Főoldal » Hírek » Ünnepségsorozattal zárta a reformációi emlékévet az evangélikus-lutheránus egyház

Ünnepségsorozattal zárta a reformációi emlékévet az evangélikus-lutheránus egyház

Reformációi gálaestet tartott a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház a reformáció jubileumi évének zárásaként szombaton, december 9-én a kolozsvári lutheránus templomban. A rendezvényen Járosi Andor-díjban részesítették Kató Béla erdélyi református püspököt és Gerhard Ulrich észak-németországi evangélikus püspököt, valamint Reményik Sándor-díjat kapott Pál Gyula barcaújfalusi presbiter, gondnok. Szintén az esemény keretében testvérkapcsolati megállapodást írt alá a romániai és németországi evangélikus egyház.

Ünnepségsorozattal zárta a reformációi emlékévet az evangélikus-lutheránus egyház

A gálaestet Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspökének köszöntése nyitotta. „Mi, keresztyének Krisztusban egy nagy lelki családot alkotunk, egy páratlan, értékes közösséget, ezt éltük meg alkalomról alkalomra a jubileumi évben. Ebben az a szép, hogy sokfélék vagyunk, de ebben a sokféleségben összeköt minket egy név, Krisztus, amely erős, szétszakíthatatlan köteléket alkot közöttünk” – jelentette ki.

Az eseményen Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke tartott áhítatot az Ef 2,14–18 alapján. Az igehirdetés során felhívta a figyelmet arra, hogy emberek, népek, egyházak között sok fal épült fel az elmúlt évszázadok alatt, kárt és fájdalmat okoztunk egymásnak, de az ige elmondja: Jézus Krisztusban leomlanak a falak, az ő szeretetében eltűnnek a különbségek. Nincs az az érvrendszer, tárgyalás, emberi erőfeszítés, amely valóban feloldja a feszültségeket, egyedül Jézus követésével és az ezzel járó cselekvés által sikerülhet. „Ma, amikor sok minden elválaszt, falak épülnek szegény és gazdag, ifjúság s idősek között, mi, protestánsok már tudjuk, hogy csak akkor lehet jövőnk, akkor leszünk erősek, akkor leszünk biztonságban, ha nyitunk egymás felé” – hangsúlyozta a püspök, majd hozzátette: „Nekünk, különösen kisebbségi sorban meg kell tanulnunk, hogy a történelem által felépített falak átjárhatóak. Mindenkinek elsősorban meg kell őriznie és tartania a sajátját, és utána kitárhatja a kapuit, hogy egymás által épülhessenek egyházaink.”

Ünnepségsorozattal zárta a reformációi emlékévet az evangélikus-lutheránus egyház

Szemerei János, a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület püspöke a Magyar Evangélikusok Tanácskozó Testülete részéről is üdvözölte az egybegyűlteket a Zsolt 103,2 verssel. „Milyen nagy ajándékot adott Isten, amely összeköti határokon is átívelve a keresztyén testvéreket” – mutatott rá a magyarországi püspök. A legnagyobb csodának nevezte, hogy Krisztus népének változatossága és sokszínűsége ellenére 500 év után is együtt lehetünk, hiszen nem olyan magától értetődő, hogy megmaradtunk. „Nem szabad elfelejtenünk, mennyi jót tett velünk az Úr. Az ő szeretete összeköt minket, hogy nyitott szívvel, összefogásban és szeretettel építhessük közösségeinket” – hangzott el.

Magyar Levente magyarországi miniszterhelyettes, parlamenti államtitkár köszöntőjében kijelentette: a ránk szabott feladatokat a kilátástalan időkben is e kell végeznünk, hozzátéve: „mi keresztyén alapon állunk, és csak másodsorban felekezetin. Minket, krisztushívőket sokkal több minden köt össze, mint ami elválaszt.” A miniszterhelyettes a keresztyénséget, ezen belül a protestantizmust különösen erős nemzetmegtartó erőnek, a magyarság megmaradása elválaszthatatlan feltételének nevezte.

Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke szerint mindannyian egyformán lehetünk büszkék az elmúlt évre és a közös múltra, amely sok mindenre megtanított bennünket, ezt a tudást pedig használnunk kell, mert bonyolult évek állnak előttünk. A szövetségi elnök rámutatott: az előttünk álló nemzedékek megtanultak élni, talpra állni, építkezni a történelem nehézségei közepette, ahol nem volt út, oda utat építettek, a sötétségben gyertyát gyújtottak. Ma mi is minden egyes jogunkért és intézményünkért megharcolunk, azért, hogy szülőföldünkön magyar közösségként, keresztyén gyökereinket megőrizve megmaradjunk – hangzott el.

Ünnepségsorozattal zárta a reformációi emlékévet az evangélikus-lutheránus egyház

A gálaesten az evangélikus-lutheránus egyház Járosi Andor-díjat adott át Kató Béla püspöknek és Gerhard Ulrich észak-németországi evangélikus püspöknek. A díjjal Járosi Andor evangélikus lelkipásztor, esperes, teológiai tanár, író és irodalomkritikus előtt tisztelegnek. Kató Bélát Fehér Attila kolozsvári evangélikus esperes, főjegyző méltatta. Elhangzott: a díjat az egyházban és a közéletben kifejtett munkásságáért, valamint az erdélyi magyar nemzetközösség megmaradása és megerősödése érdekében tett kitartó fáradozásáért ítélik a püspöknek. Fehér Attila a laudációban kiemelte: Kató Béla „püspöki mandátuma alatt végig biztatta, erősítette, óvta a református egyház tagjait és a Kárpát-medencei magyarságot. Az evangélikusokkal való testvéri kapcsolatot nemcsak megtartotta, hanem megerősítette, olyannyira, hogy közösen tartottunk zsinatot, közösen szenteltünk lelkipásztorokat. Minket is biztatott arra, hogy nem szabad megállni, nem szabad feladni, hanem mégis ki kell vetni a hálót.” A Reményik Sándor-díjat Pál Gyula barcaújfalusi presbiternek, a Brassói Evangélikus Egyházmegye gondnokának adták át, Zelenák József brassói esperes méltatásával.

A rendezvényen Horváth Zoltán orgonista, a Mátka énekegyüttes, a Fonte di Gioia barokkzene-együttes, illetve a Borica néptáncegyüttes szolgált. A hétvége folyamán, a reformációi emlékév zárásaként kerekasztal-beszélgetést, almafaültetést, német nyelvű pódiumbeszélgetést, valamint adventi vásárt és sokadalmat is rendezett a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház.

 

Fotó: Kiss Gábor

Szöveg: Berekméri Gabriella