Dr. Pap Géza s.k.
p ü s p ö k
Gyenge János s.k.
előadótanácsos
Új pályázati lehetõségekkel indított 2006-ban az
Apáczai Közalapítvány.
Bővebben a www.apalap.hu honlapon.
Tisztelettel,
Szabó Mihály
Riportpályázat
Az Erdélyi Református Egyházkerület
gyülekezeti lapjának, az Üzenetnek a szerkesztősége idén újból meghirdeti
riportpályázatát. Az érdeklődők eddig még meg nem jelent egyházi tárgyú (az
Erdélyi Református Egyházkerülethez tartozó gyülekezetek életéről szóló)
riportokkal pályázhatnak, amelyeknek terjedelme nem haladhatja meg a négy
gépelt oldalt (max. 8000 jel). A pályázat értékét növeli a témához kötődő
minőségi fényképek mellékelése.
A pályázat jeligés. A pályázóknak zárt
borítékban kötelezően mellékelniük kell a jelige feloldását (név, cím,
telefonszám). A pályázaton bárki részt vehet. Az írást két példányban
(elektronikus formában is) a szerkesztőség címére kell eljuttatni. Érdeklődni a
0264/599800-as telefonszámon vagy az uzenet@reformatus.ro
drótpostacímen lehet.
(Cím: Redactia Üzenet, Str. I.C. Bratianu 51-53., 400079 Cluj)
Díjak:1. díj 7.000.000 lej, 2. díj 4 000.000 lej, 3. díj 2 000.000
lej.
Beküldési határidő: 2006. május 31.
A beküldött pályaműveket (amelyeket a
szerkesztőség érdemesnek tart) az Üzenet folyamatosan fogja közölni. A
nyerteseket a szerkesztőség telefonon fogja értesíteni.
Tallózó
Továbbra is fogyatkozunk
Maroshévíz magyarsága – főként az
1989 utáni időszakban – rohamos mértékben fogyatkozik. Ez nemcsak a
nagyarányú elhalálozásnak tulajdonítható, hanem a kitelepedések száma
emelkedésének, valamint annak, hogy egyre kevesebb gyermeket vállalnak.
A kisvárosban
1992-ben jegyezték a magyarság legnagyobb számarányát, akkor a város
polgárainak közel 30%-a volt magyar, ekkor 5037 magyar lakost jegyeztek. A
legutóbbi népszámlálási adatok szerint 4034 magyar lakosa van a településnek,
azaz a lakosság közel 26%-a.
A hivatalos adatok szerint a hévízi
magyarok felekezeti megoszlása a következő: 3457 római katolikus, 751
református. Ezzel szemben az egyházi nyilvántartások egészen más képet
mutatnak: római katolikusnak 1178 család vallja magát, ez 2553 lelket jelent;
az egyházi nyilvántartásban szereplő reformátusok száma
pedig 329.
Tavaly az egyházi nyilvántartások
szerint tovább csökkent a magyarság létszáma: az anyakönyvek tanúsága szerint a
római katolikus egyháznál 21 gyermeket kereszteltek, 14 házasságot kötöttek és
43 elhalálozást jegyeztek; a református egyháznál 5 gyereket kereszteltek, 2
esküvőt tartottak és 10 elhalálozást jegyeztek.
Czirják Károly
Hargita Népe - 2006-01-26
Székelymuzsnaiak találkozója
A székelymuzsnaiak és az onnan
elszármazottak harmadik találkozójára kerül sor február 4-én. A 18 órakor kezdődő,
a székelyudvarhelyi Bethlen negyedi református templomban tartandó
istentisztelet után a Budvár vendéglőben tartják a farsangi mulatságot.
Jelentkezni lehet február 2-áig a következő
telefonszámokon: 217762 (Ádámosi Béla), 214664 (Budvár), 217553 (Kinda Ferenc),
0744–304362 (dr. Kinda László), 0726–011577 (Mester Pál), 215875
(Zoltáni Ferenc).
Hargita Népe - 2006-01-25
Ökumenikus imahét
A gyergyószentmiklósi Pro Art
Galériában e héten minden este 18 órától más-más felekezet lelkipásztora hirdet
igét. Tegnap Bíró Sándor református lelkész nyitotta meg a hagyományos
imahetet. Ma a görögkeleti egyház papja, holnap az evangélikusok, csütörtökön a
római katolikusok, pénteken az örmény katolikusok, szombaton az unitáriusok
lelkésze hirdet igét.
Hargita Népe - 2006-01-24
A Háromszék Illyefalván: Illyefalvának van esélye
Elsősorban a falu mindennapi gondjai, a
földproblémák, a ködös jövő, az esetleges lehetőségek felmérése volt a központi
témája az illyefalvi találkozónak. Olvasóinkkal találkozhattunk, s bár ismervén
az illyefalvi helyzetet — ahol a 2004-es választásokon a magyarok lakta falu több mint hetven százaléka nem az
RMDSZ-re adta voksát —, azt gondolhattuk, elsősorban a politika uralja
majd a beszélgetést, nem így történt. A mindennapi valóság, a bizonytalan
jövőkép ennél sokkal jobban foglalkoztatja az embereket. Mi lesz a földekkel?
Tagosítani kell, vagy van esélyük a kisgazdaságoknak is? Eljön-e az idő, amikor
nem a normalitás megteremtését nevezzük fejlesztésnek? — ezek és hasonló
kérdések merültek fel a majd’ háromórás beszélgetés során.
Benedek Huszár János – Illyefalva
polgármestere
Mindaz, ami Illyefalván elkezdődött a
90-es évek elején, csodaszámba ment a szűkebb és tágabb régióban egyaránt. Kató
Béla református lelkész munkájának köszönhetően — a KIDA, a LAM, a
gyermekfalu megteremtésével — Illyefalva modellé vált, a falunak sikerült
kiemelkednie a halódó székely települések sorából. Az induláskor hangoztatott
jelszó: „nem halat kell adni az embereknek, hanem meg kell őket tanítani halászni”, beigazolódott, s amint a
találkozón is elhangzott: példaértékű, hogy ez a falu úgy próbál önmagán
segíteni, hogy közben másokon is segít. Az itt létrehozott számos
kisvállalkozás, a korszerű orvosi rendelő, a felújított vagy új épületek, az
állandó pezsgés elsősorban a ,,vendégként”
ideérkezőnek jelentenek csodát. A faluban élők talán már megszokták, talán
természetesnek veszik, de úgy érzik, napi gondjaik mindettől nem váltak
kevesebbé.
„Többfelé látom, olvasom, hogy
sokan, köztük a polgármester úr is, a tagosítás hívei. Ha itt nem kisparcellák
lennének, akkor a föld kilencven százaléka már nem lenne a tulajdonunkban.
Talán igazuk van, de akkor mi lesz azzal a hetven százalékkal, aki a földből
él?” — tette fel a kérdést Kádár István, aki példaként említette a
Benedek Huszár János polgármester által irányított LAM-mintagazdaságot, ahol 82
hektár földet munkálnak meg, megvannak a modern felszerelések, és jövedelem
mégis alig csurran-cseppen. Mi a legjobb megoldás? Mi lesz a néhány áras, pár
hektáras kisgazdákkal? „A tagosítással
kapcsolatban árnyalni kell a kérdést. Ha tagosítottunk volna az elmúlt években,
nagyon valószínű, vonzó célponttá válunk a külföldi befektetők számára.
Országszerte számos példa mutatja, hogy a külföldi vásárló nem termelésre veszi
meg a földet, burjánt tenyészt rajta, és telekspekulációra használja majd, ha
megugranak az árak. Ugyanakkor el kell ismerni, a tagosítás műszaki szempontból
előnyt jelent, tehát nem szabad lemondani róla. Nagyon keskeny lécen kell
egyensúlyozniuk a mai vezetőknek, mert a műszaki haladást meggátolni nem
szabad” — hangsúlyozta Benedek Huszár János polgármester. „A mostani európai lobbi azt mondja, csak a nagyüzemi, csak a
nagy állatlétszámmal, csak a nagy földterülettel és csak az intenzív módon
termelő gazdaságok maradhatnak meg. Ez most a hivatalos álláspont, ám ez így
nem igaz. Arra kellene felhívni a gazdálkodók figyelmét, hogy más, alternatív
támogatási módok is léteznek. A 2007—2013-as EU-s költségvetés mezőgazdasági
szubvenciókról szóló fejezete igen nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az
alternatív jövedelemszerzéssel foglalkozó családi gazdaságok megfelelő
támogatást kapjanak. Például nagyon jelentős összeget szánnak a kedvezőtlen
termelőhellyel rendelkező gazdaságok számára. Hektáronként 500 eurót lehet majd
lehívni az EU-s költségvetésből, hogyha a terület nem megfelelő lejtőszöggel,
nem megfelelő talajvízgazdálkodással, illetve talajszerkezettel és ezzel összefüggő tápanyagellátással rendelkezik. Magyarországon
a telekspekulánsok pont arra hivatkozva vásárolják fel a földeket, hogy ezeknek
nem megfelelő a minősége az EU-s gazdálkodáshoz. Azért teszik ezt, mert tudják,
mekkora támogatást kaphatnak majd. Összefoglalva azt mondanám, valóban a
tagosítás felé törekszünk, abban a reményben, hogy saját embereink tudnak majd
élni a lehetőséggel. Mindig a megfelelő rendszert kell alkalmazni, és mindenki
számára van továbbélés.”
Az elmúlt években Illyefalva,
elsősorban az egyházon keresztül kialakított kapcsolatoknak köszönhetően,
rengeteg anyagi, erkölcsi és oktatási támogatást kapott külföldiektől. „A nyugatiak azért adják szociális, gazdaságfejlesztési
célokra az eurómilliókat, mert ez számukra nagyon kifizetődő dolog. Egy hozzánk
képest sok pénzzel, befektetni való tőkével rendelkező társadalom meg tudja
engedni magának, hogy jelentős összegeket ruházzon be. A haszna megtérül, mert
megismeri az itteni környezetet, az itteniekkel megismerteti a nyugati
elvárásokat, megtaníttatja nyelvét, és megtanulja az ittenit — mindezáltal
előkészíti a terepet a majdani még nagyobb befektetésekhez” —
ismertette tapasztalatai alapján kialakított elméletét a polgármester. Svájcot
említette, amely az elmúlt tizenkét évben egymilliárd eurót ruházott be
Kelet-Európában, ez évente országonként 150 000 eurónyi összeget jelent,
amelyből ott egy háromszobás lakást sem építhet fel, de itt kiképezhet igen
jelentős számú embert, amely fogadóképes lesz pár év múlva, mikor az ottani
befektetők errefelé kezdenek jönni.
Illyefalva lakóit azonban nem csak a
földek dolga, a túlélési lehetőségek foglalkoztatják. A
„betelepülők” egyike — az elmúlt másfél évtizedben igen sokan
választották lakhelyüknek a Sepsiszentgyörgyhöz nagyon közel eső, de
infrastrukturális előnyökkel rendelkező falut, a kedvező támogatási rendszernek
köszönhetően sokan indítottak itt vállalkozást —, Kalamár György a magyar
nyelv romlására hívta fel a figyelmet, arra, hogy Háromszék is szórványosodik,
s kiemelte, véleménye szerint sokak számára megoldást jelenthet az átképzés, a
tanulás is. Csíki Éva nyugdíjas tanító azt nehezményezte, hiányzik az igazi
faluközösség, az érdektelenség a jellemző. Benedek Huszár János, aki
családjával alig néhány éve lakója a falunak, így fogalmazott: „Az
illyefalvi egy nagyon heterogén közösség, kiemelkedő teljesítményekkel és a
székely átlag alatti teljesítményekkel.”
„Nemrég rádöbbentem, hogy mindaz,
amit mi, polgármesterek fejlesztési tervként sorolunk fel — az útjavítás,
a víz- és csatornarendszer kiépítése —, csupán a normalitás elérését
jelenti. Rengeteg pénzt, energiát, időt kell arra fordítanunk, hogy a
normalitás szintjét elérjük. Illyefalvának azonban van fejlesztési elképzelése
is. Mezőgazdasági szakiskolát akarunk létrehozni, a tanács már megszavazta, a
tanfelügyelőséggel és az alapítvánnyal egyeztettünk, s remény van arra, hogy
külföldi finanszírozást is kapjunk. Ez valóban fejlesztést jelent majd, mert a
960 lakosú falunak 300 gyereket kell majd integrálnia, művelődési, szórakoztató
intézmények teremtését jelenti. Az itt oktató 30—40 tanárnak szolgálati
lakást kell építeni, hogy a közösség szerves részévé válhassanak. Mindez
valóban fejlesztés lesz, és valós esély van a megvalósulásra” —
összegezett a polgármester.
Farkas Réka
Háromszék - 2006-01-26
A Háromszék Illyefalván: Végvidék vagy városperem?
Illyefalva. Ha városperem, akkor a
városnak is kell szolgálnia, lakói egy részének ott kell keresnie továbbra is a
kenyerét. Ha végvidék, a Székelyföld legdélibb pontján fekvő községközpont,
akkor arra kell összpontosítania, hogy önálló módon hogyan él meg majd, s
miként fog kiteljesülni.
Inkább önállóan akar élni ez a
település a jövőben. Márpedig akkor azt kell tökélyre vinnie, amit eddig
megteremtett a LAM Alapítvány és Kató Béla főjegyző, helybeli lelkipásztor
áldozatos munkája folytán… Kerekítjük-kerekítgetjük a gondolatokat,
amelyek találkozónk alkalmával, ha lassan is, de megfogalmazódtak. Nem a Szabó
Dezső-féle elsodort falu már Illyefalva, mert az a kisszámú helyi értelmiségi,
melyet a múlt század elején ostorozott az író, ma is kis létszámú, de többet
tud áldozni Szent Illyés falujáért, mint hajdanában.
Nos, a végvidéki településnek nem
könnyű a dolga. Vasszekrényükben garmadával állnak a tanulmányok, s a
pályázatok figyelésére-készítésére alkalmazott személy, miként Benedek H. János
polgármester is, csak arra vár, hogy megjelenjen egy-egy, a témakörbe vágó
pályázat. Tehát: ugrásra készen állnak, és ez így jó, ezt imigyen kell végezni
manapság.
Hogy aszfalt, földgáz, ivóvíz- és
szennyvízcsatorna kell a falunak, az — mai mércével mérve — valóban
még csak a normalitás keretei közé tartozik. Mit kell,
mit lehet tenni ezen felül? — ez a kérdés. Mert nem igaz, hogy nincsenek
erre itt kiaknázatlan természeti kincsek, adottságok. Ne fogjuk rá a falu
határában levő széntelepre, hogy semmit sem ér, hogy le is járt már ennek a
konvencionális energiaforrásnak az ideje. A szénpor — amiből nagyon sok
van —, de még annak hamuja is amellett, hogy energiaforrás, kiváló
talajfeljavító anyag. Az illyefalvi kék agyag kerámiának való, s a szénporral
ki is lehet égetni. Ez nem egy lehetőség a kisipar irányában? Hagyjuk a szenet
— erősködött egy helybeli. Ne fogjuk rá, hogy semmit sem ér, csak azért,
mert a diktatúra idején tárták fel. És bár jobb, mint a kőröspataki, semmit sem
ér. Ez nem igaz. Eljön majd ennek is az ideje. Ez a generáció nem éri meg a nem
konvencionális energia virágzásának korszakát! Van itt glaukonitos homokkő, van
építészeti anyag, kavics, folyami homok, építőkő, mészkő. Utóbbit, ha
égetni-őrölni lehet, nem kell mészport vásárolnia a földművelőnek! Rendbe kell
tenni a vidék egyetlen borvízkútját, az Anna-forrást. Akár vadaskert is
létrejöhetne ezen a festői vidéken. Kuriózumokat, értékeket őriz… Fenn a
Szármány tetején régészeti rezerváció, odébb az ,,Illyefalvi
Judit vára” olyan rom, amelynek tizennyolcadik századi történetét Bécsben
írták meg germán nyelven. Mi mit sem tudunk róla… Hajrá, régészek,
történészek! Ezek is, a többi is a falu és a környék általános érdeklődésre
számító turisztikai objektumai.
Nem akármilyenek.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék - 2006-01-26
Sz. Kovács Géza munkái Szászrégenben
A szászrégeni református egyház DIO
Házában Sz. Kovács Géza segesvári képzőművész kiállítását rendezték be.
Mit hasznosíthatunk a magyar népi gyógyászatból?
A Romániai Magyar Kereszténydemokrata
Mozgalom meghívására Bernád Ilona tart előadást a Mit
hasznosíthatunk a magyar népi egészségmegőrzésből és gyógyászatból? címmel hétfőn 18 órától a cserealjai református templom
tanácstermében. A szerző a helyszínen a könyveit is dedikálja.
Útkeresőben, visszhangtalanul - Vidéken működő alapítványok, civil
szervezetek
Veszett nagy hidegben indultunk ankétot
készíteni. A vidéki civil szervezetek, alapítványok működését kívántuk megismerni
céljaik felől, szerepükről tudakozódni azokban a településekben, amelyekben
– és legtöbb esetben amelyekért – működnek. Végül csak Ákosfalváig
jutottunk el. Nem az autó hagyott cserben, sem a kedvünk nem lankadt, hanem
érdeklődésünkre a polgármesteri hivatalban közölték: Ákosfalván, a községhez
tartozó mindegyik faluban működik ilyen szervezet vagy alapítvány. Szám szerint
hat. Ez pedig szép teljesítmény, így eldöntöttük:
mindegyikhez, illetve képviselőikhez, elnökeikhez ellátogatunk.
Először Osváth Csaba polgármesterrel
beszélgettünk. – Jó a kapcsolat a civil szervezetekkel, támogatjuk őket,
büszkék vagyunk a munkájukra. Igyekszünk segíteni, ahol lehet. Hogy a legújabb
fejleményeket említsem, a 2006-os költségvetésből elkülönítettünk számukra egy
százmillió lejes összeget. Ezt a pénzt a községben működő szervezetek,
alapítványok megpályázhatják. Leírják elképzeléseiket, egy helyi bizottság
azokat értékeli, elbírálja, és eldöntjük, mekkora összeggel járulunk hozzá
működésükhöz. Ez egészséges konkurenciát, jó ötleteket, megvalósításokat
eredményez és ők is meg kell dolgozzanak az összegért.
Az azonban eldöntött tény, hogy amennyiben pályázik, mindegyik szervezet kap
majd támogatást – mondta a polgármester, aki még hozzátette: eredeti az
ötlet, "mi semmit senkitől sem másolunk!"
Utunk a hivataltól Harasztkerékre
vezetett, ahol a frissen bejegyeztetett Villa Nostra Harasztkerék Egyesület
egyik alapító tagját, Somodi Sándort kerestük föl. – A falufejlesztés elsődleges célunk. Nemrég alakultunk,
jegyeztettük be az egyesületet, nagy múlt nincsen mögöttünk, konkrét terveink
azonban vannak. Elsősorban a falubeli infrastruktúra javításához, a rászorulók
megsegítéséhez szeretnénk hozzájárulni pályázatok, adományok útján. A másik
fontos célkitűzésünk, hogy csökkentsük az el- és kivándorlást, megpróbáljuk
összetartani a falu lakosságát, fölvegyük a kapcsolatot az elszármazottakkal. A
tizenöt fős alapító tagsággal most tárgyaljuk a tervek kivitelezését, leendő
rendezvényeink lebonyolítási módjait. Mint a neve is mutatja, a Villa Nostra,
azaz a mi falunk nevet vette föl az egyesület, a név
pedig kötelez, ennek szellemében igyekszünk működni, segíteni Harasztkerék
lakosságát.
A Székelyvajáért Egyesület elnöke, Keresztúri
Árpád is a falu fejlesztését tartja a szervezet elsődleges céljának:
– Egyesületünk két éve alakult, a megalakulást azonban viták sorozata
követte, amelynek eredményeképp engem választottak meg elnöknek, noha soha nem
volt különösebb igényem erre – mondta Keresztúri. Tulajdonképpen belecsöppentem,
alapító tagságom ellenére. Ami az egyesületet illeti, nem politikai szervezet,
kulturális rendezvényekkel foglalkozunk, és igyekszünk – lehetőségeinkhez
mérten – támogatni a kultúrával foglalkozó intézményeket. Leginkább a
helyi iskolának nyújtottunk eddig támogatást, két pályázati programot nyertek a
segítségünkkel. Legközelebbi terveinkben az internetes kapcsolattal ellátott
helyiség mellett a székházkérdés a legsürgősebb megoldandó probléma, hiszen
olyanunk nekünk nincsen, jelenleg is az iskolában gyűlünk össze. A húsz
alapítótag mellé új embereket is szeretnénk toborozni, hogy legyen, aki
továbbvigye a munkát. Ez azonban nehéz. Kezdőszándékunk az volt, hogy pénzt
hozzunk a faluba, hozzájáruljunk annak fejlődéséhez. Ez, ha nem is
maradéktalanul, de sikerült, a legutóbb ajtót vásároltunk a kultúrotthonnak,
ami – termopán nyílászáróról lévén szó –, nem volt olcsó mulatság.
Támogatást nemigen kapunk, de csináljuk a dolgunkat,
mert muszáj. Mentalitásváltásra van szükség. A vezetők általában a saját
malmukra igyekeznek hajtani a vizet, és akinek nincs pénze, az
hozzájuk húz, hátha csurran-cseppen valami. Holott az egész dolog nem a
vezetőkről kellene szóljon, hanem a faluról. Ezért
nehéz ebből kizökkenni. Mi mindenesetre megpróbáltuk és a továbbiakban is
megpróbáljuk.
Göcsön az Aqua Via Alapítvány
tevékenykedik. Kiss Józsefet kerestük fel, akitől megkérdeztük: honnan e
furcsa név? – Onnan, hogy élő víz, avagy tiszta forrás, hagyomány és
folytonosság – válaszolta alapító tag vendéglátónk. Mi elsősorban a
fiatalságot igyekszünk összefogni, pályázatírásra buzdítjuk, tanítjuk őket és
tartjuk a kapcsolatot Répcevissel, a magyarországi testvértelepülésünkkel.
Folytonosan pályázunk, és igyekszünk meggyőzni az embereket, hogy adójuk egy
százalékával segítsenek bennünket. Támogatjuk a Borzás tánccsoportot és
hagyománnyá váltak immár a Göcsi Falunapok is, amelyeket egyesületünk szervez.
Az alapítvány elnöke Majtényi Wass Csaba göcsi tiszteletes úr, segítségével
színvonalas falunapi programot állítottunk össze: legutóbb vendégül láttuk az
erdőszentgyörgyi színjátszókat, volt református ifjúsági találkozó,
bográcsgulyás-főző verseny és Vándorcsizma-találkozó is. Hivatalosan két éve
működünk, gondok elsősorban a pályázatírással kapcsolatosan merülnek föl
– kevés ember él errefelé, aki igazán ért ehhez. Ez az egyetlen komoly
hiányosságunk egyébként derűlátóak és fiatalok vagyunk (30-50 év közöttiek), tevékenységünket pedig folytatni kívánjuk. Hogy az idén is
lesznek falunapok, az például egészen bizonyos!
Cserefalván a Romániai Keresztény Nők
Ökumenikus Fóruma működik. Soós Noémi tiszteletes asszony elmondta:
'98-ban jegyeztették be az egyesületet, amelyet tulajdonképpen már 1991-ben
elindítottak. Nyolc felekezet lányai, asszonyai vesznek részt a munkában, és
ehhez több püspök aláírása szükségeltetett, az ortodox egyház jóváhagyására
azonban két évet kellett várniuk. Ilyen gondok késleltették a bejegyeztetést. A
részt vevő nyolc felekezet – református, római illetve görög katolikus,
unitárius, ágostai és lutheránus- evangélikus, ortodox, valamint baptista
egyházak – asszonyai a népnevelést, hitmélyítést tűzték ki célul. Az
ökumené gyakorlásával egy nagy családba szeretnék
kovácsolni az Erdélyben élő nemzetiségeket. Az együttlétért munkálkodnak, amely
munkában nem a bizalmatlanság, hanem ugyanazon Istentől származó lélek vezérli
őket. Persze ez nem könnyű, de mindig akadnak nyitott emberek, akik belátják a
megbékélés, együttélés, kölcsönös tolerancia és tisztelet fontosságát –
mondta a tiszteletes asszony. – 1995- től szervezünk Keresztény
felnőttképzés címszó alatt négyéves tanfolyamokat, évenként egy-két tanfolyamot
indítunk. Az első év Úton önmagam felé, a második Úton feléd, a harmadik az
Úton Isten felé, míg a negyedik Úton a társadalom felé címek és mottók alapján
tanul. Mostanra már 7-800 végzősünk van, és 39 csoport alakult 17 földrajzi
megyében. A tanfolyamok elvégzése után Magyarországon továbbképezheti magát a
jelentkező, ott további sikeres vizsgák után oklevelet és referensi címet kap,
beindíthatja saját csoportját. Mi hét diplomással rendelkezünk. Mindez
pénzkeresési lehetőséggel nem jár, még Ausztriában sem, ahonnan az egész
mozgalom elindult, önkéntesekkel dolgozunk. Mint említettem, célunk a
népnevelés, az együttélésre és Isten szerint való életre tanítás, buzdítás. Mindezek
mellett indítottunk egészségügyi, prevenciós és menedzseri tanfolyamokat is,
ezek folytatása azonban nagymértékben függ támogatottságunktól. Mi pályázunk,
igyekszünk – zárta szavait Soós Noémi.
Az Együtt Nyárádszentbenedekért
egyesület elnökét nem sikerült utolérnünk, így visszatértünk a községközpontba,
ahol Galambfalvi Viktort, a Pro Acatari – Ákosfalváért Alapítvány
képviselőjét szólaltattuk meg.
– '99-től működünk, 2001-ben
jegyeztettük be az egyesületet, tizenhárom alapító taggal – mondta Galambfalvi
Viktor. Tenni akartunk valamit a falunkért, ez volt a legígéretesebb út. Azóta
évenként kosaras bált szervezünk február elején, most lesz a nyolc- vagy
kilencedik, és részt veszünk az Ákosfalvi Napok megszervezésében is. Kulturális
rendezvényeket – mesemondó-, versmondóversenyeket támogatunk, segítjük a
sportéletet, a helyi focicsapatot. Legutóbb a Médiabefutón is óriási sikerrel
szerepelt Forrás néptánccsoportot sikerült segítenünk, a polgármesteri
hivatallal közösen eredeti, nyárádmenti ruhákat vásároltunk, összesen 71 millió
lejért. Ebből 21 milliót mi álltunk, ötvenet a hivatal. A tavaly
társszervezésben gabonagyűjtést kezdeményeztünk a székelyföldi árvízkárosultak
megsegítésére, 14 tonna gabonát sikerült leszállítanunk Siménfalvára. Ezúton is
meg szeretném köszönni minden adakozó nagylelkűségét. A megyei tanács támogatásával hangtechnikával és szállítással segítettünk
néptánctalálkozók szervezésében, a munkát a továbbiakban is folytatni
szeretnénk, hiszen ez a jövő, a pályázás, a falufejlesztés.
A vidéki civil szervezetek csöndben,
valós nehézségek közepette, de becsülettel teszik a dolgukat. Nem sokat hallunk
felőlük, mégis sokan hálásak munkájukért. Rátaláltak, talán rá is léptek arra
az útra, amely a biztosabb jövő felé vezet.
Nagy Botond
Népújság - 2006-01-26
Sugároz a Maros TV
Tegnap a kora reggeli órákban kezdte el
műsorszórását a Maros TV. Működését nagy várakozás előzte meg, ez vasárnap vált
nyilvánvalóvá. A nulladik napon ugyanis nyitott
kapukkal várták a marosvásárhelyi Arany János utcai stúdió munkatársai az
érdeklődőket, akik – kis túlzással – teljesen birtokba vették a
felújított épületet, melynek folyosóin a televízió alkalmazottai fogadták a
vendégeket. Gáspár Botond riporterrel a stúdió emeleti szintjén
futottunk össze, ő kalauzolt végig az épületen, láthattuk a különböző
politikai-, kulturális- folklór- és gyerekműsorok, talkshow-k, berendezett
„sarkait”, valamint a stúdiórészleget. Mint arról már beszámoltunk,
a Maros TV kereskedelmi adó (a Marketing Sondaje céghez tartozik), nem közszolgálati
televízió, szerkesztői azonban nagy fontosságot tulajdonítanak a
közszolgálatiságnak, amely tényező visszatükröződik majd a műsorpolitikán is.
Ami a magyar nyelvű adásokat illeti,
megtudtuk: hétfőtől péntekig 18 óra 55 perctől az I.T.
Box című számítástechnikai műsort láthatjuk. Hétfő este tíz órakor a Kultúrkör
című kulturális beszélgetőműsort sugározzák, szerdánként 18 óra 5 perctől az
Érv-Velő talkshow-ra kerül sor. Péntekenként délután ötkor a Maros megyei
honatyákat szólaltatják meg (szintén magyar nyelvű műsor), míg szombaton 10 óra
10 perctől a Zöld horizont című ökológiai magazint láthatjuk. Magyar nyelvű
hírek naponta, este hét órától. A Maros TV a 375,25
megahertzes frekvencián, a Mezzo eddigi "helyén" fogható.
Nagy Botond
Népújság - 2006-01-24
Énekkari hangverseny Marosludason - A Magyar Kultúra Napján
Rangos és felemelő rendezvény színhelye
volt a marosludasi művelődési ház a Magyar Kultúra Napján. Kilenc énekkar
sereglett össze, hogy legjobb tudásuk szerint, lélekből jövő tiszta énekkel
tisztelegjenek a magyar Himnusz 183. születésnapján Kölcsey Ferenc költő, Erkel
Ferenc zeneszerző emléke előtt. A rendezvényt a Romániai Magyar Dalosszövetség
és a Marosludasi Református Egyházközség szervezte.
Czirmay Levente helybeli református
lelkipásztor köszöntője után Guttman Mihály, a Dalosszövetség elnöke adott
hangot örömének azért, hogy végre ezt az ünnepet Erdélyben megünnepelhetjük. S
annak különösképpen, hogy Marosludas adhatott otthont a találkozónak. –
Ez a Himnusz ünnepe, azé a Himnuszé, amely Isten nevével, áldáskéréssel
kezdődik. Azé a himnuszé, amilyen egy népnek sincs, azé, amelynek szövegét
Kölcsey Ferenc költőnk 1823-ban írta meg, s melynek zenéjét Erkel Ferenc
1844-ben szerezte. A Himnusz minden magyar emberből ugyanazt az érzést váltja
ki – szólt korát meghazudtoló frissességgel Guttman Mihály, aki felkérte
a közönséget, hogy Czirmay Izabella Mária, a marosludasi énekkar vezetője
vezényletével közösen énekeljék el a Himnuszt.
A helybeliek részéről Székely Réka
tanárnő a kultúra, s ezen belül a magyar kultúra múltjáról, jelenéről olvasott
fel eszmefuttatást, majd Ferenczi Levente, a település alpolgármestere, Ötvös
József, a Marosi Református Egyházmegye esperese szólt az egybegyűltekhez.
Emlékeztetett arra, hogy fél évszázaddal ezelőtt Kodályt is felkérték, írjon
himnuszt, amire ő azt válaszolta: ennél szebbet nem lehet írni! Így maradt meg
a Himnusz himnuszunknak.
Kórusok seregszemléje
A magyar zeneszerzőket felsorakoztató énekkari
hangversenyt a már tapasztalattal és rangos repertoárral rendelkező helybeli
református egyházközség vegyes kara kezdte, Czirmay Izabella Mária
vezényletével. A kórusok fellépése közé iktatva Sebesi Karen Attila kolozsvári
színművész szavalta el a Hymnust és eredeti módon, a közönség között fel-alá
járva Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című
költeményét. Az aranyosegerbegyi református énekkart Balázs Győző Balázs, a
Nagyenyedi Református Egyházközség énekkarát Mester Ágnes vezényelte. Külön
élmény volt a népviseletbe öltözött magyarfenesiek fellépése. Karnagyuk, Tóth
Guttman Emese egyházi és magyar népdalokat tűzött műsorra. Hasonlóan felemelő
és a színkavalkádtól vidám látványt nyújtott a mérai kórus, akiknek gyönyörű
énekét Mezei Tünde vezényelte.
A fiatalság üdeségével lépett színpadra
Kállai M. Zsófia és Gyenge Z. Balázs, akik Bartók-hegedűduókat szólaltattak
meg. A baróti kórust az onnan elszármazó Berszán Vilmos, a Romvelo kereskedelmi
igazgatója hívta meg a hangversenyre. Ők székely ruhában léptek közönség elé,
lelkipásztoruk, Krizbai Imre előzetes köszöntésével, aki a teremben lévő
legfiatalabb hallgatónak ajánlotta fel a Himnusz kottáját. Az egyházközség
Zathureczky kórusát ifj. Krizbai Imre vezényelte.
Aki nem jártas a "kórusok" világában,
rácsodálkozhatott, mennyi színvonalas énekkar működik szűkebb és tágabb
pátriánkban. A rácsodálkozást joggal érdemelte ki a kolozsvári Belvárosi
Református Egyházközség Kálvin énekkara és Dávid ifjúsági kórusa az ifjú Balázs
Ágnes vezetésével, vagy a marosújvári vegyes kar Fórika Éva vezényletével, hogy
az itthoniakról, a marosvásárhelyi Vártemplom Psalmus vegyes karáról ne is
beszéljünk, amelyet – Guttman Mihály szavával élve – a
"nagyszerű" karvezető, Kovács András irányít. A hangverseny végén ugyancsak
ő vezényelte a közös éneklésben felcsendülő Szózatot.
Záróakkordként valamennyi kórus
vezetője, zászlótartója felvonult a színpadra, hogy Guttman Mihálytól átvegyék
az emléklapokat, a szervező Czirmay házaspártól pedig
a zászlótartóra kerülő szalagokat. A dalosszövetség elnöke itt sem mulasztotta
el, hogy közvetlen hangon szóljon: – Akinek van zászlója, jöjjön, akinek
nincs, majd lesz, ha megcsináltatják, keresztapának
elmegyek! – mondta.
Mint minden rendezvény megszervezése,
ez is anyagi erőfeszítések árán jött létre. Sajnos, az önkormányzat ez
alkalommal sem volt hajlandó áldozni, a helyi költségvetésből nem tellett a
magyar vonatkozású ünnepélyre. Hála viszont a Communitas Alapítványnak, amely
főtámogatóként állt az ügy mellé, s azoknak a helybeli magánvállalkozóknak,
magánszemélyeknek, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának, akik nem
sajnálták az áldozatot és felvállalták az anyagi segítségnyújtást.
Az első énekkari hangverseny új
fejezetet nyitott Marosludas kulturális életében, remélhetően lesz folytatás.
Mezey Sarolta
Népújság - 2006-01-24
Visszaigényelt középületek
Marosvécsen és Disznajón az iskola, a
községközpontban az orvosi rendelő épületét igénylik vissza volt tulajdonosaik.
Bár még nem született döntés a visszakért középületek ügyében, a polgármesteri
hivatal vezetőinek véleménye szerint a jogos tulajdonosok megkapják majd a
jogtalanul elkobzott épületeket, így megtörténhet, hogy a tanintézményeket és
az orvosi rendelőt öt éven belül költöztetni kell. Az immár 15 éve Marosvécsen
szolgálatot teljesítő orvos házaspár arról számolt be, hogy amennyiben
szükséges, építenek majd egy rendelőt. Disznajón nagyon rossz állapotban van a
valamikori felekezeti iskola, s nagyobb javítást évek óta nem is ütemeztek be,
hiszen az ingatlan előreláthatólag visszakerül a református egyház tulajdonába.
Hogy hosszú távon mi lesz a két tanintézmény rendeltetése, egyelőre nem lehet
tudni.
Kezdetét vette a Bolyai-év
Vasárnap délelőtt a magyar országgyűlés
elnöke a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban és a Református Kollégiumban tett
látogatást, ahova elkísérte Magyarország romániai nagykövete valamint
tanácsadója, Kerényi György, a Kecskemét–Marosvásárhely Baráti Kör
Egyesület elnöke. Az iskola vezetősége, köz- életi személyiségek, tanárok,
diákok, öregdiákok fogadták Szili Katalint, s jelen volt a budapesti Bolyai
Társaság kuratóriumának elnöke, valamint a vásárhelyi Fotóklub vezetősége.
Ezzel a látogatással kezdetét vette a
Bolyai-év, amelynek során az iskola névadójának emléke előtt tisztelegnek.
Bolyai Farkas nevét 1956-ban vette fel az államosítással megszüntetett
Református Kollégium – jelentette be Bálint István igazgató, aki kitért
arra, hogy november 20-án lesz az emlékév csúcspontja, azon a napon, amikor az
iskola néhai neves tanára megtartotta székfoglaló beszédét. Ugyancsak az idei
év során emlékeznek meg Bolyai Farkas halálának a 150. évfordulójáról is. Az
iskola és diákjai eredményeinek bemutatását követően Bálint István köszönetet
mondott az öt számítógépből álló adományért, s a Bolyai líceum díszoklevelét
nyújtotta át Szili Katalinnak, aki a parlament ezüstérmét és az Országházról
szóló könyvet adta ajándékba. Beszédében felemelőnek nevezte, hogy a Bolyai-év
kezdetén látogatott el az iskolába, ahol az idén nyáron végez az első teljes
magyar évfolyam. Jelenlétét a Magyar Kultúra Napján a múlt előtti tisztelgésnek
és a jövő előtti főhajtásnak nevezte, hisz az iskola diákjai lesznek azok, akik
nyelvünket, hagyományainkat továbbadják a következő generációknak, s ők lesznek
kultúránk, identitásunk őrzői is, határon innen és túl, ha mindkét ország az
Európai Unió tagjává válik.
A Református Kollégiumban folyó
nevelésről és oktatásról Székely Emese igazgatónő számolt be.
– Számomra az anyaország fogalma
az elmúlt fél év során átértékelődött – jelentette ki Csegzi Sándor
alpolgármester, aki szerint az ajándékba kapott tárgyak szimbolikus
jelentőségűek. Az elmúlt 15 év során az anyaországból érkezett segélyek láttán
felmerült benne a kérdés, hogy mindezt nem tárgyi adományokkal, hanem
megmaradásunk biztosítékával tudjuk megköszönni. Az alpolgármester utalt arra,
hogy a Szili Katalinnal történt augusztusi találkozás során megfogalmazott
tervek mára már beteljesültek. Ennek a politikán túlmutató érzelmi töltetét
köszönhetjük a vendégnek, aki ugyanezen okból látogatott el újra
Marosvásárhelyre, ahova valószínű szeretne visszatérni.
Az iskola öregdiákjainak köszöntő
szavait Szabó László tolmácsolta. A budapesti Bolyai Társaság létrejöttéről és
céljairól a kuratórium elnöke, Demján Sándor számolt be, aki volt bolyais
diákként ezúttal egy 600.000 forintos adományt hozott,
hogy azt sílécek és sífelszerelés vásárlására fordítsák az iskola régi
hagyományának a felélesztése érdekében.
A fogadást követően Szili Katalin
meglátogatta az iskolát, amelynek hangulata láthatóan hatással volt rá.
A székelyföldi árvízkárosultakért
A Bolyai Farkas líceumban tett
látogatás során Csegzi Sándor alpolgármester jelentette be, hogy a két város
baráti köreinek kecskeméti rendezvényén a marosvásárhelyi Fotóklub tagjai
állították ki képeiket a testvérvárosban, s ajánlották fel eladásra azokat,
hogy a pénzből a székelyföldi árvízkárosultakat támogassák. Az összeget Kerényi
György, a Kecskemét–Marosvásárhely Baráti Kör Egyesület elnöke adta át
Török Gáspárnak és Incze Istvánnak, a Fotóklub vezetőinek. Ugyanakkor
visszaemlékezett, hogy jó néhány évvel ezelőtt a Bolyai tanári szobájában
alakult meg a marosvásárhelyi baráti kör, s a két város közötti kapcsolat ma
már 50 intézmény közötti együttműködést ölel fel. – Ne csak másoktól
várjunk segítséget, mindenki a maga módján egy téglával hozzájárulhat az
összmagyar összefogáshoz – mondotta köszönő beszédében Incze István, a
Fotóklub elnöke, majd bejelentették, hogy Bikafalvának juttatják el a testvérvárosi
kapcsolatból született összeget.
Nem alkalmazható az egyházakra az esélyegyenlőségi törvény
Nem alkalmazható az egyházakra az
esélyegyenlőségről szóló törvény – értesült a Szabadság a
Diszkriminációellenes Tanács döntéséről Asztalos Csaba elnöktől. A
testület az esélyegyenlőségért tevékenykedő Desiré Alapítvány és a Transindex
megkeresésére adott választ. A panaszt megfogalmazó két szervezet az erdélyi
protestáns egyházakban tapasztalható – megítélésük szerint diszkriminatív
– helyzetre kívánta felhívni a figyelmet. A tanács ugyanakkor
elmarasztalta az igazságügyi minisztériumot, igazat adva azoknak az
ügyészeknek, akiket felháborított a tárcavezető által elrendelt karácsonyi
prémiumosztás.
A panasz értelmében a Protestáns
Teológiára jelentkező lányok hátrányos helyzetbe kerülnek azzal, hogy a
felvételit meghirdető erdélyi és a királyhágómelléki református, valamint
unitárius egyház különbséget tesz a jelentkezők nemi hovatartozása
szempontjából. Példa: idén szeptemberben összesen 19 helyet írtak ki fiúk és 3
helyet nők számára. A jelentősebb kevesebb hely miatt olyan lányok estek ki a
vizsgán, akik jobb, vagy jelentősen magasabb jegyátlagot értek el a felvételin,
mint az utolsónak felvett fiú jelentkező. Mindez az
jelenti, hogy a teológia református és unitárius karára tavaly ötször több fiú
jutott be, és ennek oka nem a lányok felkészületlenségében keresendő –
áll az indoklásban.
Ellenpéldát is említenek: az
evangélikus egyház megkülönböztetés nélkül minden diákot felvesz, aki eléri a
7-es átlagjegyet a felvételin. Ugyancsak ellenpélda a nemzetközi református
gyakorlat, amely hasonló vizsgákon nem tesz különbséget nők és férfiak között
– állítják. A Transindex internetes portálon is közzétett
„vádirat" nem maradt visszhangtalanul. Az egyházak véleményét
– többek között – Csűry István, a Királyhágómelléki Református
Egyházkerület főjegyzője fogalmazta meg, aki egyházellenes provokációnak
minősítette a Desiré és a Transindex kezdeményezését.
„Senki nem állította egyik
megidézett egyházból sem, hogy elvárása szerint vették fel a hallgatókat. Sőt,
szomorúan vesszük tudomásul, hogy a gyülekezetek igénye alapján folyamatosan
csökkent az elmúlt években a felvehetők száma mindkét nemre vonatkozóan. Nem
kérdezte senki a vitázók közül, hogy ha az egyháziak ilyen kényszerű helyzetbe
kerültek, akkor vajon kicsoda a valós egyenlőesély-csorbító – írta Csűry
válaszában, majd hozzátette, hogy mindenki elkezdhetné tanulmányait a
teológián, ha a lelkészek nagyobb szerepet kaphatnának a civil társadalmi életben,
példaként említve az egészségügyet.
Asztalos Csaba elmondta, a tanács
meghallgatta a református és az unitárius egyházak véleményét is, a döntésre
ezt követően került sor. – A 2002/202-es törvény
3. cikkelye világosan kimondja, a minden formában történő diszkriminációt tiltó
jogszabály előírásai nem alkalmazhatóak az egyházakra. Ezt az álláspontot a
tanács öt tagja képviselte, egyetlen ellenszavazat volt – tudtuk meg.
A Diszkriminációellenes Tanács
ugyanakkor elmarasztalta az igazságügyi minisztériumot. Ismeretes, bírák egy
csoportja azzal vádolta a tárcavezetőt, hogy diszkriminatív módon osztogatott
karácsonyi prémiumot. Monica Macovei azzal indokolta döntését, hogy a
pályakezdőket kívánta támogatni, ezért csakis az újonc, lényegesen kisebb
fizetésű ügyészek kaptak jutalékot.
Asztalos Csaba szerint bármilyen nemes
a miniszterasszony szándéka, azzal, hogy csupán egyeseknek utalt ki prémiumot,
megszegte a minisztérium belső szabályzatát, amely pontosan szabályozza a
különböző juttatások kiosztásának módozatát. A fiatalok anyagi ösztönzésére
pedig – vélekedett a tanács elnöke – más lehetőség is kínálkozott
volna. Asztalos elmondta: a tanács vállalta a közvetítő szerepét a minisztérium
és az ügyészek között. Mivel a felek nyitottak a konfliktus megoldására, nem
szabtak ki szankciókat a diszkriminációt elkövetők
ellen.
Borbély Tamás
Szabadság - 2006-01-25
Nehezen halad a tordai magyar iskola ügye
Eckstein-Kovács Péter Tordán
tett látogatásán a történelmi egyházak, civil szervezetek képviselői, valamint
számos magánszemély jelent meg. A meghívottat Ádámossy Klára RMDSZ elnök
fogadta.
A szenátor beszélt a kisebbségi
törvényről, az egészségügyi és közigazgatási reformokról, a menekültek jogállásáról szóló szabályzatról, az állami földalapról,
valamint a Tordán létesülendő magyar iskola ügyéről.
Elhangzott, a városhoz tartozó 470 ha földterületből az egyházak jelenleg igen keveset
birtokolnak. Kiss László unitárius lelkész elmondta, az unitárius templom
mellett lévő egykoron az egyházi ingatlanok közé tartozó épületnek, annak
ellenére, hogy visszaigényelték, újabb bérlője van. Itt jelenleg Szociális
Iroda működik.
Az aranyospojáni református
egyházközség is ehhez hasonló gondokkal küzd, hiszen az egykoron harangozói
lakásként szolgáló épületben gáziroda, a polgármesteri hivatal egy adóirodája
működött.
A létesülendő magyar iskola kapcsán
Ádámossy Klára arról tájékoztatott: a tervek szerint 400-nál több gyermek járna
ide. A természetbeni visszaszolgáltatási folyamat azonban elakadt három
fellebbezés miatt.
Pataki József RMDSZ tanácsos elmondta,
hogy a tordai magyarokat Ábrahám Miklós képviseli a helyi visszaszolgáltatási
bizottságba, és arról érdeklődött, ha gondok adódnak, kikhez lehet segítségért
fordulni.
A földek eladása és az életjáradék is
napirendre került. A megbeszélést követően a szenátor a város polgármesterével,
Tudor Ştefănieval is találkozott.
Ladányi Emese Kinga
Szabadság - 2006-01-23
Lejár a restitúciós határidő az egyházak számára
Ma jár le a magyar történelmi egyházak
elkobzott ingatlanjainak visszaszolgáltatását célzó dokumentumok leadási
határideje az Országos Restitúciós Bizottság határozata értelmében. A határidő
több mint féléves meghoszszabbítását az indikolta, hogy a 247. számú új
ingatlantörvénybe új körülmények kerültek be. Például az új törvény lehetővé
teszi a beltelkek visszaadását, a régi restitúciós törvény előírásai szerint
erre nem volt lehetőség, tehát lényegében bővült a törvény tárgyi kerete.
Marosán Tamás, az Erdélyi Református
Püspökség jogtanácsosa elmondta, 260 új dossziét adtak le, ez a szám elérheti
akár a 280-at is, mivel még ma is érkeznek igénylési kérések, ezeket azonnal
postázzák és küldik Bukarestbe. A jogtanácsos szerint valószínű, hogy néhány
kérés megismétlődik, mert a sietségben nem volt idejük minden dossziét alaposan
átnézni. De úgy gondolták, inkább szerepeljen kétszer egy ingatlan a
restitúciós jegyzéken, mint egyszer sem. Az Erdélyi Református Püspökség
összesen 650 ingatlant kért vissza, ebből közel 140-et meg is kaptak. Marosán
úgy vélekedik, a restitúciós törvény jó, alkalmazása azonban nehézkes.
A Királyhágómelléki Református
Egyházkerület 49 kérést nyújtott be a 247-es törvény kapcsán - mondta el
lapunknak Máthé Edit jogtanácsos. Ezek tárgyát földterületek, erdők, és
jelentős számban ingatlanok képezik. Mint megtudtuk, a legtöbb visszaigényelt
épület Bihar és Szatmár megyékben van, főleg a vidéki településeken. Ezek közül
sok ingatlanban közintézmények, önkormányzat vagy iskola működik.
Mindent visszakértek a váradi
katolikusok
"Mi mindent visszaigényeltünk, ami
egykor a miénk volt; ha tudomásunkra jutott, hogy egy terület vagy ingatlan
valamikor a római katolikus egyház tulajdonát képezte, azonnal kértük azt"
- nyilatkozta az ÚMSZ-nek Fodor József általános helynök. Közlése szerint a
Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye eddig csupán 1000-1200 hektár
termőföldet és erdőt kapott vissza, s most újabb 5-6 ezer hektárt kértek, főleg
Nagyváradon és környékén, hisz birtokaik zöme itt volt. Vidéken elsősorban
azokat az elkobzott ingatlanokat igényelték, melyekben valaha egyházi iskola
működött, ezek száma meghaladja a harmincat.
Nagyváradi ingatlanjaikat már korábban,
az 501/2002-es törvény alapján visszaigényelték, de még van néhány fontosabb
épület, melyet eddig hiába kértek. A visszaszolgáltatandó épületek zöme
közintézményeknek, többek között a megyei közegészségügyi igazgatóságnak, a
tanfelügyelőségnek, a nagyváradi állami filharmóniának ad helyet, de számos
ingatlanjukban iskola és kórház van.
Fodor József arra is rámutatott, hogy a
rendek, az Orsolya- és a Vincés-nővérek egykori tulajdonát is a püspökség
igényelte viszsza, míg a premontrei rend nevében Fejes Anzelm Rudolf főapát
nyújtotta be a papírokat.
Hiányzó irattár nehezítette a
visszaigénylést
Összesen 186 ingatlant igényelt vissza
a szatmári római katolikus püspökség, az előző években 171-et, az újabb törvény
értelmében még 15-öt. Ezekből a mai napig a hivatalos formaságok szerint is 15
került vissza tulajdonába. Balog István, a püspökség jogtanácsosa kiemelte,
hogy sokkal jobb az együttműködésük a visszaszolgáltató bizottsággal, mint
korábban. Balog szerint a bizonylatok beszerzése
jelentette a legnagyobb gondot a restitúciós folyamatban, mivel az
államosításkor széthordták a katolikus egyház irattárát, melyből fontos iratok
vesztek el. Ezeket nehéz volt pótolni.
A Temesvári Római Katolikus Egyházmegye
2003 óta összesen 146 volt egyházi ingatlant: iskolaépületeket, bérházakat és
telkeket igényelt vissza, melyek Arad, Temes és Krassó-Szörény megyében
találhatóak. A püspökség sajtóreferense szerint eddig mintegy harminc
visszaszolgáltatási kérést hagytak jóvá.
A gyulafehérvári római katolikus
egyházmegye az új törvénynyel 106 ingatlant kér vissza - mondta lapunknak
Komáromi Attila jogtanácsos. A régi törvénnyel 400-at kértek vissza, közel
70-nek a visszaszolgáltatásáról határozat is van. Komáromi is úgy véli, a
törvény alkalmazása gyatra. Munkájukat az önkormányzatok és az illetékes városi
szervek akadályozzák leginkább, mivel nem adják ki a kért iratokat, emiatt
húzódik egy-egy ingatlan birtokba helyezése.
Elégedetlenek a protestánsok
Az Evangélikus Püspökség 5 ingatlant
igényel vissza az új törvénnyel, ők már az eddig kért 25 ingatlanból 18-at
visszakaptak. Fehér Attila püspöki tanácsos azonban azt mondja, nem
elégedettek. Habár az ingatlanok jelentős részét visszakapták, az erdők és a
termőföldek esetében szinte semmilyen eredményre nem jutottak, pedig a falusi
egyházközségeknek ezek jelentettek jövedelmet.
Az Unitárius Püspökség most csupán két
kérést tett le. Mikó Lőrinc gazdasági előadó tanácsos azt nyilatkozta, ők már
mindent visszakértek. Ez 84 ingatlant jelent, ebből 28 van már a birtokukban, a
többi visszaszolgáltatása is folyamatban van.
A restitúciós bizottság adatai
szerint a magyar egyházak eddigi benyújtott kérelmeinek egynegyedét hagyták
jóvá. A testület év végéig 508 dossziéról döntött kedvezően, 400 ingatlanról az
írásbeli határozat is megszületett. Ez a szám idén 1400-1500-ra emelkedhet,
vélekedett tegnap Markó Attila, a Kisebbségi Hivatal államtitkára.
Új Magyar Szó - 2006-01-24
Romániai restitúció elvben és gyakorlatban
Romániában csaknem nyolcezer, a kommunizmus
idején elkobzott ingatlant követelnek vissza az egyházak, ennek egynegyede,
2140 épület a történelmi magyar felekezetek tulajdona. Miközben a bukaresti
restitúciós bizottság eddig 500 magyar egyházi ingatlan visszaszolgáltatása
ügyében döntött, az késlelteti a tényleges birtokbavételt, hogy a felekezetek
kötelesek öt évig megtűrni az épületükben működő közintézményeket.
Tizenhat évvel a romániai rendszerváltás
után az erdélyi magyar történelmi egyházak gyakorlatilag mindössze két és fél
százalékát vehették birtokba annak a kétezer ingatlannak, amelyet a kommunista
hatalom kobzott el tőlük. A bukaresti kormány által tavaly júliusban elfogadott
új restitúciós törvénycsomag értelmében január 25-ig nyújthatták be a romániai
felekezetek az egyházi és közösségi ingatlanok viszszaigénylési kérvényeit.
Mindezt a 2002/501-es számú törvény
alapján már megtehették az egyházak, az új jogszabály azonban kiterjesztette a
restitúciót az egykori telkekre is - elsősorban üres beltelkekre -, így most
lehetőség nyílt az eddig elmaradt igénylések beterjesztésére is.
Markó Attila, a romániai restitúciós
bizottság alelnöke a Magyar Nemzetnek elmondta: a testület csupán a határidő
lejárta után készít összesítést a beérkezett kérvények számáról, tény azonban,
hogy a bizottsághoz az erdélyi magyar egyházaktól már tavaly beérkezett kétezer
ingatlan visszaszolgáltatását igénylő doszszié. A restitúciós bizottság elvi
határozata alapján visszaadott magyar egyházi ingatlanok aránya eléri a
benyújtott kérelmek egynegyedét, a testület év végéig 508 dossziéról döntött
kedvezően, 400 ingatlanról az írásbeli határozat is megszületett. Ez a szám
idén 1400-1500-ra emelkedhet.
Markó szerint a magyar felekezetek
szempontjából jobb ütemben halad a visszaszolgáltatási folyamat, tekintve, hogy
a romániai egyházak - beleértve az ortodoxot és a görögkatolikust is - által
igényelt csaknem nyolcezer ingatlan viszszaadása ügyében eddig 908 esetében
született elvi döntés, és ennek 57 százalékát a „magyar” javak
teszik ki.
„A
tényleges birtokbavételről jelen pillanatban azért megtévesztő arányszámot
mondani, mivel a törvény értelmében az egyházak csak az ötéves határidő
lejártával költözhetnek be a közintézményeknek otthont adó ingatlanokba. A
csíkszeredai Márton Áron Gimnázium például egy éve az egyház tulajdonába
került, a birtokbavételre azonban még várni kell” - szögezte le Markó
Attila, aki szerint a visszaszolgáltatási folyamatot csupán a helyi
polgármesteri hivatalok és területi hatóságok
akadékoskodása késleltetheti. Ennek kiküszöbölésére január elején
kormányrendelet született Bukarestben, amely szerint a
vagyon-visszaszolgáltatási hatóság szankciókat róhat ki a tulajdonjogot igazoló
iratok kibocsátását megtagadó polgármestereknek, ugyanakkor ellenőrzi is a
restitúció végrehajtását.
A szigorítás ellenére a gyakorlatban
mégsem halad zökkenőmentesen a visszaszolgáltatás. A romániai önkormányzatok,
állami intézmények és magáncégek tucatnyi esetben támadták meg a bíróságon az
egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását, amelyet az akár évekig is elhúzódó
pereskedés rendkívül lelassít. A román államtól több mint hatszáz ingatlant
visszakövetelő Erdélyi Református Egyházkerület például 108 ingatlan visszaszolgáltatásáról
kapott elvi döntést a központi restitúciós bizottságtól, ám ennek jelentős
részét bíróságon is kénytelen visszaperelni.
Kolozsváron a folyamat legfőbb
kerékkötőjének a polgármesteri hivatal bizonyult: Emil Boc polgármester
folytatta elődje, a Gheorghe Funar kezdeményezte restitúciógátló pereket, sőt
számos ingatlan visszaadása ügyében alkotmányossági kifogást emelt.
Tőkés László, a 314 ingatlant
visszaigénylő Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke szerint
túlságosan lassan halad a tényleges restitúció, ugyanis a nagyváradi püspökség
eddig csupán 61 ingatlant kapott vissza bizottsági végzéssel, 40 épület esetében pedig csak elvi döntést hozott a bukaresti
testület. Az egyházkerület tapasztalatai szerint a visszakapott ingatlanok
általában lelakott, általános felújítást igénylő iskolaépületek, művelődési
házak vagy bérlakások, és számos esetben a törvényes rendelkezések miatt a
tényleges birtokbavétel elmaradt, így az egyház bérleti szerződés megkötésére
kényszerült.
Romániára különben az EU és az Egyesült
Államok egyaránt nyomást gyakorol az egyházi restitúció méltányos megvalósítása
érdekében. Az amerikai képviselőház például tavaly májusban egyhangúlag
megszavazta a romániai egyházi ingatlanok visszaadását sürgető, Tom Lantos
demokrata és Tom Tancredo republikánus képviselők által beterjesztett
határozatot.
A dokumentum megszületésében
oroszlánrésze van az amerikai székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítványnak
(HHRF), amely az erdélyi magyar történelmi egyházak jogtanácsosainak és a
romániai restitúciós bizottság képviselőjének bevonásával restitúciós
munkacsoport révén folytat állandó információcserét az
ingatlan-visszaszolgáltatásról.
Moldován Árpád Zsolt, a HHRF romániai képviselője
a Magyar Nemzetnek elmondta, az Európai Bizottság minisztertanácsának idén
május 16-i, Románia EU-csatlakozásáról döntő üléséig az alapítvány minden
alkalmat megragad, hogy az európai politikusok tudomására hozza a romániai
restitúció egyelőre megoldatlan kérdéseit. „Célunk, hogy Bukarest még az
uniós csatlakozás előtt teljesítse ezeket a követelményeket” - szögezte
le a Magyar Nemzetnek Moldován Árpád Zsolt.
HUMOR
Számítógéppel sokkal könnyebben oldhatók meg azok a feladatok, amiket nélküle
nem is kellene megoldani.
Két IT szakember beszélget:
- Tegnap megkértem a barátnom kezét! -
meséli az egyik.
- És, igent mondott? - kérdi a másik.
- Nem tudom, még nem válaszolt az emailre...
- Rakja be a 3. installáló lemezt!
- A harmadikat???!!!
A másodikat is alig tudtam begyömöszölni!
Miért megbízhatóbb a Linux, mint a
Windows?
- Mert befagyott ablakot már mindannyian
láttunk, de megfagyott pingvint...
Apu, tudtad, hogy a mágnes nem vonzza a
floppy-jaidat?
Apu, mit jelent a floppy-n a 3M ? 3M = Meglátni, Megvenni, Megbánni
