A konfirmáció kérdését járta körül idei találkozóján az Erdélyi Református Lelkészértekezleti Szövetség (ERLÉSZ) október 14–15-én. Az előadásokon és beszélgetéseken arra keresték a választ, miként lehet a konfirmáció több, mint egy kötelező állomás – valódi találkozás Krisztussal, közösségekkel és küldetéssel. Az értekezleten 260 lelkész vett részt, a tisztújítás során a következő négy évre elnöknek ismét Bardócz Csaba bikafalvi lelkipásztort választották meg. Az összejövetel nyitónapján Kolumbán Vilmos József püspök vezetésével fórumbeszélgetésre került sor, amelyen az egyházi élet időszerű kérdéseiről esett szó.

A konferenciát Telegdi István, a Kolozsvári Református Kollégium iskolalelkészének áhítata nyitotta meg. A Lk 9,23-24 alapján igehirdetésében a szolgálatra és a tanítványságra való elhívás valóságát tárgyalta. „Nem elégedhetünk meg azzal, hogy volt egy belső elhívásunk, amelyre külső választ is kaptunk. Jézus szavai a tanítványi lét mindennapi elvét fejezik ki, amelyet újra és újra meg kell nekünk is valósítani… Ő nem arra hív, hogy megváltsuk a világot, megtette ő már helyettünk. Csupán megváltó keresztet nyújt, hogy abba kapaszkodva járjunk és szolgáljunk.” Az áhítatot követően az újonnan felszentelt lelkipásztorokat szólították, az ERLÉSZ nevében jelképes ajándékként egy-egy doboz sót nyújtottak át nekik.  

Bardócz Csaba, az ERLÉSZ elnöke köszöntőjében elmondta, az idei alkalom különlegessége, hogy a püspök nemcsak a fórumbeszélgetésen vesz részt, hanem az értekezlet teljes programján, így lehetőséget biztosít a lelkészeknek a személyes beszélgetésre is. Bardócz Csaba a konfirmáció témájáról szólva kiemelte, céljuk, hogy az eddig megszokott elmélet szerinti felkészítést még hatékonyabbá tegyék, és a felmerülő kérdésekre, problémákra „a dobozból kilépve” tekintsenek. Éppen ezért a magyarországi előadók a konfirmációra való felkészülést modern kontextusban mutatják be gyakorlati ötletekkel, lehetőségekkel és megoldásokkal, esetleg alternatívákkal segítve lelkésztársaik meglátásait, módszereit.  

Mit tehetünk, hogy az evangéliumot eljuttassuk a fiatalokhoz? – tette fel a kérdést előadásában Ablonczy Áron lelkipásztor, a magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatala ifjúsági osztályának vezetője. Bátorított, ne azt várjuk, hogy a fiatalok megkeressenek, hanem menjünk és hallgassuk meg őket. „Ahelyett, hogy azt akarnánk, ne kételkedjenek, a kételkedéseikkel együtt győzzük meg őket. Legyünk útitársak az útkereséseikben, és értsük meg azt a környezetet, amelyben élnek.” 

Az idei értekezleten 260 lelkész vett részt 📸 Pilbáth Kincső

Kolumbán Vilmos József püspök a fórumbeszélgetés elején szolgálatának eltelt kilenc hónapját foglalta össze. Mint mondta, a kilenc hónappal ezelőtti tisztújítás korszakújító is volt: a vezetőség új korszakba lépett, amelyben új feladatok és kihívások várnak. Az elmúlt tizenkét évet olyan kivételes időszaknak nevezte, amelyhez hasonlóra százévente egyszer kerül sor. Ez idő alatt ötszáz épület – templom, imaház, óvoda, bölcsőde és iskola – újult meg. A költségvetéshiány miatt a továbbiakban erre nincs lehetőség.  

A felújítások nem csupán a rendelkezésre álló forrásoknak köszönhetőek, hanem egy tudatos stratégia állt mögöttük – fogalmazott a püspök. „Azért, hogy a maroknyi magyarságnak legyen jövője, intézményekre van szükség: újuljanak meg a templomok, épüljenek iskolák, óvodák, bölcsődék, valósuljon meg az, hogy óvodától egyetemig magyar nyelven lehessen tanulni. Ez részben sikerült. Azonban ez nemcsak az egyháznak, hanem a teljes erdélyi civil társadalomnak is a felelőssége” – tette hozzá. Az épületfelújítási korszak lejárt, a megújított épületeket most élettel kell megtölteni. A püspök hangsúlyozta, erre a vezetőség egyedül nem képes, a teremben ülőkre mind szükség van. „Így sikerülni fog, mert sikerülnie kell!”  

Kolumbán Vilmos József püspök fórumbeszélgetésére is sor került, amelyen az egyházi élet időszerű kérdéseiről beszélt 📸 Pilbáth Kincső

Megmenteni a magyar oktatást  

A jövőre tekintve Kolumbán Vilmos elmondta, egyes becslések szerint 2100-ra Románia lakossága 7 millió lesz, ennek alapvető oka a gazdasági jellegű migráció, de a gyermekvállalás hiánya is. Öröm az ürömben, hogy a magyar családok gyermekvállalási hajlandósága magasabb, de kérdés, ez mire elég. Fel kell készülni arra a lehetőségre is, hogy a kisebb települések elveszítik iskoláikat. „Úgy kell szerveznünk az iskoláinkat, hogy a magyar oktatást, ha átszervezve is, de tudjuk megmenteni!” – figyelmeztetett a püspök. Ez azt jelenti, hogy gyermekeinket akár más településre, áldozatok árán is, de magyar iskolába kell vinnünk. Ez azt is eredményezi, hogy felértékelődnek a nagyvárosok iskolái – ez esetben nagy városnak tekinthető akár Kézdivásárhely is.   

Ha Kolozsvár helyzetét tekintjük, húsz éve a belvárosban öt magyar középiskola működik. A püspök szerint a szociológusok tíz éve azt jósolták, hogy mára kettő vágy három el fog tűnni, ennek ellenére mind az öt működik. Ez azt jelenti, hogy a református kollégium épületeibe három éven belül kell tíz új tanterem, vagyis egy nagy iskolaépület, amire az egyházkerületnek nincs egyelőre kerete. De valahogy meglesz – mondta reménykedve a püspök. A már említett lakossági helyzet pedig azt fogja eredményezni, hogy a vidéki szülők gyermekeiket beviszik a városi iskolákba, erre pedig fel kell készülnünk nagyobb iskolaépületekkel, bentlakásokkal. A bentlakások tekintetében már elkezdődött egy folyamat, ezt azonban folyamatosan bővíteni kell. 

Kolozsváron az egyházkerület megvásárolt egy 35 hektáros telket, ahova egy 400 ágyas bentlakási tervvel készül. Kolozsváron kívül a más bentlakással rendelkező városoknak is szükségük lesz a későbbiekben bővítésre. „Ez a helyzet már nemcsak a veszélyeztetett nyelvi vidékeken, de a tömbmagyarságban is kérdés. Ugyanis meg kell teremtenünk azt a lehetőséget, hogy minden gyermek jusson nemcsak magyar, hanem minőségi magyar oktatáshoz. A református iskolák ezt egyelőre teljesítik: az erdélyi magyar oktatási intézmények között első helyen vannak.”   

Iskoláink helyzete 

Az ifjúság évének tevékenységeit bemutatva a püspök elmondta, idén a püspöki vizitációk alkalmával meglátogatták az egyházhoz tartozó nyolc középiskolát, decemberben kerül sor a Református Tanárképző Kar, illetve a Protestáns Teológiai Intézetre.  

Az iskolák helyzeteit bemutatva a püspök először a Kolozsvári Református Kollégiumot érintette: az iskola nem kapta vissza a volt Petőfi utcai épületét, ez ma román iskolaként működik. A visszaszolgáltatásra a jövőben sem lesz alkalom, sőt, az egyház kártérítést sem kap. A kollégium 1990 októberében kezdte el az oktatást, 2002-ben visszakapta a Farkas utcai ókollégiumot, amelyet azóta feljavítottak. Ám az épületben nincs szabad hely, teremgondokkal küzdenek. Új termekre lesz szüksége a szakiskolának, illetve az Apáczai Csere János Líceumnak is. Előbbi a régi diakóniai házban működik, utóbbi az egyházkerület jóvoltából egy új szárnnyal bővült, s a tetőteret is beépítik.  

Az újonnan felszentelt lelkipásztorokat is köszöntötte az ERLÉSZ 📸 Pilbáth Kincső

Nagyenyeden nincs épületgond – az iskola udvarán áll egy épület, amelyet egyelőre nem sikerült átvenni a várostól, de folyamatban van; azt utána kell felújítani. Egyelőre bentlakásgondok sincsenek a városban. Marosvásárhelyen a református kollégiumot és a Bolyai Farkas Elméleti Líceumot látogatták meg – az épületet az intézmények ott is kinőtték. Ennek megoldására bár elkészült egy új iskolaépület, ahol az elemi osztályok működnek, az épület még így is túl szűk, további bővítésekre van szükség. Jelenleg a tetőtér kiépítésére vonatkozó engedélyekre várnak. Ezen kívül a városban éppen épül a bentlakás.  

Székelyudvarhely van a legjobb helyzetben, sikerült visszaperelnie egy teljes épületegyüttest, amelyet fel is javítottak, illetve a városban két bentlakás is működik. Egyik azonban nem kizárólag a kollégium hallgatóságának szól, így a jövőben ott is fennállhat majd a helyhiány miatti probléma. Kézdivásárhelyen a kollégium a megye legjobb iskolájaként működik megelőzve az eddig vezető Nagy Mózes Elméleti Líceumot. Azonban itt is épületgondokkal küzdenek. Bár az iskola kapott a várostól egy épületet az iskolaudvaron, azt mindenképp fel kell újítani, így a probléma ideiglenesen megoldódhat, erre azonban nincs egyelőre anyagi keret.  

Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó megfojtja a református kollégiumot – fogalmazott a püspök. Így a két iskolát szét kell választani, a kollégiumnak új épületet találni. Ez úgy tűnik, sikerült a „traktoriskola” helyén.     

A szakiskolák kérdésére kitérve a püspök hangsúlyozta: ezek működése sokkal fontosabb, mint aminek tűnik. Hiszen sok olyan magyar fiatal van, aki nem akar, vagy nem tud középiskolában tanulni. „Ezeket a gyermekeket elveszítjük, mert választás hiányában román iskolákba mennek.” Kolozsváron ezért jött létre a szakiskola, de erre szükség van minden nagyobb városban. Marosvásárhelyen is folyamatban volt annak létrehozása, egy ideig jól működött az erre vonatkozó tárgyalás, de megbukott, így újra kell kezdeni.   

A lelkészek arra keresték a választ, miként lehet a konfirmáció több, mint egy kötelező állomás 📸 Pilbáth Kincső

A felsoroltak kivitelezésére a református egyház nem elég – hangsúlyozta a püspök. „Ezeket a kérdéseket úgy tudjuk megoldani, ha összefogunk református egyházként, mint a legnagyobb magyar egyház Romániában, ide pedig a politikum, az anyaország és a civil társadalom támogatása egyaránt kelleni fog” – tette hozzá. A református egyház iskolaegyház – ebben 500 éves tapasztalattal rendelkezik, tudja, miként kell, hogyan lehet és hogyan érdemes iskolát működtetni. „Mi megadjuk a keretet, tartalommal nektek kell megtölteni! Az lesz az egyház, amit közösen építünk” – fogalmazott Kolumbán Vilmos. 

A továbbiakban felmerült az egyház jövőjének kérdése, amelyre konkrét válasz ma még nincs. A püspök így fogalmazott: „a lényeg megőrizni a református egyház identitását, tudni lelkészként és gyülekezeti tagként is, hogy miért vagyunk reformátusok, és hogy mi a református egyház.”  

Van-e a református egyháznak stratégiája? Jakab István generális direktor kifejtette, stratégia mindig is volt, ha ez nem is tűnt mindig úgy. A fő célkitűzés, hogy református és magyar identitásunkban megerősödjünk. „A készülő stratégia címe: megőrizni, megerősödni és megmaradni” – fogalmazott. Jakab István hozzátette, ennek elvi részét az Igazgatótanács már a tavaszi ülésén elfogadta. A stratégia nem az elnökségé, ehhez mindenki hozzáteheti meglátásait, ez a református egyház stratégiája lesz, amelyet az igazgatótanácsi ülés elé tárnak.  Ami a jövőképet illeti elmondta, elsődleges szempont, hogy jövőképünket az istenképünk határozza meg. Az a kérdés, milyen az istenképünk. „Erre erőforrásunk a Biblia, amelyet Isten rendelkezésünkre bocsájt. Hiszem, hogy Istennek terve van, és lesz református egyház a jövőben is. Ez azonban rajtunk is múlik. Ezért is van szükség a közös stratégiára.” 

A tisztújítás során a következő négy évre elnöknek ismét Bardócz Csaba bikafalvi lelkipásztort választották meg 📸 Pilbáth Kincső

Hogyan lehet a hivatást és egyházat vonzóbbá tenni? A püspök felsorolta, az egyházról sem a médiában, sem az újságokban, sem a szórakoztató iparban nem mutatnak pozitív képet. Az egyházellenes képet a hitelességgel és őszinteséggel lehet a legjobban lerombolni, ez egy idő után önmagáért fog beszélni. Szegedi László főjegyző is egyetértett az egyház képének eltorzításával, szerinte ma egy kalap alá vesznek az ortodox egyházzal. „Ha valaki közülünk hibázik, azt az egyház egészére kivetítik. Éppen ezért a lelkipásztornak nagyon vertikálisnak kell lennie, példát mutatva életével” – mondta Szegedi. 

Az összejövetel második napja is áhítattal indult, amelyet Les Júlia, a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye értekezleti elnöke tartott a Jn 6,66-69 alapján. A konfirmáció utáni elköteleződés megújulása abban rejlik, hogy visszatérünk gyökereinkhez, Krisztusban maradunk – hangsúlyozta a lelkésznő.   

Az áhítatot Sóskúti Zoltán, a Budapest-Rákoskeresztúri Református Egyházközség lelkipásztorának előadása követte Egy konkrét konfirmációs modell története – annak küzdelmei és gyümölcsei címmel. Bemutatójában aláhúzta: a konfirmációra missziói lehetőségként kell tekinteni, az értelem, az érzelem és az akarat együttes megszólításával. Fontos, hogy közösségi lét, élő kapcsolat alakuljon ki tanító és tanítvány között, ahogy Jézus is közösségben élt tanítványaival. Előadása során gyakorlati példákat, a gyülekezetében tapasztalt módszereket is megosztott.   

A tisztújító választást Gáll Sándor egyházkerületi kancellár vezette le. A tisztújítás során a jelenlevők egyhangúan Bardócz Csaba bikafalvi lelkészt választották újra. Az ERLÉSZ elnöke köszöntésében elmondta, a vezetés átvételekor a szövetség anyagi hiánnyal küzdött, amelyet az elmúlt négy év során sikerült rendezni, majd háláját fejezte ki a RORLÉSZ vezetőségének az együtt végzett munkáért és a közös erőfeszítésekért, a közösen felújított épületekért. Az elmúlt időszak kiemelt tevékenysége volt a holland–magyar kapcsolatok további erősítése és építése, illetve a római és izraeli tanulmányi kirándulások megszervezése, amelyek lelki feltöltődést nyújtottak résztvevőiknek.  

Bardócz Csaba kiemelte, az ERLÉSZ tevékenysége csapatban zajlik, a tagoknak megköszönte az elmúlt négy év munkáját. A szövetség titkári tisztségére Márton István szövérdi lelkészt, alelnöknek pedig Csinta Lajos Lászlót bágyi lelkipásztort választották. Az úrvacsorával zárult istentiszteleten Ősz Sándor Előd teológiai tanár hirdetett igét Mt 16,13-18 alapján. A konferencia perselypénzét Erdélyi Tünde kolozsvári kórházlelkésznek ajánlották fel.  Az eseményt az Erdély Református Egyházkerület és a Bethlen Gábor Alap támogatta.