Hírvivő

Hazáért Érdemkereszttel tüntette ki a magyarországi Volt Politikai Foglyok Szövetsége post mortem Fülöp G. Dénes néhai marosvásárhelyi vártemplomi református lelkipásztort. A kitüntetést ünnepi megemlékezés keretében a diakóniai központ Bocskai Termében adták át Fülöp G. Ilonának, az 1956-os magyar forradalom után meghurcolt lelkész özvegyének. A rendezvényen az egykori egyetemi évfolyamtársak a teológián eltöltött éveket idézték fel. Szóba került, hogy a végzős tablóra is Fülöp G. Dénes kezdeményezésére került a Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet című, Ézsaiás próféta könyvéből vett idézet – ez pedig nemcsak a vártemplomi közösség, de valamennyiük életét meghatározta.

Fülöp G. Dénes a marosvásárhelyi Vártemplomban kezdte a lelkipásztori szolgálatot, de az 1956-os magyar forradalom megtorlásakor őt is meghurcolták, börtönbe zárták. „Fülöp G. Dénes május 14-én lett volna 75 éves, soha nem vágyott kitüntetésekre, szolgálatot vállalt, amit élete végéig becsülettel végzett” – mondta lapunknak özvegye, Ila asszony, aki meghatódva vette át a díjat. „Az a sok szenvedés, amit végigélt, akkor kap értelmet, ha az új nemzedék kapaszkodni tud abba az erőbe, amivel ők végigküzdötték az életüket. Ha a fiatalok továbbviszik azokat az értékeket, amit Dini nemzedéke áldozatok árán is vállalt, akkor volt értelme a megpróbáltatásoknak” – fogalmazott Ila asszony a megemlékezésen, amelyen Fülöp G. Dénes évfolyamtársai mellett egykori barátai, ismerősei, gyülekezetének tagjai töltötték meg a Bocskai Termet.

Antal Erika

Szászrégeni istentisztelet a Duna Tévében

A Duna Televízió május 21-én, vasárnap délelőtt 11 órától sugározza a szászrégeni református templomban május 14-én tartott istentiszteletet.

4. Magyar Keresztény Internet Konferencia

a Magyar Keresztény Internet Egyesület rendezésében

2006. május 27-én

a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Karán

Program

9.00 Regisztráció

9.30 Bevezető imádság, elcsendesedés

10.00 Seregszemle - bemutatunk három projektet

Magyar Katolikus Rádió az interneten

Reformatus.hu

Online Hittan - Evangélikus Egyszeregy

11.00 Szünet

11.30 Tematikus szekciók

Keresztény tartalomfejlesztés; Modern technikai eszköztár;

Vízió-jövőkép; Lelkigondozás a Világhálón

13.00 Ebéd

14.00 Jó hír nem hír?

Kerekasztal beszélgetés az egyház és a média témakörében

Vezeti Dusicza Ferenc. Résztvevők: Kendeh K. Péter (Luther Kiadó),

Meszleny László (Magyar Rádió), Süveges Gergő (MTV), Tóta W. Árpád (Index)

15.30 Szünet

16.00 Ökumenikus internetes együttműküdés

A Magyar Keresztény Internet Egyesület bemutatkozása, közgyűlés

17.00 Befejező imádság

Rendezvényünk helyszíne a a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs

Technológiai Kara (Budapest VIII., Práter utca 50/a. ). További információk

és jelentkezési lap az egyesület honlapján található,

a http://www.kereszteny.hu/mkie cím alatt.

A konferencia során számítunk a résztvevők hozzászólásaira, ötleteire.

Szeretnénk elegendő időt biztosítani a személyes kommunikációra is a szünetekben,

hiszen rendezvényünk egyben találkozó is a keresztény internetes munka aktív formálói számára.

Résztvevőink jelentkezését várva, tisztelettel,

Pásztor Miklós - MKIE alelnök

Erdélyi Károly - A konferencia szervezője

„Kezeink munkáját tedd maradandóvá”

A 90. zsoltár e versrésze az idei Magyar Református Világtalálkozó vezérígéje. A lelki-vallásos jellegen kívül az augusztusban tartandó találkozónak kettős történeti vonatkozása is van: megemlékezés a 400 éve történt bécsi békekötésre és Bocskai fejedelem halálára, valamint az 50 évvel ezelőtti 1956-os forradalomra.

A világtalálkozó alapíge- és témaválasztása adta a Székelyudvarhelyi Református Kollégium május 9.-i Csendes Napjának vezérgondolatát. Az iskola névadója, Baczkamadarasi Kis Gergely névnapján tartott rendezvény 9 órakor kezdődött ifjúsági istentisztelettel. Az iskola lelkésze, Bekő István, a világtalálkozó Igéje alapján kiemelte, hogy a mulandóság jegyében élőknek maradandósága és jövőre tekintő megalapozottsága egyedül Istenben van. Az ifjúság köréből kikerült gitáros és furulyás csapat Lőrincz Előd informatika szakos tanár segítségével szolgáltatta az éneklés zenei kíséretét. Az imádságokat és lekciót a diákok olvasták fel.

Az igei kezdés után az események párhuzamos szálon futottak: az V.-es diákok bibliai témájú filmet tekintettek meg, a IX-XII-esek pedig a tanári karral együtt átvonultak a városháza Szent István termébe.

Három előadásra került itt sor, amelyeket a forradalmak-szabadságharc témakör fogott össze. Szász Tibor felsősófalvi lelkipásztor a bibliai forradalmakról beszélt, új és frappáns nyelvezetbe öltöztetve a bibliai üdvtörténet különböző állomásait. Bocskaira és a szabadságharcra Dávid László ny. lelkipásztor előadása emlékezett. A hallgatóság betekintést nyerhetett a személyi sorsoknak a nemzeti és világpolitikai mozzanatokkal való összefonódásába. Varga László ny. lelkipásztor 1956-al kapcsolatos élményeire emlékezett. A diákságra rendkívüli hatást gyakorolt a félévszázaddal ezelőtt végbement eseményeket a szemtanú elbeszéléséből hallani.

A mindenki számára tanulságos előadások és záróáhítat után a délután programja szabadidős tevékenységgel folytatódott, amit a diákpresbitérium szervezett. A sportrendezvényekkel párhuzamosan a helyi református temetőben egy csoport diák rendbetette az iskola névadójának sírját.

Az est ünnepi köntösét díszítette a református iskola diákjainak ünnepi műsora. Popa János aligazgató rövid megemlékezésben felelevenítette Kis Gergely életét és jelentőségét. Meglepetésként hatott a László Zoltán zenetanár által betanított csoport népzenei összeállítása. Ferencz Sarolta XII.-es diák a nap témájához illő költeményt szavalt: Kányádi Sándor – Az embereket Te meghagyod halni. E műsor erejéig újra összeállt az iskola tavalyi kórusa, s zenei kísérettel 4 zsoltárt adott elő, a Gryllus testvérek feldolgozásából.

A nap végén, nosztalgiaest keretében az ifjúság és tanári kar együtt tölthetett el pár szórakoztató órát.

Bekő István

Székelyudvarhely, 2006. május 19.

Templomok a kollégiumban

Amikor valaki új otthonba költözik külön kihívást jelent, hogy milyenné alakítja házát. A székelyudvarhelyi református kollégium 2002-ben vonult be régi, áhított otthonába. Lehetne arról írni, hogy az egykoron „in integrum” elállamosított ingatlan Isten kegyelméből felújított állapotban került vissza, vagy arról, hogy az iskolára rászakadt az infrastrukturális nyomor időszaka, és hozzá kellett kezdeni az otthonossá tétel nem kis fáradtsággal járó munkájának. Most ez utóbbira figyeljünk.

Évek óta terveztük a feljárati lépcsőház arculatának kialakítását, amelyik a földszintről a tulajdonképpeni kollégiumi részbe vezet. Mai napig nem mondtunk le híres erdélyi egyháztörténeti személyiségek mellszobrának elkészíttetéséről, amely a rusztikus lépcsőház benyílóiban lelne helyet – a megvalósítás az anyagiak hiánya miatt késlekedik. Azonban a csupasz és fehér falak díszítésre várnak! A megoldást – hittel valljuk – Isten hozta elénk.

Magyari Hunor fiatal székelyudvarhelyi fotóművész munkáit már rég ismerik Udvarhelyen, s nem csak itt. Csodálatos természetfotói és csendéletei több kiállítást megértek. Egy baráti beszélgetés alkalmával a templomokról készített fotóit emlegette. Ekkor jött az ötlet, milyen lenne, ha a református kollégium belső falát erdélyi református templomok fényképe díszítené? Magyari Hunor azonnal és önzetlenül kötélnek állt. Vallomása szerint, a templomokról készített felvételekkel nem kíván kereskedni, vannak úgyis sokan, akik azt teszik. Egyetlen kérése, hogy a kiállító biztosítsa az előállítás költségét. A kollégium partner lett. Kidolgoztuk az ütemtervet, kiválogattuk a fényképeket, elkezdődött a keretkészítés, keretezés. Végezetül eljött a nagy pillanat, május 9., a kollégium építőjének és névadójának, Kis Gergelynek névnapja, amikor a fényképek felkerülhettek a lépcsőház falára. A falakat díszítő 50 fotó teljesen megváltoztatta nemcsak a lépcsőház, de a teljes kollégium belső arculatát. Tanárok és kollégisták vallják, amióta a templomok a falakon függnek csodálatos érzés e többszázados épületben tartózkodni. Lelkészek mondják, hogy ennél jobb ötlet nem is jöhetett volna.

A fényképek kiválasztásában azt az elvet követtük, hogy lehetőleg szűk pátriánknak, a Székelyföldnek templomai legyenek kiállítva. Tekintettel arra, hogy a fényképek nem egyszerű díszítő elemek, hanem állandó kiállítás képei, május 19-én déli harangszókor hivatalosan is megnyitottuk a tárlatot. Dávid László ny. lelkipásztor, a műemléktemplomok szakértője tartotta a megnyító beszédet, kiemelve, hogy a róluk készült képek ittlétünknek dokumentumai. Ezt követően a kollégium kórusa énekelt. A megnyitó díszvendége volt a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye lelkészértekezleti közössége volt, aki ezen a napon tartotta értekezleti ülését a Kollégiumban.

Reményünk, hogy a képeket megtekintők kedvet kapnak a kiállított templomok meglátogatásához is, és a kollégiumban járókban kialakul az élő egyházi örökségünkért viselt felelősség tudata.

Bekő István

Székelyudvarhely, 2006. május 19.

Pályázati felhívás - „85 év szolgálat” - fotókiállítás

Az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) fennállásának 85. évfordulója alkalmából fotó pályázatot hirdet „85 év szolgálat” címmel. Olyan az IKE elmúlt 85 év során készült fotókat várunk, amelyek kapcsolódnak az IKE életéhez (helyi, országos rendezvények, programok, események, konferenciák, IKE-sek nemzetközi programokon való részvétele, stb.).

Pályázhatnak: személyek, csoportok, szervezetek, akiknek birtokában ilyen jellegű anyag van. A beküldott anyagokat a kiállítás után igény szerint visszaszolgáltatjuk.

Örömmel vesszük a kommunista rendszer és az azt megelőző időszakból származó fotókat is. A kiállításra elfogadunk egyaránt hagyományos és digitális fényképeket, melyeket személyesen, postán (ajánlva az Erdélyi IKE, str. Motilor 84, 400370 Cluj címre) illetve email formájában az ike@ike.ro címre kérjük eljuttatni.

A beküldött anyagok kiállítására a VII. Országos IKE Találkozó keretén belül kerül sor Algyógyon 2006.08.03-06. között.

Beküldési határidő: 2006. július 1.

Megjegyzés: Amennyiben valakinek olyan régebbi IKE-vel kapcsolatos, dokumentum, kiadvány, emléklap van birtokában, amit szívesen megmutatna másoknak is, annak is helyet adunk a kiállítás keretében.

Project Hungary – Nemzetközi Ifjúsági Csereprogram – Debrecen, 2006. augusztus 10-24.

Kedves TESTVÉREK,

2006. augusztus 10-24-ig Debrecenben a Zsinati Ifjúsági Iroda, a nagy-britanniai United Reformed Church és a Congregational Federation nemzetközi ifjúsági csereprogramot hirdet olyan 18 és 25 év közötti református fiataloknak, akik szeretnének gyakorlati missziós tapasztalatot szerezni a társadalmilag hátrányos és kirekesztett helyzetben élők körében végzett munka területén.

A program témája: református fiatalok társadalmi felelősségvállalása Debrecenben és régiójában.

Ennek keretében a résztvevők megismerkedhetnek kisebbségi kultúrákkal, legfőképp a cigány missziós munkán, a debreceni menekülttáboron és az ukrán gyermekeknek szóló táboron keresztül. Ezen kívül fogyatékos fiatalokkal, idősekkel végezhetnek szolgálatot, és adományelosztó munkában vehetnek részt. Csoportépítő foglalkozások, feladatok, workshopok, csoportos munkák, szerepjátékok, beszámolók segítik a téma megismerését, feldolgozását és alkalmazását.

A projekt 12 magyar és 12 nagy-britanniai résztvevővel valósul meg.

Jelentkezési határidő: 2006. május 15., hétfő. (de ennek ellére még lehet jelentkezni)

Bővebb információ és a jelentkezési lap: http://ifjusag.reformatus.hu

A jelentkezési lap letölthető itt.

szeretettel: Zsinati Ifjúsági Iroda

ZSINATI IFJÚSÁGI IRODA

1146. Budapest, Abonyi u. 21.

(+36 1) 460 0702/03

ifjusag@zsinatiiroda.hu

www.ifjusag.reformatus.hu

Pályázati felhívás ifjúsági szervezetek/kezdeményező csoportok részére

Pályázati felhívás ifjúsági szervezetek/kezdeményező csoportok részére a Vidéki ifjúsági csoportok fejlesztése című program képzési szakaszában való részvétel megpályázására

Az Areopagus Alapítvány beindította a Vidéki ifjúsági szervezetek fejlesztése című programját, melynek célcsoportját öt, pályázati úton kiválasztott vidéki ifjúsági szervezet vagy kezdeményező csoport képezi. A program célja felkészíteni a helyi ifjúsági szervezodések vezetőit és munkatársait a települések ifjúsági életének aktív és hatékony szervezésére. A képzések a következő területeket foglalják magukban.

· önismeret

· csoportjelenségek

· egyéni és csoportos érdekartikuláció

· kommunikáció

· problémafeltárás és -megoldás

· konfliktuskezelés

· projektmenedzsment és

· pályázatírás

A program keretében a résztvevők összesen 80 órás képzésben részesülnek.

Pályázhatnak: Fehér, Kolozs, Maros és Szilágy megyei ifjúsági szervezetek vagy kezdeményező csoportok. Amennyiben egy településen nem létezik rendszeresen működő ifjúsági szervezet, de létezik egy kezdeményező csoport, amelyik szeretne tenni a helyi ifjúság és/vagy közösség érdekében, úgy ez is megpályázhatja a részvételt.

A pályázat beküldési határideje: 2006. május 26. (postabélyegző dátuma). A pályázatokat el lehet küldeni elektronikus formában is a szekati@yahoo.com címre is, ez azonban nem zárja ki a dokumentumok eljuttatását nyomtatott formában is az alapítványunk címére.

A pályázatok a következő dokumentumokat kell tartalmazzák:

Az ifjúsági szervezet/csoport, valamint a település bemutatása - max. 2 oldal

Az ifjúsági vezetők vagy a kezdeményező csoport támogatottságát igazoló dokumentumok: két helyi közéleti személyiség ajánlása (önkormányzati képviselő, lelkipásztor, tanár/tanító vagy civil szervezeti vezető, stb.)

Az önerő biztosítására vonatkozó nyilatkozat. Tekintve, hogy a képzéseket a programban való részvételt nyert öt ifjúsági szervezet/csoport településén rendeznénk, a résztvevők és az eloadók szállás és ellátás költségeit, valamint a helyszínt a helyi ifjúsági szervezet vagy a közösség kell biztosítsa.

A képzések részvételi díja fejenként 5 RON egy képzési napra. Ez az összeg magába foglalja a képzéseken kiosztandó anyagokat is.

Eredményhirdetés: 2006. június 2.

A pályázattal kapcsolatos információkat a következő címen lehet igényelni:

400370 Cluj-Napoca, calea Motilor 84, tel/fax.: 0264-598050,

e-mail: szekati@yahoo.com

Honlap: www.areopagus.org.ro.

A program támogatói:

AIDRom (Romániai Egyházak Ökumenikus Szövetsége)

Dennver Kft. (Kolozsvár)

http://www.areopagus.org.ro/hu_palyazat.html#1

Pályázati kiírások a Szülőföld Alapnál

www.szulofold.hu/palyazat.html

A Szülőföld Alap Oktatási, Kulturális, Szociális, Egyházügyi és Média Kollégium pályázatai:

1. számú pályázat: romániai pályázók számára

A pályázat célja:

1.1. Szórványvidéken működő, befejezés előtt álló 12 éves magyar nyelvű képzést és kollégiumi elhelyezést nyújtó közoktatási intézmény beruházási, fejlesztési támogatása.

1.2. Magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézmények működési feltételeit javító, beruházás jellegű támogatás.

1.3. Magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézmények és háttérintézmények működési és eszközfejlesztési támogatása.

1.4. Irodalmi és kulturális intézmények támogatása, a kisebbségi kultúra és társadalmi viszonyok megjelenítése.

1.5. A magyar nyelvű média működési támogatása.

1.6. Dokumentum- és rövidfilmek készítésének résztámogatása.

A projekt megvalósulásának helye: Románia területe

A támogatásra rendelkezésre álló forrás mértéke célonként:

1.1 - 58 millió (HUF)

1.2 - 37 millió HUF

1.3 - 33 millió HUF

1.4 – 45,5 millió HUF

1.5 - 58 millió HUF

1.6 – 25 millió HUF

8. számú pályázati felhívása: a kárpát-medencei együttműködés támogatására

A pályázat célja:

8.1. Alaptevékenységként határon túli magyar diákok kollégiumi elhelyezésével és képzésével foglalkozó magyarországi szakkollégium programjainak támogatása.

8.2. Két- illetve többoldalú tudományos kutatási, ifjúsági, kulturális, szociális programok támogatása.

A projekt megvalósulásának helye: Ausztria, Horvátország, Magyarország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Szerbia és Montenegró, Ukrajna

A pályázók köre: a felsorolt országokban jogi személyiséggel rendelkező szervezetek, intézmények (A pályázatot a programvezető szervezet/intézmény adja be, a további résztvevők együttműködő partnerkért jelennek meg. A program lebonyolításáért, az elszámolásért a programvezető szervezet/intézmény a felelős. A 8.2. pályázati felhívásban magyarországi partner csak a többoldalú programokban vehet részt.).

A pályázat céljára rendelkezésre álló összeg:

8.1. – 30 millió HUF

8.2 – 30 millió HUF

Könyvespolc

365 bibliai történet

Ára: 5,50 Lej

Tisztelt Olvasók!

Honlapunkon tavaly ősz óta hirdetjük, hogy kapható a 365 bibliai történet, amely bibliai feladattár 20 leckét tartalmaz. Beigértük, hogy 2006 tavaszától kapható lesz az 1-20 leckesorozat. Sajnos csak nagyon drágán tudnák ezt biztositani, erre kevés vevő lenne. Jelenleg kapható még a 41-60, 204-223, 245-264, 265-284, 285-304, 305-324 leckéket tartalmazó iratgüjtő. Egy 20 leckét tartalmazó leckesorozat ára csak 5,50 lej.

Reménységem szerint, jövő hónap végétől kapható lesz a fentieken kívül: 61-80, 81-100(új)!!, és lehet hogy a 101-122 is.

A fent ismertetett feladat-tár, és még egyebek is megvásárolható, vagy megrendelhető telefonon, levélben, villámpostán.

Veres Miklós iratterjesztő

Tel. 0264-592453, 114 mellék

Cím : 400079 K-vár, I.C. Bratianu u. 51-53

e-mail: iratterjesztes@reformatus.ro

veresmiklos@reformatus.ro

Roel Bartels és F. Schreuder: Megismerni téged: ez az örök élet

Negyven-negyven leckében dolgozza fel az Ószövetséget és az Újszövetséget a gyermekek számára gyermekszerűen, jó didaktikai érzékkel. Tudja, hogy ismeretekre van szükség ahhoz, hogy a Bibliát félre ne értsük, és félre ne magyarázzuk, ami ma sűrűn előfordul.

A könyvet a gyermekek nagy haszonnal forgathatják, de a tanítók, hitoktatók számára is sok jó gondolatot tartalmaz.

A két könyv ára együtt: 2,00 Lej.

Tallózó

Nyugdíjasok harmadik kórustalálkozója

Szombaton a Vigadó nagytermében került sor a helybeli Maassluis Nyugdíjasklub szervezésében a nyugdíjasok harmadik kórustalálkozójára, melyen hat énekkar, a székelyudvarhelyi Nyugdíjasklub Asszonykórusa (karnagy: Hadnagy Kamilla), a kézdivásárhelyi Hálaadás Református Dalárda (Demény József és Balázs István), a kézdivásárhelyi Boldog Özséb Római Katolikus Templomi Énekkar (Gergely Gábor), a nagybaconi Nyugdíjasklub Őszi Csokor Dalcsoport, a Kantai Templomi Énekkar (Fórika Balázs), a Maassluis Nyugdíjasklub Rozmaring Énekkara (Héjja István) lépett színpadra. A kórustalálkozót megelőzően a több mint kétszáz résztvevő megkoszorúzta Gábor Áron szobrának talapzatát. A találkozó előtt a Molnár Józsiás I—VIII. Osztályos Iskola népi tánccsoportja székely tánccal kedveskedett a nyugdíjasoknak. A kórustalálkozó megszervezését a céhes város önkormányzata, a Vigadó, a Mobexpert, a Levati és az Apex Kft. támogatta.

(Iochom)

Háromszék - 2006-05-15

Ünnep a hídelvi egyházközségben

A Kolozsvár-Hídelvi Református Egyházközség Gyülekezeti Napján vasárnap délelőtt a templomi ünnepi istentiszteleten Ft. dr. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét. A gyülekezet kórusa Bartay Ede Ima és Johann Steurlein Fel, hálaének zengjen című énekét adta elő. Babits Mihály Miatyánk című versét Csíki Lóránt teológiai hallgató szavalta el. A továbbiakban Nt. dr. Börzsöny József szerencsi református lelkipásztor, sárospataki teológiai professzor mondott köszöntő beszédet, majd a Kolozsvár-Kerekdombi Református Egyházközség gyülekezetének kórusa Beverle–Vecchi és Bourgeois műveiből énekelt. Páll-Lukács Hajnal, Tunyogi Mária és Varga István előadásában szavalatok hangzottak el. Nt. Szőllősi János hídelvi gyülekezeti lelkipásztor méltatta az eseményt, és utalt elődei, valamint az egyházközség életében munkálkodók által kifejtett áldozatos tevékenységre. Utána a kerekdombiak Crescendo énekkara mutatta be műsorát.

Az istentisztelet után a felújított gyülekezeti otthonban a szerencsi vendégtiszteletes hirdetett igét, majd Németh Júlia műkritikus megnyitotta Lőrincz Lehel szobor- és pasztellkiállítását, amely munkanapokon 9–14 óra között tekinthető meg. Tamás Tímea Reményik Sándor Kegyelet című versét olvasta fel. A sikeres gyülekezeti nap szeretetvendégséggel zárult.

Ö. I. B.

Szabadság - 2006-05-15

Imaest a Bolyai Egyetemért

Kolozsvár

„Vajon nem fogjuk-e meggyengíteni a teremtő Isten gazdagságát, ha sorsunkon nem változtatunk, és hagyjuk eltűnni népünket?” – tette fel a kérdést Bartos Károly református ifjúsági lelkipásztor a Kossuth (ma 1989. december 21.) utcai evangélikus templomban. Bibliai példázattal emlékeztetett, miként nem voltak hajlandók egyes zsidók Nabukodonozor uralma alatt a király udvarában kutyahűséget tanulni, hogy aztán saját népükkel kelljen szembekerülniük. Minden megszálló hatalom elsődleges céljai közé tartozik a leigázott nép szürkeállományának elszívása, mert ez a leghatékonyabb módszer annak elpusztítására, emlékeztetett igehirdetésében az egyetemi lelkész.

Az ökumenikus imádságok során Papp Géza református püspök számot vetett azzal, milyen világi hatalmak színe elé járultak már igényükkel: „Nem létezik hely, ahová be ne nyitottunk volna, és valamennyi helyen süket fülekre találtunk, ezért most a legfelsőbb hatalomhoz, Istenhez fordulunk kérésünkkel” – összegezte a püspök.

„Reád bízzuk örökségünket: kultúránkat, nyelvünket, ifjúságunkat, intézményeinket, segíts jövőt adnunk ifjúságunknak, hogy megmaradhassunk” – fohászkodott Szabó Árpád unitárius püspök.

Jakab Gábor szentszéki tanácsos-esperes Morus Tamás nemrégiben magyar nyelven is megjelentett könyvének egyik mondatát idézte, mely szerint Isten azért küld vihart a tengerre, hogy a tengerészek munkába fogjanak, és tegyenek meg mindent azért, hogy a tenger el ne lepje őket. „Mi is azért vagyunk most itt, hogy e társadalmi és világnézeti viharban az Ora et labora szellemében áldozatos munkánkat közös imádsággal megkoszorúzzuk, megszenteljük, és Isten segítségét kérjük rá” – vont párhuzamot az esperes.

Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök Pál apostol szavaival figyelmeztetett: „Ne engedjétek magatokat a szolgaság igájába!” Végezetül a pápa egyik korábbi tanulmánya alapján mutatott rá, hogyan számolja fel a szabadság önmagát, ha csak a többség szabadsága érvényesülhet egy szabadságra szintén jogosult kisebbség felett.

Az Erdélyi Magyar Ifjak, a Magyar Ifjúsági Tanács és az Evangélikus Colegium Academicum által szervezett imaest záróakkordja gyanánt fellépett a Református Kollégium kórusa és a János Zsigmond Unitárius Kollégium kórusa, előtte Kovács Lehel, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke mondott köszöntőt, melynek részeként felolvasta Bodó Barna BKB-elnök erre az alkalomra írt imáját. „Mi mindig kevesen vagyunk, ők mindig sokan vannak; viszont elegen vagyunk, ha kimondjuk igazságunkat” – írta az elnök.

Az imaest a Himnusz eléneklésével zárult.

Bagoly Zsolt

Nagyvárad

Nagyváradon az újvárosi református templomban tartottuk meg az ökumenikus imaestet. A szerény érdeklődés mellett (mintegy 200 résztvevő, nagyrészt egyetemisták) lezajlott rendezvényt Tőkés László püspök nyitotta meg, a Bibliából vett textussal.

Sándor Lajos újvárosi református lelkipásztor üdvözölte az egybegyűlteket, emlékeztetve, azért gyűltünk össze, hogy egyházaink ökumenikus imaközösségében adjunk hangot követeléseinknek.

Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi elnöke a szervezők nevében köszöntötte a megjelenteket. Kijelentette, hogy csakis úgy zárkózhatunk fel Európához, ha európai jogaink is lesznek, magyar egyetemünk, autonómiánk. Felhívta a figyelmet arra, hogy míg a város főterén éppen „euro-balkáni” szellemiségben ünnepelnek, addig mi itt a templomból üzenjük Európának és Románia kormányának: önálló, államilag támogatott magyar egyetemet akarunk. Ismertette az ifjúság követeléseit: haladéktalanul indítsanak magyar karokat a Bolyain, a jövő tanévtől kezdődjék el az oktatás a visszaállított Bolyai Tudományegyetemen, a magyar általános és középiskolásoknak ne kelljen anyanyelvi szinten vizsgázniuk románból.

Tempfli József római katolikus püspök II. János Pál pápa tanácsát idézte, miszerint le kell bontani a nemzetiségek, népek közötti válaszfalakat, de természetesen úgy, hogy ragaszkodjunk nemzetiségünkhöz, anyanyelvünkhöz, kultúránkhoz.

Mátyás Attila evangélikus lelkipásztor az evangélikus egyháznak az oktatásban vállalt szerepét domborította ki. Elmondta, természetes igény az önálló magyar egyetem, mert minden nép csak saját anyanyelvén lehet képzett, más nyelven nem. Kitért azokra, akik felemás módon vagy egyáltalán nem állnak oda a magyar egyetem ügye mellé. Ők azok, akiknek csak az a fontos, hogy hasznuk legyen valamiből, a társadalom ügye nem érdekli őket. Figyelmeztetett arra, hogy könnyebb létrehozni egy tanintézetet, mint fenntartani azt, ezért is nélkülözhetetlen az állami szerep- és felelősségvállalás.

Papp Gy. László unitárius lelkipásztor imájában arról szólt, hogy akik hittel kérnek valamit, azokat Isten meghallgatja.

Az imaesten a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium énekkara Szilágy Ágnes tanárnő vezetésével gyönyörű énekszámokat adott elő. A zenei élményt, az ünnepi hangulatot Majoros Attila énekszáma teljesítette ki.

A rendezvény végén az egybegyűltek a magyar nemzet Himnuszát énekelték: „Isten, áldd meg a magyart!”

Nagy József Barna

Csíkszereda

A 2006. május 9-én, kedden 18 órakor kezdődött imaestet Csíkszeredában a szemerkélő eső miatt a meghirdetett színhely, a Millenniumi templomtér helyett a templomban tartották.

Isten, hazánkért térdelünk elődbe – csendült fel az ének az összegyűlt mintegy ötven résztvevő ajkáról, majd az Erdélyi Magyar Ifjak nevében felszólaló Bartis Erika ismertetője következett. „Van-e annál szebb, mint mikor egy édesanya imára kulcsolja gyermeke kezét és együtt kezdik az imádságot? Van-e annál megrendítőbb, ahogyan a gyermek bizonytalan betűkkel leírja: édesanyám, édesapám? Van-e boldogabb ember annál a szülőnél, aki látja gyermekét értelmes életet élni, a tudás hatalmával érvényesülni? Nincs! De csak akkor, ha mindezt anyanyelvén, magyarul teheti a gyermek” – hangzott el a beszédben.

Simó Gáspár, a Segítő Mária Katolikus Líceum spirituálisa eszmefuttatását Dezső Tibor református lelkész imája és Darvas-Kozma József esperes elmélkedése követte. Utóbbi Márton Áron püspökünk szavait idézte és felpanaszolta a magyar felsőoktatás mellőzöttségét, emlékeztetett a ma élő magyarság felelősségére. A beszédeket közös Miatyánk zárta.

Az imaest végén Portik Szabó Izolda, a Segítő Mária Katolikus Líceum tanulója Reményik Sándor Templom és iskola című költeményét adta elő, majd a gyülekezet elénekelte a magyar és a székely himnuszt.

Bartis Erika

Sepsiszentgyörgy

Egy nemzet csak akkor tudja megmenteni magát, ha tudja, hová tartozik – hangzott el kedd este a sepsiszentgyörgyi református Vártemplomban, ahol mintegy hatvanan imádkoztak az önálló magyar egyetem létrehozásáért. A szervezők egyike, az Erdélyi Magyar Ifjak háromszéki szervezetének képviselője a rossz idővel indokolta a gyér részvételt. Kevés fiatal, inkább az idősebb generáció vett részt az imadélutánon, többnyire azok, akik még tanulhattak a kolozsvári Bolyai Egyetemen a beolvasztás előtt.

Az ökumenikus istentiszteleten a Vártemplom református lelkipásztora elmondta, saját anyanyelvünkön akarjuk taníttatni gyermekeinket, ezért meg kell hogy valljuk, hová tartozunk, mert ideje van a hangos szónak és a tetteknek, a felszólalásnak és a protestálásnak, ki kell mondanunk akaratunkat. Nem kérünk egyebet, csak ami a miénk volt, azt a magyar egyetemet, ahonnan elindultak nemzedékek, és anyanyelvükön tudták hirdetni az igét, a tudományt. A kimondott szó nem magyarkodás és nem mellveregetés, állapította meg a lelkész, és azért van szükség az akarat kinyilvánítására, mert „ha mi nem szólunk, akkor senki nem szólal meg helyettünk”. Ez az ország a mi országunk is, itt mi otthon vagyunk – jelentette ki. Amikor a Bolyai Egyetemet kérjük vissza, akkor hitet is akarunk továbbadni, hogy a mi gyermekeink magyarul tudjanak Istenhez fohászkodni, hirdette a lelkipásztor. Sokan, sok helyszínen egy közös ügy érdekében imádkoznak, s ez a magyar szó egy nép, egy nemzet megmaradását szolgálja, végezte beszédét a lelkész.

Az imadélután a magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult.

Nagy Zsuzsanna (forrás: Polgári Élet)

Székelyhíd

2006. május 9-én este 7 órától Székelyhídon is istentiszteletet, azután imaórát tartottak az önálló állami magyar egyetem megalakulásáért. Sajnos kissé későn értesültünk a felhívásról. Ez is, valamint a heves esőzéssel járó zivatar is, amely az istentisztelet előtt kezdődött el, hozzájárult a gyenge részvételhez. Mindössze tizennégyen voltunk.

Az istentisztelet énekszóval kezdődött, mégpedig a XXIV. zsoltárral (Az Úr bír ez egész földdel), valamint a 97. dicsérettel (Tebenned bízni, ó, áldott Istenség). Az igehirdetés szolgálatát Gavrucza Tibor lelkipásztor végezte Hóseás próféta könyve 8. fejezetének 10–14. versei alapján.

„A próféta perel a néppel a népért” – hangzott el a bevezetésben. Az igehirdető felidézte, hogy a próféta hogyan tanítja, oktatja népét. Majd arról szólt, hogy az emberek sokszor elfeledkeznek az Úr törvényeiről. Akik hatalommal telnek el, azok hatalmaskodókká válnak, és úgy gondolják, hogy rájuk nem vonatkoznak a törvények. Isten megmutatja a helyes utat és magatartást, azonban az ember önfejű, s a maga útját járja. De ha a saját bolondsága bajt szül, akkor Istent hibáztatja. Ezek után az igehirdető arról beszélt, hogy milyen fontos az imádság Isten törvényeinek megismerésében és elfogadásában. Végül a magyar oktatásért, a felnövekvő ifjúságért és egész jövőnkért való buzgó imádkozásra biztatott a szolgálattevő lelkipásztor.

Felhangzott az imaesti felhívás szövege, valamint a tudósítás arról, hogy a mi „kicsiny nyájunkkal” egy időben lélekben mily sokan és sokfelé imádkoznak az állami magyar felsőoktatásért. Majd elcsendesedett a gyülekezet, és elkezdődött az imaóra. Hangosan imádkoztak Gavrucza Tibor principális lelkész és Jakó Sándor Zsigmond segédlelkész, de csendben mindenki Isten trónusa elé vitte könyörgését. A Miatyánk és az áldás után Jakó Sándor Zsigmond szavalata zárta a fohászkodást. A vers, Szép Ernő Imádsága illett az alkalomhoz.

Az istentisztelet a LXXX. zsoltárral (Hallgass meg, Izrael pásztora), valamint az imádkozás otthoni folytatására való buzdítással végződött.

Hisszük és valljuk, hogy imádságaink meghallgatásra találnak Istennél, mert Ő nem ember, hogy hazudjon, hanem gondviselő Atyánk.

Jakó Sándor Zsigmond segédlelkész

Erdélyi Napló - 2006-05-16

Bartha József: Jöjjön az özönvíz! - Templomfalak őrzik Wass Albert holtmarosi szobrát

Bartha József református lelkész, a Czegei Wass Alapítvány elnöke, missziónak tekinti a Wass Albertre való emlékezést és emlékeztetést.

Szobrot állított az írónak, emiatt többször próbálták megfélemlíteni a román hatóságok. Arról is mesél, hogy a holtmarosi harangozó a templomba menekített Wass-szoborral beszéli meg személyes gondjait, a tehénpásztor fiúcska pedig Wass Albert-kötetet olvasgat a mezőn. A Czegei Wass Alapítvány hamarosan további kuriózumokat, érdekességeket ad ki az író gazdag hagyatékából.

– Most is a templom falai között őrzik a Wass Albert-mellszobrot…

– Most is. Mert egyelőre oda száműzték. Több mint egy esztendeje, januárban ott sem volt biztonságban a törvény láthatatlan kezétől, mert a belügyminisztérium ezt sem tekintette jónak. Akkor felkerestek, azt mondták, törvénytelenséget követek el, ha ott tartom a templomban. Viszont az egyház vezetősége úgy döntött: ott marad! Ugyanis Wass Albert szellemisége, munkássága nem érdemli meg, hogy valahol egy raktárhelyiségben tartsuk a szobrot. A templomban marad, mindaddig, míg ebben az esztendőben, még nem tudjuk pontosan, mikor, visszahelyezzük a talpazatra. Nem várjuk ki az ilyen-olyan bukaresti rendeleteket. Jöjjön az özönvíz! Az igazságot vállalva visszatesszük a helyére a szobrot, nemcsak én, hanem a régeni Pakó Benedek plébános úr is, és a vicei egyházközség plébánosa ugyancsak. Majd megbeszéljük a pontos időpontot.

– Tehát eldöntötték, hogy vállalják a következményeket, illetve a kockázatot…

– Ha visszatesszük a szobrot a helyére, akkor vállaljuk azt is. Éppen ezért úgy beszéltük meg, hogy a dolognak nagy nyilvánosságot szeretnénk keríteni, egy nagy népünnepélyt szervezünk. Mert azt tapasztaltuk többször is, hogy ha „hangkeltés” van külföldön is, nagyobb mértékben érezzük a külföldi sajtónak, ismerőseinknek és Wass Albert tisztelőinek a segítségét.

– A gyülekezet ebben a harcban Ön mögött áll? Mennyire érzi a falu támogatását?

– Csak egy példát szeretnék mondani: amikor 2003 januárjában a marosvásárhelyi ügyészségre hívattak, megmutatták a törvényt, hogy hat hónaptól két és fél évig terjedő börtönbüntetés, illetve 25 millió lejtől 250 millió lejig terjedő pénzbüntetés vár rám. A kurátor, aki a falu véleményét tolmácsolta, azt mondta: tiszteletes úr, mi magával vagyunk, ha pénzbüntetésre ítélik, a gyülekezet állja. Gondolom, ezzel elmondtam mindent a falu magatartásáról.

– Igehirdetésekbe, prédikációkba bele szokta-e foglalni Wass Albert életét, sorsát, munkásságát?

– Ha valaki Wass Albert könyveit olvasta, és örömmel tapasztaljuk, hogy mind többen olvassák, az láthatja, hogy főleg a regényeiben nagyon sok profetikus megnyilatkozása van. Bátorítás, reménységet keltés, biztatás a szeretetre, a testvéri együttérzésre. „Tartsatok össze, magyarok!”– ezt a Kard és kaszában is megfogalmazta. Tartsatok össze, mert mindannyian Isten képét hordozzátok. És hogyan tud veletek szemben az Isten atyaként bánni, ha ti, Isten képének hordozói nem vagytok egymás iránt hűséggel? Gyakorta idézem szó szerint vagy emlékeimből Wass Albertet. Sokat tanultam tőle: emberséget, szeretetet, magyarságot, összetartást, reménységet. Mindezt próbálom, őt is idézve, továbbadni a gyülekezet tagjainak, a templomban lévő embereknek. Ők ugyanis átélték Wass Albert regényeinek témáit, hiszen nagy részük a Maros völgyében játszódik.

– Milyen érzés vasárnaponként úgy bemenni a templomba vagy kijönni onnan, hogy a gyülekezettel együtt látja: ott van Wass Albert? Ez milyen érzést vált ki?

– Eleinte nagyon érdekes volt, most már megszokta a gyülekezet is, hiszen már két éve a templomban van. A harangozó mondott egy érdekes dolgot, hogy mikor a templomot rendezgeti, takarítgat, akkor mindig megbeszéli Wass Alberttel a személyes gondjait. Idegenek jöttek be, mikor istentisztelet is folyt, két padsor között van elhelyezve a szobor, és egy idegen ember első pillantásra egy élő személyt lát a szobor helyett. Úgy érzem, hogy bár ott egy hideg, hűvös bronzalkotás van, de Wass Albert szelleme és főleg a tanításai ott élnek az emberek szívében. Mert örömmel mondhatom, hogy olvassák a könyveit, sőt a késő ősszel tapasztaltam, hogy egy kis gyerekecske, miközben a teheneket őrizte a réten, olvasta Wass Albert, most már nem tudom, melyik regényét. Ez mindennél többet mond.

– A főváros megtagadta a szoborállítást, de vidéken egyre több helyen emlékeznek Wass Albertre. Mit tapasztal, hogyan tekintenek az íróra a magyarországiak?

– Lehet, hogy most nagyon rosszul fogalmazok, de nagyon szeretik Wass Albertet, nemhiába ő a legnépszerűbb író Magyarországon. Legutóbb egy hónap alatt három helyen is voltam Magyarországon ezzel kapcsolatban. Először Verőcén december 5-én. Az egy jelképes ünnepély is volt, hiszen egy éve volt annak, hogy minket Magyarország egy része megtagadott. Megható volt az ünnepély, több ezres tömeg volt jelen a zuhogó esőben. Köztük többek között Tőkés püspök úr, Böjte Csaba, a váci püspök. Január elején Budapesten a szigligeti Kassai téri katolikus iskola ünnepélyt rendezett, emlékplakett-avatással egybekötve. Másnap a 16. kerületben ugyancsak egy iskolai rendezvényen emlékplakettet avattak. Azért mondom kiemelten, hogy Budapesten volt ez, mert belső épületek falára helyezték el, ugyanis Budapest főpolgármestere arra hivatkozva, hogy Wass Albert Romániában háborús bűnösként tartatik nyilván, nem engedélyezte a Wass Albert-szoborállítást Budapest székesfővárosban. Tavaly márciusban ugyanis a II. kerületi Wass Albert Polgári Kör szeretett volna a Vérmező mellett Wass-szobrot állítani, de nem engedélyezték. Viszont ez évben Szentgotthárdon, Zala megyében és Szombathelyen is készülnek szoboravatásra. Március 14-én Szegeden volt egy emlékünnepély, emlékplakett-avatással egybekötve. Nagy tehát a mozgás Wass Albert érdekében, Wass Albert szelleme mellett.

– A Wass fiak hogyan élik meg, hogy az édesapjuk regényei mondhatni a legolvasottabb könyvekké váltak a magyar olvasóközönség között?

– Nagyon boldogok és elégtételt tapasztalhatok az életükben. Nemrég kaptam tőlük egy nyilatkozatot, melyet Wass Huba fogalmazott. Ő vette át Amerikában az apjuk ügyének intézését. Ebben segítségére van Lukácsi Éva, Amerikában élő, szolgáló református lelkésznő. A nyilatkozatban az áll, hogy Wass Albert ártatlanul volt elítélve, tehát nem rehabilitálni szándékoznak, hanem eltörölni ezt az ítéletet. Wass Alberttel egy időben, távollétében az édesapja, Wass Endre is halálra volt ítélve. És velük együtt még 62 ártatlan ember. Ebből mindössze három volt román, a többi magyar. A hétnapos tárgyalás alatt meg sem hallgatták a tanúkat, így ítélték őket halálra. Vekov Károlynak köszönhető, aki képviselőként az archívumot Bukarestben átkutatta, hogy rábukkant egy iratra, amelyen észrevette, hogy alá volt húzva Wass Albert neve és odaírva ceruzával: halálra ítélendő. Mindez az ítélethirdetés előtt. Tehát eleve látszik, milyen idők voltak akkor, és mi volt az akkori koncepciós perek rendeltetése.

Kérdés, hogy a román állam van-e már olyan demokratikus 2006-ban, hogy egy ilyen ítéletet megsemmisítsen. Úgy tűnik, mintha valójában Wass Albert nemzetiségével lennének „gondok”. Ha román lenne vagy szász, talán már réges-régen törölték volna az ítéletet… Itt elsőként is ennek kapcsán kiemelném Wass Albert fiainak a naivitását. Ők a 90-es évek elején nagy naivan azt gondolták, hogy jogállam alakul ki Romániában, és ezeket a koncepciós pereket törlik. Ám nem történt meg az, ami megtörtént Kelet-Németországban, ahol első lépés volt a koncepciós ítéletek eltörlése. Ők nagy naivul, mert demokratikus államokban élnek, erre gondoltak. Fel sem fogták, hogy nagy csatát kell vívniuk az édesapjuk ítéletének eltörléséhez. Ebből látszik, hogy Romániában csak beszélgetünk a jogállamiságról. Románia „játszogat” a jogállamiság gondolatával, viszont még nem jogállam. Megszokhattuk, mikor a románság körében van egy bűnös, valaki hibás, mindjárt köztünk is keresnek egy bűnöst. Nem találtak, hát előszedték Wass Albertet, és bűntelen emberként bűnhődik. Ceauşescu alatt hivatalosan is kérték a kiadatását. Ő ugyanis a diktátor 77-es amerikai látogatása alatt többedmagával tüntetett ellene és az erdélyi magyarságért. Akkor a szekusok felfigyeltek rá és azután kérték a kiadatását. Sikertelenül, hiszen háromszori átvilágítás után is ártatlannak találták az amerikai hatóságok. A rendszerváltás után előkaparták a régi vádat. 2003 januárjában azt tapasztalhattuk, hogy „ránk jött” a belügyminisztérium, a kulturális államtitkár, hogy miért helyeztük el egy „háborús bűnös” szobrát közhelyen. A portikusz nem közhely, a templom kertje nem közhely. Nem vették azonban figyelembe a törvényességet, hogy kinek a birtokán, kinek a telkén áll a szobor. Így nem volt mit tenni, áprilisban levettük a szobrot, mert nem akartam még több kellemetlenséget a falu népének. A szobrot a templomban őrizzük, nem sokáig.

– Wass Albertről már nagyon sok mindent elmondtak és leírtak. Vannak-e még kiadatlan művei, illetve olyan kéziratok, amelyek új adalékkal szolgálhatnak az íróról?

–A Wass család közeli rokonsága végzi a hagyaték feldolgozását. Mind több olyan irat, kézirat és géppel írt szöveg bukkan elő, amelyet még nem volt lehetőség feldolgozni, kiadni. Tehát még sok új dolgot tudok ígérni Wass Albert olvasóinak. Azonkívül megtalálták az egyik Wass ős, Wass György naplóját, aki Mária Terézia testőrgárdistája volt Bécsben. Ezt szeretnénk idén megjelentetni. Wass Albert nagyon sokat levelezett felesége nagymamájával, akivel együtt is vadászgattak a Kelemen-havasok erdeiben. A család most dolgozza fel ezt a levelezést, és ez is megjelenik majd.

Fábián Tibor

Erdélyi Napló - 2006-05-16

Mementó - „S most ingerülten néznek mindenütt reád…” - Negyven éve hunyt el Tamási Áron

Tamási Áron (Farkaslaka, 1897. 9. 20. – Budapest, 1966. 5. 26.): novellista, regény- és drámaíró. Székely parasztcsaládból származik. Korán munkára fogják, csaknem tizenhárom éves koráig éli szülőfalujában sorstársainak küzdelmes életét. Baleset következtében elveszti egyik hüvelykujját, s ez segíti hozzá a kiemelkedéshez a paraszti sorból. Mint kétkezi munkára alkalmatlant, rokoni közbenjárásra fölveszik ingyenes növendéknek a székelyudvarhelyi katolikus gimnáziumba. Besorozzák katonának, hadiérettségit tesz, tisztiiskolát végez Gyulafehérvárt. Karpaszományos őrvezetőként az olasz frontra kerül, a piavei támadás során kitünteti magát, nagyezüst vitézségi érmet kap, és hadapródjelöltté léptetik elő. 1919–1920-ban a kolozsvári egyetem jogi karának hallgatója, majd átiratkozik a Kereskedelmi Akadémiára, ott oklevelet szerez. 1923-ban Amerikába hajózik, különféle munkákat vállal, végül banktisztviselő lesz. Első novelláskötetében, a Lélekindulásban (1925) mesei realizmussal, elapadhatatlan mókázó kedvvel mutatja be a székely falut és szegény sorsú, de életrevaló lakóit. 1926-ig marad az Egyesült Államokban, hazatérve Kolozsváron telepszik le. Önéletrajzi fogantatású regényét, a Szűzmáriás királyfit (1928) saját küldetésébe vetett hite, valamint látomásos, balladás romantika hatja át. A Címeresekben (1931) az erdélyi magyar arisztokráciát próbálja kipellengérezni, de felsül vele. Bánffy Miklós, aki természetesen belülről ismerte e réteg életét, a regény olvastán felhorkan: „Nem úgy volt az!” – és hozzáfog nagy regényciklusához, az Erdélyi történethez (Megszámláltattál, I–II.; És híjával találtattál, I–II.; Darabokra szaggattatol). Tamási leghíresebb műve, az Ábel-trilógia (Ábel a rengetegben, 1932; Ábel az országban; Ábel Amerikában, 1934) klasszikus népi hőst állít elénk, aki erkölcsi tisztaságát, fortélyos eszét, munkabírását szegezi szembe a szűkölködéssel és minden megpróbáltatással. Tamási írásaiban ettől fogva elszaporodnak a csodás fordulatok, természetfeletti elemek. Újabb regényei közül a Jégtörő Mátyás (1936) a népi hiedelemkincset ötvözi költőien a lélekvándorlás tanával, a folytatáson pedig, a Ragyog egy csillagon (1937) a keresztény misztika és mitológia hatása érződik. Színművei, például az Énekes madár (1934) vagy a Tündöklő Jeromos (1936) a népi misztérium, a mesejáték, a vígjáték és a középfajú dráma elegyei. A közéletben a népi mozgalomhoz csatlakozik. 1937-ben ő az erdélyi magyar ifjúság Vásárhelyi Találkozójának elnöke, s az ő szellemében és közreműködésével született a különféle csoportok közös Hitvallása a kisebbségi teendőkről. 1942-ben kiadják (addigi) összes novelláját. Két évvel később végleg áttelepül Magyarországra. A szabadság, egyenlőség és testvériség romániai válfajáról már éppen elegendő tapasztalatot gyűjtött, elment hát nemzeti elfajzásunk másik színterére: a magyar fővárosba. 1945 és 1947 között a magyar parlament tiszteletből meghívott képviselője, érdemben nem politizál. 1948 után csöndesen félreállítják, és csak 1953-ban jelenhetik meg következő két könyve, a Bölcső és bagoly meg a Hazai tükör; előbbiben gyermekkorát, utóbbiban az 1848-as forradalmat idézi föl. 1956 szeptemberétől 1957 áprilisáig a magyar írószövetség társelnöke. 1956. október 31-én a Petőfi Párt Irányító Testületének tagjává választják. A továbbiakban, ritka felszikrázásoktól eltekintve, alkotóereje lankad. A „magyar rege” alcímet viselő regény, a Szirom és Boly (1960) a mezőgazdaság „szocialista átalakításának” eposza, s az író igen sérelmesnek érzi, hogy a kritika nem méltányolja igyekezetét.

„Eleitől fogva utolsó leheletéig Farkaslaka írója maradt – mondja az igazi Tamásiról Féja Géza –, termése mégsem helyi jellegű. Jelentőségét azzal sem merítjük ki, hogy szülőföldje költői újjáteremtésével a székely népegyéniséget mutatta fel. Lényegesen többről van szó: Farkaslaka hűséges fia az ófalu utolsó nagy költői summázója. […] Ennek az ófalunak a lelkét arányozta az egyetemes emberihez, és mentette a most vajúdó világkorszakba. […] Világa zártabb, mint szépprózánk nagy klasszikusaié. De a Tamási-világ magasan fekszik, messzire ellátott onnét, és mély, akár a tengerszem. Életérzése egészen a »tengerfenékig«, az emberiség őstájáig ért, Tamási mindig a mélyből felmorajló üzenetekre figyelt. […] Kortársai közül senki sem merített annyit a tájnyelvből, mint Tamási Áron. Mégis a zeniten járó író mértéktartással, csupán fűszernek használta a tájszavakat, inkább a székely észjárást és beszédmodort hozta irodalmunkba: a tömény, kevés szóval sokat mondó, mindig lényeget közlő s lényegre tapintó beszédet, az érzéki képek keleti finomságú varázsát, a villámló szellemiséget, a szavak fűzésében és a mondatok építésében megnyilatkozó esztétikai kedvet, egyszóval az emberi beszédnek eredeti s immár feledésbe menő természetes bűbáját.”

K. Jakab Antal

Tamási Áron – Szülőföldem (részlet)

Egyik alkalommal, inkább a tél farkán, mint a tavasz kezdetén, ebéd utáni feketekávéra mentem itt Kolozsváron. De még jóformán bé sem léptem a kávéházba, hát nagy örömmel jön felém az egyik kedves, kék szemű barátom.

– Gratulálok! – mondja, és rázza a kezemet.

Ámulva kérdem tőle:

– Mihez?

– A szabadjegyhez.

– Miféle szabadjegyhez?

Erre elmondja, hogy Vaida Sándor volt miniszterelnök úr három erdélyi írónak első osztályú vasúti szabadjegyet adatott, egész esztendőre szólót. Így mutatta ki tiszteletét az erdélyi magyar irodalom iránt, melyet kezdettől fogva figyelemmel kísért és nagyra becsült. Hirtelen szabadkozni kezdtem a barátom előtt, hogy én sohasem kértem a román vasútra szabadjegyet. Most már mit csináljak? Visszautasítani nem illendő, ugyebár, ha már megtiszteltetés? Viszont az elfogadás sem megy holmi lelki rezzenet nélkül, mert sohasem tudja az ember, hogy mi származhatik belőle.

Tűnődtem, és tekergettem a fejemet.

De a barátom életrevalóbb ember volt, mint én: addig s addig biztatott, amíg megadtam magamat, s elfogadtam a jegyet. Gondoltam, most már megvan a gomb, s valami ruhát is kéne szerezni hozzá, vagyis utazáson kezdtem járatni az eszemet. El is terveztem, hogy a dolgaimat rendezni fogom, ha tudom; s azután elindulok a jeggyel, hogy ingyenesen béjárjam szülőföldemet. Úgyis éppen a harmadik esztendeje készülök erre, s boldog-boldogtalannak mondogatom már annyi ideje, hogy egy hazai útleírás lesz a legközelebbi könyvem.

Sietve érlelem a tervet; s elgondolkozva ballagok az utcán is, melyen a papírt és a port térengeti a szél. Kopott, gondokkal rakott emberek jönnek-mennek. Önmagukhoz és másokhoz egyaránt barátságtalanok.

Péntek is van, úgylehet.

Nem jó itt, gondolom; s már fogalmazom is magamban a táviratot, postára menet. Keddre jelentem magam, haza az öcsémnek, hogy várjon akkor az udvarhelyi állomáson, egy alkalmas szekérrel, a félötös vonatnál.

Úgy tervezem, hogy már hétfőn reggel elutazom, s egy napot Székelyudvarhelyen töltök. Megnézem az anyavárost: mit változott s mit nem. Úgysem láttam régecske már. Iszom jó Szejke-borvizet, mint diákkoromban; barátom is van ott egy vagy kettő, azokat meglátogatom; s majd a hálás is lesz valahogy, van olyan város az.

Ahogy megáll a kocsi, hétfőn reggel, a kolozsvári állomás épülete előtt, hamar körültekintek, hogy hordárokat lássak. Észre is veszem, hogy a bejárat torkában hat-hét darab áll egy csomóban. Intek, hogy valamelyik fáradjon oda. Egy fiatalabb rendű meggondolja a dolgot, ímmel-ámmal odajön, leveszi a bőröndöt a bakról, s megkérdi románul:

– Melyik osztályba?

Odatapintok hirtelen az oldalzsebemhez, hogy a szabadjegyet nem hagyám-e el valahol, s hát románul fut ki a számon:

– Első osztály. Rapid.

Egyszerre kiegyenesedik a hordár, s ahogy a bőröndöt tartja, összeüti a bokáját és szalutál. Olyan alázattal néz reám, hogy megijedek tőle. Valami nagy románt vél bennem, s én részvéttel vagyok iránta, mint mindenki iránt, aki helytelen úton jár és nagyot téved. Egy pillanatra azt gondolom, hogy meg kéne mondanom neki az igazat, de aztán mégis elhagyom. Miért bántsam meg, gondolom, s szerezzek foltot nemzeti érzületére? Bizonyára szégyenkezve beszélné el a társainak s még otthon is, hogy ő mekkorát vétett. Hitében hagyom tehát, és ülőhelyet váltok a pénztárnál. Nem érzem valami jól magamat e miatt az első osztály miatt, de világosan nem tudnám megmondani magamnak, hogy miért. Most már mindegy: belékezdtem, s csinálom tovább. Kimegyek a vonathoz, s keresem a hordárt. Valahol itt kéne lennie az első osztályú kocsi mellett a földön, mert a rapidnál az a szokás, hogy fent a kocsiban külön csomaghordó van, s oda más hordárnak felmenni nem szabad. De az én emberem nincsen sehol, s az idő telik. Felugrom a kocsiba, s hát más világ van itt, mint a második s a harmadik osztályban, mert a hordárom ott áll az egyik fülke előtt, s már nyitja is nekem a fülke ajtaját. Csak intek, hogy ne fáradjon; s fizetek is hamar, hadd menjen, s ne lássam többet ezen a tévúton.

Ott fekszik a bőröndöm az ablak mellett, a bal sarokban. Nézem kívülről, s néz ő is engem. Három ember ül a fülkében, igen urason ülnek, s nem szólnak egymáshoz egy szót sem. Még azzal sem zavarják a csendet, hogy az egyik észrevegye a másikat. Mind egy-egy bezárt egyéniség az utazásban. De minek is vizsgálódnának, vagy tennének kérdést egymáshoz: tudják úgyis jól, hogy együvé tartoznak. Nem Bábel-kocsi ez, mint a második vagy éppen a harmadik osztályos, ahol nem érti egyik a másiknak a nyelvét. Mind nemzeti ez, és mind úr; s mivel nincsen ellenkező sem nyelvben, sem társadalmilag, sem pedig gondolkozásra: egy kicsit úgy hat már, mintha nem is Erdélyben volna.

Csak éppen én nem találok ide.

Mindenütt olvasnak, a többi fülkében is. Egy-kettő könyvet, de mind újságot a tetemes rész. S kivétel nélkül mind román újságot. Én is vettem egy pesti s egy nálunk való magyar lapot az útra, ott lapulnak a zsebemben. Odanyúlok, de hirtelen meghökken a kezem, s nem húzza ki a magyar újságot. S abban a pillanatban megforrósodik a két vakszememnél az ér, s mint az eleven sebből a vér, forrón buggyan ki egész testemen a kérdés:

– Micsoda dolog ez?!

Ilyen alávaló volna az emberi természet, vagy a létfenntartási ösztön, amely mindenekelőtt alkalmazkodás a környezethez? Vagy a figyelem hatalmasodott el ennyire rajtam, amit a hordárral szemben szabadjára ereszték vala: hogy ne bontsam meg ezt a szép, nyugodt és zavartalan nemzeti összhangot, amely az egész első osztályon gyanakvás nélkül nyugszik!

No, várj, gondolom, mert én most kivallatom magamat.

Elé az értelemmel tehát, amit eszményekhez és igazságra neveltem mindig. Vizsgálja meg szigorúan az ösztön rugóit, amelyek ellene indulának el; világítsa meg a rejtelmeket, bíráskodjék és ítéljen ebben a dologban, hiszen a kisebbségi élet legbensőbb lényegéről van itt szó. Ha a más nyelvű kisebbségeket nem számítom, mi magyarok is másfél millió számban éljük ezt az életet. Vizsgáljuk meg tehát ezt a cseppet, ami a tengerből való, s már mondom is: Igen, Erdély földje ez; s te is erdélyi vagy. Nem jövevény, ki sóval vagy arannyal kalmárkodni jött volna ide. A nép, melyből származol, már itt volt ezer esztendővel ezelőtt. S ha igazuk van a tudósoknak, hogy avarok maradványai a székelyek, akkor itt volt azelőtt is. Nemzetséged sem habozott soha, hogy más országnak jobb földjét kívánta volna lakóhelyül, hanem ezt védte tatárral, némettel és muszkával szemben. S most ingerülten néznek mindenütt reád, ha nyelveden szólasz ezen a földön; s még úgy jársz a legjobban, ha nem válaszolnak. Jól teszed, ha titkolod is, hogy magyar vagy, mert puszta léted kellemetlen és izgalmat idéz fel.

Ezt látod és ezt érzed már huszadik éve: lélek és test néha már fáradt. Meg kell értened tehát, ha egyszer-egyszer nyugalomba ereszkedik. Ne zizegj ilyenkor, hanem maradj csendességben és észrevétlenül. Látod-e, a vadmacska is a fának kérgén fekszik, amely véle egy színű; avagy a levelibéka is milyen okosan megvan a zöld levelek között. S azért ne félj, mert a vadmacska, feküdjék akármeddig is a kérgen, úgysem fog taplót teremni soha; s nem a levelibéka sem virágot, hanem marad minden a maga természetében…

Így okoskodom magamban, de ahogy újból végigszaladok azon, amit eddig okoskodtam, egyszerre heves ellenkezés kél bennem, s így folytatom: Igen, vannak természeti törvények, az igaz; de azért van-e az ember, egyenkint és összesen, hogy gondolkozás nélkül elfogadja és bétöltse a természeti törvényeket, amelyek a testé és a testi ösztöné? Ez itt a kérdés. Felelj!

Bolond vagy, gondolom magamban, hogy még fel is teszed a kérdést. Hiszen a napnál világosabb, hogy nem azért van az ember, sem egyenkint, sem együttvéve, miszerint gondolkozás nélkül elfogadja és bétöltse a törvényeket, amelyek a testé és a testi ösztöné. Sőt minél emberibb és minél inkább emberiség, annál inkább nem azért van! Mert emberibb a szellem, mint a test; és a művelődés is inkább lényege az emberiség fogalmának, mint a javak. Töltse bé hát mindenki és töltsék bé a nemzetek is a szellem törvényeit, amelyek az igazság, a jog és a tudás. S legfőképpen az erkölcs! Ez hát számodra is az út, s többé ne hozakodj elé a vadmacskával. Taníts mindenkit erre, hogy jobb lehessen a világ. S ne csüggedj, mert ha nézed a nemzeteket, jelenleg is azt fogod látni, hogy minél jobban bétöltik a szellem törvényeit, annál inkább szabadságot adnak a te nyelvednek és a más nyelvének, s úgyszintén az eszed és a két kezed munkájának. Lám, az angolok ilyenformán csinálják. S emlékezzél csak vissza, hogy amikor Amerikában voltál, ott beszélhettél, ahogy tudtál s ahogy akartál; iskolát állíthattál volna fel, amilyen tetszett; és a hivatalból nem dobtak ki, amiért nem tudtál elég jól angolul, hanem éppen felvettek, hogy legyen, aki a magyarokkal magyarul beszéljen. Pedig volt-e az őseid közül egy is, aki harcolt volna vad indiánusokkal? Ugye hogy nem! De ezt az erdélyi földet művelték, éltek és haltak érte. S húsz esztendő alatt mégis annyira mentél ezen a földön, hogy már-már a vadmacskára gondolsz, nemhogy bétöltenéd a szellem törvényeit, s ügyelnél arra, hogy mások is bétöltsék. Miféle dolog ez! Hát szabad eléfordulni annak, hogy nem szólasz bátran a te nyelveden, csak hogy megkíméljed magad a kellemetlenségtől? Vagy már annyira elcsüggedtél, hogy Makkai Sándorral tartasz, aki sok vívódás után arra jött rá, hogy kisebbségnek lenni erkölcsileg lehetetlen, s hogy erre az életformára nincsen megoldás sehol! Ügyelj, mert ő is első osztályon utazott, mivel püspök volt; s utaztában ilyenformán tusakodhatott sokszor, ahogyan te is…

Mintha bolhák futkorásznának a hátamon, egy kicsit megrázom magamat, s kitekintek az ablakon. Aztán a földek és a hegyek láttára nagy nyugalom száll meg lassan. Megfordulok, bémegyek egyenesen a fülkébe, s leülök a helyemre az ablak mellé. Egy-egy pillantással megnézem az útitársakat. Egy őrnagy ül velem szemben, olcsó füzetes regényt olvas, románul. Még sohasem láttam olcsó füzetes regényt románul, s ezen csodálkozni tudok. Nyugodtan olvas, kék szeme úgy jár lassan, mintha meg volna olajozva. Egy szőke, ötvenes úr üldögél mellettem is, de ez már ideges természetű. Minden elképzelhető román újságot megvásárolt magának, rakásban fekszenek mellette jobbról. Váltogatja őket, de egyikben sem telik kedve. Szembe véle egy hatalmas román pap üldögél. Egészségesnek látszik nagyon, fénylik a szakálla is, ami nagy és dús. Erdélyi román lapot olvas, amely négyoldalas mindössze, de a pap apróra vette, és semmit ki nem hagyna belőle. Istenem, gondolom magamban, milyen is az élet: lám, ennek a papnak csak négyoldalas újságja van, s mégis elégedettebb, mint az a másik, akinek legalább ötven nagy oldala van!

Egyszer még kitekintek az ablakon, aztán furcsa gondolatom támad. Különben nem is olyan furcsa, csak az első pillanatra. Sőt a tusakodás után, amit künn a folyosón magamban és magammal folytattam, egészen természetes. Azt gondolom ugyanis, hogy én most próbát csinálok: eléveszem az egyik magyar újságot, lám, ugyan bizony vetnek-e rám valamiféle pillantásokat, vagy pedig csak annyi, mintha román újságot vennék elé? Kihúzom az egyiket a zsebemből, megzizegtetem, és a címével kifelé fordítom, hadd lássák jól. Egyszerre rám pillantanak mind a hárman. Az őrnagy egyik lábát a másikra teszi rögtön, s a füzetes regénynek első oldalát bétöri a második alá. Az ideges úr egészen laposra teríti az újságját, és kettőnk közé tartja, hogy ne is lássuk egymást. A pap már szelídebb sokkal: nagy nyugalommal és gyöngéden megsimogatja a szakállát, akár az anya gyermekét, kinek mondja: ne félj, drágám, nem viszen el a banka!

Csak ennyi történik.

Különben egy hang nélkül és gyorsan közeledünk Segesvár felé.

1939

Erdélyi Napló - 2006-05-16

Mi újság Kisborosnyón

A megyei tanács nagyborosnyói látogatása alkalmával körvonalazták az elkövetkező időszak legszükségesebb munkálatait. Ezek között legsürgősebb a falun át a Bodzák felé tartó műút első szakaszának azonnali feljavítása, a helybeli I—IV. osztályos iskola épületének javítása, a kispataki bekötőút minél hamarabbi járhatóvá tétele.

A helybeliek kezdeményezték, hogy csere révén visszaszerezzék a kultúrotthon épületét, amelyet Kisborosnyó lakói közmunkával építettek egykor a Hangya Szövetkezet tagjaiként, s mint ilyen, a jelenlegi fogyasztási szövetkezeti szövetség tulajdonába jutott.

Lelkipásztor nélkül a több mint 200 lelket számláló református gyülekezet. Jelenleg a volt kisborosnyói lelkipásztor, t. Bende Tamás csomakőrösi lelkész szolgál be az eklézsiába. A presbitérium úgy határozott, hogy ősszel kérni fogja az egyházkerület püspökétől, nevezzen ki lelkészt a gyülekezetbe.

A Pro Natura Alapítvány — melynek székhelye Kisborosnyó — közbenjárásával és a rétyi iskolával való közös munka révén épült meg a Rétyi Nyírt övező, de már egyre romló kerítés, amely most a rétyi tanács tulajdona. Javítására újabb pályázatot tett le a csíkszeredai központhoz az alapítvány és a megyei környezetvédelem. Erre idén elutasító választ kaptak. A harcot nem adják fel, ősszel megismétlik beadványukat — tájékoztatott az alapítvány elnöke, Damó Gyula nyugalmazott tanító.

(kisgyörgy z.)

Háromszék - 2006-05-16

Hittel, szakértelemmel - Otthoni beteggondozás a Diakóniai Keresztyén Alapítvány kezdeményezésére

Ahol igazi közösség van, működik a diakóniai szolgálat – fogalmazta meg Kató Béla főjegyző, a Diakóniai Keresztyén Alapítvány Marosvásárhelyi Fiókszervezetének felszentelése alkalmából a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban tartott ünnepi beszédében. A fiókszervezet hivatalosan február elejétől nyitotta meg kapuit, a tevékenységek beindultak – amint azt dr. Ábrám Zoltán, a marosvásárhelyi kuratórium elnöke hangsúlyozta. A szalagavató ünnepséget megtisztelte jelenlétével Kovács István előadó-tanácsos, dr. Fazekas Sándor főgondnok, Anita Gerig, a Svájci Evangéliumi Egyházak Segélyszervezetének képviselője, aki szerint egyre inkább fejlődik hazánkban a szeretetszolgálat, és dr. Benedek István, aki a helyi önkormányzat részéről üdvözölte a város és a környék életében nagy űrt betöltő kezdeményezést. A reformáció óta a református egyházban töretlenül létezik a szeretetszolgálat, még a kommunizmus ideje alatt sem sikerült megtörni, míg napjainkban az egyház egyre inkább – immár intézményes módon is – kiterjeszti, megszervezi – fejtette ki Kató Béla, aki egyben a kolozsvári székhelyű Diakóniai Keresztyén Alapítvány elnöke is. Ennek lényege, hogy ne csak professzionális szintű testi „támogatást” kapjon a beteg, az elesett, hanem vigasztalást, erőt, reményt is nyújtsanak számára – hangsúlyozta több felszólaló is köszöntőbeszédében.

Sok a rászoruló, sokan igénylik a szeretetet, és a problémákat a legalsóbb szinten lehet csak hatékonyan megoldani. Ehhez alapvetően fontos a bizalom kialakítása, ha egy gyülekezet igazán él, észreveszi tagjainak gondjait, így a szeretetszolgálat mindig a helyi közösségek szintjén fog eredményesen megvalósulni – fogalmazódott meg.

Meg kell tanulniuk a szakembereknek, hogyan forduljanak a betegekhez, de nemcsak szakmai tudásra van szükség az elhivatottság mellett, hanem hitre és elkötelezettségre is. „Nem elég csak gyógykezelni, a lelket is simogatni kell” – emelte ki a főjegyző.

Az intézmény működtetéséhez anyagi alapokat pályáznak – hangsúlyozta dr. Ábrám Zoltán, a házibeteggondozó-programba már az alkalmazottak, diákok is egyaránt bekapcsolódtak, és más munkapontok létrehozását is tervezik a továbbiakban.

Mészely Réka

Népújság - 2006-05-16

Köszönjük, Tamás Gábor!

Szokatlanul nagy tömeg feketéllett az elmúlt vasárnap a Bocskai téri Román Opera előtt Kolozsváron. Két oldalról araszolt lassan, de türelmesen a nézők tömött sora. Nincs tolakodás, mindenki mosolyog, közlékeny, talán csak a várakozás izgalma ül a derűs arcokon. Érthető. Tamás Gábor, az erdélyi popzene koronázatlan királya, de mondhatnám úgy is, az összmagyarság erdélyi származású könnyűzenei császárja lép fel újra itthon.

Mit lehet még írni Tamás Gábor eddigi életútjáról, zenei pályájáról? Mi újat regélhet még a beszámoló egy dalnokról, aki a kincses város szülötte ugyan, de érdekes módon Csíkszeredától Los Angelesig, Brassótól Stockholmig, Kászonaltíztől New Yorkig mindenütt hazavárják a zeneszámait szomjazó magyarok.

A koncertet felvezető Csép Sándor, az Arany Tollal kitüntetett újságíró, rádió- és tévészerkesztő, író és régi jó barátja Gábornak, néhány szellemes mondatban mutat be egy életpályát, amely pontosan azokról a világot jelentő deszkákról indult el, amelyeken most a művész fellép. Csak néhány szó villantja fel a karrier állomásait, a hazai kezdeti sikereket a könnyűzenei fesztiválokon, a lemezkiadási rekordokat, a hatalom felfigyelését a sikerekre, no meg az átkost dicsőítő dalok éneklésének megtagadását. A hosszú és önként vállalt távollét alatt az a bizonyos köldökzsinór soha nem szakadt el. A visszatérés gondolata pillanatra sem szállt el lelkéből. És azt a reményt, hogy egyszer újra Kolozsváron lép fel, sok jó barátja, köztük Boros Zoltán, Xántusz Gábor, maga a konferáló és mások éltették benne.

Elérkezik a nagy pillanat, kezdődik a koncert. Felgördül a függöny, s a Magyar Opera baletteseinek kecses tánca közben színpadra lép a visszavárt, szívbe zárt vendég, Tamás Gábor. Már az első pillanatoktól érzik a levegőben: a kolozsvári közönség a magáénak tartja a művészt, nem engedi kisajátítani senki által. Elengedi, hogy világszerte megcsodálják, ünnepeljék, de aztán hazahívja, hazavárja, úgy, mint a város az ő szülöttjét, vagy mint az anya a gyermekét.

Pereg a műsor, a közönség önfeledten szórakozik, tapsol és újra tapsol. Ováció fogadja az új számokat, frenetikus tapsvihar a régi, ismert melódiákat. A művész elvegyül a nézők között, megénekelteti őket, együtt szórakozik velük, honfitársaikkal, akik hol nevetnek, hol könnyeznek. Izzó a hangulat.

A második koncertjét követő délelőttön szakít időt egy rövid beszélgetésre Tamás Gábor.

– Tudom, hogy a jelen koncertturnéra hogyan „készültél fel”. Több mint 2000 km-t vezettél saját kocsidon, egy szuszra, egyedül. Röpke budapesti pihenő után megkezdted az előadássorozatot, és most itt vagy a 12. koncerteden, 12 nap alatt! Hogy lehet ezt erővel, hanggal és hangulattal bírni?

– A hosszú utazásokat megszoktam. Vezetés közben a soron következő feladatokon jár az eszem, de sokszor gondolok a fogadtatásra is. Ilyenkor édes izgalom fog el. Határozottan jobban megy ilyenkor az autózás. Egyébként az esetleges fáradtság csak addig tart, amíg a színpad közelébe nem érek. Amikor a bordó plüssfüggöny mögül meghallom a közönség moraját, különös metamorfózison esem át. Észre sem veszem, de olyan állapotba kerülök, mint a felajzott, megfeszített íj. Ettől kezdve minden, ami volt, út, fáradtság: elfeledve. Tudom, hogy vár a közönségem, és én is szomjazom, várom a találkozást vele. Ez csodálatos érzés és hallatlan erőt ad, ezzel éneklem végig a műsoromat, és miért ne vallanám be, együtt szórakozom a közönséggel.

– E feltöltődésen kívül kell még valaminek lennie, ami magyarázatul szolgál mindenütt egyöntetű és borítékolható sikeredre. Mi ez?

– Amit a legfontosabbnak tartok, az a közönség iránti határtalan szeretetem és tiszteletem. Azok elé az emberek elé, legyenek aktív vagy nyugdíjas, idős vagy fiatal munkások vagy szellemi foglalkozásúak, akik megtisztelnek jelenlétükkel, őeléjük csak a legnagyobb alázattal léphetek színpadra. Ha az ezerfejű Cézár engem látni és hallani akar, akkor nekem válaszképpen a maximálist kell nyújtanom. A hatás kétirányú, de tartalmilag mégis ugyanaz. Én örömöt szerzek közönségemnek, és az ő örömük visszatér hozzám, mint éltető, erőt adó táplálék.

– Milyen volt a hangversenykörúton a fogadtatás? Programodba merészen olyan színhelyeket iktattál be, amelyek valóban szórványvidéknek számítanak.

– A kérdésre a választ megfordítom. Valóban így van. Olyan helyekre is elmentünk, ahol a magyar ajkú lakosság gyérebb, és sajnos egyre ritkul. Ez viszont számomra elvi kérdés. Tudom azt, hogy Besztercéről száz potenciális nézőből alig tud tíz eljönni Kolozsvárra. Ugyanígy Kászonaltízről Brassóba, vagy más közelebbi színhelyre, a közlekedési nehézségek, időpont, elfoglaltság miatt, nem tudnak eljönni, bárhogy szeretnék is élőben meghallgatni dalaimat. Lehet, hogy kissé túlzok, de ilyenkor misszionáriusként igyekszem eljutni az ilyen szórványhelyekre. Úgy érzem, dalaim, amelyek ugyan a rádió és a tv jóvoltából, körbejárva a nagyvilágot, ide is eljutnak, személyes előadásomban erősítik igazán a nemzettudatot, az összmagyarsághoz való tartozás érzését.

Ami a fogadtatást illeti, most újra elmondhatom: ilyen még nem volt! Állítom, hogy az előadások alatti ünneplés nem egyszerű tetszésnyilvánítás, hanem egyfajta lélekből fakadó tüntetés volt. Ditró, Brassó, de külön kiemelhetném Szászrégent, ahol a gyönyörű, Makovecz Imre tervezte református templom melletti gyülekezeti házban a fiatalok úgy énekelték el az Ó, Erdély, szép hazámat, hogy magam is könnyekre fakadtam. Egyébként jelzésértékűnek tartom, hogy a nézők között mind több és több a fiatal. Ez fontos. Bennük rejlik a nemzet jövője, ezért szüntelenül erősíteni kell bennük a nemzeti identitást, a magyarságtudatukat, a nemzethez tartozás érzését. Őrizzék meg anyanyelvüket, daloljanak magyarul, és nemcsak Tamás Gábor dalait!

– Köztudott, hogy elnyertél egy gyémántlemezt, néhány platina- és aranylemezt, de fáradhatatlanul dolgozol tovább. Új lemezed Együtt címmel jelent meg. Mennyire kötődnek Erdélyhez az új dalaid?

– Több éve és sokan kérdezik, hogy Svédországban élve miért nem énekelek svéd dalokat. Nos, az új lemezemen hét svédországi szám van. De azért sietek hozzátenni, hogy ezek ott születtek, egyesek fordításból származnak, de többségük szövege egy Marosvásárhelyről elszármazott barátom műve. Somai Sándorról, a Stockholmban élő költő, író, szobrász, festő és zeneszerzőről van szó. Egyébként a már kedvenccé vált Hervadó petúniák című dal szövege is az ő talentumát dicséri. Személyes sikeremnek és teljesítményemnek könyvelem el kedvenc új dalomat, A Hargita alján lakom én című számot. Ez a dal egy l994-ben az Ózon nevű szálloda vendéglőjében hallott zeneszámból fakad, és a helyi népi vonal ugyan megmarad, de a teljesen újszerű hangszerelés visszaadja a Hargita fenyveseinek zúgását, a szarvasbőgés erdőrengető hangját, a bércek fölött szálló sas szárnyainak suhogását.

– Fáradhatatlan vagy. Tudom, hogy alig fejezed be egyik koncertedet, máris új terveken töröd a fejed. Melyek ezek a tervek?

– Ősszel amerikai turnéra megyek. Sok helyre hívnak és nagyon várnak. Valószínű színhelyek New York, New Jersey, Hollywood, a kanadai Toronto. Van még egy nagy adósságom, ezt talán az idén törleszteni tudom. Ausztráliai rajongóimhoz látogatok el, annál is inkább, mert Attila fiam, menyasszonyával együtt, ott végzi egyetemi tanulmányait. Szeretnék két vagy három új lemezt is kihozni. Egyik az ifjú Járóka Sándor, őstehetség, le nem kottázott, szájhagyományként élő dalainak feldolgozása, új hangszereléssel. Olyan lemezen is dolgozom, amelyen csak az én szerzeményeim szerepelnének, de egy sanzonválogatást is tervezek lemezre vinni. Ide tartozik az a feladat is, hogy most megjelent új lemezemet sikerüljön hazai piacon is forgalomba hozni, hiszen A Hargita alján lakom én, a Magány és a Járóka Sándor ihlette két szám, az Úgy mentél el, hogy el sem búcsúztál, valamint az Azért, mert nem vagy az enyém című dalok remélhetőleg szép sikerre számíthatnak. Egyébként ezt az új lemezemet a Duna TV közönségszolgálatánál lehet megrendelni.

– Már-már megszokásból, a hosszú koncertsorozat az idén is Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban zárul. Ezúttal külön fénypontja a koncertednek, hogy a Duna TV Kívánságkosár című műsorának két népszerű bemondója, Morvai Noémi és a kolozsvári, brassais Banner Géza lesz a műsorvezető.

– Ez számomra külön öröm. Az Uránia koncertközönsége túlnyomó részben az Erdélyből áttelepültekből tevődik össze. De éppen a Duna tévé jóvoltából mind több és több a magyarországi, budapesti néző. Sokan a nekem küldött levelekben külön megemlítik, hogy nem erdélyiek, de nagyon kedvelik dalaimat. Ami a Duna tévét illeti, ő a régi-új nagy szerelmem. Tudom, hogy sokat köszönhetek különösen a Kívánságkosár műsorának. De ezen túlmenően az igazi értéket ebben a stúdióban az emberek, a munkatársak, a vezető szakembergárda közös, nagy családja képezi. A világ magyarságának összefogásáért tett erőfeszítését, bízom benne, a kultúrtörténet is számon tartja és megfelelően értékeli majd.

– Végezetül, a szokásos kérdés: mikor látogatsz el újra hozzánk, mikor jössz megint haza?

– Még nem tudok pontos dátummal szolgálni, de ígérem, visszajövök. Szeretnék a Magyar Színház színpadán egy dupla koncertet adni. Az idén negyvenéves érettségi találkozónk lesz. Erre eljövök. A többit bízzuk a jövőre. De itt leszek.

– Köszönjük, Tamás Gábor! Mi visszavárunk!

Tamás Gábor elérhetősége: www.tamasgabor.se

Tatár Zoltán

Erdélyi Napló - 2006-05-16

„Minden irányból” bírálják A Da Vinci-kódot

MTI • A Dan Brown bestselleréből, Tom Hanks és Audrey Tautou főszereplésével forgatott A Da Vinci-kód című film megbukott tegnap Cannes-ban, a kritikusoknak tartott előzetes bemutatón. A szakemberek szerint Ron Howard filmjében „a feszültség elfogadható, a melodráma viszont túlzott”.

A film alapjául szolgáló könyv a jézusi történetet fogalmazza újra: Krisztus feleségül vette Mária Magdolnát, és gyermekeik is születtek, titkukat titkos társaságok őrzik immár két évezrede. A bestseller főként az ázsiai keresztények körében váltott ki tiltakozást, a film pedig újabb port kavart. Thaiföldön például – még a bemutató előtt – a cenzúra elrendelte a film végének eltávolítását, valamint azt, hogy a mozikban figyelmeztessék a nézőket: csupán a fantázia szüleményéről van szó. Görögországban tüntettek ellene, és a keresztény szervezetek számos helyen a vetítések bojkottjára szólítják fel híveiket.

A film ellen számos katolikus méltóság is felemelte a szavát, de a Vatikán nem foglalt állást az ügyben.

MTI

Cófalvi hírhalom

Megnőtt az állatlétszám a faluban. A szarvasmarhák száma eléri a 160-at. Évek óta húzódik annak a 48,75 hektár legelő tulajdonjogának a tisztázása, ahol most a cófalvi csorda legel. Olyan heves vitára is sor került már, hogy a rendőrségnek közbe kellett avatkoznia. A faluközösség mindenáron magáénak akarja tudni ezt a területet, ám az önkormányzat azt állítja, hogy községi vagyon. Miként Szentgyörgyi Ernő községi képviselő elmondta, kérésüket a megyei földosztó bizottság visszautasította, s az RMDSZ-nél sem találtak meghallgatásra. A nagyobb tejtermelők már fejőgéppel fejnek, s a tejet a Covalactnál értékesítik.

Sokáig vita tárgyát képezte a Ladóci kapunál levő 19 hektárnyi erdőrész is, amelyről birtoklevele van a Katona Sándor vezette helybeli közbirtokosságnak. Ennek az erdőrésznek a tulajdonjoga sem tiszta — állította Bartha László polgármester —, a vitatott erdőnek községi tulajdont kellene képeznie.

Negyvenhétezer euró szerepel a tanfelügyelőség nyilvántartásában, amiből a nyáron a falu elemi iskoláját akarják felújítani — tudtuk meg a borosnyói központi iskola igazgatójától, Nagy Csongortól. Az alaposan leromlott épület tetőzetének rendbetételével kezdik a munkálatot, javításra szorulnak a nyílászárók is. Új vécé és kézmosó is szükséges, a telek köré pedig kerítést fognak építeni.

2,29 hektáros maradék földterületét is visszaigényelte a református egyházközség a 247-es földtörvény értelmében — tájékoztatott a gondnok. A községi földosztó bizottság jóváhagyta a kérést, és ígérete szerint a területet Várhegy övezetében visszaszolgáltatják.

(kisgyörgy)

Háromszék - 2006-05-18

Ráépítenek a templomokra

A bukaresti Kálvineum református templomot is érinti az az építkezés, amely miatt a napokban a Vatikán is tiltakozott. A főváros két magyar református temploma közül egyik ugyanis épp annak a Szent József római katolikus katedrálisnak a szomszédságában áll, amely mellé a Millennium Building Kft. egy hetvenöt méter magas épületet kezdett építeni. A Szentszék hivatalosan kérte Romániától a munkálatok felfüggesztését. Az építtető a magyar református templom falára rezgésszenzorokat szerelt fel, hogy időben közbeléphessen, ha a munkálatok veszélyt jelentenek az épületre. A nagyobb baj viszont az, hogy a létesítmény felépülésével a Kálvineum még jobban elvész a háttérben. (Erdély Ma)

Háromszék - 2006-05-18

Egyetemre kéne menni

Ha már tudod, hogy mit szeretnél tanulni, de még nem tudod, hogy melyik városban, melyik egyetemen; ha nem tudod, hogy melyek a felvételi követelmények egyes szakokon; ha érdekel, hogy tavaly milyen eredménye volt az utolsó bejutónak azon a szakon, ahová te jelentkeznél — lapozd az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ) által kiadott Egyetemi Kalauzt. Ha az is érdekel, hogy hol lakhatnál a felvételi alatt; melyik egyetemi városban olcsóbb a diákélet; milyen ösztöndíjakra számíthatsz — vedd fel a kapcsolatot az OMDSZ téged érdeklő tagszervezetével, amelynek elérhetőségét az országos szervezet www.omdsz.ro honlapján találod meg. A sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Főgimnáziumban tartott egyetemi ötletbörzén nem csak ennyit tudhattak meg az érdeklődő végzősök, az erdélyi tájékoztató körút jelen lévő szervezői egyéni kérdésekre is válaszoltak.

(fekete)

Háromszék - 2006-05-18

Új iskola Feldobolynak

Kétszáznegyvenöt lelket írtak össze ebben a faluban a legutolsó népszámlálás idején. Közigazgatási szempontból Nagyborosnyóhoz tartozik. Lakói, néhány kivétellel, reformátusok. Bekötőútját a Román Fejlesztési és Szociális Alapból korszerűsítették, s most a helybeliek örömére új iskola épül. Mind a két megvalósítás annak a bizonyítéka, hogy aki nem hallatja szavát, elfeledik.

A Nagyborosnyót Zágonnal összekötő műútból leágazó bekötőút rendbetételéhez tiszteletes Borbándi András volt kisborosnyói református lelkipásztor pályázott, s bár késve, de megépült a jó minőségű makadámút. A falu elemi iskolájának épülete annyira leromlott, hogy felújítására nincs lehetőség, le kell bontani. Így pályázott egy új iskolaépületre a Kovászna Megyei Tanfelügyelőség Pahare- és kormányalapoknál. A munkálat összértéke 90 000 euró — tájékoztatott Nagy Csongor, a központi iskola igazgató-tanára. A topográfiai mérések elkészültek, s remélik, hogy a munkálatok is beindulnak. A gyereklétszámmal nincs baj, jelenleg az iskolában és az óvodában harmincnyolc gyereket oktatnak. Az iskolában 22 roma és 4 magyar, az óvodában 8 roma és 4 magyar gyereket tanít Kelemen Ágota tanítónő és Török Magda óvónő. Hat V—VIII. osztályos feldobolyi tanuló ingázik a községközpont iskolájába.

Jó hírek keringenek egyházi berkekben is. Feldoboly ősi református temploma műemlék, s az elmúlt évtizedekben felette megrongálódott, az épület enyhén megdőlt. Mai alakjának egy részét 1773-ban kapta. Értéke a fából faragott és stukkókkal díszített, festett mennyezete. Szendrei József munkája 1768-ból. Szószékkoronája népi barokk ízlésben készült 1808-ban. Ennél csak hagymasisakos harangtornya fiatalabb, de az abban működő Bartha-féle, műkincs értékű, reneszánsz díszítésű harang 1793-ból való. Számtalan próbálkozás történt a templom konszolidálására-mentésére. Végre a megyei tanács pénzén és állami támogatás révén megkezdik a mentő munkálatokat — tájékoztatott t. Németh Zoltán nagyborosnyói református lelkipásztor, aki beszolgál a feldobolyi gyülekezetbe. Építési engedélyt kértek, mert támasztószerkezet épül, és sor kerül a restaurálást megelőző régészeti és építészettörténeti feltárásra is.

Lemondott a helybeli erdő-közbirtokosság vezetősége. A 98 hektár erdővel és 150 hektár legelővel rendelkező birtokosság elnöki teenedőit Damó Dezsőre bízta a tagság.

(Kisgyörgy Zoltán)

Háromszék - 2006-05-18

Iskolanap Uzonban

Tavaly indult útjára ez a tanulók és a szülők számára is nagyon hasznos rendezvény. Hasznosnak azért minősítjük, mert a hagyományőrzés áll a központjában. Kettős módon közelítették meg ezt a témát a rendező pedagógusok: egyrészt kiállítást, bemutatót rendeztek a régi és már elfeledett mesterségek helyben megőrzött tárgyi anyagából, másrészt arra késztették a gyermekeket — kicsinyeket és nagyobbakat egyaránt —, hogy saját munkáikat, olyan általuk készített tárgyakat hozzanak az alkalmi kiállításra, amelyek alkotóképességüket bizonyítják.

,,Amikor egy ledöntött nemzet újjá akarja magát építeni, szüksége van inkább, mint valaha, a hagyomány minden porszemecskéjére” — idézte megnyitóbeszédében Kodály szavait Szabó Margit, a helybeli Tatrangi Sándor Általános Iskola igazgatótanára. Bemutatkoztak, műsorral léptek fel az uzoni és az Uzonhoz tartozó iskolák tanulói. Vendégként érkeztek a sepsiszentgyörgyi Gödri Ferenc, a kökösi Gábor Áron és az apácai Apáczai Csere János általános iskola csapatai. Hasznos versenyre keltek az I—IV. osztályos csapatok. Mesélni kellett arról a településről, ahonnan jöttek, egy népdalt és a helyi népviseletet kellett bemutatniuk, s megszólaltattak egy általuk készített népi hangszert. Szinte lehetetlen felsorolni a tanulók által készített érdekességeket, dísz- és használati tárgyakat, rajzokat-képeket. Jelen volt alkotásaival Szabó Imre helybeli amatőr festő, Páljános Ilona kukoricaháncsból készített munkáival, Antal Béla régiségeivel. Annyi értékes tárgy gyűlt össze, hogy meg lehetne vetni azokkal egy helyi falumúzeum alapjait — figyeltünk fel Ambrus Anikó tanár ötletére. S mert Bartók-év van, a nagy zenészről is olvashatott az iskolanap résztvevője egy pannón. Jó volt látni, hogy a helybeliek eljöttek, felpártolták a rendezvényt, s mint az igazgató mondta, szponzorokban sem volt hiány. Nemes Julianna a tanfelügyelőséget, Kórodi Hajnalka a megyei pedagógusok szövetségét képviselte. Értékelő szavakat mondott dr. Ráduly István polgármester, imát t. Ungvári Barna András református és t. Albert Imre római katolikus lelkész. A vendégeknek a nőszövetség és a művelődési egyesület hússal készült paprikás krumplit tálalt. A gyermeksereg, de nagyobb résztvevők számára is nagy szám volt a rendezvényt záró táncház.

(Kisgyörgy Zoltán)

Háromszék - 2006-05-18

Változások előtt a vidéki kenyéripar is (A hús és a tej után)

Amikor 1993-ban Bartha Ferenc bérbe vette az illyefalvi régi pékség épületét, alig volt konkurencia a régióban. Később gombamód jelentek meg a falusi pékségek, s a számszerű robbanás versenyhelyzetbe kényszerítette őket. Lám, mily hamar változik a világ. A malomipar és a kenyérsütödék országos szövetségbe tömörültek, s még az uniós normák megjelenése előtt olyan előírásokat fogalmaztak meg, amelyek szinte azonosak az unió előírásaival. Ez tehát a második kényszerhelyzet: aki nem tud ezekkel megbirkózni, annak előbb-utóbb le kell mondania a vállalkozásról.

— A Kálvin téri lakás előtt néhány éve még sorban álltak az asszonyok a ,,Bartha Feri-féle” kenyérért. A pékség most is működik, a kenyérrel nincsen gond, ám a sütödével annál inkább.

— Az élelmiszer-biztonsági felügyelőségtől eljöttek, és felmérték a pékséget — mondja Bartha Ferenc. — Szinte nem is érdemes felsorolni azokat az elvárásokat, melyeket a hazai törvények szabályoznak, s a nehéz az, hogy mindezeket október végéig végre kell hajtani. Akkor ismét jönnek, sorra kerül a második megmérettetés. Először is mintegy 50 négyzetméterrel ki kell bővítenünk az épületet. Bár erre van lehetőség, egyeztetnünk kell az épület tulajdonosával, a református egyházzal. Változtatni kell a műhelyek méretén. A falaknak lemoshatóaknak kell lenniük, és a műszaki folyamatnak sehol nem szabad visszakanyarodnia. Külön helyiségben kell átvenni a nyersanyagot, máshol megoldani a tárolást, a liszt szitálását, külön a csomagoló- és fogyóanyagokat, külön a sót, cukrot. Hűtőben kell tartani a kenyérbe járó anyagokat: élesztőt, margarint, olajat stb. Gondot okoz, hogy külön öltözőt kell építeni a munkásoknak: nőknek, férfiaknak. A mindennapi és a munkaruha öltözője között tusolónak, fertőtlenítőszobának kell lennie. Semmilyen munkafázis nem keresztezheti egymást. Előírják a kenyeres ládák mosását is.

Valóban, nem lesz könnyű a vidéki pékségek korszerűsítése. Minden változtatás, mozdulat pénzbe kerül. Többen úgy vélekednek, hogy mégiscsak odébb tolják majd egy keveset a határidőt, hadd legyen alkalma mindent elvégeznie annak a termelőnek, akinek — akarja, nem akarja — nincs, mit tennie: meg kell birkóznia a kor követelményivel.

(Kisgyörgy Zoltán)

Háromszék - 2006-05-18

Lécfalvi hírhalom

Az ígéretek ellenére sem kezdték még meg a település felé vezető bekötőút megyei rangú szakaszának javítását. Az ún. ,,maksai eltérőtől” Lécfavára tartó makadámút állapota még megfelelő. Ezt a szakaszt a nagyborosnyói önkormányzat költségvetéséből most két éve javították. Van valamennyi pénz a költségvetésben a mellékutcák kátyús részeinek kavicsozására is.

Lassan haladnak a Bartha Árpád fotóművész nevét viselő kultúrotthon felújítási munkálatai. A nagyterem deszkapadlózata hasznavehetetlenné vált. Hetvenmillió lejt különítettek el az ez évi községi költségvetésben erre a célra, és ígéret hangzott el, hogy még ennek az évnek a folyamán új pádimentumot kap a táncterem.

Az új tanügyi törvény értelmében ismét veszélyben forog a helybeli iskola jelenleg tizenöt gyereket oktató felső tagozatának megmaradása. A községi vezetés és a központi iskola húszszemélyes mikrobuszt igényelt a Nagyborosnyóhoz tartozó falvak tanulóinak szállítására. A lécfalvi szülői közösség hallani sem akar iskolájuk megcsonkításáról, a tanfelügyelőség pedig 137 000 eurót tervezett a lécfalvi iskola épületének javítására. Ez egyike annak a négyszáz népiskolának, melyet a magyar állam építtetett a történelmi Magyarország területén a millennium esztendejében (1896), függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségű volt a kijelölt település.

Május 7-én, vasárnap a református parókia udvarán megtartották az anyák napi ünnepséget. Dallal, tánccal, vígsággal című díjnyertes műsorukat adták elő az iskolások és a fiatalok. Betanította Deák Anikó tiszteletes asszony. Ekkor mutatták be a Budai Ilona balladájának színpadra alkalmazott helyi változatát is.

Június 17—18-ra tervezik a lécfalvi falunapokat. Az ünnepi program egyik különös száma lesz a nagyvilágban élő, igen népes Gyárfás nemzetség találkozója, amelyre az ősi fészekbe, Lécfalvára várják a család tagjait és leszármazottait.

Tervek szerint nyáron küldöttség látogat Lécfalva magyarországi testvértelepülésére, Zalamerenyére.

Kisgyörgy Zoltán

Háromszék - 2006-05-17

Könyvbemutató a Bolyaiban

Közjóra születni. 1946-2006 a Református Kollégium – Bolyai Farkas Líceum szellemi otthonában – címet viseli Kiss József, az iskola nyugalmazott tanárának az Alutus Kiadónál megjelent könyve, amely a szerző életrajzát, beszédeit, írásait tartalmazza a tanintézetről és ezen belül a természetrajz katedra neves oktatóiról. A bemutató szombaton, délelőtt 11 órától lesz az iskola amfiteátrumában. A könyvet dr. Weszely Tibor és Tőkés Béla tanárok méltatják. Házigazda a Református Kollégium – Bolyai Farkas Líceum igazgatósága és öregdiákjainak baráti köre.

Népújság - 2006-05-19

A Skóla most is él

A következő évben, 2007 őszén ünnepli fennállásának 450. évfordulóját a marosvásárhelyi Református Kollégium, valamint jogutódja, a Bolyai Farkas Líceum. Az évszázadok folyamán szinte mindig akadtak olyan krónikások, akik lejegyezték e rangos tanintézet mozgalmas történetének egy-egy fontosabb mozzanatát. Idővel ezekre is alapozva írták meg egyesek az ő időpontjukig a kollégium történetét. Két ilyen kimagasló szerzőt kell megemlítenünk: az egyik Koncz József, akinek munkája 1896-ban, a másik Kozma Béla, akinek műve egy évszázaddal később jelent meg. Európa magyar nyelvterületein működő iskolák közül kevésnek van olyan gazdag múltja és kulturális hagyománya, mint a marosvásárhelyi Református Kollégiumnak. Olyan személyek tanítottak itt és olyanok voltak diákjai ennek a tanintézetnek, hogy manapság a lexikonokban, valamint a tudomány- és irodalomtörténeti könyvekben, ezeknek köszönhetően, gyakran találkozunk ennek az iskolának az említésével. Úgy tűnik, hogy a legmozgalmasabb időszaka a kollégium történetének a nemrég magunk mögött hagyott XX. század volt. Főleg ami a zaklatásokat és a létért való küzdelmet illeti. Ugyanis a sovinizmustól egyáltalán nem mentes új román hatalom gyakran tesz kísérletet az iskola gyengítésére, sőt megszüntetésére is. Mivel az idő múlásával a le nem jegyzett történéseket lassan a feledés homálya fedi be, így megörökítésük elmulasztása jóvátehetetlen vétek. Ilyen irányú szolgálatot tett legújabban Kiss József a most megjelentetett könyvével, melyben az utóbbi hatvan év (1946–2006) több kulturális és zaklatásokkal teli eseményére világít rá. Mindazok, akik számára még jelent valamit az erdélyi magyar szellemi múltunk és hagyományaink ápolása, haszonnal forgathatják e könyv lapjait. Az ebben olvasottak hitelességét alátámasztja az is, hogy írója nemegyszer a saját bőrén érezte az események önkényes áramlását. A könyv bemutatójára – mely a csíkszeredai Alutus Kiadó gondozásában jelent meg – május 20- án, szombaton 11 órakor kerül sor a Bolyai Farkas Líceum amfiteátrumában. Kiss József 1926. május 20-án, Cserefalván született. Így könyvének bemutatója a 80. születésnapi évfordulójával esik egybe. Ebből az alkalomból a magam és sokunk nevében kívánom, hogy Isten éltesse még sokáig!

Weszely Tibor

Népújság - 2006-05-18

Földcsuszamlás veszélyezteti a somosdi templomot

A somosdi református templom közvetlen közelében emelkedő Fehérítős-hegy csapadékos időszakban fenyegető veszéllyé válik. A gond 1970-ben kezdődött, amikor a szokatlanul esős időjárás következtében a hegy csúszni kezdett a lejtőn. Akkor veszélybe került a közel 200 éves templom, a 170 éves papilak, amely használhatatlanná vált, s le is kellett bontani. Egy lakóház is tönkrement. Azóta a hegy többször is elindult. Idén tavasszal ismét, s a föld most másfél-két méter magasságban áll a toronynak nyomulva.

– A Fehérítős-hegy – mely nevét 1601-ben a török dúláskor kapta egy fiatalemberről, aki az Őrző hídon állva kürttel jelezte a falubelieknek, hogy érkezik a sereg, s akit nyílvesszővel hátba lőttek, majd a hegyre menekült, s itt találtak rá holtan, kifehéredett arccal – megmozdult, s úgy látszik, egyelőre meg sem áll. Tehetetlenek vagyunk. Az immár 201 éves templomunk állandó veszélynek van kitéve. A hegyet a kollektivizálás idején, az 1960-as években szőlőtermesztésre teraszosították, ezzel megváltozhatott a víz levezetése, a talaj vizenyősebb lett. A hegy az 1970-es esőzések idején csúszott meg először. Ekkor a templomra 4-5 méternyi föld került. Ezt a nagy mennyiséget sikerült eltakarítani. Az egyházközségnek a templomot, a tornyot sikerült aláfalazni s az épületet megerősíteni. Ekkor rongálódott meg a papilak is, mely használhatatlanná vált és újjá kellett építeni. A földcsuszamlás 1975-ben, majd a nyolcvanas években megismétlődött. Legutóbb 2004-ben fordult elő, amikor egy hétig két 16 tonnás teherautó hordta a földet. Körülbelül 3000 köbmétert! Óriási munka volt. De Ferenczi S. György polgármester hathatós segítségével sikerült ezt kivitelezni. Akkor úgy nézett ki, hogy a közeljövőben hasonló gondunk nem lesz. Azonban az idei csapadékos időjárás következtében, diófástól, mindenestől ismét csúszni kezdett a föld – mondja Botos Csaba református lelkész.

Támfal lehet a megoldás

Mivel a hegy lassan, de biztosan ereszkedik, a templom, a hat éve épült ifjúsági és gyülekezeti ház, a lelkészi lakás védelmét csak egy erős beton támfal biztosíthatná. Ennek megépítésére azonban a gyülekezetnek nincs anyagi lehetősége. Éppen ezért a megyei tanácsnál 100 millió lejes támogatásra pályáztak, s abban reménykednek, hogy sikerrel. Mindeddig talajtani terv nem készült és megvalósíthatósági tanulmány vagy terv sem. A falubeliek ódzkodnak a szakemberektől, mondván, hogy a mérnökök csak a pénzt veszik el, aztán a falat úgyis nekik kell majd megépíteni . Amit vállalnak is, úgy, ahogy az évtizedek során mindig vállalták a közmunkát, amikor szükség volt rá.

Felvetődött az is, hogy az egész oldalt akácfával ültessék be, mivel köztudott, hogy az akác megköti a talajt. Az egyház vezetősége ezt a lehetőséget sem veti el. Addig is, amíg döntés születik, hogyan állítsák meg a hegyet, ismét el kell hordani a temérdek földet, ami nem kevés lapátolást jelent majd a falubelieknek.

Mezey Sarolta

Népújság - 2006-05-17

Tordai tüntetés az önálló magyar iskolákért

Május 21-én, vasárnap szervezik meg Torda központjában azt a tüntetést, ami a Kolozs megyei önálló magyar iskolák létrehozásának akadályoztatására kíván választ adni. A tiltakozás célja bebizonyítani a helyi román politikai erőknek, hogy a tordai magyar iskola kérdése közösségi ügy. A szervezésben a legjelentősebb helyi magyar szervezetek fogtak össze, így a tordai RMDSZ mellett az erdélyi magyar történelmi egyházak és a Petőfi Társaság egyaránt részvételre buzdít. Ádámossy Klára, a tordai RMDSZ elnöke lapunknak korábban elmondta: szerény becslés szerint 300–500 emberre számítanak. Az érdeklődőket arra kérik, vigyenek magukkal egy magyar nyelvű tankönyvet és egy szál virágot.

A tüntetésen beszédet mond Dimény József, szentmihályi unitárius lelkész, Szentandrási István, Bánffyhunyad alpolgármestere, Nagy Albert református esperes és Szedilek Lenke jogász. Utóbbi jogi szempontból támasztja alá a református esperes által felolvasott nyilatkozatot, amit majd átnyújtanak a tanács képviselőinek. A dokumentumban nyomatékosan kérik, kerüljön vissza az önkormányzat napirendjére a tordai magyar iskola kérdése. A tiltakozók Torda központjában vonulnak majd fel az unitárius egyháztól, a központon végig, a polgármesteri hivatalig, onnan visszafordulnak a református templom mellett lévő épülethez, ahol létre szeretnék hozni a tordai önálló magyar iskolát.

Ez az épület már végérvényesen a református egyház tulajdonába került vissza. A legfelsőbb bíróság a napokban hozott ítéletet ez ügyben, és elutasította a tordai önkormányzat fellebbezését. Így már elvileg nincs akadálya a létező osztályok tömörítésével létrehozandó iskola megalapításának, az önkormányzatnak kell még áldását adnia a tervre.

Február végén a bánffyhunyadi és a tordai önkormányzat is megtagadta a magyar iskolák létrehozásáról szóló határozattervezet elfogadását. A probléma megtárgyalása főleg Tordán kavart parázs vitát, ami után röviddel, a tanácsülésen résztvevő helyi unitárius lelkész elhunyt.

Szabadság - 2006-05-18

Bukaresti református templomsirámok

A Kálvineum bukaresti református templomot is érinti az az építkezés, amely miatt a napokban a Vatikán is tiltakozott. A főváros két magyar református temploma közül egyik ugyanis épp annak a Szent József római katolikus katedrálisnak a szomszédságában áll, amely mellé a Millennium Building Kft. egy hetvenöt méter magas épületet kezdett el építeni.

Mivel az építkezés a műemlék jellegű katedrálist veszélyezteti, az érsekség tiltakozott, de miután a bukaresti önkormányzat közömbösnek mutatkozott az ügyben, az egyház a Vatikánhoz fordult és ugyanakkor pert indított a városvezetés ellen az engedélyek kiadásával kapcsolatban. A Szentszék pedig hivatalosan kérte Romániától a munkálatok felfüggesztését. Az építtető a magyar református templom falára rezgésszenzorokat szerelt fel, hogy időben közbeléphessen, ha a munkálatok veszélyt jelentenek az épületre.

A nagyobb baj viszont, hogy a létesítmény felépülésével a Kálvineum még jobban elvész a háttérben. "Eddig is el voltunk rejtve, ezután még jobban el leszünk" - mondja beletörődve a Kálvineum lelkésze. A román nemzetiségű római katolikusokkal ellentétben Zsold Béla azért nem tiltakozott az építkezés ellen, mert "nincs értelme rossz viszonyban állni a szomszéddal". Cserébe azért, hogy az építkezés miatt egy méterrel keskenyebb a Kálvineum udvara, a Millennium Building felújítja a templom bejáróját.

"Ez egy korrekt eljárás, az ügyet csak a bíróság oldhatja meg, mert adminisztratív úton nem volt lehetőség az építkezés leállítására" - nyilatkozta Adriean Videanu főpolgármester annak hallatán, hogy a katolikusok beperelték a polgármesteri hivatalt és az építtetőt. Az építtető szerint a római katolikus érsekség beleegyezését adta a munkálatok elkezdéséhez. A cég vezetése azt állítja, hogy a római katolikus érsekséggel írott megegyezésük van az építkezések elkezdéséről.

Mihály László

Új Magyar Szó - 2006-05-16 - http://www.maszol.ro/kozelet.php?cid=7937

Iskolaépület már van Tordán

A Legfelsőbb Bíróság tegnapi döntése nyomán visszakerült a Református Egyház tulajdonába a magyar iskolának kiszemelt tordai épület. Az ingatlan visszaigénylését a kolozsvári Táblabíróság már korábban jóváhagyta, ám ez ellen a tordai önkormányzat fellebbezett. „A tordai önkormányzat fellebbezését visszautasította a Legfelsőbb Bíróság, ezáltal jogerőssé válik a kolozsvári Táblabíróság döntése” - nyilatkozta lapunknak Eckstein-Kovács Péter szenátor a tegnapi döntés nyomán.

Elvileg nincs több akadálya a tordai magyar iskola létrehozásának, gyakorlatilag a helyi tanács döntése szükséges ahhoz, hogy a város iskoláiban tanuló magyar gyerekek önálló intézményben tanulhassanak. Ezt a kérdést azonban mindeddig nem sikerült napirendre tűzni. Ezért vasárnap tüntetést szerveznek a tordai magyar egyházközségek, az RMDSZ, valamint a Petőfi Társaság. Eckstein-Kovács Péter szenátor is jelen lesz a tüntetésen. „Szolidáris vagyok a tordaiakkal, sajnálom, hogy ez egyáltalán előfordulhatott. Klasszikus esete annak, hogy a kulturális autonómiát törvénybe kell foglalni.”

Markó Béla kormányfőhelyettes a hétvégén Kolozsváron elmondta, támogatja a tordai magyar iskola létrehozását: „Az RMDSZ-nek célja, hogy önálló magyar iskolákat hozzanak létre. A tavaly Déván és Szilágysomlyón sikerült ez, idén Tordán és Bánffyhunyadon szerettük volna. Itt még egyelőre kérdés a magyar iskolák sorsa” - fogalmazott Markó.

Debreczeni Hajnal

Új Magyar Szó - 2006-05-16 - http://www.maszol.ro/kozelet.php?cid=7943

Teret neveznek el 56-ról Csíkszeredában

Ötmillió forinttal járul hozzá a magyar külügyminisztérium az 1956-os magyar forradalomnak emléket állító tér kialakításához Csíkszeredában. A teret a Magyar Köztársaság csíkszeredai főkonzulátusának épülete mellett alakítják ki. A tervek szerint a tér közepén szobrot avatnának a forradalom 50. évfordulóján.

Az emlékmű elkészítésére pályázatot írt ki a csíkszeredai önkormányzat. A pályázatra tizenegy székelyföldi művész küldte be pályamunkáját. A jeligés alkotásokat megtekinthetik a város polgárai, észrevételeik figyelembe vételével dönt majd a műépítészekből és a - többnyire ötvenhatosokat tömörítő - volt politikai foglyok helyi szövetsége képviselőiből álló szoborbizottság.

A tér rendezésére ötmillió forinttal járul hozzá a magyar külügyminisztérium. Az erről szóló dokumentumot kedden délben írta alá a sajtó jelenlétében Szabó Béla főkonzul, a csíkszeredai magyar külképviselet vezetője és Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere.

„A véletlen hozta, hogy épp az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulójának évében kezdhette meg működését a csíkszeredai főkonzulátus” - jelentette ki az MTI-nek Szabó Béla, aki szerint ugyanakkor ez az egybeesés lehetőséget teremtett a külügyi tárcának, hogy hozzájárulhasson egy, a magyar forradalomnak méltó emléket állító tér kialakításához.

Az emlékmű felállításának ötlete egyszerre fogalmazódott meg az ötvenhatosok szervezetében és a városi önkormányzatban. „Lévén, hogy mindkét kezdeményező ugyanazt akarta, összehangoltuk terveinket, erőfeszítéseinket” - jelentette ki a város polgármestere, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy külső segítség nélkül is megvalósította volna az önkormányzat a tér kialakítását és az emlékmű felállítását. A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a magyar felajánlás a térrendezési munkálatok költségeinek negyven százalékát fedezi.

Erdély Ma - 2006-05-18 - http://erdely.ma/multidezo.php?id=17479