Hírvivő

Az adótörvény (Codul fiscal) értelmében minden román állampolgár általános jövedelmi adójának (impozit pe venit global) 2%-át felajánlhatja nonprofit szervezeteknek: alapítványoknak, egyesületeknek, szervezeteknek.

A törvény jelenleg azonban nem teszi lehetővé azt, hogy az állampolgárok az adó 2%-át egyházaknak ajánlják fel. Szeretettel kérjük Egyházkerületünk adófizető híveit, hogy szeretetszolgálati (diakóniai), missziói és oktatási tevékenységeink támogatása céljából ez évi adónyilatkozatában (Declaraţie de venit global), amelyet 2006. május 15-ig adhat le a pénzügyi hivataloknál (Administraţia Finanţelor Publice), az Egyházkerületünk védnöksége alatt működő DIAKÓNIA ALAPÍTVÁNY alábbi adatait tüntesse fel (a hátlapon megadott szabály szerint).

FUNDAŢIA CREŞTINĂ DIAKONIA

Cod fiscal: 13817694

Cod bancar IBAN: RO 30BRDE 130SV082 04631300

Banca Română de Dezvoltare Cluj

Felajánlását előre is köszönjük!

Az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa nevében

dr. Pap Géza - püspök

Tonk István - ügyvezető főgondnok

Miért éljünk ezen jogunkkal?

Adójának 2%-át nem az állam feneketlen zsákja nyeli el, enyhítheti vele református egyházunk gondjait, hiszen most Önön múlik, hogy a közpénz - bár kicsiny, de mégis meghatározott része - a központi államkassza helyett egyházunkhoz jusson.

Mit kell tennie?

1. Töltse ki az adóbevallási nyilatkozat (Declaraţie de venit global) H pont, 2-es alpontját Egyházkerületünk DIAKÓNIAI ALAPÍTVÁNYa túloldalon megadott adataival az alábbiak szerint, valamint az A pontot a saját adataival.

2. A DIAKÓNIAI ALAPÍTVÁNY javára átutalt összeget nem kell megnevezni (a pénzügyi hatóság kiszámolja), tehát az 2%-os összeget tartalmazó kocka üresen marad.

3. Május 15-ig juttassa el személyesen vagy postán a kitöltött adóbevallási nyilatkozatot a helyi pénzügyi hatósághoz.

4. Ha Ön egy munkáltatónál alkalmazottként dolgozik, akkor Önnek nem küldik haza az adóbevallási nyilatkozatot, azt Ön a helyi pénzügyi hatóságtól kell kérje, kitöltse és leadja.

Megengedhetetlen az etnikai alapú politizálás

Közös nyilatkozatban ítélték el az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői a 34 éves Kiss László tordai lelkész halálához közvetlenül hozzájáruló, etnikai alapú személyeskedést és a Nagy-Románia Párt tordai tanácsosainak viselkedését.

A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke, Dr. Jakubinyi György, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Dr. Pap Géza, valamint az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke, Dr. Szabó Árpád az általuk képviselt magyar történelmi egyházak nevében mélységes felháborodásukat fejezték ki a február 28-i tordai tanácsülésen történtekkel kapcsolatban. „A 21. század elején megengedhetetlen az a szűklátókörű, etnikai alapú politizálás, amely Románia parlamentjében, megyei és települési önkormányzatokban, a tömegtájékoztatási eszközökben, valamint a társadalmi és polgári élet különböző területein egyaránt fellehető" – vélik, hozzátéve: „a teremtő Isten azért adott nekünk szívet, hogy szeressünk, és nem azért, hogy gyűlöljünk".

A történelmi egyházak vezetői a tordai önkormányzati ülésen történteket annál súlyosabbnak tartják, hogy 1568-ban a világon elsőként éppen Tordán foglalták törvénybe a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot. Éppen ezért különösen fájó, hogy „Tordát ma főként a szélsőséges politizálás jellemzi".

A nyilatkozat alulírói felkérik az országos és helyi politikai erőket és a román polgárokat, hogy tegyenek meg mindent a gyűlölet felszámolásáért, a tordai közigazgatást pedig felkérik, hogy támogassák a tordai magyarság közösségi jogainak érvényesülését, beleértve az önálló magyar iskola létrehozását és működtetését.

A február utolsó napján történtekkel kapcsolatosan tegnap hivatalos állásfoglalásban fejezte ki mély felháborodását a tordai RMDSZ is, elítélve egyben, hogy az NRP-s Ioan Găină tanácsos az RMDSZ-es önkormányzati képviselőkre vonatkozóan a „díszpéldány" jelzőt használta.

Szabadság - 2006-03-08

Vakációs Bibliahét

Mindazok figyelmébe, akiket érdekel a már hagyománnyá vált Vakációs Bibliahét

Örömmel tudatjuk, hogy az idei Vakációs Bibliahét bemutató napja 2006. április 3-án lesz a marosvásárhelyi Bod Péter Diakóniai Központban. (Erdő utca, str. Padurii, 7b) A program reggel 9 órakor kezdődik és az egész délelőttöt felöleli.

A Vakációs Bibliahét egy ötnapos, evangelizációs program 6–13 gyerekek számára. A program keretében lelkipásztorok, vallástanárok, gyerekmunkások rendelkezésére bocsátunk egy részletesen kidolgozott munkakönyvet, melynek alapján könnyen és színesen foglalkozhatnak saját gyülekezetük, iskolájuk gyermekeivel. A bemutató napon részletesen ismertetjük a Vakációs Bibliahét idei programját, énekeket, játékokat tanítunk, megbeszéljük a múlt év tapasztalatait. Idén a marosvásárhelyi bemutató napot holland munkatársaink vezetik.

Minden csoportból legtöbb két személyt tudunk fogadni. Az idén is, mivel még tovább nőtt a csoportok létszáma, a bemutató napon a csoportvezetőktől 100.000 lejes hozzájárulást kérünk a bemutató-csomagra. A gyermekek számára összeállított egész munkacsomag továbbra is ingyen van, a KOEN Alapítvány ajándéka.

Idén egy nagy kérésünk is van: Isten és holland testvéreink segítségével, 13 hónapi munka és várakozás után múlt év decemberében sikerült bejegyeztetni a KOEN (Keresztyén Oktatásért és Erkölcsi Nevelésért) Alapítványt, mely segíti munkánk szervezettebbé-, és reméljük eredményesebbé tételét. Kérjük csoportvezetőinket, a gyermekek szüleit, gyülekezeti tagokat, érdeklődőket, hogy adójuk erre fordítható 2%-ával támogassák munkánkat.

Az alapítvány adatai, melyeket az adó 2%-áról rendelkező (formular 230) kérvény következő rubrikáiba kell beírni:

Denumire entitate nonprofit: FUNDATIA „K.O.E.N.”- „K.O.E.N.” ALAPITVÁNY

Cod de identificare fiscala al entitatii nonprofit: 18162820

Cont bancar (IBAN): RO 87 BTRLO 2701205119293xx

Előre is köszönjük a támogatásukat és sikert kívánunk jószándékuk valóra váltásához!

Bejelentkezés a bemutató napra és az Alapítvány munkájáról való bővebb tájékoztatás Demeter Irén vallástanárnál: agritech@rdslink.ro e-mail címen, valamint a 0265-269517 és 0745-610608-as telefonszámon.

Mindenkit szeretettel várunk!

Demeter Irén vallástanár

Pályázati felhívás

A Phoenix, Arizona-i Magyar Református Egyház (U.S.A.) presbitériuma határozata alapján az Egyházközség pályázatot hirdet a nyugdíjbavonulás miatt megüresedő lelkipásztori állás betöltésére.

A pályázó lelkipásztorok a jelentkezés mellé az alábbi dokumentumokat csatolják: Önéletrajz, — Első és Második Lelkészképesítő Bizonyítvány,(másolat) — Lelkészi Oklevél,(másolat) — az utolsó szolgálati helyről az illetékes esperes vagy püspök által kiállított szolgálati bizonyítvány. Amennyiben a pályázó nem tud megjelenni a gyülekezetben bemutatkozó igehírdetésre, szükséges egy videófelvétel igehírdetési szolgálatról. A pályázat feltétele magyar és angol nyelvtudás.

A pályázat beadásának határideje 2006. április 30, amelyet az Amerikai Magyar Református Egyház Nyugati Egyházmegye espereséhez címezve kell eljuttatni a jelzett határidőig:

Rt.Rev.Sandor Szabo, Dean

1053 East Sixth Street #32,

Ontario, CA 91764

USA

Tel: (909) 981-9601

Email: revsand@aol.com

Szociológia Nyílt Est

Tisztelt meghívottak!

A második félév első Szociológia Nyílt Estjén könyvbemutató lesz.

Terítéken dr. Veres Valér Nemzeti identitás Erdélyben -- szociológiai olvasatban című könyve.

Dr. Veres Valér a BBTE Szociológia Tanszéke Magyar Tagozatának adjunktusa; nemrég megjelent kötetét az Akadémia Kiadó gondozta.

Meghívottak: dr. Horváth István e. docens (BBTE, Szociológia Tanszék, Magyar Tagozat), dr. Szarka László (MTA Kisebbségkutató Intézet).

További információk:

Dr. Veres Valér emailcímén: veresv@kmei.ro

Helyszín: Max Weber Társadalomkutatásért Alapítvány irodája, Tipografiei utca 12 szám.

Időpont: március 9. csütörtök, este 18 óra

Tallózó

Az OMDSZ is a magyar karok mellett foglal állást

[ 2006-03-03 - 17:29:34 ]

Az Országos Magyar Diákszövetség tegnap kiadott állásfoglalásában kijelenti, „kívánatosnak tartjuk az egyetemi adminisztráció szempontjából a Babes-Bolyai Tudományegyetemen a magyar karok létrejöttét".

A Pósa Tibor elnök által aláírt nyilatkozatban leszögezik, „mindenkinek alanyi joga anyanyelven tanulni, melyen a legtöbb információ és ismeret birtokába juthat". Úgy vélik, a Babes-Bolyai Tudományegyetemen létrejövő magyar karok elősegítik a tudományközi kommunikációt, illetve megteremtik annak technikai feltételeit.

Az OMDSZ elengedhetetlenül fontosnak tartja az államnyelv ismeretét, de ugyanakkor kijelentik, hogy ennek megvalósulása nem az egyetemeken kell megtörténjen, hanem az általános- és középiskolákban és semmiképpen sem mehet a szakmai jártasság kárára.

A diákszervezeteket tömörítő ernyőszervezet szerint mind a román, mind a nemzetközi szaknyelv elsajátítása csupán azután történhet meg, hogy a hallgatók anyanyelven már birtokában vannak a szaktudásnak, szakkifejezéseknek. „A magyar karok létrejöttével szeretnénk, ha létrejönne egy átfogó oktatási program is a román-, illetve nemzetköri szakkifejezések elsajátítására."

Erdély Ma - 2006-03-03 - 17:29:34

Teológusok szórványmissziója

Böjtfő vasárnapjára a Temes megyei református gyülekezetbe érkeznek a kolozsvári teológusok. A fiatalok Zsombolyán és szórványaiban (Máriaföldén, Nagyszentmiklóson, Gyertyámoson, Pusztakeresztúron prédikálnak és úrvacsorát is osztanak böjtfőre. A teológusok misszióját Vetési László szórványlelkész vezeti, aki ez alkalommal Krassó-Szörény megye kis közösségeit is bejárja Makay Botond resicabányai lelkésszel.

Új Magyar Szó – 2006-03-05

Egy új kezdet magvai

Szeretett Testvérem,

Kedves Hallgatónk és Támogatónk!

Az Agnus Rádió harmadik születésnapjára, amelyet február 25-én tartottunk, rávetődött annak a félelemnek az árnyéka, hogy talán ez az ünnep lesz az utolsó. Mégis, együttlétünket tavaszi hangulat lengte át. Az egybegyűltek, valamint azok, akik nem jöhettek el, de támogatásukat elküldték, egyértelműen kifejezték: az Agnus Rádiónak nem szabad elnémulnia! A célra, amelyet a harmadik születésnap elé tűztünk, hogy ez egy új kezdet lesz, hallgatóink igent mondtak! Köszönjük!

A megható megnyilvánulások közül csak néhányat emelek most ki, olyanokét is, akiktől nehéz szívvel vettük át az adományt, mert inkább ők szorulnak segítségre. Egy nyugdíjas idős néni kopog be az irodába: „Hallottam a rádióból, hogy ezután nem fogják támogatni a külföldiek. Olyanok nekem ezek a műsorok, mint a mindennapi kenyér! Kicsi a nyugdíjam, de ha már a külföldiek nem segítenek én is adni fogok belőle rendszeresen a rádiónak 10 lejt.” A rádiónk, egyik tolószékhez kötött hallgatója, aki kezdettől fogva, nemcsak hallgatja, de rendszeresen támogatja is a rádiót, most újabb 100 lejt küldött. Nem tudtam meghatódás nélkül átvenni adományát, mert tudom, hogy milyen körülmények között él és bár alig tud mozogni, még így is gondozza évek óta a nálánál még betegebb családtagjait! Csak ennyit üzent: „Szeretném, ha megint olyan sok műsor lenne a rádióban, mint ahogy az kezdetben volt!” Két fiatal, de betegnyugdíjas hallgató jött: „Ugye nem szűnik meg a rádió, mert mi is minden nap hallgatjuk! Hoztunk 5-5 lejt, hogy tovább szóljanak a műsorok.” A Bethánia Alapítvány alkalmazottai az idén is pénzajándékot gyűjtöttek a rádió munkatársainak, 700 lejt. Egy másik adakozó, aki vidéken él, ahol az Agnus Rádió nem is fogható és keresete az átlag körüli, 2.000 lejt adott! A hit jele ez, hogy egy nagyobb lefedésű rádió magva legyen ez a pénz. Segítsetek, hogy erre a célra tehessük félre ezt az összeget! Természetesen ugyanilyen szívet melengető volt a többi adomány is: a több mint 200 darab tombolatárgy, amelyet hallgatóink küldtek, az ajándékként sütött torták és tészák, a Magvető együttes, a Telológia férfiakara, Jancsó Miklós és Rekita Rozália színművészek szép műsora, az Idea cég által nyomtatott segélykérő könyvjezők, a Báthory Líceum által biztosított termek, a hangosító berendezés a Homo Ludens Alapítványtól, a bőkezű licitálás a tortákra és az együttlét végén felszolgált finom töltött káposzta, amit az Eleonor Kft ajándékozott! Többen jelentkeztek önkéntesnek, volt, ki havi, ki évenkénti nagyobb összegben ajánlott támogatást, sokan pedig jövedelemadójuk 2%-nak átutalásával fognak segíteni! Az ily módon összegyűlt összeg az eddigi rendezvényeink bevételeit messze túlszárnyalja, 4.000 lej feletti! Ez az Agnus Rádiónak szinte egy havi létét biztosítja! Együtt valóban növekedünk!

Köszönjük Kedves Hallgatóink és Támogatóink, hogy az Agnus Rádió harmadik születésnapján nem riadtak meg a rádió-fenntartás stafétájának átvételétől, hanem egy új kezdethez járultak hozzá!

Szeretettel

Adorjáni László

Fundatia Agnus Media C.F: 14861221. Cont IBAN: Banca Comerciala Romana Cluj.

RO55 RNCB 2200 0004 1809 0001/RON RO17 RNCB 2200 0004 1809 0006/EUR

RO98 RNCB 2200 0004 1809 0003/USD

Az Agnus Rádió küldetésnyilatkozata:

Célunk, hogy az Agnus Rádió a közösségépítés eszköze legyen előbb Kolozsváron, majd Erdély több helységében. Műsorai által magyarjaink keresztyén hite erősödjön, közösségünk önmaga értékeit és lehetőségeit felismerje, tettre késztessen, összefogjon, a házhoz kötötteket a közösségi életbe bekapcsolja.

A román sovinizmus áldozata lett egy unitárius lelkész

Tragikus hirtelenséggel hunyt el Kiss László tordai unitárius lelkész, miután a városi tanács két nagy-romániás tagja kirohant ellene a helyi tanács szerdai ülésén. Március elsején a déli órákban megtartott gyűlésen egy tordai magyar nyelvű iskola igénye is a napirendi pontok között szerepelt, ennek megtárgyalását a Nagy-Románia Párt (PRM) heves ellenkezése következtében végül elhalasztották. A szélsőségesen nacionalista alakulat képviselői a Hargita és Kovászna megyében, valamint Magyarországon élő románok helyzetére hivatkozva ellenezték a tervezet megvitatását. Többször is elhangzott részükről a „ne nyúljatok a romániai oktatáshoz” felszólítás. Miután a kérést levették a napirendről, a magyar iskola létrejöttét támogató szülők és egyházi férfiak elhagyták a tanácstermet. A közel egyórás feszültség azonban a PRM tanácsosainak nem volt elegendő, egyikük a folyosón ordítva rohant a távozók után. „Lászlót nagyon meglepte ez a minősíthetetlen és lekezelő viselkedés, amely nemcsak szemmel láthatóan fenyegető, hanem megalázó is volt” – mesélte a történteket Nagy Albert, az ótordai református egyházközség esperese. „Már nem tudom felidézni a fenyegetőzések tartalmát, de hangvételük olyan volt, hogy én is kénytelen voltam visszaszólni, miközben a velünk levők siettettek, hogy minél hamarabb hagyjuk el az épületet” – folytatta az esperes. A tragédia nem sokkal a lelkész hazatérése után következett be. Értesüléseink szerint Kiss László nagyobbik gyermekével tartózkodott egy szobában, miközben felesége kétéves gyereküket altatta. A fiatalasszony hallotta a zajt, a gyerek hívta, hogy segítsen édesapján. A mentőket már hiába értesítették, nem tudták újraéleszteni a szobában összeesett férfit. Ádámosi Margit RMDSZ-es tanácsosnak eltökélt szándéka, hogy az önkormányzat fegyelmi bizottsága elé tárja az ügyet, a tragédiáért ugyanis szerinte Doru Anca nagy-romániás tanácsos tehető felelőssé, tájékoztat a Krónika.

Erdélyi Napló – 2006-03-07

Öt kopja és egy néma harang (Kézdimárkosfalva)

Március 15-én a Tamás lelkész házaspár - Orsolya és Endre Ottó - kezdeményezésére a kézdimárkosfalvi református templom kertjében öt kopjafát és egy néma harangot avatnak fel, tisztelgésül az 1848/49-es magyar forradalomban és szabadságharcban elesett helybeli hősők emléke előtt. A kopják Czell József tizedesnek, Esztojka Mózes, Kovács István és Szász András honvéd katonáknak, valamint Bodola Lajos főhadnagynak, Gábor Áron agyúöntő segédjének, a Vöröstoronyi-szoros hős védőjének állítanak emléket.

Az ünnepség 13 órakor lovas felvonulással kezdődik. A 15 órás ünnepi istentiszteleten nt. Szőcs László kézdi-orbaiszéki református esperes hirdeti Isten igéjét, majd Tamás Endre Ottó lelkipásztor köszöntőbeszédét követően a kézdivásárhelyi Cantus kamarakórus fellépése és a kézdimárkosfalvi iskolások ünnepi műsora zárja a templomi megemlékezést. 16.30 órakor elhangzik Demeter László történész 1848. március 15-e című előadása, majd leleplezik, megáldják és megkoszorúzzák az emlékművet. Beszédet mond Tusa Levente szentkatolnai és Németh Ottó Rábcakapi testvértelepülés polgármestere. Este nyolc órától a művelődési otthon színpadán a magyarlapádi néptáncegyüttes lép fel, amit néptánctanítás és éjszakába nyúló táncház követ.

Kép és szöveg: Iochom István

Háromszék - 2006-03-08

Nemzet-nemzetiség: A székelyudvarhelyi tankcsata (Határhelyzetek)

Borzongató hírek járják be a világot: a Székely Nemzeti Tanács által március 15-én Székelyudvarhelyre összehívott nagygyűlést a román nacionalisták tankokkal veretik szét - mondják, akik végignézték a székely anyaváros utcáin végigdübörgő tankokat.

A tankcsatás hír könnyen szárnyra kaphatott, hisz a balkáni népirtásos őrjöngés után a román nacionalisták gondoskodtak annak a magyar ördögnek a falra festéséről, hogy az erdélyi magyarok az ország szuverenitására törve etnikai háborút akarnak kirobbantani. Ha egy utcanévtáblát helyeztek el csupán, akkor is megszólaltak a nagyromániás és más nemzeti óvóhelyek szirénái.

Precedensként ott volt Marosvásárhely 1990-es fekete márciusa is, amelynek kirobbantóit a görgényvölgyiektől a bukaresti magasságokig még mindig nem számoltatták el a törvény előtt.

Magyarországon, ahol politikai csoportosulások nagyléptékű székelyudvarhelyi csapatösszevonásokról beszélnek, és erélyes magyar kormányzati fellépéssel vélik megoldhatónak a székelyudvarhelyi fegyveres erőszak megakadályozását az autonómiaigényekkel fellépő székelység ellen, szintén tapasztalható némi hisztéria. A székelyuvarhelyi tankcsatás hírek ott lábra kaphatnak azért is, mert a Kovács László-féle külügyminiszterkedés korában bevett szokás volt az erdélyi magyarságot azzal kifizetni, és olyan vádakkal elmarasztalni, hogy túlzó kérelmeik - autonómia, kettős állampolgárság és így tovább - etnikai konfliktusokhoz vezetnek, s minden adódó alkalommal óva intették a Fideszt a koszovói típusú erdélyi fejlemények „ösztönzésének” elkerülésére.

Székelyudvarhelyen Szász Jenő polgármester nyilatkozata és a városi tanács szóvivője szerint annyi valóban történt, hogy a román hadsereg tankoszlopa végigvonult a laktanyától az állomásig, ahol bevagonírozták, és onnan javításra szállították a páncélozott harci eszközöket. Az akció útvonalát előre egyeztették a városvezetéssel. Nincs tehát semmi ok a pánikra. A tankjavításnak semmi köze március 15-höz, és a székelyudvarhelyi székely nemzetgyűléshez.

Annyi azért mégis van - fűzzük hozzá mi a székelyudvarhelyi nyilatkozathoz -, hogy a tankfelújítási programot más időszakra is átütemezhették volna. Februárra vagy áprilisra, hisz tudni lehetett, hogy március 15. körül bármilyen jelentéktelen moccanás a hadsereg vagy a karhatalmi egységek részéről, van székely nemzetgyűlés kilátásban, vagy nincs, Székelyföld térségében más akusztikájúvá válik, itt ilyenkor még a kapanyél is elsül.

Azt már csak a helyzet komikuma miatt kérdezzük, hogy miért is kell az ország kellős közepén, egy néhány ezres kisvárosban páncélozott katonai egységet állomásoztatni? Mi is itt a „csapás iránya”? Netalán Székelyudvarhely lenne a legjobb rejtekhely a tankok számára abban az esetben, ha külső támadás érné az országot? Mind kutathatná az „ellenség” a páncélosok hollétét, mint a Szaddám vegyi fegyvereit Irakban az amerikaiak, soha meg nem találnák, mert abszurdumnak vélnék ilyen helyen a keresést.

A viccet félretéve, ennek a zárnak is megvan a nyitja. C. V. Tudor százezer hazafival és magyarellenességben kiválóan képzett alvezérekkel készül a székelyudvarhelyi nagygyűlésre. A százezer román hazafi a „soviniszta magyarok gyilkos merénylete” ellensúlyozására vonulna fel, s „azért, hogy végképp kiölje a magyar revizionisták agyából a területi autonómiára és Románia szétszaggatására vonatkozó őrült ötleteket”.

Szóval, ha a tankokat nem vetik be, és nem páncélosokkal tiporják le a székelyudvarhelyi „felkelést”, akkor jön Vadim Tudor Horea új hadaival.

Persze, a harci cselekmények elindítása előtt nem ártana tájékozódni az európai hadihelyzet felől, esetleg benézni a hágai per anyagaiba, ahol a szerb és más főkolomposok nyújtják be szerre a betegcédulát. Nehogy Románia uniós csatlakozásának arrébb tolását eredményezze a székelyduvarhelyi magyarellenes inszurrekció.

Mert hát szó sem lesz a „Független Székelyföld kikiáltásáról”, az autonómiáról viszont elhangzik egy s más, amit, előbb-utóbb, Vadiméknak is meg kell szokniuk.

Ennyi. És még annyi, hogy nem kellene „hígszékelyezni”, „mélyszékelyezni” és egyéb baromságokat szóbahozni, s számomra az sem hangzik jól, ha egyesek RMDSZ-diverzióról nyilatkoznak. Autonómiát ugyanis az RMDSZ-szel együtt lehet kiharcolni. Az más kérdés, hogy az RMDSZ csúcsvezetését is fel kell szorítani az autonómiakérdésben - ha már csatazaj van, akkor a szóhasználatunk is ehhez igazodik -, a „lőtoronyba”, akárcsak az önálló állami magyar egyetem visszaállításának ügyében.

Székelyudvarhelyen, véleményem szerint, nem kell félni semmiféle provokációtól, és nemcsak azért, mert Szász Jenő ezt nyilatkozta, hanem azért, mert a román államvezetésnél és a politikai pártok vezérkaránál kell lennie annyi sütnivalónak, hogy az ország európai integrációját ne kockáztassák.

Corneliu Vadim Tudornak pedig most lenne alkalma, hogy a székelység anyavárosába eljuttassa azoknak a fogadalmaknak a megvalósítási ütemtervét, amelyet az általa annyit emlegetett gyulafehérvári nagygyűlésen a kisebbségek számára kinyilvánítottak. Az első évszázad az ígéretek után mindjárt kitelik.

Hogy a székelyudvarhelyi tankcsatának legyen azért valami harci jellege, fel kellene vonultatni a székely anyavárosba a kézdivásárhelyi mesterek által faragott Gábor Áron ágyú hasonmását. Az eredeti ugyanis március 15-ig nem valószínű, hogy visszaérkezik Bukarestből, s a háromszéki másolatot a hadi szakértők már annak idején ellenőrizték: nem sül el.

Nem is ennek, hanem az autonómiának kell Székelyudvarhelyen „elsülnie”.

Sylvester Lajos

Háromszék - 2006-03-08

Hazakerül Gábor Áron ágyúja

Lészen ágyú! - ígéri Puskás Bálint szenátor, lehet, nem március 15-re, de hamarosan hazakerülhet Bukarestből Gábor Áron ágyúja. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején Gábor Áron több mint hetven ágyút öntött, ám egyetlenegy maradt meg, amelyet 1972-ig a Székely Nemzeti Múzeumban őriztek. Ekkor egy államtanácsi határozattal elkobozták az ereklyét, egy darabig a bukaresti Nemzeti Történelmi Múzeumban lehetett megtekinteni, majd raktárba került, és azóta is ott porosodik.

Az évek során több ízben próbálták visszaszerezni Gábor Áron ágyúját, s idén, úgy tűnik, sikerül. Puskás szenátor bejelentette: a hivatalos papírok intézése lassan halad, de a minisztériumi jóváhagyást megkapták. Igyekeznek a március 15-i ünnepségre hazahozni az ágyút, ám rövid az idő, lehet, nem sikerül, de bizonyos, hogy az év első felében visszakerül a székely nemzeti ereklye, és a sepsiszentgyörgyi múzeumban nem csak a másolat, hanem az eredeti is megtekinthető lesz.

(-kas)

Háromszék - 2006-03-08

Március idusa előtt Bodokon

Hóolvadáskor látogattunk a községbe. Az esővízcsatornákban muzsikált a hólé. Március azonban még télutó, fenn, a Bodoki-havason, az Oltszem fölötti Peleskén és a zaláni Sorkolaton teljes a tél. Az éjjeli fagyok még a kemény telet idézik, de a virágoskertekben, ahol besüt a nap, leveleit bontotta a hóvirág. Bodok község csendes és bensőséges március 15-re készül. A hónap derekán a tizenhetedik szabad március 15-ét ünneplik. Erre készül nemcsak a községközpont, hanem a falvak - Oltszem és Zalán - apraja és nagyja. Március idusán Oltfej e részén lelkében reménnyel és olykor a jövő kételyeivel éli napjait a székelymagyar.

Átalakul a Csordagyűjtő

A Vásár és a Talamér patakok közén, az egykori Csordagyűjtő tágas területének szélén áll a község műemlék vártemploma, az újonnan épült elemi iskola. A terület rendezésébe kezdctt a helyi önkormányzat, ünnepi parkká szándékszik alakítani. Bodok - Gidófalva, Angyalos, Illyefalva mellett - ugyanis egyike azon településeknek, ahol még épen áll a nemzeti lobogót tartó egykori országzászló-talapzat, átvészelte a XX. század kegyetlenkedéseit. A funkciójukat veszített építményeket legtöbb helyen hősi emlékművekké alakították a rendszerváltás utáni szabadabb esztendőkben. Bodokon erre eddig nem került sor. A pulpitussal ellátott, terméskőből álló építmény éppen a Csordagyűjtő közepén áll, s erre, mint emlékműre, rákerül Bodok szabadságharcos hőseinek az emléktáblája. Látogatásunk alkalmával már öntötték a vaskerítés alapjait, amely körülöleli a hősi emlékművet. Március 11-én 11 órára szólítja ide az ünneplőket a harang: ima, emlék- és köszöntőbeszédek, az iskolások műsora után megáldják az emlékművet, amelyen 65 esztendővel ezelőtt négy éven át lobogtatta a szél piros-fehér-zöld nemzeti lobogónkat. A helybeli két Henter fiú, Imre és Gábor, majd a tavaly először ünnepelt Barabás József százados mellé még öt olyan szabadságharcos nevét kutatta fel a levéltárak mélyéről Demeter Lajos helytörténész, akik végigküzdötték a szabadságharcot, és itthoni földben nyugszanak. Ezzel az ismert bodoki szabadságharcos hősök száma nyolcra szaporodott. Az ő nevüket megörökítő emléktábla kerül most közszemlére. 1944 ősze után nem került egy szál virág az országzászló-talapzatra. Jaj lett volna annak, aki azt megteszi!

Nemcsak erővel, ésszel is!

Csak munkával lehet javakat teremteni! Erről győződtünk meg egy iparkodó helybeli unitárius székely családnál. Jobb, ha az iparkodókról írnak - mondták a bodokiak. - Hiába siránkozunk, kerül hely a bajoknak is, de hála a Fennvalónak, lassacskán leküzdjük őket.

A Vásár-patak partján Deák Sándorékhoz kérezkedtünk be. A régi Deák-portán az apa, Deák Sándor és fia, a 23 éves ifj. Deák Sándor építi „az életet”.

Mit jelent ez? - kérdeztük.

- Jelent nyolc fejőstehénből álló állatállományt. Van hat borjú, egy ló, hat sertés és némi apróságok - mondja a fiatalabb Deák. - Nekem most itthon van a munkahelyem, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem vállalatgazdálkodási szakának vagyok harmadéves egyetemi hallgatója. Négyéves a szak, s hozzá jön még kettő. Remélni merem, hogy három esztendő múlva gyümölcsöztetni tudom itthon is, máshol is ismereteimet.

Napi 90 liter tejet fej most a család, és a Covalactnak adják le. S mert jó a tej minősége, a pénzzel sincs gond, a Covalactnak nincsen tartozása. Egy ilyen gazdasághoz nyilván föld s talán még erdő is kell. A család azonban mindkét ágról örökölt, illetve visszakapta földjeit: az apa Bodokról, a család asszonya, Deákné Józsi Judit Zalánban, szülőfalujában. Emellett a rászorultaknak is adnak földet bérben megművelni.

- Van traktorunk és a hozzá járó mindenféle földmegmunkáló eszköz. Nagy szükség lenne még bálázógépre és silótöltőre - egészítette ki Deák Sanyika, és elmondta, van tudomásuk arról, hogy kölcsönöket ajánlott fel az állam mezőgazdasági gépek vásárlására, de ők ezt még nem vették igénybe. Eddig önerőből gazdálkodtak. Magánerdőt is visszakaptak mind a zaláni, mind a bodoki részen. Részük van mind a két közbirtokosságban. Édeaspja a bodoki közbirtokosság elnöke.

- Ki a kedvenc tanára a szentgyörgyi Bolyain? - kockáztattuk meg a kérdést.

- Dr. Nagy Attila - felelte Sanyika. - Etikát és viselkedéstant ad elő.

A család unitárius férfi tagjai, mert a kicsiny unitárius gyülekezetben nincs ifjúsági és más tevékenység, hűek maradva vallásukhoz, a református egyház keretében működő felnőtt és ifjúsági kórus tagjai-énekesei.

Nehéz leltár

Bodokon eléggé nehéz lenne a lepergett hónapok eredményeiről kimutatást készíteni, de felesleges is, mert lapunk folyamatosan beszámolt az itteni eseményekről-kudarcokról. Megépült például az ivóvízhálózat, de hol van még az ahhoz szükséges szennyvízhálózat? Annyi bizonyos, nagy akarattal harcoltak azért, hogy a három település infrastruktúrája rendbe jöjjön, mert ha egyébnek nem, a falusi turizmus fejlesztésének ez lenne a biztos alapja.

Látogatásunkkor, bár még hullott a hó, dolgoztak a munkások a bodoki sportcsarnok építésén. Júniusra kellene elkészülnie. Itt kap helyet az orvosi rendelő is. A téglafalak emelkednek, a többit könnyű fémlemezekből rakják össze. A csarnok főtér felőli bejáratához zöldövezetet, parkot képzeltek el, erre tervet is készíttetett Fodor István polgármester. Menet közben azonban született egy gondolat. A Henter Károly Általános Iskola igazgatója, Kodolányi András és a vezetőség rég központi fűtésről álmodik, s itt a jó alkalom, hogy a szomszédos sportcsarnok kazánja kiszolgálja az iskolát is. Igyekeznek nagyobb kapacitású kazánt szereltetni a csarnokba.

Befejező szakaszába jutott az ivóvízrendszer használatba vétele a községközpontban. Most mintegy nyolcvan család használja a vizet, s természetesen a központban álló tömbházlakások is. A fővezetékre már rákapcsolták az új elemi iskola épületét, innen kapnak vizet a más intézmények és a készülő sportcsarnok. Annak, hogy újabb családok is rácsatlakozzanak a fővezetékre, csak a hideg tél és a fagy állotta útját. Ennek az új rendszernek jól kell működnie, mert olyan típus, ahol nem lehet veszteség. Számítások szerint a víz köbméterének nem szabad tízezer régi lejnél drágábbnak lennie.

- Tudtommal a miénk az első eset a megyében, amikor egy községi önkormányzat bérbe akar adni vízhálózatot egy cégnek - tájékoztatott a polgármester. - Már meg is hirdettük a versenytárgyalást. Lehet, hogy meg kell majd ismételnünk. Ha nem sikerül elgondolásunk, bérbe veszi az az építővállalat - a Tricomserv cég -, amellyel eddig is kiválóan együttműködtünk, és igen becsületes partnernek bizonyult. Ebben az évben el kell készíttetnünk Oltszem és Zalán közös ivóvízellátásának kivitelezési tervét is, és ehhez anyagi alapokat kell teremtenünk, kb. 300 millió régi lejt.

Ünnepláncok

Eseményekben gazdag lesz a nyár Bodokon. A magyar szabadságharc ünnepét húsvét (április 17.) követi, s a következő hónap végén (május 27-28.) tartják meg a bodoki falunapokat. Széles e tájról ide sereglenek akkor a lovassport kedvelői. Fogathajtóversenyre készülnek, és olyan meglepetést is tartogató sportvetélkedőkre, melyekről még nem akartak nyilatkozni. Pünkösdre (június 4-5.) kettős ünnepet hirdetnek: akkor adják át hivatalosan a vadonatúj elemi iskolát, s felszentelik a községközpont szívében felépített székely kaput. Az ünnepségre meghívják Detk magyarországi testvértelepülés küldöttségét és Tiszafüred polgármesterét. Június derekára elkészül Oltszem központjában, a református kultúrház előterében az a kis emlékpark, amely az oltszemiek hősi emlékművének ad majd helyet, 17-én - az első oltszemi falunapok keretében - felszentelik és megkoszorúzzák az emlékművet, s megtartják itt is az új (a bodokihoz hasonló) elemi iskola felszentelési és hivatalos átadási-névadási ünnepségét.

Oltszemen újra ellátogattunk az épülő Olt-hídhoz. Indokolt a polgármester aggodalma: olyan magas a híd, hogy mindkét parton töltéseket kell készíteni ahhoz, hogy át lehessen jutni rajta. A folyón túli mezőrészen található az oltszemiek kaszálóterületének egy része, két, higiénikusan befoglalt borvízkút, és A borvíz útja program keretében itt épül meg az Olt völgyének egyik legjobb mofettája, száraz gázfürdője, népiesen gőzlője. Mint láttuk, az ígéretekkel ellentétben a megyei vízügyi hivatal még nem kezdte meg a folyó két hídközeli partszakaszának megerősítését. De hidak építéséből nem fogy ki a helyi tanács, még nyár elején két vashidat helyeznek el a Csordagyűjtőhöz, az emléktérre lefutó Vásár és Talamér patakokra. Így alakul itt majd ki egy turisztikai szempontból is érdekes útszakasz, amely az önkormányzat székházát, a község szívét fogja összekötni a kultúrotthonnal, a negyvennyolcas emlékművel és a református műemlék vártemplommal.

„Hozzád közel, Uram…”

A bodoki hívek elvárják, hogy év elején családjuk körében meglátogassa őket lelkészük, nt. Dénes Csaba, aki két és fél éve egyben a Sepsi Református Egyházmegye esperese is. Látogatásunk alkalmával Nagy Sándor gondnok és Ilyés Zoltán presbiter társaságában is ezt cselekedték.

- Ha Isten igéjét olykor kevesebben is hallgatják a templomban - mondta az esperes -, mi odavisszük azt a családi asztalok közelébe. Bátorítást, erősítést adunk az új esztendőre. 2007-ben negyedszázada lesz annak, hogy a nagytiszteletű úr pásztorolja ezt a most 822 lelket számláló erős gyülekezetet. Nevéhez fűződnek a bodoki egyházi zenei találkozók. Erre ebben az évben is sor kerül. Tizenharmadik kiadását éri meg a rangos rendezvénysorozat május 20-án.

A gondnok elmondta, hogy a restitúciós törvény értelmében még erdőt kell visszakapnia az eklézsiának, hogy idomkövekből járdát építettek a cinteremben, s központi fűtést terveznek a műemlék épületbe.

Különleges volt az imahét ebben az esztendőben, az előítéletek enyhítése céljából minden este egy-egy lelkésznő hirdette Isten igéjét: Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, Mikóújfaluból, Oltszemről, Hidvégről, Erősdről. Esténként előadás-sorozatot szervez a helybeli nőszövetség, s állandó jelleggel próbál, repertoárját gazdagítja a két református énekkar: a felnőtteké, az ifjaké. Lehet, hogy a május végén sorra kerülő kórustalálkozón meglepetés is lesz. Ha a Fennvaló is úgy akarja, fellép a Sepsiszentgyörgyön nemrég alakult, papokból, papnőkből és papnékból álló, közel harminctagú új kórus, a Tiszikar.

Kisgyörgy Zoltán

Háromszék - 2006-03-07

Egyházi elöljárók a prefektusnál - Törvényes javaikat kérik

Tegnap délelőtt a prefektúra bejáratánál több egyházi elöljáró találkozott (előzetes értesülésünk szerint tüntetni készültek). Érdeklődésünkre azonban elmondták, hogy csupán kihallgatást kértek a prefektustól, mivel településeiken az egyházakat megillető javakat a mai napig sem szolgáltatták vissza. A részletekről Szatmári Szilárd magyarózdi református lelkészt kérdeztük.

– Összefogott a Cintos és Bükkös községhez tartozó összes parókia – felekezettől függetlenül: ortodoxok, katolikusok, reformátusok és görög katolikusok –, mivel a 247-es törvény alapján egyházainkat nem helyezték jogtulajdonba, ezért gyűltünk ma itt össze kihallgatást kérve a prefektustól. Mindenkinek megvan az egyéni panasza, a csekelaki református egyházközség földeket, erdőt és egy volt felekezeti iskolát igényelt vissza. A helyi bizottság egyáltalán nem hívott meg tárgyalásra, nem konzultált velünk, sajnos, csak most jutott tudomásunkra, hogy az ügyben már döntöttek, reánk nézve hátrányosan, tudniillik természetben nem hajlandók semmit visszaszolgáltatni. A polgármester hosszú időn át hitegetett, szemünkbe is hazudott, emiatt fordultunk a prefektushoz jogorvoslás végett.

– Ha az ügy nem oldódik meg a prefektus közbenjárása nyomán sem, akkor valamilyen tiltakozási formához folyamodnak, vagy törvényszékre kerül az ügy rendezése?

– A magam részéről azt mondhatom, hogy a presbitériummal megtárgyaljuk ezt a dolgot és ha szükséges, akkor ügyvédet fogadunk. A kérvényben, amit a prefektusnak nyújtok be, leírtam, hogy a törvény adta jogaink alapján minden lehetőséget ki fogunk használni ügyünk rendezése érdekében. Célunk a békés megoldás, nyilvános tiltakozásra nem kerül sor.

A prefektussal való találkozó után Szatmári Szilárd elmondta, hogy az mindössze 20 percet tartott, beadványaikat iktatták, miután a prefektus megígérte, hogy egy bizottság kivizsgálja a Cintoson és Bükkösön történteket.

(kilyén)

Népújság - 2006-03-08

Parancsra kötődnek? - Wass Albert raktárba való!

Hétfőn délben Nicolae Baciut, a megyei művelődési felügyelőség főfelügyelője a prefektúra egyik hivatalnokának társaságában ruccant ki Szászrégenbe és Holtmarosra, hogy úgymond meggyőződjön, betartják-e a háborús bűnösök kultuszának betiltására vonatkozó kormányrendeletet, jelesül, hogy Wass Albert író szobrát nem helyezhetik nyilvános közszemlére a sokszor cáfolt, de mégis makacsul hangoztatott vádak miatt.

Korábban a szászrégeni plébániatemplom és a holtmarosi református templom udvarán állították fel az író mellszobrát, amelyet – mivel Romániában hivatalosan nem rehabilitálták Wass Albertet – zárt helyiségbe vittek. Holtmarosra 10 órakor értek ki a hívatlan látogatók, ahol azt kifogásolták, hogy a szobor a templomban van és értelmezésük szerint ez is nyilvános hely. Bartha József református lelkipásztor elmondta, engedelmeskedett a felszólításnak, a templom udvaráról bevitte a szobrot, de még jobban nem tudja elrejteni, mert nincsen hova. Erre a törvényre, illetve az ezt megerősítő prefektusi rendeletre hivatkozva a megyei kultúrbiztos azt ajánlotta, hogy raktárhelyiségbe kell zárni a szobrot.

Holtmaros után a szászrégeni katolikus plébánia következett. Pakó Benedek kanonok távollétében Madaras Péter plébános fogadta a vizsgálódókat. Nicolae Baciut itt kijelentette, ők sem örvendenek ugyan, hogy ilyen alkalommal kell kijöjjenek, de a prefektus rendelkezésének tesznek eleget ezáltal. Ugyanarra kérték a szászrégeni plébánost, mint holtmarosi kollégáját. Madaras Péter elmondta, a szobor a templom mögötti hittanterembe került, ahol kevesen láthatják, ő sem talál jobb helyet.

A látogatások kapcsán az ellenőrök írásbeli felszólítást nem hagytak, mindössze a prefektus a Wass Albert kultuszát tiltó rendeletét lobogtatták. Az író körül az ügyet mintegy két héttel ezelőtt a Ziua központi napilapban, majd egy héttel később a Ziarul de Mures megyei napilapban megjelent cikkek elevenítették fel. Feltehetően innen ered a prefektus hirtelen támadt érdeklődése, de hogy a szálak merre vezetnek, csak találgathatjuk.

(vajda)

Népújság - 2006-03-08

Ügynökügy Szlovákiában - Elsőként a szlovákiai református egyház zsinata lépett

A következő évtizedben nem tölthetnek be jelentősebb egyházi tisztséget a Szlovákiai Református Keresztény Egyházban azok a személyek, akik az egypártrendszer alatt együttműködtek a kommunista államrendőrséggel (StB) – döntötték el a hét végén az egyház zsinati ülésén Rimaszombatban.

A mintegy száztízezer – döntően magyar nemzetiségű – hívőt számláló egyház legfelsőbb döntéshozó testülete a szlovákiai egyházak közül elsőként tette meg ezt a lépést. Dr. Erdélyi Géza, az egyház püspöke az MTI érdeklődésére elmondta: tudomása szerint a posztkommunista országok történelmi egyházai közül eddig egyik sem cselekedett hasonlóan.

Ennek értelmében nem lehet esperes, egyházmegyei elöljáró, és nem ülhet sem a zsinat elnökségében, de a zsinat testületében sem olyan személy, aki az embereket az alapvető szabadságjogaiktól megfosztó kommunista diktatúra államrendőrségével együttműködve az emberek és az egyház szabadságjogai ellen szóló magatartást tanúsított.

"Mi azért döntöttünk így, hogy lezárjunk egy olyan korszakot, amelynek nyomasztó viszonyai jelenkori valóságunkon is nyomot hagynak. A zsinat testületi tagjait az egyházunk életének tisztaságát megőrizni hivatott elvek vezérelték. Egy sötét, súlyos korszakot kívánunk lezárni. Tesszük ezt a megbocsátás jegyében, de elvárjuk, hogy az érintetteknek a bűnbánathoz is legyen bátorságuk" – fogalmazott a püspök.

Erdélyi Géza emlékeztetett arra, hogy az általa vezetett egyházban tíznél kevesebb tisztségviselőt érint a törvény, mely "nem ellenük, értük rendelkezik."

Szlovákiában immár egy éve hozzáférhetők az úgynevezett ügynöklisták. A parlament 2002-ben alkotta meg azt a törvényt, amelynek nyomán létrejött a Nemzeti Emlékezet Hivatala (ÚPN). A hivatal feldolgozta és internetes honlapján mindenki számára hozzáférhetővé tette azok névjegyzékét, akik a pártállam évtizedei során valamilyen okból – megfigyeltként, a rendszer ellenségeként, kiszemelt ügynökként, informátorként, együttműködő ügynökként, vagy egyéb minőségben – szerepeltek az államrendőrség nyilvántartásában. A személyek névkeresővel azonosíthatók, de a honlapon az eredeti, korabeli nyilvántartási könyvek fakszimiléje is megjeleníthető.

Népújság - 2006-03-07

Igét hirdetnek az Eszter Házban

Az évek során a szászrégeni református lelkészek családlátogatáson vettek részt a vasútállomás környéki utcákban lakó református családoknál.

Szinte mindegyik családban elhangzott az óhaj, hogy ennek a városrésznek nagyon nagy szüksége lenne egy imaházra vagy egy kis templomra. A lelkészek és a presbitérium elgondolkodtak a kérésen.

Ez a városrész messze esik mind a szászrégeni, mind a radnótfáji templomtól, a hívek egyre nehezebben mozognak, hiszen idősebbek lettek, szombat–vasárnap pedig a közszállítási eszközök sem járnak. Akkor dőlt el, hogy megvalósítható az igény. De szükség volt egy olyan épület megvásárlására vagy felépítésére, mely vallásos életűek szolgálatában áll. Háza lenne az Igének, az imának és az együttlétnek.

A Vasút utca 65. szám alatti épületet megvásárolták és átalakították imaházzá, Eszter Ház a neve. Már február 9. óta működik, február 12-én hivatalosan felavatta Szász Attila esperes és elkezdődött az istentiszteleti szolgálat. A gyülekezeti tagok pénzbeli adományaikkal segítik e kis hajlék rendbetételét.

Szeretnének egy kis tornyot építeni és harangot vásárolni. Akkor már többé nem imaház, hanem kis templom lesz a neve. Jelenleg vasárnap 15 órától tartanak istentiszteletet, csütörtökön 16 órától pedig bibliaórát.

A kezdet nagyon szép volt, az imaház megtelt hívekkel. A vasárnapi úrvacsoraosztáson csaknem százan vettek részt. Lehet, ez nem lesz így mindig, de remény van arra, hogy az új padok, székek nem maradnak üresen az istentisztelet alatt.

E ház az Úr háza, ahol a lélek Istenhez fordul és az Úr szavát hallgatja, Krisztust dicséri alkalomról alkalomra.

Jenei Árpád

Népújság - 2006-03-07

Már a templomból is mennie kell Wass Albertnek?

[ 2006-03-08 - 06:55:33 ]

Wass Albert szobra Verőcén

Wass Albert templomba, illetve egyházi tanácsterembe menekített szobrainak eltávolítására szólította fel az egyházakat Vasile Blaga belügyminiszter. A tárcavezető felkérésére hétfőn Mihai Suciu prefektusi tanácsos és Nicolae Baciut, a Maros Megyei Művelődési Felügyelőség főfelügyelője a holtmarosi református és a szászrégeni római katolikus egyházközséghez látogatott. Ezelőtt három évvel még mindkét templom kertjében ott állt az író mellszobra. A 2002-ben felállított alkotásokat a talapzatról való eltávolításuk után a gyülekezetek a templomba, valamint a tanácsterembe menekítették.

Bartha József holtmarosi református lelkipásztor a Krónikának elmondta: a hatósági személyek a költő mellszobrának a templomban való elhelyezését firtatták, és kijelentették, hogy ez törvénybe ütköző cselekedet. „A két látogató hat hónaptól két és fél évig terjedő börtönt és jelentős pénzbüntetést helyezett kilátásba, amennyiben nem vagyok hajlandó a templomban elhelyezett szobrot zárt raktárba szállítani. Azzal érveltek, hogy az Isten háza nyilvános hely, holott a templomok nem sorolhatók ide” – szögezte le Bartha, aki kijelentette, ő nem távolítja el a szobrot.

A holtmarosi lelkész Pap Géza erdélyi református püspökkel és Szepessy Lászlóval, az RMDSZ elnöki hivatalának igazgatójával is tanácskozott, mielőtt meghozta döntését. Bartha József szerint egy magát újságírónak kiadó Somodi nevű szászrégeni személy keltett újból Wass Albert-ellenes hangulatot. „Amikor ez az ember vagy a felesége megjelenik a holtmarosi templomban, és kérdezősködni kezd, másnap itt teremnek a hatóságok is” – állítja a lelkipásztor.

Ugyanaznap Pakó Benedek kanonok távollétében Suciu és Baciut a régeni szobrot is megnézte és lefényképezte. Munkaköri utasításokra hivatkozva látogatásuk céljáról egyikük sem akart nyilatkozni. Érdembeli választ Ciprian Dobre prefektus sem tudott adni. Helyettese, Burkhardt Árpád lapunktól szerzett tudomást a prefektúra akciójáról, de kifejtette, hogy a kormányhivatal nem avatkozhat az egyház ügyeibe. „Tudtommal a templomba csak bombát nem szabad elhelyezni. Az egyház azt helyez el a templomban, amit akar: szentképeket, Buddha- vagy Mohamed-szobrot, netán Wass Albert büsztjét, ehhez senkinek semmi köze” – szögezte le az alprefektus.

Komáromi Attila, a gyulafehérvári érsekség jogtanácsosa szintén lapunktól értesült az esetről. Kifejtette, tudomása szerint soha nem fordult még elő, hogy az állami hatóságok beleszóltak volna abba, mi van a templom falain belül, a templomon belül elhelyezett szobrok felállításához semmilyen hatósági engedélyt nem kell beszerezni. „Ez ellentmond az egyházi autonómiának” – szögezte le. Mivel hasonló esetre emlékezete szerint nem volt példa, hozzátette: a pontos véleményalkotáshoz – azaz, hogy történt-e visszaélés vagy sem – tanulmányoznia kell a vonatkozó jogszabályokat.

Erdély Ma - 2006-03-08 - 06:55:33

Múzeumban szabad volna

A háborús bűnösök kultuszának ápolását a 2002-ben kiadott, 31-es számú sürgősségi kormányrendelet tiltja, ugyanaz, amely a holokauszt nyilvános tagadásáért is börtönbüntetést ír elő. A szoborállítás tilalmáról a jogszabály 12. cikkelye rendelkezik, amely az önkormányzatok kötelezettségei közé sorolja a következőket: tilos nyilvános helyen szobrot emelni az emberiség ellen elkövetett bűnök miatt elítélt személyeknek, ez alól csupán a múzeumok számítanak kivételnek. A hatályban levő büntető törvénykönyv 168. cikkelye szerint nyilvános helynek minősül – többek között – minden olyan hely, amely bárki által szabadon látogatható, így a templom is. A már említett sürgősségi kormányrendelet tiltja a háborús bűnösök kultuszának ápolását, anélkül, hogy konkrétan megfogalmazná, mi értendő ez alatt. Bűncselekménynek minősül és 6 hónap és 5 év közötti börtönbüntetéssel sújtható, ha az elkövető magánszemély, és kihágásnak számít, ha jogi személy, ez esetben 25–250 millió lejes pénzbüntetés róható ki. Nem büntetendő viszont, ha a háborús bűnösök cselekedeteinek feltárása „a művészet, tudomány, kutatás vagy nevelés érdekében történik”.

Szucher Ervin, Lázár Lehel, Krónika

http://www.erdely.ma/hirek.php?id=16157

Parancsra kötődnek?

Wass Albert raktárba való!

Hétfőn délben Nicolae Baciut, a megyei művelődési felügyelőség főfelügyelője a prefektúra egyik hivatalnokának társaságában ruccant ki Szászrégenbe és Holtmarosra, hogy úgymond meggyőződjön, betartják-e a háborús bűnösök kultuszának betiltására vonatkozó kormányrendeletet, jelesül, hogy Wass Albert író szobrát nem helyezhetik nyilvános közszemlére a sokszor cáfolt, de mégis makacsul hangoztatott vádak miatt.

Korábban a szászrégeni plébániatemplom és a holtmarosi református templom udvarán állították fel az író mellszobrát, amelyet – mivel Romániában hivatalosan nem rehabilitálták Wass Albertet – zárt helyiségbe vittek. Holtmarosra 10 órakor értek ki a hívatlan látogatók, ahol azt kifogásolták, hogy a szobor a templomban van és értelmezésük szerint ez is nyilvános hely. Bartha József református lelkipásztor elmondta, engedelmeskedett a felszólításnak, a templom udvaráról bevitte a szobrot, de még jobban nem tudja elrejteni, mert nincsen hova. Erre a törvényre, illetve az ezt megerősítő prefektusi rendeletre hivatkozva a megyei kultúrbiztos azt ajánlotta, hogy raktárhelyiségbe kell zárni a szobrot.

(vajda)

Népújság-2006-03-08

A marosszentgyörgyi református kórus

Hírt adtunk arról, hogy ünnepi kórushangversenyre készülnek a marosszentgyörgyiek. Április 23-án, vasárnap a marosvásárhelyi Kultúrpalota ad otthont a Negyven év hűség – alázat a zene és a közösség szolgálatában elnevezésű találkozónak. A hangverseny a Szentgyörgy Napok jeles eseménye. Hét kórus lép fel, nyolcadiknak vendégként a Laudate Dominum. A hétből hat dalkar Marosszentgyörgyön énekel. Nem mindennapi teljesítmény ez erdélyi viszonylatban. A Reménység kórus a református közösség kebelében jött létre 1986-ban, harminc-ötven tagot számlált. Vezetője maga a lelkész, Adorjáni László. 1990-ben Bálint Jenő és Adorjáni László lelkészek az RMDSZ akkori vezetőségével ökumenikus kórust alapítanak. Vezetésére Hajdó Károly karmestert kérik fel, aki feleségével, Mária tanárnővel együtt szakértően vezette azt. Első bemutatkozásuk a II. Református Világtalálkozón volt, Magyarországon.

A kórus 1993-ban vette fel a Soli Deo Gloria nevet. Adorjáni lelkész és Adorjáni Irén asszony közreműködésével kapcsolatot teremtettek a Wierden Hoop op Zengen holland kórussal, amelyet 1995-ben vendégül is láttak. A következő esztendőben viszonozták a látogatást, majd ezt követően 1996-ban a kórus kettészakadt.

1996 szeptemberében új fejezet kezdődött a marosszentgyörgyi református egyház történetében. A kórus a Reménység nevet vette fel. Karvezetője az akkori kántor, Szász Hilda. 1997 szeptemberében a kórust Kiss Árpád és Márton Zsolt vezeti. 1998 márciusában Szilágyi Barna-Bélát választják meg kántornak, ő a karnagya ma is. Még abban az évben részt vesznek a nagykőrösi és a hollandiai kórustalálkozókon. 2000-ben ott vannak a IV. Református Kórustalálkozón, fellépnek még Gödöllőn, Monoron, Gombán. Ekkor alakul ki kapcsolatuk a pomázi református egyház Psalmus kórusával; ez a kapcsolat máig tart.

A kórus 1998 óta rendszeresen jelen van a szászrégeni, marosvásárhelyi, körtvélyfájai kórustalálkozókon. A Reménység kórus taglétszáma 30. (1997-2000 között működött ifjúsági kórus is, Szász Hilda vezetésével.) A kórustagok egymás megbecsülésében, a karnagyra és a kórustársakra figyelésben, az áldozatos munkában találják meg a közös hangot, amely a többszólamú ének útján jut el a hallgatósághoz, a hit, remény és szeretet jegyében.

b.d.

Népújság-2006-03-09

Otthoni beteggondozás Szászrégenben

Ma 17 órától ünneplik meg a Diakóniai Keresztyén Alapítvány radnótfájai fiókszervezetének megalakulását, amely a radnótfájai református parókián kap otthont. A rendezvény a református templomban kezdődik, ahol Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője hirdet igét, s részt vesznek az önkormányzat képviselői is. Az alapítvány otthoni beteggondozással foglalkozik a svájci HECS Alapítvány támogatásával.

Népújság-2006-03-09

Iskolanévadással egybekötött március 15-i ünnepség

A március 15-i ünnepség keretében Dózsagyörgyben iskola-névadási ünnepséget tartanak a helyi polgármesteri hivatal, az iskola és az egyház szervezésében. A tanintézmény Rákossi Lajos, 1848-as honvéd tiszt nevét veszi fel, aki 1868-ban alapította az iskolát, és idén ünneplik születésének 180. évfordulóját is. A rendezvényt 11 órától a lukailencfalvi református templomban nyitják meg. Az ünnepi istentiszteleten Ötvös József esperes hirdet igét. Koszta István szerkesztő bemutatja az Adattöredékek gyűjteménye Lukailencfalva múltjából és jelenéből című könyvet, majd az iskolában felavatják a tanintézmény nevét jelző táblát. Az ünnepségre várják Szabó Péter operaénekest, valamint Rákossi Lajos dédunokáját, családtagjait.

Népújság-2006-03-09

Szövétnek-jubileum Aradon

Tizedik évfolyamához és 50. lapszámához érkezett az Aradon megjelenő Szövétnek kulturális, tudományos szemle. A jubileum alkalmából az Arad-belvárosi református templom imatermében tartott ünnepségen a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központjának főmunkatársai, Párducz Árpád egyetemi magántanár és Krizbai István tartottak előadást Miben különbözik a nők és a férfiak gondolkodása? és „Kisebbségi” szerep az agyban címmel.

Új Magyar Szó-2006-03-07

HADIEMLÉKEK - Miért cserélte el Iván a karórát juhászbotra?

Nemrég mutattuk be e rovat hasábjain a 92 éves Szilágyi Ferencet, aki egykoron a Don-kanyarban harcolt. Cikkünk megjelenése után kiderült, a bihari Mezőtelegden él még egy doni veterán, a 86 esztendős Lukács István. Hogy érdekesebb legyen, ugyanabból a kaszárnyából, a nagyváradi 25-ös gyalogezredtől ment ki az orosz frontra, mint idősebb cimborája.

Ő viszont utász, vagy ahogy akkor mondták, árkász volt, ami azt jelenti, hogy az ezred műszaki alakulatához tartozott. Két évet szolgált az orosz fronton, amit a hadvezetőség két Kisezüsttel és egy I. osztályú Tűzkereszttel (hozzá a szalaggal és a kardokkal) jutalmazott. Az első ezüstöt már a harmadik hónapban (1943 júliusában) megkapta. Marjavonkában, a fehérorosz-orosz határnál, vonulás közben megtámadták őket a partizánok. Úgy adódott, hogy ő volt a szemfülesebb és az ellenfélnél hamarabb meghúzta a golyószóró ravaszát, s a vezér kilövése után a többiek pánikszerűen menekültek.

Álmában sem gondolta volna, hogy ebből pár év múlva majd itthon lesz baja. Egyik kommunistává vedlett munkaszolgálatos barátja, többek között úgy egyengette magának az utat, hogy bajtársai „viselt dolgait” jelentgette. Hivatni kezdték Váradra a lelőtt partizánvezér ügyében. Mindannyiszor azt mondta: harci helyzet volt, megtámadták őket, ha nem ő lő előbb, őket lövik le. Az ötödik alkalommal a megyei szekusvezér hallgatta ki. S ez volt a szerencséje. Kiss elvtárs korábban az egyik Körös menti faluban jegyzősködött, és sokat járt Mezőtelegdre kuglizni. Emlékezett rá, hogy Lukács suhancként sokszor állította neki a bábukat. Azon minutában eltépte a feljelentést, és biztosította, hogy többé nem hivatják. Nem hivatták.

Sike Lajos

Új Magyar Szó-2006-03-07

Tudják, mi az a Sztalin-zseb?

A második kisezüstre most is külön büszke, hisz tettével megmentette húsz katonatársa életét. Még időben észrevette, hogy a híd, amelyen éppen át akartak vonulni, alá volt aknázva. Ám ehhez a naphoz egy döbbenetes emléke is fűződik. Egy tisztáson, fegyvereiket gúlába rakva, szénát kaszáltak a lovas tüzérek és meglepték őket a partizánok. Ellenállás nélkül fogták el őket és valamennyit tarkón lőtték, majd levetkőztették és „Sztalin-zsebet” csináltak nekik. Elmondva is borzasztó: kivágták oldalaikat és kezüket a résbe szúrták, levágott péniszüket pedig a szájukba tették. Lukácsékat azért vitték az eset színhelyére, hogy tanuljanak a 19 magyar tüzér könnyelmű halálából. Mert más a helyzet, ha csupán ketten-hárman is maguknál tartják fegyvereiket.

Lukács István kilencedik évtizedére is igen jól megőrizte emlékezetét és szellemi frissességét. Most is pontosan tudja, mikor merre jártak, hogy hívták „azt a” várost vagy falut, mennyire volt félénk vagy bátor ez vagy az a tiszt. Járt Szmolenszk városában, Katyn közelében, ahol a 11 ezer lengyel tisztet lemészárolták az oroszok, s tudja, hogy a 80 éves világhírű filmrendező, Wajda filmet forgat a történtekről. Az eltelt időben több személyes tragédiát is átélt, kezdve súlyos fronti sebesülésétől, felesége és lánya elvesztéséig.

Új Magyar Szó-2006-03-07

Kakukk a padláson

Külön-külön egyetlen történetet sem részletez, inkább csak úgy tényszerűen mond róluk pár szót. Az élet megy tovább, az ember túl kell tegye magát minden egyéni bajon, sérelmen. Különösen ha 86 évesen is van értelme az életnek, mert az ő életének értelmet adnak a szép unokák és dédunokák, még akkor is ha nem egy házban laknak vele. S innentől Lukács István csupa humor és adoma. Csak úgy folynak belőle a történetek az orosz katonáról, Ivánról, aki tájainkon találkozik először a civilizációval. Állítólag itt Mezőtelegden esett meg, hogy a Major falurész egyik módosabb házába beszállásoltak egy osztag orosz katonát. A háziak az értékesebb holmikat - köztük egy kakukkos órát - felvitték előlük a padlásra.

Vacsoráznak a vendégek, amikor a kakukk megszólalt a padláson. Volt erre nagy riadalom, fegyvereik után kapkodtak az oroszok, átkutatták az egész házat és udvart, de semmi. Lefekvéskor ismét szól a kakukk. Gatyában szaladgálnak és sűrűn káromkodnak az oroszok, de ismét semmi. Éjfélkor megint szól a kakukk, ekkor már lövöldöznek is a katonák, s előveszik a háziakat, hogy összeesküdtek ellenük. Nem volt más választás, lehozták az órát a padlásról, mire kitört a röhögés. Ám az oroszok csak akkor nyugodtak meg, amikor az óra előttük is kakukkolt.

Egy másik történet: vonul Iván Pest felé, bal keze tele van aggatva elkobzott karórákkal. Nem tudta, hogy fel kell húzni, ezért a leállt óra fölé mindig egy másikat kötött. A Hortobágyra érve az utolsó is leállt. Kérdi Iván a juhait őrző pásztortól, nem tudja mennyi az idő? „Már hogyne tudnám, instálom!” S veszi a botot, leállítja és a Nap felé tájolja. Árnyéka azt mutatja, hogy pontosan déli egy! Csodálkozik Iván, hát ez meg hogy lehetséges? Áll bambán, aztán lehúzza karjáról az összes órát a pásztor elé, és cserébe elveszi a juhászbotot.

- Volt itt, a községben Szilágyi Jóskának három szép lánya. De gyönyörűek voltak, mint a mesében. Persze, hogy elbújtatták őket, mikor bejöttek Ivánék. Valaki elmondta a nőkereső oroszoknak, s az egyik tiszt kötelezte Jóskát, hogy hívja haza lányait. Kiállt a tornác végébe és torkaszakadtából kiáltotta: Sári, Juci, Magdi ne gyertek haza, mert itt vannak az oroszok!" Többször megismételte, hogy megnyugtassa a tisztet: ő mindent megtett.

A nőket rejtették, de a vendégek nem egyszer a férfiakat kötelezték pisztollyal, hogy ágyba bújjanak. Mondják így járt a közeli Pusztaújlak akkori református papja, aki megtetszett az egyik százados rangot viselő „barizsnyának”. Nem volt menekvés. Aztán ő is bujkált, nem csak a felesége. Az egyik telegdi legényt aknaszedő orosz lányok kényszerítették „öröm-szolgáltatásra”, méghozzá családja szeme láttára.

Lukács bácsi ennél is nagyobbat nevet, amikor elmeséli, hogy az egyik orosz tisztnek a fehérzománcos biliben kellett felszolgálni az ebédet, mert nagyon megtetszett neki, s olyan előkelőnek tartotta. S hogy még vidámabb legyen a hangulat, a 86 esztendős doni obsitos nekilát sütőtököt sütni. Várja az egyik unokát, akit talán megkímél a sors az ilyen és ehhez hasonló történetektől.

Új Magyar Szó-2006-03-07

Hagyományőrzés Uzonban és Bikfalván

Egyre kevésbé kezd fontos lenni mifelénk, hogy farsangkor megtartsák a hagyományos maszkás felvonulást, karnevált rendezzenek a gyermekeknek, és az előkészületek alkalmával tanítók és tanárok, idősebb értelmiségiek és falusi asszonyok kiássák a feledés rétege alól azokat a szokásokat, amelyeket székelymagyar népünk tavaszvárás idején, a kerti és a mezei munka megkezdése előtt hagyományosan művelt, szokásrendjén tartott.

Ezért gondoltuk fontosnak felfigyelni az uzoni református egyház szervezésében megtartott, hagyományos kosaras farsangi bálnak nevezett, teljesen összefüggő és előre elkészített szövegkönyv alapján összeállított népi játékra. Mi több: résztvevőinek, játékosainak életkora a 60 és a 80 között váltakozik! A válasz, amit ezek az idősebb korú, de kedvüket nem vesztett emberek, a nőszövetség és a dalárda tagjai felekezetre való tekintet nélkül adtak, arra felelt, hogy mi maradt meg még Alsó-Háromszéken, a korán polgáriasodott Uzonban és környékén a régiből, a tiszta forrásból, mind szokások, mind az énekek tekintetében. A munkára, adatgyűjtés alapján, Szabó Margit és Ungváriné Szakács Judit vállalkozott, ők írták meg a szövegkönyvet. Ha a tavaly a fonót, annak szokásait elevenítették fel, akkor ebben az évben a székely lakodalmast - úgy, ahogyan ebben a régióban lezajlott. A vőfélyt egy olyan személy mutatta be, aki ezelőtt harminc évvel megírt szöveget mondott el. Azt is méltányolni kell, hogy a műsort 165 érdeklődő nézte végig a Jókai Mór Művelődési Ház szép termében - jegyezte meg a település református lelkésze, t. Ungvári Barna András.

Uzontól nem messze, a szomszédos Bikfalva is a hagyományosat, az értéket, a maradandót és nem utolsósorban a művészit kereste ezekben a tavaszi népi szokásokban. Lapunk említette már, hogy a Kerezsi család farsangi maszkgyűjteményt állított ki. Ábrahám Csaba tanácstag is bekapcsolódott a szervezésbe. A gonddal felöltöztetett maszkurákat olyan zsűri értékelte, melynek tagjai között tisztelhették az egyik eljövendő testvértelepülés, Tolna város polgármesterét és Kiss Géza vállalkozót. A megérdemelt második díjat a cigányok csoportja vitte el. Zenélt a Sógor együttes Sepsiről, házi és gyümölcstortát sorsoltak. A vigadalom hajnalig tartott, a kosarasbál kosarai kiürültek.

Kisgyörgy Zoltán

Háromszék - 2006-03-09

Új vidéki hírlap

Január és február eseményeit-híreit, tudnivalóit részletezi a most indult Uzoni Hírlap első száma. A lap kéthavonta fog megjelenni, és magát az „ingyenes tájékoztatók” kategóriába sorolja. Pedig alig hisszük, hogy ne akadna olyan helyi olvasó, aki ismerve a költségvetés kereteit, ne áldozna egy olyan négy oldalon megjelenő lapra, amely egyfajta határkövet jelent Uzon község történetében.

A tájékoztatót dr. Ráduly István polgármester írásával nyitja az egyébként ismeretlen szerkesztőbizottság. Az információcsere szegényességével indokolja a lap megjelenését a polgármester, mely alkalmat teremt arra, hogy bárki szóhoz juthasson benne, elmondhassa elképzeléseit. A polgármester szükségesnek tartotta, hogy felsorolja a választások óta eltelt időszak eseményeit is. Most nem részletezzük ezeket, hisz lapunk beszámolt róluk. Inkább válogattunk a célkitűzésekből. Ilyen az ivóvízhálózat és a közvilágítás korszerűsítése, szennyvízülepítő megépítése, mérlegház, tekepálya, a tömbházak telekkönyveztetése, a községközponthoz tartozó falvak kultúrházainak feljavítása, parkosítások stb. Részletes, de közérdekű dolgokat olvashatunk a helybeli Tatrangi Sándor Általános Iskola tevékenységéről, a farsang eseményeiről. A református egyház közérdekű híreiről tiszteletes Ungvári Barna András, Ugron Ernő, az Atlantisz fúvószenekar karmestere a fiatalság bevonásáról, Lokodi Anna alpolgármester pedig a közérdekű kérdésekről tájékoztat.

Kisgyörgy Zoltán

Háromszék - 2006-03-09

KOLOZSVÁRTÓL–KASSÁIG BOCSKAI ISTVÁN

KOLOZSVÁRTÓL–KASSÁIG BOCSKAI ISTVÁN NYOMÁBAN című nemzetközi fotópályázat pályaműveiből rendezett emlékkiállítást március 11-én, szombaton de. 11 órakor Ferenczy Miklós református lelkész nyitja meg a Gy. Szabó Béla Galériában (Főtér 23., hátul az udvarban). A Debreceni Kölcsey Ferenc Megyei Közművelődési Intézet, valamint a Debreceni Fotóklub és a kolozsvári Gy. Szabó Béla Galéria rendezte kiállítást dr. Mitu Melinda, a Történelmi Múzeum aligazgatója, dr. Orosz István debreceni történész, akadémikus, valamint Vencsellei István fotóművész, a Debreceni Fotóklub elnöke méltatja. A megnyitó után a Ványolós házaspár korabeli öltözékben reneszánsz műveket ad elő.

Szabadság - 2006-03-10