H í r v i v ő
az Erdélyi Református Egyházkerület internetes hírszolgálata
www.reformatus.ro
Feliratkozás: hirvivo-subscribe@yahoogroups.com Hír beküldése: hirek@reformatus.ro
2007. január 12. - VI. évfolyam 1. szám (összesen 237. szám)
Előző szám	Legújabb szám	Következő szám

A tartalomból:

Egyházi adminisztrációs programok 2007-re. 1

1. – Könyvelési segédlet - 2007. 1

2. – Lelkészi jelentés űrlap. 1

3. – Gyülekezeti nyilvántartó program.. 1

Új kezdet januári száma. 2

Építkezési támogatás. 2

Református templom Marosfőn. 2

Imahét 2007. 2

BIBLIAI IGÉK, MAGYARÁZATOK ÉS IMÁDSÁGOK A NYOLC NAPRA - Január 21-28. 3

Tallózó. 7

Wass-turné: 800 ember és egy feljelentés Marosvásárhelyen. 7

Vége a világnak?. 7

Erdélyi templomok fehére. 8

Illyefalván az álmok valóra válnak. 8

A Maros megyei prefektúra továbbra is megtiltaná a Wass-darab játszását 9

Mártírhalált halt egy csángó asszony a magyar imádságért 9

IV. Erdõvidéki Tudományos Konferencia - Egzisztencializmus és kisebbség Tavaszy Sándor filozófiájában 10

Új falak a régi alapköveken - Sztána – Helyreállítják a volt felekezeti iskolaépületet. 11

Másfél évszázados mártíromság a Maros menti Athénban - A szabadságharc áldozataira emlékeztek Nagyenyeden 11

ÉVFORDULÓ - 85 éves lenne Nemes Nagy Ágnes. 12

Bálint Tibor emlékére. 12

Január 26–28: ismét Hajnal akar lenni 12

Wass-turné Erdélyben. 13

Remény és aggodalom.. 13

Vallási aggályok. 13

Jelenések képei 13

Élő egyház: Esztendőfordultán az erdélyi reformátusok. 14

Egyházi adminisztrációs programok 2007-re

1. – Könyvelési segédlet - 2007

Beke Tivadar kollégánk elkészítette a 2007-es könyvelést.

A királyhágós gyülekezeteknek is van külön változat.

Letölthető az alábbi címen:

http://weberek.xhost.ro/konyveles/

2. – Lelkészi jelentés űrlap

Ugyancsak Beke Tivadar szerkesztette a lelkészi jelentés űrlapot (ugyancsak Excellben).

Letölthető az alábbi címen:

http://weberek.xhost.ro/programok.htm

3. – Gyülekezeti nyilvántartó program

Megváltozott Szakács Béla email címe (ő irta (írja) a gyülekezeti nyilvántartó programot).

A gyülekezeti nyilvántartó régebbi (kipróbálható) változata elérhető az alábbi címen:

http://weberek.xhost.ro/programok.htm

Az új, továbbfejlesztett változat Szakács Bélától rendelendő meg.

Szakács Béla

520090-Ro Sf.Gheorghe, str.Puskás Tivadar nr.63, bl.14, sc.C, ap.11

Tel: 0267-352418

Mobil: 0743-101401

E-mail: bela@dspcovasna.ro

szakacsb@planet.ro

Tisztelettel,

Szabó Mihály lp – misi@reformatus.ro

Új kezdet januári száma

Megjelent az Új kezdet januári száma, elérhető a www.reformatus.ro/ujkezdet címen.

Tisztelettel,

Szabó Mihály lp – misi@reformatus.ro

Építkezési támogatás

A Román Kultuszminisztérium egyházi építkezési támogatása.

Pályázat leadásának határideje: 2007 január 20.

A pályázat leírás: www.reformatus.ro/palyazat

Református templom Marosfőn

Szívemet hozzád emelem

Ha a protestánsoknál is szokás lenne, a marosfői, karácsony napján ünnepi istentisztelettel avatott templomot Szívedet hozzád emelem templomnak vagy a XXV. Zsoltár templomnak neveznék. Ugyanis a zsoltár első két sorát vésték a második gyergyói kálvinista templom bejáratához.

Egy kis templomtörténet: 1999 őszén a gyergyószentmiklósi református templom építésének 100. évfordulóját ünneplők, élükön Ft. Csiha Kálmán püspökkel a vaslábi önkormányzat által rendelkezésre bocsátott marosfői telken egy ifjúsági ház és kis templom alapkövét is lerakták.

A templomépítés fő szorgalmazója, Dézsi Zoltán az ügy további fő mozgatója is maradt. Mára a kis templom felépült, az ifjúsági ház is bizonyára nemsokára fedél alá kerülhet. (Hogy mikorra, az nagyon függ a támogatókedvtől.)

Karácsony napján Bíró Sándor, Gyergyószentmiklós református szórványlelkésze hatodik úrvacsoraosztó istentiszteletét már nem valamelyik marosfői református hívénél tarthatta, hanem a takaros istenházában, amelynek terveit Tövissi Zsolt készítette. A kivitelezés Balázs Bécsi József és Csata Levente vállalkozókat és szakembereiket dicséri.

A karácsonyi istentiszteleten legkevesebb százan ünnepeltek együtt, hiszen ahogy a templom is felekezetek feletti összefogásból született, úgy az avató istentiszteleten is több felekezet híve vett részt. (Az ünnepi műsort Nagy Zsuzsanna – római katolikus – kisdiákjainak szép karácsonyi összeállítása biztosította.) Igehirdetés és úrvacsoraosztás után Dézsi Zoltán megköszönte a marosfőiek és a maga nevében minden jóakaró támogatását, köztük helyi római katolikusokét, görögkeletiekét, vállalkozókét, magyarországi és külföldi adakozókét. (A terveket például a hollandiai Jan Post fizette.)

Szükség volt erre a kis templomra, hiszen nemcsak a nyáron jelentősen megnövekedő vendégforgalom, de az egyre fejlődő településen is sokan igényelték. Ma a Világosság beköltözött egy újabb hajlékba. Áldott hellyel gazdagodott a vidék – mondta Bíró Sándor tiszteletes.

Bajna György

Hargita Népe 2006 dec. 27

Imahét 2007

A süketeket is hallóvá teszi és a némákat is beszélõkké

Mk 7,37

1. nap. Vasárnap: Kezdetben volt az Ige.

„Akkor ezt mondta Isten…” 1Móz 1

1 Móz 1,2 – 2,4: Isten teremtette a világmindenséget az Õ igéje által.

Zsolt 104,1–9: Isten az egész teremtett világ Ura.

Jel 21, 1–5a: Isten mindent újjá tesz.

Ján 1, 1–5: Kezdetben volt az Ige.

2. nap. Hétfõ: Krisztus szabadító szava.

„A süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélőkké”. Mk 7, 31 – 37

Ézs 50, 4–5: Az Úr megtanított engem beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak.

Zsolt 34, 1–16: Áldom az Urat mindenkor.

Kol 1, 11–20: Õ a láthatalan Isten képe.

Mk 7, 31–37: Jézus a süketeket hallókká, a némákat beszélõkké teszi.

3. nap. Kedd: A Szentlélek adja az igét.

„A Szentlélek… tesz majd bizonyságot énrólam.” Jn 15, 26

Joél 2, 26–29: Kitöltöm majd lelkemet minden emberre

Zsolt 104: Megújítod a föld színét.

1 Kor 12, 1–4. 12–13: Senkisem mondhatja: „Jézus Úr”, csakis a Szentlélek által.

Jn 15, 26–27 és 16, 12–13: Az igazság Lelke… majd bizonyságot tesz rólam.

4. nap. Szerda: A feledékenység hallgatása és a szenvedés kiáltása.

„Ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamenyi” 1 Kor 12, 26

2 Móz 3, 7–10: Isten meghallgatta az elnyomottak segélykiáltását.

Zsolt 28, 1–8: Uram, ne fordulj el tõlem némán!

1 Kor 12, 19–26: Sok tag, de egy test Krisztusban.

Mk 15, 33–41: Jézus hangosan felkiáltott: „Én Istenem, miért hagytál el engem?”

5. nap. Csütörtök: Isten megítéli a mi hallgatásunkat

„Bizony mondom nektek, amikor nem tettétek meg ezeket…” Mt 25, 45

Mik 6, 6–8: Mit követel tõlünk az Úr?

Zsolt 31, 1–5: Isten a menedék és a biztos szabadító.

1 Pét 4, 17: Az ítélet az Isten háza népén kezdõdik.

Mt 25, 31–46 (41–46):Velem nem tettétek meg.

6. nap. Péntek: Felhatalmazásunk van arra, hogy kimondjuk…

„Az asszony pedig… félve és remegve… elmondta neki a teljes igazságot.” Mk 5, 33

Bir 6, 11–16: Én veled leszek.

Zsolt 50, 1–15: Hívj segítségül engem.

Ap Csel 5, 26–32: Istennek kell engedelmeskednünk.

Mk 5, 24–34:El kell mondanunk a teljes igazságot.

7. nap. Szombat: Elhagyatottság.

„Miért vagy oly távol tõlem, hogy segíts?” Zsolt 22, 2

Ézs 53, 1–5: Fogyatékosságainkat elviselni és a csapásokat elhordozni.

Zsolt 22, 1–5: Elhagyatás.

Róm 8, 35–36: Elválasztva a Krisztus szeretetétõl?

Mt 27, 57–61: Az eltemetett szeretet.

8. nap. Vasárnap: Feltámadás – megdicsőülés.

„Minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr.” Fil 2, 11

Ezék 37, 1–14: Az Úr kihoz titeket a ti sírjaitokból.

Zsolt 150: Minden lélek (ami lélegzik) dícsérje az Urat.

Róm 8, 31–39: A meghalt, sõt feltámadott Krisztus az, aki esedezik értettünk.

Lk 24, 44–52: Az apostolok mindig a templomban voltak és áldották az Istent.

BIBLIAI IGÉK, MAGYARÁZATOK ÉS IMÁDSÁGOK A NYOLC NAPRA - Január 21-28.

1. nap. Kezdetben volt az Ige. ”Akkor ezt mondta Isten…” (1Móz 1)

1Móz 1,2-2,4 Isten a világmindenséget szavával teremtette

Zsolt 104,1-9 Az Úr az egész teremtett világ Ura

Jel 21,1-5a Isten mindent újjá teremt

Jn 1,1-5 Kezdetben volt az Ige

Magyarázat:

Kezdetben volt az Ige. A keresztyén egységért való imahét első napján a Teremtő munkájáról kívánunk gondolkodni. A nagy üresség csendjében - ahogy azt a Teremtés Könyve elénk adja -

Isten a világot szavával teremtette. "Isten szólt." A kezdet kezdetén, amikor nem volt más csak a káosz és a felfordulás, Isten Igéje áttörte a csendet, hogy minden lény megtalálja a maga helyét. A teremtés csúcspontja az emberiség, amelyet egységének hasonlatosságára Isten teremtett.

Az a csoport, amelyik a keresztény egység imahét programját szerkesztette Dél-Afrikai. Tagjai tudják, hogy az AIDS járvány micsoda szenvedést okoz az emberek életében. Ugyanakkor gyakran megrendülünk azon, milyen káoszban van az egész világ: amikor a gonoszság erői vesznek körül, amikor háborúktól fenyegetve élünk, amikor betegség, vagy szomorúság uralkodik el rajtunk. "Isten szólt." Látva a sok szenvedést is, hisszük, hogy a Teremtő folytatja munkáját. A közöttünk lévő szakadások ellenére is, Krisztus tanítványainak szívét betölti a remény: Isten Igéje folytatja a teremtés művét, azzal, hogy kiragadja a világot a káoszból, és egyesíti az emberiséget. Minden eddiginél sürgetőbb, hogy a különböző hitvallásokhoz tartozó keresztyének odafigyeljenek az ígéretre: "Ímé mindent újjá teszek…nem lesz többé sem gyász, sem fájdalom."

A káosz, amiben élünk bénítóan hat ránk. De embertársaink, férfiak és nők nem akarják átadni magukat a reménytelenségnek. Így Dél-Afrikában nők egy csoportja – akiknek családjában AIDS fertőzés van – összejönnek, imádkoznak, és együtt szép textíliákat szőnek. Ezzel a munkával szépet alkotnak és ugyanakkor családjukon is segítenek. Isten képmására teremtetten - a magunk módján - mi is hozhatunk ki szépséget a káoszból.

Imádság:

Teremtő Istenünk! Csodáljuk teremtett világod szépségét. A világmindenséget Igéd teremtette. Amikor életünk összeomlik, Hozzád könyörgünk, újítsd meg rajtunk csodálatos munkádat.

Szakadásaink botránya ellenére egy hangon mondjuk: Igéd összetört életünkben és szívünkben sosem hagyja abba új dolgok teremtését. Adj nekünk biztatást teremtő alkotásra. Imádkozunk, hogy az egység, amit egyházaink számára keresünk, szolgáljon az egész emberiség egységének megvalósítására. Ámen.

2. nap. Krisztus szabadító Igéje. "… a süketeket hallókká teszi, és a némákat beszélőkké." (Mk 7,31-37)

Ézs 50,4-5 "…az Úr, megtanított engem… beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak…"

Zsolt 34(33),1-16 Áldom az Urat minden időben

Kol 1,11-20 Jézus képe a láthatatlan Istennek

Mk 7,31-37 Jézus a süketeket hallókká, és a némákat beszélőkké teszi

Magyarázat:

Ézsaiás látja, hogy az Úristentől kapott ajándéknak ára van. Ő elnyerte az Ige erejét, amivel támogathatja az elesetteket és megtört szívűeket. Ennek megvalósításához szüksége van nyitott fülekre, hogy odahallgasson, és tanítványként tanuljon. Mivel Isten hívta el őt, nem fordulhat vissza. Pál megértette, hogy az Ige Jézus Krisztusnak szava. Ő az emberiséget az Isten Fiával való egység viszonylatában ábrázolja, aki a láthatatlan Isten képe, és akinek hasonlatosságára bennünket is teremtett. Isten megszabadít bennünket a sötétség hatalmától, és átvisz Fiának országába. Benne van üdvösségünk és bűneink bocsánata. A keresztség által egyek vagyunk Krisztusban, mert Ő mindeneket megbékéltetett Istennel. Keresztje által örök békességet szerzett nekünk. Az evangélium arról beszél, hogy Jézus hatalma képessé teszi a nem hallókat, hogy meghallják az üdvözítő Igét, és azt hirdessék másoknak.

Érdekes módon Jézus a jelenlévőket csendre intette, hogy ne szóljanak arról, amit láttak. Ők azonban nem tudták magukban tartani és tovább adták a jó hírt. Így tanúivá lettek Isten Választottja üdvözítő erejének. Nemcsak a meggyógyított személy hirdeti Isten jóságát, hanem azok is, akik tanúi voltak a gyógyulásnak. Dél-Afrikában éppen úgy mint az evangéliumban, akit az Úr Igéje megragad, felszabadul arra, hogy saját állapotáról beszéljen. Ez viszont lehetőséget ad az egyháznak arra, hogy segítsen. Így lehet a segítséget tovább adni. Ennek eredményeképpen sokak nyelve felszabadul, és sokak füle megnyílik a hallásra. Nagyon sokan élnek a "hallgatás összeesküvésének" kényszere alatt, mely szerint tilos nők és gyermekek kizsákmányolásáról, társadalmi bűnökről és az AIDS-ről beszélni. Az Ige hatására megtört a csend és lehetségessé válik segítséget nyújtani a rászorulóknak. Így láthatjuk, hogy Isten folytatja a fülek megnyitásának, a nyelvek felszabadításának munkáját, hogy Krisztus szabadító Igéje hirdettessék.

A mi közös hitünk, amit a keresztségben is ünnepelünk, képessé tesz bennünket arra, hogy együtt hirdessük Krisztus könyörületét. Ahogy közeledünk Krisztushoz szenvedéseink ellenére egységre jutunk, és felismerjük, hogy Őbenne teljes megbékélést nyerhetünk. Mindez a keresztségben, való egységünkben gyökerezik, és arra kötelez, hogy dicsőítsük Istent az Ő műveiben.

Imádság:

Könyörületesség Istene! A Te szabadító szavad szólított meg bennünket Jézusban. Az Ő közbenjárása által kérünk Téged, nyisd meg füleinket a csend összeesküvésében foglyul ejtett emberek ki nem mondott szavainak meghallására. Add, hogy Jézus oldja fel nyelvünket, hogy együtt hirdethessük gyógyító szeretetét azoknak, akik csendben, némán szenvednek. Erősíts bennünket, hogy a közös keresztség kegyelmében megerősödjünk, és a Krisztusban való egységünk segítsen arra, hogy reménységet nyújtsunk a reményteleneknek. Add, hogy együtt hirdethessük az Úr Jézus Krisztusban való szabadulásunkat. Ámen.

3. Nap. A Szentlélek adja nekünk az Igét. "Az Igazság Lelke tesz tanúságot rólam" (Jn 15,26)

Jóel 2,26-29. Kitöltöm Lelkemet minden emberre

Zsolt 104 (103) Megújítod a föld színét

1 Kor 12,1-4,12-13 Senki sem mondhatja, „Jézus Úr”, csakis a Szentlélek által

Jn 15,26-27; 16,12-13 Az Igazság Lelke tesz tanúságot rólam

Magyarázat:

Mi egyek vagyunk a Szentlélekben, Aki táplál és erősít bennünket. Ez ugyanaz a Lélek, Aki által egy testté kereszteltettünk. Ez a Szentlélek szól és ad erőt a beszédre, Isten Országa jó hírének prédikálására. Az a vágyunk, hogy mint az egység felé zarándoklók közössége a Lélek által éljünk. Ha a Lélek szerint élünk, a Lélek dolgaira vágyunk. A Lélek dolga pedig az élet és a békesség.

A Szentlélek cselekvésre ösztönöz. Meg kell törnünk a hallgatás különböző formáit, melyek utunkban akadályoznak bennünket. Meg kell oldanunk a kaotikus helyzeteket, az emberi megosztottság problémáit, mindazokat a dolgokat, melyek személyek és közösségek méltóságát sértik. Hogyan lehet felszabadulva beszélni? Hol találhatjuk az erőt arra, hogy az élet, a reménység és a nyitottság magvait vessük? Hogyan szabadulhatunk meg a bennünket bezáró és megkötöző erőktől?

A minden testre kiáradó Szentlélek prófétálásra hív bennünket. Ez a Lélek az, Aki újjá teremt bennünket, hogy megújítsuk világunkat. Ez az a Lélek, Aki kimondatja velünk: "Jézus Krisztus

Úr!" Az Úrról bizonyságot tevő Szentlélek hatalmaz fel bennünket a bátor tanúskodásra. Ő az a Lélek, Akit Isten szívünkbe küld, aki arra a kiáltásra ösztönöz: "Abbá, Atyám!". Aki megmutatja a mi igazi önazonosságunkat: "Nem vagyunk többé szolgák, hanem Isten gyermekei".

Mikor például a COMTEC Umlazi dél-afrikai általános iskola diákjai összejönnek ökumenikus ünneplésre, amikor együtt hívják a Szentlélek Istent, új reménység adatik a világnak. Ez a Lélek arra is bátorítja a fiatalokat, hogy a nagy problémáikat - a családban, a társadalomban, munkanélküliségben, betegségben - ne hagyják szó és hang nélkül. E helyett dicsérjék Krisztust, és kövessék őt. Szánják oda magukat testvéreik szolgálatára. Hordozzák a Lélekben való egység örömét és békességét. A mi ökumenikus zarándokutunkon ezek az Umlazi fiatalok a Szentlélekben való egység és reménység jelei.

Imádság:

Jöjj Szentlélek, hogy tapasztalhassuk jelenléted ajándékait az egység felé vezető zarándok- utunkon. Add nekünk a belső erőt, hogy az öröm és reménység tanúi lehessünk a világban. Lelked tegyen eggyé bennünket. A Te hangod adja meg nekünk a megfelelő szavakat, hogy megvallhassuk együtt Úr voltodat és megtörjük a pusztító némaságot. Életnek és szeretetnek Lelke, újíts meg bennünket egységünkben. Ámen.

4. nap. Az elfelejtettek csendje és a szenvedők kiáltása. "Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele." (1Kor 12,26)

2Móz 3,7-10 Isten meghallja az elnyomottak segélykiáltását

Zsolt 28,1-8 Ó Urunk, ne fordulj el szótlanul tőlünk

1 Kor 12,19-26 Sok tag, de egy test a Krisztusban.

Mk 15,33-41 Jézus hangosan felkiáltott: Istenem, Istenem, miért hagytál el?

Magyarázat:

A világ, amelyben élünk, tele van szenvedő emberekkel. Szinte naponta látunk a médiában drámai képeket, és olvasunk az embereket sújtó nagy katasztrófákról. Nagyon sok ember szenvedése viszont rejtve marad. Ők azok, akiket elfelejtettek, kiknek szenvedéséről nem tud a világ. Ez azonban igen gyakran a mi önzésünk és felületességünk eredménye. Isten hallja, amit mi gyakran nem akarunk meghallani. Ő hallja a szenvedők kiáltását, és látja elnyomott állapotukat. Ő nem felejti el őket (2 Móz 3). Amikor Dél-Afrika népe olvassa Izrael Egyiptomból való szabadulása történetét, emlékezik az apartheidből való szabadulására. Az embereket sokáig erőszakkal elhallgattatták. Szabadulásért és igazságukért való kiáltásuk mégis messze hangzott. Szenvedésük mély volt és hosszú ideig tartott, amíg végül felszabadulás utáni vágyuk beteljesedett. Ma az afrikai emberek mindenfelé az AIDS áldozataiként szenvednek. Soha egyetlen háború nem követelt annyi áldozatot mint az AIDS. A nyugati világ azonban nem érdeklődik igazán. A csend fala elválasztja a világot. A 28. zsoltárban egy szenvedő emberről olvasunk, aki Istenhez kiált. Őt szólítja szenvedésében és reménységében. Azzal a bizalommal imádkozik, hogy Isten felfigyel rá, amikor mások nem törődnek fájdalmával.

Mi hisszük, hogy Isten részt vállal bajainkból és szenvedésünkből. Ennek legtisztább jele Krisztus felkiáltása a kereszten. Isten nincs messze, mert velünk van szenvedéseinkben. Mi is egy test vagyunk az érettünk szenvedő Krisztussal. Egyes tagok nyomorúsága nemcsak az ő bajuk, hanem mindannyiunk közös felelőssége. Nem lehet a megfertőzöttek kiáltását figyelmen kívül hagyni, vagy azzal félrelökni, hogy Isten ítélete alatt vannak. Ha Pál azt tudta mondani: "Ha egy tag szenved, vele szenvednek a többiek is"(1 Kor 12), akkor azt is mondanunk kell, hogy az egész egyház AIDS-el fertőzött. Egy test vagyunk Krisztusban. Együtt kell felvennünk az elfelejtettek és a peremre szorítottak nyomorúságát.

Az AIDS nagy kihívása is az egyház egységét teszi szükségessé a szétszakítottság helyett. Olyan egyházra van szükség, amelyik együtt szolgál és építi a hit és együttérzés közösségét. Krisztus olyan teste, amelyben vége van az elfelejtettek csendjének, és ahol hallani lehet a szenvedők kiáltását.

Imádság:

Örökkévaló Isten! Te vagy azok reménye, akikről a világ elfeledkezett. Te meghallod a sebzett szívek kiáltását és az elkeseredett lelkek hangját. Lelked erejével taníts bennünket arra, hogy fülünkkel halljunk, hogy el tudjuk érni azokat, akik kényszerű csendben szenvednek, és gyógyulásra vágyódnak. Mint Krisztusban egy testet formálj bennünket az együttérzés közösségévé, továbbá kegyelmed és igazságod prófétai jelévé. Ámen.

5. Nap. Isten megítéli hallgatásunkat. "Amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek..." (Mt 25,45)

Mik 6,6-8 Mit követel tőled az Úr?

Zsolt 31 (30), 1-5 Isten a menedék és a biztos szabadító

1 Pt 4,17 Az ítélet Isten háza népén kezdődik

Mt 25,31-46(41-46) Velem nem tettétek meg

Magyarázat:

Azoknak, akik csendben szenvednek – akik elvesztették hangjukat, vagy akiket megfosztottak attól – Istenben van menedékük és reménységük. Ő az, Aki hűsége miatt megszabadítja őket. Ugyanakkor teljes joggal fordulnak nemcsak Istenhez, hanem Isten szolgáihoz is, keresztyénekhez és az egyházakhoz. Mert ők arra is hívattak, hogy azokért is szóljanak, akik erre nem képesek, vagy nem akarják hangjukat felemelni. Ők hívattak arra is, hogy megerősítsék az erőtleneket, hogy tudjanak magukért szólni. Isten akarata az, hogy cselekedjünk igazságot mindenkiért.

Azonban nagyon gyakran a szenvedők reménysége nem talál visszhangra. Keresztyének és egyházak nem mindig szólnak, amikor szólniuk kellene, vagy nem fáradoznak a hangjukat vesztettek megerősítéséért, hogy ők szólhassanak önmagukért. Éppen ezért nekünk keresztyéneknek és egyházaknak szembe kell néznünk azzal a kérdéssel, miért hallgatunk olyan gyakran:

- Megteszünk-e minden tőlünk telhetőt azért, hogy másokért szóljunk és őket is megerősítsük arra, hogy képesek legyenek magukért szólni?

- Ha nem, az azért van, mert nem vagyunk képesek meghallani a szenvedők kiáltását? Vagy egyszerűen közönyösek lettünk a sok szenvedés és szomorúság között?

- Vajon az egyházak annyira el vannak foglalva saját belső ügyeikkel, hogy nem képesek meghallani azok kiáltását, akik a falaikon kívül vannak?

- Vajon az egyházakat a saját szakadásaik akadályozzák abban, hogy a szenvedők kiáltását meghallják?

- Nehéz kérdések ezek. Amikor azonban ezeket együtt kérdezzük, képesek lehetünk megtörni a csendet, és megmutatni egységünket a szenvedők szolgálatában.

Imádság:

Isten, oltalmunk és megváltónk! Halld meg azok hangját, akiknek nincs hangjuk, nyisd meg szájukat, hogy szólni tudjanak és adj nekik igazságot, gyógyulást, örömöt és békességet. Nyisd

meg füleinket, hogy meghalljuk a szenvedők kiáltását! Nyisd meg szánkat, hogy szólni tudjunk értük, nyisd meg szívünket, hogy szolgálhassunk az ő megerősödésükért. Ámen.

6. Nap Felhatalmazás nyílt megszólalásra. "Az asszony… félve és remegve… elmondta neki a teljes igazságot."(Mk 5,33)

Bír 6,11-16 Én veled leszek

Zsolt 50,1-15 Akkor hívj segítségül engem

ApCsel 5,26-32 Istennek kell engedelmeskednünk

Mk 5,24-34 El kell mondanunk a teljes igazságot

Magyarázat:

Vannak olyan témák, melyekről nem illik beszélni. Ilyenek például a szex, a pénz és a vallás. Ahogy Jézus a vérfolyásos asszonnyal foglalkozott, az csodálatos, és áttörő újdonság volt. A Jézusban való hit és bizalom bátorította az asszonyt, hogy Felé nyújtsa kezét, abban a tudatban, hogy Belőle gyógyító erők áradnak. Miután Jézust megérintette, Jézus felismerte, hogy erő áradt Ki belőle. Közben az asszony is tapasztalta a gyógyulást és megerősödést. Erőt nyert arra, hogy szenvedésének egész történetét elmondja az Úrnak. Jézus nem az után mondta neki, hogy Gyógyulj meg, miután történetét meghallotta. Hasonló helyzetek és élmények kísérik a délafrikai lelkészeket, akik szolgálni kívánnak az AIDS-től szenvedőknek. Olyanoknak, akiket gátol a csend és a szégyen összeesküvése. Amikor a bajban lévők készek arra, hogy elmondják történetüket, akkor lehet igazán segíteni rajtuk. Van egy Zulu közmondás, amely szerint a nagy titok elhallgatása olyan, mintha skorpión ülne az ember. Az egyházak hívatásához tartozik, hogy felszabadítsák a bajban lévőket a nyílt beszédre.

Az egyházaknak maguknak is készen kell lenniük arra, hogy nehéz témákról is nyíltan szóljanak. Ezek közé tartoznak - Délafrikán kívül is - a háború és béke, a globális kapitalizmus életet romboló hatása, a menekültek tragédiái, vagy a gyermekek megalázó, rejtett kihasználása. Nem az egyház választotta ezeket a témákat, de rá kell mutatnia ezek létezésére és okaira. Isten arra hívta el az egyházat, hogy hirdesse az Igét a világnak, hogy jó hírt hozzon a bajban lévőknek. Az egyházak nem maradhatnak csendben akkor, amikor külső erők akadályozzák az Ige folyamatos megtestesülését. Vannak idők, amikor szakadásaikkal és az egység hiányával maguk az egyházak akadályozzák az Ige testté válását. Az egyháznak adott Ige egy. Ezért, csak amikor egy hangon szólnak az egyházak és ugyanazzal a könyörületességgel szolgálnak, akkor lesznek az Ige hű és hiteles tanúivá. Készen kell tehát lenni az egyházaknak arra, hogy szétszakadozottságuk szégyenéről nyíltan beszéljenek. Egységünk hiányának fájdalmas igazságáról beszélni kell, hogy meggyógyulhassunk.

Imádság:

Teremtő Isten! Szóltál és a világot jónak teremtetted. Feltámadott Fiad közbenjár értünk, és Lelked elvezet minden igazságra. Bocsáss meg nekünk, amikor hallgatásunkkal kárt okozunk a világnak és az igazságról való hallgatásunkkal Fiad munkájának is akadályozói leszünk. Add nekünk, egyéneknek és közösségeknek a bátorságot, hogy szeretetben, egy hangon tudjuk kimondani az igazságot, és ezzel megjelenítsük szenvedőkkel való együttérzésedet. Küldj ki az Evangélium hirdetésére Jézus Krisztusnak nevében, akiben az Ige testté lett közöttünk. Ámen.

7. Nap. Elhagyatottság. "Miért maradsz távol megmentésemtől?" Zsolt 22,2

Ézs 53,1-5 Betegségeinket viselte és a mi fájdalmaink nehezedtek rá

Zsolt 22,1-5 Magára hagyatva

Róm 8,35-36 Elszakítva Krisztus szeretetétől?

Mt 27, 57-61 A sírba zárt szeretet

Magyarázat:

Jézus a kereszten való elhagyatottságában a zsoltárost idézve kérdezte:

"Miért van segítséged olyan messze tőlem és jajgatásom szavától?" Itt a szenvedő szolga viselkedése egy közönséges bűnöző magatartásához hasonlít. Utána következett a halál teljes csendje, és a sír, amit lezárt a nagy kő, amivel szemben ott ült szótlanul a két Mária.

Életünkben vannak idők, mikor szenvedésünk minden mértéket meghalad. Amikor nincsenek szavak, kiáltások, könnyek, vagy mozdulatok fájdalmunk kifejezésére. Amikor ott vagyunk az asszonyokkal együtt a sírnál, amely betemette mindazt, amit szerettünk, és amiben reménykedtünk. Dél-Afrika nyomortelepeinek, és távoli vidékeinek temetői tele vannak elpusztult reményekkel és ki nem mondott fájdalommal. Azelőtt a családok egy sír köré gyűltek. Ma a sírok száma megsokszorozódott. A temetőkben helyszűke miatt embereket rokonaik fölé temetnek, gyakran egyszerre több személyt temetnek egymásra. Azelőtt a szülők tervezték a jövőt növekvő családjuk számára, ma számtalan esetben szülők nélküli gyermekek néznek a bizonytalan jövőbe. A halál egész közösségeket képes elhallgattatni. Krisztus szenvedése azonban megváltó szenvedés. Ő elhordozta minden ember fájdalmát, és halálával mindannyiunkat megváltott.

Felemelték a keresztre, hogy mindannyiunkat magához vonjon. A kereszten szenvedve, elkeseredésében részesévé lett az emberiség legsötétebb és legfájdalmasabb élményének. Minél közelebb jövünk Krisztus keresztjéhez annál közelebb jutunk egymáshoz. Krisztus minden emberért odaadta életét. Amikor felismerjük, hogy valamennyien rászorulunk szabadítására, megértjük, hogy ez a szabadítás eggyé tesz bennünket. Az egyház életének vallani kell arról is, hogy egysége a Krisztus keresztjében való egység.

Imádság:

Életnek adója és megtartója! Köszönjük Neked, hogy ismered és érted szenvedéseinket. Krisztusban magadra vetted erőtlenségünket, és az Ő sebei által van gyógyulásunk. Amikor elborít az elkeseredés, adj nekünk hitet és bátorságot. Az AIDS, a rák, a malária és a háborúk szenvedéseivel szemben szabadíts meg minket a reménytelenségtől. Amikor úgy érezzük, hogy szenvedéseink mögött eltűnik az élet értelme, fordítsd tekintetünket Krisztus felé, aki szenvedett és mégis győzött, és aki bennünket megváltott népévé tett. Az Ő nevében kérünk. Ámen.

8. Nap. Feltámadás – megdicsőülés. "Minden nyelv hirdesse, hogy Jézus Krisztus Úr!" (Fil 2,11)

Ezék 37,1-14 Az Úr kihoz benneteket sírjaitokból

Zsolt 150 Minden élő dicsérje az Urat

Róm 8,31-39 Krisztus az, aki meghalt, sőt fel is támadt, és közben jár értünk

Lk 24,44-52 Az apostolok mindig a templomban voltak, és dicsőítették Istent

Magyarázat:

Dél-Afrika gyötrelmek között él. Erőszak és betegség áldozata. Az igazságtalan halál kopogtat a nyomortelepek és tanyák szegénylakóinak ajtaján. Ennek ellenére mégis minden vasárnap bizalommal hirdeti Isten népe az Úr feltámadását, gyakran akkor is, amikor előző nap temetés volt. Az a bátorság, amivel az Úr feltámadását ünnepeljük minden fájdalmat és szomorúságot a reménység felé fordít. Krisztus kijött a sírból és ezzel kijelentette Isten halál feletti dicsőséges győzelmét. Isten halálból életet adó hatalmának hirdetésével az Umlazi-i egyházak a Húsvét ünneplését éjszakai virrasztással kezdik. Ekkor meggyújtott gyertyákkal vonulnak a temetőhöz és hirdetik szeretteik sírja felett: "Krisztus feltámadott!". E mögött ott van Ezékiel látomása az új Földről, ahol Isten Lelke életet lehel a száraz csontokba, és megeleveníti azokat. A keresztyének Isten halálból életre hozó hatalmát ünneplik. Pál apostolnak a Rómába írott levele beszél arról, hogy a feltámadott Krisztus Isten jobbján ül, ahonnan hirdeti, hogy minden embernek van helye Isten közelében. Bizonyítéka ez annak, hogy Isten kiterjesztette karjait a világ felé, hogy megbékélést, vigasztalást és kegyelmet hozzon. Isten szeretete hatalmában bizakodva nézhetünk szembe a halállal és életünk reménytelen helyzeteivel. Bízhatunk abban is, hogy semmi el nem szakíthat Isten szerelmétől, és az Ő kegyelme által semmi el nem szakíthat bennünket egymástól sem.

Isten életet hoz a halálból. Isten a remény szavait súgja a szenvedők fülébe és azokéba, akik vágynak az egység után. Olyan reménység ez, amely titkokról beszél, még azok számára is, akik hisznek benne. Ilyen titok az Isten országának eljövetele. Ez a reménység az, amelyik minden bénító és kétségbeejtő halálos csendet legyőz, amikor minden nyelv vallja egy hangon, Istené, az Atyáé minden dicsőség. Amit Isten fülünkbe súg, mint a mennyek országának előíze titok marad, ugyanakkor már most odaszánást kíván. A Dél-afrikai hívőket erősítő reménység segíti őket arra is, hogy megszabaduljanak a kétségbeeséstől, és teljes szolidaritással álljanak a szenvedők mellé. Mindannyiunknak Isten munkatársaivá kell lennünk azért, hogy az Ő missziójában részesedve életet és világosságot hozzunk azok számára, akik sötétségben, szenvedésben és igazságtalanságban élnek. Ez a reménység minden keresztyént arra biztasson, hogy keresse az egységet a mindennapi élet ökumenizmusában. Legyünk mindig készen arra, hogy együtt tudjunk vallást tenni közös hitünk új útjairól.

Imádság:

Úr Isten, akit mi szeretünk! Fiad keresztje előtt elmélkedünk a világ szenvedéséről. Ez a világ vágyakozik a Te szabadításod után. Add, hogy Húsvét reggelén és életünk minden napján. ahogy közeledünk Krisztushoz, örvendezve hirdethessük Fiad győzelmét, aki halálával legyőzte a halált, és feltámadott életét kínálja nekünk a halál és a gonoszság erőivel szemben.

Tallózó

Wass-turné: 800 ember és egy feljelentés Marosvásárhelyen

Az állóhelyek is beteltek a Wass-színdarabturné marosvásárhelyi helyszínén, annyi ember volt kíváncsi a darabra. Több mint 820 jegy kelt el. Közben a Hősök Kultusza magyarellenes szervezet feljelentést tett „háborús bűnös" kultusza miatt, azt kérvényezve, tiltsák be az Erdélyi Magyar Ifjak szervezetet.

Marosvásárhelyen az utolsó pillanatig kérdéses volt, hogy rendbontás nélkül meg lehet-e tartani a bemutatót, ugyanis az állami hatalomtól az útszéli nagyrománkodókig többen jelezték: nincsenek elragadtatva attól, hogy a magyarság merészel két óra erejéig Wass Albert tolmácsolásában a saját történelmével foglalkozni.

Az EMI-sek felkészülve várták az esetleges provokátorokat, akik megérkeztek ugyan, de látva a hatalmas tömeget és a rendfenntartókat, jobbnak látták csendben lapítani, majd szépen hazamenni.

Ott maradt viszont több mint nyolcszáz ember, aki szűnni nem akaró vastapssal köszönte meg a mai napig ki nem mondott igazságokat.

Közben a magyargyűlölő Hősök Kultusza egyesület az ügyészségen feljelentette az EMI-t háborús bűnös éltetése miatt. A szervezők nyugodtan néznek a kivizsgálás elébe, azt remélve, ez is hozzásegíti őket az író rehabilitációjához, hiszen a felolvasómaraton után indított eljárás során maga az ügyész mondta ki, hogy a kivizsgálást azért szünteti meg, mert Wass nem követett el háborús bűnöket.

(emi.erdely.ma)

Vége a világnak?

Dehogyis! Csak egyesek szerettek volna világvégi hangulatot kelteni, hisz egy kis hisztériára, különösen ilyen eseménytelen januári napokon igencsak kapható a többségi sajtó jelentős része. Rádiókból, helyi és központi lapokból tegnap még folyt a Wass Albert regényeiből dramatizált és sikerrel játszott színmű (A világ és a vége) előadása ellen indított össztűz.

Ahogy egyébként a Wass Albert- felolvasómaraton és a Trianon film bemutatása kapcsán is történt, hogy aztán léggömbként pukkanjon ki az egész egy következő alkalomig, amikor a magukat hősi nemzetvédőknek tekintők újra elkezdhetik a lerágott csont fölötti ugatérozást.

Jellemző a történtekre, hogy a helyi ügyeletesek mellett olyan központi lapok, amelyek más alkalommal tudomást sem vesznek szerény vidéki városunk egyébként országos szempontból is jelentős eseményeiről, szerdai számukban terjedelmes cikket szenteltek a prefektus és a tanácselnök véleményének ismertetésére. A befogadókat illetően már nem ennyire egyértelmű a helyzet, hisz szerda reggel a többségi taxis, aki a munkahelyemre hozott, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal kapcsolt át a Wass Albert-előadással kapcsolatos fejleményeket ecsetelő adóról egy másikra, ahol történetesen zene szólt.

Az egészből egyébként a magát liberálisnak tartó prefektus megnyilvánulása a legfurcsább, aki jogászként tájékozódhatott volna, (hisz nem egy szakember dolgozik az apparátusában, nemrégiben kinevezett alprefektus társáról nem is beszélve), hogy Románia Főügyészsége milyen határozatot hozott a Wass Albert-felolvasómaraton kapcsán tett feljelentés ügyében.

Nyilatkozatai egyébként nem meglepőek, ha arra gondolunk, hogy abban a perben, amely egy volt helyi tanácsos ellen folyt, a felperes ügyvédjeként (kinevezése előtt) milyen álláspontot képviselt.

A magyarkanizsaiak vendégszereplését megelőző kampány tragikomikus fordulata az, hogy a mindig éber Hősök Kultusza Egyesület tartalékos ezredes „professzora" ezúttal sem volt rest bűnügyi feljelentést tenni a Marosvásárhelyen működő Fellebbviteli Bírósági Ügyészségen a szervezők ellen, akik véleménye szerint egy háborús bűnös kultuszát terjesztik. Ilyen alapon a mindig vigilens tartalékos nemzetvédők eljárást indíthatnának a neves román személyiség nevét viselő főtéri könyvesbolt ellen is, amely ugyanannak a Wass Albernek a román nyelvre lefordított sikerregényét árusítja. Amelyről egyébként a magyarbarátnak egyáltalán nem nevezhető Ioan Coja írt meleg hangú értékelést. Háborús bűnös kultuszát terjesztette volna?

Ami pedig a kampányt illeti, a negatív reklám jó szolgálatot tett a Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház előadásának, amelyet a turné többi állomásán is garantáltan telt ház előtt fognak játszani. Bár a helyi színház tagozatai esetében is úgy kampányolnának, hogy sohase maradjon üresen a nézőtér!

A Kultúrpalota pedig a tegnap este nem dőlt össze. Edzett az már, hiszen a rendszerváltás óta gyakran volt ott olyan rendezvény, ahol a nemzetiségek, s különösen az erdélyi magyarság elleni nyílt uszítás sem hiányzott. Ami ellen senki sem tett bűnügyi feljelentést. Egyébként igazságszolgáltatásunk dzsungelében teljesen hiába töltötte volna az idejét.

Bodolai Gyöngyi

Népújság - 2007-01-11

Erdélyi templomok fehére

Vasárnap a nagybúni református templomban Rüsz Károly kiskendi versmondó bemutatja Erdélyi templomok fehére címû versmûsorát.

Népújság - 2007-01-12

Illyefalván az álmok valóra válnak

A Sepsiszentkirályt és Aldobolyt is magában foglaló Illyefalva község Háromszék leglendületesebben fejlodo közigazgatási egységének bizonyult. Az elmúlt esztendo megvalósításairól, az idei és a közeljövot célzó tervekrol a polgármestert kérdeztük. Benedek Huszár János nem hazudtolta meg önmagát, mintegy példamutatásként pályázatleadással kezdte az új évet.

A tavalyi esztendo minden várakozásunkat fölülmúlta a sorozatos költségvetés-kiegészítések és pénzjuttatások tekintetében. Nyolcmilliárd lejes költségvetéssel indultunk, s ez év végére közel húszmilliárdosra kerekedett. A nagy megvalósítások között elso helyen a sepsiszentkirályi községi út aszfaltozása szerepel, de hasonlóan jelentos megvalósítás az aldobolyi iskola teljes felújítása épületszigeteléssel, ajtók, ablakok fából készült termopán nyílászárókra való cseréjével, központi futésrendszerrel, mosdóval, szennyvízgödörrel. Ez utóbbi még nem fejezodött be teljesen, de már nagyon közel állunk a végéhez. A témánál maradva, a szentkirályi iskolában sikerült elkészítenünk a mosdót, és megoldottuk a központi futést.

Tavaly megnyert pályázatokat tudunk magunk mögött, amelyekkel az idei évnek nekivágunk: egyik az egymillió eurós, Sapard-programban való részvétel az erdei utak korszerusítésére, másik a vízvezetékrendszer kiépítését célozza. Utóbbi valamivel több, mint huszonötmilliárd régi lej értéku, s kétéves kifutási ideju: a község mindhárom falujában minden utcában, minden egyes porta elott elhúzódik a vízvezeték.

Sikerült az év utolsó napjaiban hárommilliárd régi lejes költségvetés-kiegészítést kapnunk a kormánytól. Az összeg felébol kétszintes, közel ezer négyzetméteres épületet (a volt téesz raktára, a községháza és az iskola között) vásárolunk a létesítendo szakközéspiskolának. Bentlakást s tanmuhelyeket is kialakítunk. 2006-ban sikerült két kisebb pályázatot is megnyernünk. A Szüloföld Alaptól kistérségi iroda kialakítására, bebútorozására, számítástechnikai eszközökkel való felszerelésére, továbbá Svájcból noszövetségi székhely kialkítására kaptunk pénzt. Mindketto saját középületünkben, a régi jegyzoi lakban kap helyet. Tavaly májusban indult az illyefalvi tejbegyujto központ, amely a helybeli szarvasmarha-tenyészto egyesület tulajdona. Ezáltal a civil szektor legalább az egyik lábára rá tudott állni, s reméljük, az unióban is meg tud állni saját lábán.

Az idei év elso polgármesteri munkaülését rögtön azzal kezdtem, hogy a megyei tanácsnál iktattam a 33-as községi út aszfaltozási munkálatainak megvalósíthatósági tanulmányát. Ez a 2,7 kilométeres út Illyefalvát köti össze a 12-es országúttal, Szotyor és Kökös között ér be a foútba. Ezennel gyakorlatilag nem marad aszfaltozatlan községi minosítésu utunk. De a gondok ezzel nem állnak meg, mert jövore új hídra pályázunk, hiszen a régit több alakalommal veszélyeztette az Olt áradása. A folyómedret is kell szabályozni, mert áradáskor nem bírja a vízhozamot.

Az év elso negyedében teljesen korszerusítjük a község közvilágítását. Erre is kaptunk pénzt a kormánytól. Mintegy nyolcszázmillió régi lejt fordítunk arra, hogy a község minden egyes villanyoszlopán égjen lámpa, ezt energiatakarékos égokkel oldjuk meg. A 2007-es költségvetésbol nagy összegeket különítünk el különbözo projektek elotanulmányainak elkészítésére. Az elso az Országos Lakásügynökség által finanszírozandó nyolc lakás építését célozza. Itt fiatal házasokat, elsosorban tanárokat szeretnénk szolgálati lakáshoz juttatni. Ezenkívül területet szeretnénk vásárolni újabb lakások építésére. Elkészíttetjük a teljes község csatornahálózatának elotanulmányait. Koncesszióba szeretnénk adni a Hollaky-kúriát, mint muemléket. Elkészíttetjük mindhárom falu kultúrotthonának teljes felújítási tervét, hiszen idén indul egy errol szóló kormányprogram. Mindhárom épület szigetelését, ajtó- és ablakcseréjét, központi futésrendszer kialakítását, valmint vizesblokkal való ellátását célozzuk. Európa napját, május 9-ét a központi park átalakításával szeretnénk megünnepelni. Itt Európa különbözo városai felé mutató irányjelzo táblákat állítunk, s hadd, ne modjak többet errol, legyen meglepetés! Szeretnénk elkészíteni a terveket az illyefalvi Olt-hídra, Illyefalva központjában egy gyaloghídra és egy szentkirályi közúti hídra. Megvizsgáljuk annak lehetoségét, hogyan tudunk segíteni a civil szervezeteken és egyházakon. Valószínu, pályázatot írunk ki a civil szervezeteknek, az egyházakat anyagilag támogatjuk. Újdonság, hogy az illyefalvi református egyház kérésére az önkormányzat a Diakónia Keresztyén Alapítvánnyal közösen beindítja az otthoni beteggondozói szolgálatot. Az illyefalvi óvodát 2004-ben napközivé alakítottuk, s ennek bovítésére készítjük a tervet. Belefoglaltatott a tanfelügyeloség programjába is, a község minden egyes napközisének megfelelo teret biztosítunk, ha netán arra kényszerülünk, hogy összevonjuk a három falu óvodáját, megfelelo alvó- és étkezohely legyen.

Az eddig felsoroltakat biztosan meg fogjuk valósítani, forrás is van rá. További terveink között szerepel egy egyengeto-kotró gép vásárlása bankhitelbol, melyet saját üzemeltetésben utcák, mezei utak karbantartására használnánk. A sepsiszentkirályi Kohidat is fel szeretnénk újítani. A község minden egyes utcájára el szeretnénk készíteni az aszfaltozási tervet. Úgy gondolom, ez nem álom, hanem öt éven belül megvalósítható, hogy minden egyes utcán aszfaltburkolat legyen.

Nagy vállalkozásba fognánk. 2008 elejére tervezzük, hogy boségesen illusztrált, vaskos kötetben megjelentessük Illyefalva község monográfiáját. A szerzogárda nagyjából összeállt. A könyv elso részében a hagyományos monográfia kap helyet, második rész az emberemlékezetben élo történetekbol álló riportsorozat, a harmadik a községfejlesztési stratégiát tartalmazza. Utóbbit a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Babes-Bolyai Tudományegyetem szakembereivel karöltve szeretnénk elkészíteni, s a következo tizenkét évre határozná meg a község fejlodési irányát.

Szekeres Attila

Háromszék - 2007-01-12

A Maros megyei prefektúra továbbra is megtiltaná a Wass-darab játszását

Körtesi Sándort, az EMI marosvásárhelyi elnökét ma reggel behívatták a Kultárpalotához, ahol az intézmény igazgatója a kezébe adta a Prefektúra által kibocsátott tiltó rendelkezést, amely A világ és a vége című színmű mai bemutatására vonatkozott. A tiltás indoklásaként az szerepelt, hogy Romániában Wass Albert háborús bűnösként van nyílvántartva, így olyan színművet nem lehet bemutatni, amely az ő regényei nyomán íródott.

Az EMI-elnök ebbe nem nyugodott bele, hisz a Megyei Tanács a termet, amelynek tulajdonosa, abszolút hivatalos körülmények között bocsátotta a szervezők rendelkezésére.

Az előadást tehát, ma este 8 órától MEGTARTJÁK!

Erdély Ma – 2007-01-10

Mártírhalált halt egy csángó asszony a magyar imádságért

Korainak bizonyult a pusztinai csángók öröme, hogy végre – misén kívül! – imádkozhatnak magyarul a templomban. Abban a moldvai csángó faluban, ahol az öregek számára a fohász ma is csak magyarul számít imádságnak. Abban a vallási hajlékban, amelynek Szent István a védőszentje... Az Erdély Mának Nyisztor Tinka számolt be a legújabb fejleményekről.

Talán nagy híre volt októberben a vatikáni látogatásunknak. Ezért most arról szeretnék szólni, ami történt utána, és történik most is. Csodának számított az a sok jó ígéret, amivel az új papjaink a faluba érkeztek.

Lehet imádkozni magyarul a templomban, programon kívül

- Lehet énekelni magyarul a román nyelvű misén

- Nem lesz senkinek bántódása, ha magyarul kéri a misét

- Bármikor mehetünk a plébániára, és meghallgatják panaszainkat...

A csoda az csoda, és mint minden csoda három napig tart!

Így történt ez Pusztinában is. Egy pár alkalom után máris jelentkeztek az új stratégia elemeinek bevetései. A templomban semmi nem hangzott el a magyar imádságról, mindig négyszemközt, vagy szűk körben lett megbeszélve. Már a Halottak Napi imádságnál kiderültek a turpisságok!

Egyik nap a püspök megígérte, hogy imádkozhatunk magyarul. Másnap reggel már szólt a pusztinai pap, hogy Őszentsége nem engedélyezi sem a misét, sem az imáságot. Mi miséről nem is beszéltünk a helyi papokkal, mert azt a püspök nem engedélyezte. Azt mondta, várjunk türelmesen, mert azon dolgoznak. Ezért választottuk az imát a templomban, és elhagytuk a szabadég alatti misét. (10 éven át kint, a szabad ég alatt hallgattunk a magyar misét, ez alkalommal ez elmaradt). Halottak Napján csak a bukaresti Nuncius közbelépésével imádkozhattunk magyarul a templomban. Amikor próbáltunk egyeztetni a plébánián, hogy pontosan mikor és hányszor lesznek magyar imaórák, akkor „nagylelkűen" a plébános ajánlotta havonta egyszer, minden hónap elején. (Legszívesebben megkérdeztem volna a papot, hogy nem lesz-e ez túl sok? Nem tettem.)

A következő este, már arra biztatott, hogy nem éri meg a fáradságot, mert szerinte 2 éven át üres lesz a templom, nem fog senki magyarul imádkozni. Erre a kijelentésére nem tudtam semmiképpen reagálni, azt hittem, hogy rosszul hallottam. Amikor azt is elmondta, hogy ezzel a problémával – az anyanyelv használatának követelésével – még nem találkozott a moldvai csangóknál, csak itt Pusztinában, akkor megkérdeztem hol végezte a teológiát? Azt mondta, hogy Iasi-ban. Ekkor már tudtam, hogy nincs mit járogatni a plébániára és tárgyalni, ezek a papok nem azért jöttek, hogy kultúrát mentsenek, hanem szép szóval, mosolyogva meggyőzzenek, hogy legyünk már románok, mert az egyszerűbb számukra. A faluban érezni lehetett egyfajta nyugtalanságot: minden információ, csak partizán módon terjedt, ezért a papok szívesen informálták félre az embereket, persze mindig csak négyszemközt. Aztán a játék kezdet eldurvulni.

Október 20-án a magyar ima után az egyik asszonyt kitámadta a pap egyik hűséges híve, hogy miért imádkozott magyarul a templomba. Ilona néni elment megpanaszkodni a papnak. A pap azt mondta, hogy nem volt szabad imádkozni a templomban, magyarul csak otthon lehet imádkozni.

Ilona nénit másodszor is kitámadta a szomszédasszony, és ő akkor összeesett az utcán. Ez nagyon elgondolkoztatott és úgy döntöttünk, hogy többé nem lépünk a templomba magyarul imádkozni, amíg ki nem írják a programot, hogy azt mindenki láthassa. Utoljára azt mondta a plébános, hogy várjunk, mert a püspök maga jön ki, és megoldja a problémát. Őszentsége nem jött Pusztinában, Ilona nénit pedig eltemettük. Belehalt a szívinfarktusba, ami az utcán érte…

A legújabb fejlemény: Pusztinában az iskola igazgatónője összehívta a szülőket, hogy írjanak kérést, amelyben kérik az olasz nyelv tanítását, mint anyanyelv. Nem nehéz kitalálni ki tanítaná az olaszt: az új káplán, aki semmit nem tud magyarul, és arról győzködi az embereket, hogy nem lehet magyar nyelvű misénk, mert mi pusztinaiak, nem vagyunk magyarok. Ez előtt egy hónappal még nyöszörgött, hogy megtanul magyarul. Én azt gondolom, hogy egy ilyen siránkozó, magát sajnáltató ember, aki azt magyarázza, hogy a magyar a legrondább nyelv a világon, ne tanulja azt meg! Még akkor sem, ha Sabau Mariusnak hívják (sok, a Szabó név elrománosításával nyert Sabau él Moldvában – szerk.). Egyébként, róla úgy tudták, hogy tud magyarul, ezért helyezték Pusztinába. Jó lenne, ha a Moldvába helyezett katolikus papok végre nem azért kapnának piros pontokat, mert gyorsan és hatékonyon gyártják a „román katolikusokat", a moldvai csángó magyarokból!

Mi csak imádkozni akarunk, magyarul!

Nyisztor Tinka

Erdély Ma - 2007-01-10

IV. Erdõvidéki Tudományos Konferencia - Egzisztencializmus és kisebbség Tavaszy Sándor filozófiájában

Európa a háború után, Erdély és Magyarország, a Tanácsköztársaság és Trianon. Az erdélyi magyarság szellemi erõi minden lehetõséget megragadnak, hogy a maroknyi népet egybetartsák. Ennek érdekében jön létre a sajátos erdélyi ideológia, a transzilvanizmus. A közösségiség, az aktivitás, az erdélyi ember-típus sajátosságai azok, amelyek ezen eszmerendszer sarkköveit alkotják, s már jelen vannak Tavaszy korabeli elméleti írásaiban.

A transzilvanizmus filozófikus jegyei Tavaszy kisebbségelméletében bontakoznak ki. Nincs szó egy rendszerbe szedett filozófiáról, hanem csak olyan filozófiai megfontolásokról, amelyeknek lét-erõsítõ szerepe volt.  A veszélyeztetett lét körülményei között újra fel kell tenni a kérdést: Mi az ember?

A mindennapi lét gondjaiban élõ ember számára mi biztosítja az autentikus lét feltételeit? Ezekre a kérdésekre már nem az ismeretelmélet alapján keresi a választ.

A 20-as, 30-as években keletkezett írásai már nem egy elvont emberbõl indulnak ki, hanem a konkrét valóságból, a konkrét viszonyokból, a konkrét emberbõl. Ezek a konkrét viszonyok egy válságos történelmi szituációt jelentenek a háború és Trianon utáni Erdélyben. Minden eddiginél fontosabbá vált az erdélyi magyar kultúra bekapcsolása az európai vérkeringésbe és az európai szellemi (irodalmi, filozófiai) áramlatok jelenléte és hatása a kor erdélyi magyar mûvészeinek és gondolkodóinak munkásságában, hiszen ennek is "lét-erõsítõ" szerepe volt.

A létprobléma megragadásának és tisztázásának egyetlen lehetséges útja az emberi egzisztencia, hiszen a lét csak létezõ, az egzisztencia létében érhetõ el. A létet nem a gondolkodás alkotja. Tavaszynál ez a lét az ember létgondjában, veszélyeztetettségében válik megragadhatóvá. A lét tehát, amint a létezõben megjelenik, állandó önállítás. A valóságot megragadni e szinten csak egzisztenciából lehet.

A 20 -30 - 40-es évek emberének válsága, amely egyfelõl az I. világháborús tapasztalatok okozta letargiában, másfelõl pedig az állandóan változó kisebbségi helyzet, kilátástalanság érzésében nyilvánult meg valamiféleképpen, egy új erkölcsi beállítódást igényelt, nem utolsósorban az idealizmus optimista etikájának ellenében.

Az 1920 utáni erdélyi valóság tényei tehát arra késztetik Tavaszyt, hogy eddigi elméleti útkereséseit újragondolja. Rá kellett jönnie, hogy az elvont ember ideája és elmélete a valós viszonyok között nem tartható fenn. A háború borzalmai és különösen a 20-as évek erdélyi realitása arról gyõzi meg Tavaszyt, hogy az általános erkölcsi törvényt a személyiség nem jól valósította meg az érzéki világban. Vagyis a kanti etikai principium, az autonómia kérdése és az erkölcsi törvény mûködése újragondolásra szorul.

A kierkegaardi egzisztencialimus alaptéziseit követve Tavaszy nemsokára eljut a kor kétségtelenül legnagyobb hatású gondolkodójához, Heideggerhez. Tavaszynál az idealizmus nem teljes elvetésérõl van szó, nem annak felváltásáról, hanem annak korrekciójaként tételezõdik az egzisztencialista gondolkodás.

Az idealizmust módosítani kell az egzisztenciális létalapnak megfelelõen, vagyis az embert, mint egész embert, mint testében, mint idõben, gondban, halálban élõ embert kell tekintetbe venni.

Az egyén világnézete, mint szükségszerû adottság, már önmagában egzisztenciális mozzanatot jelent, ugyanis az emberi szellem ennek segítségével foglal állást az egzisztenciával, illetve a létben tárgyiasított világgal szemben.

Az emberi egzisztencia változatlanul az öntudatban nyugszik, gyökerezik, mert olyan valóságban, amely nemcsak a világot tudja tárgyává tenni, hanem önmagát is: egy személyben alany és tárgy. Tavaszy tehát megtartja az öntudat szerepére vonatkozó álláspontját, de ugyanakkor az egzisztencializmus irányába fordítja, az Én fejlõdése nem fejezõdik be soha. Az ember egész létében és valamennyi tevékenységében azáltal él, hogy szükségbe és gondba jut, majd kielégül és falszabadul, hogy aztán ezt a mozgást újra elõrõl kezdhesse. E gondolatok alapozzák meg, hogy a kisebbségi létet "veszélyeztetett" létként értelmezze és elemezze.

Mert aligha képzelhetõ el ennél "veszélyeztetettebb" szituáció, ahol a személyiség léte, szabadsága, (anyanyelv, kultúra) vannak veszélyben.

A kisebbség létében az élet minõségei válnak, válhatnak semmissé. E létben az ember személyisége erõsen torzul egy olyan társadalomban, ahol az esélyegyenlõség a minimumot sem éri el.

Felhasznált könyvészet:

Tonk Márton: Idealizmus és egzisztenciafilozófia Tavaszy Sándor gondolkodásában. Pro Philosophia Kiadó, Kolozsvár-Szeged, 2002.

Balázs Sándor: Tavaszy Sándor Filozófiája. Kriterion Kiadó, Bukarest, 1982.

Tavaszy Sandor: Válogatott filozófiai írások. Pro Philosophia Kiadó, Kolozsvár Szeged, 1999.

Veress Ildikó: A Kolozsvári Iskola. Mikes International Hága, Hollandia, 2005.

Albert Egon

Erdővidék - 2006 december 29

Új falak a régi alapköveken - Sztána – Helyreállítják a volt felekezeti iskolaépületet.

Már csak a tetőszerkezet hiányzik a kalotaszegi Sztánán újjáépített iskolaépületről ahhoz, hogy a magyar irodalomban is megörökített tanoda termei újra megtelhessenek. „Isten és sok jó ember akaratából sikerült újraépítenünk a kommunizmus idején romba dőlt iskolánkat, és titkokban remélem, hogy a 2008. évi farsangi bált abban az épületben tarthatjuk meg, amelyben egykor Kós Károly és Móricz Zsigmond mulatott” – mondta a Krónikának Papp Hunor sztánai református lelkész.

Az épületet a gyülekezet az 1830-as években kórháznak építette, majd felekezeti iskolává alakították. Ebben az iskolaépületben szervezte meg 1914. február 1-én Kós Károly azt a farsangi bált, amelynek nyomán az ott vendégeskedő Móricz Zsigmond megírta Nem élhetek muzsikaszó nélkül című novelláját. Trianon után a román állam kiutasította a gyülekezetet az épületből, amely azonban telekkönyvileg azóta is a sztánai református egyházközségé.

Az újjáépítés érdekében Papp Hunor 2005 nyarán több kanadai város magyar gyülekezetével találkozott. Az igehirdetésen kívül a lelkész a kolozsvári Filep Farkas és Halmágyi Erika filmjével mutatta be a kis kalotaszegi falut, valamint a 2001-ben – nyolcvanhét év után – újraélesztett farsangi mulatságot. Az adakozók jóvoltából valamivel több, mint 15 ezer kanadai dollár gyűlt össze, az újjáépítés terveit magyarországi és erdélyi építészek díjmentesen készítették el. Tavaly zsoboki kőművesek irányításával a gyülekezet kalákában bontotta szét a beomlott tetőzetet és a megsérült falrészeket; harminc teherautó törmeléket kellett elszállítaniuk. Miután kiderült, hogy a megsérült falak nem bírnák el az új tetőszerkezetet, teljesen lebontották őket, majd újrakezdődött az építkezés, amelynek köszönhetően már állnak az új falak. Bár az építkezésben a magyarországi Nagykőrös alszegi gyülekezete is segítséget nyújt, a teljes helyreállítás költségei mindkét gyülekezet erejét meghaladják. Papp Hunor közölte, bár a pénzhiány akadályozza a munkálatok folytatást, jövő héten mindenképpen nekilátnak.

A közel kétszáz magyart és mintegy húsz románt számláló Sztánán konyhával, fürdővel, előadóteremmel és orvosi rendelővel, valamint 24 vendéget befogadó szálláshellyel ellátott létesítmény kap helyet. A tervek szerint a Kós-féle bált és Móricz Zsigmond látogatását megörökítő emléktábla is a helyére kerül.

Szerző: Benkő Levente

Krónika – 2007-01-10

Másfél évszázados mártíromság a Maros menti Athénban - A szabadságharc áldozataira emlékeztek Nagyenyeden

A forradalom után először 1850-ben emlékeztek meg Nagyenyed gyászos téli napjáról, amikor Fehér megyében több ezer ártatlan gyermeket, nőt és idős embert mészároltak le. Sokáig a várbeli lakóházak ablakaiban, a várfal melletti sírkertben és a fal párkányán több száz gyertyát gyújtottak. 1994-től az RMDSZ kezdeményezésére a református egyház támogatásával ökumenikus istentisztelet keretén belül tisztelegtek az áldozatok emléke előtt. Az idén, immár másodszor, a Római Katolikus Plébánia adott otthont a rendezvénynek.

Szabó Dénes római katolikus plébános házigazdaként üdvözölte a három gyülekezet résztvevőit Mint mondta: függetlenül attól, hogy katolikus, református vagy unitárius felekezethez tartozunk, most itt a vértanúkra emlékezve mindnyájan magyarok vagyunk. A megemlékezésen részt vett Ladányi Árpád alprefektus és Kováts Krisztián alpolgármester is.

Pópa Tibor református tiszteletes elmondta: 158 évvel ezelőtt kegyetlen tél volt, sötétség és öldöklés járta be e vidéket; kietlen pusztasággá vált Alsó Fehér Vármegye, a kollégium és a templomok. Sándor Botond unitárius lelkész többek között a mára figyelmeztetett, amikor arra hívta fel a figyelmet, hogy ne csak szóval, hanem tettel, cselekedettel szeressük egymást.

Rácz Levente Fehér Megyei RMDSZ-elnök adatokkal alátámasztott, átfogó beszédében abból indult ki, hogy 158 évvel ezelőtt Nagyenyed magyar lakossága segítségért fohászkodott, a pusztítás mégis bekövetkezett. A „Maros menti Athén", ahogy akkoriban a várost nevezték, nemcsak Alsó Fehér megyében, hanem egész Erdélyben vezérszerepet játszott, különösen az 1830-as évektől. A hírhedt napon földig rombolták, kirabolták, értékeit elpusztították. Axente Sever azt hirdette, hogy három nap alatt hamuvá teszik az egész várost. Úgy lett! Mai szóhasználattal élve etnikai tisztogatás következett. A Fehér megyei magyarság a barbár cselekedetet a mai napig nem heverte ki, hiszen Nagyenyeden kívül Verespatakon, Nagylakon, Sinfalván és sok más településen zajlott még a magyarok kiirtása. Nem véletlenszerű balesetről volt tehát szó, hanem egy jól kitervelt forgatókönyv szerint, a császári udvar által kitervelt módon hajtották végre a súlyos emberáldozatokat követelő mészárlást. Az előadó Nagyenyed akkori kulturális és hadászati jelentőségét is érintette, ami a pusztítás hátterére is magyarázatul szolgál. Forradalom és szabadságharc volt és katona katona ellen harcolt, de itt a városban a felfegyverzett hordák védtelen civileket, nőket, gyermekeket és öregeket öltek meg. Alsó Fehér megyében közel ötezer magyart, csak Nagyenyeden 800-at.

A Minorita Rendházba január 9-én törtek be, egy görög katolikus pap vezetésével. Viskóczy Henrik minorita rendházfőnök példás magatartással a lehetetlent is megpróbálta az emberek védelmezése érdekében. Szilágyi Farkas dokumentációjában részletes leírást találhatunk a véres eseményekről, amelyeknek több tanulsága is van. Leszögezhető, hogy a mai utódok semmiképpen sem felelősek az akkor történtekért. Sajnos a forradalomban nem exponált emberek ugyanúgy áldozatul estek, mint azok, akik nyíltabban kiálltak elveikért. Gondoljunk minden Fehér megyei vértanúra és vezéreljen bennünket a megnyugvás és megbocsátás – zárta beszédét az RMDSZ-elnök.

Március 15-ét a Városi Tanács hivatalos ünneppé nyilvánította, de úgy tűnik, még nem érett meg az idő egy 1849. január 8-i megemlékezés közös megszervezésére. A tervezett közös történelem tankönyvben vajon hogyan sikerül a történelmi tények tükrében bemutatni a nagyenyedi eseményeket?

Pálossy Zsuzsa, a kollégium véndiákja, aki jelenleg színművészeti hallgató Kolozsváron felolvasta Váró Ferenc kollégiumi tanár, iskolatörténész Enyed a szobor helye című elfelejtett költeményét: „Januári bús nap ködös alkonyába,/Enyedi vár mellől./Fekete rács kertről./Gyász füstfátyolt lenget mécsek vörös lángja/Rá vigasztalásul."

A templomból kiáramló ökumenikus gyülekezet a várfal melletti tömegsírt jelző emléktáblához vonult, ahol koszorút helyezett el a megyei RMDSZ nevében Rácz Levente, a Bethlen Gábor Kollégium nevében Szőcs Ildikó iskolaigazgató, továbbá a három történelmi egyház.

Bakó Botond

Szabadság – 2007-01-10

ÉVFORDULÓ - 85 éves lenne Nemes Nagy Ágnes

Nyolcvanöt éve, 1922. január 3-án született Nemes Nagy Ágnes Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, esszéista.

Szülei az Ugocsa megyei Halmi községből vándoroltak Budapestre az I. világháború után, lányuk már itt született. Költőként igen korán bemutatkozott, még elemi iskolás korában jelentek meg versei a Cimbora című gyereklapban. Gimnáziumi tanulmányait 1932-től a legendás Baár-Madas Református Leánylíceumban végezte, ahol ekkor Áprily Lajos volt az igazgató. Az ő személye meghatározó volt Nemes Nagy költői pályáján, s Áprily volt az is, aki első műfordításaiban segítette. A gimnáziumot kitüntetéssel végezte el 1939-ben, s beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-latin-művészettörténet szakára. Az egyetemen került kapcsolatba Szerb Antallal és Halász Gáborral, valamint Lengyel Balázzsal, akivel 1944 áprilisában össze is házasodtak. 1944-ben diplomát szerzett, költői eszményképéről, Babitsról írott disszertációját Horváth Jánoshoz adta be.

Az 1944-45-ös év életének egyik legmozgalmasabb időszaka volt, férjét behívták katonának, majd Szálasiék hatalomátvétele után megszökött, s hamis papírokkal bujkált. Emellett életük kockáztatásával üldözötteket mentettek és bújtattak, s Nemes Nagy részt vett a Szerb Antal, Halász Gábor és Sárközi György megmentésére irányuló kísérletekben is. 1945-ben Lengyel Balázs hadifogságba került, majd Erdei Ferenc közbenjárására szabadon engedték.

A háború utáni időszak fellendülést hozott a költőnő pályáján, 1946-ban megjelent első verseskötete Kettős világban címmel, amelyért két évvel később Baumgarten-díjat kapott. Ugyanebben az évben a Köznevelés című pedagógiai folyóirat munkatársa lett, majd Lengyel Balázzsal megalapították az Újhold című folyóiratot, amely a babitsi Nyugat eszmeiségét és minőségigényét vállalta magára. Az irodalmi élet jelesei írtak a lapba, például Pilinszky, Rába György, Végh György, Lakatos István. A lapot egy idő után a hivatalos kultúrpolitika túlságosan polgárinak találta, s 1948-ban be is tiltotta. 1947–48-ban a költőnő és férje ösztöndíjjal Rómában és Párizsban tartózkodott. Az Újhold elhallgatása után csak a Vigíliában jelenhettek meg versei, s emellett gyerekeknek szóló műveket írt. 1953-tól öt éven keresztül a Petőfi Sándor Gimnázium tanára volt, majd 1958-tól szabadfoglalkozású íróként dolgozott.

1957-ben megjelent második kötete, a Szárazvillám, amely új költői korszakának kezdetét jelentette. Ebben az időben már jelentős műfordítói tevékenységet is folytatott, főként francia és német nyelvű műveket fordított, így többek között Corneille, Racine, Molière drámáit, Victor Hugo, Saint-John Perse verseit, Rilke és Brecht műveit.

A hatvanas évektől ismét megjelenhettek versei, s 1967-ben újabb kötetet is publikált, Napforduló címmel. Ennek egyik része a sajátos hangvételű Ekhnáton-ciklus, amelynek verseiben a gondosan megformált, az öröklétet már a földi létben minduntalan érzékelő világot abszolút egységben mutatta fel. 1969-ben jelent meg a Lovak és angyalok című gyűjteményes kötete, amelyért József Attila-díjjal jutalmazták. Költészetében szigorúan tartotta magát a racionalizmushoz, a legkisebb kilengéstől is irtózott. A látszólagos szenvtelenség, távolságtartás, hűvös józanság és csillogó intellektus mögött azonban lírájában kimondhatatlan szenvedély parázslott.

A hatvanas évek végétől neve egyre ismertebbé vált az országhatárokon túl is, külföldi folyóiratok, antológiák közölték verseit angol, német, francia és olasz nyelven is. A hetvenes, nyolcvanas években a magyar irodalmi élet meghatározó személyisége lett, kapcsolatot tartott az emigrációban élő költőkkel, írókkal, több külföldi felolvasóesten, írótalálkozón is részt vett, Belgiumban, Franciaországban, Angliában, Németországban, Izraelben, Írországban, s 1979-ben az iowai egyetem nemzetközi írótáborába is meghívták. Verseskötetei mellett több esszékötete is megjelent, amelyekben élvezetes és érzékletes írások olvashatók pályatársakról, a műfordítás és a versírás gyakorlatáról, az alkotáslélektanról, verselemzésről. Látkép gesztenyefával című kötetében interjúkon, emlékezéseken át elevenítette fel életét. Gyermekeknek szóló meséi közül is kiemelkedik a Bors néni könyve, amelyből nagy sikerű előadás született a Kolibri Színházban a felejthetetlen Dajka Margit főszereplésével.

1986-ban Lengyel Balázzsal újraindították az Újholdat, amely almanach formájában évente kétszer jelent meg. Az évkönyvek a gondolati nyitottság jegyében, a magas művészi és szellemi minőség elve alapján szerkesztődtek, s nemzedéktől függetlenül publikálhattak benne mindazok, akik e szellemiséggel azonosulni tudtak. Az Újhold 1991-ig, Nemes Nagy haláláig maradt fenn.

1983-ban életműve elismeréseként megkapta a Kossuth-díjat, 1991-ben pedig alapító tagja lett a Magyar Tudományos Akadémián belül szerveződő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.

Budapesten hunyt el 1991. augusztus 23-án. 1997-ben férjével együtt megkapta Izrael Állam Yad Vasem kitüntetését, mert a nyilasuralom alatt mentette az üldözötteket. 1998-ban a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Nemes Nagy Ágnes Emlékdíjat alapított a magyar esszéirodalom legjobbjainak elismerésére.

A 2005-ös könyvhét egyik meglepetése volt Nemes Nagy egyetlen regényének, Az öt fenyőnek megjelentetése, amelyben a művészregény és a krimi elemeit vegyítette egymással; nagy rajongója volt ugyanis a detektívtörténeteknek, különösen Agatha Christie-t szerette, akiről esszét is írt.

Szabadság-2007-01-06

Bálint Tibor emlékére

Bálint Tibor 1932. június 12-én született Kolozsváron, és 2002. január 28-án hunyt el ugyanott. A nyáron lenne 75 éves. Özvegye, Bálintné Kovács Júlia levelet írt a sajtónak, amelyben az áll, hogy a Kolozsvár Társaság, az Erdélyi Magyar Írók Ligája (EMIL), és akik még vállalják, kétnapos emlékülést szerveznének. A Református Kollégium udvarán emléktáblát helyeznének el, jutalmaznák az alkalomra a Polis Kiadó által szerkesztett Emlékkönyvvel. "A konferenciára külföldi irodalomtörténészeket, régi barátokat is meg szeretnék hívni, akikkel az események végén itt, az író egykori lakásán találkoznánk. Kántor (Lajos sz.m.) giccsesnek mondotta, de én családi használatra a kertünkben szeretnék felállítani egy haranglábat egy kis haranggal, egyik legszebb írására, az Egyszer én is harangoztamra emlékeztetve. (Egy mini Panaszfal, és Brueghel után szabadon egy két méter tízcentis Bábeltornya már van... Egyelôre elég ennyi? Szívesen fogadok bármilyen ötletet, aztán együtt, akik szerettük Tibort, megbeszéljük, hogy mi jó, mi nem." (A szerzô özvegyének e-mail címe: balint.julia@gmail.com)

(d)

Népújság-2007-01-04

Január 26–28: ismét Hajnal akar lenni

A Szent-Györgyi Albert Társaság a Szatmárnémeti-Németi Református Egyházközség, a Magyar Ifjúsági Kezdeményezés, a szatmárnémeti MADISZ, a szatmárnémeti Szentlélek plébánia, az Ady Endre Társaság, a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége (KÓTA) szakmai támogatásával 2006. január 26-28. között rendezi Szatmárnémetiben a XVI. Hajnal akar lenni népdaléneklési versenyt (HAL), a világon bárhol élô magyar mûkedvelô népdalénekesek számára. Harmadik alkalommal a rendezvény történetében a KÓTA a népzenei szólóénekesek országos szintû minôsítését is megejti. A minôsítéssel (különbözô fokozatok, bronz, ezüst, arany, Arany Páva-díj) egy idôben a zsûri hasznos szakmai tanácsokkal látja el a fellépôket. (Az Arany Páva-díjban részesülôket a KÓTA meghívja az Országos Arany Pávás Népzenei Gálára!) Részt vehet bárki, aki betöltötte 12. életévét. Felsô korhatár nincs. A versenyzôk küldjék el a Szent-Györgyi Albert Társaság címére (440030 Satu-Mare, Mihai Viteazul 10. E-mail cím: csirak@sm.rdsnet.ro) jelentkezési lapjukat, melyen a következô adatokat kell feltüntetni: név, születési adatok, lakcím, telefonszám, e-mail cím, foglalkozás, a versenyprogram dalainak, dalcsokrainak leírása, megnevezése, az eddig elért eredmények, minôsítések felsorolása. A versenyzôknek rendelkezniük kell iskolájuk vagy valamelyik mûvelôdési intézmény, népdaléneklési verseny rendezôségének ajánlásával. Javasoljuk elôdöntôk, válogatóversenyek rendezését, a megyét, térséget képviselô versenyzôk elôzetes rostálását. Minden versenyzônek két dalcsokorral kell jelentkeznie, vagy egy ballada- és egy dalcsokorral. Törekedjenek régi stílusú dalokból meríteni. Egy dalcsokor elôadási idôtartama nem lehet több 4 percnél. Népies mûdalokat és feldolgozásokat nem fogadunk el. A versenyzôk szólóban vagy hangszeres kísérettel is énekelhetnek. Ajánljuk, hogy a versenyen népviseletben vagy stilizált népviseletben jelenjenek meg. Akik a fenti elvárásoknak megfelelnek, díjtalan ellátásban részesülnek, azaz szállást, étkezést kapnak. Kísérôket 160 lej/fô (10.000 Ft/fô) részvételi díj kifizetése esetén fogadunk. (A díj tartalmazza a kollégiumi szállás, étkezés, programlátogatás költségeit.) Útiköltséget nem tudnak megtéríteni.

A XVI. Hajnal akar lenni népdaléneklési versenyhez táncházi est kapcsolódik, zárásképpen a gálán fellépnek a verseny legjobbjai, valamint a Magyar Folk Trió és dr. Gerzanics Magdolna. Jelentkezési határidô 2006. január 22. A verseny elsô három helyezettje, az énekesek által megszavazott legjobb énekes és a közönség kedvence pénzjutalomban részesül, továbbá a támogatók, rendezôk, felajánlók különdíjakat is osztanak. Amennyiben a jelentkezôk a HAL keretében a KÓTA- tól minôsítést is kérnek, akkor a www.kota.hu honlapon található népzenei minôsítési adatlapot is töltsék ki, és mielôbb küldjék vissza Rozgonyi Péterné, a KÓTA népzenei elôadója címére: kota@kota.hu, vagy postán: KÓTA 1014 Budapest Szentháromság tér 6. (Info: 00/36/1/2253713.) (A minôsítésért nem kell külön fizetni.)

(döme)

Népújság-2007-01-04

Wass-turné Erdélyben

A délvidéki Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház januárban hat erdélyi városban mutatja be A világ és a vége című drámát, amely Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet! és a Jönnek című kisregény alapján Andrási Attila rendező és Péter Ferenc színművész állított színpadra.

A műben szembekerül egymással az egyenes tartású ember és a kenőpénzre váró balkáni hivatalnok, a hazafiság és a megalkuvás. A színdarab minden helyszínen 19 órától kezdődik: Székelyudvarhelyen 7-én a Tomcsa Sándor Színházban, Csíkszeredában 8-án a Csíki Játékszínben, Sepsiszentgyörgyön 9-én a Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében, Marosvásárhelyen 10-én a Mihai Eminescu Ifjúsági Házban, Kolozsváron 11-én a Báthory István Gimnázium dísztermében, valamint Nagyváradon 13-án a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Székházában.

Szerzo: Márton Éva

Krónika-2007-01-04

Remény és aggodalom

Szerdahelyi Csongor: nehezen mérhető a csatlakozás eredménye az egyház szempontjából.

Románia Európai Uniós csatlakozásával az egyházak előtt is új lehetőségek és kihívások jelennek meg. A magyarországi katolikus egyház több mint két évvel ezelőtt volt a mienkhez hasonló helyzetben, az ottani tapasztalatokat értékelve Szerdahelyi Csongor, a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia (MKPK) szóvivője a Krónika kérdésére elmondta: egyház szempontjából összességében inkább pozitív eredményei voltak Magyarország uniós integrációjának, bár az eredmény nehezen mérhető.

„Megnövekedett az együttműködés és a tájékozódás lehetősége a különböző európai egyházak között, az MKPK pedig része lett az Európai Unió püspökkari konferenciái által alapított COMECE szervezetnek” – részletezte Szerdahelyi Csongor. A COMECE tanácskozó testületként működik, feladata az álláspontok egyeztetése, és lobbitevékenységet fejt ki az EU intézményeinél, hogy a keresztény értékek az uniós törvényalkotásban megjelenhessenek. A szervezetnek rövidesen a Romániai Katolikus Püspökkari Konferencia is tagja lehet.

Az MKPK szóvivője ugyanakkor kiemelte: az elvilágiasodás a nyugati országokban már eddig is sokkal nagyobb méreteket öltött, a hatás pedig Magyarországon is érződik. „Az uniós csatlakozással felgyorsult az a folyamat, amely sok nehézséget és kihívást jelent a helyi egyházaknak – fogalmazott Szerdahelyi Csongor. –Rövid időn belül napirendre kerültek olyan kérdések, mint az eutanázia vagy az egyneműek házassága, amelyekkel kapcsolatban az egyháznak egyértelműen elutasító álláspontja van. E kérdések ma már a törvényalkotás szintjén is megjelennek.” A szóvivő ezzel kapcsolatban Írország példáját említette. A katolikus hagyományairól híres ország gazdaságilag az egyik legsikeresebb belépő volt, később azonban valóságos társadalmi sokkot okozott a keresztény értékek, többek közt a gyermekvállalás részleges feladása.

Karácsonyi és újévi pásztorlevelükben a romániai magyar történelmi egyházak vezetői többnyire reményeiket fogalmazták meg, de aggodalmaiknak is hangot adtak. Jakubinyi György gyulafehérvári katolikus érsek a Szűzanya zászlajaként tekint az Európai Unió lobogójára, mivel a tizenkét csillag gondolatát Szűz Mária szobra ihlette. Szabó Árpád unitárius püspök a Jelenések könyvéből választott ünnepi gondolatot: „És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt” (Jel 21,1), egyszerre utalva az uniós csatlakozás kihívásaira és az emberi lelkek megújulásának fontosságára. Tempfli József nagyváradi megyés püspök kérdésünkre külön is megerősítette: bár örül annak, hogy részben eltűnik a trianoni határ, a csatlakozás két veszélyt is rejt. „Egyrészt hitünk, másrészt pedig nemzettudatunk elvesztésének veszélyét kell felismernünk, hogy küzdeni tudjunk ellenük” – fogalmazott a főpásztor. Tőkés László királyhágómelléki református püspök arra kéri híveit, az új esztendő első vasárnapján tartsanak hálaadást és könyörgést, „országunkért és erdélyi magyarságunkért, az európai csatlakozás alkalmából”. A református püspök az egyházkerület nevében kiemeli: hittel reméljük, hogy abban az Európában, amelynek a magyar is egyik hivatalos nyelve, erdélyi magyarságunk sorsa jobbra fordul, és Európa népeinek sorában, határon innen és túl, mi is megtaláljuk a helyünket.

Szerzo: Lukács János

Krónika-2007-01-05

Vallási aggályok

Külföldön is, belföldön is bírálják a felekezeti törvényt.

Több emberjogi és vallási szervezet is elégedetlenségének adott hangot a nemrégiben elfogadott egyházi törvénnyel kapcsolatosan. A jogszabály ellenzői kifogásolják, hogy az megnehezíti az egyházak elismerését, ezért jogi úton próbálják elérni a vitatott cikkelyek megváltoztatását. A spcm.org honlap által idézett Forum 18 News Service szerint a szóban forgó szervezetek megdöbbenésüknek és aggodalmuknak adtak hangot azt követően, hogy Traian Băsescu államfő december 27-én aláírta a jogszabályt. A bírálók ezért az Alkotmánybíróság és az Európai Emberi Jogi Bíróság véleményét is ki kívánják kérni a törvényről.

Adrian Bocăneanu adventista lelkipásztor kifogásolta a vallásgyalázásra és a vallási szimbólumok nyilvános meggyalázására vonatkozó cikkelyeket, mivel véleménye szerint a vallásszabadság lényege éppen az, hogy bárki szabadon megvallhatja hitét és meggyőződését, valamint hogy azt összehasonlíthassa más vallású személyek meggyőződésével.

A Jehova Tanúi szintén ellenzik a törvényt. Az 1990-ben elismert egyház saját adatai szerint 83 ezer taggal és 540 gyülekezettel rendelkezik az országban, egyik vezetője szerint pedig csupán némi idő elteltével lehet majd eldönteni, a jogszabály ellenük irányul-e, vagy sem.

A Romániai Pünkösdista Egyházak Szövetsége szerint ugyanakkor a törvény rendkívül szigorú, és nem az egész társadalmat szolgálja, hanem néhány vallási közösség támogatását.

Christoph Klein német lutheránus püspök ugyanakkor elégedettségének adott hangot, amiért tizenhat év után végre sikerült elfogadni a törvényt, és emlékeztetett, hogy azt a görög katolikusokon kívül mindegyik elismert egyház képviselői támogatták. A Forum 18 megjegyzi, hogy nem sikerült kapcsolatba lépniük a római katolikus, a református, a muzulmán és az izraelita közösségek képviselőivel, Szabó Árpád unitárius püspök pedig nem kívánt válaszolni a kérdéseikre.

Néhány vallási közösség azt kifogásolja, hogy a jogszabály értelmében egy újonnan alakult vallási közösségnek tizenkét évet kell várnia, és az ország lakosságának 0,1 százalékát, azaz 22 ezer embert kell hívei sorában tudnia ahhoz, hogy egyházként ismerjék el.

Hasonló bírálatokat fogalmazott meg a jogszabállyal szemben a washingtoni székhelyű Egyházi és Közpolitikai Intézet, amely szerint Romániában fogadták el „Európa legrosszabb egyházi törvényét”, amely „sérti az alapvető emberi jogokat”. Az intézet azzal vádolja az államfőt, hogy a jogszabály aláírásával megszegte választási ígéretét, amely szerint el kíván távolodni a kommunizmus gyakorlatától.  Az intézet szerint a törvény mind az ország alkotmányával, mind a nemzetközi emberi jogi egyezményekkel ellentétes.

Szerzo: Balogh Levente

Krónika-2007-01-05

Jelenések képei

Szabó Ottó felvidéki képzőművész alkotásaiból Patmosz szigetén címmel nyílt kiállítás vasárnap Nagyváradon, a református püspöki palota előcsarnokában. A Partiumi Magyar Művelődési Céh szervezésében létrejött tárlat megnyitóján Barabás Zoltán, a püspükség sajtóreferense mutatta be a felvidéki Szepsi város magyar gimnáziumában esztétikát, rajzot, művészettörténetet oktató Szabó Ottót.

A képzőművész a Rovás művészeti csoport elnöke és a Szepsi Rovás Galéria vezetője, a szabad grafika mellett illusztrációkat is készít. Egyházi megrendeléseket is vállal, murális munkái közül jelentős a helmeckei, 4,5x3 méteres üvegfestmény oltárképe, továbbá ő készítette a kassai vértanúk emlékére készült bronz domborművet. Amint a Krónikának elmondta, élete során egyre közelebb került a hit világához, gondjaira mindig a Bibliában keres megoldást. János evangélista „nyomán” jutott el a görögországi szigetre, ahol a Jelenések könyve íródott. A Patmosz szigetén című tárlatán grafikai tudásra alapozó festményeket állított ki, a képek nyitottságról, értésről, és bölcsességről tanúskodnak.

A tárlatnyitót követően átadták a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által alapított Közjó Szolgálatában Díjat, az elismeréssel ezúttal a Partiumi Magyar Művelődési Céhnek mondtak köszönetet. Csűri István lelkész beszédében elmondta, a céh az elmúlt évben 105 kulturális rendezvényt szervezett a városban, hat tagozatban fejtett ki tevékenységet. Zenei tagozatát Lászlóffy Zsolt karmester, képzőművészeti részét Ujvárossy László Munkácsy díjas képzőművész vezeti. A rendezvényen azt is bejelentették, hogy a tavalyi díjazott, az Academia Humana Alapítvány 100 ezer forint értékű pénzadománnyal segíti a Partiumi Keresztyén Egyetem hallgatóit. Az Ady Endre születésének 130. évfordulójára kiírt pályázatra idén a vizuális kommunikáció és a reklámgrafika szak hallgatói jelentkezhetnek, március végéig.

Szerzo: Gergely Gizella

Krónika-2007-01-09

Élő egyház: Esztendőfordultán az erdélyi reformátusok

Újabb hat esztendőre visszaválasztották Pap Géza kolozsvári lelkészt Erdély református püspökévé. A december 8-i egyházkerületi közgy-lés többek között Kató Béla főjegyzőnek is bizalmat szavazott még egy mandátumra. Az illyefalvi lelkész-püspökhelyettes vallja, továbbra is hangsúlyosan képviseli Székelyföldet és a székely közösséget Kolozsváron, folytatni kívánja azt a munkát, amit elkezdett, ezért a következő hat esztendőben is az ingatlan- és intézményépítést, az oktatást, a fiatalok bevonását az egyházi munkába és a diakónia kiterjesztését tartja első számú feladatának. Kató Bélával - ki Szentgyörgyön fogja működtetni püspökhelyettesi irodáját - hatéves mandátuma végén s újabb megbízatása kezdetén összegeztük a megvalósításokat és a terveket.

Fontos a rend

- Az új kánon előírása szerint nincs élethosszig tartó egyházi tisztségviselés, egy lelkész legfennebb két egymás utáni ciklusban viselheti a püspöki tisztséget. A legtöbb kétszer hat esztendő vonatkozik néhány más tisztségre is. Ön elmondta, hogy az új kánonnak ez az egyik leglényegesebb tétele. Miért tartja ezt ennyire fontosnak-

Kató Béla: - Úgy éreztük, hogy jelzés a politikum felé, és modellértékű lehet az erdélyi magyarság életére vonatkozóan is, hogy a tisztségviselés legtöbb két egymás utáni mandátumra terjedhet ki. Közben az első hat év végén le lehet váltani a tisztségviselőt, ha a dolgok nagyon rosszul mennek. Ez a szabályozás egy olyan gőzkieresztő szelep a közösség életében, ami nem sarkallja a más véleményen lévő csoportokat arra, hogy ebből a struktúrából ki kell szállni, újat kell alakítani, mert tizenkét évnél tovább a legjobbak sem maradhatnak.

- Milyen érdemeiért választották vissza Pap Gézát püspökké-

- Legfőbb erénye nagyon szilárd és határozott magatartása és az egyház törvényeihez, hitvallásaihoz való ragaszkodása. Néha fel is rótták neki ezt a merev ragaszkodást, de vele együtt nekem is meggyőződésem, hogy igazából az a jó, ha a Szentlélek vezet bennünket. Azonban az ember ezt nem mindig hagyja. De ha ez a belső vezetés nincs mindig meg, akkor legalább egy emberi rendnek lennie kell, hogy legalább ahhoz igazodjunk. A másik dolog: Pap Géza nagyon jól képzett teológus. Bár sok a dolga püspökként, ez idő alatt mégis három könyvet írt, és doktorált.

Székelyföld messze van Kolozsvártól

- Az egyházi vezetés nem csak az egyházfőből áll, kell egy csapat is. Ön a püspökhelyettesi tisztséggel együtt milyen munkát vállalt ebben a csapatban-

- Tudatosan vállaltam a helyettesi szerepet, és soha nem akartam ezen változtatni. A Székelyföldhöz való kötődésem elvi kérdés, ideológia olyan értelemben, hogy úgy tartom, nem szabad ezt a térséget kiüríteni értelmiségi emberektől, hanem itt kell maradni, mert ez nagyon fontos területe az erdélyi magyarságnak. Ebben a helyzetben sokkal erősebb volt ez a vezetés, mint a korábbiak közül bármelyik, mert bizonyos területeken munkamegosztás történt.

- Sokan úgy fogalmaznak, az egyházkerületben az történik, amit Kató Béla akar. Ezt jó értelemben sikerült-e valóban megtenni Székelyföld érdekében-

- Aki ilyent mond, rosszindulatú vagy tájékoztalan. Az igazság az, megszoktuk azt, hogy Székelyföld messze van Kolozsvártól, ez egy kicsit jó is nekünk, mert nem látják, mit csinálunk, mi sem szólunk bele különösebben abba, ami Kolozsváron történik, néha egy-egy gyűlésen megjelenünk, de egyébként magunktól végezzük a dolgunkat. Tehát sok esetben provincializálódtunk, és ez nagy baj. Annak, hogy nem szakadtam el a mi vidékünktől, és úgy képviseltem a régiót, hogy mindvégig szoros kapcsolatban maradtam vele, ma már látszik az eredménye.

Egyik legeredményesebb lépés az volt, hogy az öt közösség tulajdonában lévő sepsiszentgyörgyi, Olt utca 8. szám alatti ingatlant a Romániai Református Egyház Nyugdíjintézete (amelynek Kató Béla az elnöke - szerk. megj.) számára megvásároltuk befektetési céllal, de ugyanakkor ezzel megoldottunk egy sor gondot. A Sepsi Református Egyházmegye székházat vásárolt az esperesi hivatalnak, és az épületet restauráltatta, a harmadik gyülekezet elkészítette a parókiát, Kézdivásárhelyen egy nagyszerű kétemeletes épületet vásároltak és restaurálnak ugyanebből a pénzből, Erdvidék megkapta a Kálvineumot, ami eddig mindenki tulajdona volt, és igazán nem volt méltó egy egyházi konferenciázó helyhez, üdül-központhoz. Tehát egyetlen ingatlan eladásából ennyi mindent meg lehetett valósítani, ami hosszú távon befolyásolja az egyház életét. Egy-egyötöd volt mindenkinek a része, és azt mindenki megkapta.

A civil szervezettől a diakóniáig

A másik nyeresége ennek a régiónak, hogy korábban mint a nagy civil szervezetek épít-je Kolozsváron láttam, az egyháznak meg kell szerveznie azt az intézményes szeretetszolgálatot, ami már nem önkéntes alapon történik, hanem hivatásos intézményes diakónia. Ezért alapítottuk meg a Diakónia Keresztyén Alapítványt, ami csak akkor működhet jól, ha minden régióban létrejön egy fiókalapítvány, mely önállóságot kap. Szentgyörgy volt az első fiókegység, ez a legsikeresebb, mert nagyon sok faluban m-ködik munkapont, és huszonöt alkalmazott dolgozik. Fiókegység alakult Marosvásárhelyen és Szászrégenben, folyamatban van a dési egyházmegyében és Nagyenyeden. Az elmúlt években az egyházi alkalmazottak száma növekedett, de ezek szinte mind világi munkatársak.

- Az egyház nem öregedhet el, a fiatalokkal is foglalkozni kell. Milyen lépések történtek az ifjúság megnyerése érdekében-

- Jó példa a fiatalok felé nyitásra a sepsiszentgyörgyi negyedik gyülekezet létrehozása. Először történik meg Erdélyben az, hogy egy gyülekezet ajándékba kap egy templomot, és nem a saját erejéből épít. A szerződés szerint, amíg újat nem épít, addig használhatja a kezdeti elképzelés szerint ifjúsági központnak épített épületet. A felső terem kétszáz férőhelyes, az alsó százötven, s a székelyföldi IKE-nek a bázisa kell hogy legyen, már el is kezd-dött a tevékenység. Ez egy olyan kívülről jövő beavatkozás, ami fontos a régiónak.

- Ha nem Kató Béla a főjegyző, akkor ez nem épül fel?

- Biztosan nem itt épült volna fel, mert nem fájt senkinek ennyire az, hogy Sepsiszentgyörgyön népszámlálás szerint is huszonnégyezer református él, és csak három gyülekezet van. Amíg a Sepsi egyházmegyében tizennégyezer lélekre jut huszonhét lelkipásztor, addig Sepsiszentgyörgyön csak három állandó lelkész van. Képtelenség a közösséget így pásztorolni. Nem véletlenül jelennek meg új karizmatikus csoportok ebben a városban, mert az emberek keresik a meghitt kis közösségeket. Az új kánon szerint minden kétezer-ötszáz lelken felüli gyülekezetnek kötelez-en egy második lelkészt is kell alkalmaznia. Nem azt szeretnénk, hogy lelkészeink szervizszolgálatot végezzenek, temetünk, esketünk, és megtartjuk a vasárnapi istentiszteletet, hisz az embereknek olyan sokrétű problémáik vannak, hogy csoportokban kell velük foglalkozni. Ehhez nem két lelkész, hanem öt is kellene.

Az iskolapadtól a szakképzésig

- Az ifjúságra figyelés az oktatással kezdődik. Az elmúlt években több mint tizenötmilliárd lejt fordított az egyházkerület annak a sepsiszentgyörgyi épületnek a felújítására, amelyben jelenleg két iskola működik, a Székely Mikó Kollégium és a Református Kollégium. Lesz-e a jelenleginél nagyobb református iskola Sepsiszentgyörgyön, és az a Székely Mikó Kollégium beolvasztásával jár-e majd-

- Mi azt gondoljuk, hogy nem megosztó, hanem integráló szerepünk van, ezért a hat református kollégiumunk kiemelt els-bbséget élvez a következő hat esztendő ben is, és ezeknek teljességében református kollégiumoknak kell lenniük. A református oktatás mindig világi is tudott lenni, mi nem lelkészel-képző, egyházimunkás-el-képzőintézeket akarunk csupán fenntartani, hanem jó minőségű iskolákat, ahol lelki nevelés is folyik.

Sepsiszentgyörgyön már az -sszel indul a Mikóban református els?osztály, arról még tárgyalunk, hogy mind a négy elsőosztály integrálódjék-e a református oktatásba, vagy csak egy. Végül a két iskolából létrejön egy. Az egyház meghatározta azokat a minimális paramétereket, amelyekr-l azt gondoljuk, hogy a lelki nevelés eszközei, de az iskolában jó minőségű matematika-, biológiaosztályoknak is létezniük kell. Mi nem növeljük a teológiai osztályok számát, de természetesen lesz ilyen is.

- Vagyis Református Székely Mikó Kollégiuma lesz Sepsiszentgyörgynek-

- Ez a célunk, és ebben a város vezetése, a tanfelügyelőség is egyetért, sőt, a Mikó vezetősége is megértette, sikerült a bizalmat er-síteni, és tisztábbá tenni a szándékainkat, hogy nem egy elkülönülés, nem egy kizárásos iskolapolitikában vagyunk érdekeltek, hanem abban, hogy a legjobbat adhassuk a fiataloknak.

- Nem ennyire egyszerű mindenütt az ingatlanügy.

- Igaz, mert egy idegen és ellenséges környezetben a város- és megyevezetők másként viselkednek. Ott mindenért perelni kell, százötven perünk volt az elmúlt esztendőben is, viszont sok épület visszakerült, például Kolozsváron az egykori ipari iskola, amelyről azonnal döntést hoztunk, hogy ott egy magyar szakközépiskola épüljön. Ha összességében tekintjük, sajnos, húsz százaléka került vissza ingatlanainknak, viszont nagy értékű ingatlanok is visszakerültek, ezeknek a béréből talán jövőben lesz először az, hogy magyarországi támogatás nélkül is biztosítani tudjuk az épületek felújítását.

Uniós lánctalp

- Azt is mondhatnánk, ami jelenleg történik, természetes, ez mindig feladata volt az egyháznak. Mégis, az utóbbi időben mintha rendszerezettebben történnének a dolgok. A korábbinál nagyobb rend van az egyházban-

- Az elmúlt tizenhat évben sok minden felépült és elindult. Viszont koordináció nélkül történtek ezek, és sokszor párhuzamosságok voltak, nem volt egy előrelátó, tervezett koncepció, és emiatt sok a gond. Az elmúlt hat év alatt megtanultuk, hogy annyit vállaljunk, amire er-nk van, megtapasztaltuk, hogy Magyarországra nem lehet számítani, belső erőforrások megmozdítása a lényeg. Ki voltunk téve a politikai szélkakasnak, állandóan megalázták az egyházat, a közösségünket azzal, hogy kunyerálnunk kellett.

- Hoz-e valamilyen változást az egyház életében az uniós csatlakozás-

- Az egyházban nem, de a híveink életében rendkívül sok változást hoz. Falvak néptelenednek el, máshol agglomerációs központok jönnek létre, és ebben kell a megtartó erőt kiépíteni, a családias hangulatot megteremteni. Ez óriási kihívás. A kivándorlás, a visszatérés, a befogadás, az elutasítás, a mozgás Európában - ezekben a kérdésekben az egyháznak különös szerepe lesz. Százötven olyan gyülekezetünk van, ahol nagyon kevés a lélekszám, lelkészeink nagyon kevés pénzből tartanak fenn egy-egy egyházközséget, ez a következőkben megváltozik. Az már elképzelhetetlen az unióban, hogy évi ötezer eurós költségvetésből el lehessen tartani egy intézményt.

- Egy kicsit úgy beszélgetünk az egyházról, mint egy mamutintézményr-l. Mi van az egyház alapjával, a közösségekkel-

- Háromszázhatvannégyezer nyilvántartott reformátusa van az Erdélyi Református Egyházkerületnek, ennél százezerrel több a valóságban, a népszámlálási adatok szerint. Ha úgymond a struktúráját nézzük, olyan, mint az erdélyi magyarság struktúrája. Idősek és betegek mindig lesznek. Egyházat keresők mindig lesznek. Az viszont fontos, hogy a fiatalok már gyermekkorukban kapjanak egy olyan alternatívát is, amihez mindig vissza lehet térni.

- Milyen üzenettel lépett az új esztendőbe-

- A híveink biztosak kell legyenek abban, hogy az egyház nem fog mást tenni, nem tehet mást, mint amit az Úr Jézus Krisztus megjelenésével feladatul kapott. A legfontosabb célkitűzés az elesettekkel, a megfáradtakkal, a bajbajutottakkal való törődés. Erre a munkára csak úgy lehet vállalkozni, ha valaki szeretetet kapott, ezt megismerte, és próbálja tovább adni.

Fekete Réka

Háromszék-2007-01-05

Nagyenyed – „158 évvel ezelőtt, amikor kegyetlen tél volt"

Ökumenikus megemlékezést tartottak Nagyenyeden az 1849. január 8-i vérengzés áldozatairól.

Az 1848–49-es forradalom után először 1850-ben emlékeztek meg Nagyenyed gyászos téli napjáról. 1994-től az RMDSZ kezdeményezésére és a református egyház támogatásával felújították a megemlékezést ökumenikus istentisztelet keretében, amely jelentős számú gyülekezetet vonz a három történelmi egyház tagjaiból. Idén, immár másodszor a római katolikus plébánia adott otthont a rendezvénynek.

Szabó Dénes római katolikus plébános házigazdaként üdvözölte a három egyesített gyülekezet résztvevőit, és mint mondta, függetlenül attól, hogy katolikus, református vagy unitárius felekezethez tartozunk, most itt a vértanúkra emlékezve mindnyájan magyarok vagyunk. A megemlékezésen jelen volt Ladányi Árpád alprefektus és Kováts Krisztián nagyenyedi alpolgármester.

Pópa Tibor református tiszteletes gondolataiból idézünk: „158 évvel ezelőtt, amikor kegyetlen tél volt, sötétség és öldöklés járta be e vidéket… kietlen pusztasággá vált Alsó Fehér Vármegye, a Kollégium és a templomok.” Sándor Botond unitárius lelkész többek között a mára figyelmeztetett, amikor arra hívta fel a figyelmet, hogy ne csak szóval, hanem tettel, cselekedettel szeressük egymást.

Rácz Levente megyei RMDSZ-elnök adatokkal alátámasztott, átfogó beszédében abból indult ki, hogy 158 évvel ezelőtt Enyed magyar lakossága segítségért fohászkodott, a pusztítás mégis bekövetkezett. A „Maros menti Athén”, ahogy akkoriban a várost nevezték, nemcsak Alsó Fehér megyében, hanem egész Erdélyben vezérszerepet játszott, különösen az 1830-as évektől. A hírhedt napon földig rombolták, kirabolták, értékeit elpusztították. Mai szóhasználattal élve etnikai tisztogatás következett be.

A Fehér megyei magyarság a barbár cselekedetet a mai napig sem heverte ki, hiszen Nagyenyeden kívül Verespatakon, Nagylakon, Sínfalván és sok más településen zajlott a magyarok kiirtása. Nem véletlenszerű balesetről volt tehát szó, hanem egy jól kitervelt forgatókönyv szerint, a császári udvar által előre látott módon volt végrehajtva a súlyos emberáldozatot követelő cselekedet.

Forradalom és szabadságharc volt, katona katona ellen harcolt, de itt, a városban a felfegyverzett hordák védtelen civileket, nőket, gyermekeket és öregeket öltek meg. Alsó Fehér megyében kb. 5 ezer magyart, csak Nagyenyeden 800-at.

A minorita rendházba január 9-én törtek be egy görög katolikus pap vezetésével. Viskóczy Henrik minorita rendházfőnök példás magatartással a lehetetlent is megpróbálta az emberek védelmében. Szilágyi Farkas dokumentum munkájában részletes leírását találjuk a véres eseményeknek. Több tanulság is adódik: először is a mai utódok semmiképpen nem felelősek a történtekért. A másik pedig, hogy a forradalomban nem exponált emberek ugyanúgy áldozatul estek, mint azok, akik nyíltabban odaálltak. Zárógondolatként gondoljunk minden Fehér megyei vértanúra, és vezéreljen bennünket a megnyugvás és megbocsátás”, mondta az előadó.

Március 15-ét a városi tanács hivatalos ünneppé emelte, de még úgy tűnik, nem érett meg az idő egy 1849 jan. 8-i megemlékezés közös megszervezésére.

Befejezésül Pálossy Zsuzsa idén végzett friss kollégiumi vén diák, jelenleg kolozsvári színi egyetemi hallgató Váró Ferenc kollégiumi tanár, iskolatörténész „Enyed a szobor helye” című kissé elfeledett, ritka költeményét olvasta fel. A templomból kiáramló ökumenikus gyülekezet a Vár oldala melletti tömegsír feletti emléktáblához vonult, ahol koszorúkat helyeztek el a szervező megyei RMDSZ nevében Rácz Levente, a három történelmi egyház képviseletében, valamint a Kollégium nevében Szőcs Ildikó igazgatónő.

Bakó Botond

Nyugati Jelen – Erdély Ma - 2007-01-09