Hírvivő

A Várkudui Református Egyházközség 18 éves gyülekezeti tagja, Pojenár István János súlyos vérrákban szenved. Gyógyulása érdekében mielőbbi műtéti beavatkozásra van szükség, amelyre kizárólag külföldi klinikán kerülhet sor. A műtét és a kezelés óriási anyagi megterhelést jelent a szülők számára (több mint százezer euró), akik egyedüli gyermekük megmentése érdekében anyagi támogatásért fordulnak minden segíteni szándékozó személyhez.

Az Erdélyi Református Egyházkerület vezetősége eddigi gyakorlatához híven, a hívek seregének együtt érző segítőkészségét ismerve, felkér minden református testvérünket, hogy tehetségéhez mérten segítse adományaival Pojenár István János életének a megmentését.

Adományaikat az alábbi címre és bankszámokra kérjük:

EPARHIA REFORMATA DIN ARDEAL

BCR – FILIALA CLUJ

IBAN COD: RO57RNCB2200000186650002 (USD)

RO30RNCB2200000186650003 (EUR)

RO40RNCB2200000186650017 (RON)

Isten gazdag áldása legyen az adakozók életén!

Az Erdélyi Református Egyházkerület Missziói-Diakóniai Ügyosztálya

Új gyülekezeti honlap: Somosd

A héten elkészült a somosdi gyülekezeti honlap, ajánkom az érdeklődök figyelmébe.

http://www.reformatus.ro/gyulekezetek/somosd

Tisztelettel, Szabó Mihály.

Hallássérült gyermekeinkért!

Kedves szülők! Elsősorban önökhöz fordulok. Tudom, hogy nagyon nehéz önöknek elengedni az otthoni meleg fészekből gyermekeiket, de tudniuk kell, hogy a hallássérült gyermekek többsége nem képes bármilyen oktató közösségben fejlődni. Szükségük van speciális, bìztonságot nyújtó gyógypedagógiai segítségre, hasonló sorstársak baráti közösségére. Az anyanyelv elsajátítása, az integráció csak egy speciális hallássérültekkel foglalkozó csoportban történhet meg.

Önök gyermekeinek tanuláshoz való jogát a törvény garantálja és megköveteli. Több mint 100 éves múltú iskolánkban: A kolozsvári 2. Számú Hallássérültek Intézetében szakképzett gyógypedagógusok, pszichológusok, gyógytornász, szociális munkás, orvos, lelkigondozó, pedagógusok és más szakemberek csapata dolgozik. Korai fejlesztéssel és tanácsadással, óvodás és iskoláskorú hallássérült gyermekek nevelésével, oktatásával, különböző speciális szolgáltatásokkal igyekszik felkészíteni a hallássérült szülőket és gyermekeiket a beilleszkedésre.

Az Európai szintű korszerű oktatási feltételek közepette kovácsolódó hallássérült gyermekeink eredményeire büszkék vagyunk. Iskolánk e mellett korszerű, kényelmes bentlakással, jó ellátási lehetőségekkel is rendelkezik.

Az iskolai oktatás, gondozás államilag támogatott, ingyenes! Hallássérült gyermekeink fejlődéshez, tanuláshoz való jogát közös kötelességünk biztosítani, ezért kérjük önöket gyermekeik érdekében, jelentkezzenek és kérjék a segítségünket!

Lelkipásztor testvéreim! Tudom, hogy munkájuk során találkoznak ilyen gyermekekkel. Buzdítom önöket is arra, hogy irányítsátok felénk e gyermekek szüleit, keressenek meg, bízzanak bennünk. Nemegyszer találkoztam már írástudatlan hallássérült gyermekkel, éppen a miatt, hogy szüleinek nem volt ki tanácsot adnia mit kezdjen gyermekével, milyen iskolába adja tanulni. Ennek elkerülése végett kérem önöket, hogy segítsenek nekik, irányítsák felénk.

Imában is legyenek velünk, közös erővel talán sikerül az erdélyi hallássérültjeinknek is egy szebb jövőt felcsillantani.

Isten áldását kérem mindnyájuk életére és várom jelentkezésüket az alábbi címen:

Hallássérültek 2. Számú Intézete Kolozsvár, Gruia útca 51 szám

Tel: 0264/432086; e-mail: gedetunde@yahoo.com

Gede Tünde gyógypedagógus

Igazgatótanácsi ülés – püspökválasztás decemberben.

Egyházkerületünk idén március 9-én tartotta első igazgatótanácsi ülését Kolozsváron. Napirendi pontok között szerepelt az építkezési támogatások megbeszélése, különböző egyházközségi állások létrehozása, ingatlanok eladása és vásárlása. Az ülésen felkérték az elnökséget, hogy tegyen lépéseket a Teológiai Intézet működési stratégiájának kidolgozására. Megállapították, hogy a következő tanévben a teológiára 10 fiú és 1 lány hallgatót vesznek fel. Az igazgatótanács ugyanakkor kimondta: levelezési illetve távoktatási tagozaton szerzett lelkészi oklevéllel rendelkezőket nem fogad be és nem nevez ki szolgálatra az Erdélyi Református Egyházkerületbe. A jelenlevők felkérték a Diakóniai Ügyosztályt a Bethánia Alapítvány és a Református Egyház viszonyának tisztázására, valamint kórházmissziós vasárnappá nyilvánították a február 11-éhez, a betegek nemzetközi napjához legközelebb eső vasárnapot és elrendelték a református falinaptárban való megjelölését.

Az ülésen utasították az egyházmegyéket a 0 lélekszámú szórványtelepülések kérdésének rendezésére, a lélekszámok ellenőrzésére, az indokolatlan 0 lélekszámok felszámolására, a 0 lélekszámú – tárgyi, anyagi és kegyeleti emlékkel rendelkező – volt egyházak és a gyülekezetrészek újra nyilvántartásba vételére. A kérdés rendezésére szakmai bizottságot hoztak létre. A feladat központi koordinálásával Ötvös József missziói előadót bízták meg, valamint az Igazgatótanács személyi, missziói és szórványügyi felelőseit.

A gyűlésen leszögezték az idén esedékes egyházmegyei és egyházkerületi tisztségek választási időpontjait. Az egyházkerületi közgyűlés idén június 21-22-én lesz, az egyházmegyei tisztújítások időpontja szeptember 1-11. között, a választói közgyűlés pedig december 8-án.

A jelenlevők elfogadták a Szabályrendelet a református egyesületekről c. dokumentumot valamint a Debreczeni László Kulturális Örökségvédelmi Alapítvány létesítésére megfogalmazott indítványt és felhatalmazták az elnökséget a műemlékvédelmi alapítvány bejegyzéshez szükséges lépések megtételére. Ugyanakkor felhatalmazták az elnökséget a kolozsvári teológia hátsó udvarán felállítandó 56-os emlékmű kivitelezésének véglegesítésére.

Az igazgatótanács az V. Magyar Református Világtalálkozó rendezésével kapcsolatosan utasítja az egyházmegyéket, hogy április 30-ig saját rendezvényeikről tájékoztassák az egyházkerületet.

EREk - Sajtóosztály

Általános jövedelmi adója 2%-a

Kedves Testvérünk!

Az adótörvény (Codul fiscal) értelmében minden román állampolgár általános jövedelmi adójának (impozit pe venit global) 2%-át felajánlhatja nonprofit szervezeteknek: alapítványoknak, egyesületeknek, szervezeteknek.

A törvény jelenleg azonban nem teszi lehetővé azt, hogy az állampolgárok az adó 2%-át egyházaknak ajánlják fel. Szeretettel kérjük Egyházkerületünk adófizető híveit, hogy szeretetszolgálati (diakóniai), missziói és oktatási tevékenységeink támogatása céljából ez évi adónyilatkozatában (Declaraţie de venit global), amelyet 2006. május 15-ig adhat le a pénzügyi hivataloknál (Administraţia Finanţelor Publice), az Egyházkerületünk védnöksége alatt működő DIAKÓNIA ALAPÍTVÁNY alábbi adatait tüntesse fel (a hátlapon megadott szabály szerint).

FUNDAŢIA CREŞTINĂ DIAKONIA

Cod fiscal: 13817694

Cod bancar IBAN: RO 30BRDE 130SV082 04631300

Banca Română de Dezvoltare Cluj

Felajánlását előre is köszönjük!

Az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa nevében

dr. Pap Géza - püspök

Tonk István - ügyvezető főgondnok

Miért éljünk ezen jogunkkal?

Adójának 2%-át nem az állam feneketlen zsákja nyeli el, enyhítheti vele református egyházunk gondjait, hiszen most Önön múlik, hogy a közpénz - bár kicsiny, de mégis meghatározott része - a központi államkassza helyett egyházunkhoz jusson.

Mit kell tennie?

1. Töltse ki az adóbevallási nyilatkozat (Declaraţie de venit global) H pont, 2-es alpontját Egyházkerületünk DIAKÓNIAI ALAPÍTVÁNYa túloldalon megadott adataival az alábbiak szerint, valamint az A pontot a saját adataival.

2. A DIAKÓNIAI ALAPÍTVÁNY javára átutalt összeget nem kell megnevezni (a pénzügyi hatóság kiszámolja), tehát az 2%-os összeget tartalmazó kocka üresen marad.

3. Május 15-ig juttassa el személyesen vagy postán a kitöltött adóbevallási nyilatkozatot a helyi pénzügyi hatósághoz.

4. Ha Ön egy munkáltatónál alkalmazottként dolgozik, akkor Önnek nem küldik haza az adóbevallási nyilatkozatot, azt Ön a helyi pénzügyi hatóságtól kell kérje, kitöltse és leadja.

Könyvespolc

Zíh Otília két verseskötete

A kolozsvári Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpont gondozásában megjelent Zíh Otília Az Úr érkezése valamint Az örökkévalóság útján című két könyve. A sorozat első kötete az adventhez és karácsonyhoz kapcsolódó verseket, népi köszöntőket, régi magyar énekeket és a hozzájuk kapcsolódó bibliai történeteket tartalmazza. A második kötet böjtfőtől pünkösdig terjedően átfogja az ünnepkör második részét, így a két kötet az egész egyházi év idejére kínál vers- és énekanyagot gyermekműsorokhoz, vallásórákhoz, bibliaórákhoz. Mindkét kötet 19- 20. századi magyar költők verseit tartalmazza és Kristófi János nagyváradi festőművész képei illusztrálják. Mindkét kötet március végétől megvásárolható az egyházkerület iratterjesztésénél.

Újból kapható Családi Károli Biblia, ára 47 lej.

Még kapható Falinaptár 2006-ra, ára 2,5 lej és Bibliolvasó kalauz 2006-ra, ára 5 lej

Veres Miklós iratterjesztő

Tel. 0264-592453, 114 mellék

e-mail: iratterjesztes@reformatus.ro

veresmiklos@reformatus.ro

Tallózó

Ünnepi nagygyűlés Szatmárnémetiben

Autonómiát és egyetemet követel az EMNT

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács hároméves munkáját értékelték és az autonómiaharc folytatását szorgalmazták a felszólalók a szatmárnémeti Láncos templomban szombaton tartott ünnepi nagygyűlésen. A nemzeti elkötelezettségű ifjúság képviselője a Székely Nagygyűléshez hasonló további konkrét lépéseket sürgetett.

„»Mindennek rendelt ideje van« – hirdeti a Prédikátor. Közéleti, politikai, nemzeti viszonylatban ilyen »rendelt ideje« van most erdélyi-partiumi magyarságunk életében a közösségi önrendelkezés, az autonómia kiharcolásának” – állt az EMNT Elnöki Hivatalának felhívásában februári keltezéssel. Nyolcvanhat év alatt „kiböjtöltük” a szabadságot, ennek elérésére tett újabb lépésként hívta újra a Láncos templomba Tőkés László elnök „mindazokat, akik imádságos lélekkel és cselekvő módon kívánják előmozdítani erdélyi magyarságunk közös önrendelkezésének az ügyét”.

A Láncos templomot zsúfolásig töltő Nagygyűlés a Szózat eléneklésével kezdődött, ezt ökumenikus imaliturgia követte. Azután Sipos Miklós, a Szatmári Egyházmegye esperese mondott köszöntőt. Három pontban fogalmazta meg, mit akar ma az erdélyi magyarság: felelős minisztériumot Budapesten és Bukarestben egyaránt, törvény előtti egyenlőséget és uniót. Összetartozásunk történelmi tény, magyarázta az utolsó pontot, történelmi igazság, melyet sem diktátumokkal, sem történelemhamisítással megváltoztatni nem lehet. Szintén köszöntőbeszédet mondott Kovács Zoltán, a másik házigazda, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület főgondnoka, Érmihályfalva polgármestere, majd dr. Vizi E. Szilveszter, a Nagygyűlés díszvendége emelkedett szólásra.

A Magyar Tudományos Akadémia elnöke európai gondolatnak nevezte az autonómiát, olyannak, mely mindkét fél előnyére válik. Kitért a Bolyai Egyetem ügyére is, s Deák Ferencet idézve a küzdelem folytatására biztatott: „Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és szerencse ismét visszahozhatja, de amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemond, annak visszaszerzése mindig nehéz és mindig kétséges.” Mint az autonómiát, a Bolyai újraindítását is egységes fellépéssel és együttműködéssel s az anyaország támogatásával lehet elérni, tette hozzá.

Beszéde bevezetéseképpen a tordai tanácsülésen kialakult román–magyar szóváltás következtében elhunyt Kiss László unitárius lelkészre emlékezett Tőkés László EMNT-elnök, és állásfoglalás-tervezetet olvasott fel ez ügyben. Az aláírók „elítélik és visszautasítják mindazok embertelen viselkedését, akik nyolcvanöt éve ilyen fájdalmakat okoznak nekünk”, megjegyezve, hogy ezeket a fájdalmakat csak a megbékélés oldhatja fel.

Ahogy három évvel ezelőtt a süllyedésből hozták vissza az autonómia ügyét, úgy szeretnék most, az ország európai integrációja előtt ugyanezt cselekedni, hiszen ahogy az elmúlt tizenöt évben elszabotálták az autonómiát, úgy akarják most látszatengedményekkel kijátszani azt, jelentette ki az elnök. Az Európai Tanácshoz és a NATO-hoz való csatlakozás lehetőségeinek elszalasztása után éljünk az EU-csatlakozás által kínált utolsó lehetőséggel, ne maradjunk le mindig mindenről, szólított fel a püspök, hírül adva egyszersmind, hogy hamarosan ismét egyházi, polgári, politikai küldöttség megy ez ügyben Brüsszelbe.

Ideje van a szólásnak, a cselekvésnek, de az összefogásnak is, hirdette Tőkés László, felszólítva az RMDSZ-t, vizsgálja felül a Székely Nagygyűlést elítélő, román versenypártokkal azonos álláspontját. Szégyen, hogy Năstaséval vagy Iliescuval jobban szót értenek, mint saját testvéreikkel, mondta. Mind-azonáltal elítélte az újból testet öltött román gyűlöletbeszédet, mely Frunda Györgyöt ugyanúgy sújtotta, mint őt magát.

Csapó József SZNT-elnök felidézte történelmünk azon fejezeteit, melyek a székelyeknek szabadságukért folytatott harcáról szólnak. Ezek ismeretében nem lehet csodálkozni azon, hogy ismét a nagygyűlés demokratikus eszközét használják szabadságuk kivívása érdekében. A következetes visszautasítás kényszeríti őket erre, ahogy arra is, hogy az ENSZ főtitkárától nemzetközi felügyeletet kérjenek az autonóm státus visszaállítására, hangoztatta Csapó József. A magyar kormánytól az Ausztria által gyakorolthoz hasonló védőhatalmi státust kér az SZNT, mondta az elnök, megjegyezve, hogy jussunk ez, nem kérésünk.

Szász Jenő, az MPSZ elnöke gyakorlati szemszögből közelítette meg az autonómiát, Udvarhellyel példázva az önkormányzás fontosságát. Az RMDSZ-ről szólva idézte Ignasi Guardans katalán képviselőt, aki a szovátai autonómiakonferencián azt mondta, addig nem lesz autonómia, amíg a belső árulóktól meg nem szabadulunk. „Gyáva népnek nincs hazája” – biztatott az MPSZ elnöke.

Szilágyi Zsolt MPSZ-választmányi elnök a Mikecs László Csángó Baráti Társaság alapítójaként is beszélt. Úgy találta, eddig nem foglalkoztak érdemben a magyarság ezen részével, majd nehéz helyzetüket ecsetelte. A szervezet nevében felszólította ezért a iaşi-i római katolikus püspökséget, tegye lehetővé a magyar nyelvű misézést, azután a bukaresti pápai nunciatúra figyelmébe ajánlotta a csángók áldatlan helyzetét, továbbá felkérte az európai integrációs intézményeket, kövessék figyelemmel a helyzet alakulását.

Magánemberként szólalt fel Sógor Csaba. A Hargita megyei RMDSZ-szenátor arról beszélt, mi mindent köszönhet a politikum az EMNT-nek. Egyebek mellett azt említette meg, hogy a tanács minduntalan felidézi az eredeti célkitűzéseket, és hogy emlékeztet: a politikum civil szféra nélkül semmit sem ér. „Ide veled, régi kardom” – tett hitet az autonómiaharc mellett Sógor Csaba.

Bodó Barna, a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége és a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnöke a cél elérésébe vetett hit szükségességét hangoztatta, Hantz Péter BKB-alelnök pedig a Bizottságnak a Bolyaiért vívott harcát mutatta be.

Utolsóként alulírott beszélt az Erdélyi Magyar Ifjak és a Magyar Ifjúsági Tanács nevében. Az autonómiaharc új szakaszának kezdeteként értékelte a március 15-i Székely Nagygyűlést, szerinte ugyanis a „nyilatkozat-kiadó, párbeszéd-kezdeményező, nyugatibarát-kereső” kísérletek önmagukban pótcselekvések, amelyek nem vezethetnek eredményre. „A minduntalan emlegetett megvalósult autonómiaformák sehol sem nyilatkozatokkal és jóindulatú parlamenti szavazásokkal jöttek létre”, indokolta előbbi szavait. A nemzeti érzelmű ifjúság nevében Partium, Székelyföld és Erdély egységének helyreállítására szólította fel a nemzeti oldalt, a Székely Nagygyűléshez hasonló további határozott és konkrét lépéseket ajánlva.

Az ünnepi nagygyűlés végén Tőkés László elnök Erdélyi Petíciót, Toró T. Tibor RMDSZ-képviselő Erdélyi Memorandumot terjesztett elő. A rendezvény a magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult.

Bagoly Zsolt

Erdélyi Napló - 2006-03-14

Wass Albert szobrát a templomból is ki akarja tíltani a román belügyminiszter

Wass Albert templomba, illetve egyházi tanácsterembe menekített szobrainak eltávolítására szólította fel az egyházakat Vasile Blaga belügyminiszter. A tárcavezető felkérésére Mihai Suciu prefektusi tanácsos és Nicolae Baciut, a Maros Megyei Művelődési Felügyelőség főfelügyelője a holtmarosi református és a szászrégeni római katolikus egyházközséghez látogatott. Ezelőtt három évvel még mindkét templom kertjében ott állt az író mellszobra. A 2002-ben felállított alkotásokat a talapzatról való eltávolításuk után a gyülekezetek a templomba, valamint a tanácsterembe menekítették. Bartha József holtmarosi református lelkipásztor a Krónikának elmondta: a hatósági személyek a költő mellszobrának a templomban való elhelyezését firtatták, és kijelentették, hogy ez törvénybe ütköző cselekedet. „A két látogató hat hónaptól két és fél évig terjedő börtönt és jelentős pénzbüntetést helyezett kilátásba, amennyiben nem vagyok hajlandó a templomban elhelyezett szobrot zárt raktárba szállítani. Azzal érveltek, hogy az Isten háza nyilvános hely, holott a templomok nem sorolhatók ide” – szögezte le Bartha, és kijelentette, ő nem távolítja el a szobrot.

Erdélyi Napló - 2006-03-14

Március 15-e Keresztúr térségében

Keresztúr Kistérségben a március 14–15-én megtartott emlékünnepélyek – a forradalom szelleméhez híven – az alapvető polgári és közösségi jogok, a másság iránti türelem kinyilvánításának jegyében zajlottak le. Az 1848-as eszmék ma már nemcsak üzenet, hanem az európai felzárkózás politikai és társadalmi követelményeit is jelentik.

Siménfalva község területén két jelentős emlékünnepélyt tartottak: Siménfalván március 14-én délután az unitárius templomban ünnepi istentisztelet keretében emlékeztek (igét hirdetett Jakab Imola lelkész), március 15-e jelentőségéről pedig Szén Sándor unitárius lelkész és Péter Zoltán polgármester szólt. Az ünnepi műsort a vendégségben lévő nyárádszeredai és a helyi iskolás tanulók adták. A községhez tartozó Székelyszentmihályon az ünnepélyt a Székely Vértanúk emlékművénél tartották. A koszorúk elhelyezése után igét hirdetett és ismertette az ünnep jelentőségét Kiss Gergely unitárius lelkész. Etéden az önkormányzat, az egyház és az iskola által szervezett ünnepély 11 órakor kezdődött a község központjában lévő hősök emlékművénél. Tiboldi Elek polgármester üdvözlő beszéde után ünnepi beszédet mondott Antal István parlamenti képviselő, igét hirdetett Mike Miklós református lelkész. Nagygalambfalván a műemlék református templomban a 11 órakor kezdődött ünnepi istentiszteleten igét hirdetett Kányádi György református lelkész. A templomozás után a község központjában lévő világháborúkban elesett hősök emlékművénél elhelyezték az önkormányzat, az egyház és az iskola emlékkoszorúit, majd a kultúrotthonban Gyerkó Levente polgármester szólt e nevezetes nap jelentőségéről. A beszéd után az egyházi énekkar és iskolás tanulók közreműködésével ünnepi műsort mutattak be. Románandrásfalva községben az ünnepélyt délelőtt a kissolymosi templomban tartották, műsort adtak az iskolás tanulók, a koszorúzás az ünnepély végén történt. Újszékelyen 11 órakor volt a koszorúzás a hősök sírjánál, ahol Furi Mózes polgármester tartott beszédet. Az ünnepi istentiszteletet az unitárius templomban tartották, ahol Jakab Zsolt hirdetett igét. Kányád községben az ünnepélyt a dályai templomban tartották: igét hirdetett Fülöp Szabolcs lelkész, az ünnep jelentőségéről Bálint László alpolgármester szólt. Székelyderzsben szintén ünnepi istentisztelettel kezdődött a megemlékezés az unitárius templomban, igét hirdetett Demeter László lelkész. Templomozás után a hősök sírjánál Pál Ernő polgármester tartotta az ünnepi beszédet, amely után elhelyezték az emlékezés koszorúit.

László Miklós

Udvarhelyi Hiradó - 2006-03-16

Közfelkiáltás a székely önrendelkezésért

Autonómiát a Székelyföldnek, szabadságot a székelyeknek! – ezzel a jelszóval köszöntötték a műsorvezetők tegnap a Székely Nagygyűlésre, a székelyudvarhelyi Márton Áron térre összegyűlt tömeget, azokat, akik – mint fogalmaztak – „a riogatások ellenére, vagy éppen ezért, eljöttek Székelyudvarhelyre”.

A székelyudvarhelyi hagyományőrző huszárok bevonulása után az egyesített kórusok előadásában a Szózattal vette kezdetét a Székely Nagygyűlés. Az első szónok, Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere ünnepi köszöntőjében úgy fogalmazott, „ ma a romániai magyarságnak (...) a szabadság a román jogállamiság keretei között megvalósuló európai autonómiát, azaz területi és személyi elvű önrendelkezését jelenti”. Szász Jenő kijelentette: „Mi, a március 15-ei székelyudvarhelyi ünnepi Nagygyűlés résztvevői a Székelyföld területi autonómiájának demokratikus igényéről kívánunk hitet tenni”. Elmondta, a romániai magyar közösség, a székelyföldiek mostantól új párbeszédet kívánnak nyitni a román honfitársakkal, a román politkai osztállyal a közös jövőről. „Nem megalkuvásra, hanem őszinte és tiszta beszédre, egyenes cselekedetekre van szükség” – szögezte le Szász Jenő, aki kérni fogja a román államfőt, hogy legyen segítője ennek az új párbeszédnek. A Balázs Ferenc Vegyeskar és a Camerata Kórus után Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke következett, akit a tömeg üdvrivalgással fogadott. Tőkés László a Márton Áron téren zajló Nagygyűlésen Márton Áron püspök 1946-os, Csíksomlyón elhangzott szavait idézte, mondván, szabad emberekhez és szabad néphez méltó életet kívánunk élni, ehhez Isten adta jogunk van. Tőkés bírálta az RMDSZ csúcsvezetőségét, amiért hangoskodó politizálásnak nevezte a Székely Nagygyűlést. „Ezennel felszólítjuk őket, hogy nyilvánosan kérjenek bocsánatot a durva sértegetésért!” – jelentette ki a püspök, akinek szavait lelkes egyetértő felkiáltások és nagy taps követte. Tőkés egységre szólított fel, és figyelmeztetett, a székelységnek vigyáznia kell, hogy ne jusson a szórványmagyarság sorsára. A püspök szerint a székelységnek csak az autonómia a megmaradás garanciája. „Székely testvéreim, legyen intő figyelmeztetés számotokra, hogy ha nem vívjátok ki az autonómiát, ti is a Partium és a többi szórvány sorsára fogtok jutni!” – mondta. „A határmódosítás nem járható út, de ha elvették tőlünk a területet, kérünk autonómiát!” – jelentette ki Tőkés. Petőfi Sándor A székelyekhez című versét Sarkadi Zoltán színművész mondta el, majd dr. Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke Gábor Áron-díjat adott át az autonómia érdekében népszavazást kiírt Gyergyóditró és Vargyas képviselőinek, Bardócz Ferenc polgármesternek, valamint Román Attila önkormányzati képviselőnek. Az Illés Emlékzenekar következett, amellyel a tömeg együtt énekelte a megzenésített Nemzeti dalt. Ezt követően Raffay Ernő magyarországi történész, ünnepi meghívott beszélt az Erdélyben az évszázadok folyamán létezett autonómiaformákról, az 1918-as gyulafehérvári ígéretekről, a később a román alkotmányba belefoglalt és az autonómiát kizáró nemzetállamiságról, az Európai Tanács ajánlásairól és határozatairól, majd Petőfit idézte: „ Még kér a nép, most adjatok neki...”. A Székely Dalegylet énekei után Ady Endre Fölszállott a páva című versét Gazda Zoltán színművész mondta el, majd dr. Csapó I. József (képünkön), az SZNT elnöke felolvasta a Székely Nagygyűlés Kiáltványát. A dokumentumban a székelység jelenlegi helyezetét taglaló megállapítások után a történelmi Székelyföld lakói kijelentik, nem akarnak továbbra is kiszolgáltatottságban, alárendeltségben élni, szülőföldjükön nem maradhatnak meg területi önkormányzás nélkül, amelyről soha le nem mondanak, és a demokrácia eszközeivel közdeni fognak alapvető emberi közösségi jogaikért. A kiáltvány a követelésekkel folytatódik, amelyek között első az „Autonómiát Székelyföldnek – Szabadságot a székelységnek!”. A dokumentum szerint a székelység követeli az 1918-ban Gyulafehérváron, az együtt élő népek számára meghirdetett teljes nemzeti szabadságra vonatkozó ígéret betartását és hogy Románia parlamentje és kormánya, betartva a vállalt nemzetközi kötelezettségeket, garantáljon teljes és tényleges esélyegyenlőséget a szülőföldjén őshonos székely közösség számára. A követelések következő pontja a felolvasás során, nem szándékosan, kimaradt, az írott szövegben azonban szerepel, és arról szól, hogy a román parlament hagyja jóvá a Székelyföldi Autonómia Statútumát. A Székely Nagygyűlés még követeli, hogy töröljék a román alkotmányból a nemzetállam kifejezést, hogy az Európai Unió tegye Románia csatlakozási feltételévé a Székelyföld autonóm közigazgatási régió létrehozását, valamint hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete gyakoroljon felügyeletet Székelyföld autonóm státusának rendezése felett. A kiáltvány felolvasása után dr. Csapó I. József arra kérte a jelenlévőket, hogy közfelkiáltással fejezzék ki egyetértésüket az elhangzottak mellett, amit a tömeg meg is tett, kétszer kiáltva, hogy „Autonómiát Székelyföldnek, szabadságot a székelységnek!”. A Székely Dalegylet és az egyesített kórusok 48-as dalai után egyházi áldás és közös ima következett, majd a magyar és a székely himnuszok hangzottak el. A Székely Nagygyűlés koszorúzással zárult, a Vasszékely talapzatához helyezték el az emlékezés koszorúit.

Kiss Edit

Udvarhelyi Hiradó - 2006-03-16

Székely Nagygyűlés: Brüsszelnek üzentek

Amennyiben az volt a szervezők célja, hogy erős üzenetet továbbítsanak ország-világ felé a székelyek autonómiaigényéről, a tegnapi patkóbeli rendezvénnyel, ezt elérték. Mondhatni mesteri módon kihasználták a rendelkezésre álló lehetőségeket, az előzetes hisztériakeltés nyomán kialakult sajtófigyelmet.

A Márton Áron térre éppen csak befért a fellobogózott, kokárdás tömeg, a szervezők húszezerre, a sajtósok közül volt, aki tíz-, mások tizennégyezerre becsülték a létszámot. Hogy nem egy szokványos nemzeti ünnepi rendezvényről van szó, nemcsak a létszám, hanem a hordozott jelszavak is jelezték. Íme, csak néhány: Szép, szabad Erdélyországot! – üzenték a szovátaiak. Mások a felszólalásokra rímelő feliratokat emelgettek: Autonómiát Székelyföldnek – szabadságot a székelységnek!; Őshonos népként jogunk az önrendelkezés! A környező épületek falain, valószínűleg a szervezők által kihelyezett, háromnyelvű feliratot láthattunk: „Székelyföld – Dél-Tirol – Katalónia”. A főtribünön is magyar, román, angol idézet az ENSZ-chartából: „Az önrendelkezés minden népnek joga”. A tömegben egy hosszú, kizárólag angol szövegű tábla is jelezte, hogy a tüntetők – mivel ezt a megmozdulást már nem lehet kizárólag megemlékezésnek, ünnepségnek nevezni – nem csak Bukarestnek, hanem Brüsszelnek is üzenni kívántak. Természetesen sok volt a zászló is: most először talán nem a piros-fehér-zöld magyar lobogó volt abszolút többségben, hanem a székely, ennek pedig két fajtája is. Többségük a világoskék-aranysárga színkombinációjú, hagyományos lobogó, de volt piros-fekete is, a nap és a hold természetesen mindkettőben szerepelt. A beazonosítást szolgáló névtáblák tanúsága szerint minden történelmi szék képviseltette magát a gyűlésen, Gyergyóból például tíz autóbusz érkezett, de Csík, Háromszék, Marosszék is jelentős „erőkkel” képviseltette magát. A tér egyik sarkát három közvetítőkocsi foglalta el, amelyekkel a román közszolgálati televízió, a Realitatea hírtelevízió, valamint a Naţional TV kereskedelmi tévé és „kistestvére”, az N24 hírtelevízió műholdas adóállomás segítségével élőben juttatott el képeket Székelyudvarhelyről. A hírtévék tudósítói minden egész óra környékén elhelyezkedtek egy-egy kisebb, improvizált emelvényen, és hosszú percekig fagyoskodva várták, hogy adásba kapcsolják őket. Segítőik sokszor a magyar újságírók segítségét kérték az elhangzó felszólalások megértése érdekében. A bukaresti román újságírók egyébként csalódottak lehettek: az autonómiát sem kiáltották ki, s még Traian Băsescu államelnök sem mutatkozott a környéken, korábbi információkkal ellentétben. Az államfő távolmaradásának oka egyes források szerint az lehetett, hogy nem sikerült megegyezésre jutni a szervezőkkel a kiáltvány szövegének „finomításáról”, amely bizonyos elemzések szerint néhány, az alkotmányt sértő kijelentést tartalmazna. A Márton Áron térre összegyűlt tömeg számára mindenesetre emlékezetes maradhat ez a rendezvény, bár néhány arcon lehetett látni, hogy mintha többre számított volna. A kamerák garmadája viszont határozott, felzászlózott, angol nyelvű követelésekkel felvértezett tömeg képét sugározhatta szét a világba, és a Székely Nemzeti Tanács számára talán ez volt a legfontosabb.

Rédai Attila

Udvarhelyi Hiradó - 2006-03-16

Tőkés: Szükség van az összefogásra

Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke március idusának előestéjén sajtótájékoztatót tartott Székelyudvarhelyen, a Varga Katalin utcai református templomban. A sajtótájékoztatót istentisztelet és rövid, az alkalomhoz illő kulturális műsor előzte meg.

A tájékoztatónak két fő témája volt: három árvízkárosult falu – Bikafalva, Hodgya és Bögöz egyházközsége – részére 200–200 millió régi lejnyi támogatás templomaik kijavítására, valamint két – egy farkaslaki és egy siménfalvi – család számára juttatott 30-30 millió lej átadása. Ezután következett a romániai és a nemzetközi média képviselői körében nagy érdeklődést kiváltó március 15-ei Székely Nagygyűlés témája. „Múlt év augusztus 23-án természeti katasztrófa sodort végig udvarhelyszéki településeken, most pedig politikai vihar. Ezekben a viharokban meg kell állnunk a helyünket” – mondta a püspök, összefogásra híva fel a székelységet, akár az árvíz esetén. Furcsának tartotta, hogy az RMDSZ nem vesz részt a Székely Nagygyűlésen, holott programjában szerepel az autonómia és annak mindhárom szintje, így a területi autonómia is. Egy román nyelvű lap képviselője kifejtette, hogy a környező falvakban a székely emberek közül sokan úgy vélekednek, otthon fontosabb dolgaik vannak, mint hogy eljöjjenek a Székely Nagygyűlésre. „Mi a véleménye erről a püspök úrnak?” – hangzott a kérdés. „Ezt a szervezőktől, az udvarhelyi polgármesteri hivataltól, és az SZNT-től kell megkérdezni. Én nem tartozom a szervezők közé” – válaszolta Tőkés László, majd kifejtette, hogy az autonómia kiharcolása létfontosságú a Székelyföld számára, különben elrománosítják, mint azt Partiummal vagy Közép-Erdéllyel is tették. Arra a kérdésre, hogy megtörténhet-e az RMDSZ, valamint a Székely Nemzeti Tanács és az MPSZ összefogása, Tőkés azt válaszolta, hogy erre most van az utolsó lehetőség. Szükség van az RMDSZ-szel való öszszefogásra, hiszen ott vannak parlamenti képviselőink, szenátoraink, akik konkrétan léphetnek a parlamentben az autonómia kiharcolásáért. Azt is el kell fogadtatni környező világunkkal, Európával, hogy nem az RMDSZ az egyetlen képviselője a romániai magyarságnak.

bágyi

Udvarhelyi Hiradó - 2006-03-16

Csapó: Az autonómiát nem lehet kikiáltani

Az autonómiát nem lehet kikiáltani, kérni kell és elérni, törvényes eszközökkel – ez volt Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnökének válasza az Associated Press tudósítójának azon kérdésére, hogy amenynyiben törvényes eszközökkel nem sikerül kivívni az önrendelkezést, a transznisztriaiak példájához hasonlóan nem kiáltja-e ki a székelység egyoldalúan.

A Székely Nagygyűlést követően Csapó, Ferencz Csaba SZNT-alelnök, Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke a Küküllő Szállodában tartott értekezletet a Székelyudvarhelyre sereglett sajtóhadnak, ahol, bár számítottak rá, Szász Jenő polgármester nem jelent meg. A román újságírók többek közt arra voltak kíváncsiak, hogy akkor hamarosan útlevéllel kell-e Székelyföldre jönniük – kedvükre Csapó részletesen kifejtette, miben is merül ki az SZNT autonómiaelképzelése, bár kérdés marad, hogy magyarázatából mennyi ér célba. „Nem csak reméljük, meg vagyunk győződve arról, hogy sikerrel járunk. Meggyőződésünk arra alapszik, hogy Románia az EU-tagság közelében van, ahhoz azonban, hogy csatlakozhasson, a koppenhágai kritériumok értelmében tiszteletben kell tartania az emberi jogokat. Márpedig az önrendelkezésről szóló közösségi jog immár elismerten az emberi jogok kategóriájába tartozik” – fogalmazott az SZNT-elnök. Tőkés László EMNT-elnök úgy vélte, üzenete van annak, hogy a nagygyűlést Székelyudvarhelyen tartották, abban a városban, ahol „a románosítási politika” a Cserehát-botránykor agreszszíven megpróbált behatolni, és félig sikerrel is járt. „Ehhez képest mi itt bebizonyítottuk, hogy békésen is ki tudjuk nyilvánítani akaratunkat. Székelyföldön évszázados hagyománya van a demokrácia közvetlen gyakorlásának, ez a nagygyűlés ezt a gyakorlatot követte, és ebből mutatott gyönyörű, felemelő példát” – mondta a püspök. Tőkés kifejtette, a közeljövőben az EMNT hattagú küldöttséget küld Brüszszelbe, ahol az uniós illetékesek asztalára teszik a nagygyűlés követeléseit. Az EMNT-elnök nem titkolta, nyomást akarnak gyakorolni az európai fórumokra Románia májusra tervezett országjelentése előtt. „Ameddig a román kormány és az RMDSZ nem képviseli megfelelően érdekeinket, mi magunk kell ezt megtegyük” – jelentette ki. Tőkés szerint a küldöttségben az RMDSZ egy-egy képviselője és szenátora is részt fog venni az EMNT, valamint a történelmi egyházak küldöttei mellett.

Rédai Attila

Udvarhelyi Hiradó - 2006-03-16

Kolozsvár: „Adjátok vissza egyetemünket!”

A Kolozsváron rendezett március 15-i ünnepségen részt vevők hurrogással és füttyel fogadták Gyurcsány Ferenc magyar kormányfő üzenetét, amelyet Kónya László, a kolozsvári magyar főkonzulátus képviselője olvasott fel. A Petőfi Sándor (Avram Iancu) utcában levő egykori Biasini-szálló épületénél tartott rendezvényen jelen levő magyar diákok a kormányfői üzenet felolvasása idején öszszecsavarták a piros-fehér-zöld lobogókat, és lábdobogással, füttykoncerttel, a szónoknak hátat fordítva fejezték ki nemtetszésüket, és „hazugság!”-ot kiáltottak, amikor Kónya arról beszélt, hogy Magyarország támogatja a határon túli magyarokat. A magyar fiatalok egy transzparenst is tartottak, amelyen ez állt: „Adjátok vissza egyetemünket!”. Emil Boc, aki első ízben vett részt ilyen rendezvényen, minden kolozsvári lakos polgármesterének nevezte magát, nemzetiségtől függetlenül. Boc a Babeş-Bolyai Tudmányegyetem etnikai alapon történő szétválasztása ellen fogalt állást, szerinte ez nem jelenthet megoldást Románia EU-csatlakozásának küszöbén. Az egykori Biasini-szálló falán levő emléktábla alatt koszorúkat helyeztek el a Kolozs megyei prefektúra, a kolozsvári polgármester hivatal és a megyei tanács képviselői is. A március 15-i ünnepség, amelyen néhány százan vettek részt, a magyar himnusz eléneklésével ért véget.

Udvarhelyi Hiradó - 2006-03-16

1848. március 15-re emlékeztek megyeszerte

Székelykeresztúr. Az előbbi évek gyakorlatához híven az ünnepi megemlékezésre ezúttal is a város főterén került sor. Déli egy órakor az Orbán Balázs Gimnázium, az Unitárius Teológiai Középiskola diákjai, valamint a Polgári Fúvószenekar és a fiatfalvi lovasbandérium felvonulásával vette kezdetét a rendezvénysorozat. A küldöttek megkoszorúzták Nicolae Bãlcescu és Petőfi Sándor szobrát, ezt követően Benyovszki Lajos polgármester és Sándor Bulcsú X. osztályos tanuló üdvözölte a résztvevőket. A főszónok, Potyó Ferenc általános érseki helynök, a város egykori plébánosa az ünnep összetartó erejére és a lélekhez szóló üzenetére hívta fel a figyelmet. A testvérvárosok köszöntőjét László Zoltán, Dunakeszi alpolgármestere tolmácsolta. Befejezésül felléptek a Polgári Fúvószenekar, az Orbán Balázs középiskola szavalói, a Petőfi Sándor Általános Iskola kórusa, a ráckeresztúri fiatalok Petőfi él című összeállításukkal, valamint a Siklódról elszármazottak kórusa. A zenei kíséretet a Tanulók Házának zenekara biztosította. Délután 6 órakor a református templomban ünnepi istentiszteletre került sor. A múzeumban Vármegyeházak a századfordulón címmel nyílt meg Hatvani Sándor fotókiállítása. (Fülöp Lajos)

Gyergyószentmiklóson idén örvendetesen sok tanuló is részt vett az ünnepségen, akik a tanítás befejezése után szervezetten érkeztek a vaskertes iskolából. A római katolikus templomban tartott ünnepi szentmise után a tekerőpataki fúvósok muzsikájára a rendfenntartók gondos felügyelete mellett vonultak az ünneplők a Művelődési Központ melletti térre. Ünnepi beszéd helyett diákok szerepeltek: Bakos Beáta szép dolgozatát olvasta fel, Hompoth József szavalt, Baricz Gergely énekelt, a gyöngyösi Vak Bottyán Szakközépiskola diákjai, az ottani Rákóczi Kör tagjai ünnepi műsort mutattak be, majd a Szabadság-emlékmű és a Kossuth-szobor megkoszorúzása után a mintegy félezer ember a temetőbe vonult Kiss Antal szabadságharcos honvédezredes kopjafájához koszorúzni. Ott Bíró Sándor református tiszteletes, Nagy Endre unitárius lelkész és Szász József római katolikus lelkipásztor hirdetett igét és mondott beszédet, majd áldást. A Gyergyói-medencében egyébként Vasláb és Marosfő kivételével minden településen megünnepelték március 15-ét. (Bajna György)

Borszék városa ez alkalommal is méltósággal emlékezett meg a legnagyobb nemzeti ünnepünkön az 1848–49-es szabadságharcról. Két helyszínen zajlottak az események: délben az iskolában és délután az Emlékparkban. Ballai Erzsébet tanárnő szervezésében színvonalas előadás részesei lehettünk. A városi rendezvény főszereplői a borszéki fúvósok és az iskola növendékei voltak. A megemlékezés koszorúzással és virágok elhelyezésével zárult az 1848–49-es emlékműnél és a Kossuth-emlékoszlopnál. A hideg idő ellenére meleg légkörben ünnepelt a város. (Farkas Aladár)

Agyagfalván tegnap délután ünnepi istentisztelettel vette kezdetét a március 15-i megemlékezés. A kultúrotthonban Farkas Márton polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, majd Antal István parlamenti képviselő, az Agyagfalva 1848 Alapítvány elnöke mondott ünnepi beszédet. A képviselő hangsúlyozta, hogy az autonómiát, melynek elérése mindannyiunk célja, csak összefogással tudjuk megvalósítani. Az ünnepség további részében az agyagfalvi iskolások énekszámokat, szavalatokat és 48-as témájú jeleneteket mutattak be Sinka Ignác tanár közreműködésével. Fellépett a bögözi táncegyüttes Nagy Boróka vezetésével, majd az agyagfalvi fúvószenekar szórakoztatta a közönséget. Az ünnepség a Székely Himnusz eléneklésével ért véget. (Farkas Márton)

Hrgita Népe - 2006-03-16

Ünnepi rendezvények a szabadság napján - Fontos az összefogás

A magyar szabadság születésnapján méltó módon emlékeztek Csíkszeredában a forradalom áldozataira. Valahogy úgy szólhatott a Talpra magyar ezelőtt 158 évvel is, mint tegnap a Vár téren. Szabadság, egyenlőség, testvériség – e három eszme ereje hatotta át az ünnepi beszédeket, emellett az autonómia fogalma is többször elhangzott.

Fel vagyunk-e készülve március 15. megünneplésére, jelen vagyunk-e a megemlékező ünnepségeken mind, akik magyarul gondolkodunk, rá vagyunk-e készülve a jövőre, ismerjük-e múltunkat – tette fel a kérdést Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere tegnap a Gál Sándor-szobornál tartott ünnepi beszédében. Az Európai Unióban a csatlakozás után nekünk is tennünk kell azért, hogy ne kétféle autonómia-modell valósuljon meg a közösségen belül, ugyanaz a keret legyen biztosított számunkra, mint például a dél-tiroliak, a katalánok számára – figyelmeztetett Ráduly Róbert polgármester. Kelemen Hunor képviselő felhívta a figyelmet: a megszerzett szabadság nem örök életű. A történelem, a jelenkor arra tanít, hogy nem szabad csodaváróknak lenni, fontos az összefogás, hogy ne mások döntsenek rólunk, kell akarjuk az önállóságot. Ahogy hittük, hogy lesz Csíkszeredában konzulátus, úgy kell hinnünk, hogy eljön az autonómia ideje is – mondta a képviselő. Szabó Béla csíkszeredai főkonzul is köszöntötte a tizenötmillió magyarnak ugyanazt jelentő ünnepen a jelenlévőket, ő tolmácsolta a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, Gyurcsány Ferenc üzenetét.

Katonás fegyelem, rend nélkül nem lehetett volna ’48, nem lehetett volna Székelyföld. Hazafiság nélkül, a családhoz való ragaszkodás nélkül méltatlanok vagyunk ’48 örökségéhez, szelleméhez, amelyet a tudás és elszántság hatott át – hallhattuk Sógor Csaba szenátor beszédében. „Ti szabadságra vagytok hivatva, csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára…" – idézett Pál apostol Galatákhoz intézett leveléből Tamás József püspök, majd figyelmeztetett, a forradalmakkal kivívott szabadságok tiszavirág-életűnek bizonyultak; a szabadság nem féktelenségre, kicsapongásra jogosító menlevél. Hegyi István református lelkipásztor is arra szólított fel, ne csak a magunk hasznát keressük, népünk megtartása, a szabadság mellett döntsünk.

Osztatlan sikert aratott Constantin Strujan prefektus megjelenése, aki mellére tűzött magyar nemzeti kokárdájával bizonyította, nem üres szavakat mond, amikor testvériségről, egymás iránti tiszteletről beszél.

Idén sem maradt el a himnuszéneklés, koszorúzás. A Petőfi Sándor Általános Iskolában koszorúzással kezdődött ünnepségsorozat este díszelőadással és könyvbemutatóval zárult a Szakszervezetek Művelődési Házában.

Székely Judith

Hargita Népe - 2006-03-16

Bölöni hírhalom

A március 15-i ünnepségen a harangok 12 órakor hívták az unitárus templom előtti emlékparkba az ünneplőket. Imát mondott t. Kozma Albert unitárius és t. Fancsal Zsolt református lelkipásztor. A helybeli Bölöni Farkas Sándor Általános Iskola tanulói ünnepi műsorral tisztelegtek a forradalom és szabadságharc emléke előtt. Beszédet mondott Vajda Lajos, a megyei tanács alelnöke, a falu szülötte, valamint az RMDSZ helyi elnöke, Sikó Imre polgármester. Fellépett az unitárius és református vegyes kórus.

A földosztó bizottság a 247-es törvények értelmében visszaigényelt erdővagyonok helyzetét tárgyalta, és megtörtént a közös egyeztetés. Az unitárius és a református egyház maradéktalanul visszakapja a még visszajáró erdőjussát. Az ortodox egyház a közbirtokosságban kapta vissza, mert abban volt részes. Ott, ahol az egykori erdő ma már legelő, legelőként kell tovább is használniok — egészítette ki a helyzetképet Sikó Imre polgármester a földosztó bizottság elnöke.

Tegnap ismét halasztottak a lügeti ortodox egyházzal folytatott perben. Az ortodox egyház számára olyan öt hektár szántót telekkönyveztek a brassó-szászmagyarósi vezetők, amely bölöni tulajdon volt, s ma is Kovászna megye közigazgatási területén van. Jelenleg mintegy 15 bölöni volt tulajdonos várja vissza innen földjussát. A területtel átellenben épített házat 107 román cigány család.

A Bölöni Farkas Sándor Általános Iskola sikeresen pályázott a falusi iskolákban folyó oktatási rendszer, a tanárok és a tanulók magasabb szintű képzésének témakörében. A világbanktól e célra kapott 6450 euróból a bölönpataki elemi iskolának is jut.

Bölön is részt vesz Csernáton, Gelence. Torja, Uzon mellett a Kovászna Megyei Művelődési Központ által szervezett Háromszék legfiatalosabb települése vetélkedőn. Januárban már több rendezvényt indítottak: a nőegylet működtetése, tánctanítás, aerobic, Ki mit tud vetélkedő a legfiatalabbaknak. Gyermektalálkozót, sportvetélkedőket és tanulmányi kirándulásokat terveznek.

Kisgyörgy Zoltán

Háromszék - 2006-03-17

Közélet: Sepsiszentkirály testvértelepülésével együtt ünnepelt (Március 15-ÉN)

Népes küldöttség látogatott Szentkirályba a Pest megyei Halásztelekről, hogy közösen ünnepeljék a magyar szabadságharc napját, erdélyi-székelyföldi levegőt, lelkiséget szívjanak magukba. A vendégeket Halásztelek polgármestere, Stoffán Antal vezette. Komán László földrajz szakos tanár és idegenvezető segítségével ismerkedtek Kézdivásárhely és Sepsiszentgyörgy negyvennyolcas emlékeivel, meghallgatták Alsó-Háromszék önvédelmi harcáról szóló előadását. A szabadság ünnepét méltatta Német Zoltán, a helyi RMDSZ elnöke. Vendégek és vendégfogadók közösen vettek részt a sepsiszentgyörgyi március 15-i ünnepségeken. A 13 órakor kezdődő ünnepi istentiszteleten t. Czövek Olivér nyugalmazott halászteleki református lelkipásztor hirdetett igét, áldást mondott t. Vida Rozália helybeli unitárius lelkész. Este az unitárius gyülekezeti házban bensőséges találkozóra került sor. Prédikációt mondott t. Prodán Gábor halászteleki görögkatolikus lelkész-esperes, s e sorok írója Sepsiszentkirály a szabadságharcban címmel tartott előadást a korabeli eseményekről, megemlékezett a falu hősi halottairól és szabdságharcosairól. Az ünnephez méltó, gitárkísérettel előadott énekekkel lépett fel a halászteleki Fonál nevű katolikus kiskórus, verseket mondtak a sepsiszentkirályi fiatalok. Az ünnepségen jelen volt t. Bustya János, sepsiszentkirályi református lelkipásztor. Március 16-án az unitárius hiterősítő hét alkalmával t. Czövek Olivér tartott szószéki beszédet. A búcsúvacsorát a helybeli Kőhíd Egyesület szervezte.

Kisgyörgy Zoltán

Háromszék - 2006-03-17

Autonómia, avagy mit akarnak a székelyek (Román lapok március 15-ről)

Több mint száz újságíró jelent meg szerdán az udvarhelyi Székely Nagygyűlésen, majdminden jelentősebb román lap, tévétársaság képviseltette magát. A várt botrány azonban elmaradt, Băsescu államelnök sem jelent meg, így a tegnapi lapok rövid, többnyire objektív tudósítások formájában közlik helyszíni jelentéseiket, inkább Năstase megbuktatásával, lemondásával foglalkoznak, ez volt a politikai elemzők, újságírók fő témája.

A lapok többsége képes hangulatjelentéseket közöl - ennyi piros-fehér-zöld zászlós, magyar feliratos kép ritkán uralja oldalaikat. ,,A székelyek csendben kérték az autonómiát” - hirdeti a Cotidianul, a résztvevők számát alig négyezerre becsüli, és kiemeli, az autonómia mellett a nemzetállam kifejezés eltörlését kérték és ,,Igazságot Erdélynek”. A riporter kissé gunyoros beszámolójában röviden ismerteti Csapó kiáltványának lényegét, villámnyilatkozatokkal próbálja tükrözni, mit is akarnak a székelyek. A Jurnalul Naţional riportere megjegyzi, sokat nem értett a történtekből, de ha ki is kiáltották a székelyek az autonómiát, ,,csak ők tudnak róla, és csak az ő gondjuk”. A tudósításban vegyül a gúny az irigységgel, miszerint a riporter egyetlen december 1-jei ünnepségen sem találkozott ennyi nemzeti büszkeséggel, ám hozzáfűzi, a rendezvény méretei és jelentősége tekintében olyan volt, ,,mint egy vasárnapi séta a zsúfolt Cişmigiu parkban”. ,,A székelyek csendben ünnepelték a magyarság napját” - adja hírül a România liberă, és a féloldalas írás sokkal inkább az ünnepség előtti hangulattal foglalkozik, mint magával a rendezvénnyel. Itt külön kis fejezetet szentelnek a magyarországi skinheadek háromfős csoportjának, akik ,,románok és zsidók nélkül” visszaszólással felelnek az érdeklődő riporternek. Az Adevărul részletesen ismerteti a kiáltvány tartalmát, a tér hangulatát igyekszik közvetíteni, Tőkés szövegéből csak az államelnök szerepére vonatkozó részt emeli ki. A Ziua tudósítója tízezerre becsüli a jelenlevők számát, Tőkés beszédének RMDSZ-ellenes jellegét hangsúlyozza, és részletesen ismerteti a kiáltvány követeléseit. A Gândul szerint a székelyek Markó Bélával és az RMDSZ-szel szembeni autonómiájukat kiáltották ki, a román riporter a folkfesztiválos hangulatot ecseteli, amelynek hazafias jellegét rövid idézetekkel igyekszik nevetségessé tenni. Az Evenimentul zilei elutasításként értelmezi Băsescu üzenetét és távolmaradását.

A román lapok kisebb terjedelemben, de még kritikusabban viszonyulnak Markó Béla kézdivásárhelyi beszédéhez. Kiemelten jelenik meg mindenhol, hogy a miniszterelnök-helyettes felszólította a székelyföldi románokat, tanuljanak meg magyarul, mert magyar kenyeret esznek. ,,Markó radikálisabb volt, mint Szász Jenő” - jelentette az Adevărul.

A március 15-én elhangzottak politikai kommentárjai a következő napokban várhatóak, és minden bizonnyal túllépnek majd a gúnyolódó értetlenségen. A Nagyrománia Párt tegnap már Csapó József letartóztatását követelte, és valószínű, akadnak még román nemzetféltők, akik bosszúért lihegnek. Tény azonban, az autonómia gondolata (ha tartalmi jelentése nem is) beférkőzött a román lapokba és általuk a román köztudatba, beszélnek róla, és szép lassan elindulhat azon az úton, amely lényegi megértéséhez és elfogadásához vezethet.

(-kas)

Háromszék - 2006-03-17

Kézdivásárhelyen (Autonómiát kérnek Székelyföldnek)

Legnagyobb nemzeti ünnepünkön, az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc 158. évfordulóján a céhes város főtere tegnap ünnepi díszbe öltözött, a villanyoszlopokon nemzeti színű zászlókat lengetett a Nemere csípős szele.

A főtéri rendezvényeket megelőzően iskolások és óvodások Turóczi Mózes sírjánál, az ovodáskorúak Gyermekotthonának falán található Szacsvay-emléktáblánál, a Molnár Józsiás-mauzóleumnál, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc, valamint az első és második világháború áldozatainak emlékművénél, az eresztevényi Gábor Áron-sírnál, a Kossuth-szobornál, a Petőfi-domborműnél, a Petőfi-, a Bem- és a Turóczi-szobornál és -síremléknél koszorúztak.

Tíz órától fél tizenegyig a város öt közép- és három általános iskolájának tanárai és tanulói vonultak fel a Gábor Áron téren. A kézdivásárhelyi diákokkal együtt érkeztek a szentendrei, paksi és debreceni testvériskolák küldöttei. A Tanulók Klubjának fúvószenekara alkalomhoz illő indulókat adott elő.

A 15. székely határőr gyalogezred I. és II. zászlóalja gelencei és bélafalvi, valamint a szegedi III. Honvéd Zászlóalj Hagyományőrző Egyesület hagyományőrző csapatainak, a Sobri Jóska Dunántúli Betyárok Csapata Hagyományőrző Egyesületnek a tagjai, a felső-háromszéki települések hagyományos lovas és szekeres küldöttei fél tizenegykor kezdtek érkezni a Gábor Áron térre. Bereck, Kézdimartonos, Nyujtód, Ozsdola, Alsó- és Felsőlemhény, Kézdialmás, Csomortán, Csernáton, Márkosfalva, Szentkatolna, Gelence, Kézdivásárhely, Bélafalva, Torja, Kézdiszentkereszt, Kézdiszentlélek csoportjai forradalmi énekeket daloltak. A Duna Televízió által élőben közvetített központi rendezvény 11 órakor dobpergéssel kezdődött, majd Deszke Ottília, a Nagy Mózes Elméleti Líceum tanulója elénekelte a Kell még egy szó című dalt. Török Sándor polgármester ünnepi beszédében hangsúlyozta: ,,a szabadságot soha nem vehetik el tőlünk, és velünk egyetemben a Szent Korona országának legkeletibb bástyája is biztonságban marad. (...) A jó Isten miért teremtette a magyart erre a világra? Bizonyára azért, hogy a szabadság eszméjét legyen, akiknek a lelkében melengetnie.” A város első embere az ünneplők nevében köszöntötte dr. Terényi Jánost, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetét, Kisvári Tamás alezredest, a nagykövetség katonai attaséját, Sagyebó Lászlót, a Határon Túli Magyarok Hivatalának főosztályvezetőjét, a magyarországi testvérvárosok — Mezőhegyes, Mezőkövesd, Paks, Szentendre, Hatvan, Kisvárda, Gyöngyös, Nagyatád — küldöttségeit és mindazokat, akik eljöttek a Gábor Áron térre együtt ünnepelni. A meghívottak közül elsőként Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, miniszterelnök-helyettes, a város szülötte szólt az egybegyűltekhez, őt követte Kalith Katalin, a Bod Péter Tanítóképző diákja, aki Csoóri Sándor Verődöm, vonszolódom című versét szavalta el. Iochom Zsolt, a Református Kollégium tanulója felolvasta Călin Popescu Tăriceanu román miniszterelnök üzenetét, dr. Terényi János pedig a Magyar Köztársaság miniszterelnökének üzenetét tolmácsolta. Róth Balázsi Hunor, a Zúg Március szónokverseny győztesének beszéde a fiatalokhoz szólt. Ezután a Fórika Balázs kántor által vezényelt Cantus kamarakórus a Szózatot adta elő. A kézdivásárhelyi rendezvény díszmeghívottja, Cselényi László, a Duna Televízió elnökének ünnepi beszéde zárta az ünnepséget. A Duna Televízió elnöke az évszázados magyar szabadságeszményre építette beszédét, külön kiemelve Kézdivásárhely, Gábor Áron és társai szerepét a szabadságharcban. Cselényi a húsvétkor induló Autonómia csatornáról is szólt.

A központi megemlékezés főtisztelendő Varga Béla kézdi-orbaiszéki római katolikus főesperes és nagytiszteletű Szőcs László kézdi-orbaiszéki református esperes áldásával, a magyar és a székely himnusz eléneklésével és koszorúzással ért véget.

Iochom István

Háromszék – 2006-03-16

Székelyudvarhelyen (Autonómiát kérnek Székelyföldnek)

Autonómiát a Székelyföldnek — szabadságot a székelységnek! — hangzott több ezer torokból tegnap Székelyudvarhelyen azt követően, hogy Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke felolvasta a Székely Nagygyűlés kiáltványát. A szervezők becslése szerint húszezren gyűltek össze, hogy kinyilvánítsák a székelyföldi autonómia iránti igényt, és méltóságteljes, hittel és reménnyel teli ünneppé sikerült alakítaniuk az udvarhelyi március 15-ét.

Rendbontás nélkül, békésen és emelkedett légkörben zajlott le az SZNT által szervezett Székely Nagygyűlés. Székelyudvarhely felkészülve várta a környékről és a távolabbról érkezetteket, és mivel utolsó pillanatig kérdéses volt Traian Băsescu államelnök jelenléte, alapos munkát végeztek az őrző-védő szolgálat emberei is. Tegnap délelőtt még a csatornarendszert is ellenőrizték, a főtér minden zegét-zugát átvizsgálták. Egy óra előtt tíz perccel vált bizonyossá, hogy az államfő mégsem érkezik meg Székelyudvarhelyre, ám utazásának híre, no meg az elmúlt napok, hetek riasztó előrejelzései román, magyar és külföldi újságírók egész tömegét csődítették Udvarhelyre.

Băsescu távol maradt ugyan, ám az érdeklődést a Székely Nagygyűlésre irányította, soha ennyi kamera, fotó nem rögzített székelyföldi eseményt, mint most.

Zászlórengeteg — a magyar nemzeti zászlók és az SZNT lobogóinak színes kavalkádja —, a küldötteket delegáló települések neveit jelző táblák, melyeken sok esetben rovásírással is feltüntették az elnevezést, autonómiát, Bolyai-egyetemet követelő táblák, kokárdás ünneplőbe öltözött idősek és fiatalok serege köszöntötte hatalmas tapssal a délben két órakor bevonuló lovas huszárokat, majd a rendezvény szónokait. Háromszék minden községének és majdminden településének küldöttsége jelen volt, de sokan érkeztek a Székelyföldtől távolabbi régiókból, Erdély minden sarkából, a Kárpát-medence szinte minden részéből.

,,A magyar nemzet se többet, se kevesebbet nem akar, mint ami európai sorstársait megilleti, amit 1918-ban a gyulafehérvári nagygyűlésen a román nemzet megígért” — szögezte le köszöntőbeszédében Szász Jenő polgármester, és feltette a kérdést: ,,Tudunk-e még hinni a szabadságban? Akarunk-e tenni érte?” Kijelentette: a békés politizálás erejében bízva, az egyenlő, méltósággal élhető élet lehetőségét kell megteremteni. Párbeszédet kezdeményezett a ,,román honfitársakkal és a román politikummal”, ám nem megalkuvásra, hanem tiszta beszédre, nem apró lépésekre, de határozott cselekvésre van szükség. Szász pénteki, bukaresti látogatására utalva közölte: kérni fogják a román államfőt, segítse a párbeszéd létrejöttét.

Tőkés László, az EMNT elnöke kiemelte a határmódosítás abszurditását, ám leszögezte: érvényesíteni kellene a ,,területért autonómiát” elvet, a román államnak az egykor elvett területért cserében autonómiát kellene biztosítania. A szabadság és az önrendelkezés autonómiát jelent. A Székelyföldnek területi autonómiát, az Erdély más részein élő magyarságnak pedig személyi elvű autonómiát kell biztosítani — jelentett ki Tőkés. Összefogásra, közös cselekvésre szólította fel az erdélyi magyarságot, a polgárságnak, a politikumnak és az egyházaknak közösen kell cselekedniük, hogy célt érjenek.

,,Itt dobog most a kárpát-medencei magyarság szíve” — kezdte beszédét Raffay Ernő történész, a Székely Nagygyűlés ünnepi meghívottja, aki történelmi visszatekintéssel és jelenkori EU-s dokumentumokkal támasztotta alá a székelyföldi autonómiaigény jogosságát. Csapó I. József, az SZNT elnöke felolvasta a Székely Nagygyűlés kiáltványát, amelyet a tömeg hatalmas lelkesedéssel fogadott.

A Székely Nagygyűlés kiemelt pillanata volt, amikor az SZNT elnöke Gábor Áron-díjjal tüntette ki a gyergyóditrói és a vargyasi önkormányzatokat a népszavazások ügyében tanúsított következetes kiállásukért. Alig tucatnyi település vállalta az autonómiareferendum kiírását, ám ez a két község Strasbourgig, az Emberjogi Bíróságig jutott a jogtalannak ítélt romániai tiltás, a kedvezőtlen bírósági ítéletek sora miatt. A vargyasi tanácsot képviselő Román Attila kitartást kért, és azt, hogy minél többen csatlakozzanak hozzájuk, írják ki a népzavazást. ,,Egységben az erő! Hajrá Székelyföld” — zárta rövid beszédét. Bardocz Ferenc gyergyóditrói polgármester Hamvas Bélát idézve köszönte meg a kitüntetést: Csak semmi lázadás, de tapodtatnyit sem engedünk!”

Farkas Réka

Háromszék – 2006-03-16

Gátat az elnemzetlenítésnek

— Tőkés László beszéde —

Kedves testvéreim, hölgyeim és uraim, itt, Székelyudvarhelyen Márton Áron erdélyi püspökünket idézem, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, Közép-Erdély és a Részek testvéri üzenetét és szolidaritását is hozom, és átadom. Szombaton Szatmárnémetiben volt egy ünnepi nagygyűlés a Láncos-templomban, melynek címe: Erdéllyel a határok felett. A szabadság és a jogaink mellett az önrendelkezés és a nemzetegyesítés azok a fontos ügyek, amelyek az 1848-as forradalom eszmeisége körébe tartoznak, örökségébe illenek. Ma, itt és most: jog és szabadság. A szabadság és az önrendelkezés egyetlen szóban foglalható össze: autonómia. Területi, személyi elvű autonómia és a sajátos jogállású települések autonómiája — Petőfi Sándor és szabadságharcos őseink példáját követve békés demokratikus eszközökkel. A Szatmárnémetiben elfogadott erdélyi petíció ennek a küzdelemnek a lényegét és mikéntjét fogalmazza meg a következőképpen: mindenki az erdélyi magyarok autonómiájáért, mindenki a Székelyföld autonómiájáért.

Szégyenletesnek tartjuk, hogy a magyarság összképviseletének vezetői, az Operatív Tanács azzal vádolja a Székely Nemzeti Tanácsot, Székelyudvarhely önkormányzatát, hogy politikai célokra használja fel március 15-ét, és ünnepségünket a hangoskodó politizálás megnyilvánulásának minősíti, mely sok hűhó semmiért. Ezen a helyen a Székely Nagygyűlés résztvevőinek ezrei méltán követelik és kívánják meg, hogy az RMDSZ vezetői nyilvánosan kérjenek bocsánatot ezért a durva sértegetésért. Sőt, joggal kívánjuk és szorgalmazzuk és javasoljuk e helyről, hogy az RMDSZ is térjen észhez, vizsgálja felül álláspontját, és nemzetünk, erdélyi magyarságunk érdekében vállaljon közösséget és párbeszédet a magyar kistársadalom közszereplőivel, támogassa az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács autonómiára irányuló törvénykezdezményezéseit, teljes összefogással harcoljuk ki önrendelkezési jogainkat.

Az Operatív Tanács felhívása azt írja, hogy március 15. nem csak az 1848-as forradalom, hanem az 1989 utáni közös szabadságharcunk ünnepe is. De kérdem én, az Operatív Tanács aláírói hol voltak 1989 decemberében? Milyen szabadságharcot vívnak? És kérdezem, testvéreim, hol vannak most, amikor itt volna a helyük, ebben az autonómiáért vívott szabadságharcban. Harmadsorban kérdezem, hogy álszent módon miért hívnak fel bennünket teljes egységre és összefogásra, amikor itt ők azok, akik az autonómia melletti egységünket és összefogásunkat megbontják és kigúnyolják.

A római katolikus egyház körlevele azt írja, hogy nemzetünk nagy bajban van. Az Isten irgalma menthet meg bennünket, és a nemzet lelki megújulásáért hirdet imaévet. Valóban, Erdély tíz év alatt kétszázezerrel apadt meg. 1920-ban még 45 százaléka volt Erdélynek nem román kisebbségi, ma ez az arány lement 20 százalék körülire. Több magyar terület ma már kisebbségbe és szórványba süllyedt. Ügyeljetek, nehogy Székelyföld is erre a sorsra jusson! Nem akarunk a szászok és a svábok sorsára jutni. Tovább folyik a betelepítés, az elnemzetlenítés. Emlékeztetlek rá, hogy Franco tábornok Katalóniába spanyolokat telepített, Mussolini olaszokat a németek nyakára, a szovjet birodalom tagállamaiba az orosz imperializmus oroszokat telepített a skandináv országokba vagy Moldáviába. Nem akarunk az ő sorsukra jutni. Nemcsak mi magunk, hanem a helyzet is változásért és autonómiáért kiált, hogy ne legyünk többé kiszolgáltatottak, és ne veszítsük el a jövőt.

Végezetül, hölgyeim és uraim, kedves testvéreim, a következő tanulságokat és konklúziókat szeretném megfogalmazni programszerűen. A határmódosítás nem járható út, tévednek azok, akik szeparatizmussal riogatják a románságot, ezért azt mondom: területért autonómiát. Ha már elvették a területet, kérjünk helyette autonómiát. Álláspontunk egybecseng Traian Băsescu államelnök véleményével, aki Koszovónak autonómiát kívánna — javasolta az európai fórumokon —, hasonlóképpen az erdélyieknek is, Székelyföldnek is biztosítsanak autonómiát. Kisinyov autonómiát adott a gagauzoknak és autonómiát kínál Transznisztriának, hogy el ne szakadjanak a Moldáv Köztársaságtól. Hasonlóképpen mi is kérjük, hogy adjanak nekünk is autonómiát. Alakuljon ki egy magyar—magyar párbeszéd, jöjjön létre az Erdélyi Magyar Állandó Értekezlet, és egyeztessük végre a magyar álláspontokat. Ez az utolsó óra, hogy még megszívlelhetik azok, akik Năstaséval és Iliescuval párbeszédet folytatnak, de magyar testvéreinkkel nem akarnak szóba állni. És a magyar—magyar párbeszéd-érdekegyeztetés mellett a magyar—román párbeszédet sem lehet eléggé gyakran igényelni, ismételni, nem RMDSZ—román párbeszédet, hanem a magyar—román párbeszédet. Az RMDSZ nem sajátíthatja ki magának a magyarság közképviseletét, hanem ebbe a román—magyar párbeszédbe be kell vonni a magyar polgári politikai és egyházi élet képviselőit, egy reprezentatív magyar képviselet folytasson párbeszédet a román féllel, az ő feltételüket ők állapítsák meg. Következő pontban azt az igényünket juttatom kifejezésre, hogy Magyarország, a mindenkori magyar kormány támogassa közös autonómiaküzdelmünket, ennek a közvetítésére kérjük, szakítson a magyar kormány a kádári nemzeti nemtörődőmség örökségével. Utolsó pontként azt mondom, hogy az Európai Nemzetek Uniója jelentse egyben a magyarság határok feletti unióját. Ne csak az államok, a nemzetállamok, hanem az autonóm nemzeti közösségek unióját is vívjuk ki. Vasárnap egy hattagú küldöttséggel e célkitűzésekkel megyünk Brüsszelbe, hogy képviseljük magyarságunk érdekeit. Testvéreim, a Partium és a Székelyföldön kívüli magyarság képviselőjeként kérlek titeket, székely testvéreink, legyetek segítségére elakadt, sorvadó kisebbségbeli, szórványban élő magyar testvéreiteknek, álljatok melléjük. Másfelől legyen intő figyelmeztető számotokra, hogy ha nem vívjátok ki a székely területi autonómiát, az önrendelkezést, akkor ti a Partium és Közép-Erdély sorsára juttok. Ez a folyamat már megindult: Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön már nagyon elharapózott, most még meg lehet állítani. Állítsuk meg ezt az elnemzetietlenítési folyamatot.

Tőkés László

Háromszék – 2006-03-16

Március 15: Egység és autonómia (Sepsiszentgyörgy)

Bizonyára a rossz idő miatt vettek részt a megszokottnál kevesebben a sepsiszentgyörgyi március 15-i rendezvényen. Annyiban mégis reményt keltő volt az ünnepség, hogy idén jóval több fiatalt, egyetemistát, nagydiákot lehetett látni a hallgatóságban.

Mátray László színművész nyitotta meg és vezette le az ünnepséget, a rétyi Kovács András fúvószenekar és a város egyesített kórusai muzsikáltak. Először a Szózat akkordjai csendültek fel, majd Albert Álmos polgármester köszöntötte a vendégeket, a megjelenteket. Beszédében az 1989 decembere óta zajló csendes forradalomról szólt, melynek eredményeként visszakaptuk iskoláink, földjeink, erdőink zömét, néhány ingatlant és konzulátust Csíkszeredában. A kitartó és következetes munkát dicsérte, melynek eredményeként megváltozott mind a magyar, mind a román politika, megváltoztunk mi magunk is, kiépült saját közösségünk hatékony belső rendszere, mely alkalmas lesz arra, hogy összekötözze azokat a szálakat a Kárpát-medencében, melyeket valamikor szétszabdaltak. Kifejtette: az eddigi eredmények az összefogás gyümölcsei, annak dacára, hogy időnként türelmetlenek vagyunk, ugyanazt más-más módszerekkel, sebességgel szeretnénk elérni. Kijelentette: közösségünk megtartó ereje az egység, megítélése szerint ennek szellemében ünnepel most Sepsiszentgyörgy. Ne engedjük, hogy bárki önös célokra használja az ünnepet, mert március 15. nem lehet senki játékszere, mindannyiunk, a magyarok ünnepe, s egyben a Kárpát-medencei összefogás szimbóluma is — mondta. Beszélt az önkormányzatiság fontosságáról, arról, hogy Európa ma ezt támogatja. Ezért arra kell figyelni, hogy a magyarság megtartsa erejét.

Közös éneklés után Zsigmond József, a középiskolások szövetségének elnöke beszélt. Felidézte az 1848. márciusi fiatalok emlékét, a szabadságharcot, a magyar nemzet újraéledését. Kifejtette: március 15-nek ma is van üzenete a kisebbségben élő magyar fiatalok számára. A harc ma is folyik a megmaradásért, az anyanyelvű oktatásért, a szülőföldért, az érvényesülésért. A rendszerváltás óta 16 év telt el — mondta, — majd feltette a kérdést — hol tartunk ma? ,,Nincs önálló magyar egyetemünk, fiatal diplomásaink a szülőföldtől távol érvényesülnek, gyermekcipőben járnak az ifjúsági és civil szervezetek. Tizenhat éve illúziókban élünk. Hazai magyar politikusaink egy része altat, másik része illúziókat kerget, és 2004. december 5-én megtapasztaltuk, hogy az anyaország lakóinak nagy részére sem számíthatunk. Ébredjünk fel, — biztatott —, az űrt pótolni kell, s a fiataloknak kell ennek érdekében a legtöbbet tenniük. Az eseményeket nem követni, hanem aktívan alakítani kell. Szülőföldünket meg kell őrizni, fel kell virágoztatni: úgyhogy tanuljunk tovább, maradjunk itthon, térjünk haza, vállalkozzunk, politizáljunk, cselekedjünk, fogjunk össze, érezzük jól magunkat itthon. Fölülről nem oldanak meg semmit. Merjünk bátrak lenni, éljünk az önrendelkezés lehetőségeivel, tanuljunk múltunkból, hibáinkból, éljünk a nyitás lehetőségével a helyi románság felé. Fogalmazzuk meg céljainkat, és azokat mindenáron, egységben valósítsuk meg” — zárta beszédét Zsigmond József.

Elhangzott a Talpra Magyar, a Hunyadi- és Klapka-induló a rétyi fúvószenekar és az egyesített kórusok előadásában, Váta Loránd színművész Ady Endre A Tűz márciusa című költeményét szavalta el, majd György Ervin prefektus Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök, Zákonyi Botond, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetségének titkára pedig Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök üzenetét olvasta fel folyamatos füttykoncert közepette. Traian Băsescu államelnök levelét Mátray László olvasta fel.

Emlékezetes percek következtek: Szilágyi Zsolt magánénekes Erkel Ferenc Dózsa-áriáját adta elő. Kolcsár József színművész Kossuth és Széchenyi hírlapi vitáiból adott ízelítőt, nem tagadva, hogy a mai RMDSZ—MPSZ-vita áthallásait véli felfedezni a több mint százhatvan éves szövegekben.

Szót kapott az ünnepség díszvendége, Cselényi László, a Duna Televízió elnöke. Sepsiszentgyörgy város rövid történelmének, a környékbeli 1849-es csaták emlékének felelevenítése után emlékeztetett arra, hogy e város önrendelkezési jogát Zsigmond király után Lajos király és Bethlen Gábor is megerősítette. Olyan város ez — mondta Cselényi —, mely nem akar semmi egyebet, csak azt, amit szorgalmával, tehetségével, bátorságával, ütésállóságával már rég megszerzett. Csak elorozták tőle. Ez az a történelmi jog, juss, amit úgy hívnak, hogy autonómia. Ez az a város, ahol Petőfi Sándor vágyott Szendrey Júliával megtelepedni. Ez a város a győztesek és vesztesek városa is, de él, és lakói tudják, ahogy 1848/49-ben a magyar nemzeti egység volt a legfontosabb, napjaink történelmi parancsa is az egység. Csak így valósulhat meg a magyarság határok feletti integrációja, csak így születhet meg az autonómia. Íme vagyunk, és ünneplünk, és reménykedünk, látjuk, hogy a küzdelem nem reménytelen. ’48-as elődeink még azt követelték, hogy Uniót Erdélylyel, melyet ma így módosíthatunk: Erdélyt az unióba! Olyan Erdélyt, melyben a magyarok autonómiában élnek, akár az unió megannyi államában, szigetén és félszigetén. Csak úgy, és nem másként, csak annyit, és nem többet. Csak olyan autonómia kell, amit a szív és a józan ész diktál, ahol a pénz ott marad, ahol megteremtik, ahol a vagyon ott gyarapszik, ahol előállítják, ahol édes anyanyelvünk kincs, és nem kihaló mekegés, ahol nyelvünk jogi eszköz, ahol — mert így esik jobban magyarul — hangzik a panasz s a vigasz a szülőágytól a halottas ágyig — mondta Cselényi.

Végül Hankó Elemér evangélikus lelkész hirdetett igét.

(simó)

Háromszék - 2006-03-16

Március 15: Megrongált emlékmű mellett új kopjafa (Barót)

Az 1848—49-es szabadságharc és forradalom évfordulója alkalmából tartott ünnepségsorozat második napján Barót népe a város központjában, a Diákdombon és az erdővidéki összefogást jelképező véczeri emlékműnél (felvételünk) róhatta le kegyeletét a hősők emléke előtt. Az eseményt nem befolyásolta, hogy az 1849. december 9-i és 13-i csatában elesetteknek emléket állító, de néhány napja ismeretlenek által megcsonkított obeliszk előtt kellett nemzeti ünnepünket megélnünk.

A Diákdombon a barátságtalan időjárás elől meg nem hátráló mazsorettcsoport színes bemutatója és a nagybaconi lovasok megérkezése után Nagy István a márciusi ifjak hitére és szabadságvágyára hívta fel a figyelmet. ,,A történelmi tudat megtartott, megőrzött minket, hát most rajtunk a sor, hogy ne hagyjuk sorvadni. Éljünk egészséges magyarságtudattal, hogy az új hajtásoknak legyen, amiből erőt nyerniük” — mondotta Nagy István.

A megyei tanács elnöke, Demeter János a baróti ünnepségekhez való személyes kötődéséről vallott, majd kitért a magyarságon belül tapasztalható nézetkülönbségekre: ,,Téved, aki azt hiszi, hogy vannak magyar és magyarabb ünneplők. Téved az, aki azt hiszi, hogy valahol összegyűlve inkább lehet hitet tenni nemzeti vágyaink mellett, mint Baróton, Erdővidéken és Háromszéken. Az autonómiát a nemzeti összefogás erősítésével lehet elérni, s azzal, hogy végre felismerjük, hogy teret engedve a megosztottságnak, azoknak teszünk szolgálatot, akik soha semmilyen autonómiát nem fognak adni a megosztott gyenge magyarságnak.”

Az ünnepi beszédek között az egyesített baróti kórus, az egyesített diákkórus, a dabasi Táncsics Mihály Gimnázium diákküldöttsége és a Baróti Szabó Dávid Középiskola irodalmi köre lépett fel.

A véczeri emlékműnél nt. Nagy Károly református erdővidéki esperes a haza szabadságának oltárán életüket áldozókra emlékezett, azokra, akiknek példáját az elmúlt évtizedek alatt ki akarták törölni emlékezetünkből.

Lapunk főmunkatársa, Sylvester Lajos a véczeri emlékmű hányatott sorsát idézte fel. Hogy a régi emlékmű se vesszen feledésbe, helyére most kopjafát állított az RMDSZ baróti szervezete és a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület.

Márton Árpád képviselő a márciusi 12 pont eszméire alapozott beszédében kifejtette, hogy a 158 esztendővel ezelőtt megfogalmazott gondolatokból napjainkban néhány igencsak veszélyben forog. ,,Ha egy rendőr megengedi magának, hogy elkobozzon egy sajtóterméket, akkor veszélyben a szólás szabadsága” — mondotta, majd kifejtette: az erdélyi magyarságnak igencsak szüksége van arra, hogy sorsáról maga döntsön, és szerinte, ha ezt a magyarság egységesen felvállalja, akkor is megvalósítható, ha a többségi nemzet ellenzi.

A Szövetségi Képviselők Tanácsának erdővidéki képviselője, Dimény János a jelenlevőket arra kérte, próbáljanak felnőni Kossuth, Petőfi, Táncsics, Bem apó és az aradi tizenhárom eszmei nagyságához, majd azon véleményének adott hangot, miszerint nekünk, a szabadságharcosok kései unokáinak ,,kötelességünk tovább táplálni, éltetni a forradalom szent tüzét, ami napjainkban az önrendelkezés, az autonómia, a nemzeti identitástudat ápolását, jogos tulajdonunk védelmét, a nemzetünk gazdasági és szellemi gyarapodásáért, gazdagodásáért folytatott kitartó küzdelmet kell hogy jelentse Erdővidéken, Háromszéken és Erdélyben.”

A megemlékezés a magyar és a székely himnusz közös éneklésével ért véget.

Hecser László

Háromszék - 2006-03-16

Március 15: A szabadság önrendelkezést jelent (Kovászna)

Tegnap délután több százan emlékeztek az 1848—’49-es forradalom és szabadságharc eseményeire Kovászna főterén. Az ünnepi rendezvény a környező falvak szekeres-lovas bandériumaival, illetve az ünneplők felvonulásával kezdődött.

Az ünneplők seregét a barátosi Ferencz Ernő Református Fúvósegylet zenekara vezette fel a központi színpad előtti térre. Az ünnepi megemlékezés szónoklatait Bukovinszky Cs. Miklós református lelkipásztor nyitotta meg, majd Simon István, a városi RMDSZ elnöke szólt az egybegyűltekhez. Cseh Béla, az orbaiszéki Magyar Polgári Szövetség elnöke március 15. üzenetéről szólva a szabadság fogalmát emelte ki, mondván, hogy ez az önrendelkezést és az autonómiát jelenti. Puskás Bálint szenátor kifejtette, nincs külön autonómia, ezt csak együtt lehet megvalósítani, és ez az RMDSZ programjában is szerepel, és nem mondtak le róla. Benedek Tekla, a Kőrösi Csoma Sándor Líceum tanulója, az RMDSZ által kezdeményezett szónoklatverseny első helyezettje felolvasta díjazott beszédét. Gazda István alpolgármester kifejtette, nem szabad hagyni, hogy a március 15-i ünnepséget valamely párt vagy érdekcsoport kisajátítsa, de a mostani ünnep az 1990-es márciust idézi. ,,Provokálnak, uszítanak, fenekednek egyesek. Bántja őket a magabiztosság, amely belőlünk árad” — mondta az alpolgármester, majd románul is szólt a fürdővendégekhez, hogy amikor hazamennek, tolmácsolják az otthoniaknak: a város magyarsága méltósággal és tisztességgel emlékezett a ,,pasoptista” forradalomra. Az ünnepi beszédeket Kovács Gábor római katolikus esperes zárta, majd az ünneplő közönség felsorakozva levonult a központi református templom kertjébe, ahol koszorúkat helyeztek el a szabadságharc kovásznai hőseinek emlékművénél. Közreműködött a kovásznai líceum Tiszta szív kórusa, a diákszínpad, valamint a barátosi Ferencz Ernő Református Fúvósegylet rezesbandája.

(bodor)

Háromszék - 2006-03-16

Március 15: Váltó-emlékezés a cinteremben

Déli harangszó előtt a Református Kollégium diákjai és kórusa (karvezető Jakab Csaba) tartott emlékező műsort a sepsiszentgyörgyi Vártemplom cintermében, őket váltották a Művészeti Líceum tanulói, akiknek Sipos Zoltán irányította énekkara töltötte be zenei szakiskolához illő minőségben előadott dalokkal a templombejárat és várfal közötti teret, és alig fél óra múlva érkezett a Székely Mikó Kollégium diákcsapata. A három iskola tanulói és az előttük, valamint utánuk érkezők a cinteremben eltemetett Gödri Ferenc esperesre, az árapataki szerződést megkötő küldöttség tagjára, Gödri Ferenc tüzér hadnagyra, Váradi Józsefre és Bartalis Ferencre, Császár Bálint polgármesterre és Márk Istvánné Mihály Annára, az üldözött magyar bujdosók segítőjére emlékeztek.

A Mezőgazdasági Iskolaközpont szabadkígyósi testvériskolája küldöttségével érkezett a vártemplomi temetőkertbe, ahol rajtuk kívül a cinteremben emlékező iskolák, illetve a Kereskedelmi és Közigazgatási- és a Puskás Tivadar Iskolaközpont, a Mikes Kelemen Főgimnázium, a Nicolae Colan és a 6-os Általános Iskola diákjai keresték fel a negyvennyolcas sírokat.

(fekete)

Háromszék - 2006-03-16

Március 15: Havas emlékezés Kommandón

Tegnap délelőtt a községháza előtti park kopjafájánál félméteres hóban emlékezett Kommandó apraja-nagyja az 1848—49-es forradalom és szabadságharc eseményeire. Az ünneplőket Kocsis Béla polgármester köszöntötte, majd Kovács Gábor esperes szólt az egybegyűltekhez. Puskás Bálint szenátor az egység összetartó erejét hangsúlyozta, Fazakas Gyula iskolaigazgató pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy bár Kommandónak nincsenek szabadságharcos hősei, a forradalom, Petőfi és a többiek szelleme él a faluban. Bod Péter református lelkipásztor ünnepi beszéde után koszorúzásra került sor, majd a jelenlevők az uzoni Atlantis fúvószenekar akkordjaira elénekelték a székely és magyar himnuszt. Ezt követően az iskolások és óvodások az ünnephez illő műsort adtak elő.

(bodor)

Háromszék - 2006-03-16

Március 15: Illyefalva sajátos ünnepe

Illyefalván korán kezdték az ünneplést — hogy ez-e, az időjárás-e vagy a falu kétfelé szakadása tette, de igencsak kevesen gyűltek össze a tavaszt csonkolt fákkal váró központi parkba. A falu mementó-emlékművénél az 1848—49-es forradalom és szabadságharc, illetve a két nagy világégés helyi áldozatai emlékére néma főhajtással kezdődött az ünnep, majd a Székely himnusz eléneklése közben az arany napos-holdas kék lobogó felkúszott az égbe nyúló zászlórúdra. Az ünnepi beszédek sorát Benedek Huszár János polgármester nyitotta meg, egy anekdota felől közelítve kiemelte, nem raboknak, de vitézeknek kell lennünk, vitézséggel vállalnunk másfél évszázad eszméit. A polgármester felszólította falustársait, közösen vonuljanak Székelyudvarhelyre tanúságot tenni a székelység autonómiaigénye mellett. Albert Álmos alsó-háromszéki RMDSZ-elnök a folyamatos harcot emelte ki beszédében, mint mondotta, ,,olykor türelmetlenek vagyunk, de ugyanazt akarjuk”, majd az összefogás fontosságát hangsúlyozta, felhívta a figyelmet: ahhoz, hogy a ma célkitűzései a holnap megvalósításai lehessenek, arra kell figyelnünk, hogy erőnket egységben maradva megőrizhessük. A Székely Nemzeti Tanács 12 pontjának felolvasása után Németh Zoltán helyi önkormányzati képviselő mondott még beszédet, illetve vitéz Petke Julianna Wass Alberttel a szabadság meghatározását járta körül. Főtiszteletű Kató Béla kiemelte, március 15-e a magyar gondolat ünnepe, olyan magyar diadalünnep, melyet más nemzet fia nem érthet meg — de szóvá tette azt is, áldozatvállalás nélkül nincs szabadság. Az ünnepség a helybeli iskolások műsorával folytatódott, majd koszorúzással végződött.

(vop)

Háromszék - 2006-03-16

Március 15: Negyvennyolcas emlékmű Bodokon

Az egykori magyar országzászló terméskő talapzata csodálatos módon megmaradt, a falu felújította, és arra helyezték el a szabadságharc helyi hőseinek emléktábláját. Az egykori Csordagyűjtő terét rendezték, s az emlékművet vaskerítéssel vették körül.

A március 15-i rendezvényt Fodor István polgármester nyitotta meg, ünnepi beszédet mondott Albert Álmos területi RMDSZ-elnök. Bodok negyvennyolcas hőseiről, szabadságharcosairól e sorok írója tartott előadást. Az ünnepi műsort a helybeli Henter Károly Általános Iskola diákjainak és pedagógusainak ünnepi műsora követte. Nagy sikert aratott a kis óvodás Ajgel Izabella és Simon Csilla Ildikó szavalata, valamint a helybeli vegyes kar. A hősi emlékműre a helyi tanács, a területi RMDSZ, a református egyház, a Henter Károly Általános Iskola és az azonos nevű egyesület helyezte el a kegyelet koszorúit. Áhítatot és áldást mondott nt. Dénes Csaba helybeli református lelkipásztor.

Bensőséges ünnepség színhelye volt a Bodok községhez tartozó Oltszem és Zalán is. Oltszemen reggel lovas felvonulást rendeztek, amelyet az étfalvazoltáni rezes fúvósok zenéje kísért. Az igehirdetést t. Egyed Sándor helybeli református lelkipásztor végezte. Ünnepi műsorral és szeretetvendégséggel ért véget a rendezvény a református kultúrotthonban. Zalánban hasonló hangulatú templomi ünnepségre került sor, ahol az ünnepi szószéki beszédet t. Gocsmán Sándor helybeli református lelkipásztor mondta. Megkoszorúzták a templom előterében álló negyvennyolcas hősi emlékművet.

Kisgyörgy Zoltán

Háromszék - 2006-03-16

Március 15: A magyar nyelv honvédei (Kézdimárkosfalva)

A Tamás lelkészházaspár — Orsolya és Endre Ottó — kezdeményezésére a kézdimárkosfalvi református templom kertjében tegnap öt kopjafát és egy néma harangot avattak fel, melyeket Kászoni Róbert és Gergely Szabolcs készített az ünnepi alkalomra. Az emlékművet ama helybeli hősök emlékének szentelték, akik az 1848/49-es magyar forradalomban és szabadságharcban életüket áldozták: Czell József tizedesnek, Esztojka Mózes, Kovács István és Szász András honvéd katonáknak, valamint Bodola Lajos főhadnagynak, Gábor Áron agyúöntő segédjének, a Vöröstoronyi-szoros hős védőjének.

Az ünnepség 13 órakor lovas felvonulással kezdődött. A 15 órai ünnepi istentiszteleten nt. Szőcs László kézdi-orbaiszéki református esperes hirdette Isten igéjét, majd Tamás Endre Ottó lelkipásztor mondott köszöntő beszédet, Demeter László történész 1848. március 15-éről tartott előadást, majd Iochom Zsolt, a kézdivásárhelyi Református Kollégium tizedik osztályos tanulója mondott ünnepi beszédet. A templomban Tusa Levente és Németh Ottó, Szentkatolna és Rábcakapi polgármestere aláírta a két település testvérkapcsolatát szentesítő okiratot. A magyar himnusz eléneklése után az ünneplő tömeg a templomkertbe vonult, ahol beszédet mondott a két község polgármestere, Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, aki beszédében arra kérte a jelenlevőket, hogy a kopjafák előtt fogadják meg, továbbra is honvédei lesznek a magyar nyelvnek, a magyar nemzetnek, mindannak, amit ez a nemzet a mi számunkra jelent. Kisvári Tamás alezredes, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetségének katonai attaséja Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök üzenetét tolmácsolta.

Iochom István

Háromszék - 2006-03-16

Március 15: Maroknyi ünneplő Szotyorban

Nagy pelyhekben hulló hó és a templommal szemben ácsorgó csendőrök fogadták a Szotyorban ünneplésre kivonult maroknyi helybélit, a templomkertbéli kopjafás-kőtömbös emlékműnél csupán Berszán Sándor tiszteletes mondott rövid beszédet, felhíva a figyelmet: tudjunk méltó utódai lenni azoknak, akik érettünk vállalták akár a mártíromságot is. A helyi kisiskolások egy tucatot sem kitevő csapata harangzúgás közepette adta elő ünnepi műsorát, a koszorúzás után a megemlékezés istentisztelettel folytatódott.

(vop)

Háromszék - 2006-03-16

Március 15: Ama nemes harcot…

Hagyományukhoz híven a kilyéniek a falucska református temploma előtt gyülekeztek, ahol Egyed Kolumbán László tiszteletes Pál apostol szavaival — ,,ama nemes harcot megharcoltam” — kezdte beszédét, majd számon kérő hangra váltott: elmondható-e nemzedékünkről e bizonyságtétel? Tud-e eggyé kovácsolódni ma nemzetünk? Mert ha saját oldaláról közelíti meg mindenki céljait, úgy előhaladni nem lehet. Ezért hát több hitre, több áldozatra van szükség — vonta le a következtetést a tiszteletes. Az iskolások műsorát és a felnőttek kórusát követően a szabadságharc emlékére állított kopjafánál helyezték el a tisztelet koszorúit, majd a székely himnusz eléneklésével zárult a falucska méretéhez képest sok érdeklődőt vonzó ünnepség.

(vop)

Háromszék - 2006-03-16

1848-ra emlékeztek

Tegnap az Udvarhelyi Fiatal Fórum és a Varga Katalin utcai református gyülekezet közös szervezésében rendezték meg a már hagyományossá vált, március 15-ére emlékező, szavalóesttel egybekötött ünnepi estet, ahol – felnőtt szavalókkal közösen – többnyire diákok mondtak az alkalomhoz illő verseket. Az ünnepi műsort megelőzően istentiszteletet tartott Hegyi Sándor lelkipásztor, majd az ünnepi est végén ajándékosztásra került sor.

bbj

Udvarhelyi Hiradó - 2006-03-13

Március idusa a Nyergestetőn

A kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző és az Apor Péter Iskolaközpont tanárai és diákjai tegnap 1989 után tizenhetedik alkalommal rótták le tiszteletüket és kegyeletüket a Hargita megyei Nyergestetőn, ahol 1849. július 31-én és augusztus elsején a bélafalvi Tuzson János őrnagy két zászlóalj gyalogossal és alig nyolc ágyúval hősies küzdelmet vívott a túlerőben lévő orosz—osztrák csapatokkal. A csata színhelyén lévő emlékműnél minden évben — a rendszerváltás óta immár szabadon — emlékeznek a nyergestetői hősökre.

A tegnapi ünnepség az Apor Péter Szakközépiskola tanulóinak ünnepi műsorával kezdődött a hősök közös temetőjénél: szavalatokkal, szónoklatokkal és énekekkel emlékeztek a Nyergestető hős védőire. A tömegsírnál a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság és a Sobri Jóska Dunántúli Betyárok Csapata Hagyományőrző Egyesület állt díszőrséget. A debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola Gyakorló Iskolájának küldöttei, Paks város önkormányzata és az Apor Péter Szakközépiskola koszorúzta meg a hősök temetőjében 2005 márciusában felállított kopjafát. A paksi vendégek a Molnár Józsiás Általános Iskola tanulóival közösen az emlékkopjafa körül kis kereszteket helyeztek el. Innen az ünneplő tömeg az emlékműhöz vonult, ahol trombitaszó jelezte a megemlékezés kezdetét. Díszőrséget a bélafalvi és dunántúli hagyományőrzők mellett a szegedi III. Honvéd Zászlóalj Hagyományőrző Egyesület ,,vitézei” álltak. Az ünnepség végén a Bod Péter Tanítóképző és a debreceni testvériskola koszorúzott, majd a résztvevők elénekelték a magyar és a székely himnuszt.

Iochom István

Háromszék - 2006-03-15

Kezünkbe venni sorsunkat

A baróti hagyományokhoz hűen az 1848—49-es szabadságharc és forradalom kitörésének tiszteletére tartott ünnepségek idén is két napot ölelnek fel.

A Baikó Lajos honvédtiszt- és a millecentenáriumi emlékműnél a Baróti Szabó Dávid Középiskola diákönkormányzata által összeállított műsort mintegy félezren tekintették meg. A diákönkormányzat nevében Zsombori Csaba mondott beszédet. A megemlékezés következő állomásán, a római katolikus temetőben a szabadságharc különböző színtereit végigharcoló tizedes, Balázs Ignác 2000-ben elpusztult sírköve helyett állítottak új síremléket. ,,A Gaál Mózes Közművelődési Egyesület és az RMDSZ helyi szervezetének vezetősége azért látta jónak, hogy Balázs Ignác tizedes emlékére új sírhelyet keszíttessen, hogy emléke további évtizedekre fennmaradhasson, és ápolhassuk nyughelyét a többi ’48-as sírral egyetemben” — fogalmazott a közművelődési egyesület elnöke, Demeter László.

Az egykori Korona Szállón elhelyezett Kossuth-domborműnél a Székely Nemzeti Tanács erdővidéki szervezetének nevében felszólaló Krizbai Imre református lelkipásztor a nemzeti felkelés és az ország védelmének legnagyobb szervezőjére, Kossuth Lajosra emlékezett. Krizbai meggyőződését fejezte ki, hogy ha a magyar forradalmiságot és nemzeti felelősséget megtestesítő Kossuth ma erdélyi magyar politikus lenne, nem mondana nemet a székely autonómiára, ha pedig miniszterelnök-helyettes lenne, akkor lázas beszéddel küldené választóit Székelyudvarhelyre. Ráduly László önkormányzati képviselő és frakcióvezető szintén a mai idők szellemében fogalmazott beszédében kijelentette: ,,Ha kezünkbe vesszük sorsunkat, és felelősséggel, önzetlenül teszünk a közjóért, talán a magunk sorsa is jobbá válik. És akkor leszünk méltók mindazon nagy tettekre, amelyekre emlékezünk, mindazon hősökre, akiket méltatunk.”

A Tyrom tejfeldolgozó falán elhelyezett Beke-emléktáblánál Antal Árpád András képviselő baróti irodájának vezetője, Demeter Zoltán emlékezett id. Beke József őrnagyra, ifj. Beke József ezredesre és Beke Gyula őrnagyra. A Zathureczky-temetőben a dr. Simonffy Sámuel Alapítvány nevében Miklóssy József nyugalmazott mérnök Bem tábornok orvosának életpályáját ismertette, s kitért olyan apró, de érdekfeszítő részletekre is, mint a Petőfivel Székelykeresztúron eltöltött éjszakája. Németh Csaba szenátor beszédében kifejtette: ,,Mi, erdélyi magyarok sajátos helyzetben vagyunk. Az erdélyi sors valahogyan mindig nehezebb volt, de akik magukra vették és hordozták, azok őrző szemmel vigyázták ezt a földet. S e nép fiai nagy elszántsággal álltak helyt 1848—49-ben a háromszéki önvédelmi harc idején, majd a honvédségben Kökösnél, Nyergestetőn és Segesvárnál.” Végezetül Kotecz József felsőrákosi unitárius lelkész rövid imájában Isten áldását kérte a hősök emlékére és az emlékezők életére. A magyar, majd a székely himnusz eléneklése után az emlékezők égő fáklyát vive tértek vissza Barót központjába.

Hecser László

Háromszék - 2006-03-15

Járom az utat… - Emlékezés a szabadságharcra

…az egykori iskolám, a Református Kollégium (ma Bolyai Farkas líceum) épülete elôtt, melyet a tavaszi nap szikrázó sugarai ölelnek át. Önkéntelenül az iskola neves-tudós tanárai, köztük Török János történelem szakos professzor neve idézôdik fel bennem, aki a marosvásárhelyi 1848-as márciusi események elôkészítésében, megszervezésében vállalt jelentôs szerepet, s majd a világosi fegyverletétel után is tovább folytatta a szabadságért vívott harcát az osztrák önkényuralom ellen.

Török János 1806. június 21-én született Bágyban. Iskolai tanulmányait a székelyudvarhelyi református kollégiumban, majd a berlini egyetemen végezte. 1836-ban püspöki titkár, majd 1837- tôl tanár a marosvásárhelyi Református Kollégiumban.

Az 1848. március 15-i pest-budai forradalom híre futótûzként terjedt az egész országban. A Habsburg Birodalmat megrázó hatalmas erejû politikai, társadalmi és gazdasági forradalomból Erdély s így Marosvásárhely is kivette a részét.

Török János egyik elôkészítôje volt a zászlót bontó március 25-i marosvásárhelyi eseményeknek. Tanítványaival részt vett a Bodor-kút elôtt rendezett nagygyûlésen, ahol a város lakossága nemzetiségre való tekintet nélkül képviseltette magát és egyetértett a Pest-Budán megfogalmazott 12 ponttal. Az ünnepi beszédek elhangzása után ô szervezte meg a város fôterén azt a fáklyás felvonulást, melyen a SZABADSÁG – EGYENLÔSÉG – TESTVÉRISÉG jelszavát skandálták.

Az események után megalakult a marosvásárhelyi nemzetôrség, melynek tagjai között találjuk a kollégiumi diákságot a szeretett és nagyrabecsült tanárukkal, Török Jánossal az élen.

Közben kibontakozik a szabadságharc. Dicsôséges gyôzelmeket tudhat magáénak az igaz ügyért küzdô magyar sereg. Sajnos, a gyôzelmek ellenére 1848. november 4-én Gedeon osztrák tábornok Marosvásárhelyt elfoglalta s a martalóc serege pusztított és rabolt, a templomokat sem kímélte, ahova lovakat kötöttek be. Ártatlanokat vertek vagy kínoztak halálra. November 5-én elfogták Lázár Józsefet, báró Kemény Pált, Berzenczey Ferencet, Gyárfás Domokost, Török Jánost és még hat kezest, akiket túszként Nagyszebenbe hurcoltak.

Marosvásárhelyt csak 1849. január 14-én sikerült Bem tábornoknak felszabadítania, majd a szebeni hadjárata alkalmából 1849. március 15-én Török Jánost és társait kiszabadítania.

Az osztrákok felett aratott dicsôséges gyôzelmek arra késztették a Habsburgokat, hogy az orosz cári sereget hívják segítségül a magyar forradalom leverésére. A többszörös túlerôvel szemben a hôsiesen küzdô magyar csapatok végül kénytelenek voltak 1849. augusztus 13-án, Világosnál a cári csapatok elôtt letenni a fegyvert, amit a Habsburgok megtorló, elnyomó rendszere, a hírhedt Bach-korszak követett. Ennek tudható be, hogy az országban nagyarányú mozgalom jött létre a nemzeti felkelés újraélesztésére, ami a Makk- féle összeesküvésben jutott kifejezésre. A mozgalmat a kisgörgényi Bíró Mihály földbirtokos elárulta, s így 1852-ben, hazaárulás vádjával a vezetôket, többek között Török Jánost is letartóztatták. A szebeni hadbíróság ötüket halálra s a többi résztvevôt többévi várfogságra ítélte. 1854. március 10-én Marosvásárhelyen, a Postaréten került sor az ítélet végrehajtására, ahol Bágyi Török János, Martonosi Gálfi Mihály, Nagyváradi Horváth Károly az életét áldozta a szabadságért.

A város lakossága 1875. június 27-én, közadakozásból emlékoszlopot állított a székely vértanúknak, ahol 1989 óta minden év március 15-én megünnepeljük a magyar forradalom kitörésének évfordulóját és október 6-án megemlékezünk az aradi vértanúkról és az 1854-ben kivégzett hazafiakról.

Meg kell ismertetni a fiatalokkal Török János tevékenységét és arra kell biztatni ôket, hogy minden évben vegyenek részt a postaréti megemlékezéseken.

Fodor Sándor (S.)

Népújság-2006-03-11

Az RMDSZ által szervezett március 15-i ünnepségek a megyében

Az évforduló napján, szerdán Marosvásárhelyen 11 órakor koszorúzzák a Bem-emléktáblát a Bernády téren, amelyet délután 16 órakor Maros megyei központi ünnepség követ a Székely Vértanúk obeliszkjénél.

Szintén az 1848-as forradalomra emlékeznek Gernyeszegen a református templomban, a 16 órakor kezdôdô ünnepség és templomkertben felállított emlékmûnél való koszorúzás keretén belül.

Segesváron 14 órától koszorúzás és megemlékezô ünnepség lesz a vár udvarán található Petôfi- szobornál.

Fehéregyházán 16 órai kezdettel kulturális mûsorral egybekötött ünnepséggel emlékeznek a szabadságharcra a Petôfi- emlékmûnél.

Szovátán a megemlékezés-sorozat 10.30- tól katolikus szentmisével, és 12 órától református istentisztelettel veszi kezdetét. 15 órától kulturális mûsorral egybekötött koszorúzás lesz a polgármesteri hivatal udvarán elhelyezett emlékmûnél, ahol beszédet mond Péter Ferenc polgármester, Borbély László miniszter és Szováta körzet RMDSZ-es parlamenti képviselôje. Ezt koszorúzás és kulturális mûsor követi a Petôfi-szobornál, majd este 20 órától a Petôfi Sándor negyedi játszótéren zenei kísérettel egybekötött tûzijáték zárja a megemlékezést.

Szászrégenben 14 órától a római katolikus templom udvarán elhelyezett emlékmûnél kulturális mûsorral egybekötött megemlékezô ünnepséget tartanak, amelyet 18 órától kulturális mûsor követ a helyi mûvelôdési házban.

A marosmagyarói mûvelôdési házban 16 órai kezdettel fellép a hagyományôrzô néptánccsoport és az iskola magyar tagozata tart elôadást. Beszédet mond az RMDSZ-elnök, az iskola igazgatója és a kultúrigazgató.

Nagyernyében 17 órai kezdettel megemlékezés lesz a református és római katolikus templomokban, majd koszorúzás a nagyernyei hôsök emlékmûvénél.

Erdôszentgyörgyön 14 órától a helyi iskolaközpont diákjai kulturális mûsorral egybekötött megemlékezést tartanak a kultúrotthonban.

Nyárádszeredában 11 órától kezdôdik a balatonfelvidéki Radeczky Huszár Egyesület és a maros-sárpataki Hagyományôrzô Lovascsoport toborzója, amelyet 12 órától a koszorúzás, ünnepi mûsor és köszöntô beszédek követnek a fôtéri emlékoszlopnál. Utána megkoszorúzzák Szász Károly forradalmár sírját a szeredai temetôben.

Marosludason 17 órától tartanak megemlékezô ünnepséget a helyi kultúrotthonban.

Székelykálban 18 órától koszorúzással emlékeznek a szabadságharcra a helyi kopjafánál.

Kelementelkén koszorúzás lesz a Simén- kúriában.

Marossárpatakon 15 órától veszi kezdetét a koszorúzással egybekötött kulturális rendezvény az Ifjúsági parkban.

17 órától megemlékezést tartanak Vámosgálfalván, amelyet majd március 19- én, 11 órától koszorúzás követ a templom udvarán.

Mezôpanitban 12 órai kezdettel ünnepi istentiszteletet tartanak, majd 14 órától kultúrmûsorral egybekötött koszorúzás lesz a templomkertben felállított kopjafánál.

Abosfalván 12 órától megemlékezést tartanak a Bem-szobornál.

Mezôkölpényben 15 órától megemlékezés lesz a református templomban majd kulturális mûsor a helyi kultúrotthonban.

Udvarfalván 18 órakor kulturális mûsorral egybekötött megemlékezést tartanak a helyi Ifjúsági Házban.

Mezômadarason 12.30-tól ünnepi istentisztelettel egybekötött ünnepség lesz a templomkertben felállított kopjafánál.

Mezôbándon 15 órától kultúrmûsorral egybekötött istentisztelettel emlékeznek a márciusi forradalomra.

Kulturális mûsorral egybekötött megemlékezési ünnepséget tartanak 14 órától a nagysármási mûvelôdési házban.

Haranglábon megemlékezés lesz a helyi iskolában, Székelyvéckén a székelyvéckei templomokban és Balavásáron a balavásári templomokban.

Népújság-2006-03-14

Az egykori iskolaalapító nevét veszi fel a dózsagyörgyi tanintézmény

A március 15-i ünnepség keretében Dózsagyörgyben iskolanévadási ünnepségre kerül sor a helyi polgármesteri hivatal, iskola és az egyház szervezésében. A tanintézmény Rákossi Lajos, 1848-as honvédtiszt nevét veszi fel, aki 1868-ban alapította az iskolát, és idén ünneplik születésének 180. évfordulóját is. A rendezvényt 11 órától a lukailencfalvi református templomban nyitják meg, Ötvös József esperes tart ünnepi istentiszteletet, Koszta István szerkesztô bemutatja az Adattöredékek gyûjteménye Lukailencfalva múltjából és jelenébôl címû könyvet, majd a templomkertben koszorúzásra kerül sor. Az iskolában Iszlai Tibor polgármester és Fekete Zsuzsa igazgatónô köszöntôjét követôen a tanulók mutatják be ünnepi mûsorukat. Airizer László Rákossi Lajos munkásságát ismerteti. Záróakkordként leleplezik az emlékplakettet és az új iskolatáblát.

Népújság-2006-03-14

Március 15. a Székely Vértanúk emlékmûvénél

Koszorúzás, majd a magyar és a székely himnusz tette fel a koronát arra az ünnepségre, amelyen több mint hatezer marosvásárhelyi vett részt, Kárp György színmûvész szavaival azért, hogy fejet hajtson a nagy elôdök elôtt, akik a magyar szabadságért harcoltak. Az ünnepség a Szózattal indult, amelyet a Gecse utcai Evangélium, a Református Kollégium, Bernády kamara- és a Psalmus egyesített kórusok, valamint a somosdi férfikórus adott elô, Csíki Ágnes és Kovács András karvezetôk vezényletével. Ünnepi beszédet mondott Frunda György szenátor, Kelemen Atilla, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke, Csegzi Sándor alpolgármester. Burkhardt Árpád alprefektus Calin Popescu Tariceanu kormányfô üzenetét olvasta fel.

Az eseményt Györfi Zsolt és Vas Csaba, a Bolyai Farkas líceum diákjainak szavalatai, kórusmûvek és a mezô-csávási fúvószenekar színesítették.

"Isten elôtt egyenlôk vagyunk"

Ma születésnapot ünnepelünk, a szabadság, egyenlôség, testvériség születésnapját, jelentette ki Csegzi Sándor alpolgármester. Az önálló magyar nemzet a szabadság, az Európai Unió a testvériség, az RMDSZ kormányzati részvétele jelenti az egyenlôséget, azonban ezek egyúttal kérdésként is felmerülhetnek. Mert másfél száz év alatt a magyarság tekintélyt vívott ki magának, az RMDSZ tizenöt éve az ország politikai életének fontos tényezôje, azonban 2004. december 5. után a testvériség fogalma kissé zavarba hozza. Miután köszöntötte "a város népét", akik a mindennapi gondok ellenére "eljöttek ünnepelni, ôrizni a múltat, vigyázni a jövôt", azt hangsúlyozta, hogy Isten elôtt egyenlôk vagyunk, tudták ezt elôdeink is, és az irántuk érzett hálával köszönte meg a marosvásárhelyieknek, hogy együtt lehetett, együtt ünnepelhetett velük.

A kulturális autonómia a területi autonómia nélkül csonka marad

A szabadság, egyenlôség, testvériség ünnepe az összmagyarság ünnepe lett, hiszen Londontól Munkácsig, Szabadkától Erdélyig minden magyar ünnepel március 15-én, és emlékezik arra a márciusra, amikor a szabadságharc zászlóvivôi 12 pontba foglalták jogos kéréseiket, amelyeket 30 éven keresztül visszautasítottak, mondta ünnepi beszédében egyebek mellett Frunda György szenátor.

Ma már felemelt fejjel, büszkén és méltósággal ünnepelhetünk, de kérdés, hogy valóban szabadok vagyunk-e. Szabadok vagyunk, jelentette ki, mert a magyar nemzet része lehetünk, egyenlôbbek vagyunk, mert pár éve használhatjuk anyanyelvünket a közéletben, vannak iskoláink, visszakaptuk elkobzott javaink egy részét, ám mindaddig nem leszünk valóban egyenlôek, amíg nem mi magunk döntünk a saját sorsunk fölött. Nincs kulturális autonómia, de ki fogjuk harcolni, kérjük a Bolyai egyetem visszaállítását, mert ez is "a kulturális örökségünk része, jussunk, amit ôseink 500 évvel ezelôtt hoztak létre". A területi autonómiát is akarjuk, jelentette ki Frunda György, mert a kulturális autonómia és a területi autonómia kiegészíti egymást, "egyik a másik nélkül csonka marad".

A szenátor örömmel szólt az általa készített és az Európa Tanács által elfogadott 1735-ös Ajánlásról, amely nemzetközi szintre emeli a kulturális autonómia elvét és felkéri a tagországokat, töröljék alkotmányaikból a nemzetállam megnevezést. Romániát tekintve ez a megnevezés nem igaz, mert 20 nemzeti közösség él az országban, mert alkotmány szavatolja a kisebbségi jogokat. Ez a demokrácia, ez a jogállam, ez a jövô, tette hozzá a szenátor, majd emlékeztetett, hogy ez az utolsó március 15., amit az Európai Unión kívül ünnepelünk. Jövôre az EU másfél millió magyarral lesz gazdagabb, a határok szimbolikussá válnak, s visszakerülünk oda, ahol a helyünk van, Európába, mondta Frunda, majd azt kívánta, legyen béke, szabadság és egyetértés a magyarok között, a magyarok és a románok között, a magyarok és Európa között. Ünnepeljünk, ne egymás ellen használjuk az ünnepet, hangsúlyozta végül a szenátor.

Merjünk nagyok lenni, de legyünk bölcsek is

– figyelmeztetett Széchenyi szavaival Kelemen Atilla, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke, miután levett kalappal hajtott fejet az egybegyûlt marosvásárhelyiek elôtt. Az elnök hangsúlyozta, hogy az RMDSZ tizenöt éve Maros megye legfontosabb politikai alakulata, ugyanakkor azt is hozzátette, hogy ehhez fel is kell nôni. Kelemen Atilla felidézte 1848. március 15-ét, és örömének adott hangot, mert, mint mondta, 2006. március 15-én a megyében 50 településen ünnepelnek, emlékeznek a magyar forradalomra és szabadságharcra. Ezért idézte Széchenyi Istvánt, aki kijelentette: merjünk nagyok lenni, de ugyancsak a magyar politikus szavait idézve tette hozzá, hogy úgy kell nagynak lenni, hogy közben bölcsek is maradjunk.

Az elnök a politikai felelôsségrôl is beszélt. Mint mondta, nehéz bölcsnek lenni akkor, amikor a bölcsesség és a gyávaság között "a palló keskeny", nehéz bölcsnek lenni akkor, amikor az egyik legértékesebb erdélyi politikust a tévékbe hurcolják egy olyan jelentés miatt, amit egy jelentôs európai szervezet a sajátjának tekint. De nehéz bölcsnek maradni, fogalmazott a továbbiakban akkor is, amikor az emberek százéves örökségével packáznak egyesek, vagy amikor a törvény elôtt kell megvédenünk azt a jogunkat, hogy Marosvásárhelyen egy utca Kossuth Lajos nevét viselje, holott Amerikában is van Kossuth-szobor. De nehéz bölcsnek maradni akkor is, amikor 16 évvel a rendszerváltás után megtörténhet, hogy a rendôrség begyûjt a standokról egy újságot. Ezek mind-mind kérdôjelek, mondta a képviselô.

Az ünnepség koszorúzással és a magyar, illetve a székely himnusz eléneklésével ért véget.

A Székely Vértanúk obeliszkjénél tartott megemlékezés elôtt Marosvásárhelyen a Bernády téri Bem szálláshelynél népes tömeg jelenlétében Csép Andrea, a megyei RMDSZ szervezet ügyvezetô elnöke és Szalkay József tanácsos tartott beszédet, a Református Kollégium kórusa énekelt Csíki Ágnes karvezetô vezényletével, majd a résztvevôk elhelyezték koszorúikat Bem tábornok emléktáblája alatti erkélyen.

Mózes Edith

Népújság-2006-03-16

Március 15. Kolozsváron

Hagyományainkhoz híven, az idén is szeretnénk méltó módon megünnepelni Március 15-ét, nemzeti ünnepünket. Kolozsváron, az RMDSZ megyei szervezete aktív szerepet vállalt az egész napos rendezvénysorozat összeállításában és az egyes ünnepi helyszínek programjainak összehangolásában.

12.00 órától ökuménikus istentiszteletre kerül sor a főtéri Szent Mihály templomban, a belvárosi plébánia szervezésében. Igét hirdet Czirják Árpád pápai prelátus, érseki helynök, Pap Géza református püspök, Szabó Árpád unitárius püspök és Kiss Béla evangélikus lelkész. Ünnepi beszédet mond Kónya László, a Magyar Köztársaság külgazdasági attaséja. Megszólal a Kolozsvári Református Kollégium kórusa, vezényel Székely Árpád igazgató-karnagy, valamint a János Zsigmond Unitárius Kollégium és a Római Katolikus Gimnázium közös kórusa, vezényel Majó Julianna tanárnő.

13.00 órától ünnepi megemlékezés lesz a volt Biasini Szállónál (Petőfi/Avram Iancu u. 20 sz.), majd Petőfi Sándor emléktáblájának a megkoszorúzására kerül sor. Az érkezőket a Felsővárosi Református Egyházközség Fúvószenekara fogadja, alkalmi zenével, az együttest Petrucz Sándor vezényli. Az ünnepi megemlékezésen részt vesz a Kolozsvári Református Kollégium énekkara, elhangzik Nemzeti Imánk és a Szózat.

19.00 órától gálaműsor a kolozsvári magyar operában. Ünnepi beszédet mond Egyed Ákos történész, akadémikus. Konferál: Fogarasi Alpár színművész.

Az ünnepi gála programja:

Kolozsvári Református Kollégium énekkara, karvezető Székely Árpád. Elhangzik: Egresi Béni: Szózat, Vargha Tamás: Beh régen vérezel, Kossuth-nóták (Székely Árpád feldolgozásában), Vavrinecs Béla: Balatoni népdalok, zongorán kísér Kovács Réka tanárnő. Szavalnak: Vargha Balázs – Petőfi Sándor: A Tisza és Serfőző Madócsa – Wass Albert: Emlékezés egy régi márciusra, kollégiumi diákok.

Apáczai Csere János Elméleti Líceum énekkara, karvezető: Bázsa Ildikó tanárnő. Elhangzik: Halmos László: Magyarok éke, Volly István: Repülj fecském, Kodály Zoltán: A szépénekszó múzsájához, valamint Ének Szent István királyról, Terényi Ede: Ha meguntál kisangyalom. Szavalnak az iskola diákjai: Oláh Boglárka – Arany János: Rendületlenül és Tunyogi Beáta – Petőfi Sándor: A nép nevében című verseket.

János Zsigmond Unitárius Kollégium énekkara, karvezető Majó Julianna tanárnő. Elhangzik: Vermessy Péter: Elment az én rózsám, Bárdos Lajos: Csillag virág. Szavalnak: Csécs Márton teológiai hallgató, Vörösmarty Mihály: Fóti dal és Fülöp Júlia kollégiumi diák, Szilágyi Domokos: Lázadás ( Álom a repülőtéren versciklusból).

Az ünnepi gála Nemzeti Imánk közös eléneklésével zárul.

A gálaműsorra a belépés díjtalan.

A gálaműsor szervezője az RMDSZ Kolozs-megyei szervezete, támogatói: az EMKE, a Románia Magyar Dalosszövetség és a kolozsvári Magyar Opera.

Az RMDSZ Kolozs-megyei szervezete ezúton hívja meg Kolozsvár polgárait a Március 15-e alkalmából szervezett megemlékezésekre, nemzeti ünnepünk méltó megünneplésére.

Dr. László Attila RMDSZ Kolozs-megyei elnök

Dáné Tibor Kálmán RMDSZ Kolozs-megyei kulturális alelnök, az EMKE ügyvezető elnöke

Szabadság-2006-03-11

Magyar Kulturális Irodát avattak Nagyszebenben - Fellendülhet a város magyar közösségének kulturális élete

Helyt állni a szórványban, hagyományápolással is (Gyurka Előd felvétele)

Nagyszabású rendezvénysorozatra került sor szombaton Nagyszebenben. A Bartók Béla Országos Ifjúsági Kórustalálkozót a magyar Nobel-díjasokat bemutató kiállítás megnyitója követte a Filharmónia alagsorában, végül pedig a Nagyszebeni Kulturális Iroda felavatására került sor.

A HID Szebeni Magyarok Egyesülete, a Romániai Magyar Dalosszövetség és az Erdélyi Magyar Művelődési Egyesület társszervezésében a helyi Filharmónia Thália termében emlékezek meg a 125 éve született Bartók Béláról. A gyönyörűen megépített előadóterem, amely Guttman Szabolcs, Nagyszeben főépítésze szerint még nem adott helyet ilyen jellegű rendezvénynek, remélhetőleg számos kulturális esemény színhelye lesz a közeljövőben.

A kórustalálkozóra az ország különböző részeiről érkeztek együttesek. Fellépett a nagyszebeni Olajág Ifjúsági Énekkar, a farkaslaki Tamási Áron és a székelyudvarhelyi Tompa László Általános Iskola egyesített énekkara, a bukaresti Ady Endre Középiskola Lyceum Konsort régizene együttese, a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium leánykara, a Kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium énekkara, a Kolozsvári Református Kollégium vegyes kara, az Apáczai Csere János Líceum vegyes kara és a Marosvásárhelyi Nagy István Ifjúsági vegyes kar. A műsort Keresztes Éva szavalatai színesítették, Bartók Bélára emlékezett Guttman Mihály, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke, Bartók Béla hegedűduókat adott elő Fodor Lilla, Kertész Adél, Szép Bálint és Szőcs Márton, zongorán játszott Felszeghi Alexandra és Starmüller Péter.

Az ifjúsági kórustalálkozót a Filharmónia alagsorában berendezett, a magyar Nobel-díjasokat, valamint Bartók Béla életútját bemutató kiállítás megnyitója követte. Beke Mihály a bukaresti Magyar Kulturális Intézet igazgatója elmondta, hogy a kiállítás tulajdonképpen Cseh Áron magyar főkonzulnak és a kolozsvári főkonzulátusnak köszönhető. – Ez a kiállítás bemutatja azokat a magyar származású tudósokat, akikre méltán lehetünk büszkék, és akik óriási teljesítményeket értek el – mondta az igazgató.

A nap fénypontját a helyi Magyar Kulturális Iroda felavatása jelentette. Serfőző Levente, a HID Egyesület elnöke kifejtette, egy olyan pillanatához érkezett a város magyar közössége, amely létezését igazolja. – Hisszük azt, hogy ez az iroda képes lesz nagyra nőni és a helyi és megyei rendezvények szervezését felvállalni – mondta a HID Egyesület elnöke. Terényi János Magyarország bukaresti nagykövete szerint a nagyszebeni magyar közösség egyszerre van nehéz és könnyű helyzetben. Nehéz a helyzetük, mert kis létszámú a magyar közösség, de könnyű, mert Nagyszeben Románia egyik leggyorsabban fejlődő városa, és ezzel együtt fejlődhet a magyar közösség is. Szép Gyula, az RMDSZ ügyvezető alelnöke szerint megfelelő alkalmat választottak az iroda felavatására, hiszen Bartók Béla az a személyiség, akinek munkássága összeköti a román és magyar nemzetet. – Nekünk mindennél többet ér a nyelvünk és kultúránk, ez a kulturális központ pedig hozzásegít ahhoz, hogy hagyományainkat ápoljuk, és helyt tudjunk állni a szórványban is – mondta az alelnök.

Benedek Zakariás nagyszebeni RMDSZ-elnök kifejezte örömét, hogy egy politikai és egy civil szervezet végre közös irodát nyit. – Nem véletlen, hogy az irodának nincs elnöke, mert a munka sokkal fontosabb, mint az elnöki szék. Együtt, közösen kell építeni az itt élő magyarok jövőjét – mondta.

Dézsi Ildikó

Szabadság-2006-03-13

Március 15-re emlékeztek Hidelvén

Március 12-én délelőtt 10 órától az RMDSZ Hidelvi Kerülete és a Hidelvi Református Egyházközség ökumenikus istentisztelet keretében emlékezett meg 1848. március 15-ről. Szolgáltak Rüsz Fogarasi Tibor unitárius lelkész és Szöllősi János református lelkipásztor. Az istentiszteleten Nagy Zoltán énekelt és Kolcsár Péter orgonált, mindketten konzervatóriumi hallgatók. Az ezt követő ünnepi műsoron felszólalt Dr. László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke. Jelen volt Boros János alpolgármester, Kerekes Sándor, a megyei tanács alelnöke, Eckstein Kovács Péter szenátor és Máté András Levente képviselő. Az ünnepi megemlékezésen Boér Ferenc színművész szavalt, Vincze Zoltán történész az 1848-as kolozsvári eseményekre emlékezett. Fellépett a Református Kollégium kórusa Székely Árpád igazgató vezényletével.

Szabadság-2006-03-13

EMNT-ünnepség Szatmáron

A romániai magyar közösség feltétlen autonómiaigényét fogalmazta meg az a két dokumentum, amelyet az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) szombaton Szatmárnémetiben tartott ünnepi közgyűlésén fogadtak el.

Az Erdélyi Memorandum egyebek között a belső önrendelkezés különböző formáinak törvény általi biztosítását, az önálló állami magyar egyetem létrehozását szorgalmazta Romániában. Az Erdélyi Petícióban pedig a résztvevők ismételten megerősítették a romániai magyarság autonómiaigényét.

Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, az EMNT elnöke a „pártpolitikán felül álló, széles körű összefogás jegyében" hirdette meg ezt az összejövetelt mindazok számára, akik „imádságos lélekkel és cselekvő módon" kívánják előmozdítani az erdélyi magyarság közösségi önrendelkezésének az ügyét. Partium és Erdély képviseleti alapon összehívott szatmárnémeti nagygyűlése arra hivatott, hogy újabb lendületet adjon az autonómia-küzdelemnek, szerencsésen egészítve ki a székelyudvarhelyi március 15-i nagygyűlést – állt Tőkés felhívásában.

A nagygyűlést a szatmárnémeti Láncos-templomban rendezték. Mint Tőkés László beszédében emlékeztetett rá, erről a helyszínről indult útjára 2003. február 1-jén a szerinte előzőleg eltérített autonómia-mozgalom. Az autonómia göröngyös, de célravezető útja most ismét Szatmáron halad át – fogalmazott a püspök. „Kisebbségi létünkben az autonómia egyet jelent a szabadsággal" – állapította meg Tőkés, emlékeztetve: 1848. március 15-én a szabadságért szállt síkra Petőfi Sándor népe, és kimondta: „Itt az idő, most vagy soha!".

A délelőtti ökumenikus áhítat során a református templomban Sipos Miklós, a szatmári egyházmegye esperese összefoglalta, mit is szeretne elérni az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Elsősorban felelős minisztériumot Bukarestben, amely a kisebbségek sorsát megfelelően kezelné. Felelős minisztériumot szorgalmaz Budapesten is, amely – mint az esperes fogalmazott – nem kötelezettségből, hanem elhivatottságból vállalja fel a szétszórt nemzet sorsát. Az EMNT a törvény előtti egyenlőség mellett foglal állást, akárcsak az Európai Unió mellett, amely elősegítheti a magyar nemzet egységét, a lelkek összetartozását.

Vízi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a rendezvény díszvendége arról beszélt, hogy jelenleg az országokat elválasztó határok jelentősége egyre csökken, de a különböző nemzetekhez tartozók még most sem rendelkeznek minden lehetőséggel. A szónok szerint az autonómia csak a romániai magyarság egészének az összefogásával valósulhat meg. Szerinte az autonómia a többségi román nemzet számára is előnyös.

Szabadság-2006-03-13

Bocskai István emléke

A kiállítók egy részének jelenlétében nyílt meg szombat délelőtt a Gy. Szabó Béla Galéria zsúfolásig telt termében Kolozsvártól Kassáig Bocskai István nyomában címmel a fejedelem emlékét őrző kiállítás. A magyarországi szervezők: a debreceni Kölcsey Ferenc Megyei Közművelődési Intézet és a Debreceni Fotóklub, illetve a Hajdú-Bihar megyei önkormányzat küldöttsége is jelen volt az emlékkiállítás megnyitóján.

A népes közönséget elsőként Ferenczy Miklós református lelkész köszöntötte házigazdai minőségben, majd vázolta Bocskai életpályáját, a magyar történelem alakulásában játszott kiemelkedő szerepét. A fotóanyag vándorkiállításként Nagyváradról érkezett Kolozsvárra – mondta el dr. Orosz István debreceni történész, akadémikus. Az idei a nagy évfordulók esztendeje, ebben az évben ünnepelhetjük Bocskai István halálának 400 éves évfordulóját is, meg kell hát találnunk a módját a történelem nagyjaira való emlékezésnek. Bocskai életének 49 éve alatt sorsdöntő események részese, alakítója volt. Az akkori Európa számos jelentős városához fűződik valamiképp a neve, a letelepítő akciójaként létesült hajdú-városok ma is virágzanak. Szabadságharcot robbant ki, kitűzött céljai megvalósulnak a bécsi békében: a vallásszabadság és a magyar önállóság védelmezője marad haláláig.

Vencsellei István fotóművész, a Debreceni Fotóklub elnöke ismertette a kiállított anyag létrejöttének körülményeit: a nemzetközi fotópályázatra közel kétszáz mű érkezett be, ebből mintegy nyolcvanat válogattak be az emlékkiállításba a három díjazott munka mellett. Szempont volt az értékelésben, hogy a ma embere láttassa, saját eszközeivel azt, ami tanulságul szolgál a történelemből. Műfaji megkötöttség nem volt, tág teret kapott az alkotások kivitelezésében a digitális technika.

Dr. Mitu Melinda, a kolozsvári Történeti Múzeum aligazgatója a múzeum két tavaly szeptemberi rendezvényére emlékeztetett: emléküléssel, kiállítással tisztelegtek Bocskai emlékének, a konferencia anyagát kötetben is tervezik megjelentetni.

Záróakkordként a Ványolós házaspár röpített vissza Bocskai korába, akik korabeli öltözékben reneszánsz szerelmes dalokat adtak elő. A kiállítás a hónap végéig látogatható, munkanapokon 9 – 14 óra között. -f-

Szabadság-2006-03-13

Március 15-ére emlékeztek

Már napokkal az 1848-as szabadságharc és forradalom évfordulója előtt elkezdődtek a megemlékező ünnepségek. Désen vasárnap a katolikus és református hívek közösen ünnepeltek a fél évezredes református templomban, majd szerdán a Kakashegyen koszorúznak. Györgyfalván szavalóversenyt szerveztek a jeles évforduló tiszteletére, a kolozsvári földészek a kismezői temetőben áldoztak a hősök emlékének, Gyaluban vidámsággal emlékeztek szabadságharcos elődeinkre. Szamosújváron megkoszorúzták az örmény-katolikus temetőben nyugvó forradalmárok sírját. Tordán a magyarság délután ünnepel az ótordai református templomban, majd elhelyezi koszorúit a helyi Petőfi Háznál.

Dés - Ünneplés a templomtól a Kakashegyig

Szerdán koszorúznak az „oroszlános" emlékműnél

Désen az egység és együvétartozás, a keresztény-magyartudat jegyében zajlott az idén is az 1848-as forradalom és szabadságharc emlékére szervezett ünnepség. A református templomban zajlott istentiszteleten Péter Barna segédlelkész a nemzeti kultúra és a vallás elvesztésének, az asszimilációnak a veszélyeire hívta fel a figyelmet. Az istentisztelet záróéneke közben vonult be a templomba a szokáshoz híven a katolikus közösség számos tagja. Endre atya március 15. jelentőségét értékelte a mai magyarság életében és kultúrájában, melynek megtartása érdekében közös imára és összefogásra hívta fel a dési gyülekezetet. Gudor Lajos református esperes – Medgyes Lajosnak, a forradalmi eszmék lelkes hívének utóda – most is feladatának tartotta felidézni a 158 évvel ezelőtti dési eseményeket. Az itt elesett 23 katona emlékére negyven évvel a forradalom után emlékművet állítottak a Kakashegyen. Bár ezt a szobrot még nem sikerült kiszabadítani „magánkerti fogságából", a telek tulajdonosának jóvoltából évente itt róhatja le kegyeletét a város magyar közössége.

Az ünnepi beszédek után énekek és szavalatok hangzottak el: Miklós Melinda elmondta Wass Albert A láthatatlan lobogó című versét, ezt a katolikus közösség kórusának éneke követte. A Medgyes Lajos Ifjúsági Bibliakör három szavalattal (Vajda Júlia előadásában a Nemzeti dal, Vígh Erika előadásában a Honszeretet, majd Kiss Andrea előadásában a Szózat), valamint a Nemzeti dal és a Szózat eléneklésével járult hozzá az ünnepséghez, és énekelt a református gyülekezet vegyeskara is. Az ünnepség zárásaként a jelenlevők elénekeltek nemzeti imánkat.

Az ünnepségsorozat szerdán 16.30 órakor folytatódik a Kakashegyen a Honvédemlékműnél, 18 órától pedig a Művelődési Házban az 1-es Számú Iskola V–VIII. osztályos diákjai ünnepi műsort adnak elő Tárkány Margit tanárnő szervezésében. Ezekre az eseményekre szeretettel várnak minden érdeklődőt.

Balogh Endre , Kovrig Annamária

Szamosújvár - Koszorúzás és diákműsor

A szabadságharc évfordulóján vasárnap Szamosújváron a helyi RMDSZ képviselőinek jelenlétében megkoszorúzták az örmény-katolikus temetőben nyugvó forradalmárok (főleg tábornokok) sírját. A helybeli 51. számú Czetz János cserkészcsapat fiataljai megemlékeztek a forradalmak hőseiről és néhány perc csenddel tisztelegtek emléküknek, majd az ünneplők koszorút helyzetek el a cserkészek emlékhelyénél.

Március 15-én, szerdán délután 5 órai kezdettel a református templomban istentisztelet keretében emlékeznek meg e fontos történelmi eseményről, majd a Városi Kultúrház nagytermében ünnepi előadásra kerül sor a kisváros magyar diákjainak részvételével.

E. Cs.

Györgyfalva - Szavalóverseny és felolvasás

Március 12-én, vasárnap, az 1848-as forradalom és szabadságharc emlékére tartott ünnepségnek adott helyet a györgyfalvi Bethlen Ház díszterme. A Sajgó Tünde által kezdeményezett és szervezett rendezvény koszorúzással és a nemzeti himnusz eléneklésével kezdődött. Az ünnepség fénypontja a szavalóverseny volt. Kilenctől hetvenhét évesig minden korosztály képviselője elmondott egy-egy forradalommal kapcsolatos verset. A 13 merész györgyfalvi szavaló legjobbjait négytagú zsűri díjazta, értékes könyvekkel jutalmazva teljesítményüket. A ünneplők körében feltűnést keltett Ilyés Andrea, akinek édesanyja román nemzetiségű, és emiatt még nem beszél nagyon jól magyarul: Andrea elmondta Arany János Él-e még az Isten... magyarok Istene? kezdetű versét, melyet a zsűri különdíjban részesített. A történelmi eseményeket felolvasás formájában elevenítették fel. Fellépett még az ifjúsági kórus, a református dalárda és a furulyázó csoport.

Tóth Tímea

Március 15. Tordán

Torda magyarsága március 15-én délután 5 órától ünnepel az ótordai református templomban. Az istentiszteletet követően Bálint Mátyás magyar irodalom tanár előadása követ, majd az újtordai református egyházközség ünnepi műsora. Fellép a tordai dalkör is. Az ünnepséget koszorúzás zárja a tordai Petőfi Háznál.

Szabadság-2006-03-14

Emlékezés a közös megmaradás jegyében

Arany János-szobrot avattak Szilágynagyfaluban

„Légy hű, s bízzál jövődbe, nemzetem" Arany János: Magányban (Gyurka Előd felvétele)

A nemzeti ünnep emelkedett hangulatában avatták fel tegnap Szilágynagyfalu legújabb büszkeségét: a magyar irodalom kiemelkedő alakjának, Arany Jánosnak mellszobrát. Magyarországról érkezett vendégek, meghívottak mellett a helyi és megyei önkormányzat, prefektúra, illetve az RMDSZ országos, megyei és helyi szervezetének képviselői is jelen voltak.

Az ünnepség méltóképpen a templomban indult, ahol Szarka Miklós magyarországi lelkipásztor hirdetett igét. Beszéde a „mindezidáig megsegített bennünket az Úr" alapgondolatra épült. Elmondta: az Arany János-szobor talapzatán is ott láthatjuk gondolatban az idézett sort, hiszen hálásak lehetünk, hogy Csomakőröstől Kézdivásárhelyig oly sok emlékkövünk van, amelyen díszeleghetne a gondolat, emlékeztetőül, hogy voltunk, vagyunk és leszünk. Itthon vagyunk és itthon leszünk. Szilágyság büszke lehet arra, hogy számos nagy szülöttje vitte a hírét szerte a nagyvilágba. Arany János irodalmi nagysága azonban éppen abban rejlik, hogy egyetemes módon, milliók fájdalmát, gondolatait tudta alkotásaiban kifejezni. Páratlan nyelvhasználata ellenben sajnos nem érvényesülhet fordításban, hiszen ehhez a fordítónak is olyan nyelvi zseninek kellene lennie a maga nyelvén, mint amilyen tökéletességgel Arany János uralta anyanyelvét.

Lukács József esperes, helybeli tiszteletes a hallgatósághoz szólva megfogalmazta: nemzeti ünnepünk az emlékezésé és továbblépésé, a haladásé. Az 1848-as forradalom üzenete számunkra az lehet: jövőt építeni együtt, egymásért érdemes és lehetséges, soha nem egymás ellenében. A kórus énekét követően Fazakas László lelkipásztor szavalta el Arany János hazatérte című saját versét, végül a Szózat közös eléneklése után az ünneplők átvonultak a szoboravató ünnepségre.

A Szilágynagyfalu központjában levő kis parkban áll a Lőrincz Lehel kolozsvári szobrászművész tehetségét dicsérő bronzból készült mellszobor, amelynek talapzatáról jóságos-szomorúan tekint le népére a költőóriás. A leleplezési ünnepség nyitányaként fúvószenekar játszotta el az ország himnuszát, majd a magyar himnuszt. Az eseményen részt vett a Magyar Köztársaság képviseletében Cseh Áron főkonzul, Markó Béla RMDSZ elnök, a Magyar Országgyűlés részéről Gőgös Zoltán, az RMDSZ ügyvezető elnökségét Szép Gyula képviselte. Jelen volt a helyi vezetés minden szinten, a magyarországi testvérfalu, Tiszanagyfalu, illetve a szintén magyarországi vámospécsi önkormányzat küldöttsége, és természetesen a szobor alkotója.

Elsőként Fazakas Viola szólt az ünneplőkhöz, a helyi RMDSZ képviseletében. Ismertette a falu és Arany János családjának kapcsolatát, elmondta: az Arany-ősök feltehetőleg a XVIII. században kerülhettek Nagyszalontára Szilágynagyfaluból, minthogy a Bocskai által alapított hajdúváros levéltárában nem szerepel a hajdúk között Arany nevezetű. A Toldiban található a legbeszédesebb bizonyíték arra, hogy Arany ősei valóban Nagyfaluból származnak, a szerző a kéziratban széljegyzetben említi családja eredetét, a település idősebb lakói pedig ma is tudni vélik, melyik a Toldi-ház. Seres Dénes Szilágy megyei képviselő az emlékjelek állításának jelentőségéről, megtartó erejéről szólt – ebben Szilágy megye nem vall szégyent.

Március 15-e mindenkié, aki ezt az ünnepet lélekben magáénak tekinti – fogalmazott Cseh Áron főkonzul, 1848 a kelet-európai nemzetek újjászületésének ideje.

Arany János a mi lelkünkből lelkedzett költő, magyarságunk egyik leghívebb kifejezője – mondotta Markó Béla miniszterelnök-helyettes. Arany népe vagyunk, hiszen ő is azok közé tartozott, akiknek látszólag nem adatott esély, de a legtöbbet, legszebbet tudta adni népének. Nekünk, Kárpát-medencei magyaroknak is csak a képességeink álltak rendelkezésre a megmaradáshoz, túléléshez a történelem folyamán, és ma ennél is többre van szükség: haladásra, fejlődésre. Amihez most látszólag nem adatik meg számunkra a lehetőség, mégis tudunk és fogunk nagyot alkotni – zárta beszédét az RMDSZ elnök.

Andrei Todea, Szilágy megyei prefektus beszédében a kultúra egyetemességéről szólt, végül magyar nyelven is köszöntötte a jelenlévőket március 15-e alkalmából.

Gőgös Zoltán magyar képviselő, Szilágynagyfalu „régi barátja" a közös feladatokról beszélt. Elmondta, úgy véli, Magyarországnak segítenie kell abban, amiben előbbre jár, hogy az új Európában majd mindenki boldogulhasson.

A mellszobor leleplezését követően a református, ortodox, illetve baptista felekezetek képviselői adtak áldást a szoborra, hogy az a jövőben erőforrás és reménység lehessen a közösség számára. A jelenlevők több tíz koszorúval tisztelegtek a költőóriás, a magyar szabadságharc és forradalom előtt.

A helyi iskola műsora után a világháborús hősök emlékművénél is koszorúztak. A három órát meghaladó ünnepi programot több százan kísérték figyelemmel, az egy nappal korábbi több tíz centiméteres hónak nyoma sem maradt: talán nem csak a szívekben hozta meg a tavaszt a magyarság számára mindig különleges jelentéssel bíró március közepe.

F. I.

Szabadság-2006-03-15

Március 15. Kolozsváron

Hagyományainkhoz híven, az idén is szeretnénk méltó módon megünnepelni március 15-ét, nemzeti ünnepünket. Kolozsváron, az RMDSZ megyei szervezete aktív szerepet vállalt az egész napos rendezvénysorozat összeállításában és az egyes ünnepi helyszínek programjainak összehangolásában.

12.00 órától ökuménikus istentiszteletre kerül sor a főtéri Szent Mihály-templomban, a belvárosi plébánia szervezésében. Igét hirdet Czirják Árpád pápai prelátus, érseki helynök, Pap Géza református püspök, Szabó Árpád unitárius püspök és Kiss Béla evangélikus lelkész. Ünnepi beszédet mond Kónya László, a Magyar Köztársaság külgazdasági attaséja. Megszólal a Kolozsvári Református Kollégium kórusa, vezényel Székely Árpád igazgató-karnagy, valamint a János Zsigmond Unitárius Kollégium és a Római Katolikus Gimnázium közös kórusa, vezényel Majó Julianna tanárnő.

19.00 órától gálaműsor a kolozsvári magyar operában. Ünnepi beszédet mond Egyed Ákos történész, akadémikus. Konferál: Fogarasi Alpár színművész.

Az ünnepi gála programja:

Az ünnepi gála Nemzeti Imánk közös eléneklésével zárul.

A gálaműsorra a belépés díjtalan.

A gálaműsor szervezője az RMDSZ Kolozs-megyei szervezete, támogatói: az EMKE, a Románia Magyar Dalosszövetség és a kolozsvári Magyar Opera.

Az RMDSZ Kolozs-megyei szervezete ezúton hívja meg Kolozsvár polgárait a március 15-e alkalmából szervezett megemlékezésekre, nemzeti ünnepünk méltó megünneplésére.

Dr. László Attila - RMDSZ Kolozs-megyei elnök

Dáné Tibor Kálmán - RMDSZ Kolozs-megyei kulturális alelnök, az EMKE ügyvezető elnöke

Szabadság-2006-03-15

Szakrális helyek teremtője - Az Arany János-szobor alkotójának műhelyében

Lőrincz Lehel szobrászművész már hatodik térszobránál tart. Báthory István szobra Szilágysomlyón áll, Apafi Mihályé Nagyenyeden, a Bethlen-kollégium udvarán, Petőfi Sándoré Szilágykrasznán, Ady Endréé Szilágylompérton. Szilágybagosra turulmadaras hősi emlékműve került. Ezekhez járult a tegnap felavatott Arany János-mellszobor Szilágynagyfaluban.

Lőrincz Lehel soha nem tartozott az ágáló művészek csoportjába. Mindig visszavonultan, de komolyan alkotott. Az őt körülvevő társadalom gondolkodása akadályozta meg őt abban, hogy adottságainak megfelelő megrendeléseket kapjon. A műtermében felkeresett Lőrincz Lehel így vall alkotói munkájáról:

– A bronz a legjobban kezelhető anyagok egyike, amely megmozgatja az ember fantáziáját, ellenben sokba kerül. Ady Endre és Apafi Mihály szobrát gránitba faragtam, Báthory Istvánét márványba, Petőfi Sándor és Arany János alakját bronzba öntötték, a gipszminta után.

A művész jelentős dokumentációt gyűjtött össze Arany Jánosról, köztük egy öregkori fényképét is. A mellszobor egy nagyon tudatos, a világgal szembenéző, önmaga értékeivel tisztában lévő negyvenöt év körüli férfit ábrázol. Ahol tegnap felállították, Szilágynagyfaluban, ott található a Toldi-kúria, kötődik Arany János Toldi trilógiájához. Lőrincz Lehel valamikor betéve tudta az egész verset. Nagyfalu polgármestere szerint maga az Arany család is onnan származik, és még élnek ott egyenes ági leszármazottaik.

Lőrincz Lehel következő munkája Nagyenyedre készül. Pápai Páriz Ferenc szobrát szeptemberben avatják, ő a harmadik alapítója a Bethlen-kollégiumnak, amelyet Bethlen Gábor alapított Gyulafehérváron, Apafi Mihály vitte át Nagyenyedre, utca felőli nagy szárnyait pedig Pápai Páriz Ferenc jóvoltából építették. Pápai Páriz fia az angol királynál elérte, hogy egy vasárnapi perselypénz kamatjából felépítsék a kollégium új épületeit. Ezt a szobrot Lőrincz Lehel, mint volt Bethlen-kollégiumi diák, anyagi ellenszolgáltatás nélkül készíti el.

Az alkotó indíttatását egy életen át meghatározta, hogy édesapja református lelkész volt. Emiatt a kolozsvári képzőművészeti középiskolában és az egyetemen is osztályellenségnek kiáltották ki. Ettől két kedvenc tanára, Virgil Fulicea és Romul Ladea, a modern román képzőművészet kiemelkedő személyiségei, tudtak elvonatkoztatni. Származásának és az akkori életszemléletének következménye tehát, hogy visszahúzódóvá vált, kerülte a konfliktushelyzeteket, mert bizonyos dolgokat túl kellett élnie. Kiállításokon részt vett, amikor bevették munkáit. Volt olyan éve, amikor a Bukaresti Országos Biennálén hat munkával szerepelt.

’89 után már magyar személyiségekről is lehet térplasztikai megrendelést kapni. Ez nem azt jelenti, hogy Lőrincz Lehel sok pénzhez jutna munkáiért. De neki megéri, mert eddig három faluban sikerült olyan helyeket alkotnia, mint például a szilágybagosi hősök emlékműve, ahová mindig odagyűlnek az esküvőkor vagy más alkalmakkor ünnepelni szándékozók. A művészi alkotás szakrális hellyé teszi azt a környéket, ahol áll. A művész számára ez minden pénznél nagyobb elégtétel.

Csomafáy Ferenc

Szabadság-2006-03-15

Régi pedagógia új köntösben – Montessori Kolozsváron

Március végén nyílt napot szerveznek

Montessori Maria olasz származású orvos (1870–1952) a huszadik század elején alkotta meg pedagógiai módszerét, amelyet jelenleg világszerte 77 ország tanintézeteiben alkalmaznak, főleg Hollandiában. A módszer az érzékelésnek és az észlelésnek a tanulásban játszott szerepén alapul, mondta Visky Sarolta, a kolozsvári montessori iskola és óvoda ügyvezető igazgatója. Az előkészített környezet, a nyitott polcrendszeren elhelyezett gazdag eszköztár, az egyénre szabott feladatok biztosítják az önképző, felfedező módon megvalósuló tanulást. Az eszközök egy részét a hollandiai Nienhuis Montessori cégtől szerezték be, sok mindent viszont saját kezűleg készítettek el.

Aki többet szeretne megtudni az iskoláról, az március 29-én nyílt napon vehet részt, ahova minden érdeklődőt szeretettel várnak.

A kolozsvári Montessori-óvoda és -iskola pedagógusai külföldön kaptak szakképesítést. Sógor Gyöngyvér tanulmányi igazgató és vallástanár Amerikában, Patakfalvi Czirják Eszter és Horváth Andrea tanítónők a Budapesti Montessori Egyesületnél, míg Mátyás Noémi óvónő az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szerzett Montessori-diplomát.

Kolozsváron 2000 óta működik az iskola, jelenleg a David Prodan általános iskola hat tantermében folyik az oktatás. A tóvidéki református óvoda 1999-ben nyitotta meg kapuit, itt 2002-től alkalmazzák a Montessori-pedagógia elveit. Mindkét tanintézmény magánrendszerben működik, szülői hozzájárulásokból, alapítványi támogatásokból, pályázatokból és adományokból.

Sógor Gyöngyi a gyerekek és a tanerők kreativitásának kiaknázását, a szabadság, a fantázia felszabadulásának fontosságát hangsúlyozta. A harmadik osztálynak tartott vallásórán minden valóságos, még a sivatagot jelképező dobozban is igazi a homok. A gyerekek odaadóan figyelik tanárnőjük minden mozdulatát, majd a Szent Sátor története után tanulmányozni kezdik a képkártyákat és a feladatlapokat. Az egyik kisfiú a legnagyobb komolysággal mondja, szinte önmagának: most elvonulok, és megoldom a feladatlapomat.

A 3-as számú Református Bóbita Óvodába idén 24 gyerek jár, vegyes csoportban. Mátyás Noémi óvónő 2000-től dolgozik itt: – A Montessori-pedagógia gyermekközpontú, a gyermek igényeit veszi figyelembe. Spontán módon, megerőltetés nélkül tanulnak. A gyermeket autonóm személyiségként kezelik, figyelembe véve spontán kutatásvágyát és tudásszomját. Szerintem az óvónőknek ismerniük kell az alternatív pedagógiákat is, hogy azt szűrjék ki, ami a legjobb a gyerekeknek. Jó, hogy egyszerre két óvónő foglalkozik a gyerekekkel: az egyik irányítja a tevékenységet, a másik előkészíti a következőt. Tavasszal két régebbi tevékenységünket indítjuk újra. Réka kolléganőm harmadik éve tart tanácsadást a szülőknek, jómagam pedig hatodik éve szervezek játszóházat gyerekeknek és szülőknek. Ennek lényege, hogy hetente egy alkalommal gyerekek és szülők közösen játszanak.

Simon Réka három éve dolgozik ebben az óvodában. – Négy korcsoporttal dolgozunk egyszerre. Vannak frontális, megosztott és egyéni foglalkozások. A gyerekek sok mindent megtanulnak egymástól: a nagyok azt, hogyan kell bánni a kisebbekkel, a kicsik pedig sok mindent „ellesnek" társaiktól.

A gyerekek tetszésük szerint válogatnak a csoportos foglalkozások közül: míg az egyik csoport a papírkacsát ragasztja össze, a másik színes papírból mintáz érdekesebbnél érdekesebb alakzatokat.

Egy kislány jön hozzánk, mert nem találja kedvenc babáját, majd a babakocsi tartórúdját kell megigazítani – megannyi komoly dolog, amire feltétlenül oda kell figyelni.

Érdekes a csendgyakorlat. Lényege a napi feladatokra való ráhangolódás. Egyik legkedveltebb formája a csengős-gyakorlat, amelyet mind az óvodában, mind az iskolában naponta „eljátszanak". A körben ülő gyerekek úgy fogják meg a kis csengőt, hogy az ne konduljon meg, majd tovább adják, míg körbejár. A külső, terembeli csendet az úgynevezett belső csend követi, azaz a gyerekek megnyugszanak, így sokkal hatékonyabb a velük való foglalkozás is. Ezt a gyakorlatot a tanerők szerint minden gyerek nagyon kedveli.

Nagy-Hintós Diana

Szabadság-2006-03-15

Bölöniek Tordán

Az erdővidéki Bölön 205 lelket számláló református gyülekezetének 22 tagú csoportja, tordai származású lelkészükkel, Fancsal Zsolttal együtt az ótordai református templomba látogattak március 12-én. Az istentisztelet keretén belül a fiatalokból és idősekből álló küldöttség kórusműveket adott elő, hangszeren játszott. Fancsal Zsolt igehirdetésének központi gondolata az Isten tenyerében lévő emberi sorsról beszélt.

Az igehirdetés után a 2005 adventjén létesült öttagú Parázs ifjúsági zenekar lépett fel, furulya-, orgona-, tangóharmonika- és gitárkísérettel több keresztény ifjúsági művet is előadtak. Később a reformátusokból, unitáriusokból, evangélikusokból és ortodoxokból álló felnőtt kórus több értékes kórusművet adtak elő. Nagy Albert ótordai református esperes köszönő szavai után viszontlátogatásra tett ígéretet. (lek)

Szabadság-2006-03-15

Legyen békesség, szabadság és egyetértés! - Március 15-ét ünnepeltük Kolozsváron

„A szabadság csak úgy lehetséges, ha egyénenként, közösségként és nemzetként kiállunk igazságunk mellett"

A kincses városban a megemlékezés a Szent Mihály-templomban kezdődött, előtte azonban, a Mátyás-szoborcsoport előtt egy fiatalokból álló csoport tüntetett egy „Vissza az egyetemünket" feliratú transzparenssel, és sok címeres magyar zászlóval. A zsúfolásig telt templomban elsőként a házigazda, Ft. Dr. Czirják Árpád pápai prelátus, érseki helynök köszöntötte az egybegyűlteket. Ünnepi beszédében az 1848. március 15-én megfogalmazott kiáltvány első mondatára utalt: „Legyen békesség, szabadság és egyetértés". Szent János Evangéliumában Jézus így szól hozzánk: az igazság szabaddá tesz titeket – emlékeztetett a katolikus főpap. A szabadság csak úgy lehetséges, ha egyénenként, közösségként és nemzetként kiállunk igazságunk mellett.

Főtiszteletű dr. Pap Géza erdélyi református püspök számba vette az elmúlt 16 évet, kijelentve: sajnos többnyire a kudarcok jutnak eszébe: az autonómia, a magyar egyetem, az egyházi ingatlanok tényleges visszaszolgáltatása egyaránt álom maradt. A püspök hangsúlyozta: a megmaradásnak három feltétele van: az egység, az áldozatkészség és a hit. Főtisztelendő dr. Szabó Árpád unitárius püspök arra figyelmeztetett: a szabadság üres szó marad, ha nincs mögötte erkölcsi tartalom.

Nagytiszteletű Kiss Béla lutheránus evangélikus lelkész a zsoltáros szavait idézve fohászkodott: „Utaid, Uram mutasd meg, hogy el ne tévelyedjem…" A Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulátusát Kónya László gazdasági attasé képviselte, aki saját, Erdélyhez fűződő élményei alapján mondott rövid beszédet.

A templomból az ünneplők a Petőfi utcai Biasini Szállóhoz vonultak, ahol előbb a Kolozs megyei RMDSZ elnöke, László Attila szólalt fel. Beszédében arra figyelmeztetett: ne engedjünk a széthúzásnak, mert csak egységes fellépéssel érhetjük el céljainkat. Kónya László gazdasági attasé, mielőtt felolvasta volna a magyar kormány üzenetét, közölte: „a vélemény-nyilvánítást a végére kérem". A hallgatóság néhány kósza füttytől eltekintve ennek igyekezett is eleget tenni, de amikor a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök által aláírt szöveg a státustörvényhez, a nemzeti vízumhoz és a kedvezményes letelepedéshez ért, szinte mindenki hújozásba, fütyülésbe kezdett. Ellenreakcióként az egybegyűltek mind Călin Platon alprefektust, mind Marius Nicoară megyei tanácsi alelnököt (aki magyarul is szólt néhány szót), de Emil Boc polgármestert is megtapsolták. A városi elöljáró méltatta a városban kialakult új légkört, és kifejtette: nem a széthúzás, hanem az összetartás a követendő út, az egyetem esetében is.

A legnagyobb tetszést Eckstein-Kovács Péter szenátor rövid és kötetlen beszéde aratta. „Valóban nagy esemény, hogy Kolozsvár polgármestere itt van közöttünk, és nem távolabbról acsarkodik, ezért kihasználom az alkalmat, és szólok hozzá néhány szót…" – közölte a politikus, majd kifejtette: ha a kisebbségi törvény megalkotói „átestek a ló túlsó oldalára", akkor az 1848 március 15-én létrejött kiáltvány szerzői „az elefánton estek át". A szenátor kijelentette: ő továbbra is az önálló magyar egyetem ügye mellett tör lándzsát. Beszédet mondott még Máté András Levente képviselő, majd megkoszorúzták a Biasini Szálló falán levő emléktáblát.

Az ünnepség este a Magyar Operában megtartott előadással zárult .

Az ünnepséget követően László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke a Szabadságnak kijelentette: az általa vezetett szervezet elhatárolódik a Gyurcsány-beszédet fogadó „füttykoncerttől". A Kolozs megyei RMDSZ a méltóságteljes ünneplés mellett kötelezte el magát.

Ercsey-Ravasz Ferenc

Szabadság-2006-03-16

Több mint húszezer ember tett hitet az autonómia mellett

Autonómiát a Székelyföldnek, szabadságot a székely népnek! – zengte tegnap, március 15-én a Székelyudvarhelyre összehívott Székely Nagygyűlésen résztvevő közel húszezres gyülekezet azt követően, hogy Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke felolvasta Kiáltványát. A jelenlévők közfelkiáltással erősítették meg a román államhoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Unióhoz és az ENSZ-hez intézett dokumentumot. Az előzetes értesülésekkel ellentétben Traian Băsescu államfő nem jelent meg az ünnepségen.

Székelyudvarhely központjában, a Márton Áron téren már a délelőtti órákban népes gyülekezet gyűlt össze, Székelyföld minden részéről érkeztek az emberek kicsitől nagyig, de a jelenlévők között felfedezhettünk gyímesieket, kolozsváriakat, sőt, debrecenieket is. A kezdési időpontig a baróti Transylmania etno-rock együttes szórakoztatta a folyamatosan áramló közönséget, miközben a felvonulók zászlókat, magyar és angol nyelvű transzparenseket lobogtatattak, ilyen feliratokkal, mint „Őshonos népként jogunk az önrendelkezés", „Szép szabad Erdélyországot", „Területi autonómiát a székelyeknek", „Justice for Transylvania". Az érkezők elmondása szerint a rendfenntartó erők többször is megállították a Székelyudvarhely felé tartó autóbuszokat, de a névsor ellenőrzésén túl nem akadékoskodtak.

Az ünnepség a huszárok látványos lovas felvonulásával kezdődött, majd elsőként Szász Jenő, a város polgármestere szólt az egybegyűltekhez. A romániai magyarok sem többet, sem kevesebbet nem akarnak, mint ami a kisebbségben élő európai sorstársaikat megilleti, illetve amit a román nép ünnepélyesen megígért 1918. december 1-jén, jelentette ki, majd hozzáfűzte: „Hiszünk abban, hogy ami jó Európának, az jó Romániának is, ezért olyan autonómiát akarunk az erdélyi magyarságnak, mint például Dél-Tirolban és Katalóniában." Hangsúlyozta: Székelyföld területi autonómiájának demokratikus igényéről akarnak hitet tenni békés módon a közvetlen demokrácia lehetőségeivel élve. Új párbeszédet kívánnak nyitni a románsággal és a román politikai osztállyal, szerinte nem megalkuvásra, hanem őszinte és tiszta beszédre, nem apró, hanem egyenes lépésekre van szükség. „Ennek érdekében kérni fogjuk akár a román államfőt is, hogy legyen segítője ennek az újfajta párbeszédnek" – jelentette ki Szász Jenő.

Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke magyarul és románul köszöntötte a jelenlévőket. Márton Áron püspököt idézve hangsúlyozta: szabad emberhez és néphez méltó életet akarunk élni, mert ehhez jogunk van, az önmagunk becsülete és a jövő nemzedék sorsáért reánk háruló felelősség követeli meg, hogy jogaink védelmében tiltakozzunk. Mint mondta, szégyenletesnek tartja, hogy az RMDSZ legfelső vezetése azzal vádolja az SZNT-t és Székelyudvarhely önkormányzatát, önös politikai célokra használják fel március 15-ét. Ezért a székely nagygyűlés követeli: az RMDSZ vezetői kérjenek bocsánatot e durva sértegetésért, továbbá javasolják: az RMDSZ térjen észhez, vizsgálja felül elhibázott álláspontját, és a nemzeti közösség érdekében vállaljon párbeszédet a kistársadalom többi közszereplőivel, támogassa az SZNT és EMNT autonómiára irányuló törvénykezdeményezéseit, és közös összefogással harcolják ki az önrendelkezési jogot.

Hangsúlyozta: a határmódosítás nem járható út, és tévednek azok, akik szeparatizmussal riogatják a románságot. „Ezért azt mondom, ha már elvették a területet, kérünk helyette autonómiát", hangoztatta a püspök. Kifejtette, álláspontja egybeesik Traian Băsescu államfőével, aki Koszovónak autonómiát kívánna adni, hasonlóképpen biztosítsanak autonómiát Székelyföldnek is. Fontosnak tartja, hogy alakuljon ki magyar–magyar párbeszéd. Szerinte példát kellene venni Traian Băsescutól, aki Szász Jenővel szóba állt, míg az RMDSZ vezetői elutasították a párbeszédet. Ugyanilyen lényeges a magyar–román párbeszéd is, de nem RMDSZ–román párbeszéd. „Az RMDSZ nem sajátíthatja ki magának a magyarság közképviseletét, ebbe a román–magyar politikába be kell vonni a magyar polgári és egyházi élet képviselőit is", fogalmazott. Ugyanakkor kiemelte, hogy a mindenkori magyar kormánynak is támogatnia kellene küzdelmüket, szakítani kellene a kádári ignorancia nemtörödőmségével és a grósz károlyi politikai diskurzussal. Szerinte az Európai Nemzetek Uniója jelentené a magyarság határon túli nemzetek unióját.

Magyarországról Raffay Ernő történész szólalt fel, aki az autonómia különböző formáinak történetét tekintette át, hangsúlyozva, hogy most éles fordulópont elé érkezett az erdélyi magyarság.

Ezután Csapó I. József felolvasta a székely nagygyűlés Kiáltványát, amelyet a jelenlévők közfelkiáltással elfogadtak. Ebben hangsúlyozzák, hogy a székely települések, a történelmi Székelyföld lakói követelik: Autonómiát a Székelyföldnek – Szabadságot a székelységnek, tartsák tiszteletben az 1918. december 1-i Gyulafehérvári határozatban tett ígéreteket, Románia Parlamentje és Kormánya tartsa tiszteletben a vállalt nemzetközi kötelezettségeket és garantáljon a szülőföldjén őshonos székely közösség számára teljes s tényleges egyenlőséget. Továbbá Románia Parlamentje hagyja jóvá Székelyföld Autonómia Statútumát, töröljék az alkotmányból a nemzetállam kifejezést, az Európai Unió orvosolja a 86 évvel ezelőtt elkövetett jogfosztást és tegye Románia csatlakozási feltételévé Székelyföld autonóm közigazgatási régió létrehozását, az ENSZ gyakoroljon felügyeletet Székelyföld autonóm státusának rendezése felett.

Az ünnepség áldással, a Himnusz, Székelyhimnusz eléneklésével fejeződött be.

Szabadság-2006-03-16

Öregek napja és nőnap Mákón

Múlt hónapban érdekes rendezvényt hozott tető alá a mákói Református Nőszövetség, illetve az ifi. Az „Öregek Napja" a hatvan év feletti időseknek szólt, akiket ünnepi előadásra hívtak meg. Az ünnepelteket énekkel, versekkel, ige-részletekkel fogadták, majd egy kis szeretetvendégségre került sor, süteménnyel, teával kínálták a néniket és bácsikat. Körülbelül ötvenen jöttek el. A másik rendezvényre múlt vasárnap került sor, a szervező ezúttal csak a nőszövetség volt. A hagyományos nőnapot kapcsolták össze a „Nők Imanapjával". Az előadásra meghívták a falu összes lányát és asszonyát, körülbelül hetvenen jelentek meg. A résztvevők a műsor után kis ajándékot is kaptak, egy-egy igerészletet tartalmazó márciuskát, amely a nőszövetség tagjainak keze munkáját dicséri. Amint Imre István lelkész elmondta: mindkét rendezvényen sok olyan arcot lehetett látni, amely egyébként ritka vendég a templomban, és többen jelezték: nagyon várják már a következő alkalmat, amikor ismét találkozhatnak.

E.-R. F.

Szabadság-2006-03-16

Végig Isten vezette a lépéseimet - Beszélgetés Buzogány Emese református kórházlelkésszel

Volt idő, amikor a kórházlelkészi szolgálat mibenlétét senkinek nem kellett elmagyarázni. Az emberek természetesnek tartották, hogy ahol a testet gyógyítják, ott a lélek orvosának is jelen kell lennie. Aztán a XX. század elhozta az istentagadó totalitárius rendszerek idejét, amelyeknek felbomlásakor csak a kiúttalanság, a talajvesztés maradt. Talán szégyelljük belátni, hogy tévedtünk, amikor annyi mindenről lemondtunk? Restellünk olyan útra lépni, amelyet régebben kipróbáltak? Lehet. Minden esetre, legtöbben rendkívül nehezen találjuk meg mindazt, amire testi-lelki épségünk szempontjából szükségünk van. Buzogány Emese kórházlelkész négy gyermeke között, otthonában vár, és rátekintve azonnal tudom: van benne valami, ami sokunkból nagyon hiányzik.

– Kisebb megszakításokkal leszámítva 14 éve vagyok kórházlelkész – kezdi mondandóját. – Jelenleg ketten vagyunk reformátusok: Székely Tünde kolléganőm a hematológián és az onkológián dolgozik, én a Megyei Klinikához tartozó kórházakban. Az unitárius betegeket Ferenczi Enikő látogatja. Erdélyben összesen hat református és egy unitárius kórházlelkész működik, munkánkat gyakran segítik lelkes teológus-hallgatók. Eleinte rendkívül nehéz volt, főleg a fogadtatás miatt. Sok elutasítással találkoztam, főleg kórházigazgatók részéről. Olyan is akadt, aki kikötötte: megengedi, hogy a betegeket látogassam, de csak akkor, ha románul, vagy latinul (!) beszélek velük. Szerencsére ma már nem találkozom ilyen magatartással. A legjobb kapcsolatom viszont jelenleg is a takarító személyzettel van, őket követik az asszisztensek. Az orvosokkal nemigen találkozom, ők jobbára délelőtt dolgoznak, én délután látogatom a betegeimet. Igazán nagy áttörés 1999-ben következett be, amikor az akkori egészségügyi miniszter, Hajdú Gábor kezdeményezésére hivatalosan is kórházlelkészek, a kórházak alkalmazottai lettünk. Jelenleg próbálom némiképpen reformálni az intézményvezetőkkel kialakított kapcsolatot. Nyugaton a kórházlelkészek szerves részei a csapatnak: részt vesznek a döntéshozásban, az orvosokkal együtt végzik a reggeli vizitet. Jó lenne, ha ehhez hasonlót sikerülne itt is kialakítani...

– A kórházakban, betegek között nagyon sok fájdalommal találkozik az ember. Hogy lehet megelőzni azt, hogy a veleszületett empátia hatására a fájdalom átélése megtörje az embert?

– A betegekkel való kapcsolat nagyon sokoldalú. Nemcsak adok, hanem kapok is, és ez minden egyes alkalommal igaz. Sőt, néha az az érzésem támad, hogy többet kapok egy-egy betegtől, mint amennyit én nyújtok neki. A lelki támasz, a vigasztalás és az önzetlen szeretet nagyon fontos a betegek számára, hiszen olyan világban élünk, amely teljesen kirántotta lábuk alól a talajt, semmilyen támaszkodót nem adott nekik a betegséggel, a halállal szemben. Ebben nagy szerepe van a médiának is, amely hamis világot, téves boldogság-ideált kínál. A televízió megközelítésében a boldogság az, ha egészséges, fitt, szép ember vagy, ha mindent meg tudsz vásárolni stb. Persze, nem rossz dolog egészségesnek lenni, de ez az összkép végső soron a sátán csapdája. Mit tehet például a szegény ember, aki nem vásárolhat meg magának mindent, vagy az, aki valamilyen betegségben szenved? A betegségektől mindenki irtózik, és ez rendjén is van, hiszen isten is egészségesnek teremtette az embert, sőt, amíg ősszüleink bűnbe nem estek, a betegség és a halál fogalma nem is létezett. A boldogság azonban nem itt keresendő. Boldog csak az lehet, aki békességben van Istennel.

– Lehet-e ezt a munkát tanulni, vagy születni kell rá?

– Sok mindent meg lehet tanulni, én magam is részt vettem tanfolyamokon. Főleg a pszichológiai oldalát kell elsajátítani. Meg kell tanulni felismerni, hogy mi van a szavak mögött. Ha bemegyek egy kórterembe, és megkérdem, van-e a betegek között református, illetve, hogy akar-e valaki velem beszélgetni, imádkozni, általában akad jelentkező. Én mindig megpróbálom eldönteni, hogy valóban szükségét érzi, vagy csak udvariasságból jelentkezik, mert nem akar megbántani. Nyugodtan meg lehet mondani, ha valakit nem érdekel, én ezt megértem. A kérdésre visszatérve tehát: van amit meg lehet tanulni, de az elhivatottság elengedhetetlen. Nekem végig Isten vezette a lépéseimet.

– Miből lehet erőt meríteni ehhez a munkához?

– Amint már említettem, a legtöbb esetben nemcsak adok, hanem kapok is lelki támaszt a betegektől. Emellett pedig elengedhetetlenül fontos az ima. Amellett, hogy betegeimért fohászkodom, azért is szoktam imádkozni, hogy adjon nekem az Úr bölcsességet, és szavakat, annyit, amennyi szükséges, semmivel sem többet, sem kevesebbet.

– Hogyan lehet kapcsolatba kerülni a betegekkel?

– Csakis kórteremről kórteremre járva. Nagy segítség lenne, ha tudnánk, hol keressük a református betegeket, de a jelenlegi módszernek is megvan az előnye. Így sokszor olyanokkal is alkalmam akad foglalkozni, akik egyébként nem jutnának kórházlelkészhez, nem igényelnék, esetleg nem is tudnák, hogy van ilyesmi. És gyakran más vallásúak, görögkeletiek, görög katolikusok is megkérnek, hogy beszélgessek, imádkozzak velük. Szívesen megteszem. De ha valaki Kolozsváron kórházban van, és szeretné, hogy meglátogassam, maroktelefonon értesíthet, akár ő maga, akár hozzátartozói. És arra kérek minden jóakaratú embert: imádkozzék a betegekért, érettünk, és minden olyan emberért, aki a kórházakban dolgozik.

Kérdezett: Ercsey-Ravasz Ferenc

Buzogány Emesét a 0740/368663, Székely Tündét a 0747/352149, Ferenczi Enikőt a 0740/063767 telefonszámon lehet hívni. Szolgáltatásuk térítésmentes.

Szabadság-2006-03-16

Zenés áhítat

ZENÉS ÁHÍTATOT tartanak március 18-án, szombaton du. 6 órától a Farkas utcai református templomban a Budapest-Pasaréti Református Egyházközség Palló Imre Vegyeskara közreműködésével. Karnagy: Cseri Zsófia. Orgonán kísér: Draskóczy László.

Szabadság-2006-03-17

A modern magyar nemzet születésnapja

A kolozsvári március 15-i ünnepség a zsúfolásig megtelt Magyar Opera termében zárult, ahol a Szózat eléneklésével vette kezdetét a gálaműsor, a Református Kollégium énekkarának előadásában, dr. Székely Árpád vezényletével. Ünnepi beszédet dr. Egyed Ákos történész, akadémikus mondott. Kifejtette: ezen a napon éreznünk kell, hogy egyazon közösséghez, ugyanahhoz a magyar nemzethez tartozunk, bárhol éljünk a nagyvilágban. Felidézte március 15-e történetét, rávilágítva az akkori történésekre, arra, hogy mi mozgatta az eseményeket. „1848. március 15-e a modern magyar nemzet születésnapja volt, nemzet és szabadság ezen a napon szorosan összeforrt", hangsúlyozta Egyed Ákos.

Ezt követően folytatta fellépését a Református Kollégium énekkara, két szavalattal fűszerezve. Verset mondott Vargha Balázs és Serfőző Madócsa. A kollégistákat az Apáczai Csere János Líceum énekkara követte (karvezető Bázsa Ildikó), szintén két diák, Tunyogi Beáta és Oláh Boglárka szavalatával. Az ünnepi gálát a János Zsigmond Unitárius Kollégium énekkara zárta, Majó Julianna vezényletével, verset mondott Csécs Márton és Fülöp Júlia teológiai hallgatók. A Fogarassi Alpár színművész által vezetett műsor a Nemzeti Ima közös eléneklésével zárult.

(köllő)

Szabadság-2006-03-17

Legyen március 15. várva várt ünnep

Tordán a március 15-i ünnepségre az ótordai református templomban került sor, az egybegyűltek az istentiszteletet és ünnepi műsort követően átvonultak a parókiára, ahol a csatába induló Petőfi utolsó szállásául szolgáló épület falán elhelyezett emléktáblát koszorúzták meg.

A délután öt órakor kezdődő ünnepi istentiszteleten Vincze Csongor újtordai református lelkész hirdetett igét. A bibliai „vessed az Úrra a te terhedet, Ő gondot visel rólad" ige kapcsán elmondta, hogy a mi terhelt világunkban, miközben nyomasztanak bennünket a pénzügyi problémáink, a betegségek, a bűneink sokasága, mindenkitől segítséget kérünk, várunk, de zárt ajtókon zörgetünk. Sok esetben nincs megkönnyebbülés, nem száradnak fel könnyeink. Más vállára a mi terheinket nem tehetjük, ezt bizonyítja a december 5-i anyaországi népszavazás is, egyedül Isten veheti el ezeket tőlünk, mert Ő gondot visel ránk. Ő az, aki megsegít abban, hogy együtt legyünk, hogy együtt ünnepeljünk, hogy megmutassuk, hogy még vagyunk. Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? – zárta ünnepi beszédét a tiszteletes.

Bálint Mátyás magyar irodalomtanár előadásában visszaemlékezett a ’90-es évek elején a marosvásárhelyi események árnyékéban megtartott emlékezésekre, amikor csak négyen-öten mentek emlékezni a Petőfi házhoz. Az idő multával változott a helyzet: ma kormányfők, államelnökök köszöntenek bennünket – hangzott el.

Beszédében arra keresett választ: van-e még hozzánk szóló üzenete március 15-ének, illetve mennyire időszerű ez? Szó esett a szólás és gondolatok szabadságról, a magyar szabadságról, a tanuláshoz, az önálló magyar iskolákhoz való jogról. Milyen áldozatot kell még hoznunk, hogy jogos igényeink megértő fülekre találjanak? – hangzott el.

A modern Európában, itt Tordán, hol a vallásszabadságot hirdették ki, minket magyarokat a demokrácia nevében meggyaláztak, megaláztak – hangozatta Ádámosy Klára RMDSZ elnök. Tudja mindenki, hogy nem vágyik a magyar sehova sem, csak engedjék élni, templomaiban magyar igét hallgatni, iskoláiban liliomnyelven mesélni. Ha nem tartunk össze küzdelmes életünk viharában, mögöttünk romba dől majd minden, ami szép. Legyen március 15. az az ünnep, amelyet várva várunk majd, amelyen minden nép testvérként kezel minket, összegzett az elnök.

Ezt követően az Újtordai Református Egyházközség Kórusa és az Újtordai Ifjúsági Csoport az alkalomhoz illő énekeket adott elő. Előadásukat Csorba Ilonka, Fülöp Anita, Ilea Annamária és Nagy Katalin szavalata tette színesebbé.

A nemzeti ima eléneklése előtt a 130 éves múlttal rendelkező Tordai Magyar Dalkör lépett fel. Kossuthról, Gábor Áronról, Erdélyország szépségeiről, székelyekről énekeltek, Balázs Győző Balázs karnagy irányítása alatt.

A megemlékezés záró mozzanataként a Petőfi domborműnél a tordai történelmi egyházak, a helyi RMDSZ, a Tordai Magyar Dalkör és a Tordai Petőfi Társaság képviselői koszorúkat helyezett el, kegyeletüket róva le a szabadság örök eszméje előtt.

Ladányi Emese Kinga

Szabadság-2006-03-17

Március 15-én a nagyenyedi magyarság a Bethlen Gábor Kollégium dísztermében ünnepelt, a Fehér megyei RMDSZ és az iskola szervezte ünnepségen.

Éppen 16 éve ünneplünk együtt: a szövetség, az iskola, a nagyenyediek és a meghívott román vezetők. Az ünnepi pillanat arra is jó, hogy rövid ideig elfelejtkezzünk a hétköznapok egyre szorítóbb gondjairól, közösségünk nehézségeiről és gyengeségeiről.

Szőcs Ildikó, a kollégium igazgatónője, a műsor levezetője üdvözölte a vendégeket és a közönséget, az ünnepségen részt vett: Veress Emőd az országos RMDSZ önkormányzati alelnöke, Rácz Levente megyei RMDSZ elnök, Aitai Marian a Fehér Megyei Tanács gazdasági igazgatója, Mariana Plesa a tanács titkárnője, Ladányi Árpád alprefektus, Horaţiu Josan enyedi polgármester és Kováts Krisztián alpolgármester.

Bárócz Huba református esperes áhítatában kifejtett gondolatait „a hit és a tiltakozás" jegyében fogalmazta meg. Felolvasta a Református Egyházkerület Zsinatának üzenetét, ahol a többszintű autonómia mint életképes megoldás fogalmazódik meg erdélyi magyar nemzeti közösségünk számára. Dr. Gudor Botond magyarigeni református tiszteletes a Fehér megyei RMDSZ szónokaként mondott ünnepi beszédet. „Egyjottányit sem 48-ból" idézte a ma is aktuális gondolatot, ami arra int bennünket, hogy 158 évvel a forradalom után szellemi örökségünkben vannak olyan jogok, amelyekből nem engedhetünk. Ilyen az egyenlőség, testvériség, szabadság igénye. Rövid beszédet tartott Mariana Plesa, Horaţiu Josan és Krizbai Jenő, a Bethlen Gábor kollégium történelem tanára.

Fórika Éva zenetanárnő vezényletével 100 tanítóképzős diákunk 48-as katonadalokat adott elő igen szép sikerrel. Kováts Krisztián enyedi alpolgármester felolvasta Traian Băsescu államelnök üzenetét, Ladányi Árpád alprefektus pedig Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök beszédét tolmácsolta magyar nyelven. Dr. Brendus Gyula nyugalmazott sebészorvos, volt parlamenti képviselő Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök gondolatait közvetítette.

Befejezésül a XI. D. osztályos képzős tanulók Kossuth Lajos – mennyit jelent e név? címmel zenés irodalmi összeállítást mutattak be. A dr. Demény Piroska által előkészített, korhű dalokkal és táncokkal fűszerezett jelenetben sajátos módon mutatkozott meg a mai fiatalok véleménye a nagy hazafiról. Ezután az ünneplő közönség átvonult a Református Vártemplom udvarára, ahol elhangzott Tompa Mihály A gólyához című verse Demény Ágnes X. osztályos tanuló előadásában, majd Széchenyi István emléktábláját koszorúzták meg. Az országos, majd a megyei RMDSZ, végül a Kollégium és a Református Egyház nevében helyezték el a koszorúkat, az ünnepséget fogadás követte.

Bakó Botond

Szabadság-2006-03-17

Méltóak vagyunk-e ’48 eszmeiségéhez?

Március 15-én Körösfőn ünnepi istentisztelettel kezdődött az emléknap. Igét hirdetett Nagytiszteletű Ferencz László lelkipásztor, a Kalotaszegi Református Egyházmegye esperese. – Vajon méltóak vagyunk ma az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eszmeiségéhez, amikor 158. évvel ezelőtt az összmagyarság példás összefogással küzdött vállvetve a szabadságért? – tette fel a kérdést az esperes.

Ezt követően a nagy számban összegyűlt ünneplők levonultak a templomdomb alatti Vasvári Pál emlékoszlophoz, ahol Kovács Csilla helyi RMDSZ elnök nyitotta meg a koszorúzási ünnepséget, Vasvári életútját vázolva. Beszédét Antal János polgármester a tőle megszokott kemény hangvételű ünnepi köszöntője követte.

Péntek László, a Rákóczi Kultúregylet elnöke megjegyezte: „Nagy öröm számomra, hogy a gyermekek tolongtak a felszólításra, hogy ki tartsa az ünnepség alatt Vasvári Pál Rákóczi zászlaját, amely előtt pár évvel olyan személyiségek rótták le tiszteletüket mint Göncz Árpád és Mádl Ferenc Magyarország Köztársasági elnökei, vagy hétfő délután a Pilvax kávéházban Szili Katalin a Magyar Országgyűlés elnöke." A koszorúzást követően a helyi általános iskola diákjai színvonalas 48-as emlékműsort adtak a Művelődési Házban, amelyet szeretetvendégség követett.

Péntek László

Immár hagyománnyá vált, hogy az anyaországi Sajtószakszervezet Vasvári Pál díjkiosztó ünnepségére, amelyet a Pilvax kávéházban rendeznek, meghívást kap a Körösfői Rákóczi Kultúregylet vezetősége is. Az idén az Axel Springer Magyarország lapcsaládjához tartozó Békés Megyei Hírlap és kiadója, a Népújság Kft. valamint a Népszabadság vezetősége vehette át az ezüst laptekercset, melyet F. Kováts Éva a Sajtószakszervezet elnöke, valamint Baktai György és Tripolszki László társelnökök adtak át.

Az idei ünnepség különleges alkalom volt, hiszen most ünnepelték a Sajtószakszervezet által létrehozott Vasvári Pál Önsegélyző Sajtóalapítvány 15. évfordulóját is.

A körösfői küldöttség, mint eddig minden alkalommal, idén is elvitte az ünnepségre a Vasvári Pál által szervezett és vezetett Rákóczi csapat lobogójának hű mását, amely emelte az ünnepség színvonalát, ugyanúgy mint a Sinkovits-Vitai András színművész által előadott Nemzeti dal, valamint a tehetséges kalotaszentkirályi népdalénekes Vincze Gyöngyvér, aki egy Kossuth nótát valamint a Tiszta búzát szedeget a vadgalamb, Szépen szól a körösfői nagyharang című népdallal bűvölte el a jelenlévőket.

P. L.

Szabadság-2006-03-17

Szó és szótlanság

E gyetlen szóval meg lehet ölni egy embert, de a merénylőt nem minősítik gyilkosnak, hisz a szólásszabadsággal élt csupán. Ahhoz, hogy a szó, az emberi beszéd szelíd és békés eszköze legyen a gondolatcserének, a megoldások keresésének – intelligens, civilizált szóhasználat szükséges. A másik fél türelmes meghallgatása, tisztelete.

Ezt az évet a tolerancia évének kiáltották ki, de nemigen tartják magukat ehhez a politikusok, akik sokszor ordas farkasokként viselkednek egymással, és olykor még a tettlegesség sem idegen tőlük. Gorombaság, gyűlöletbeszéd. Szélsőséges megnyilvánulás, idegháború egy-egy parlamenti ülésen és az ezt követő képsorok a tévécsatornák híradóiban.

A minap a tordai önkormányzat testületének ülésén olyan kirohanásban részesült Kiss László unitárius lelkész, hogy rövidesen szívroham következtében meghalt. Mutatta a tévé a tanácskozás szereplőit, habzó szájakkal és fenyegető öklökkel, ordítozással. Kiss László abban a templomban szolgált, ahol 1568. január 6–13. között a tordai országgyűlés kimondta a lelkiismereti és vallásszabadságot Erdélyben. „Minden helyökön az prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelme szerint, és az község, ha venni akarja, jó, ha nem pedig senki kénszerítéssel ne kénszerítse..." Évszázadokkal ezelőtt Erdély az európaiság olyan példáját nyújtotta, amire ma büszkék lehetnénk mindnyájan. Torda város mai lakossága is, jóllehet az akkori szabadság még csak a katolikus, a református, az evangélikus és az unitárius vallásra vonatkozott. Ennek szellemét a huszonegyedik században is az európaiság jegyében fel kellene vállalni. Amikor a tordai magyar közösség jogainak, az önálló magyar iskola létrehozásának a kérdése merült fel. Nem ez történt Tordán, hanem a magyar közösség elleni ellenséges megnyilvánulás, olyan hangnem és stílus használata, amely nem méltó Torda történelmi múltjához, az együttéléshez, a kölcsönös megbecsüléshez. „Mélységes felháborodással vettük tudomásul a Tordai Önkormányzat Képviselőtestületének 2006. február 28-i ülésén történteket, amelyek közvetlenül hozzájárulhattak harmincegy éves lelkésztestvérünk elhalálozásához" – áll abban a nyilatkozatban, amelyben Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke; Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület és Szabó Árpád, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke fájdalmát és együttérzését fejezte ki. „A türelem hirdetése és gyakorlása helyett – áll a levélben – Tordát ma főként a szélsőséges politizálás jellemzi. Mindezek alapján felkérjük az országos és helybeli politikai erőket, a közvélemény-alakító tényezőket és a román nemzetiségű keresztény polgártársainkat, hogy tegyenek meg mindent a gyűlölet felszámolásáért.

Minősíthetetlen és személyeskedő kirohanások nemcsak a teremben, hanem az épület folyosóján is. Hát ezt szóvá kellett tenni a sajtóban is, mert nincs más eszközünk, mint a szó, amely gyógyítani is tud, nem csak gyilkolni!

Marad továbbra is a szó, a tisztességes emberi beszéd... Szavam a csend – mondta egyszer valaki. Pedig a csend, a szótlanság a halottak nyelve. Mi pedig még élünk és élni akarunk. Élni Tordán innen és túl...

Ferencz Imre

Hargita Népe - 2006-03-13