Hírvivő

Segítsük az árvízkárosultakat!

Az Erdélyi Református Egyházkerület adományokat gyűjt az udvarhelyszéki árvízkárosultak megsegítése érdekében. A Pap Géza püspök által írt levélben többek között ez olvasható: a Gal. 6,2-re figyelve „egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét”, szeretettel kérek minden gyülekezetet, hogy az udvarhely-széki árvízkárosultak megsegítése érdekében indítson gyűjtést 2005. szeptember hó folyamán. Az adakozás történhet perselypénz vagy rendkívüli pénzadományok formájában. A hónap végéig kérem a begyűlt segély összegezését és befizetését az Egyházkerület pénztárába, vagy átutalását az Egyházkerület bankszámlájára. Őszintén remélem, hogy felhívásom nyitott szívekre talál és hathatósan hozzájárulhatunk nagy kárt szenvedett testvéreink megsegítéséhez.

Az adományokat az alábbi bankszámlákra kérjük elküldeni:

Eparhia Reformată din Ardeal

BCR CLUJ

Cluj Napoca, str. George Baritiu nr. 10-12

Swift Code RNCB RO BUXXX

RO84 RNCB 2200 0001 8665 0001 – ROL

RO30 RNCB 2200 0001 8665 0003 – EUR

RO57 RNCB 2200 0001 8665 0002 – USD

RO62 RNCB 2200 0001 8665 0009 – SFR

RO35 RNCB 2200 0001 8665 0010 – HUF

RO56 RNCB 2200 0001 8665 0117 – CAD

RO13 RNCB 2200 0001 8665 0018 – GBP

az Erdélyi Református Egyházkerület Internetes Hírszolgálata

WWW.REFORMATUS.RO

Feliratkozás: hirvivo-subscribe@yahoogroups.com

Hír beküldése: hirek@reformatus.ro

2006. január 20. – V. évfolyam 2. szám (összesen 187. szám)

A tartalomból:

Prédikációs kötetek. 3

Tallózó. 6

Lelkészbeiktatás Marosszentkirályon. 6

A keresztyénség nem templomba száműzött világ. 6

Imahét Udvarhelyen. 8

Riportpályázat 8

Fülöp G. Dénesre emlékezünk halálának első évfordulóján. 8

Fába vésett múlt, biztos jövendő. 9

Téli népfőiskola és farsangi bál. 9

Mit ünnepelhet a kolozsvári Református Kollégium 2007-ben?. 9

A múlt jövője. 11

Idéntől működik az öregotthon. 11

Kézdiszék gondjai (Házhoz jár a Megyei Tanács) 12

Történelmünk: Legenda és valóság a hun-székely eredetkérdésben. 12

Ökumenikus imahét 15

Perben a reformátusok a korcsolyapályáért - A bíróság a törvénytelen adományozást ismeri el 15

Románia élen jár Európában az abortuszok számát illetően. 16

HUMOR.. 16

Imahét 2006

Ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.

Mt 18, 20

1. nap. Vasárnap. A Krisztus jelenlétében megvalósuló egység

Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Ef 4, 5-6

Ez 37,15-28 És lesz az én lakhelyem felettük

Zsolt 66 Áldjátok népek a mi Istenünket

Ef 4,1-6 Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség

Jn 14,23-27 Ahhoz megyünk, és annál lakozunk

2. nap. Hétfő. Krisztussal a középpontban építjük a keresztyén egységet – naponkénti ökumené

Nektek is meg kell mosnotok egymás lábait. Jn 13, 14

5Móz 30,15-20 Élj és szaporodj!

Zsolt 133 Mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak!

1Kor 12,12-31 Isten szerkeszté egybe a testet

Jn 13,1-15 Nektek is meg kell mosnotok egymás lábait

3. nap. Kedd. Imádkozzunk együtt Jézus nevében

Azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok. Ézs 30, 18

Ézs 30,18-26 Felséges ő, hogy megkegyelmezzen nektek

Zsolt 136 Örökkévaló az ő kegyelme

ApCsel 1,12-14 Egy szívvel-lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban

Mt 18,18-20 Ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek imádkozni az én nevemben, ott vagyok közöttük

4. nap. Szerda. A múlt felől jövünk, a jövő felé tartunk – a megbocsátás és az emlékezet gyógyítása

Nem mondom neked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is. Mt 18, 22

Jón 3 És látá Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek az ő gonosz útjukról

Zsolt 51 Könyörülj rajtam én Istenem – A töredelmes és bűnbánó szívet, oh Isten nem veted meg

Kol 3,12-17 Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet

Jn 8,1-11 Én sem kárhoztatlak

5. nap. Csütörtök. Isten jelenléte köztünk: meghívás a békességre

A Seregek Ura velünk van. Zsolt 46, 8

1Kir 19,1-13a Egy halk és szelíd hang hallatszék

Zsolt 46 A Seregek Ura velünk van

ApCsel 10,9-48 Nem személyválogató az Isten

Luk 10,25-37 Ki az én felebarátom?

6. nap. Péntek. Misszió Jézus nevében

A ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül. Mt 18, 14

Dán 3,19-30 Ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemencéből . A hit megvallása – misszió

Zsolt 146 Boldog, akinek segítsége a Jákób Istene (-aki a szabadító Isten)

ApCsel 8,26-40 Hirdeté neki Jézust

Luk 10,1-12 Jézus kiküldi tanítványait

7. nap. Szombat. Felismerni és elfogadni Isten jelenlétét másokban – Jézusért

Aki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be. Mt 18, 5

2Móz 3,1-17 Az égő csipkebokor

Zsolt 34 Megsegíti a sebhedt lelkeket

ApCsel 9,1-6 Én vagyok Jézus, akit te kergetsz

Mt 25,31-46 Velem (nem) cselekedtétek meg. (Jézus jelen van az én felebarátomban!)

8. nap. Vasárnap. Egyek a reménységben

Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti énbennem, és én tibennetek. Jn 14, 20

2Móz 40,34-38 Velük volt az Úr egész utazásuk alatt

Zsolt 42 Bízzál Istenben, mert még hálát adok néki

Jel 21,1-6 És maga Isten lesz velük

Jn 14,15-31 Nem hagylak titeket árvákul

Könyvespolc

Prédikációs kötetek

Ára: 16 RON; 160.000 régi Lej

Ára: 20 RON; 200.000 régi Lej

Ára: 14,5 RON; 145.000 régi Lej

Ára: 4,5 RON; 45.000 régi Lej

Ára: 20 RON; 200.000 régi Lej

A kötetek megvásárolhatók, illetve megrendelhetők Iratterjesztésünknél.

Elérhetőség:

Tel. 0264-592453 - 114 mellék

E-mail: iratterjesztes@reformatus.ro

Veres Miklós lp.

Tallózó

Lelkészbeiktatás Marosszentkirályon

"Akinek Isten sok talentumot adott, azt nehezebb szolgálattal és feladattal is meg lehet bízni" - vélte Ötvös József református esperes, amikor Marosszentkirályon beiktatta Veress László lelkipásztort az egyházközség élére, illetve feleségét, Veress Enikőt a kántori állásba. És nem tévedett, hiszen a nyár óta eltelt időszakban az új lelkész és felesége sok újdonságot hozott a falu reformátusainak életébe. Van olyan falu, ahol éveken keresztül nem történik semmi említésre méltó, a lelkészbeiktatási ünnepség pedig kiemelkedő eseménynek számít. Így történt ez Marosszentkirályon is. "Ez természetes, hiszen ezen az ünnepen találkozik a szolgáló ember azzal a gyülekezettel, amelyet elvállalt" - mondta akkor az esperes. A lelkész házaspár Olthévízről tizenkét évnyi szolgálat után érkezett a Marosvásárhely közeli településre, és ahogy Ötvös fogalmazott, valóban nagy eseményt jelentett a faluban az új pap érkezése. Azóta azonban megpezsdült az élet a településen.

Veress László lelkipásztor az Eklézsiának elmondta, nagy reményekkel és némi félelemmel érkezett új szolgálati helyére, hiszen tizenkét évig olyan gyülekezetben szolgált, ahol nagyon szerették az emberek, és ahol Isten segítségével sok mindent sikerült elérni. "Számomra nagy kihívást jelentett a szentkirályi gyülekezet ajánlata, olyan kihívást, amire nem tudtam nemet mondani. Félelemmel is, de reménységgel és bátorsággal is telve érkeztem ebbe a gyülekezetbe, ahol nem lehet úgy élni és dolgozni, mint az előző helyemen, de ahol annál többet lehet tenni" - nyilatkozta a lelkész.

A marosszentkirályi református gyülekezet szombaton esténként, illetve vasárnap két alkalommal tölti meg a templom padjait. A működő bibliaóra, nőszövetség, ifikör, kórus mellett a lelkész házaspár minden hónapban megszervezi a Szentkirályi Csütörtököt, amikor közérdekű előadásra, könyvbemutatóra, kiállításra hívja a falubelieket. A meghívott előadók között szerkesztő, orvos, történész, pedagógus szerepelt már, előadás hangzott el többek közt az art-terápia szerepéről, a mozgássérültek életéről és lelkivilágáról, a nagy földrajzi felfedezésekről. A tervek szerint a jövőben tovább bővül az előadások palettája, a magyar történelemről, művészetekről, irodalomról, tudományról hallhatnak majd előadást azok, akik minden hónap második csütörtökén elmennek a bibliakörbe.

Marosszentkirályon kívül Veress László a szomszédos Náznánfalva református gyülekezetében is szolgál. Úgy érzi, nagy elégtétel a lelkész számára, ha van kinek prédikálnia, illetve ha a gyülekezet tagjai fogékonyak a kezdeményezésekre, és pozitívan viszonyulnak a művelődési rendezvényekhez. "Nincsen fájdalmasabb, mint amikor a lelkipásztor üres falaknak prédikál, és bármilyen nagy szívvel készül, senki nem kíváncsi az igehirdetésére - fogalmazott a lelkipásztor. - Szentkirályon hatalmas gyülekezetbe érkeztünk, ahol több mint százan vesznek részt az istentiszteleteken. Öröm dolgozni és folytatni azt a munkát, amit elődöm, Csáky Károly elkezdett, de öröm új lehetőségeket kipróbálni, új tevékenységeket elindítani."

Antal Erika

Krónika - 2006-01-12

A keresztyénség nem templomba száműzött világ

Adorján László református lelkipásztor az erdélyi egyházi rádiómisszióról és a rádiós közösségépítésről

– Tavaly volt tizenöt éves az erdélyi egyházi rádiómisszió. Ön a református műsorokat készítette hosszú időn át. Milyen volt ez a másfél évtized? Hol hallhatók most a műsorok?

– Az első lépés a református rádiózás terén a Kolozsvári Rádióban történt. A korábban bezárt területi stúdiót újraindították, mi pedig, a történelmi egyházak képviselői elmentük és műsoridőt kértünk 1990 első napjaiban. A rádió akkori vezetősége, élén Csép Sándorral, készségesen rendelkezésünkre bocsátott heti két, akkor még 30-40 perc között mozgó adásidőt. A legnehezebb az volt, hogy nem voltak megfelelő eszközeink a műsorok elkészítésére. A rádió sem tudott ebben nekünk segíteni. Ezért, mondhatni, háztartási berendezésekkel készültek az első két évben a műsorok. Elképzelhetetlen a mai digitális eszközök világában, mit is jelentett egy-egy műsort így összefoltozni, hogy „mutasson” valahogy. 1992-től sikerült megfelelő stúdiót berendeznünk a svájci „Glaube in der 2 Welt” intézet jóvoltából. Azután már ezzel a felszereléssel készültek a katolikus, evangélikus, unitárius félórák is. A stúdió 1996-ig parókiánk, a kolozsvári Kétágú templom lelkészi lakásának alagsori termében volt. 1996-ban költöztünk át a Bethlen Kata Diakóniai Központba, és a stúdió, illetve az akkor létesült rádió ma is ott működik. Terjeszkedni többször is próbáltunk az éterben, de tényleges előrelépés a hollandiai Emission Egyesülettel összefogva sikerült. Ők műsoridőt vásároltak a Kolozsvári Rádióban, Nagyváradon, Marosvásárhelyen. Így elkezdtük a felnőtt- és gyermekműsorok készítését és küldését ezekbe a városokba is. Azóta Váradon és Vásárhelyen már külön kis csapat készíti az adásokat. Az utóbbi években pedig Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen is rendszeresen megszólal az evangélium a helyi rádiókban. Nagy rá az igény. Brassóban is szeretnének református adásokat készíteni. A Kolozsvári Rádió végzett néhány évvel ezelőtt egy felmérést, amely igazolta a hallgatói visszajelzéseket: az egyházi műsorok a hallgatottság terén az élen, a második helyen vannak.

– Egy másik fontos évszám: karácsonykor volt hároméves a kolozsvári egyházi-közösségi rádió, az Agnus. Ez a kezdeményezés a rádiómisszióból nőtte ki magát? Milyen céllal vágtak bele és milyen volt az indulás időszaka?

– Bár 1990-ben az elsők között voltunk a rádiómisszió terén, néhány év leforgása alatt a sor végére kerültünk. Amikor 2002-ben megindult Kolozsváron az Agnus Rádió, az ortodox és a szabad egyházak már országos hálózattal rendelkeztek. Az igazság az, hogy nem siettünk saját rádiót indítani. Könnyebb műsorokat készíteni és azokat más rádiókban közreadni. A célunk az volt kezdetben, hogy az amúgy is hallgatott közszolgálati és kereskedelmi adókon minél több evangéliumi üzenetet sugározzunk. Így többekhez eljut a jó hír. Csakhogy ez nem mindig zökkenőmentes. Függ a szerkesztőségtől, a tulajdonosok kénye-kedvétől, másrészt a közszolgálati adók a reklámhirdetések tarifájával számlázták a holland testvérek által bérelt keresztyén műsoridőt. A saját rádió, az mégis más. Az Agnus Rádió úgy indult, hogy 1997-ben a bukaresti Audiovizuális Tanács egyházunknak felajánlotta az egyházi adók számára fenntartott kolozsvári frekvenciát. Azon akkor már napi 6 órát az evangéliumi egyházak szövetsége sugárzott. A történelmi egyházak képviselői a felajánlást mérlegelve úgy döntöttek, hogy meg kell pályázni a fennmaradt 18 órát. Így kezdődött. Végül a frekvenciát 3 részre osztotta a Audiovizuális Tanács, 8 órát kapott mindegyik pályázó: az Evangélium Hangja (szabad egyházak), a Reménység Hangja (adventista egyház) és az Agnus Rádió. Mivel mi már rendelkeztünk stúdióval, magunkra vállaltuk a rádió indítását, és helyet adtunk benne a többi történelmi egyháznak is. Célunk az, hogy az evangélium üzenetét és a Szentírás értékeit visszajuttassuk a hittől egyre inkább elidegenedő közösségünkbe. A misszió a cél. Ezért döntöttünk úgy, hogy műsoraink a mindennapi életről is szóljanak, mert a keresztyénség nem lehet egy szakrális nyelvbe és templomba száműzött világ, hanem annak a mindennapokban hasznosan jelen kell lennie. Ezért a másik célunk a közösségépítés. Valójában közösséget szeretnénk építeni a rádióval. Ugyanis mindenki az individualizmus eluralkodása miatt panaszkodik, de ez ellen tenni is kell valamit.

– Ahogy Ön is említette, Romániában már az Agnus előtt voltak baptista és ortodox rádiók. Három évvel az indulás után hogy látja, mennyire életképes egy református hátterű, közszolgálatot is vállaló közösségi rádió most, amikor egyre inkább a kereskedelmi média uralja a piacot?

– A kereskedelmi média egy bizonyos igényt és réteget ér el. Az egyházi hátterű rádió mást. Különösen a fiatal hallgatóság megnyerése szempontjából jelent vetélytársat a kereskedelmi média. Viszont az életképesség számunkra súlyos kérdéssé vált. Az Agnus Rádiót a megszűnés fenyegeti. Ha csak mint vállalkozást értékelem az elmúlt három évet, azt kell mondanom, rossz volt a menedzsment, nem tudtuk ezt az árut eladni. Csakhogy a kérdés összetettebb. Egyházunkban a missziós lelkület halvány, erdélyi közösségünket a pesszimizmus jellemzi. Sajnos, külföldi testvéregyházaink is inkább a szociális jellegű terveket támogatják, a misszióra csak nagyon kevesen áldoznak. Pedig az Ige az első, utána az abból fakadó tett. Bár mindenki elismeri, hogy szükséges a rádiómisszió, a fenntartására igen kevesen és túl keveset hajlandók áldozni a hallgatók, egyházunk és más intézmények. Nem a kereskedelmi média miatt van gond az Agnus Rádió életképességével, hanem miattunk! Nehéz helyzetünk csak egyik kirívó példája egész egyházi médiánk betegségének.

– Miben különbözik a többi felekezeti rádiótól az Agnus? Miben szól másképp?

– Egyházi rádióból is sokféle van. Mi úgy láttuk, hogy ha egész nap magvas evangéliumi üzenetet közvetítünk – ami sokak igénye –, rádiónk bezárkózik és többnyire csak az amúgy is hitre jutott testvérek táplálását fogja szolgálni. Ez is szükséges, de erdélyi viszonylatban a nyilvántartott tagjaink 10-12 százaléka jár templomba rendszeresen, míg 90 százalék „odakint” van. Ez az egyszerű matematika sugallja azt, hogy kiket kellene megszólítanunk. Az Agnus Rádió indítása előtt tájékozódtunk, és azt tapasztaltuk, hogy a tartalmas evangéliumi műsorokat közvetítő baptista rádió műsoraitól irtózva tekeri el a keresőt egyik-másik hittől, egyháztól elidegenedett hallgató. Kolozsváron lehetőleg a teljes magyarságot akarjuk megszólítani úgy, hogy őket tevékenyen be is vonjuk a műsorkészítésbe. Ezért is választottuk a Romániában még ismeretlen közösségi rádió modellt, mert fontosnak tartjuk, hogy az összefogásra lehetőséget adjunk mindenkinek. Nagy szükség volna rá. Ebben akarunk tudatosan mások lenni azért is, mert az evangélium maga is közösségteremtő és közösségépítő eszköz. Egyházi példával élve: rádiónkat nem vasárnapi szószékként akarjuk használni, ahonnan a magasból ledörög a pap, hanem bibliaóraként, ahol körbe ülve együtt bontjuk ki közös kincseinket.

– Milyen terveket szőnek erre az esztendőre?

– Egy internetes rádiót akarunk létrehozni. Megindult már az Erdélyben munkálkodó többi kis csapattal a tervezés, hogy műsorainkat egy közös honlapon tegyük elérhetővé mindenki számára, magunk között pedig cseréljünk műsorokat. Tervezzük azt is, hogy nagyobb lefedésű rádióvá alakítsuk közös létesítményünket. Van is ígéret rá Amerikából, hogy segítenének a továbblépésben, csakhogy a fenntartási költségeket nekünk kell előteremtenünk. Most mindenekelőtt a legsürgetőbb feladatunk az, hogy a süllyedő hajót megmentsük. Ilyen vészhelyzetben természetes, hogy SOS-t kiáltunk. Akit a Lélek indít, kérjük, segítsen!

Fábián Tibor

Erdélyi Napló - 2006-01-17

Imahét Udvarhelyen

A szombatfalvi 2-es számú Református Egyházközség szervezésében, egyetemes imahét kezdődött Székelyudvarhelyen. A szervező egyházközség Varga Katalin utcai templomában vasárnapig, a hét minden napján, délután öt órai kezdettel – felekezeti hovatartozás nélkül – várják a híveket. A helyszínen naponta más-más udvarhelyszéki lelkész hirdeti az igét. Az egyházközség lelkipásztora, Hegyi Sándor lapunknak elmondta, az ökumenikus imahetet immár negyvenegyedik éve, január harmadik hetében évi rendszerességgel megrendezi gyülekezete.

A Magyar Kultúra Napja tiszteletére kiegészítő programokról is gondoskodnak a szervezők. Az imahét keretében a Szentegyházi Gyermekfilharmónia hangversenyére, József Attila verses estre, tárlatmegnyitóra is sor kerül, ugyanakkor Kölcsey Ferencről, a Himnusz költőjéről is megemlékeznek.

Szász Emese

Hargita Népe - 2006-01-17

Riportpályázat

Az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeti lapjának, az Üzenetnek a szerkesztősége idén újból meghirdeti riportpályázatát. Az érdeklődők eddig még meg nem jelent egyházi tárgyú (az Erdélyi Református Egyházkerülethez tartozó gyülekezetek életéről szóló) riportokkal pályázhatnak, amelyeknek terjedelme nem haladhatja meg a négy gépelt oldalt (max. 8000 jel). A pályázat értékét növeli a témához kötődő minőségi fényképek mellékelése.

A pályázat jeligés. A pályázóknak zárt borítékban kötelezően mellékelniük kell a jelige feloldását (név, cím, telefonszám). A pályázaton bárki részt vehet. Az írást két példányban (elektronikus formában is) a szerkesztőség címére kell eljuttatni. Érdeklődni a 0264/599-800-as telefonszámon vagy az uzenet@reformatus.ro drótpostacímen lehet.

(Cím: Redactia Üzenet, Str. I.C. Bratianu 51-53., 400079 Cluj)

Díjak: 1.díj: 7.000.000 lej, 2.díj: 4 000.000 lej, 3.díj: 2 000.000 lej.

Beküldési határidő: 2006. május 31.

A beküldött pályaműveket (amelyeket a szerkesztőség érdemesnek tart) az Üzenet folyamatosan fogja közölni. A nyerteseket a szerkesztőség telefonon értesíti.

Népújság - 2006-01-18

Fülöp G. Dénesre emlékezünk halálának első évfordulóján

A kolozsvári református teológia 1957-ben végzett hallgatóinak névsorán kijegyeztem azokat, akik megértük a nyugdíjas életkort. Isten kegyelméből hatan kerültünk Vásárhelyre – a névsor szerint – Balogh Károly, Bíró Albert, Fülöp G. Dénes, Nagy Piroska (Czira A.-né), Szatmári Elemér és Szövérfi István, nyugdíjasként.

Boldogan találkoztunk, üdvözöltük egymást, örvendeztünk egymásnak minden alkalommal.

2005. január 16-án veszteség érte kicsi csapatunkat. Fájdalommal vettük a hírt, hogy Fülöp G. Dénes egy magyarországi klinikán örökre eltávozott közülünk. Eltelt egy év, s mi, az egykori évfolyamtársak, a családdal, a vártemplomi gyülekezettel, barátaival vasárnap emlékeztünk a templomban és a sírjánál. A síron a vasárnapi virágok még "éltek", de egy csokor virág, melyet szombaton tett valaki a sírra, a hideg éjszakában megfagyott, elhervadt. Ezt látva jutott eszembe, hogy így hervasztotta el a gyógyíthatatlan betegség a Fülöp G. Dénes életét is.

Mielőtt Magyarországra utazott, egy ideig a Szentgyörgy utcai klinikán feküdt Kikeli professzor jóvoltából, ahol meglátogattam s közel három órát beszélgettünk. Egy mondatát idézem: "Komám, nem tudom, mit hoz a holnap. Én azonban kész vagyok. Ha jön a hívó szó, hazamegyek. Szerettem volna még rendezni dolgaimat. Van néhány befejezetlen írásom… Legyen meg az Isten akarata."

Akkor még nem gondoltam, hogy ez utolsó találkozásunk.

Fülöp G. Dénes, Dini barátunk testileg nincs közöttünk. Kedves beszéde, szeretetteljes mosolya, egyházát, népét féltő gondolatai, szép imádságai, szép magyarsággal elmondott prédikációi élnek közöttünk. És hirdeti áldott emlékét a renovált Vártemplom, a Gótikus terem, az árvaház, az öregotthon, a Bocskai gyülekezeti központ, hogy csak néhányat említsek. A régi református énekeskönyv 36. éneke hirdeti Isten mindent betöltő nagyságát, "teremtő keze nyomát".

Fülöp G. Dénes keze nyoma itt maradt távozása után is. Mi, az egykori évfolyamtársak kegyelettel adózunk néhai barátunk emléke előtt. Amikor halálának egyéves évfordulóján emlékezünk, együtt mondjuk: "Soli Deo gloria!" Egyedül Istené a dicsőség!

Id. Balogh Károly

Népújság - 2006-01-17

Fába vésett múlt, biztos jövendő

A marosvásárhelyi vártemplomi esperesi hivatal tanácstermének falain vasárnaptól a csittszentiváni faragókör tagjainak munkái díszelegnek. Szőttesek és fafaragványok, ősmagyar, erdélyi vagy/és keresztény motívumok, életfák, rozetták, csillagok és holdak, csodaszarvasok és táncoló leányok tekintenek le ránk a legendás hét vár képzeletbeli ablakai mögül.

A hangulatos és teljes telt házas tárlatnyitó tegnap délelőtt zajlott, Székely Erzsébet nyitotta meg a csittszentiváni gyerekfaragók, a szentiváni iskola nevében. Bandi Dezső emlékét őrzi, életművét örökíti tovább a kör, amelyet Székely Lajos élesztett fel négy évvel ezelőtt. Azóta megjárták a nyári faragótáborokat, kiállítottak a szovátai Teleki Oktatási Központban, munkáikat megbecsülés és szeretet veszi körül. A lelki- és a faluvezetőség összefogott, hiszen a református egyház adományozza a faanyagot, a polgármesteri hivatal működteti a műhelyt, amelyből sokszor még este tíz-tizenegykor is kihallatszik a vésés, kopácsolás.

Ötvös József esperes méltatásában kihangsúlyozta: egymásra talált "tánc és repülés, ember és madár, szín és csillogás, szőttes és faragás (...). Papné (Balogh Etelka – a szerk.), tanár és tanulók együtt állnak itt, együtt alkottak abban a csendes, békés marosszéki faluban az elrontott huszadik században. (...). A fa hét ágán az erdélyi szászokat jelképező hét vár, a – sieben Bürgen – fölöttük a székelyekre emlékeztető Nap és Hold és a művészek bátorságával játszó képzelet, amint a Nap fölött száll a magyar turulmadár. A fa alatt az elmaradhatatlan csodaszarvas, párjával. Csittszentiváni gyermekkori mesevilágot, iskolai történelemórát, nemzeti érzést vésett bele ez a fiú, talán annál is többet: – jövőbe véste a múltat."

Asztalos Enikő néprajzos szemmel értékelte és munkáról munkára járva elemezte a tárlatot, majd emlékezett Bandi Dezsőre, a néhai köralapítóra. Mint mondta, a népművészet folytatása a naiv művészet – ebben teremtődtek meg ezek a gyerek- és felnőtt alkotások egyaránt. Bandi Dezső utolsó műve pedig a fafaragó kör megalapítása volt.

A szentiváni ifjak éneke után Székely Lajos tanár szólt röviden az egybegyűltekhez. Ő is a Mester szavait idézte – "ezekből a gyerekekből nem művészeket, hanem a művészeket értékelő és a munkát szerető embereket szeretnénk nevelni." Úgy legyen!

Nagy Botond

Népújság - 2006-01-16

Téli népfőiskola és farsangi bál.

A hagyományos téli népfőiskolára január 30-a és február 3-a között kerül sor Aranyosgyéresen a református templomban. A rendezvényt záró farsangi bált pedig szombaton este a Tiver Szálloda éttermében rendezik.

Szabadság - 2006-01-18

Mit ünnepelhet a kolozsvári Református Kollégium 2007-ben?

A Szabadság 2006 január 4-i számában Gaal György Iskolatörténeti évfordulók cím alatt foglalkozik a három ősrégi kolozsvári tanintézet, a római katolikus, az unitárius és a református iskolák-kollégiumok keletkezésének-alapításának kérdésével. A Református Kollégiumra vonatkozó megállapításaival kapcsolatosan felmerülő megjegyzéseimet szeretném az alábbiakban ismertetni.

Menjünk vissza az időben több mint 60 esztendőt. A Református Kollégium 1941–42 iskolai évről szóló évkönyve fedőlapján olvasható: "Az iskola fennállásának CCCLXXXV. évében szerkesztette: Gönczi László igazgató." Ha a fennállás 385 évét kivonjuk az Évkönyv kiadásának évéből, az 1942-ből, akkor épp az 1557-es esztendőt kapjuk. Ez az alapítási év derül ki az 1942/43 és 1943/44 évi évkönyvek fedőlapjainak feliratából is.

Mire alapozták az évkönyvek szerkesztői ezt az állításukat?

Török István, a Kollégium történelemtanára, „A kolozsvári Ev. Ref. Collegium története" I. kötetének bevezetőjében írja: „…a szászoknak volt itt (Kolozsvárt) iskolájok, kik az ágostai evangelicus vallásra 1545 előtt áttértek. (…) Ez az iskola lett a reformátusoké, miután az ágostai evangelicus lakók a református hitre tértek."

Szintén Török Istvántól idézek (fenti mű I.köt. 7.–8. oldal): „Az 1557 febr. 7-re Gyulafehérvárra összehívott országgyűlésen a rendek (…) kérték Izabella királynét, hogy a barátok kiűzése következtében megürült klastromokat engedje át a gimnáziumok vagy olyan iskolák számára, amelyekben az ifjúságot tudós és nyelvekben jártas férfiak a tudományok minden nemében, kegyesen és alaposan tanítsák. A királyné megengedte a barátok klastromának felhasználását két helyen. Egyiket Marosvásárhelyen, másikat Kolozsvárt. (…) Ugyanazon évben a tordai országgyűlésen egyik iskola helyéül Kolozsvárt a dominicanusok zárdáját jelölik meg és ez iskola és tanítványai fenntartására 100 frt. évi segélyt szavaznak. E klastrom ma is megvan a Ferencz-rendiek temploma mellett a Klastrom-utczában. Ez az első helye a kolozsvári reformátusok iskolájának."

Bíró Sándor, a jeles történész, a kollégium történelemtanára, az 1940/41 évi Értesítőben, a kollégium történetét ismertetve ezeket írja: „Az ő (Dávid Ferenc) rektorsága alatt kapott az iskola új helyiséget, a Domokos-rend üresen maradt óvári zárdáját, melyet 1557-ban a tordai országgyűlés rendelt tanítás céljaira. Itt a Ferencz-rendiek templomának közelében volt lutheránus jellegű iskola csakhamar reformátussá lett, követve a város nagy többségének vallási fejlődését. (…) Az iskola egyidejűleg elemi és középfokú volt, a két tipus között nem lévén meg akkor az a határozott elválasztó vonal, mint ma. Sajnos, a sokat igérő fejlődés az unitárizmus előretörése miatt hirtelen megtorpant, s így a református iskola 10 esztendei virágzás után unitárius iskolává alakult át."

Még tovább megyünk visszafelé az időben. A Kollégium 1874/75 évi Értesítőjében Szabó Sámuel közli Fekete Mihálynak A kolozsvári Ev. Ref. Főtanoda története című munkáját. Fekete Mihály alaposan tanulmányozta az 1545–1568 közötti időszak egyházi és tanügyi vonatkozásait. Ő a kolozsvári iskola első protestáns rektorának, Vízaknai Gergelynek a kollégium könyvtárában meglévő latin nyelven megírt kódexéből kiindulva azt a következtetést vonja le, hogy „ez intézet reformálása 1545-ben kezdődvén, a magyar protestánsok körében alakult s mind e mai napig fennálló tanintézeteink közül a két országban legelső s legrégibb a kolozsvári. Az, hogy végleges örökösei az unitárius atyafiak lettek, nem ment föl bennünket a kötelesség alól, hogy az átalakulás fázisain ne kísérjük történetét azon pontig, amelyen túl jelenlegi tulajdonosainak örökségévé vált"

Fekete Mihály felsorolja az iskola rektorait, akik Vízaknai Gergely után következtek 1568-ig: Dávid Ferenc (1552–1557 között), Basilius Balázs István (1557–1563), Szikszai Fabricius Balázs (1564–1566) és Károlyi Péter (1566 –1567), valamint lektorait, Molnár Gergelyt és Fodor Bálintot. Molnár Gergelyről írja Török István (idézett mű I.k. 10, oldal): „Érdekes tudni, hogy Jakab Elek (Kolozsvár történetének írója) Molnár Gergelyt az unitárius írók közé sorolta, pedig már 1564-ben, az unitarismus keletkezése előtt halt meg"

Fekete Mihály szerint 1558 óta „a kolozsvári egyházat és iskolát úgy lehetett tekinteni, mint az 1564-ben országgyűlési törvény által is szentesített ev. reformált felekezetnek a Luther-féle tantól tényleg különvált tagját." Szikszai Febricius Balázsról írja Fekete Mihály (a sárospataki füzetek 1864 évi 4. „szállítmányára" hivatkozva) hogy „Dávid Ferenc a Servet és Blandrata tévtanának Szikszait is szerette volna megnyerni, de erélyesen ellenállt, s az igazságnak egy nagy polgári gyülekezet előtt fényes diadalt szerzett. 1566-ban (…) a Dávid féle eretnekséget átkozva és az általa támasztott zavarokat megúnva (…) Sárospatakra tért vissza." Szikszai utódáról a rektori székben, Károlyi Péterről, Bod Péter Magyar Athenasából idéz Fekete Mihály: „mikor alattomban Blandrata és Dávid Fer. a sz -háromság ellen való tudományról tanácskozának, e vette észre, kijelentette, és ellenek támadott." Mivel akkor a Dávid Ferenc által hirdetni kezdett unitárius tanokkal nem értett egyet, Károlyi Péter eltávozott Kolozsvárról s elfoglalta a nagyváradi iskola rektori állását.

„Károlyi Péterrel végződik a kolozsvári iskola azon időszaka, melyben először (1545-től 1558-ig) Luther, azután (1558-tól 1568-ig) Kálvin hívei tanítottak. Távozása után az unitáriusok hatalmasodnak el; de azért a reformátusok iskolája megmarad".– írja Török István idézett munkája I. kötetének 11. oldalán

Köztudott, hogy az erdélyi unitárizmus megalapítója Dávid Ferenc, aki pályafutása során katolikusból lutheránus, majd református, és végül unitárius lett, 1557–1559 között az erdélyi magyar lutheránusok püspöke, 1564–66 között református püspök, és csak 1565 körül kezd foglalkozni a szentháromság-tagadó eszmékkel, alapítja meg aztán az erdélyi unitárius egyházat s válik 1568-ban ennek püspökévé. Valószínűleg ezért számítja az unitárius kollégium kezdeteit Gál Kelemen is attól az 1568. esztendőtől, amelyben Kolozsvár lakosainak nagyrésze áttért az unitárius vallásra.

Ha az iskola rektorai a tárgyalt időszakban nem voltak unitáriusok, a Dávid Ferenc tanításait ellenezték, s az unitárius tanokat maga Dávid Ferenc is csak 1565-től kezdte hirdetni, joggal következtethetjük, hogy az iskolában 1557–1568 között nem taníthattak az unitárius hitelvek szerint.

Tehát ha nem is neveztetett Kollégiumnak, de református iskola létezett Kolozsvárt 1557–1568 között. Innen ered az alapítási évnek 1557-re helyezett hagyománya.

Ami az 1907 évben megrendezett kollégiumi jubileumi ünnepségeket illeti való igaz, hogy eleink 1907 májusában a Református Kollégium fennállásának 300., és nem 350. évfordulóját ünnepelték meg, amiből az 1607–8-beli megalapításra lehetne következtetni. Báthori Gábor fejedelem az 1608-ban Kolozsvárt tartott országgyűlés első törvénycikke alapján ajándékozta a reformátusoknak Kolozsvárt, az óvárban összedőlt templomot, és 1610-ben a kolozsvári református iskolának és egyháznak a kolozsvári határról befolyó dézsmának felét, valamint a kolozsvári harmincadnak egész összegét, hogy ezek egyharmadrésze legyen a papoké, egyharmadrésze az iskola rektoráé, egyharmada pedig a tanuló ifjúságé.

Ha az 1557-es alapítású református iskolát csak „scholának", és nem kollégiumnak tekintjük, s különbséget teszünk református iskola és református kollégium között, akkor a Református Kollégium alapítási évét 1608 körülre kell tennünk. Valószínűleg így értékelte ezt 1907-ben a Kollégium vezetősége, amikor Apáczai Csere Jánosnak 1656. november 20-án elmondott beköszöntő beszéde 250 éves fordulójának megünneplését összekötötte a kollégium fennállásának jubileumával. Kettős ünnepet kívánván ülni, a kerek százas évfordulót választották. Ezt akkor így oldották meg. De Török István ez alkalommal elmondott beszédében is fenntartja az első református iskola alapítási éveként az 1557. esztendőt. Idézek a beszédből: „Az 1556. és 1557. évi országos intézkedések, alapítványok jogosítnak fel arra, hogy iskolánk alapításának évéül az 1557. évet állapítsuk meg," Majd alább: „Az unitárius vallás elterjedése után szűkebb körre szorul, de nem enyészik el."

Mit ünnepelhetünk tehát 2007 októberében ? Kollégiumi hagyományaink szerint az első református iskola létesítésének és a református oktatás kezdetének 450., a református iskola Báthori Gábor fejedelem általi újralétesítésének és kollégiummá válásának 400., valamint Apáczainak a Farkas utcai, egykori kollégiumi épületben tartott megnyitó beszéde elhangzásának 350. évfordulóját. Együtt és egyszerre mind a hármat.

Mindezeket azért kellett elmondani, hogy ne tekintsük tévedésnek a 450. évfordulóról szóló tudósításokat. Anélkül hogy református-unitárius vitát volna szándékomban gerjeszteni erről a témáról, remélem a fentiekbe az unitárius atyafiak is bele tudnak nyugodni, még akkor is, ha az 1557-es esztendőt iskolatörténeti szempontból „már lefoglalt időpontnak " (?) tartják. Nem lehet ezt az évet általuk „lefoglalt időpontnak" tartani, mert a kolozsvári unitarizmus akkor még meg sem született.

Kolozsvári József

Szabadság - 2006-01-18

A múlt jövője

A budapesti Falvak Kultúrájáért Alapítvány ez alkalommal Tatár Zoltán nyugalmazott tanárnak, közírónak adományozta a Magyar Kultúra Lovagja címet, amelyet január 15-én vasárnap, a Pata utcai református templomban dr. Gaal György, a Házsongárd Alapítvány elnöke nyújtott át. Laudációjában kifejtette: Tatár Zoltán írásai néprajzi, helytörténeti és irodalmi szempontból egyaránt nagy jelentőségűek. Páratlan szerepet töltenek be a kolozsvári emlékirodalomban. Megelevenedik az egykori Hóstát, Kolozsvár egy része az Attila utcától a Magyar utcáig, életre kelnek a hajdani emberek és szokások, a feledésbe merült utcák, kocsmák, csűrök, sikátorok, házak. Az írások az 1940 – 50-es és a 80-as évekbeli Kolozsvárt idézik fel, mintegy szemtanúként.

Vetési Júlia

Szabadság - 2006-01-16

Idéntől működik az öregotthon

Olvasóink kérdésein elindulva – vagyis, hogy miért nincs Székelyudvarhelyen öregotthon, illetve, hogy elmondjuk, igenis van öregotthon városunkban – újból felelevenítettük a Szombatfalvi Református Egyházközség által létrehozott korszerű építményhez kapcsolódó tudnivalókat, melyekhez immár az is hozzátartozik, hogy a közeljövőben az otthon megkezdi működését.

Az Orbán Balázs utcában öregotthon építését kezdeményezte a szombatfalvi református egyházközösség annak a felismerésnek köszönhetően, hogy a gyülekezet lassan elöregedik, mondta Hegyi Sándor lelkipásztor, a gyülekezet vezetője – ez 2003-ban történt, amikor már az építkezés utolsó fázisában tartottak. Egyébként a munkálatok 2001. augusztus 1-jén kezdődtek, holland felebará-tok segítségével, valamint a gyülekezet hozzájárulásával, illetve nagyobb összegekkel helyi vállalkozók, cégek is támogatták az építkezést. Az öregotthon ügyét Sógor Csaba szenátor karolta fel. A szombatfalvi református gyülekezetbe több mint száz, 75 éven felüli ember tartozik, köztük nagyon idősek és magányosok is vannak, akiknek mind a gondoskodás, mind pedig a közösségi élet, a valahová tartozás is létfontosságú. Megkerestük Hegyi Sándor lelkipásztort, aki elmondta: közművesítve és lakhatóvá van téve az épület, ugyanakkor a gyülekezetből jelentkező öregek listáján már hetvenen szerepelnek. Noha sokan igényelnék a szervezett gondozást, gondoskodást, az öregotthon 30–35, majd 40 embernek tud lakhatást és ellátást biztosítani. Tavaly elkészült az öregotthon működési szabályzata, sőt próbaként két idős ember már az otthonban lakik. November közepén egy 92 éves és egy 78 éves embernek adtak oltalmat, egyiküknek az óceánon túl van hozzátartozója, a másikat viszont nem tudják eltartani a családtagok. Amint azt a parókia vezetőjétől megtudtuk, az öregotthon hivatalos megnyitása április 30-ára tehető.

Barabás Blanka

Udvarhelyi Híradó - 2006-01-18

Kézdiszék gondjai (Házhoz jár a Megyei Tanács)

Mint már hírül adtuk, Vajda Lajos alelnök kezdeményezésére tegnaptól február 15-ig a megyei tanács vezérkara és a tanács munkatársai minden községbe eljutnak, az elöljárókkal, önkormányzati képviselőkkel, iskolaigazgatókkal, a magyar történelmi egyházak lelkészeivel, a civil szervezetek vezetőivel, magánvállalkozókkal megbeszélik a települések sajátos gondjait.

A munkalátogatások sora tegnap reggel Csernátonban kezdődött, ahol Vajda Lajos és két munkatársa, Mocsáry-Gondos Zoltán, a beruházási osztály és Madarasi Csilla, az európai uniós információs iroda tanácsosa a nagyközség gondjaival ismerkedett. A kétórás találkozón a községben szolgáló lelkészek, iskolaigazgatók, tanácstagok, panziótulajdonosok voltak jelen. A legtöbb és visszatérő panasz a huszonöt éves belső aszfaltúttal kapcsolatosan hangzott el, többek között az is, hogy Csernáton 2003-ban sikeresen pályázott a Sapardnál útjavításra, de a pénzt azóta sem kapták meg. A református egyház képviselői elmondták, egy kivételével visszakapták az államosított művelődési otthonokat, de szükség lenne egy sportteremre, ahol művelődési tevékenységet is lehetne folytatni.

A megyei tanács alelnöke az idei háromszéki beruházási terveket, a kisrégiók megszervezését ismertette. Haszmann Pál az egykori tulajdonos utódja által visszaigényelt múzeumépület jövőjére és az oda vezető bekötőút állapotára hívta fel az illetékesek figyelmét. A múzeum mindentől függetlenül tovább fog élni — hangsúlyozta Haszmann Pál. Sánta Imre ikafalvi református lelkész a falusi turizmus távlatai kapcsán elmondta: infrastruktúra nélkül nem beszélhetünk EU-csatlakozásról. ,,Ikafalván még a mobiltelefon sem működik, hogy az útról ne is beszéljünk. Ki kell mondanunk: a mi településeink nincsenek felkészülve a csatlakozásra” — mondotta a lelkész. Mátis Izabella tanár, a felsőcsernátoni iskola igazgatója egy tornaterem építéséhez kérte a megyei tanács segítségét. A felsoroltakon kívül a műemlék épületek állagának megőrzése, a vízimalom sorsa, a vízvezetés folytatása, a falusi turizmus helyzete került terítékre. Ha Törcsvár megél a turizmusból, Csernáton miért ne élhetne meg a falusi turizmusból? — tette fel a kérdést Vajda, aki a helyi kezdeményezés fontosságát hangsúlyozta. A találkozó végén a község vezetői írásban is átadták Vajda Lajosnak, melyek a falvak legsürgősebb beruházási igényei.

Csernáton után Kézdialmás, Esztelnek, Lemhény és Bereck képviselőivel találkoztak a megyei tanács küldöttei. Ma Vajda Lajos Vargyason, Bardocon, Baróton, Baconban és Árkoson beszéli meg a községek illetékeseivel a mindennapos gondokat.

Iochom István

Háromszék - 2006-01-19

Történelmünk: Legenda és valóság a hun-székely eredetkérdésben

Talán sehol az egész magyar nyelvterületen nem él olyan élénken a köztudatban a hun eredet fogalma, mint a Székelyföldön. A székelyek nagy része ma is Attila nagykirálytól és Csaba vezértől származtatja magát, és nem véletlenül, hisz e legendás eredettutad az ősi krónikákra támaszkodik.

A székelyek eredetéről és mai szálláshelyükre való letelepedéséről a történészek sokat vitatkoztak az elmúlt százötven évben. Ez a kérdés, habár nagyon gazdag szakirodalommal rendelkezik, a különböző eltérő vélemények miatt a mai napig nyitott maradt. Ennek oka, hogy a székelyekre vonatkozó írott forrásaink nagyon hiányosak, és aránylag későn, a XVI. század második felében keletkeztek.

A székelyek eredetéről két ősi krónika tesz említést, az egyik az Anonymus krónikája, a másik pedig az ún. Hun Krónika. Anonymus a székelyekről a következőket mondja: „Néhány napra rá Árpád vezér és nemesei közös elhatározással sereget küldtek Mén-Marót bihari vezér ellen. Ennek a hadseregnek Ösbő meg Velek lettek a kapitányai és vezetői. Ezek a szigetről nekiindulva a homokon keresztüllovagoltak, majd a Bőd-révnél áthajóztak a Tisza folyón. Innen továbblovagolva a Kórógy vize mellett ütöttek tábort. Ott a székelyek, akik előbb Attila király népe voltak, Ösbőnek hírét hallva, békés szándékkal elébe jöttek, s önként kezesül adták fiaikat különféle ajándékokkal. Sőt, Ösbő serege előtt első hadrendként indultak Mén-Marót ellen harcba. A székelyek fiait azonnal elküldték Árpád vezérnek, s ők maguk elöljáróban a székelyekkel Mén-Marót ellen lovagoltak...” Anonymus krónikáját, mivel az sokkal későbben íródott, egyes történészek „romantikus gesztának” tartják, és hiteles forrásértékét megkérdőjelezik. A Hun Krónika viszont, amely a magyar őskrónika első részét képezi, részletesen leírja a hun birodalom összeomlását és a 3000 hun harcos visszavonulását a „Csigla mezejére”, akik később székelyeknek nevezték magukat. Itt megjegyzendő, hogy sem a Magyar Krónika, sem pedig a Hun Krónika nem maradt meg eredetiben, ezért nem lehet eldönteni, hogy a székelyekre vonatkozó adatok a hagyományra támaszkodnak, vagy pedig a szerző fantáziájának szüleményei.

A székelyek hun eredetéről Kézai Simon is említést tesz. A XI. századi krónika, valamint a belőle egymástól függetlenűl merítő Anonymus és a kései krónikák mind azt vallják a székelyekről, hogy a Kárpát-medencébe érkező magyarság már itt találta őket mint Attila népének, vagyis a hunoknak fennmaradt töredékét. A középkor folyamán a székelyeket mint a magyarságtól különböző, de vele rokon, önálló etnikumot (natio Siculica) emlegetik, s hogy valóban valamely, a magyarsághoz csatlakozott, törökös nomád lovas vezető réteggel rendelkező törzset kell látnunk bennük, azt az oguz-törökök nemzetségi szervezetének megfelelő katonai és társadalmi beosztásuk — hat tisztségviselő nemzetség s ezeken belül négy-négy ág —, továbbá könnyűlovas harcmodoruk, melyet a krónikák tanúsága szerint még akkor is megőriztek, mikor a magyar hadsereg nagy része már a nyugati, nehézlovas hadviselésre tért át, valóban ezt látszik igazolni.

A Székelyföld népvándorlás korára vonatkozó írott források hiányában a régészeti kutatások eredményeire kell támaszkodnunk. Ezek alapján a következőket mondhatjuk el:

Délkelet-Erdély, a mai Székelyföld területe, amelyet a Kárpát-kanyar övez, a római Dácia szerves részét képezte, és Traianus császár idejében hódították meg. Az itt található hegyszorosokat — a tusnádi, az ojtozi és a bodzai szorost — a provincia keleti limesvonalán katonai táborokkal (castrum), valamint őrtornyokkal (burgus) erősítették meg. Az elmúlt évtizedekben a Székely Nemzeti Múzeum álltal a komollói, nagyborosnyói, oltszemi és berecki római táborokban végzett régészeti ásatások nyomán megállapítható, hogy ezt a területet a római hadsereg és adminisztáció Gallienus (254—268) császár idejében adta fel, amikor már a Római Birodalom keleti határait a kárpok, valamint más, különböző vándor népek, köztük a gótok élénken támadták.

Az Olt és a Feketeügy vidékére, amelyet a római hadsereg elhagyott, betörtek és letelepedtek a gótok, akik szövetségben voltak a kárpokkal. Kárp eredetű régészeti leletet ezen a vidéken nem ismerünk, gót emléket viszont annál többet. Gót településeket tártak fel Sepsiszentgyörgyön, Kilyénben, Oltszemen, Árkoson, Gidófalván és Köpecen, az Olt völgyében, a Feketeügy mentén pedig Komollón, Rétyen, Csernátonban, Torján és újabban Albisban is.

A gótok megtelepedését ezen a vidéken a Kr. u. III. század második felében nemcsak a felégetett római táborokban talált Arab Fülöp (244—249) pénze bizonyítja, hanem egy 1960-ban Csernáton határában talált éremlelet is. Utóbbi kb. 60—80 darab, Kr. u. a III—IV. századból származó éremleletből egy Gallienus császár, három II. Constantinus császár (323—361), egy pedig Constantinus Gallus császár (351—354) korából való, a csernátoni Haszmann Pál múzeum gyűjteményébe került.

A sepsiszentgyörgyi, kilyéni és rétyi gót telepek anyagában egy-egy II. Constantius császár korabeli ezüstérem került elő. Ugyancsak e császár korából valók az Oltszemen, Dálnokban és Kovásznán előkerült pénzek is. Tamásfalván a feltárt négy bronzéremből egy I. Constans (333—350) idejéből való. Sepsiszentgyörgyön, a város határában, a Debren-patak völgyében két Maximianus Herculeus (286—305) korabeli bronzérmet találtak.

Más gót településeken és elrejtett kincsekben, mint a sepsiszentgyörgy—eprestetői település és a tekerőpataki kincs is, találtak több III. századi császár korabeli érmet. Ezek a leletek azt bizonyítják, hogy a Székelyföldön a római pénzek forgalma megszakad a III. század közepén, és csak a IV. század első felében folytatódik, amikor normalizálódik a viszony a Római Birodalom és a gótok közt, és újraindul a kereskedelem.

Az elmondottak alapján megállapíthatjuk, hogy Erdély és közelebbről a Székelyföld történetében ez a kor nem számítható késő római kornak, mivel a terület a gótok fennhatósága alá tartozott, akik egy jellegzetes anyagi kultúrával rendelkeztek, amely a rájuk jellemző sajátosságokon kívül a velük kapcsolatban levő kárpoktól és a rómaiaktól is átvettek bizonyos elemeket. Ilyenek a sepsiszentgyörgyi gót településen előkerült, kézzel készített, négy gombfüllel ellátott edények, amelyeknek pontos analógiáját a marosszentannai nagy gót temetőből ismerjük. A Rétyen feltárt, a fenék mentén hornyolással díszített csészék, valamint egy füles csésze és egy Sepsiszentgyörgyön talált amfora a gótok kapcsolatait bizonyítja a kárpokkal. A füles csésze Havasalföldön is előfordul a korabeli településeken és a IV. századi spanţovi temető anyagában. A római hatást bizonyítják a nagyméretű, egyenes szájú, a vállon hullámvonalakkal díszített (Krausengefässe típusú), Kézdiszentléleken előkerült edények. A többi, gót településeken feltárt kerámia ezen a vidéken a rájuk jellemző jeleket hordozza. A Sepsiszentgyörgyön feltárt hamvasztásos sír melléklete a gótok korai letelepedését bizonyítja az Olt völgyében, a Csernátonban előkerült csontvázas, melléklettel ellátott sír viszont már egy későbbi korszakra utal.

Az Olt-völgyi gót településeken és a tekerőpataki kincsben talált ékszerek, harang alakú csontfésűk, félkörös, leveles fibulák megegyeznek a marosszentannai gót temető anyagával. Sepsiszentgyörgyön az Eprestetőn és Kilyénben ékszeröntő minta és egy vasolvasztó kemence is előkerült, amely azt bizonyítja, hogy a gótok fémművességgel is foglalkoztak.

Az Olt völgyében feltárt régészeti leletek alapján megállapíthatjuk, hogy a gótok a harmadik század második felében birtokukba vették az Olt és a Feketeügy vidékét. Azt, hogy a kárpoknak milyen szerepük volt ebben a hódításban, nem sikerült tisztázni, mivel kárp régészeti leletet nem ismerünk. Egy másfél százados uralom után a hun betörés nyomására a gótok kénytelenek voltak elhagyni az Olt völgyét. Amint azt a tekerőpataki kincsben talált három, Gratianus (367—387) császár korabeli aranypénz bizonyítja, a gótok a IV. század végén mentek el erről a vidékről. Egyes gót elemek IV. századi továbbélését bizonyítja egy II. Valentiniánus császár (372—392) korabeli bronzérem, amely egy IV. századi gót településen került elő Torján.

A hunok az Olt völgyének megszállásával kerülnek először Erdélybe. Az egyik hun uraság nyári szállása Brassó környékén lehetett, a Brassó területén talált s a hun vezérek viseletére jellemző arany „csizmacsat” legalábbis erre utal. Ezt az eseményt egy Brassó környékén talált, Thesszalonikiben vert, II. Theodosius korabeli aranysolidus 430 körülre keltezi.

Miután a gótok elhagyták az Olt völgyét, a hunok feltehetően nem telepedtek le huzamosabb időre ezen a vidéken, csak ellenőrzésük alatt tartották. Nem kizárt, hogy ezt az ellenőrzést a gepidákra bízták, akik szövetségeseik voltak. Egyes kutatók azon a véleményen vannak, hogy a háromszéki és a csíki medencékbe a gepidák nem törtek be. Mások szerint a gepidák a Feketeügy vidékére is kiterjesztették hatalmukat. E kérdés tisztázásában nagy szerepet játszottak a Feketeügy völgyében, Kézdiszentkereszten végzett régészeti ásatások eredményei.

Kézdiszentkereszt határában, a Kőhát nevű dűlőben egy V—IX. századi, több lakószintes település került elő. Három putriban jellegzetesen gót tárgyakat találtak, keresztmotívummal díszített cserépedényeket, leveles fibulákat, faragott csontfésűket stb.

Az Olt völgyében feltárt IV—V. századi településeken talált régészeti leletek alapján elmondhatjuk, hogy a germán népek, a gótok és a gepidák tömegesen megtelepedtek ezen a vidéken. A gótok korai megtelepedését a sepsiszentgyörgyi hamvasztásos sír bizonyítja, a tekerőpataki kincs anyaga pedig azt a kort jelzi, amikor a gótok elhagyják ezt a vidéket.

A gepidák jelenlétét a kézdiszentkereszti ásatások anyaga bizonyítja. A VI. század közepén Kézdiszentkereszten a keleti szlávok, az antok telepednek le, akiket az avarok hoznak erre a vidékre. A település utolsó lakószintje az előkerült leletanyag alapján azt bizonyítja, hogy a IX. században ez a vidék a bolgárok fennhatósága alá kerül. Ugyancsak a bolgár fennhatóságot bizonyítja egy Csernátonban előkerült IX. századi település anyaga.

A honfoglaló magyarok a Székelyföldön feltehetően egy szláv alapnépességet találnak. A mai Kovászna és Hargita megye területén jelentős számban kerültek elő XI—XII. századi, magyar népességre utaló leletek. A háromszéki Árpád-kori emlékek közül a legnagyobb érdeklődést a Zabolán és Petőfalván feltárt XII—XIII. századi temetők váltották ki. E sírok leletanyaga a Magyarország területéről ismert köznépi temetők leleteivel azonos. Háromszék és Barcaság benépesítése után, a XIII. század végétől, a XIV. század elejétől indul el egy újabb folyamat: a magyar népesség kiáramlása a Kárpátokon túli területekre. A moldvai magyar helységnevek nagy része személynév + falvak típusú, ugyanakkor hiányoznak az -i képzős és a törzsnévi eredetű helységnevek; ez nagyjából jelzi a kitelepülés kezdetét.

Székely Zsolt

Háromszék - 2006-01-19

Ökumenikus imahét

Tíz évvel ezelőtt a Székelykeresztúron lévő egyházfelekezetek lelkészei elhatározták, hogy minden évben ökumenikus imahetet tartanak. Ennek keretében mindenik vallásfelekezet templomában istentiszteleteket tartanak, amelyeken részt vesznek a más vallásfelekezetek lelkészei és hívei is. Antal Zoltán székelykeresztúri lelkész-esperestől tudjuk, hogy Székelyföld más településein ez nem szokás, azaz Keresztúron hagyományt teremtettek ezzel. Idén Keresztúron az ökumenikus imahetet január 16-20. között rendezik. Január 19-én a városi unitárius, 20-án pedig a betfalvi református templomban tartanak istentiszteletet. A szertartások mindkét esetben délután hat órakor kezdődnek. Eleinte csak a keresztúri templomokban tartottak közös istentiszteleteket, de három éve a fiatfalviak, idén pedig a betfalviak is bekapcsolódtak az ökumenikus imahétbe. Az istentiszteletek után a vendéglátó gyülekezet hívei szeretetvendégségre hívják meg a szertartáson részt vevő, más felekezetek híveit.

László Miklós

Udvarhelyi Híradó

Perben a reformátusok a korcsolyapályáért - A bíróság a törvénytelen adományozást ismeri el

Noha naptári idő szerint eltelt már a tél fele, Kolozsváron a korcsolya szerelmesei nem hódolhatnak akadálytalanul kedvenc sportáguknak, mivel az időjárás eddig nagyon ritkán kedvezett nekik. Jelenleg, ha az időjárás is úgy akarja, akkor két korcsolyapálya is működik a városban. Ezek száma csökkenhet, hiszen az egyikért a református egyház pereskedik, de számuk nőhet is, mivel egyes beruházók újabb hasonló létesítmény létrehozásán gondolkodnak.

Az eddigi enyhe tél miatt többnyire szögre akasztva tartottuk a korcsolyát (Gyurka Előd felvétele)

A kétágú református templom udvarán levő korcsolyapálya a Viitorul Sportklub tulajdonában van. Adorjáni László, a templom lelkipásztora lapunknak nyilatkozva felidézte, hogy az egyházkerület 1964-ben kényszerült az államnak adományozni a templom udvarának azt a részét, ahol most a korcsolyapálya működik. – Tudom, hogy a városnak szüksége van egy központi korcsolyapályára, de a sporttevékenység és az istentisztelet a túl szoros közelség miatt zavarja egymást – mondta a lelkész. Három évvel ezelőtt kezdtek el pereskedni a felek a területért, de még egyiknek sem sikerült bizonyítania igazát. Sajnos, a bíróság nem akarja figyelembe venni az állam által 1949-ben jóváhagyott, az alkotmány által szavatolt, és ma is érvényben levő egyházi törvényt. Eszerint ingatlan adományozás és elidegenítés a gyülekezet vezető testületének, a presbitériumnak a döntése után csakis akkor lesz hatályos, ha a gyülekezet közgyűlése, majd a másik két felsőbb hatóság, az egyházmegye és az egyházkerület közgyűlése is jóváhagyta. – A sportpálya adományozásának kérdése soha nem került a gyülekezeti közgyűlés elé. Egy ekkora közösséget még a kommunista rendszerben sem manipulálhattak, így az „adományozást" már alapszinten szabálytalannak és érvénytelennek tekintjük – fejtette ki Adorjáni.

1964 óta a gyülekezet több ízben próbálkozott a kérdést rendezni, de sikertelenül. Adorjáni szerint, noha az idén a pályát üzemeltetők igyekeztek tekintettel lenni az istentiszteletekre, sem a zene, sem a korcsolyázók serege nem olyan halk, hogy ne zavarná a szertartás áhítatát.

A telket bérlő magáncég vezetője, Pârv Gheorghe szerint a pályát három hónapra bérelték ki. A délelőtt 10.30–12.30, délután pedig 17.30–22.00 óra között tartanak nyitva. Sajnos az időjárási viszonyok eddig nem voltak kedvezőek, ezért decemberben csupán három napig lephették el a természetes jéggel borított pályát a korcsolya szerelmesei.

Kolozsváron a második korcsolyapálya a Györgyfalvi-negyedben működik. Az ide látogatókat azonban műjég fogadja. Ezért itt a nyitva tartás rendszeresebb, hétfőn 17–19, 20.30–22.30, kedden és csütörtökön 10–12, 14–16, 17–19 és 20.30–22.30, szerdán és pénteken 14–16, 17–19 és 20.30–22.30, szombaton és vasárnap 10–12, 14–16, 17–19 és 20.30–22.30 között lehet korcsolyázni. A pályát működtető GP Tourism-Sport Kft tavaly ősszel 2 milliárd régi lejt fordított felújításra, nyilatkozta lapunknak Pap György cégvezető.

Gondot okoz, hogy a korcsolyakölcsönzésért hosszú sort kell állni. Hétvégén és este nagy az érdeklődés, naponta legalább 200-an látogatják a pályát. A cégvezető, noha egy műjégpálya teljes felépítése hozzávetőlegesen 300 ezer euróba kerül, terjeszkedni szeretne. A következőt Zilahra tervezi, de pár éven belül Kolozsváron még egy műjégpályát működtetne, ha sikerül megegyeznie az önkormányzattal. A korcsolyapálya mérete 60x30 m, és hokizásra is alkalmas. Ugyancsak nagy érdeklődésnek örvend a korcsolyatanfolyam, amelyet három szakképzett oktató tart.

Nagy-Hintós Diana

Szabadság - 2006-01-20

Románia élen jár Európában az abortuszok számát illetően

Évente negyedmillió magzat esik áldozatául Romániában a művi terhességmegszakításnak, és ez - bár vonatkozó nemzetiségi statisztika nem létezik - arányosan körülbelül 17 ezer magyar gyermeket is jelent. Noha a művi vetélések száma csökkenőben van, még így is magas, igaz 1990-ben ez a szám elérte az egymilliót.

A művi vetélést az élet fontosságára való hivatkozással valamennyi egyház elítéli. A református egyház abban az esetben tartja megengedhetőnek, ha az anya élete forog veszélyben. „Hitvallásunk alapján az életet tartjuk fontosnak, abban az esetben viszont természetesnek tartjuk az abortuszt, ha az anya életét kockáztatná a magzat kihordása” - mondta el kérdésünkre Ötvös József marosvásárhelyi református esperes, hozzátéve, hogy részletes tanulmányról, amely a református egyház álláspontját képviselné ebben a kérdésben, nincs tudomása. „A gyülekezetben soha senki nem kérdezett erről” - árulta el az esperes. Azt a tényt, hogy eddigi lelkipásztori munkája során nem találkozott a problémával, Ötvös József azzal magyarázza: ez olyan kérdés, amit mindenkinek saját magának kell eldöntenie, és nem tartozik másra. Ugyanakkor elmesélt egy történetet, amely nem vele, hanem az akkori gyülekezeti lelkipásztorral, Csiha Kálmánnal esett meg. E szerint egy háromgyermekes édesanya terhes maradt, és lelkipásztorához fordult a kérdéssel, hogy mitévő legyen. Csiha Kálmán azt tanácsolta neki, inkább segít a közösség a felnevelésben, de szülje meg a gyermeket. „Az anya megfogadta a lelkipásztor tanácsát, és húsz év múlva boldogan mutatta be neki a lányát, megköszönve Csiha biztató szavait” - idézte fel Ötvös József az évekkel ezelőtti esetet.

Romániában - állítja a Primul Pas nevű, az élet védelmével foglalkozó szervezet - a születésszabályozás legismertebb és leggyakrabban alkalmazott módja mai napig a művi terhességmegszakítás. Adataik szerint minden élve születésre két abortusz jut (más források szerint három), ezzel az aránnyal pedig Románia a legelső helyet foglalja el Európában. Az európai átlag ugyanis ennél ötször kevesebb abortusszal számol, a lakosság és a terhességek arányához viszonyítva. A Primul Pas statisztikái szerint emellett a romániai nők 20 százaléka a művi terhességmegszakítások okozta szövődmények következtében vesztette el termékenységét. Egy romániai nő élete során átlag 3-4 abortuszon esik át, míg Nyugat-Európában ez a szám az egyet sem éri el.

Krónika - 2006-01-19

HUMOR

Párizsban rázza a szönyeget egy arab vendégmunkás az emeleti ablakban.

Arra jár egy francia és felkiált:

- Mi van Ali, nem indul?