H Í R V I V Õ
az Erdélyi Református Egyházkerület internetes hírszolgálata
www.reformatus.ro
Feliratkozás: hirvivo-subscribe@yahoogroups.com Hír beküldése: hirek@reformatus.ro
2007. március 09. - VI. évfolyam 9. szám (összesen 245. szám)
Elõzõ szám	Legújabb szám	Következõ szám

A tartalomból:

Pályázati felhívás szorványgondozó lelkészek utazási költségeinek résztámogatására. 1

Pályázati felhívás szorványban folyó oktatási tevékenységek támogatására. 2

Pályázati felhívás szorványközösségek támogatására. 3

Pályázati felhívás mûvelõdési tevékenységek támogatására. 4

EU PRPOGRAMOK, TÁMOGATÁSI LEHETÕSÉGEK, PROJEKTÍRÁS ÉS PROJEKTMENEDZSMENT 5

Új Kezdet márciusi száma. 7

Cserkész lelkinapok. 7

IKE - Pályázati felhívás. 8

Interjú Tõkés László püspökkel - A Református Egyház Félórája 2007. február 28. 8

Kolozsvárott ülésezett a generális konvent elnöksége. 9

Könyvespolc. 10

A hegyi beszéd - Joó Sándor igehirdetései 10

Lépésrõl lépésre a hit ösvényén. 10

Tallózó. 12

Nehéz ma reformátusnak lenni 12

Viták hevében. 13

A Kolozs megyei nyugdíjpénztár szerint a magyaroknak nem jár kárpótlás. 14

Nem vezet jóra a megosztás. 15

Bibliai történetek fiatal mûkedvelõk elõadásában. 15

Végéhez közeledik (Népszavazás az autonómiáról) 15

Harc az aláírásokért (EP-választások) 15

Tõkés: megvannak a szükséges aláírások. 16

Jelet hagyni – Bayer Zsolt nyílt levele Markó Bélának. 16

Az autónomia népszavazásról a magyar Országházban. 17

Torda - Egyetemes nõi világ-imanap. 18

Festészeti kiállítás. 18

Ismét Tõkés László volt a célpont - VIII. RMDSZ-kongresszus: tovább a markói úton 18

Románia nemzetállamiságát féltik a székelyföldi románok. 20

Összegyûlt a százezer aláírás Tõkésnek. 20

Magányosok ünnepe. 21

Ügyészségi vizsgálatok Székelyföld-ügyben. 21

Vészesen fogy a magyar 21

Én nem ilyen lovat akartam! (A múlt hét) 22

Hitvalló értelmiségiek kerekasztala. 22

Hidvégi háztûznézõ. 22

Irodalmi vetélkedõ. 23

Szorgos bajlódású remekmûvek. 23

Együtt Isten sátora alatt 24

RMDSZ-kongresszus: Toró Tibortól megvonták a szót 24

Sólyom László Erdélybe látogat 24

Pályázati felhívás szorványgondozó lelkészek utazási költségeinek résztámogatására

http://www.communitas.ro/kiirasok_reszletes.php?id=42

ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK

A hatékonyabb feldolgozás, pályázati adminisztráció és gyorsabb döntéshozatal érdekében a Communitas Alapítvány 2007-tõl bevezeti az on-line pályázási lehetõséget. Az internetes pályázatkezelõ rendszer elérhetõ a www.communitas.ro/palyazat címen.

Az on-line pályázás bevezetésével az internetes felület használata nem válik kötelezõvé, de a papíron benyújtott pályázatokhoz kötelezõen csatolni kell a CD-re felírt elektronikus változatot. Az Alapítvány nem fogad el hagyományos lemezt (floppy), vagy DVD-t, minden esetben kötelezõen CD-re kell felírni az elektronikusan kitöltött ûrlapot. Amennyiben egy borítékban több pályázatot küld be, azokat felírhatja egyetlen CD-re is. Minden szaktestületet külön borítékban kell beküldeni.

Hasznos tanács: Amennyiben az on-line pályázási lehetõséget használja, ne hagyja a pályázati határidõ napjára a feltöltést! Internetes pályázás esetén kérjük, olvassa el a honlapon található pályázási útmutatót.

Változás: az új rendszerre való tekintettel, idéntõl a beérkezési határidõ a titkárság irodájába való beérkezést jelenti, NEM a postabélyegzõ dátumát!

· Papíron történõ pályázás esetén a pályázatok benyújtása csakis erre a célra kiállított formanyomtatványokon, azaz pályázati ûrlapokon történhet, amelyek letölthetõk a Communitas Alapítvány honlapjáról (www.communitas.ro) vagy beszerezhetõk a Communitas Alapítvány Titkárságán (hétfõn és csütörtökön 11-17 óra között), az RMDSZ területi szervezeteinél, illetve kérhetõk e-mail-en, a communitas@rmdsz.ro címen.

· A pályázat leadásának határideje 2007. március 30., 16 óra (beérkezés idõpontja). A pályázatot EGY PÉLDÁNYBAN a következõ címre kérjük eljuttatni:

Fundaþia Communitas (Szórvány Szaktestület)

400489 Cluj-Napoca, str. Republicii nr. 60., jud. Cluj

· A borítékra ne felejtsék el feltüntetni, melyik szaktestülethez pályáznak!

· A papír alapú pályázatok beküldése, illetve az on-line pályázáshoz tartozó nyilatkozatok csakis ajánlott levél, Prioripost vagy valamely gyorsposta-szolgálat révén történhet. A titkárság a személyesen behozott pályázatokat, nyilatkozatokat a határidõ napján du. 4 óráig fogadja.

· Pályázatot sem faxon, sem e-mailen nem fogadunk el!

· Minden pályázót postán, az internetes pályázókat e-mailen is értesítjük a támogatási kérelmére vonatkozó döntésrõl.

· Kedvezõ döntés esetén a megítélt összegrõl, a felhasználás és az elszámolás módozatairól a pályázót külön értesítjük.

· A formai hibás pályázatok iktatásra kerülnek, de nem képezik tartalmi elbírálás tárgyát.

Formai hibának tekintendõk a következõk:

On-line pályázás esetén:

· a nyilatkozat nem érkezik be határidõre az Alapítvány titkárságára;

· az on-line ûrlap tartalmilag kifogásolhatóan van kitöltve;

· hiányoznak a kötelezõ mellékletek.

Papíron történõ pályázás esetén:

· a pályázat határidõ után érkezik be;

· az ûrlap hiányosan van kitöltve;

· hiányoznak a kötelezõ mellékletek.

További információkért forduljanak a Communitas Alapítvány titkárságának munkatársaihoz:

Gyárfás Zsuzsánna – programfelelõs, Bordás Szabolcs – titkár.

Cím: Fundaþia Communitas, 400489 Cluj Napoca, Str. Republicii nr. 60.

Telefon/fax: (0264) 594 570

E-mail: communitas@rmdsz.ro

Kolozsvár, 2007. március 7.

Letölthetõ ûrlap - (urlap_szorvlelk_2007.rtf - 352 KB) 

Pályázati felhívás szorványban folyó oktatási tevékenységek támogatására

http://www.communitas.ro/kiirasok_reszletes.php?id=41

ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK

A hatékonyabb feldolgozás, pályázati adminisztráció és gyorsabb döntéshozatal érdekében a Communitas Alapítvány 2007-tõl bevezeti az on-line pályázási lehetõséget. Az internetes pályázatkezelõ rendszer jelenleg a pályázási folyamatra terjed ki, a pénzügyi és szakmai beszámolók az eddig megszokott módon, papíron történnek. Az internetes pályázatkezelõ rendszer elérhetõ a www.communitas.ro/palyazat címen.

Az on-line pályázás bevezetésével az internetes felület használata nem válik kötelezõvé, de a papíron benyújtott pályázatokhoz kötelezõen csatolni kell a CD-re felírt elektronikus változatot. Az Alapítvány nem fogad el hagyományos lemezt (floppy), vagy DVD-t, minden esetben kötelezõen CD-re kell felírni az elektronikusan kitöltött ûrlapot. Amennyiben egy borítékban több pályázatot küld be, azokat felírhatja egyetlen CD-re is. Minden szaktestületet külön borítékban kell beküldeni.

Hasznos tanács: Amennyiben az on-line pályázási lehetõséget használja, ne hagyja a pályázati határidõ napjára a feltöltést! Internetes pályázás esetén kérjük, olvassa el a honlapon található pályázási útmutatót.

Változás: az új rendszerre való tekintettel, idéntõl a beérkezési határidõ a titkárság irodájába való beérkezést jelenti, NEM a postabélyegzõ dátumát!

· Papíron történõ pályázás esetén a pályázatok benyújtása csakis erre a célra kiállított formanyomtatványokon, azaz pályázati ûrlapokon történhet, amelyek letölthetõk a Communitas Alapítvány honlapjáról (www.communitas.ro) vagy beszerezhetõk a Communitas Alapítvány Titkárságán (hétfõn és csütörtökön 11-17 óra között), az RMDSZ területi szervezeteinél, illetve kérhetõk e-mail-en, a communitas@rmdsz.ro címen.

· A pályázat leadásának határideje 2007. március 12., 16 óra (beérkezés idõpontja). A pályázatot EGY PÉLDÁNYBAN a következõ címre kérjük eljuttatni:

Fundaþia Communitas (Szórvány Szaktestület)

400489 Cluj-Napoca, str. Republicii nr. 60., jud. Cluj

· A borítékra ne felejtsék el feltüntetni, melyik szaktestülethez pályáznak!

· A papír alapú pályázatok beküldése, illetve az on-line pályázáshoz tartozó nyilatkozatok csakis ajánlott levél, Prioripost vagy valamely gyorsposta-szolgálat révén történhet. A titkárság a személyesen behozott pályázatokat, nyilatkozatokat a határidõ napján du. 4 óráig fogadja.

· Pályázatot sem faxon, sem e-mailen nem fogadunk el!

· Minden pályázót postán, az internetes pályázókat e-mailen is értesítjük a támogatási kérelmére vonatkozó döntésrõl.

· Kedvezõ döntés esetén a megítélt összegrõl, a felhasználás és az elszámolás módozatairól a pályázót külön értesítjük.

· A program lefutásától számított 30 napon belül a pályázónak kötelezõ elszámolnia a támogatás felhasználásáról. Ellenkezõ esetben a lebonyolítónak joga van megvonni a támogatást.

· A formai hibás pályázatok iktatásra kerülnek, de nem képezik tartalmi elbírálás tárgyát.

Formai hibának tekintendõk a következõk:

On-line pályázás esetén:

· a nyilatkozat nem érkezik be határidõre az Alapítvány titkárságára;

· az on-line ûrlap tartalmilag kifogásolhatóan van kitöltve;

· hiányoznak a kötelezõ mellékletek.

Papíron történõ pályázás esetén:

· a pályázati program nem sorolható be a kiírásban szereplõ kategóriák egyikébe sem;

· a pályázati ûrlap nincs két különbözõ személy által aláírva;

· a pályázati ûrlap nincs eredeti pecsét által hitelesítve (jogi személy esetén);

· a pályázat határidõ után érkezik be;

· az ûrlap hiányosan van kitöltve.

További információkért forduljanak a Communitas Alapítvány titkárságának munkatársaihoz:

Gyárfás Zsuzsánna – programfelelõs, Bordás Szabolcs – titkár.

Cím: Fundaþia Communitas, 400489 Cluj Napoca, Str. Republicii nr. 60.

Telefon/fax: (0264) 594 570

E-mail: communitas@rmdsz.ro

Kolozsvár, 2007. február 16.

Letölthetõ ûrlap - (urlap_szorvoszt_2007.rtf - 455 KB) 

Letölthetõ kiírás - (Szorv-okt-kiiras-2007.doc - 81 KB) 

Letölthetõ ûrlap - (melleklet_szorvany_oktatas.doc - 152 KB) 

Pályázati felhívás szorványközösségek támogatására

http://www.communitas.ro/kiirasok_reszletes.php?id=40

ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK

A hatékonyabb feldolgozás, pályázati adminisztráció és gyorsabb döntéshozatal érdekében a Communitas Alapítvány 2007-tõl bevezeti az on-line pályázási lehetõséget. Az internetes pályázatkezelõ rendszer jelenleg a pályázási folyamatra terjed ki, a pénzügyi és szakmai beszámolók az eddig megszokott módon, papíron történnek. Az internetes pályázatkezelõ rendszer elérhetõ a www.communitas.ro/palyazat címen.

Az on-line pályázás bevezetésével az internetes felület használata nem válik kötelezõvé, de a papíron benyújtott pályázatokhoz kötelezõen csatolni kell a CD-re felírt elektronikus változatot. Az Alapítvány nem fogad el hagyományos lemezt (floppy), vagy DVD-t, minden esetben kötelezõen CD-re kell felírni az elektronikusan kitöltött ûrlapot. Amennyiben egy borítékban több pályázatot küld be, azokat felírhatja egyetlen CD-re is. Minden szaktestületet külön borítékban kell beküldeni.

Hasznos tanács: Amennyiben az on-line pályázási lehetõséget használja, ne hagyja a pályázati határidõ napjára a feltöltést! Internetes pályázás esetén kérjük, olvassa el a honlapon található pályázási útmutatót.

Változás: az új rendszerre való tekintettel, idéntõl a beérkezési határidõ a titkárság irodájába való beérkezést jelenti, NEM a postabélyegzõ dátumát!

· Papíron történõ pályázás esetén a pályázatok benyújtása csakis erre a célra kiállított formanyomtatványokon, azaz pályázati ûrlapokon történhet, amelyek letölthetõk a Communitas Alapítvány honlapjáról (www.communitas.ro) vagy beszerezhetõk a Communitas Alapítvány Titkárságán (hétfõn és csütörtökön 11-17 óra között), az RMDSZ területi szervezeteinél, illetve kérhetõk e-mail-en, a communitas@rmdsz.ro címen.

· A pályázat leadásának határideje 2007. március 12., 16 óra (beérkezés idõpontja). A pályázatot EGY PÉLDÁNYBAN a következõ címre kérjük eljuttatni:

Fundaþia Communitas (Szórvány Szaktestület)

400489 Cluj-Napoca, str. Republicii nr. 60., jud. Cluj

· A borítékra ne felejtsék el feltüntetni, melyik szaktestülethez pályáznak!

· A papír alapú pályázatok beküldése, illetve az on-line pályázáshoz tartozó nyilatkozatok csakis ajánlott levél, Prioripost vagy valamely gyorsposta-szolgálat révén történhet. A titkárság a személyesen behozott pályázatokat, nyilatkozatokat a határidõ napján du. 4 óráig fogadja.

· Pályázatot sem faxon, sem e-mailen nem fogadunk el!

· Minden pályázót postán, az internetes pályázókat e-mailen is értesítjük a támogatási kérelmére vonatkozó döntésrõl.

· Kedvezõ döntés esetén a megítélt összegrõl, a felhasználás és az elszámolás módozatairól a pályázót külön értesítjük.

· A program lefutásától számított 30 napon belül a pályázónak kötelezõ elszámolnia a támogatás felhasználásáról. Ellenkezõ esetben a lebonyolítónak joga van megvonni a támogatást.

· A formai hibás pályázatok iktatásra kerülnek, de nem képezik tartalmi elbírálás tárgyát.

Formai hibának tekintendõk a következõk:

On-line pályázás esetén:

· a nyilatkozat nem érkezik be határidõre az Alapítvány titkárságára;

· az on-line ûrlap tartalmilag kifogásolhatóan van kitöltve;

· hiányoznak a kötelezõ mellékletek.

Papíron történõ pályázás esetén:

· a pályázati program nem sorolható be a kiírásban szereplõ kategóriák egyikébe sem;

· a pályázati ûrlap nincs két különbözõ személy által aláírva;

· a pályázati ûrlap nincs eredeti pecsét által hitelesítve (jogi személy esetén);

· a pályázat határidõ után érkezik be;

· nincs részletes költségvetés mellékelve;

· az ûrlap hiányosan van kitöltve;

· hiányoznak a kötelezõ mellékletek.

További információkért forduljanak a Communitas Alapítvány titkárságának munkatársaihoz:

Gyárfás Zsuzsánna – programfelelõs, Bordás Szabolcs – titkár.

Cím: Fundaþia Communitas, 400489 Cluj Napoca, Str. Republicii nr. 60.

Telefon/fax: (0264) 594 570

E-mail: communitas@rmdsz.ro

Kolozsvár, 2007. február 16.

Letölthetõ ûrlap - (urlap_szorvpaly_2007.rtf - 417 KB) 

Letölthetõ kiírás - (kiiras_szorvpaly_2007.doc - 80 KB) 

Pályázati felhívás mûvelõdési tevékenységek támogatására

http://www.communitas.ro/kiirasok_reszletes.php?id=36

ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK

A hatékonyabb feldolgozás, pályázati adminisztráció és gyorsabb döntéshozatal érdekében a Communitas Alapítvány 2007-tõl bevezeti az on-line pályázási lehetõséget. Az internetes pályázatkezelõ rendszer jelenleg a pályázási folyamatra terjed ki, a pénzügyi és szakmai beszámolók az eddig megszokott módon, papíron történnek. Az internetes pályázatkezelõ rendszer elérhetõ a www.communitas.ro/palyazat címen.

Az on-line pályázás bevezetésével az internetes felület használata nem válik kötelezõvé, de a papíron benyújtott pályázatokhoz kötelezõen csatolni kell a CD-re felírt elektronikus változatot. Az Alapítvány nem fogad el hagyományos lemezt (floppy), vagy DVD-t, minden esetben kötelezõen CD-re kell felírni az elektronikusan kitöltött ûrlapot. Amennyiben egy borítékban több pályázatot küld be, azokat felírhatja egyetlen CD-re is. Minden szaktestületet külön borítékban kell beküldeni.

Hasznos tanács: Amennyiben az on-line pályázási lehetõséget használja, ne hagyja a pályázati határidõ napjára a feltöltést! Internetes pályázás esetén kérjük, olvassa el a honlapon található pályázási útmutatót.

Változás: az új rendszerre való tekintettel, idéntõl a beérkezési határidõ a titkárság irodájába való beérkezést jelenti, NEM a postabélyegzõ dátumát!

· Papíron történõ pályázás esetén a pályázatok benyújtása csakis erre a célra kiállított formanyomtatványokon, azaz pályázati ûrlapokon történhet, amelyek letölthetõk a Communitas Alapítvány honlapjáról (www.communitas.ro) vagy beszerezhetõk a Communitas Alapítvány Titkárságán (hétfõn és csütörtökön 11-17 óra között), az RMDSZ területi szervezeteinél, illetve kérhetõk e-mail-en, a communitas@rmdsz.ro címen.

· A pályázat leadásának határideje 2007. március 13., 16 óra (beérkezés idõpontja). A pályázatot EGY PÉLDÁNYBAN a következõ címre kérjük eljuttatni:

Fundaþia Communitas (Mûvelõdés Szaktestület)

400489 Cluj-Napoca, str. Republicii nr. 60., jud. Cluj

· A borítékra ne felejtsék el feltüntetni, melyik szaktestülethez pályáznak!

· A papír alapú pályázatok beküldése, illetve az on-line pályázáshoz tartozó nyilatkozatok csakis ajánlott levél, Prioripost vagy valamely gyorsposta-szolgálat révén történhet. A titkárság a személyesen behozott pályázatokat, nyilatkozatokat a határidõ napján du. 4 óráig fogadja.

· Pályázatot sem faxon, sem e-mailen nem fogadunk el!

· Minden pályázót postán, az internetes pályázókat e-mailen is értesítjük a támogatási kérelmére vonatkozó döntésrõl.

· Kedvezõ döntés esetén a megítélt összegrõl, a felhasználás és az elszámolás módozatairól a pályázót külön értesítjük.

· A program lefutásától számított 30 napon belül a pályázónak kötelezõ elszámolnia a támogatás felhasználásáról. Ellenkezõ esetben a lebonyolítónak joga van megvonni a támogatást.

· A formai hibás pályázatok iktatásra kerülnek, de nem képezik tartalmi elbírálás tárgyát.

Formai hibának tekintendõk a következõk:

On-line pályázás esetén:

· a nyilatkozat nem érkezik be határidõre az Alapítvány titkárságára;

· az on-line ûrlap tartalmilag kifogásolhatóan van kitöltve;

· hiányoznak a kötelezõ mellékletek.

Papíron történõ pályázás esetén:

· a pályázati program nem sorolható be a kiírásban szereplõ kategóriák egyikébe sem;

· a pályázati ûrlap nincs két különbözõ személy által aláírva;

· a pályázati ûrlap nincs eredeti pecsét által hitelesítve (jogi személy esetén);

· a pályázat határidõ után érkezik be;

· nincs részletes költségvetés mellékelve;

· az ûrlap hiányosan van kitöltve;

· hiányoznak a kötelezõ mellékletek.

További információkért forduljanak a Communitas Alapítvány titkárságának munkatársaihoz: Gyárfás Zsuzsánna – programfelelõs, Bordás Szabolcs – titkár.

Cím: Fundaþia Communitas, 400489 Cluj Napoca, Str. Republicii nr. 60.

Telefon/fax: (0264) 594 570

E-mail: communitas@rmdsz.ro

Kolozsvár, 2007 február 16.

Letölthetõ ûrlap - (urlap_muv_2007.rtf - 461 KB) 

Letölthetõ kiírás - (kiiras_muv_2007.doc - 99 KB) 

EU PRPOGRAMOK, TÁMOGATÁSI LEHETÕSÉGEK, PROJEKTÍRÁS ÉS PROJEKTMENEDZSMENT

ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET - PÜSPÖKI HIVATAL - KOLOZSVÁR 400079 Cluj Napoca, str. Brãtianu nr. 51-53, Tel/Fax: +40-264-597472 E-mail: puspokihivatal@reformatus.ro Ikt.sz.: 73-2007.

Szeretettel ajánlom lelkipásztor szolgatársaim figyelmébe az alábbi programot:

OKTATÁSI PROGRAM

EU PRPOGRAMOK, TÁMOGATÁSI LEHETÕSÉGEK, PROJEKTÍRÁS ÉS PROJEKTMENEDZSMENT

Módszertan és gyakorlat

A képzési program célja: az EU támogatási programok, programozási módszerek megismertetése, a projektkészítés, menedzselés elsajátítása és gyakorlati alkalmazása.

Idõpont: 2007. március 16, 14⁰⁰-20⁰⁰ óra

2007. március 17, 9⁰⁰-14⁰⁰ óra

2007. március 23, 14⁰⁰-20⁰⁰ óra

2007. március 24, 9⁰⁰-14⁰⁰ óra

Helyszín: Marosvásárhely, Eminescu utca 17 szám

Részvételi díj: 50 RON

A részvételi szándékot kérjük az alábbi címen legkésõbb március 15-ig jelezni:

Szabó Izolda

Tel/Fax: 0265-429247

Mobil: 0729-942429

E-mail: mezomadarasert@rdslink.ro

Kolozsvár, 2007. március 6. Dr. Pap Géza

püspök

PROGRAM

Hetek	Napok	Képzési Órák	A képzés tartalma	Az elõadó
1. hét	Péntek márc 16	14,00-14,10	Programmegbeszélés	Szabó Izolda
		14,10-15,00	Az EU intézményrendszere, a Strukturális Alapok helye az intézmény rendszerben. A programdokumentumok rendszere, az egységes programozás.	Dr. Kulcsár László
		15,00-16,00	A Strukturális Alapok célkitûzései, prioritásai és intézkedései a jelenlegi és a következõ tervidõszakban A Strukturális Alapok rendszere (ERDF, ESZA, EMOGA)	Dr. Kulcsár László
		16,00-17,00	A Strukturális Alapok programozási követelményei az egyes területi szinteken A Közösségi Kezdeményezések programjai (általános rész)	Dr. Kulcsár László
		17,00-17,10	Kávészünet
		17,10-18,00	Az INTERREG program	Dr. Obádovics Csilla
		18,00-19,00	Az EQUAL és URBAN programok	Dr. Obádovics Csilla

1.hét	Szombat márc 17	9,00-10,00	A LEADER+ program	Bauer Zsolt projektmenedzser
		10,00-12,00	A LEADER+ program	Bauer Zsolt projektmenedzser
		12,00-12,10	Kávészünet
		12,10-14,00	A LEADER+ magyar tapasztalatai	Szencz Zsanett projektmenedzser
		14,00-15,00	Kérdésekre válaszolnak az elõadók	Dr. Kulcsár László Szencz Zsanett Bauer Zsolt

2. hét	Péntek márc 23	14,00-15,00	Programfinanszírozás, projektfinanszírozás	Dr. Kulcsár László
		15,00-16,00	A projekttervezés, projektciklus és projektmenedzsment	Dr. Kulcsár László
		16,00-16,10	Kávészünet
		16,10-17,00	Projekttervezési stílusok Hard projektek (Teoretikus, Top – down, Blueprint) Soft projektek (Résztvevõ,Bottom – up, pragmatikus)	Dr. Kulcsár László
		17,00-18,00	Probléma analízis és célanalízis A problémafa és a célfa	Dr. Obádovics Csilla
		18,00-19,00	A logframe, a többszintû logframe, projekt értékelés szempontjai (ex ante, ex post), monitoring, a projekt fenntarthatósága	Dr. Kulcsár László
		19,00-tõl	Kötetlen beszélgetés és konzultáció az elõadóval	Dr. Kulcsár László

2. hét	Szombat márc 24	9,00-11,00	Új kihívások Románia EU-s csatlakozását követõen	Peti András
		11,00-11,10	Kávészünet
		11,10-13,00	Projekt prezentációk/értékelések	Dr. Kulcsár László, Peti András, Szabó Izolda
		13,00-14,00	Kötetlen beszélgetés a projektek prezentációjával kapcsolatos kérdésekrõl, tapasztalatokról	Dr. Kulcsár László Dr. Obádovics Csilla Szabó Izolda
		14,00-15,00	A képzést értékelõ kérdõív kitöltése A teljes képzési program tapasztalatai, értékelése, programzárás	Dr. Obádovics Csilla Dr. Kulcsár László és Szabó Izolda

Oktatók:

1. Dr. Kulcsár László egyetemi tanár Szent István Egyetem, Gödöllõ, az Agóra Vidékfejlesztési Alapítvány elnöke

2. Dr. Obádovics Csilla PhD, egyetemi adjunktus Szent István Egyetem, Gödöllõ

3. Szencz Zsanett Agóra Vidékfejlesztési Alapítvány projektmenedzser

4. Bauer Zsolt, Agóra Vidékfejlesztési Alapítvány projektmenedzser

5. Peti András Marosvásárhely, az Agóra Alapítvány ügyvezetõ igazgatója

6. Szabó Izolda a Mezõmadaras Fejlesztéséért Egyesület ügyvezetõ igazgatója

Tananyag:

A tananyagot a résztvevõk CD-n megkapják.

A tananyaghoz mellékelünk egy szótárt (ez is a CD-n lesz), kifejezés gyûjteményt, amely a legfontosabb fogalmak, kifejezések jelentését tartalmazza.

Új Kezdet márciusi száma

Megjelent az Új Kezdet márciusi száma, elérhetõ a www.reformatus.ro/ujkezdet weboldalon.

Szabó Mihály

Cserkész lelkinapok

2007 március 9-11-én kerül megrendezésre az RMCSSZ (Romániai Magyar Cserkésszövetség) cserkész (11-16 év) lelkinapokra Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumban. A lelkinapok fõszervezõi: Simó Gáspár rom. kat. lelkivezetõ és Kónya Tibor ref. lelkivezetõ.

A lelki napok ökuménikus jellegûek, hiszen a cserkészet ökuménikus mozgalom. A 2006-os kimutatás szerint, 52 csapat jelentése alapján a szövetségnek 1631 tagja van. Felekezeti megoszlás alapján 921 római-katolikus, 620 református, a többi unitárius, evangélikus, görög-katolikus, baptista, ortodox és örmény katolikus.

A hétvége mottója „Uram kihez mehetnénk?” (Jn 6, 68) A csoportfoglakozások, elmélkedések dramatizálás, játék segítségével vezetik be a cserkészeket a Szentírás világába. Lesznek rövid elõadások, énekek és annyi jókedv, szeretet, amennyit a cserkészek magukkal hoznak.

Az év folyamán sor kerül a vándorcserkész (16-24 év) és a vezetõi lelki napokra is.

Marton Elõd teológiai hallgató, cserkészvezetõ

IKE - Pályázati felhívás

Tisztelt lelkipásztor úr!

Az Erdélyi IKE közvetítésével amerikai magánszemély pályázatot hirdet utolsó éves középiskolás diákoknak egy éves amerikai tapasztalatcserére. A pályáztató (Ludányi Julianna) felvállalja a nyertes diák tandíj- illetve ott-tartozkodási költségeit. Alább küldöm a pályázati felhívást és arra kérném a lelkipásztor urat, hogy népszerûsítse a gyülekezet fiataljai között, továbbítsa a végzõs diákoknak.

Köszönettel,

Tamási Adél, pályázati felelõs

Pályázati felhívás

Az Erdélyi IKE közvetítésével amerikai magánszemély pályázatot hirdet tizenkettedikes (utolsó éves) középiskolás diákoknak 1 éves amerikai tapasztalatcserére. A pályáztató felvállalja a nyertes tandíj-, illetve ott-tartozkodási költségeit.

A program keretén belül a nyertes pályázó egy éves középiskolai képzésen (utolsó év) vesz részt az angol nyelv jobb elsajátítása érdekében és besegít a helyi gyülekezeti munkába.

A program helyszíne: Ada, Ohio tartomány.

A program idõtartama: 9 hónap (egy iskolai év)

Pályázati feltételek:

· A pályázó ebben az évben érettségizik

· Betöltött 18. életév

· Kiemelkedõ tanulmányi eredmények

· Érett személyiség, nyitottság és készség közösségi és gyülekezeti feladatok vállalására

Pályázati határidõ: 2007. április 3.

A pályázathoz szükséges iratok:

· Önéletrajz

· Szándéknyilatkozat

· Tanulmányi eredményeket bizonyító igazolás az iskolából (az angol jegyet külön fel kell tüntetni)

· Lelkészi ajánlólevél

· Szülõi beleegyezés

*A pályázókkal 2007. április 10-13 között interjúra kerül sor Kolozsváron, az Erdélyi IKE központi irodáján.

További információk:

Tamási Adél, pályázati felelõsnél

Erdélyi IKE

400370 Kolozsvár

Mócok útja / Motilor 84 sz.

Tel. 0264-598050 vagy 0744-670769

E-mail: mkt@ike.ro

Interjú Tõkés László püspökkel - A Református Egyház Félórája 2007. február 28.

Fekete Ágnes: Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztõjét hallják. Minden mûsor után nagyon örülünk a kedves telefonálóknak. Azoknak is, akik rendszeresen, a legkülönfélébb okokból azt mondják, már megint politizáltak. Most kérem, õk figyeljenek. Kérdezzük meg együtt: amikor a parlamentben komolyan felmerül az a kérdés, hogy - például - ha egy 14 éves kislány elmegy egy születésnapi zsúrra, és ott pornográfiában vesz részt, ez ne minõsüljön bûnténynek, akkor nekünk nem kell-e ehhez a kérdéshez hozzászólnunk. Nem kell-e nagyon komolyan részt vennünk abban a munkában, amely el akarja lehetetleníteni ezeket a hangokat. Most Tõkés Lászlót hallhatják ezekrõl a kérdésekrõl. Mint közismert, amennyiben 100 000 aláírást össze tud gyûjteni, indulhat az európai parlamenti választásokon.

Tõkés László: Ma ott tartunk, hogy noha egy nyelven, magyarul beszélünk, mégsem értjük egymást. Egyfajta „antipünkösdi” állapot részesei vagyunk.

Fekete Ágnes: Azt láthatjuk, hogy a politika tényleg eldurvult az utóbbi idõben. A lobby-rendszer mûködik, a korrupció szinte intézményes kereteket ölt, ráadásul nem csak Magyarországon. Egy keresztyén ember, egy lelkész, egy püspök ebben a rendszerben hogyan tudja magát elképzelni?

Tõkés László: Nem hiszem, hogy csak a politika mocskos. Az egyház életében is voltak csúfos korszakok. Például a besúgó-rendszer az egyházban is kiépült. Én papgyerek vagyok, anyám elbeszéléseibõl ismertem meg azoknak a lelkészeknek a galádságait, akik együttmûködtek a hatalommal, a rendõrséggel, akik a lelkésztársukat árulták el. A bûn nem a politikai szereplõk „kiváltsága”. Nem az a megoldás, hogy kivonulunk a politikából, mert a politika mindent áthat. Az a feladatunk, hogy azt az isteni értékrendet bevigyük a politikába, amelyben bízunk, és amit képviselünk. Ilyen értelemben számomra soha nem volt kérdés az, hogy politizáljak-e vagy sem. Márton Áron nem politizált, amikor Groza Péternek levelet írt 1945-ben, számbavéve a magyar népet ért felháborító igazságtalanságokat, és kiállt értük. Természetes módon a szolgálatát végezte ezen a téren is.

Fekete Ágnes: Ez fontos üzenet lehet azok számára, akik most az apolitikus irányban akarják a hitüket, identitásukat megtalálni.

Tõkés László: Én õket is megértem, de hitbelileg gyávaságnak tartom, mert aki nem megy be a vízbe, az biztos, hogy nem fog megfulladni. De szerintem a megoldás nem az, hogy ne menjünk a vízbe, hanem sokkal inkább az, hogy tanuljunk meg úszni. Egy hívõ embernek a világ minden területén lehetõsége van arra, hogy a hitét megélje, gyakorolja. Úgy érzem, hogy a politikában az a nagy baj, hogy nincs elég hívõ politikus, aki nem a hitet áldozza fel a politika oltárán, hanem a politikát szenteli meg a hite által.

Fekete Ágnes: Ez a terve?

Tõkés László: Én a hitemmel kapcsolatban nem programokban gondolkozom, mert a hitem mûködõ erõ. Nem a hajánál fogva ráncigálom elõ a hitet, hanem vagy érvényesül, vagy nem érvényesül. A hitem arra vezet, hogy amikor Erdély számára létfontosságú, hogy legyen képviselete Európában, döntsek abban, hogy mi a fontosabb: hogy ne süssék rám azt a bélyeget, hogy politizálok, vagy fontosabb a jelenlétem, mint hívõ keresztyén ember jelenléte Európában, ahol az alkotmányban még egy ráutalásos mellékmondat erejéig sem szólalhat meg a keresztyénség. Azt szeretném, hogy már a puszta megjelenésemmel úgy juttassam Istent az emberek, a politikusok eszébe, mint a kéményseprõ az embereknek a kormos kéményüket.

Fekete Ágnes: Ez tényleg egy sajátságos helyzet lesz lelkészként.

Tõkés László: Miért ne lennék ott? Vannak orvosok, mérnökök, tanárok, jogászok, miért ne lehetne egy lelkipásztor? Kérdezték, hogy milyen programot állítok fel. Fel szoktam sorolni négy-öt fontosabb ügyet. Ezek között világias megfogalmazásban a keresztyén értékrendet, másfelõl pedig azt a hitet, amit a szekularizált világban szükséges, hogy ne deffenzívába szorult egyházunk önigazoló stílusában képviseljünk, hanem az élõ, ható, cselekvõ hitet próbáljuk meg visszaállítani az õt megilletõ helyre.

Fekete Ágnes: Mit szeretnénk mi, amikor azt mondjuk, hogy a keresztyén gyökér nagyon fontos?

Tõkés László: A Duna Televízióban vetítik a Megtalált Európa címû mûsort. Európa elveszítette önmagát, elveszítette önazonosságát. Elég, ha megnézzük, hogy mi folyik a magyar Országgyûlésben: a gyermekpornográfiáról nyakkendõs, miniszteri rangú emberek liberális javaslatokat terjesztenek elõ. Hova jutottunk? Kik azok az emberek, akik tematizálják és mediatizálják a gyermekpornográfiát? Ugyanez a kérdés a droggal kapcsolatban. Abból, hogy vadházasságban születik-e több gyermek vagy normális családban, sok politikus messzemenõ követeléseket von le: a szabad szerelemben nagyobb a szaporulat, mint a családban. Amikor ilyen tévútra jut hazánk, a politika, akkor meg kell hirdetnünk azt a programot, hogy hitben magára találjon Európa, észhez térjen a magyar politika, amely ahelyett, hogy népesedési problémák megoldásán fáradozna, inkább bezárja a gyermekkórházat. Egymillió ázsiait akar betelepíteni kies honunkba. A teljes önvesztés és önveszejtés állapotába jutottunk. Egyébként hasonló dolgokkal találkozunk Hollandiában és Németországban is. Ezek közös, európai gondok. A közös európai identitás nem hiszem, hogy a közös kereskedelmi vámunióban ragadható meg, hanem azokban az értékekben, amelyek kiállották az idõ próbáját, amelyek Isten nélkül személytelen értékekké degradálódnának. Meg kell találnunk Istent. Persze nagyon nehéz politikusoknak azt mondani, hogy találják meg az Istent, mert elkacagják magukat, vagy megvonják a vállukat, de valamilyen módon lehet ezt hirdetni.

Fekete Ágnes: Vannak összefogó - igaz, hogy hamis eszmék mellett, de igenis összefogó - társaságok és politikai erõk, és mellettük, vagy velük szemben nincs egységes csoport, hanem csak egy-egy magányos hõs, aki nagyon karizmatikus, de egyedül áll. Az összefogás lenne a megoldás, de kivel fogjunk össze?

Tõkés László: Nem dicsekedhetünk ezen a téren, mert a jóakaratú vagy jóhiszemû emberek is nehezen tudnak összefogni. A megosztásnak olyan technikái alakultak ki a XX. században, amelyek 1989 óta is kifejtik károsító hatásukat. Sokszor azt sem tudom megítélni, hogy a vetélytársam vagy az ellenfelem a hibás azért, mert nem tud összefogni velem, vagy az a kívülálló hatalom, ami mindenhova beépíti a viszályt. Kolozsváron a Szent Mihály templomban az autonómiára, az önrendelkezésre és a nemzet ügyének szolgálatára hûséget esküvõ politikai osztály egységének a szétforgácsolódása a szemünk elõtt ment végbe. Nyilván a mi gyarlóságaink is belejátszanak, de véleményem szerint egy olyan gépezet áll mögötte, amely irányította a kisebbségi magyarságunk meghasonlását.

Fekete Ágnes: Mi az egység iránya?

Tõkés László: Értékelvû egységrõl van szó. Azt próbálom képviselni, hogy nem pártegységre, hanem nemzeti egységre, hitbeli egységre van szükség.

Honlap: http://reformatusoklevele.reformatus.hu

(a mûsor teljes szövegét tartalamazó hírlevelet is lehet kérni)

Kolozsvárott ülésezett a generális konvent elnöksége

Kolozsvárott üléseztek február 27-28-án a Kárpát-medencei Református Egyházak és Egyházkerületek Elnökségei.

Az Európai Egyházak Ökumenikus Nagygyûlését szeptember 4-9. között Nagyszebenben rendezik meg. Ezzel kapcsolatosan a Generális Konvent fontosnak tartja a református egyházak megjelenítését, jelenlétét. Ezért támogatta azt a javaslatot, hogy a nagyszebeni református templom legyen az a központ, ahol a magyar református rendezvények jelen lehetnek, és ezáltal a nagygyûlés résztvevõi elõtt megmutatkozik a magyar reformátusság. A közös szervezés megkezdõdött. Többek között kulturális programokkal, esti áhítatokkal, delegátusok vendéglátásával szeretne részt venni a református egyház, valamint szeretnének erre az alkalomra egy kiadványt megjelentetni, amelyben a magyarországi és a kárpát-medencei reformátusságot is be tudják mutatni, és tervezik egy CD-melléklet megjelentetését is. Ezzel mind a magyar református egyház értékeit, mind Nagyszeben magyar értékeit meg tudnák ismertetni. Fontosnak tartotta Generális Konvent elnöksége, hogy ezen a nagygyûlésen a delegátusok találkozzanak, egyeztetve tudjanak részt venni a nagygyûlés programjain. Ugyanakkor az elnökségek döntöttek arról, hogy a nagygyûlésen való közös megjelenéshez anyagilag is támogatást nyújtanak a kerületek.

A Csillagpont Református Ifjúsági Találkozót július 17. és 21. között Sárospatakon rendezik meg. Ehhez kapcsolódóan az elnökségek arról döntöttek, hogy a Generális Konvent következõ nagy plenális találkozóját itt rendezik meg július 19. és 21. között, azaz Sárospatakon találkoznának a kerületek, egyházmegyék elnökségei.

Fontos téma volt az EU bõvítése óta eltelt idõ helyzetértékelése. Zán Fábián Sándor püspök beszámolt a kárpátaljai helyzetrõl, többek között a lelkészek nyugdíj- és egészségbiztosításának problémájáról. Beszámolt továbbá a határátlépés nehézségeirõl is. Mindkét témában kérte a többi egyházkerület segítségét. Ugyanakkor indítványozta, hogy az eddig az anyaországba és Erdélybe érkezett támogatásokat próbálják átirányítani hozzájuk, illetve támogatást kért az anyaországi illetve más európai uniós országok egyházvezetõitõl, hogy közös EU-s pályázatokban való részvétellel segítsék õket. Továbbá kérte, hogy az RVSZ-n keresztül is a tagok képviseljék a kárpátaljai egyházat is.

A generális konvent elnöksége április 26-27-én fog legközelebb találkozni. Elhatározták, hogy ezen az ülésen meg fogják hallgatni a három - egyházalkotmányi, liturgiai és közös képviseleti - szakbizottságot, hogy hol tartanak abban a munkában, amivel megbízták õket.

A magyarországi zsinat döntése nyomán Kálvin születésének 500. évfordulója alkalmából 2009-et Kálvin évvé nyilvánították. (A megemlékezések 2009-tõl 2014-ig, Kálvin halálának 450. jubileumáig tartanak). Ezzel kapcsolatosan az elnökségek megegyeztek arról, hogy közös kiadványokkal, programokkal részt kívánnak venni a határon túli egyháztestek is Kálvin évfordulója alkalmából rendezett megemlékezéseken.

A Ruyter-évfordulóval kapcsolatosan az elnökségek abban állapodtak meg, hogy összegyûjtik a holland államférfi emlékhelyeinek és ünnepségeinek tárgyi emlékeit.

A tiszántúli és a tiszáninneni egyházkerület tulajdonában lévõ Európa Rádió az általa indított projekt révén a kárpát-medencei református stúdiók számára kíván létrehozni modern internetes felületet. Mûsorcserékkel, online rádiósugárzással, archívum létrehozásával a stúdiók egymás munkáját segítve, sokkal szervezettebben, hatékonyabban tudnák megjeleníteni a református értékeket az elektronikus médiában. Tulajdonképpen egy web-gyûjtõportálról van szó, ahol megjelennek a református médiumok aktuális hírei és mûsorai, s így a világ bármely pontján élõk számára elérhetõvé válik. Az elnökségek megfogalmazták, hogy a csatlakozni kívánó rádióknak az illetékes egyházkerülettõl ajánlást kell kérniük. Egyfajta minõségbiztosítás lenne, hogy a web-gyûjtõportál valóban olyan anyagokat, mûsorokat tartalmazzon, olyan tartalmakat szolgáltasson, amelyek megegyeznek azokkal az értékekkel és hitelvekkel, amelyeket az egyház vall.

2007-02-28, http://generaliskonvent.reformatus.hu/news.php?ax=v&n=3&id=3&nid=61

Könyvespolc

A hegyi beszéd - Joó Sándor igehirdetései

Ár: 8,50 RON

Lépésrõl lépésre a hit ösvényén

Ár: 50 USD

Csak az iratterjesztésnél kapható.

A fenti könyvek mindegyike, megvásárolható és megrendelhetõ, Egyházkerületünk Iratterjesztésénél, és Egyházkerületünk Biblos könyvesboltjában is.

Veres Miklós iratterjesztõ

Tel. 0264-592453, 114 mellék

Cím: 400079 Cluj Napoca, str. I. C. Bratianu nr. 51-53

e-mail: iratterjesztes@reformatus.ro

veresmiklos@reformatus.ro

konyvesbolt@reformatus.ro

Yahoo messenger: mickeyver

Skype: veresmiki1974

Tallózó

Nehéz ma reformátusnak lenni

(kis konfesszió) Tisztelt olvasóim! Közéleti kérdések dolgában nem vagyok az úton-útfélen megszólalók fajtájából való. Sõt, belátom, inkább abból a fából faragtak, melynek épségét gyakorta a „ne szólj szám, nem fáj fejem” nevû alattomos szellemi penész veszélyezteti. Másfelõl pedig, mentségemre az ilyenszerû megszólalások nem biztos, hogy kedveznek a csendet igénylõ, elmélyültebb munkáknak. Ahhoz viszont, hogy egy ideig könnyebb legyen az álmom, minden bizonnyal hozzásegítenek.

Történt tehát, hogy az elmúlt napok társadalmi-egyházi megnyilvánulásai, kikerülhetetlenül elhozták számomra a személyes status confessionis idejét egyházunk közösségi status confessionis szemléletével kapcsolatban.

Az egyház történetében azt a kényszert, amikor az egyház nem hallgathat tovább, status confessionis-nak nevezzük. Ilyen helyzetet egy sajátos politikai szituáció, tanbeli torzulás, szakadások és az egység felbomlásának veszélye teremthet így hangzik egy szakkönyv lapjain a kiemelt fogalom szabatos meghatározása.

(alkalmi szövegértelmezés-kísérlet) Egyházkerületi vezetõségünk felhívásában ez áll: „Az Erdélyi Református Egyházkerület Elnöksége és az Esperesek Kollégiuma, Istentõl kapott megbízatása alapján, azzal a határozott kéréssel fordul az SZKT tagjaihoz, hogy találják meg a közös lista állításának lehetõségét, és a független jelöltet tegyék a második helyre.” (Szabadság, 2007. február 16.) Miközben van némi tapasztalatom arról, hogy a pontos fogalmazás sok vétket megelõz, az ellenkezõje viszont kínos félreértéseket okoz, olvasom ezt a mondatot, olvasom és nem hiszek a szememnek. Pedig lehetne ez, klasszikus tagoltságánál fogva, egy szép mondat is akár. Ki kér, minek alapján, kitõl és mit ez a dolog veleje. Alapvetõen rendben is volna, hogy az egyik szervezet kér valamit a másiktól (most a kettõ természetrajzába és optimális viszonyrendszerük bonyolult kérdésébe ne menjünk bele), mi sem természetesebb ennél.

Csak az indoklás, csak azt tudnám feledni!, de nem megy, napok óta gyötör, követ az emléke, avagy, halszálkának képzelvén, fojtogat és nem bírom kiköhögni. Mire vonatkozik itt az „Istentõl kapott megbízatása alapján” pontosító kitétel? Egy formális jelentést kell-e tulajdonítanunk neki? Ez esetben azt jelenti, hogy a mondat alanya, a két megnevezett testület tehát, ennek az isteni megbízásnak az alapján fordul egyáltalán az SZKT felé; a megszólítás tényérõl lenne szó csupán. De miért kell ehhez külön isteni felhatalmazás? Vagy az elhangzó kérés tartalmára kell-e inkább vonatkoztatnunk a felülrõl jövõ megbízást? De félre a skolasztikus szõrszálhasogatással, hisz nyilvánvaló, hogy a nevezett mondat mindkettõre, mind a kérést megfogalmazó testület legitimitására, mind pedig a kérés tartalmára egyaránt vonatkozik. Az elõbbit tisztelettel elismerem, fönntartva természetesen a szabad véleménynyilvánítás jogát; az utóbbi vonatkozás viszont makacsul szemet szúr, hisz anyanyelvünk szabályai szerint nem érthetjük másként az olvasottakat, mint úgy, hogy az igen tisztelt egyházvezetés meglepõ tisztánlátással megértette az Örökkévalónak abbéli szándékát, hogy az SZKT „találja meg a közös lista állításának lehetõségét, és a független jelöltet tegyék a második helyre.” Nos, a vezetés mindezt megértette és most teljes egyetértésben, egyhangúlag, kellemetlen ellenzékieskedõk nélkül, engedelmesen közvetíti az orákulumot az illetékes politikai fórum felé.

Mégis megkérdem tõletek: valóban ezt akarta a tisztelt egyházvezetés elhitetni velünk? Azt, hogy ilyen közvetlen bejárása volna az egek birodalmának politikai ügyosztályára, ha lenne ilyen egyáltalán, igen? Testvéreim, ugye, hogy csak nyelvbotlás az egész, ugye, hogy ne emlegessen itt most senki fia freudi elszólásokat és hasonlókat? Ne mondja, ugye, senki azt, hogy az Isten neve palást csupán, valamilyen rosszarcú, egy politikai arroganciával szembeszegzett klerikális arrogancia fedezéke, amely alól, lám-lám, mégiscsak kilóg a papláb. Szenvedélyesen szeretném, hogy meggyõzzön valaki: rosszul olvastam a szöveget, az elsõ vagyok, aki arra vágyik, bárcsak ne lenne igaza.

De mi van, ha mégis jól olvastam, azaz ha tényleg azt értettem, amit a szerzõk tudatni kívántak a közvetlen címzettekkel és értelemszerûen a teljes erdélyi magyar nyilvánossággal? Vagy mi van, ha nem is feltétlenül Isten kinyilvánított akaratát látják kérésükben az aláírók, de jóhiszemû reálpolitikai, tisztán csak lelki-machiavellista megfontolásból mégis úgy gondolják: nem árt, ha az esetleg nem mindenki számára meggyõzõ (létezõ vagy nem létezõ) politikai, gazdasági, társadalmi megfontolások mögé odabiggyesztik végsõ érvként az Isten nevét; azzal csak nem áll le vitázni a megveszekedett halandó, nem igaz? Hát ez az, ami nem fair ebben a játékban, valahogy nem méltó és nem méltányos eszköz az egyháznak semmiféle társadalmi vagy politikai tényezõvel folytatott párbeszédében, legyen az elvetemült vagy angyali, jobbos, balos, vagy éppen alközép.

Tisztelt hit- és sorstársaim, ha ez így van, azaz, ha jól olvastam, amit olvastam, akkor én az elmúlt péntek óta immár nem értem, hogy milyen világon élek. Akkor viszont meg kell kockáztatnom, hogy Ravasz László azon figyelmeztetését alkalmazzam szorult helyzetünkre, mellyel az „Isten nevét hiába fel ne vedd” parancsolatot magyarázza: „Mi, mindenki között a legszánalomra méltóbbak, akik az Isten igéjét prédikáljuk, s minden vasárnap ezreknek és ezreknek dörögjük oda: ‘Ezt mondja az Úr!’, s ugyanakkor Isten igéjét elkeverjük emberi bölcsességgel, sületlen politikával, tanácstalan gazdasági elméletekkel, s minderre azt mondjuk, hogy ez az evangélium: nem élünk-e vissza az Isten nevével?” Leonhard Ragaz, az evangélium társadalmi meggyökereztetéséért oly sokat tett etikus méltán figyelmeztet: „Mindenekfölött egy a fontos kérdés: vajon az ember úgy viszonylik-e Istenhez, hogy szolgál neki, vagy úgy, hogy Istent akarja felhasználni a saját szolgálatára.”

De maradjuk az írásnál. Mert ahogyan testületeknek szíve joga nyilatkozni, az én szívem joga viszont, hogy megértsen bizonyos szövegeket. Mintha irracionális kényszer volna most ez onnan belülrõl; mégiscsak igaza van Pascalnak, hogy a szívnek megvannak a maga érvei, amit nem foghat föl érvelõo eszünk. Mert szívem nyomán fejembe vettem, hogy cote que cote és legyen ami lesz, én meg akarok érteni egy szöveget. Ez történetesen a Felhívás címet viseli, és ennek tükrében meg akarom érteni Egyházkerületünk nyelvét, mûködésének belsõ logikáját, kommunikációs stratégiáját a világ felé.

Tehát az Efézusbeliekhez írott levél szavaival kívánnak az aláírók a címzett ülés résztvevõinek „bölcsességet döntésük meghozatalához.” De mi szükség van itt még további bölcsességre valamely döntéshez, ha már egyszer az egek döntése oly világos kifejezést nyert? Az isteni döntést végrehajtani illik, nem pedig ismételten bölcselkedni rajta.

Végül pedig, mint kegyelemdöfés, a Jézus Krisztusra való hivatkozás, „aki eggyé tette mind a két nemzetséget” (2,14). És eggyé teszi ma is, természetesen, ha a megszólítottak magukba szállnak, és átvonulnak a mennyei hangot közvetítõ megszólító térfelére. Igen, itt az eggyé létel feltétele már nem minden áron ugyanazon Krisztusban való hit, a bûnbánat és bûnbocsánat, a közös újrakezdés kegyelme, hanem ez az átvonulás.

Egyébként pedig, ha a nevezett igét nem csupán jól hangzó szólamként, kegyes fordulatként idézzük, hanem vesszük a fáradságot és odafigyelünk annak egzegetikai magyarázatára is, akkor annak üzenetében éppen az a megdöbbentõ, hogy a Krisztusban való eggyé lételnek nincsen külsõ, a hittõl és szeretettõl idegen feltétele; a görögnek nem kell zsidóvá válnia, a zsidónak sem göröggé, hanem éppen különbözõ szemléletük, kultúrájuk, nyelvük, vagy akár pártpolitikai opciójuk mellett is lehetnek egyek Õbenne, az Õ különbségeinket nem uniformizáló, hanem meghaladó szeretetében. Ha mi ezt elfedjük a világ elõl, akkor éppen attól raboljuk meg nyilatkozatokban, vagy szószéken, ami az evangélium sava-borsát jelenti, ami mérhetetlenül több, mert nem e világból való, mint a kettõre illetve négyre esküvõ frakciók közötti kérészéltû, kompromisszumos egységtalálás a háromban. Persze csak akkor, ha nem zagyváljuk össze a mennyei és a földi, az utolsó és az utolsó elõtti dolgok fontossági sorrendjét.

„Istentõl kapott megbízatás alapján.” Melyiktõl, kérdezheti joggal a jóhiszemû hívõ, mert úgy tûnik, erõst fejetlenül rendezhetik odafönn az ügyeket, ha sem az evangélikus, sem az unitárius, sem pedig a katolikus kinyilatkoztatás nem fedi a mienket, hisz elöljáróik „semleges álláspontra helyezkednek a választási támogatás ügyében” arra szólítva híveiket, hogy mindenki saját lelkiismerete szerint szavazzon. (Krónika, 2007. február 16-18: Kolozsvári áldás Tõkés Lászlóra). Hát még ha az ortodoxot is megidéztük volna, abba bele se merek gondolni. Hogyan történhetett mindez? Valaki elcsente volna az Egekben Lakozó hitelesítõ pecsétjét?

(Isten nevét hiába fel ne vedd!) Nem kétséges, hogy az erdélyi magyar politikai arrogancia képviselõi is „méltók az ítéletre”. De ez az ítélet nem az egyház haragját isteni haragként feltüntetõ nyilatkozatokban kell hogy megmutatkozzék hanem a polgárok szavazataiban. Ilyen egyszerû ez. Bibó István Az európai társadalomfejlõdés értelme címû nagy ívû tanulmányát (1972-ben) a következõ gondolattal zárja. Egy porosz tábornagyot idéz, aki arról beszél a fiatal katonának, hogy „ha jó stratégiai katonatudományi irodalmat akar olvasni, akkor olvasson ókori szerzõket, mert azok még nem vesztették el az érzéküket, hogy a dolgokat a saját okaikra vezessék vissza. A mai európai közgondolkodás nagymértékben elveszítette ezt az érzékét. Ebben nemcsak a marxizmus a hibás; valószínûleg eredendõen a kereszténység volt az, amelyik a maga ideologizált világmagyarázataival már régtõl fogva rongálta az európai emberiségnek arra való képességét, hogy egyszerû dolgokat a saját okaikra vezessen vissza, nem pedig valami különleges sémába akarjon mindenáron belepréselni, akár az üdvözülés és az isteni gondviselés ez a séma, akár pedig az osztályérdek és az osztálytársadalom.” Nyilvánvaló, hogy a szerzõ itt a Nagy Konstantin-féle törekvés, valamint a középkori corpus christianum ideologikus bûnére utal, melyben egyház és hatalom reménytelenül összefonódott. Ez a szemlélet, nem utolsó sorban a reformációnak köszönhetõen, Európában rég a múlté, bennünket azonban hazai egyházi intézményrendszerünk demokratikus garanciákat alig tartalmazó hiányosságai, valamint makacs beidegzõdéseink révén ma is kísért.

Csak azt kívánom tehát mondani, hogy ahogyan például az egyház nagyrészt kigyógyult abból a betegségébõl, hogy a természettudományos szakkérdésekben végsõ fórumként a Bibliára hivatkozzon és hogy hitbeli meggyõzõdéseket tudományos érvként használjon (Kálvin, az elsõ „modern” teológus írja: „Mivel Isten azt akarta, hogy minket a hitetlenek munkája és szolgálata támogasson a természettudományokban, dialektikában, számtanban, s más ilyenekben, e munkát és szolgálatot igénybe kell vennünk.”), ugyanígy jól teszi, ha történelmi, társadalmi, gazdasági, kulturális vagy éppen politikai kérdések körüli vitákban a tárgynak megfelelõ természetû érveket sorakoztat fel, mielõtt gyanúsan hamar Isten nevére hivatkozna. „Lelkieket lelkiekhez szabjunk”, tanácsolja Pál apostol (1Kor 2,13), földiekhez pedig földieket, tehetjük hozzá még akkor is, ha nyilvánvalóan mennyei perspektívában.

Az idézett Bibó Uchronia címû elképzelt történetében 1963-at írunk, amikor Ravasz László pesti bíboros érsek és veje, Bibó István címzetes váci kanonok társalognak. A világ egy boldogabb, háborúk és egyházszakadások nélküli történelmet tud maga mögött. De mi lett volna akkor, ha másként alakul a világ menete? – kérdezi a võ. Például úgy, hogy… és felvázolja a tényleges történelem meghatározó eseményeit. Az após döbbenten hallgat, majd elhessegeti a szörnyû fikció képeit. Az lehetetlen, mondja, mert ha így történtek volna a dolgok, az azt jelentené, hogy a Szentlélek elhagyta az egyházat. A võ azt kérdi: és az vajon nem lehetséges?

Az öreg egyházfõ megbotránkozott fejcsóválással utasítja el az istenkáromló felvetést.

De a történelem mégis mintha másról beszélne.

(rövid helyzetjelentés) Egy idõ óta evangélikus-unitárius-katolikus hívõnek érzem magam. Nehéz ma reformátusnak lenni.

(A szerzõ református teológia tanár)

Visky S. Béla

Szabadság, 2007-02-28

Viták hevében

A Szabadság erdélyi közéleti napilap 2007. febr. 20-i számában Viski S. Béla „ref. teol. tanár” tollából terjedelmes írás jelent meg Nehéz ma reformátusnak lenni cím alatt.

Számomra nem nehéz, hanem ajándék. Azonban félreértésre adhat okot, hogy Tõkés Lászlónak az édesatyja vagyok. Ennek kiküszöbölése végett jegyzem meg, hogy a szóban forgó ügy valóban ügy, azaz nem apák és fiak viszonyulása az erdélyi magyar adottságok síkján.

Nevezett „teológiai tanár”, aki egyébként – tudtommal-hitben testvérem – közleményének érdemi tárgya az Erdélyi Református Egyházkerület Elnöksége és az Esperesek kollégiuma részérõl közzétett felhívás: „Istentõl nyert megbízatása alapján azzal a határozott kéréssel fordul – ti. az egyházkerület kormányzó és igazgató testülete – az SZKT tagjaihoz, hogy találják meg a közös lista állításának lehetõségét, és a független jelöltet – Tõkés Lászlót – tegyék a második helyre.”

Az erõteljesen ítélkezõ újságcikk bibliai idézetek kíséretében és kiemelkedõ személyiségekre (Kálvin, Pascal, Ragaz, Bibó István, Ravasz László) hivatkozással igyekszik bizonyítani, hogy miért és mennyire nehéz „reformátusnak lenni”.

A részletekkel való foglalkozás aligha lenne célszerû. Maga a stílus is arra int, hogy ne használjak hasonló hanghordozást. Elvileg ugyan még cudarabb szóhasználatra is sor kerülhetne, hiszen Jézus – beavatkozva a politikába – ravasz „rókának” (állatnak) nevezte a gyilkos állami vezetõ Heródest, s Pál apostol „kimeszelt falnak” bélyegezte az akkori egyházi elöljárót. Ám most nincsenek hasonló tárgyai a „teológiai tanár” ellenség nélküli cinikus vagdalózásának. Hozzáállását talán meg lehet érteni a hazai „demokrácia” jegyében, de sajátos szurkálódása mégsem nevezhetõ sem egyetemi rangúnak, sem reformátusnak. Szolgáljon javára az a beismerés, hogy végeredményében nem a „felhívás” idézett mondata bántja, hanem annak indoklása. Amint írja: „Csak az indoklást, csak azt tudnám feledni, de nem megy. Napok óta gyötör, követ az emléke, avagy, halszálkának képzelvén, fojtogat és nem bírom kiköhögni. Mire vonatkozik – kérdezi – »az Istentõl kapott megbízatása alapján« pontosító kitétel?” Ez más szóval azt jelenti, hogy a Ref. Egyházkerület kormányzó-igazgató testülete hamisan hivatkozik „az Istentõl kapott megbízatására”.

A vélt hamisságot szemléltetik a példásan beszélõ idézetek: „Az igen tisztelt egyházvezetés meglepõ tisztánlátással megértette az Örökkévalónak abbéli szándékát, hogy az SZKT találja meg a közös lista állításának a lehetõségét”; vagy: Politikai, gazdasági, társadalmi megfontolások mögé odabiggyesztik végsõ érvként az Isten nevét”; vagy: „Hogyan történhetett mindez? – ti. a felhívásban foglaltak. Valaki elcsente volna az egekben lakozó hitelesítõ pecsétjét?”:, s csattanóul „az öreg egyházfõ (Ravasz László) megbotránkozott fejcsóválással utasítja el – veje Bibó István – istenkáromló felvetését.”

Ilyen nem épp református szellem ellenére sem szabad megvetni a „gyötrõdõ” szerzõt. Inkább saját szavaira kell emlékeztetni: „Személyesen szeretném, hogy meggyõzzön valaki: rosszul olvastam a szöveget. Elsõ vagyok, aki arra vágyik, bárcsak ne lenne igazam.” Az egész szóban forgó anyagban ez a valóban evangéliumi töltetû mondat tartalmazza a figyelemre méltó üzenetet.

Mindeneket szem elõtt tartva, nyomósítani kell, hogy „meggyõzni” csak Krisztus „Szentlelke” képes. „Egyháza” pedig nem szorul a „teol. tanárok” védelmére. Mindazáltal bizonyára szükséges a Második Helvét Hitvallásnak – mint államilag is elismert dokumentumnak – a „hatóságokkal” foglalkozó utolsó (XXX) fejezetére utalni. Az „Ámennel” végzõdõ szakasz a Bullinger reformátor magyarázata szerint a következõket tartalmazza: Engedelmeskedjék a nép a hatóság helyes és jó törvényeinek. Pál apostol szerint alá kell rendelnünk magunkat nemcsak a haragért, hanem a lelkiismeretért is, épségben maradván az apostol intelme: Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint embereknek. Egyáltalán nem vétkeznek azok, akik a gonosz vezetõknek szemére hányják bûneiket, ostobaságukat, lefizetett ítéletüket, fényûzésüket, az igazság elhanyagolását és a törvények megvetését. Ezt cselekedték a próféták is, valamint maga Keresztelõ János. Ily módon nem mindig érdemel dicséretet minden engedelmesség, elsõsorban pedig az, amelyet emberek iránt tanúsítunk Isten rendelése és a neki járó hûség ellenére. Jól cselekedtek a szent vértanúk, midõn nem engedtek a bálványimádást – ma is vannak ezek – parancsoló királynak. Mi magunk is helyesen cselekszünk, ha hasonló esetekben nem engedelmeskedünk a fejedelmek kegyesség nélküli rendelkezéseinek. Hordozni kell tehát a keresztet, a hatalmasságot pedig meg kell tagadni, amint ezt Dánielnél és társainál olvassuk. Ha azonban csak a testet nyomja el, sértetlenül hagyván a hitet és a lelket, ebben az esetben el kell ismerni a jogtiprást mindaddig, ameddig így látja helyesnek Isten, aki közben nem hunyja le a szemét.”

„Ezzel a tanáccsal akarja Péter apostol, hogy a kegyetlen fejedelmeknek szintén engedelmeskedjünk. Ha viszont ebben az összefüggésben ellenvetésként utal Gedeonra, Sámsonra vagy Mózesre, ezzel tetszésemre cselekszik” – halljuk Bullingertõl -, mert „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint embereknek.”

Ilyen hitbeágyazottsággal nemcsak szabad, hanem kötelesség Isten nevére hivatkozni és a betûk-szavak cselekedetével is neki engedelmeskedni. Az Erdélyi Református Egyházkerület Vezetõsége esküjéhez híven felelõs a maga hitvallás szerinti állásfoglalásáért a „keresztyén szabadság” – libertas christiana – kötöttségében és szabadságában. Jól tette és teszi, ha hite és az építést munkáló lelkiismerete alapján hivatkozik Isten nevére. Feltételezem, hogy Viski S. Béla saját fogalmazásával közli majd: „Rosszul olvastam a szöveget.” Így illik pontot tenni a testületi egyházkormányzat szellemében, a Péter és Pál apostol nyomán haladva (Csel. 15. f.), bármely vitatható egyháztársadalmi kérdésre. Egyébként a „reformátusságban” kételkedõk joggal gyanúsíthatók, hogy a Kolozsvár Alsóvárosi Egyházközség hirdetõ táblájához ismeretlen személy által rögzített fényképpel vállalnak közösséget, amint azon (február 28-ika délutánján) mintegy lábánál fogva felakasztottan függött – csak feje láthattóan – az SZKT tagjai által visszautasított Tõkés László, a „százezres aláírók” független jelöltje.

„Az út, igazság és élet” ügyét társadalmi vonalon is képviselheti bármely egyházi szolga, Bukarestben és Brüsszelben vagy bárhol másutt egyaránt, ha felkérés nyomán és törvényszabta elhívással rendelkezik. Ezt Isten nevében lehet és kell mondani. Romlásnak a jele lenne, ha a Református Egyház felelõs vezetõsége véka alá rejtené hivatása és küldetése pecsétjét. Ez nem propaganda, sem filozófia, mégcsak nem is politika, hanem a történelem Ura Jézus Krisztus iránti Szentlélek-vezette engedelmességnek a megbizonyítása.

Kolozsvár, 2007. március 1.

Tõkés István

Szabadság, 2007-03-06

A Kolozs megyei nyugdíjpénztár szerint a magyaroknak nem jár kárpótlás

Továbbra is rendezetlen Kolozs megyében több, 1940 és 1945 között nemzetiségi alapon meghurcolt magyar kárpótlása. A nyugdíjpénztár jogosultságot megállapító bizottsága ugyanis az igénylõk zömét elutasította, amenynyiben pedig ezek a táblabíróságon mégis pert nyertek, fellebbezést nyújtott be.

Arra is akad példa, hogy a minden fokon elutasított kérvényezõ már a strasbourgi Európai Emberjogi Bírósághoz sem fordulhat, mivel lekéste a folyamodvány benyújtásának határidejét. A kárpótlás bármikor igényelhetõ, de akit egyszer már végérvényesen elutasítottak, nem kérheti újból azt.

A 2000. évi 189. számú törvény kártérítést, illetve díjmentes szolgáltatásokat biztosít mindazoknak, akiket az 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. között a Romániában hatalomra került rendszerek etnikai alapon zaklattak. Azok tartoznak ebbe a besorolásba, akiket akkor gettókba, bel- vagy külföldi lágerekbe hurcoltak, lakhelyükrõl eltávolítottak, fogva tartottak, munkaszolgálatra kényszerítettek, vagy akik túlélték az úgynevezett halálvonatot.

Azonos jogokat élvezhetnek a nemzetiségi indíttatású gyilkosságok áldozatainak özvegyei, ha nem házasodtak újra. Valamennyien ingyenes orvosi, illetve kórházi kezelésre, gyógyszerellátásra, évi egy alkalommal díjmentes gyógyfürdõre, hat távolsági utazásra, illetve díjmentes telefon-, rádió- és televízióbérletre jogosultak. A meghurcoltatás tényét korabeli dokumentumokkal, végsõ esetben két tanú közjegyzõ elõtt tett nyilatkozatával lehet bizonyítani.

Két éve vita és pereskedés zajlik Kolozs megyében a 2000. évi 189. számú törvény alkalmazásáról. A nyugdíjpénztárnak a kárpótlás jogosultságát megállapító bizottsága szerint ugyanis a jogszabály nem alkalmazható azokra magyarokra, akik a második bécsi döntést követõen a hatóságok elõl a Romániában maradt Dél-Erdélybõl a Magyarországhoz visszacsatolt Észak-Erdélybe menekültek. A Krónika több ízben is foglalkozott a kérdéssel.

A Kolozs megyei kárpótlási bizottság korábbi elnöke, Adriana Antoci jogász indoklása szerint csak „a Romániában 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. között az osztrák–magyar hatóságok által elfoglalt területrõl szabad területre” menekültek jogosultak kárpótlásra; e szerint a logika szerint a szabad, tehát román területrõl az elfoglalt, tehát magyar területre történõ menekülés nem etnikai okok miatt történt. A jelenleg a megyei nyugdíjpénztár aligazgatói tisztségét betöltõ szakember a Krónikától tudta meg, hogy az általa emlegetett Osztrák–Magyar Monarchia de facto már 1918-ban, de iure 1920-ban megszûnt, és úgy érvelt: az 1940. augusztus 30-i, második bécsi döntés utáni Romániában – tehát az Ókirályságban és Dél-Erdélyben – senkit nem zaklattak nemzetiségi hovatartozása miatt.

Hazug Kolozs megyeiek?

Hasonló álláspontot képvisel a nyugdíjpénztár kárpótlási bizottsága is. A testület elnöke, Bogdana Baciu jogász a Krónika érdeklõdésére közölte: a bizottság értelmezése szerint a kárpótlási törvény az 1940. szeptember 6. után Románia területén berendezkedett idegen rezsimekrõl, tehát a második bécsi döntést követõen Észak-Erdélybe berendezkedõ Horthy-adminisztrációról és az általa etnikai alapon meghurcoltak vagy zaklatottak kárpótlásáról rendelkezik, nem pedig azokról, akik Dél-Erdélybõl Észak-Erdélybe távoztak.

Érvelése szerint a román közigazgatás alatt maradt magyarok Dél-Erdélybõl nem etnikai zaklatások miatt, hanem önszántukból távoztak Észak-Erdélybe; az 1940. szeptember 6-án berendezkedõ, Ion Antonescu tábornok vezette szélsõjobb katonai diktatúra, illetve a Románia 1944. augusztus 23-i átállását követõen hatalomra kerülõ Sanatescu-, majd Radescu-kormányok nem zaklatták a nemzeti kisebbségeket.

Felvetésünk – miszerint ha ez így volt, miért deportáltak, illetve üldöztek el Romániából kétszázezer zsidót, és miért internálták a dél-, majd 1944. augusztus 23-a után az észak-erdélyi magyarok és német ajkúak tízezreit – elõl Bogdana Baciu kitért, és arra sem adott magyarázatot, minként lehetséges, hogy a megyei kárpótlási bizottság egyazon családon belül egyeseknek megadta a kárpótlási jogosultságot, másoknak pedig nem. Arra sem kaptunk megnyugtató magyarázatot, hogy miért Kolozs megyében perelik a legtöbben a nyugdíjpénztárt a kérvények sorozatos elutasítása miatt.

„Talán azért, mert Kolozs megyében él a legtöbb hazug, akik hamis nyilatkozatok révén akarnak pénzhez jutni. A rendõrség már azonosított is néhányat” – szögezte le a bizottsági elnök, hozzátéve: a törvény rossz és többféleképpen is értelmezhetõ, ezért sok a vita, de reményét fejezte ki, hogy a jogszabályon nem változtatnak.

Kettõs hátrányban

A magyarfenesi Bazsó T. Jenõ szerencsésnek mondja magát, mert per nélkül nyert kárpótlást. A Kolozs megyei férfi lapunknak elmondta, 1940 augusztusában a Magyarország és Románia közötti országhatár egyik szakaszát úgy húzták meg, hogy Magyarlóna az elõbbihez került, a ma is magyar többségû Magyarfenes pedig Romániában maradt.

„Tizenkét éves gyermek voltam. Az iskolában és az utcán nem szabadott magyarul beszélnünk. Ha a román tanítók meghallották a magyar szót, megbotoztak. A felnõtteknek is tilos volt az utcán magyarul beszélni, s aki mégis megtette, megverték. Édesapámat a csendõrségen nagyon elverték, s mert nem bírta tovább, 1940 szeptemberében magyar területre, Szászfenesre menekült. Édesanyám velünk, a hat fiúgyermekkel egy novemberi éjszakán szökött át Szászfenesre” – mesélte Bazsó T. Jenõ.

Falustársának, Bárdos Sándornak már pereskednie kellett, úgy tudja, a legfelsõbb bíróság a javára döntött, most várja az errõl szóló hivatalos értesítést. A szintén magyarfenesi Gyurka Szõcs Ernõ sem kapott még választ a legfelsõbb fórumtól. Mint mondta, az említett idõszakban Magyarfenesrõl elmenekült 70-80 személy közül eddig 10-12-en kaptak kárpótlást. „A bécsi döntés után a román csendõrök nemegyszer terelték össze a falu fõterére a magyar férfiakat, verték, megfektették és kúsztatták õket” – idézte fel a történéseket. Édesapja ilyen elõzmények után menekült magyar területre 1941-ben, édesanyjuk pedig 1942-ben ment férje után a két gyermekkel.

Egy neve mellõzését kérõ magyarfenesi asszony szóvá tette: a kártérítést igénylõ és emiatt pereskedni kényszerülõ Kolozs megyei magyarok egy részének ügyét felvállaló Szõcs Sándor kolozsvári ügyvéden múlt, hogy miután a legfelsõbb bíróság elutasította õket, nem fordult idõben Strasbourghoz.

Ugyanezt állította Barazsuly Czintos Emil is, aki értetlenségét fejezte ki: „hány mércével mér a nyugdíjpénztár, amikor egyazon családon belül van, akinek megadja a kárpótlást, és van, akit elutasít?” Barazsuly is Szõcs ügyvédet teszi felelõssé amiatt, hogy most már Strasbourgban sem fordulhat jogorvoslatért.

Az ugyancsak magyarfenesi Balla Erzsébet szerint Szõcs ügyvéd azzal nyugtatta õket, hogy a pert megnyerték, mire kiderült, hogy mégis vesztettek. „A honoráriumot viszont elvette, de hogy adjak pénzt olyan ügyvédnek, aki nem képviselte figyelemmel az érdekeinket?” – méltatlankodott a nyugdíjas asszony.

Hézagok, tévedések

Szõcs Sándor ügyvéd elismerte: õ is mulasztott, amikor lekésték a strasbourgi emberjogi törvényszékhez fordulás hat hónapos határidejét. A kolozsvári ügyvéd lapunknak elmondta, az ügyvédi szerzõdésben nem rögzítették, hogy a legfelsõbb bíróságon való pervesztés esetén automatikusan Strasbourghoz folyamodnak, márpedig ennek jogi és anyagi vonzatai is vannak. Ugyanakkor, érvelt Szõcs Sándor, mivel a legfelsõbb bírósági határozatok elfogadása és azok megindokolása között négy-öt hónap is eltelik, a hiányos kommunikációt is ideszámítva igen nagy a lehetõsége annak, hogy egy-egy fellebbezési/folyamodási határidõ elkerülje a figyelmet. Szerinte ilyen körülmények között késték le a magyarfenesi Balla Erzsébet édesanyja, Filler Erzsébet esetében a strasbourgi folyamodás határidejét. „Telefonon arról értesültem 2006 tavaszán, hogy pert nyertünk Bukarestben, de amikor augusztusban megérkeztek az iratok, rá kellett döbbenem, hogy vesztettünk” – ismerte el Szõcs Sándor, hozzátéve, ekkor már késõ volt Strasbourghoz fordulni. Úgy tudja, tíz ilyen eset történt 2006 tavaszán, de okultak. Látván, hogy a legfelsõbb bíróság milyen indoklással utasítja el az emberek igényléseit, kialakították azt a folyamodványszöveget, amellyel határidõ elõtt Strasbourghoz fordultak, így legalább tíz esetben perelik a román államot az Emberjogi Bíróságon.

A nemzetiségi alapon meghurcoltak ügyében Szõcs Sándor két részben összesen közel 150 ember jogi képviseletét vállalta el. Az elsõ, hetvenes „csomagból” 55, a második, nyolcvanas „csomagból” 77 pert nyert meg jogerõsen, 20-25 per van folyamatban a kolozsvári táblabíróságon vagy a bukaresti legfelsõbb bíróságon.

Benkõ Levente, Krónika, 2007-03-09

Nem vezet jóra a megosztás

Nemzetünk hajója

Olvasva a Szabadságban az SZKT elsöprõ gyõzelmérõl a református egyház „ultimátuma” felett, egyszerû emberként, RMDSZ-tagként és reformátusként, ugyanakkor magyarként szólok a témához, mivel nemzeti érdekrõl van szó.

Téved az, aki úgy gondolja, hogy a nemzetet külön lehet választani egyházi részre és politikai részre. Mindkettõ belõlünk, egyszerû emberekbõl, nemzettagokból áll, ránk támaszkodik és mi alkotjuk az alapját. Nem lehet az egyik részt a másik rovására eltaposni. Hasonló ez ahhoz a helyzethez, mint amikor szakorvoshoz megyünk, aki a kezelést csak a saját szakterületére alkalmazza, de nekünk más testrészünk is fáj. Számunkra egyformán kellemetlen, amikor bármelyik testrészünk fáj. Nem örülhetünk olyan helyzetnek, amikor a vese jól mûködik, de a szív elégtelenségben szenved.

Hasonló a helyzet az egyház és az RMDSZ között is. Mindkettõ részünk és a miénk. Egyik fél nem gyõzhet a másik felett, hisz egymást, önmagunkat pusztítjuk el. Nem kellene azonban elfelejteni, hogy 1989-ben az egyház keretébõl pattant ki a szikra, Tõkés László révén, akinek bátorságát, kiállását nem lehet elhanyagolni. Azoknak is elõkészítette a terepet és lehetõséget adott a megnyilvánulásra, akik ma úgymond a nemzet érdekei felett õrködnek és ügyködnek. Nélküle ma õk is a szürke ismeretlenségben lennének. Lehetnek a püspök úrnak is hibái, mint minden embernek, de erényét illik elismerni és méltányolni.

Mindazok, akik az egyházat (a magyar nemzet részét) kiszorítanák a politikából, gondolkodjanak el azon, hogy mindegyik választás alkalmával az egyházhoz fordultak támogatásért, hogy megszólíthassák a népek általa. Az egyháznak állandó és jelentõs bázisa van, kellõ komolysággal bír és mindig kéznél van. Éppen ezért mindazok, akiket ez a tömeg a bársonyszékbe juttatott, ne becsmérelje a népet gõgös magaslatból, hisz a szavazata nélkül nem lennének ott, ahol jelenleg is vannak.

Nemzetünk nagyjára, Széchenyire emlékezve, ma is helytálló, hogy a megosztás nem vezet jóra. Akik ezt teszik, saját maguk alatt vágják el a fát, feláldozván a nemzeti érdeket saját, kicsinyes céljaikért.

Az egyház, a vallás is, az RMDSZ is a magyarságé, nemzetünké, belõlünk van és rajtunk alapszik. Ne áldozza fel a nemzetet senki saját érdekében. Az egységre, kompromisszumra most is szükség van. Ha ezt nem tartjuk szem elõtt, egyformán fog elveszni a viharban a hajó, a mentõcsónak, a legénység, de még a kormányos is. Mert legénység és hajó nélkül nem lesz mit kormányozni.

Török Dani János, Szabdság, 2007-03-09

Bibliai történetek fiatal mûkedvelõk elõadásában

A VI. Keresztyén Ifjúsági Színjátszó Találkozó nyertesei lépnek fel március 10-én, szombaton este 7 órától a Magyar Operában. A Kolozsvár-Újmonostori Református Egyházközség fiataljai Visky András Betlehemi éjszaka címû színdarabját, a Kolozsvár-Alsóvárosi Református Egyházközség ifisei pedig Adorjáni Panna Aranyváros címû mûvét adják elõ. Jegyek az egyházközségeknél, illetve az opera pénztáránál kaphatók.

Szabadság, 2007-03-09

Végéhez közeledik (Népszavazás az autonómiáról)

Sepsiszék falvaiban befejezõdött az autonómiáról szóló belsõ népszavazás, Sepsiszentgyörgyön egy kivételével lezárták a mozgóurnákat, vasárnap estig az eddig fel nem keresett polgárok öt állóurnánál szavazhatnak. Régiónkban eddig több mint 30 000-en voksoltak, az igenek aránya 90 százalék körüli.

Falusi környezetben nagyon sikeres volt a referendum - fogalmazott Ferencz Csaba, az SZNT tájékoztatási alelnöke. Sepsiszék 37 településén 13 097-en adták le szavazatukat (a választópolgárok 70,26 százaléka), az igenek aránya 99,01 százalék. Nem sikerült megszervezni a referendumot hat sepsiszéki településen: Elõpatakon, Árapatakon, Erõsdön, Bácsteleken, Hetében és Lisznyópatakon nem akadt önkéntes, aki vállalta volna a munkát.

Sepsiszentgyörgyön szerdán este zárták le a mozgóurnás népszavazást, egyetlen urna az Orkon vasárnapig forgalomban marad. Erre azért van szükség, mert nehézségekkel szembesültek, egyrészt a népszavazás kezdetekor megjelent diverziós szórólapok - pénz ígéretével bolondították az MPSZ-székházhoz a romákat, tették bizalmatlanná az itt élõket -, másrészt kiderült, az RMDSZ aktivistái felszólították a cigányságot, hogy semmilyen autonómiával kapcsolatos ívet ne írjanak alá.

Az SZNT nem bízik abban, hogy nagyszámú szavazatot sikerül összesítenie az Orkon, de úgy döntöttek, megadják a lehetõséget, hogy aki voksolna, az megtehesse. A város területén az elmúlt hetekben 150 önkéntes dolgozott, és a mozgóurnákkal 17 668 szavazatot gyûjtöttek össze. Az igenek aránya majdnem 99 százalékos, 272-en voksoltak nemmel.

Az állóurnák - az MPSZ Konsza Samu utcai székhelyén, az unitárius templomnál, a T3 nyomda Sport utcai épületében, az Amõba Oktatási Központ Templom utcai székhelyén és a városházával szemben, a Kézmíves Céh üzletében - vasárnap estig még várják az érdeklõdõket. A hét végén csak részlegesen zárul a sepsiszentgyörgyi népszavazás, az SZNT szeretne a Szent György-napokon állóurnát állítani a városközpontban, annak reményében, hogy az ünnepre hazatérõ, külföldön dolgozók is véleményt nyilvánítanának. Számuk egyébként jelentõs, a tapasztalatok és becslések szerint a szavazásra jogosultak legalább húsz százaléka nem tartózkodik itthon. Ugyanezt ajánlják más településeknek: a falunapokon, ünnepeken állítsanak ki mozgóurnát. Sepsiszentgyörgyön a statisztikák szerint 55 000 szavazásra jogosult él, ám a valóságban még a polgármesteri hivatal is csak 45 000 körülire becsüli valós számukat. Ha figyelembe vesszük a távol dolgozók nagy arányát és a jelentõs román lakosságot, melynek többsége elutasította a voksolást, kiderül, hogy a magyarság körülbelül 60-70 százaléka véleményt nyilvánított.

Az SZNT korábban azt tervezte, hogy március végéig befejezi a székelyföldi népszavazást, most azonban a határidõ meghosszabbítását fontolgatja. Ferencz Csaba szerint a gyors lezárásnál fontosabb az autonómia-koncepció népszerûsítése, egy folyamatról van szó, amely az igény megfogalmazásán túl a közgondolkodásnak és közcselekvésnek is polgárjogot ad. Döntést ez ügyben az SZNT Állandó Bizottsága hoz márciusi ülésén.

Az SZNT vezetõi visszásnak tartják, hogy az RMDSZ kampánycélzattal ismét gyakran hangoztatja az autonómia fontosságát. ,,Elöljáróink, választott és kinevezett tisztségviselõink jól tennék, ha élnének véleménynyilvánítási jogukkal, és szavaznának az autonómiáról. Visszás lesz egy hónap múlva, amikor ezzel kampányolnak, de kiderül, hogy õk maguk nem szavaztak. Végképp eljött az ideje, hogy tettekkel és ne csak szavakkal álljanak ki az autonómia mellett, és erre most itt a lehetõség” - fogalmazott Tulit Attila, az SZNT alelnöke annak kapcsán, hogy Albert Álmos polgármester családja elutasította a szavazást. Pénteken délután keresték fel õket, Albert Álmos az aradi kongresszuson volt, de fia kifejtette, fölösleges az autonómia, Bukarest tart el bennünket, nincs szükség a referendumra. Sepsiszentgyörgy polgármestere, az RMDSZ területi elnöke, bár korábban azt nyilatkozta, szavazni fog, azóta sem tette ezt meg.

Farkas Réka, Háromszék, 2007-03-09

Harc az aláírásokért (EP-választások)

Ha az összegyûjtött aláírások arányát nézzük, Alsó-Háromszéken Tõkés László lekörözte az RMDSZ-t. A tegnapig befutott adatok szerint a szövetségnek 21 000 aláírást sikerült összegyûjtenie, Tõkés indulását azonban ennél többen támogatták. Sepsiszékrõl tegnap reggel küldtek Nagyváradra 11 218 aláírást, több mint 8000 gyûlt össze Erdõvidéken, és a tegnapi összesítés szerint már van 3200 Orbaiszéken. A gyûjtés a hét végéig folytatódik. Felsõ-Háromszéken fordított a helyzet, ott az RMDSZ volt a gyorsabb, 12 000 aláírást gyûjtött, Tõkés számára eddig körülbelül 5000 kézjegyet összesítettek.

Sokat elárulnak az összesített adatok, pedig a Tõkést támogató kézjegyek megszerzése nehezen és akadozva indult vidékünkön. Megzavarta az autonómiareferendum, és sok helyen hatásos volt az RMDSZ agresszív kampánya is. A legutóbbi hírek szerint a Szemerja negyedben gyerekek gyûjtenek aláírást a szövetség támogatására. Ezt Tulit Attila is megerõsítette, otthonába két 14 év körüli kislány kopogtatott be, és mint mondotta, másoktól is hallott hasonló esetekrõl. Az aláírásgyûjtõktõl azt is tudják, hogy az RMDSZ minden támogató kézjegyért 3000 lejt fizet. Márton Árpád, az RMDSZ területi szervezetének ügyvezetõ elnöke cáfolja, hogy kiskorúak járnának aláírásokért, önkénteseik közt szép számmal akadnak egyetemisták, legfennebb õket nézhették kiskorúnak - mondja. Pénzosztogatásról sem tud, de nem tartja kizártnak, hogy jutalmazták valamilyen formában az önkénteseket. Azt azonban határozottan állítja, hogy értesülései szerint jelentõs összeget kaptak azok, akik Tõkés számára gyûjtöttek támogatásokat.

Folyik tehát a harc az aláírásokért, nehéz eldönteni, ki mond igazat. Árulkodó azonban egy önkéntes vallomása, aki mindkét listával útnak indult, és a megkérdezettekre bízta, melyiket írják alá. A végeredmény: 65 százalék Tõkést, 35 százalék pedig az RMDSZ-t választotta.

Farkas Réka, Háromszék, 2007-03-09

Tõkés: megvannak a szükséges aláírások

Összegyûlt a szükséges százezer aláírás – jelentette be tegnapi csíkszeredai sajtótájékoztatóján Tõkés László Királyhágó-melléki református püspök, örömmel állapítva meg: „A lélektani megfélemlítéseknek jótékony hatásai voltak az emberi önérzetüket megsértett magyarság körében.”

– Az európai parlamenti választásokon való induláshoz szükséges százezer támogató aláírás összegyûjtésében sokan kételkedtek – vélekedett Tõkés –, sõt volt olyan politikus is, aki kijelentette: csírájában kell elfojtani a kezdeményezést.

Mint mondta, az aláírások értékét növeli az a tudat, hogy ezek önkéntesen, az elkötelezettség alapján gyûltek össze, azaz nem állt rendelkezésre országos apparátus, sem pedig költségvetési háttér. Tõkés hozzátette, megrökönyödve tapasztalta, hogy 17 évvel a rendszerváltást követõen az embereknek nem az idegen hatalomtól, hanem saját hivatalosságaik zsarolásától kell félniük.

– Ideje lenne véget vetni ezen módszereknek – szögezte le.

A csíkszeredai református parókián megtartott összejövetelen az egyházi elöljáró elmondta: az európai parlamenti képviselõi mandátumáért nem egyéni ambíciók vezérlik, hanem valamennyi romániai magyar képviseletét szeretné vállalni az Unióban.

Tegnap délelõtt a püspök találkozott Ráduly Róbert Kálmán polgármesterrel és felkereste hivatalában Tamás József római katolikus püspököt.

Az esti órákban Tõkés László a csíkszeredai Szakszervezetek Mûvelõdési Háza nagytermében találkozott a csíki választópolgárokkal. A teltház elõtt zajlott találkozón felszólalt Fodor Imre, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, majd a közönség soraiból felvetett kérdésekre, javaslatokra válaszolt a püspök.

Mai programjában szerepel a Sportklub – Steaua jégkorong- mérkõzés megtekintése is.

Kozán István, Hargita Népe, 2007-03-09

Jelet hagyni – Bayer Zsolt nyílt levele Markó Bélának

Azért olyan nagyon sok már nincsen hátra, Béla…

A Jóisten adjon neked hosszú életet, nagyon hosszút, hogy még ép elmével lásd, mire mentél. De azért lássuk be, ha megéred az emberi kor legfelsõ határát is, politikai értelemben már nincsen sok hátra, Béla. S olyankor, amikor már nincsen sok hátra, célszerû számvetést készíteni. Te nem fogsz számvetést készíteni. Azért nem, mert a látszat ellenére van lelkiismereted, még ha tetszhalott is. És a tetszhalott, lefagyasztott lelkiismereted nem bírna ki egy számvetést. Hanem megölne téged. Te pedig tudod ezt, Béla, ezért nem fogsz már ebben az életben szembenézni önmagaddal.

Pedig, figyelmeztetlek, nincsen már hátra sok.

Talán annyit jó lenne tudnod legalább, hagysz-e hátra valamit. Tudod, Béla: az „örökké akarok élni” – csak elérhetetlen vágy. A „nem akarok meghalni” viszont a jelet hagyás kényszere.

Valamiért azt hiszem, makacsul és kitartóan, hogy te is akartál jelet hagyni. Sõt, arra gondolok, hogy volt idõ, amikor õszinte hit és erõ volt a te akarásod mögött is. Hitted, hogy népednek igaz fia, szószólója, segedelme leszel, s hitted azt is, nincsen már többé árulás.

Ez lehet a legnagyobb csoda.

Egy kor után, amely korban semmi más sincsen, csak árulás vagy halál – egy ilyen kor után hinni, hogy vége. Éppen az árulásnak van vége. Tudod – nyilván tudod, tudnod kell, hiszen sokkal rémesebb, embertelenebb és vadabb világban éltél, mint mondjuk, mi ideát –, vannak olyanok, akik számára ez a hit maga a halál. Vannak olyanok, akik az árulás fennmaradásában érdekeltek, máskülönben egész egyszerûen nem létezhetnek tovább. Nem pusztán azért, mert ha minden kiderülne, fejüket vennék. Nem ezért, Béla. Hanem azért, mert õk saját árulásukkal önazonosak – s már semmi mással.

Te tudod ezt.

Ilyen például a te Verestóy barátod.

Talán egykori értelmiségiként még azt is belátod, halványan dereng benned, hogy aki minden rendszerben felül van, az egészen bizonyosan gazember. Ezt a megkerülhetetlen és átugorhatatlan igazságot színesíti, árnyalja mindaz, amit romániai magyarként meg kellett cselekedni a „felül levésért”.

Tudom én, és tudod te is: magyarázat mindig van. Ha nem lenne soha semmi magyarázat, az emberiség csupa hõsbõl és megvesztegethetetlenbõl állna. A szomorú tapasztalat ezzel szemben az, hogy az emberiség majd’ egyharmada áruló, gazember és szarjankó. Egyharmada tudatlan vagy csak „szimplán becsületes”. A maradék egyharmad pedig hajlandó hõs is lenni, ha muszáj.

Ti sajnos az elsõ egyharmadot erõsítitek, ezért vagytok mindig tele magyarázatokkal.

Mondom, mindig van magyarázat.

Ephialtes is meg tudta magyarázni. Õ volt az a görög, aki Leonídász hátába vezette a perzsa sereget ott, a Thermopülai-szorosban. Ephialtes nélkül a perzsák soha nem tudtak volna gyõzni, hiába voltak felfoghatatlan túlerõben. És Ephialtes minden bizonnyal megmagyarázott mindent azon az utolsó éjszakán. (Különös játék ez, Béla: van, aki egyetlen pillanat alatt lesz emberbõl árulóvá, s van, akinél ez egy hosszú folyamat. Az utóbbi a rosszabb. Mert olyankor az áruló tényleg elhiszi, hogy õ cselekszik helyesen. Olyankor nem megmagyaráz, hanem hisz. És olyankor már a kivégzés sem segít. Olyankor inkább kitüntetést osztogatnak, ha érted még az ilyesféle dolgokat, Bélám…)

Szóval Ephialtes megmagyarázta. Biztosan az elkerülhetetlen végzettel magyarázta meg. Hogy nincsen értelme az ellenállásnak, hiszen a perzsák mint a tenger, s akkor pusztulás helyett inkább éljünk túl. S ha volt neki, hát akkor a család is felrémlett õbenne, szegény Ephialtes-ban; az asszony, a gyerekek, a jövõ.

Átkozott egy hóhér ez a jövõ, Béla. Az õ nevében vagyunk kaphatóak a legtöbb aljasságra, s az önigazolást keresgélõ gazemberek, árulók, aljasok és szarjankók is legtöbbször a jövõt emlegetik. Mintha lehetne jövõt rakni árulásból és aljasságból… Beteges alkalmazkodni akarásból; jaj, pedig dehogyis lehet! Vagy, most mondd meg õszintén, lenne még magyarság ezen a büdös világon, ha Hunyadi, Dugonics Titusz, Dózsa, Tomori, Dobó, Zrínyi, Szondi, Rákóczi, Petõfi, Kossuth, Bem, Nagy Imre, Tóth Ilona, Mansfeld Péter – és bizony Tõkés is megmagyarázta volna?

Akkor már nem lenne, Bélám.

Akkor Verestóy és Markó lenne minden odaát, és Gyurcsány meg Kóka lenne minden ideát. Rémes lenne. Az lenne benne a legrémesebb, hogy már senkinek sem tûnne fel, hogy milyen rémes… Érted-e, Bélám?

Ephialtes megmagyarázta. Aztán megnyúzták és kitömték a bõrét arannyal. A görögök? Nem! A perzsák! Akiknek elárulta saját véreit, õk cselekedték meg vele ezt a csúfságot. Ugyanis az árulóknak nagyjából ez a sorsuk. Azok is megvetik õket, akik használják az aljasságukat. És az eleven megnyúzatásnál csak egy szörnyûbb sors van, Béla: megérni az emberi kor legvégsõ határát az elárult közösségben.

És állandóan válaszolni a fel sem tett kérdésekre.

És önigazolást keresni.

És félni.

És félelembõl engesztelhetetlennek, keménynek, meg nem alkuvónak látszani.

És tudni, hogy már nem igaz semmi sem.

És ismerni az összes fel nem tett kérdést.

Azért olyan nagyon sok nincsen már hátra.

S valamikor benned is munkált a jelet hagyás kényszere. Jó lenne hát tudni, mit hagysz, mit hagytok hátra. A girbegurba székely falvakban. A sok hideg sárban. A halni készülõdõ öreg székelyekben, az elmenõ fiatalok szeme villanásában. Mit hagytok hátra a kilátástalanságban és a soha el nem múló reménykedésben; hagytok-e hátra valamit odafönt a Gyimes-völgyében, ahol még ma is áll egy határ; hát Csíkban, a katolikus magyar falvakban, ahol Babba Mária vigyázza népét; és a Homoród-mentén, az unitáriusok között…

Hát a Nyikó mentén? A Nyárád mentén? Az Erdõvidéken? Kisbaconban, mondjuk, Elek apó fenyõi alatt? Tudod mit hagyott testamentumában Elek apó a fiaira? Ezt hagyta, Bélám: „Inkább légy vad magyar, mint szelíd hazafi!”

Aztán vajon hányféle igazság létezhet ugyanazon nap alatt – ezt kellene megtudni egyszer végre. Mert ez a beteg kor, amelynek mindannyian részesei vagyunk, azt állítja, hogy ezerféle az igazság; csak az a baj, hogy így egyáltalán nincsen igazság, Bélám. Ezért olyan kínzó a kérdés, hogy mit hagysz, mit hagytok ti hátra?

Semmit, Béla.

Úgy mentek el nemsokára, hogy nem marad utánatok semmi sem. Még igazi gyûlöletet sem tudtok a saját közösségetekre testálni, amelyet érezhetne irántatok. Majd elmentek, Béla, és huszonnégy óra múlva nem fogtok eszébe jutni senkinek.

Létezhet ennél nagyobb feleslegesség, mondd meg, de igazán…

Tudod-e, miért lett ez így, Béla?

Nem, nem azért… Nehogy azt gondold, hogy most ideje lesz a pitiáner kis aljasságaitokat elõsorolni. Ahogy odasültél Verestóy szenátor mellé, és elfogadtad, hogy nincsen más út; hogy nem megy másképpen; ahogy önazonos lettél az eredendõ bûnnel; ahogy esztendõk óta harcolsz saját közösséged megmaradt jobbjai ellen. Ahogy igazi fanariótaként a többségi nemzettel összejátszva megakadályozod, hogy ellenfeleid egyáltalán megmérethessék magukat a közösségeteken belül. Ahogy kiharcoltátok azt a választójogi törvényt, aminek nem Európában, de már a harmadik világ kicsit is felvilágosultabb helyein sem lenne helye. Ahogy rendõrt küldtök politikai ellenfeleitek nyakára. Ahogy lopjátok az anyaországi pénzeket. Ahogy mostanában listátok aláírásához kötitek az oktatási-nevelési támogatások kifizetését – ez annyira undorító, Béla, hogy nincsenek is rá szavak. Bélám, tudod-e mi történt Csíkmadarason? Ott bizony a ti alpolgármesteretek, bizonyos Bíró László (maradjon csak fenn a velejéig rohadt neve, Ephialtes-é is fennmaradt, Hegedûs hadnagyé is fennmaradt!) azzal fenyegette meg a Tõkés Lászlónak aláírásokat gyûjtõ egyetemistákat, hogy rendõrrel viteti el õket, ha nem hagyják el a falut. Azt mondta Bíró: „Azt hiszitek, nem tudlak elvitetni benneteket a rendõrökkel?” És, tudod, Bélám, ennek a kis aljas senkiházinak igazsága vagyon: el tudja vitetni, minden bizonnyal a román rendõrrel a neki nem tetszõ magyarokat. Ez a ti országlásotok legfõbb eredménye. Ennyi szublimálódik belõletek, Béla: ahogy tûzzel-vassal nekimentek Tõkés Lászlónak; mert õ már 1989-ben is ott volt, ahol, s ti is ott, ahol; és a tökmag jankóknak nincsen nagyobb ellenségük, mint a viszonyítási alap, az igazodási pont.

De mindez nem számít már, Béla. Nem ezért írom ezt a levelet neked. Hanem azért, hogy elmondjam, mi volt az eredendõ bûn. Hogy miért nincs nektek bocsánat, s miért múltok majd el nyomtalanul.

Azért, Béla, mert akkor, a sötétség oszladozásának pillanatában ott állt egy maroknyi nép (maroknyi székely, porlik mint…) a Thermopülai-szorosban. Tengernyi ellen állt szemközt velük, de a Thermopülai-szorosban állani kegyelmi pillanat. Akik ott állnak a Thermopülai-szorosban, azok legyõzhetetlenek. Azokat el kell árulni, hogy legyõzessenek. Azoknak a hátába kell vezetni az ellenséget. Másképpen szemközt nevetik a túlerõt – másképpen csak állnak ott, felismerve és bízva saját, roppant erejükben.

És akkor te, akkor ti, Béla, azt mondtátok annak a maroknyi népnek, hogy menjen haza. Még csak nem is vezettetek ellenséget a hátába, még ahhoz is gyávák, ahhoz is aljasok voltatok. Nem. Hanem elhitettétek a mindenre készekkel, mindenre képesekkel, hogy nincs szükség ellenállásra, csatára, önfeláldozásra, kitartásra, állhatatosságra, meg nem alkuvásra – nincsen szükség semmire, csak kussolásra, kompromisszumokra, „ügyes kis alkukra”, fanarióta trükkökre.

Elhitettétek a néppel, hogy rátok van szükség.

S azóta úgy tesztek, mintha ti lennétek az igazodási pont morális ügyekben is. Végül is, tényleg azok vagytok, Béla. Csak fordítva éppen, mint ahogy hiszitek. És nincsen már sok hátra, ha semmi mást, ezt az egyet hidd el nekem.

Megvetlek, Béla.

Üdvözlettel,

Bayer Zsolt

Erdély Ma, Polgári Élet, 2007-03-07

Az autónomia népszavazásról a magyar Országházban

Támogatja-e a kormány a székelyföldi autonómiatörekvéseket? címmel a magyar Országgyûlésben dr. Kelemen András szólalt fel. A fideszes képviselõ, aki Ékes Józseffel együtt Sepsiszéken is megfigyelõként vett részt a népszavazáson, kifejtette, Székelyföldön igazi mozgalommá vált a népszavazás az autonómiáról, ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy a véleménynyilvánítás önálló megszervezésére és lebonyolítására azután került sor, hogy a hivatalos, önkormányzatok által kiírandó népszavazást a román hatóságok meghiúsították. A képviselõ utalva Sólyom László köztársasági elnök bukaresti kijelentésére, miszerint „az Európai Unióban a kulturális autonómia természetes, a területi autonómia pedig lehetséges”, feltette a kérdést: mi valójában a magyar kormány álláspontja az autonómiatörekvésekkel kapcsolatban, hiszen a magyarellenesség továbbra is jelentõs belpolitikai tényezõ az utódállamok nagy részében.

Horváthné Fekszi Márta, a külügyminisztérium államtitkára válaszában úgy értékelte, hogy a kormány mindig is támogatta a határon túl élõ magyarság autonómiatörekvéseit. Emlékeztetett az RMDSZ által létrehozott Szövetség a Székelyföldért Egyesületre, illetve a szövetség azon törekvésére, hogy programegyeztetési céllal párbeszédet folytassanak az alternatív szervezetekkel is. „A magyar külpolitika célkitûzései között a kormány programjának megfelelõen az autonómiatörekvések támogatása folyamatosan napirenden szerepel, a nemzetközi normákkal elfogadott összhangban ezek megvalósítása minden diplomáciai tárgyalás napirendjén ott van” – mondta az államtitkár, aki szerint azonban Budapestrõl receptet nem kínálhatnak, ám szorgalmazzák, hogy „az adott nemzeti kisebbség legitim szervezetei a politikai párbeszéd keretében egyeztessék ezt egymással és a többségi társadalom képviselõivel”.

Háromszék, 2007-03-08

Torda - Egyetemes nõi világ-imanap

Március elsõ hétvégéjén a tordai unitárius templomban több mint száz keresztény nõ imádkozott a világbékéért, egyenlõségért, szeretetért, egy szebb, jobb és igazságosabb társadalomért.

Igét Józsa Lajos unitárius lelkipásztor hirdetett. Prédikációja során beszélt az ember értékérõl, a nõk fontosságáról a társadalomban, és az ima erejérõl.

Át kell adnunk önmagunkat Istennek, hogy valóban megtaláljuk magunkat, jelentette ki a lelkipásztor. Igehirdetése alkalmával arra kereste a választ, hogy mi jelenti ma az igazgyöngyöt és értéket az ember számára. Elmondta, az igaz élet, az emberi méltóság, a becsületesség és az erkölcsi megbízhatóság az, aminek mindenikünk életében a legfontosabbnak kellene lennie. Az ember annyit ér, mint amennyivel megvásárolható, nyilatkozta a lelkész.

Ezek után Lõrincz Ildikó, az egykori újtordai református lelkész felesége köszöntötte a nõket. Röviden bemutatta Paraguay földrajzát, hagyományait, társadalmát és felvázolta az ottani nõk helyzetét.

Megtudtuk, Tordán immár kilenc éve szervezik a nõi világ-imanapot, és ez alkalommal imádkoznak a nõkért. Az idén az ima a paraguayi nõk egyenjogúságáért és a diktatúra alól felszabadult egész társadalom esélyéért is szólt.

Végezetül az unitárius, ótordai református, újtordai református, katolikus és polyáni református nõk egy-egy csoportja sorban imádkozott, szavalt és énekelt. Az alkalom szeretetvendégséggel végzõdött.

Ladányi Emese Kinga, Szabadság, 2007-03-08

Festészeti kiállítás

Képzõmûvészeti tárlat nyílik március 11-én 12 órakor Iszlai Irma festményeibõl és grafikáiból a megyeszékhelyi Szabadság utcai református templom tanácstermében. A tárlat március 11-25. között látogatható, keddtõl szombatig 9-13 óra között.

Népújság, 2007-03-08

Ismét Tõkés László volt a célpont - VIII. RMDSZ-kongresszus: tovább a markói úton

Nem okozott meglepetést az RMDSZ nyolcadik kongresszusa: megerõsítették tisztségében Markó Béla szövetségi elnököt, elfogadták a párt programját és módosított alapszabályzatát (amely ellehetetleníti a platformokat, valamint átalakítja a Szövetségi Egyeztetõ Tanácsot Kulturális Autonómia Tanáccsá). Az RMDSZ vezérkara a magyarországi balliberális pártok képviselõinek segítségével megkísérelte az EP-választás körülményeihez igazítani a múlt értékeit a progresszióval szembeállító marxista beszédmódot, továbbá nagy elõrelépést tett a – szintén a magyarországi baloldaltól tanult – személyi démonizálásban, melynek célpontja természetesen Tõkés László volt. A kongresszus helyszínéül Aradot választották, az Attila téren megalázó körülmények között újra felállított Szabadság-szobor volt hivatott az RMDSZ-vezérkar erejét sugallni.

Haladj elõre, vissza se nézz!

Ez volt a kongresszus megnyitóján felszólaló két magyarországi politikus legfõbb mondanivalója, de a gondolat több más magyarországi balliberális és RMDSZ-es vezetõ politikus beszédébõl is visszaköszönt: a múlt áldatlan és megismételhetetlen állapotába való visszavágyódás helyett az új, a korszerû felé kell haladni, magunk mögött hagyva a koloncokat (értsd: értékeket), amelyek ebben hátráltatnak bennünket.

Elsõként az elmélet egyik újraalkotója, a Haza és haladás jelmondatát sajátos módon újraértelmezõ Gyurcsány Ferenc magyarországi miniszterelnök világosította fel az erdélyieket, hogyan tudnak õk is arra az útra lépni, amelyen õ évek óta jár minden megosztó lakossági kísérlet ellenére. A kormányfõ sajnos nem lehetett jelen, így Gémesi Ferenc, a magyarországi kormány határon túli ügyekért felelõs szakállamtitkára tolmácsolta üzenetét a küldötteknek. Levelében Gyurcsány rámutatott az RMDSZ-vezetés és az õ elképzelései közti hasonlóságra: „Olyan jövõt dolgoz ki az RMDSZ, amilyenrõl én is álmodom” – írta, felkérve a hozzá közel álló pártot: ne maradjanak meg „múltbéli nemzeti és politikai sérelmeiknél”, inkább építsenek együtt közös jövõt. El kell utasítani a sehova se vezetõ, sérelemre épülõ politikát, és õ úgy tudja, ennek a jegyében döntenek az RMDSZ továbblépésérõl, mely a modernizációt és az integrációt sietteti, hangzott a küldöttek lelkes tapsa közepette Gyurcsány Ferenc üzenete.

Ezt a gondolatmenetet folytatta a miniszterelnököt hatalomra segítõ Dávid Ibolya MDF-elnök, gratulálva az RMDSZ-nek, mert gyõzött, hiszen felismerte, „nincsenek ellenségek”. Komikus az a nemzedék, amely a múltba vágyódik vissza, jelentette ki „a nemzeti hagyományokat (az MDF alapszabálya szerint) tisztelõ, a keresztény kultúra szellemi és erkölcsi értékeit valló, korszerû konzervatív párt” elnöke. Az õ szavait is tapssal ünnepelte a küldöttség elsöprõ többsége.

A megnyitón még felszólalt az RMDSZ két rokon pártjának, a Vajdasági Magyar Szövetségnek és a Magyar Koalíció Pártjának elnöke, valamint több román politikus, indításképpen Traian Bãsescu levelét olvasták fel. Az államelnök háláját fejezte ki, amiért az RMDSZ nem akadékoskodott holmi követelõzésekkel az EU-csatlakozás során, és reményét fejezte ki, ezután is hasonló magatartást nyugtázhat az RMDSZ részérõl.

Toró nem tehet kiegészítõ javaslatot

A napirend elfogadása elõtt demokratikusan mûködõ szervezetek lehetõséget adnak kiegészítõ javaslatok megtételére és elfogadására. Ezzel a jogával próbált élni Toró T. Tibor képviselõ (amit Frunda György ülésvezetõ ellenjavaslatnak minõsített). Hallgassuk meg az egyházak és a társadalom üzenetét, ne üzenjünk hadat nekik, állítsunk össznemzeti listát, indítványozta a képviselõ, emlékeztetve, hogy a kongresszusnak joga van saját hatáskörébe vonni a jelöltállítás kérdését is, illesszék be tehát a napirendbe az EP-lista felülvizsgálatát.

Többszöri közbelépés után Frunda György megvonta a szót Torótól, így nem tudott rátérni javaslata megindoklására. Az SZKT és a SZET meghozta döntését, ezt nem kell fölülbírálni, ezért nem támogatom a javaslatot, mondta Frunda, de a rend kedvéért szavazásra bocsátotta az indítványt. Hárman szavaznak mellette, állapította meg Frunda, majd mikor Mátis Jenõ Kolozs megyei küldött helyesbítõen bekiabált, huszonnégy szavazatot számolt meg.

„Szabadok lettünk mi is, mint a Szabadság-szobor”

Az idézet nem egy ironizáló felszólalásból való, hanem Markó Béla kongresszusi beszédének része s egyben alaptételeinek egyike. A szobor újrafelállításán kívüli eredmény az EU-csatlakozás mint az RMDSZ megvalósítása, ez ellentétben a másik vállalt feladattal, az autonómia kiharcolásával, sikerült, állította Markó Béla. Beszédében nem tért ki arra, hogy éppen azért nem valósult meg az autonómia, mert, amiért Bãsescu elnök is köszönetet mondott, zökkenõmentesen segítette hozzá az RMDSZ a mielõbbi csatlakozáshoz Bukarestet. Az integrációt se hitték el egyesek, mégis megvalósult, az autonómiát se hiszik, de azt is kiküzdjük, ígérte Markó.

Az integrációért való küzdelemben erõsödtünk, fiatalodtunk, egységesek maradtunk, de nem lettünk sokszínûbbek, ezen próbál segíteni az új alapszabály azon rendelkezése, mely szerint a platformoknak legalább 750 taggal kell rendelkezniük (150-150 három megyében), hogy képviseltethessék magukat az SZKT-ban, magyarázta az elnök.

Mindeközben folyamatos „megosztási kísérleteknek” voltak kitéve itthonról és Magyarországról egyaránt, „közéletünk néhány szánalmas figurája román pártokkal is összefogva megkísérelte a lehetetlent: megfosztani parlamenti képviseletétõl a magyarságot” – mondta Markó Béla, majd hosszasan ecsetelte az RMDSZ eddig elért, számokban kifejezhetõ eredményeit. „Szabadok lettünk mi is, nem csupán a Szabadság-szobor” – vonta meg a párhuzamot a szövetségi elnök, szemérmesen hallgatva a Szabadság-szobrot õrzõ román alkotásról, amely az Erdélybe betörõ románságnak állít emléket.

Bár eddigi beszámolómból úgy tûnhet, minden rendben van körülöttünk, nem ez a helyzet, egyáltalán nincs rendben, váltott csapást Markó, és megpendítette a tavaly március 15-i húrokat, mikor a székelyudvarhelyi székely nagygyûlés árnyékában a magyar nyelv megtanulására biztatta a románokat, emlékeztetve, hogy magyar kenyeret esznek a Székelyföldön. Ezúttal vélhetõen Tõkés László indulásának árnyéka miatt ütött meg határozottabb hangot Markó Béla, elismerve azt a közismert tényt, hogy mind a külföld, mind a belföld akkor figyel egy közösség autonómiaigényére, ha feszültséget észlel. „Nos, ha félnek a feszültségektõl, mondjuk el: akkor lesznek itt feszültségek, ha nem lesznek meg az autonómiák”, „nem fogadjuk el a szószegõ román politizálást, mi nem a románok kénye-kedve miatt mentünk Bukarestbe” – harsogta hálás közönségének a szövetségi elnök.

Néhány perc múlva már árnyalta a képet, mondván, hogy az RMDSZ az a szervezet, amely által tárgyalni lehet másfélmillió magyarral. Ha nincs RMDSZ, akkor az történhet, mint a Babeº–Bolyain: miután „mérsékelten” nem sikerült, egybõl felerõsödött egy másféle hang, „nevezzük radikálisnak”. Az egyetem szenátusa csak azt bizonyítja magatartásával, hogy mégsem járható a közös oktatási intézmények útja, mégiscsak az önálló intézmény az egyedüli megoldás, szólt Markó, a beszédet pedig tapsvihar szakította félbe, a küldöttek egy része feltehetõen csak a mondat második felére kapta fel a fejét, de rövidesen megértették: az önálló intézmény létrehozásával csak a románokat riogatja elnökük. „Vannak, akik azt mondják, az ultraradikális fellépés helyzetbe hozza a mérsékelteket. Hát ugyancsak sikerült helyzetbe hozni õket: lemondtak, majd mégis visszatáncoltak. Nem vagyunk annyira gyengék, hogy ökölrázásba kezdjünk, az az erõs, aki kezet mer nyújtani, le mer ülni a tárgyalóasztalhoz Bukarestben, akkor is, ha tudja, hazaáruló lesz belõle”, értelmezte az elõbbi határozottságot Markó Béla.

Tõkés, a kongresszus ellenségképe

A hozzászólások kevés kivétellel mind az EP-választások elõtt kialakult helyzetet próbálták értelmezni, de nem sok küldöttnek sikerült a hivatalos állásponttól eltérõ véleményt alkotnia. Azoknak a felszólalásából idézünk, akiknek mégis sikerült.

Tempfli József nem tartozik ezek közé, mégsem szeretnénk megfosztani olvasóinkat a katolikus püspök (volt orosztanár) gondolatainak megismerésétõl, fõként így Nagyböjt idején. Semmit nem értünk volna el az RMDSZ nélkül, köszönjük a sok segítséget, amit tõle kaptunk, indította beszédét az egyházfõ, megjegyezve, hogy amiért ennyire elkötelezett RMDSZ-szimpatizáns, nem azt jelenti, hogy ellenezné az autonómiatörekvéseket. Beszéde második felében a nagyváradi püspök református kollégájának, Tõkés Lászlónak üzent: elismerjük 89-es szerepvállalását, de az a piedesztál, amelyre akkor „állította magát”, azóta lejjebb szállt, viszont ismét a magasba emelkedne, ha Tõkés „felül tudna emelkedni egyéni ambícióin”. „Egyéni ambícióinak” feláldozása hasonlatos lenne korábbi történelmi tetteihez, üzente Tempfli József, lelkiismeret-vizsgálatot kérve a közösség érdekében.

Míg az SZKT-n Verestóy Attila feladata volt Tõkés Lászlót ostorozni, most Frunda György szenátor vállalta ezt. Felsorolva a püspök „bûneit” (olyanokat például, hogy Borbély Imrét támogatta az RMDSZ elnökválasztásán), annak a meggyõzõdésének adott hangot, hogy csak azért indul a mostani választáson, hogy két év múlva ismét püspökké választathassa magát. Frunda is felemlegette az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsának 2003-as határozatát, melyet, akárcsak Markó az SZKT-n, úgy állított be, hogy megtiltja a lelkészeknek a politikai szerepvállalást, fittyet hányva arra, hogy az egyházkerület nyílt levélben idézte a határozatot, tisztázva, hogy a pártpolitizálás és a fizetett tisztségviselõi állás betöltése esett tilalom alá. Végezetül Frunda azt javasolta, hívják ki vitára a püspököt, „és aki a legjobb, az nyerjen”.

Puskás Bálint szenátor a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom nevében felszólalva tett hitet „az egység mellett”, kétségbe vonva az Erdélyi Református Egyházkerület vezetõjének a legitimitását: „az egyház nem egyik vagy másik egyházi vezetõ, hanem a hívek összessége”, vélekedett, hozzátéve, a jó pásztor akkor sem szórja el papjait, ha az neki jó lenne.

Lakatos Péter Bihar megyei képviselõ visszhangozta elsõként nyíltan a Markó Béla által csak érintett magyarországi balliberális dogmát, melynek lényege, hogy a budapesti politikum ne foglalkozzék az elszakított területeken élõ magyarsággal, az pedig, aki másként gondolkodik, meghonosítja „a megosztást”. Lakatos szót emelt hát a „végzetes politikai megosztás” exportja, a „kibékíthetetlen egymásnak szegülés” ellen, melyre a magyarországi oldal képviselõi késõbb bõvebben kitértek. Nem kímélte Lakatos a reformátusokat sem, s ideje maradt gúnyolódni Sándor Lajos volt iskolalelkész, a nagyvárad-újvárosi gyülekezet lelkipásztorának a Lorántffy sportpályájáért folytatott éhségsztrájkján is.

Toró Tiborhoz hasonlóan Vekov Károly, a Nemzetépítõ Platform elnöke azt kérte a kongresszustól: az erdélyi magyar egység helyreállítása érdekében tegye meg az elsõ lépést, tegye Tõkés Lászlót „az RMDSZ által benyújtandó europarlamenti képviselõlista befutó helyére”. Elõzõleg Vekov mérleget vont az RMDSZ tevékenységérõl, kijelentve: a szervezet vezetõsége hajlandó volt lemondani az erdélyi magyarság legfontosabb érdekeinek a képviseletérõl, eltûrni a koalíciós egyezségek megszegését, csak hogy egy szûk csoport hatalmon maradhasson. Szintén a Nemzetépítõ Platform nevében terjesztette be nyomtatásban szövegét „felszólalás helyett” id. Soós Sándor, aki a „kisemberek nevében” vádolta az RMDSZ-vezetést azzal, hogy az eszközöket célokra véltotta, megjegyezve: „December elsején tudnak koccintani a Kempinskiben és tudnak koccintani vadimtudorokkal, de a Tõkés Lászlókat ellehetetlenítik, és az egyházat irántuk való tiszteletadásra szólítják fel.”

Beke László Krassó-Szörény megyei küldött arra kérte a felszólalókat, ne erdélyi magyarságról, hanem romániai magyarságról beszéljenek, mert konstancai kollégájának, akivel egy szobában van, ez igencsak rosszul esik. Ezt követõen a felszólalók többsége elõzékenyen az „erdélyi magyarság, pontosabban romániai magyarság” és az „erdélyi magyarság” vagyis romániai magyarság kifejezést használta. (Késõbb a csángók képviselõje kérte, miattuk ne romániaizzanak, de használják a moldvai magyarság szót is, mert azzal hívják fel az õ problémáikra a figyelmet.)

Valószínûleg ez az utolsó kongresszus, melyen részt veszek, jelentette be Kónya-Hamar Sándor Kolozs megyei képviselõ, keserûségének adva hangot, hogy nincsenek ott azok, akik „nem egyformák”, hiába nem akar szót ejteni róluk Markó Béla. Az RMDSZ nemcsak abból áll, ami volt, és ami most, hanem abból is, ami lehetett volna, mondta, „nagy bajt” jósolva a parlamenti választások idejére, mert „megbolydult az a homogén réteg, ami alul van, és ami eddig mindig segítette az RMDSZ-t a választásokon”.

Felszólalóként ismét szót kapott Toró Tibor, hogy szavai szerint folytassa, amit nem hagyott elmondania az ülésvezetõ. Közben szavazás volt az indítványáról, és a küldöttek nem találták az EP-választást megfelelõ alkalomnak a közös nevezõ megkeresésére, állapította meg, viszont bizonyára annak fogják gondolni a választás után, s akkor a most alulmaradtak kerülnek felülre, és aktuális lesz az Erdélyi Magyar Egyeztetõ Kerekasztal is, mert szükség lesz rá, vélekedett Toró.

Megelégelve, hogy a párt egységben tartásához szükséges ellenség kizárólag Tõkés Lászlóban testesüljön meg, Takács Csaba ügyvezetõ elnök szükségesnek tartotta a román politikumot is megemlíteni törekvéseik akadályozójaként, minden bizonnyal arra számítva, ebben könnyebb egyetértésre jutni az RMDSZ kebelében is. Visszaterelve a szót Markó beszámolójára, Takács kimondta: „nekünk a román nacionalizmussal van a legnagyobb problémánk”, a magyar–magyar konfliktusok második helyen vannak.

Markó szerint a püspöktõl nem kell félni

A felszólalásokra adott válaszában Markó Béla elismerte: „tagadhatatlan, hogy akár konfrontációs viszonyba is kerültünk egyik egyházunk egyik vezetõjével, vagy néhány egyházvezetõvel”. Nem akar analógiát felmutatni az RMDSZ és az egyház között, de még az RMDSZ-re is igaz, hogy az elnöke, egyik-másik szenátora, képviselõje, minisztere, ügyvezetõ elnöke, tisztségviselõje nem azonos az RMDSZ-szel, amiként az egyházban sem, jelentette ki. Nem kell félni az egyház véleményétõl, sem a vele való konfliktustól, de együttmûködésre kell törekedni, tette hozzá Markó.

Takács Csaba felszólalásához hozzáfûzte, neki inkább egynémely román politikussal van pillanatnyilag baja. A Babeº–Bolyairól azt mondta, hogy nem lehet egyszerre radikálisan és mérsékelten is fellépni, mert az a veszély fenyeget, hogy két szék között a pad alatt maradunk, ez a történtek tanulsága. „A kérdést meg fogjuk oldani, csak ne akadályozzuk egymást ebben” – üzente Markó a BKB-nak és a mellette kiálló erdélyi és külföldi szervezeteknek, közéleti személyiségeknek.

Beszéde második felében a demokráciáról értekezett a szövetségi elnök, mivel többen kevesellték, hogy 22 másodpercnyi felszólalásra beváltható, csereberélhetõ, begyûjthetõ cédulát kaptak, miközben a vezérkar tagjai korlátlan ideig beszélhettek. Végül látható többséggel, egy ellenszavazattal és öt tartózkodással elfogadták az elnöki beszámolót.

Nemzetpolitika az MSZP-vel

A szavazás után újabb üdvözlõ beszédek hangzottak el. Szabó Vilmos „az MSZP vezetése, tagsága és a maga nevében” megállapította: az MSZP és az RMDSZ együtt valósította meg a nemzetegyesítést az EU-csatlakozás révén. A december 5-i népszavazási kísérlet elõtt az erdélyi magyarság ellen gyûlöletkampányt folytató utódkommunista párt képviselõje egységes összmagyar nemzetpolitika közös megalkotását szorgalmazta.

Frunda György sajnálkozva közölte, hogy Németh Zsolt, a Fidesz választmányának elnöke felszólalás nélkül távozott a kongresszusról, s gondolatait inkább a sajtóval osztotta meg, nem a résztvevõkkel. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Németh a kongresszus elõtt szeretett volna felszólalni, ám arra való hivatkozással, hogy elsõ körben csak az elnökök beszélnek, a szervezõk nem engedték meg neki (megjegyezzük, hogy a román Nemzeti Liberális Párt és az ugyancsak román Demokrata Párt alelnöke révén képviseltette magát, mégis mindketten a kongresszus elõtt szólalhattak fel). Németh a sajtónak elmondta: azért jött el a kongresszusra, hogy jelezze: pártjuk támogatja az erdélyi magyarság egységének helyreállításában az RMDSZ-t, továbbá örülnek, hogy Tõkés László függetlenként indul a választáson, amiként az RMDSZ-nek is sok sikert kívánnak.

Kovács Kálmán, az alkalmakként szélsõségesen magyarellenes hangokat megütõ SZDSZ ügyvivõje beszédében ötvözte a kongresszus két alapmotívumát, a nemzeti elkötelezettségnek megtagadandó múltként való beállítását és a kohéziós ellenségkép megalkotását, Magyarországon lakó politikusként pedig kiváltképpen Orbán Viktor személyével foglalkozott, aki szerinte nagyban felelõs az Erdélyben kialakult magyar belpolitikai helyzet miatt.

Felszólalt még többek közt Gajdos István Kárpátaljáról és Jakab Sándor Horvátországból, majd a kongresszus elfogadta a módosított programot. A Transindex nevû portál szerint ez után a küldöttek egy része sztriptízbárba vonult.

„A kongresszus bölcs”

Szombat reggel néhány üdvözlõ beszéd után a küldöttek elfogadták az alapszabályzatot, késõbb megszavazták az elnököt is. Elõtte Markó Béla a modernizációs marxista beszédmód és az MSZP kormányprogramjának neve (Új Magyarország) nyomán Új Erdélyt, új magyarságot címmel mondott kortesbeszédet. Ennek egyetlen számottevõ pontja és újdonsága volt: a Keleti Svájc szépen csengõ és tetszés szerint értelmezhetõ álomképének felvillantása.

Ezt a gyakran pragmatizmust és konkrét célokban és eredményekben való gondolkodást hirdetõ szövetségi elnök a következõ szavakkal vezette be: „De legfõbb okom, indokom, magyarázatom a magam számára, hogy miért vállalnám tovább, mégis más. Tulajdonképpen egyetlen szó: Erdély! Kós Károly, akinek Kiáltó szójából mottóként idéztünk Kongresszusunkon is, megrögzött Erdély-párti volt, transzszilvanista. Abban a korban, vagy még azelõtt is, sokan álmodtak úgy a jövõ Erdélyérõl, mint valamiféle Keleti Svájcról. Ezeket a naivnak tetszõ álmokat a történelem durván porrá rontotta. Nos, úgy gondolom, hogy 2007. január elsejétõl ismét lehet álmodni ezt az álmot, mert a versenyfutást a múló idõvel megnyertük.”

A színpadon egy paraván mögött megejtett szavazás során a küldöttek újraválasztották az egyetlenként induló Markó Bélát. Ezúttal a szavazatok 91%-át nyerte el, 436-on szavaztak rá, 68-an ellene, 4 érvénytelen szavazat volt, szemben a 2003-as 82%-kal (326 mellette, 42 ellene). Az újraválasztott elnök úgy értékelte a kimenetelt, hogy „a kongresszus bölcs, ennek jele a támogatottsága”. A küldöttek azt is elfogadták, hogy ezentúl kétévente legyen kongresszus, tisztújítást azonban továbbra is csak négyévenként tartsanak.

Bagoly Zsolt, Erdélyi Napló, 2007-03-07

Románia nemzetállamiságát féltik a székelyföldi románok

A büntetõtörvénykönyv módosítását követelik a székelyföldi románok civil szervezetei, illetve a pártok helyi tömörülései. Attól tartanak ugyanis, hogy a jelenlegi rendelkezések nem szavatolják Románia nemzetállamiságát, egységes és oszthatatlan jellegét, területi épségét, amelyet a székelyföldi magyarság autonómiamozgalma fenyeget.

A román állam nem rendelkezik az alkotmány betartásához szükséges eszközökkel vélik az aláírók - , így nem tud hatékonyan fellépni a törvényen kívül álló, szeparatista szervezetek akcióival szemben. Hargita és Kovászna, részben pedig Maros és Brassó megyét így az enklavizálódás veszélye fenyegeti. Ugyanakkor a fõügyészség mellett mûködõ terrorizmust és szervezett bûnözést kivizsgáló igazgatóság ügyészei a román hírszerzõ szolgálattól kapott adatok alapján és a Nagy Románia Párt felkérésére vizsgálatot indítottak úgymond a nemzetbiztonságot és az alkotmányos rendet veszélyeztethetõ Hargita és Kovászna megyei referendumok ügyében.

A legfontosabb romániai hírszerzõ testület igazgatója korábban közölte: a székelyföldi eseményekrõl rendszeresen tájékoztatja az államfõt, a miniszterelnököt és a belügyminisztert.

Duna TV, 2007-03-07

Összegyûlt a százezer aláírás Tõkésnek

Levelet küldött az Európai Parlament (EP) képviselõinek Tõkés László püspök, hogy már most kezdjék el a romániai európai parlamenti választások monitorizálását, mivel az RMDSZ-vezetõsége és a nacionalista román erõk között létrejöhetõ paktum miatt csökkenne az EP-be való bejutási esélyei. A püspök bejelentette, hogy már összegyûlt az indulásához szükséges 100 ezer aláírás.

Szabadság, 2007-03-07

Magányosok ünnepe

Goethe mondta: Nem öreggé válni, hanem az öregséget hordozni mûvészet. Ezt a „mûvészetet” segíti elsajátítani a Magányosok Klubja, fennállásának 16. évfordulóján. Amikor 1991-ben Kopacz Imola pszichológus megnyitotta a Magányosok Klubja kapuit, felhívására kilencvenen jelentkeztek. Ez a tény bizonyította, hogy az idõs, elmagányosodott ember igényli a segítséget és örömmel fogadja a feléje nyújtott kezet. Kopacz Imola vallotta, hogy erre az igényre érzett rá 16 évvel ezelõtt, amikor megálmodta a klubot. Az idõközben lemorzsolódott tagok helyét újak foglalták el, a jelenlegi létszám 71, ami a szervezet életképességére utal.

Az ünnepély a Blue Pearl étteremben zajlott, a klubtagságon kívül meghívott vendégek is részt vettek. Kelemen Árpád református lelkész a bibliából „A nyolc boldogság” eszmei mondanivalóját taglalta. Hozzászóltak: Buksa Éva tanárnõ, Sajó Norbert színinövendék és Simon József. Babos Ibolya, az 1-es számú általános iskola tanítónõje, aki a Tulipán hagyományõrzõ csoport kisiskolásait az év folyamán klubunkban bemutatta, a kapcsolat további ápolását szorgalmazta, mondván, hogy a különbözõ korosztályok találkozása pozitív hatással lehet a hagyományok átadására és ápolására.

Rövid mûsorral készültek a klubtagok is. Verset mondtak: Máté Károly, Péterfi Rozália, Ciprian Irén, Biró Irén, Nagy Margit, énekeltek Viola Margit, Németh Ibolya, Székely Árpád.

Megható pillanat volt, amikor felvonult a hét alapító tag: Demeter Irén, Gyepesi Rozália, Füzesi Anna, Nagy Csaba, Németh Ibolya, Szász István, Székely Árpád. Hûségüke, hozzáállásukat egy-egy szál piros szegfûvel köszönte meg a vezetõség. Az ünnepély szeretetvendégséggel zárult.

Népújság, 2007-03-07

Ügyészségi vizsgálatok Székelyföld-ügyben

Két vizsgálatot is indított a Legfõbb Ügyészség Székelyföld kapcsán - jelentette tegnap meg nem nevezett ügyészi forrásokra hivatkozva a Mediafax hírügynökség. E szerint a vizsgálatokat a Román Hírszerzõ Szolgálat (SRI) egyik jelentése és Gheorghe Funar PRM-s szenátor feljelentése nyomán indították.

Az ügyészek azt vizsgálják, hogy nem sérült-e a nemzetbiztonság és a jogállamiság. A hír emlékeztet, hogy Funar feljelentést tett a tavaly december elején létrehozott Szövetség Székelyföldért Egyesület alakuló ülésének résztvevõi ellen.

A SRI a titkosszolgálatokat felügyelõ parlamenti bizottságokhoz eljuttatott egy jelentést a székelyföldi autonómia-népszavazásról, a nyilvánosságra hozható változatot március 20-22-re készíti el a hírszerzési szerv. Verestóy Attila szenátor, a SRI-bizottság alelnöke korábban elmondta, hogy Székelyföld területi autonómiája kapcsán kiírt konzultációra vonatkozóan nem hozott meglepetéseket a titkosszolgálati tájékoztató.

Erdély Ma, Szabadság http://www.hhrf.org/szabadsag/uj/lap.php?datum=20070306#E14E22

Vészesen fogy a magyar

Vészes távlatokat jelez az a tanulmánykötet, amelyet az RMDSZ ügyvezetõ elnökségének demográfiai munkacsoportja állított össze: a kutatások szerint harminc év alatt az erdélyi magyarság száma egymillió körülire csökken. A vizsgálat 16 erdélyi megye 42 ún. oktatási régióját érinti, a magyar intézmények és az oktatási rendszer tervezéséhez kíván hozzájárulni. A demográfiai mutatók elemzésén, elõrejelzésein túl felmérték, hogy adott idõszakokban, régiónként hány magyar elemi, általános és középiskolai osztály indításának lesznek meg a feltételei, és tanulmányozták az erdélyi magyar egyetemi oktatás távlati lehetõségeit is. A tanulmány rámutat: néhány éven belül az egyetemi korú népesség létszámának radikális, majdnem negyvenszázalékos csökkenése várható, és következtetést is levon: a magyar felsõoktatási rendszer a jelenlegi helyszámokkal nem lesz fenntartható.

A magyar népesség aránya a 2002-es népszámláláskor 1,431 millió volt, 2007-ben lélekszámunkat 1,349-re becsülik, s Románia magyar nemzetiségû lakóinak száma 2020-ra 1,158 millióra, 2032-re egymillióra csökken. Jelentõsek a regionális eltérések: míg Székelyföldön viszonylag jók a demográfiai kilátások, Dél-Erdélyben és Bánságban harminc év alatt megfelezõdik a magyar népesség. A kutatók, Csata István és Kiss Tamás szerint ennek elsõdleges oka az elöregedés, illetve a vegyes házasságok nagy száma, amely korlátozza a magyar identitás újratermelõdését.

Farkas Réka, Háromszék, 2007-03-06

Én nem ilyen lovat akartam! (A múlt hét)

Illetve nem ilyen demokráciát. Bár más is mondta azt, hogy a demokrácia nem jó dolog, csak az a baj, hogy jobbat még nem találtak ki… helyette. Az okosak pedig gyorsan kitalálhatnának valamit! Azt is csak gondoltam, hogy a kongresszusok ideje rég lejárt. De nem. Sõt, mintha a jelszavak is a régiek lennének, és még románul is jól hangzik, hogy aszongya: Marko Bella reales / la al optulea congres. A régi nagy vezetõk, ha kell, egy életre újraválasztatták magukat. Most is lehetne. És akkor nem kellene állandóan újabb és újabb szavazásokat és népszavazásokat kitalálni. Most például népszavazást az egyéni választókerületes szavazásról… Az lesz a baj, hogy a végén már nem is tudjuk, hogy mire szavazunk. Régen jobb volt: mindig igennel kellett szavazni. Illetve nem is kellett, csak össze kellett hajtani a szavazócédulát, és bedobni. Ez most is megoldás lenne. Régen a lakosság kilencvenkilenc egész kilencvenkilenc százaléka szavazott. Mindenki igennel. Ma Szentgyörgy lakosságának nagy része nem tartózkodik itthon. Akkor hogyan szavazzon például az autonómiára? Ami, ha akarom, törvénytelen, ha nem akarom, törvényes. Mármint a népszavazás. Ami, ha akarom, közvélemény-kutatás, ha akarom, véleménynyilvánítás. Ha felhasználnánk a népszavazás eredményét, akkor törvénytelen lenne. Illetve, ha autonómiára szavazok, akkor úgy is érvénytelen, törvénytelen. De fogadni mernék, hogy ha annyian szavaznának ellene, mint ahányan rá, akkor egybõl érvényes is lenne, meg törvényes is. És a világon bárhol, bármikor fel lehetne használni. Fõleg ellenünk. Mint a Magyar Népi Szövetség Százak Tanácsának állásfoglalását az 1947. február 10-i párizsi békeszerzõdés elõkészítésénél. Ami arról szólt, hogy az erdélyi magyarok Romániához akarnak tartozni. Autonómia pedig igenis lesz. Most éppen Andalúziában. Mert Spanyolországban már van Katalóniában is. És még néhány más spanyol tartományban. Nálunk, még népszavazni sem szabad róla. Egyre többen szólítanak fel, hogy kire és mire szavazzak, illetve fenyegetnek, hogy ne szavazzak. Mert most egyelore csak a szervezõknek lehet bajuk, de holnap a szavazóknak is, ha az autonómiára szavaznak. A református egyház felszólított, hogy EP-képviselore kinek írjanak alá. Az unitáriusok szintén. A feleségem református. Õ hallgat a felszólításra. De ha engem a katolikus egyház felszólít, hogy másnak írjak alá, akkor mi lesz? Kitör a vallásháború a családban.

Kuti János, Háromszék, 2007-03-06

Hitvalló értelmiségiek kerekasztala

Lehet a hitrõl úgy is gondolkodni, hogy ki-ki a saját területén teljesítsen a legtöbbet, szolgálja Krisztus és az egyház ügyét, tegyen megmaradásunkért - indította a beszélgetést az Imitacio Christi sepsiszentgyörgyi körének hétvégi alapító találkozóján dr. Juhász Tamás kolozsvári teológiai professzor, a református értelmiségiek erdélyi bibliaköri mozgalmának kezdeményezõje. A meghívott teológus szerint az számít ma értelmiséginek, aki gondolkodó módon éli meg hitét, az engedékenység helyett az engedelmességet fogadja el mint követendõ viselkedési formát. A havonta egyszer összehívott köri találkozókon a közösségeinket érintõ kérdések, életünk és környezetünk különbözõ jelenségei kerülnének terítékre. Az egyik református gyülekezetnek sem elkötelezett kerekasztal nyitott, a találkozókat a Diakóniai Keresztyén Alapítvány egyik tevékenységi helyén, az Olt utca 8. szám alatt tartják.

Fekete Réka, Háromszék, 2007-03-06

Hidvégi háztûznézõ

Van, ahol a dolgoknak a széle nem üti a hosszát. Így van ez Hidvégen is. Nem a költségvetésre, nem is a pénzre célzunk, hanem az erdõ-közbirtokosság visszajáró vagyonára, a református egyház földjussára, egyéni sérelmekre. Hidvégen közel sincs vége a földosztásnak, soron még a 247-es. Egyébként zajlik itt is az élet, ám a birtokviszonyok rendezésével lassabban haladnak, s a lepergett tizenhét esztendõ lerakódásait nehéz már átrendezni. Nem hajlandóak bármilyen kevéske jussukról is lemondani a hidvégi magyar és román birtokosok, s a baj akkor kezdõdik, amikor a széle nem üti a hosszát.

Segélykiáltás erdõügyben

Látogatásunk alkalmával Adrian Hora alpolgármester az állami erdészetet hívta segítségül, hogy azonosítsák a legelõparcellákat, és tisztázzák azokat a gondokat, amelyekkel a helybeli erdõ-közbirtokosság küzd. Sok embernek van benne része, kell a fa vagy annak pénzbeli értéke. S mert a birtokosság elnöke betegállományban, annak alelnökétõl, id. Czintos Györgytol, titkárától, Nicolae Nesinovtól érdeklõdtünk a konkrétumok felõl.

Most kaptunk vissza 254 hektár legelot tájékoztat Czintos György. Ezt már két esztendeje kértük. Eddig községi legelõ volt. Közösen kijelöltük azokat a legelõrészeket, amelyek minket illetnek. Nos, azért várjuk Munteanu mérnököt, hogy közösen azonosítsuk a legelõ- és beerdõsödött legelõrészeket. Ezeket át kell vennie az erdészetnek, hogy õk õriztessék. Ismétlem, azért is, mert fák is vannak ott, amiket õrizni kell. Amíg ezt nem végezzük el, addig nem kap a birtokosság ezekre a területekre tulajdonbizonylatot.

- Mennyi erdõvagyona van a birtokosságnak?

- A legelõkkel együtt 678 hektár. Eddig nem volt legelõnk. Most beerdosödött részeket is kapunk vissza. Ilyen a Foldizsán, majd a Felmenõ, az Árnyék, a Tisztás, Bay Ferenc kertje, Oldalhavad, Orbán gödre, az Árkosi puszta és a Nagyhavadnak egy része. Itt jegyzem meg, hogy utóbbinak egy része a jelenlegi községi legelõ, és vagy 22 hektárt Boér örökös kapott vissza ott. Tíz esztendore elkészítettük az üzemtervünket, s szerencsénk, hogy a felsorolt erdõs legelõkre a tanács most két esztendeje elkészíttette. Eddig eredménnyel termeltünk erdõnkbõl, az idénre 650 köbméter a kvótánk, de nincsen a fa kibélyegezve. Erre csak ígéretet kaptunk. Azért sürgetjük az erdészetet, mert a kitermelt fa árából adósságainkat törleszteni kell. Nekünk más jövedelmünk nincsen. A tavaly elültetett két hektár terület a pénzünket elvitte, az idén még két hektárt be kell ültetnünk. El kell mondanom, adósságunk, kb. 140 millió régi lej, s hogy azt törleszteni tudjuk, a visszakapott legelõket az idén árverés útján bérbe adjuk. Csak 250 millió lejjel rendelkezünk, ebbõl ki kell fizetnünk azokat a tagokat, akik nem óhajtották kivenni a farészüket: minden hektár után félmillió régi lejt.

Nicolae Nesinov elmondta, hogy a kisebb erdõvagyonnal rendelkezõ birtokosságok helyzete eléggé szomorú, olykor gazdasági szempontból bizonytalan. Ne nézze azt az állam, hogy ezek erdélyi sajátosságok, hozzon rá törvényt, s amíg valamennyire lábra állnak, anyagilag támogassa ezeket. Talán uniós megoldást is lehetne rá találni. Vegyék ezt úgy, mint segélykiáltást.

Az egyházak sem mondanak le jussukról

T. Nagy János tiszteletes négy esztendeje szolgál a hidvégi református gyülekezetben. Elmondta, hogy nem a lelkiekkel, nem a gyülekezeti élettel van gond, hanem az anyagiakkal, fõleg azokkal az ingatlanokkal, amelyeknek tulajdonjogi helyzetérõl kell dönteni, de a még visszajáró földjussal is, amit a peresbitérium maradék nélkül vissza akar szerezni.

- Az iskola három épületét tizenöt hónapja visszakaptuk - tájékoztatott a lelkész -, de mind ez ideig, a törvény különféle értelmezése okán, a tanács használatukért egy árva lej bért nem fizetett. A vita a mi javunkra dõlt el, s most úgy néz ki, peren kívül az egyház megkapja mintegy 150 millió régi lejes jussát. A tanügy meg tudná vásárolni az egyháztól az iskolaépületeket, melyeknek egy része eléggé megrongálódott, mert hatvan esztendõ alatt alig javítottak rajta. Ezen még gondolkodunk, mert a régiek eléggé nagy áldozatok árán építették fel. Pénzre is szükségünk lenne, mert a parókia mellett visszakapott volt kántori lakot teljesen fel kell újíttatnunk, és a templomunk harangtornya is javításra szorul. Majdnem 14 hektár szántóföldünket a földosztó bizottság nem mérte ki ez ideig. Ígéretet kaptunk, de csak gyengébb minõségû területen tudják visszaszolgáltatni, amit a presbitérium nem hajlandó elfogadni. Egyházi erdõnket maradék nélkül visszakaptuk. Sajnos, fiatal erdõ, hasznot esetleg annyit hoz, hogy adósságainkat fedezi.

Telefonon megkerestük Ciprian Bugnariu fiatal hidvégi ortodox lelkészt, azt kérdeztük tõle: küzd-e hasonló gonddal gyülekezete?,,Igen - felelte. - Nekünk is van 12 hektárnyi földjussunk, amit vissza szeretnénk kapni. Azon is gondolkoztunk, hogy ha nem megfelelõ helyen mérnék vissza, elfogadnánk a kártérítést is. Ezt azonban a hektáronkénti értéktõl tenné függõvé az egyháztanács.” Elmondta, hogy végre rendezték-szépítették a templom külsejét, és belül már megkezdték a falfreskók készítését. Az idén folytatják. Egy máramarosi származású piktor készíti a falfestményeket, aki Bukarestben is szép munkát végzett.

- Vajon akadálymentes a helyi földosztó bizottság tevékenysége?- tettük fel a kérdést Sala Pál jegyzõnek. - A faluban azt beszélik, hogy azért nincs elég földtartalék, mert olyanok is kaptak, akiknek nem volt, és ott jutottak területhez, ahol most mások követelik jussukat.

- Tizenhét esztendõ hosszú idõ. Ki gondolt arra, hogy sorozatban jönnek a földtörvények, melyeknek értelmezése sem a legkönnyebb. Például a 247-esnek, amellyel most dolgozunk, van egy olyan kitétje, hogy a földet a régi helyén kellene visszaadni. Ez akkora nehézséget hozott, hogy el sem lehet képzelni. Hidvégnek van egy sajátossága is. Itt állami gazdaság volt. Annak a részvényeseit - részben - itt kellett kielégíteni. A helyzet bonyolultabb, mint hinnénk. A maga módján mindenkinek igaza van, de tizenhét esztendõ tulajdonrendszerét újra felborítani, újrarendezni szinte lehetetlen. Emlékeztetni szeretném a hidvégieket arra: annak idején beleegyeztek abba, hogy egyféle tagosítást végezzünk a nadrágszíjparcellák elkerülése végett. Egyrõl biztosíthatom az olvasókat: a földosztó bizottság dolgozik, sorra megoldja a bajokat. A magyar egyház is megkapja részét, de nekik is voltak gyengébb földterületeik hajdanában, azoknál jobbat most nincs ahonnan kimérni.

Jogosan követelik jussukat az emberek, hiszen az utódoknak, gyermekeiknek, unokáiknak hagyniuk kell valamit, ebben a dologban nincsen pardon! - tesszük hozzá mi, akik láttuk, hogy milyen szép, tehetséges és vidám tanuló ifjúsága van ennek a községnek.

Ha nem az egyik, akkor a másik

Nincs ok aggodalomra a gyereklétszámot illetõen - tudtuk meg a helybeli I-VIII. osztályos iskola igazgatótanárától, Tampa Nicoletától. Óvodával és a Hidvéghez tartozó nyáraspataki iskolával együtt 326 gyereket oktatnak-tanítanak.

- A létszám növekedõben, a román felsõ tagozaton önálló osztályok mûködnek, s a magyaroknál egyetlen összevont osztály, de jövoben már kettõ lesz. Van azonban más jellegû gondunk éppen elég. Jelentõsebb a nyáraspataki eléggé megviselt épület felújítása és az udvaron levõ illemhely újraépítése. A községközpontbeli óvoda épületét egy rehabilitációs program keretében javíttatjuk, hasonlóképpen az elemi oktatásnak helyet adó régi épületet, mely nem csupán javításra szorul, de meg kell erõsíteni. Itt a központi iskolának három épületét visszakapta a helybeli magyar egyház. Az új szárny állami tulajdon. Az egyház és az iskola mindig testvérintézmények voltak, s én hiszem, hogy fogunk majd közösen találni olyan megoldást, amely az egyház, de a tanintézmény számára is elfogadható. Ezért mondtam, hogy ha nincs baj a tanulólétszámmal, van az épületekkel: ,,ha nem az egyik, akkor a másik”.

Arra kértek a hidvégi magyar tanerõk, beszéljek a gyerekeknek az ásványvizekrõl, azok eredetérõl, hasznáról, annál is inkább, mert Nyáraspatak területén van egy savanyúvízforrás, amit ebben az évben ki fognak takarítani a tanulók. A kis tudományos találkozón helybeli tanárok és szülõk is megjelentek. Erre az alkalomra palackozott borvizekbõl kis kiállítást rögtönöztek, s a táblán ez a mottó fogadott: A szót is, a vizet is csak tiszta forrásból! Gajai Mária tanárnõ és Sala Emilia tanítónõ elmondta, hogy nagy lelkesedéssel zárták Hidvégen a tanulók az elköszönõ farsangot, óvodások, kisiskolások és a nagyobbak is - magyarok és románok közösen - vidám farsangi maszkabálokat tartottak. A tanulóközösség részt vesz A természet az én barátom elnevezésû versenyben. Ennek keretében többek között ökológiai szeméttelepet és dendrológiai parkot fognak létesíteni.

Hidvégen a mûvelõdési élet - mondták - pillanatnyilag hullámvölgyben. Életre kelt azonban a sportélet - fûzte hozzá Sala Pál. - Van egy D ligás labdarúgócsapatunk, s készülünk a tavaszi bajnokságokra, örvendetes, hogy ebben a csapatban tehetséges roma fiúk is játszanak.

Kisgyörgy Zoltán, Háromszék, 2007-03-06

Irodalmi vetélkedõ

A Horváth István Alapítvány a református egyházközséggel és az iskolákkal karöltve idén is megszervezi a költõ emlékét idézõ vers- és prózamondó vetélkedõt, amelyre elsõsorban a Marosludas vonzáskörében élõ, magyarul tanuló diákokat várják. A rendezvényt 2007. május 12-én, szombaton 10 órától tartják Magyarózdon – tájékoztatta lapunkat Horváth Arany, az alapítvány elnöke. A jelentkezõ diákok szabadon választott költeményekkel szerepelnek. Kötelezõ szövegrész Horváth István: A sánta varjú címû novellájából az elsõ két és fél oldal (záró szavak: … csodálatos volt). A novella fellelhetõ Horváth István: A tenger hangja címû kötetében (Dacia Könyvkiadó Kolozsvár, 1991), de azok részére, akik nem juthattak a kötethez, lapunk STIPENDIUM címû gyermekoldala egészében újraközli a sánta varjú történetét.

b.d., Népújság, 2007-03-06

Szorgos bajlódású remekmûvek

A székelyudvarhelyi református kórusoknak a Bethlen-negyedi gyülekezetben szervezett vándortalálkozója egyik fénypontja Gede Ildikó belvárosi tiszteletes asszony Szenczi Molnár Albertrõl szóló elõadása volt. Lélekbõl fakadó elmélkedés a zsoltárfordító, nyelvújító, erdélyi származású Károli-tanítványról. Életének célja volt: „úgy élni, hogy meggazdagodjanak általa mások.” Alakját naplóját idézve kontúrozta az elõadó. A 150 zsoltárt mindössze kilencven nap alatt fordító buzgósága, küzdelmes és odaszánt élete Ildikó asszony átélt tolmácsolásában sokakat leültet az életmû további tanulmányozására, vagy elküld a budapesti Ráday utcai könyvtárba, hogy szemügyre vegyük az elsõ magyar mûfordító keze írását. Vagy, hogy elgyönyörködjünk a 150 zsoltár káprázatos 130 versformájában, amely formabõséget Csokonaiig senki nem tudta még csak meg se közelíteni. De ha egy-egy szál virággal több lesz a Házsongárdi temetõben található sírján, attól is ékesebben csendülhet a zsoltár magyar szava közösségeinkben. Ezt a buzdítást, a virág-vivõt, Gede Ildikó után most továbbadom olvasóinknak is.

Udvarhelyi Híradó, 2007-03-05

Együtt Isten sátora alatt

A belvárosi unitárius templomban tartották március 2-án a Keresztyén Nõk Ökumenikus Világimanapja székelyudvarhelyi rendezvényét. Együtt imádkoztak „Isten sátora alatt” városunk református, katolikus, unitárius és baptista nõszövetségeinek tagjai, több mint kétszázharmincan mindazokkal a férfiakkal is, akik a paraguayi keresztények - kiemelten az ottani nõk - életkörülményeinek javításáért ajánlották fel imádságos jelenlétüket.Az imanapi mozgalom 1887-ben indult az Amerikai Presbiteriánus Egyház lelkipásztorai kezdeményezésére, 1890-ben a baptisták is csatlakoztak a külmisszióért végzett imatörekvéshez. 1920-tól március elsõ péntekje a Világimanap hivatalos dátuma, ekkor jött létre a Nemzetközi Bizottság is. 1945-ben, a megbékélés jegyében, egyre több nemzeti bizottság alakult. Napjainkban több mint 170 országban van szervezett imanapi elõkészület számtalan felekezet részvételével. Idén Paraguay - e számunkra egzotikus ország - földrajzi, hitéleti jellegzetességeit, a keresztény közösségek értékeit, nehézségeit és az ott élõ nõk helyzetét, népi dallamok kíséretével, Blénessy Jolán, a vendéglátó nõszövetség elnöke mutatta be. Az olvasmányt Gede Ildikó belvárosi református lelkipásztor tolmácsolta. Elmélkedésében Kedei Mózes unitárius esperes-lelkész kifejezte személyes és közössége örömét, hogy templomuk zsúfolásig megtelt az imaóra résztvevõivel. Teréz anya szavait idézve buzdított: a kis, szeretetteljes dolgok megváltoztatják a világot. A keresztény egyházak egységes törekvése, hogy tagjaikat Isten felé vezetik. Teszik imádságos létmóddal, tanúságtevõen. És, ha ez a törekvés összeadódik, együtt eredményesebben haladhatunk útjainkon Isten gyermekeihez és keresztény emberhez méltóan. Városunk nõszövetségei számára kétféleképpen is jelentõs az Imanap: az elõkészület során kiválaszthatják az adott év kínálatából azokat a kérelmeket, amelyek felekezeti és kisközösségi életükre leginkább jellemzõek, hozzáadva sajátságos dallamaikat. Másrészt ezeket egy csokorba rendezve hallani különleges lelki élmény - az évenként más-más templomban tartott - ökumenikus liturgia keretében. A Kriza János Szeretetotthonban kötetlen beszélgetésekkel folytatódott és szeretetvendégséggel zárult az Ökumenikus Világimanap rendezvénysorozata, amelynek lelki adományai helyi közösségeink egymásra találását szolgálták. Felajánlásai a nanditu, a paraguayi „vertcsipke” készítõinek szûkös jövedelméhez adódnak, másik részét pedig a hazai szervezõk a szórványiskoláknak adományozzák.

Udvarhelyi Híradó, 2007-03-05

RMDSZ-kongresszus: Toró Tibortól megvonták a szót

Az Aradon zajló RMDSZ-kongresszuson Toró T. Tibor képviselõ, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke a napirend kiegészítését kérte. Toró azt javasolta, hogy a betervezett napirendi pont, a választási program megvitatása elõtt a kongresszus tágyalja újra az EP-választások képviselõjelöltjeinek listáját. A képviselõ nem fejthette ki javaslatának indoklását, mert Frunda György ülésvezetõ több megszakítás után végleg megvonta tõle a szót. Frunda szavazásra bocsátotta a kérdést, amelyet csak alig 24-en támogattak. (tudósítónktól)

Erdély Ma, 2007-03-02

Sólyom László Erdélybe látogat

Sólyom László magyar köztársasági elnök március 12. és 15. között nem hivatalos látogatásra Erdélybe utazik, ahol a Kolozsvári Magyar Operában beszédet mond március 15-e alkalmából – tájékoztatta Kumin Ferenc, a Köztársasági Elnöki Hivatal Stratégiai és Kommunikációs Fõosztályának vezetõje tegnap az MTI-t.

A fõosztályvezetõ emlékeztetett arra: a köztársasági elnök által 2006 tavaszán indított, a Határon túli magyarság a 21. században címû konferenciasorozat legutóbbi témája a szórványban élõ magyarság volt. Akkor az erdélyi magyarság képviselõi meghívták az államfõt, hogy látogasson el hozzájuk, így az államfõ erdélyi útjával most eleget tesz ennek a kérésnek - jegyezte meg. Az államfõ Válaszútra, Fehéregyházára és Nagyváradra is ellátogat.

Hargita Népe, Erdély Ma, 2007-03-05