|
az Erdélyi Református Egyházkerület internetes hírszolgálata |
||
|
|
||
|
Feliratkozás: hirvivo-subscribe@yahoogroups.com Hír beküldése: hirek@reformatus.ro |
||
|
|
||
|
2006. december 22. - V. évfolyam 51.
szám (összesen 236. szám) |
||
|
|
||
A tartalomból:
Magyar
püspököket fogadott Sólyom László
Sikeres
volt a II. Kéve Ifjúsági Találkozó
Január
1-től személyivel az Európai Unióba - Nem
árt, ha az útlevelet is magunkkal visszük
Elbocsátották
Hantz Pétert és Kovács Lehelt
Hazatérés
Erdélybe - Wass Albert színdarabturné
Karácsonyi
vásár és nagycsaládosok a Marosvásárhelyi TV-ben
Bocsan
(újabb) összeesküvés elmélete
Kényszerházasság
vagy egyesülés?
Bizakodó
Erdõvidék (Belsõ népszavazás az autónomiáról)
az Erdélyi Református Egyházkerület
Gyülekezeteihez
Bibliaolvasás: „Mert úgy szerette Isten
e világot, hogy az õ egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen
õbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Ján 3,16).
Keresztyén Testvéreim!
Karácsonyhoz közeledve gyakran
tapasztaljuk, hogy a legtöbb embernek az ünneppel kapcsolatban leginkább az
ajándékozás, a karácsonyfa, az ünnepi ebéd, vagy a pihenés jut az eszébe. S bár
lehet, hogy ezek a külsõségek is fontos összetevõi az ünnepi
hangulatnak, a baj csak az, hogy sokszor éppen a lényeg marad ki belõle.
Lassan senki sem igényli a karácsony bibliai történeteit, elmaradnak a
karácsonyi énekek, s már karácsony ünnepén sem hangzik ajkunkról az imádság.
Amikor „boldog ünnepeket” kívánunk egymásnak, az már önmagában is jelzi, hogy
hittudatunkban háttérbe szorult a karácsony valódi üzenete. De ha nem halljuk
meg a jó hírt, az üzenetet, nem lehet igazi az ünnepünk sem.
A jól ismert, gyakran hallott ige a
karácsony lényegére emlékeztet bennünket.
1. Isten szereti az embervilágot.
Karácsonyról mi is azt tartjuk, hogy a szeretet ünnepe, de közben
megfeledkezünk arról, hogy nem az emberi szeretet, hanem az Isten szeretetének
ünnepe. Nem azt ünnepeljük, hogy mi szeretjük egymást, hanem arra emlékezünk és
emlékeztetjük egymást, hogy Isten szereti ezt a világot. Nem egyszer, valamikor
régen szerette, de szereti most is, kitartóan és állhatatosan, egészen a világ
végezetéig. Nem úgy általában, nagy összességében szereti az embervilágot,
hanem minden embert külön-külön, kicsiket és nagyokat, bármely néphez,
nemzetséghez, vagy fajhoz tartozzanak is. Az volna a természetes, ha arról
szereznénk tudomást, hogy Isten megutálta az embert, és ezért magára hagyta ezt
a világot, hadd forogjon keserű levében. De nem, Isten szereti az embert, és nincs
senki a világon, akit elhanyagolhatónak tekintene, aki a számára nem lenne
nagyon fontos. Isten azt a bűnös embert szereti, aki ellene fordult, aki a
szeretetét semmibe veszi, aki Õt nem értékeli, aki olykor ellene lázad,
s akiben semmi szeretetre méltó sincs. Ennek a tiszta, önfeláldozó, meg nem
érdemelt szeretetnek az ünnepe a karácsony.
2. Isten szeretete önfeláldozó
szeretet. Karácsony lényege nem az, hogy kegyes hangulatot varázsolunk
otthonunkba, hogy szép, kedves népszokásokat idézünk fel, hogy megpróbálunk egy
rövid órára úgy tenni, mintha valóban szeretnénk egymást. Karácsony lényege még
csak az sem, hogy egy rövid idõre magunkra öltjük a vallásos ember
álarcát, és megpróbáljuk szeretni Istent. A szeretet igazi mércéjét Isten adja,
aki „egyszülött Fiát adta”, aki minden gyarlóságunk ellenére annyira szeret
bennünket, hogy elküldte az õ Fiát engesztelõ áldozatul, a mi
bűneinkért, hogy éljünk általa. Ez a legnagyobb ajándék, amit ember valaha is
kaphatott. Errõl szól a karácsony örömüzenete.
3. Isten szeretete életmentõ
szeretet. Isten azért adta nekünk ajándékul Jézus Krisztust, hogy „aki hisz
õbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Az „elveszni” kifejezés
negatív töltetű szó, azt jelenti, hogy valami, ami értékes volt, eltűnt,
elkallódott, megsemmisült. Karácsony örömünnepének valódi üzenete az, hogy
valaki az életét adta azért, hogy mi el ne kallódjunk, hanem örök életünk
legyen. Ez az örök élet viszont csak akkor lehet a miénk, ha hiszünk benne.
Hinni pedig azt jelenti, hogy belekapaszkodunk a felkínált lehetõségbe,
feltétel nélkül elfogadjuk Isten ajándékát.
Kérlek titeket, keresztyén Testvéreim,
ünnepeljétek méltóképpen Isten szeretetének ünnepét! Ha összegyűl a család,
merjétek rövid idõre kikapcsolni a tv-t, olvassátok el együtt a karácsony
történetét, vegyétek elõ az énekeskönyvet, és dicsérjétek Istent szép
énekekben, imádságban köszönjétek meg azt a nagy ajándékot, amivel
megajándékozott titeket is! Vessétek el az ünnephez kapcsolódó
beidegzõdött, rossz szokásokat, hogy az angyali szózat békessége
tölthesse be szíveteket: „Dicsõség a magasságban Istennek, és a földön
békesség, és az emberekhez jóakarat”!
Püspök
Magyar püspököket fogadott Sólyom László
Sólyom László emlékeztetett arra, hogy már beiktatása alkalmával hangsúlyozta: az országhatárokon kívül élõ magyarság sorsának alakulását elnöki mandátuma egyik súlypontjának tekinti. Hozzátette: ezért kezdeményezte a határon túli magyarságot a 21. század elején leginkább érintõ kérdésekkel foglalkozó konferenciasorozatot.
A köztársasági elnök kiemelte: a találkozó alkalmat ad arra, hogy a magyar nemzet határon túl élõ részét érintõ fontos kérdésekrõl párbeszédet folytassanak.
A találkozón jelen volt Tõkés László királyhágómelléki református püspök, Szabó Árpád kolozsvári unitárius püspök, Adorjáni Dezsõ kolozsvári evangélikus püspök, valamint Pap Géza kolozsvári református püspök. Megjelent még többek között Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek, Csete Szemesi István, a Jugoszláviai Református Keresztény Egyház püspöke, valamint Erdélyi Géza református püspök, a Szlovákiai Református Keresztény Egyház zsinati elnöke.
A határon túli egyházi vezetõk tegnap délután Szili Katalinnal, a
magyar Országgyűlés elnökével is találkoztak.
AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET IGAZGATÓTANÁCSA - KOLOZSVÁR
2321/2006.I.
A Dési Református Egyházmegyébe kebelezett e S Z T É N Y Missziói Református Egyházközség presbitériuma pályázatot hirdet a lelkészi állás betöltésére, az alábbiak szerint:
· lélekszám:
- Esztény: 32 (Kolozsvártól 32 km-re, Déstől 30 km-re)
- Szarvaskend: 37 (Eszténytől 1 km-re)
- Alsótök: 59 (Eszténytől 2 km-re)
- Felsőtök: 17 (Eszténytől 3 km-re)
· lelkészi lakás: felújítva, 3 szoba, konyha, kamra, fürdőszoba, iroda, pince, mellékhelységek A lakásban van víz, villany, központi fűtés
· a lelkész használatában 15 ár zöldséges kert, 5 ha föld
· magyar iskola Válaszúton (16 km-re)
· lelkészi javadalmazás: kezdő fizetés
Pályázatot az alábbi címre kérjük küldeni:
Oficiul Protopopial Reformat
405200 – Dej
str. Nicolae Iorga nr. 6.
Jud. Cluj
Pályázati határidő: 2007. január 25.
Dr. Pap Géza s.k.
p ü s p ö k
Gyenge János s.k.
előadótanácsos
DUNA
II. Autonómia - Szombat, december 23., 18:00
DUNA TV - Vasárnap, december 24., 16:05
ismeretterjesztõ magazin
operatõr: Wonke Rezsõ
rendezte: Wonke Rezsõ
Szerkesztõ-műsorvezetõ: Fülöp G. András;
Rendezõ-operatõr: Wonke Rezsõ
Megszólalnak újra a Hargita szeleinek hátán érkezõ gyermekhangok, dicsérve a tisztaságot, az ártatlanságot és az emberért születõ Embert. Egy távoli csűrben összegyűlnek a legények, leányok és betlehemes játékkal, tánccal mondják tovább a karácsonyi örömhírt.
A városban az esti meghitt csendben beszélnek az utcák és az emberek.
Beszélnek azok, akik itthon vannak és azok is, akik mindig haza találnak ha ide
érkeznek, a szelíd Udvarhelyszék központjába.
Sikeres volt a II. Kéve Ifjúsági Találkozó
Tüzet gyújtott a Szikra
Sikeresnek bizonyult a múlt hétvégén Marosszentkirályon rendezett II. Kéve Ifjúsági Találkozó. 2006 december 16-án mintegy 100 fiatal gyűlt össze a marosszentkirályi művelõdési otthonba, a kistérség több gyülekezetét képviselve. A szervezõk „Megtalált karácsony” címet adtak a rendezvénynek, utalva arra, hogy a világias szemlélet által kisajátított külsõséges és kereskedelmi célzatú látvány-karácsony mögött van egy bensõséges örömüzenet, amit érdemes megkeresni és megtalálni. A Kéve hetilap szerkesztõi a rendezvényt egy célzatos karácsonyi médiakampány kereteibe illesztették, a térség településein több helyen Keresd a Fényt! felhívást megjelenítõ plakátokat függesztettek ki, azzal a céllal, hogy az emberek figyelmét arra a Jézusra tereljék, aki nem dekorációs lampion-fényt, hanem a világ morális/szellemi sötétségét beragyogó mennyei világosságot hozott a földre. Különösen a fiatalok megszólítása képez nagy kihívást, hiszen ez a korosztály sajátos lelkiséget és kultúrát teremt, mely az egyházat arra kényszeríti, hogy kompatíbilis hangot társítson megszólító üzenetéhez. E szándék tükrözõdött a szombati rendezvény műsorában és stílusjegyeiben is.
Advent harmadik vasárnapján, 2006 december 17-én, a marosvásárhelyi Szabadság-úti gyülekezet templomában, „teltház” előtt került sor a Maros megyei lelkészházaspárokból alakult kórus első fellépésére. Dénes Előd, házigazdaként és kórustagként, köszöntőjében hangsúlyozta, hogy az énekművészet művelése nem pusztán esztétikai élvezetet jelent, hanem közösségformáló ereje is van. „Többszólamú világban élünk, ahol mindenki a maga szólamát fújja, de e sokféle dallamképlet ritkán kerül összhangba. Nem így történik a kóruséneklésben! A jól megkomponált zene hozzáértő karvezetés nyomán, csodálatos összhangzatot eredményez. Ilyen értelemben a közös éneklés közösségformáló erővel bír” – mondta a lelkipásztor.
A 2006 október 16-án, azaz a két hónappal korábban alakult kórusnak egyelőre 16 tagja van, akik heti rendszerességgel a vártemplomi Gótikus Teremben tartják próbáikat. Az éneklő lelkészházaspárok karvezetője Veress Enikő, marosszentkirályi kántor-tanító tiszteletes asszony. A bemutatkozó rendezvényen Veress László, marosszentkirályi lelkész-kórustag hirdette az adventi Igét: „Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét…” (Ézsaiás 61,1-2) A kórus várhatóan húsvétban lép ismét közönség elé.
Brassai Zsombor
Mk 7,37
„Akkor ezt mondta Isten…”(1Móz 1)
1 Móz 1,2 – 2,4 : Isten teremtette a világmindenséget az Õ igéje
által.
Zsolt 104,1 – 9 : Isten az egész teremtett világ Ura.
Jel 21, 1 –5a : Isten mindent újjá tesz.
Ján 1, 1 – 5 : Kezdetben volt az Ige.
2. nap. Hétfõ:
Krisztus szabadító szava.
„A süketeket is hallóvá teszi, a némákat
is beszélőkké”. Mk 7, 31 – 37
Ézs 50, 4 – 5 :
Az Úr megtanított engem beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfá-
Radtaknak.
Zsolt 34, 1 –16 : Áldom az Urat
mindenkor.
Kol 1,11 – 20 :
Õ a láthatalan Isten képe.
Mk 7, 31 –37 : Jézus
a süketeket hallókká, a némákat beszélõkké teszi.
3. nap. Kedd: A
Szentlélek adja az igét.
„A Szentlélek… tesz majd bizonyságot
énrólam.” Jn 15, 26
Joél 2, 26 – 29 : Kitöltöm majd
lelkemet minden emberre
Zsolt
104 : Megújítod a
föld színét.
1 Kor 12, 1 – 4. 12 – 13:Senkisem mondhatja:
„Jézus Úr”, csakis a Szentlélek által.
Jn 15, 26 – 27 és 16, 12 – 13: Az igazság
Lelke… majd bizonyságot tesz rólam.
4. nap. Szerda: A
feledékenység hallgatása és a szenvedés kiáltása.
„Ha szenved az egyik tag, vele együtt
szenved valamenyi” 1 Kor 12, 26
2 Móz 3, 7 – 10: Isten meghallgatta az
elnyomottak segélykiáltását.
Zsolt 28, 1 – 8: Uram, ne fordulj
el tõlem némán!
1 Kor 12, 19 – 26: Sok tag, de egy test
Krisztusban.
Mk 15, 33 – 41: Jézus hangosan felkiáltott:
„Én Istenem, miért hagytál el engem?”
5. nap. Csütörtök:
Isten megítéli a mi hallgatásunkat
„Bizony mondom nektek, amikor nem tettétek
meg ezeket…
Mik 6, 6 – 8 : Mit
kövöetel tõlünk az Úr?
Zsolt 31, 1 – 5 :Isten a menedék és a
biztos szabadító.
1 Pét 4,
17 :Az ítélet az Isten háza népén
kezdõdik.
Mt 25, 31 – 46 (41 – 46):Velem nem tettétek
meg.
6. nap. Péntek:
Felhatalmazásunk van arra, hogy kimondjuk …
„Az asszony pedig… félve és remegve…
elmondta neki a teljes igazságot.” Mk 5, 33
Bir 6, 11 – 16 : Én veled leszek.
Zsolt 50, 1 – 15:Hívj segítségül engem.
Ap Csel 5, 26 – 32 :Istennek kell
engedelmeskednünk.
Mk 5, 24 – 34 :El kell mondanunk
a a teljes igazságot.
7. nap. Szombat:
Elhagyatottság.
„Miért vagy oly távol tõlem, hogy
segíts?” Zsolt 22, 2
Ézs 53, 1 – 5 :
Fogyatékosságainkat elviselni és a csapásokat elhordozni.
Zsolt 22, 1 – 5 : Elhagyatás.
Róm 8, 35 – 36: Elválasztva a Krisztus
szeretetétõl?
Mt 27, 57 – 61 : Az eltemetett szeretet.
8. nap. Vasárnap:
Feltámadás – megdicsőülés.
„Minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus
Úr.” Fil 2, 11
Ezék 37, 1 – 14:Az Úr kihoz titeket a ti
sírjaitokból.
Zsolt
150 :Minden lélek (ami
lélegzik) dícsérje az Urat.
Róm 8, 31 – 39 :A meghalt, sõt feltámadott
Krisztus az, aki esedezik értettünk.
Lk 24, 44 – 52 :Az apostolok mindig a templomban voltak és áldották az Istent.
Január 1-től személyivel az
Európai Unióba - Nem árt, ha az útlevelet is magunkkal
visszük
Egyszerűbb és gyorsabb lesz a határátlépés
Január elsejétől számos változás várható a határátlépések terén. Az egyik újdonság, hogy a kormány 2006. november 29-ei, a 2005/248-as törvényt kiegészítő 96-os számú sürgősségi rendelete alapján a kártya típusú személyi igazolvány bekerült azon okmányok közé, amelyekkel a román állampolgárok az Európai Unió (EU) tagállamaiba utazhatnak. Az új év első napján bevezetik az egyszeri ellenőrzést is az EU-val közös határvonalon, ami a becslések szerint alaposan csökkenti majd a várakozási időt a határátkelések során.
Hogyan utazunk majd az EU-ban? – teszi fel magának (és talán másoknak is) a kérdést sok olyan személy, aki január első napjaiban szándékozik Magyarországra, vagy pedig az unió valamely más tagállamába utazni. Személyivel – hangzik a bizonytalan válasz, mert sokan attól tartanak, hogy az első napokban még ferde szemekkel néznek majd a határőrök azokra, akik útlevél helyett a személyazonossági igazolványt nyújtják át nekik. Mások azt terjesztik, hogy a hazai személyik nem rendelkeznek az EU-nak megfelelő biztonsági elemekkel, így nem használhatók külföldi utazás esetén.
Románia EU-hoz való csatlakozása után a román állampolgárok az Európai Tanács 2004/38-as irányelve szerint gyakorolhatják a szabad közlekedéshez való jogukat, illetve tartózkodhatnak valamely tagállam területén. Ennek alapján a személyi igazolvány úti okmányként használható, s miután a hazai hatóságok elküldték azoknak a mintáját a többi tagországnak, január elsejétől igenis lehet velük közlekedni. Igaz, nem mindenhol. Ciprus és Csehország eleinte nem akarta elfogadni az új intézkedéseket, aztán a kétoldali egyeztetések mégis meghozták az eredményt. Svédországgal még folynak a tárgyalások, Belgium és Szlovákia esetében pedig már folyamatban van a rendszer bevezetése. Január elsejétől tehát Ausztriába, Dániába, Észtországba, Finnországba, Franciaországba, Németországba, Görögországba, Írországba, Olaszországba, Lettországba, Litvániába, Luxemburgba, Máltára, Nagy-Britanniába, Hollandiába, Lengyelországba, Portugáliába, Szlovéniába, Spanyolországra és Magyarországra utazhatunk majd személyivel.
Lapunk kérdésére mindezt a Román Határrendészet sajtóosztálya is megerősítette, mindazáltal figyelmeztet: csak az új típusú személyire vonatkozik a rendelkezés, vagyis a kártya típusúra. Hangsúlyozták, hogy a nem EU országok esetében továbbra is útlevél szükséges a kiutazáshoz. Persze jobb félni, mint megijedni: a határrendészet azt tanácsolja, az első napokban a biztonság kedvéért vigyük magunkkal útlevelünket is, hiszen a más országok határőreinek is „át kell állniuk", s amíg ez megtörténik, adódhatnak kellemetlenségek.
Az EU-s csatlakozással azonban vélhetően búcsút mondhatunk egy másik kellemetlenségnek, ami olykor a határátlépéssel járt: a hosszú soroknak. Míg eddig a román, majd a magyar fél is rányomta pecsétjét az útlevélre, ezentúl az úgynevezett one stop control, azaz az egyszeri ellenőrzés rendszere lép életbe, amit a két ország határőrei egyszerre végeznek. Ennek számos előnye van, az utazók szempontjából viszont a legnagyobb kétségkívül az, hogy a forgalom folyamatossá válik, tehát jelentősen csökken a várakozási idő. A magyar és a bolgár átkelőknél a román állampolgárokat minimális ellenőrzésnek vetik alá, lényegében csak azonosításuk végett. Ennek érdekében ellenőrzik, nem hamis-e a személyi igazolvány, valamint egy nemzetközi adatbázisban megnézik, hogy például az illető nem bűnöző-e, és nem jelent veszélyt ily módon a tagországok polgárainak biztonságára.
Mint megtudtuk, bizonyos híresztelésekkel ellentétben a román–magyar határon minden – jelenleg is üzemben lévő – határátlépő megmarad, következésképpen 10 helyen léphetünk ki (vagy be) az országból.
Nem mellékes megjegyezni, hogy a kiskorúak határátlépésre vonatkozó eddigi szabályozás nem változik, vagyis mindkét szülő beleegyezése szükséges ehhez, amint azt a 2005/248-as törvény előírja. Az sem változott, hogy a román állampolgárok legtöbb 90 napig tartózkodhatnak egyfolytában külföldön, további engedélyek nélkül – ellenkező esetben jelentkezniük kell az illető ország hatóságainál.
Végezetül pedig egy fontos apróság: a személygépkocsival utazóknak továbbra is szükségük lesz a zöldkártyára, ha az egészségügyi biztosítást és a napi 30 eurót nem is kérik a határt átlépőktől. Ennek oka az, hogy Nagy-Britannia és Olaszország autóbiztosítóinak szervezete még nem írta alá azt a többoldali egyezményt, amely Romániát és Bulgáriát bevette volna a rendszerbe. A helyzet azonban nem vészes: január elsejétől a kötelező járműbiztosítás megkötésekor a biztosító kötelező módon kiadja a zöldkártyát is – jelentette ki tegnap Angela Toncesu, a Biztosítókat Felügyelő Bizottság elnöke. Az okmányt kötelező módon fel kell majd mutatni az országból való kilépéskor, ami természetesen már az EU-állampolgároknak fenntartott sávon történik meg...
A Román Határrendészet, a téli ünnepekkel járó forgalomnövekedés miatt azt javasolja az országba hazatérő román állampolgároknak, hogy a torlódások elkerülése végett valamennyi nyugati határátlépőt vegyék igénybe. A forgalom folyamatossá tételének érdekében az intézmény az ünnepek alatt megnövelte a szolgálatot teljesítő határrendőrök számát, és külön sávokat létesített a fogyatékos vagy beteg személyeknek, illetve a kisgyermekkel utazóknak.
A határátkelésekkel kapcsolatos bármilyen észrevételt vagy panaszt a 959-es (Bukarest esetében 9590) számon lehet megtenni, a határátkelőkön kialakult várakozási idő pedig az intézmény honlapján, a www.politiadefrontiera.ro -n tekinthető meg.
Tavaly decemberben 657 000 román állampolgár lépett be az országba. Az elmúlt héten 210 ezren érkeztek haza az ünnepekre, ebből csak péntektől vasárnapig 107 ezren – ami ez előző héthez képest 30 ezres növekedést jelent. A 210 ezer személyből mintegy 150 ezren a magyar–román határon lépték át a határt.
Balázs Bence – Szabadság - 2006-12-21
Elbocsátották Hantz Pétert és Kovács Lehelt
Fotó: Krónika
A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Szenátusa tegnapi ülésén megszavazta a fegyelmi bizottság jelentését, amelyben Hantz Péter és Kovács Lehel egyetemi oktatók elbocsátását kérték. A felsőoktatási intézmény Szenátusa legutóbb november 27-én zárta ki a két tanársegédet a BBTE oktatói testületéből, de az egyetem vezetősége szerint a BBTE rektora akkor csak felhatalmazást kért a vezető testülettől arra, hogy megbüntesse a két adjunktust. Hantz Péter és Kovács Lehel elbocsátása mellett 71-en szavaztak, 5-en voksoltak ellene és 9-en tartózkodtak. Az egyetem rektorátusa által kiadott közlemény megállapítja, hogy a leadott szavazatokból világosan látszik, hogy ez nem etnikai jellegű volt.
Magyari Tivadar, a magyar tagozat vezető tanácsának képviselője elmondta: a szerdai szenátusi ülésen felolvasták az egyetem fegyelmi bizottságának határozatát, amely a két oktatót azzal vádolja, hogy a BBTE szétzúzására, destabilizálására törekedtek, megrongálták az intézmény javait, a sajtón keresztül uszítottak, becsmérelték a BBTE-t, sértegették az egyetem vezetőségét, és kétségbe vonták azt, hogy az egyetemen létezik magyar nyelvű oktatás. Ezek alapján a fegyelmi bizottság a két adjunktus elbocsátását javasolta.
Ekkor majdnem egy órás vita alakult ki, amelynek során többnyire román dékánok szóltak hozzá az ügyhöz. Magyari szerint rendkívül szenvedélyesen fejtették ki, hogy a két adjunktus az önálló állami egyetemért és a BBTE-n különálló magyar karok létrehozásáért küzdő Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) égisze alatt kifejtett tevékenységükkel „sokat ártanak az egyetem arculatának". Hozzátette: olyan román oktatók is a menesztésüket szorgalmazták, akik „a magyar tagozat őszinte barátai".
Veress Károly, a filozófiai tanszék magyar tagozatának vezetője azt kifogásolta, hogy a magyar oktatók ellen megfogalmazott vádak nem eléggé pontosak, mire Nicolae Bocşan válasza az volt, hogy a tettek ismertek. A magyar tagozat vezető tanácsának nevében Magyari Tivadar azt kérte, amennyiben mégis a két tanár fegyelmezése mellett döntenek, akkor enyhítsenek a kirótt büntetésen, mert a két oktató munkájára szükség van a matematika és fizika kar magyar tagozatán.
Magyari szerint a Szenátus elég hiányosan jelen lévő magyar tagjainak a többsége tartózkodott. Ezt azzal magyarázta, hogy a két adjunktus nem egyszer a magyar tagozat vezetőit is erőteljesen bírálta, ezért az ellenük indított fegyelmi eljárás kapcsán a magyar oktatók is megosztottak.
A magyar tagozat vezetőtanácsának szóvivője közölte: szóvá tették, hogy beadványaikra mindmáig nem kaptak semmilyen választ a rektorátus részéről, a megadott határidő 2007. január 8-a. Elmondta: az eddigi jelek szerint a BBTE vezetősége nem veszi figyelembe kéréseiket, azokat nem tekinti tárgyalási alapnak. Emlékeztetett: eddig már kétszer is eljutatták írásban javaslataikat, de konkrét választ nem kaptak.
A történtekre reagálva Kovács Lehel közölte: a sajtóból értesültek arról, hogy a BBTE szenátusa ismét megszavazta az elbocsátásukról szóló határozatát. Úgy értékelte, hogy az intézmény vezetősége tegnapi döntésével nem hazudtolta meg önmagát, a saját hibáiból nem tanulva tovább folytatta törvénytelenségeit. A Szenátus ülésén jelentést tevő fegyelmi bizottság (Comisia de Disciplină) nem hallgatta meg őket, tehát esélyt sem biztosított a védekezésre.
Az oktató szerint az egyetem vezetőségének módszereire igencsak jellemző, hogy ez már a harmadik bizottság, amely vizsgálja az ügyet: először az Etikai Bizottság (Comisia de Etică), amely Kovács Lehelt felmentette, Hantz Pétert pedig írásbeli megrovásban részesítette; a második az úgynevezett Vizsgáló Bizottság volt (Comisia de Cercetare), amely pecsét, dátum, iktatószám, aláírás nélküli meghívót küldött a meghallgatásra; végül pedig a Szenátusnak tegnap a Fegyelmi Bizottság tett jelentést (Comisia de Disciplină), amely nem szerepel az egyetem egyetlen hivatalos dokumentumában sem.
Kovács Lehel hangsúlyozta: a tegnapi döntés meghozatalánál szintén nem konzultáltak a magyar vonallal, súlyosan megsértették a munkaügyi és az oktatók statútumáról szóló törvényt.
„Úgy értékeljük, hogy az egyetem vezetősége visszaél a hatalmával, diszkreditálja a vizsgálóbizottságok munkáját, hiszen a minisztériumi bizottság rendelkezésére sem volt hajlandó adatokat, információkat, dokumentumokat bocsátani, és játékszernek tekinti az egyetem legfelsőbb döntéshozatali szervét, a Szenátust" – fejtette ki.
Szerinte ezt az elfogadhatatlan állapotot csak az egyetem rektorának lemondatásával lehet megszüntetni, ezért az Egyetemi Charta alapján elkezdik a visszavonási eljárást. Amennyiben a Szenátus tagjainak fele aláírja a visszavonási kérést, a következő szenátusi ülésen a testületnek döntenie kell a rektor menesztéséről.
Különben a két oktató a Nép Ügyvédjéhez fordult, mivel szerintük a BBTE vezetősége megsértette alapvető alkotmányos jogaikat, a szabad véleménynyilvánításhoz és a védekezéshez való jogot. Érdekes módon egy nappal az elbocsátásukról szóló döntés meghozatala előtt Kovács Lehel kézhez kapta azt a Nicolae Bocşan rektor aláírásával hitelesített határozatot, amelyben közlik vele, hogy doktori dolgozatának elfogadása nyomán december 1-jei határidővel 15 százalékos fizetésemelésben részesül, valamint kinevezik véglegesen adjunktusi állásába.
Szabadság - 2006-12-21
A Kolozsvári Református Kollégium hagyományos, karácsonyi hangversenyét hallgatva önkéntelenül is örömteli érzés kerített hatalmába: a mindig fegyelmezett, profikhoz méltó teljesítményt produkáló énekkar (Karnagy: Dr. Székely Árpád igazgató) most is kitett magáért. De nem csak arról van szó, hogy újabb babérlevéllel gazdagodott a sikerkoszorú, hanem arról is, hogy a decemberi szürkeségben színt, melegséget és örömöt loptak a közönség szívébe.
Az énekkar által megszólaltatott művek ihletett kiválasztása mellett megemlíte ndő a harangjáték és a hegedűművek kellemes színfoltja. H add illesse dicséret a szólistákat is: Bányai Tündét ( hegedű), Kiss Jánost (zongora), Kiss Róbertet, Nagy Zoltánt, Pataki Adorjánt (ének), Serfőző Madó csát (hegedű) és Varga Balázst (szavalat), akik remélhetőleg nagy szeretettel vállalták a felkérést. Zongorán kísért Kovács Réka és Gombár Árpád tanár.
Nagy-Hintós Diana – Szabadság - 2006-12-21
A fenti címmel szerveznek ökumenikus hangversenyt a segesvári Szentháromság ortodox katedrálisban december 22-én 18 órai kezdettel. A szervezők a Segesvári Polgármesteri Hivatal, a Veritas Alapítvány és a Német Demokrata Fórum. A hangversenyen fellép a Vox Animi kórus, a baptista, a református egyházak kórusai, a Gospel kórus valamint a Tineri pentru Misiune Alapítvány kórusa.
Népújság - 2006-12-21
Hazatérés Erdélybe - Wass Albert színdarabturné
A délvidéki Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház 2007 januárjában Erdély hat városában mutatja be a Magyarországon nagy sikerrel játszott, A világ és a vége címû drámát, mely Wass Albert Jönnek és Adjátok vissza a hegyeimet címû kisregényeinek színpadi változata.
A dráma a két világégés közötti sanyargatott és elnyomott Erdélyt idézi meg. A feledhetetlen visszatérést a Szent Korona joghatósága alá. Egy embert, aki megállja a helyét, mialatt körötte mint suhanó gyermekek a körhintán, forognak a köpenyek. A háborút és a pusztulást. A félelem uralmát. A zsarnokságot. Magyar sorsokat a lidérces, térdig vérben gázoló, démoni huszadik századból.
A színdarabturné állomásai (a megadott telefonszámokon lehet érdeklõdni és jegyet rendelni):
Január 7., 19. óra, Székelyudvarhely, Tomcsa Sándor Színház (tel.: 0266212131)
Január 8., 19. óra, Csíkszereda, Csíki Játékszín nagyterme (tel.: 0745555494)
Január 9., 19. óra, Sepsiszentgyörgy, Megyei Könyvtár, Gábor Áron terem (tel.: 0724067197)
Január 10., 19. óra, Marosvásárhely, Mihai Eminescu Ifjúsági Ház (tel.: 0740282572)
Január 11., 19. óra, Kolozsvár, Báthory István Elméleti Líceum díszterme (tel.: 0745568605)
Január 13., 19. óra, Nagyvárad, Királyhágómelléki Református Egyházkerület Székháza (tel.: 0747901090)
A jegyár 8 új lej (80000 régi lej).
A szervezõk (Erdélyi Magyar Ifjak és Egyesült Magyar Ifjúság) várnak mindenkit, aki szereti és értékeli Wass Albertet, a magyar történelmet, s a nagyszerû színészi játékot.
Karácsonyi vásár és nagycsaládosok a Marosvásárhelyi
TV-ben
A Marosvásárhelyi Televízió Érv-velő című egyórás egyenes adása ma délután fél 5-kor jelentkezik. A várakozásról és a karácsonyi előkészületekről szóló műsorban Szucher Ervin újságíró vendégei Czikó László római katolikus lelkipásztor, Ötvös József református esperes, Nagy László unitárius esperes, Kilyén Ilka színművész, valamint a két nagycsaládos szervezet vezetője, Csíki Sándor és Borzás Jenő. Az Érv-velő ismétlésére másnap, csütörtökön délután 3 órakor kerül sor.
Népújság - 2006-12-20
Krisztus után 2006-ban újból karácsony megünneplésére készülünk. Évente megújuló ünnepeink valósággal szárnyakat adnak a léleknek. Szabadulási vágyat a bűntől, az embertárs iránti szeretet zsarátnokának felszítását, a békesség mélységes áhítását önmagunkkal és Istennel egyaránt. „Virrasszatok és imádkozzatok” – mondja az Írás, mert egyre közeledik az a pillanat, amikor a jászolban fekvő Kisded, a világ Megváltója születésnapját fogja ünnepelni a kereszténység. Egyéni életünk hosszú adventjét éljük itt a földön, a várakozás idejét. Az Úrral való nagy találkozásra készülünk, hiszen minden ember élete egyszer véget ér e sárgolyón, és jön a számadás arról, hogy a kapott szellemi és fizikai kincseinket hogyan használtuk fel. Arról, hogy örömökkel és fájdalmakkal vállaltuk-e a másokért való önfeláldozás útját, vagy elkótyavetyéltük értékeinket, melyeket családunkért vagy éppen nemzetünkért kellett volna felhasználnunk. Isten végtelenül irgalmas, de igazságos is.
Advent a befele fordulás ideje. A jótékony elcsendesedés ideje kellene legyen. S mit élünk most? Mintha megkergült volna a világ. Bármerre nézünk, özönlik felénk a szenvedés, a békétlenség, a széthúzás szelleme. Rendhagyó adventet élünk. Ha csonka hazánk felé fordulunk – akár a napraforgó a nap felé –, akkor azt látjuk, hogy a magyar nemzet egy iszonyatos harapófogóban vergődik, melynek neve hazugság. Még mindig uralja a kommunizmus, még mindig képtelen tisztán felmérni erejét, s kiebrudalni ezt a kormányt, mely méltatlanul fosztogatja anyagilag és erkölcsileg Szent István népét. Saját adventjét éli meg a csonka haza, s ki tudná megmondani, mikor lesz az ország népének boldog karácsonya?! A csodálatos 56-os forradalom óta ez az ötvenedik karácsony. Lehet-e úgy ünnepelni, hogy ne gondoljunk Budapest szétlőtt házaira, vérrel öntözött utcáira, vagy a szélrózsa minden irányába menekülő magyarokra? Lehet-e úgy énekelni a Mennyből az angyalt, hogy fel ne zokogjon bennünk Márai Sándor verse 56 karácsonyáról, mely így szól: „Mert ez nagyon furcsa karácsony, / A magyar nép lóg most a fákon. / Angyal, vidd meg hírt az égből, / Mindig új élet lesz a vérből.”
Ha szétnézünk itt szűkebb hazánkban, Erdély földjén, akkor azt kell tapasztalnunk, hogy kizárólag templomainkban vagyunk a szó legtisztább értelmében szabadok. Mondjuk ki, hogy itt Romániában ma is keserves a kisebbségi élet, annak ellenére, hogy az RMDSZ-nek sikerült úgy feltüntetnie külföld előtt, hogy itt minden a legjobb úton halad a román–magyar barátság kibontakozása felé. Így fizetődött ki nekik. Most aztán a sok hazudozásról pont a BBTE-n rántották le az álarcot. Innen akarták száműzni anyanyelvünket dr. Nicolae Bocşan magyarfaló rektor vezetésével. Így fest a mi kolozsvári adventünk, a mi lelki nyugalmunk, békés karácsonyi előkészületünk. Napról napra értesültünk arról a hősies küzdelemről, amelyet a Bolyai Kezdeményező Bizottság tagjai vívnak a BBTE megcsontosodott vezetőségével. Dr. Bodó Barna, dr. Hantz Péter, dr. Kovács Lehel egyetemi tanárok. Bolyai Egyetemet kérnek, magyar feliratokat a román feliratok mellé! Ezt az egészen természetes és egyszerű kérést az érzékeny románság elviselhetetlennek tartja. Miért? Mert a gyűlölet elveszi az ember eszét. Nem értik, hogy ebből nem lesz határkiigazítás, nem csatolják el Erdélyt, nem lesz földrengés, sőt a szőke Szamos sem fog kiönteni. Aurel Codoban, a BBTE Történelem és Filozófia Karának tanára kiállt a BKB mellett. Õ és még más tanárok és diákok született románok, de európai gondolkodású emberek. Kevesen vagytok, román testvéreim, de hálásan köszönjük, hogy felkaroltátok ügyünket.
A két tanár kirúgása mellett négy magyar is szavazott. Félelemből, illemből vagy csak a dékáni címért? Nem tudni. Döntsenek ők saját lelkiismeretük és Isten előtt. Szamosközy István és János Réka személye nem zavar minket, csak annyiban, hogy magyarok sajnos. De dr. Marton József és dr. Buzogány Dezső katolikus és református lelkészek magatartása magyarázatra szorul. Szép kis adventi gyertyát gyújtottak nekünk, keresztényeknek. Ez nem ítélkezés, pusztán csodálkozás, s egy szerény vélemény, amihez jogunk van.
A két magyar rektor-helyettes lemondott. Jól tették. Nyugodtan nézhetnek gyermekeik és a magyarság szemébe. Buzogány Dezső a református egyházkerület állásfoglalása következtében lemondott tisztségéről. Lélegzetvisszafojtva vártuk főpapjaink nyilatkozatát. Megjött! Egyházaink kemény hangnemben utasították el a BBTE minősíthetetlen magatartását, és testvéri szeretettel biztosították segítségükről a két elbocsátott egyetemi tanárt. Erdély népe nyugodtan bízhat abban, hogy főpapjai Isten emberei és nemzetünk őrei. Ez a garanciája annak, hogy lelkészeink elsősorban Isten szolgái és csakis azután dékánok.
Az a Jézus, akinek születését rövidesen ünnepeljük, mindvégig a bűnösök, az üldözöttek mellett harcolt. Hantz Péter és Kovács Lehel üldözöttek! Aki kereszténynek vallja magát, mellettük áll bármi áron. Ezért minden papnak és civilnek, mind az egyetemen, mind azon kívül, meg kell vizsgálnia lelkiismeretét. Nagyon illő Mécs László Pisztrángok példája című költeménye: „Hasukat boldogság-nappal süttetik a renegátok, / Magyar júdások, árral úszók. / A nevük hulla, a létük átok.” Akinek nem inge, ne vegye magára, de akit szíven döfött a költő szava, tartson kemény bűnbánatot. „Egyengessük az Úr útjait!” – ahogy az Írás mondja. Tegyük ezt azzal a csodálatos összefogással, azzal a mindent elsöprő egyet-akarással, amelyet Isten a kegyelem órájában mindenkor megadott nekünk, ha bajban volt a nemzet. Ez az egyetlen út, mely mindnyájunknak képes megadni karácsony békéjét.
Erdélyi Napló - 2006-12-19
"A sokévi hagyomány alapján az
idén is megható karácsonyi hangulatban köszöntötte a közelgő ünnepet a
marosvásárhelyi Medicare Alapítvány és meghívottai. A Felsőváros idős, beteg
lakóinak otthoni gondozását felvállaló csapat tagjai 2006 során 226 személynek
nyújtottak segítséget, akiket 13.600 alkalommal kerestek fel 8700 munkaóra
alatt – hangzott el dr. Finna Judit családorvos, az alapítvány vezetőjének
beszámolójában.
A gondozókat és gondozottakat, mint
minden évben, az idén is Kántor Attila esperes, a Felsőváros református
lelkésze látta vendégül, aki értékelte az alapítvány munkáját, amely az élet
árnyékos oldalán álló idős, beteg emberek ellátását vállalta fel. Hol vagyunk
otthon? Kaput, ajtót bezárva a hideg szobában, esetleg ahol születtünk vagy
ahol várjuk az angyalt? A témával kapcsolatos gondolatait a hallgatósággal Nagy
László unitárius esperes osztotta meg, aki szerint a Medicare azt szeretné
elérni, hogy gondozottjai jól érezzék magukat és valóban otthon legyenek. Hogy
mire várunk karácsonykor? A békességre vagy a csodára – gyermekkori élmények
alapján született írását, mint minden évben, az idén is Baricz Lajos
marosszentgyörgyi plébános olvasta fel a jelenlevőknek.
A mi eredményeink apró hétköznapi
erőfeszítésből tevődnek össze – összegezte tevékenységük lényegét Finna
doktornő. A nehézségek mellett – a sok krónikus beteg ellátása egy kiöregedő
közösségben – az idei év nagy megvalósításaként említette, hogy az angol JOY
segélyszervezet jóvoltából sikerült megfelelő helyiséget vásárolni, ahonnan a
széles körű otthoni gondozást irányíthatják. "Ezt szeretnék folytatni
minél nagyobb szakszerűséggel a jövő évben is, mivel a szervezet meggyőződése
(amit egyébként az eredmények is igazolnak), hogy legemberibb módon hosszú
távon otthonukban lehet ellátni az idős betegeket. A csapat, amely ezt a
feladatot végzi Bartha Imola és Kovács Andrea asszisztensekből áll, akiket Lakó
Andrea, Balázs Márta, Ferencz Adél, Zalányi János, Farkas Tünde, Miklós Ildikó,
továbbá Orbán Rita Noémi, Varga Tünde és Varga Csilla segít munkájukban, a
Református Asszisztensképző Főiskola hallgatói közül pedig Siklódi Rozália és
Szabó Kinga. A csapat "oszlopos" tagja Richard Draper önkéntes
beteggondozó, aki különleges empátiás készséggel és nagy szeretettel ápolja a
betegeket és példaképe a közösségnek.
A beszámoló és a jelen levő lelkészek
üzenete között Szász Előd és Szántó Árpád dalai loptak karácsonyi hangulatot a
résztvevők lelkébe, illetve a gondozók és az alapítványhoz közel álló fiatalok
szavalatai Zalányi János gitárkíséretével.
"Kell ott fenn egy ország" –
énekelte Szabó Előd, a Medicare tevékenysége pedig azt bizonyítja, hogy arra az
"országra" itt lent, a földön is szükség van. A munkában, hogy ezt
megteremtsék, szinte emberfölötti segítséggel áll mellettük dr. Kathy Tedd a
JOY segélyszervezet részéről, aki az ápoltaknak járó meglepetésről az idén is
gondoskodott, s az asszisztensek is elkészítették a hagyományos karácsonyi
asztali díszeket. Dr. Finna Judit köszönetet mondott dr. Nagy Attilának, a
Református Asszisztensképző Főiskola volt igazgatójának és az
osztályfőnököknek, akik támogatták munkájukat.
Bocsan (újabb) összeesküvés elmélete
Az egyetem ellen indított „lejárató
kampány" mögött a Sapientia, illetve a Partiumi Egyetem van, amelyek el
akarják csábítani a leendõ diákokat – véli Nicolae Bocsan, a
Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektora.
– Hantz Péter és Kovács Lehel
„provokációjának" jelentõsége túlnõ a táblás akción, az
egyetem lejáratásának valós célja ugyanis az is, hogy a potenciális diákok
figyelmét a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, illetve a Partiumi
Keresztény Egyetem felé fordítsa – figyelmeztet a rektor
szerkesztõségünkbe eljuttatott sajtóközleményében. Bocsan többször is
említi Tõkés László református püspök nevét, aki véleménye szerint nem
csak az egyetem szétválasztását követeli, hanem politikai pozícióját
kihasználva nyomást gyakorolt az egyetem szenátusának magyar tagjaira.
Lapunk arra kérte Tõkés Lászlót,
kommentálja Nicolae Bocsan kijelentését. Kérdésünkre a püspök, aki egyben a
Partiumi Keresztény Egyetem elnöki tisztségét is betölti, csupán annyit
mondott: nem tartja méltónak a rektor kijelentését arra, hogy bármilyen formában
reagáljon rá.
Egyre gyakrabbban tesz furcsa
kijelentéseket Bocsan rektor mostanában. Magyari Tivadar, a Magyar
Tagozatvezetõk Tanácsának szóvivõje emlékeztetett: nem is olyan
régen a rektor azzal vádolta a magyar oktatókat, hogy ellenzik az egyetemen történõ
németnyelvű oktatást. Ezt késõbb a tanács sajtóközleményben cáfolt.
Lapunk kérdésére Magyari Tivadar
elmondta azt is, hogy a magyar rektor-helyettes kinevezésének ügyében nem
történt elõrelépés, és ha a hét elején nem sikerül napirendre tűzni a
kérdést, akkor minden bizonnyal jövõ évre csúszik a döntés.
Értetlenkedéssel fogadta Nicolae Bocsan
kijelentését Szilágyi Pál, a Sapeintia egyetem leköszönõ rektora is.
Szilágyi szerint nem a BKB tevékenysége miatt jelentkezik több vagy kevesebb
magyar diák az egyetemre, hanem egyszerűen azért, mert a felvételizõ
diák több mint száz felsõoktatási intézménybõl választhat. Nehéz
felmérni, hogy miért is aggódik tulajdonképp Bocºan, hiszen a
sajtóközleménybõl az is kiderül, hogy az egyetemnek soha sem volt annyi
magyar hallgatója, mint az utóbbi négy évben – a rektor szerint ez a szám
meghaladja a 10 000-et.
Eközben bõvült a BKB-támogatók
tábora: a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) is az önálló magyar
karok létrehozása mellet foglalt állást. A szövetség felszólítja az RMDSZ-es
honatyákat, hogy „most, amikor minden részrõl támogatottságot
tapasztalunk ügyünk védelmét illetõen" vívják ki az önálló magyar
karok létrehozását záros határidõn belül.
Kényszerházasság vagy egyesülés?
Az elképzelések szerint egyesülne a Benedek Elek Tanítóképzõ és a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Gimnázium – a Hargita Megyei Tanfelügyelõség ugyanis már egy beiskolázási számot akar a jövõ tanévtõl a két intézménynek. A diákokat és tanári kart nem érintené a fokozatos egyesülés. Ám a dolog ennél bonyolultabb, hiszen a tanítóképzõ jogutódjaként működõ elméleti középiskola munkaközössége nem ért egyet az egyesítéssel. Az egyház az ingatlant visszakapta, a tanfelügyelõség pedig minõségi oktatást akar – Székelyudvarhelyen két erõs elméleti gimnáziumnak kellene működnie. Tisztán látni nehéz a kérdésben – az érintettek megszólalásaiból ugyanis a fentiek derültek ki.
Az épületegyüttesnek egyházi tulajdonba való visszakerülése óta megkerülhetetlen ez a probléma: ha megszűnt a középiskolai tanítóképzés, akkor hogyan működik tovább a jogutód iskola az ingatlanban, illetve milyen szerepe lesz a több mint tíz éve újraindult és azóta fejlõdõ református gimnáziumnak? A létesítendõ új intézmény Benedek Elek nevét viselné, egy adminisztrációval dolgozna, és a két iskola diákságát, illetve tanári karát egyesítené, így utóbbiakat nem érintené az összeolvasztás, hiszen ugyanazokba az épületekbe járnának, az oktatás nem veszítene minõségébõl.
Kompromisszumok az átmenetben
Tõkés Zsolt, a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Gimnázium igazgatója szerint a református püspökségnek, a Hargita Megyei Tanfelügyelõségnek és a városnak egy elképzelése van: egy intézménynyé alakuljon a kettõ. Ha meglesz a felekezeti oktatás törvénye, akkor ebben az épületegyüttesben (az ókollégiumban és a fõépületben) egy református kollégium fog működni. Ebbõl az ókollégium, a tornaterem, az étkezde, a bentlakás már visszakerült, a fõépület osztálytermeiért a város bért fizet az egyháznak, és ezeket a tanítóképzõ használja.
A tanfelügyelõség és a város ezt támogatja, de én azt érzem, hogy meg akarnak tartani osztályokat, hogy legyen egy világi rész, amiben nem érvényesül a református szellemiség – egyelõre így tűnik. Nálunk van egy olyan szabály, hogy a református vagy a keresztény tanokat nem elfogadókat mi nem vesszük fel. Vagy aki istentagadó, annak keresztlevelet kell hoznia, vagy a szülõknek a lelkipásztortól kell igazolást hozniuk, hogy gyülekezeti tagok. Eddig nem utasítottunk el senkit, mert nem jöttek ilyenek – közölte az igazgató, aki úgy véli, hogy ezt az átmeneti helyzetet a kompromisszumok kell uralják, ugyanakkor fokozatosan lehet megtenni az egyesülést. Hozzáfűzte, hogy ez a tanári kart nem érinti, mert a beiskolázási keret ugyanakkora, mint a kettõnek együtt volt – van egy olyan oldala is, hogy a Benedek Elek Tanítóképzõ tanári kara eléggé kisszámú, illetve nyugdíj elõtt áll. A tanítóképzõ fõiskola Kolozsvárhoz tartozik, és amennyiben a két intézmény egyesül, valószínűleg egy megerõsített fõiskola lesz Udvarhelyen.
– Az ésszerűség diktálja, mert megspórolja a bért, és feleakkora lesz az adminisztráció. A tanfelügyelõségnek pedig azért lesz jobb, mert a gyereklétszám nagyon lecsökkent, és alig 291 olyan tanuló van, aki jövõtõl ötödik osztályba fog menni – közölte Tõkés.
Ideológiamentes iskolát akarnak
A Benedek Elek Tanítóképzõ tantestülete egyáltalán nem ért egyet az egyesítéssel – közölte lapunkkal Bálint Mihály, a Benedek Elek Tantóképzõ igazgatója. – Mi meg akarunk maradni a Benedek Elek Tanítóképzõ jogutódjaként működõ, ideológiamentes iskolának – nyilatkozta az igazgató. – Az elképzelhetetlen, hogy egy iskolavárosban néhány év után legyen egy katolikus és egy református gimnázium, és ne legyen egy világi, állami középiskola. Ha annak idején, a 19. századi polgár ráébredt arra, szükségét érezte annak, hogy gyerekét olyan iskolában taníttassa, amely egyik felekezeti oktatási intézményhez sem tartozik – és ezért építette Eötvös József kultuszminiszter idejében a reáliskolát –, akkor nem tudom azt elhinni, hogy a 21. század udvarhelyi polgára ne tartana igényt erre. Mi nem a református és katolikus iskola ellen vagyunk. Tisztában vagyok azzal, hogy van, aki vallásos nevelésben akarja részesíteni gyerekét – erre törvény szabta keret van. De ugyanúgy léteznek polgárok, akik megelégszenek annyi vallási oktatással, amit egy világi iskolában kapnak a heti egy hitoktatói órán. És õk még mindig a világi oktatást részesítik elõnyben. Vannak olyan visszajelzések, melyek arra engednek következtetni, hogy bizonyos vallási elveket, dogmákat kell megtanulniuk azoknak a gyerekeknek, akik nem olyan vallásúak – ez homlokegyenest ütközik a felfogással, a vallás megválasztásához való joggal.Bálint nem vitatja, hogy az épület visszakerült az egyházhoz – viszont a benne lévõ infrastruktúra nem. A restitúciós törvény azonban elõírja azt is, hogy az ezekben az épületekben lévõ iskoláknak háborítatlanul kell működniük a visszaszolgáltatástól (ez ebben az esetben 2004 decembere) számított öt évig. A törvény azt is elõírja, hogy az illetõ önkormányzat ezért a református egyháznak bért fizet – ezt a polgárok adójából. Az igazgató szerint azt a polgárt, aki adózik Udvarhelyen, attól a jogától fosztják meg, hogy gyerekét olyan iskolába járathassa, amilyenbe akarja. Továbbá hozzátette, hogy az Európai Unió megengedi a sokszínűséget, és a tendencia az, hogy ha Udvarhelyen van rá lehetõség, akkor ne fojtsuk el annak az iskolának a működését. „Nem hinném, hogy valakik szándékosan megszüntetnének egy iskolát, és a benne lévõ infrastruktúrát ajándékba a református egyháznak adnák” – közölte Bálint Mihály, hozzátéve, hogy a tantestület hallani sem akar arról, hogy õk beolvadjanak a református gimnáziumba.
Minõségi oktatás kell
Bondor István, Hargita megye fõtanfelügyelõje ezzel szemben azt mondja, nem egyértelmű, hogy a Benedek Elekben mindenki az egyesülés ellen van, a vélemények megoszlanak a kérdésben. Hasonló egyesülésre a Baróti Szabó Dávid Iskolaközpont és a Tamási Áron Gimnázium egybeolvasztásának példáját hozta fel, ugyanakkor a gyereklétszám csökkenését említette másik érvként az egyesítés mellett. „Minél jobb színvonalúnak kell lennie az oktatásnak. Jövõre sem lesz több gyerek, ha pedig megoszlanak az intézmények között, akkor esik a színvonal. Felnõttek az egyházi iskolák, és az egyre több intézmény egymást gyengíti” – mondta a fõtanfelügyelõ. Az elképzelések szerint Székelyudvarhelyen két erõs elméleti líceum működne, amely képes lenne „kitermelni” az értelmiséget: az egyik fõleg reál profilú lenne, a másik pedig humán-idegen nyelv irányultságú. Bondor szerint az emberek tudatába úgy kellene bevinni ezt, hogy sértõdések nélkül tudjon lezajlani az általuk ésszerűnek és gazdaságosnak vélt terv végrehajtása. Szerinte az uniós trendek is azt mutatják, hogy egy kisvárosban nincs szükség több elméleti líceumra, inkább a szakiskolai oktatásban legyen színesebb a paletta. „Eljött az az idõ, amikor az egész oktatási stratégiát újra kell gondolni” – zárta mondandóját a fõtanfelügyelõ. n
Számok és lehetõségek
A felmérések szerint Székelyudvarhelyen és környékén 2007 szeptemberében összesen 1074, kilencedik osztályba induló magyar anyanyelvű diák lesz – ez összesen kb. 40 létesítendõ osztályt jelent, ugyanakkor drasztikus diáklétszám-csökkenést. A jelenleg negyedik osztályt járó udvarhelyi diákok száma 291, az elsõ osztályba beiskolázandó gyerekek 288-an vannak. Ha a születések száma a következõkben is így alakul, kb. négy év múlva a mostani számok felére csökkennek. A Benedek Elek Tanítóképzõben jelenleg 708 diák van, a tanári kar összlétszáma 60, míg a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Gimnázium diákjainak száma 322, a tantestület pedig 30 fõs.
Az iskola rövid története
A Székelyudvarhelyi Református
Kollégiumot gróf Bethlen János, Erdély kancellárja alapította 1670-ben. Az
egyházi iskolában olyan nagy személyiségek tanítottak, mint Baczkamadarasi Kis
Gergely, Magyarósi Szõke József, Gönczi Lajos – egészen 1927-ig
református kollégiumként működött, jelzett évben az Erdélyi Református
Egyházkerület úgy döntött, hogy felfüggeszti a kollégiumot, és
Nagyenyedrõl áthelyezi a református tanítóképzõ intézetet. Az
iskola történetének legnagyobb tanítványai: Orbán Balázs, Benedek Elek, Palló
Imre, Toró Tibor, Haáz Ferenc Rezsõ, Kányádi Sándor, Dávid Gyula és
mások. 1948-ban államosították, de az iskola fõ feladata továbbra is a
pedagógusképzés. A tanító- és óvónõképzõ 1990-ben felvette
Benedek Elek nevét, és a középiskolai tanítóképzés megszüntetéséig ezt az
irányt követte – létrehozták ugyanis a Babeº–Bolyai TE kihelyezett
fõiskolai tagozatát, a középiskola pedig elméleti líceumként működött
tovább. 1994-ben elméleti líceumként újra elindult a Református Gimnázium, ami
2002 õszétõl Backamadarasi Kis Gergely nevét viseli.
Bizakodó Erdõvidék (Belsõ népszavazás az
autónomiáról)
Háztól házig haladunk, mindenhol nyíltan, szeretettel fogadnak magyarázza Benkõ Emoke, az SZNT Állandó Bizottságának tagja, miután szülõfalujában és lakhelyén, Bardocon hosszas keresgélés után megtaláltuk. A tanárnõ szavainak igazáról hamarosan személyesen meggyõzõdhetünk. Lenyomjuk a kapu kilincsét, hátramegyünk a házig, kopogtatásunkra azonnal ajtó nyílik. A Lázár család szívélyesen fogadja az újságíróval és fényképészekkel igencsak felduzzasztott csapatot. Benkõ Emoke kérdésére, miszerint szeretnének-e véleményt nyilvánítani az autonómia szükségességével kapcsolatosan, „igen, természetesen” a válasz. Amíg a személyik elõkerülnek, és az adatokat nyilvántartásba veszik, a család „elsõ szavazóját”, a tizennyolcadik életévét alig betöltõ Erikát faggatom. A nagykorúsítási ünnepséget követõ bulit alig maga mögött tudó lány szűkszavúan, szinte tõmondatokban válaszol: „Igen, mindenképp fontosnak tartom, hogy elmondhassam véleményem. Meggyõzõdésem, ha sikerül az autonómiát megvalósítani, akkor magyarként könynyebben érvényesülhetnék.”
A szomszédban a feketébe öltözött Lázár Emma bármennyire is szeretné, nem tudja könnyeit leplezni, fel-fel tör belõle a sírás, mikor gyásza egyik fiát tavaly tragikus körülmények közt vesztette el szóba kerül. Mindennél beszédesebb, hogy fájdalma ellenére volt ereje és hite a személyazonossági igazolványokat még érkezésünk elõtt elõkészíteni. Balázsi Zoltán tiszteletes ama református lelkészek közé tartozik, akik megengedték, hogy a magyar történelmi egyházak püspökei által aláírt körlevelet istentisztelet után felolvassák, majd a népszavazás megszervezésével kapcsolatos tudnivalókat ismertessék a helyi szervezõk. „Úgy érzem, tennünk kell valamit, hogy mindenki számára nyilvánvaló legyen: ez a hely, ahol lakunk, a miénk. Megmaradásunk érdekében közösen kell gondolkodnunk és dolgoznunk. El kell elérnünk, hogy mindaz, amit megvalósítunk, közös értékünknek érezzük” válaszolta kérdésünkre a fiatal tiszteletes.
Barót utcáin járva Boda Leventével találkozunk. „Valakinek meg kellett mozdulnia, hogy a román hatalmasak is lássák: igényeink jogos igények. Meg kellett mozdulnunk azért is, hogy az RMDSZ is ráébredjen, ha õk nem tesznek érdekünkben, van más, aki tegyen. Közösségünknek kárára lenne, ha jelenlegi tisztségviselõink makacskodása miatt képviselet nélkül maradnánk a parlamentben, de az sem megengedhetõ, hogy míg itt vizet prédikálnak, Bukarestben bort isznak!” mondta. Bódi Sámuel RMDSZ-színekben jutott városi képviselõi mandátumhoz, de a helyi vezetõséggel szemben Nagy István polgármestert támogató álláspontjai miatt akár függetlennek is tekinthetõ. A népszavazás tekintetében is a „hivatalostól” eltérõ a véleménye: adónkat befizetjük Bukarestnek, és érdekes módon nekünk mindig kevesebb jut vissza, mint amennyi megilletne. Hogy ez a jövõben ne fordulhasson többet elõ, sorsunkat magunk kezébe kell vegyük” nyilatkozta határozottan Bódi. Kolumbán Ákos nyugdíjas létére igencsak jól informált. „Én már szavaztam. Természetesen, igennel! Hogy mindennek lesz-e hatása, és mikor, nem tudom, valószínűleg, én már nem élem meg, hiszen Dél-Tirol népének hatvan esztendõ kellett s nem a mi körülményeink között! -, amíg céljukat elérték, de hiszem, hogy egyszer nekünk is sikerül. Mindössze annyit bánok, hogy nem tudunk példát venni a román politikusoktól, akik, bár különbözo pártokat képviselnek, de ha a nemzetükrõl van szó, akkor egységesen lépnek fel.”
Ma Bodosba, Uzonkafürdõre,
Olasztelekre és Székelyszáldobosra mennek a szavazóbiztosok.
Meggyõzõdésem, hogy ha ott faggattuk volna az embereket, hasonló
válaszokat kaptunk volna. A nehézségek és a bizonytalanság ellenére
Erdõvidék népe hiszi, hogy megmaradásunk és megerõsödésünk záloga
az önrendelkezés megvalósításától függ.
Fotó: Ifj. Haáz Sándor
Médiabefutó 2006: színvonalas show a
csíkszeredai döntőn.
Valóban „vitamindús” estét sikerült produkálniuk a Médiabefutó erdélyi tehetségkutató idei döntőjén résztvevőknek. A gála, amelyet ezúttal Csíkszeredában tartottak, mintegy félezer érdeklődőt vonzott a Csíki Játékszín termébe. A színpadon öt óra alatt harminc tehetséges fellépő bizonyította, hogy különböző műfajokban olyasmit tudnak alkotni, amely érdemes arra, hogy közönség elé kerüljön. Ezt erősítette meg a teremben ülők viszonyulása is: síri csendben hallgatták végig Reményik Sándor, Pilátus című versét a marosvásárhelyi Kecskés Levente előadásában, annak ellenére, hogy előtte a hangulatot már sikerült felforrósítaniuk a sepsiszentgyörgyi kán-kán táncos lányoknak.
Ezt erősítette meg a teremben ülők viszonyulása is: síri csendben hallgatták végig Reményik Sándor, Pilátus című versét a marosvásárhelyi Kecskés Levente előadásában, annak ellenére, hogy előtte a hangulatot már sikerült felforrósítaniuk a sepsiszentgyörgyi kán-kán táncos lányoknak. A Bihar megyei Érmihályfalváról érkezett Best of dance csapat tagjai láthatóan élvezték a táncot, és ezt a légkört sikerült a jelenlévőkre is kiterjeszteniük.
Az országos döntő egyik nagy meglepetését a kolozsvári Katapult nevű rockegyüttes jelentette: Pont az i-n című saját szerzeményükkel nemcsak a közönséget sikerült elkápráztatniuk – a zsűritagoknak is fejtörést okoztak. A csapat frontemberében pedig a kolozsvári Paprika rádió reggeli műsorának vezetőjét, Márton Ákost ismerhettük fel. A Médiabefutón fellépett színvonalas rockegyüttesek közül a szintén kolozsvári Grimus az a csapat, amelynek fellépése minden bizonnyal emlékezetes marad a csíkszeredaiak számára is. A tehetséges fiatalok közül pedig a Trafic TBC nevű marosvásárhelyi csapatnak jósolnak ígéretes jövőt. A rockzene, illetve a rockegyüttesek egyébként idén meghatározták a verseny zenei alaphangját. „Örvendetesnek tartom, hogy ebben a műfajban bővült a kínálat. Szerintem jó az, ha a fiatalok hangszert vesznek a kezükbe, és igyekeznek igazi hangokat kicsiholni belőle. Mindenképpen értékesebb ez, mintha előre gyártott zenei alapokra énekelnének valamit” – vélekedett Szép Gyula, a zsűri elnöke, aki harmadik éve követi végig a rendezvényt.
Az ének-zene kategória mellett sikert arattak a prózával próbálkozók is: akadtak köztük igencsak eredeti műsorszámmal fellépők. A csíkszeredai Boros Csaba merész produkcióra vállalkozott: Orbán János Dénes Óda a kövér nőhöz című versét zenei kísérettel adta elő, úgy, ahogyan azt egy 17 éves fiú érezheti. Irónikus és mégis komoly produkcióját a Krónika különdíjjal jutalmazta.
A technikailag és látvány szempontjából egyaránt színvonalas show-műsor végén díjeső várt a fellépőkre: a számos különdíj valamelyikéből mindenkinek jutott. A Médiabefutó 2006 nagydíját a Katapult együttes kapta, a vers-próza-jelenet kategória fődíját a nagybányai Tiszta szívvel szavalók csapata tudhatja magáénak, tánc kategóriában a gyergyószentmiklósi GSG-t ítélte legjobbnak a zsűri, az ének-zene kategória fődíját a nagyváradi Star Group kapta, a közönség pedig a brassói Kovács Dalmára szavazott. A Médiabefutó sport-kategóriában Fülöp Szilveszter síugrót, Böjthe Kinga alpesi sízőt, Simon Andrea szabadfogású bírkozót, Erdei Edina aerobik-táncost, Kosz Zsolt műkorcsolyázót és Ferencz Réka triatlon-versenyzőt díjazta. Az idén először meghirdetett szoftveríró versenyt a sepsiszentgyörgyi Mantia András nyerte, a második díjat a marosvásárhelyi Varró Csongornak ítélték, harmadik díjat nem osztottak ki.
„A rendezvény gyökeret eresztett Erdélyben. Három év alatt kialakult a fiatalokban az az egészséges önértékelés is, amelynek eredményeképpen csökkent a benevezők száma, de aki idejön, annak érdemes is megmérettetnie” – értékelte a Krónika kérésére a Médiabefutót Szép Gyula. A zsűrielnök szerint a továbbiakban a cél az, hogy minél több eredeti szerzemény kerüljön közönség elé. Ennek érdekében a jövőben olyan értékelési kritériumrendszert szeretnének kidolgozni, amely előnyben részesíti a sajátos, erdélyi szellemiségben létrejött alkotásokat.
Kulcsár Andrea – Krónika - 2006-12-20
