Főoldal » Hírek » Táborból vár, majd otthon – az angyalok lelki tápláléka

Táborból vár, majd otthon – az angyalok lelki tápláléka

2018. 08. 03.
Megosztás:

„Gyerekkoromban nagy álmom, életcélom volt, hogy megváltsam az egész világot, mindenkivel jót tegyek, ne legyen több nyomorúság, szenvedés meg fájdalom, ezek közül pedig a legfőbb álmom az árva gyerekek felkarolása volt” – vallja be őszintén Antal, illetve most már Kondor Enikő, a Kolozsvár melletti Györgyfalván évente megszervezett Angyaltábor megálmodója, a Szamosújvári Református Egyházközség gyakornok lelkipásztora. Az irodalom, népi kultúra, hagyományok, zene, tánc szerelmese, igazi lelki ember, aki szükség esetén elő tudja venni határozott fellépését. Örök nyüzsgő, szervez, intéz, rohan, de mindig jut ideje meghallgatni egy-egy panaszt, leülni beszélgetni egy baráttal.

Táborból vár, majd otthon – az angyalok lelki tápláléka

Tanítványnak lenni a saját környezetünkben

„Amikor kezdtem nőni, érni, rájöttem, hogy az egész világot nem tudom megváltani” – folytatja Enikő, majd a megoldásra is rámutat: az embernek a legfőbb feladata a saját környezetének szebbé és jobbá tétele. „Úgy érzem, hogy ilyen szempontból lehetünk igazán tanítványai Jézusnak, aki a tanítványait is úgy hívta el, hogy munkatársai legyenek Isten országának az építésében itt, a földön. Tehát mi is úgy lehettünk tanítványok, hogy munkatársakká válunk ebben a feladatban” – foglalja össze határozottan az Angyalvár Egyesület elnöke.

Az árva gyerekeket felkaroló Angyaltábort nyolc évvel ezelőtt rendezték meg először Györgyfalván. Egy árvákkal és gyermekotthonokkal foglalkozó egyházérettségi dolgozat, valamint a Dévai Szent Ferenc Alapítvány egyik otthonába tett látogatás után a gyögyrgyfalvi gyülekezet gyűjtést szervezett, az összeget pedig Böjte Csaba ferences rendi szerzetesnek adták át az általa alapított gyermekotthonok lakóinak segítésére. Enikőt is lenyűgözte a Böjte atya tevékenysége, a dévai gyermekotthonban való önkéntes munka után pedig tenni akart. A györgyfalviak kérésére a szeretetszolgálatos perselyek továbbra is a templomban maradtak, és eldöntötték, hogy a befolyt összegből a református gyermekotthonok lakóinak szerveznek tábort. Így jött létre az első Angyaltábor.

Idén már a nyolcadik tábort rendezi az összeforrott csapat. „Azt szeretnénk, hogy az otthonokban nevelkedő gyerekek olyan lelki táplálékot kapjanak, amely erőt ad nekik a mindennapokra. Olyan élményeket és szeretetet szeretnénk nyújtani nekik, amely az életben is motiválja őket. Szeretnénk nekik segíteni az életük útján való elindulásban, megmutatni nekik a lehetőségeket, esetleg támogatást is szerezni egy-egy szakma, továbbtanulás elérésére” – mutat rá Enikő a tábor lényegére.

Itt mindenki angyal

2017-ben bejegyeztették az Angyalvár Egyesületet, hogy a jogi ügyek és anyagiak megfelelő kezelésére alkalmas háttér is meglegyen a munka bővítéséhez. Hosszú távú céljuk egy gyermekotthon vagy egy olyan központ létrehozása, ahol sokszínű tevékenységet szervezhetnek a gyerekeknek, esetleg ösztöndíjprogram létrehozása. Az Angyaltáboros csapat még sok jó ötletet, tervet tartogat a tarsolyában. Egyik fő szempontjuk, hogy amikor a táborozó gyerekek felnőnek, és önállósodni kell, saját lábra állni, legyen valamijük, amibe kapaszkodni tudnak. Jelenleg a kolozsvári AKSZA Utcagyerek Missziós Ház, a marosvásárhelyi Lídia gyermekotthon és a holtmarosi Tulipán otthon lakói, évente 45-50 gyerek látogatja az Angyaltábort, de olyanok is vannak, akik már nem az otthonok lakói, mégis visszajárnak. Sokan a szervezők szemei előtt nőttek fel évről évre: „olyan kicsin érkeztek, és most már ott tartunk, hogy az egyetemekről, iskolákról beszélünk velük” – idézi fel mosolyogva, kissé meghatódva Enikő. Az angyal kifejezés görögül küldöttet jelent, a Bibliában is Isten küldötteiként jelennek meg mindig. „A tábor azért kapta ezt a nevet, mert ott mindenki angyal. A gyerekek azáltal, hogy felénk nyitottságot, szeretetet, ragyogást közvetítenek, a szervezők, támogatók pedig azért, mert továbbítják Isten szeretetét. Ez a fő célunk” – avat be a kulisszatitkokba a fiatal lelkipásztor.

Táborból vár, majd otthon – az angyalok lelki tápláléka

Lelkipásztori jövő a Mezőségen

Enikő tavaly búcsúzott el a teológiai intézettől, és kezdte el Szamosújváron a szolgálatot gyakornokként. „A teológia után nagy volt a váltás. Amiről hat éven át elméletben beszéltünk, hirtelen rázúdul az emberre” – mutat rá, majd elmondja, sok gyülekezetben még mindig szkeptikusan viszonyulnak egy női lelkipásztorhoz, és valamennyire egyet is ért velük, hiszen a férfiakban általában inkább megvan a vezetői egyéniség, jobban tudnak irányítani egy férfiakból álló presbitériumot, esetleg az asztalra csapni, ha kell. Viszont a női lelkészekben megvan az az érzékenység, a lelki töltet, amely közelebb viszi őket a gyülekezethez.

A kétezer lelkes szamosújvári gyülekezet ideális választásnak tűnt számára a gyakornoki éve letöltésére, hiszen ott a Téka Alapítvány a szórványkollégiumával, illetve Válaszút sincs messze, ahol a Kallós Zoltán Alapítvány működik. Úgy véli, ezektől az intézményektől sokat tanulhat, még ha nem is ugyanazon a vonalon működnek. „Valamilyen szinten ez az álmom vitt a teológiára, úgy éreztem, hogy lelkészként lehet leginkább megvalósítani, de a családi háttér is közrejátszott. Persze szükségem lenne még más képesítésre is, például szociális munka, jog vagy valami hasonló, mégis úgy érzem, a lelkipásztori hivatás mellett és azon belül lehet ezt leginkább végezni” – kerül szóba újra a gyerekekkel való foglalkozás. Úgy véli, a Mezőségnek, a szórványnak van leginkább szüksége lelkészekre, az Angyalvár másik célja, a gyerekek szeretetteljes nevelése mellett, a magyarmentés, erre pedig leginkább a Mezőségen lenne igény.

Az Angyalvár mottója „Tanuljatok jót tenni” (Ézs 1,17a), amely találóan foglalja össze Enikő és a teljes szervezőcsapat szeretetteljes tevékenységének, valamint a gyerekek nevelésének lényegét egyaránt. Aki segíteni szeretné munkájukat, felveheti a kapcsolatot az Angyalvár Egyesület bármely képviselőjével a szervezet honlapján vagy Facebook oldalán keresztül. „Amint Jézus mondta: aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be (Mt 18,5) – ez az, ami erőt adott ezen az úton.”

A cikk szerkesztett változata a Reformátusok Lapjában jelent meg.

 

Berekméri Gabriella