H í r v i v ő
az Erdélyi Református Egyházkerület internetes hírszolgálata
www.reformatus.ro
Feliratkozás: hirvivo-subscribe@yahoogroups.com Hír beküldése: hirek@reformatus.ro
2007. február 23. - VI. évfolyam 7. szám (összesen 243. szám)
Előző szám	Legújabb szám	Következő szám

A tartalomból:

A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet 2007-es felvételi tájékoztatója. 1

Az Unitárius Lelkészek Országos Szövetségének nyilatkozata az európai parlamenti választásra való jelöltállítás kérdésében. 1

Nyílt Levél 2

Felhívás. 3

Markó Béla úrnak és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség csúcsvezetőségének. 3

Az 1989-es temesvári összefogás szellemében! 4

Könyvespolc. 4

Református Presbiteri Füzetek II. 4

Tallózó. 5

Kisbaconban e-Magyar pontot avattak. 5

Emléktábla Gyulafehérváron Bocskai István fejedelemnek. 5

“Elenyészhetetlen és megsemmisíthetetlen erény” 5

Újabb felhívás az EP-jelöltállítás kérdésében. 6

Fidesz-támogatás Tőkés Lászlónak. 6

Közélet: Misszió szórványban. 6

Menjen vagy ne menjen?. 8

Zsarolással vádolják az RMDSZ-t 8

108 millión felül a weboldalak száma. 8

Hitvilág – Református egyházi kórusok találkozója Székelyudvarhelyen. 9

Jövőképtelenség. 10

Aláírásgyűjtés Kézdiszéken. 10

A csírájában fojtogatás bajnokai 10

Jól jönne a hideg zuhany?. 11

Jóváhagyta Tőkés indulását az SZKT. 11

XV. Mátyás Napok. 12

Négyéves az Agnus rádió. 12

Ki fog minket képviselni Európában?. 12

"Az erdélyi magyarság sorsa nem kamaszjáték" 13

Imahét Radnótfáján. 14

Kettős könyvbemutató. 14

Tőkés László: Sértő, hogy a református egyházat vádolja az RMDSZ. 14

Szónokverseny. 14

Diákdombi cirkusz. 14

A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet 2007-es felvételi tájékoztatója

Megjelentek a 2007-es felvételi tájékoztatók (kattints ide).

http://www.proteo.hu/index.php?oldal=felveteli

Az Unitárius Lelkészek Országos Szövetségének nyilatkozata az európai parlamenti választásra való jelöltállítás kérdésében

Az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége mindig is szorgalmazta a lelkészek közéleti szerepvállalását. Meggyőződésünk, hogy a papoknak Isten és ember szolgálatában álló lelki vezetőkként, a próféták hagyományát folytatva, a közélet lelkiismereteként kötelességük nemzeti közösségünk érdekében szót emelni.

Tőkés Lászlót éppen a közélet iránti prófétai elkötelezettség és következetesség – amelyet mind a kommunista diktatúrában, mind pedig a rendszerváltás utáni időkben bizonyított – teszi a legalkalmasabbá arra, hogy az Európai Parlamentben egyházi és nemzeti közösségünk valós érdekeit képviselje.

Sajnálattal vettük tudomásul, hogy az RMDSZ vezetősége durván elutasította az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetőinek, majd az Erdélyi Református Egyházkerület Elnökségének és az Esperesek Kollégiumának azon szándékát, hogy közös listán indulhassanak az erdélyi magyarság képviselőjelöltjei. Döntésük nyomán az erdélyi magyarság európai parlamenti képviselete súlyos veszélybe került.

Álságosnak tartjuk, hogy az RMDSZ elnöke lejárató kampányfogásként Tőkés Lászlót a múlt képviselőjének nevezi. Éppen Tőkés László tiszta – és nem tisztára mosott! – múltja és jelene a biztosíték arra, hogy közösségeink nemzetközi képviseletét rábízhatjuk. Azt a jövőt pedig határozottan elutasítjuk, amelyben – akár fiatalok, akár idősek által – nemzeti közösségünk valós érdekeinek nemzetközi képviselete helyett a klientúra-építés, illetve egy szűk érdekcsoport hatalmi törekvése bontakozik ki.

A múlt átkos hangját mi sokkal inkább véljük felfedezni az RMDSZ csúcsvezetőinek egyházellenességében, a lelkészeket és egyházi elöljáróságokat durván kioktató hangnemében. E viszonyulás a nacionál-kommunista idők parancsuralmi retorikájára emlékeztetve a lelkészeket kitiltaná a közéletből, és csak annyi mozgásteret engedélyezne számukra, hogy az önhatalmukkal törődő politikusok által megalázott és kilátástalanságba sodort emberek lelkigondozását elvégezzék, majd utolsó útjukra kísérjék őket. Tőkés László és egyházaink több lelkésze akkor szenvedett meghurcoltatást, megaláztatást, avagy börtönt közösségünkért, amikor az RMDSZ mai egyházellenes hangadói a kommunista rendszer kegyeltjeiként mélyen hallgattak, vagy pártfeladatokat láttak el. Egyházaink lelkészei és hívei még legrosszabb álmaikban sem gondolták, hogy 17 évvel a Tőkés László által elindított népfelkelés után baloldali egyházellenes retorika köszön majd vissza az ún. érdekképviseletük vezetőitől.

Üdvözöljük az Erdélyi Református Egyházkerület Elnökségének, az Esperesek Kollégiumának, valamint református lelkésztársainknak és világi egyházvezetőik felelősségteljes kiállását nemzeti közösségünk érdekében, ugyanakkor teljes támogatásunkról biztosítjuk Tőkés Lászlót az európai parlamenti választáson való indulásban.

Az Unitárius Lelkészek Országos Szövetségének Választmánya felhívással fordul az Erdélyi Unitárius Egyház lelkészeihez és híveihez, hogy – miként teszi ezt a többi magyar történelmi egyház lelkészeinek és híveinek többsége –, aláírásukkal támogassák Tőkés László jelölését, majd szavazzanak rá a választáson. Meggyőződésünk, hogy általa az erdélyi magyarságnak méltó képviselője lesz az Európai Parlamentben.

Az ULOSZ Választmánya nevében: Kovács István (elnök) és Csete Árpád (titkár)

2007. február 22.

Nyílt Levél

Az Erdélyi Református Egyházkerület Elnökségének

NYÍLT LEVELE

Markó Béla Elnök Úrhoz

Tisztelt Elnök Úr!

Az RMDSZ sajtótájékoztatása révén értesültünk arról, hogy Elnök Úr kijelentette a következőket:

<<következetlenségre, és a bölcsesség hiányára utal az, hogy egy 2003 áprilisában keltezett levélben, Pap Géza református püspök - a mostani álláspontjával szöges ellentétben - megtiltotta a református papoknak a politikai szerepvállalást, azzal az indokkal, hogy a lelkipásztor mindenkoron <<fölötte kell maradjon a politikai viszályoknak és az áldatlan megosztásnak>>. Akkoriban a püspök úgy vélte, a papok politikai szerepvállalása <<nem felelne meg a lelkipásztori hivatásnak: megrontaná a hívőkkel való viszonyát, politikailag megosztaná a gyülekezetet, és veszélyeztetné a református gyülekezet egységét>>.

Az alábbiakban tudomására hozzuk a 7-2003 sz. 2003 április 8-án kelt igazgatótanácsi határozatot, melyet az Elnök úr megcsonkítva és a szövegkörnyezetből kiragadva idéz:

<<Az Igazgatótanács a Kánon I. főrésze 36. §-ának rendelkezéseit szem előtt tartva bátorítja a lelkipásztorokat, hogy hűséggel végezzék közéleti feladataikat, nem feledve, hogy a közélet minden területe Isten igéjének ítélete alatt áll.

Éppen ezért a lelkipásztor személye és az általa hirdetett ige maradjon fölötte a közéletben uralkodó politikai viszályoknak és az áldatlan megosztásnak.

Ha a lelkipásztor aktívan részt venne a pártpolitikai csatározásokban, akkor ez nem felelne meg lelkipásztori hivatásának: akadályozná hivatalos teendői végzésében, megrontaná a hívőkkel való viszonyát, politikailag megosztaná a gyülekezetet és veszélyeztetné a református gyülekezet egységét.

Az Igazgatótanács a fentiek alapján, hivatkozással a Kánon I. főrésze 36. §-a c. pontjának 3. bekezdésére megtiltja a lelkipásztoroknak, hogy akár politikai párt, politikai szervezet vagy politikai jellegű érdekvédelmi szövetség tagjaként, akár független jelöltként helyi, megyei vagy országos szervezetben, választott tisztségviselőként, vagy fizetett tisztviselőként feladatot végezzenek.

Jelen igazgatótanácsi határozat, megjelenése időpontjában hatályba lép. Az a lelkipásztor, akit e határozat hatályba lépése előtt választottak politikai tisztségébe, mandátumát a választási időszak végéig megtarthatja, de új megbízatást nem vállalhat. Ha mégis vállal tisztségviselői vagy tisztviselői, megbízást valamely fent említett testületben, le kell mondania lelkipásztori szolgálatáról, és lelkészi jellegének fenntartása érdekében a kánon II. főrészének 8. §-a értelmében kell eljárnia.

Jelen határozat végrehajtásával az Igazgatótanács az egyházmegyei tanácsokat bízza meg.>>

Mindebből mindenki számára nyilvánvalóak lehetnek a következők:

1. Az idézetben nem az Erdélyi református Egyházkerület Elnökségének különvéleményéről van szó, hanem az Egyházkerület Igazgatótanácsának határozatáról.

2. A határozat nem tiltja meg a politikai véleménynyilvánítást a lelkipásztoroknak, hanem éppen bátorítja őket közéleti feladataik hűséges végzésére.

3. A határozat egyértelműen különbséget tesz a pártpolitizálás és a politizálás, avagy a közéletben történő aktív részvétel között. A pártpolitikai tisztségekért való csatározásokat károsnak, a közélet kihívásaiban való véleménynyilvánítást szükségesnek tartja.

4. A határozat a politikai szerepvállalás fogalmát pontosan körülírja. Azt tiltja, hogy a lelkipásztorok politikai pártban, vagy politikai színezetű érdekszövetségben, a helyi, megyei, vagy országos szervezetben választott tisztségviselői, vagy fizetett tisztviselői funkciót töltsenek be. Ez azt jelenti, hogy a lelkipásztor párttag lehet, de nem lehet pártaktivista, vagy a párt által fizetett alkalmazott, mert két úrnak nem lehet szolgálni.

5. A határozat megengedi az aktív politikai szerepvállalást, azzal a feltétellel, ha a lelkipásztor megválasztása esetén szünetelteti lelkészi szolgálatát.

6. Jelen határozatot az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa hozta, a királyhágómelléki egyházkerületben ez a határozat nincs érvényben.

Mindezek alapján annak a meggyőződésünknek adunk hangot, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület elnökségének és esperesi Kollégiumának a vitatott Felhívásban közölt álláspontja nem mond ellent az Igazgatótanács idézett 7-2003-as határozatának és azzal a kéréssel fordulunk elnök úrhoz, hogy mielőtt következetlenséggel és bölcsesség hiányával vádolná meg saját református egyházának tisztségviselőit, tájékozódjon pontosabban egyházkerületünk határozatairól, és politikai érdekből ne tévessze meg kiragadott idézetekkel az egyházkerületünkhöz tartozó választópolgárokat.

Ugyanezen a sajtótájékoztatón Elnök Úr kifejtette, hogy <<egyetért azokkal, akik felteszik a kérdést: mi lenne, ha az RMDSZ próbálná megmondani és kikényszeríteni, hogy ki legyen a püspök vagy más egyházi vezető az egyik-másik református egyházkerületben.>>

Elnök Úr megfeledkezik arról, hogy bár református egyháztag, az Erdélyi Református Egyházkerület Közgyűlésének nem tagja, így lehetősége sincs arra, hogy a püspök személye mellett, vagy akár ellene szavazzon, ezzel szemben egyházkerületünk minden nagykorú tagja szavazattal bír az EU-parlamenti választásokon. Ezek után el sem tudjuk képzelni, mire utalhatott Elnök Úr, amikor egyetértett azokkal, akik felvetették az egyházkerületi választások befolyásolásának ill. <<kikényszerítésének>> gondolatát. Merjük remélni, hogy nem a politikában szokványos eszközök bevetésére célzott.

Biztosítani szeretnénk Elnök Urat, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület Elnöksége nem fog beleszólni a márciusban esedékes RMDSZ-tisztújításba, de amennyiben Elnök Úr következetes maradna előző kijelentéseihez és nemcsak az EU-parlamenti választások esetében, de az RMDSZ csúcsvezetésének megválasztásában is a fiatalítást és az erkölcsi megtisztulást szorgalmazná, azzal messzemenően egyetértenénk.

Kolozsvár, 2007. február 19-én

Tisztelettel:

Dr. Pap Géza Tonk István

püspök egyházkerületi főgondnok

Felhívás

Az Erdélyi Református Egyházkerület Elnökségének

és Esperesek Kollégiumának

F e l h í v á s a

az SZKT tagjaihoz

Az Erdélyi Református Egyházkerület mindig kiállt a romániai magyarság egysége mellett és ugyanilyen fontosnak tartotta a parlamenti és helyi önkormányzatokban való képviseletet. Felhívásainkban népünket a választáson való részvételre buzdítottuk, hiszen fontos volt az 5%-os bejutási küszöb elérése. Most lehetőség nyílt arra, hogy új párt alakítása nélkül, az RMDSZ, a romániai magyarság egészét közös listán képviselje, de érdekképviseletünk nem élt a felkínált lehetőséggel. Szomorúan vettük tudomásul, hogy a törékeny egység ismét veszélybe került és a fennálló helyzet azzal fenyeget, hogy egyetlen képviselőnk sem fog bejutni az EU parlamentbe.

Az erdélyi Református Egyházkerület Elnöksége és az Esperesek Kollégiuma, Istentől kapott megbízatása alapján, azzal a határozott kéréssel fordul az SZKT tagjaihoz, hogy találják meg a közös lista állításának lehetőségét, és a független jelöltet tegyék a biztosan befutó második helyre. Meg vagyunk győződve arról, hogy Tőkés László is méltó képviselője lenne az erdélyi magyarságnak az EU parlamentben. Szívesen szavaznánk az egységes listára. Az összefogás lehetővé tenné akár egy harmadik képviselő bejutását is. Ha az SZKT tagjai a történelmi pillanatot nem ismerik fel, egységkereső szándékunkat figyelmen kívül hagyják, akkor az elnökség a független jelölt támogatására fogja buzdítani egyházkerületünk tagjait.

Pál apostol efézusbeliekhez írt levelének szavaival kívánunk a SZKT szombati ülésén megjelenteknek bölcsességet döntésük meghozatalához, mert Jézus Krisztus <<a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat>> (2,14).

Kolozsvár, 2007. február 15-én

Dr. Pap Géza

Püspök

Tonk István

főgondnok

Kató Béla

főjegyző

Antal Zoltán esperes (Székelyudvarhelyi)

Bárócz Huba esperes (Nagyenyedi)

Bibza István esperes (Kolozsvár-Külső)

Csalóka Zoltán esperes (Küküllői)

Dénes Csaba esperes (Sepsi)

Ferencz László esperes (Kalotaszegi)

Gáll Sándor esperes (Hunyadi)

Gudor Lajos esperes (Dési)

Kántor Attila-Béla esperes (Maros-Mezőségi)

Mihály Lajos esperes (Tordai)

Nagy Károly esperes (Erdővidéki)

Oláh József esperes (Kolozsvári)

Ötvös József esperes (Marosi)

Szász Attila esperes (Görgényi)

Szegedi László esperes (Brassói)

Szőcs László esperes (Kézdi-Orbai)

Markó Béla úrnak és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség csúcsvezetőségének

Tisztelt Markó Béla!

Sütő András temetése után váltottunk néhány csöndes szót a temető kapuja előtt. De amikor még lélegzetet is nehezen vesz az ember; nemigen tudtunk volna egymással társalogni. Abba azonban megegyeztünk, hogy rövid időn belül le kellene ülnünk egy kétszemélyes asztalhoz, feltételek nélküli eszmecserére.

Sajnos, az ősz kezdete óta nem találtunk erre időt. Sőt most is csak pár soros nyílt levélben üzenhetek Neked.

Baráti társaságunkban beszélgettünk Rólatok, és szóba kerültek a májusban esedékes európai parlamenti választások. És a jelenlévők közül kettőnknek is eszébe jutott, jó alkalom lenne ez a választás arra, hogy a romániai magyarok szavazóerejét, súlyát Tőkés László püspök személyével megerősítenétek, azaz helyet biztosítanátok neki az RMDSZ jelöltlistáján.

Azt állítja a dráma műfajával foglalkozó irodalomtudomány, hogy a tragédia ott van, ahol megoldhatatlan kérdések vannak.

Ez a mi tapasztalatunk is. Európa is tele van hasonló gonddal, hát még Közép-Európa és a körülötte fekvő, küszködő országok. Ilyen viszonyok között nem csupán türelmes és nem csupán nemes alkukat kereső politikusokra van szükségünk, hanem, akik a kockázatokat is vállalják. Tőkés László temesvári szerepe, helytállása a romániai románok és a romániai magyarok történelmének is kitörölhetetlen eseménye.

Bizonyára ismered Babits Mihály tanulmányát a magyar jellemről. Megrázóan kritikus, de újra és újra el kell ismételnünk: "Jellemző, hogy a magyar tragikus hősök bűne legtöbbször nem a cselekedet, hanem a mulasztás".

Sorsdöntő, nehéz esztendők következnek idehaza nálunk, és odahaza Nálatok is.

Érdemes gyakran elismételni ezt a babitsi gondolatot.

Arra kérlek, hogy ezt a barátaim aláírásával is támogatott levelet fogadjátok jólélekkel, és döntésetekben ne feledkezzetek el róla.

Téged és munkatársaidat őszintén köszönt,

2007. február 15-én

Csoóri Sándor

Dr. Mádl Ferenc - volt köztársasági elnök

Mádl Dalma

Dr. Vizi E. Szilveszter - agykutató, az MTA elnöke

Dr. Ádám Veronika - akadémikus, a SOTE rektorhelyettese

Dr. Martonyi János - egyetemi professzor, volt külügyminiszter

Pozsgay Imre - egyetemi professzor

Illyes Mária - művészettörténész

Kodolányi Gyula - író

Dr. Kisida Elek - orvosprofesszor

Lezsák Sándor - az Országgyűlés alelnöke

Melocco Miklós - szobrászművész

Dr. Szűrös Mátyás - volt köztársasági elnök

Dr. Für Lajos - egyetemi professzor, volt honvédelmi miniszter

Dr. Bárdi László - egyetemi tanár, Ázsia-kutató

Tornai József - író

Gyurkovics Tibor - író

Dr. Bábel Balázs - kecskemét-kalocsai római katolikus érsek

Dr. Halzl József - mérnök

Az 1989-es temesvári összefogás szellemében!

Szomorúan vettem tudomásul a médiából, hogy az RMDSZ – SZKT nem vette figyelembe az Erdélyi Református Egyházkerület Elnökségének és Esperesek Kollégiumának FELHÍVÁSÁT. Meg szomorúbb lettem azoknak a kommentároknak a hallatán amelyekben „politikusaink”, hebegve / habogva, próbálták elutasító határozatukat megmagyarázni. Nem mulasztották el az alkalmat és mindent megtettek, hogy a romániai médiában megalázzák, becsméreljék – azt, akinek 1989. decemberi gesztusa által oda jutottak, ahol jelenleg vannak. Nagyon szomorú a jelenlegi magyar széthúzás - és ami meg szomorúbb az a tény, hogy ennek fő hangadója és táplálója pont az RMDSZ! – az a szervezet, amely azért lett megalakítva, hogy egyesítsen minket, és érdekeinket képviselje.

A fentiekre való tekintettel teljesen egyetértek az Erdélyi Református Egyházkerület Elnökségének Markó Bélának címzett nyílt levelének tartalmával. Habár máramarosszigeti születésű és neveltetésű („királyhágómelléki”) vagyok, Bukarestben élek családommal, itt vagyok a három kiskorú gyermekemmel együtt református. Büszkék vagyunk Dr. Pap Géza püspökünk bölcsességére és gerincességére, valamint az Erdélyi Református Egyházkerület Elnökségének józan gondolkozásmódjára az ügyben.

Véleményem szerint az erdélyi történelmi magyar egyházaknak, ökumenikus alapon, egységesen kéne fellepnie az ügyben. Mutassák meg, hogy nekünk hívőknek elegünk van a politizálgató karrieristákból. 1948-tól 1990-ig a pártaktivisták mindent megtettek, hogy hallgattassák el az egyházakat, a fentvaló és mindenható szavát. A több mint 40 év ellenére ez nem sikerült nekik. Itt az ideje, hogy összefogjunk, álljunk velük szembe, úgy, mint annak idején a temesvári hívők kiálltak nagytiszteletű Tőkés László mellett!

Erre az EU parlamenti választások kínálják a legjobb alkalmat. Az egyházak fogjanak össze és indítsanak saját, független jelöltet! Ha minden történelmi magyar egyház gyülekezetében a lelkipásztor összefogásra fogja buzdítani a hívőket és gyülekezetével együtt fog a közös jelölt sikeréért imádkozni, akkor a siker biztos lesz. Akkor majd talán ráébrednek az RMDSZ pártaktivistái, hogy elsőrendű feladatuk a romániai magyarság képviselete, nem az olcsó karrierista politizálgatás, egy-egy kormányhivatali szék elfoglalása.

Dr. Lingvay József, fő tudományos kutatómérnök,

Bukarest

Könyvespolc

Református Presbiteri Füzetek II.

Ár: 5,00 RON

A fenti könyvek mindegyike, megvásárolható és megrendelhetõ, Egyházkerületünk Iratterjesztésénél, és Egyházkerületünk Biblos könyvesboltjában is.

Veres Miklós iratterjesztõ

Tel. 0264-592453, 114 mellék

Cím: 400079 Cluj Napoca, str. I. C. Bratianu nr. 51-53

e-mail: iratterjesztes@reformatus.ro

veresmiklos@reformatus.ro

Tallózó

Kisbaconban e-Magyar pontot avattak

Tegnap Nagy Zsolt távközlési és informatikai miniszter, az RMDSZ európai parlamenti jelöltje jelenlétében avatták fel a kisbaconi e-Magyar pontot. A miniszter érkezésekor úgy nyilatkozott, hogy nem kormánytagként, hanem a Progress Alapítvány és a szövetség tisztségviselőjeként látogat az erdővidéki településre. Az átadást követően a baróti művelődési ház kistermében a régió polgármestereivel és a szövetség bizalmi embereivel folytatott zártkörű megbeszélést.

Az avatóünnepségen Bacon község polgármestere, Bardócz Csaba a kis település számára nagy lépésnek nevezte az internet-hozzáférést biztosító központ létrehozását, és köszönetet mondott a helyi pályázónak, a Bodvaj Egyesületnek és a támogatást biztosító Progress Alapítványnak. Nagy Zsolt örömét fejezte ki, hogy a legújabb e-Magyar pontot azon a településen avathatják, amely Benedek Elek révén kitörölhetetlenül beírta nevét a magyar irodalomba, s reményét fejezte ki, hogy Kisbacon közössége a világhálónak köszönhetoen kevésbé lesz elzárt a világtól, s megmutathatja az évszázadok alatt felhalmozott értékeit. A Bodvaj Egyesület elnöke, Benedek Huszár Márta véleménye szerint az alig ötszáz lelkes falu számára különleges jelentősségű az e-Magyar pont megnyitása, hiszen segítségével információkhoz juthatnak, hogy felzárkózzanak a szerencsésebb helyzetben levő településekhez, de közösségfejlesztési hatása sem elhanyagolható. A Bodvaj Egyesület által muködtetett ifjúsági információs és szolgáltató irodában heti harminc órát működik a szolgáltatás.

Hecser László, Háromszék, 2007-02-23

Emléktábla Gyulafehérváron Bocskai István fejedelemnek

“Elenyészhetetlen és megsemmisíthetetlen erény”

Fehér – Megkondultak a gyulafehérvári székesegyház harangjai tegnap, Bocskai István fejedelem temetésének 400. évfordulóján. Elveszett sírját ezután a székesegyházban kőtábla jelöli.

A felavatott tábla

Az emléktábla előtt: (balról jobbra) Gudor András lelkipásztor, Nyakas Miklós történész, Gál Alajos főesperes, Vitányi István képviselő és Jakubinyi György érsek. Jobbra a Hajdú-Bihar megyei önkormányzat képviselői

Hajdú-Bihar megye önkormányzatának kétéves ünnepségsorozatát zárta a tegnap felavatott Bocskai-emléktábla. Az ünnepséget megnyitó dr. Jakubinyi György érsek az emlékezésről beszélt. “1100 éves történelmünk kőbe faragott tanúja e templom... mostoha és változatos történelmünk során sok emlék elpusztult, de minket kötelez az emlékezés” – mondta. Ennek szellemében az elzárkózás és hallgatás évszázados falát ledöntve lehetővé vált e jelképes fejfa felállítása.

Gudor András református lelkész Bocskai emberi és vezetői nagyságát méltatta, idézve Tasnádi Mihály püspök, magyarigeni lelkész 400 éve elhangzott gyászbeszédét, melynek igazsága most nyert tanúbizonyságot: “Mert nincs semmi olyan hatalmas, olyan erős és a tisztes dolgok kiforgatására annyira felszerelt erő, mely az elenyészhetetlen és a megsemmisíthetetlen erényt megronthatná és eltörölhetné.”

A táblát adományozók nevében dr. Vitányi István, a Bocskai munkabizottság elnöke, a Bihari térség országgyűlési képviselője a fejedelem politikai végrendeletének időszerűségéről beszélt, melyet Ady Endrének a 300 éves évfordulóra írt megemlékezéséből vett szavaival zárt: “Új Magyarország épülhetne, ha lenne egy Bocskai.”

Dr. Nyakas Miklós történész, a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum igazgatója, a Bocskai-szobor és -emléktábla-avatások kezdeményezője a 400 évvel ezelőtti temetést idézte fel: “A halotti menet, miután Kassán, az Erzsébet templomban nagy pompával vettek tőle búcsút, Szina, Vizsoly, Tálya, Kálló, Nyírbátor, Nagykároly, Lompért, Goroszló, Kolozsvár, Torda, Nagyenyed érintésével ért Gyulafehérvárra. Valamennyi helyen ünnepélyes istentisztelet keretében emlékeztek meg az elhunytról. (...) Gyulafehérvárra megérkezvén, a fejedelmi palotában helyezték el a fejedelem földi maradványait, s a temetésre pontosan 400 évvel ezelőtt – 1607. február 22-én – került sor. Itt temették el nagy pompával... “János király fia mellé”. Koporsójával együtt a brassóiaktól kapott koronát is a sírba tették.” Bocskai életművében van valami rendkívüli, máig befolyásolóan a lelkünk mélyéra ható – mondta a történész. Politikai végrendeletét pedig – melyben arra inti “az erdélyieket, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak. A magyarországiakat, hogy az erdélyieket tőlük el ne taszítsák” – így értelmezte: “minden mély erkölcsi és politikai gondolatnak minden kor számára van sajátos olvasata, amely azt térben és időben örökérvényűvé teszi. (...) Úgy tűnik, az európai egységesülés felgyorsulásával a végrendeletnek egyre több szava válik újra megfontolandóvá, hiszen a nemzet számára sokat nyerhetünk, de veszíthetünk is. Márpedig hogy ország országra, magyar magyarra találjon, ez volt Bocskai Istvánnak lelke mélyéről eredő kívánsága is.”

Az emléktáblát, melyet Győrfi Lajos szobrász sütői mészkőből faragott, az egymás közt való szép egyezség nevében a katolikus érsek megszentelte, a református lelkész megáldotta, Hajdú-Bihar megye önkormányzata részéről pedig megkoszorúzták és a Himnusz eléneklésével méltón tisztelegtek a nagy fejedelem emléke előtt.

Takács Ildikó, Nyugati Jelen, 2007-02-23

Újabb felhívás az EP-jelöltállítás kérdésében

Az Unitárius Lelkészek Országos Szövetségének (ULOSZ) Választmánya felhívással fordul az Erdélyi Unitárius Egyház lelkészeihez és híveihez, hogy aláírásukkal támogassák Tőkés László református püspök európai parlamenti jelölését, majd szavazzanak rá a május 13-i választáson. Meggyőződésük ugyanis, hogy Tőkés László az erdélyi magyarság méltó képviselője lesz az Európai Parlamentben. Ugyanakkor az aláírók üdvözlik az Erdélyi Református Egyházkerület Elnökségének, az Esperesek Kollégiumának, valamint református lelkésztársaiknak és a világi egyházvezetőknek a felelősségteljes kiállását.

Közleményében az ULOSZ leszögezi: mindig is szorgalmazták a lelkészek közéleti szerepvállalását, szerintük a papoknak „a közélet lelkiismereteként kötelességük nemzeti közösségünk érdekében szót emelni". Hangsúlyozzák: sajnálattal vették tudomásul, hogy az RMDSZ vezetősége durván elutasította az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetőinek, majd az Erdélyi Református Egyházkerület Elnökségének és az Esperesek Kollégiumának azon szándékát, hogy közös listán indulhassanak az erdélyi magyarság képviselőjelöltjei. Szerintük e döntés nyomán az erdélyi magyarság európai parlamenti képviselete súlyos veszélybe került. „Álságosnak" tartják ugyanakkor, hogy az RMDSZ elnöke „lejárató kampányfogásként" Tőkés Lászlót a „múlt képviselőjének" nevezi. „Azt a jövőt pedig határozottan elutasítjuk, amelyben – akár fiatalok, akár idősek által – nemzeti közösségünk valós érdekeinek nemzetközi képviselete helyett a klientúra-építés, illetve egy szűk érdekcsoport hatalmi törekvése bontakozik ki" – szögezik le.

Közlésük szerint a „múlt átkos hangját" sokkal inkább vélik felfedezni az RMDSZ csúcsvezetőinek egyházellenességében, a lelkészeket és egyházi elöljáróságokat „durván kioktató hangnemében". E viszonyulás a „nacionál-kommunista idők parancsuralmi retorikájára" emlékeztetve a lelkészeket kitiltaná a közéletből.

A felhívással kapcsolatban Szabó Árpád unitárius püspök elmondta: az ULOSZ önálló egyháztársadalmi szervezete az unitárius egyháznak, a 20. század elején alakult, majd hosszú szünet után a kilencvenes évek elején újból létrehozták. Fő feladata a lelkészek továbbképzésének a szorgalmazása, érdekeiknek képviselete, a lelkészek ösztönzése, hogy hivatásukat lelkiismeretesen végezzék el. A püspök szerint a szóban forgó kérdésben saját politikai meggyőződésüket fejtették ki, ehhez képest neki az a véleménye: mindenki úgy foglaljon állást, ahogyan azt a lelkiismerete diktálja. Mindemellett Szabó Árpád megdöbbenését fejezte ki az utóbbi időben napvilágot látott egyházellenes állásfoglalások miatt. A püspök határozottan visszautasítja az egyházat ért vádakat, hozzáfűzve: az RMDSZ-nek alakulásától kezdve tagja, és továbbra is olyan szervezetnek tekintené, mint amikor indult, amelyben „nem a mindenkori vezetés politikai meggyőződése határozza meg a célkitűzéseket".

(P. A. M.), Szabadság, 2007-02-23

Fidesz-támogatás Tőkés Lászlónak

A Fidesz üdvözli, hogy Tőkés László királyhágómelléki református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke elindul a májusi európai parlamenti választásokon – mondta újságíróknak Orbán Viktor pártelnök szerdán, miután megbeszélést folytatott az erdélyi politikussal a budapesti Parlamentben.

A Fidesz elnöke hangsúlyozta: sajnálják, hogy az erdélyi politikai erők nem jutottak megegyezésre a közös európai parlamenti jelölés ügyében, holott azt kívánta volna az Erdélyben élő magyarok érdeke, hogy minden pártpolitikai és szervezeti külön érdeket félretéve, erős és egységes képviselete legyen a romániai magyarságnak Brüsszelben.

Orbán Viktor hozzátette: Tőkés Lászlót "teljes mellszélességgel" támogatják abban, hogy személyében kellő súlyú képviseletet biztosítson az erdélyi magyarságnak.

Arra a kérdésre, hogy ezzel nem kerülnek-e szembe a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ), amellyel az Európai Parlamentben egy frakcióban, az Európai Néppárt soraiban ülnek, a pártelnök azt mondta: nem akarnak szembekerülni senkivel, azt gondolják, hogy Tőkés László minden magyar szószólója lehet brüsszeli parlamentben.

Tőkés László újságíróknak hangsúlyozta: azért jutott arra az elhatározásra, hogy egyéniben indul, mert ugyan minden lehetőt megpróbáltak, hogy egy közös nemzeti listát állítsanak össze, ez azonban az RMDSZ miatt kudarcot vallott.

Tőkés László úgy vélte: Erdélynek "egyfajta ombudsmanra" van szüksége az unióban. Mint mondta, megválasztása esetén Erdély egészét próbálja képviselni az unióban, és mivel ő maga is RMDSZ-tag, nem tesz különbséget az RMDSZ-esek és a párton kívüliek között.

Orbán Viktort nem tájékoztatták kellőképpen az európai parlamenti választásokkal kapcsolatos erdélyi helyzetről, így valószínűleg nem tudta, hogy ha a Fidesz a megosztást támogatja, az erdélyi magyarságnak talán nem is lesz képviselete Brüsszelben – mondta szerdán az MTI-nek Markó Béla. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke Orbán Viktor aznapi nyilatkozatára reagált, miszerint a Fidesz elnöke bejelentette: pártja támogatja, hogy Tőkés független jelöltként induljon a májusi európai parlamenti választásokon.

Népújság, 2007-02-22

Közélet: Misszió szórványban

A szórvány szó hallatán rohamosan pusztuló-fogyó népünk utolsó magyar imája-fohásza jut eszembe. Omladozó, hívek és pap nélkül maradt templomok, kerítés nélküli, gazverte temetők, megtérdelt sírkövek, kirabolt, szétdúlt kripták látványa. Egy-két, magyar nevet viselő család, elrománosodott gyermekekkel, unokákkal. A XX. század történelmi megpróbáltatásai, a két világháború s az azt követő diktátumok örökre megpecsételték az erdélyi magyarság sorsát. Beteljesedik a költői vátesz a lassan elfogyó gyertyáról.

Mit is tud a tömbben élő székely ember Erdély szórványban élo magyarságáról? Többsége keveset vagy egyáltalán semmit. Érdekel-e minket sorsuk, eltűnésük, felszívódásuk, vagy elégnek tűnik a mi gondunk-bajunk-! Titkos gondolatoktól kergetve olvasom a bánsági szórványmagyarságról szóló híreket. A Diaszpóra Alapítvány szórványmissziós gyülekezeti lapja, a Levél fájóan szomorú tudósításait, ”gyászjelentéseit” a még élőkről. Az ország délnyugati részén, Temes megyében élő magyar keresztények halk sikolya az erdélyi magyarság összefogásának szükségességére figyelmeztet. Mintegy intésként, a huszonnegyedik órában hangzik magyar politikusaink felé a Zsombolya és környéke, Nagyszentmiklós és holdudvara, Pusztakeresztúr és a hármashatár zónájában élő magyarok S. O. S. jele: ”mentsétek meg lelkeinket!” Lélekmentésre vállalkozott az elmúlt esztendőben hét református teológus és két lelkész. Felderítő, leltározó, lelki segélyt nyújtó misszióra. Ők látták, ők írják többek közt: ”Mert nem csak a pusztulás hangulata, hányatott emberi sorsok panaszai és a vegyes házasságba torkolló asszimilációs jövőtlenség uralja ezt a vidéket.”

”Zsombolyától alig néhány kilométerre van a Klári szőlőse... A volt állami gazdaság felszámolódott farmján néhány szánalmas, háborús időkre emlékeztető blokklakásban magyarok is tengődnek... Az egyik blokkban minden magyar Beszterce-Naszód megyei. Csak úgy röpködnek az ismerős falunevek. Magyarborzás, Szentmáté, Veresegyháza, Vice - kicsi magyar nyelvszigetei a Mezőségnek... Kiss Márton bácsi mezőveresegyházi, Ella néni pedig szentmátéi. 1964-től élnek itt mint állatgondozók. El vagyunk itt süllyedve, drága tiszteletes úr - nyílik meg a lelkük a mélyből. - Volt itt valamikor rendszeres istentisztelet, de hiába jött el a lelkész, az itteniek nem gyűltek össze. Kettőért pedig ide fáradni olyan messziről, Zsombolyáról nem érdemes. Mindig dolgunk volt az állatok körül, és olyanok lettünk, mint az állatok... Veress Dezső Vicérol jött, akárcsak Schmidtné Dani Anna. Ő meséli: Szüleimmel jöttünk el Vicébol, előbb Déva mellé, Szántóhalmára, majd onnan ide. Volt akkor még magyar tanítónő is a tanyán, de ő is csak románul beszélt a gyermekekkel. Aztán egy némethez mentem férjhez, a lányok nem is nagyon tudtak már akkor sem magyarul. Aztán a román pap nem eskette meg addig a lányokat, amíg oda nem tértek. Nehéz itt magyarul tanulni és magyarnak maradni. Ennyi munka után egy családban éjjel nem lehet magyarul beszélni... A magyarborzási Papp Józsit a blokkok mögötti sáros gazdasági udvarban találjuk. A beszélgetésben meg-megállva, már gondolkodva keresi a magyar szavakat... Asszonyom, gyermekeim is rományok - vallja hirtelen. - Két szép legényt adtam én is a rományoknak. Az én életemet tönkretette az ital, családomat a vegyes házasság - szakad fel belőle az őszinte vallomás... - Magyarborzáson ott él még az öreg édesanyám. Nem láttam már vagy húsz éve, nem hagyhatom az állatokat, a gazdaságot. Látják, erősen hűtlen gyermeke vagyok én Istennek és szegény anyámnak. Tiszteletes úr, ha Borzás felé jár, mondja meg neki, hogy tiszteltetem, és nagyon szeretem őket. Szegény anyám!...”

Megrendítő vallomások és fényképek sokasága Temes megye, de Mákófalva, Bürkös, Szászkút, Rákosd szórványban élő magyarjairól. Sokkolnak a szomorú sorsok, öregkori beismerések, felismerések. A valkányi Búzás Juli néni családja is már román, ő sem tud már unokájával magyarul beszélni. ”Mert az én vejem is romány, és sehogy sem engedte a családba a magyar szót. Azt mondta, hogy az o házában nem akarja hallani azt a handa-banda beszédet...”

Szórványélet, szórványmagyar sors itt és most, Romániában. A református missziót teljesítő teológusok tapasztalatait összefoglaló Vetési László és Sipos-Vizaknai Balázs szerkesztette Levélből idéztem részleteket el- és meggondolkodtató tanulságként, figyelmeztetőként. A cséplőgép által megcsonkolt tékozló fiú, a Borzásra, édesanyjának üzenő férfi életregénye ismét a költőt és gyönyörű versét juttatja eszembe: Szép hazámba ismerősök mennek / Jó anyámnak tőlük mit üzenjek?/ Szóljatok be földiek, ha lészen / Utazástok háza közelében...

Ferenczy L. Tibor, Háromszék, 2007-02-21

Menjen vagy ne menjen?

Arról vitáznak a Vártemplomban és az SzKT-ben, hogy menjen-e Tőkés László Strasbourgba vagy ne menjen. Helyesbítek: a vita még csak ott tart, hogy fölvegyék-e a főtiszteletű püspök urat az RMDSz listájára, vagy függetlenként induljon az EU- képviselői helyért.

A Mörfi Barátai Frakció nem foglal állást az ügyben, mert frakciónk – köztudottan – 'harmadik utas' politikát folytat. (Magyarán: tökmindegy, hogy ki megy Strasbourgba, a fontos dolgokat nem ott döntik el.)

A vasárnap esti tévéhíradóban a püspök úr nyilatkozatát hallhattuk, aki szemrehányást tett az RMDSZ-nek, hogy kiszorítósdit játszik a református egyházzal, úgymond az RMDSz elfelejtette, hogy az egyházak aláírásokat gyűjtöttek nekik ilyen-olyan alkalmakkor.

Tőkés László figyelmébe ajánlanám egy hét évvel korábbi megnyilatkozását, amikor főpásztori feddésben részesítette a Bihari Naplót, mert a napilap nem közölte a Nagyváradi Gyülekezeti Szövetség Elnöksége és a Nagyváradi Presbiteri Szövetség által az RMDSz-nek küldött állásfoglalást. A szerkesztőség többek között a zárómondat miatt tekintett el a dokumentum közlésétől. (Mely hangzott ekképpen: "Abban az esetben, ha javaslatunkat figyelmen kívül hagyják, kénytelenek leszünk felülvizsgálni az eddigi választásokon nyújtott maradéktalan támogatásunkat.") A BN részéről Szilágyi Aladár (a KREK volt főgondnoka, a lap akkori szerkesztője) válaszolt Tőkésnek. (Bihari Napló, 2000. okt. 4.)

Mint tudjuk, a bojkott beindult, de ennek ellenére az RMDSz nem maradt ki sem a parlamentből, sem a kormányból.

Még volt egy kabaréba illő jelenet, nem tudom, emlékeznek-e még rá. Néhány korabeli újsághírt idézek, röviden.

Szintén 2000-ben történt, hogy a kolozsvári Donát negyedi körzet RMDSz-gyűlésén Tőkés Lászlót jelölték államelnöknek, mondván: egyedül ő képviseli a leghitelesebben az erdélyi magyar közösség érdekeit (ez a 'hitelesség' a református egyházfiak múlt heti felhívásában is visszatér!). Tőkés elfogadta a jelölést, ha az SzKT dönteni fog arról, hogy elnökjelöltet állítson. (Szabadság, 2000. szept. 7.) Tőkés László kilépett a váradolaszi szervezetből és úgy döntött, hogy a kolozsvári belvárosiba iratkozik át (ha már ők javasolták, akkor legitimálni kell a dolgokat). Kiss Sándort, a Bihar megyei választmány elnökét megdöbbentette Tőkés kilépése és a megyei szervezetet ért kritika (miszerint a váradi szervezet "erkölcsileg és politikailag olyan mélyre süllyedt, hogy lelkiismereti okokból távozni kénytelen tagjai sorából"). (BN, 2000. szept. 7.; RMSz, szept. 19.; Szabadság, szept. 30.)

Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés (Katona Ádám alakulata, ha még tetszik emlékezni rá) fölkérte az SzKT-t, hogy támogassa Tőkés László elnökjelöltségét, mert ő "a romániai magyar nemzeti közösség érdekeinek fáradhatatlan harcosa és Románia egészének világviszonylatban legismertebb és legnagyobb tiszteletet élvező közéleti személyisége". (RMSz, 2000. szept. 8.)

Tőkésnek – akkor – ugyanúgy nem volt esélye Románia elnökének lenni, mint ahogy Frundának sem volt. Ámde: Frunda jó politikusként vitte végig a kampányt és sikerült néhány dologról meggyőznie a közvéleményt. Például arról, hogy az erdélyi magyarok nem akarják a hátukon elhordani Transzszilvániát Budapestre.

Frakciónk – az illetékesség határain túl, de a véleményszabadság határain belül – két okból támogatná Tőkés püspök strasbourgi vendégjátékát. Az egyik: legyen egyszer az övé a torta nagyobbik fele, hátha ezáltal oldódik egy kicsit a közéleti feszültség. A másik: ily módon két év halasztást nyer a KREK egyik fő gondja. Ugyanis: röpke három év múlva, 2010-ben lejár Tőkés László püspöki mandátuma, s mivel a zsinat már egyszer átírta a püspökválasztás szabályát (épp a Tőkés kedvéért; bővebben lásd: Krónika, 2004. máj. 14.), most nagyon úgy néz ki, hogy három év múlva vissza kell mennie Szilágymenyőbe, segédlelkésznek, ahonnan 1990- ben kiemelték. A strasbourgi két év alatt pedig csak történik valami, ami majd – vesd össze: deus ex machina – megoldja ezt a kínos helyzetet.

Emlékeztetőül: Tőkés négy mandátuma a KREK élén: 1990-1994, 1994-1998, 1998-2004, 2004-2010. Legutóbb Tőkés László 62:32 arányban győzte le Csernák Bélát, így újabb hat évig ő lett a püspök. (RMSz, 2004. okt. 23.)

Ha mi lennénk az RMDSz, akkor tennénk egy nemes gesztust: ha a főtiszteletű püspök nem lehetett államelnök, sem szenátor, legyen hát brüsszeli/strasbourgi delegátus. Hadd menjen, ha úgy vágyik rá, addig nyugodtan intézhetjük itthon a dolgainkat.

A Mörfi Barátai Frakció nevében,

Kuszálik Péter, Népújság, 2007-02-21

Zsarolással vádolják az RMDSZ-t

Tőkés László királyhágómelléki református püspök kampánystábja a héten feljelentést tesz a magyar kormánynál azzal kapcsolatban, hogy az RMDSZ saját érdekeire használja a magyar hatóságok által az erdélyi magyar oktatás támogatására kiutalt összegeket.

Szilágyi Zsolt volt RMDSZ-es képviselő 1996–2000 között, a püspök kampánystábjának elnöke és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) alelnöke tegnap sajtótájékoztatón elmondta, hogy „megengedhetetlen az a mód, ahogy az RMDSZ-vezetők felhasználják a magyar kormány által biztosított pénzt", ezért több erdélyi magyar szervezet fel fogja kérni a magyar kormányt, hogy indítson vizsgálatot az ügyben. „A magyarországi hatóságok nagyot tévedtek, amikor a Kelemen Hunor által vezetett Iskola Alapítványra bízták kezelés végett a pénzalapokat, mivel ez az RMDSZ zsebalapítványa" – mondta Szilágyi. A volt képviselő azt állítja, több bizonyíték van a birtokában arról, hogy „más célokra használják a magyar gyerekek oktatására szánt pénzt". Szilágyi szerint az RMDSZ csak akkor adja át a magyar kormány által biztosított 20 000 forintos támogatás kérésére a formanyomtatványokat, ha a kérelmezők nem támogatják aláírásukkal vagy különböző akciókban való részvétellel Tőkés László EP-jelölését. Szilágyi több megyéből megemlített eseteket, amikor „az RMDSZ aktivistái zsarolták és megfélemlítették Tőkés püspök támogatóit". A Kolozs és Bihar megyei RMDSZ-irodákban az aktivisták arról informálják az embereket, hogy a 20 000 forint az RMDSZ alapjaiból származik, és csak akkor kapják meg az összeget, ha nem támogatják Tőkés püspököt" – mondta Szilágyi. A püspök kampánystábjának főnöke felhozta még, hogy a helyi önkormányzatokban az RMDSZ tagjai „zsarolják" az embereket, Szatmár, Kolozs és Bihar megyét hozva fel példaként, ahol „az RMDSZ polgármesterei és alpolgármesterei figyelmeztetik a Tőkést támogatókat, hogy nem kapnak többé fűtéstámogatást". Tőkés László református püspök egy héttel ezelőtt jelentette be hivatalosan, hogy jelölteti magát az európai parlamenti választásokon. Tőkés hétfőn bejelentette, hogy kilépett a Kolozs megyei RMDSZ-ből és beiratkozott a Temes megyei szervezetbe, tiltakozva az ellen, hogy két egeresi RMDSZ-es tanácsost kizártak a szervezetből, mert a jelölését támogatták.

Hargita Népe, 2007-02-21

108 millión felül a weboldalak száma

A friss adatok szerint az internetes oldalak számának növekedés nem lassul, éppen ellenkezőleg, továbbra is meredeken ível felfelé. A teljes adat 108 millión felül van, januárban újabb kétmillió oldal jelent meg.

A Netcraft legújabb becslése szerint az internetes oldalak összesített száma a januári emelkedést követően nagyjából 108,8 milliót tesz ki, ami a folyamat további erősödését jelenti. Bár nem túl meglepő, hogy a weboldalak száma tovább növekszik, az már valamivel érdekesebb adat, miszerint a trend egyre inkább erősödik, pillanatnyi szünetet sem hagyva az újabb és újabb rekordok döntögetésében.

Az elmúlt hónapban összesen 1,93 millió új internetes oldal bukkant fel, ennyivel több hosztnevet regisztráltak a kutatócégnél. Ezzel gyorsan közelítünk a 110 milliós rekord felé, ami az internetezők számának gyarapodását és az érdeklődés erősödését jelzi. Ami a szervereket illeti, itt a Microsoft valamivel jobban teljesített, hiszen Internet Information Server csomagja révén 935 ezer újoncot avattak, míg az Apache Servers megoldásokra nagyjából 442 ezer friss oldal épít. A versenyben azonban a nyílt platform vezet, mégpedig nem is kevéssel: itt csaknem 64 millió áll szemben 33,8 millióval, a redmondi szoftvercég tehát a teljes piac mintegy harmadát tudta eddig megkaparintani.

Szakértők több területet emelnek ki, mint a népszerűség igazi mozgatórugóit. Ezek között természetesen megtaláljuk az internetes pornót, a kéretlen leveleket, azaz a spamáradatot, valamint az olyan sűrűn látogatott, népes bázisra támaszkodó portálokat, mint a YouTube, vagy a MySpace. Ahogy említettük, az érdeklődés nem lankad, éppen ellenkezőleg, hiszen a növekedés íve egyre meredekebb, ahogy újabb tömegek kapcsolódnak a világhálóra.

2007. február 19. 18:03, Hétfő - Gyurkity Péter

http://www.sg.hu/cikk.php?cid=50511

Hitvilág – Református egyházi kórusok találkozója Székelyudvarhelyen

A székelyudvarhelyi református kollégim kórusa Fotó: Bekö István

Ötödik alkalommal találkoztak február 18-án a székelyudvarhelyi református gyülekezetek kórusai. Hagyományosan mindig februárban látja vendégül szerre a soron következő közösség a három egyházközség dalosait, és a tavalytól bekapcsolódott a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Gimnázium kórusa is. Idén a Bethlen-negyedi gyülekezet templomába érkeztek az egyházi kóruséneklés küldöttei.

Farsang utolsó vasárnapján, a böjtfő első vasárnapját előkészítő bűnbánati hét előtt már az istentiszteleti kezdőének hangjainál érződött: rendkívüli az alkalom, vidáman csendül az énekelt zsoltárokon iskolázott hangokon: „Álld meg Úristen a Te népedet.”

Magasba emelte pillantásunkat a kérés, és egy gondolatnyit talán el is méláztam a különleges templomban.

Amikor 1994-ben híre kelt, hogy egy félbe maradt kazánházból Isten háza készül, otthon egy alakuló gyülekezetnek; az akkoriban nagyon fiatalokból álló, több mint 3000 tagot számláló közösséggel együtt örvendezett a város. 1995-től valódi istentiszteleti hely, és az ott imádkozók hangján mélyebbről hallatszik: „Az Úr énnékem őriző pásztorom.”

A napi ige a meghívásról, és annak elfogadásáról szólt. Hegyi Sándor szombatfalvi lelkipásztor beszédében elemezte a meghívásra adható választ: „Odatartozom, hívnak de…” Tetszés szerint folytatható a gondolat: rendezem először a magam dolgait… Majd, ha… Eszerint lehet ráérős, közömbös, rest a válaszunk. Milyen a félhit, a vallásoskodás? Buzdított: álljunk a helyünkre ebben a világban, oda, ahová tartozunk, és lesz módunk, okunk arra az örvendezése, amelyre keresztyénként Isten meghívott. A jelenbe hozva a hívást: örvendezzünk a kórusokkal is.

A találkozó egyik fénypontja Gede Ildikó belvárosi tiszteletesasszony Szenczi Molnár Albertről szóló előadása volt. Amely egy lélekből fakadó elmélkedés volt a zsoltárfordító, nyelvújító, erdélyi származású Károly tanítványról. Akinek célja az volt:”úgy élni, hogy meggazdagodjanak általa mások. Szenczi Molnár Albert alakja naplója alapján is megjelenítődött. A 150 zsoltárt mindössze kilencven nap alatt fordító buzgósága, küzdelmes és odaszánt élete Ildikó asszony átélt tolmácsolásában sokakat leültet az életmű további tanulmányozására, vagy elküld a Ráday utcai könyvtárba, hogy szemügyre vegyük az első magyar műfordító kezeírását, amint Rákóczy Györgynek ajánlja műve egy példányát.

De, ha egy-egy szál virággal több lesz a Házsongárdi temetőben található sírján, attól is ékesebben csendülhet a zsoltár magyar szava közösségeinkben. Ezt a buzdítást, a virág-vivőt, Gede Ildikó után itt, most továbbadom olvasóinknak is.

És Berde László tiszteletes úr azt is elmondta, hogy a 280 éve elhunyt Beethowen emlékének adózva, ez a találkozó az évfordulós emlék jegyében is zajlik.

A belvárosi gyülekezet kórusának vezetője Mészáros Ildikó nyugalmazott zenetanár. Tőle kérdeztem - mert a református kórustalálkozó múltja egybeesik az ő „újjászületett” tevékenységével, mert mint karvezető akkor került az egyházi kórus élére - mit jelent a kisközösség életében ez az évenkénti találkozási alkalom?

Célt, amelyre külön is készülnek. Bár, főleg szórványvidékre gyakran ellátogatnak énekükkel, ez a találkozó rendszerességet, és ennek örömét hozza a tagok életébe. És mert egyházközségről egyházközségre körbejár a szervezés is, bepillanthatnak időről-időre a másik közösség templomi életébe is. Barátságok alakulnak, közös célok fogalmazódnak, teljesülnek, és a karvezető személyes életébe is felüdülést, megnyugvást hoznak az egybecsendülő dallamok. Míg őket hallgattam Tompa Mihály szavait betűzgettem magamban:

„Így zeng a szó mennyekbe szállva

Karöltve a kérés, a hála:

S oh, van még sok, sok!... rejtve mélyen”

A szombatalvi kórus tizennégy éve alakult. Vallják: „Sátoros ünnepeken, imahéten, történelmi és társadalmi ünnepeinken templomunkban mindig énekelünk. Inkább egyházi kórusműveket tanultunk meg, de világi és klasszikus darabokat is énekelünk.”

Szakács Annamária zenetanárnő-karvezető félmozdulatára felhangzott a Csángómagyar kesergő kórúsmű változata, amelyet Berkesi Sándor debreceni karnagy dolgozott fel. A templomban sokan meghatódtak az ismerős dallam négyszólamú hangzásától.

A Stabat Mater már az elkövetkező böjtfői időszakra hangolt.

A Baczkamadarasi Kis Gergely Református Gimnázium kórusát jelenlétével támogatta az iskola igazgatója, Tőkés Zsolt is. Deák Szidónia vezényletével, trubadúr dallam, Liszt Hajnalozója pendítette a daloskedvű diákokat a délutáni együtténeklés kezdőhangulatára is.

A házigazda Bethlen Gábor kórus tíz éves. Egy hónap alatt két ünnepségre s készültek. A március 18-ra tervezett jubileumi találkozóra visszavárják azokat, akik éneklésüket szeretik. Karvezetőjük, Máthé Olga nyugdíjas zenetanárnő, kántornő. Több mint hatvan kórusművet tanultak meg az elmúlt évek alatt. Ők az Örömódát németül is elénekelték ezalkalommal. Beethowen dallamait a négy kórus együtt szólaltatta meg végezetül.

Ez a fasangbúcsúztató vasárnap maradandó közösségi élményt hozott vendégek és vendéglátók életébe templomban és azon kívül egyaránt. Vidám beszélgetéssel, szeretetvendégséggel zárták, máris tervezve a soron következő találkozási alkalmat.

Molnár Melinda, Erdély-ma-2007-02-20, http://erdely.ma/eletmod.php?id=22585

Jövőképtelenség

Naiv vagyok, azt hittem, hogy az Európai Parlamentben olyan magyar képviselőkre van szükség, akik a kétszeres trianoni amputációk után csonka-bonkává tépett-töredeztetett magyarság alapvető érdekeit képviselni és megjeleníteni tudják, mi több, együttesen még a magyarságából kivetkőző magyar politikai vezérkar nemzetellenes ártalmasságát is mérsékelni képesek. E-parlamenti képviselőket képzeltem el, s hogy a tőlünk megtagadott közösségi jogok, mint amilyen az erdélyi tömbmagyarság számára a területi autonómia, a szórványban, szigetben élők számára a kulturális autonómia valósággá válhatnak, a személyi szabadságjogok kiegészülhetnek közösségi jogokkal, s ebben a mi Strasbourgba küldött karizmatikus személyiségeink, a nagy tekintélyű, nemzetközileg ismert, „húzó” emberek szót tudnak érteni, egyeztetni tudnak azokkal, akik ismerik vagy éppenséggel gyakorolják a katalán, a baszk, az ír, a dél-tiroli s a többi autonómiát.

Tudom, az indulat rossz tanácsadó. Most, szombat óta mégis belegabalyodom abba a gubancba, hogy a marosvásárhelyi SZKT-ülés minősíthetetlen szövegelése után nekem, mint RMDSZ-alapító tagnak lehet-e még helyem ebben a szervezetben, vagy utasítsak vissza egy olyan szövetségben való részvételt, amelynek vezérkara (tisztelet a kevés kivételnek) olymértékben eltávolodott attól, amit én magyar érdekképviseletnek véltem, hogy én annak közvetve sem lehetek részese. Magyarán: képtelen a romániai magyar nemzeti közösség leglényegesebb ügyeinek a felvállalására és képviseletére, de arra alkalmas, hogy retrográd képződményként a hatalomhoz való szánalmas ragaszkodás hevületében a magyar közösség számára egyértelműen káros döntések orákuluma legyen.

A református egyház vezetése ellen most kijátszott kártya ugyanis a szövetség vezérkarának morális válságát is jelzi. Nincs nemzeti minimum, nincs nemzetstratégia, nincs jövőkép, megdöbbenve érzékeljük, hogy nyelvüket éppen az egyházon köszörülve a diktatúra egyházellenes eszköztárából származó kellékeket és fogalmakat használnak. A hideg kirázza az embert, ahogy a Szablyás Bocskai felekezetét oktatják, akár szövegkihagyásos fordulatokkal is, hogy az egyház ne politizáljon, mert bukaresti nagyjaink sem szólnak bele a püspökválasztásba.

Néhány nappal ezelőtt még úgy véltem, hogy a kocka nincs elvetve.

A kocka el van vetve, és majd arra alkalmas időben a szavazatok döntenek. Volt még tájainkon olyan helyzet és állapot, hogy a nép szava Isten szavaként érvényesült.

Például ’89 decemberében, amelyet most olyan „múltként” aposztrofálnak, amely nem alkalmas uniós képviseletre, mert a fiatalítás és a jövő a fontos.

Csak Tőkés püspök öregedett volna meg?

Sylvester Lajos, Háromszék, Erdély-ma-2007-02-20, http://erdely.ma/jegyzet.php?id=22573

Aláírásgyűjtés Kézdiszéken

A kézdiszéki polgári szervezetek egy hete kezdték meg az aláírásgyűjtést Tőkés László püspök európai parlamenti indulásának támogatására – tudtuk meg Fekete Károlytól, a kézdiszéki aláírásgyűjtéssel megbízottól, aki azt is közölte, hogy Felső-Háromszéken ötezer támogató aláírás összegyűjtését vállalták. Tegnapig Kézdiszék falvaiban kétezer aláírás gyűlt össze, a kézdivásárhelyi íveket a hét második felében összesítik.

Kézdiszéken az RMDSZ-nek március 5-ig tizenkétezer támogató aláírást kell összegyűjtenie. Hogy eddig mennyi gyűlt össze, még nem tudni, de a szervezők szerint jó ütemben haladnak. Igen, mert hatalmas lépéselőnyben vannak, a státusiroda és az RMDSZ-székház ugyanazon helyiségben található, és ha nem is kötelezik az oktatási támogatásért oda fordulókat, hogy aláírják, mindenkitől megkérdezik, az RMDSZ-listára adja-e kézjegyét. Kevesen mernek nemet mondani. Középiskolákban is gyűjtenek aláírást, például a Református Kollégiumban nem Tőkés Lászlónak, hanem az RMDSZ-nek. A Maassluis Nyugdíjasklubban szintén. A tagság zöme az RMDSZ-listát írta, írja alá, de akadt, aki nemet mert mondani.

Vidéken agresszívebben gyűjtik az aláírásokat. Például Kézdiszentléleken azzal ijesztgetik a háborús veteránokat, hogy ha nem az RMDSZ-es listát írják alá, elveszítik a járadékukat. És hazudnak szemrebbenés nélkül, mocskolják a püspököt a hűséges pártkatonák. Azzal ijesztgetik a falusi embereket, hogy végveszélybe kerül a magyarság ha netalán a püspök úr EP-képviselő lesz. Tamás Sándor, az RMDSZ kézdivásárhelyi elnöke is kényes helyzetben van, hiszen az ellen kell fordulnia, akinek politikai karrierje kezdetét köszönheti, aki kiemelte az ismeretlenségből és közéleti tanácsosává nevezte ki.

Iochom István, Háromszék, Erdély-ma-2007-02-20, http://erdely.ma/hatranyban.php?id=22572

A csírájában fojtogatás bajnokai

„Csírájában kell elfojtani a próbálkozást!" - adta ki az „értékes útmutatást" Vöröstói elvtárs, aki Elena Ceausescu akadémikusnő boszorkánykonyhájában tanulta ki a szakszerű kinyírást és a kommunista típusú méregkeverést.

Füttyentésére a több mázsás súlyú romániai magyar szövetség ringbe lépett, és durván püfölni kezdte a még csak pehelysúlyú erdélyi magyar másként gondolkodást. Meg sem várva a meccs kezdetét jelző gongütést.

Fittyet hányva arra, hogy a magyar ellenzék nem vele, hanem a mindkettőjüket fenyegető többség képviselőivel akar bunyózni. Fittyet hányva arra, hogy igazi ellenfele meg sem érkezett a szorítóba.

Első menet. Kelemen elvtárs, aki a romániai magyar szövetség kampányfőnöke, de az Iskola Alapítvány nagyhatalmú vezetője is egyben, villámgyorsan bevitette az első övön aluli balegyenest. Azt az űrlapot, amelyet a világhálón is letölthet a romániai - ha magyar - csak feltételekkel adatta oda az érintetteknek. Pontosabban, azt mondatta a jóhiszemű magyar birka-szavazóknak, hogy csak akkor kaphatják meg a sokszorosítható pályázati űrlapot, ha előbb aláírnak az egypártrendszer haszonélvezőjének.

Második menet. Markó elvtárs, - aki annak a marosvásárhelyi Igaz Szónak volt a szerkesztője, mely kiadvány Nicolae Ceausescu elvtársról zengedező, nyalós dícshimnuszairól lett hírhedt, - Tőkést Lászlót múltnak nevezte. Figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy Temesvár hősét, hogyha múltnak állítja be, akkor Vöröstói elvtárs és az egész RMDSZ-bagázs egyenesen a pattintott diktatúrából való. Vagy még pontosabban abból a kommunizmusból, amelyet Tőkés László segített egykor lebontogatni.

Harmadik menet. Nagy elvtárs, az RMDSZ európai parlamenti jelöltlistájának vezetője éjjel felzokog álmából. Majd odamászik számítógépéhez, és azt írja a blogjába fájdalommal eltorzult arccal, hogy kár, hogy a romániai magyar közéletben nincsenek politikai viták, sem politikai konfrontációk. Azt nem tudni, hogy Nagy elvtárs a kommunizmus idején melyik iskolában koptatta a padot, de az megdöbbentő, hogy nem tudja, hogy a diktatúrákban nem szoktak politikailag vitatkozni. Csak ütni.

Negyedik menet. Kisvárosom polgármesteri hivatalának takarítónőjét útra tették. Egy jó marék aláírásgyűjtő ívvel a hóna alatt támogatói kézjegyeket gyűjtöget, annak az RMDSZ-nek, amelynek hívei településemen már évek óta egyetlen egy bani tagsági díjat sem fizetnek, és annyi közük van már csak a romániai magyar egypártrendszer gnóm-szervezetéhez, mint nekem az Al-Kaidához. Adólejeinkből működtetett tanácsunk seprűs alkalmazottját, pártja érdekében, tulipános polgármesterünk munkaidőben dolgoztatja.

Ötödik menet. Felvilágosult elméjű postás barátunk, akinek úgy kell az RMDSZ, mint elhunytnak a nyugdíjasok önsegélyző egyesülete, mély fájdalommmal tudatta velem, hogy ő is aláírt már az erőszakszervezetnek. Főnökasszonya, aki polgármesterünk hites felesége, ellentmondást nem tűrő mozdulattal dugta az orra alá a romániai magyar szövetség ívét, miközben az újságkihordó memóriáját azzal frissítgette, hogy az EP képviselői jelöltlista első helyezettje: pont a román postát irányító „Nagy" miniszter.

Hatodik menet. Erősen vallásos lelkületű és polgári érzelmű, könyvesboltot vezető ismerősőm sóhajtozva ismerte be, hogy ő is aláírt már e földi hatalomnak. Azt a kicsi szobát, melyben a magyar szellem javait árulgatja, a polgármesteri hivataltól béreli. Ezért, amikor a polgármester átküldte hozzá az aláíró íveket, melyeken tulipános jelöltek vannak, nem mert ellenállni a nyomásnak. Félt, hogy nemcsak a helyiségből teszik ki, de – fedél hiányában – egyetlen kenyérkeresetét is kiüthetik a kezéből.

Hetedik menet. Ezek után, aki még egy porszemnyit is hisz ennek a „megfojtós" bandának, annak okulására, külön elmesélem a nyárádmenti fojtogatás egyik fekete öves hősének igaz történetét. Ez az ember egykor RMDSZ választmányi tag volt. Kiállt a szervezetből, majd függetlenként futott, de nem jutott be a helyi tanácsba. Ezek után megint visszaállt a szervezetbe, de ezúttal kiesett az előválogatáson. Viszont függetlenként szintén kiesett. De mára a tulipánosok kézjegyvégrehajtója lett.

Itt tartunk most. A mérkőzésnek még igencsak az elején!...

Meccsen kívül. Bocskai István, erdélyi fejedelmünk születésének az 50. évfordulóját ünepeltük a napokban. Pontosan azon a napon, amikor a romániai magyar utódkommunista szövetség Központi Bizottságának tagjai habzó szájjal ostorozták erdélyi református egyházunk vezetőit. És rajtuk keresztül egyházunkat is.

Azt az egyházat, amelyért a magyarok Mózese annyiszor kulcsolta imára a kezét. Amelyért Bocskai István annyiszor szállt hadba fegyverrel a kezében. Hiszen jól tudta, hogy egyházunk mindenkor őriző pajzsa a nemzetnek. Ezért nem támadni, hanem meghallgatni és védelmezni kell azt minden időben.

„Isten áld meg a magyart!" - énekeljük nemzeti imánkat és 93. református zsoltárunkat, mindenkor megtartó hitünk köré tömörülve.

Miközben lelkészeink felemelt kezei felől várjuk az áldást. A csírájában fojtogatás mesterei vajon honnan?

Megint jönnek a békepapok? Azokra alapoznak?

Csíki Sándor, Megjelenés előtt az Európai Időben, Erdély-ma-2007-02-20, http://erdely.ma/jegyzet.php?id=22563

Jól jönne a hideg zuhany?

Okos enged, szamár szenved – szokás mondani a civakodó gyerekeknek, ám a kicsik nemigen hallgatnak a jó szóra. Mert van dac is a világon, s miért pont én engedjek ő teszi fel a kérdést mindenik fél. Nos, ebben van az igazi nagyság, tudni kell, mikor kell engedni. No, nem kisgyerekre értjük ezt, hanem, képletesen bár, de a politikára. A Markó Béla által „hatalmasként” min-sített RMDSZ akkor lenne igazán hatalmas, ha odafigyelne más véleményekre is, és vezetői, esetünkben a SZKT olyan döntést hozott volna, amely megteremtheti a nemzeti egységet az erdélyi magyarság berkeiben.

Tulajdonképpen már a szakadás is az RMDSZ csúcsának kompromisszumra való készsége híján jött létre. Most aztán markológéppel mélyítettek az árkon.

A szombati tanácskozáson demagóg módon szembeállították az Erdélyi Református Egyházkerület 2003-ban született józan döntését, mellyel megtiltotta papjainak a politizálást, azzal a mostani józan állásfoglalásával, mellyel az erdélyi magyar nemzeti egység létrejöttéhez vezető nagy lépésre igyekezett ösztönözni az SZKT-t. Mert a pap csak gondozza a hívek lelkét, a politizálást meg bízza az RMDSZ-re, mondják. Igen ám, de véleményt mégiscsak nyilváníthat! S mint ahogy azt Sógor Csaba jelezte, az egyházkerület éppen az erkölcsi válság kapcsán érezte feladatának a megszólalást.

De az RMDSZ köszöni szépen, jól van, nagyon jól tudja, mi kell a népnek, az dolgába bele ne szóljon senki, a vezetőség kitűnően végzi munkáját, a közelgő kongresszuson visszaválasztják az elnököt, aki már tizennégy éve atyáskodik az erdélyi magyarság fölött. Valahogy így fest a szövetség hozzáállása.

Az európai parlamenti választások kapcsán megjegyeznénk, ha a politikából mérkőzést kreálnak, annak győztese nem lehet, csak vesztese. S a baj az, hogy a vesztes nem egy-két személy, hanem esetünkben az erdélyi magyarság. Az ilyen nagy közösséget érintő konfrontáció esetén az emberi hiúságot valakinek fel kellene adnia, mert kudarc esetén ki viszi el a balhét?

Összefogással három helyet is megszerezhetne az erdélyi magyarság az Európai Parlamentben, de széthúzással lehet, hogy egyet sem. Az lenne az igazi lecke, ha a függetlenként induló Tőkés László bejutna, s az RMDSZ nem. Lehet, egy ilyen hideg zuhany kijózanítaná a tömegektől igen elszakadt RMDSZ-vezetőket, hogy a hazai választásokra felócsudjanak.

Szekeres Attila, Háromszék, Háromszék, Erdély-ma-2007-02-19, http://erdely.ma/jegyzet.php?id=22535

Jóváhagyta Tőkés indulását az SZKT

1989. nyarán Romániában egy diktatúra megbukott és az ország kilépett a szövetségi rendszerből, kezdte elnöki beszámolóját Markó Béla az SZKT és a SZET szombati együttes ülésén. Azt is megállapította, hogy a romániai politikai élet erkölcsi válságban van, melynek következtében átrendeződő-félben a viszonyok. Az elnök szavai az SZKT által szentesített jelenlegi erdélyi magyar helyzetre is vonatkoztathatóak, az SZKT döntésével ugyanis – az egyik felszólaló szerint – az egység köré szerveződő beszédmód ezennel megbukott, melynek következtében egyelőre felbecsülhetetlen számú erdélyi magyar – egy része egyházával együtt – kivonulni kényszerül a sokak által diktatórikusnak tartott „szövetségi rendszerből”, így pedig a viszonyok valóban átrendeződő-félben vannak az erdélyi magyar erkölcsi-politikai válság közepette.

„Soha ekkora szükség az egységre nem volt, mint most” – hangoztatta Markó Béla, majd elmagyarázta, ez alatt azt érti, hogy a meglévő RMDSZ-listát kell minél egységesebben elfogadni, mert az RMDSZ nem akkor lesz részese a politikai-erkölcsi válságnak, ha az erdélyi magyarság által felvállalható lista helyett pártlistát állít, hanem akkor, ha enged a „látszólag a közösségen belülről jövő megosztási kísérleteknek.”

„Az egyház inkább közösségünk lelki nyomorúságával foglalkozzon”

Az „egységbontók” ostorozása közben az elnök nekiesett a református egyháznak is. „Az egyház érdekében szólva” visszautasította az Erdélyi Református Egyházkerület Elnökségének és Esperesek Kollégiumának az állásfoglalását, s úgy vélekedett, „az egyháznak inkább a közösségünk lelki nyomorúságára kellene odafigyelnie”, rámutatva, a felhívás különben is „csak egyetlen egyházkerület véleménye.” Hiba az RMDSZ-nek megmondani, hogyan szervezze meg magát, hiszen az RMDSZ se szól bele, ki legyen a püspök, fogalmazott Markó, majd burkolt fenyegetésnek is felfogható kijelentéseket tett. Először azt állította, nem ő ítélkezik az egyházkerület elnöksége felett, „tegyék azt meg a papjai”, ezt követően pedig azon meggyőződésének adott hangot, hogy ez a „botlás” nem befolyásolja az RMDSZ-nek az egyházhoz való viszonyát a továbbiakban. Önigazolásképpen részletet olvasott fel ugyanazon egyházkerület ugyanazon elnökségének négy évvel ezelőtti nyilatkozatából, melyből az csendült ki, hogy az egyház visszautasítja a politizálást. (Ezt a maga során az egyik felszólaló tette helyre, mondván, a határozat azt tiltja, hogy lelkészek fizetett politikai állást töltsenek be, Markó tehát alaptalanul próbált ellentmondást láttatni a két dokumentum tartalma között.)

„Ahol a párt szakad”

„Ott állunk, ahol a part vagy a párt szakad” – intette a jelenlevőket Kónya-Hamar Sándor képviselő, aki Markó azon kijelentésére, hogy nem a múltat kell Brüsszelbe vinni azt válaszolta: de tanulni lehet belőle, példaként az 1867-es Kiegyezést említve.

Borbély László miniszter visszautasította Kónya meglátását, megosztva a hallgatósággal afelett érzett megdöbbenését, hogy az RMDSZ mennyi mindent tett az elmúlt években, Tőkés László figyelmébe pedig azt ajánlotta, hogy ne a palástját használja, ha politizálni akar (az oktatási támogatások felhasználásáról nem ejtett szót).

Eckstein-Kovács Péter szenátor a magyarországi társadalom kettéosztottságának veszélyét felelevenítve arra kérte az SZKT-t, hagyja jóvá a listát, de engedélyezzen egy kiskaput a szövetségi elnöknek, hogy később a megfelelő tárgyalások után módosíthassa azt, de Frunda György ülésvezető egy cinikus viccel elütve a javaslatot, nem bocsátotta szavazás alá azt.

Verestóy Attila szenátor azt üzente Tőkés Lászlónak, a szentek az égben vannak, és bármilyen palástja is legyen, ők nem hajlandók senkit közéjük emelni.

László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök zsarolásnak nevezte az Erdélyi Református Egyházkerület felhívását, melyet Sógor Csaba szenátor vett védelmébe, kiállva az egyház azon joga mellett, hogy erkölcsi kérdésekben megszólalhasson. Emlékeztette az egyház vezetőinek megnyilatkozása ellen felszólalókat: „biza mi is bele-beleszóltunk a civileknek és az egyházaknak való pénzleosztás mikéntjébe.”

Toró T. Tibor figyelmeztette a jelenlevőket: joguk van figyelmen kívül hagyni neves közéleti szereplők és a református egyház véleményét, de ezentúl nemzeti egységről nem, csak pártegységről lesz joguk beszélni. Megpróbálta tudatosítani az SZKT-ban, hogy a pártlista elfogadásával rátérnek a konfrontatív politizálásra nemcsak azokkal, akik másként gondolkodnak, de addigi természetes szövetségesükkel, az egyházzal is.

Nem tértek ki

Zárszavában Markó Béla zavaros párhuzamban a helyzetet ahhoz a játékhoz hasonlította, amikor két autó száguld szembe egymással, de utolsó pillanatban kitér az, „aki fél vagy akinek több esze van.” Mi nem ülünk ilyen autóban, mert ha így lenne, politikailag megölnénk magunkat, próbált kievezni a hasonlatból az elnök. Végezetül azon meggyőződésének adott hangot, hogy az RMDSZ-t nem lehet eltaposni, a református egyháznak pedig agitálás helyett inkább Tőkést kellett volna felkérnie, hogy ne induljon.

Az SZKT pedig, hiába mondta nekik Markó Béla, hogy az RMDSZ csak akkor tud erős lenni, ha nyitott, és az erdélyi magyarság egészét képviseli, 87 mellette, 2 ellene (Toró T. Tibor és Bakk-Dávid László, az EMK küldötte) és 7 tartózkodással megszavazta az eredeti listát, s ezáltal Tőkés László függetlenként való indulását az Európai Parlamenti választásokon.

Bagoly Zsolt, Részlet az Erdélyi Napló február 20-án megjelenő összeállításából, Erdély-ma-2007-02-18, http://erdely.ma/hirek.php?id=22516

XV. Mátyás Napok

Szerdán, február 21-én 18 órakor zenés áhítat a Kétágú templomban. Horváth Ágnes, a firenzei Marsilio Ficino Társaság elnöke Vitéz János püspökre és Hunyadi Mátyás fiatalságára emlékezik. Széman Csilla széki népdalokat énekel, majd a „Matthias Rex – emlékhely a szülőhazában" amaryllis-projektet László Bakk Anikó, a Mátyás Napok kezdeményezője mutatja be.

Házigazda az Alsóvárosi Református Egyházközség.

Szabadság-2007-02-20

Négyéves az Agnus rádió

Játékos, interaktív rendezvény keretén belül ünnepelte négy éves születésnapját az Agnus rádió szombaton délután a Báthory István Elméleti Líceum dísztermében. A farsangi időszakra való tekintettel nem maradhatott el a móka és kacagás, tombola és természetesen a születésnapi torta sem.

Adorjáni László, a rádió igazgatója köszöntötte a jelenlevőket. – A rádió mi vagyunk: nem csak a stúdióban dolgozók, hanem a hallgatók is – mondta. – Ezért most mindazokat ünnepeljük, akik hűséges hallgatói a műsorainknak – tette hozzá. Jenei Tamás református lelkipásztor rövid áhítata során elmondta, hogy a rádió kis csapatának egyedül, segítség nélkül kellett átverekednie magát a nehéz, kezdeti időszakon. Már sokszor feladhatták volna a harcot, de mégis mindig úgy gondolták, hogy az embereknek szükségük van Isten igéjére. Az áhítat kezdetén és végén a Kolozsvár – Alsóvárosi vegyes kar énekelt. Jancsó Miklós színművész ajándékként néhány fiatalkori rádiós történetét „adta át" az ünnepeltnek, majd Adorjáni Eszter és Panna gyönyörű Telemann Duója következett. A kicsit komolyabb bevezető rész után a közönséget is bevonták a műsorba. Csoportokba tömörülve álarcokat kellett készíteniük, valamint megadott szavakkal ötletes műsorcímeket kitalálniuk. Fiatalok és idősebbek együttműködve ötletesebbnél ötletesebb maszkokat készítettek, amelyet rövid kis versikével vagy énekkel mutattak be. Nagy Ibolya komolyzenei vetélkedőjén a vallástanárképző vegyes karának CD-jét lehetett megnyerni.

Adorjáni Lászlótól azt is megtudhattuk, hogy miért közvetít néha csendet a rádió a hallgatók nem éppen nagy örömére. Kiderült, hogy ezért is a technika ördöge a felelős, hiszen áramingadozáskor a számítógépek kicsit „megbolondulnak". Hajnalban senki sincs a stúdióban, így megesik néha, hogy a csend „beszél" az Agnus rádió hullámhosszán – szólt a magyarázat.

D. I., Szabadság-2007-02-20

Ki fog minket képviselni Európában?

A lehető legrosszabb helyzet alakult ki az európai parlamenti választások előtt a magyar képviselet szempontjából. Úgy tűnik, hogy az a változat ölt testet, amelyektől ezeken a hasábokon már próbáltuk óvni az erdélyi magyarságot, ti. hogy az RMDSZ listája ellenében Tőkés László református püspök független jelöltként indul, ami azzal fenyeget, hogy a legfontosabb tényező, maga az erdélyi magyar választópolgár két szék között a pad alatt, azaz európai képviselet nélkül marad.

Úgy tűnik, ez az ár sem kevés személyes ambíciói kielégítéséhez a nagyváradi főpapnak, aki az önjelöltségét elutasító testülettel szemben zsarolással felérő állásponttal válaszol. Egyenesen felháborító az a demagógia, ahogy Tőkés püspök és hívei a magyarság érdekeinek képviseletét egyedül önmaguknak vindikálnák, miközben feláldozzák azt a személyes ambícióik oltárán.

Olvasom, és nem hiszek a szememnek, hogy magukat komoly politikai elemzőnek tartó személyek az RMDSZ-t teszik közvetlen felelőssé a kialakult helyzetért, amikor egész egyszerűen nem adtak lehetőséget rá, hogy másként döntsön. Avagy miként határozhatott volna a szövetség Tőkés felvételéről a jelöltlistára, miután eredetileg nem tiltotta meg, hogy a püspök jelentkezzen, ám akkor az nem tette meg? Avagy Tőkés László személye szabályok és törvények feletti, csupán ismertsége és tekintélye révén? Ezt látszanak inszinuálni a határon inneni és túli "levelezők".

Látom és nevetésre késztet a megállapítás, hogy a Tőkés EP- jelöltlistára felvételének elutasításával az RMDSZ a baloldali ideológia mellett tette le a garast, mert ekkora blődséget már rég az ideje nem volt alkalmam olvasni, legfeljebb azoktól, akik újabban valamiféle jobboldalinak titulált egységet próbálnak összeeszkabálni. Tudtommal az RMDSZ egyelőre az Európai Néppárt, azaz egy konzervatív értékeket valló alakulat tagja, ami minden, csak nem baloldali. Kétségtelen, hogy az RMDSZ tagjai közül sokan vallanak baloldali nézeteket, ám igen erős szabadelvű frakció is működik benne, s bizony nem hiányzik a konzervatív vonal sem. Még érdekesebb azonban, hogy az RMDSZ állítólagos baloldaliságának kiemelése azért szükséges, hogy az ellenzékét kereszténydemokrata- konzervatívként állíthassa be, ami szintén hamis kép, mert elégedetlenségük nyilvánvalóan nem ideológiai természetű, hanem többnyire személyes frusztráltságból fakad. Akárcsak a frisskeletű jobboldaliság ideológusaié. Legalább ez utóbbiaknak illene azonban tudni, hogy álláspontjukkal kinek a malmára hajtják a vizet!

Mindemellett az, hogy a magyar EP-képviseletet veszély fenyegeti, az RMDSZ felelőssége is. Az ugyanis, hogy a szövetség most ebbe a csapdába került, amelyben nem születhetett jó döntés, annak az ügyetlen politikának is köszönhető, amellyel a szövetség a disszidenseket kezelte. S most nem arról van szó, hogy személyeknek kellett volna elvtelen engedményeket tennie, ám tétlenül nézte, amint a naiv és befolyásolható emberek eltávolodnak a szövetségtől, s hitelt adnak a demagógiának. A tényleges esélyek mellett szóló józan érveléssel őket kell újra megnyerni. Hogy az EP-választás nyertesei lehessünk.

Bálint Zsombor

Népújság-2007-02-20

"Az erdélyi magyarság sorsa nem kamaszjáték"

A levélírók eltévesztették a címzettet

Mint tegnapi lapunkban olvashatták, a hét végi Szövetségi Képviselők Tanácsa zöldutat adott az európai parlamenti választásokra az Operatív Tanács által összeállított listának. A szavazást megelőző vitában felmerült az RMDSZ és az Erdélyi Református Egyházkerület közötti konfliktus annak kapcsán, hogy az egyházi vezetők felszólították az RMDSZ-t, hogy ha nem változtatnak a listán és nem teszik a második helyre Tőkés László püspököt, akkor híveiket arra fogják buzdítani, hogy a függetlenként induló Tőkést támogassák. A hozzászólók döntő többsége kiállt az RMDSZ mellett, de elhangzottak elmarasztaló vélemények is. Ezekből közlünk az alábbiakban.

– Az egység pártján állunk, de nem ultimátumokkal –, mondta egyebek mellett Puskás Bálint a Kereszténydemokrata Mozgalom nevében. Véleménye szerint a Székely Nemzeti Tanács plagizálással olyan kérdésben kéri ki az emberek véleményét, amire előre tudja a választ. Mint mondta, az egység pártján állnak, de nem ultimátumokkal. Lakatos Péter szerint a "püspöki kollégium pöröllyel akar politikai tőkét kovácsolni".

"A püspöki palástot ne használja politikai célokra"

Borbély László Tőkés László indulását kamikaze akciónak nevezte, mert nem fogja megkapni a 360 ezer szavazatot, amit egy független jelöltnek össze kell gyűjtenie. "Egy dolog sikerülhet, hogy nem lesz magyar képviselet Brüsszelben". Felemlegette, hogy Tőkés 2000-ben és 2004-ben is "teljes mellbedobással" biztatta híveit, ne szavazzanak az RMDSZ-re, s felkérte, a püspöki palástot ne használja politikai célokra. Kijelentette: mindenki tegye a dolgát.

Verestóy Attila szerint "van egy nyugodt többség", amely ott áll az RMDSZ mögött, s ha nem volna az 5%-os küszöb, nem kellene aggódni a független jelölt miatt. Véleménye szerint "a szentek az égben vannak, s viseljen akármilyen palástot, a földi ember felelősséggel tartozik a magyarságnak".

Szabó Ödön kijelentette: jó a lista, mert fiatalok vannak rajta. Tőkés Lászlóra nem lehet számítani, mondta, mert az elmúlt választásokon nem az RMDSZ-re, hanem egy bolgár és egy horvát jelöltre szavazott. Brüsszelben a jövőről, az egységről kell beszélni, nem nosztalgiázni, mert "a keresztes háborúk több száz éve véget értek".

"Az RMDSZ esetleg pártegységről beszélhet"

Toró T. Tibor szerint senki sem kérdőjelezi meg az RMDSZ-vezetés jogát, hogy azt jelöljön, akit akar. "Joga van nem odafigyelni a különböző jelekre az erdélyi magyar társadalom jelesei részéről, joga van semmibe venni az EMNT törekvéseit, lefitymálni az Erdélyi Református Egyházkerület levelét, joga van, hogy ne hallgassa meg Sólyom László intését, hogy ne figyeljen oda jeles értelmiségiek szavára, de a felelősség is a döntőé". Az RMDSZ, mint mondta, a konfrontatív politikát választotta az egyház vezetőivel és azokkal, akik másként gondolkodnak. Ilyen körülmények között nincs joga egységről beszélni, esetleg pártegységről.

Eckstein Kovács Péter, aki elégedetlen volt, mert szerinte azért nem került fel a jelöltlistára, mert liberális, azt javasolta, hogy fogadják el ugyan az Operatív Tanács listáját, de hagyjanak egy kiskaput, adják meg a lehetőséget Markó Bélának, hogy Tőkés Lászlóval tárgyaljon, "s módosítsanak a listán, ha kell".

Sógor Csaba "az RMDSZ érdekében" szólalt fel. "Lehet, hogy az RMDSZ szempontjából zsarolás" a felszólítás, de "Pap Géza tudja, mit beszél" – mondta, kijelentve, "amikor az állásfoglalást megfogalmazta, az egyház csak a jogával élt", mert Romániában nemcsak politikai, de erkölcsi válság is van, a megosztás erkölcsi kérdés is".

"Időnként nekem is későn esik le a tantusz"

Markó Béla viszontválaszában Toró Tibornak mondta, hogy valóban elkezdtek egy párbeszédet, amelyet ő komolyan is gondolt, és bízik abban, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, Székely Nemzeti Tanács és más civil szervezetek is komolyan gondolták és komolyan gondolják az elkövetkezendőkben is. "De időnként nekem is későn esik le a tantusz" – tette hozzá. Egy sajtószemlét olvasott fel arról, hogy az államfő mit nyilatkozott tavaly szeptemberben az egyéni választókörzetes szavazásról, és azzal szögesen ellenkezőt nyilatkozik most. Utalt arra, hogy egy egyház vezetősége is három-négy évvel ezelőtt kiadott egy állásfoglalást, és pár év múlva egyenesen az ellenkezőjét. Igaz, ismerte el, mindenkinek joga a véleménye megváltoztatásához.

"Amíg hallgattam a hozzászólásokat, folytatta, föltettem magamnak a kérdést, hány kompromisszumot is kell nekünk megkötnünk, és milyen kompromisszumokat kell kötnünk ahhoz, hogy ez a szervezet előrehaladhasson". Utalva Eckstein Kovács Péter kijelentésére, hogy azért pécézték ki a jelöltlistáról, mert liberális, elismerte, való igaz, mert bár kiválóan alkalmas külképviselet ellátására, legalább annyira igaz, hogy az RMDSZ egy kompromisszum eredményeként úgy döntött, az Európai Néppártban kell politizálnia. Ezt egy liberális vagy szociáldemokrata képviselő nem tudná az Európai Parlamentben érvényesíteni. Lehet, hogy "ez a ruha sokaknak szűk", de ennek ellenére időről időre programról kell dönteni, vagy arról, hogy kormányban vagy ellenzékben politizálunk, bár egyik sem tetszik, és így tovább. Kérdés: meddig, hogyan, mi módon, milyen határokkal lehet és kell megkötni a kompromisszumokat, és mit jelent az, hogy alázat?

"Az adrenalinszintünk megemelkedett a nagy erdélyi küzdelemben"

Az adrenalinszintünk úgy megemelkedik a nagy erdélyi küzdelemben, hogy RMDSZ- vagy független jelölt, hogy lassan- lassan azt hisszük, hogy ez egy kamaszjáték, ahol két gépkocsiba beül két ember és robognak egymással szemben, és a végén, akinek több esze van, vagy fél, elrántja a kormányt, mondta a továbbiakban Markó. Csakhogy az RMDSZ autójában ott ül a nagy család. Tehát aki a kormány mögé ül, nem csak önmagára kell gondoljon. Ezért nem vehetünk részt egy ilyen versenyben. Sokkal többről van szó, ez nem egy gyermekes kaland, ahol az a kérdés, ki rántja félre a kormányt. Én nem fogok egy ilyen autóba beülni, ahol mögöttem ott ül az erdélyi magyarság, és majd az utolsó pillanatban eldől, hogy megölöm-e őket. Ilyen autóba nem szabad beülni. Ezt nem lehet játéknak fölfogni vagy kalandnak tekinteni. És bárki is tekinti, legyen az erdélyi magyarságnak a legelső személyisége, figyelmeztetni fogom erre. És nem fogok vele egyetérteni. Az adrenalinszintünk emelkedik, egyre szebb ez a kaland, meglátjuk, az utolsó pillanatban, ki rántja félre a kormányt.

Meg kell kérdezzük, milyen kompromisszumokról is van szó.

Tizenhét év óta különböző próbálkozások voltak arra, hogy az RMDSZ erőviszonyait megváltoztassák

Lehet, hogy ez a lista nem tökéletes, attól függetlenül, hogy meg vagyok győződve a kollégáim képességeiről, annak ellenére, hogy változást kínál, őrségváltást kínál, fiatalokat kínál. De nem lehet elégtétele mindenkinek, ez nem erről szól. Arról szól, hogy kell nekünk két ember, netán három, akik keményen, egymásnak támaszkodva, egyet mondva, hűséggel, elkötelezettséggel és alázattal, szolidaritással képviselik Brüsszelben az erdélyi magyarságot. Biztos, hogy nem tökéletes a lista. De most miről beszélünk? Hogy a második helyen levő kollégát lökjük félre?

Tizenhét éve különböző próbálkozások voltak arra, hogy az RMDSZ erőviszonyait megváltoztassuk. Joga van mindenkinek ehhez: volt Reform Tömörülés, volt Magyar Polgári Szövetség, volt Független Magyar Párt, volt mindenféle. Ilyen választás, olyan választás, láz, izgalom, javaslat, belső választás, előválasztás. Ez a nagyon türelmetlen csoport mindent megpróbált, hogy megváltoztassa az RMDSZ egész politikai irányvonalát. Joga van ehhez, de nem sikerült. Ebből két következtetést lehet levonni. Az egyik, amit ezek a türelmetlen emberek levonnak, hogy egy olyan diktatórikus többség alakult ki az erdélyi közéletben, amelyet ők nem képesek megbuktatni. Lehetséges egy másik következtetés is. Az is megtörténhet, hogy igazunk van. Ezen érdemes az RMDSZ-en kívülieknek elgondolkozniuk. És az Erdélyi Református Egyházkerületnek is figyelmébe ajánlom.

Ha a református egyház az egységért aggódik, miért a magyarság érdekvédelmi szervezetét szólítja fel visszalépésre, miért nem azt az egyetlenegy embert?

Ha az Erdélyi Református Egyházkerület a politikai egységért, a brüsszeli képviseletért aggódik, annak ellenére, hogy látja, neki ez a lista nem teljesen felel meg, ezen a listán inkompetens, erkölcstelen, vagy ehhez hasonló jelöltek vannak, ennek ellenére, ha valóban az egységünkért aggódik, akkor miért fogadott el egy olyan állásfoglalást, amelyben az erdélyi magyarság nagy érdekvédelmi szervezetét, amely tizenhét esztendőn át becsülettel képviselte ezt a magyarságot, és többek között az egyház javáért is nagyon sokat tett, arra akarja késztetni, hogy a demokratikus módon kialakított listáját nagy hirtelen változtassa meg, miért nem fogadott el az Erdélyi Református Egyházkerület egy olyan állásfoglalást, hogy tisztelt kollégánk, királyhágó-melléki püspök úr, esetleg nem lenne sokkal egyszerűbb a világ, a politika és ez az egész időszak, ha ön mégis lemondana arról, hogy független jelöltként megossza az erdélyi magyarságot? Tudjuk, hogy önök, derék református vezetők szerint megfelelő lenne, de nem lett volna egyszerűbb egy ilyen állásfoglalást közzé tenni, tisztelt püspök úr? Mi történne, ha ön mégis meggondolná magát? Mi értelme az RMDSZ-nek üzenni azt, hogy barátaim, tegyetek félre mindent, nem számít, hogy demokratikus módon jelöltetek, mi csak akkor nem agitálunk ellenetek, hogyha ti a listátokat egyik napról a másikra megváltoztatjátok. Ezt is ajánlanám mindenki figyelmébe – ha az egységért aggódik az egyház, miért nem egyetlenegy embert szólít fel visszalépésre, miért az erdélyi magyarság nagy érdekvédelmi szervezetét? – mondta végül Markó Béla, az RMDSZ elnöke.

Mózes Edith, Népújság-2007-02-20

Imahét Radnótfáján

Február 19–25. között egyetemes imahétnek ad otthont a radnótfájai református egyházközség. Beszolgáló lelkipásztárok: ma Bartha József, szerdán Bíró Sándor Magyarrégenből, csütörtökön Márton Zoltán Alsóbölkényből, pénteken Bálint Csaba Marosjárából, szombaton Éles Ferenc, vasárnap Csillag András – mindketten a kolozsvári teológiai intézettől. Az istentiszteleteket hétfőtől szombatig fél 5-től a radnótfájai református templomban, 6 órától a Radnótfájai úti imaházban tartják, vasárnap pedig a szokásos időpontokban 9, 11 órától lesznek, úrvacsoraosztással együtt.

Kettős könyvbemutató

Február 22-én, csütörtökön 18 órától a Dr. Bernády György Közművelődési Központban kerül sor a Mentor Kiadó két legújabb kötetének bemutatására. Koncz József: A Marosvásárhelyi Evangélikus Református Kollégium története (1557-1895), valamint a Márton Áron Hagyatéka sorozatban megjelent Bérmálás című könyveket a szerkesztők, Dóczy Örs, Kuszálik Péter és Vida Erika ismertetik.

Népújság-2007-02-20

Tőkés László: Sértő, hogy a református egyházat vádolja az RMDSZ

"Amikor nekik gyűjtött aláírást, jó volt, amikor nem kedvükre való, kiátkozzák az egyházat"

Tegnap Tőkés László püspök a marosvásárhelyi Vártemplomban hirdetett igét. Az istentisztelet után az újságírók kérdéseire válaszolt, akik mind az egy nappal korábban az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa ülésén elhangzott kijelentésekre vártak reakciót.

Markó Bélának arra a felvetésére, hogy a református egyház zsarolni próbálja az RMDSZ-t, Tőkés László kijelentette: "Sértőnek tartom, hogy a református egyházat vádolja az RMDSZ. Talán kétségbe vonja azt az elemi jogát az egyháznak, hogy nyilatkozzék az európai parlamenti választások tárgyában? Milyen jogon és milyen alapon vonja kétségbe az esperesek kollégiumának jogát az állásfoglalásra? Ez a legrosszabb régi időket idézi. Nem emlékszem, hogy ilyen erős egyházellenes hangulat kialakult volna Erdélyben '89 óta, mint éppen ebben a helyzetben. Amikor az RMDSZ-nek gyűjtött aláírást, jó volt, amikor nem a kedvükre való, kiátkozzák az egyházat."

További kérdésre válaszolva mondta, hogy nem tartják számon, hogy a lelkészek közül ki ír alá az RMDSZ-nek, nem tették kötelezővé az egyházközségeikben az aláírásgyűjtést vagy az aláírást. Mindenki a lelkiismerete szerint jár el. Ugyanakkor azt mondta, jó lenne, ha ugyanilyen magatartást tanúsítana az RMDSZ, ellenkező esetben nagy bajok lesznek, mert még ha meg is nyerné ezt a választási versenyt, még akkor is nagyon sok támogatót fog veszíteni, a kényszerítés, a pénzbeli és lélektani nyomásgyakorlás meg fogja bosszulni magát.

Végül kijelentette: "Nem vitathatja el senki az egyháznak azt a jogát, hogy bármely közérdekű kérdésben állást foglaljon. A kérdés puszta megközelítését is helytelenítem. Tiszteletben kell tartaniuk az esperesek kollégiumának, az erdélyi egyházkerületnek az állásfoglalását. Ami a bírálat érdemi részét illeti, azt is hangsúlyozza, ki a bíráló, hogy az állásfoglalás első részében az összefogásról van szó. Tehát az egyház eredendő hivatásának megfelelően, ebben az ügyben is nemzeti összefogást szeretett volna elérni, és csak ennek hiányában érzi magát felszabadítottnak arra nézve, hogy melyik jelöltet támogassa. Nem tudok nem gondolni Márton Áron erdélyi püspökre, annál inkább, mert még azzal sem vádolhatnak meg, hogy egy református püspököt állítok példának. Márton Áron a katolikus egyház példás kiállásának volt a képviselője, a legsötétebb kommunista diktatúra idején, amikor ezért börtönnel kellett fizetnie. Ott van a másik oldalon a Csoóri Sándorék által kezdeményezett nyílt levél, annak aláírói közt ott szerepel Bábel Balázs kalocsai érsek, a lehető legmagasabb szintű állásfoglalásnak érzem az ő közösségvállalását. Ez a nyílt levél tulajdonképpen ugyanazt tartalmazza, mint az Erdélyi Református Egyházkerület állásfoglalása, de így akár Sólyom Lászlót is el lehetne ítélni, hiszen a magyar köztársasági elnök síkraszállt az összefogásért. Úgyhogy nem kell az egyházellenes retorikát belekeverni. A diktatúra idején mondták, hogy az egyház ne politizáljon. Kár diszkreditálni, kár övön alul támadni a református egyházat. A lelkésznek, ha politikai mandátumot vállal, akkor arra az időszakra meg kell válnia a lelkészi szolgálatától, de nem tiltható meg, hogy politikai tisztséget vállaljon".

(mózes), Népújság, 2007-02-19

Szónokverseny

Szombaton első ízben tartottak diákoknak szónokversenyt Székelykeresztúron. Az ötletgazda Illyés Izabella, az Orbán Balázs Gimnázium magyartanára a város három középiskolájának tizedikeseit hívta meg a versenyre. Sajnos, csak az Orbán Balázs Gimnáziumból voltak jelentkezők, hét diák mérte össze szónoki tudását. A versenykiírás szerint két feladat várt a diákokra – közölte a Hargita Népével Ivácson Sándor magyartanár. Otthon kellett készülniük egy beszéddel Esterházy Péter következő gondolata alapján: „Nem a problémák megoldása nehéz, hanem az, hogy miként vessük fel őket." Ennek előadása után rögtönzött beszédet kellett írniuk a „Kinek virág kell, nem hord rózsaberket" Vörösmarty-idézet alapján. A szónoki emelvényen elmondott beszédeik alapján a Józsa-Buzogány Zsuzsanna magyartanárból, Antal Zoltán református esperesből és Lakatos Sándor unitárius lelkészből álló bírálóbizottság a következő tanulókat díjazta: 1. Koncz Tamás (X.A), Gergely Dezső (X.A), Tiboldi Réka (X.B). Az Orbán Balázs Gimnázium magyartanárai szeretnének hagyományt teremteni a szombati szónokversennyel.

Udvarhelyi Híradó - 2007-02-19

Diákdombi cirkusz

Hétfõn reggel zárt ajtók várták a diákdombi iskola tanárait és diákjait. Miután Tóth József plébános és a város polgármestere jó ideje nem tudtak megegyezni az épület bérleti díjáról, a plébános kicserélte a zárt az ajtón.

Nyolc órakor mégiscsak elkezdõdött a tanítás, a polgármester csákányokkal oldotta meg a felmerült problémát, hiszen miután  neki nem sikerült, a hivatal embereit utasította az iskola bejáratának erõszakos megnyitására. Tettét azzal indokolta, hogy az épületben a város javai vannak, és senkinek nincs joga ettõl elzárni õt.

A plébánostól azt is megtudtuk, hogy az egyház 2004 áprilisában kapta vissza az épületet, amelyet a törvény szerint öt évig iskolaként kell működtetni. A megállapodás alapján a felek minden évben új szerzõdést írnak alá a bérleti díj megállapítása érdekében. Mivel 2004 áprilisától decemberig a szerzõdés meg nem kötése következtében az egyház elesett az épület nyolc hónapi díjától, ezért igyekezett a plébános mielõbb dűlõre jutni a bér felett. Idén szerette volna lerövidíteni a tavalyihoz hasonló huza-vonát, ezért cserélte ki a zárat az ajtón.

A polgármester sokallja a törvény által megszabott összeget, amelyet ki kellene fizetniük a katolikus egyháznak. Januártól nagyon megemelkedtek az árak, ezzel a plébános is egyet ért, viszont neki kötelessége elszámolni a bérbõl bejövõ összeggel felleteseinél.

Így az iskola havi bére 9900 lejre emelkedne, amely valóban nagy összeg, de ennek enyhítésére a plébános felajánlotta, hogy csak 50%-át fizesse ki a hivatal, amelynek felét az épület javítására fordítják. Hangsúlyozta, tudatában van annak, hogy rengeteg pénzrõl van szó, nem akar az oktatás útjába állni. Ám a polgármester még ezt az ajánlatot sem volt hajlandó elfogadni, mondván, hogy nincs pénzük ezt kifizetni. A plébános arra is felhívta a figyelmet, hogy az épület egyre rosszabb állapotba kerül és sürgõs javításokra szorul, ami nem kis pénzbe kerül.

Múlt csütörtökön egy átiratban tudatta Nagy Istvánnal, hogy milyen bért kér az épület használatáért, és meg is indokolta kérését, viszont hétfõig a polgármester mégcsak meg sem próbált kapcsolatot teremteni, hogy tárgyaljanak, és megoldják a helyzetet – nyilatkozta Tóth József.

A plébános megdöbbenve mondta el, nem gondolta volna, hogy idáig fajulnak a dolgok, hogy az az ember aki a törvényt képviseli a városban, akinek példát kellene mutatnia a jövõ nemzedékének 150 gyerek szeme láttára törte be az iskola ajtaját. Tóth József a polgármester tettét bűncselekménynek minõsítette, és feljelentést tett a rendõrségen, jelenleg várnak a kivizsgálás eredményére.

Pál Anikó, Erdővidék, 2007-02-19