|
az Erdélyi Református Egyházkerület internetes hírszolgálata |
||
|
|
||
|
Feliratkozás: hirvivo-subscribe@yahoogroups.com Hír beküldése: hirek@reformatus.ro |
||
|
|
||
|
2006. november 17. - V. évfolyam 46. szám
(összesen 231. szám) |
||
|
|
||
A tartalomból:
Elkészült az új
leltár program
Felújították
a teológia épületét
MEGHÍVÓ
- az 5. „Bethlen Kata” Diakóniai Napok nyitórendezvényére
Hitetlenség
megszégyenülésének napja
Egyházi
kiállás az autonómia mellett
Református
Vendégházak Hatodik Tanácskozása
Csiha
Kálmán – A cserépedény kincse - prédikációk
Romániai
Magyar Dalosszövetség
„A
tisztánlátásban akarom segíteni a népem“
Közösségi
házat avattak Angyaloson
Körösfő
az írott történelemben 
Lézeres
szkennelés Kolozsváron is
Megnyitotta
kapuit a IV. Aranyosszéki Népfőiskola - Torda
Felújították
a protestáns teológia épületét
Puszi
a Gyurcsányt szidalmazónak
Amiről
kevesen tudnak - Pap(ok) halála
Előadás
a cukorbetegségről és megelőzéséről
Elkészült az új leltár program
Tisztelt
kollégák,
Beke
Tivadar lp. elkészítette az új leltár programot.
Letölthető
a www.weberek.xhost.ro honlap
„Programok” címszava alatt.
-
direkt cím: http://weberek.xhost.ro/leltar.rar
Szabó Mihály
A Marosvásárhely Kövesdomb gyülekezetben november 18-án ifjúsági csendesnapot tartunk, amire szeretettel várjuk a marosvásárhelyi és környékbeli ifjakat.
Mellékelve küldöm a programfüzetet (pdf).
Lőrincz János lp.
Szeretettel várunk minedenkit, szombaton, november 18-án a Szabadi útba a marosvásárhelyi IKE által szervezett színjátszó találkozóra.
A találkozóra 10 ifjúsági csoport jelentkezett be Marosvásárhelyről és a környező falvakból.
Program:
09.00 - 09.30 - Megnyitó
09.30 - 13.00 - Színdarabok bemutatása I
13.00 - 13.30 - Szünet
13.30 - 14.30 - Ebéd
14.30 - 16.30 - Színdarabok bemutatása II
16.30 - 17.00 - Díjazás
17.00 - Istentisztelet
Szeretettel várunk mindenkit, azokat a csoportokat is akiknek nem sikerült színdarabbal készülniük
Ferenczi J. Levente, mvh-i IKE titkár
Felújították a teológia épületét
Ünnepi rendezvénysorozattal adott hálát Istennek a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet (PTI) azért, hogy sikerült felújítani a teológia épületét. A november 10-12. között zajló események alkalmával tudományos értekezletre, zenei estre is sor került.
A felújításért a kolozsvári Bocskai téri épület dísztermében tartandó rendezvényeken adtak hálát Istennek. A program pénteken rövid áhítatot követően tudományos értekezlettel kezdődött, amelyen hazai és külföldi meghívottak tartottak előadásokat (többek között Kozma Zsolt, Kiss Jenő, Franz Schüle, Andreas Hess) a nap késő délután nyílt színi vitával zárult. Szombaton délelőtt az Intézeti Tanács nyilvános ünnepi ülésére került sor, majd tiszteletbeli professzorrá avatták Gaal György irodalomtörténészt és Varga László nyugalmazott lelkipásztort.
Dr.
Juhász Tamás az intézmény leköszönő rektora elmondta: a felújítások
előkészítése tulajdonképpen négy éve kezdődött el, a konkrét munkálatok pedig
majdnem két éve zajlanak. Az épület felújítására 540 ezer eurót költöttek,
amelynek jelentős része hollandiai, illetve németországi támogatásból
származott. Az intézmény felújításában különösen nagy segítséget nyújtó jogi,
illetve magánszemélyek érdemeit az intézmény az ünnepségen átadott A Protestáns
Teológiai Intézet barátja címmel köszönte meg, amelyet Günter Twardella
(Wuppertal), Gerd De Waard (Capelle a.d. Ijssel), Franz Schüle (Zürich), Janny
és Hans Hoogeveen (Enschede), Hermann Schäfer (Osnabrück), a Kelet-európai
Alapítvány (Valkenburg) és Andreas Hess (Zürich) vehetett át. Este zenei est
keretében a jelenlevők meghallgatták Kovács László Attila professzor Kő-Kantáta
című művét. A rendezvénysorozat vasárnap délelőtt ünnepi istentisztelettel
zárult.
A
teológia épületén 2003–2006 között végeztek átfogó felújítási munkálatokat,
ennek során mind a 260 ablakot és minden csatornát, lefolyót kicseréltek. A
tetőteret kivéve minden szinten új a víz-, a fűtés- és a villanyhálózat. A
könyvtárban, az első és a második emeleten a számítógépeket strukturált
kábelhálózat köti össze, ezen kívül tűzvédelmi célból önálló ellátású
vízhálózat is kiépült. Az épületet kívül-belül (az udvari homlokzat
kivételével) lemeszelték, kicserélték a főkaput és a három lépcsőház feljárati
ajtaját. A tetemes, 540 ezer euró összegre rúgó kiadás nagyobb része
pályázattal elnyert svájci, német és holland egyházi támogatás, 7 százalékát
pedig önerőből (de nem a gyülekezeti fenntartói járulékokból) gazdálkodta ki a
teológia.
Vannak fonák helyzetek az ember életében, akár több generáción át fennmaradnak titkok a közösségek életében, nevek, életek, hősök, akikre csak lélekben, gondolatban, titokban lehetett emlékezni, mert az épp aktuális politikai rezsim nem mer szembenézni a valósággal, illetve akarva eltorzítja a múlt eseményeit, hazugságban nevel fel generációkat, valótlan történelmet igyekszik belesulykolni a jövő nemzedékeinek lelkébe. Hamis erkölcsöt, hazugságot, álnokságot az isteni tisztaság, igazság és becsület helyébe, hamis bálványt imádni az egyetlen igaz isten helyett, gazembereket, gyilkosokat ünnepelni saját hőseinkre való emlékezés helyett.
Fél évszázadon át csak gondolatainkban mertünk emlékezni a második világháborúban elesett családtagjainkra, akik a harcmezőkön, az orosz fogságban, munkatáborokban vesztették el életüket. Többnyire évek hosszú várakozása után tudták meg a családok, hogy a frontról haza nem tért szeretteikkel mi történt. Kevesen menekültek meg az orosz fogságból, legtöbbjük nem élte túl a „felszabadító szovjet hatalom szeretetét”. A néhány hazatért hadifogoly beszámolóiból tudhatták meg a családok, hogy kit hova hurcoltak el, illetve ki, hol, mikor lett a fogság áldozata. Jeltelen közös sírban, vagy a tenger habjaiban lelték meg örök nyugalmukat, a családjaiknak pedig nem maradt más, mint a hosszú reménytelen várakozás, majd a fájdalmas belenyugvás, hogy szeretteik már sosem fogják átlépni a családi ház küszöbét, és sajnos még az sem adatik meg nekik, hogy tisztességben örök nyugalomra helyezzék hőseiket a családi sírhelyekbe.
Fél évszázadot kellett várni, amíg végre a szívek mélyén rejtett titkot, a drága hősök emlékét elő lehetett venni, nyíltan szembe lehetett nézni a valósággal és méltó tisztességet lehetett adni a második világháborúban elesett 34 marosjárai honvédnak. Emléküket a református templom falára rögzített márvány emléktábla őrzi.
Az emléktábla avatására október 30-án került sor. Az ünnepi istentiszteleten Bálint Csaba marosjárai református lelkipásztor és Szász Attila esperes szolgált. Bálint Csaba az ünnep alkalmával hangsúlyozta: „Kettős érzés járja át szívünket, öröm és bánat egyaránt elönt bennünket. Öröm, hogy érdemes volt megőrizni a drága hősök emlékét és méltóképpen tudtunk emléket állítani hőseinknek. Ugyanakkor bánat, hogy akaratunk ellenére sem tudtunk máig méltóan emlékezni drága hőseinkre”.
A római katolikus és unitárius közösségek lelkipásztorai, illetve a környező falvak lelkipásztorai is lerótták kegyeletüket a hősök nevét megörökítő emléktábla előtt. A gyermekek által elmondott alkalomhoz illő versek, illetve az egyházi és világi elöljárók hozzászólásai emelték az ünnep hangulatát.
Az emléktábla ötletének kivitelezője Péntek József marosjárai lakos, aki az elmúlt évben fáradságot nem ismerve, kőkemény kitartásról és elszántságról tett bizonyságot a falu közössége előtt: hitt abban, hogy bármilyen nehéz is a kis falu anyagi helyzete, ha együtt dobban a közösség lelke, akkor méltó emlékezete lesz a falu hőseinek. A falu ezúton is köszönetet mond Péntek József kitartó munkájáért.
Szabó Mihály
MEGHÍVÓ - az 5. „Bethlen Kata” Diakóniai Napok nyitórendezvényére
Szeretettel meghívjuk
az 5. „Bethlen Kata” Diakóniai Napok nyitórendezvényére.
Helyszín: Protestáns Teológiai Intézet díszterme– Kolozsvár, Bocskai tér 13.
Időpont: 2006. november 24.
PROGRAM
10,00 - Áhitat
10,30 – Köszöntések
10,45 – 12,30
I. Előadás: Az önkéntessség a szeretetszolgálatban – előadó John Stringham az EDYN (Európai Diakóniai Év Mozgalom) elnöke
II. Előadás: A magyarországi Önkéntes Diakóniai Év szervezet bemutatása. – Závodi Emese lp.
Kávészünet
12,30 – 13,30 – Az „Árva Bethlen Kata” Díszoklevelek átadása
- méltatások,
- köszönet-nyilvánítások,
- üdvözlések
13,30 – 14,00 – Szünet
14,00 – 15,30 – Folytatás a „Bethlen Gábor” teremben:
a kitüntetett vendégek élmény-beszámolói,
beszélgetések.
16,00 – Állófogadás
Megjegyzések:
Szállást
csak a külföldi vendégeink számára tudunk biztosítani.
Kérjük
részvételi szándékát november 15-ig jelezze az
Kolozsvár, 2006-11-02.
Dr. Pap Géza Kovács István
püspök előadó tanácsos
Hitetlenség megszégyenülésének napja
„Hitetlenség megszégyenülésének napja”-ként jelölte meg 2006 november 5-ét Szatmári Szilárdné Breier Ingrid csekelaki tiszteletesasszony. És nem véletlenül. Azon a szép őszi, hálaadó vasárnapon az alig háromszáz lelkes református gyülekezet ünnepi eseményként élte át: a hegyen épült, megjavított, tele templomában hálaadó zsoltárénekként csendült fel a „Te benned bíztunk” ősi dallama. A 14-ik századi kövekből és téglákból 1868-ban átépített csekelaki református templom 2006-ban újjáépült, és a vallásórás gyermekek műsora annak reménye volt, hogy nem hiába renoválja egy-egy gyülekezet régi templomát. Ez a hegyen épült templom századok óta őrzi az alatta elterülő falu életét, és a falu is őrzi őrálló templomát. Erről a kölcsönös őrállásról emlékezetett Ézs 62,6 alapján az igehirdetés, a gyülekezet asszonyainak csak itt, ebben a faluban énekelt népi imádsága, meg a 43 éve itt gondnoki szolgálatát végző id. Bukur István, akit 35 évvel ezelőtt itt szolgálatát kezdő, egykori lelkipásztor köszöntött, aki ezekkel a szavakkal lépett be most a faluba: „hazaérkeztem”. A szomszéd gyülekezetek lelkipásztorainak jelenléte arról is mesélt, hogy e változó világban még tudjuk egymás örömét hordozni. E rövid beszámolót illő a helyi lelkipásztor(nő) szavaival zárni: „ahol Isten jelen van, ott a romokból is megújul a templom”.
Marosvásárhely, 2006 november 12-én
Ötvös József
2006.11.11-én
reggel 8-kor megszületett Zselyke, a második lányom, 2700 gramm.
Anya
és lánya is jól van.
Egyházi kiállás az autonómia mellett
Romániában
élő magyar nemzeti közösségünk szolgálatában álló egyházaink képviselőiként,
hitből fakadó köteleztetésből kinyilvánítjuk a következőket:
Határozottan kiállunk az erdélyi magyar közösség önkormányzati jogai mellett, és teljes mértékben támogatjuk az autonómia kialakítására irányuló jogos igényét.
2. Ezen belül szintén erkölcsi támogatásunkról biztosítjuk Székelyföld területi önrendelkezésének ügyét. Ezért, a törvényes lehetőségeknek megfelelően, szorgalmazzuk akaratnyilvánító népszavazások kiírását.
3. Közösségi önkormányzatunk megvalósítása érdekében őszinte párbeszédet és teljes összefogást tartunk szükségesnek – egyházaink részvételével – a polgári és a politikai élet valamennyi szervezeti közképviselete, valamint helyi és területi önkormányzataink között.
4. Hasonlóképpen fontosnak tartjuk és szorgalmazzuk erdélyi magyarságunk autonómiaköveteléseinek a romániai politikai életben és nemzetközi téren, az európai fórumokon való egységes kinyilvánítását és képviseletét.
Meggyőződésünk, hogy híveink érdeke és saját autonómiával rendelkező egyházaink szolgálatának akadálymentes folytatása szintén megköveteli a közösségi önrendelkezés jogának teljes körű birtoklását. Úgy ítéljük, hogy ennek biztosítása egyben egész országunk javát és érdekét szolgálja, a küszöbön álló európai csatlakozás keretei között.
Együttes imádságainkban hordozzuk országunk, egyházaink és kisebbségi magyarságunk közös jövőjét.
Kolozsvár, 2006. november 3. Dr. Jakubinyi György római katolikus érsek
Pap Géza református püspök
Tőkés László református püspök
Tempfli József római katolikus püspök
Dr. Szabó Árpád unitárius püspök
Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök
Írásom legelső sorában szeretném megköszönni Istennek, hogy idén is megtarthattuk azt az ifjúsági találkozót, amely már lassan hagyománnyá válik itt nálunk, a kutyfalvi gyülekezetben. Szombatra, 2006 október 28-ára szólottak azok a meghívók, amelyeket öt gyülekezet ifi-csoportjának, és a marosvásárhelyi IKÉ-nek küldtünk ki egy héttel a találkozó előtt. Szerepelt rajta a program, amelynek középpontjában Horváth Hunor harasztosi lelkipásztor előadása állott. Az előadás címe: „A média – modernség vagy veszély?” volt.
Az októberi napsütéstől mélykék egű napok közül az utolsó volt az, amelynek delén gyülekezni kezdtek a fiatalok a kutyfalvi parókia udvarán. Leghamarabb a Harasztosi fiatalok jöttek, 11-en Horváth Hunor lp. és családja társaságában, utána a helyi ifis lányaink érkeztek szendvicset készíteni, majd lassan a többi gyülekezetekből is megjöttek a fiatalok. Buzásbesenyőből négyen, Káposztásszentmiklósról hárman, Teremeújfaluból ketten érkeztek lelkipásztorukkal. Udvarfalváról öt fiatal jött, a marosvásárhelyi és kolozsvári IKÉ-től is jöttek képviselők, akik az énektanulást is vezették. A templomban éneklő fiatalokat a helyi lp. a Mt. 28. 18 versével köszöntötte, átadva a szót az előadónak, aki kötetlen előadásmódjával számíthatott a majdnem színültig telt kicsiny kutyfalvi templom ifjú hallgatóságának érdeklődésére – hiszen a téma aktuális. Mennyire köti le életünket a média – a filmek nézése, a zenehallgatás - vagy más szóval, – mennyit ül egy mai fiatal a számitógép/TV képernyője előtt? – és ha már ott tölti ideje nagy részét - mennyire hasznos számára az, amit tesz ezalatt…?
Ezeket a kérdéseket körüljárva, szinte elröppent az a másfél óra, amelyet követett a parókia udvarán terített asztalok melletti együttlét. A szerény szeretetvendégségről a templomba visszatérve meghallgattuk az IKE szószólóit, akik ismertették aktuális tevékenységeiket, az IKE-karavánt és különböző kolozsvári-, és marosvásárhelyi tevékenységeiket is bemutatták. Végül minden ifi-csoport képviselőjét megajándékozták egy ike-énekeskönyvvel, amelyből az otthoni ifiken majd énekelni lehet. A programban ezt követte a tombola, amelynek 2 fődíját harasztosi fiatalok, harmadik díjat pedig egy besenyői lány vihette haza. A többi résztvevő könyvet nyert a tombolajegyével. A záró imádság után játékot szerveztek az IKÉ-sek, amelyre a kutyfalvi templom előtt került sor. Hiszem, hogy akik itt voltak, jól érezték magukat. S azt is, hogy nekünk – szervezőknek – Isten segítségével sikerült egy kicsit Feléje fordítanunk a résztvevő több mint félszáz erdélyi fiatal tekintetét.
Székely Levente kutyfalvi lp.
2006-10-30
Református Vendégházak Hatodik Tanácskozása
A Református Vendégházak Köre 2001. novemberében tartotta alakuló ülését.
Célunk egy olyan munkaközösség
kialakítása, amelynek keretében az Erdélyben és Partiumban működő református
vendégházak vezetői, illetve ez egyházi turizmusban tevékenykedő (tevékenykedni
akaró) személyek együttműködve, szorosabb kapcsolatot tartva, információkat,
tapasztalatot cserélve egymás munkáját segítsék.
Szeretettel várunk minden érdeklődőt a
Református Vendégházak Hatodik Tanácskozására,
amelyre 2006. november 15. – 16. között kerül sor a Bethlen Kata Diakóniai Központban.
Cím: 40007 Kolozsvár, Ponorului u. 1.
Program:
2006. november 15, szerda
14,00 – 16,00 Ebéd
16,00 – 19,00 Tanácskozás
Tapasztalatok az egyházi vendéglátásban – vitafórum, értékelő, tervező műhely,
Szervezeti kérdések
19,00 – vacsora, kötetlen beszélgetés
2006. november 16, szerda
8,00 – 10,00 Reggeli
10,00 – 11,30 Előadás Mit várnak a magyarországi turisták az erdélyi vendéglátoktól?
dr. Biró Gáspár igazgató – Magyar Köztársaság Főkonzulátusa, Turizmus részleg
11,00 – 11,45 Kávészünet
11,00 – 13,00 Megbeszélés
13,00 – 15,00 Ebéd
15,00 – Eltávozás
Részvételi díj: 30 RON (+20 RON szállást igénylők részére). A tagsági díjat kifizető tagok számára ingyenes a részvétel.
Részvételi szándékukat legkésőbb 2006. november 5-ig jelezzék telefonon, faxon (0264–440.510) vagy e-mailen ( bethlenkata@yahoo.com ).
Kovács Attila
Református Vendégházak Köre
Bethlen Kata Diakóniai Központ, Kolozsvár
Tel: 0264-440.510, 0740-033.073
Érmindszent tőszomszédságában van, és a Tasnád-Nagymajtény útvonalon közelíthető meg ez a kicsi református gyülekezet. Az Ér-menti mocsár talán ezen a helyen volt a legellenállhatatlanabb. Évtizedekkel korábban mozdulni sem lehetett esőzések idején, mindenütt sár uralkodott, a köves utakat csak hírből ismerték. A kommunizmus kora még rontott is ezen az állapoton, legalább is az emberek lelkében. A lelkipásztorok is menekültek innen, ha tehették minél előbb.
Pedig Érszentkirály régmúltja más jövendőt ígért. Erre a reménykeltő időre emlékezett a gyülekezet november első vasárnapján. Nagy Tibor fiatal lelkipásztor, aki a Teológia frissen szerzett oklevelével egyenesen idekerült, hálaadásra hívta a híveket. A levéltárban megőrzött iratokból kiemelte 1896-ot, és bemutatta az akkori eseményeket, amelyekre a maiak máig méltán büszkén gondolhatnak. Ebben az esztendőben Ignácz Márton lelkipásztor vezetésével megépítették a mai napig használt lelkészi lakást. Kaizler László főgondnok orgonát ajándékozott a gyülekezet műemlék templomába. Ünnepi legátusi szolgálatra jelentkezett Ady Endre, de Dobai Endrét hívták meg prédikálni. Mindez száztíz esztendővel ezelőtt történt. Azóta néhányszor megjavították a szerény parókiát, kisebb átalakításokat is végeztek rajta. Ötven évvel ezelőtt idősebb Csűry István lelkipásztor szolgálatának idején az orgonát is rendbe hozták, de a gyülekezet alkotó ereje egyre fogyatkozott. A mecénások koldusbotra jutottak, mindenki örült, ha saját családjáról gondoskodhatott. Az ateizmus haszonélvezői mostoha körülmények közé sorvasztották a falut. Ebből a sötét korszakból talán az egyetlen említésre méltó alkotás a falun keresztül kanyargó aszfaltos út, amelynek minőségét a rajta tátongó gödrök sokasága érzékelteti a legbeszédesebben.
No, de Érszentkirály ébredezik. Köszönhető ez a lelkes és lelkesíteni tudó lelkipásztornak. Felkereste a település családjait, számba vette azokat, akikre számíthat, külföldi vendégeknek sorolta a szükséget. Alig telt el két év és központi fűtéssel melegítik a lelkészi lakást és a templomot. A kazánházban működtetnek egy mosógépet, amely a hívek ruháit mossa. Az építményeket szépen rendbe hozták, a szorgalmas kezek nyoma mindenütt meglátszik. Anna tiszteletes asszony gyermeket vár karácsonyra.
A hálaadásnak bőségesen volt tartalma. Nagy Tibor azonban ebben is a jövendőt célozta meg. Elhatározták gondnokkal és presbiterekkel, hogy megújítják az orgonát. Kalmár Lajos, aki 52 éve kántora a gyülekezetnek nagy elégtétellel nyugtázta a tervet. A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő Egyesület nevében Bara István emléktáblát leplezett le a száztíz éves orgona tiszteletére. A gyülekezetben ott voltak a Kaizler család leszármazottjai, és sokan, akik ebben a munkában méltóak akarnak lenni az ősök áldozatára. Az istentiszteleten ifjabb Csűry István püspökhelyettes végezte az igehirdetés szolgálatát, akit ötven évvel ezelőtt kereszteltek meg ebben a templomban. Nehémiás szavaival könyörögtek az ébredés gyülekezetében önmagukért és az egész református anyaszentegyházért: „Emlékezz meg rólam, Istenem, és légy kegyelmes hozzám nagy szereteted szerint.” Mindezt akkor szólva, miután a nyugalomnapját ismét megtudták szentelni a kiválasztottak. Magyar nemzetünk jövője a szorgalmas hétköznapokban, és a megszentelt vasárnapokban van.
Csűry István
Csiha Kálmán – A cserépedény kincse - prédikációk
Ár: 19,00 RON
A fenti könyvek mindegyike,
megvásárolható és megrendelhetõ, Egyházkerületünk
Veres Miklós iratterjesztõ
Tel. 0264-592453, 114 mellék
Cím: 400079 Cluj Napoca, str. I. C. Bratianu nr. 51-53
e-mail: iratterjesztes@reformatus.ro
Romániai Magyar Dalosszövetség
A ROMÁNIAI MAGYAR DALOSSZÖVETSÉG november 18-án, szombaton de. 10 órakor tartja a 2006. évi közgyűlését a kolozsvári Református Kollégiumban. Az ünnepi ülésen a következő díjátadásokra kerül sor: Bokor Emma tanárnő, a zágoni Mikes Kelemen énekkar karnagya (Seprödi János-díj); Prógli Éva tanárnő, a mezőfényi Gyertyaláng gyermekkórus és a Szivárvány vegyeskar karnagya (Márkos Albert-díj); Mezei Tünde kántor-karnagy, a türei Vegyeskar karnagya (Jagamas János-díj); Radovics József karnagy, a Kolozsvári Református Földészek Bethlen Gábor férfidalárda karnagya (Zsizsmann Rezső-díj); Czier Zsolt, a mezőfényi fúvosok karnagya (Rónai Antal-díj).
ADY ENDRE ISTENES VERSEIBŐL összeállított rendezvényére hívja az érdeklődőket a Kolozsvár–Újvárosi Református Egyházközség november 19-én, vasárnap de. 10 órára a Fehér templomba. A műsort Seres Zsófia állította össze. Közreműködik: Szőcs Judit.
Szabadságg - 2006-11-17
„A tisztánlátásban akarom segíteni a népem“
Hegyi Sándor református lelkipásztor – Népes családja van, ez szép és ugyanakkor példamutató is, ám gondolom, nem könnyű „feladat“...
– Még a papok között is a gúny középpontjában voltam akkortájt, hogy nehéz időkben is vállaltunk ennyi gyereket. Igazából csak most érzi az ember mindezt, amikor egy egyetemista fenntartási költsége többe kerül, mint egy ember átlagbére. A gyerekek közül négyen ugyanis még egyetemisták, és egy van idehaza a református gimnáziumban.
– A tiszteletesek között, ha megengedi, két típust tudnék megkülönböztetni, az egyik aki csendesen végzi a dolgát, és egy Hegyi-típust.
– Nem igaz, hisz aki csendesen végzi a dolgát, az nem csinál semmit. Az megtartja a maga Istentiszteletét, de a Biblia tanítása szerint ha én a kötelességemet elvégzem, attól még lehetek haszontalan szolga. Egy kicsit én keményebb vagyok. Vállalom azt, hogy nem tudok meghunyászkodni. A paptársaimnak is megmondtam: nyuszi voltál 89-ben, és most is nyuszi vagy. Az apám amúgy azt mondta, amikor beszélsz, akkor állj föl, hogy lássanak, beszélj hangosan, hogy halljanak, és röviden, hogy becsüljenek.
– Mi a küldetése, hogy érzi?
– Nekem a feladatom Istentől van: hogy az ő igéjét hirdessem, és a népemet pásztoroljam, nem szerepem van. A legnagyobb öröm, hogy egy olyan megbizatásom van Istentől, amelyet nagyon nagy hűséggel és örömmel kell elvégezzek. Ez nehéz, mert ahány lélek, annyi féle. Udvarhelyen engem nagyon, de nagyon megszólnak, hogy a közéletben miért veszek részt. Sőt érzem is azt, hogy teljes ellenszenvvel viszonyulnak sokan a személyemmel szemben. Pedig van egy bibliai tanítás, amit komolyan veszek: „Istennek sáfárai, szolgák vagyunk, és egyszer számadásra hív a mi Gazdánk, és el kell számoljunk azzal, hogy mit cselekedtünk“.
– Melyek a legnagyobb gyülekezetével, Udvarhellyel, népünkkel kapcsolatos fájdalmai? Többször említi beszédei során, hogy folyton fogyunk.
– A reformátussággal kezdeném. Annak idején, 1992-ben az országos népszámláláskor 13.500 volt az udvarhelyi reformátusok száma. 2002-ben már csak 11.000-et jegyeztek. Manapság pedig egyházi nyilvántartásunkban 9.000 sincs. Szombatfalvi gyülekezetünk jelenleg 1940-es lélekszámú. Nagyon sokan viszont, főleg az idősek, hazaköltöznek falura. Azért is kezdtük el az öregotthon építését, mert felmértem, hogy százhúsz hetvenöt év feletti tagunk van. Soknak a gyerekei külföldre mentek, vagy gyerek nélkül magukra maradtak. Hasonló módon az erdélyi magyarság is fogy. A fiatalok kitelepednek, és helyettük mások jönnek. Udvarhelyen is az etnikai egyensúly lassan felbomlik, ezért fáj nekem még mindig az egész csereháti probléma is. Addig büszkélkedtünk azzal, hogy a világ legmagyarabb városa Székelyudvarhely, hogy mindjárt nem lesz az. Keresztúr és Szentegyháza már magyarabb város. Másik dolog, ami lassan veszőparipámmá lesz, az, hogy mi halálpárti nép lettünk. Egy pusztuló nép lettünk, mi nem életpártiak vagyunk. Depressziósak vagyunk, de nem véletlen, hisz mindentől megfosztottak. A kommunizmusban a lelkünket sértették meg, nem tudtunk önállóan cselekedni, gondolkodni, mint egy rabszolga, úgy éltünk. És még most sem tudunk öntudattal lenni. Ezért lenne fontos öntudatra ébreszteni a népet, hogy tudjon élni, lelkesedni, és lelkesíteni. Meg van a magyar betegség is: az irigység, a hamisság, nem vagyunk őszinték, megfertőződött az élet, erkölcsileg nagyon mélységekben járunk. Egy olyan állapotban élünk, amiből nem tudom, mikor is gyógyulunk ki. A diagnózist megállapítottuk, csak a terápiával van baj.
– Mivel telnek a napjai?
– Szintem minden nap megfordulok az öregotthonban, besegítek, néha-néha tanítok a református gimnáziumban. Kilencventől kezdve eddig három-négy iskolában is tanítottam, harmincnál is több órám volt hetente, amíg meg nem jöttek a hitoktatók. Most már az lenne fontosabb, hogy mivel a város más részeiből sokan költöznek ide, a Lejtő utcába, a Simó-, és Vánky-kertbe, többnyire módosabb emberek, nekik kellene egy kicsit a lelküket felmelengetni. Ma a globalizált világban jó volna, ha Isten ígéjének is lenne hatása. Ugyanakkor néhány helyi szervezet vezetőségében is benne vagyok. Például a Rákóczi Szövetség megbízott elnöke vagyok. Már régóta félre szerettem volna állni, hisz nem működik, mindenki csak kapni akar, adni nem. Évek óta tervben van, hogy egy szobrot kellene állítani, de nem sikerül. Még bizottság is alakult, és a hely is megvan a Rákóczi üzletház előtt, de pénz nincs, és támogató sem, remélem, nem csak az én álmom marad.
– Udvarhelyszéken több a protestáns templom, mint például a katolikus, lélekszámban viszont lehet, hogy kevesebben vannak. Hogy van ez?
– Sokkal több templom van, hisz a Küküllő-, és a Nyikó-mente protestáns, csak elsorvadtak a protestáns és katolikus falvak egyaránt. A katolikusokat viszont a modernség, úgy érzem, jobban érintette. Rájöttem, hogy a Jehova Tanúi nagyobb veszélyt jelentenek nekik, onnan több hívőt „szívnak el“. Amúgy nagyon kemény missziót végeznek. Miért nem veszi egy református, vagy akár katolikus keresztény komolyan azt, hogy neki küldetése van ebben a világban?
– Lehet-e modern eszközökkel, nem a történelmi egyházak hagyományos módszereivel pásztorkodni?
– A Vidám Vasárnapot, a tévés dolgokat például nem tartom komoly dolognak. Megnyeri az embereket, de... Mindenféle eszközökkel lehet pásztorkodni, csak a végelszámolásnál megválik, hogy tiszta lélekkel végeztem-e a szolgálatot, vagy csak szerepet vállaltam.
Politika és egyház
– Nem szabad összekavarni. A politika az egy erkölcstelen dolog, az egyháznak pedig az Isten igazságát kell hirdetnie, s az pedig nem erkölcstelen. A közéletbe nem szólok én bele, csak a tisztánlátásban akarom segíteni a népemet azzal, hogy akármilyen közéleti feladata van, mindig egy bibliai igét veszek elő, és az alapján szeretném, hogy józanon felmérjük, milyen helyzetben vagyunk, és hova kellene eljutnunk, hogy igazi és tiszta életet élhessünk. Ezen a Földön gyarlóságok között vergődünk. Isten megbocsájt, irgalmas – a feladatom ezt hirdetni –, de vége lesz, és nem mindegy, hogy ott vagyunk az Isten örökkévaló kebelében, átölel az ő szeretetével halálunkban és utána, vagy azon kívül maradunk. Roppant nehéz ezért a feladatunk. Azt tanultam, hogy a lelkipásztor lakása üvegből van. Nagyon szép tanítás ez, hisz a nép látja, hogy milyen életet él a lelkész, és ha nem tudok példát adni a népnek, akkor... Sokat idézem Fábián Ernőnek a Példaadás erkölcse könyvét, mert a pásztor tereli a nyájat, de sokszor elöl kell menjen, mutatva az utat, füttyentve, hisz a kutyák azok, akik a nyájat igazából terelik. Tisztáznunk kell a hármas fogalmat: azt mondják, pap a nép nyelvén. A pap az papol, illetve holtig tanul, de nekünk nem papolni kell. Volt később az a megnevezés is, hogy lelkész, a lelkek esze. Megfigyeltem, hogy szórványban, ahol pap, vagy lelkész volt, ott már nincs gyülekezet, ahol viszont lelkipásztor volt, ott még van. A pásztornak pásztorolnia kell, ismernie kell az övéit, és az övéi is ismerik őt. Szerencsémre én nagyon jól ismerem Udvarhelyt. Van a mondás, hogy senki nem lehet próféta a saját hazájában, én nem is az akarok lenni, de úgy érzem, hogy van valami prófétai szolgálatom is abban, hogy Isten engem elhívott.
Életút
Hegyi Sándor református lelkipásztor, aki hamarosan hatvanadik életévébe lép, lelkipásztori családban nőtt fel, közismerten nagyapja, és édesapja is „az Úr szolgálatában állt“. Mint meséli, hosszú ideig a siklódi származású nagyapja Petken szolgált, utóbbi helyen pedig évekig édesapja volt a lelkész. Petken a Hegyi család amúgy nem kevesebb, mint 52 évig szolgált.
Hegyi Sándor 1947-ben Udvarhelyen a Rákóczi utca 10. szám alatt született. Elemi iskoláit Petken végezte, majd a tanulást Kányádban folytatta, ahova, akkor még busz hiányában, társaival naponta tizenkét kilométert gyalogolt. Miután édesapját megválasztották Udvarhelyen lelkésznek, a városban tanult tovább, hetedik osztályig a „zárdában“. Felvételije nem sikerült az akkori Groza Péter gimnáziumba, így Nagyenyedre ment a kollégiumba, a sport révén pedig egy bő év után újból hazakerült. Ekkor sem fogadták be a gimibe, de mivel a tanítóképzőben megszűnt az óvónő osztály, a leányok elmentek, és fel kellett tölteni az osztályt, egyedüli fiúként odakerült. Aztán a sors úgy hozta, hogy mégis a gimiben érettségizett 1965-ben. Ugyanebben az évben teológiára jelentkezett, majd 69-ben kikerült első szolgálati helyére, Bözödre. Itt ismerte meg Bözödi Jakab György írót, aki, az édesapja után még közelebb vitte az irodalomhoz. Elkezdte Szabó Dezsőt olvasni, aztán petróleumlámpa mellett az összes könyvét átrágta, majd úgy emlékszik vissza, hogy Németh László, Nyirő József könyveit is különösképpen szerette. „Ma a fényességben nem olvasok annyit, mint akkor a kezdetben“ – rótta fel beszélgetésünk során magának. Bözöd után Patakfalvára kapott meghívást, és itt szolgált 1971-től 1979-ig. Innen került Udvarhelyre másodlelkésznek.
A városban nem kis feladat várt rá, hisz azért jött ide, hogy a szombatfalvi részen megszervezze a gyülekezetet, az udvarhelyi második egyházközséget. Kisebb-nagyobb bonyodalmak után végül is megbizatása sikerrel járt, a szász evangélikus egyháztól megvásárolták a Varga Katalin utcai épületet, azóta pedig ott tevékenykednek. „Azóta itt vagyunk, és én vagyok a gyülekezetnek az első, de nem utolsó lelkipásztora“ – mondja reménykedve beszélgetésünk kezdetén, önéletrajzi adatainak sorolása után.
Amikor Udvarhelyre került, még legényember volt. 1980-ban házasodott meg, a mérai tiszteletesnek a leányát, Bóné Anna Klárát vette el feleségül, akivel öt gyerekük született.
-mlf-
Udvarhelyi Híradó - 2006-11-14
Közösségi házat avattak Angyaloson
Ft. dr. Papp Géza, az
Itt kap helyet az egészségügyi és a diakóniai szolgálat, fészke lesz egyházi és közösségi rendezvényeknek, a helybeli gyerekek tanulás utáni tevékenységének. A kétmilliárd régi lejt megközelítő munkálatok ellenértéke a hollandiai bussumi gyülekezet gyűjtéséből, a holland államtól nyert pályázati pénzből, honi segélyből, önerőből és az angyalosi hívek 240 napra rúgó közmunkájából valósulhatott meg. Az épület avatásán a szalagot a holland Piet Kuijper és Bartha Levente, az egyházközség gondnoka vágta el.
Az avatóünnepség hálaadó istentisztelettel vette kezdetét. Igét hirdetett ft. dr. Papp Géza püspök (János, 17:20-21). Jézus Gecsemáné kerti imájára alapozta szószéki beszédét. „Jöjj, mondjunk hálaszót” - énekelte a gyülekezet. Az angyalosi gyülekeset lelkipásztora, t. Mátyás István köszöntötte a jelen levő holland képviseletet, az egyházi méltóságokat. Beszédet mondott Piet Kuijper, a jótevők képviselője. Az egyházkerület részéről ft. Kató Béla püspökhelyettes szólt, aki elmondta, hogy a totalitárius rendszer idején elkobzott, mintegy 650 református egyházi épületnek eddig alig közel 20 százalékát kapták vissza. A vendéglátók meghívottja volt Puskás Bálint szenátor, akinek mint mondták oroszlánrésze volt az épület gyors visszaszerzésének ügyében. Az avatóünnepség bensőséges hangulatát emelte a helybeli ikések irodalmi-vallásos műsora. Fellépett az egyházmegye lelkészekből és lelkész házaspárokból álló „tisztikara”.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék - 2006-11-13
Körösfő az írott történelemben 
A székelyek Erdélybe érkezésének időpontja vitatott kérdés. László Gyula kettőshonfoglalás-elmélete szerint a Kárpát-medencébe 678 táján, a második avarkorban érkezett úgynevezett „griffes-indás” népesség a székelyek voltak. Ennek alapján feltételezhetjük, hogy a kalotaszegi magyarság vagy annak egy része a VII. században érkezett mai települési helyére. Kalotaszegen az Erdélyt birtokba vevő magyarság egyik nemzetsége, a Kalota nemzetség telepedett le.
Körösfő első írásos említése 1276-ból való, amikor a nagyváradi püspökség lajstromába vette mint olyan települést, ahol katolikus templom és gyülekezet létezik. A Pro Körösfő Társaság október 21–22-én Körösfő első történelmi említésének 730. évfordulóján falutalálkozót szervezett, melyre hazavárták a településről elszármazottakat is. Szombat este a református gyülekezeti teremben tartották a Társaság ünnepi közgyűlését, ezen a falu szülötte, dr. Péntek János tartott előadást Körösfő és az Unió címmel. Előadásában részletesen kitért a települést érintő fontosabb történelmi eseményekre, melyek megváltoztatták a falu életét. Ilyen történelmi forduló volt az 1848-as, 1849-es forradalom és szabadságharc, melynek legjelentősebb eredménye a jobbágyfelszabadítás volt, de ugyanilyen hatásfokú változást hozott 1867, a kiegyezés éve, amikor elkészült a Kalotaszeget átszelő vasút, megfosztva a körösfőieket a fuvarozástól, mely jelentős bevételi forrás volt a térség számára. Másfelől megnyitotta az utat a nagyvilág felé, így a falu népe részaratást vállalhatott a magyar Alföldön is. Ekkor szerveztek Bánffyhunyadon fafaragó tanfolyamot, melyen körösfőiek is részt vettek, mint például Péntek György Gyugyi, kinek faragott bútora ma is megtalálható Budán a Bartók Béla emlékházban. Bartók 1906-ban Körösfőn kezdte a népdalgyűjtést, a Kalotaszegen gyűjtött népdalok több mint hatvan százalékát Körösfőn gyűjtötte. A trianoni békediktátumot a település is megsínylette, a helyi iskolában csak román nyelven folytathatták a tanítást, csak a templomban lehetett magyar nyelven tanítani, de tervbe volt véve a kötelező román nyelvű istentisztelet is. Rövid lélegzetvételhez jutott a körösfői magyarság, amikor négy évig Magyarországhoz tartozott újra, a falu határa egyben országhatár is volt.
A 89-es fordulat utáni időszak gazdasági fellendülést hozott a falu számára, a nemzetközi turistaforgalom jótékonyan hatott a falu gazdasági életére. Az Európai Unió újabb lehetőségeket tartogat. Az észak-erdélyi autópálya elkerüli a falu határát, ezért meg kell találni a módot a turisták idecsalogatására. E téren nagy felelősség hárul a frissen alakult Pro Körösfő Társaságra, melynek elnöke Ferencz László helyi református lelkész, alelnöke Antal János Pali polgármester, titkára pedig Korpos Attila vállalkozó.
Vasárnap, október 22-én ünnepi istentisztelet volt a református templomban, igét hirdetett főtiszteletű dr. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. Nagytiszteletű Ferencz László lelkipásztor, a Kalotaszegi Református Egyházmegye esperese történelmi előadást tartott Az egyház szerepe a faluközösség összetartásában címmel, ezt a népviseletbe öltözött lányok verses, dalos összeállítása követte. Délután ünnepi műsor kezdődött a kultúrotthonban. Előadás hangzott el Körösfő a történelem sodrásában 1276–2006 között címmel, majd a helyi óvodások, iskolások ünnepi műsora következett.
Péntek László
Erdélyi Napló - 2006-11-14
Lézeres szkennelés Kolozsváron is
A térszkennelés az egyik legegységesebb és legbiztonságosabb felmérési módszer, amely egyaránt alkalmas belső- és külső építészeti megoldások részletes felmérésére – mondta a portugál Hugo Pirez, a Műemlék épületek dokumentálása egyszerűbb technikák alkalmazásától a 3D lézer térszkennelés használatáig címmel tartott előadás-sorozat keretében. A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság és az Erdélyi Református Egyházkerület által szervezett bemutatónak szombaton délelőtt a református kollégium díszterme adott otthont.
A némai és az ormányi református templomok dokumentálásáról Maksay Ádám, a Műemlékvédő Társaság alelnöke beszélt. Maksay szerint a 3D lézer-szkennelrendszer gazdaságosabb és gyorsabb minden más rendszernél. Az előadás második részében Hugo Pirez a Farkas utcai református templomon november 7–9. között végzett lézer-szkennelés fontosságáról tájékoztatott, emellett elmondta, hogy a felmérési megoldás nagy hatást gyakorolt a bányászatra, az építészetre, a régészetre és a műemlékvédelemre egyaránt. A portugál tudós előadásában helyet kapott a műemlék-dokumentálás olcsó módszereinek ismertetése is. Sebestény Ferenc építész a Szabadság kérdésére elmondta: amennyiben a városban létezne egy hasonló műszer, az nagy előrelépést jelentene mind a műemlékek feltérképezésében, mind azok restaurálásában.
Ferencz Zsolt
Szabadság - 2006-11-14
Megnyitotta kapuit a IV. Aranyosszéki Népfőiskola - Torda
A tordai IKE Galériában került sor péntek délután az idei népfőiskola nyitóelőadására. A Lenni, vagy nem lenni című értekezletet követően, a szép számban egybegyűlt hallgatóság megvitatta az erdélyi, valamint a tordai magyar kisebbség sorsát, célkitűzéseit. Elhangzott, csak az önálló magyar iskola képes biztosítani a megmaradást.
Elsőként Nagy Albert református lelkipásztor, a Petőfi Társaság elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Ünnepi nyitóbeszédében röviden beszámolt a tavalyi eredményekről, majd mesélt a népfőiskola-mozgalom útnak indulásáról. Megtudtuk, tavaly összesen hatvanegy tevékenységet mondhatott magáénak a népfőiskola. Az előző évek mintájára, idén is novembertől februárig hallhatunk majd érdekesebbnél érdekesebb előadásokat.
– Szeretnénk, ha a tordaiak tartalmas előadásokon vehetnének részt. Legyen a népfőiskola önképzés: olyan területekről szerezzünk új információt, amelyek érdekelnek bennünket, és amelyek nyitják látókörünket – jegyezte meg Nagy Albert.
A délután meghívottja Fehér András aranyosegerbegyi történelem szakos tanár volt. Lenni, vagy nem lenni című előadásában az erdélyi kisebbségi élet létfontosságú problémáit körvonalazta, magyarázta.
Tudjuk mindannyian, hogy a pandamaci kihaló félben lévő állatfaj. Sajnos hamarosan mi erdélyi magyarok is kitűzhetjük a pandamaci címeres zászlónkat. Miért fogyunk el? – kezdte előadását Fehér. Felsorolta a magyar történelemben elkövetett tévedéseket és a bekövetkezett véletleneket, amelyek kisebbségi helyzetünk kialakulásához vezettek: a XIII. századi tatárpusztítások, a török uralom, a magyar báróknak és grófoknak köszönhető olcsó munkaerőnek számító moldvai és havasalföldi román munkások betelepítése Erdélybe, az 1848-as forradalom üszkei, Trianon – mikor rólunk, de nélkülünk döntöttek és végül a hosszú ideig tartó kommunizmus.
A beolvadásról, vegyes házasságokról is szó esett, amelynek kapcsán a hallgatóságból sokan konkrét példákkal szolgáltak. Ezek az okok együttesen vezetnek el oda, hogy hamarosan nem leszünk képviselve a parlamentben, és az iskolákban nem lesz magyar gyermek, akit tanítani lehessen. El kell érni, hogy a fiatalnak megérje itthon maradni. Ha nem történik csoda, akkor ötven év múlva Tordán kihal a magyarság, és Székelyföldön kisebbségbe kerülünk – zárta beszédét Fehér.
Bálint Mátyás nyugalmazott magyar szakos tanár felszólalása során aláhúzta a tordai önálló magyar iskola létrehozásának mellőzhetetlenségét, valamint a család és az iskola fontos szerepét a nemzetiségi tudat formálásában.
Hűség, szeretet és alázat – ezt a három tényezőt találta fontosnak a református lelkipásztor, a biztos megmaradást illetően. Szerinte az Istenhez, szülőföldhöz, néphez és egymáshoz való hűség, szeretet és alázat nélkül egy kisebbségben élő nép ki van téve minden veszélynek.
Józsa István Lajos unitárius lelkész megjegyezte, hogy elsősorban a sérült nemzettudat fegyverez le minket. Meg kell értenünk, hogy áldozatok nélkül nincs megmaradás – tette hozzá.
A megnyitó végén Dumitriu Anna, a Petőfi Társaság ügyvezető elnöke elmondta, hogy péntek délután egy újabb előadásra kerül sor. Ez alkalommal Suba László helybeli képzőművész régi tordai mesterségekről – alabástrom-kidolgozásról, kerámiáról, üvegezésről – fog mesélni. A Petőfi Társaság a természetjárásról sem feledkezik meg. Így szombaton, november 18-án, egynapos kirándulásra kerül sor a Bihar megyei Medve-barlanghoz. Minden érdeklődőt szeretettel várnak. Több információt a 314-873 telefonszámon lehet igényelni.
Ladányi Emese Kinga
Ferencz Zsolt
Szabadság - 2006-11-14
Felújították a protestáns teológia épületét
A protestáns teológia tiszteletbeli professzorrá avatta dr. Gaal György Elemér irodalomtörténészt, illetve Varga László nyugalmazott lelkipásztort szombaton. Az ünnepség tulajdonképpeni oka a teológia felújításának befejezése; dr. Juhász Tamás az intézmény leköszönő rektora elmondta, a felújítások előkészítése tulajdonképpen négy éve kezdődött el, a konkrét munkálatok pedig majdnem két éve zajlanak. Az épület felújítására 540 ezer eurót költöttek, amelynek jelentős része hollandiai, illetve németországi támogatásból származott. Az intézmény felújításában különösen nagy segítséget nyújtó jogi, illetve magánszemélyek érdemeit az intézmény az ünnepségen átadott Protestáns Teológiai Intézet barátja címmel honorálta, amelyet Günter Twardella (Wuppertal), Gerd De Waard (Capelle a.d. Ijssel), Franz Schüle (Zürich), Janny és Hans Hoogeveen (Enschede), Hermann Schäfer (Osnabrück), a Kelet-európai Alapítvány (Valkenburg) és Andreas Hess (Zürich) vehetett át.
A tiszteletbeli professzor címet az 1956-os események miatt börtönbüntetésre ítélt Varga László a református vallás aktualitását bizonyító munkássága elismeréseként kapta meg, míg dr. Gaal György„Tudományos munkássága, irodalmi tevékenysége, az intézet hírnevét gyarapító cselekedetei"-vel vívta ki. Az intézet működése ilyen emberek nélkül aligha lenne lehetséges, „…a keresztény kezek áldozata, ha nem is Kőmíves Kelemenek módjára, de beépült az épületbe" – hívta fel dr. Juhász Tamás a figyelmet.
(kb)
Szabadság - 2006-11-13
Kettős ünnepet ültek a hétvégén Tordaszentlászlón: a település és a templom 810., az iskola fennállásának pedig 400. évfordulójára emlékeztek a falu lakói. Szombaton Tamás Gebe András polgármester leleplezte a kopjafát, a hármasfalui Sándor József Bocskai-díjas fafaragó művész alkotását. Utána az iskola névadó ünnepségére került sor: a tanintézet felvette Borbély József nevét, aki 1877–1903 között látta el az igazgatói tisztséget, jelentősen hozzájárulva Tordaszentlászló és vidékének polgári fejlődéséhez. Ezt követően Szőke Zoltán református lelkipásztor hirdetett igét, majd a hármasfalui testvérpár, Szabó Réka és Bálint szavalt.
Sándor János munkásságát Boldizsár Zeyk Imre méltatta. Vekov Károly beszédében felidézte Bocskai korát, mivel az iskola Bocskai fejedelemsége alatt létesült. A tordaszentlászlói vegyeskart Guttman Mihály vezényelte. Sándor János az iskolában kiállított faragásainak megtekintése után a résztvevők átvonultak a kultúrházba, ahol Boldizsár Zeyk Ibolya jelenlegi és Mátyás Katalin volt iskolaigazgató beszéde után a helyi néptánccsoportok léptek színre.
Nagy-Hintós Diana
Szabadság - 2006-11-13
Puszi a Gyurcsányt szidalmazónak
Szili Katalin kézdivásárhelyi látogatása idején, miután a politikus megkoszorúzta Gábor Áron szobrát, egy idősebb ember Gyurcsány-ellenes jelszavakat kiabált be, nemtetszését fejezve ki a látogatás miatt. A bekiabálásra Szili Katalin úgy reagált, hogy odament az idős személyhez, üdvözölte, és megpuszilta őt. Az ilyen gesztus Székelyföldön a szeretet, a dícséret, de mindenképpen az egyetértés jelképe. Vajon mi, erdélyi magyarok leszünk azok, akiknek hatására az MSZP belső ellenzéke ilyen látványosan foglal állást Gyurcsány Ferenc ellen, ami aztán a miniszterelnök leváltásához vezet?...Vagy ez is csak színészi produkció volt, mint az összes többi?
Kovács Csaba
Erdély Ma - 2006-11-13
Amiről kevesen tudnak - Pap(ok)
halála
Paparatás, Paphegy, Pap(ok) halála – hogyha még tovább kutakodnánk, számos,
az említettekkel rokon helynévre bukkannánk a Székelyföldön. Sorozatunk múlt heti
számában a pottyondi harangláb kapcsán azt ígértük, hogy próbáljuk megfejteni e
helynevek jelentését. A Kozáros alatt levő harangláb kapcsán arra is találtunk
adatokat, hogy e fura hangzású helynév az 1661-es tatárbetörés idején itt
megtelepedett tatárokhoz fűződik. A Csíkszentgyörgy felett húzódó Óriáslaposán
viszont ugyancsak a tatárokhoz kötődő, tragikus hangzású hely is van, melyet
Papok halálának neveznek.
A közbirtokosság elnökének jóvoltából, Czikó József vezette terepjáróval a
Szentegyháza-pataka mentén kapaszkodtunk fel a csúcsra, ahol valóban egy
gondozott kőkereszt látható, melyet ugyan megviselt az idő, de állításának éve,
1870 még jól olvasható annak törzsén. Előzetesen fakereszt állt ezen a helyen,
ami arra emlékeztetett, s emlékeztet e mostani kőkereszt is, hogy a szóban
forgó évben hét idemenekült papot kaszaboltak le a vérengző hordák. Az
emlékhely előtt a vöröses színű palarétegből az idei első olvadó hó pirosra
színezett leve csordogál alá. A néphit azt tartja, hogy az ártatlanul kivégzett
papok vére fakad ott.
Csíkcsomortán határerdejében, a Paparatás nevű helyen szintén található egy
kőkereszt (elődjéről, a fakeresztről Orbán Balázs tesz említést), mely szintén
az 1661-es tatárbetöréshez fűződik. A hagyomány úgy tartja, hogy Somlyai Miklós
páter a kolostor kincseit próbálta menekíteni, mikor a tatárok üldözőbe vették,
s ezen a helyen megölték. Idős Ferencz Péter a Paparatáson álló Kőkeresztet
csodatevő jelként emlegette ezelőtt pár évvel egyik munkatársunknak, aki
Csodatevő esőkérők felcímmel közölt– riportsorozatot lapunkban. Elmondása
szerint 1947-ben a Csíki-medencét sújtó szárazság idején Lukács páter,
csíksomlyói ferences szerzetes kezdeményezésére itt esedeztek esőért a Jó
Istenhez. S miután a páter elvégezte a szertartást, akkora eső kerekedett, hogy
alig tudtak hazavergődni a buzgó esőkérők. Azóta évente augusztus utolsó
vasárnapján e helyen, a Kőkeresztnél szentmisén vesznek részt a csomortániak.
Jóval másabb történet fűződik a csíkzsögödi benzinkút fölött található Pap
halála, s talán a csíkkozmási Paphegy nevű helyhez is.
Kevesen tudják, hogy egy időben a katolikus papok megnősülhettek. Báthori
András fejedelem-bíbornok 1591-ben egy Rómába küldött memoriáléjában arról tesz
említést, hogy 17 csíki egyházközségben 12 nős és 5 nőtlen pap tevékenykedik.
I. Apafi Mihály fejedelemsége idején Demeter prépost pedig arról számol be,
hogy a háromszéki nős katolikus papok esperesüknek azt a Gyergyai Jánost
választották meg, aki elűzte a nőtlen papokat. Ennek okán az akkori székelyföldi
főkapitány, Mikes kezdeményezésére a főurak Torjára citálták számonkérés végett
a nős papokat, akik nem jelentek meg. Valamennyien áttértek a református hitre,
hogy mentesüljenek a felelősség alól. Gyergyainak erre nem volt ideje, mert
Mikes főkapitány vasra verve a csíkszeredai vár tömlöcében tartotta fogva.
Béldi Pál háromszéki eretnek főkapitány még mielőtt megérkezett volna
kiszabadítására, Mikes Gyergyait Zsögödön a szóban forgó Pap halála nevű helyen
lefejeztette.
Feltételezhető, hogy a csíkkozmási Paphegy név is az előző eseményekkel
függ(het) össze. Ugyanis erre vonatkozóan is találunk egy szűkszavú mondatot a
korabeli jelentésben (instrukcióban), miszerint többek között a kozmási papot
(is) értesítik a lehetséges történésekről. Hogy megmenekült, avagy sem, ezt már
utóbb aligha lehet kideríteni (a domus historiában semmi nyoma sincs ennek). Ha
pedig nem menekült meg, akkor a Paphegyen érte utol végzete...
Kristó
Tibor
Hargita Népe - 2006-11-16
Előadás a cukorbetegségről és megelőzéséről
Vasárnap, november 19-én 16 órától Szászrégenben, a Radnótfáji úti református templomban a cukorbetegek világnapja alkalmából találkozót szerveznek az érintetteknek, melynek keretében a betegséggel kapcsolatos filmet vetítenek, majd beszélgetés következik a betegségről és annak megelőzéséről. A találkozó célja többek között a betegség által érintettek közösségének megalakítása.
Népújság - 2006-11-16
November 5-én és 6-án a kolozsvári Bethlen Kata diakóniai központban zajlott
az AIDRom ökumenikus bizottság szervezésében az a tanácskozás, amelynek az Ökumenikus
tájékoztatás az egyházi sajtóban általános címet adták. A beszélgetés
moderátora a házigazda, Kovács István tiszteletes volt, aki ismertette
az otthont adó intézmény működését, a református egyház által működtetett
szociális hálót, és természetesen az egyház sajtótermékeit. A szervező AIDRom
szervezetet Mihail Spătărelu görögkeleti pap képviselte, aki röviden
összegezte a kezdeményezés célját: megalapozni az információcsere lehetőségét,
a jövőbeni együttműködés kereteit. Megismerkedni a különböző egyházak által
használt hírforrásokkal, a kiadványokkal.
Szintén a görögkeleti egyházat képviselte Nicolae Dima jászvásári
diakónus, aki a moldovai egyházrész által működtetett sokrétű és hatékony
tájékoztatási eszközöket mutatta be.
Gerhild Cosoroabă az Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházat, a
Nagyszeben környéki szász evangélikusokat képviselte, és bemutatta a hosszú
múltra visszatekintő Kirchliche Blaettert, és a többi egyházi kiadványt.
Az ország egyik legjelentősebb ökumenikus kiadványa, a hetente megjelenő Viaţa
Cultelor. A résztvevők megdöbbenésére kiderült, hogy a vaskos és tartalmas
kiadványt egyetlen ember, a hajlott korú de rendkívüli energiával rendelkező Vera
Maria Neagu szerkeszti és terjeszti.
A görög-katolikus egyház sajtóirodáját és lapját Daniel Avram lelkész
mutatta be. A résztvevők egyöntetű elismeréssel nyilatkoztak a www.catholica.ro
internetes hírforrásról, amelyet megbízhatósága miatt mindannyian használnak.
A tanácskozás végén megállapodtak
többek között abban, hogy: a következő találkozó Nagyszebenben lesz 2007.
április 18-án, a szeptemberre tervezett nagyszebeni Európai Ökumenikus Gyűlés
előkészületeként. Fokozott figyelemmel kísérik a felekezetközti együttműködést,
és módot találnak arra, hogy egyházi szakosodású újságíróképzést indítsanak.
Megvizsgálják annak a lehetőségét is, hogy létrehozzanak egy független egyházi
hírügynökséget.
(ercsey)
Szabadság - 2006-11-16
Egy éve született a KÉVE, a székely- mezőségi református gyülekezetek hetilapja. Nemrégiben újabb települések csatlakoztak e kistérségi kezdeményezéshez, így mára már tizennyolc faluközösség és gyülekezet fórumává nőtte ki magát a tizenkét oldalasra bővült újság.
Mivel a lap szerkesztői, szerzői lelkipásztorok, nem véletlen, hogy kiemelt fontosságot tulajdonítanak az igehirdetés és gyülekezetépítés közösségformáló szerepének. Ezt bizonyította az a rendezvény is, melyre október 31-én, a reformáció ünnepén került sor Marosszentkirályon. A Kéve-térség lelkipásztorai nyílt beszélgetést folytattak a meghívott atyafiakkal: gyülekezeti gondnokokkal, nőszövetségi tagokkal, polgármesterekkel, a közösségek véleményformáló közszereplőivel.
Első hallásra úgy tűnt, a fórumbeszélgetés témája csupán egy felekezet belső teológiai kérdése. De az őszintén megnyíló fiatal lelkipásztorok – sokszor egymásnak ellentmondó véleményükkel – a jelen levő laikusokat is szóra serkentették. Brassai Zsombor székelykövesdi lelkipásztor, a Kéve felelős szerkesztője jó érzékkel moderálta az általa felvezetett vitát. Látva a jelenlevők aktív érdeklődését, talán nem lenne haszontalan más időpontban – nemcsak ünnepi alkalmakkor – újból összegyűjteni a térség szószólóit, hogy más, e közösséget és ezen belül egyéni sorsokat érintő kérdésekről elbeszélgessenek.
Sokat, sokszor siratjuk a szórványba csúszó mezőségi falvakat. Temetjük a kihaló gyülekezeteket. Az irány talán megfordítható lenne. Csak őszintén kell beszélnünk, nemcsak hitbéli kérdéseinkről. A Veress László házigazda lelkipásztor és a marosszentkirályi gyülekezet által rendezett szeretetvendégségen erről is szó esett. Talán nem utoljára.
(karácsonyi)
Népújság - 2006-11-02
A Kerozin és Tündérground együttesek, valamint DJ Sterbinszky egy fergeteges bulit ígérnek mindenkinek, aki eljön a „majdnem nagykorú" KMDSZ Gólyabálba november 17-én a kolozsvári Sportcsarnokba. A gálaest délután 5-kor kezdődik. Nem csak a legszebb és egyben legokosabb lányt választjuk meg királynőnek, hanem – lányok figyelem! – KMDSZ-királyt is választunk.
A Sportcsarnokba 20 órakor lehet betódulni, érvényes beugróval, csakis!
Jegyárak: 9 lej KMDSZ-tagoknak, 11 lej nem KMDSZ-tagoknak. Figyelem, a helyszínen minden jegy 15 lej!
Jegyeket elővételben november 13-ig a KMDSZ irodában (Avram Iancu 21sz. tel. 0264-595700) hétköznapokon 9-19 óra között. (tudósítónktól)
