Hírvivő

A Szentlélek jelen van a hivtásunk betöltésénél. Erről tesz tanúbizonyságot a Berszán család. István és Lídia egyetemi tanárként, kutatóként életpéldájukkal vallják meg hitüket. A családjukról szóló kisfilmet láthatják.

„A Holt tenger folytatása”. A riport az Ákosfalvi református templomfelújítás alkalmával készült.

A műsor szerkesztője: Márkus Etelka.

Megújult a templom Kolozspatában

A Kolozsvári Egyházmegyéhez tartozó Kolozspatában május 28-án vasárnap ünnepi istentisztelet keretében adtak hálát Istennek a megújult templomért és a felújított orgonáért.

A rossz idő ellenére zsúfolásig megtelt a kicsiny kolozspatai templom. Ami nem is csoda, hiszen nem csak a faluból elszármazottak jöttek vissza e jeles eseményre, hanem a szomszédos Bodrogból, Karából is jöttek, de jelen volt a helyi ortodox gyülekezeti híveknek egy része is valamint számos meghívott vendég.

A hálaadó istentisztelet keretében 1 Pét 5, 10 alapján dr. Pap Géza püspök hirdetett igét. majd Szabados József lelkipásztor köszöntötte a jelenlevőket és röviden ismertette a templom történetét. Megemlékezett Darvai Imre földbirtokosról, akinek nagylelkű adománya és egyházhoz való hűséges kapcsolata tette lehetővé a patai templom és gyülekezet létrejöttét 178 évvel ez előtt. Beszédében megemlítette özv. Boda Pálné Fogarasi Annát is, aki az 1860-70-es években iskolát alapított és orgonát adományozott az egyházközségnek. Szabados József elmondta, hogy a felújítási munkálatokban nagy segítséget jelentett a hollandiai barneveldi gyülekezet segítsége, de a pataiak adakozása és a közmunka is jelentős volt. Az orgonát Albert József kolozsvári orgonajavító hathatós munkájával sikerült újra megszólaltatni, ennek a munkának a költségeit ugyancsak hollandiai üzletember támogatásával sikerült fedezni.

Az ünneplő gyülekezetet Nagy András gondnok, a környező gyülekezetek részéről pedig Sikó Csaba lelkipásztor köszöntötte, de felszólalt a hollandiai gyülekezet képviselője, Balon József volt kolozspatai lelkipásztor, a helyi polgármester és az ortodox egyház képviselője is. A hálaadó istentisztelet a helyi gyülekezet rövid ünnepi műsorával zárult, ezt követően szeretetvendégségre került sor.

Somogyi Botond - 2006-05-29

Pályázathirdetés - MAGYARPALATKA

AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET IGAZGATÓTANÁCSA - KOLOZSVÁR

963/2006.I.

Nagytiszteletű Esperesi Hivatalnak

Székhelyén

A Kolozsvár-Külső Református Egyházmegyébe kebelezett MAGYARPALATKA Református Egyházközség presbitériuma pályázatot hirdet a lelkészi állás betöltésére, az alábbiak szerint:

· lélekszám: 252

· Magyarpalatka, Kolozsvártól 40 km-re fekszik

· van I-IV osztályos magyar nyelvű iskola

· a templom teljes egészében felújítva, a parókia udvarán új gyülekezeti ház, gazdasági épületek jó állapotban

· parókia: 3 szoba, konyha, iroda, veranda, víz bevezetve, telefon

· az egyházközség visszakapott 9 ha szántót és 2 ha 43 ár erdőt

· lelkész használatában: 30 ár veteményes kert, melynek 1/3 része gyümölcsös

· lelkészi javadalmazás: törvényes előírások szerint

Pályázati határidő: 2006. június 25.

Pályázatot az alábbi címre kérjük küldeni:

Oficiul Protopopial Reformat

400113 – Cluj-Napoca

P-ta Unirii, nr. 23. Jud. CJ

Kolozsvár, 2006. május 26.

Dr. Pap Géza s.k.

p ü s p ö k

Gyenge János s.k.

előadótanácsos

Riportpályázat

Az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeti lapjának, az Üzenetnek a szerkesztősége riportpályázatot hirdetett, amelynek leadási határideje megváltozott. A május végi határidő június 15-re módosul.

Az érdeklődők eddig még meg nem jelent egyházi tárgyú (az Erdélyi Református Egyházkerülethez tartozó gyülekezetek életéről szóló) riportokkal pályázhatnak, amelyeknek terjedelme nem haladhatja meg a négy gépelt oldalt (max. 8000 jel). A pályázat értékét növeli a témához kötődő minőségi fényképek mellékelése.

A pályázat jeligés. A pályázóknak zárt borítékban kötelezően mellékelniük kell a jelige feloldását (név, cím, telefonszám). A pályázaton bárki részt vehet. Az írást két példányban (elektronikus formában is) a szerkesztőség címére kell eljuttatni.

Érdeklődni a 0264/599800-as telefonszámon vagy az uzenet@reformatus.ro drótpostacímen lehet.

(Cím: Redactia Üzenet, Str. I.C. Bratianu 51- 53., 400079 Cluj)

Díjak: 1. díj 7.000.000 lej,

2. díj 4 000.000 lej,

3. díj 2 000.000 lej.

Beküldési határidő: 2006. június 15.

A beküldött pályaműveket (amelyeket a szerkesztőség érdemesnek tart) az Üzenet folyamatosan fogja közölni. A nyerteseket a szerkesztőség telefonon fogja értesíteni.

IKE Táborok – 2006

VII. IKE Találkozó - 2006. augusztus 3-6, Algyógy

"Megvan az ideje mindennek..."

Programajánlat:

· Reggeli kiscsoportos áhítatok

· Előadások: Keresztyénség és rockzene, Az iszlám, Gyermekkeresztség és felnőttkeresztség, Ha Isten mindenható, miért van szenvedés?, valamint az apokrif iratok, párkapcsolat és magyarságtörténet témakörökben

· Délutáni műhelyek: Da Vinci fórum, vetélkedők, csendsátor, barkács, színjátszókör, sport, éneklés, játékok

· Esti programok: IKE 85. születésnapi megemlékezés, IKE program-bemutatók, vetélkedők, karaoke, filmklub, táncház, társas játékok, stb.

Részvételi díj:

- 30 RON, amennyiben IKE csoport tagja vagy és hozol magaddal sátrat

- 40 RON, ha nem tartozol IKE csoporthoz és nem hozol sátrat magaddal

Jelentkezési határidő: 2006 július 15.

A jelentkezés a 10 RON előleg befizetésével válik véglegessé, amelyet a következő címre várunk postai utalvánnyal:

Tamási Adél - Erdélyi IKE, 400370, Cluj-Napoca, Motilor 84.

Érdeklődni az mkt@ike.ro címen lehet.

*Megjegyzés: amennyiben nem fizettél előleget, a helyszínen kifizetendő részvételi díj összege 5 RON-al emelkedik.

Angol tábor Algyógyon

Az Erdélyi IKE idén is megszervezi immár 5. alkalommal az angol tábort 2006. augusztus 8-13. között Algyógyon. A tábor fő célja az angol nyelv tanítása egy kötetlen játékos környezetben kezdő, közép és haladó csoportokon belül. A színes programot angol anyanyelvű fiatalok és felnőttek fogják vezetni. A tanulás mellett sportolásra, úszásra és esti tábortűzre is lesz majd alkalom.

Várjuk minden konfirmált fiatal jelenkezését az IKE irodán: Erdélyi IKE, 400370 Kolozsvár, Mócok útja 84 vagy e-mailen az ike@ike.ro illetve jagyongy1@yahoo.com címeken lehet.

Résztvételi díj: 50 új lej. A jelentkezés 20 új lej előleg befizetésével történik.

Jelentkezési határidő: 2006. július 24.

Konfirmáltak tábora

Az erdélyi IKE első alkalommal szervezi meg azt az országos ifjúsági tábort 2006. július 3-9. között Algyógyon, melyre szórványban élő, idén konfirmált fiatalokat várunk. A tábor célja lehetőséget nyújtani a fiataloknak aktuális kérdéseik megbeszélésére és sor kerül közösségépítésre, illetve kikapcsolódásra is (úszás és kirándulás).

A tábor különleges vendégei egy Észak-Írországi presbiteriánus gyülekezet kis ifjúsági csoportjának tagjai lesznek, akik hozzájárulnak a szervezéshez.

Résztvételi díj: 25 új lej (a jelentkezéskor ki kell fizetni a teljes összeget).

Jelentkezési határidő: 2006. június 20.

Jelentkezni az erdélyi IKE kolozsvári központi irodáján illetve e-mailen az ike@ike.ro vagy jagyongy1@yahoo.com címeken lehet.

IKE - 2006-05-22

Könyvespolc

Kövesdi Kiss Ferenc - Riadóra szól a harang

A Mezőség településeinek helyzetképe (1891–1991)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A magyarországi Kráter kiadó gondozásában megjelent Kövesdi Kiss Ferenc: Riadóra szól a harang című könyve, melynek a rövid ismertetőjét a Kráter kiadó honlapjáról másoltam ide. Annyit szeretnék még ehhez hozzáfűzni, hogy a 3800 Ft-os könyvet körülbelül 30 új lejért tudnánk árulni. Tisztelettel kérem a nagytiszteletű lelkészeket népszerüsitsék ezt a könyvet . Annyi könyvet fogunk rendelni, ahányra érkezik megrendelés. Megrendelési határidő : 2006. június 30. Jelentkezni lehet levélben, e-mailben, telefonon.

Ára: 30 Lej (300.000 régi Lej)

Kövesdi Kiss Ferenc (1913-2004) több mint félszázadig járta fáradhatatlanul az erdélyi Mezőség településeit, gyűjtötte az adatokat az itt élő magyarságról, múltról és jelenről, látogatta a fogyatkozó gyülekezeteket, leltározta a vészesen sokasodó szórványgondolatokat. Barangolásainak hihetetlen gazdag tény- és élményanyagát foglalja magába ez az évekig készült nagy munkája, melyből 1995-ben itthon és Erdélyben megjelent egy kisebb válogatás Még szólnak a harangok! címmel. A szerző közel másfélszáz kisebb-nagyobb mezőségi település társadalmi-művelődési-egyházi viszonyait ismerte meg közelebbről fáradságos kiszállásai során, nemegyszer úttalan utakon gyalogolva a vendégmarasztaló mezőségi sárban, régebben a hatalom gyanakvó szolgálatosaitól is szorongva. Vállalkozása a legjelesebb Erdély-felfedező elődök teljesítményéhez mérhető. Nem indokolatlanul jut eszünkbe elsőként Orbán Balázs neve.

http://krater.hu/site.php?func=books&booknr=318

Veres Miklós iratterjesztő

Tel. 0264-592453, 114 mellék

Cím: 400079 Cluj Napoca, str. I. C. Bratianu nr. 51-53

e-mail: iratterjesztes@reformatus.ro

veresmiklos@reformatus.ro

Erdélyi Géza - Erőt kaptok, és tanúim lesztek

Erdélyi Géza a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke. Jelen konyve három részből áll.

Az első rész a szerző rövid ünnepi és alkalmi (keresztelői, esküvői, temetési és egyéb) igehirdetéseiből válogat, a második cikkeit és előadásait, a harrnadik interjúit tartalmazza. Kötetéből megismerhetjük a gyülekezeti lelkészt, az egyház és a nemzet sorsán töprengő korrnányost és a diplomatát azokkal a gondokkal, amelyekkel a felvidéki református egyháztestnek a múlttól a jelenig meg kell birkóznia. Szövegeiben kirajzolódik az 1989 utáni egyhazépítés folyamata. A könyv bővelkedik ösztönző gondolatokban, pontos ítéletekben és adatokban, s tartalmazza az európai, nemzeti és kisebbségi református egyház létének alapkérdéseit, amelyek nemzetünk létproblémáiba is beszövődnek. Szerzőnk munkájához Tőkés László, nagyváradi református püspök írt utószót.

Veres Miklós iratterjesztő

Tel. 0264-592453, 114 mellék

Cím : 400079 K-vár, I.C. Bratianu u. 51-53

e-mail: iratterjesztes@reformatus.ro

veresmiklos@reformatus.ro

Dávid útja a trónig - tábori keretprogram és feladattár hat napra, három korosztály számára

Ára: 28,50 Lej (285.000 régi Lej)

Milyen vagy Istenem? – munkáltató füzet 9-12 éves gyerekeknek

Ára: 11,10 Lej (111.000 régi Lej)

Tallózó

Alkalmivers-szeretet Besztercén

„Huber András történész könyvében olvastam, hogy a második világháborúig a mezőségi magyarok közül, Besztercétől Désig, 11 akadémikus, írástudó került ki, és azóta egyetlenegy sem” - vetette fel Raff Róbert besztercei református segédlelkész. Elmondta, ennek okát keresve szerveztek a hét végén a besztercei Magyar Házban egy olyan találkozót, melyen arról beszélgettek: miért nem írnak a besztercei magyarok, miért nem bukkantak fel azóta sem valamilyen tudományágban híres-neves besztercei személyek?

Kerekes Adél zselyki könyvtárosnak két gyerekverskötete jelent meg és szerinte: „a gyerekek világából kiesett a könyv, helyette teret nyert a tévé, a számítógép, ami alapos tudást nem igényel, így a felnövő nemzedék már nem a könyvtár fele igyekszik.”

Fazekas István helyi költő, aki az idősebb generációt képviseli, azt vallja: a modern vers nem alkalomra íródik, érthetetlen. „Nem lehet iskolában sem elszavalni, ha netán egy ünnepi eseményre sor kerül. Ezért szavalnak folyton Reményik- és Petőfi-verset, mert igen, az alkalomra íródott” - nehezményezi Fazekas. Kérdésünkre elmondta: a besztercei alkotók nem tartozhatnak semmilyen országos író- és költőligához, csak akkor, ha elköltöznek innen, mert annyira sajátos itt a magyarság élete, ritmusa, lehetősége a nyelvmegtartásban, hogy minden nagyobb tömbben élő magyar alkotócsoport azt, ami sajátosan besztercei, középszerűnek titulálja és elveti.

Deák Zsuzsanna pszichológus 1975 óta gyűjtött szakmai tapasztalatai alapján más fényben látja az alkotást, hisz ő maga is néhány éve, szakmai írásai, könyvei, füzetei után, az irodalommal is szembenézett, „ír, mert ez kikívánkozik” - mondja. Szerinte aki teheti, érzi, hogy írnia kell, írjon, és hagyja, hogy kristályosodjanak a gondolatai, mert csak úgy lehet belőlük értékes gondolat mások számára is. Természetesen fontosnak tartja azt, hogy aki ír, az felkészültségében ne legyen középszerű.

Mayla Júlia

Új Magyar Szó - 2006-05-28

Nincs szebb szolgálat, mint gyereket nevelni

Úgy 50 évvel ezelőtt, ha egy édesanya gyereket várt, azt mondták: áldott állapotban van. Ma azt mondják: terhes. Ezt a véleményt nem osztom, a feleségem áldott állapotban volt, és Isten áldása az, hogy gyerekeink lehetnek. Ha ezt nem fogadom el, akkor valami baj van, és nem Románia jelenlegi pénzügyi helyzetével van gond, hanem velem, az én lelkemmel - vallja Kónya Tibor, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium iskolalelkésze.

Kónya Tibor édesanyja Magyarlapádon született, ahonnan 3 éves korában, nagyapja halála után - aki kántortanító volt a faluban - költöztek be Enyedre. Később tanárnőként Székelykocsárdra került, itt ismerte meg későbbi férjét. "Mindketten nagyon későn házasodtak, édesapám 42 éves volt, édesanyám 35. Édesapám ugyanis 49-ben került haza a fogságból, amikor a kommunizmus kezdte mutogatni fogait.

Édesapámat kulákként nem akarták sehova felvenni, később azonban mezőgazdasági főiskolát végzett, és először a vasúthoz került, majd a ludasi cukorgyár szászsebesi megbízottja volt, nyugdíjazásáig. Mikor a testvérem '71-ben megszületett, édesapám 49 éves volt. Szüleimről csodálattal tudom mondani, hogy mind ketten közel tudtak maradni hozzánk.

Talán most az unokákkal édesanyám már nem tud olyan kapitány lenni, mint ezelőtt 20 évvel, de mi nem éreztünk távolságot. Édesapám focizott velünk, édesanyámra meg úgy emlékszem vissza, hogy egyszer, amikor nem tudtam megoldani a matematika házi feladatot és már beesteledett, az ölébe vett, ekkor tanultam az első népdalt, a Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok. Tapasztalatuk pótolta fiatalságukat."

Lelkészként többet

Tibor az elemit Székelykocsárdon végezte, 1987-ben érettségizett az enyedi kollégiumban, majd a brassói erdészmérnökire való sikertelen felvételi után a hadseregbe került. Itt döntött a lelkipásztori pálya mellett. "Buzauban voltam, rengeteget kínoztak. Az esti telejurnal után a moldovai, meg bukaresti felettes elordította magát: - Ungurii drepti, românii la masa. Addig álltunk vigyázzban, míg a románok jóllaktak, aztán mehettünk mi is.

89 előtt úgy nézett ki, hogy lelkészként tehetek a magyarságért a legtöbbet. Addig az Istenbe vetett hiten nem sokat gondolkodtam, életem természetes velejárójaként kezeltem. A katonaságban viszont rengeteget voltam őrségben, rejtve vittem könyveket, ott olvastam el Körösi Csoma Sándor Buddha élete és tanításai című könyvét. Ez volt az, ami a transzcendens dolgokon elgondolkodtatott, majd később a Biblia.

1989-ben már nem erdészetire, hanem a teológiára felvételeztem, és csak '90 januárjában vettek fel, úgy, hogy az első félévet a másodikban pótoltam. Harmadévesként önként jelentkeztem egy éves ex missziós szolgálatra, ezt olyan gyülekezetekben szokták végezni, ahol bajok vannak, ilyen az elrománosodás vagy elszektásodás. Így utaztam Magyarpalatkára egy teherautó rakterében, két ide-oda guruló olajos hordó társaságában, ahol 5 évig szolgáltam, majd megnősültem és még 2 évig ott voltunk. Feleségemet már az iskolából ismertem, egy évvel később végzett, abban az időben azonban nem úgy nézett ki, hogy egymásnak valók lennénk.

Én eléggé el voltam kapatva, míg ő mindig komoly, jó tanuló volt. Miután az egy év leteltével visszamentem az egyetemre, úgy döntöttem, hogy most már meg kéne házasodni. Többször is jártam Lapádon, míg végül találkoztunk. Egy októberi hosszú beszélgetést követően márciusban jegybe léptünk, majd júniusban összeházasodtunk. Házasságkötés után feleségemnek volt egy fertőzése, toxoplazmózis, ami az ember immunrendszerét aktiválja, a magzatot idegen testként támadja. Palatkáról Kolozsvárra nehéz volt bejutni, így olyan helyre akartunk költözni, ahol könnyen lehet orvosi kezek közelébe kerülni.

Meghirdették a vajdaszentiványi állást, megpályáztam, feleségem már babát várt, kikezelték a toxoplazmózist, jött a harmadik baba és a feleségem versenyvizsgázott Vásárhelyre, ahol végleges kántortanítói állást nyert. Itt már jól alakultak a dolgok. Vajdaszentiványon született Előd, rá két évre Csenge, majd mire 2 év múlva Virág megszületett, meghirdették a nagyenyedi iskolalelkészi állást. Magyarpalatkán és a vajdaszentiványi szolgálat alatt is a gyerekekkel és az ifjúsággal való foglalkozást szerettem. Palatkán, ahol 40 éve nem volt magyar iskola és óvoda, ottlétem alatt mindkettő beindult.

Vajdaszentiványon is voltak iskolagondok, nyakig benne voltam a politikában. A falu 60 százaléka magyar volt, a románok is magyarul beszéltek, azonban minden vezetőségi tisztségben, ahonnan a magyarságot segíteni lehetett volna, románok voltak. Újraszerveztük az RMDSZ-t és olyan jól sikerült a dolgokat irányítani, hogy a választások után magyar lett a polgármester és az alpolgármester, az iskola aligazgatója, titkára, stb. Egy csomó minden megváltozott. Ezt a tudásomat próbálom meg felhasználni mostani munkahelyemen is.

Gyerekvállalás, élni akarás

"Régi gyerekkori elvem az, hogy Erdélyt nem a román katonák, hanem a román anyák foglalták el. Ha azt akarjuk, hogy népünknek és közösségünknek jövője legyen, akkor kell vállalni a gyereket. A szentírás a gyereket áldásnak nevezi. Lehet kutatni pszichológusokkal, családterapeutákkal, milyen pozitív vagy negatív hatásai vannak a gyerekeknek a családra. Mi pozitív hatásként éltük meg, meggyőződésem, hogy minden olyan ember, aki kellőképpen bízik a gondviselésben el kell hogy tudja fogadni az áldást. Hallottam egy olyan megjegyzést, hogy az ember annyi gyereket csinál, amennyit tud, az okos viszont ahányat akar.

Én nem innen közelítenék. Ma talán a hegyekben élők 1-2 százaléka nem tudja, mit jelent a fogamzásgátlás, nem tudja alkalmazni a családszabályozási módszereket. Nem azt mondom, hogy hatra-vakra kell gyártani a gyerekeket, mert felelősség, a gyerekvállalás viszont összefügg az élni akarással. Bármekkora tragédiát is jelentettek a háborúk, a mi nemzetünkben, népünkben volt élni akarás. A tanítók, papok nevelték a gyereket nem túlélni, de alkotni, gyarapodni, fejlődésre és ez az élni akarásra. A termékeny élet összefügg a gyerekvállalással is. Merték vállalni a gyereket.

Valahol azonban elferdült e világ, nemcsak nálunk, ahol kommunizmus volt, hanem a nyugati világban is. Félnek a gyermektől, sokak szerint a gyermekvállalás meghaladott, divatjamúlt valami. Jelenleg nálunk 3 gyerek van, ahogy haladtunk a gyerekekkel előre, úgy lett könnyebb. Az egy gyerekkel a feleségemnek minden ideje odavolt, ráadásul az első, akinek mindent megadtunk, allergiás és asztmás. A második már a jég hátán is megél, nem olyan, akit az élet viszontagságai levernének. A harmadikat szinte észre sem vesszük. Amikor az ember azt mondja, hogy jön a harmadik, az emberek sajnálkoznak: jaj, mi lesz?

A legtöbb szülő ilyenkor megijed. Pedig a harmadik sokkal könnyebb. A gyerek a testvérei számára is öröm, meg haszon, sokat segítenek egymásnak, és sokat tanulnak egymástól. Érdekes, hogy amikor Vajdaszentiványon meg Palatkán sokat prédikáltam, illetve foglalkoztam ezzel a témakörrel, orvosokat, pszichológusokat hívtam meg előadásokat tartani, nem mondom, hogy ezért, de a következő esztendőben nyolc olyan családban született harmadik gyerek, ahol az előző már 3- 4 éves volt, és megduplázódott a született református gyerekek száma.

Felelősen élni az életet

Könnyű egyeseknek azzal védekezni, hogy a gyerekek jövőjéért, biztonságáért, az anyagiakért, sok mindenre lehet hivatkozni, nekem az a véleményem, hogy saját könynyebbségükért, önzésből nem vállalnak gyereket. Nekem is könynyebb, ha lófrálhatok egész nap, és nem kell a feleségemnek segítenem, de a felelős élet nem azt jelenti, hogy erről csak beszélek, hanem hogy szolgálatot vállalok, és nincs szebb szolgálat mint gyereket nevelni. Ki tudja, mikor lesz meg nálunk az a szociális háló, ami a nyugati világban. Mire azonban rájövünk, hogy mit is veszítettünk azzal, hogy nem vállaltunk gyereket, már késő lesz.

Tamás András

Új Magyar Szó - 2006-05-28

Post mortem kitüntetés

Fülöp G. Dénes, volt vártemplomi lelkipásztort „post mortem”, kitüntette a magyarországi ’56-osok szövetsége, a népért, hazájáért, egyházáért való tevékenységéért és bátor kiállásáért.

A kitüntetést 75. születésnapja alkalmából adta át egy küldöttség 2006. május 13-án özvegyének, Fülöp G. Ilonának, a marosvásárhelyi Bocskai Teremben.

A Bocskai Terem tele volt tisztelőivel és volt évfolyamtársaival.

A kitüntetés átadása egy rövid istentisztelettel kezdődött, melyet Szatmári Elemér nyugdíjas lelkipásztor, volt évfolyamtárs tartott.

Istentisztelet után vette át özvegye a kitüntetést és a jelvényt, elmondta, hogy tovább kell vinni azt az eszmeiséget, melyet Fülöp G. D. képviselt és a munkát, melyet elkezdett. Ha ez megtörténik, lesz értelme az 56-os szövetség munkájának és lesz értelme a kitüntetésnek.

Gellért Márta és Szövérfi István Reményik-verseket mondtak, majd id. Balogh Károly nyugdíjas lelkipásztor, volt évfolyamtárs és teológiai szobatárs mondta el közös élményeiket és a lelkipásztori szolgálatra készülő terveiket. Terveik között szerepelt, hogy vallásórákon, konfirmációi felkészítőkön a bibliai történetek mellett meg kell tanítani a jövő nemzedéknek saját népünk történetét is. Az emlékező évfolyamtárs arról vallott, hogy szolgálataikban ezeket a terveket meg is valósították. Kifejezte óhaját, hogy bárcsak akadna sok-sok követőjük.

A magyarországi küldöttség egyik tagja felolvasta Fülöp G. Dénes egyik nyomtatásban is megjelent imáját, melyet a debreceni Nagytemplomban mondott el egy ünnepi szolgálata alkalmával.

A rövid ünnepség után a jelenlevők nagy része a református temetőbe vonult Fülöp G. Dénes sírjához, ahol imát mondott Szatmári Elemér.

Gyönyörű, szép idő volt, az ünnepélyt csak a kivégzettek, megkínzottak, sok ideig raboskodók emléke árnyékolta be. Soha ne ismétlődjön meg!

Balogh Etelka, ny. kántor

Népújság - 2006-05-30

Kolozsvári hangverseny nyíregyháziakkal

Vasárnap estétől zajlik, június 3-án zárul Kolozsvár egyik legrangosabb komolyzenei rendezvénye, az V. Pünkösdi Hangversenysorozat. A nyolcnapos rendezvény színhelye a Farkas utcai református templom, itt ma este 7 órakor - mint minden napon - ingyenes a belépés a stuttgarti fiúkórus és a brassói Zeneakadémia zenekarának koncertjére. Újdonság a programban, hogy szombaton a nyíregyházi Pro Musica leánykórus lesz jelen, Szabó Dénes Kossuth-díjas karnagy vezetésével.

Ők egyébként a Magyar Rádió Gyerekkórusa helyett ugrottak be, miután ők az utolsó pillanatban lemondták a szereplést a madárinfluenza miatt. Balázs Attila szervező elmondta: arra is törekszenek, hogy a rendezvény fiatal pályakezdők számára bemutatkozási lehetőség is legyen. A koncerteken átlag 450-500 személy számára biztosított ülőhely.

Új Magyar Szó - 2006-05-29

Helyesen magyarul - Egyház és anyanyelv

Hegyi Sándor székelyudvarhelyi református lelkipásztor rovatunk olvasójaként jelezte: észrevétele szerint nem csupán az egyszerű emberek, de még az iskolázottabb közszereplők is el-elvétik a vallásfelekezeti megoszlást mutató kifejezések helyes használatát, úgy tűnik, nem ismerik például a keresztény–keresztyén, mise–istentisztelet, parókia–plébánia stb. közti különbséget.

Olvasónk észrevétele helytálló. Csaknem három évszázada már, hogy a keresztény és keresztyén felekezeti megoszlást mutat. A keresztény – a kereszt szó hatására – a katolikus, a keresztyén pedig a protestáns (református, unitárius, evangélikus) szóhasználatban él. Mindkét alakváltozatot számon tartja helyesírási szabályzatunk szótári része, egynyelvű nagyobb szótárainkban szintén megtalálható mind a két forma. A szótörténeti kutatás szerint a két változat közül a ty betűs az eredeti, a magyarba valószínűleg a szlovén kristján forma került, abból alakult ki a keresztyén változat a szóeleji mássalhangzó-torlódás feloldásával és hangrendi kiegyenlítődéssel. A sorrend ez lehetett: kristján–keresztyén–keresztén–keresztény.

Templomozáskor a hívők Isten iránti hódolatukat fejezik ki a pap vezetésével, ezért istentisztelet a neve. Ezt a szertartást a katolikusok azért nevezik misének, mert a valamikor latin nyelven tartott ceremónia végén a pap így szólt a gyülekezethez: ite, missa est. Magyarul: menjetek, a gyülekezet el van bocsátva. A latin missa misét, elbocsátást jelent. A mise szó nyelvünkbe valószínűleg szláv közvetítéssel került.

Az egyházközség, egyházi hivatal, paplak jelentésű parókia szó a protestánsoknál használatos, katolikus megfelelője a plébánia. A plébánia élén álló papnak plébános a neve. A káplán segédlelkészt jelent, régebb ’házi vagy udvari pap’ értelemben (is) használták. A katolikusok azt a főbb kormányzati egységet, amelynek élén a püspök áll, egyházmegyének nevezik. Az egyházmegye több kerületből áll, a valamely egyházkerület élén álló papnak (fő)esperes a neve. A protestánsoknál másképp van! Az egyházmegye több egyházközségből (legkisebb helyi szervezet) áll, az egyházmegye élén az esperes áll (itt nincs főesperes), több egyházmegye alkot egy egyházkerületet, azt a püspök irányítja.

A katolikus szó nyelvünkben görög–latin eredetű, alapja a catholicus forma, jelentése: ’egyetemes, általános’. Szent Ágoston (354–430) óta így nevezték az egész világra kiterjedő római központú egyházat. A magyar református szó alapja a latin reformare ’átalakít, megújít’, másképp mondva: reform útján módosít, megreformál. Az unitárius szó a latin unitas ’egység, egységesség’ szóból ered. E vallás szerint az Isten személyében és lényében egy (Egy az Isten).

Komoróczy György

Hargita Népe - 2006-06-01

Hatalomátvétel holnap (Megyei ifjúsági napok)

Június másodikán akár pünkösdi királyságnak is nevezhető, egynapos vezetőcsere lesz a megye és annak két nagyobb városa, Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely élén: az egy hónapja megkezdődött megyei ifjúsági napok betetőzéseként pár órára fiatalok veszik át az említett önkormányzati székeket.

A fordított nap „megyei tanácselnöke” a megyei diákönkormányzat feje, Zsigmond József XII. osztályos fiatalember lesz, Sepsiszentgyörgy „polgármestere” a 27 éves Székely István (a református IKE jelöltjét a helybeli ifjúsági szervezetek 26 képviselője kedden többórás vita után titkos szavazással választotta meg), „alpolgármesterei” Walter Henrietta (IX. oszt.) és Emil Pantelimon (X. oszt.). Kézdivásárhely pünkösdi vezetőit tegnap választották meg — Balázs Botond és Ciobotariu Corina —, a felkészülés azonban természetesen sokkal hamarabb megkezdődött, az ifjúsági tanácsok tagjai hetek óta tanulmányozzák a megyeházán és a városházákon folyó munkát, és több határozattervezetet készítettek elő igen alaposan abban a reményben, hogy az igazi tanácstagok egy következő alkalommal valóban el is fogadják azokat — így megoldódna néhány, a fiatalokat foglalkoztató kérdés (ifjúsági központ létrehozása, környezetvédelem, szociális gondok stb.). A fordított nap Sepsiszentgyörgyön reggel nyolckor kezdődik: a székfoglaló után a fiatalok a polgármesteri hivatalnak alárendelt intézményekhez, az iskolákhoz és a közösségi rendőrséghez látogatnak el, majd kétórás tanácsülést tartanak. A megyei tanácsnál tíz órakor kerül sor a hatalomátvételre, a különböző igazgatóságokkal való ismerkedés után itt is tanácsülés lesz. Délben a fiatalok a megye parlamenti képviselőivel és szenátoraival találkoznak, végül sajtótájékoztatón számolnak be egynapos mandátumukról.

(demeter)

Háromszék - 2006-06-01

Pünkösdi hálaének - Kórustalálkozó Szászrégenben

Tizenötödik alkalommal találkoznak a szászrégeni református templomban a Zengjen hálaének elnevezésű kórustalálkozó dalosai. A rendezvény szervezője a református egyházközség. Június 3-án és 4-én, szombaton és vasárnap zajlik a nem versenyjellegű fesztivál. Idén azért lesz kétnapos, mert megnőtt a jelentkező kórusok száma, nyilatkozta lapunknak Demeter József esperes, főrendező: nem kevesebb, mint 27 kar lép fel. Szombaton az áhítatot követően a helyi nőszövetségi kórus nyit, majd az abafáji, parajdi, disznajói, marosfelfalui kórusok énekelnek, őket a marosvásárhelyiek követik: az Alsóvárosi, Szabadi úti, a Bolyai Kollégium, a Kistemplomi, Szabadság utcai gyülekezetek vegyes karai, utánuk pedig a marosszentgyörgyi Reménység, a radnótfájai, vajdaszentiványi és udvarfalvi kórusok következnek.

Pünkösd vasárnapon a szászrégeni Liliom vegyes kar nyit.

b.d.

Népújság - 2006-06-01

Kórustalálkozó Szászrégenben

A XV. szászrégeni kórustalálkozó keretében a református templomban pünkösdvasárnapon a szászrégeni Liliom vegyes kar nyit, fellépnek továbbá a körtvélyfáji, magyarrégeni vegyes karok, a marosvásárhelyi Musica Humana női kar, a marosszentgyörgyi Soli Deo Gloria és a Laudate Dominum (együtt), a nyárádszeredai Bocskai István női dalkör, a sáromberki, szovátai vegyes karok, a szovátai Intermezzo kamarakórus, Székelyudvarhelyről a Benedek Elek Tanítóképző leánykara, a Balázs Ferenc vegyes kar. Az ünnepet a szászrégeni Cum Jubilo római katolikus vegyes kar, illetve a Szivárvány ifjúsági kórus zárja.

Népújság - 2006-06-02

Gyalog Hollandiáig a kisiskolásokért

Útra készen állnak a merész fiatal hollandok

(Rigó János felvétele)

Ma reggel kilenc órakor gyalog indul el két holland fiatalember, mindössze egy-egy hátizsáknyi felszereléssel, Kolozsvárról Hollandiába. Erik Boertjes és Eleazar Franke a tulipánok országában működő Hulp Oest Europa (Segíts Kelet-Európán) alapítvány képviselői. Az akcióra azért vállalkoztak, hogy pénzt gyűjtsenek és segítsenek a nehéz anyagi helyzetben levő kisiskolások tanszervásárlási gondjain. A kincses városban tartózkodó fiatalokat a Tóközi Református Egyházközség látta vendégül. Kolozsvár és Budapest között velük tart Gábor Albert természetjáró magyar barátjuk is. A három túrázó tegnap szerkesztőségünkbe is ellátogatott.

Elmondták, az ötlet maguktól a fiataloktól származik. Erik és Eleazar azon gondolkodtak, milyen akcióba kezdjenek, amely által segíthetnének a rászorulókon, és ez tűnt a legkézenfekvőbbnek, egyszersmind a legérdekesebbnek. Augusztus 17-én érkeznének Hollandiába, ahol egy nagyszabású hagyományos fesztiválon, a mintegy tízezer résztvevő előtt is bemutatnák az akciót. Az anyagi sikerek szempontjából ez az állomás a legígéretesebb. Erik és társa úgy tervezte, hogy az út 11 hétig tartson, ez alatt hetente 6 napig gyalogolnának, naponta mintegy 30 kilométert. Eleazar és egy másik barátjuk felváltva társulna Erikhez, bizonyos távolságonként váltják majd egymást.

E.-R. F.

Szabadság - 2006-06-01

100 éves az orgona, 140 éves a templom Mákófalván

Az orgona felszerelésének századik, a templom építésének száznegyvenedik évfordulóját ünnepelte Mákófalva apraja-nagyja a hétvégén. Az istentiszteletet a Kolozsvári Református Kollégium énekkarának fellépése, a zeneiskolás Adorjáni-lányok produkciója és Bognár Noémi orgonajátéka színesítette.

Imre István Zoltán lelkipásztor hangsúlyozta a kettős ünnep fontosságát, majd emlékeztetett arra, hogy a húsvét utáni vasárnap egyikét régebb az éneklés vasárnapjaként tartották számon. – Hadd legyen ez a vasárnap most ilyen ünnep, ahol Isten iránti szeretetünket ének által fejezzük ki – hangzott el a prédikáció bevezetőjében. A lelkipásztor kitért a zenének az egyház és a közösség mindennapjaiban betöltött szerepére: a zenének az emberi lélekre gyakorolt hatására, hangulatalakító, személyiségfejlesztő mivoltára, majd így folytatta: – A zene nemcsak az embereket hozza közelebb egymáshoz, hanem megkönnyíti az Isten felé vezető utat is – vélte a közvetlen, természetes beszédű Imre István Zoltán lelkipásztor.

Ezt követően vázolta a templomépítés és az orgona-beszerelés történetét: 1860–1866 között az akkor több mint nyolcszáz lelket számláló közösség hozzájárulása révén sikerült felépíteni a templomot, 1906-tól pedig orgonaszó kísérte az igehirdetést. 1966-ban, a templom fennállásának századik évfordulóján is ünnepeltek. Az idén sikerült befejezni az orgona javítását: elektromos légsűrítővel látták el és lefestették.

Az igehirdetés az 1 Krónika 15,16; 13,8 versei alapján az istenhitnek a zene általi megvalósulását tárta fel: Isten szereti a jókedvű éneklő híveket. Énekeljünk tehát boldogan, tiszta szívből – buzdított a lelkipásztor.

A mákófalvi IKE színpompás népviseletbe öltözött tagjai – Both Tímea, Both Sándor, Kelemen Júlia, Kovács H. Edit és Koszorús Kinga – bibliarészleteket olvastak fel, majd rövid műsort adtak elő. A Kolozsvári Református Kollégium fellépése minden bizonnyal élményt jelentett az ünneplők számára: tiszta intonáció, erőteljes hangzás jellemezte előadásmódjukat. Az Adorjáni-lányok sikere és tehetségük minden bizonnyal Istennek köszönhető. Bognár Noémi kiváló orgonajátékával nagyban fokozta az ünnepi hangulatot. Az istentisztelet közös imával és a himnusz eléneklésével ért véget, majd a helybeli nőszövetség szeretetvendégséggel lepte meg az ünneplőket.

Nagy-Hintós Diana

Szabadság - 2006-06-01

Testvértelepülések: Mákófalva és Gyerővásárhely

Nem szokványos kezdeményezés született a mákófalvi és a gyerővásárhelyi református közösségek között: bár napjainkban legtöbben inkább külföldi testvérgyülekezeteket, testvértelepüléseket keresnek, a két kalotaszegi helység úgy döntött, itt az ideje itthon is szorosabbra fűzni az emberek közötti szálakat.

A kapcsolat szikrája akkor pattant ki, amikor Imre István Zoltán helybeli lelkipásztor meghívására az egyetemes imahét alkalmával Mákófalvára látogatott Mihály János gyerővásárhelyi lelkész, aki 1987 és 1994 között Mákófalván volt kántor. Később a mákófalvi lelkész hirdetett igét Gyerővásárhelyen, akkor érett meg a gondolat, hogy a két falu közösségeit közelítsék egymáshoz.

2005-ben a mákófalvi presbiterek családjaikkal együtt rövid műsort mutattak be Gyerővásárhelyen, majd az idén május közepén 22 tagú gyerővásárhelyi csoport viszonozta a mákófalviak látogatását. A gyerővásárhelyi vendégeket a mákófalvi presbitérium szeretetvendégséggel várta, amely olyan jó hangulatúra sikerült, hogy – bár a mákóiaknak nem szokása – a társaság nótára fakadt.

– Tennünk kell azért, hogy lebontsuk a falakat, amelyeket ember ember közé emelt, akár családon belül is. Reméljük, kezdeményezésünk gyümölcsözővé válik – mondta Imre István Zoltán, mákófalvi lelkész.

(ke)

Szabadság - 2006-06-01

Egyházzene - A templom hangszere, az orgona

Az orgonát a hangszerek királynőjének szokták nevezni. Mai felfogás szerint az egyházzene szinte elképzelhetetlen nélküle. Az igazság azonban az, hogy ez a különös hangszer nagyon nehezen találta meg helyét a templomokban, mégpedig jó okkal. Az orgona ősét egy Kteszibiosz nevű alexandriai mérnök találta fel az ókorban. Ez a kezdetleges hangszer viszonylag hamar elterjedt a Római Birodalom műveltebb területein.

Szerkezetének egyik lényeges eleme egy víztartály volt, amely a szivattyúkból a sípok felé áramló levegő – orgonás szaknyelven: a szél – nyomását a közlekedő edények elve alapján kiegyenlítette. Ezért a hangszert víziorgonának, görögül hydraulisnak nevezték. A római köztudat a „hydra" becenevet használta, mai zenészkörökben viszont pipettának gúnyolják az ősorgonát. A hangszer mai neve a görög organon (= eszköz) szóból ered.

A Krisztus utáni évtizedekben – főleg a Néró-féle keresztényüldözéssel kezdődően – a rómaiak egyik kedvenc szórakozása a hitvalló keresztény vértanúk cirkuszi kivégzése volt, és ma már kevesen tudják, hogy miközben az oroszlánok az egyház első mártírjait marcangolták, a közönség pótlólagos szórakoztatására víziorgonán muzsikáltak. Érthető tehát, hogy az őskeresztény egyház sokáig idegenkedett ettől a hangszertől, az orgona úgyszólván csak a 12–13. században lett templomi hangszer. Ezzel is magyarázható többek között az, hogy az 1054-ben leszakadt bizánci egyház a mai napig sem használ orgonát. A kora középkorban inkább az uralkodók exkluzív szórakozása, a paloták luxuskelléke volt. Feljegyezték például, hogy Nagy Károly is kapott valakitől ajándékba egy orgonát.

A ma is ismert templomi orgona a barokk kor során nyerte el végleges formáját és szerkezetét, és ezen utólag sem nagyon volt mit változtatni. Három alaptípusát ismerjük: a kora barokk Praetorius-orgonát, (Michael Praetorius írja le szerkezetét egyik munkájában, több orgonát eszerint rekonstruáltak) amely még a reneszánsz tiszta vonalaira van hangolva, a nagy barokk Schnitger-orgonát (nevét Arp Schnitger német orgonaépítő mesterről kapta), illetve a pompás, késő barokk Silbermann-orgonát (a Silbermann család és tanítványaik nyomán).

A hangszer lényegi alkotóelemei valamennyi típus esetén hasonlóak: a játszóasztal, a traktúra, a szélellátás és a sípszekrények. A játszóasztalon egy vagy több (általában három, de akár hat is lehet), kézzel megszólaltatandó billentyűsor – azaz manuál van, egy, amelyiken lábbal kell játszani (pedál), továbbá a regiszterkapcsolók. A traktúra az a mechanikus, pneumatikus vagy elektromos rendszer, amely a billentyűktől a sípokig vezet. Az orgonisták és az építők egybehangzó véleménye szerint a legdrágább és legkényesebb, de ugyanakkor a legjobb a mechanikus, úgynevezett csúszkaládás traktúra, amely közvetlen kapcsolatot teremt az ujjak és a sípok szájánál levő szelepek között. A szélellátást régebben különböző típusú fújtatókkal oldották meg, ma már elektromos légsűrítő (kompresszor) juttat levegőt a sípok alatt található szélkamrákba.

A sípok általában különböző szekrényekben – szaknyelven művekben – vannak elhelyezve. A legfontosabb és a legnagyobb a Hauptwerk, azaz a főmű, amely általában központi helyet foglal el a karzaton. Ebben találhatók a leglényegesebb sípok, a jellegzetes alapregiszterek. A főmű felett és mögött található az Oberwerk (felsőmű), a Rückpositiv (hátsómű) viszont „belóg" a templom hajójába. A főmű és a felsőmű fölött olykor van egy egészen kis szekrény, ez a Kronwerk (koronamű), a játszóasztallal szemben, az orgonista mellmagasságában pedig az úgynevezett Brustwerk (mellmű). Ezekben általában szólójátékra alkalmas, illetve színező regiszterek találhatók. Nagyobb orgonáknál van még Schwellwerk (redőnymű, sípjai pedál segítségével nyitható-csukható redőnyzet mögött vannak, segítségükkel növekvő-csökkenő hangerőhatást lehet elérni), illetve Echowerk (távmű, a templomhajó szemben levő részében helyezkedik el).

A sípok különböző típusúak, alakjuk, méretük és anyaguk igen változatos lehet. Egy bizonyos regisztert (síptípust) a neki megfelelő regiszterkapcsolóval lehet bekapcsolni, a különböző sípok, hangszínek és árnyalatok keverése – a regisztrálás – külön tudomány, amit az orgonistának el kell sajátítani. Nem csupán ízlés kérdése: a regisztrálásnak meg kell felelnie a mű stílusának is. Minél több manuál van, annál több regiszter-keveréket állíthatunk be előre, így játék közben – manuálváltással – akármikor megváltoztathatjuk a hangzást, anélkül, hogy szüntetet kelljen tartani ezért. Az orgona építésének stílusa a különböző országokban más-más sajátosságokat mutat. A legközismertebb, a „tipikus" orgona a német hagyománynak felel meg. A francia orgonaépítők az éles-nazális hangú nyelvsípoknak tulajdonítottak nagy jelentőséget, ezért a francia orgonamuzsika (például César Franck művei) is ezekre alapoz. Az olasz mesterek nemigen használnak pedált. Az orgona – akárcsak a csembaló – teraszos dinamikájú hangszer, ez azt jelenti, hogy a zongorával ellentétben, itt a billentéssel nem befolyásolhatjuk a hangerőt. A különböző síptípusok más-más hangerő-szinteket képviselnek ugyan, de ezek között nincs átmenet, csak a redőny (lásd feljebb) kelthet némi növekvő-csökkenő érzést.

A 19. században az orgona egyfajta reneszánszát élte, ennek volt néhány kellemetlen következménye is. Akkoriban ugyanis azt hitték, hogy az orgona a többi hangszert kellene hogy utánozza. Ennek megfelelően különböző vonós-, fafúvós-szerű regisztereket építettek. A kísérlet persze nem sikerült: az utánzatok gyengék voltak, ugyanakkor az orgona elvesztette saját jellegzetes hangját. Szintén a 19. század buta találmánya a regiszter-, avagy henger-crescendo. Ez egy lábbal működtethető hengerből állt, amely – bizonyos előre megállapított sorrendben – egyre több sípot kapcsolt be. Elterjedésének eredményeképpen nagyon sok orgonista teljesen elvesztette regisztrálási készségét.

Igazán újat ezek után már csak az elektromos áram felfedezése hozott, de ebben az esetben is „meg kellett fizetni a tandíjat": az elektromos traktúra nem felelt meg az orgonisták igényeinek. Ezzel szemben, az elektronikus regiszterkapcsolás, az előre összeállítható és elektronikusan kapcsolható regiszter-kombinációk ötlete sikeresnek bizonyult. A sokféle eljárásnak és lehetőségnek köszönhetően, ma már nem létezik két egyforma orgona.

A világ legnagyobb (hat manuálos!) orgonája az Egyesült Államokban, a philadelphiai Wanamaker áruházban található. Erdélyben szinte minden magyar és szász templomban van orgona, ezek közül érdemes látni-hallani a nagyszebeni evangélikus templom, a brassói Fekete-templom orgonáját. Kolozsváron a Szent Mihály templomban érdekes barokk orgona-együttes van, amely egy nagy orgonából, egy azzal összekapcsolható kis orgonapozitívból (egymanuálos, egy sípszekrényes kis orgona) és egy egészen kicsi karorgonából áll, ez utóbbi a templom hajójában van elhelyezve, hordozható emelvényen. A Farkas utcai református templomban ritkaságszámba menő romantikus orgona van.

E.-R. F.

Szabadság - 2006-06-01

Szórványközpont épülne Marosvásárhelyen

Szórványközponttá szeretnék fejleszteni a marosvásárhelyi kántortanító-képző főiskolát, miután az intézmény hírneve és sikerei újabb megvalósításokra ösztönzik a vezetőséget. Barabás László igazgató annak ellenére bízik a szórványközpont létrejöttében, hogy tizenhat év elteltével, még ma sincs saját épülete a főiskolának.

A vártemplomi egyházközség jóvoltából a diakóniai központ épületében három tantermet működtetnek, illetve a régi parókián a könyvtárat is tanteremnek használják. Ahhoz, hogy jól működő főiskolává válhassanak, szeretnék a régi parókiát emelettel és manzárddal bővíteni, ahol tantermeket és bentlakást alakítanának ki. A tervek már elkészültek, jelenleg az anyagi lehetőségeket keresik a megvalósításhoz.

A marosvásárhelyi kántortanító-képző főiskolán az idén két osztály végez. Barabás László elmondta, a következő tanévre újabb ötven fiatalt várnak. Bár az intézmény a református egyház keretei között működik, ökumenikus jellegű. "Mi vagyunk Erdélyben az egyetlen ökumenikus felsőfokú tanintézet" - hangsúlyozta az igazgató, aki szerint különösen az unitárius gyülekezetekben mutatkozik nagy hiány kántorokban. Barabás a szülőföld iskolájaként tekint az intézményre, amelynek célja, hogy a szórványvidéknek és a kis falvaknak az értelmiségi rétegét újraképezze. "Ha olyan fiatalok végeznek nálunk, akik ismerik a vidék sajátosságait, nem idegenkednek majd szolgálatot vállalni azon a vidéken, ahonnan jöttek" - állítja az igazgató.

A kántortanító-képzőben közel négyszázan végeztek 1993-2006 között, és 95 százalékuk a szülőhelyén helyezkedett el, tanítóként, óvónőként, zenetanárként vagy kántorként. "Marosvásárhely református, római katolikus és unitárius gyülekezeteinek többségében a mi végzettjeink a kántorok" - emeli ki Barabás, hozzátéve, hogy ez nemcsak Vásárhelyen, de egész Maros megyében így van, sőt Hargita és Kovászna megyében is szép számmal akadnak olyan közösségek, ahol a kántortanító-képző végzettjei tanítanak. Amíg viszont a tanügyi törvény nem változik, addig az egyházi oktatás magánoktatásnak minősül, ez pedig megnehezíti a marosvásárhelyi intézmény munkáját is.

A főiskola diákjai számára ugyanis hosszadalmas folyamatnak bizonyul az oklevél elfogadtatása: a kántori oklevéllel nincs gond, a tanítóit viszont a Károli Gáspár Református Egyetem tanítóképző főiskolájának segítségével szerzik meg, amit itthon honosíttatni kell.

Antal Erika, Krónika - 2006-06-01

Ajándék Imolának - Több mint 126 millió lejt adtunk át a bizakodó szülőknek

Elindult szüleivel tegnap este Miskolcra a hatéves Bocz-Zoltán Imola megvívni élete eddigi legnagyobb harcát betegségével, a leukémiával. Az ÚMSZ, az Erdélyi Riport és a Bukaresti Református Egyház - az olvasók támogatásával - 126 millió 700 ezer lejes pénzadományt gyűjtött össze a kislány életmentő műtétjére, amit tegnap átadtunk édesapjának, Bocz-Zoltán Szabolcsnak. A fiatal apuka könnyekkel a szemében köszönte meg a támogatást, és minden adakozónak a Jó Isten áldását kérte.

Az olvasóink bizonyára már megismerték a baróti Imolát, akinek minden életévét ajándéknak tekintik szülei, mert a kislány leukémiában, azaz vérrákban szenved. A kicsi állapota januártól folyamatosan romlik, vérében a rákos sejtek elszaporodtak, állandó kórházi kezelésre és szakfelügyeletre van szüksége. Az orvosok szerint jövőre már csak akkor tud megint örvendeni a gyermeknapnak, ha nagyon gyorsan megműtik, csontvelő-átültetésre van szüksége.

A beavatkozás nem egyszerű, mégis sikerült donort találni, és egy miskolci kórházban vállalják a veszélyes műtétet. Mivel anyagi helyzetük nem tette lehetővé a rendkívül költséges beavatkozást, a szülők a köz segítségét kérték. Bocz-Zoltán Imola megmentéséért nagyon sokan összefogtak már, de a három és fél milliárd lej csak apránként gyűl össze.

Arról már beszámoltunk, hogy a kislány életének megmentéséért Baróton tavaly óta gyűjtenek adományokat, decemberben pedig megszervezték az Erdővidéki Összefogás Napját. A személyes kapcsolatok és a sajtó segítségével Románián kívül Magyarországról, Alaszkából, Svédországból, Finnországból, Hollandiából, Franciaországból is érkeztek adományok. Emellett a Kovászna Megyei Tanács kormányhatározat-tervezetet nyújtott be, mely szerint 2 milliárd lejjel egészítenék ki az összegyűlt összeget.

Lapzártánkkor értesültünk arról, hogy a Bocz család elindulása előtt az RMDSZ képviselőházi frakciója 20 millió lejes adománnyal toldotta meg az életmentő műtét elvégzéséhez szükséges összeget.

Tóth Adél

Új Magyar Szó - 2006-06-02

Gyermeknapi meglepetés Hidelvén

Csütörtökön hangulatos gyereknapi ünnepségre került sor a Hidelvi RMDSZ és a református egyházközség szervezésében: délelőtt tíz órától meghívták a Horea úti 2-es számú napközi és a Rudolf úti 43-as óvoda két magyar csoportját. Makkai László RMDSZ-elnök rövid beszéde után Szöllősi János lelkipásztor köszöntötte a gyerekeket. Boros János alpolgármester és László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök is megtisztelte jelenlétével az eseményt.

Az ajándékozást megelőzően a gyerekek rövid műsort adtak elő, majd bábelőadásra került sor: a Keljfeljancsi bábszínház – Vincze László és társa – előadta Mátyás király és a kolozsvári bíró című népmesét. A műsort sokszor szakított félbe a gyerekek nevetése, őszinte tetszésnyilvánítása.

A közel hatvan gyermek mindegyike édességcsomaggal tért haza, az ősszel iskolába menők pedig tanszercsomagot és emléklapot is kaptak.

N.-H. D.

Szabadság - 2006-06-02

Felújítják az erdőcsinádi templomot

A falu református templomát 1783-89 között építtette Szutsáki Ferenc és felesége, Gerőmonostori Kabos Klára. A több mint 200 éves műemlék templom, amelyet 1968-ban hivatalosan leradíroztak a romániai műemlékek lajstromáról, az egyházi nyilvántartásokban továbbra is megőrizte státusát.

A templomok javítására általában 25 évenként kerül sor, az erdőcsinádit 1976-ban tatarozták utoljára. Pár évvel ezelőtt a mennyezet alatt, a falon megjelent a gomba, amit akkor eltávolítottak, azonban a faszerkezetben továbbterjedt. Attól tartva, hogy az egész ácsolatot megtámadja, a marosvásárhelyi Arhing Kft.-vel elkészíttették a templom felújításának tervét, három éve pedig nekiláttak a munkának. Monstanig sikerült a templomot és a tornyot újrafedni, ami 850 millió lejbe került. A pénzösszeg legnagyobb részét a gyülekezet gyűjtötte össze, de az ügy mellé állt a püspökség, továbbá a testvértelepülések is.

Most érkeztünk el a mennyezet gombamentesítéséhez, amit a nyáron szeretnénk elvégezni, csakhogy további 700 millió lejre volna szükségünk. Ismét támogatókhoz fordultunk, megszólítunk nagyobb gyülekezeteket is, hiszen a mi 454 lelkes gyülekezetünk saját erőből ekkora összeget már nem tud előteremteni. Tény, hogy a templomot meg kell menteni, mert nemcsak egy református templomról, hanem műkincsről van szó - nyilatkozta lapunknak Lukácsy Szilamér református lelkipásztor.

A templom mennyezetét aládúcolták, az istentiszteletek gerendák, tartóoszlopok között folynak. Hogy a sok állvány mikor kerül ki a templomból, anyagiak kérdése.

Népújság – 2006-05-31