Hírvivő

Idézném a múltat, megszólítani a jelent. Ifjabb korom ismerős arcait keresem. Embereket, kikkel együtt vagy külön, közösen de gyakran másképp álmodtuk a jövőt. Akkoriban egy asztalnál ültünk: IKE. Tettük, vettük sorsát és miközben alakítottuk, formáltuk mi magunk tán még inkább változtunk.

Az idő szekerének tán bölcsebb utasai vagyunk. Ki itt, ki ott.

Egyáltalán nem könnyű a múltból embereket felkutatni, de tán érdemes. Egy kisebb lista összeállt. Remélem, tudom listám kincsei az IKE-ben (is) szerzett keresztyén élet lámpásai. Remélem, tudom listám értéke megnyilvánul a református egyház számára.

Levelem nem céltalan iromány. Tervem, de nem csak magamé, a senior IKE összekovácsolása. Kapcsolatot teremteni azok közt, kik egykor valami módon kötődtek az IKE-hez. Sok értékes emberről van szó. Hiszem, ha mást nem is de tanácsot tudunk adni annak a nemzedéknek, mely most járja, részben azt az iskolát, melyet mi tán már el is felejtettünk. A modern társadalom technikai lehetőségeit lehetne használni. Így a fizikai együttlét nem kizárólagos feltétele a társalgásnak. Egy gyors és könnyen használható eszköz az Internet, ezen belől az e-mail. Levelem eljuttatásának is ezt a módját választottam. Terveim szerint egy honlap is belefér a képbe, fórumos résszel, melyen egyszerűbb a „vita”.

Levelemhez mellékelem a listám. Kéréseim:

1. A hiányos elérhetőségek (e-mail címek) pótolásában segíteni.

2. A lista bővítése. Amennyiben bárkinek tudomása van olyan személyről, akiről úgy gondolja, hogy a listán a helye, akkor juttassa el hozzám adatai.

3. Jó néven veszem a segítséget a senior IKE ügyében.

„A mi munkánk léleknek és erőnek megmutatásában áll, a jövendő nem azé, aki akarja, s nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené” (Ifjú Erdély)

Üdvözlettel,

Jakab István – jakab@bodpeter.ro

egykori IKE titkár

ma a marosvásárhelyi Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ menedzsere,

egy kislány apja

Mesél a Magyar Kolozsvár

Az Erdélyi Magyar Ifjak kolozsvári szervezete előadássorozatot indít Mesél a Magyar Kolozsvár címmel.

A rendezvénysorozat alapvető célkitűzése Kolozsvár arculatváltoz/tat/ásának a nyomon követése különböző szempontok alapján. Neves Kolozsvár-kutatók és monográfusok járulak majd hozzá előadásaikkal ahhoz, hogy minél teljesebb képet kaphassanak az érdeklődők az egykori magyar-szász város történelmének alakulásáról.

Az első előadást Asztalos Lajos író, Kolozsvár, Helynév- és településtörténeti adattár című könyv szerzője, a Kőbe írt Kolozsvár című könyv társszerzője tartja május 4-én a Protestáns Teológia Bethlen termében 19 órától. Téma: A régi Kolozsvár: az utcahálózatok és utcanevek történetének alakulása.

A szervezők szeretettel várnak minden érdeklődőt.

Általános jövedelmi adója 2%-a

Kedves Testvérünk!

Az adótörvény (Codul fiscal) értelmében minden román állampolgár általános jövedelmi adójának (impozit pe venit global) 2%-át felajánlhatja nonprofit szervezeteknek: alapítványoknak, egyesületeknek, szervezeteknek.

A törvény jelenleg azonban nem teszi lehetővé azt, hogy az állampolgárok az adó 2%-át egyházaknak ajánlják fel. Szeretettel kérjük Egyházkerületünk adófizető híveit, hogy szeretetszolgálati (diakóniai), missziói és oktatási tevékenységeink támogatása céljából ez évi adónyilatkozatában (Declaraţie de venit global), amelyet 2006. május 15-ig adhat le a pénzügyi hivataloknál (Administraţia Finanţelor Publice), az Egyházkerületünk védnöksége alatt működő DIAKÓNIA ALAPÍTVÁNY alábbi adatait tüntesse fel (a hátlapon megadott szabály szerint).

FUNDAŢIA CREŞTINĂ DIAKONIA

Cod fiscal: 13817694

Cod bancar IBAN: RO 30BRDE 130SV082 04631300

Banca Română de Dezvoltare Cluj

Felajánlását előre is köszönjük!

Az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa nevében

dr. Pap Géza - püspök

Tonk István - ügyvezető főgondnok

Miért éljünk ezen jogunkkal?

Adójának 2%-át nem az állam feneketlen zsákja nyeli el, enyhítheti vele református egyházunk gondjait, hiszen most Önön múlik, hogy a közpénz - bár kicsiny, de mégis meghatározott része - a központi államkassza helyett egyházunkhoz jusson.

Mit kell tennie?

1. Töltse ki az adóbevallási nyilatkozat (Declaraţie de venit global) H pont, 2-es alpontját Egyházkerületünk DIAKÓNIAI ALAPÍTVÁNYa túloldalon megadott adataival az alábbiak szerint, valamint az A pontot a saját adataival.

2. A DIAKÓNIAI ALAPÍTVÁNY javára átutalt összeget nem kell megnevezni (a pénzügyi hatóság kiszámolja), tehát az 2%-os összeget tartalmazó kocka üresen marad.

3. Május 15-ig juttassa el személyesen vagy postán a kitöltött adóbevallási nyilatkozatot a helyi pénzügyi hatósághoz.

4. Ha Ön egy munkáltatónál alkalmazottként dolgozik, akkor Önnek nem küldik haza az adóbevallási nyilatkozatot, azt Ön a helyi pénzügyi hatóságtól kell kérje, kitöltse és leadja.

Írjon levelet Olli Rehn bővítési biztosnak!

Felhívás

Az Ön véleménye számít Európában

Az Európai Unió bővítési biztosa nemrég úgy értékelte, hogy az erdélyi magyarság helyzete összességében kielégítő. Mi tudjuk azt, hogy ez nincs így. Mindennapi életünkben tapasztaljuk annak a sok éve tartó hátrányos megkülönböztetésnek a hatásait, amelynek mind a mai napig szenvedői vagyunk.

Románia csatlakozásának küszöbén tudatosítanunk kell az európai döntéshozókkal, hogy a romániai magyarság gondjai megoldásra várnak és erre jó keretet nyújthat az integráció folyamata.Teljes értékű államalkotó nemzeti közösségként kívánunk az Unióhoz csatlakozni és meg kívánjuk őrizni identitásunkat. Ehhez, jogaink tiszteletben tartásán túl, olyan önálló intézményrendszerre is szükségünk van, amely, az európai haladó gyakorlathoz igazodva biztosítja megmaradásunkat, fejlődésünket.

Tekintettel arra, hogy az Európai Bizottság 2006. április havának végére zárja le a Romániáról szóló országjelentést, kezdeményezzük a romániai magyarságot érintő problémák bemutatását, tudatosítását.

Ezért egy átfogó levél és e-mail kampány beindítását indítványozzuk. Ennek során mindenkinek javasoljuk, hogy a saját maga által sérelmesnek tartott esetet vagy jelenséget mutassa be azoknak, akik az országjelentést készítik.

A legnagyobb értéke az Ön saját véleményének van.

Csatlakozzon! Írja meg saját véleményét!

A levelet magyar nyelven is meg lehet fogalmazni, mivel anyanyelvünk az Európai Unió hivatalos nyelve. A kezdeményezők egy típuslevelet is szerkesztettek, amely tartalmazza legégetőbb megoldatlan gondjainkat.

Ha úgy érzi, hogy a kezdeményezők által készített felsorolás átfogóan bemutatja problémáinkat, írja alá az általunk készített típuslevelet és postázza vagy küldje el elektronikus formában az alábbi címekre. A kezdeményezők minél több támogató csatlakozását remélik, ezért javasoljuk: hívja fel mások figyelmét is, hogy levelének hatása lehet sorsunk alakulására. Mindenkit arra buzdítunk, hogy saját véleményét írja meg, de annak is értéke van, ha “csak” az aláírt típuslevelet küldi el. Azok csatlakozását is szívesen fogadjuk, akik nem élnek Erdélyben, de közösséget vállalnak küzdelmünkkel.

Ha fontosnak tartja helyzetünk európai bemutatását, írjon egy levelet az Európai Bizottság bővítési biztosának, Olli Rehnnek.

Néma gyereknek anyja sem érti a szavát!

Az Ön véleménye számít Európában!

A kampányt támogatják:

Bolyai Kezdeményező Bizottság Dr. Hantz Péter, alelnök

Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület Nagy Tibor, elnök

Erdélyi Magyar Ifjak Soós Sándor, elnök

Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Tőkés László, elnök

Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) Hámos László, elnök

Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége Somogyi Attila, elnök

Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége Dr. Bodó Barna, elnök

Magyar Ifjúsági Tanács Sándor Krisztina, elnök

Magyar Polgári Szövetség Szilágyi Zsolt, Választmány elnök

Mikecs László Csángó Baráti Társaság Holló Barna, ügyvivő

Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet Szabó László, elnök

Országos Magyar Diákszövetség Pósa Tibor, elnök

Politea Társaság Szász Alpár Zoltán, alelnök

Romániai Magyar Cserkészszövetség Gaál Sándor, elnök

Sepsireform Egyesület Gazda Zoltán, elnök

Székely Nemzeti Tanács Dr. Csapó I. József, elnök

Reform Alapítvány Bencze Tibor, alelnök

Sógor Csaba RMDSZ szenátor

Toró T. Tibor RMDSZ képviselő

A lista nyitott, további támogatók csatlakozását várjuk

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

Olli REHN, Bővítési Biztosnak és olli.rehn@cec.eu.int

Michael LEIGH, Bővítési Igazgatónak michael.leigh@cec.eu.int

Rue de la Loi 200

1049 Brüsszel, Belgium

Tisztelt Biztos Úr,

Tisztelt Igazgató Úr,

Értesüléseink szerint Ön úgy értékeli, hogy Romániában a magyarság helyzete minden szempontból teljesen kielégítő. Mi, akik Romániában élünk, dolgozunk és adót fizetünk, tudjuk hogy ez nem igaz. Jelezzük, hogy mely témákat tartjuk megoldatlannak, diszkriminatívnak, elfogadhatatlannak:

- az egyházi és közösségi ingatlanok teljes visszaszolgáltatásának hiánya,

- a kulturális (személyelvű) autonómia hiánya,

- a Székelyföld területi autonómiájának hiánya,

- a közoktatás megoldatlan kérdései: anyanyelvi szintű román nyelvvizsgák,

Románia történelmének és földrajzának román nyelven való oktatása,

- a csángó-magyarok anyanyelvhasználatának megakadályozása,

- a magyar nyelvű egyetemi oktatás hátrányos helyzete,

- az állami magyar egyetem hiánya,

- a magyar nyelvű oktatási intézmények hátrányos megkülönböztetése, a felekezeti oktatás diszkriminálása,

- a kisebbségi egyházak diszkriminációja,

- a fejlesztési régiók kialakításánál semmibe veszik a történelmi régiók határait,

- a magyarlakta vidékek tényleges kétnyelvűségének hiánya,

- a magyarok által is lakott régiók hátrányos költségvetési helyzete.

Tisztelettel kérjük, hogy a fennebb felsorolt problémák megoldását tartsa szem előtt és hangsúlyozza Románia Európa Uniós integrációja során.

Üdvözlettel,

Név:

Aláírás:

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

The Honorable Olli REHN olli.rehn@cec.eu.int

Commissioner for Enlargement

and

The Honorable Michael LEIGH michael.leigh@cec.eu.int

Director General for Enlargement

European Commission

Rue de la Loi 200

1049 Bruxelles

Belgium

Dear Commissioner Rehn,

Dear Director Leigh,

According to recent reports, it is your belief that the situation of Hungarians living in Romania is completely satisfactory, that the human and minority rights abuses facing the Hungarian community are basically resolved. We Hungarians, who actually live, work and pay taxes in Romania, know that this belief is inaccurate and misguided. The following are major deficiencies we find discriminatory and unacceptable:

-- Failure to return illegally confiscated church and community properties

-- Absence of cultural autonomy

-- Refusal to address the Hungarian Székelyland's aspirations for territorial autonomy

-- Limitations on the possibility to study in the Hungarian language in the public school system; prohibition on teaching Geography and Romanian History in the native tongue; denial of minority-language entrance examinations

-- Obstructing native language rights for the Csángó Hungarians

-- Inadequate possibilities to pursue studies in the Hungarian language at the university level

-- Refusal to restore the publicly-funded Hungarian university

-- Discrimination against institutions providing Hungarian-language instruction and against denominational schools

-- Discrimination against minority churches

-- Arbitrary re-districting into development regions to ignore natural evolution of regions throughout history

-- Failure to implement in practice bilingualism in Hungarian-inhabited communities

-- Inadequate funding for regions inhabited by Hungarians

We respectfully request that you highlight the importance of resolving these longstanding deficiencies as Romania prepares for accession to the European Union.

Very truly yours,

Name: Signature:

Pályázati kiírások a Szülőföld Alapnál

www.szulofold.hu/palyazat.html

A Szülõföld Alap Oktatási, Kulturális, Szociális, Egyházügyi és Média Kollégium pályázatai:

1. számú pályázat: romániai pályázók számára

A pályázat célja:

1.1. Szórványvidéken működő, befejezés előtt álló 12 éves magyar nyelvű képzést és kollégiumi elhelyezést nyújtó közoktatási intézmény beruházási, fejlesztési támogatása.

1.2. Magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézmények működési feltételeit javító, beruházás jellegű támogatás.

1.3. Magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézmények és háttérintézmények működési és eszközfejlesztési támogatása.

1.4. Irodalmi és kulturális intézmények támogatása, a kisebbségi kultúra és társadalmi viszonyok megjelenítése.

1.5. A magyar nyelvű média működési támogatása.

1.6. Dokumentum- és rövidfilmek készítésének résztámogatása.

A projekt megvalósulásának helye: Románia területe

A támogatásra rendelkezésre álló forrás mértéke célonként:

1.1 - 58 millió (HUF)

1.2 - 37 millió HUF

1.3 - 33 millió HUF

1.4 – 45,5 millió HUF

1.5 - 58 millió HUF

1.6 – 25 millió HUF

8. számú pályázati felhívása: a kárpát-medencei együttműködés támogatására

A pályázat célja:

8.1. Alaptevékenységként határon túli magyar diákok kollégiumi elhelyezésével és képzésével foglalkozó magyarországi szakkollégium programjainak támogatása.

8.2. Két- illetve többoldalú tudományos kutatási, ifjúsági, kulturális, szociális programok támogatása.

A projekt megvalósulásának helye: Ausztria, Horvátország, Magyarország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Szerbia és Montenegró, Ukrajna

A pályázók köre: a felsorolt országokban jogi személyiséggel rendelkező szervezetek, intézmények (A pályázatot a programvezető szervezet/intézmény adja be, a további résztvevők együttműködő partnerkért jelennek meg. A program lebonyolításáért, az elszámolásért a programvezető szervezet/intézmény a felelős. A 8.2. pályázati felhívásban magyarországi partner csak a többoldalú programokban vehet részt.).

A pályázat céljára rendelkezésre álló összeg:

8.1. – 30 millió HUF

8.2 – 30 millió HUF

Könyvespolc

Kacsó István – Lélektől-lélekig – Igehirdetések Amerikában

„Elolvasva a mély hitből fakadó, lelki tusák győzelmeinek öröméből táplálkozó prédikációkat – hozzáadva a lelkipásztor hangban és gesztusokban megnyilvánuló lelkes szónoki adottságait – érthetővé válik az a tény, hogy tartalmas prédikálása által gyarapodott a gyülekezet számban és lélekben.” – Veres Kovács Attila lp.

Ára: 3,00 Lej.

Fónagy Miklósné – Üvegfalak mögött… (papnék könyve)

„Már harminc éve annak, hogy Isten akaratából, az Ő színe előtt kimondhattam a házastársi elkötelező ígéretet: „Mert ahová te mégy, oda megyek, ahol te megszálllsz, ott szállok meg, néped az én népem, és Istened az én Istenem. …ahol te meghalsz, ott halok meg… úgy tegyen velem az úr akármit, hogy csak a halál választ el tőled” (Ruth 1:16-17)

Számomra nem idegen, de mégis ismeretlen világba csöppentem bele …

1942 óta nem jelent meg papnéknak szóló könyv. Azóta felnőtt két nemzedék, változott az Egyház helyzete, de az alapvető gyülekezeti problémák a XXI. század közeledtén is azonosak. Úgy éreztem, ha tapasztalataimat átadom, segíthetek fiatalabb hittestvéreimnek.” – Fónagy Miklósné

Ára: 16,00 Lej.

Magyar Református Korálkönyv

A Korálkönyv ára: 20 Lej.

Magyar Református Énekkeskönyv

Az Énekeskönyv ára:

- nagy formátumban: 19 Lej,

- kis formátumban: 10 Lej.

Veres Miklós iratterjesztő

Tel. 0264-592453, 114 mellék

e-mail: iratterjesztes@reformatus.ro

veresmiklos@reformatus.ro

Tallózó

Csopak: az igent mondó település

Ambrus Tibor polgármester és Steinhausz György kulturális tanácsos a csopaki tiszteletbeli polgárságról

– Az önök településén már-már hagyománya van a határon túli magyarokkal való kapcsolatok építésének. Vegyük számba, hogyan is kezdődött.

– Valóban, Csopak a határon túli magyarokkal régóta szoros kapcsolatot ápol. 1989. december 21-én a romániai véres forradalom napjaiban ökumenikus imademonstrációt szerveztek a helyi MDF kezdeményezésére, melyben a katolikus-református egyházon kívül részt vett az önkormányzat és az Általános Iskola tantestülete és diákjai is.

A Szent István király tiszteletére 1985-ben épült templom udvarán (ahol egyébként erdélyi stílusban épült harangláb áll) összegyűlt tömeg előtt, majd utána a református templomban elhangzott beszédek szellemében, a valódi közakaratnak megfelelően, az erdélyi Szovátát választották testvértelepüléssé. A kezdeményezést tett követte, és 1990 januárjában egy élelmiszerrel, ruhákkal, könyvekkel megrakott teherautóval a csopakiak elindultak a testvérré választott Szovátára. Ősszel már egy autóbusznyi csopaki gyűlt össze, hogy megismerkedjenek a szovátaiakkal. Az ökumenikus kirándulás részvevőit katolikus és református családok fogadták be. Ez a kapcsolat azóta is élő a családok között. Nemcsak egyházközségi-gyülekezeti, de iskolai, önkormányzati szinten is mind erősebb lett a kapcsolat. 1996. december 6-án ünnepélyes testvértelepülési egyezményt írtunk alá. A jugoszláviai háború idején az elmenekült Kórógy lakossága is élvezhette a csopakiak vendégszeretetét.

– Hány határon túli tiszteletbeli polgára van jelenleg Csopaknak és mely országokból?

– Ma már 634 név szerepel a Csopak Tiszteletbeli Polgára dossziéban a következő országokból: Romániából és Szerbia-Montenegróból 500 fő, a többi Szlovákia, Ukrajna, Németország, Svájc, Norvégia, Svédország, Finnország, Franciaország, Csehország, Portugália, USA, Kanada, Argentína, Brazília és Ausztrália állampolgára.

– Az elszakított területek mely településeiről jött a legtöbb igénylés?

– Erdélyből: Brassó, Gyergyószentmiklós, Farkaslaka, Kolozsvár, Kézdivásárhely, Kovászna, Marosvásárhely, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely és Szováta szerepel az „élbolyban”. Délvidékről: Ada, Bácsföldvár, Topolya, Horgos, Kishegyes, Magyarkanizsa, Szabadka, Szenttamás, Zenta, Temerin. Felvidékről pedig Érsekújvár és Szepsi.

– Hogyan indult ez a nemes kezdeményezés?

– A 2004. decemberi népszavazás kimenetele is jól mutatta a csopakiak álláspontját a nemzeti kérdésekben. Az országos eredményekkel ellentétben itt közel 70 százalékos részvétel mellett, majd ugyanennyi százalék volt az igenek aránya. Így a képviselőtestület természetes egyöntetűséggel szavazta meg Ambrus Tibor polgármester javaslatát, amely lehetőséget kínál valamennyi, az ország határain kívül élő magyar részére a Csopak Tiszteletbeli Polgára cím megszerzésére.

A döntés aztán felkerült a www.csopak.hu honlapra és megjelent számos ország magyar lapjában is. A felhívásra már az első hetekben több mint százan jelentkeztek, és a 2005. augusztus 20-i ünnepi rendezvényen közel ötvenen vették át személyesen is az oklevelet.

– Több ismert közéleti személyiség is kérelmezte az okmányt…

– Többek között Csopak Tiszteletbeli Polgára: vitéz Habsburg József Árpád, a Vitézi Rend Főkapitánya, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház nyugalmazott örökös tagja: Debreczeni Gabriella, valamint a szovátai református gyülekezet lelkész házaspárja: Baczoni Sándor és neje.

– Székelyudvarhelyen – anyaországi mintára – év elejétől igényelni lehet a Tiszteletbeli Székely címet. Erről miként vélekedik?

Úgy gondolom, egy tiszteletbeli cím megtiszteltetés annak, aki elfogadja, és annak, akitől elfogadják! Egy kicsit közelebb kerülünk egymáshoz. Nekem könnyű volt igényelni, hiszen távoli rokonaim révén másfél éves korom óta nincs olyan év, amikor ne látogatnék „haza”.

Ha sikerül a divathullámot megakadályozni, és valóban csak a szívükben legalább kicsit is székelyek igénylik, akkor van igazán értelme és jelentősége, hiszen itt sem a mennyiség a fontos!

Fábián Tibor

Erdélyi Napló - 2006-04-24

Egyházból mentem egyházba (4. rész)

Dr. Hermán M. János református lelkipásztor a mezőségi Holt-tengerről és a lelkészi sorsvállalásról, itthon és külhonban

– Hogyan került Budapestre és a menekültügy élére?

– Hálaadásból vállaltam ezt a szolgálatot. Korábban is, még a fordulat előtt, folytattunk szervezett segélyszolgálatot. Az akkori vezető lelkész éppen távozott, és akkor meghívtak erre a budapesti menekültügyi szolgálatra 92–93-ban. Szörnyű volt látni, mit hozott magával a délszláv háború. Főként ennek a következményeit próbáltuk enyhíteni Magyarországról. A nyugati magyarság különösen sokat segített, annak nem szabad feledésbe merülnie. El sem tudom mondani, amikor gyermekeimmel autóval elmentünk a háború sújtotta vidékekre, milyen sok szenvedést, pusztítást láttunk. Igyekszem felejteni. Ma sem értem, hogy miért kellett ezt a sok szörnyűséget átélnie a délvidéki magyarságnak, az albánoknak, bosnyákoknak. Szenvedtek a szerbek és a horvátok is, merjük kimondani, hogy a szomszédságunkban vallásháború és népirtás zajlott. És tart a cirkusz, a huzavona, ami most a háborús bűnösök felkutatásával történik. Még mindig nem mondják meg az igazat. Több őszinteségre lenne szükség a volt kelet-európai államokban is a múltra nézve. Fájdalmas, hogy országos szinten még nem viselkednek felnőttek módjára. Ki tudná pontosan megmondani, hogy Romániából hány ember menekült el a fordulat előtt, a bányászjárások idején, ebből hányan vannak a politikai menekültek, a gazdasági menekültek, a gyógyulást kereső menekültek…

Menekültügyi lelkészi munkámban az elsősegélynyújtás után azon fáradoztam, hogy akiben megvolt a hajlandóság, azt visszasegítsük a szülőföldjére, és ha lehetett, számukra megélhetést kerestünk. A lelkészekkel való együttműködés nélkül ez nem sikerülhetett volna.

Egyiptomi sors, visszavonulás, visszatérés

– Mikor látogatott ismét haza, Erdélybe?

– Nem vártam meg a 89-es fordulatot. Abban a pillanatban, ahogy holland útlevelet kaptam, 1987-ben hazamerészkedtünk. A feleségem derék asszony, a gyerekekkel együtt már korábban is hazalátogatott. Sokat nem tehettünk, de gyógyszeres segítséget nyújtottunk sok embernek. Hogy az akkor mit jelentett, csak az illetékesek tudnák elmondani. Csomagküldéssel és híradással is próbáltunk szolgálni, jelezni, hogy a szeretteinket nem felejtettük el. Persze mindig nyomon követtek, megfigyeltek, akikkel beszélgettünk, azokat vallatták. Aztán 89 tavaszán már tudtam, hogy valami változásnak kell bekövetkeznie. Akkor már szinte vibrált a levegőben, hogy valami történni fog. Ekkor televíziót is vásároltunk, de nem hittem volna, hogy az úgynevezett forradalmat a bukaresti televízió fogja közvetíteni, háttérbe szorítva Temesvárt és az igazságot. Még csak 15 év telt el, a magyarországi 56-os forradalom után jó 33 évet kellett várni, amíg hamisítatlanul lehetett beszélni a tényekről…

– A rendszerváltás óta egyre több időt tölt idehaza…

– Családi terveket szőttünk, saját nyomainkon tértünk vissza ebbe a felfordított országba. Nagysármáson házat akartunk építeni, de aztán megelégedtünk egy szerény házvásárral. Közben sorra érettségizett mind a hat gyerekünk. Ketten ide jártak teológiára: Rebike Kolozsvárra, Dani pedig Nagyszebenbe. Zsuzsánk Budapesten tanult, József meg a kincses városba házasodott. Jánoska is végzett egy évet Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetem filozófia szakára iratkozott be, de nem tudtuk elismertetni a hollandiai érettségi diplomáját, az oktatást ellenőrző gépezet mindent kitalált, a végén aztán csak kibökték, hogy miért is akar ő tulajdonképpen Romániában studírozni? Ritikéék most döntöttek úgy, hogy Kalotaszentkirályon vásárolnak házat.

Utólag úgy látjuk Hannie-val, hogy agyondolgoztuk magunkat, két végről égettük a gyertyát. Éjjel-nappal szorgoskodtunk azon a családommal, hogy a számunkra elérhető segélyszolgálatokon keresztül az egyházaink intézményeit építsük. A kilencvenes évek közepéig több-kevesebb sikerrel az édesapám nyugdíjba való vonulását szerettem volna fedezni, ami nehéz volt, mert a fiak hogyan tudnák könnyűszerrel meggyőzni az atyákat arról, hogy nem ők az utolsó transzszilván kálvinista harcosok a Kárpát-medencében… De azért jól mondta, hogy ha valódi változás lesz, akkor az élet ne csússzon ki a kezünkből, tehát nem szabad elgyáváskodni a jogunkat és jussunkat.

Végső soron a hazai jelenlétre minket az Isten kötelez, néki számadással tartozunk. Egyiptomi sorsunk, visszavonulásunk, visszatérésünk, búvópatak létünk: előtte nyitott könyv. Isten a tanúm, hogy megalkuvást nem ismerek, inkább a homályt vagy a halált. Várom a Secu levéltárainak a megnyitását, amit eddig előadtak, az csak valamivel több, mint saláta. SOHA, soha nem jelentettem fel senkit, minket viszont százával kürüppöltek a besúgók, szép számmal lelkészek és teológiai tanárok is… Írásban igazolhatom a reánk állítottak és a magánszorgalmú kutyák buzgóságát. Üvöltő vihar rázza meg Románia egyházi fórumainak az asztalát, mert lemondtak egyházfegyelmi kötelességükről, hamis írásmagyarázattal nyugtatták a nyájat, a kiszolgálók névsorának a kikérését elmulasztották! Vannak kivételek, mint a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület, de gyanítom, hogy a romániai felekezetek összessége inkább hajlik a szőnyeg alá való seprésre, mert olyan nagy mértékű volt az összefonódás a politikai rendőrséggel. Szerintem a régebbi besúgók egy része ma is aktív, az erőszakkal beszervezettek pedig rossz lelkiismerettel élnek, mert nem tisztázhatják magukat, mint például Dél-Afrikában az igazság-bizottságok előtt. Miközben a Pál apostol megtéréséről prédikálunk, nem merünk kijelölni egy egyenes utcát, ahol a saulusi lelkeket Anániás lelkileg gondozhassa. A Dante-féle minimumról is érdemes lenne országos vitát folytatni az infernó jelenete alapján, ahol a gonoszok viszontlátják a tetteiket, de a pokol haszna az, hogy a szenvedést is kell látniuk, amit másoknak okoztak. Kérdezem: megvárják a hazai egyházak, mert az a kényelmesebb, amíg lép a román kormány, és akkor az általa megszabott időben, időzítetten boríthatja az egyháziak dézsáját? Addig ne csodálkozzunk, hogy számos egyházi alkalmazott könnyűszerrel zsarolható, állami vagy egyházi szavazásokkor füttyszóra ide-oda táncoltatható, mert leleplezhető, mert kicsinyhitű és mert nincs bátorsága a bocsánatban való lehorgonyozásra, az áldozatainak a megkövetésére. Egyházi életünk legrázósabb kérdése az átvilágítás. Szinte teljes hallgatás övezi a múlttal való szembenézést. Ha elkezdődik, még mindig nem jelenti az automatikus megtisztulást, de legalább meg lehet különböztetni a konkolyt a búzától.

Nékem a szolidaritás szemszögéből kell kérdeznem. Ha magammal szemben meg tudtam volna hunyászkodni, lehet, hogy végig itt tudtam volna maradni a szabadtéri börtönben. Menekülésünk egy lelki vesszőfutás volt. Üldözőinknek volt ideje bemérni, hogy öt év alatt miért is tértünk mi vissza négyszer Romániába, amit végül is nem bocsátottak meg. Rájöttek, hogy megakadályozhatják a nép sorsában való napi részvételünket. Az akkori helyzet méricskélése helyett jobb, ha a kegyelmi ajándékok különbözősége nyomán keresem a választ. Elmenetelünket egy stratégiának tekintettem, lehetőségnek a tanúságtételre, a mások helyett való kiáltásra, az aknaszedésre. Próbáltam teológiai szemmel nézni a történelmet, a saját sorsomon keresztül is, jövőbenéző hittel. Mindig vártam, hogy miképpen lehet ebből a mérgezett romániai tömegből, a rettenetes komcsi-náci állapotból olyan közösségekké újulni, ahol ember embernek nem másodrendű farkasa, hanem felebarátja. Éber szemmel figyelem a fordulat óta a társadalmi folyamatokat, a becsületesek kínlódását, az erdélyiek tömeges kivándorlását, a gazemberek metamorfózisát, az újgazdagok részrehajló beleszólását az országos ügyekbe, az Európai Unió kesztyűs manőverezéseit, a jogaink kijátszását, a fájdalmaink sorozatos ellopását és bagatellizálását. Abszurd időket élünk, az esélyegyenlőség elméletének a nyomában loholunk. Rengeteg benyomásom van arról, hogy országonként mik az alkotmányos követelmények, hogyan működnek az autonómia-megoldások, milyen más gondok vannak a saját bánatainkon és örömeinken kívül.

Olykor alkalmas időben megszólalhatok, amit az Egyház tanításának a szellemében teszek. Egyházvédő szolgálatomra eskü kötelez, fogadalmamban semmilyen földi határ és szabályzat nem korlátozhat. Egyre nyilvánvalóbb, hogy túl kevesen jöttünk haza az ötven év alatt több mint 678 kitelepedett vagy disszidált, katolikus, református, unitárius, evangélikus erdélyi lelkész közül.

– A Holt-tengerről, a Mezőségről szokott álmodni?

– Igen, Hollandiában. Mindig egyfajta téli látomás támad bennem. Amikor karácsony táján mindent belep a hó, akkor a leggyönyörűbb a Mezőség. Amikor csend és fehér igazság honol mindenütt. Amikor az emberek arcán tiszta az alázat, hiszen újra megélhetik az esztendő értelmét: megszületett Megváltója a bűnös világnak. Ilyenkor úgy közelítenek egymáshoz, hogy a lelkük is találkozik. Tapinthatóan szabadulnak meg attól az eszükben fészkelő félelemtől, hogy a szent ünnepek táján büntetés érheti őket származásuk, maradék voltuk, adóhátralékuk miatt. Úrvacsoráznak, kalácsukat kosarakban kínálják, muskátlikon át fürkészik a posztóruhás, bekecses árnyékokat. Mezőkeszüt álmodom, közéjük szállok kántálni… Annak idején mi is beinvitáltuk a bethlehemeseket…

(vége)

Hermán M. János nem Oszlopos Simeon-féle helyben ülő ember. Kolozsváron született 1948. szeptember 7-én. Alapfokú iskoláit Sármáson végezte, Besztercén érettségizett. 1966–73 között a kolozsvári Protestáns Teológia, a nagyszebeni szász evangélikus és a bukaresti ortodox teológia hallgatója. Erdélyben kezdte lelkészi szolgálatát Somkerék, Keszi, Újős református gyülekezeteiben, majd hollandiai feleségével és gyermekeivel Hollandiába menekült. Amszterdamban kezdte és Leidenben fejezte be tanulmányait. 1984-ben holland diplomát kapott, majd két fríz gyülekezetet pásztorolt. Holland származású felesége Hannie (magyarul: Johanna), hat gyermekük van. Mindannyian anyanyelvi szinten beszélnek magyarul. 1992–93 között Budapesten menekültügyi szolgálatot végez az Alagi téren, ugyanekkor doktorál a budapesti teológián. 1994-től a belgiumi magyarok között szolgál. Jelenleg hollandiai otthona és Nagyvárad között ingázik, ahol előbb a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület előadó-tanácsosa, majd az Egyházkerületi Dokumentációs Központ létrehozója, vezetője.

Fábián Tibor

Erdélyi Napló - 2006-04-24

Házi gondozószolgálatot avattak (Kovászna)

A polgári tűzoltóság épületében az elmúlt hét végén ünnepélyes szalagvágással nyitották meg a Diakónia Keresztény Alapítvány (DKA) otthoni gondozószolgálatának kovásznai állomását. Helyi és megyei önkormányzati képviselők, családorvosok és más egészségügyi dolgozók, a történelmi egyházak lelkészei, meghívottak voltak jelen az eseményen.

A szalagvágás után a megnyitó a Héphaisztosz Szálló előadótermében folytatódott. Zsuffa Levente polgármester rövid köszöntőjében hangsúlyozta: az otthoni gondozószolgálat elindítása Kovásznán egy olyan kezdeményezés, mely az európai gyakorlathoz közelít, és úgy érzi, zökkenőmentes működéséhez a továbbiakban is az önkormányzat, az alapítvány és a családorvosok együttműködésére lesz szükség. Bukovinszky Csáki Tünde református lelkipásztor áhítatában elmondta: „Ha szétnézünk saját portánkon, akkor talán nincs ház, nincs család ebben a városban, ahol ne lenne szükség szeretetszolgálatra, diakóniára, gondoskodásra, mely lehet testi gondoskodás is”. Dr. Deme Judit, a megyei egészségügy igazgatója és Ördög Gyárfás Lajos megyei tanácstag támogatásról biztosították az illetékeseket. A továbbiakban Dragomir Imola tanárnő, a szolgálat elindítását kezdeményező csoport nevében szólt az egybegyűltekhez, majd Tóth Anna lelkipásztor, az otthoni gondozószolgálat programvezetője ismertette a 60 év fölötti, gondozásra szoruló embereknek szánt szolgálat működését.

Befejezésül Zsuffa Levente polgármester és Makkai Péter református lelkipásztor, a DKA sepsiszentgyörgyi fiókjának vezetője aláírta a szolgálat működtetésére vonatkozó szerződést, amelyhez tanácsi felhatalmazásra volt szükség.

A szolgálat beindításáról szóló, illetve az alapítvány és az önkormányzat közötti együttműködést rögzítő tanácsi határozatot az önkormányzat magyar képviselői és Dorel Lungu demokrata párti tanácstag megszavazta, a többi román tanácstag nem. Dumitru Furtună és társai nem tudtak meggyőző érvet felhozni negatív szavazatukra, azonban hozzászólásaikból kiderült, attól tartanak, hogy a református egyház által működtetett szolgáltatásokból az ortodoxok nem részesülnek, holott közpénz is forog a dologban.

Ezzel kapcsolatosan Makkai Péter kérdésünkre elmondta: szó sincs diszkriminációról. Soha nem nézték, milyen vallásúak a gondozásra szorulók. „Például Bölönpatakon román ajkú romák laknak. Oda a családorvos nem jár ki, viszont a mi asszisztenseink, munkatársaink hetente ott vannak, és válaszolnak az ottani szükségekre, vagy legalábbis megpróbálnak segíteni az ott élő rászorulókon” — mondta Makkai tiszteletes.

Bodor János

Háromszék - 2006-04-25

A néptánc ünnepe Erdőcsinádon

Tizenharmadik alkalommal szervezték meg az erdőcsinádi néptánctalálkozót szombaton. A szám szerencsésnek bizonyult, pompás tavaszi napfényben vonulhattak fel a népviseletbe öltözött fiatalok. Szabó Éva és Szabó György Pál szép kezdeményezése beérett, a hagyományőrzők valóságos mozgalmává terebélyesedett a Gyöngykoszorú- találkozó. A festői környezet évről évre mind több látogatót csábít Erdőcsinádra. A találkozóknak is kialakult a forgatókönyve: népviseleti parádés felvonulás (idén is eljött sárpataki huszárjaival Miholcsa József), ökumenikus áhítat, lelkészek szólása, majd a színpad bejárása és a csoportok szereplése a művelődési házban. Hűséggel eljár oda Horváth Arany közíró, és nem marad távol az EMKE megyei elnöke, Ábrám Zoltán sem. Számos közéleti személyiség is szívesen keresi fel az erdők karéjába bújt kies falut.

Nem csoda hát, ha oly számosan léptek fel: a házigazdák kicsinyei után a marosvásárhelyi Búzavirág, majd a Napsugár, aztán a magyarországi vendégek, akik már pénteken bemutatkoztak a megyeszékhelyen: az Őri Banda, Marcali, Sopron (Pendelyes), Lőrinc táncosai, zenészei, őket pedig a mezősámsondiak citerásai, a koronkai Gyöngyvirág, a göcsi Borzás követték, majd a vajdaszentiványi, marossárpataki, üvegcsűri, mezőmadarasi, csitt-szentiváni, marosludasi (Hajdina), magyarói, szentháromsági (Tüzes), mezőpaniti és szászrégeni csoportok. Az ifjúsági házban népművészeti és a Csanádi Alkotótábor műveinek kiállítása várta a látogatókat, a fotókból Ilyenek voltunk címmel állt össze egy immár nosztalgiázásra is alkalmat kínáló összeállítás, a közösségi ház fogadótermében pedig Dalol a honvágy cím alatt Wass Albert-emlékkiállítás fogadta a betérőt – az író életét és munkásságát példázó dokumentumok, kéziratok, lapkivágá-sok, fényképek mellett elsősorban a művek sorjáztak. Egy gazdag életmű nagy sikerű darabjai.

Lukácsy Szilamér református tiszteletes és felesége ügyszeretetének és a közösségi összefogásnak köszönhető az erdőcsinádi csoda: közösségépítés, faluszépítés, templomjavítás, turisták odavonzása. Csaknem minden, ami egy ilyen falut kiemelhet a szürke hétköznapok végtelen sorából (és sarából). Az sem különös ma már, hogy olyan szakemberek vállalják fel a szervezés ügyét- baját, mint Füzesi Albert, a konferáló szerepet kiváló humorral betöltő Fazakas János, vagy az itt új otthonra találó Molnár Dénes grafikus és restaurátor.

Szép élményekkel távoztak Csinádról a látogatók. A falu természetesen jövőre is visszavárja őket.

Bölöni Domokos

Népújság - 2006-04-25

Erdőcsinád – Gyöngykoszorú-találkozó lovas felvonulással

[ 2006-04-25 - 07:30:04 ]

Szombaton reggel már a falu elején piros-fehér-zöld lobogó fogadta az érkezőket, jelezvén, hogy ünnep van Erdőcsinádon. Az utcán ünneplőbe öltözött idősekkel lehetett találkozni, a fiatalok népviseletben siettek a kultúrház elé. Négy férfi lóháton járta a települést, énekszó hallatszott minden irányból. Érkeztek a buszok, a kisbuszok, a személygépkocsik, gyülekeztek a tizenharmadik erdőcsinádi Gyöngykoszorú-találkozó résztvevői. Lukácsi Szilamér helybéli református lelkész a Krónikának elmondta, több mint egy évtizede szervezik meg rendszeresen a találkozót, amelyre az együttesek elhozzák hagyományaikat, népviseletüket, énekeiket, táncaikat. Vannak visszatérő vendégek, de olyanok is, akik most lépnek fel először. Seregszemlével, zeneszóval mutatkoztak be az együttesek, a lovasok vezette hosszú menet élén a burgenlandi Őri banda, a Marcaliból érkezett Lippentős, a soproni Pendelyes vonult, őket a mezősámsondiak, a koronkaiak, göcsiek, vajdaszentiványiak, marossárpatakiak, kibédiek követték. De nem hiányzott a sorból Görgényüvegcsűr, Mezőmadaras, Csittszentiván, Magyaró, Mezőpanit, Marosludas, Szászrégen, Marosvásárhely sem. Valamennyi csoport saját zenészeivel, saját dalaival, saját népviseletében lépett fel – érdemes volt fényképezni, filmezni.

Sánta cigány harmonikával a kezében húzta a sárpatakiak csapata előtt, nehezen jár, de látszott, hogy nagy a kedve, és semmiért sem hagyta volna ki ezt az ünnepet. Hajasi Akiót, a japán néptáncost és táncoktatót már sokan ismerik ezen a vidéken, nemcsak a tanítványok rajonganak érte, közvetlen stílusával mindenkinek belopja magát a szívébe.

Aki felszusszanásra vágyott egy üveges és egy botos tánc között, az három tárlatot is megtekinthetett az ifjúsági házban. A fényképkiállítás az eddigi tizenkét fesztivál emlékeit őrizte: a falakra többek között a néhai Szabó György Pál EMKE-elnök, a fesztivál egyik kezdeményezője, mára már felnőtt gyerekek, valamint egykori japán vendégek fotói voltak kiaggatva. A másik teremben Wass Albert könyveibe lapozhatott bele az érdeklődő. A legérdekesebbnek a Csanád Alkotótábor munkáiból összeállított tárlat bizonyult, amely a táborozó gyerekek által az elmúlt években festett lócákat, szőtteseket, fafaragásokat vonultatta fel.

A fesztivál szervezésével a Maros megyei falu nemcsak a hagyományápolás, a zene és tánc iránti szeretetét fejezte ki. Lakói megmutatták, hogy településük hírnevének öregbítése érdekében össze tudnak fogni, és jó szándékkal pótolni tudják mindazt, amit hiába várnak a hatóságoktól. „Önerőből jött létre az idei találkozó is, az erdőcsinádiak már megszokták, hogy ilyenkor három szekérrel elindulunk a falu utcáin és mindenhova bekopogunk. Összesen 259 porta van, s mindenhonnan felpakoltak valamit a szekérre” – büszkélkedett Lukácsy Szilamér lelkipásztor, a fesztivál éltetője. Mint mondotta, Csinádon mindenki azzal támogatja a település legnagyobb eseményének számító Gyöngykoszorút, amivel tudja. Ki lisztet, ki tojást, ki pálinkát vagy egyéb enni-inni valót adományozott, aki meg nem tartózkodott otthon a szekerek pakolásakor, utólag vitte be ajándékát a parókiára.

Antal Erika, Szucher Ervin, Krónika - 2006-04-25

Szól a kétszáz éves orgona

„Igen, létezik gondviselés” - mondta Jakab Imola református lelkésznő, amikor kiderült, hogy az árvíz által teljesen tönkretett siménfalvi templomot renoválni tudják. Egy építkezéssel foglalkozó cég felvállalta a templom teljes körű felújítását, mindenféle anyagi vonzatával együtt. A szakemberek a templomban egy, az 1790-es években épült, igen híres orgonamester által készített orgonát is találtak, ennek felújítása vette igénybe a legtöbb időt.

A műremeknek számító hangszert több mint 50 éve nem szólaltatták meg - így a régen hallott orgonaszó nagy élményt jelentett. A több mint 4 hónapos alapos munka tehát meghozta gyümölcsét. A restaurátor az átadáson elmesélte, a híres és igen értékes kalandos orgona történetét is. A két évszázados hangszer többször menekült meg az ellenség kezéből, nem olvasztották be fegyverkészítéshez - és igen, most sikeresen megúszta a nagy, székelyföldi árvizet is.

Kolumbán Arabella

Új Magyar Szó - 2006-04-24

Rácsúszott a domb a somosdi templomra

A Fehérítős-hegy árnyékolja be a Maros megyei falu református híveinek eddigi munkáját

Napok óta nagy a bosszúsága a somosdi református közösségnek. A 2005-ös évre teljesen felújított templom hátsó oldalára rácsúszott a szomszédos, Fehérítős néven ismert domb.

A Maros megyei település presbitere, Ferenczi György, aki egyben Nyárádkarácsony polgármestere is, szomorúan vette tudomásul, hogy a közösség eddigi munkájának jelentős része szinte teljesen kárba veszett. „Tavaly két nap alatt több mint száz, egyenként 16-16 tonnás kamion földet hordattunk el. Az idén kezdhetünk mindent elölről. Próbáltunk valami támogatást szerezni, de hamarosan kiderült: ezúttal is csak önmagunkra számíthatunk” - nyilatkozta a presbiter.

A somosdi református templomot tavalyi, kétszáz éves évfordulója alkalmából restaurálták, többnyire a hívek és a holland testvérgyülekezet támogatásával. Az első földcsuszamlások az 1970-es árvíz után sújtották a templomot, melynek falai megrepedtek. Akkor a torony mellett hat méterrel emelkedett meg a föld szintje. A lerakódott sarat a falubeliek hetekig lapátolták. Azóta több ízben is megismétlődött a sárlavina áradása. „Az idősebb presbiterek szinte már gyerekkoruk óta hozzászoktak a sár ellapátolásához. A napokban is mintegy harmincan jöttek, s bár sajnálták veszendőbe ment tavalyi munkájukat, szó nélkül dolgoztak” - mondta el Botos Csaba, a gyülekezet lelkipásztora. Az idei sárlavinát már előre jelezték a domboldalban az ősszel megjelenő repedések. Az előzetes felmérések szerint az évtizedek során mintegy húsz centimétert csúszó templom ezúttal viszont nem mozdult el.

A Fehérítős-hegy többnyire keserű emlékek révén került a helyi közösség tudatába. Már az első írásos feljegyzés tragédiát említ. Eszerint a törökök 1602-es támadásakor egy fiatal somosdi legény, Székely Balázs a domboldalra kapaszkodva fújta meg kürtjét, figyelmeztetve a falut a fenyegető veszélyre. Az ellenség azonban utolérte, és megölte. Amikor a falubeliek az élettelen legényre találtak, pirospozsgás arca teljesen kifehéredve tekintett a semmibe. Innen kapta nevét a Fehérítős, amit egyesek Nagy-hegyként is emlegetnek.

A Fehérítős által okozott gondok megoldását viszont nem a tetemes mennyiségű föld örökös ellapátolása jelenti, ebben valamenynyi somosdi megállapodott. Támfalat kellene építeni, a gyümölcsfákkal beültetett és teraszolt hegyet pedig erdősíteni kellene. „Egyelőre azonban ott tartunk, hogy lapátolunk, és arra kérjük az Istent, hogy óvjon meg az esős nyártól” - fejtette ki Botos Csaba.

Szerző: Szucher Ervin

Krónika - 2006-04-21

Felvételi előkészítő

FELVÉTELI ELŐKÉSZÍTŐT tart a Kolozsvári Református Kollégium április 29-én, szombaton reggel 8 órától a kollégium épületében (Farkas/ Kogălniceanu u. 16. sz.). A felvételi vizsga időpontja a minisztériumi rendelet alapján: május 6., szombat reggel, 8 óra. Beiratkozni május 2–5. között lehet a kollégium székhelyén. Telefonszám: 0264/430-653.

Bolyai Társaság évi közgyűlése

A BOLYAI TÁRSASÁG rendes évi közgyűlésére kerül sor április 28-án, pénteken délután négy órai kezdettel a Protestáns Teológia Bethlen termében. A közgyűlés napirendjén a következők szerepelnek: Tevékenységi beszámoló az előző közgyűlés óta eltelt egyéves időszakról; Beszámoló a Társaság pénzügyi-anyagi helyzetéről; A Társaság évi tevékenységi tervének megvitatása; A tagsági díj módosítása; Részleges választások a Vezető Tanácsba és a Számvizsgáló Bizottságba; A Bolyai Társaság álláspontját tükröző Nyilatkozat elfogadása az erdélyi magyar nyelvű felsőoktatás fejlesztési irányairól.

Szabadság - 2006-04-26

III. Regionális Környezetvédelmi Diákkonferencia

„É s vevé az Úr Isten az embert és helyezé őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt" I. Móz. 2,15) – mottó alatt, az ősi diákváros harmadik alkalommal adott helyet a Regionális Környezetvédelmi Diákkonferenciának.

A konferencia kezdetén Gede Csongor iskolánk lelkész-tanárának bátorító szavait hallhattuk, majd dr. Székely Árpád igazgató köszöntötte mind a versenyző diákokat és azok szakmai irányítóit, mind a zsűrit, a meghívottakat és a rendezvény támogatóit.

A szervezői köszöntő és a zsűri bemutatását követően a pályamunkák megvédésére került sor. Az óvodák és általános iskolák játékos környezetvédelmi órái nyújtottak betekintést az iskola és az oktatás környezetvédelemben betöltött szerepére. Olykor hatalomnak, avagy tömegkommunikációs eszköznek, olykor társadalom „zöldségének" nevezve, a média környezetvédelmi szerepéről is hallhattunk sikeres pályamunkákat.

Az elbíráló bizottság tagjainak, dr. Fodorpataki László (a BBTE Biológia – Földtan kar dékánhelyettese), Kerekes Adelhaida (Kolozs megyei biológia szakos tanfelügyelő), Imre Lenke (Kolozs megyei környezetvédelmi őrség képviselője), Bernádt Zelma (Hargita megyei környezetvédelmi ügynökség aligazgatója), Kassay Réka (Sapientia EMTE média szakos egyetemi hallgató) és Csernátoni Zsuzsanna (ConsAct cég munkatársa) nem volt könnyű felállítani a sorrendet a pályamunkák között, de végül megszületett a döntés.

Banga Dalma, Czirjék Gabriella, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákjai, valamint Antal Beáta és Szávuly Blanka, a csíkszeredai Kós Károly Építőipari Szakközépiskola diákjai kiemelkedően teljesítettek, így nekik járt az I. hely. A dévai Téglás Gábor Iskolacsoport diákjai László Zoltán és Vass Mihály, valamint a Kolozsvári Református Kollégium tanulói Téglás Miklós és Csillag Attila II. helyezést értek el. Harmadik helyen végeztek Koszorús Anna, Bartha Hanna, Hegedűs Zoltán az Onisifor Ghibu Természettudományi Líceum, valamint Kuna Ágota és László Vilmos a csíkszerdai Kós Károly Építőipari Szakközépiskola diákjai.

Az idei konferencia számos újdonságot tudhat magáénak: az idén a díjak nagy részét az AIDRom Alapítványnak, a Sapientia EMTE-nek, a ConsAct cégnek és a Gyopár szerkesztőségének köszönhettük, a díjazottak felvételi pontokat kaptak, és a támogatók jóvoltából publikálási lehetőségeik is adódtak.

Ezúton is köszönetet szeretnék mondani a szakmai irányítóknak, a pályamunkát elkészítő diákoknak, a zsűri tagjainak, a konferencia támogatóinak és a kedves meghívottaknak, akik jelenlétükkel megtisztelték rendezvényünket. Nem utolsósorban szervező kollégám Ferencz Zoltán Gábor, valamint a kollégium XI. osztályos diákjainak is köszönöm a szervezésben nyújtott segítséget.

A konferenciával kapcsolatos kiegészítő információk www.konferencia.iweb.hu honlapon találhatók.

Demeter József-Szabolcs

Szabadság - 2006-04-26

Interneten követhetik a holland testvérgyülekezet tagjai az avatóünnepséget

Öregotthont adnak át Udvarhelyen

Öregotthont nyitnak meg vasárnap a székelyudvarhelyi 2-es számú, szombatfalvi református egyházközségben. Tíz éve, a templomépítés befejezésekor úgy határozott a presbitérium, hogy folytatják a munkát, és öregotthont építenek. A jogi és anyagi feltételek megteremtése után, 2001 augusztusában foghattak hozzá az építkezéshez a parókia szomszédságában. Bár „próbaüzemben” már tavaly novembertől fogadott két lakót az otthon, az ünnepélyes átadásra a vasárnapi istentisztelettel kerül sor. A Református Öregotthon Alapítvány által mûködtetett épületegyüttes, amelyben egy- és kétágyas szobák, fürdőszobák, társalgók, étkezde, konyha és mosoda is van, 35–40 személy teljes ellátására képes. Az egészségügyi felügyeletet saját nővér biztosítja.

„Biztonságban és közösségben élnek az itt lakók – mondja Hegyi Sándor tiszteletes. – Az elöregedés, a fiatalok elvándorlásával magukra maradt idősek ellátásának erkölcsi parancsa adta az indíttatást. Induláskor az állammal pereskedtünk a területért, az anyagiak előteremtése sem volt könnyû, az egész beruházás több mint 11 milliárd régi lejbe került –, de a presbitérium végig támogatott, az elképzeléstől az utolsó cserépig. Azt is el kell mondanom, hogy a tiszteletes asszony, Hegyi Anna Klára munkája nélkül ma nem lenne öregotthonunk.”

Adományokat belföldről és Svájcból is kaptak a szombatfalviak, az anyagiak meghatározó részét azonban a hollandiai Zoetermeer város testvérgyülekezete hozta évről évre Székelyudvarhelyre. „A barátból testvér lett, a segítségből áldozathozatal és élet, az álomból valóság – az öregotthon.” – jellemzi a kétezer kilométerre levő holland közösséggel kialakult kapcsolatot Hegyi Sándor. „A vasárnapi ünnepi istentisztelet is kétnyelvû – holland és magyar – lesz, negyven vendégünk érkezik Zoetermeerből, és bár az évek alatt többen közülük megtanultak egy-két szót magyarul, azért tolmácsot is biztosítunk” – mosolyodik el a tiszteletes. Az istentiszteletet az otthonmaradt holland testvérek is végignézik-hallgatják saját templomukban, vasárnap ugyanis élő internetes kapcsolat révén „közvetítik” az eseményeket a szombatfalvi templomból Zoetermeerbe.

Kovács Csaba

Krónika – 2006-04-28

Kiállítás az ótordai református egyház IKE-termében

Torda és környéke tanulóinak alkotásaiból rendez képzőművészeti kiállítást a Petőfi Társaság az ótordai református egyház IKE-termében. A megnyitót április 30-án, vasárnap déli 12 órakor tartják, az érdeklődők május 30-ig, munkanapokon 9–13 óra között látogathatják.

Szabadság - 2006-04-28