|
HÍRVIVŐ |
||
|
|
||
|
Az |
||
|
|
||
|
Feliratkozás:
hirvivo-subscribe@yahoogroups.com
|
||
|
Hír
beküldése: hirek@reformatus.ro |
||
|
|
||
|
2008
augusztus 15, VII. Évfolyam 33. szám (összesen 321 szám) |
||
|
|
||
Tartalomjegyzék
Püspöki Látogatás Marosvásárhelyen (II.)
YMCA - európai ifjúsági fesztivál, nemcsak európaiaknak
Pál apostol utazásairól Zsobokon
Harangszó-előzetes (2008/16 - augusztus)
Zene nélkül fabatkát sem ér az élet - (XVI. nemzetközi fúvóstábor)
Az Abafáji 4. Számú Általános Iskola nyári óvodát indított roma gyerekek számára. A foglalkozásokra eddig 20 gyermeket írattak be, akik eddig nem látogatták vagy elhagyták az óvodát. A tevékenységek célja minimális ismeretanyag átadásával felkészíteni a gyermekeket az első osztályra. A gyerekek meleg ételt is kapnak, az étkeztetés költségeit a szászrégeni református egyházközség és a DIO-ház állja.
Vége a néma templomi bevonulásnak, ezentúl minden istentisztelet előtt
harangjáték hívogatja a sepsiszentgyörgyi belvárosi református gyülekezet
híveit.
A templomtoronyban elhelyezett, a négy égtáj felé fordított négy hangfal teszi
lehetővé, hogy a belváros minden pontján halljuk a két-három perces gépi
muzsikát, istentiszteletek előtt a magyar reformátusok himnuszát, valamint
minden délben 12 órakor a régi székely himnuszt. Pap Attila tiszteletes lapunk
érdeklődésére elmondta, a harangjáték beindítására kényszerűségből
került sor, mivel igazi harang öntésére nincs pénze az egyházközségnek, az
pedig már régi vágyuk, hogy harangszó hívogassa a híveket a templomba. Nem kis
összegről lenne szó, ugyanis legalább ezer kilogrammos harangot kellene
öntetni, ami ötvenezer lejbe kerülne, de a templom méretéhez és elhelyezéséhez
igazodva még ennél is nagyobb harangra lenne szükség. Nos, amíg ez nincs, meg
kell elégednünk a harangjátékkal, ami máris kellemes hangzó színfoltja a
városnak. Ha már nincs zenélő toronyóránk, van zenélő
templomtornyunk.
Fekete Réka, Háromszék, 2008-08-14
Szinte nincs olyan illyefalvi ember, aki az elmúlt két hét alatt ne
találkozott volna falujáró francia fiatallal, illetve ne tudna arról, hogy
vendégek tartózkodnak a faluban. Látták őket kapálni, bálázni, üzletben
vásárolni, kirándulásra indulni, onnan érkezni. De nem csak a francia fiatalok
jöttek-mentek, hanem az őket fogadó, velük jövő-menő helybeli
ifjúság is, akikkel úgy összebarátkoztak, hogy jövőre az illyefalviak
utaznak a nyugat-franciaországi Chichébe. Oda, ahol a polgármester részmunkaidős
választott elöljáró, harminc civil szervezet működik, pedig csak
ezerhétszáz lakos él a településen, és korábban hallottak az 1989 előtti
romániai falurombolásról, mint ahogy a jelenlegi illyefalvi fiatalok megszülettek.
A kapcsolat is abból az időből ered, de az elmúlt tizenöt évben
csak egy-egy család levelezett, majd amikor a franciák jelezték, hogy
Illyefalvára látogatnának, Madár Júlia francia szakos tanár, tanfelügyelő,
Gáspár Etele helyi református lelkész és Bakó Zoltán vállalkozó beindította a
vendégfogadás gépezetét. Egy hét családoknál, a második hét a vártemplom
bástyáiban, de mindvégig együtt az IKE-s fiatalokkal, akik a szászföldi és
székelyföldi kirándulásokra is elkísérték újdonsült ismerőseiket. Közülük
többen a hatvanas években láttak utoljára szekeret az utcán, kézzel végzett mezőgazdasági
munkát, tyúkokat az udvaron, s ezért úgy megszerették ezt a közösséget, hogy a
métaütőjüket (szabadtéri játék kelléke) minden illyefalvival alá akarják
íratni. Tegnap, a búcsúzás napján néptáncainkkal ismerkedtek (felvételünk),
módfelett rácsodálkozva arra, hogy léteznek még ilyenek, hisz az ő
hagyományos táncaik inkább hasonlítanak a társasági tánchoz, zenéjük pedig a
sanzonhoz. Talán még testvértelepülési kapcsolat is lesz ebből - mondják a
szervezők, és nem alaptalanul, hisz a vállalkozók mellett a helyi
önkormányzat is támogatta a vendégfogadást.
Fekete Réka, 2008-08-14
Püspöki Látogatás Marosvásárhelyen (II.)
Trianon előtti körkép
A vártemplom az 1990-as évek elején
A Vártemplom főbejárata fölött kőbevésett eligazítás áll: épült XIII. - 1490. Csoportos látogatáskor megszólaló templomismertetőben gyakran elhangzik a második évszám bizonyító érdekessége, hogy Marosvásárhely legrégebbi és még ma is álló épülete, temploma Mátyás király halálának évében már készen állott. Királyok és Mátyások sokasága vonult végig e Maros parti oppidumon, majd szabad királyi városon, és a templom állt itt, közben közel egy évszázadig (1601-1693) félig-meddig fedél nélkül áztatta az idő, de az egyházi és művelődési élet, az ellenség előli menekvés és az anyanyelv megtartó mentsvára maradt fél évezreden át. Falai között 38 országgyűlést tartottak, mert volt idő, amikor az ország ügyes-bajos dolgainak intézéséhez elődeink a templomokba vonultak, ahogy a harmadik évezred kezdetén ugyanide vonulnak az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem végzős hallgatói és tanárai, családtagok és barátok hálát adni, elbúcsúzni, és lelki útravalóval feltöltődni.
A vártemplom ma
Egy félévezredes templom akarva-akaratlanul fontos történelmi események koronatanúja. A marosvásárhelyi Vártemplomban erősítette meg 1571 januárjában az erdélyi országgyűlés János Zsigmond fejedelem jelenlétében a Tordán kimondott erdélyi tolerancia törvényét. A Vártemplom által létrehozott és működtetett Kántor Tanítóképző Főiskola ennek az erdélyi toleranciának, szellemiségnek is méltó továbbvivője, hiszen református, római katolikus, unitárius gyülekezetek kántorai tanultak/tanulnak itt. Háromszáz évvel ezelőtt - pontosabban 1707 április 8-án - Erdély utolsó fejedelme, II. Rákóczi Ferenc is ott lépdelt a pár évvel azelőtt helyreállított templom hajójában. Fejedelmek emlékeit őrzik faragott székek, kopjafák, és vitéz nagybányai Horthy Miklós 1940 szeptember 10-ei bevonulásának emlékét az úrasztala alatti szőnyeg zsoltáros felirata: Hatalmasan cselekedett velünk az Úr.
Kistemplom
Amikor - ha lassan is - gyarapodni kezdett a Mezőség és Nyárádmente vonzásában épült Maros menti város, és kinőtte a Vártemplomot, akkor kezdték el építeni Marosvásárhely második református templomát, amelyet - ugyan nem sokkal kisebb, mégis - Kistemplom névvel illettek. A 175 évvel ezelőtt épült templom szószékének legoptimálisabb helyét a híres tudós, Bolyai Farkas jelölte ki. E két református templom békésen élt egymás mellett legalább egy egész századon át, amikor átvonult itt az 1848-49-es szabadságharc megtorló ítélete, Trianon szétszakító durvasága, majd a huszadik század közepétől önállósulva mindkét gyülekezet élte-éli küldetésének zarándokútját. A Gecse utcai gyülekezet a múlt század nyolcvanas éveiben hívta fel magára leginkább a figyelmet - úgy az államhatósági emberek, mind a református hívek előtt -, amikor e nyolcszáz férőhelyes templomba vasárnap délelőtt pótszékeket kellett bevinni, és a közel húszezer lélekszámra nőtt egyházközségben évente 250-300 ifjú konfirmált.
Trianontól a bécsi döntésig
Pár év múlva elmondhatjuk, hogy már egy évszázada kisebbségben élve
imádkozunk, énekelünk, hiszünk és építünk, szeretünk és temetünk. Ezt a
mögöttünk érkező huszadik századot már többször illették ezzel a jelzővel:
csúnya magyar század. Valóban megpróbáló és kísértő magyar idő áll
mögöttünk, de a magyar református egyház a durván meghúzott országhatárok
mindkét oldalán igyekezett a meglopott, kisemmizett, megalázott egyháztagok
lelki otthona lenni. Egyházi, vallásos életünk sokszor megszépítette ezt az
elrontott, csúnya századot.
A két világháború közötti idő erdélyi sorskérdéseiről egy
református és egy unitárius főgondnok írt először könyvet (Bánffy
Miklós: Huszonöt év és Mikó Imre: Huszonkét év). Mikó Imre írja arról a két
évtizedről, hogy "az erdélyi magyarság román uralom alatt töltött
huszonkét éve páratlan nevelőiskola volt annak számára, aki azt
végigküzdötte". Ebben a "páratlan nevelőiskolában" küzdötte
végig a marosvásárhelyi reformátusság ezt a méltósággal viselt utat, amely a
szégyenteljes trianoni döntéstől Horthy Miklós fehér lovas bevonulásáig
tartott.
Szabadi út
Ennek a két évtizednek első évei azzal teltek el, hogy az itt maradt magyarság az új helyzetben kereste a megmaradás, az itt maradás lehetőségét, és a kisebbségbe került magyar reformátusság az egyház felé, a templom és iskola felé fordult. Az elkeseredés és panaszkodás helyett imádkoztak, egymást buzdították, magánházaknál tartottak istentiszteleteket az akkori város szélén, és templomról álmodtak. E megpróbáló időben - 1936-37-ben - épült fel Marosvásárhely harmadik református temploma, a szabadi úti, a Maroson túl. A mai Marosvásárhely tíz gyülekezete közül ez az egyetlen, amelynek két temploma van, hiszen a Besében lévő gyülekezetet nem leányegyházként gondozzák, hanem szerves része Marosvásárhely IV. Szabadi úti egyházközségnek.
Felsőváros
Aztán a város felső részén merült fel a gondolat és igény még a háború idején egy új gyülekezeti körzet megszervezésére. Először itt is családi házaknál gyűltek össze imádkozni, majd a háborút követő évben, 1945-ben egy emeletes épületet vásároltak a város felső részén, és a földszintet imateremként használták. Jött 1948, amikor államosították, de harminc év múlva - egy cserével - újból istentiszteleti helységgé alakult, és tíz évvel ezelőtt hozzáépített tornyával ez lett a felsővárosi református templom.
Egyház a kommunizmus alatt
Utólag visszatekintve, talán többet is megérdemelne ez a négy évtizedes
helytállás, mint egy oldalas elmélkedő emlékezés. Negyven éves
egyházellenes időszak alatt nemhogy gyengült volna a református egyház
Marosvásárhelyen, hanem látványosan erősödött, lélekszámban és súlyában
egyaránt. Ligeti Ernőtől kölcsönzött címmel akár azt is írhattuk
volna alcímnek, hogy úgy nőtt, mint "súly alatt a pálma". De -
talán - az sem lenne túlzás, ha azt írnánk ide: a marosvásárhelyi református
egyház egyik hőskora volt az 1948-as államosítás és az 1989-es fordulat
közötti küzdelmes helytállás. Még templomok is épültek ebben az időben:
engedéllyel vagy engedély nélkül.
Alsóváros
Az alsóvárosi gyülekezet kiböjtölte az első modern marosvásárhelyi református templom építését. Tizenkét éves várakozás, reménykedés után kezdték el építeni még a kommunizmus idején a Marosvásárhely III. Alsóvárosi egyházközség templomát. A falban lévő tizenkét oszlop a tervező szerint a tizenkét apostolt szimbolizálja, de lehetne a kitartó tizenkét év reménységének jele is. A püspöki vizitáció alkalmával hangzott el, hogy ez a városnegyed, ahol Marosvásárhely ipari része volt, nem volt egy szép környezet, és az alsóvárosi református templom e külső szürkeségbe próbált szépséget, lelki melegséget vinni. Az egyházközség fél évszázados, a templom kéz évtizedes története arról mesél, hogy mindez sikerült.
Cserealja
Az 1989-es fordulat előtti hetekben, hónapokban épült engedély nélkül egy erdélyi (nagy)városban egy református templom. Ez is történelem. Engedélyt úgysem adtak volna, hát nem is kértek. 1989 májusa és októbere között a tömbház negyed árnyékában hirtelen felépült a cserealjai református templom. Igaz, tornya sem volt, külső formájában sem hasonlított nagyon a megszokott templomokhoz, de belülről hangulatos, barátságos és szép. Húsz év múlva is vasárnaponként kétszer-háromszor megtelik. Jövő évben lesz csak húszéves, de a cserealjai református templomban ennyi idő alatt is közel kétezer ifjú mondta ki konfirmálása alkalmával: ígérem és fogadom, hogy Jézus Krisztusnak igaz követője és Anyaszentegyházunknak igaz követője leszek. Hát ezért olyan szép az a templom.
Cserealja
Marosvásárhely, 2008 augusztus 13-án
Ötvös József
YMCA - európai ifjúsági fesztivál, nemcsak európaiaknak
MCA Europe Festival Prague 2008 - ezek voltak a bűvös szavai annak a reklám anyagnak, amit február óta hirdetgetnek az egész világ keresztény ifjúsági szervezeteinek. A promóciós anyagnak megvolt a kellő hatása, megközelítőleg 7000 fiatal látogatott el augusztus 3-9. között Prágába a nagyméretű rendezvényre, amely nemcsak csokorba gyűjtötte a világ fiataljait Mexikótól Indiáig, de egy közös cél alá is vezényelte őket.
Mielőtt még erről a közös célról szó esne, meg kell említenem
ennek a mozaikszónak a jelentését, ami tulajdonképpen a világ keresztény
ifjúsági szerveinek a gyűjtőfogalmát jelenti. YMCA (Young Men’s
Christian Association), azaz Keresztény Ifjúsági Szervezet a világ számos
országában létezik, természetesen ott ahol egyeltalán keresztény közösségek
vannak. Ezen kívül van egy nemzetközi YMCA is, ami 1844-ben alakult Angliában
és jelenleg a világ 31 országában 79 projekten dolgozik.
Mielőtt még erről a közös célról szó esne, meg kell említenem
ennek a mozaikszónak a jelentését, ami tulajdonképpen a világ keresztény
ifjúsági szerveinek a gyűjtőfogalmát jelenti. YMCA (Young Men’s
Christian Association), azaz Keresztény Ifjúsági Szervezet a világ számos
országában létezik, természetesen ott ahol egyeltalán keresztény közösségek
vannak. Ezen kívül van egy nemzetközi YMCA is, ami 1844-ben alakult Angliában
és jelenleg a világ 31 országában 79 projekten dolgozik.
A fesztiválon többnyire a koncertek domináltak, no meg minden, ami egy 17-25
év körüli fiatal szemének szájának ingere: tombolás, önfeledt éneklés, extrém
játékok és sportok, wellness, kreatív műhelyek, az én korlátainak a
feszegetése. A fesztivál elsődleges célját a rendezvény mottója foglalta
velősen magába: REAL LIFE. Egy olyan élet, ami dogmák nélküli, mégis
meghitten keresztény, ahol táncolva is lehet dicsőítést mondani, anélkül,
hogy abban valami démoni lenne. A fiatalként megélt keresztény élet újfajta
értelmezését kívánta adni ez a fesztivál, ahol a vallás nem tabu, nem korlát a
te életedben, hanem egy olyan hitvilág, amitől te több vagy.
Az első pár nap nem értettem mitől keresztény a konferencia, miben nyilvánul meg a keresztény jelleg, mikor mindenki egész nap magával van elfoglalva, játszik, koncerteken táncol, házikót épít, vagy éppen heverészik a függőágyon a wellness sátorban. Még a daloknak sem volt keresztény jellege, a Biblia sátort alig látogatták, az előadások, ahol a Szentírásról beszéltek sem sokakat érdekelt. Ez mindaddig homályos kérdés volt előttem, amíg valaki fel nem világosított, hogy a jóléti államokban a fiatalok többnyire a sport és társaság miatt járnak el keresztény ifjúsági együttlétre, nem pedig a közös imára. Ha vallási konzervativizmusról szó esik, akkor Erdély valószínűleg az élen járna. De miért is kellenek korlátok?
Vannak-e vallási korlátok az életünkben? Erre egy szemléletes példa az lenne, hogy: egy vízesés szélén állsz, előtted egy korlát, senki sem kényszerít arra, hogy maradj a korláton belül, nyugodtan áttörheted, de a saját érdekedben azon belül maradsz. Fel lehet fogni akadályként, de tulajdonképpen csak egy védelmi oszlop, amire mindig támaszkodhatsz. A kérdés márcsak az, hogy hiszel-e ebben a képzeletbeli korlátban, amit egy nálad hatalmasabb Erő állított fel évezredekkel ezelőtt. A középkorban különválasztották a világi és egyházi dolgokat, egyik a fény, a másik a sötétség, egyik démon, másik angyal volt. Ma már a kettő összemosódott, egyház a világban, és világ az egyházban. Nincs fal közöttük, de van a már említett korlát, amit nem kell figyelmen kívül hagyni.
A fesztiválon minden országnak külön sátra volt, ahol bemutatta más kultúráknak a sajátját szervezetét és munkáját. Ilyen kontextusban került az Erdélyi IKE (Ifjúsági Keresztény Egyesület) kisebb összetűzésbe a román IKE-vel (amiről tulajdonképpen soha nem hallottam!), ugyanis kifogásolták, hogy miért nem Romániát írtunk ki a sátrunkra és miért Erdélyt, mert szerintük szégyent hozunk az országra. Ez véleményem szerint teljesen természetes volt, mert az erdélyi IKE semmilyen kapcsolatban nem áll a román IKE-vel (ha egyeltalán nem egy humbugszervezet) és különben is tudja meg mindenki, hogy létezik egy olyan kisebb világrész is, hogy Transilvania!
Tötszegi Orsolya, Erdély Ma
Györgyfalváról a Mezőségbe, onnan Kolozsvárra és Bukarestbe, lelkészként vissza a Mezőségbe, majd Hollandiába, a Frízföldre, Budapesten és Komáromon át pedig Nagyváradra vezetett lelkipásztor, író életútja. A lelkésszel Fábián Tibor, a Harangszó című református lap főszerkesztője beszélgetett a VII. Kárpát-medencei Nyári Egyetem zárónapján.
Csűry István megbízott püspök rövid áhítata után Gerrit Wiersingát
tüntették ki Pro Ecclesia díjjal. A nyolcvanéves idős úr a hollandiai
Emmaus Alapítvány munkatársaként 211 romániai református magyar gyülekezetbe
vitt segélyt. Ha kellett, porrá tört penicillint hozott, ha kellett ruhaneműt
vagy könyveket.
Hermán M. János már frízföldi szolgálata idején ismerkedett meg az alapítvány munkatársaival. Könnyű is, nehéz is volt beilleszkedni 1983-ban a hollandiai életbe, mesélte a lelkész. A nyelv tanulásával nem voltak gondjai, hiszen 35 éve él boldog házasságban holland feleségével, Hannikával. A tulipánok országából 1973-ban költözött Ceausescu Romániájába a feleség, hogy jóban-rosszban társa legyen a lelkésznek. Itthon 1983-ig küzdöttek az egyházakat felaprítani akaró rendszerrel, majd megbetegedett, és a kivándorlás mellett döntött. Kinn azonban hollandiai lelkészi tevékenysége mellett irányította a segélyeket, magyar istentiszteleteket tartott Belgiumban, és szükség esetén mozgósította a Szabad Európa Rádió munkatársait. Már holland állampolgárként került Budapestre, ahol 1992-ben a délszláv háború menekültjeit segítette. Onnan a komáromi Kálvin János Teológiai Akadémiára ment tanítani, majd Nagyváradra jött, és létrehozta a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Dokumentációs Központját, mert "itt szükség volt könyves emberre."
F. N. L. (Krónika)
Fatorony az alkotótábor gyümölcse
Az ünneplést a helybeli gyerekek énekei nyitották, Kupa Melinda vezényletével. Nyárszón egyébként örömmel jelezték: az idén több keresztelő volt, mint temetés. A virágcsokrokkal díszített pázsiton álló szószékről Ferencz László esperes, körösfői lelkipásztor hirdetett igét, aki néhány évtizeddel ezelőtt a nyárszói parókián látta meg a napvilágot. Az esperes a megérkezésről, hazaérkezésről, az otthon tartalommal-értelemmel való feltöltésének fontosságáról beszélt, szavai a domb mögött alábukó nap diófalombokon megszűrt fényétől teremtett környezetben még mélyrehatóbb jelentéssel telítődtek.
101 évvel ezelőtt Nyárszón a fél falu a tűz martalékává vált, akkor a nyárszói és a sárvásári gyülekezetek lelkipásztorának hajlékául szolgáló parókia is leégett, a jelenlegi épületet 1908-ban emelték, majd az azóta eltelt időben bővítették. Gyermekkora szintén Nyárszóhoz köti a másik "hazaérkezőt", Fazakas Zsoltot, a Farkas utcai református templomban szolgáló lelkipásztort, akit valamikor ebben a kis kalotaszegi faluban tartottak keresztvíz alá. Az ünnepségen részt vett a sárvásári születésű, jelenleg Érmihályfalván tevékenykedő Balázs Dénes lelkipásztor és felesége, Balázsné Kiss Csilla, aki az istentiszteletet és úrvacsoraosztást követően röviden ismertette A lélek csendje című kötetét, amely szép magyar versek mellett az újszövetségből vett alapigéket, igemagyarázatokat, imádságokat tartalmaz.
A sárvásári és nyárszói hívek lelkipásztora mintegy másfél évtizede Vincze
Minya István, aki az elmúlt hét eseményeit méltatta. Elmondta, az immár
harmadik alkalommal sorra kerülő alkotótáborban három magyarországi képzőművész
különféle kézműves tevékenységekbe vonta be a helybeli gyermekeket: bőrből
és gyöngyökből készítettek kiegészítőket, agyagoztak, üveget
festettek, faragtak, daloltak is, és áloműzőt készítettek - alkotásaik
egy részét a parókia udvarán kiállították. A Magyar Vár Alapítvány tagjai egy
korábbi alkotótábor gyümölcseként természetes anyagokból készült játszótérrel
ajándékozták meg a nyárszói gyerekeket, ezúttal a falubeli gólyafészek
közelében lévő kis halmocskán egy fatornyot építettek, benne asztallal és
padokkal. A háttérben húzódó öreg parasztházak hangulatához illő
létesítmény egyelőre névtelen.
Elhangzott, hogy augusztus 17-én Sárvásáron az Öregek vasárnapját tartják
meg, itt tisztelegnek a helybeli idős emberek előtt, akik számára ez
a rendezvény évente kiváló alkalmat kínál az oldott hangulatú találkozásra.
A nyárszói ünnepség szeretetvendégséggel zárult, kürtöskalács és üdítő
mellett a szép számban nyüzsgő gyermekek tarka lufikat kaptak. A néhány
száz lelket számláló két kalotaszegi település lakói pedig egy újabb közösségi
élménnyel, maradandó emlékkel lettek gazdagabbak.
Kerekes Edit, Szabadság, 2008-08-12
Pál apostol utazásairól Zsobokon
Gazdag termés az evangélizációs gyermektáborban
Egy évvel ezelőtt ezekkel a sorokkal zártam a tavalyi zsoboki gyermekevangélizációs napokról készült riportomat: "Kései vonattal indulok haza. Számban a mindig illatos, meleg, ropogós héjú zsoboki kenyér íze. Nyakamban a citromsárga batikolt kendő. Szívemben utcái, házai, kedves emberei, hangulatai. Visszavágyom." Aztán rohanással terhelten száguldó mindennapjaink sajnos úgy alakultak, hogy az azóta eltelt egy esztendőben nem sikerült visszatérnem, bár kedves emberek hívtak, és a vágyódás sem csitult. A hétvégén viszont sikerült végre visszatérni... Öröm volt látni: Zsobok semmit sem adott alább - utcái ugyanolyan tiszták, portái ugyanolyan takarosak, házai ugyanolyan csinosak, zöldje talán még zöldebb, emberei talán még melegebbek.
A 13 évvel ezelőtt létrehozott Bethesda Gyermekotthon épületének dísztermében ezúttal szinte nincs egyetlen szabad hely: minden széken gyermekek ülnek. Az első néhány percben nem is tudok úrrá lenni örömteli csodálkozásomon, hogy ennyi szép gyermek gyűlt össze a zsoboki "távorban", ahogy kis családomban mondani szokás. Az állandóságot is öröm látni: ott vannak a tavalyi táborban látástól vakulásig jelen lévő helybeli pedagógusok, akikhez az idén többen társultak, hiszen a közel száz gyermeket ezúttal hét külön csoportban foglalkoztatták; Molnár Irma zsoboki lelkipásztor ugyanolyan mély őszinteséggel és érezhetően gyermekreforduló, türelmes szeretettel vezette a reggeli közös énektanulást és imát; ezúttal is ott volt a gitár; az ötletesség, a kreativitás kiapadhatatlannak bizonyult.
A korcsoportok szerint zajló foglalkozásokon Pál apostollal és utazásaival
ismerkedtek a fiatalok, életkoruknak megfelelő módon: az udvaron
hullámrajz várta őket, Pál utazásának nehézségeit oly módon
tapasztalhatták meg a gyerekek, hogy fél lábon kellett végigugrándozniuk a kék
útvonalat; az óvodások tengert játszottak, hullámokként hengergőztek a
barátságos tanteremben, dióhéj-hajócskákat úsztattak a teknőben, a
nagyobbak térképet színezve követték Pál útvonalát, máskor zöldségekből és
gyümölcsökből készítettek krumpli-saláta-alma-murok-stb. Pál-figurát. A
gyerekek kipróbálhatták a Ruzsa Károly által készített kalodát. Török Levente
marosvásárhelyi származású, magyarországi "száműzetésből"
frissen hazatelepedett képzőművész - aki egyébként gyakran vezet kézműves
műhelyt a zsoboki fiatalok számára - kézműves tevékenységekkel
ismertette meg a gyerekeket, akiknek ujjacskái alól igen szép darabok kerültek
ki. A tábor három napján zajló tevékenységek összetettségét tökéletesen
illusztrálja, hogy a kiállítótermekké alakított osztálytermekben a látogató
csak kapkodta a fejét: asztalokon, széken, padlón, falakon csupa érdekesebbnél
érdekesebb, leleményesnél leleményesebb figura, összeállítás. Megcsodálhattuk
Török Levente néhány remek alkotását is.
A zárónapon vasárnapi istentiszteleten adtak hálát a sok helybeli munkáját
dicsérő sikeres rendezvényért, majd a tanult énekeken kívül, a szószék előtt
rögtönzött hajótestben a gyerekek Pál apostol tengeri utazását bemutató
jelenetet adtak elő. Végül minden résztvevő ajándékot kapott, ennek
kiemelkedő darabja az olajos korsó, amelynek jelentését a gyermekkorának
kedves szokására elérzékenyülve emlékező Molnár Irma ismertette: nehézség
idején a korsóban elhelyezett cédulákból húzhatunk, a rajta olvasható ige
enyhülést, vigasztalást nyújt.
Kerekes Edit, Szabadság, 2008-08-12
2008. augusztus 9-10-én Magyarpalatkán újból megszerveztük a falunapokat. Akárcsak tavaly, idén is szép számban vettek részt vendégek és palatkaiak egyaránt.
Bogáncs
Győri Rába
A Győri Rába táncegyüttes 28 tagja szerdától vasárnapig Magyarpalatkán táborozott. Ők három műsorszámmal léptek fel a szombat délutáni Magyarpalatkai tánctalálkozón, Palatkai táncokkal, Gombostelki román táncokkal és Szászcsávási cigány táncokkal.
Magyarpalatkai öregek
A Szamosújvári Kaláka táncegyüttes Kalotaszegi táncokat mutatott be, a Kolozsvári Bogáncs táncegyüttes pedig Bogártelki táncokat. A Vajdaszentiványi Néptánccsoport Vajdaszentiványi táncokat tűzött műsorra, a Szászrégeni Kerekerdő táncegyüttes pedig kétszer is fellépett, a Nyárádmenti táncokkal és Mezőségi táncokkal.
Magyarpalatkai fiatalok
A tánctalálkozót természtesen a házigazda, a Magyarpalatkai Néptánccsoport kezdte és zárta, nemcsak a fiatalok, de az idősek is megmutatták, hogy Palatkán élnek a hagyományok. A Találkozót hajnalig tartó táncház követte. A népzenét a világhírű palatkai zenészek, Kodoba Florin és zenekara szolgáltatták. 300 személy vett részt a rendezvényen.
Vajdaszentiványiak
Vasárnap ünnepi istentisztelettel zárultak a Magyarpalatkai Napok, az igét a palatkai lelkipásztor hirdette, Jeremiás próféta könyve 29,1-14 versek alapján, 173-an vettünk részt az istentiszteleten és az utána szervezett szeretetvendégségen.
Adja Isten hogy évről évre megszervezhessük a falunapokat és hagyományt
teremthessünk. Jövőre is szívesen látunk mindenkit!
Szabó István-János lelkipásztor
Kolozsvári rádiós kezdeményezte, különböző zenekarok gitárosai éltetik
tovább az immár nyolcadik alkalommal megrendezett, augusztus 5-12. között zajló
Erdélyi Gitártábort. Idén a Maros megyei Erdőcsinádon, a református egyház
által fenntartott szabadidőközpontban gyűltek össze a tanulni vágyó
kezdő és haladó gitárosok.
"Őrségváltás"
"Hang- és stúdiótechnika-oktatóként kerültem a legelső táborba. A
rendezvény ötlete eredetileg a kolozsvári rádiós kollégától, Zilahi Csabától
származik. Ő fiatal korában »szerelemből« pengetett" - mesélte
Szép-Tóth György, a marosvásárhelyi After Midnight zenekar basszusgitárosa, a
8. Erdélyi Gitártábor szervezője. Zilahi Csaba két év múltán nem tudta
vállalni a tábor körüli intéznivalók lebonyolítását, így változott a szervezőbrigád.
Idén a hatodjára gitártáborozó Pápay Kamilla, a Sapientia egyetem kommunikáció
szakos hallgatója segít a szervezésben. A diáklány, aki évekig tanult
zongorázni és gitározni Székelyudvarhelyen, tizennégy évesen vett részt először
az Erdélyi Gitártáborban, amelynek szerinte egyik legnagyobb erénye, hogy
életre szóló barátságok köttetnek.
Idén teljesen önellátó lett a tábor. Míg a két évvel ezelőtti,
székelyudvarhelyi rendezvényen alig több mint harminc hallgató gyűlt
össze, addig most hatvannál is többen táboroznak Erdőcsinádon. Minden
résztvevő 250 lejt fizetett be - ebből fedezik a szervezők, a
diákok és tanárok teljes ellátását, valamint az oktatók tiszteletdíját. Jelentős
támogatást kaptak a református egyháztól, a falubeliek részéről viszont
ellenséges megnyilvánulásokat is tapasztaltak: "A kiragasztott plakátokat
valakik letépték, és a sáncba dobták. A tanár úr pedig, akivel megbeszéltem,
hogy a zeneelméleti órákat az iskolában tarthassuk, mert táblára is szükség
van, elutazott, és meghagyta, hogy senkinek ne adják oda az épület kulcsát.
Végül a tiszteletes úr intézte el, hogy saját felelősségünkre bemehettünk
az iskolába" - méltatlankodott a szervező.
A gyerekek is a húrok közé csaphattak
A tábort a világhálón és rádióadókon népszerűsítették, Erdély minden tájáról érkeztek tanulni vágyók, ketten pedig Debrecenből jöttek. A rendezvény egyaránt szól kezdőknek és haladóknak is - több táborozó most vett először gitárt a kezébe, mások már lemezt adtak ki. A haladók eldönthetik, hogy műfajilag mit szeretnének tanulni, dzsesszt inkább vagy rockot. Tavaly flamencót is meghirdettek, de nem volt rá igény.
Ez az első olyan gitártábor, ahol 14 évesnél fiatalabbak is részt
vehetnek, és máris öt-hat ifjú zenészjelölt ismerkedik a húrok működésével.
Az egyik legfiatalabb tanuló a tizenhárom éves Schneider Bence
"tévés" édesapjától, Schneider Tibortól hallott a táborról. "A
családban csak az unokatestvéreim zenélnek. Kicsit tudtam már gitározni, most Bogáti
Ákostól tanulok" - mesélte Bence, aki alig várja, hogy a táborzáró
koncerten megmutassa a többieknek a most tanultakat. Szép-Tóth György szervező
igen elégedett vele, hiszen egyik este egy Jimi Hendrix-számot játszottak
közösen, és mint mondja, ez egy kezdőtől nagy teljesítmény.
Jó emberek
Az oktatók kiváló muzsikusok, és jó emberek - vélekedett Szép-Tóth György, aki a gyulafehérvári Johann Hentzet, az Eminenţa cenuşie zenekar basszusgitárosát említette elsőként. Mint mondta, a művész amellett, hogy kiváló technikus és jó pedagógus, a kezdőkből is a maximális teljesítményt hozza ki. A zeneelméletet Sabău Neluţu, a marosvásárhelyi After Midnight együttes gitárosa oktatja - egy kezdő és egy rockos csoport van a keze alatt. Az oktatók között van a kolozsvári Yesterdays zenekarban játszó Bogáti-Bokor Ákos és a marosvásárhelyi Ács Levente is. "Filozófiát végeztem, jelenleg doktorálgatok, és a zenélés, a gitározás az életem. Néhányan a meghívott oktatók közül nem tudtak eljönni, a szervezők pedig minket kerestek meg, és több mint negyven diák maradt kettőnkre. A gyerekek órák után is megkeresnek, érdeklődnek, nagyon lelkesek. Nem lehet nekik nemet mondani" - mesélte Bogáti-Bokor Ákos.
"Az a lényeg, hogy bárki bármilyen színvonallal és tudással érkezzen,
egy lépcsőfokkal feljebb lépjen. Gyakorlatilag a klasszikus gitáron kívül
sehol nem létezik gitároktatás, így ha valaki mást akar tanulni, nincs ahol
képeznie magát" - mutatott rá Szép-Tóth György a gitártábor hiánypótló
jellegére.
A résztvevők egybehangzó véleménye szerint az egyhetes táborozás alatt a
tanulás mellett az esténkénti együtt zenélés jelent nagy élményt.
Máthé Éva, Krónika, 2008-08-011
Július végén hagyományőrző néptánctábort tartottak, szombaton
pedig tizenharmadszorra kerítettek sort a Gyöngykoszorú táncos-dalos
találkozóra Holtmaroson. Felvonulással kezdődött a főutcán,
lovasokkal, mazsorettekkel, népviseleti parádéval. Megyei szinten ez a 78.
volt, hallottuk dr. Ábrám Zoltán EMKE-elnöktől, aki Bartha József lelkész
áhítatát követően megnyitotta a rendezvényt. A házigazdák nevében a főszervező
Papp György köszöntötte a résztvevőket és a népes közönséget, majd Bakos
Katinka konferálhatta sorra a futballpálya melletti szabadtéri színpadra lépő
csoportokat: a házigazdák három csapata (!) mellett Gernyeszeg, Disznajó,
Ratosnya, Marosludas, Marosfő, Gyergyóremete, Dicsőszentmárton, Erdőcsinád,
Marosfelfalu, Érmihályfalva, Zilah és a magyarországi Szob táncosait. Hűséges
kísérőként muzsikált idén is a Moldován István, Bőr Gyula, Marton
László alkotta trió, de a nagyobb csoportok saját zenekarral rendelkeznek.
(b.d.), Népújság, 2008-08-11
Hármas ünnepet tartottak vasárnap egy szám szerint kicsire apadt, de
múltjában és lelkületében annál nagyobb gyülekezetben, amely a Kis-Küküllő
vidékének esperesi székhelye is volt hajdanán. A gógáni református templomban
hivatalosan beiktatták a falu tavaly novemberben megválasztott lelkész
asszonyát, Orbán Juditot, emléktáblát lepleztek le a település életében
kitörölhetetlen nyomot hagyott Csiha Kálmán és Csiha Emese lelkészházaspár
emlékére, s megünnepelték a kicsiny református templom toronnyal való bővítésének
százéves évfordulóját.
Nem könnyű ma igazán hűséges lelkipásztornak lenni, a szolgálatot
elvégezni, a küldetést betölteni - hangzott el Csalóka Zoltán gyulakutai
esperes ünnepi prédikációjában, aki sok szép tanáccsal látta el a lelkészt.
A hivatalos beiktatás szimbólumait, a Bibliát, a kulcsot és a pecsétet
meghatottan és örömmel Bíró József szászcsávási református pap adta át, aki a
gálfalvi születésű Orbán Juditot egykor keresztelte. Elismeréssel szólt az
ünnepséget megnyitó helybeli kórus énekléséről, amelyet a lelkésznő
férje, a Váralján szolgáló Orbán Lajos vezetett. A beiktatott lelkészt, a
vendégeket, a község elöljáróit Aszalós Sándor gondnok köszöntötte.
A templom és a gyülekezet történetéről Ősz Előd egyházi
levéltáros tartott előadást. Beszélt az egymással szinte összenőtt
két kicsiny település, Gógánváralja és Gógán örök versengéséről, amelyből
hol az egyik, hol a másik falu került ki győztesen, az anyaegyházi
függetlenségre törekedve.
Az írott forrásokban először 1400-ban említett Gógán kicsiny, szinte
miniatűr templomáról nem tudni, hogy mikor épült, egy biztos: 1676-ban már
állt. A buzgó református fejedelmek idején erősödött meg a Küküllői
Egyházmegye, s 1623-ból származik az első ismert gógáni lelkész, 1648-ból
az első tanító neve. Vajdaszentiványi János és Gönczi István személyében
tudós esperesek hirdették az 1600-as évek végén az igét. A falu az 1700-as
években néptelenedett el, majd Váraljával osztozott a tanítón, aki a
függetlenség elnyerését követően ott is maradt. Jeles esperesekben,
lelkészekben a későbbiekben sem szűkölködött a gyülekezet, amely
1783-ban öntette az első, 1818-ban a második harangot. Arra is volt
gondja, hogy az út és a templom között szalmával fedett grádicsot készítsen, s
1834-ben a szomszédos Kundtól vásárolták meg Erdély egyik legrégebbi orgonáját.
1870-ben iskolát építettek, majd a XIX. század végén újból elvesztették a
függetlenséget. Sokan tértek át más hitre, míg 1903-ban újból lelkészt
választhattak. 1906-ban döntötték el, hogy tornyot építenek, ami Csorbán Miklós
építőmester munkáját dicséri, s nem elhanyagolható, hogy az anyagiak
fedezéséhez az Egyesült Államokban élő Bíró István is hozzájárult. Néhány
év múlva a parókia is felépült, s az impériumváltáskor elvesztett iskola
helyett 1920-ban újat építettek, amelyet 1935-ben zártak be. A gyülekezetnek
volt ereje pótolni az elvesztett harangot, s igen nagy áldozattal 1960-ban új
parókáit építeni. 1964-71 között Csiha Emese hirdette az igét, s férje, Csiha
Kálmán, Erdély későbbi püspöke mindennap átjárt Váraljára. Karizmatikus
személyiségük olyan nyomott hagyott a két gyülekezet életében, amelynek
jótékony hatását ma is lehet érezni - mondja Orbán Judit lelkész, aki szerint a
150 lélekre apadt gyülekezetben a megmaradás, a fiatalok megnyerése a tét. Ezt próbálják
elősegíteni az ifjúsági találkozók, a gyermekevangelizációk
megszervezésével, egy befogadó, a lelkészét tisztelő és szerető,
jobbára idős emberekből álló közösségben.
A történelem folyamán két felekezeti iskolát épített Gógán lakossága. Erőfeszítésük
iránti tiszteletből remélhetőleg az ősztől megoldódik, hogy
több év után a Kund-patak völgyének falvaiban élő gyerekek a központi
iskolában végre ötödik osztálytól is anyanyelven tanuljanak, ami a gógáni
gyülekezet jövőjét illetően is fontos lenne.
Bodolai Gyöngyi, Népújság, 2008-08-11
Harangszó-előzetes (2008/16 -
augusztus)
"Az egyház alapvető igénye, hogy az általa képviselt üzenet
eljusson az emberekhez, ugyanakkor nincsen abban a helyzetben, hogy
lemondhasson arról, hogy a médián keresztül forduljon a nyilvánossághoz" -
hangsúlyozza írásában Czanik András, a Református.hu internetes portál
szerkesztője.
A Harangszó egyházi sajtó-súlypontú lapszámában több elismert egyházi
médiaszakember (Csép Sándor, Somogyi Botond, Makkay Botond, Czanik András) a
királyhágómelléki gyülekezeti lap arculati és tartalmi megújulása óta eltelt
esztendőt elemzi, méltatja az eredményeket és tesz észrevételeket a jövőre
nézve.
Szintén e témában íródott Csűry István, tavaly leköszönt főszerkesztő
vezércikke: "a változások egyelőre nem mutatnak olyan eredményeket,
amelyek példányszám-növekedésben, vagy a szerkesztőség műhelymunkájában
jelentenének előrelépést" - jegyzi meg a Hetedik kürtszóban a
helyettes püspök.
Fábián Tibor felelős szerkesztő a tavalyi
"stafétaátadás" óta eltelt esztendőt veszi górcső alá,
beavatva az olvasót a lapszerkesztés gyönyörűségeibe és kínjaiba,
eredményeibe és gondjaiba. A felvidéki református sajtó múltját és jelenét
ismerteti A. Kis Béla, a Kálvinista Szemle szerkesztője. A Hírvivőben
rövid összeállítás olvasható a világhálón is hallgatható magyar református
rádiókról.
Az államalapítás ünnepe kapcsán Bayer Zsolt Álom című művéből
közöl részletet a lap Mozaik-oldala, a Tallózóban szintén e témában, Pálffy
István jegyzete olvasható.
Tóth Zsigmond a szatmárhegyi nőszövetségi konferenciáról küldött képes
beszámolót, Béres Borbála pedig az erdőgyaraki bibliahétről tudósít.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület kéthetente megjelenő
gyülekezeti lapja megvásárolható és megrendelhető a lelkészi hivatalokban.
Igazi munkateleppé vált néhány napra a sepsiszentkirályi református templom
és temető kertje.
Fiatalok gerendákat cipelnek, léceket festenek, csupa jókedv és munkaláz. A
halásztelki Bocskai István Református Középiskola ötven diákja és tanára festi
az új kerítésléceket, a fiúk pedig hordják a törmeléket, a menthető
épületanyagot a tegnap és tegnapelőtt általuk lebontott, egykori
harangozói lakás telkéről. A magyarországi településsel és iskolával 2005
óta áll kapcsolatban az Illyefalvához tartozó falu és közössége, volt már
néhány cserekirándulás, a jelenlegi kiruccanást főként közösségépítő
és Erdély-néző útnak szánták a halásztelkiek.
Munka végeztével jövő hét elején kirándulnak, Papp Kornél
iskolaigazgató szerint többek között azzal a szándékkal, hogy diákjaikat
beavassák egyfajta, a Magyarországinál tágabb nemzeti hovatartozás érzésébe. A
héten Bustya János tiszteletessel együtt a szentkirályiak is kivették részüket
a munkából, délutánonként felcsavarozták a kerítés új léceit. A faanyag egy
részére a halásztelki "vendégmunkások" gyűjtötték össze a pénzt,
a temető kapuját és kerítését egy Ausztriába elszármazott helybéli
finanszírozza.
Fekete Réka, Háromszék, 2008-08-09
Zene nélkül fabatkát sem ér az
élet - (XVI. nemzetközi fúvóstábor)
Ha álmosak, akkor is fújni kell
Nincs olyan gyermek a kétszázhatvan között a rétyi fúvóstáborban, aki ne
azzal ment volna haza, hogy ez a két hét volt számára maga a kín és a
paradicsom.
Mert napi hét órát gyakorolni, az alig ismert hangjegyeket olvasni és
lejátszani, nem könnyű, hiszen legtöbben kezdők, s bár sokan
visszatérő haladók, még azoknak sem volt leányálom, akik zenetagozatos
osztályból sokkal felkészültebben érkeztek, mert számukra sem volt sok pihenő.
Mindenki testre szabott feladatot kapott, és mindannyian annyit tanultak a
választott hangszer birodalmáról, és gazdagodtak emberi kapcsolatokban, amit a
rájuk fordított költségek felét kitevő részvételi díjjal megfizetni nem
lehet.
Ez tűnt ki a tegnapi búcsúpillanatokban is, amikor a két-három perces
táborzáró fellépés után rendre hazaindultak a közel félszáz erdélyi településből
érkezett gyermekek és fiatalok. Elmondható, hogy ez a közösség, az őket
tanító tanárok és az adminisztratív személyzet zenefüggő. Az elmúlt két
hétben, a tizenhatodik rétyi fúvóstáborban bebizonyították, Erdély legnagyobb
magyar fúvósműhelyében mindent a zene és a zenetanulás érdekében tettek
Fekete Réka, Háromszék, 2008-08-09
Gyermekek hada lepte el erre a hétre Sepsiszentgyörgyön a szemerjai
református közösségi ház udvarát. Óvodások és kisiskolások járják be
képzeletben és az IKE-s fiatalok által bemutatott történeteket, hallgatva Pál
apostol missziós útjának helyszíneit, hogy majd hét végén batyujukban a közösen
megfogalmazott tanulságokkal búcsúzzanak a játék, játékos tanulás és barátkozás
édenkertjéből.
"A (fele)barátok közösségében adhatok és kaphatok" - olvassuk az
egyik napra időzített apostoli üzenetben, ami ebben a kis közösségben
néhány nap alatt be is bizonyosodik, hisz a gyermekek egymásra figyelnek,
egymást segítik a délelőtti foglalkozásokon. A KOEN (Keresztyén Oktatásért
és Erkölcsi Nevelésért) Alapítvány munkatársai által összeállított vakációs
programfüzet segítségével idén nyáron nem csak a sepsiszentgyörgyiek, hanem
több tízezer magyar református gyermek barangolja be ugyanazt a szellemi utat a
vakációs bibliahéten, ami abból áll, hogy azonosak az elhangzó történetek, napi
üzenetek, a tanult énekek, imádságok. A Végtelen utazás elnevezésű
bibliahét záróakkordjaként a gyermekek közösen számolnak be szüleiknek a
tanultakról, tapasztaltakról.
Fekete Réka, Háromszék, 2008-08-09
A Csekefalvi Ifjúsági Egylet és a helyi református egyház szervezésében az
egylet cserkészcsapatának tavalyi álma látszik megvalósulni a vasárnapi
kirándulással. Ugyanis - Hargita megye tanácsának támogatásával - országos
körútjuk újabb állomásaként a Fogarasi-havasokba jutnak el, útba ejtve a 2029
méter magasságban lévő, köztudottan gyönyörű Bâlea-tavat is, valamint
a környék más látnivalóit - tudtuk meg Vajda Domokos református lelkésztől,
szervezőtől.
(pbá), Udvarhelyi Hírad, 2008-08-08
Magyar fiatalt bántalmaztak Kolozsváron
Tegnap délután, Kolozsváron, magyar fiatalokat támadtak meg az utcán. Gyökös
Gergő Ferencet, aki Szatmárnémetiből jött a Magyarok Világszövetsége
által szervezett Ifjúsági és demográfiai konferenciára, barátaival együtt, a
Klínikák utcában, románul beszélő fiatalok támadták meg. Gyökös Gergő
Ferenc több ütést is kapott, míg sikerült társaival egy taxiban menedéket
találnia és a helyszínről elmenekülnie. A konferencián szervezést végző
fiatalember szeme bedagadt és rádiónknak azt nyilatkozta, hogy feljelentést
készül tenni a rendőrségen.
Agnus Rádió
