Hírvivő

Európa közösségében minden hetedik ember kisebbségben él. A XXI. században fontos gazdasági érdek, hogy a kisebbségek is érvényesülhessenek a gazdasági, tudományos, kulturális életben – mondta Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke azon a nemzetközi sajtótájékoztatón, melyet 2006. január 4-én tartottak a Regionális önkormányzatok az európai stabilitás és jólét szolgálatában című kétnapos konferencia zárásaként. Az MTA elnöke kifejtette: A kisebbségek jogainak biztosítása a többség érdeke is, vagyis kettős érdek. Tudós emberként saját maga is találkozott a kisebbségi érzéssel, hisz ha egy tudós felfedez valamit, sokszor egyedül marad a tankönyvek állításaival szemben.

Első alkalommal szervezett közös konferenciát a Magyar Tudományos Akadémia, ez a rangos intézmény a népszerű Duna televízióval – jelentette be Cselényi László, a Duna televízió elnöke. Mint mondta, a tanácskozás prelúdium kíván lenni az autonómiacsatorna húsvéti indulásához. E konferenciával s a majdani műsorokkal szeretnék elérni, hogy legyen az Európai Unióban kisebbségi normarendszer, megfigyelői rendszer. Ezt a nagy elvek, kis lépések taktikájával kívánják megvalósítani.

A Magyar Tudományos Akadémia főépületében tartott kétnapos nagyszabású rendezvényen kisebbségi politikusok és nemzetközi szaktekintélyek járultak hozzá a magyar nemzeti közösségek boldogulásához vezető önrendelkezési formák, az autonómia jogi és politikai kidolgozásához. A konferencia az Európai Unióban működő autonómiaformák bemutatása mellett egységes elvi útmutatást kívánt megfogalmazni az önrendelkezés teljesebb módozatait választó közösségek számára. Hisz a modern, civilizált, gazdag társadalmak sikerének egyik titka abban rejlik, hogy e társadalmak minden tagja és minden közössége zavartalanul élhet szabadságjogaival, és hatásosan működhet a maga, a kisebb és nagyobb közösségek, illetve az egész társadalom javára.

Demográfiai katasztrófa

Rólunk – ne nélkülünk! Létkérdés az erdélyi magyar autonómia címmel tartott előadást Tőkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke. Az autonómia mellett évek óta következetesen kiálló egyházfő és politikus az erkölcsi felelősség öntudatával hangoztatta: Nemzetünket demográfiai katasztrófa fenyegeti. Az elmúlt másfél évtized alatt a kárpát-medencei magyarság kereken egymillió fővel apadt. Ez a békeidőben és ráadásul a kommunista diktatúra bukása utáni időszakban elszenvedett, drámai mértékű veszteség azonos a magyarságnak a II. világháborúban elszenvedett háborús veszteségeivel. Ezen belül a romániai – erdélyi – magyarság vesztesége ugyanezen idő alatt több mint kétszázezerre rúg, ez abszolút mértékben meghaladja az 1920 és 1992 közötti létszámapadást.

Nem azért folyt a hősök és áldozatok drága vére

Tőkés László előadásában szólt a temesvári népfelkelés jelentőségéről. Véleménye szerint a Ceauşescu házaspár nacionál-kommunista diktatúrájának megdőltekor nem azért folyt a hősök és áldozatok drága vére, hogy minden maradjon a régiben, hogy – változott formában – visszatérjenek a kommunisták és a nacionalisták. A népfelkelésben kivételes szerepet vállaló másfél-kétmillió magyarság azt remélte: hetven évvel a trianoni békediktátum után végre felszabadulhat, s kisebbségi-etnikai téren is megtörténik a rendszerváltozás. Ezzel ellentétben elvárásaikban és reményeikben – ki tudja hányadszor – újra csalódniuk kellett. Immár 85 esztendeje (1920–2005) tartó kisebbségi létük folyamán egyszer sem nyílt alkalmuk és lehetőségük saját sorsukba beleszólni meghatározó módon.

Történelmi áttekintésében Tőkés László felidézte az önfeladó Népi Szövetség árulását az 1940-es évek közepén, azzal szemben egyedül Márton Áron erdélyi római katolikus püspök és köre emelte fel szavát. Rámutatott: Jelenleg hiába kedvező körülmény az erdélyi magyarság számára Románia európai integrációja, a magyar autonómia kérdésében a mindenkori román többségi hatalom hajthatatlan. Sem a modern román állam létrejöttét fémjelző, 1920-as gyulafehérvári nemzetgyűlésnek az autonómiára vonatkozó ígéreteit nem hajlandó megtartani, sem az Unió és az Európa Tanács kisebbségvédelmi előírásait és szellemét nem akarja tiszteletben tartani.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke szerint az RMDSZ rég feladta a háromszintű autonómia-rendszer megvalósítására vonatkozó saját programját. Sőt, a többségi hatalmi érdekek irányába eltolódva, a hatalom szerves részeként akadályává vált a valódi autonómia kivívásának. Tőkés szerint a kisebbségi törvénytervezet eme önfeladásnak, a kialakult felemás helyzetnek vérszegény, kompromisszumos terméke.

Ezért az EMNT és a Székely Nemzeti Tanács, valamint politikai, egyházi és polgári szövetségeseik e lehetetlen helyzeten kívánnak változtatni, amikor következetesen kiállnak nemzeti közösségük létérdekei, az 1990-es évek elején meghirdetett autonómiakövetelések mellett. Múlt héten ennek tudatában szerveztek Egyeztető Autonómia-kerekasztalt Kolozsváron, a politikai, egyházi és a civil élet reprezentatív képviselőinek részvételével. A nehézségek ellenére továbbra is törekszenek a teljes körű erdélyi összefogásra – szögezte le a református püspök.

Miért félnek keleten és nyugaton az elszakított magyarok autonómiatörekvéseitől?

Az izgalmas kérdést Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának alelnöke tette föl előadásában. – Miért félnek attól, hogy a Magyarországgal hét szomszédos állam területén, de ősi lakóhelyén élő magyarság továbbra is egybetartozónak érzi magát? – folytatta Duray. Azt megérti, hogy akinek rossz a lelkiismerete, fél a másiktól. Talán amiatt van ez, hogy 1920-ban megfosztottak bennünket önrendelkezési jogunktól, s ez az állapot azóta is tart? Végül is mindegy, miért félnek – állapította meg Duray Miklós. A tények félelemről vagy fondorlatról tanúskodnak. Ezért keresik a szomszédos országok és Európa politikai elitje minden elszakított magyar közösségben azokkal a magyar politikusokkal a kapcsolatot, akik hajlandók lehátrálni az autonómia platformjáról, vagy pedig elfogadni azt a megoldást, mely nincs köszönőviszonyban az autonómiával, azaz a belső önrendelkezéssel, másfelől diszkriminálják azokat a magyar politikusokat, akik határozottan autonómiapártiak. De a megtalált válasz sem változtat azon a tényen, hogy a magyarságnak immár 86. éve tartó jogfosztottsága a Kárpát-medencében Európa egyik szégyene – jelentette ki a felvidéki politikus.

Titkosított dokumentum az autonómia megvalósítása ellen?

Duray Miklós előadásában felidézte a kommunizmus évtizedeit, amikor arról igyekeztek meggyőzni a magyarságot, hogy államhatárokkal elválasztott részeinek semmi közük egymáshoz, külön-külön egy-egy szocialista nemzet részét alkotják. A rendszerváltozás után csupán a „szocialista” jelző maradt el. Duray szeme előtt játszódott le a kommunista hatalmi rendszer bukása után az a szomorú eseménysor, hogy az Egyesült Államok kiküldött politikai ügynökei és diplomatái, valamint Brüsszel politikai megbízottjai igyekeztek meggyőzni először az erdélyi magyar politikai elitet, majd a felvidékit, végül a délvidékieket, hogy ne az autonómiatörekvések mellett szálljanak síkra, hanem épüljenek be az adott államok kormányzati szerkezetébe, és ott is a minimumot akarják csak. Miért? Hogy ellenőrizhetőkké és zsarolhatókká váljanak, és nem azért, hogy a hatalom demokratikus megosztásával segítsenek sorstársaikon.

A felvidéki politikus megfigyelhette az Európai Közösség francia szakembereit, amint arra tanították az elszakított magyarok által lakott államok szakpolitikusait, hogyan kell úgy átalakítani, illetve modernizálni a közigazgatást, hogy kisemmizzék a magyarokat. Az Európai Unió régiós politikája is erre irányul.

Duray feltette azt a kérdést is: Ellentétes-e az autonómia a kelet-közép-európai stabilitással? Véleménye szerint nem, hacsak bizonyos titkos dokumentumok nem nyilvánítják annak. A gyakorlat azt mutatja, mintha az autonómia tilalmát ebben a térségben valóban valamilyen titkos nemzetközi megegyezés írná elő. Pedig az autonómiára való jog alapvető emberi jog, még ha ezt semmilyen nemzetközi egyezmény sem tartalmazza – jelentette ki a politikus.

Az európai autonómiamodellekről szóló nemzetközi konferencia felvillantotta a fejlődő európai önkormányzatiságról, annak sikereiről szóló eredményeket, egyben irányt mutatott, milyen lépésekre van szükség ahhoz, hogy a regionalizmus és az önkormányzatiság megfelelő alkotmányos és jogi reformok után Európa más területein is hasonlóan sikeressé válhasson. A rendezvény díszvendége volt Josep Bargallo Valls, a katalán kormány főminisztere.

A konferencia részletes ismertetését következő számunkban folytatjuk.

(-y-nes)

Erdélyi Napló - 2006-02-07

Kettős mérce

Elnök úr, miért nincs muzulmán szereplő a Star Trekben? – kérdezték George Busht egy közel-keleti sajtótájékoztatón. – Ja, tudja, az a jövőben játszódik – felelte az elnök.

Az előbbi néhány sor nyilván vicc. S a vicceknek fele mindig igaz – szokták mondani. Ebben az esetben azonban fele sem igaz. Sőt éppen ellenkezőleg, ha a keresztyénség az elkövetkező néhány évtizedben továbbra is „válságban” lesz, a muzulmánok pedig továbbra is ilyen ütemben szaporodnak, nem kell sok idő ahhoz, hogy pl. a párizsi Notre Dame-ot vagy a kölni dómot mecsetté alakítsák.

Az események azonban ilyen irányba mutatnak. Franciaországban a keresztek használata az iskolákban már tilos, nehogy a más vallásúak érzékenységét sértse. Több keresztyén ország parlamentjében nem szabad Jézus Krisztus nevét említeni, imádkozni (pl. Kanada, Ausztrália) az előbbi okok miatt. Sőt, legutóbb – ugyancsak Ausztráliában – betiltották az iskolákban a Mikulást is, pedig szegény csak ajándékokat osztogatott – felekezetre való tekintet nélkül – a gyerekeknek.

Ugyanebbe a sorba illeszkedik bele a legutóbbi napok muzulmán hisztériakeltése is. Továbbra is feszültségeket okoz ugyanis Európában és a muzulmán világban a Jyllands-Posten című dán lapban megjelent és számos európai újság által átvett Mohamed-karikatúrák ügye. A múlt héten a vallásalapító tiltott ábrázolása ellen tiltakozó mintegy tucat palesztin fegyveres vette körül Gázában az Európai Unió (EU) irodáit, és követelte bezárásukat. A szélsőséges Iszlám Dzsihádhoz és a Fatah egyik fegyveres frakciójához tartozó fegyveresek a levegőbe lövöldöztek, miközben felmásztak az épületegyüttest körülvevő falra. Ez után 48 órát adtak a dán, a norvég és a francia kormánynak (ezen országokban jelentek meg Mohamed prófétáról karikatúrák) a bocsánatkérésre, és azzal fenyegetőztek, hogy a területen „bombázni fogják az EU székházát, az európai képviseleteket és a templomokat”, ha folytatódnak az iszlám elleni „provokációk”. Vasárnap már a bejrúti dán, és a szíriai norvég külképviselet lángokban állt.

Raymond Lakah egyiptomi mágnás elbocsátotta Jacques Lefrancot, a párizsi France-Soir című lap igazgató-főszerkesztőjét, mivel Igen, jogunkban áll Istent karikírozni címmel leközölte a karikatúrákat. Hoszni Mubarak egyiptomi elnök pedig arra figyelmeztetett, hogy ha további európai lapok is közlik a Mohamed-karikatúrákat, annak veszedelmes következményei lesznek: felszítja az érzelmeket a muzulmán világban és az európai muzulmán közösségek körében. Mubarak úgy vélekedett, hogy mindebből végül a szélsőséges erők és a terroristák húzhatnak hasznot, mert a botrányt ürügyként használhatják fel akcióikhoz. Közben egy német parlamenti párt vezetője a szatíra elviselésére szólította fel a világ muzulmánjait. Hasonló meggondolás szerint cselekedett a Sihán című jordániai hetilap: a józan észre figyelmeztetve a muzulmánokat, három karikatúrát közölt a nagy felháborodást kiváltó Mohamed-karikatúrák közül. A főszerkesztő vezércikket is közölt, feltéve a kérdést: „Mi az, ami súlyosabb előítéleteket kelt az iszlámmal szemben – ezek a karikatúrák, vagy az a túszejtő, aki kamerák előtt vágja el áldozata nyakát, netán az a kamikáze, aki Ammánban felrobbantja magát egy esküvőn?”

A muzulmán világ tehát felfortyant, kiabál, követel, bojkottál. Kivetkőzik magából és fenyegetőzik. Európán kívül, de azon belül is. (Ne feledjük, hogy pl. Németországban több millió török, Franciaországban és Angliában a gyarmatokról beözönlő több millió különböző nemzetiségű, de muzulmán vallású személy él.) Néhány ártatlan karikatúra miatt. Úgy látszik, nem veszi észre, hogy néha gyerekes, máskor barbár és intoleráns viselkedésével az általa utált amerikaiak malmára hajtja a vizet, és akaratlanul is hozzájárul ahhoz, hogy a dán napilapban megjelent karikatúrákhoz hasonlóak (Mohamed próféta bombával a fején) szülessenek késobb is. A keresztyéneknek és a zsidóknak pedig el kell tűrniük azt, hogy a világ számos muzulmán államában a saría, az iszlám jog legyen a legfelsőbb törvény. Amely lehetővé teszi a hamistanúzást, ha Allah dicsőségére történik. Amely kimondja, hogy keresztyén és zsidó nem tanúskodhat muzulmán ellen. Lehetővé téve azt, hogy így tízezreket ítéljenek el – jogtalanul.

Jelenleg a saría büntetőjogi rendszeréhez leginkább az Öböl-országokban ragaszkodnak, illetve a szudáni és az afganisztáni fundamentalisták alkalmazzák mereven. De van számos olyan – deklaráltan iszlám – rezsim is, amely bizonyos elemeit alkalmazza, ilyen például Pakisztán és Irán. És ezzel nem mondtunk el mindent, hiszen a lényeg hátravan. Számos afrikai és ázsiai iszlám országban kimondottan üldözik a keresztyéneket (és zsidókat): bibliákat koboznak el, hamis tanúvallomások alapján embereket börtönöznek be, vernek félholtra, ítélnek halálra. Keresztyén nőket erőszakolnak meg és kényszerítenek muzulmán vallásra, családjaikat pedig megfélemlítik vagy éppen kiirtják. Ezért nem kellene tiltakozni, bojkottálni, fenyegetőzni, elégtételt venni? Netán gyújtogatni?

Vajon mindez nem sérti a más vallásúakat, az érzékenységünket? Mi ez, ha nem égbekiáltó igazságtalanság és kettős mérce?

Somogyi Botond

Erdélyi Napló - 2006-02-07

Magyarország többre képes

Orbán Viktor évértékelője a Syma rendezvénycsarnokban „Kell lennie a világon egy olyan helynek, ahol a magyar emberek előnyt élveznek minden más nemzet fiaival szemben. Ez a hely csak Magyarország lehet.”

„Fülünkbe suttogta a kishitűség, hogy nem lehet Erdélyben magyar egyetemet indítani, a magyarigazolvány pedig egyenesen istenkísértés. De mi nem adtuk föl, és Magyarország akkor képes volt törődni a határon túli magyarokkal.”[I

(Orbán Viktor)

2006. január 29-én Budapesten a Syma rendezvénycsarnokban immár nyolcadik alkalommal tartotta meg szokásos évértékelő beszédét Orbán Viktor. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület által szervezett rendezvényen meghökkentő adattal kezdte előadását az előző kormány miniszterelnöke: Ha az államadósságunkat nézzük, azt látjuk: a növekmény három év alatt annyi volt, mint amennyit Kádár János harminc esztendő alatt vett fel. Az aggastyánoktól a most születő csecsemőkig mindenkinek lassan már másfél millió forint adósság nyomja a vállát, és akkor azt a kérdést, hogy hol ez a rengeteg pénz, még fel sem tettük.

Orbán Viktor nagy ívű beszédében kijelentette: Magyarország többre képes! Mint mondta: Magyarország mindig akkor jutott előre, amikor nem hallgatott a kishitűség hangjára. Emlékeztette híveit az előző kormányciklus eredményeire: A kishitűség azt mondta: a minimálbér jelentős növelését felelőtlenség lenne megvalósítani, de mi nem hittük el, és sikerült megvalósítani. Magyarország képes volt rá. Azt mondták, a tb-járulék csökkentése felelőtlen ígéret, nem fogjuk tudni kifizetni a nyugdíjakat. De amikor kormányon voltunk, sikerült jelentősen csökkenteni a járulékot és sikerült kifizetni a nyugdíjakat, sőt meg is emeltük azokat. Mert Magyarország képes volt rá. Azt mondták, a Nemzeti Színházat nem lehet felépíteni ott, ahol megépült, de mi bíztunk benne, mi hittünk benne, hogy Magyarország képes rá, és sikerült. A Nemzeti Színház évek óta áll és működik. Azt mondták, a leégett Sportcsarnok helyén nem lehet újat építeni, túl drága, félig sem fog elkészülni, inkább a régit kellene valahogy helyrepofozni. Mi azonban hittünk benne, elhittük, hogy Magyarország képes rá, és sikerült, fölépült az Aréna. Azt is mondták: a párkányi hidat sem lehet fölépíteni, mi fölépítettük. A kishitűség azt mondta, a Széchenyi-terv felelőtlen ígérgetés, nem lehet megvalósítani. Hittünk benne és képesek lettünk rá. Azt mondták: a gyermekek utáni adókedvezményre nincs fedezet, másoktól kell majd elvennünk. De mi hittünk benne, hittünk Magyarország erejében, és kiderült, hogy van rá fedezet, nem kellett elvenni senkitől semmit. Azt is mondták, az otthonteremtési támogatás irreális, felelőtlen. Mi azonban hittünk benne, és 230 ezren vették igénybe. 230 ezer család jutott új otthonhoz, mert Magyarország képes volt rá. Azt is mondták, azt is fülünkbe suttogta a kishitűség, hogy nem lehet Erdélyben magyar egyetemet indítani, a magyarigazolvány pedig egyenesen istenkísértés. De mi nem adtuk föl, és Magyarország akkor képes volt törődni a határon túli magyarokkal.

Orbán Viktor szólt a gazdaság, az egészségügy, az ifjúság, a családok jelenlegi helyzetéről. Kijelentette: munka alapú gazdaságra van szükség. Az országot járva úgy látja, 2005 a luxuspolitikából való kiábrándulás éve lett. Az emberek világosan elmondták, a mai hatalom politikája luxuspolitika. Amíg néhány kiváltságosnak fényűző életet és luxusprofitot eredményez, addig a többieknek bizonytalanságot, kilátástalanságot és csalódást. Szólt a gazdák méltatlan helyzetéről. Rámutatott: Mind a lengyelek, mind a csehek, a szlovákok nemcsak hogy kifizették a gazdáknak járó európai uniós támogatást, hanem előrehozták annak kifizetését. Ma már nemcsak a nyugatiakkal kell versenyeznünk a saját élelmiszerpiacunkon, hanem úgy, ahogyan az előbbi véleményből is hallottuk, most már versenyeznünk kell bizony a szlovákokkal, akiknek nincs is igazából mezőgazdaságuk, a lengyelekkel, és más most csatlakozott államokkal. Elmondtam Dombóváron, és itt is szeretném megismételni: sehol Nyugat-Európában nem fordulhat elő, hogy egy ország a saját gazdáival szemben folytasson mezőgazdasági politikát.

A Fidesz elnöke külön elemezte a fiatalok jelenlegi problémáit. Mint mondta, a fiatalok munkanélkülisége a másik súlyos kihívás Magyarország számára. Az iskolákból kikerülőknek 20 százaléka nem jut munkához. 20 százaléka a fiataloknak úgy kezdi iskola után a felnőtt életét, hogy kezd benne megerősödni a gondolat, rá nincs szükség. Utalt Gyurcsány Ferenc azon kijelentésére, mely szerint baj, hogy a fiatalok nem keresik boldogulásukat külföldön. Orbán Viktor kimondta: Egy erősebb demokráciával rendelkező, magabiztosabb országban egy ilyen miniszterelnöki tanács riadalmat és erős reakciókat váltott volna ki. Riadalmat, hogy ha ilyen súlyos a helyzet, van-e még a fiataloknak jövője saját hazájukban. És ideges reakciókat, mondván, hogy is lehet így velünk beszélni. És valóban, én magam is furcsállottam, hogy egyetlenegy ifjúsági szervezet sem emelte fel a hangját, és nem mondta azt: aki ezt tanácsolja nekünk, annak a számára nekünk is van egy jó tanácsunk: fogja a jó ötletét, vágja a hóna alá, és menjen el innen ő maga, mi megleszünk nélküle is.

A család és otthon témakö- rében a volt miniszterelnök kifejtette: A családban élők mind egészségesebbek, mint a magányosok, kétszer nagyobb az esély egy súlyos betegségre a magányos embernél, mint akit család ölel körül. Azt is sikerült előásnom nemzetközi tanulmányokból, hogy a magyar nép a legindividualistább népek között tartatik számon. Csak öt olyan ország van, mely individualistább, mint a magyar, amely az egyéni érdek követését fontosabbnak érezné, mint mi. Ők mind angolszászok: az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Írország, Ausztrália, Új-Zéland, és utána rögtön mi magyarok következünk.

De – állapította meg Orbán – ez az angolszász világokban mégsem eredményez önző, kíméletlen és könyörtelen társadalmat. Mert az elmúlt 2-300 évben – hol mennyi – a demokrácia megerősítette a közösségi formákat, legyen szó munkahelyi, lakóhelyi vagy vallási közösségekről. A kommunizmus nekünk éppen az ellenkezőjét adta, ezért érezzük úgy, hogy Magyarországon mintha elbillenne az érdek, és elbillenne a közérdek is az egyéni érdek irányába. Ugyanakkor ezek a nemzetközi felmérések kimutatták: van egy közösségi forma, melyet a magyarok a világ szinte minden népénél fontosabbnak tartanak, ez pedig a család. A magyarok a világ egyik legcsaládszeretőbb népe. Az asszonyok pedig általában több gyermeket szülnének, mint amennyit végül vállalnak. Az otthonteremtés is a legerősebb vágyak között szerepel.

Orbán a jelenlegi adórendszerről kijelentette: munka-, vállalkozás-, család- és magyarellenes. Felidézte: Minden országnak van családtámogatási rendszere. Magyarországnak is volt és most is van. Amikor polgári kormány volt Magyarországon, bevezettük a gyermekek után járó adókedvezményt, amelyről kimutatható, hogy a családok 85 százaléka teljes egészében igénybe tudta venni, 13 százaléka pedig részben. Ezt a rendszert megszüntették, nincs többé gyermekek után járó adókedvezmény, mint ahogy eltörölték a rendszeres gyermekvédelmi támogatást is.

A polgári kormány volt miniszterelnöke az otthonról szólva megállapította: Az otthon az a hely, ahol mindannyian lehetünk belsőépítészek, mesterszakácsok vagy építészek. Ráadásul az otthon az a hely, mely a biztonság és a szabadság levegőjét árasztja. A szegény emberek számára különösen fontos az otthon, mert legtöbbjük számára a szabadság jószerivel csak otthon érhető el, ezért bátran mondjuk ki: azt a célt tűzzük ki magunk elé, hogy Ma-gyarországon mindenkinek saját otthona legyen. Rámutatott: Mi úgy képzeljük el Magyarországot, mint egy szövetséget. Három és fél millió kis birodalom szövetségét, három és fél millió otthon szövetségét. Ezért nyugodtan mondjuk ki, hogy az otthon nem lehet életcél. Ma az Magyarországon. Az otthon nem luxuscikk, pedig sokan így érzik. Mondjuk ki, hogy az otthon az ember szerves része. Otthon nélkül éppúgy éreznénk magunkat, mint ruha nélkül. Ezért a mindenkori kormány legfontosabb erkölcsi kötelességei közé tartozik az, hogy az otthonteremtés ügyét kellő gonddal kezeljék.

A jelenlegi kormány otthonteremtési programjáról megjegyezte: A tények makacs dolgok. Csupán 21 ezer család jutott otthonhoz, annak lehetőségéhez a Fészekrakó program révén, míg 230-240 ezerre tehető azoknak a száma, akik az előző otthonteremtési támogatást tudták igénybe venni. A feladat világos és egyszerű. Ha lesz bizalom és felhatalmazás Magyarország polgáraitól, akkor vissza kell állítani a korábbi otthonteremtési támogatási rendszert.

Végezetül az eredmények és eredménytelenségek felvázolása után derűlátóan állapította meg: Sokan vannak Magyarországon, akik nem hajlandók beletörődni, hogy évről évre rosszabbul élnek és lemaradnak. Vannak, akik nem fogadják el, hogy ez van, ennyire futja, hogy a körülmények többet nem tesznek lehetővé. És vannak, egyre többen vannak, akik hisznek abban, hogy a győzelem a fontos és nem a részvétel. Hiszik, hogy Magyarország többre képes, és minden igyekezetükkel ott, ahol élnek, a saját helyükön meg is próbálják ezt bebizonyítani. Orbán Viktor úgy érzi: Valami születik, egészen pontosan valami újjászületik Magyarországon. Valami, amiről az elmúlt évek vadkapitalista tülekedésében egyszerűen elfeledkeztünk, ami a közéletből és a politikából teljesen kiveszett és a mindennapi életben is háttérbe szorult. Mint mondta: Más országok évszázadokon át tanulták a demokráciát és a piacgazdaságot. Nekünk csak az adatott, hogy néhány év alatt kelljen átállnunk. A világtörténelem a mi kedvünkért nem állt meg. Ezért érthető, de szomorú is, hogy a nagy sietségben elfeledkeztünk valamiről. A történelemmel folytatott versenyfutás kiölt belőlünk valamit, ami nélkül nem lehet előrejutni, mert anélkül közöny és kíméletlenség uralja az életet. Ez volt az elmúlt 15 év legnagyobb vesztesége. Elfeledkeztünk valamiről, ami korábban mindig jellemző volt ránk, magyarokra. Jellemző volt, különösen akkor, ha nagy nehézségekkel kellett szembenéznünk. Egy érzés, amely segített, amikor megszálltak bennünket, amikor bombázásokat kellett elszenvedni, amikor elnyomatás gyötört, még az ’50-es években is megvolt, amikor a szomszédból elvitték a családfenntartót, és senki sem tudta, viszontlátják-e. De reggel ilyenkor is bekopogtunk és megkérdeztük, tudunk-e valamit segíteni. És ezt még akkor is megtettük, amikor a szomszéddal egyébként nem voltunk jóban. És még az sem számított ilyenkor, hogy valaki párttag-e vagy sem. Ezt az érzést felejtettük el a vadkapitalizmus tülekedésében. Elfelejtettük azt, hogy mi magyarok nemcsak magunkra, hanem egymásra is számíthatunk, és nemcsak magunkért, hanem egymásért is felelősséggel tartozunk. A szolidaritás veszett el. Mi, magyarok elfelejtettünk szolidárisak lenni egymással. Elfelejtettük, mi az a magyar szolidaritás. Pedig mindig is ismertük és tudtuk, hogy ez a legfontosabb érték, ez a keresztény tanítás egyik olyan sarokköve, amelyet a nem hívők vagy a más vallásúak is elfogadnak és magukénak éreznek. Ez az az alap, a magyar szolidaritás, amelyen együtt állhatnak jobb- és baloldaliak. Bizony, kedves barátaim, gondoljunk csak egy kicsit Lengyelországra. És most, amikor fordítanunk kell, amikor az a feladat, hogy ne csússzunk vissza a múlt századba, hogy ne romoljon tovább mindannyiunk élete, csak akkor sikerülhet az elkövetkező néhány esztendő, ha újjáélesztjük a magyar szolidaritást. Ki kell mondanunk: kell lennie a világon egy olyan helynek, ahol a magyar emberek előnyt élveznek minden más nemzet fiaival szemben. Ez a hely csak Magyarország lehet.

És bizony mondjuk ki: amelyik ország nem szolidáris a saját polgáraival, vagyis ahol a kormányzás üzlet, és nem bizalomra és gondoskodásra épül, ahol az állam nem mutat példát az egymás iránti felelősségvállalásból, egymás megbecsüléséből és segítéséből, annak az országnak, kedves barátaim, Európában nincs jövője.

Végezetül Orbán Viktor választásra serkentette hallgatóságát: Ma nem az a tét, hogy rabok legyünk vagy szabadok, a tét ma az, hogy győztesek leszünk vagy csak résztvevők, vagyis vesztesek. Beletörődünk, hogy évről évre rosszabb lesz minden, vagy elhisszük, hogy élhetünk jobban is. A választások tétje, hogy a magyar szolidaritást választjuk, vagy a kíméletlen és közönyös vadkapitalizmust. A huszonegyedik századot vagy a múlt századot. Ez a kérdés, kedves barátaim. Hát, válasszatok! Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!

Frigyesy Ágnes

Erdélyi Napló - 2006-02-07

A világ legidősebb internetezője

Elektronikus úton folytat levelezést Argentínában élő testvérével a 108 éves Giuseppa Agosta. Valószínűleg ő a legidősebb olasz, aki e modern technikát használja.

A matróna Szicíliában nőtt fel, de 44 éve már a Ligur-tenger partján, Genovában lakik. Egyetlen élő testvérével, a 94 éves Vitával e-mailen keresztül tartja a kapcsolatot, mivel húga Buenos Airesben él. A történetet a Secolo XIX című genovai lap írta meg. Az idős hölgy már hat éve villámpostázik. Az unokája elektronikából fog diplomázni, ő tanította meg a nagymamát az Internet használatára.

Erdélyi Napló - 2006-02-07

Ravatalozó kápolna épül Erdőszentgyörgyön

Az évek óta tervezett ravatalozó kápolna építésére szánt terület bekerítésének és az alap elkészítéséhez fognak a tavasz folyamán Erdőszentgyörgyön. A munkálatokat a helyi tanács meghatározott időre alkalmazott munkásai végzik el a református temető bejáratával szemben levő területen. A terv megvalósítása csak összefogással (önkormányzat, egyházak, vállalkozók, lakosság) válhat valóra, így mindenki hozzáállására számítanak.

Népújság-2005-02-09

Bolyai Farkas születésnapján

Megkezdődött az emlékév

Tegnap délelőtt a tudós-professzor születésének 231. évfordulóján az iskola dísztermében megtartott ünnepi műsorral kezdetét vette a Bolyai Farkas-emlékév, amely november 17-én, a névadás 50. évfordulójára szervezendő rendezvénnyel zárul.

Regionalitás és egyetemesség, a Bolyaiak és a magyarság örök dilemmájára vonatkozó Mikó Imre-idézet vezette be a műsort, majd Bálint István, a Bolyai líceum igazgatója utalt arra, hogy a Bolyai-szellem a világ megismerésének örök vágyát jelenti. Bolyai Farkas életéről és munkásságáról, apa és fia hagyatékának ápolásáról Weszely Tibor egyetemi tanár tartott előadást. A díszterem színpadán az iskola Kájoni János furulyacsoportja régi reneszánsz dalokat adott elő, Nagy Eszter ötödik osztályos tanuló Bolyai Farkasról mondott mesét, Szilágyi Domokos Két Ovidius című versét Györffy Zsolt IX. osztályos diák szavalta el, majd a Református Kollégium Csíki Ágnes tanárnő vezette kórusának műsora zárta a megemlékezést, amely Sikó Olga, László József és Pápai József tanárok munkáját tükrözte.

Az emlékév első hivatalos rendezvényén, amelyre a kilenc- és tizedik osztályos diákokat várták elsősorban, Bálint István igazgatót kérdeztük a további eseményekről.

Május 4-én Bolyai Farkas székfoglaló beszédének évfordulóját ünneplik, s ez alkalommal szervezik meg első ízben a magyar középiskolások Bolyai János országos vetélkedőjét. A cél a tehetséges diákok felkutatása, és az iskolák közötti tapasztalatcsere, amelyen eldöntik, hogy a jövőben melyik iskola milyen tantárgyból szervez vetélkedőt. Május 4., 5., 6-a az iskolanapok időpontja is, amikor a tudományos és művészeti rendezvényeket követően a végzős diákok és a tanárok közötti futballmeccset is lejátsszák. Több mint három és fél évtized után június 14-én ballag az első magyar végzős évfolyam. Az emlékév a Kultúrpalotában megtartandó ünnepséggel zárul, amelyen az ötven évvel ezelőtti névadásról emlékeznek meg. A rendezvényre a Bolyai Szövetség képviselőit, a Bolyaiak nevét viselő középiskolák küldöttségeit, valamint az iskola öregdiákjait várják. Erre az alkalomra jelenik meg az ötven év történetét magában foglaló emlékkönyv, amelyet Nagy Pál szerkeszt – tájékoztatott Bálint István igazgató.

(b.)

Népújság-2005-02-10

Sz. Kovács Géza munkái Szászrégenben

A szászrégeni református egyház DIO Házában Sz. Kovács Géza segesvári képzőművész kiállítását rendezték be.

Népújság-2005-02-10

Súrlott Grádics

A Súrlott Grádics irodalmi kör csütörtökön (február 16-án) 17 órai kezdettel Mókás gasztronómia címmel tart ülést Marosvásárhelyen, a Református Egyház Bernády téri tanácstermében. Meghívott Berecz Edgár szakíró és szaktanácsadó, több kötet szerzője. Házigazda Ötvös József esperes, körvezető Bölöni Domokos. Legjobb borait mutatja be Seprődi József dicsőszentmártoni borász. A találkozó dedikálással zárul. A Súrlott Grádics következő találkozójának színhelye Erdőszentgyörgy lesz.

Népújság-2005-02-10

Kultúra – te nemes kincs!

A Magyar Kultúra Napjára emlékeztek február 4-én, szombaton délután 3 órakor, a kolozsvári belvárosi unitárius templomban, amelynek keretében kórustalálkozót szervezett az EMKE és a Romániai Magyar Dalos-szövetség.

Az ünnepség kezdetén az egybegyűltek elénekelték a Himnuszt, majd igehirdetésre került sor.

Dr. Dávid Gyula, az EMKE tiszteletbeli elnöke megnyitóbeszédében tisztázta a Himnusz éneklésének fontosságát a magyar kultúra napján, ugyanakkor elmondta, hogy nemzedékek hordozták szívükben a nemzeti imánkat, amely ugyanúgy csendül fel most is templomainkban. A himnusz kiemelt szimbólum a Magyar Kultúra Napján, de ugyanakkor az igehirdetés is – jegyezte meg az előadó. Elmondta: a kultúra felelősség is, amelynek elsősorban a nyelv a hordozója, ezt pedig meg kell őrizni. Aki megőrizte, nemcsak egy nyelvet őrzött meg, egy nemzet értékeit is ápolta, hisz a magyar kultúra évezredes kincs. Nem utolsósorban beszélt a homogenizálódás folyamatáról és a nemzedékek közötti párbeszédről.

Ezt követően Sebesi Karen Attila színművész előadta Kölcsey Ferenc Himnuszát, valamint Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című költeményét.

A találkozón részt vettek: a marosvásárhelyi vártemplom énekkara, a kolozsvári Schola Gregoriana Monostoriensis, a Besztercei Református Egyház énekkara, a magyarfenesi vegyes kar, a Kolozsvár-Belváros Református Egyházközség Kálvin énekkara és Dávid Ifjúsági kórusa, a Kisbácsi Református Egyházközség énekkara, a Bethlen Gábor férfikórus és az Apáczai Csere János Elméleti líceum vegyes kórusa. Közreműködött Kállai Zsófia és Gyenge Balázs hegedűn.

Különböző iskolák diákjai egyéni műsorokat mutattak be.

A rendezvény végén Vörösmarty Mihály Szózatát énekelte el a közönség.

Török Á. Rebeka

Szabadság-2006-02-07

Új elnökség, új stratégia

Az Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) új elnöksége mutatkozott be tegnap déli sajtótájékoztatóján, ahol vázolta a január 20–22-én Algyógyon lezajlott stratégiai megbeszélés eredményeit. Nagy Tibor az egyesület elnöke, Kocsis András alelnök, Veres Csaba az IKE titkára, Hegyi Géza pedig az egyesület helyettes titkára új stratégiát dolgoztak ki.

Az új elnökség, új stratégia jegyében számos változás várható az egyesület életében. Az hatékonyabb stratégia a kapcsolatok kiépítésére, a struktúrára és az anyagi háttér előteremtésére fektet hangsúlyt. – Fontos számunkra a belső kommunikáció erősítése (különböző csoportok és irodák között), az IKE-szórványmunka beindítása, a rendszeres kapcsolattartás az egyházi vezetéssel és a médiával – mondta az egyesület alelnöke. De nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk az önkéntesekkel való kapcsolatainkra is – tette hozzá.

Az IKE-csoportok három különböző területen működnek: Kolozsváron és Kalotaszegen, Marosvásárhelyen és környékén, valamint Sepsiszentgyörgyön és környékén. – A hatékonyabb munka érdekében szükséges a különböző régiókra való felosztás. A nagy területen szétszórt csoportok koordinálása miatt szeretnénk a marosvásárhelyi területi irodát is bővíteni, valamint a sepsiszentgyörgyi „virtuális irodának" székhelyet találni – mondta Hegyi Géza helyettes titkár. Ugyanakkor tisztázni szeretnénk az IKE-lelkészek státusát a református püspökkel, hogy minél több lelkészt alkalmazhassunk a jövőben.

– Az IKE egy non-profit szervezet. Vannak ugyan nemzetközi kapcsolataink, de mi Erdélyben szeretnénk működni, és ezért számos esetben elesünk az európai uniós pályázatoktól – folytatta Kocsis András. – Szeretnénk a saját lábunkra állni, mert az egyházkerület, sajnos, évről évre csökkenti támogatását. A belső erőforrások kiépítése a fő cél: saját táborozóhelyek kialakítása, amelynek bevételéből fedezni tudnánk a költségeket – tette hozzá az elnök.

D. I.

Szabadság-2006-02-07

Katolikus rádió a székelyföldi éterben

Napokon belül szerkesztett műsorokkal is jelentkezik Erdély-szerte a katolikus egyház új romániai stúdiója, a Mária Rádió. Az ugyanolyan nevű rádiókból álló, világméretű hálózat tagja Székelyföldre is telepített egy különösen erős adóállomást, amely Marosvásárhelytől Brassóig, Gyergyótól Segesvárig eljuttatja a magyar és román nyelvű műsort a hallgatókhoz. Környékünkön legkésőbb tíz napon belül a 89,7 Mhz-es ultrarövid frekvencián követhető a Mária Rádió, ahol egyelőre tesztműsorokat sugároznak.

Ortodox felekezeti rádiót már lehet fogni környékünkön több frekvencián is, most azonban eljött az ideje, hogy a katolikus egyház is jelentkezzen a rádiós palettán, magyarul is szólva a hívekhez. A napokban induló Rádió Mária romániai elnöke, Szatmári Ferenc az Udvarhelyi Híradónak elmondta, stúdiójuk egy világméretű hálózat tagja, s mint ilyen, a világ egyik legnagyobb rádiója, mind az öt kontinensen jelen van, több mint negyven országban sugároz, s mindenhol a teljes lefedettségre törekszik.Az elnök kifejtette, bár a rádió laikus, mégis a katolikus egyház szolgálatába helyezi magát. Jellegzetessége, hogy igazgatója mindig egy felszentelt pap, a tartalom garanciájaként. Esetükben két igazgató van, a római katolikus egyház részéről Selymes József, a görög katolikusoktól pedig Dorel Popovici, mindkettőjüket püspökük nevezte ki erre a tisztségre. A többi közreműködő azonban világi személy, s egytől egyig önkéntes. A szerkesztők küldetése az evangelizáció, mindenkit szívesen látnak, aki nyitott erre a küldetésre, s részt venne benne. A műsor nem fog reklámokat tartalmazni, és nem lesz politikai színezete – szögezte le Szatmári, hozzátéve: több mint három éve kezdtek el dolgozni a Rádió Mária indításán, céljuk elérése érdekében egy kereskedelmi társaságot is kellett alapítsanak, mert csak így kaphattak sugárzási engedélyt. Így hivatalosan a Radio Maria Kft. lesz a működtető, mögötte azonban egy nonprofit civil szervezet áll. Az induláshoz a segítséget a Mária Rádiók Világcsaládjától kapták, a működtetésre hamarosan azonban maguk kell előteremtsék a költségeket, s ez reklámbevételek és politikai irányultság hiányában egyedül adományokból elképzelhető – fejtette ki Szatmári. „Remélem, sikerül, számítunk arra, hogy a hallgatóság a sajátjának fogja majd érezni a műsorokat, s hozzájárul működéséhez. Romániánál sokkal silányabb anyagi helyzetben levő, dél-amerikai országokban is öszszegyűl a szükséges adomány, nálunk sem lehet ez másképp” – fogalmazott az elnök.Romániában a rádió egyelőre három helyre telepített adóállomást, a nagyváradin és zilahin kívül Gyergyóba is. Ez utóbbi különlegessége, hogy nagyon erős: 60 Kw-tal sugároz, aminek köszönhetően hatalmas területet lefed Marosvásárhelytől Brassóig, de visszajelzések érkeztek már arról is, hogy Kolozsváron illetve a Prahova völgyében is fogni lehetett a 89,7 Mhz-es frekvencián a tesztműsorokat, természetesen Székelyudvarhely vételkörzetében is tisztán hallhatóak. Földi szórásban Zilahon a 92,5, Váradon a 102,2 Mhz-en sugároznak, a Partiumban illetve a Szilágyságban is jelen van tehát a rádió, de a Digi Tv műholdas csomagjában is ott található, illetve rövidesen interneten is fogható lesz. További terv, hogy a Bihari-hegységre is telepítsenek egy adót, ezzel egész Erdélyt lefedhetik, időben távolabb pedig az ország egész területén hallhatóak akarnak lenni. Szatmári Ferenc ugyanakkor beszámolt arról az elképzeléséről is, hogy két-három éven belül a magyar szerkesztőség teljesen leváljon a románról, így külön frekvencián szólhatna a Rádió Mária román, illetve magyar adása. Egyelőre az elképzelések szerint 12 órán keresztül magyarul, 12 órán át románul sugároznak majd, váltogatott turnusokban. Ami a műsorszerkezetet illeti, katolikus felekezeti műsorokat sugároznak, liturgiát, imádságokat, de általános lélekgondozással, katekézissel is foglalkoznak majd, túlnyomórészt élő műsoraikba telefonon is be lehet majd jelentkezni. Kezdetben Nagyváradról szerkesztik a műsort, de mobil stúdiókkal is rendelkeznek, amelyeket akárhová kihelyezhetnek, ahol igény és szükség van rá, így helyi jellegzetességű adások is bekerülhetnek a műsorfolyamba.

Rédai Attila

Udvarhelyi Híradó-2006-02-07

Aranyláz kanadai módra

T. A.

6.2. 2006., 01:44

A sokat vitatott verespataki aranykitermelés projektjét a Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) szakemberei a napokban a helyi és a központi média munkatársainak is bemutatták. A projekttel kapcsolatos 3000 oldalas hatástanulmányt márciusban fogják benyújtani a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumnak, a továbbiakról meg kormányhatározat dönthet. Az RMGC vezetősége szerint, amennyiben idén megkapják a környezetvédelmi engedélyt, 2007-ben elkezdhetik a munkálatokat.

Az RMGC vezetőinek kijelentéseire Sulfina Barbu környezetvédelmi miniszter egy nyilatkozattal replikázott, mely szerint a környezetvédelmi engedélyt csak akkor kaphatja meg a projekt, ha tisztázzák a bánya leendő területének tulajdonjogát, és biztosítják a szaktárcát, hogy a bányászat nem okoz majd környezeti károkat. Mindeközben a verespataki bányaprojektet vehemensen ellenző Alburnus Maior Egyesület és a Jogforrás Központ felszólította a Környezetvédelmi Minisztériumot, hogy függessze fel a verespataki bányaberuházás engedélyezési eljárását.

A civilek szerint az engedélyezési eljárásnak feltétele a településrendezési engedély, amelynek tartalmaznia kell a négy bányagödör, a cianidtartalmú zagytározó, a közutak felszámolásának és a feldolgozó üzem építésének leírását. Az eljáráshoz szükség van továbbá a 4/2004. számú, régészeti feltárási engedélyre, amely engedélyezte volna az építészeti, történelmi és régészeti műemlékek és Verespatak település lerombolását.

Az illetékes bíróság azonban mindkét fenti joganyag hatályát végleges és kötelező érvényű ítélettel felfüggesztette mindaddig, amíg az ezekben az ügyekben folyó perek le nem zárulnak. A perekben a bíróságok első fokon már döntöttek: a településrendezési engedélyről megállapították, hogy lejárt, a 4/2004. számú régészeti feltárási engedélyt pedig semmisnek nyilvánították.

A legnagyobb aranylelőhely Európában

Több mint 330 tonna arany és 1600 tonna ezüst kitermelésére készülnek Verespatakon. A 80 százalékban kanadai érdekeltségű bányavállalat eddig több mint 35 millió dollárt fordított geológiai tanulmányokra és 9 milliót történelmi feltárásokra. A teljes befektetést 600 millióra becsülik, ebből az építkezésre 440 milliót helyeztek kilátásba. Ugyanakkor 1997 óta több mint 150 millió dollárt költöttek, amiből az ingatlanvásárlás 20 millióra tehető.

A kanadai Gabriel Resources Ltd. a dévai Minvest céggel közösen hozta létre az RMGC céget. Alan Hill, a Gabriel Resources cég elnöke, aki az utóbbi 20 évben 4 kontinensen 7 nagy bánya engedélyezésében és építésében vett részt, azt mondta: "Sok bányát építettem már, csak egyet nem sikerült eddig, s nem is akarnék soha olyat építeni, amelyik nem hoz hasznot a közösségnek." Alan Hill a napokban az RMGC meghívására a megyei és központi sajtó képviselői előtt számolt be a cég terveiről.

Richard Young alelnök elmondása szerint 7 éve kapták meg a román államtól a verespataki aranykészlet ciánalapú kitermelési engedélyét. Kitért arra is, hogy a Tisza medencéjében több időzített ökológiai bomba ketyeg, de nem ők a felelősei a környezeti leromlásnak, a terv sikerre vitele viszont újabb befektetőket is csalogathat a térségbe. A román állam számára az évi 100 millió dollár, azaz a 20 év alatti kétmilliárd dolláros jövedelem mellett az építés idejére 1200 munkahelyet, a későbbi működés során pedig 550 állandó munkahelyet biztosítanak.

Szentesi Cecília geológus elmondta, a geológiai kutatások már 1997-ben megkezdődtek, azóta 1100 ásatást és fúrást végeztek. A kanadai cég korszerű felszerelésével végzett kutatások közben a 140 kilométeres többszintű galériákból eddig 80 kilométernyit tártak fel. A tervben szereplő ásványok mennyisége 330 tonna arany és 1 626,7 tonna ezüst, de a valós mennyiség akár meg is haladhatja a becsléseket. A Verespatakon jelenleg kitermelt aranynak 40 százaléka vész el, a nem megfelelő technológia alkalmazása miatt.

A bányászathoz pénz kell

Sorin Barbut, a bányászszakszervezet elnöke úgy véli, jelentős beruházás nélkül a bányászatnak nincs jövője. "Veszteségesen termelünk, 1 megtermelt lejre 3 befektetett jut, a havi 5-6 milliárd értékű kitermelt áru 18 milliárdba került" - nyilatkozta lapunknak Barbut. A kitermelt árut a nagybányai Transgold, volt Aurul dolgozza fel (egyedüli nemesfém-feldolgozó az országban).

A szakszervezeti elnök szerint téves azonban azt gondolni, hogy fel kell számolni a bányászatot, csupán jövedelmezővé kell tenni. "2007-ben az Unióhoz való csatlakozás idejére állami támogatás nélkül maradunk. Ha addig megfelelő technológiát biztosítanak, és versenyképessé válhatunk, elkerülhetjük a tragédiát" - mondta Sorin Barbut.

Új Verespatak?

A -27 fokos, csontig ható hidegben a verespataki utcákon senki, a bánya melletti olajos, füstös élelmiszerüzlettel kombinált kocsmában néhány helybéli aggodalommal gondol a holnapra. A bányában idén megszűnik a támogatás, az elbocsátottak száma egyre gyarapodik, és az sem biztos, hogy ha beindulnak a munkálatok, őket fogják alkalmazni. Az ingatlanvásárlás is leállt egyelőre. Habár jó árat fizetnek, sokan előszerződés formájában csupán 3 százalékát kapták meg a pénznek, a többit majd, valamikor 2007-ig. Sokan vannak viszont, akik nem akarnak elmenni, itt élték le az életüket, és itt is akarnak eltemetkezni.

Az elszigetelt, egyetlen bejáratú településen a magyaroknak nehezükre esik anyanyelvükön megszólalni. Pálfi Árpád unitárius tiszteletes is, aki az utóbbi 17 évben talán kétszer temetett magyarul, románul prédikál. Huszonkilenc évi szolgálat alatt csupán saját fiát, illetve őt is az Aranyosszékhez tartó várfalvi lelkészkollégája keresztelte magyarul. Magyar óvoda nincs, iskola se. Híveinek száma 21, és folyamatosan csökken, református 1 van, katolikusok meg olyan 60 körül, tudjuk meg a lelkésztől.

Alan Hill, az RMGC elnöke a napokban a helyi lelkészeket is összehívta, és ismertette velük a Fehérkőn építendő új település tervét, ahol többek közt egy templom is lesz, csupán azt nem tudni még, hogy milyen. Habár a falu három temploma a temetővel együtt a védett övezetben marad, az RMGC sírhelyet fizet, és el is szállítja azokat, akiket máshova temetnek. "Teljes bizonytalanságban vagyunk, sokszor, ha vendégünk érkezik, nem tudunk mit válaszolni. Az biztos, hogy az egyházfők egyezséget kötöttek arra vonatkozólag, hogy amíg az utolsó hívő nem távozik, nem állnak szóba a bányatársasággal" - mondta Pálfi tiszteletes.

A 960 ház 40 százalékát az RMGC már felvásárolta. Habár a falu lakosságát a cég nagymértékben kárpótolja, az új telephelyen pedig minden lehetőséget biztosítanak, feltevődött a kérdés, mi történik, ha valaki mégsem óhajt elmenni, hiszen az RMGC tulajdonát jelző táblákkal szemben több házon is látni a "Nem eladó" táblát. Az RMGC szerint akik elmennek, jobb körülmények közé kerülnek, ugyanakkor a terv előrehaladtával egy idő után a renitenskedők is távozni fognak.

http://www.maszol.ro/csalad.php?cid=4679

Kultúra a város peremvidékén

Lelkészek ápolják lelkesen a hagyományokat Háromszéken

Kisgyörgy Réka

8.2. 2006., 21:42

Évek óta elégedetlen a háromszéki Sepsikilyén és Szotyor képviselete, amiért a sepsiszentgyörgyi városi tanács költségvetéséből alig jut a közművelődés serkentésére. Kilyénben Egyed-Kolumbán László református lelkipásztor felkarolta a település haldokló kórushagyományát, felnőttekből énekkart szervezett. "Szinte hihetetlen, az amúgy közeli város diszkós kínálatát fogyasztó helyi fiatalok a kérésre igennel válaszoltak, és tánccsoportot alakítottak" - újságolta lapunknak. Ebben a munkában a lelkészt felesége, Egyed Erzsébet és Török Mihály, a szentgyörgyi népművészeti iskola régebbi végzettje segítette.

A lelkes és alkalmas személy jelenléte határozta meg Szotyorban is, hogy ma jól működő gyerektánccsoport gyönyörködteti a szülőket-nagyszülőket. Ezt Rápolti István táncoktató vezeti, aki egyébként a sepsiszentgyörgyi Fenyőcske hagyományőrző néptáncegyüttes vezetője. A szotyori lelkész házaspár, tiszteletes Berszán Sándor és neje, kézműves foglalkozás-sorozatot indítottak asszonyok és kiskorúak számára.

Reményeik szerint ötletes maszkok is születnek majd a farsangolók részére. Olyan szakemberre is akadtak, akinek keze nyomán felvirágzott-meggyökerezett a húsvéti tojásírás, abban a peremfaluban, amelyben ezt a foglalatosságot rég feledésbe küldte a korai polgárosodás. Sepsikilyént és Szotyort az 1968-ban végrehajtott megyésítés alkalmával - az itteniek véleményét ki nem kérve - csatolták Sepsiszentgyörgyhöz.

http://www.maszol.ro/kozelet.php?cid=4812

Vadlány - krimifilm készül a Gyimesekben

9.2. 2006., 21:42

Gergely Edit

Szőts István 1942-ben készült Emberek a havasonja óta a szakértők szerint nem készült igazi, nemzetközileg is elismert, elementáris erejű film Erdélyben. Ezen kíván újítani kizárólag erdélyi színészekkel a Gyimesekben forgatandó, Vadlány című játékfilmjével Zsigmond Dezső erdélyi származású, magyarországi rendező. A hiteles erő érdekében a forgatókönyvön jelenleg csíkszeredai írók dolgoznak, a többszörösen díjazott rendező pedig erdélyi vállalkozók támogatását keresi a nyár végén induló forgatáshoz.

Arra törekszünk, ne egy "Magyarországról megírt és elkészített" film legyen a Vadlány, amelyben Erdélyt, Csángóföldet mintegy illusztrációnak használják" - nyilatkozta az ÚMSZ-nek készülő filmjéről Zsigmond Dezső rendező. Felfedte: éppen ennek érdekében dolgozik jelenleg a forgatókönyv kibővítésén Ferenczes István és György Attila, Csíkszeredában élő, ám a Gyimesek vidékékéhez származás-, illetve kutatások szintjén kötődő író. Nem idilli, hanem "hús-vér" igazságot mutatna be a film, amelynek készítői remélik: vetítésén az Emberek a havason, a nagy példakép világa idéződik fel a nézők emlékezetében.

Ehhez annyira lélekből ragaszkodik a rendező, hogy tegnap lapunknak bevallotta: éppen arról készül dönteni, kizárólag erdélyi, amatőr és hivatásos színészekkel készíti el a filmjét, "nehogy egyetlen mozdulattal, szemvillanással is elárulják magukat a magyarországiak". Zsigmond Dezső maga sem teljesen "független" a vidéktől: református lelkész dédnagyapja Sepsiszentgyörgy mellett, Bikfalván született, nagyapja Kolozsváron járt orvosi egyetemre. Ennek dacára ő, noha álmodott is e vidékkel, harmincvalahány éves koráig nem járt erre, amikor Erdélyi Jánossal egy 130 részes sorozatot forgatott.

Később itt ismerte meg több leendő dokumentum- illetve tévéfilmje alanyait, akiket "ezennel mind be szeretne »építeni« első játékfilmjébe" - osztotta meg célját olvasóinkkal - és leendő erdélyi támogatóival - Zsigmond Dezső. Mint elmondta, az előforgatás már márciusban megkezdődik, szeptemberig pedig az első jeleneteket is filmre vennék már. "Azt szeretném, ha gondolatiságában, stílusában az Emberek a havason XXI. századi változatát hozná át, ekként a mai fiataloknak is érdekesként" - mutatott rá.

A Vadlány történet "nem igazi" krimi, sem száz százalékos fikció: "igaziságát" éppen a gyökerénél álló, majd sorra kibomló csángó mítoszok hitelesítik. A rendező előbb Tankó Gyula csángó kutatót, iskolaigazgatót kereste fel ötletével, ősi csángó legendára bukkanva, mely szerint egy erdőben élő lány egyszer csak felbukkan az egyik faluban. Beszélni nem beszél, hanem csupán egy "tej" és "gyerek" szavakból álló éneket dalolgat - és másnapra el is tűnik. A köréje szőtt mítoszok azonban a szabadság legendáját, a "megindokolatlan szabadságérzetét" szövik köréje.

"Ezt adaptáltuk huszonegyedik századi körülményekre" - mutatott rá a rendező. A leendő film cselekménye eszerint a pogány szépségű, munkát, férfiakkal való szabad bujálkodást szerető nő - a Vadlány - köré épül, akiről az a gyanú harapódzik el: nyáron fogant gyerekeit a fiatal állatok kihajtásakor, tavasszal elveteti, vagy nyáron megszabadul tőlük. "Azonban nem véres krimit készítünk, a gyilkosság mindössze feltételesen történik meg, s a gyanút mindvégig lebegtetjük" - árulta el Zsigmond Dezső.

A Duna Televízió elnöke, Cselényi László, reklámidőt és hosszabb megszólalási lehetőséget biztosít azon erdélyi vállalkozók részére, akiknek további támogatásával ez a film megvalósulhat, s akik amellett, hogy Erdély legfrekventáltabb televíziójában hirdethetnek, a Magyarországon és más országokban is bemutatásra kerülő játékfilm főcímén is megjelenhetnek, mint szponzorok. A filmet tízmillió forinttal támogatja a Magyar Történelmi Film Alapítvány, s még ötmillió forintot szereztek magyar vállalkozóktól. További támogatások felajánlásához az ÚMSZ-nél vehető fel a kapcsolat a filmkészítőkkel.

http://www.maszol.ro/kozelet.php?cid=4844