Hírvivő

Segítsük az árvízkárosultakat!

Az Erdélyi Református Egyházkerület adományokat gyűjt az udvarhelyszéki árvízkárosultak megsegítése érdekében. A Pap Géza püspök által írt levélben többek között ez olvasható: a Gal. 6,2-re figyelve „egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét”, szeretettel kérek minden gyülekezetet, hogy az udvarhely-széki árvízkárosultak megsegítése érdekében indítson gyűjtést 2005. szeptember hó folyamán. Az adakozás történhet perselypénz vagy rendkívüli pénzadományok formájában. A hónap végéig kérem a begyűlt segély összegezését és befizetését az Egyházkerület pénztárába, vagy átutalását az Egyházkerület bankszámlájára. Őszintén remélem, hogy felhívásom nyitott szívekre talál és hathatósan hozzájárulhatunk nagy kárt szenvedett testvéreink megsegítéséhez.

Az adományokat az alábbi bankszámlákra kérjük elküldeni:

Eparhia Reformată din Ardeal

BCR CLUJ

Cluj Napoca, str. George Baritiu nr. 10-12

Swift Code RNCB RO BUXXX

RO84 RNCB 2200 0001 8665 0001 – ROL

RO30 RNCB 2200 0001 8665 0003 – EUR

RO57 RNCB 2200 0001 8665 0002 – USD

RO62 RNCB 2200 0001 8665 0009 – SFR

RO35 RNCB 2200 0001 8665 0010 – HUF

RO56 RNCB 2200 0001 8665 0117 – CAD

RO13 RNCB 2200 0001 8665 0018 – GBP

az Erdélyi Református Egyházkerület Internetes Hírszolgálata

WWW.REFORMATUS.RO

Feliratkozás: hirvivo-subscribe@yahoogroups.com

Hír beküldése: hirek@reformatus.ro

2006. február 03. – V. évfolyam 4. szám (összesen 189. szám)

Előző szám

Legújabb szám

Következő szám

A tartalomból:

A Magyar Kultúra Hete Szatmárnémeti 2006. eseményiből 2

Reméljük eljön a hajnal - Beszámoló a XV. Hajnal akar lenni népdaléneklési versenyről. 3

BESZÁMOLÓ A RORLÉSZ 2005. ÉVI TEVÉKENYSÉGÉRŐL. 4

IKE hírek. 8

Tallózó. 9

A mindenkori magyar kormány nyitott és erőteljes politikájára van szükség. 9

Ökumenikus imahónap Csíkszeredában. 11

Faluvilág: Hol ványolják a falusi összetartást?. 12

Lelkészt választott az új gyülekezet (Sepsiszentgyörgyi reformátusok) 12

Élő diakónia. 13

Erdélyi templomok fehére. 13

Sz. Kovács Géza munkái Szászrégenben. 13

EMLÉKEZÉS A MAGYAR KULTÚRA NAPJÁRA. 14

BABA-MAMA csoport 14

A Magyar Kultúra Hete Szatmárnémeti 2006. eseményiből

1823. január 22-én született meg Kölcsey Ferenc nagyszerű költeménye, a Himnusz, amely Erkel Ferenc zenéjével párosítva rövid időn belül nemzeti imádságunkká lett. 1990-től ezt a napot a Magyar Kultúra Napjának tartjuk, s szerte a világban ahol magyar szó hangzik, számos rendezvénnyel, eseménnyel emlékezünk meg nemzeti kultúránk értékeiről.

Szatmárnémetiben kilencnapos rendezvénysorozat volt A Magyar Kultúra Hete Szatmárnémeti 2006. Kilenc nap nem múlt el nyomtalanul az életünkben. Kaptunk kilenc napot azoktól, akik a Teremtőtől kapott értékeiket megosztották velünk, akik igényeltünk ilyenfajta ajándékot. Azt mondják a kultúra ott ragad meg, ahol van már mihez ragasztani. Félő volt, hogy a szokatlanul nagy kínálat mellett nem jut minden rendezvényre érdeklődő. Másképpen történt! Sokan voltak, akik számára szükséglet a tudás, a szép, a szeretet, a hit. Ezek a kulcsszavak nyitnak ajtót számunkra mindannak a megközelítéséhez, amit A Magyar Kultúra Hete Szatmárnémeti 2006. rendezvénysorozat üzenni próbált az érdeklődőknek.

Az első napon, január 21-én, az ünnepi sorozat megnyitásakor a Szatmárnémeti magyar egyházi személyiségek és a város polgármesterének közös fellépése megadta az alaphangot: itt a 21. század és az Európai Unió küszöbén hitünk, kultúránk, tudásunk megőrzése, fejlesztése számunkra létkérdés. És Európa számára is az.

Túl nagy szónak hangzik, hogy történelmi, de mindenképpen nagyon jelentős haladás volt az összefogás felé vezető úton az az együttlét, amikor Vékás Zoltán baptista lelkipásztor, Pallai Béla görög katolikus címzetes esperes, Bartha Mária Zsuzsanna unitárius lelkész, Gödri Alpár evangélikus lelkész, Sipos Miklós református esperes, Schönberger Jenő római katolikus megyéspüspök Ilyés Gyula polgármesterrel megnyitotta az eseménysorozatot, és a fellépő művészekkel valamint a közönséggel együtt az esemény befejezéseképpen elénekelte a Himnuszt.

Másnap a Láncos templomban, majd a Kölcsey szobor előtt tisztelegtek egyházi és civil szervezetek képviselői nemzeti imánk szerzője előtt. Délután a Szentlélek Plébánia Merk Mihály terme a Hajnal akar lenni népdaléneklési verseny megyei döntőjének hallgatóságával telt meg. „Zenei anyanyelvünk megőrzése és továbbadása szent feladata minden magyar embernek” mondta megnyitó beszédében Merlás Tibor plébános.

Január 23-án a Harag György Társulat nagysikerű Hamvai Kornél: Márton partjelző előadását ünnepelte a közönség vastapssal, bizonyítva, hogy nyitott és igényli a jó mai színdarabokat és a jó előadásokat.

Az Északi Színház báb együttesének Terülj-terülj asztalkám játéka, amely elsősorban gyermekek számára készült és szerzett nagy-nagy örömöt, a becsöppenő felnőtt közönség és a szakma elismerését is elnyerte.

C. Tóth János tizenkét órásra tervezett rendhagyó történelemórái tizenhárom órára sikeredtek. Az előadó egyénisége, közvetlen előadásmódja, különleges, a megszokottól és a szabványtól eltérő történelemszemlélete telt házat vonzott a Kölcsey Ferenc Főgimnázium előadótermébe reggel 8 órától 21 óráig. Alig volt hallgató, aki megelégedett egy órával, sőt hatan mind a tizenhárom órát végighallgatták. Mégis a legnagyobb dicséretnek azt számíthatjuk, hogy a diákok többsége egy betervezett óra helyett 3-4 órán át hallgatták C. Tóth János előadását és szerették – saját vallomásaik szerint - meg a történelmet. A tudománynépszerűsítés és a rekordok könyvébe kívánkozó esemény tanúsága, hogy van ilyenre igény és folytatni kell.

Január 27-én pénteken a Szatmárnémeti – Németi református templom gyülekezeti termében Sipos Miklós esperes köszöntötte az egybegyűlteket, majd Mohos Nagy Éva és Miske László debreceni művészek Rendületlenül című zenés irodalmi összeállításával indult A Magyar Kultúra Hete Szatmárnémeti 2006. rendezvénysorozat hétvégi nagyon gazdag programja.

A közel egy órás nagysikerű összeállítás után Birinyi József a KÓTA társelnöke, a népművészet mestere nyitotta meg A zenei anyanyelv és hagyományaink ápolásának lehetőségei, feladatai a 21. században című tanácskozást, melynek nyitóelőadója a Hajnal akar lenni népdaléneklési verseny egyik védnöke Pomogáts Béla az Anyanyelvi Konferenci elnöke volt. Az előadók sorában találjuk Birinyi Józsefet, Csirák Csabát, Fejér Kálmánt, Guttaman Mihályt, Olsvai Imrét, Végh Béla Balázst. A tanácskozás anyagát a Nyelvünk és Kultúránk folyóirat teszi közé.

Január 28-án, szombaton három helyszínen zajlottak az események. A Németi templom gyülekezeti termében folytatódott az előző napi tanácskozás. Szóba került a kereskedelmi rádiózás és televíziózás ízlést, kultúránkat, hagyományainkat bomlasztó kártékony hatása. A délelőtti műsor utolsó eseménye a Bartók évforduló alkalmával bemutatott Eltől tőlem már minden című Birinyi József film vetítése volt.

Délutántól a Dinu Lipatti Filharmónia a különböző magyar néprajzi tájegységek népviseletétől és dalaitól pompázott. Megkezdődött a XV. Hajnal akar lenni népdaléneklési verseny.

Az énekverseny szombat délutáni és vasárnap délelőtti döntője után félő volt, hogy az esti gálára kimerül Szatmárnémeti értelmisége és kongó terem előtt kerül sor a Hajnal akar lenni népdaléneklési verseny gálájára, amely egyben a Magyar Kultúra Hete Szatmárnémeti 2006. rendezvénysorozat ünnepélyes lezárása is. Nem így történt!

A C. Tóth János vezette gálaműsor nagy érdeklődésre tartott számot. Birinyi József Síppal, dobbal című interaktív közös énekléssel, zenéléssel zajló műsora közben felléptek a Hajnal akar lenni népdaléneklési verseny legjobbjai: Kiss-Iván Ágnes, Érsek Csaba Sándor, Kulcsár Annamária, Berta Alexandra és a második Hajnal akar lenni verseny győztese Bárdosi Ildikó valamint Szabóné Nagy Annamária és Inoka Győző.

“Népdalainkban egyszerre van jelen a kultúránk alapját jelentő anyanyelv, a költészet, a ritmus, a zene, a tánc, száz és ezer éves hagyományaink, szokásaink. Gyermekjáték dalaink, kiolvasóink, párosítóink, mulatósaink, siratóink, balladáink, históriás és egyházi népénekeink magukban hordozzák az élet nagy pillanatait, nemzeti sorsfordulóink dicső és gyászos emlékeit. Ezekből a gyöngyszemekből fűztek össze több skalárisra valót az esti gálaműsor szereplői” mondta C. Tóth János bevezetőjében.

Ünnepelt az egész terem, a közönség pedig megpróbálta tapsaival megköszönni mindazt, a mivel csak a legkülönlegesebb pillanataiban ajándékozza meg az embert az élet.

Csirák Csaba

Reméljük eljön a hajnal - Beszámoló a XV. Hajnal akar lenni népdaléneklési versenyről.

A XV. Hajnal akar lenni népdaléneklési verseny eseménysorozata 2006. január 26-án kezdődött C. Tóth János Rendhagyó történelem óráival.

Másnap 27-én pénteken a Szatmárnémeti – Németi református egyházközség gyülekezeti termében Birinyi József, a KÓTA társelnöke, üdvözölte A zenei anyanyelvünk és hagyományaink ápolásának lehetőségei a XXI. században című tudományos népzenei tanácskozás résztvevőit. A tanácskozás nyitóelőadója a Hajnal akar lenni népdaléneklési verseny egyik védnöke Pomogáts Béla az Anyanyelvi Konferencia elnöke volt. Az előadók sorában találjuk Birinyi Józsefet, Csirák Csabát, Fejér Kálmánt, Guttaman Mihályt, Olsvai Imrét, Végh Béla Balázst. A tanácskozás anyagát a Nyelvünk és Kultúránk folyóirat teszi közé.

2006. január 28-29-én a szatmárnémeti Dinu Lipatti Filharmónia nagyterme a különböző magyar néprajzi tájegységek népviseletétől és dalaitól pompázott. Ott zajlott a XV. Hajnal akar lenni népdaléneklési verseny.

Ami ott történt két nap alatt sokkal több volt, mint verseny. Felejthetetlen művészi teljesítmények születtek. Lelki megtisztulás és felemelkedés tette szabaddá és boldoggá a hallgatót. Alkalmunk volt felismerni, hogy zenei anyanyelvünk kimeríthetetlen tiszta forrásában megfürödve hogyan emelkedik boldog szabadságba a lélek. Abban a teremben két napon át boldog magyar embereket lehetett látni, még akkor is, ha néha könnycseppek csorgott végi az arcokon, az okoskodók arcvonásai pedig ellágyultak. Az történt, aminek történnie kellett: otthon éreztük magunkat a magunk hagyományaiba.

A zsűri asztalnál a magyar népzenetudomány legnagyobb egyéniségei követték legtehetségesebb fiataljaink szereplését. Nem bíróság vagyunk, mondta Almási István, legőszintébb szeretettel és segítőkészséggel hallgatjuk az énekeseket. Ott volt mindenki Misi bácsija Guttman Mihály tanár úr, Olsvai Imre a Kodály-tanítvány, Almási István és Szép Gyula, Fejér Kálmán népzenekutató, C. Tóth János a HTMH részéről és Birinyi József, aki, mint kiváló szakember felelősséget érez és emberfelettien sokat tesz az egész Kárpát-medence magyar népzenei életéért. Ott volt a teremben Tóth-Guttman Emese a Romániai Magyar Dalosszövetség elnöke, Juhász Erika a III. Hajnal akar lenni győztese és Bárdosi Ildikó a II. Hajnal első helyezettje.

A verseny első napjának hatalmas tétje volt: ki jut a legjobb tizenöt közé, a vasárnapi döntőbe? A verseny bebizonyította, hogy a magyar népdal hiteles előadása nagyon alapos felkészülést igényel.

Szombaton este Merlás Tibor a Szentlélek templom plébánosa üdvözölte a filmvetítésre és táncházra érkezett vendégeket. Birinyi József Járjad lábam című filmjének levetítése után a Merk Mihály teremben hajnali kettőig folyt a táncház az Egri Gajdos Együttes (Magyarország) muzsikájára. Ott volt a magyar ifjúság színe-java, ott voltak, akik még nem tudnak, de meg akarnak tanulni magyarul táncolni, és ott voltak, akik kitűnően értik már ezt az Ázsiából hozott mozgásnyelvünket. A terem fala mellett végigfutó széksorban pedig a bámészkodó idősebb korosztály csodálkozott rá a fergeteges hangulatra.

Vasárnap délelőtt az énekverseny döntőjén kiderült, hogy itt nem csak egy, hanem két első van: Kiss-Iván Ágnes a vajdasági Horgosról és Érsek Csaba Sándor, aki Csángóföld színeit képviselte. A hajdúböszörményi Bárdosi Ildikó tanítvány Kulcsár Annamária végzett a második helyen. A paksi Berta Alexandra a harmadik hely birtokosa elnyerte a közönségdíjat is. Az énekesek pedig egymás között szavaztak és a kolozsvári Mezei Balázst tartották legjobbnak. A fődíjakon kívül közel száz kisebb-nagyobb díj talált gazdára.

A C. Tóth János vezette gálaműsor nagy érdeklődésre tartott számot. Birinyi József Síppal, dobbal című interaktív közös énekléssel, zenéléssel zajló műsora közben felléptek a verseny legjobbjai: Kiss-Iván Ágnes, Érsek Csaba Sándor, Kulcsár Annamária, Berta Alexandra és a második Hajnal akar lenni verseny győztese Bárdosi Ildikó valamint Szabóné Nagy Annamária és Inoka Győző.

Hány hangszert mutatott be Birinyi József? Senki sem számolta meg. Az előadó foglalta le figyelmünket. A több, mint kétórás műsor szép álomként repült el. Megszólalt a tekerőlant, tambura, citera és különböző fúvós hangszerek mellett konzervdoboz, evőkanál és más háztartási és ipari cikkekből készült hangszerek. És megszólalt a nézőtéren sok száz torok és szállt az ég felé a Csillagok - csillagok és a Hajnal akar lenni dallama. C. Tóth János azzal fejezte be műsorvezetői szereplését, hogy reméli ha ilyen sokan akarjuk, eljön, el kell jönnie számunkra is a hajnalnak.

Ünnepelt az egész terem, a közönség pedig megpróbálta tapsaival megköszönni mindazt, a mivel csak a legkülönlegesebb pillanataiban ajándékozza meg az embert az élet.

Csirák Csaba

BESZÁMOLÓ A RORLÉSZ 2005. ÉVI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

ROMÁNIAI ORSZÁGOS REFORMÁTUS LELKÉSZÉRTEKEZLETI SZÖVETSÉG

400124 KOLOZSVÁR, 21 December 39/3, T/F: 0264-592017 Mobil: 0722-650 350

Email: jszekely@cluj.astral.ro

Székely József, RORLÉSZ elnök

Kolozsvár, 2006. jan.30.

Kedeves Lelkipásztor testvéreim! Az eddigi gyakorlattól eltérően ezt a levelet nem a különböző hivatalok iratgyűjtőinek, hanem nektek írom. Remélem, hogy van akit ez is érdekel. Nem lesz nagy dolgokról szó benne, csupán arról, amit az elmúlt esztendőben sikerült elvégezni. Legutóbb a RORLÉSZ kolozsvári konferenciáján számoltam be a lelkészértekezlet tevékenységéről, annak a kb. 240 lelkipásztornak, aki jelen volt a Kétágú templomban. Ezen az országos értekezleten ismét bizalmat szavaztatok nekem, ezért bátorkodom írni. Az akkori találkozás témája a kommunikáció volt, amivel rosszabbul már alig állhatnánk. Szóval, ezt javítandó kommunikálok. Röviden összefoglalom a történteket.

Március 30-31: RORLÉSZ konferencia, Kolozsvár (240 lelkipásztor részvételével)

MRL választmányi ülés, Kolozsvár

Április 6: Felkértek (RORLÉSZ elnökként) az Európai Protestáns Lelkészértekezletek Szövetségének elnökségében való részvételre.

Április 14: RORLÉSZ ÖTP (önkéntes továbbképző program) programja keretében Kórházlelkészek VII. találkozója, Kolozsvár (Dr.Hézser Gábor vezetésével), Buzogány Emese kórházlelkipásztor szervezésében. Teljes RORLÉSZ támogatással.

Április 27 - 30. Részvétel az Európai Protestáns Lelkészértekezletek Szövetségének (Konferenz der Europäischen Pfarrverbände-KEP) elnökségi ülésén, a Torino melletti, Torre Pellice-ben. A valdens egyház vendégei voltunk.

A KEP elnöksége: Gerd Reiner Koch -Németország (elnök)

Peter Krogsoe -Dánia

Rinze Marten Witteveen -Hollandia

Evert Veldhuizen -Franciaország

Hans Arne Akero -Norvégia

Székely József -Erdély


Elhagyott valdens-lak az Alpokban	A valdens egyház központja: Torre Pellice

A kősziklára épített valdens templom, az Alpokban

Június 6: Részvétel a Püspöki Széken. A lelkésztovábbképzés ügyét tárgyaló találkozás eredménytelenül végződött.

Június 7. Részvétel az erdélyi egyházmegyék lelkészértekezleti elnökeinek a munkaülésén.

Június 28-29 Önkéntes továbbképzés Szászrégenben (DIÓ-ház kurzusok) részleges RORLÉSZ támogatással

Aug 1-4: Kárpátmedencei Lelkészértekezlet a Felvidék-i Hanván. (Erdélyi Géza püspök úr vendégei voltunk). Az MRL közgyűlése egyhangúlag elfogadta hogy Székely József, RORLÉSZ elnök képviselje a kárpátmedencei református lelkészértekezleteket az Európai

Protestáns Lelkészértekezletek Szövetségében. (KEP)

Aug. 31-szept. 1. A Studium Academicum, a RORLÉSZ részleges támogatásával, Kalus Douglass előadássorozatot szervezett (Fugyivásárhely, Kolozsvár, Marosvásárhely, Szatmár).

Szept. 30 - okt. 6. A RORLÉSZ és a Holland Lelkésztovábbképző Intézet közös szervezésében, önkéntes továbbképzésre került sor Györgyfalván. (Az Ószövetség gyakorlati haszna, Dick Boer, amsterdami prof. vezetésével) A továbbképzőn 12 holland és 18 magyar református lelkipásztor vett részt.

Október 5. Kánonmódosító javaslat felterjesztése a Zsinati Kánonjogi bizottsághoz. Cél: a RORLÉSZ szabályzat kánonnal való harmonizálása. A zsinat elnökségének a leveléből idézek: „ A Zsinat egy tartózkodás mellett elutasítja a RORLÉSZ indítványát és a vonatkozó kánoncikkelyek tárgyalásánál nem veszi figyelembe a módosító javaslatait”. Tiszta beszéd!

Okt 8-10. Részvétel a KEP Elnökségi ülés Stuttgartban. A KEP elnöksége jelen volt a Württenbergi Lelkészértekezleten is (450 lp.) .Kolozsvári elnökségi gyűlés előkészítése (2006.május).


Martinskirche, 1083 Sindelfingen	Régmúlt idők stuttgarti koldusa

Október 18-20, A RORLÉSZ Munkacsoport Börtönpásztorációs Műhelyének találkozója, Szatmár (Szervező Ifj.Kabai Ferenc) teljes RORLÉSZ támogatással.

November 28-29. Önkéntes továbbképzés Szászrégenben (DIÓ-ház kurzusok) részleges RORLÉSZ támogatással

November 16: Részvétel és előadás a Hunyadi Egyházmegye Lelkészértekezletén, Bácsi

December 1. Részvétel a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Nagyváradi Közgyűlésén.

Önkéntes Továbbképző Program ( ÖTP )

A továbbképzés a lelkészértekezlet szakmai-tudományos téren végzett munkája. Köztudomású, hogy a RORLÉSZ kezdeményezésére és támogatásával alakultak munkacsoportok: mint pl. a szórványlelkészek munkacsoportja a börtönpásztorációs munkacsoport, a kórházlelkészek munkacsoportja. Ezek jelenleg is működnek.

A tavalyi körlevélben írtam arról, hogy a kötelező továbbképzés mellett, amelyen 5 évenként kell részt vegyenek a lelkipásztorok, nagyon fontos lenne az ún. önkéntes továbbképzés megszervezése. Elsősorban ezt szeretném szorgalmazni és a RORLÉSZ anyagi lehetőségeinek a függvényében, támogatni. Amint az a beszámolóból is kiderül a tavaly is volt néhány ilyen önkéntes továbbképző.

Köztudomású, hogy sokak számára a teológiai könyvtár megközelíthetetlen. Szakkönyvekhez, teológiai irodalomhoz, nehezen juthat a lelkipásztor ezért lenne nagyon fontos minél több továbbképző programot szervezni. Arról van szó, hogy 10-15 résztvevővel egy 2-3 napos intenzív továbbképzési lehetőséget teremteni, különböző helyszíneken.

Természetesen ehhez arra van szükség, hogy egy lelkipásztor vállalja pontos tervezést és szervezést.

Amennyiben egy színvonalas továbbképzőt szervez valaki a RORLÉSZ anyagilag is támogatja azt. Az ilyen jellegű kéréseket (pontos tervezettel) a RORLÉSZ elnökségéhez lehet eljuttatni a fejlécben szereplő címre.

Úgy gondolom, hogy ha szállás és étkezés költségeinek egy részét meg lehet oldani RORLÉSZ alapból, akit valóban érdekel egy téma, szívesen részt vesz egy ilyen alkalmon.

Már most várom az idénre, vagy akár 2007-re, esedékes ilyen rendezvények jelentését. Egy-egy ilyen továbbképző jó lehetőséget nyújt arra, hogy egy teológiai témával komolyabban foglalkozzunk, válaszokat keressünk és találjunk szerteágazó lelkipásztori szolgálatunk egyre sűrűsödő kérdéseire.

Lelkészértekezleti tagdíj

Minden lelkipásztor örömmel fogadja a külföldről jövő partner támogatást (azt a segélyt, amit nyugati lelkipásztorok adnak össze) de sokan a saját szolgálatunkért hozandó minimális áldozatról hallani sem akarnak. Sajnos még mindig vannak olyan egyházmegyék, amelyekben nem oldották meg a lelkészértekezleti tagdíjfizetés kérdését. Amiért a lelkészértekezleti elnök és esperes úr ezt nem hajlandó rendezni, nem jelenti azt, hogy az egyházmegye egyetlen lelkipásztora sem akar tagdíjat fizetni.

Ezért, minden olyan lelkipásztor, aki tagdíjat szeretne fizetni és az egyházmegyében ez nincs megoldva, egy összegben átadhatja az egyházmegyei lelkészértekezleti elnöknek, aki azt továbbítja a kerületi és országos értekezletek felé.

Ugyanígy az egyházmegyébe kebelezett, nem gyülekezeti lelkipásztorok, évente egyszer kifizethetik a lelkészértekezleti tagdíjat és így a tagdíjfizetők nyilvántartásába kerülnek.

A jobb megértés érdekében közlöm a számokat is:

(1 liter benzin/ hónap = 30 000 lej / 12x30 000 lej =360 000 lej/ év)

2006-ra 180 000 lej a megyei lelkészértekezleti munkára

90 000 lej kerületi lelkészértekezletnek

90 000 lej országos lelkészértekezletnek

A 2006-ra érvényes tagdíj összegéről a márc.30-31.-i RORLÉSZ találkozón döntöttünk.

Az önkéntes továbbképzésen való részvétel támogatását, adott esetben a külföldi továbbképzésen való részvételt vagy a szociális program által nyújtott előnyöket csak az veheti igénybe, aki lelkészértekezleti tagdíjat fizet.

Isten áldását kívánom a gyülekezeti és lelkészértekezleti szolgálatotokra!

Szeretettel,

Székely József

Kolozsvár-Alsóvárosi lp.

RORLÉSZ elnök.

IKE hírek

Kedves lista tagok,

Örömmel értesítünk mindenkit, hogy az Erdélyi IKE és a Clevelandi Magyar Társaság által meghirdetett pályázati felhívásra összesen 95 pályázat érkezett az ország minden részéről.

Nagyon sok ötletes, tartalmas, szép pályázat érkezett és jó volt olvasni a lelkes, lendületes esszéket, tevékenységi beszámolókat. A dolgozatokból lehetőségünk adódott megismerni a különböző tájak, vidékek szokásait, hagyományőrző nagy eseményeit és református, katolikus gyülekezeteink életét. Nagyon nehéz dolga volt a „bíráló” bizottságnak. Külön-külön köszönet és dicséret jár minden pályázónak ezért a fáradságos munkáért és bár nem volt mindenik pályázat nyertes, mindenik dolgozat egyedi és értékes.

Nyertesek:

I. díj - 1.500.000 lej (150 RON)

Fülöp Botond – Parajd

Keszegpál Anna – Szatmár

Visky András – Kolozsvár

Visky Éva – Kolozsvár

II. díj - 1.000.000 lej (100 RON)

Iochom Zsolt – Kézdivásárhely

Kató Katalin – Kálnok

Kulcsár Ágnes – Kolozsvár

Orosz Rita – Temesvár

Portik Gabriella – Gyergyószárhegy

Tamás Orsolya – Varság

Visky Anna – Kolozsvár

Visky Mária – Kolozsvár

Kérjük, hogy továbbra is legyetek lelkesek, kreatívak és pályázzatok értékes nyereményekért.

A munkatársak nevében, szeretettel,

Tamási Adél

Tallózó

A mindenkori magyar kormány nyitott és erőteljes politikájára van szükség

Beszélgetés Makovecz Imre Kossuth- és Ybl-díjas építésszel

A nemzetközi háttérpolitika azt diktálja: Közép-Európának el kell veszítenie emlékezetét, Közép-Európa lakosságának számát csökkenteni kell, helyet kell adni az újnacionalizmusoknak szemben az államalkotó, emlékezetre képes népekkel. Nem véletlenül szakították szét a Kárpát-medencében élő népeket, nem véletlen a magyarság jelenlegi helyzete sem. Ha politikusaink elfogadják, hogy ez az alaphelyzet nem változhat, akkor nekem nincs dolgom politikusainkkal – vallja az alábbi interjúban Makovecz Imre, aki több templomot, egyházi központot, ravatalozót tervezett Erdélyben. Többek között Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön, Vargyason és Temesváron emelnek Makovecz-terv alapján épületet. Hol tart a temesvári Egyházi Központ építése? – kezdjük beszélgetésünket a neves építésszel.

– A temesvári központ építését Tőkés László kezdeményezésére kezdtük el. Azért van rá szükség, mert Pancsováig lefelé a magyarság szórványban él, a gyermekek anyanyelvi problémákkal küszködnek az ortodox tenger közepén. Szeretnék őket reformátusnak és magyarnak megtartani. Az építkezést nagyszerű emberek tartják kézben, pénz azonban nincs. Most, beszélgetésünk elején jelzem: Magyarországról nem kapnak államilag szavatolt pénzt Románia területén ott, ahol én dolgozom. Hogy másutt mi van, nem tudom. Az Egyházi Központ egy templomból áll és az ahhoz kapcsolódó intézményből, melyben bentlakásos kollégium és tantermek lennének. Sajnos, nem halad az építkezés.

– Kormányváltás esetén várható változás?

– Több kormányváltást átéltünk az építkezés kezdete óta, hisz amikor Tőkés Lászlóval Szerencsnél történt az a – hangsúlyozom – különös baleset, és kórházba került, már akkor elkészítettem a vázlattervet.

– 1990-ben?

– Igen. Egy épületet nem lehet büntetlenül építeni 15 évig. Nagy veszteség lenne, ha ez az intézmény – pénz hiányában – nem valósulhatna meg. Néhány évvel ezelőtt a magyarországi Reformátusok Lapjában felhívást tettem közzé, mely így szólt: háromszázezer forintot már átküldtem Temesvárra az építkezés céljára, adakozzatok ti is! Ezért, mint hirdetésért a Reformátusok Lapja 87 ezer forint + áfát kasszírozott be tőlem, s miután ezt szóvá tettem, és ismét feladtam a felhívást, megint bekasszírozták tőlem ezt az összeget. Ez jól tükrözi a magyarországi mentalitást.

– Mi lett a gyűjtés eredménye?

– Gyakorlatilag semmi. A Reformátusok Lapja megkapta az általam küldött pénz felét, hogy a hirdetést közzétegye. Tudomásul kellett vennem, hogy baj van a szemlélettel.

Kolozsvárra terveztem egy ugyancsak református templomot a Donát útra, a mai napig félkész állapotban van. Ahhoz, hogy a négy fiatornyot, melyet a házhoz terveztem, boronagerenda burkolattal lássák el, arra volt szükség, hogy húsz köbméter anyagot Magyarországról – saját költségemen – átszállíttassak, és átvállaljam a szállítási költséget.

Ennél a két munkánál azt az egyetlen jót mondhatom: a magyarfaló Funar két hét alatt szó nélkül kiadta az építési engedélyt a Donát úti templomra, szemben a felvidéki munkáimmal, ahol a szlovák katolikus egyházfő megakadályozta, hogy Dunaszerdahelyen, az Ipolyságban, vagy egyéb magyarlakta területeken katolikus templomok épüljenek.

Sepsiszentgyörgyön halotti templomot és ravatalozót kellett terveznem a református egyház számára, ők példamutató sebességgel, kitűnő szervezőkészséggel, elsőrangú minőségben megépíttették az épület-együttest. 2005-ben ott voltunk a felszentelésén…

Makovecz Imrét beszélgetésünk közben telefonon keresik. A fontos telefonálás után így folytatja:

– Nem igaz, micsoda történetek vannak! Pilisszántón egy bánya mellett megtalálták a magyar pálos rend egyik ősi helyét. A polgármester, aki korábban mészégető volt, erre a helyre felállított egy keresztet, s ott rendszeresen ünnepeket ülnek téli és nyári napfordulókon. Valamikor jártam Thébában, Egyiptom közepén, onnan származik a pálos rend. Magyarországon is nagyon erős, speciális rend volt, valamilyen úton-módon el kellett tűnnie a magyar egyháztörténetből. Most úgy határoztak, kápolnát építenek a helyszínen Nagyboldogasszony tiszteletére. A Kós Károly Egyesülés vándoriskolájában tanult, ott végzett építészmérnökök közreműködésével, általam megadott terv alapján építik fel a templomot.

– Imre tanítványai a fiatalok?

– Igen. Most arról számolt be a srácom, aki jelen volt a testületi ülésen, hogy a résztvevők teljes mellszélességgel kiálltak az építkezés mellett, fát szállítanak, az étkezésről gondoskodnak. Pénzük persze nincs! De az akaratuk megvan hozzá! Természetesen nem pénzről beszélgetünk, hanem magatartásformáról.

– Ugorjunk vissza az erdélyi építkezések sorsára!

– A sepsiszentgyörgyi ravatalozóval egy időben szenteltük fel a vargyasi református templomot, ez számomra rendkívüli történet. Egy rozoga faház és imaház állt rendelkezésükre a környékbelieknek és a vargyasi reformátusoknak, de az épület düledezett, ezért úgy határozott Székely Miklós tiszteletes úr, ledönteti a régit, és terveztet valakivel egy új templomot és imaházat. Amikor ásták volna ki az alapokat, a régi faház alatt egy régi templom alapjait találták, melyről a későbbi régészkutatások alapján kiderült: XI. századi, középkori templom. A tatárok elpusztították, de a XIV. században gótikus stílusban újraépítették, majd megint jöttek a tatárok, hiszen tudjuk, Erdélybe több hullámban betörtek. Ezután már nem építkeztek. Most a föld alól előkerült a rózsaablak közepe, az oszlopnyalábok talpa és még sok egyéb. Ezek közül legértékesebb a XI. századi, középkori templom oltárának középső gyámköve, melynek közepén található egy luk, oda helyezték az ereklyéket. Ahol illeszkedik a ferde felülettel, rovásírással felvésték: Szent Mihály Isten szentje. Ez egyháztörténeti rendkívüli hír arról, hogy a középkori Magyarországon Szent Mihály kultusza integráló erő volt az utolsó kicsi faluban is. Ez azért érdekes most, a XXI. század elején, mert a kora középkorban azt hitték Európában: itt a világ vége! A Megváltó második eljövetelét várták, Mihály Jézus álarcában harcolt a sátánnal, s letaszította a földbitorló fejedelmet arról a helyről, ahová áhítozott. Ebben a világban egymást ölték-vágták a különböző germán törzsek és szlávok. Ekkor jelent meg a magyarság a maga elképesztő erejével: a harmincezer lovas, íjjal és szablyával legyőzhetetlen hadsereget jelentett. A társadalmi struktúra pedig szakrális fejedelemségre épült, szemben a szétesett Európával. Géza fejedelem és Szent István, majd az őket követő szent királyaink nem ügyeskedő, alávetett hatalomként jelentek meg Európában, hanem integráló erőként, méghozzá a szentség integrálására alkalmas népként. Ez a templom képes volt önmagában megtestesíteni valamit, ami számunkra nem mindig megfogható. Az összes tárgyi emléket kiszedtük a földből, beépítettük a helyére, ablakokba, ide-oda, s e hely felszentelésére zsúfolásig megtelt a templom tavaly.

– A csíkszeredai templom is hamar otthonává lett a hívők seregének.

– A vargyasi templomszentelés előtt valóban Csíkban építettük a régi templom mellett – Darvas Kozma József főtisztelendő plébános úr kitűnő vezénylete mellett – azt a templomot, ahová négyezer ember jött el a felszentelésre. Nem tudja, mit jelent új templomban, valóban szakrális térben hallani, hogy rázendítenek az emberek, nem pityegnek: Győzelemről énekeljen napkelet és napnyugat.

– Emlékszem rá, ott voltam.

– Édes fiam, akkor tudja, miről beszélek. Sírás nélkül nehéz volt megállni.

– Sok szép eredményt mutathat fel Erdélyben!

– Természetesen igen. A negatívumokról nem azért szóltam, hogy siránkozzam, hanem ha valakinek eszébe jut, menjen oda és segítsen! Ez a dolog lényege.

A Donát úti templomot is fel kell építenünk, ott is kell hogy felcsendüljön a Tebenned bíztunk eleitől fogva. Temesváron is fel kell épülnie az Egyházi Központnak, csak ehhez egyrészt azon emberek ereje szükséges, akik ott élnek, másrészt a mindenkori magyar kormány nyitott és erőteljes politikájára van szükség. Több tervemből nem lett semmi, mert hol a magyarországi katolikus egyház, hol a magyarországi református egyház, hol a magyar kormány nem figyelt oda ezekre a feladatokra. Márpedig ez a mindenkori magyar kormány feladata.

– Sajnos a jelenlegi kormánytól nem sok várható, miután vezetői 2004. december 5-én határon túl élő magyar testvéreink ellen kampányoltak.

– Nézze, a magyarországi politika, mindegy, milyen színezetű politikáról beszélek, tudomásul veszi azt a trendet, melyet a nemzetközi háttérpolitika diktál. A nemzetközi háttérpolitika pedig azt diktálja: Közép-Európának el kell veszítenie emlékezetét, Közép-Európa lakosságának számát csökkenteni kell, helyet kell adni az újnacionalizmusoknak szemben az államalkotó, emlékezetre képes népekkel. Nem véletlenül szakították szét a Kárpát-medencében élő népeket, nem véletlen a magyarság jelenlegi helyzete sem. Ha politikusaink elfogadják, hogy ez az alaphelyzet nem változhat, akkor nekem nincs dolgom politikusainkkal. Ebben az esetben nincs más választásom: építeni kell a második, illegitim Magyarországot, előrehaladva konkrét cselekedetekkel. Abba kell hagyni a nyavalygást, csöndben, némán érdemes dolgozni, elmúlt a beszéd ideje.

– Meg annak is elmúlt az ideje, hogy állandóan szomszédjaink érzékenységével foglalkozzunk, miközben a mi érzékenységünkre senki sem figyel.

– Miféle érzékenységről beszélgetünk? Nekem se a kádári helytartósági politikához közvetlenül soha nem volt közöm, se a jelenlegi politikai kurzushoz nincs közöm. Mert az a természetes úri jókedv, amellyel dolgozom Felvidékre, Románia területére, Szlovéniába vagy bárhová, ahhoz ennek a politikának semmi köze.

– Emlékszik-e, mikor járt először Erdélyben?

– Édesem, eszembe nem jut. Nagyon régen, nem tudom.

– Élnek rokonai arrafelé?

– Nem. Se rokona, se ismerőse nem vagyok senkinek!

– Több nyilatkozatában említette, Erdélyben mindig otthon érzi magát.

– Szülőföldem a Kárpát-medence. Ha Érsekújvárra, Besztercebányára, Kassára vagy Temesvárra, esetleg Brassóba vagy Csíkszeredába megyek, a szülőföldemen járkálok. Holott Brassó német város, a Barcaság német terület, Temesvár mindig is vegyes lakosságú volt, Kassa ugyancsak és így tovább. Nem nacionális kérdés ez számomra.

– Említette Tőkés László balesetét, s hogy kérésére épül Temesváron az Egyházi Központ. Milyen kapcsolatot ápol a református püspökkel?

– Szeretem és nagyra becsülöm őt, igazi hősnek tartom. Sosem fogom elfelejteni az 1989–90-es történetet, hősies helytállását, következetességét a temesvári forradalom idején. Ő férfi a szó nemes értelmében, s a mai napig úgy viselkedik, szemben néhány politikusunkkal, akik hol ilyen papucsot vesznek fel, hol olyan sapka van a fejükön. Közvetlen kontaktusban nem vagyunk, ő is végzi a maga dolgát, én is teszem a magamét.

– Hogyan vélekedik az erdélyi magyarok helyzetéről, gondolok elsősorban arra a dilemmára: először autonómia, majd később Európai Unió, vagy fordítva.

– Az utódállamok vezetői pontosan ugyanúgy tudják, mit kíván a háttérpolitika a Kárpát-medencében. Nem várható el a románoktól, hogy boldogan adjanak autonómiai területet, önigazgatást, valamint saját belső kormányzási lehetőséget a magyaroknak Székelyföldön, mert joggal félhetnének, sőt félhetne Európa is attól a történelmi tudattól, mely minden nemzetet képes fenntartani. Van egy titkos közmegegyezés, hogy nem lehet autonómiájuk a magyaroknak. Ennek ellenére és ezzel szemben természetesen helyt adok minden törekvésnek, mely megalkuvás nélkül kijelenti: az embereknek joguk van saját anyanyelvükön beszélni, saját hajlamaiknak és ösztöneiknek megfelelően élni.

– 2004-ben, legutóbbi beszélgetésünkkor említette, Magyarország mélyre süllyedt. Önt idézem: „Ebben az országban mindent szabad: szabad az értékeket relatívvá tenni, szabad összefirkálni és -mocskolni a falakat, itt bármi lehetséges. Ebből az irtózatos sártengerből meg kell születnie valaminek.” Hol tart most ez a folyamat?

– Nemcsak a magyarság, hanem Európa számára is olyan szellemi kapuk nyílnak, melyek Európa megújulását teszik lehetővé. Tudniillik egy szakralitás nélküli egyesült Európa nem emberi lakhely! Amit az Egyesült Európa helyett létrehoztak Egyesült Európa néven, nem tekintem annak. Az új konfliktusforrás előbb-utóbb katasztrófához vezet, mert az európai ember a megváltás gondolatát, egyetlen igazi kincsét kihajította az ablakon. A megváltás gondolata nem feltétlenül kegyes vallási kategória, hanem azt jelenti: élt egy ember a földön, akit római módszerekkel megöltek, fulladásos halálra ítélték, meghalt, eltemették, feltámadt, átment a falon, mert átalakult a teste, enni kért, s ennek ellenére 40 nap múlva a tanítványok szeme láttára eltűnt, mert megmondta nekik, hogy átmegy abba a világba, ahonnan jött. Mert az ő országa nem e világból való. Ez az emberiség történetében olyan esemény, melyet Európa épített ki és tett saját élete alapvető motívumává. Ha Európától ezt elveszik, a Földet bitorló fejedelemé lesz a világ, mely egyébként Krisztusé. De ez nem következik be! Mert a Földet bitorló fejedelem nem univerzális, nem tud egyetemes lenni. A nyugati keresztény egyházat katolikusnak hívják, a szó egyetemességet jelent. Szent Mihály katonái vagyunk ebben a háborúban. S most nem nacionális kategóriákról beszélek, hanem arról: a magyarságnak ebben van küldetése. Ha nem lenne feladata, nem tették volna ily mértékben tönkre. Innen tessék szíves megközelíteni a problémát!

– Jézusról beszélgettünk. Erről jutott eszembe az SZDSZ plakátja, melyen azt hirdetik: Jöjjön el az én országom. Krisztus mást hirdetett: a szeretet országát.

– Az SZDSZ és gesztusai nem méltók arra, hogy mi erről beszélgessünk. Ez ugyanabba a kategóriába tartozik, mint amit Heller Ágnes mondott: antiszemita az, aki nem zsidó.

– Jelenleg min dolgozik?

– A Tisza-tó mellé tervezek egy nagy szállodát, alapmotívuma ősi alföldi földalakzat, melyet gerendnek hívnak. Ez a szálloda olyan gerendet alakít ki, hogy félig a földben, félig a földből kiemelkedve helyezkedik el.

– Mit üzen az erdélyieknek!

– Adjanak valamilyen megbízatást!

Frigyesy Ágnes

Erdélyi Napló - 2006-01-31

Ökumenikus imahónap Csíkszeredában

„Legyetek egyek mindanynyian" – szól a krisztusi felszólítás, ami napjainkban az ökuménia felé vezeti a különböző egyházakat. Az igyekezet, hogy egymáshoz közeledjenek, párbeszédet alakítsanak ki, nemcsak az különböző egyházak vezetői között, de a gyülekezetek szintjén is tapasztalható. Csíkszeredában immár hagyomány, hogy a református templomban február folyamán ökumenikus istentiszteleteket tartanak. A vasárnaponként fél 11-kor kezdődő istentiszteleteken különböző felekezetek lelkipásztorai szolgálnak, énekel a református gyülekezet női kórusa. A Hegyi István tiszteletestől kapott program szerint február 5-én Krizbai Béla unitárius lelkész, 12-én Biró Adolf római katolikus plébános, 19-én Tóth Károly evangélikus lelkipásztor, február 26-án pedig Sógor Csaba református lelkész hirdeti az Igét. (Takács Éva)

Hargita népe – 2006-02-02

Faluvilág: Hol ványolják a falusi összetartást?

Illyefalvi laptalálkozónk alkalmával egyik értelmiségi résztvevő azon kesergett, hogy nem kielégítő a faluközösség összetartása, kívánnivalót hagy maga után az igazi közösségi szellem. Részben igaz is, de legyen vigasz számára — ha egyáltalán lehet —: falujáró riporterként bizonyíthatom, Illyefalva nem egyedi eset. Elmondják ezt sok más helyen, főleg népesebb faluközpontokban. Hogy mennyire nagy szükség lenne összetartásra, vitathatatlan, de ez a kérdés is beletartozik abba kórképbe, melyet a letűnt rezsim közel félszáz esztendeje alakított ki.

Az igazi közösségi szellem, az összetartás ma a kicsiny falvak jellemzője: ha a kultúrotthonban történik valami, jelen van a település apraja és nagyja. Ennek a közösségi szellemnek az újraványolását vállalták fel a lepergett szabad tizenöt esztendő alatt az egyházak, a mindenkori tanügyiek, fiatalok szervezetei s nem utolsósorban az RMDSZ helyi szervezetei. Ennek az újraszülető szellemnek valóságos fészkei az egyházaink mellett működő nőszövetségek. Öröm hallani, hogy ők teszik bensőségessé, családiassá a legkülönbözőbb összejövetelek hangulatát. S mert Illyefalváról volt szó, hadd hozakodjunk elő éppen egy ottani jó példával.

Az illyefalvi asszonyok munkájáról Pásztor Aranka elnökkel, tanítónővel beszélgettünk, aki elmondta, hogy a közel negyedszáz részt vevő asszony áldásos tevékenysége, az általuk teremtett jó hangulat már éppen tíz esztendeje jelen van a polgári falu, nemkülönben a református gyülekezet életében. Hivatalos ünnepségek, sátoros egyházi ünnepek résztvevői ők, s már hagyományt teremtettek a karitatív munkában is. Advent idején az ő adományukra, de szórakoztató műsorukra is számítanak már a hidvégi öregotthon lakói. Adománycsomagok kiosztásánál, betegek látogatásánál, kirakodóvásárok szervezésénél, sütés-főzés alkalmával ványolódik a soha szét nem szakadó közösségi összetartás szelleme. ,,Rendszeres előadásokat hallgatnak az asszonyok, színművészekkel való felejthetetlen találkozókkal, irodalmi estek szervezésével és kirándulásokkal (Csíkszépvíz, Marosvásárhely, Nagyszeben környéki szász várak) háláljuk meg munkájukat, s bízunk abban, hogy kedvet kapnak ehhez a lánygyermekek s az unokák is. A szellem mélyebb gyökereket ereszt. Szövetségünk keretében tevékenykedik ugyanis a gyermekek kézimunkaköre, s nemrég sikeres jótékonysági karnevált is szerveztünk. Közreműködött Kalamár György színművész” — ecsetelte Pásztor Aranka.

Már annálfogva is szélesebb kisugárzású ez a tevékenység, mivel bekapcsolódnak a pedagógusok, az egyházközség kántora, s van, aki segítő kezet nyújtson: elsősorban az egyházközség, a helybeli Meotis, Hentil, Solexű cégek és a Bartha-féle pékség.

Kisgyörgy Zoltán

Háromszék - 2006-02-01

Lelkészt választott az új gyülekezet (Sepsiszentgyörgyi reformátusok)

A hat pályázóból tegnap Bancea Gábor bitai református lelkészt választotta papjává a tavaly ősszel alakult negyedik sepsiszentgyörgyi református gyülekezet. A fellebbezési idő két hét, ha ezalatt senki nem óvja meg a közgyűlés döntését, a választási eredmény véglegesnek tekinthető, az új lelkészt beiktatják tisztségébe.

A negyedik gyülekezet a tavaly újrarendezett körzetesítés eredményeképpen jött létre. Ennek terve évek óta megszületett, mostani valóra váltását az teszi lehetővé, hogy az építendő Olt negyedi templom körzetében elkészült az ifjúsági központ, amely a tavasszal történő átadása után ideiglenes otthont nyújt majd a közel kétezerháromszáz lelket számláló új gyülekezetnek. Az Olton túli, vagyis állomás negyedi, valamint az építendő templom közvetlen szomszédságában lévő utcák reformátusait jelenleg Mátyás István angyalosi beszolgáló lelkész pásztorolja.

A szabályzat szerint legtöbb három jelölt mutatkozhatott be egymást követő vasárnapokon a gyülekezet előtt, a másik három pályázót a presbitérium látogatta meg a szóban forgó gyülekezetekben. Bancea Gábor bitai, Egyed Sándor oltszemi és Makkai Péter árkosi lelkészt a presbitérium, Sepsi egyházmegye esperese, illetve az egyházkerület püspöke nevesítette meghallgatásra, Balla Barna komollói, Győrbíró Sándor aldobolyi és Sánta Imre ikafalvi lelkésznek nem állt módjában az új gyülekezet előtt igét hirdetni. A tegnapi választáson a szavazók a hat jelölt közül választhattak függetlenül attól, hogy ismerik-e személyesen a pályázót vagy nem.

A 954 szavazatra jogosult egyháztagból 114-en adták le voksukat, minden szavazat érvényes volt. Bancea Gábor az első fordulóban megszerezte a fele plusz egy szavazatot, 58 igennel megnyerve a választást, második helyen Makkai Pétert jegyezték 45 szavazattal, míg négyen összesen tizenegy voksot gyűjtöttek össze.

Az egyház szabályzata szerint a választási közgyűlés napján ugyanaz a lelkész hirdet igét, aki levezeti a választást, így a 4-es gyülekezet tegnap Incze Zsolt szemerjai vendéglelkészt hallgatta meg, aki arra szólította fel a híveket, legyenek építő kövei annak a lelki háznak, amelynek ezentúl tagjai lesznek és szolgálják együtt Istent és a református egyházat szeretetben, megértésben.

(fekete)

Háromszék - 2006-01-30

Élő diakónia

Öt községben és a megyeközpontban működtet otthoni gondozószolgálatot a Diakónia Keresztyén Alapítvány (DKA) sepsiszentgyörgyi fiókja. Idén még három községben és Kovásznán kívánják elindítani a házi ápolást, és megkezdik egy munkaterápiás foglalkoztató központ építését fogyatékkal élő felnőttek számára.

Jelenleg kétszázötven nyilvántartott ellátottja van Háromszéken az alapítványnak, és havonta több száz alkalmi segítséget nyújtanak a kirendeltségeken és a szentgyörgyi székházban. Az idős, beteg, kórházból hazakerült, mozgásban korlátozott, illetve egyedül élő öregek házi ápolását vállaló civil szervezetnek községi kirendeltségei vannak Bodokon, Barátoson, Kommandón, Bardoc és Vargyas, valamint Bölön és Nagyajta együtt működtet gondozói központot. A polgármesteri hivatalok biztosítják az épületet és az alapítvány alkalmazásában lévő asszisztensek, ápolók fizetését, a DKA az alapfelszerelést, a járművet és a fogyóanyagokat.

A diakóniai rendelők indításának első szakaszában a településen minden 65 év fölötti lakost meglátogatnak az alapítvány munkatársai, megismerkednek életkörülményeikkel, tájékozódnak egészségi állapotukról, így azoknak a helyzetét is követhetik, akik időnként egy vérnyomásmérés, vércukormérés, kötözés, injekciózás miatt keresik fel a diakóniai központot.

Tavaly több mint kétszáz rászorulónak adtak hosszabb-rövidebb időre mankót, járókeretet, speciális ágyat, tolókocsit, alkalmi anyagi segítséget nyújtottak műtéthez, ágyneműket adtak a Csíki negyedi éjjeli menhelynek. Az alapítvány pályázatot nyújtott be a szociális és munkaügyi minisztériumhoz az ellátott betegek után folyósítható fejpénzért, amit több megyében működő civil szervezetek igényelhetnek. A szentgyörgyi alapítvány a jelenleg négy megyében bejegyzett, kolozsvári székhelyű szervezet fiókegysége, így ettől a hónaptól kétszáz otthon gondozott beteg után kap havi 150 000 lejes állami támogatást.

Idei legnagyobb tervük egy foglalkoztató központ építésének megkezdése Sepsiszentgyörgyön az Olt partján, ahol negyven-negyvenöt, fogyatékkal élő felnőtt dolgozhatna alkalmazottként a különböző műhelyekben. Az alapítvány munkatársai által eddig meglátogatott több száz sepsiszentgyörgyi hátrányos helyzetű válaszaiból kiderült, legkevesebb száz-százötvenen vállalnának munkát.

Az épületegyüttes tervei elkészültek, az építési engedély és az alapok elkészítéséhez szükséges pénz megvan, tavasszal kezdik a munkálatokat. Tapasztalatszerzés céljából a fogyatékkal élők dolgoztatása terén jelenleg hét fiatalnak tartanak különböző foglalkozásokat (felvételünk), vízi terápiát, zöldövezet-fenntartó gyakorlatot. E kiscsoportos munka az első lépcsőfoka annak a tervnek, amelynek 2007-ben már működnie kell — tájékoztatott Makkai Péter református tiszteletes, a Diakónia Keresztyén Alapítvány sepsiszentgyörgyi fiókja kuratóriumának elnöke.

(fekete)

Háromszék - 2006-01-29

Erdélyi templomok fehére

Rüsz Károly kiskendi versmondó Erdélyi templomok fehére című műsorával lép fel vasárnap Ákosfalván, a református templomban, a délelőtti istentiszteletet követően.

Népújság - 2006-02-03

Sz. Kovács Géza munkái Szászrégenben

A szászrégeni református egyházközség DIO Házában Sz. Kovács Géza segesvári képzőművész munkáiból kiállítás nyílt.

Népújság - 2006-02-03

EMLÉKEZÉS A MAGYAR KULTÚRA NAPJÁRA

felhívással kórustalálkozót szervez az EMKE és a Romániai Magyar Dalszövetség február 4-én, szombaton du. 3 órakor, a kolozsvári belvárosi unitárius templomban. Ünnepi beszédet dr. Dávid Gyula, az EMKE tiszteletbeli elnöke mond, szaval Sebesi Karen Attila. Közreműködik Kállai Zsófia és Gyenge Balázs hegedű-kettős. A találkozón részt vesz a marosvásárhelyi vártemplom énekkara, a kolozsvári Schola Gregoriana Monostoriensis, a Besztercei Református Egyház énekkara, a magyarfenesi vegyeskar, a Kolozsvár-Belváros Református Egyházközség Kálvin énekkara és Dávid Ifjúsági kórusa. a Kisbácsi Református Egyházközség énekkara. A rendezvény támogatója az Illyés Közalapítvány és a NKÖM.

Szabadság - 2006-02-02

BABA-MAMA csoport

BABA-MAMA csoportot indít a Mazsola-klub, heti kiscsoportos találkozók formájában. Gyermekneveléssel kapcsolatos dolgokat beszélnek meg a találkozókon, tapasztalatcserére nyílik lehetőség, a kisgyermekes anyukák gyermekdalokat, mondókákat tanulhatnak. A Mazsola-klub a Monostoron működik, a Bucegi utcai református templom tanácstermében. Jelentkezni Szilágyi Elzánál lehet, telefon: 0743-082988.

Szabadság - 2006-01-31