Hírvivő

Vallás és állam – keresztyén értékek címmel rendezett február 2–3-án közéleti-teológiai konferenciát Nagyváradon a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület és a hollandiai Christen Unie. Nyitóáhítattal Csűry István főjegyző szolgált, majd Tőkés László nyitóbeszédét hallgatta meg a közönség, melynek soraiban sok fiatal is megjelent. Ez után Hit és politika, vallás és állam címmel dr. Hermán M. János tartott lenyűgöző előadást. A kommunista hatalom kirakatpolitikát mutatott a Nyugatnak, ebben pedig az egyházakat is felhasználták – mondta az előadó. Kelet-Európában Albánia vitte a prímet, ahol minden egyházat megszüntettek és minden vallásos tevékenységet tiltottak. Romániában a keresztyének évtizedekig ki voltak zárva a politikából. A hazugság falai a keresztyén hit szabályai szerint omlottak össze Temesváron. A falak eltakarítása azonban még jó ideig fog tartani – jósolta Hermán. Hozzátette: a politikai teológiával minél alaposabban kell foglalkozni. Az egyház politikai felelőssége a nyilvánosság parancsaként jelentkezik. Az egyház politikai példamutatásra és szavazásra szólít fel. A keresztyén erkölcsnek vitathatatlan a megtartó ereje – ki más kellene hirdesse a jót, mint az egyház? Elfogadhatatlan, hogy a keresztyének ne politizáljanak. Vissza kell nyernünk politikai önbizalmunkat, mernünk kell politizálni! Veszélyes, ha az egyház népe közömbössé válik – figyelmeztetett az egyházkerületi Dokumentációs Könyvtár igazgatója. A langymeleget az Isten is kiköpi. A keresztyének politikai felelőssége nem Isten országára néz, hanem arra a földre, ahol élünk. Erőnket azonban felülről kapjuk. Az előadó kritikus szavakkal illette az SZDSZ egyházellenes kampányát, melyben nevetségessé akarják tenni a keresztyén értékeket. Arról is szólt, hogy Gyurcsány Ferenc sokkolta a magyarság vallásos részét, amikor arról beszélt, hogy Magyarország már nem Mária országa. Arra célzott, hogy ez a szerep őt illeti meg – mondta a jelenlegi kormányfőről az előadó. Isten a híveket politikai felelősségvállalásra akarja nevelni. A keresztyén politizálás bibliai alapja a szolgálatra való elhívásban rejlik – szögezte le Hermán.

A hozzászólások rendjén Pásztori Kupán István lelkipásztor kifejtette: az egyház ki kell hogy álljon a maga igaza mellett. Csuzi István rámutatott: a szószékről nem kell politikai kijelentéseket tenni, azt viszont érzékeltetni kell, hogy mi a jó, mi az, amire törekedünk. Lengyel György hozzászólásában fölvetette: a romániai magyar társadalomban a politikai demokrácia jóval alacsonyabb szinten van, mint a román társadalomban.

Másnap Sógor Csaba RMDSZ-szenátor a romániai vallásügyi törvényről értekezett. Ennek során szólt a négyféle államegyházi modellről. A kultusztörvényről azt mondta: lehetett volna rosszabb is. Kritikák civil szervezetek, nem kormányzati szervezetek, amerikai szervezetek és a görög katolikus egyház részéről érkeztek. A vallási szervezetek azt kifogásolták, hogy nehéz elérni a felekezeti szintet. Az emberjogi szervezetek szerint a törvény túl sok önállóságot ad az egyházaknak. Például a szülő dönthet a gyermeke vallása felől. A jehovisták megtagadhatják a vérátömlesztést a gyermeküktől. A görög katolikusok az ingatlanok és temetők visszaszolgáltatásának módját kifogásolták. A legkényesebb téma a felekezeti oktatás kérdése – mondta az előadó. Református–unitárius vita van arról, hogy a felekezeti iskolákba beengedik-e a más vallású vallástanárokat. A kolozsvári János Zsigmond középiskolában az unitáriusok nem egyeznek bele református vallástanárok alkalmazásába. A vallási egyesületek bejegyzéséhez 300 személy szükséges. Ez több szervezet szerint sérti az emberi jogokat, elég lenne akár három személy is. Azt még nem lehet tudni, mikor lép életbe a törvény, akár két évig is elhúzódhat, mert nincsen kitűzött határidő – mutatott rá Sógor.

A konferencia záró előadásában Hannie Herman Mostert holland szemmel szólt a keresztyén politikai mozgalom romániai és európai állásáról. A Christen Unie – ez a két református pártból létrejött uniópárt – tíz éve tevékenykedik Romániában. Az előadó kulcsszóként a kommunikációt használta. Rámutatott: fontos a személyes találkozás. A demokráciát csak alulról lehet építeni, ehhez próbálnak ők alapot teremteni. Ezzel szemben Romániában mindent felülről diktálnak, az emberek várják az ukázt. A keresztyén politikáról kifejtette: a keresztyén ember politizáljon keresztyén módon, keresztyén elveken. Fábián Tibor.

Erdélyi Napló-2006-02-14

Fehér farsang Sámsondon

Február 18-án 16 órakor Mezősámsondon a református parókia elől indul a hagyományos fehér farsangi menet a bojérral, menyasszonnyal és vőlegénnyel, a két vőféllyel, valamint a párokkal. Az est a helyi kultúrotthonban bállal zárul.

Népújság-2006-02-16

Közéleti személyiségek önálló magyar karokat sürgetnek a Babes-Bolyain

Csak románok dönthetnek

Négy erdélyi magyar püspök és öt város polgármestere nyílt levélben kérte a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) vezetőségét, hogy tegyen határozott lépéseket az önálló magyar karok létrehozásáért. A levelet kedden egy kolozsvári sajtótájékoztatón mutatták be, azt a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) vezetősége, Adorjáni Dezső evangélikus, Pap Géza református és Szabó Árpád unitárius püspök írta alá. Ugyancsak kézjegyével látta el a levelet Albert Álmos sepsiszentgyörgyi, Ilyés Gyula szatmárnémeti, Pap József gyergyószentmiklósi, Szász Jenő székelyudvarhelyi és Török Sándor kézdivásárhelyi polgármester. Ők mind tagjai a felsőoktatási intézmény bővített szenátusának.

A levél szerzői leszögezik: minden helyi, regionális, nemzeti vagy etnikai közösség életképességét az határozza meg, hogy milyen mértékben rendelkezhet saját élete és sorsa felett. Az aláírók meglepődéssel tapasztalták, hogy az egyetemen megakadályozták az informatika tanszék létrehozását. A levél aláírói közlik: "az egyetem vezetőségének jelenlegi álláspontja ránk nézve súlyosan sértő, ezért arra szólítjuk fel az egyetem vezetőségét, hogy tegyen határozott lépéseket a kérelmezett három magyar kar megalakulása érdekében".

Kovács Lehel, a BKB alelnöke közölte, hogy Európa több országában lobbiztak a magyar karok és az önálló magyar egyetem ügyéért. Így többek között az Európai Parlament magyar törvényhozóinak a támogatását kérték, akik egyhangúlag arról biztosították őket, hogy e tekintetben nemzeti konszenzus létezik minden párt között. A következő héten az Európai Bizottság biztosait és José Manuel Barrosot, az EB elnökét is megkeresik, akiktől szintén a terv nemzetközi támogatását kérik.

A BKB alelnöke beszámolt arról a február eleji megbeszélésről, amelyen az egyetem magyar és román vezetőin kívül a dékánok is részt vettek. Itt megvitatták a 149 magyar oktató aláírásával beterjesztett, a magyar karok létrehozására vonatkozó tervezetet. Kovács szerint az egyetem vezetői arrogánsan és paternalista módon viszonyultak a kérdéshez. Ezért a február 20-i szenátusi ülésen várhatóan elutasítják a magyar karok létrehozására vonatkozó kérést.

Népújság-2006-02-16

A Castellummal vakációztak

A Castellum Alapítvány 2001 óta minden vakációban szabadidős programot szervez a gyerekek számára. Az idei félévzáró vakációban Szülőföldem- örökségem téma köré hívta a gyerekeket, amely az egész hétre kiterjedt. A tartalmas időtöltés azért is üdvös, mert az iskolai kirándulások, főként anyagi természetű gondok miatt, egyre ritkulnak. De lássuk, mivel is töltötték a gyerekek az egyhetes szünidőt.

– A Castellum Alapítvány az erdélyi történelmi családokat tömöríti, azokat a családokat, amelyeket 1945 után vagyonukból kifosztottak, politikai üldöztetésnek, hátrányos megkülönböztetésnek voltak kitéve. Az alapítvány tagjai közül egypáran, köztük Bónis Johannával, a Maros Megyei Múzeum igazgatójával, öt évvel ezelőtt arra gondoltunk, bemutatjuk gyerekeinknek szűkebb pátriájukat, megismertetjük velük a város történetét, ennek építészeti és művészeti örökségét. Akkor a rendezvényünk a Vásárhelyi séták nevet viselte. Mivel ez a próbálkozásunk nagy sikert aratott, úgy gondoltuk, hogy kilépünk a városból és elvisszük a gyerekeket más régiókba is. A nyáron például a Beszterce megyei Cegőtelkén, a cserhalmi ütközet színhelyén jártunk. Most a Nyárád mentére, a Küküllő mentére, a Sóvidékre is eljutottunk. A gyerekek első nap a marosvásárhelyi várat látogatták meg, megtekintették a Kapubástyában nyílt helytörténeti kiállítást, a vártemplomot, ahol Ötvös József lelkész-esperes fogadta őket. Tudomást szereztek arról, hogy 1557-től itt működött az első marosvásárhelyi iskola, amelyből a református kollégium nőtte ki magát – mondta Ugron Gyöngyi, a szervezők egyike.

Második nap a gyerekek a Nyárád mentén kirándultak, itt a kirándulás jelentés mozzanata Bocskai István fejedelem szobrának megkoszorúzása volt. A nemrég várossá avatott Nyárád- szeredában a gyerekek rácsodálkoztak arra, hogy ez a viszonylag kis település számos országgyűlés színhelye volt, s az 1605. évi alkalmával épp februárban Bocskait itt iktatták a fejedelmi székbe. S ha már vidéken voltak, a gyerekek egy állatfarmra is ellátogattak.

A harmadik napon ismét Marosvásárhely volt a célpont, ez alkalommal a Kultúrpalota épületével ismerkedtek a gyerekek, s bizony, ez sem bizonyult fölösleges látogatásnak, hiszen a Bernády György által építtetett palotát, a történelmi múzeumot, a képtár állandó kiállításait sokan először látták.

Különleges nap volt a sóvidéki kirándulás, amikor a csapat nem csak az útvonalon található nevezetességekről: a Rhédei család kastélyát, a makfalvi Wesselényi Miklós "tanodáját" ismerhették meg, hanem a legmodernebb turisztikai létesítményt, a Danubius Szállót és a kezelőbázist is. A befagyott Medve-tó körül is jólesett a séta, arról nem is beszélve, hogy a sí- és szánkópálya kínálta lehetőségek sem hagyták hidegen a gyerekeket, ki-ki kedvére csúszkálhatott, sízhetett és hógolyózhatott.

Mindez a magyarországi Mobilitás segítségével jöhetett létre, amely anyagilag támogatta a rendezvényt. Hogy lesz-e folytatás? A szervezők és támogatók hozzáállásától függ.

Mezey Sarolta

Népújság-2006-02-16

Lazarenum Alapítvány

A Lazarenum Alapítvány keretében működő Református Lídia Gyermekotthon munkatársat keres – egy pszichológust – a következő feltételek mellett: felsőfokú szakdiploma, szakmai gyakorlat gyermekekkel és serdülőkkel való munkában, speciális munkaterülethez megfelelő attitűd, mélyen humánus orientáltságú életszemlélet, minimum 5 év szakmai gyakorlat, fél norma – heti 4X3 óra –, rugalmas időbeosztással. Jelentkezés önéletrajzzal e-mailen 2006. február 21-ig. E-mail cím: lidya@rdslink.ro.

Népújság-2006-02-16

Hatodik sztánai hagyományőrző farsang

Könyvbemutatóval, képkiállítással egybekötött zenés-táncos mulatság

Messze földről érkeztek vendégek az elmúlt hétvégén Sztánára, a hatodik farsangi mulatságra. A helybeliek és a szomszéd falvak lakói mellett a rendezvényen több magyarországi vendég is jelen volt. Részt vett Antal János is, Körösfő polgármestere egy népes csoporttal, Kalotaszentkirály–Zentelkéről többedmagával Péter Árpád alpolgármester, valamint a környező falvakból a református lelkipásztorok egy része. Magyarországról mintegy száz vendég érkezett, többségük fiatal.

A farsangi mulatságot Papp Hunor helyi református lelkipásztor, Szabó Zsolt, a Szentimrei Alapítvány elnöke és Fekete Albert, a magyarországi Sztánai Műhely képviselője szervezte.

A háromnapos rendezvénysorozatból nem hiányozhatott a tánc és a mulatság sem, amire a helyi művelődási házban került sor. Nagy érdeklődésnek örvendett a Kós Károly házai, templomai című képkiállítás, nem kevésbé Janitsek Jenő Sztána története és névanyaga című, 2005-ben megjelent könyvének bemutatása. A vendégek lovas szánnal vonultak ki a Varjúvárhoz és a Szentimrei-házhoz. A gyerekek számára jelmezversenyt szerveztek, ezenkívül kalotaszegi tánc- és énektanításra is sor került.

Szombaton délután megbeszélésre került sor a kisrégióhoz tartozó település képviselői és a magyar vendégek részvételével, ahol a falvak kulturális együttműködésének hatékonyabbá tételére keresték a megoldást. A résztvevők úgy döntöttek, hogy március végén létrehoznak egy civil szervezetet a Bánffyhunyad környéki falvakban, ahol a népnevelési tevékenység mellett egyre nagyobb az igény a gazdálkodók szakmai felvilágosítására és továbbképzésére.

Barazsuly Emil

Szabadság-2006-02-15

Aranyosgyéres - Két nevezetes épületet bontanak le

Rövidesen lebontnak két épületet: a volt református parókiát és a Gazner vendéglőt.

Az egyház ingatlanát már 1989 előtt le akartak bontani, amikor a város tulajdonába jutott, és a mostani parókia felépítésére a közösség más telket kapott. A régi ingatlan a polgármesteri hivatalé lett, de mivel csak a múlt év végén fizették ki a 450 millió régi lejt, most kérhették a tanács jóváhagyását a lebontásra.

A polgármesteri hivatal a helyi közigazgatás számára irodák berendezését tervezte a régi épület átalakításával. Tekintettel az ingatlan közel 100 éves régiségére, a szakértő véleményét kérté ki. Ez úgy vélte, le kell bontani, mivel az anyagok, amiből épült, ki vannak öregedve. Egy általános javítás és a karbantartás óriási összegekbe kerülne. Helyette négyemeletes épületet terveznek a város egy központi telkén.

A Gazner vendéglő 647 négyzetméter, amiből 567 négyzetmétert bontanak le. A megmaradt 80 négyzetmétert manzárddal megemelik és kereskedelmi helységgé alakítják át. A mellette lévő szabad területen három, 235 négyzetméter alapterületű háromemeletes lakóépület fog épülni, manzárddal és 14 parkolóhellyel. Cristian Haiduc városi tanácsos, magánvállalkozó, aki a komplexumot építi, elmondta: az épületet mindenfajta zsebnek szánja.

Schmidt Jenő

Szabadság-2006-02-16

Csókáék fagyhalála

Arat a halál, a jeges halál, szinte mindennap elvisz egy-két embert. Elsősorban magányosan élő öregeket, akikre nem figyelünk eléggé, vagy egyáltalán nem figyelünk. Mert úgy gondoljuk, elég nekünk a magunk baja, minek foglalkozzunk a máséval is. Pedig néha milyen apróságon múlik az élet! Elég, ha felhasogatjuk a fát, megrakjuk a tüzet, beadunk egy csupor forró teát, vagy új villanyégőt viszünk a kiégett helyett. Dúl József nyugdíjas bányász, sarmasági olvasónk hívott fel telefonon, hogy beszámoljon két idős ember fagyhaláláról.

A 92 éves Csóka Gyuri bácsi és 86 éves felesége a Selymesilosvához tartozó tanyán élt, a Magura alatt. Megvoltak szépen, békességben, tűzifa is volt az udvaron, az arra járók többször látták, mint pipált a kéményük a legnagyobb fagyban is. De egyszer csak nem pipált.

Egy ismerősük talált rájuk. A két idős ember ott volt egymásra borulva az ajtó közelében. Megfagytak, bár utolsó leheletükkel is megpróbálták melegíteni egymást. Ám mi volt az a kis gyenge szufla a mínusz 20 fokos hidegben? A ilosvai református templom udvaráról temették őket, az egész falu kísérte a gyászmenetben. A gyászolók arcára a mínuszok sem tudták ráfagyasztani a könnyet.

Miért nem figyelünk és vigyázunk jobban egymásra, legalább az ilyen nehéz helyzetekben, mint most ez a rendkívüli tél? - kérdi Dúl József. S vele mi is, akiknek legalább ennyire szükségünk van az ilyen figyelmeztetésekre, hisz mindnyájunk közelében élnek magányos, magukra hagyott vagy csak picivel több törődésre szoruló öregek!

15.2. 2006., 21:43 - Sike Lajos

http://www.maszol.ro/kozelet.php?cid=5062

Zakatoló gondolatok a nemzet megmaradásáról

Ha beismerem, hogy soha nem jártam a történelmi Máramarosban, talán ott lakó ismerőseim, barátaim rosszallóan néznek majd rám. Rövid ottlétem is meggyőzött arról, hogy nagyot veszít az, aki kihagyja az ország ezen gyönyörű részét. Karnyújtásnyira egymástól a Tisza és a hegyek. Máramarosszigetet koszos állomások recsegős hangszóróiból ismertem, mikor bejelentették, hogy a nem különb vonat Szigetig közlekedik. Többet jóformán nem tudtam felőle. Pedig ennek a térségnek is történelme, magyar történelme van, és ezt a vidéket is magyarok lakják, egyre inkább fogyó, egyre szórványosodó magyarok. Meggyőződtem, vendégszeretetük hasonló a székelyekével, de magyarként való megmaradásukért, még ha kissé helyenként törik is a nyelvet, a harcuk erőteljesebb, mint a tömb kényelmében eltunyult székelyeké. A 18 %-nyi magyart nem tisztelik meg feliratokkal, az üzletekben, hivatalokban nem használhatják anyanyelvüket, művelődési rendezvényeikkel a templomokba szorultak, mert a művelődési hajlékok ajtaja sem nyílik meg számukra. Itt a politikai különbözőségeket vallók is másként nyilvánulnak meg, a Magyar Polgári Szövetség által szervezett Magyar Kultúra Napján az RMDSZ-elnök is részt vett, mert minden, ami magyar, az esemény-számba megy. De persze ellenkező példát is láttam, Hosszúmezőn a többségében magyar közösség „hátsó sugallatra" csak azért választott román, középiskolát is csak félig kiszolgált polgármestert, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkező kiváló szervező adottsággal megáldott Polgári Szövetséges vezető ne lehessen az. Az ilyen öngól a szórványban még fájdalmasabb. Még az Árpád-kori ősi református templom arca is elpirult, eme történelmi léptékkel mért aljas rosszindulattól.

A szórvány fájdalmát nem igaz, hogy nem érezzük Székelyföldön, azt sem tagadjuk, hogy fokozottan kell rá figyelni, de téves politikának tartjuk az RMDSZ 16 éves munkáját a szórvány finanszírozásával, miközben a tömbmagyarságot teljesen elhanyagolta, magára hagyta. Mi tudjuk, ahhoz, hogy a végek vérhez jussanak, a szívet kell erősíteni. A tömbnek érdeke, hogy a szórvány megmaradjon, de a szórványnak is létfontosságú, hogy a tömb megerősödjön, melynek alapfeltétele a területi autonómia elérése. Ezek a gondolatok kavarogtak az agyamban, miközben a vonat zakatolt az éjszakai kegyetlen fagyban velem hazafelé. És még valami: őszinte beszélgetésünkön felmerült, nem csak külföldről kellene testvértelepüléseket válasszanak a magyar önkormányzatok, jó lenne, ha ilyen kapcsolatot teremtenének a szórványban élő magyarok önkormányzataival is. Az ötlethez nyomban hozzágondoltam a csángó-magyar falvakat is, s Sepsiszentgyörgyre érvén, kezdeményeztem is, hogy a megyejogú város teremtsen testvérvárosi kapcsolatot Szigettel. Óriási, összefogással könnyen megvalósítható nemzetpolitikai lépés lenne, ha 2006 végéig minden székely, vagy többségében magyarok lakta önkormányzat testvérül fogadná a szórvány, vagy csángó-magyar önkormányzatot. Azt mondják, bajban kerül a barát. Testvéreim, ideje volna észrevenni, hogy nagy bajban van a nemzet, a nemzetünk.

Ezeket a gondolatokat ébresztette bennem a szórványban töltött két-három napom.

Gazda Zoltán színész, az MPSZ sepsiszéki elnöke

http://www.erdely.ma/jegyzet.php?id=15765

2006-02-14 - 13:45:52

Meghívó a XIV. Mátyás Napokra

A Mátyás király szellemi örökségét kutató Amaryllis-kezdeményezés – a „Dies Mathiae Corvini" rendezvénysorozat – a szülőház eredendő minőségét mutatja fel az 1993. február 17-én megrendezett I. Mátyás Napok óta. Bár a tanintézetként használt műemlék épületben a „hely szelleme" a születésnap táján vendég lehet, az állandó lakhely/emlékhely létrehozása alig bimbózó remény csupán...

Az idén sikerült elindulni az intézményesülés útján. A részvétel – mind házigazdaként, mind meghívottként – bizonyíték és bizonyosság arról, hogy a Hunyadi Mátyás emlékével övezett értékrendszer, Kolozsvár szülőváros-minősége valóban közös ügy. Íme:

XIV. Mátyás Napok (február 17 – 25.)

I. dies: Korunk Galéria; II. dies: a Barabás Miklós Céh kiállítása; III. dies: a kolozsmonostori református templomban ünnepi istentisztelet; IV. dies: az Insomnia kávéházban Yesterdays koncert; V. dies:„Corvin-Tag" a Német Fórumban; VI. dies: az Arménia – Magyarörmény Baráti Társaság ünnepe; VII. dies: a Magyar Operában Erkel: Hunyadi László, az előcsarnokban gyermekrajz kiállítás; VIII. dies: Omagiu – Asociaţia culturală Thalia; IX.dies: a budapesti Carmina Danubiana együttes hangversenye.

A gyermekrajz seregszemle kapcsán Mátyás-napi ünnepségre készülődnek Nagyváradon, Zilahon, Szilágysomlyón, Nagykárolyban, Marosvásárhelyt. Székelyudvarhelyen lesz májusban az epilógus, a Juvenalis együttes részvételével.

A rendezvényekre mindenkit szeretettel hív és vár a „dies házigazdája" és az Amaryllis.

http://www.erdely.ma/ajanlo.php?id=15758

2006-02-14 - 09:25:29

Bocskai Napok Nyárádszeredában

Február 19-én, vasárnap 10.30-kor a Nyárádszereda főterén levő Bocskai-szobor megkoszorúzásával kezdődnek a több mint egy hetet tartó, hagyományos Bocskai Napok, amelyet a helyi tanács, a polgármesteri hivatal és a művelődési otthon szervez. A koszorúzást ünnepi istentisztelet követi a református templomban, majd az alkalomhoz illő előadás 12-től kezdődik a művelődési otthonban, ahol a helybéli diákok előadják Pozsgai Zsolt Zergetánc című történelmi drámáját. Az előtérben Somogyi Győző Erdélyi fejedelmek és főurak arcképcsarnoka címmel állítja ki portréit. Este 6-tól El ne add az ősi házat címmel koncertezik a TransylMania együttes. Február 20-án, hétfőn 10 órától az iskolában történelmi vetélkedőt szerveznek, amelyen marosvásárhelyi, szovátai és nyárádszeredai középiskolás diákok vesznek részt. Este 7 órától lakossági fórum lesz. A következő napokban néphagyományokat elevenítenek fel a nyárádszeredaiak. Kedden 18 órától farsangi táncházat tartanak, meghívott Barabás László néprajzkutató. Szerdán 16.30- tól a gyerekek hagyományos népi kézműves foglalkozásokat és a rovásírást sajátíthatják el, míg 18 órától Csép Sándor Áldás, népesség címmel tart előadást. Csütörtökön 18 órától az általános iskolák karneváloznak, pénteken 11 órakor az óvodában rendeznek farsangot, míg 19 órától a középiskolá-sok is felelevenítik a hagyományt. Szombaton 10 órától a tanács gyűléstermében az óvodások körzeti mesemondóversenyét szervezik. 19 órától a Bocskai dalkör várja vendégeit a kosaras farsangi mulatságra. Február 29-én, vasárnap 10 órától újra megrendezik a Kertészet határok nélkül című mezőgazdasági kiállítást és vásárt, 11 órától pedig teremlabdarugó kupamérkőzések kezdődnek. Húshagyókedden 19 órától a Bocskai dalkör vidám műsorát láthatják az érdeklődők, ezzel a rendezvénnyel zárulnak a Bocskai Napok.

Népújság-2006-02-17

Bod Péter születésnapjára

Új rendezvénysorozat Marosvásárhelyen

A Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ idén ünnepli meglé-tének ötödik évfordulóját. Ennek jegyében hamarosan Bod Péter Napokkal gazdagodik a város, tudhattuk meg a szerdai sajtótájékoztatón dr. Ábrám Zoltán igazgatótól. Az évfordulós eseményt szeretnék leendő hagyománnyá váló rendezvénysorozattal megünnepelni, amelynek folyó év február 22-én és 23-án ad otthont az Erdő utcai intézmény. Az EMKE Maros megyei szervezetével közösen rendezett napok során kulturális, egyházi és közösségi jellegű előadásokra, rendezvényekre kerül majd sor, amelyek célja a névadónak történő emlékállítás (Bod Péter 1712. február 22-én született), valamint a központ szellemiségének ápolása.

A rendezvénysorozat február 22-én, szerdán d.dr.Csiha Kálmán nyugalmazott püspök, a központ létrehozója szolgálatával indul (16.30 órakor), majd a Miért leszek asszisztens? című pályázat nyerteseit díjazzák. A továbbiakban előadást tart Ábrám Zoltán, Spielmann Mihály, Veress László, Bálint Zsigmond fotóművész Mezőség 2005 című kiállítását – a mezőpaniti, bergenyei, illetve mezőmadarasi alkotótáborok anyaga – pedig Barabás László nyitja meg. Csütörtökön délután 5 órától kezdődik a program, amelynek során levetítik Esterházy Péter A szavak csodálatos életéből című előadását (Mindentudás Egyeteme sorozat), meghívott vendég Farkas Ernő. A Napok a Református Asszisztensképző Iskola farsangi mulatságával érnek véget.

Az említetteken kívül az igazgató elmondta, nemrégiben brosúrát adtak ki az intézményről, valamint a Bod Péter Diakóniai Központ keretein belül egy harmadik jogi személy is létrejött, a Diakónia Keresztény Alapítvány marosvásárhelyi fiókszervezete, amely február elsején kezdte meg tevékenységét. Céljuk az otthoni gondozószolgálat kiterjesztése, illetve folytatása. A Bod Péter Napok műsorára a későbbiekben visszatérünk.

Nagy Botond

Népújság-2006-02-17

Jövőbe vésett múlt

(Gondolatok a csittszentivániak alkotói világához)

Valahol láttam már ezt a táncot, talán a csittszentiváni református lelkészi lakásban, ahol összevágott színes rongyokból Balogh Etelka tiszteletes asszony keze alatt a szövőszéken összeállt a ritmus. De akkor már ismerős volt a kép. Lehet, hogy az Alsó-Nyárád menti folyfalvi szülőházban ropták így a táncot, és évek múlva összeszövődött a színes mozdulat. Talán még régebbi ez a tánc, tábortüzek fényénél huszárok vagy kurucok mutatták meg az ősi, otthon élő virtust. De ők mindezt honnan tudták? Etelközből idehozták ezt az ősi magyar mozgást, és velük repült a fába faragott turulmadár is. Talán még távolabbról indult, valahonnan a nagy hegyek mellől, ahol egykor a székely-magyar Kőrösi Csoma Sándor kereste őket, de addigra már rég eljöttek onnan. Bolyongtak ők a nagyvilágban, és egy csendes Maros menti faluban, Csittszentivánon újból egymásra találtak: tánc és repülés, ember és madár, szín és csillogás, szőttes és faragás.

Itt, a Maros partján meghúzódó faluban találkoztak a mezőségi és Maros menti magyarok, székelyek, majd később még románok is. Hozták mindnyájan magukkal múltjukat, fában, rongyban menekítve ükapáik és dédanyáik szép, tiszta álmait, ezeket belevésték a fába, beleszőtték a szőnyegbe, majd kézfogással egymást átkarolták, és abból született meg ez a kiállítás.

Balogh Etelka tiszteletes asszony és egykori kis vallásórás gyermekei közös kiállításának van egy szép, szimbolikus elrendezése: a szőtteseket mind a négy falon a gyermekek faragásai veszik körül. Ez még csittszentiváni kép és jelkép: ott középen a templom, az iskola és körülöleli mindezeket a jövő érkező, faragó hadserege. Az sem mellékes, hogy papné, tanár és tanulók együtt állítanak ki, együtt állnak itt, együtt alkottak abban a csendes, békés marosszéki faluban az elrontott huszadik században.

Lehet, hogy szakértők szeme felismeri Bandi Dezső "bácsi" madáralakjait a faragásokon, de síron túlról is így szól a mester: kedves gyermekek, dolgozzatok! Lehet, hogy szőlőindás mintákban más vidékről érkezett motívumok is megszólalnak, de a fa, a véső, a faragó ujjból rácseppenő vér mind-mind csittszentiváni. Lehet, hogy Bibliából meg népmesékből előlépett képek szállnak vagy szólnak le a fehér falra aggatott díszítő alkotásokról, mégis egy Maros menti falu élő világa ez. Én látom, hogy a szőnyegen táncoló ifjú pár mozog, és azt is látom, amint a szőlőprésből csepegni kezd a must. Hallom a szüreti bálra hívogató szekéren éneklő csinos, székely ruhás csittszentiváni lányok énekét. Nézem- nézem a csittszentiváni kertekben vagy erdőn nőtt fákból faragott madarakat, szarvasokat, és észreveszem, ahogy repdesnek vagy éppen násztáncot járnak.

Rozettába gyökerezett életfákat faragnak ezek az iskolások, de a rozettában ott forog a Nap és a szülőfalu. Vándorló századunk félelmében olyan biztató az, amikor egy falu fiatalságának van mire állnia, mert ez a kifaragott rozetta a kőszikla, amire építeni lehet majd házat, szerelmet, otthont és terveket. Fába faragott vágyaik iránya a földtől az égig tart; szabadon szárnyaló madarak, hegycsúcsok felé induló szarvasok és felfelé növő, égig érő fák vagy virágok ezek. Gyermekvilág őszinte álma, ami nem repül el az idő múlásával, és nem foszlik szerte a nagykorúsítással, mert megörökítődött száraz cserefában. Gyámoltalan mondatok, bárdolatlan szavak helyett szólalnak meg a vésőnyomok között nyíló virágok, élednek meg huncut kacagások.

Romantikus olvasmányainkból megismert tiszta falusi élet hangulatát lopták be a városi életbe ezek a kiállított alkotások. A szabad és szárnyaló, tiszta és csengő élet harmóniáját hozták ide. Valami titokzatos, egyszerű, valahonnan ismert képek és jelképek néznek le ránk a falról. Tudom, méltatlan dolog a hetvennél is több munkából egyet is kiragadni, de mégis "leakasztok" egy fából faragott címert, ami Erdély három nemzetének, a honfoglalás csodaszarvasának és a székely fenyvesek helytállásának mesebeli találkozása. Ilyent még sohasem láttam, csak a tizenéves álmodó tudja így egyberakni: a fa hét ágán az erdélyi szászokat jelképező hét vár – a sieben Bürgen – fölöttük a székelyekre emlékeztető Nap és Hold és a művészek bátorságával játszó képzelet, amint a Nap fölött száll a magyar turulmadár. A fa alatt az elmaradhatatlan csodaszarvas párjával. Csittszentiváni gyermekkori mesevilágot, iskolai történelemórát, nemzeti érzést vésett bele ez a fiú, talán annál is többet: jövőbe véste a múltat.

Ötvös József

Népújság-2006-02-17

Valentin-nap a középiskolákban

A Valentin-nap, vagyis a Bálint-nap azon szokások közé tartozik, melyek inkább divathagyománnyá fejlődtek. Az Egyesült Államokból indult, és szép lassan körbefonta egész Európát, beleértve Romániát is. Napjainkban már térségünkben is mindenhol megünneplik a szerelmesek nyílt napját, amikor is „rózsaszínben látjuk a világot”. Városunkban is évről évre erősödik ez a szokás, idén már gyakorlatilag minden iskola megünnepelte ezt a napot, különböző kisebb-nagyobb rendezvényekkel. Ebben az évben a református gimnázium és a tanítóképző diáktanácsai a Bálint-napi rendezvényt közösen szervezték meg. A szervezők felállítottak egy-egy standot, melynél az Ízlike jóvoltából többféle finomságot árultak az éhező diákságnak, emellett pedig rögtönöztek egy virágküldő szolgálatot is, ahol a romantikus lelkű fiúk meglephették párjukat egy szép szál rózsával. A virágokat vállalkozó szellemű futárok hordták ki, akár órák közben is. Az órák alatt zajló „szállításoknak” külön varázsuk volt, mert öröm volt elnézni az iruló-piruló leányzókat. Ha a virágküldést az emberkék nem találták megfelelőnek, nem kellett elkeseredniük, mert volt még zenés üzenés és „villámposta” is. A zenés üzenetek a református gimnázium rádiójának köszönhetően váltak hallhatókká, a villámposta pedig bizonyos dobozkáknak köszönhetően, melyekből a szervezők minden szünetben kivették az összegyűlt leveleket, és kihordták a címzettekhez. Az igazi mulatság viszont délutánra volt tervezve. Iskolabuli, szívek tánca, mindenki hozhatta kedvesét. Pontosan 7 órakor meg is kezdődött a mulatság, azaz megkezdődött volna, ha nem abban a pillanatban vették volna el az egész központban az áramot, amikor a szervezők már szedni akarták a belépődíjat. A jókedvű társaság azonban nem csüggedt el, negyedóra múlva már a terem hangulatos gyertyákkal volt kivilágítva. Mindenki jól érezte magát, jó volt a hangulat, viszont a legelemibb dolog még mindig hiányzott: a zene. Volt ott mindenféle próbálkozás, egyesek még telefonjukról is megpróbáltak zenét szolgáltatni. Az ironikus az volt a dologban, hogy mire a bulizni vágyó szerelmesek többsége hazament, a terem megtelt világossággal, vagyis visszaadták az áramot. Továbbra is kérdésként fogalmazódhat meg, hogy Ámor nyilának vagy csupán a technikának köszönhetően-e, de tény, hogy az ott maradt társaság jól érezte magát, kedvére rophatta a táncot, ezúttal már a zenei aláfestéssel fűszerezve. A tanítóképző és a református gimnázium diáktanácsa számára megvolt a rendezvény gyümölcse és hátránya is. A hátrány az áramszünet következtében létrejött bukásban nyilvánult meg, de ezt befedte az a pozitív gondolat, hogy sikerült a két iskola diákságát közelebb hozni egymáshoz.

Kiss Gyöngyvér

Udvarhelyi Híradó-2006-02-16

Faluvilág: Egy faluünnep hátországa

A hét végén Kommandón tartott hóünnepen a téli varázs, a sportjátékok mellett a távolabbról érkezők is rápillanthattak a falu arcára, arra, hogyan s miként él, boldogul Háromszék legmagasabb településén ezernél több lélek. A téli és nyári falunapoknak ez feltétlenül olyan hozadéka, amely felsorakozik a helybeliek öröme s bánata mellé, amolyan névjegykártyája a kistérségnek.

Kommandón ugyanis ezt az időszakot tartják a legnehezebbnek: a téli ünnepektől tavaszig — amíg zajlani, áradni kezd a Baszka vize. S mivel a hideg itt nem szűkmarkú, hát várakozásra is bőven van idő. Ilyenkor kellenek a nyári, őszi tartalékok, amit a meglévő, száznál több munkahely s az erdő kincsesbányája biztosít az embereknek.

Kocsis Béla polgármester sikeresnek, hasznosnak tartja a hó ünnepét. Mint mondja, olyasmit próbálnak mindig kitalálni, ami vonzó, s nem utolsósorban a régi sporthagyományokat — sí- és szánkóversenyt, kergeversenyt — folytatják, esetleg újra felélesztik, s emellé újat pászítanak (idén például az autóversenyt havas pályán), mert ez is látványosabbá teszi a falunapokat. Céljuk nem más, mint a falu hírnevének erősítése, országos és Kárpát-medencei viszonylatban egyaránt, hogy mindenki láthassa, ,,Kommandón, ahol hat hónapot tart a tél, ahol az évszakok nem veszekednek, van élet, van szervezés”. Minden település arra vágyik, hogy valamiben különlegeset alkosson, ezért a kommandóiak élnek a természet által felkínált lehetőségekkel, így a hét és tíz méter közötti, közös erővel elkészített szimbólum hóemberrel lepték meg a vendégeket — magyarázza a polgármester. Úgy értékeli, közel ezren biztosan megfordultak itt, és ez a rendezvény évről évre inkább vonzza a látogatókat. ,,Minden település törekszik arra, hogy felfigyeljenek rá, a falu életére, büszke vagyok, hogy az önkormányzat, az alkalmazottak, a falustársak ezt az elvet szolgálják, mert ezzel hírnevét is emeljük. Nem a hibernálásnak adtuk át magunkat, télen is van élet. Én mindig annak örülök, amikor a kommandói ember is részt vesz az ünnepségen, jól érzi magát, s az arcokon megjelenik némi mosoly, és bizakodnak abban, hogy évről évre jobb lesz, az elképzelt dolgokat végig tudjuk vinni” - magyarázza Kocsis Béla.

A település fiatal református lelkésze, Bod Péter Ákos, aki maga is részt vállal az ünnep lebonyolításában, arról beszél, azon vannak, hogy összetartóbbá tegyék a közösséget, s úgy véli, ha a kommandói ember szorgalmasan dolgozik, meg tud élni, és a nehézségek ellenére — előfordul, hogy egy fedél alatt akár tízen is együtt laknak, de megszokták már ezt az életformát. Az itteniek annyira szeretik Kommandót, hogy aki itt született, az nem menne el, ezt tartják otthonuknak, ha el is mennek, többnyire visszajönnek. (Ez főként a középkorúakra s az idősebbekre vonatkozik, a fiatalok között azért akad, aki másként látja, s azt mondja: sokan középiskolába sem tudnak járni, mert a bentlakás, az ingázás költségeit a szülők nem tudják előteremteni, hátrányos helyzetbe kerülnek, s mivel itt kevés a munkalehetőség, vannak, akik úgy gondolják, el kell menniük innen, máshol — többnyire Magyarországon — kell szerencsét próbálniuk, igaz, megfelelő szakképzés, diploma hiányában bizony nagyon nehéz nekik.) De a tiszteletes még megjegyzi: a többségben lévő, 527 lelket számláló református gyülekezetben a 2005-ös esztendő, ha szerényen is, de gyarapodást hozott: kilenc gyermeket kereszteltek és ötször temettek.

Az esetleges sérülések ellátására felkészülten áll a sípálya alatt Székely József, a falu közismert Jóska nővére, vagyis az egészségügyi asszisztens, ki szomorú dolgot említ: úgy látja, az elmúlt évben megnőtt a rákos, illetve a cukorbetegek száma, előbbiről úgy véli, Csernobilnak tulajdonítható. S bár éppen a sportjátékok ideje, megjegyzi, sajnos, a fiatalok egyre kevesebbet mozognak. A helység monográfiaírója, Szabó Mária kommandói útikalauzát kínálva a látogatóknak azt panaszolja, az emberek egyre kevesebbet olvasnak…

Kommandó tehát az a település, ahol — egyebek mellett — egy évben háromszor van tűzijáték, a tél ünnepén pedig fáklyaláng, terebélyes tábortűz is lobog a havason. Talán ezek a fények is jobban bevilágítják, észrevehetőbbé teszik a fagyos ködben, hóesésben gyakorta elvesző tájat, mert a körvonalazható jövő érdekében semmi sem fontosabb a tisztes tisztánlátásnál.

Mózes László

Háromszék - 2006-02-16

Tél Szárazajtán

Mondták: oda ki sem tudtok menni, rettenetes út lehet át a Baconi-hegyen. Az úttest jó. A sűrűn lerakott törtkőhalmokból szorgalmasan meghintette a meredekebb kanyarokat az utász. Kékesszürke téli ködfátyol takarta be a medencében meglapuló falut. Különös érzés csak azt fogja el itt, akit emlékek kötnek a hajdan erős és magát letatarodni ma sem hagyó faluhoz. Ami igaz, lélekszáma megcsappant, szétszóródott sok-sok ajtai a magyar nyelvterületen, itt-ott üres-roskadozó házak jelzik ezt. A fehér hólepel eltakarta az útszéleket, járdákat, gondozatlan házelőket. Juhok bégetése és kutyák ugatása jelezte: él a falu.

Titáni munka: a földosztás

Bekopogtunk a baconi tanácshoz, s arra kértük Bardocz Csaba polgármestert, szóljon erről a faluról.

— Nagy elégtétel számunkra, hogy 600 millió lejes költséggel, amit önerőből tettünk ki, sikerült kijavítanunk a falu művelődési otthonát. Ami még hátravan, nem nagy probléma, ebben az évben elvégezzük. Van rá 150 millió régi lejünk. Nehezebb azonban — s ezzel kellett volna kezdenem —, hogy ebben a faluban nincsenek felmérve a földek. Nincs senkinek birtoklevél a kezében. Szerződést kötöttünk egy céggel, akárcsak Uzonban, fel kell mérni a határt. Érvényesíteni kell az eddig megjelent földtörvényeket: kezdve a tizennyolcassal, s így tovább. Tudom, hatalmas munka. Lesz idén egy állandó embere a cégnek, mi is alkalmazunk mellé két kisegítőt. Nincs lehetetlen. Erre a célra már számítógépet is rendeztünk. Inkább lemondunk más kiadásról, de ezt el kell végeznünk! Erre a célra 400 millió régi lejt különítettünk el a költségvetésben. Aggodalomra nincs ok. Mindenki vissza fogja kapni a földjét ott, ahol az volt, ha tudja papírral igazolni. Ebben a faluban kárpótlási lajstromra nem fog kerülni senki.

— Lehet-e itt szó arról — mert keskeny földcsíkok tarkítják a határt —, hogy valamelyes tagosítást végezzenek majd?

— Az emberek azt akarták, hogy egyszer állítsuk vissza a határt úgy, ahogyan a kollektivizálás előtt volt, és tulajdonukról kapjanak birtoklevelet. A tagosítás már nehezebb dió. Bár, az uniós esélyekre gondolva, ennek volna nagyobb haszna. Valamelyes tagosítást végre kell hajtani, az biztos, de csak a tulajdonjog visszaállítása után. Ez a második lépés.

A polgármester általában hangoztatni szokta, hogy baj van ebben a faluban a legeltetési fegyelemmel, önfegyelemmel. Jó, hogy most az akolban van a juh és a szarvasmarha, de csak kizöldül a határ, és ezt végre szabályozni akarják. Számtalanszor megtörtént, hogy leetették az emberek terményeit. Tavaly 15 büntetést róttak ki. Részben kifizették, de végrehajtóhoz is kellett folyamodniuk. A büntetéseket mindenképpen felhajtják — mondták —, a tanulság kedvéért is!

A közeljövő a pályázatokon múlik

— Tavaly készítettünk egy megvalósíthatósági tanulmányt a Szárazajta felé vezető községi út rehabilitálására. Most már a pályázati lehetőségeket lessük, várjuk. Ennek a munkálatnak az értéke 60 milliárd régi lej, hossza 11,4 km. Remélem, hogy állami alapokból és a megyei önkormányzat segítségével ebben az évben meg is tudjuk kezdeni. Sajnos, nincs szakemberünk és anyagi erőnk sem ahhoz, hogy külön szakembert foglalkoztassunk, pedig nagyon jó volna. Folytatni fogjuk a középületek feljavítását. A központi iskola munkálatainak befejeztével sorra kerül a szárazajtai is.

Ajtai Abod szelleme

Péter Attila, a helybeli Ajtai Abod Mihály I—VIII. osztályos iskola igazgatója egy személyben községi tanácstag, a helybeli közművelődési élet egyik szervezője, irányítója — ezt többedmagával, feleségével és a helybeli faragómester Máthé Imrével együtt végzi. Az olvasó bizonyára találkozott a lapban a szárazajtai ifjak Lármafa tánccsoportjának nevével. Az igazgató elmondta, mihelyt működőképes lesz a belső világítás, helyén a bútorzat a kultúrotthonban, más közművelődési rendezvényekre is sort keríthetnek, hiszen szép hagyománya van itt a műkedvelő mozgalomnak. Most például az iskolásokkal készülnek karneválra, farsangolásra. Régen maszkáknak öltözve járták a falut, bekopogtattak egy-egy házhoz, rigmusokat mondtak, megkínálták őket, s aztán egy reggelig tartó bállal végezték a vigadalmat. Távlati tervük vendégszobák kiépítése a tetőtérben, ahol a testvértelepülésről érkezőket tudnák elszállásolni.

— Ebben az évben lesz tizenöt esztendeje annak, hogy baráti kapcsolatot tartunk fenn a Békés megyei Okánnyal. Február 22—27. között ünnepséget rendeznek ott, meghívtak bennünket a tánccsoporttal együtt. Egy egész estet kitöltő műsorral lépünk fel. Úgy esett, hogy Budapesten is fellépünk majd, mégpedig az Iparművészeti Múzeum aulájában egy fogadáson. A tánccsoport negyvenperces előadásával teremti meg majd a farsangi hangulatot.

Nem könnyű feladat, de a hagyomány és Ajtai Abod szelleme művel Szárazajtán. Megtudtuk, hogy nem elég az iskola felső tagozatának fenntartásához szükséges gyereklétszám, de az elkövetkező évek során ez fokozatosan rendeződni fog. Szárazajta iskolája eléggé elszigetelt övezetben van, nehéz lenne ingázásra ítélni a tanulókat. A nagybaconi helyi tanács több alkalommal tett olyan ígéretet, hogy anyagilag támogatja ezt az iskolát. Bizonyára többe kerülne egy iskolabusz fenntartása, mint amivel az önkormányzatnak be kellene pótolnia. De… ez még az ősz zenéje. Igyekvők a szárazajtai gyermekek, van köztük roma tanuló is. Említették, hogy a III. osztályos Bodor Bálint, ha nem akadályozná néha a betegség, az első tanulók között lehetne. A nyáron kerítéssel akarják körülvenni az iskola és az óvoda közös telkét-kertjét, parkettáznak az óvoda egyik termében, az udvarra játékokat készíttetnek a kicsinyeknek. A fa dolgában bizonyára segítene a helybeli közbirtokosság is.

Itt a juhász, hol a vadász?

Szép hótakaró borítja a Szárazajtai medencét. Télen az akolban jó dolga van a juhnak, de szerettük volna tudni, hogy ott, ahol közel 2500 juhot tenyésztenek, van-e sok gondja ezzel a jószággal a tulajdonosnak. Feketés-kékes sávban magaslott a medence fölött, a nyugati látóhatáron a Bükkfej. Lombhullató erdejében eléggé védett a vad. Egy vadásszal is jó lett volna szóba elegyedni. Látogassa meg ifj. Incze Andrást — irányítottak a falu közepe felé —, egy személyben mind a kettőt megkapja!

—Tévedés, de nem nagy — mondta a pirospozsgás arcú, 35 éves fiatalember, aki egy régi szárazajtai juhászdinasztia harmadik sarja: édesapja és nagyapja is erre a névre hallgatott-hallgat. — Juhtartó vagyok — folytatta Incze András —, de vadász csak leszek. Most kértem fegyvertartási engedélyt, vadászkalanddal nem szolgálhatok, de van más meglepetésem: nézzék meg állatállományomat, juhaimat, báránykáimat.

Barátságosnak egyáltalán nem mondható kutyasereg oldalog az udvaron, reánk sandítanak, de itthon számukra a gazda, a monyator szava szent. Báránysereg bégetésére leszünk figyelmesek, most van a fiadzás ideje, közeledik húsvét… Odébb hosszú istállóban 30 tehén sorakozik a jászlak előtt, s békésen pillogtat a meleg istállóban egy hároméves szamár. Az akol tele juhval, odébb a meddők maréknyi kecske társaságában. Szereti őket a gazda, ők töltik be a nyírőolló szerepét a legelőn. Lerágják az egyébként ott felesleges bokrokat. A juhok összlétszáma 450. Előttük széna, a fiadzóknak sarjú jár, de kapnak malotát is. Az udvaron levő silókban tárolják, de… Csíkszeredába kell menni érte a sörgyárhoz.

Incze Andrástól sok mindent megtudtunk. Többek között azt, hogy bár rég ebben a faluban juhászkodnak, az Inczéknek ez az ága a ,,bágyi” jelzőt használja: őseik a Homoród menti Bágyból kerültek ide.

Megölték a turkálók a gyapjúértékesítésnek a lehetőségét — kezdett részletekbe. — 15—18 000 régi lejért tudom eladni Székelyudvarhelyen, semmit nem nyerek rajta. A nyírás és szállítás ára jön vissza. Nem könnyű foglalkozás. A juhászattal sok munka, sok út, éjelészés jár. Nekem szerencsém az, hogy hetvenéves édesapám felügyel a nagy gazdaságra. A faluban a Groza testvéreknek van nagyobb seregük, mint nekem, utánuk én következem. Száz tehén lehet a faluban. A tej 90 százaléka a baróti Tyrom gyárba megy, a többi Nagybaconba a Ianculescu-céghez. Nekem külön bejáratú legelőm van a Tekse völgyében. Az az enyém, sajátom. Én nem legeltetek senki területén. A munka mellett jut időm arra is, hogy segítsek a közösségi munkában. Kérdezze csak meg az iskola igazgatóját, jól kollaborálunk-e? No: amikor még egyszer jön, akkor vadászmese is lesz. Most egyébként már vége is van a vadászévadnak — búcsúzott ifj. Incze András.

A lelki évadoknak soha nincs vége

Már csak azért sincs, mert Bartalis Szélyes Pál helybeli református lelkipásztor február 19—26. között tartja meg az ez évi imahetet. Ottjártunkkor az Erdővidéki Református Egyházmegye kálvinista klérusa éppen megbeszélésre gyűlt össze, s így az egyház soros gondjai felől Pál Ferenc nemrég visszaválasztott gondnoktól érdeklődtünk.

— Balesetemből lassan, de szerencsésen felépültem, s így csak alig néhány hete vagyok ismét gondnok — mondta. — Lelkészünk ittléte alatt sok ingatlan megújult, mondhatni sokat dolgozott a gyülekezet. Gond nélkül soha nem vagyunk. Most a legfontosabb az volna, hogy ivóvizet vezettessünk be a kántori lakáshoz, az imaterembe. Itt van egy olyan konyhai részleg is, amit sok alkalommal használnak. Nem megoldhatatlan, mert van kút az udvaron, csak a többit — a munkát, szerelést — kell anyagiakkal lefedni. Egyébként az épület hátsó része is javításra szorul, akárcsak a kántori lakon álló gazdasági épületcsoport. Átalakításra vár a parókia egy része is: a régi szobákat, méretüknél fogva, bizony nehéz kifűteni, s a parókia egy részén ki kell cserélni a nyílászárókat. Ez távlati terv. Mindehhez pénzre, anyagiakra van szükség. Van reményünk valami külső adományra, de az az érzésem, hogy ez alkalommal a híveket is meg kell szólítanunk, gyűjtésre szorulunk. A gondok közösek.

Kora délutánra felszállt a köd. Gyengécske napsugár próbálta melengetni a dombságot. A mezőn is megjelentek az emberek. Trágyával megrakott szekerekkel, utánfutókkal lepték el a földeket. Aki zekeujjasban, magányosan sétált hólepel nélküli földjén, azt nézte-kémlelte: vajon nagyon felszaggatták-e a búza gyökereit a tovaillant nagy fagyok?

Kisgyörgy Zoltán

Háromszék - 2006-02-15

Az összetartozásról beszélgettek

Sepsiszentgyörgy négy magyar felekezetéhez tartozó nyolc gyülekezetének ifjúsági képviselői találkoztak vasárnap a Református Kollégium konviktusában, hogy az ökuménia jegyében keressék meg azt, ami összetartja őket, és lebontsák azokat a falakat, amelyek szétválasztják közösségeiket. A szemerjai református gyülekezet ifjúsági csoportja kezdeményezésére tartott találkozón többek között arról beszéltek, hogy a felekezeti vegyes házasságokban miként lehet ráerőszakolás nélkül, a másik iránti szeretet jegyében megegyezni a születendő gyermekek vallási hovatartozásáról, miként működhetnek együtt a református, katolikus, unitárius, evangélikus ifjúsági szervezetek. A kezdeményezők lelkészükkel érkeztek a találkozóra, Incze Zsolt személyében valamennyien az ifjúság kérdéseire nyitott beszélgetőtársra találtak. A résztvevők a hasonló, négyfelekezetű beszélgetések folytatásáról döntöttek, rendezvényüket a januárban tartott egyetemes imahét folytatásaként határozták meg.

(fekete)

Háromszék - 2006-02-14

Jégfarsang Kisbaconban

Közhírré tétetik! A farsangi alakoskodás elkezdődik! Ide gyűljön apraja-nagyja, ki műsorunkat látni akarja! — ezekkel a szavakkal járták keresztbe-hosszába szombaton a maskurások Kisbacont, s gyűjtöttek mindenféle földi jót az esti mulatsághoz. A rendezvény része volt a megyei művelődési központ által meghirdetett, Háromszék legfiatalosabb települése című vetélkedőnek.

Délben a református paplak udvaráról mintegy két tucat óriásbabának, seprűs cigánylánynak, százlábúnak, macskának, egérnek, halálnak, vasorrú boszorkánynak öltözött gyermek és fiatal csődült ki. Farkas Vilmos tiszteletes kreolbőre, illetve kalapja alól kilógó fekete fátyla elég beszédes, a kezében tartott gyújtóbombára rá sem kell nézni, úgyis tudja mindenki: ő terrorista. Felesége, Erzsébet sem hazudtolja meg önmagát, taraja igazolja sárkány mivoltát. Házisárkány — pontosít nevetve, majd kolompolva, kereplőt tekergetve és hangos szóval útnak indul a fura társaság. Utcán be, utcán ki, s bár felszegtől alszegig nem kicsi a távolság, de erővel jól bírják, s talán nincs olyan kapu, ahová ne nyitnának be, ablak, hová ne tekintenének be, autó, amelyet ne állítanának meg.

A hívó szó mellett nem felejtenek el almát, tésztát, pénzt, bort és üdítőt kérni, s mosolygó arcukra tekintve nincs, ki ellenálljon, így kerül kosarukba minden, még frissen készült véres hurka is.

A délutáni „jeges” játékokra megjelennek az alakoskodást már kinövő fiatal felnőttek, sőt, néhány javakorabeli is felbukkan. A négyszáz lelket alig meghaladó falu legalább tizede topog az arasznyi vastag jégen. Ki korcsolyával kerülgeti ügyesebben az akadályokat, ki hógolyóval céloz jobban, s veri le a bábokat, vagy éppen, bár nem éppen Kisbacon a hazája, de azért a közönség bátorítása mellett a jéghokiban is kitesznek magukért a dicsőségért harcba szállók.

Annak, aki este a régi paplakban szervezett mulatságra nem maszkurásan érkezik, belépőt kell váltania, a zeneszó, a tea, a zsíros kenyér, a forralt bor csak annak jár ingyen, ki a farsang csodáját magáénak mondja.

(hecser)

Háromszék - 2006-02-14