarság számára.
Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc a székely történelemnek éppoly meghatározó fejezete, mint az a magyar történelemnek. A forradalommal véget ért a székely rendi társadalom több évszázados korszaka, s kialakultak a polgári társadalom fejlődésének a lehetőségei és keretei. Ugyanakkor 1848-1849-ben a székelység végképp kijelölte a helyét az egyetemes magyar nemzetben. Röviden: 1848-cal véget ér a középkori székely nemzet története, a natio siculica, mivel megszűnt az erdélyi három nemzet rendszere is, amelyen Erdély alkotmánya több évszázadon át alapult. A modell, amelyhez a székely fejlődés Erdélybe ágyazottan több-kevesebb sikerrel ezentúl igazodni próbál, nem más, mint a nyugat-európai civilizáció, a polgári világ.
De a magyar szabadságharc leverését az osztrák ellenforradalom s az önkényuralom kora követte, amikor bőven kijut a szenvedésből az egész magyarsággal együtt a székelyeknek is.
Egyed Ákos, Háromszék, 2007-03-31
Magyari Tivadar szociológus, a BBTE rektorhelyettese
A minőség fontosabb, mint bármilyen magyar érdek
A magyar tagozatot érintő feladatait tartja a legfontosabbnak Magyari Tivadar, a BBTE rektorhelyettese, aki még nem döntött arról, indul-e az év végén esedékes választáson is e tisztségért. Pál Edit Éva interjújának kulcsszavai: minőség, verseny, kezdeményezőkészség.
Mi a véleménye a táblaügy kapcsán kialakult botrányról?
A botrányon javarészt már túl vagyunk. Sajnos a szakmai dolgok intézése miatt a táblaügy egy kicsit háttérbe szorult. De napirenden tartjuk, és bármikor, ha az egyetem külső megjelenítése kerül szóba, igyekszünk ismét előhozni a témát.
Milyen a viszony az egyetem magyar és román oktatói között?
A magyar és a román kollégák között mindig is jó viszony volt. Az elmúlt tizenhat évben, amióta itt dolgozom, elvétve hallottam csak panaszt. Nem szabad ezeket a nyilvánosság előtt jobban megjelenő kérdéseket úgy értelmezni, hogy román-magyar ellentét van a Babes-Bolyain. A szakmai viszony jó. Az, hogy a kollégák nem értenek egyet, előfordul magyar-magyar vagy román-román munkatársak között is. Vannak gondolkodásbeli különbségek, a mindennapi munkában lehetnek különböző konfliktusok, de ezek ritkán vezethetők vissza arra, hogy valaki román vagy magyar.
Miért vállalta el a rektorhelyettesi tisztséget?
Felkértek rá. Nem én voltam az egyedüli, akit felkértek. Volt kolléga, aki nem tudta ebben az évben elvállalni, mert egyéb elfoglaltsága volt, volt, aki egyáltalán nem vállalna ilyesmit. Közrejátszott az is, hogy kit fogadnak el a magyar kollégák, kit fogadna el a rektori hivatal vagy maga a rektor, hiszen ő véleményt nyilváníthat abban, kit szeretne rektorhelyettesnek, és hogy ki ért azokhoz az oktatásszervezési dolgokhoz, amelyekhez valamelyest érteni kell. Én a saját karomon dékánhelyettes voltam, tehát volt már tapasztalatom az oktatásszervezésben.
Milyen hatáskörei vannak?
A magyar tagozatot szervező és a magyar tagozatért felelős rektorhelyettes vagyok, ez a legfontosabb feladatom. Ezenkívül az egyetem oktatási rektorhelyettese is vagyok. A magyar kollégák aggodalommal szokták kérdezni, hogy a nem "magyarspecifikus" ügyek nem veszik-e el a figyelmem és az energiám a magyar tagozat gondjairól. Erre azt szoktam mondani: nem, mert a munkaidőben a magyar tagozattal foglalkozom, a többit szabadidőmben csinálom.
Milyen az oktatás minősége a Babes-Bolyain? Van-e minőségi különbség a magyar és a román tagozat között?
Minőség szempontjából nincs lejtő vagy törésvonal a román és a magyar tagozat között. Előfordulhat, hogy vannak helyek, ahol a román tagozat változatosabb, erősebb, mert régebbi, de máshol a magyar tagozat lehet ilyen helyzetben. A fontos az, hogy ilyen alapon semmilyen kivételt nem teszünk. Nem teszünk minőségi engedményeket csak azért, hogy az illető dolog működjön magyarul. Ma már nem is kell gondolkoznunk azon, hogy nem baj, ha nem olyan jó, de induljon be valamely képzés magyarul. A minőség fontosabb, mint bármilyen magyar érdek vagy szempont. Hosszú távon csak így lehet.
Hogyan tudja összeegyeztetni a rektorhelyettesi és tanári feladatai ellátását?
Rajtam kívül még öt rektorhelyettes van. Mindenki tanár, a rektor is. Az egyetem vezetőségében dolgozók közül mindenki tanít, kivéve talán a gazdasági menedzsmentben dolgozókat, sőt kutatási munkát is végzünk. Nekem ezen a tavaszon szerencsém van, mert ősszel volt több órám, akkor az idei tanévi óraszámomat nagyrészt megtartottam, míg a plusz órákat, amelyeket még elvállalhattam volna, kollégák átvállalták, amikor meghallották, hogy milyen dolgokkal kell az elkövetkező egy évben foglalkoznom. Ősszel és a télen választások lesznek. Én egy előrehozott választással kerültem ebbe a tisztségbe.
Ha megválasztják, újra vállalná ezt a tisztséget?
Most még az a válaszom, hogy nem vagy nem valószínű, hogy ismét vállalnám a feladatot. Az őszi választásokon a közel háromszáz magyar oktató választja lentről felfelé a magyar tagozatvezetőket. Azt szeretném, hogy egy kicsit aktívabb magyar tagozatvezetés legyen minden szinten, mint amilyen eddig volt. Szeretném addig is megmozgatni a magyar tagozatot, s arra biztatom a kollégákat, hogy ősszel csak azokat válasszák újra, akik aktívak voltak, kezdeményezők, "mozgásban tartották" az oktatókat a különböző karokon. Azt is szeretném, hogy a tagozatvezetőt ne csak aszerint ítéljék meg, mennyire tud vitatkozni az egyetem vezetőségével a közismert magyar követelések teljesüléséért. Egy jó tagozatvezető naponta tucatnyi dologban ügyeskedhet a magyar oktatás érdekében akkor is, ha ez a sajtó szempontjából nem érdekes.
A Nagyváradi Egyetemen a rektor ellen jogi eljárást indítottak diplomahamisítás vádjával. Önöknél előfordulhat ilyesmi?
Más egyetem dolgaiba nem akarunk beleszólni. A Babes-Bolyai nevéhez hosszú idők óta nem fűződött ilyesmi, és egy darabig nem is fog. Az ilyen rossz híreket mindig másokról halljuk.
A BBTE nem fogadja a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem végzőseit államvizsgára. Miért nem?
Azon dolgozom, hogy ezt a problémát mindenki számára elfogadhatóan oldjuk meg. Nem hallgathatjuk el azt sem, hogy az egyetemek között konkurencia van, nem szívesen járul hozzá egyik intézmény a másik működéséhez. Ennek ellenére olyan döntést szeretnék előkészíteni, amelynek kimenetele az, hogy nem hagyjuk cserben más magyar egyetemek végzőseit. A nagyobb és erősebb fél gesztusa lesz ez.
A Sapientia végzősei mennyire voltak felkészültek az államvizsgára?
Egy szak kivételével nem sok rálátásom van erre. Nem hiszem, hogy készült volna konkrét kimutatás a különbségekről. Pletykák, találgatások szintjén nem érdemes erről beszélni.
Mi a Babes-Bolyai stratégiája arra, hogy a diákokat elhódítsa magának? Egy konferencia alkalmával elhangzott, hogy a BBTE nem fordít elég figyelmet arra, hogy az egyre terjeszkedő konkurenciával felvegye a harcot.
Van egy olyan adottságunk, amely talán nem is a mi érdemünk: ez egy régi, kifejlett egyetemi központ. Rengeteg erőforrás ide koncentrálódik, nemcsak szellemi, hanem anyagiak is: könyvtárak, kulturális intézmények vannak itt. Vonzó az is, hogy Kolozsváron pezsgő diákélet van. Kolozsvárra, mint nagy egyetemi városra, mint Erdély fővárosára figyelnek, egy olyan városra, ahol már a diákévek alatt nagyon jó kapcsolatokat lehet kialakítani, akár nemzetközi szinten is. A későbbi állás megszerzésében is előny lehet itt végezni egyetemet: az ember bekerülhet bizonyos szakmák vonzáskörébe, és ott ragadhat. A másik jó pontunk, hogy jól megállapodott, struktúrájában egészséges tanári karral rendelkezünk, nem is beszélve arról, hogy akkreditált szakjaink vannak. Nem kell a diákoknak idegeskedniük amiatt, hogy három-négy év után mit fog érni a diplomájuk.
A magyar tannyelvű magánegyetemek mennyire szívják el a BBTE diákjait?
Kismértékben, mert akkora ez az egyetem, hogy még mindig óriási szívóereje van. A Babes-Bolyainak kihelyezett tagozatai is vannak, a Székelyföldön főleg magyar nyelven folyik az oktatás. Nem látom, hogy e tekintetben ádáz harc lenne. Tény, hogy verseny van. A BBTE-nek a legjobb az előnyeit megmutatnia.
A bolognai rendszer alkalmazásával hogyan állnak? Megnövekedett-e a külföldi diákok érdeklődése a csatlakozás óta?
A reform lezárásának a küszöbén vagyunk. Lehetnek még apró szervezési hibák, tesztelnünk kell a rendszert. Külföldiek tekintetében maga a csatlakozás önmagában nem jelentett változást. Az oktatás, a kultúra ügyét ugyanis az Unióban az egyes államokra bízzák. Ezt a területet akarták legkevésbé központilag szabályozni. A bolognai rendszer nem uniós kezdeményezés, habár többnyire uniós országokban terjedt el, és sokan uniós egységesítésként fogták fel. Persze az Unió is magáévá tette: a még el nem fogadott alkotmány próbál egységesíteni az oktatáson. Az EU a diplomák elismerésében, illetve a munkavállalásban segít majd be, a különböző egyetemek határon túli költözködése könnyebbedne meg.
Erdélyi Riport, 2007-03-29
Visky S. Béla - Nyílt levél Horváth Andorhoz
Horváth Andor az Új Magyar Szó című országos napilap március 21-i számában a következőket írta:
Horváth Andor: Hang és értelem
"Az igazság pedig az, hogy nagy baj, sőt szörnyű szerencsétlenség, ha az egykori forradalmár diktátorrá válik. (. . .) Vajon Tőkés Lászlóra, az egykori forradalmárra alkalmazható-e a fenti tétel? Magyarul: Tőkés László olyan egykori forradalmár-e, aki - hogy milyen okok miatt, most ne firtassuk - időközben diktátorrá vált?"
A Tőkés Istvánnak címzett nyílt levél a kolozsvári napilapban jelent meg (Szabadság, 2007. III. 17.). Szerzője Visky S. Béla. Válasznak tekinthető egy vitában, amely a református egyház nyilatkozatával kezdődött, s amelyben a püspök úr édesapja is megszólalt.
Nem hiszem, hogy a kérdés eldönthető igennel vagy nemmel. Talán nem is így kell feltenni. A bejelentésre, hogy Tőkés László jelölteti magát az európai parlament képviselőjének, érdemben csak az RMDSZ tisztségviselői reagáltak (vagy e reagálások nyomán néhány kommentátor). Ami arra vall, hogy közéletünk fórumain fontos kérdésekben nincs vita.
Az egyházi állásfoglalás a kérdést a tekintélyelvű érvelés magasságába emelte. Ebben a körben a gondolat vagy rejtőzködően patetikus, vagy szentségtörően brutális.
Forradalmárból diktátor? Közéletünknek nem a püspök úr - vagy bármely más politikai szereplő - jelleme a problémája, hanem saját képessége a nyílt és érett véleménycserére.
Tisztelt Tanár Úr!
Mindig is érdeklődéssel olvastam írásait. A múltban éppúgy, mint a jelenben (Nyomunkban a hírözön. Politikai Könyvkiadó, Bukarest, 1982; illetve A szent liget. Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2005. A következőkben az elsőt NYH-val, a másodikat SZL-lel jelölöm). A nyolcvanas évek legelején, huszonéves teológusként az ön írásaiban mérhetetlenül több szellemet, frissességet, igazságot és erkölcsi tartást fedeztem föl, mint sok korabeli békepap és béke-teológus írásában vagy prédikációjában. A kiadó neve nem tévesztett meg; a tartalom érdekelt, a tudás, a tájékozódásra alkalmas mondatok felfedezésének gyönyörűsége és izgalma. Annál több: létszükséglete. Akár a holokausztról írt, akár a chilei rémuralomról, politikai harcok áldozatairól vagy diktátorok bukásáról, tudtam: ez bizony rólunk szól. Mint ahogy az is nyilvánvaló volt, hogy a rendszer és a mindenható cenzúra szorításában, itt és most ez a maximum, ami még napvilágot láthat. Lehet, hogy új ez most önnek: a Protestáns Teológia Intézetében volt valaki, akinek bibliai-hitbeli tájékozódásán túl, többek között az ön szavai hozták el a szellemi szabadság szippantható levegőjét. De némelykor még egyházi-teológiai kérdésekre is felhívta a figyelmemet: például Hans Küngre és esetére (Bizalom a határon c. tanulmánykötetemben vizsgálom a kereszténység és világvallások viszonyát az ő gondolkodásában; Kolozsváron pár hónapja személyesen is találkozhattunk vele). A különböző világszemléleti módok metszik tehát egymást; van ugyanis egy közös fókuszuk, mégpedig az ember. Pontosan negyedszázada történt mindez.
Ma ezt olvasom az ön tollából: "Az antik tragédiát a szabad ég alatt játszották, és ez létének nem mellékes eleme. A tér, amelyben történik, éppoly valóságos, mint maga a néző, akinek teste van, és aki érzékeli a helyszínt, a napot és a felhőket, a szél járását és a csillagokat." (SZL, 284) Ennek a "szabad ég" kifejezésnek a rezgése most nem véletlenül hívja elő bennem a "szabad levegő" szókapcsolatot. Ez utóbbi Dietrich Bonhoeffer, az 1945. április 9-én kivégzett német ellenálló teológus egyik sürgető javaslatában így hangzik: "Az egyháznak fel kell ocsúdnia tespedtségéből. Vissza kell térnünk a világgal való szellemi eszmecsere szabad levegőjére (kiemelés - V. S. B.), és azt is meg kell kockáztatnunk, hogy támadható dolgokat mondunk, ha életfontosságú kérdéseket érinthetünk ezáltal." A berlini Tegel-börtönből írja ezt 1944. augusztus 3-án.
Tisztelt Tanár Úr! Ezúton is szeretném megköszönni, hogy március 21-én az Új Magyar Szóban megemlíti a Szabadság március 17-i számában közölt írásomat (Nyílt levél Tőkés István részére). Csak egyetérteni tudok azzal a megállapításával, hogy "közéletünk fórumain fontos kérdésekben nincs vita".
Csupán zárójelben mondom: a Babes-Bolyai Tudományegyetemen magyarul tanítók gárdája alig háromszáz fő. Mi magunk sem tudjuk megteremteni saját, görcsöktől mentes, szabad beszélgetésre alkalmas fórumainkat, pedig ebben senki sem akadályoz. Több mint egy évtizede tanítunk mindketten ebben az intézményben. Személyesen nem is ismerjük egymást. És ezt most igazán nem kettőnkről írom (nem kell feltétlenül mindenkinek mindenkit ismernie, még ebben a szűk körben sem), hanem a jelenségről. Pedig ahogyan csak könyveink bibliográfiáját elnézem, jó néhány darab talál közülük. Volna tehát kapcsolópont. Ezt csupán azért jegyeztem meg, hogy visszaigazoljam a Tanár Úr előző mondatának súlyos igazát.
A parókia fala üvegből van. Továbbá: alternatív önértelmezési lehetőségeim
Az utóbbi hetekben református egyházamban és azon kívül is, azért kapták fel némelyek a fejüket, mert bonhoefferi értelemben támadható dolgokat gondoltam. Sőt mondtam. Mi több: írtam. Mindennek a teteje: közöltem is, tehát a nyilvánosság elé vittem. De hogy életfontosságú kérdéseket érintettem ezáltal, afelől semmi kétségem. Végigcsináltam tehát mindazt, amitől a vicc is óv: ne gondolkozz! Ha gondolkozol, ne mondd el! Ha elmondod, ne írd le! Ha leírod, ne publikáld! Ha mégis, akkor meg semmin se csodálkozz!
Például ilyen életbevágóan fontos dolog a nyilvánosság ügye. Egyházam vezetésének alapdogmája ebben az kérdésben így hangzik: "Nem teregetni a szennyest odakinn!" Kár, hogy nincs benne a Bibliában ez a mondat. Bár tudom, hogy sokan utólag is beírnák. Tanácskozásokba, végzésekbe és szövegekbe történő utólagos, visszamenő érvényű belemagyarázások gyakorlatáról ugyanis reális belső tapasztalataink is vannak egyházunkban; bizony, nem csupán Orwell fantáziájának világa ez még ma sem.
Egy gyilkos világbirodalom omlott össze attól, hogy Gorbacsov annak idején meghirdette az átlátszóság programját. A keresztény egyháznak, mely kétezer éve prédikálja, hogy "isteni őszinteséggel és tisztasággal" nem pedig "testi bölcsességgel" járunk e világban (2Kor 1,12), valamint hogy "nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jőne" (Luk 12,2), az áttetszőséget nem politikusoktól kellene megtanulnia.
Népünk bölcsessége is gyakran emlegeti: a parókia fala üvegből van. Tetszik vagy sem, de abból van. Az egyházi hivataloké nemkülönben. Ezzel a legkomolyabban számolni kell. Vagy nem ülök bele, vagy ha egyszer beleültem, akkor számolni kell vele. Ha nem bírom elviselni, akkor lépjek ki belőle. Kizárólag ilyen választási lehetőségek vannak. Az lehetetlen, hogy bemeszeljük vagy betapétázzuk az üvegfalakat. A tapétázás ösztöne szöges ellentétben áll Jézus szavával. Ki az, aki nem vállalja a nyilvánosság világosságát? "Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei." (János Evangéliuma 3,20). Ám "ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz". (1Mózes 4,6)
Százszor a fejemhez vágják egy-egy kritikusabb hangvételű szövegem után: nem kint teregetni! Csakhogy huszonkét évig tartó szófogadó hallgatás után én már átlátok a szitán, és ezzel a szemforgató álnoksággal engem már nem lehet sakkban tartani. Minden hatalom gyűlöli a nyilvánosságot. A szennyest nem kell kivinni! Nocsak, gondolom ilyenkor, az egyháznak is volna szennyese? Eddig mintha nem nagyon ejtettetek volna szót róla, még így, a legszűkebb körön belül sem, tisztelt vezetőim. A magyar miniszterelnök igazán nem egy magas erkölcsi mérce; akkor lehetett volna naggyá, ha annak idején nyíltan, az Országház lépcsőin mondja el, amit mond. Utána meg felmutatja a zsebében már előre elkészített lemondását. Kár, hogy nem ezt tette; sokat nyert volna vele a politikai közerkölcs és az egész magyar nemzet. Hosszú távon. Ha arra rendezkednénk be végre, hogy ne csatákat nyerjen az ország, hanem háborút. De a dolgoknak legalább a legbelső körben történő néven nevezése terén, egyházam vezetésének még mindig fel kell nőnie hozzá. Hogy kimondjuk. El . . . vétettük. Nem kicsit. Nagyon. Egyház-szociológiai felmérés Nagyváradon: a református értelmiség 5%-a jár templomba. Baptista részen ugyanez az arány 100%. De mi nem ezzel foglalkozunk; és nem a hasonlóan riasztó jelekkel. Vannak ennél sürgetőbb ügyeink, amibe pénzt, energiát, időt és figyelmet ölünk. Például egy bizonyos brüszszeli bársonyszék megkaparintása. Az össznép javára, természetesen. Önmagunkat mintegy áldozatul adva.
Olyan eset nem volt még az egyház történelmében, hogy az őszinte és nyilvános bűnbánata presztízsveszteséggel járt volna a világ előtt. Ez a hosszú szó nem is szerepelhet a szótárában, csak az érthetőség kedvéért mondom így. De nem. Erről szó sem lehet. Mert akkor mit mond a másik oldal? Mintha azok is nem mi volnánk. Ehelyett inkább gyártjuk a szennyest. Az ellen-politikai párttá degradált egyházamban tilos a nyilvános és őszinte bűnbánat. Nem mondhatjuk ki, hogy az egyházkormányzás szintjén elvétettük a dolgokat. Mert az blamás. Mert azt ellenünk fordíthatják. Közben tartjuk a bűnbánati heteket.
Legyen tehát világos: nem az a bűnös, aki a szennyest kiteríti, hanem az, aki produkálja. Mégpedig felelőtlenül és bőséggel. Másodszor pedig: szennyest csak oda lehet teregetni, ahol arra való hely van. Romániai református egyházam vezetése egyelőre nem hajlandó a bírálatok számára ilyen felületet biztosítani. Friss példa: március 22-én megjelent egy írásom az Erdélyi Riportban Adalékok egy kortárs magyar drámához címmel. Erdélyi Egyházkerületünknek van egy honlapja. Az internetböngészők tanúsága szerint azon az oldalon, ahol az egyházzal kapcsolatos megnyilatkozások általában megjelennek, mintha pár órára meg akart volna jelenni az én cikkem is. Fél terjedelemben olvasható is volt. Aztán az egészet kilőtték. Hogy írmagja se maradjon. Ennyit a belső nyilvánosság szabadságáról. "Ehhez képest az már csak nevetséges adalék, hogy van ma is ország Dél-Amerikában, ahol a Vörös és fekete vagy Anatole France Vörös lilioma tiltott olvasmány, nyilván azért, mert a vörös szó - más szavakhoz hasonlóan - nem kívánatos abban az országban. Az "ige válsága" mögött ilyenkor, lám, valóban feldereng az "idők válsága". Ezt írja a Tanár Úr a hetvenes évek végén, Romániában (NYH, 58). Az ige válsága mögött - az idők válsága. Milyen találó. Nekem egy dolog fáj, de az kegyetlenül, kedves Tanár Úr. Az, hogy hazai református egyházamban még mindig olyannyira aktuálisak az ön szavai.
Erdélyi Egyházkerületünk lapjának az utóbbi hat esztendőben megjelent mintegy százötven lapszámában, egyéb kiadványait nem is említve, körülbelül hatvanezer sor olvasható. A képanyagot leszámítottam; én is úgy hiszem, hogy van összefüggés a pontosság és a remény között. Ha valaki felmutat e hatvanezer sorból akár egyet is, mely a "másként gondolkodók" véleményét tükrözi, annak külön gratulálni fogok. De megsúgom: ne fáradjon e sorok bogarászásával. Nem érdemes.
Ali Meradról, az iszlám megreformálását sürgető történészről írja a Tanár Úr: "Ennek útja véleménye szerint a nézetek többszólamúsága, párbeszéde, az a fajta szemléleti pluralizmus, amely az örökség folytatása mellett választási lehetőséget is kínál. " (NYH, 172) Leszögezem: eddigi huszonkét esztendős egyházi szolgálatom alatt személyesen soha, semmiféle nézeteltérésem nem volt egyetlen lelkész vagy teológiai tanár társammal sem, vagy egyházi vezetőim közül bárkivel; nem ez motivál tehát bizonyos dolgok kimondásában. Történt pedig, hogy az utóbbi három hétben megjelentettem három cikket. Ez rögtön lehetőséget nyújtott némely magas rangú lelkipásztor kollégának, hogy azonmód segítségemre siessenek, és az említett választási lehetőséget nekem is felkínálják, mégpedig önértelmezésem dolgában. Ezek szerint, pontosan idézem: én magam nem lehetek más, mint a) fizetett aktivista; b) aljas gazember; c) talpraesett érdekérvényesítő; d) hülye. És még sorolhatnám, el egészen a szekus besúgóig. Választhatok tehát. Mégpedig szabadon. Ezek után állítsa még valaki, hogy nem működik a testvéri szolidaritás, meg hogy nincs szabadság egyházamban! Mondanom sem kell: akik a címkéket ajánlják, teszik ezt anélkül, hogy egyetlen mondatommal is érdemben vitáznának.
Jó hírt közlök, evangéliumot mondok: nos, képzeljék el azok, akiknek ez szörnyen nehezen megy: még mindig van a világon olyan, hogy lelkiismeret. Így, minden pátosz nélkül.
Meggyőződésem: ma egyházam egyetlen esélye a nyilvánosság. Vagy ha úgy tetszik: önmagunk kitétele a legteljesebb átvilágításnak. A társadalomnak joga van ehhez. Áttetszőség és átvilágítottság nélkül nem lehetünk soha a "világ világossága".
Vallatások a református püspöki hivatalban, Nagyvárad, 2007. március 22.
Tisztelt Tanár Úr! Nem azt mondom, hogy "ma így néz ki egyházunk". Csupán annak bizonyos - többnyire felső - szintjei és rétegei. Ez azonban éppen elég. Hát vajon túl sokat akarok-e azzal, ha szeretném, hogy egyházam minden egyes tagja a szabadságnak minimálisan azt a levegőjét és szelét, napját és csillagát érezhesse, amit annak idején a görög polgár is érzett, ha éppen beült egy színházi előadásra? És akkor még semmit sem szóltam az úgynevezett evangéliumi szabadságról, melyben az apostoli parancs szerint meg kell maradnunk (Galatákhoz 5,1). Hitem szerint ez sokkal több minden más, csupán humán erőforrásokból táplálkozó szabadságnál. De amikor még a görögök szabadságát is megtagadják egyházam bizonyos tagjaitól, jelesen a "másként gondolkodóktól", akkor megszólalok. Ez a legkevesebb. Én szeretném leginkább, ha bizonyítható volna, hogy csak a levegőbe beszélek; inkább vállalnám azt, hogy megbolondultam, mint azt, hogy úgy nézzen ki egyházam, ahogyan ma kinéz. Éppen azért szólok, hogy megszűnjenek végre azok a dolgok, amiért szólok. Azért vagyok itt, hogy önmagamat fölöslegessé tegyem.
Újabb példa: Azon a napon, amikor az említett "kilőtt" cikkem megjelent, a nagyváradi püspökségen kihallgatások folytak. A berendelők természetesen szeretik az eufemizmusokat: "baráti beszélgetésekről" volt szó csupán. Tizennégyen (!) egy ellen. Sajnos csak tízet tudok név szerint felsorolni közülük. Merthogy a többiek a vallatottak számára is idegen arcok voltak. Fojtó cigarettafüst. Hogy is van ez ma az európai közhivatalokban? Erről, úgy tűnik, fogalma sincs annak a vezetőnek, aki pedig Brüsszelbe készül. Ennyi azért mégiscsak elvárható lenne, nem? Az első két kihallgatott nem dohányzó ember. Szembe-fény. Órákig tartó procedúra. Szabó István filmrendező bőven inspirálódhatna e helyt, ha újabb Mephisto-jeleneteket kívánna alkotni. A beidézettek: három ember, három lelkipásztor.
Az elsőnek az a bűne, hogy tagja a CE Krisztusért és egyházért nevű mozgalomnak, mely ugyanazt akarja, mint normális esetben az egyház egésze: a hitélet elevenen tartását, a személyes kegyesség gyakorlásától a társadalmilag hasznos szeretetmunka végzéséig. Igaz, a nagypolitika nem szerepel programjukban. Ez a lelkipásztor nem csupán tag, hanem horribile dictu, vezetőségi tag ebben a mozgalomban. A Királyhágómelléki Egyházkerületben ma érvényben lévő határozat szerint, egy ilyen főbenjáró bűnért azonnal fegyelmi eljárás indítható a delikvens ellen. De ezúttal a püspök úr kényúri kegyet gyakorol: eltekint ettől. Csak puhít. Mézesmadzaggal és fenyegetéssel. Régi trükk.
Az ügy természetesen az Országos Diszkriminációellenes Tanács hatáskörébe tartozik. Erre persze azt a személyt kell emlékeztetnem, aki ombudsmannak készül Brüsszelbe.
A második vallatott bűne ugyanaz, mint az enyém: ír. Néha olyasmit is, ami nem tetszik hivatali elöljáróinak. A hivatalban szép zöld dossziéban gyűjtik publikált írásait.
- Miért teszed?
- Kérem, püspök úr, adja írásba, hogy milyen témákról nem írhatok, és hogy milyen újságokban nem közölhetek.
- Írásban? Azt nem.
Az Erdélyi Riport aznapi száma közben kiterítve nyugszik az asztalon. 12 óra 17 percet mutat az időmérő. Rövidnek éppen nem mondható szövegem gondosan kijegyzetelve. Főtiszteletű mocskolódások záporoznak az ívekre. Hull és hull a püspöki átok. Mint a szűnni nem akaró májusi áldás. Kívánhat-e bárki íróember többet ennél a kitüntető figyelemnél a hatalom részéről? Nincs új a nap alatt.
Ők ketten együtt voltak bent. A harmadik kolléga váltja őket. "Egy kérdés - mondja a püspök -, melyet akár a legelején elintézhetünk: voltál-e március 15-én Kolozsváron a Visky Béla által összehívott megbeszélésen?" Az ő nem bocsánatos vétke: gyülekezetével együtt nagy áldozattal vendégházat épített, közössége javára, mely jogilag is e közösség tulajdonában van. Vagy csak volt? A vezérkar ugyanis szemet vetett az épületre: milyen jó lenne ez a porta neki is. Megy a huzavona. Meg a pszichikai gyomrozás. Persze csupa megható, szent ürügy alkalmazásával. A "partikuláris érdekű helyi létesítmény nyerjen közérdekű missziós rendeltetést (pl. idős lelkipásztorok otthona stb.)". Mindjárt elsírom magam a nagyapám nevében. Egyben Kállay László lelkipásztor ellen induljon fegyelmi eljárás, "az ügyben tanúsított hatásköri visszaélés miatt" (Közlöny 10. szám/2002).
Akár mellékelhetem is az érintettek jegyzőkönyvszerű, precíz beszámolóját minderről.
Elképzelem, ahogyan Tőkés püspök úr e sorok olvasása közben "mélységesen megdöbben". Mert egyáltalán nincs hozzászokva ahhoz, hogy viselt dolgaival ilyenformán találkozzon. Elfelejtett ugyanis valamit: a vallatás liturgiájának záró mozzanatát. Tudjuk, mi az, az elmúlt ötven év tapasztalatából nagyon is jól tudjuk. A fenyegetés, hogy ez "közöttünk marad". De rossz kifejezés ez, hogy elfelejtette. Dehogyis. Egyszerűen hozzászokott ahhoz, hogy a delikvensnek eszébe sem jut kiszivárogtatni bármit is abból, ami a szent falak között zajlik. Megtörténhet, hogy ezentúl eszükbe fog jutni. Sokaknak. És lehet, hogy a püspök úr arcán egyre inkább a tribünön szónokló vezér zavarodottsága fog kiütni, aki hirtelen nem érti, hogy most miért kezd el mozgolódni és morgolódni a nyáj; az istenadta nép, mely eddig csupa taps volt. Taps és visszafojtott némaság.
Most csak ennyit a püspök úr ön által említett "lelki alkatáról", kedves Tanár Úr, valamint a "nyílt és érett véleménycserére" való képességéről. Hogy a kettő összefügg-e, arról inkább egy lelki alkatokkal foglalkozó szakembert kérdezzünk meg. Egyúttal pedig azt is megtudakolhatnánk tőle, hogy mi a véleménye arról, ha valaki széles nyilvánosság előtt kijelenti: "Én vagyok a magyarság kvintesszenciája." Ez 1994-ben történt. Így állunk tehát tájainkon a jézusi életeszmény legfőbb megtestesülésével. Hogy magatartása köszönő viszonyban sincs a tanítványainak lábait mosó Mesterrel, az szent.
Egy állampolgári jog
Úgy vélem: a gyülekezeteknek és a lelkipásztoroknak joguk van tudni, hogy mi történik az általuk fönntartott hivatalokban. De nem csak nekik. Minthogy átléptük a Rubicont. A püspök úr ugyanis ma Romániában nem csupán egyházi vezető, hanem politikai választás tárgya is másfél millió magyar előtt. Nekik pedig joguk, sőt kötelességük is tudni, hogy kire szavaznak. De még az anyaország polgárainak is joga ez, hisz ők is döntenek, hogy morálisan kit támogatnak. Vagy financiálisan. Vagy is-is. Írásaimmal tehát nem csupán egyházi vagy erkölcsi, hanem állampolgári feladatot is teljesítek. Mert egyházam vezetése valóban "rejtőzködő". Meg "patetikus" is. "Rejtőzködően patetikus."
Mondjuk ki végre: ha az egyház még a társadalmi nyilvánosság tekintetét sem képes elviselni zavarodottság nélkül, hogyan viseli el akkor pillanatról pillanatra annak a Háromszor Szentnek a tekintetét, kinek "szeme, mint a tűz lángja" (Jel 1,14)? Ja, kérem, az messze van. Ha egyáltalán van. Ezzel, és csakis ezzel a logikával viselhető el az Ő tekintete.
Kinek van köze az Újszövetséghez? És kicsoda "szentségtörően brutális"?
Vasárnap, Kolozsvár, református prédikáció. Az igehirdető Erdélyben ugyancsak a legmagasabb egyházi rangot viseli. Idézek. "A magyar választási kampányban voltak, akik azt írták: "Jöjjön el az én országom." A jelszó szerintem is ízléstelen (évezredes konnotációk, érzékenységek stb.). De a szentbeszéd folytatódik: "Olyanok mondják ezt, akiknek semmi közük az Újszövetséghez."
Vajon kikre vonatkozhat ez ma, a református püspöki logika szerint? A józan, egyházat szerető pásztori ész rögtön azokra a valamikor megkeresztelt, de útközben elveszett százezrekre, sőt milliókra kellene hogy gondoljon, akiknek de facto semmi közük az Egyházhoz vagy az Újszövetséghez, még akkor sem, ha de iure volna is. De nem. A mi logikánk már nem ez. Már nem a lelkiség dönti el, hogy kinek milyen mértékben van köze az Újszövetséghez és annak szelleméhez. Hogy ki is Ábrahám fia. Nem, mi test szerint ítélünk, noha prédikáljuk: "az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak." (Rómabeliekhez 9,8). Közben pedig test szerint döntünk. Magyarul: faji alapon. Már megint. Mégpedig vezetésünk legfelsőbb szintjén: Árpád vére contra Mózes népe. Pontosan erre van ma szükségünk Erdélyben, ez a legfőbb probléma, nem igaz? És vajon Simone Weilnak tényleg semmi köze nem volt az Újszövetséghez? Vagy annak a Kornis Mihály írónak, aki ezt mondja: "példaképem Jézus, és zsidónak tartom magam", valóban semmi köze nem volna az Újszövetséghez?
Önt idézem ismét, befejezésül, Künggel kapcsolatban: "Az egyházat vállalom, de az inkvizíciót nem - ez a svájci teológus válasza az ellene hozott határozatra." (NYH, 174)
Azt azonban még megkérdem, hogy ki a "szentségtörően brutális"? Ha én volnék, egyezzünk meg inkább ebben a kifejezésben: "bálványtörően". Ez így pontosabb. Ezt vállalom. Mert a kettő nem ugyanaz. Sőt, ég és föld, menny és pokol távolságnyira esnek egymástól. És az is megtörténhet, hogy egy írás adott esetben "brutális". De én ezt a kifejezést is például a fenti vallatás tényére és szcenáriójára alkalmaznám inkább.
Szentségtörően brutális pedig az, aki összetöri a másik ember méltóságát. Ha egyházam vezérkara már nem képes hallgatni arra az Immánuelre, aki Jézusnak neveztetik, Immanuel Kantra figyelne oda legalább. Szerinte ugyanis az emberi méltóság éppen az a valami, ami nem vásárolható meg aranyon és ezüstön. Az ember pedig soha senki számára nem lehet eszköz; mindig és minden esetben célnak kell lennie. Szentségtörően brutális tehát az a személy, csoport és rendszer, aki és amely széttapossa a másik ember arcát: az egyetlen immanens sákramentumot. Bibliai és lévinas-i értelemben egyaránt. Amolyan erdélyi-királyhágómelléki református módra, például. "László, remélem, nem bántottunk meg, nem volt célunk!" Ezt gyomrozó László mondta a gyomrozott Lászlónak, Szent László városában.
Kedves Tanár Úr, biztos vagyok benne, hogy megértéssel fogadja érveim szomorú sorát. És azt sem kétlem, hogy előbb vagy utóbb, ország-világ előtt nyilvánvalóvá válik: nyomós okom volt rá - és ennek töredékét sem soroltam fel eddigi cikkeimben -, hogy azt a bizonyos kérdést pontosan úgy fogalmazzam, ahogyan idézett cikkemben tettem.
De reménykedjünk. Húsvét közeleg.
Tisztelettel és nagyrabecsüléssel, maradok továbbra is hűséges olvasója.
Kolozsvár, 2007. március 30-án
Visky S. Béla
Az informatika világából
Javított info-kommunikációs pozícióján Magyarország
A Világgazdasági Fórum (WEF) idén is elkészítette az államok technológiai rangsorát. Érdekesség, hogy az idei listát Dánia vezeti. Hazánk a tavalyi 38. helyről elmozdult és öt helyet lépett előre.
A szervezet immár évek óta kiadja a Networked Readiness Index nevű toplistáját, amely a világ országait az innováció és a technológiák alkalmazása, elterjedtsége szerint rangsorolja. A dokumentum készítői figyelembe veszik az egyes államok versenyképességét, felmérik az infrastruktúrát, az oktatási és a technikai innovációs lehetőségeket is. Ezenkívül a szakemberek vizsgálják azt is, hogy az információs és a kommunikációs technológiák miként hatnak az adott országban a kutatás-fejlesztésre.
Az idei lista, amelyen egyébként összesen 122 ország szerepel, mindenképpen meglepő eredményeket tartalmaz, hiszen ezúttal Dánia lett az első, Svédország a második, Szingapúr a negyedik, míg Finnország éppen csak lemaradt a képzeletbeli dobogóról. A finneket Svájc követi, megelőzve Hollandiát és tavalyi első Egyesült Államokat, valamint Izlandot, Nagy-Britanniát és Norvégiát. Vagyis mindez azt jelenti, hogy a négy skandináv ország benne van az első tízben. Érdekesség, hogy Németország csupán a tizenhatodik helyet szerezte meg. Ez ugyanúgy meglepetés, mint az is, hogy nincs a Top10-ben Tajvan és Kína (megosztva 13.), Japán (csak a 14.), Dél-Korea (csupán a 19.) és Franciaország (csak 23.) sem.
Dániában jelenleg főleg az innovációs lehetőségek adottak, így a skandináv ország ennek köszönheti az idei első helyét. Németország esetében a fő problémát a nagyfokú bürokrácia jelenti. "A skandináv országok elsősorban abból profitálnak most, hogy már korán az oktatási rendszer kiépítésére koncentráltak és nagyon sokat fektettek be ezen a területen. Egy minőségi oktatási rendszer, ami ráadásul ezer szállal kötődik a helyi iparhoz, garancia az informatikai és távközlési területen az innovációra" - jelentette ki a felmérést készítő Irene Mia, a WEF munkatársa.
Ezenkívül a szakember szerint a skandináv államokban évek óta kiemelt figyelmet fordítanak az informatikai és telekommunikációs szektor támogatására és megteremtik a megfelelő feltételeket a gazdaság és az ipar számára. "Dánia esetében mindezt még kiegészíti az a szociokulturális háttér is, hogy a helyi társadalom rendkívül nyitott az új technológiák iránt" - tette hozzá Irene Mia. Ezzel szemben például Németországban az emberek nem annyira nyitottak az új technológiák iránt, pedig a politikai és a gazdasági feltételek adottak. Ráadásul a bürokrácia komoly problémát jelent, nemcsak itt, de például Ausztriában is. S gyakran hiányoznak a megfelelő elképzelések is az informatikai és távközlési piac fejlesztésére.
Magyarország tavalyhoz képest öt helyet tudott javítani és így idén már a lista 33. helyén található, közvetlenül Spanyolország mögött és Csehország előtt. Hazánk megelőzi többek között Katart, Olaszországot, Szlovákiát, Indiát, Horvátországot, Görögországot, Bahreint, Brazíliát, Kuvaitot, Romániát és Lengyelországot is.
A Dell számítógépek Linux operációs rendszerrel lesznek forgalomba hozva.
A világ második legnagyobb szamítógép gyártója a vásárlók kérésére döntött így. A Linux-közösség örömmel fogadta a bejelentést.
Azt még nem lehet tudni, hogy a Linuxnak melyik változata mellett dönt a Dell. Jelenleg a Dell, asztali számítógépjeit és laptopjait Windows operációs rendszerrel kínálja, a piacról érkező információk azonban arra késztették a számítógép gyártót, hogy komolyan megfontolja a Linux felhasználását.
Új Magyar Szó - 2007-04-02
