|
HÍRVIVŐ |
||
|
|
||
|
Az |
||
|
|
||
|
Feliratkozás:
hirvivo-subscribe@yahoogroups.com
|
||
|
Hír
beküldése: hirek@reformatus.ro |
||
|
|
||
|
2008
augusztus 08, VII. Évfolyam 32. szám (összesen 320 szám) |
||
|
|
||
Tartalomjegyzék
Cserefalvi ifisek csereüdülése
Nászajándékba: gyülekezet - Tanfolyam Cserefalván
A keresztyénséget nekünk kell "exportálnunk" Európába
Zarándokhely, ahol méltón ünnepelhet közösségünk - Apafi Mihály-szobor
Nagyernyében
Megfogyatkozva, de életképesen - Székelybő 675 éve
Az emlékezők előre tekintenek - Bözödújfalu
A kovásznai férfikar Ramnicu Valcean
"A szolga nem nagyobb az uránál..."
Koinónia-tábor a nyelv megszelídítéséről
"Gyűjtse maga köré, és erősítse református
testvéreinket"
Homoródszentmárton - Szépülnek az építmények
A Könczei nemzetség második találkozója Torján
Bölcsföldi András: Ifjúsági 6X6 - 36 ifióravázlat
A Helikon-Kemény János Alapítvány kuratóriuma idén is megrendezi szokásos
Helikon- ünnepségét Marosvécsen. A rendezvényre augusztus 23-án 10 órakor kerül
sor a Kemény- kastély parkjában. A program szerint 9-9.30 óra között lesz a
gyülekező a polgármesteri hivatalnál, a 10 órakor kezdődő
ünnepséget Adamovits Sándor, a kuratórium elnöke nyitja meg. Köszöntőt
mond Ördög Ferenc polgármester, rövid áhítatot tart Benkő Mihály
református lelkipásztor. Az Erdélyi Helikon 80 éves történetéről Mózes
Huba irodalomtörténész tart előadást, Kilyén Ilka színművésznő
szaval, énekel. Kabán Annamária irodalomtörténész a 70 éve elhunyt Dsida Jenő
és a Helikon költői címmel tart előadást. A koszorúzásra 11.30 órakor
kerül sor, ezt követi a helikoni leszármazottak VI. találkozója a református
parókia gyülekezeti termében.
Népújság, 2008-08-08
Írországi fiatalok is besegítenek a nagyvárad-réti református gyülekezetben zajló gyermek- és ifjúsági Bibliahéten, ahol az egyházi történetek mellett játszhatnak is a résztvevők.
Gyermek- és ifjúsági bibliahét zajlik a héten a nagyvárad-réti református gyülekezetben. A váradi fiatalok egy írországi ifjúsági csoportot is vendégül látnak, akik a munkából is kiveszik a részüket.
Mike Edwards ifjúsági előadó angol szavait Orbán László réti segédlelkész a fiatalokkal együtt fordítja érkezésünkkor. A teremben mintegy harminc magyar és ír fiatal üldögél az ifjúsági összejövetelen, utána a gyermek-bibliahétre érkezett apróságokkal játszanak. "Jézus tudta magáról, hogy az Atya küldte. Mi tudjuk-e magunkról, kik vagyunk? " - teszi fel a "házi feladatnak" szánt kérdést Mike Edwards a fiataloknak, majd az angolul és magyarul zajongó csoport kivonul az udvarra. "Tegnap a strandon voltunk a váradiakkal, ma megnézzük a várost, holnap a várat, pénteken pedig tábortűznél búcsúzunk" - mondta a Krónikának Edwards, aki az írországi egyház keretében az ifjúsági felelős. Időközben a kicsik befejezik az uzsonnát, az udvaron gyülekeznek, és az ifjak vezetésével kezdődik is a játék.
"Vannak óvodáskorúak és konfirmálás előtt állók a gyermekek között, úgy kell összeállítanunk a programot, hogy mindannyiuknak megfeleljen" - meséli Bere Zsuzsa vallástanár. Tegnap például 40 gyermek volt az összejövetelen, a létszámot kicsit kevesli is beszélgetőtársunk. Mint mondja, sokan elutaztak a városból, hisz tavaly volt rá példa, hogy 70 apróság tanításáról és szórakoztatásáról kellett gondoskodniuk. Idén Végtelen utazás címmel Pál apostol életéről és útjairól hallhatnak a gyermekek. A templomban még ott a térkép, amelyen követték az apostol útját. Nem maradhat el a közös énektanulás sem, ráadásul naponta kiszínezhetik, kivághatják és összeállíthatják az aznapi történet szereplőit. Ezeket a vasárnapi istentiszteleten a felnőttek is megcsodálhatják majd, ahol a gyerekek rövid műsorral is fellépnek.
Fried Noémi Lujza, Krónika, 2008-08-07
Cserefalvi ifisek csereüdülése
Cserefalváról Holtmarosra, majd onnan a hollandiai Lunterenbe vezet az útja annak a tíz fiatalnak - közöttük két segédszervezőnek -, akik a helyi egyházközség ifis tagjaiként részt vesznek a pénteken kezdődő Youth-Exchange Programs táborban. A 17 napos tábor, melynek főszervezője a luntereni Chris van Maanen, cserefalvi, holtmarosi és hollandiai fiataloknak ad lehetőséget ismerkedésre, tapasztalatcserére. A kirándulás, hegyikempingezés mellett remek alkalom nyílik a nyelvtanulásra, ugyanakkor a csapatmunka is főszerepet játszik majd a következő hetekben, a csereprogram résztvevői ugyanis színdarabokat, musicaleket tanulnak be és adnak elő a tábor végén. Az ismerkedéshez, közös játékhoz elengedhetetlen jó hangulat már néhány nappal az utazás előtt úrrá lett a cserefalviakon, akik Chris biztatására egy autómosási akciót is vállaltak - "vállalkozó" kedvű helybeliek járműveit vették kezelésbe - és a vidám locsolósdi során szerzett összeggel hozzájárultak a tábor költségeihez.
- A holtmarosi fiatalok már harmadszor, a cserefalviak idén először vesznek részt ebben a táborban. Az egyetlen benevezési feltétel az angol nyelvismeret volt - tudtuk meg Mátyus Andreától, az egyik segédszervezőtől.
A csereüdülésen körülbelül ötven cserefalvi, holtmarosi és holland tizenéves nyer bepillantást egymás mindennapjaiba.
Nagy Székely Ildikó, Népújság, 2008-08-07
Nászajándékba: gyülekezet - Tanfolyam
Cserefalván
Lelkészfeleségeknek tartottak második alkalommal tanfolyamot az elmúlt héten
a cserefalvi református parókián. A rendezvényt a svájci református egyház
segélyszervezete, a HEKS támogatta, s Maros, Hargita és Kovászna megyéből
18-an vettek részt - tudtuk meg Soósné Szebeni Noémi református lelkésztől,
a Romániai Keresztyén Nők Ökumenikus Fórumának elnökétől, aki a
rendezvényt indította és irányította.
A programot olvasva kiderült, hogy a feleségek bármely csoportja számára
hasznos és érdekes ismereteket vagy azok felújítását tette lehetővé.
Kérdésünkre Soós Noémi elmondta tapasztalatát, hogy miért gondolt a lelkész-, s
elsősorban a fiatal lelkészfeleségekre.
- Egy fiatal nő megszeret egy férfit, akihez feleségül megy, majd
nászajándékba a férfi mellé kap egy gyülekezetet is, amely számára legalább
olyan fontos, mint a férje, őt azonban nem készítették fel erre a
feladatra. A lelkész tudja, mit vállal, a feleség nincs egészen tisztában
azzal, hogy a szakmája mellett, hivatásként kell megélje ezt a másik feladatot
is. Ellenkező esetben kapcsolata megromlik a gyülekezettel, s esetleg a
férjével is. Ezért fordul elő az utóbbi időben gyakrabban a kiégés, a
válás a lelkészházasságokban is. A papfeleség példakép kell legyen a gyülekezet
számára. Erre csak akkor képes, ha bizonyos ismeretek birtokában van. Ezt a
tudást próbáljuk meg átadni számukra, pszichológusok, lelkész előadók és
más szakemberek segítségével.
A tanfolyamon először is a helyes énkép kialakítására helyeztük a hangsúlyt,
ezen belül Kovács Réka Rozália pszichológus az időgazdálkodás
fontosságáról, időgazdálkodási technikákról tartott előadást, Csiszér
Zsuzsa pszichológus a megfelelési kényszerről, konfliktushelyzetek
megoldásáról beszélt, a lelkészfeleség mint segítő témakörben Péter Júlia
református lelkészt hallgathatták. A lelkészfeleség és család kapcsolatáról dr.
Kocser Miklós, a pápai teológia tanára tartott előadást, majd a
gyermeknevelésről, a lelkészcsaládban felnövő gyermekek
kiváltságairól és terheiről is szó esett. A gyülekezettel való viszonyról,
hogy miképpen válhat példaképpé, és hogyan élheti meg nőiségét és
kereszténységét az a nő, aki lelkész társat választ, Gede Ildikó, az
Erdélyi Református Nőszövetség elnöke tartott előadást. A férjhez és
gyülekezethez való hűségről a Mentő Missziót képviselő
Adorján Éva beszélt. Szó volt a más felekezetű lelkészekkel való
kapcsolatépítésről, este pedig sok hasznos gyakorlati ismeretet
szerezhettek a részvevők az egészséges táplálkozásról, a lakásdíszítésről
és házvezetésről, az öltözködésről valamint a zene- és táncterápiáról
is.
Népújság, 2008-08-07
Siklód, a hegyre szúrt falu a világ végén falutalálkozóra várta haza "fiait".
Az ünneplők kedvét a kedvezőtlen esős időjárás sem vette
el, mivel az előző évekhez képest jóval nagyobb számban érkezett haza
az ünnepelni vágyó sereglet a nemes eseményre mind Erdélyből, mind az
anyaországból. A falutalálkozó szervezését a Székelykeresztúrra elszármazott
siklódiak vállalták, amihez anyaországi segítséget is kaptak.
A programot számos magánkezdeményezés színesítette, ami hozzájárult az
esemény rangjához.
A falutalálkozót megelőzően egy anyaországi bennvaló tulajdonosa 2
reflektort ajándékozott a falunak, ami kiegészülve a keresztúriak által és
önkormányzati segítséggel állíttatott harmadik reflektorral csodálatos nappali
fényben világítja meg a falu minden pontjáról jól látható - Kós Károly által
tervezett - templomot, illetve az 1784-ben épült, Erdély-szerte ritka műemléknek
számító haranglábat. A falusiak és a hazalátogatók örömére két, a falu, illetve
a híres templom történetét bemutató információs tábla készült, amelyeket a
kultúrotthon udvarán, illetve a templomkertben állítottak fel. További
eredményként könyvelhető el, hogy anyaországi kezdeményezésre négyfajta, a
falut szemléletesen bemutató képeslap készült az eseményre.
Az ünnepi istentiszteletet Györgyi Zsolt református segédlelkész méltató
szavai nyitották meg, amelyben összetartásra, a faluban máskülönben erősen
jelen lévő hagyományok megőrzésére hívta fel a figyelmet. Az
istentisztelet Raab Vilmos siklódi református lelkipásztor szavaival folytatódott.
A templomi ünnepség zárásaként a Székelykeresztúrra elszármazott siklódiak
közreműködésével elkészült, avatással egybekötött kopjafaállítás
következett a templomkertben, ahol az ünneplők tisztelegtek a faluban 30
évet szolgáló "templomépítő" Incze Zoltán, egykori siklódi
református tiszteletes emléke előtt. Az ünnepség hangulatát növelték az
elhunyt tiszteletes özvegyének megható szavai. A kopjafaállítást követően
került sor a templomkert bejáratát díszítő székely kapu felavatására,
amelyet a csaknem 40 éve kántori szolgálatot teljesítő Kelemen Albert
tiszteletére fia állíttatott.
A program Szőcs László polgármester úr megnyitóbeszédét követően
kulturális műsorral folytatódott, ahol a pálpataki néptánckedvelő
fiatalok sóvidéki táncokat adtak elő, amit a Flamingó társasági
tánccsoport bemutatója követett. A legnagyobb sikert a Székelykeresztúron élő
siklódiak zenekari kísérettel fellépő férfikórusa aratta, akik
katonadalokkal szórakoztatták a szép számú közönséget. Hasonló siker övezte a
siklódi népviseletben fellépő kisgyerekek előadását. A siklódi
fiatalok néptáncbemutatóját követően a falutalálkozó színdarabbal
folytatódott, majd hajnalig tartó bállal zárult.
Ulveczki Csaba, Debrecen - Siklód
Hargita Népe, 2008-08-06
A keresztyénséget nekünk kell
"exportálnunk" Európába
Lesajnált népi keresztyénségünk többletet jelent Európában - vallja Tőkés
László püspök, aki szerint a kommunista ideológiai ateizmus és a nyugat-európai
szekuláris vallástalanság együtt hat, egymást erősíti. A független európai
parlamenti képviselő fő céljának Erdély európai megjelenítését
tartja.
"Európai ingázó lettem" - mondta egy korábbi nyilatkozatában.
Mivel tölti idejét a több órás utazások alatt?
Nagyon szeretek utazni, mert olyankor viszonylag zavartalanul elmélyülhetek és szerteágazó programjaim sűrűjéből vagy egy autó magányába vagy a repülőgép olvasóasztalához kerülök, ahol minden esetben a következő feladatokra, programokra készülök. Így aztán nem üresen repül el az utazási idő, hanem a földrajzi utazással párhuzamosan egy szellemi, illetve időutazást végzek, aminek nincs határa.
Brüsszelben mennyire tűnik kicsinek, távolinak és jelentéktelennek az
erdélyi magyarság helyzete?
Éppenséggel fordított a helyzet. Nem Radnóti Miklós hazáról szóló versének
(A költő Nem tudhatom. . . című versére utal a válasz - megj.: F.T.)
repülője magasából nézem az eltörpülő Erdélyt, hanem ahogy legutóbb
is mondtam egy előadásom alkalmával, mindig azoknak az embereknek a tekintetével
találkozom a távolból, akiket képviselek és ott is Erdély viszi a prímet.
Lényegében a szülőhazám ad létjogosultságot a mandátumomnak, képviselőségemnek.
Az egyetemügytől a csángókérdésig, a kisebbségi nyelvhasználattól az
autonómiáig több olyan meghatározó témát felvetett már az európai parlamentben,
amelyekben a rendszerváltás óta nem történt kézzelfogható előrelépés.
Az Európai Szabad Szövetség nagytudású elnökasszonya Nelly Maes fogalmazta
meg a legtalálóbban, hogy ha egy európai parlamenti képviselő mindenese
akar lenni az ottani munkának, elvesződik a szerteágazó témák sűrűjében,
s miközben mindent akar, semmire sem jut. Tehát szinte kötelező minden
képviselő számára, hogy kiválassza a számára fontos munkaterületeket,
témákat és azokban kell teljesítményre törekednie.
Mikor kijöttem az első néhány plenáris ülésről és kóválygott a
fejem a szavazások és témakörök bőségétől, világosan megfogalmazódott
bennem, hogy ki kell választanom azokat a fontos ügyeket, amelyek sem nem
haladják meg az emberi befogadó- és teljesítőképességemet, sem nem
redukálják le a munkámat túlságosan. Ilyenkormán tájékozódtam négy, k betűvel
kezdődő fontos ügyben, mint a keresztyénség, a kommunista múlt, a
kisebbségi kérdés és a kultúrális ügyek. Utóbb a frakcióválasztás nyomán még
két fontos téma ugrott be: a környezetvédelem, ami jól összehangolódik a
keresztyén tájékozódásommal, másfelől pedig a vidékfejlesztés,
regionalizmus, agrárium kérdése. Mivel a romániai választások megkésve
történtek, alig maradtak olyan, számunkra kedvező bizottsági helyek,
amelyek megfelelnek az erdélyi viszonyoknak, másfelől a mi érdeklődési
körünknek.
Olyan munkát szeretnék végezni a felvázolt területeken, hogy ha netalán
tovább folytatnám az európai parlamenti képviselőséget, akkor legyen mit
folytatnom, vagy ha más lép a nyomomba, akkor számára is legyenek folytatható
ügyek.
Be kell vallanom, hogy ebben a népes európai parlamentben az embernek a
része porszemnyi: 800 képviselő között egyperces hozzászólási lehetőségekkel.
Egy ilyen kiterjedt közösség porszemnyi tagjaként nagyon nehéz a tematikánkat
egyáltalán megszólaltani. Ki kell harcolnia egy európai parlamenti képviselőnek
a helyét, érvényesítenie kell az elképzeléseit, a politikai akaratát és lehetőségeit.
Ehhez mindenképpen hosszabb időre lenne szükség, mint amit ez a másfél
esztendős csonka időszak biztosít. Olyan témaköröknek vagyok a
gazdája, amelyek háttérbe szorulnak az európai parlamentben. Európában a
keresztyénségről és a kommunizmusról beszélni egyet jelent az árral
szemben való úszással, ezért rendhagyó figyelem irányul mind az idevágó
megnyilatkozásaimra, mind ezekre a témakörökre.
Református lelkészként és püspökként milyennek látja a mai - sok esetben
csupán idézőjelbe tett - keresztyén Európát?
Eszembe jutnak a kommunista idők, mikor áhitozva gondoltunk a nyugati
szabad világra és szinte ünnepeltük azokat a keresztyén egyházi személyeket,
akik meglátogattak bennünket, szoros szekuskísérettel a hátuk mögött. Eszembe
jut, mennyire eszményítettük az amerikai lehetőségeket, és milyen sokat
jelentett számunkra, hogy az Egyesült Államok elnöke baptista vagy pedig
gyakorló keresztyén. Milyen nagy tekintélye volt előttünk a hollandiai, a
németországi vagy a svájci református egyháznak, és hogy felnéztünk a
Reformátusok Világszövetségére... És akkor az ember kimegy oda és egyre jobban
megerősödik benne, és bennem is annak a tudata, hogy nem úgy állunk a
keresztyénséggel, mint a gazdasági importtal. A keresztyénséget nekünk kell
"exportálnunk" Európába. Ha van, ami többletet jelenthet a részünkről
Európában, akkor az éppen a mi lesajnált népi keresztyénségünk. Mondom ezt az
individualisztikus keresztyén irányzatok elvakult hívei felé is. Igen,
büszkéknek kell lennünk arra, ami egyedül itt maradt fenn, Nyugat-Európához
viszonyítva. Hitünk hagyományaira, frissességére, igeközpontúságára és
gyakorlatára. Éppen ezért az első pillanattól fogva azt tűztem ki
célul, hogy beindítok egy Keresztyén Európát! elnevezésű programot,
melynek körvonalai most alakulnak. De pusztán az a körülmény, hogy az ember a
felszólalásai során idéz egy bibliai igét, vagy azt a keresztyén szellemiséget
képviseli, amely létünk velejárója, már ez újdonságot jelent az Európai
Parlamentben.
Egy szekuláris Európába érkeztem, ahol nagyon zavarba esik egyik vagy másik
képviselő, ha megkérdezzük tőle, hogy milyen felekezethez tartozik,
melyik templomba jár, hogy netalán konfirmált-e és ismeri-e a püspökét. Ha
összehasonlítjuk a kommunista ideológiai ateizmust és a nyugat-európai
szekuláris vallástalanságot, nehéz lenne eldönteni melyik a rosszabb, de sajnos
együtt hatnak. Egy csehországi vagy egy magyarországi szocialista képviselő
adott esetben éppen olyan vallástalan, mint a nyugat-európai jóléti
társadalomból érkező képviselők. Egymást erősítik a keleti és a
nyugati típusú vallástalanság. Olyan európai belmisszióra lenne szükség, amely
meghaladja nemcsak az én, hanem az egész képviselőtestület valamennyi
keresztyén beállítottságú képviselőjének az erejét.
Akik ismerik, tudják hogy magasra teszi úgy önmaga, mint munkatársai számára
a mércét. Saját tevékenységét mérlegelve, milyennek látja az eddigi, bő
féléves brüsszeli képviselői munkáját?
Egy magamfajta kezdő számára a képviselőség eltanulása is hosszú
időt vesz igénybe. Ezzel szemben, tekintettel a csonka ciklusom rövid
voltára, felfokozott tenniakarással és a helyzetünkből fakadó magasszintű
szolgálati követelménnyel mentem Brüsszelbe. Ha azt nézem, hogy csupán egy
féléve vagyok ott, akkor azt mondhatom, hogy megtettem mindent, amit
megtehettem. Viszont, ha a szűkre szabott időhöz és lehetőségekhez
képest kívánok komoly teljesítményt nyújtani, akkor csakis a szent
elégedetlenség beszélhet belőlem. Mit meg nem kellene és lehetne tenni,
már csak azért is, hogy Erdély megjelenüljön európai szinten, mert valahogy mi
a periférikus országok között is a periférikus régió kategóriájába tartozunk.
Jóformán nem tudnak rólunk, valahogy úgy tekintenek ránk, mint a vallástalan
ember a misére és az istentiszteletre, nem tud különbséget tenni közöttük. Kis
túlzással azt mondám, hogy Transznisztria és Transzilvánia neve összemosódik
némely képviselőnek a tudatában. Ráadásul, ha még a trianoni traumát és a
magyar történelmi veszteségtudatot is a hátunkon cipeljük, akkor végképp egy
szent elégedetlenségnek kell hajtania bennünket - gondolok itt a többi képviselőtársamra
is, - hogy megmutassuk magunkat és Erdélyt.
Nem egy ellentmondással, vagy akár abszurdítással is találkozhatott az
Európai Unióban.
A legsokkolóbb a keresztyénség Európa-idegensége. Ott értettem meg igazából,
hogy miért volt szükség éveken át arról vitatkozni, hogy kerüljön-e be a
keresztyén örökség az európai alkotmányba. Kis túlzással élve, némelykor egy
muzulmán kontinensen érzem magam az európai parlament padsoraiban ülve, ugyanis
a másság és ezen belül a muzulmán hit nagyobb figyelemnek örvend, mint a mi
keresztyén kultúránk. Természetesen itt nem a muzulmánok ellen beszélek, hanem
összehasonlításként beszélek róluk. Fél év alatt már négy markáns muzulmán
egyházi és politikai vezető tartott beszédet az európai parlament
plénumán, ugyanakkor nyílt titok, hogy azért is körülményes XVI. Benedek pápát
vendégül látni az európai parlamentben, mert egyes erőszakos és liberális
beállítottságú csoportok tüntetéssel fogadnának egy pápalátogatást. Európaiként
kétszeresen is magyarnak érzem magam, mert a magyarok szokták szégyelni a
magyarságukat, letagadni vagy megaláztatást szenvedni érte. Európaiként pedig
ugyanez az érzés tölt el, amikor keresztyén gyökereink ennyire háttérbe
szorulnak. Mindenféle másság fontosabbá válik ebben az ultrademokratikus
Európában, mint a saját identitásunk, saját gyökereink.
Kárpát-medencei dimenzióban gondolkodva, milyennek ítéli a magyarság
jelenlegi helyzetét, jövőjét?
1989-90-et tartom a viszonyítási pontnak, ennek a kérdésnek a vonatkozásában.
Azt hittük 19 évvel ezelőtt, hogy elég, ha megszabadulunk a kommunizmustól
és a diktatúra kényszerétől. Úgy gondoltuk, hogy a magyarságot is a
trianoni nacionalizmusokkal ötvöződött kommunizmus tartja fogva. S erre
láss csodát: 89 után nem is olyan sokkal tovább él a kommunizmus, meghökkentő,
újult erővel támad fel a nacionalizmus, és együtt haladnak tovább. Alapvetően
ez a nagy ellentmondás határozza meg magyarságunk mostani helyzetét. Most már
nem foghatjuk a bajainkat a kommunista diktatúrára, nem háríthatjuk át a felelősséget
egyoldalúan a nagyhatalmakra és az idegenekre, vagy akár 45-ig visszamenve nem
mondhatjuk azt, hogy fejünk felett gyülekeznek a bolsevizmus fellegei és semmi
remény nincs a magyarság számára. 89 után kinyílt a világ, és ennek ellenére
ott vergődünk, ahonnan elindultunk.
Egyre inkább a második rendszerváltozás szükségessége tudatosul bennem. Úgy
gondolom, hogy a kommunista rendszerváltozás első, formai fejezete
lezárult: visszafordíthatatlanok a folyamatok; nem tér vissza többet a
kommunizmus, viszont annál nagyobb a felelősségünk és annál nehezebb a mi
munkánk, mert ezt a "második félidőt" is le kell játszanunk, és
bizony a mérkőzés a legtöbb esetben ekkor dől el.
Az egyre inkább ránktelepedő a globalizációval szemben nem tudunk
megfelelően védekezni. A többségi beolvasztás és a gazdasági egyenkultúra
bedaráló, erodáló hatása közé került magyarság egyre kevésbé képes
önazonosságából, gyökereiből meríteni az megtartó erőt.
Úgy állunk ezzel, mint annak a betegnek az esetével, aki már évtizedek óta
szenved, mondjuk valamilyen aszmatikus kórban, s a végén egy másfajta betegség
viszi el. Mi a kommunizmusból vagyunk kigyógyulóban, erre ránkköszönt a
globalizmus és cseberből vederbe esünk. Egy legyengült szervezetet talál
az újabb betegség és könnyűszerrel elbánik velünk. Ijesztő, hogy a
kommunizmus által meggyengült magyarságot mennyire telibetalálta a globalizmus.
Itt nem integráció folyik tulajdonképpen, hanem globalizáció. A kettő
rendkívül hasonlít egymáshoz, valami olyasmi, mint a szabadság és a szabadosság
közötti látszólag csekély különbség, de valójában óriási különbséget jelent.
Fájdalommal látjuk, hogy népünk, amely a legsötétebb diktatúrában is képes volt
megőrizni például a keresztyén hitét, magyar református önazonosságát,
most teljesen ki van szolgáltatva, a nem egyszer keresztyén köntösben jelentkező
nyugati eszmei áramlatoknak. Ez a külsőképpen tételeződő
veszély: a globalizmus, az amerikanizmus, és minden ami ezzel jár, alattomosan
és kecsegtető formában jelentkezik, éppen ezért nem tudunk védekezni
ellene, mert eleve leszereli a veszélyérzetünket. Annál inkább szükség van a
prófétákra és a kiáltó szóra a pusztában, mint ahogy Izráel népének a
politeizmus kavargó, sokszínű, keleti világában nagyon nehéz volt
megmaradni az egy, igaz Isten hitén.
Melyek jelenleg az egyházkerület priorításai, kulcsfontosságú kérdései,
melyek haladéktalan megoldást kívánnak, illetve milyen helyzetben van az
anyaszentegyház?
Előbb az általános egyházi helyzetről szólnék. Véleményem szerint
nem ment végbe az egyházban a rendszerváltozás. Nagyon sokan azt hitték, hogy
amit régen az elnyomatás alatt végeztek, ahhoz képest most arról van szó, hogy
a szabadság viszonyai alatt kell ugyanazt folytatniuk. Számomra is a rendszerváltozás
után jó idővel tudatosodó felismerés ez, hogy nem elég jobban és szabadon
csinálni, azt amit régen a lehetőségek szűk korlátai között
végeztünk, hanem gyökeresen újítanunk, változtatnunk kell az addigi egyházi
szolgálaton. Teljes megújulásra, átalakulásra van szükség az egyházi
mentalitásban. Erre jó esélyt kínál a fiatal lelkészek nemzedéke. Habár ott a
baj az, hogy ők bekerültek az idősebb nemzedékek folytonosságába és
adott esetben nem az újdonságot hozták magukkal, hanem a régihez alkalmazkodtak,
vagy pedig teljesen elrugaszkodtak a hagyományok világától. Egyszóval
szervezeti, lelki rendszerváltozásra van szükség az anyaszentegyházban.
Ami pedig a mi egyházkerületünket illeti, hadd válaszoljak e vonatkozásban
egy napi időszerűség jegyében. 18 évvel a diktatúra bukása után
megvilágosodásszerűen rádöbbentem arra, hogy egyházkerületünk - de lehet
más egyházak is így vannak vele, - teljesen alá van aknázva a múlt rendszer
által. Ezen taposóaknák között lépkedünk már 18 esztendeje. Néhány kiugró esetből,
valamint deduktív módon az egyházi élet bizonyos fajta lefojtottságából és
abnormális megnyilatkozásaiból következtetni lehet arra, hogy még mindig jelen
van a kommunista múlt, a titkosszolgálat, nemcsak a mentalitás, a rossz
reflexek, a belénkidegződött félelmek és gátlások szintjén, hanem a régi
rendszer örökségének hátramaradt hordozói, például a besúgók szintjén. Jónéhány
olyan egyházi vezető ember működött vagy működik, – a többségük
már nyugdíba ment, vagy az előtt áll - akik a posztkommunizmus viszonyai
között továbbra is zsarolhatók és kénytelen kiszolgálni egykori gazdáikat. Most
már késő bánat, sajnos az elmúlt közel 20 év sok vergődésének és
úttévesztésének egyik legfőbb oka éppen ez volt: a román nacionalizmus,
kommunizmus és titkosszolgálati beágyazottsága az egyházunkba. Nehéz volt ez
túlvészelni, még mindig szembetaláljuk magunkat ezzel a helyzettel, ezért jelen
pillanatban az egyik legfontosabb dolognak tartom az előbb emlegetett
egyházi rendszerváltozás összefüggésében a kommunista múlttal való
szembenézést, tudományos igényű feldolgozását és a titkosszolgálati
átvilágítást. Ha erre sor kerülhetett volna 90-ben, akkor ma máshol volnánk és
másképp beszélnénk.
Sok támadás érte önt az átvilágítás kapcsán. Nem könnyű leszámolni a
múlt árnyaival. Milyen tanulságokat vont le ezekből a támadásokból?
Még a titkosszolgálati ügyeken is túlmutató jelenséggel van dolgunk.
Gondoljunk itt a nagyváradi Lorántffy Gimnázium sportpályájának az ügyére, vagy
a folyamatban lévő gencsi ügyre. Egyfelől ott húzódnak a háttérben a
kommunista rendszer örökösei, volt kiszolgálói, ágensei, másfelől, akik a
háttérben működnek. Nem véletlen, hogy Constantinescu elnök mandátuma
végéhez közeledve azt mondta, hogy elnöksége kudarccal végződött, mert
legyőzte a Szekuritáté. De még fájdalmasabb, hogy mi magunk, akik
áldozatai vagyunk a tartótisztjeinknek, a Szekuritáténak és a kommunista
rendszerünknek, mi is hozzájuk idomultunk és valahogy úgy viszonyulunk
hozzájuk, mint egykor a jobbágy a hűbérurához; még halála után is
ugyanazok a magatartásformák és reflexek élnek a jobbágyivadékokban. Szinte
cinkosságot vállalunk egykori elnyomóinkkal, életünk megnyomorítóival. Ennek
tulajdonítható, hogy ahelyett, hogy kiállnának a magyarok vagy a reformátusok a
gencsi ügyben, a Lorántffy Gimnázium ügyében, vagy örvendenének annak, hogy a
Szekuritáté besúgóit leleplezzük, ehelyett egy felemás, zavaros fogadtatásban
részesülnek ezek az ügyek. Két csoportot kell megkülönböztetnünk e tekintetben.
Egyfelől ott vannak a valódi cinkosok és a régi rendszer kiszolgálói, akik
megbízatást kapnak arra, hogy összezavarják a képet, és mint egy névtelen
véleményformáló csoport megmérgezzék az egyik internetes honlap olvasóinak a
tudatát, és másfelől különbséget kell tennünk a jobbágy mentalitású
emberek között, akik még mindig nem tudták kinőni a kommunizmust. Ezekre
épít a posztkommunista politikai osztály, ezeken alapul az Iliescu, Nastase,
Markó-féle politikai vezetőknek a sikere és a hatalma.
Fábián Tibor (Harangszó)
Szeretettel meghívjuk a Gógánból elszármazottakat, valamint a Gógánba szívesen járókat a 2008. augusztus 10-én szervezett gyülekezeti ünnepélyre, melyen a gógáni templomtorony 100 éves fennállására emlékezünk.
Az istentisztelet 11 órakor kezdődik a gyülekezet templomában. Ezt követően Ősz Előd egyházi levéltáros a gyülekezet történetét ismerteti.
Ezen együttlét egyben arra is hivatott, hogy az egykor itt szolgáló Csiha Kálmán Püspök úrnak és feleségének emléktáblát állítsunk.
Az ünneplés a gyülekezet kultúrtermében megrendezett ebéddel zárul.
A részvételi szándékot kérjük jelezni legkésőbb augusztus 3-ig a következő telefonszámok valamelyikén: 0265-714392 0749-092620
Szeretettel,
Orbán Judit lelkipásztor
Aszalós Sándor gondnok
Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre az ő hűsége!
Zsolt 100,5.
Zarándokhely, ahol méltón
ünnepelhet közösségünk - Apafi Mihály-szobor Nagyernyében
Miholcsa József marossárpataki szobrászművész Apafi Mihály fejedelemről
készített egész alakos szobra uralja immár a nagyernyei polgármesteri hivatal
előtti teret. A vasárnapi ünnepélyes szoboravatón a helybéliek mellett ott
voltak a község elöljárói, a történelmi egyházak képviselői. Olyan
zarándokhelye lesz ez Nagyernyének, ahol a magyarság az összetartozás jegyében
méltóképpen ünnepelhet, emlékezhet - mondta Jánosi Ferenc polgármester.
Lovas huszárok, ünneplő ernyeiek vették körül I. Apafi Mihály, Erdély
fejedelmének szobrát, Miholcsa József marossárpataki szobrászművész
alkotását. Annak a fejedelemnek a szobrát, akit 347 évvel ezelőtt a
Nagyernye melletti Libáncs mezején választottak fejedelemmé. "Megerősít,
hogy tudatosan éljük meg jelenünket, és a múlt ismeretében nézünk bizakodva a
jövő felé" - jelentette ki az avatóünnepségen Jánosi Ferenc
polgármester. Hogy miért éppen Apafi Mihályra esett a választás - akiről
dr. Nagy Lajos megjegyezte, "egyike azon fejedelmeknek, akik a történelem
mérlegén megmérettetve híjával találtattak" -, a polgármester elmondta,
azt a történelmi személyiséget szerették volna kiválasztani, aki méltóképpen
tudja képviselni Ernyét, akinek valamilyen kötődése van Ernyéhez. "Az
egyedüli rangos személyiség Apafi Mihály, akit a Libáncs-mezőn
választottak fejedelemmé, aki 30 éven át volt Erdély fejedelme, és aki
összességében becsülettel képviselte Erdélyt és a magyar nemzetet. Ez egy olyan
zarándokhely lesz, ahol méltóképpen ünnepelhetjük meg magyarságunkat,
emlékezhetünk" - tette hozzá. A helyi tanács jóváhagyta a szobor
felállítását, az engedélyek beszerzése másfél évbe is beletelt, a helyi
költségvetésből különítettek el pénzt az alkotásra. "A remekmű
Miholcsa József munkája, az öntőmester Sántha Csaba volt, a talapzat
elkészítése Koré József helyi vállalkozó nevéhez fűződik. Még a
helyhatósági választások előtt szerettük volna felavatni a szobrot, de
három nappal előtte készült volna el, és nem akartuk, hogy kampányíze
legyen az eseménynek. Azt szerettük volna, ha méltó módon ünnepelhetünk, ezért
halasztottuk későbbre az avatóünnepséget" - hangsúlyozta Jánosi
Ferenc.
Márkos Pál helyi RMDSZ-elnök a szobrot "múltunknak és jelenünknek méltó
emlékműveként" emlegette, dr. Nagy Lajos, Rétyen élő körorvos
pedig Apafi fejedelem koráról beszélt. "A történészek általában
elmarasztalták Apafi Mihályt, volt is miért. Sokfelé álltak akasztófák abban a
korban, főleg az első években. Arról se feledkezzünk meg, hogy tíz
liter bort is megivott egy ültében, ez így volt, leírják az emlékírók. Azonban
a történészek is hajlamosak elfelejteni azt a támogatást, amit a kultúra és a
hit intézményei számára nyújtott. Vegyük például azt, amikor a szétzilált,
szétvert gyulafehérvári kollégium tanulóit, tanárait összegyűjtötte
Nagy-enyeden, épületet, megélhetést, jövedelmet biztosított számukra. Támogatta
az egyházakat, Rétyi Péterrel, legfőbb számvevőjével kétségbeesett
igyekezettel próbálták megszervezni Erdély szétzilált gazdasági életét a török
dúlás után. A történészek által alkotott kép nem téves, de ne feledjük, az
éremnek két oldala van. Nem lehet letagadni, hogy gyenge akaratú volt, hogy egy
adot pillanatban erősen Teleki-befolyás alá került, és ha nincs az erős
kezű, józan életű felesége, Bornemissza Anna, akkor talán még
galádkodóbb. . . Érdekes módon, miután akarata ellenére fejedelem lett, nagyon
ragaszkodott a fejedelemséghez" - mondta el lapunknak Nagy Lajos.
Miholcsa József szobrászművésznek ez a harmadik egész alakos szobra a
gyergyói Kossuth Lajos- és a torjai Árpád-szobor után.
"A dokumentációkban háromféle ábrázolást találtam a fejedelemről,
egy festményt, amely házi viseletben örökíti meg és két korabeli rézkarcot,
amely lóháton mint hadvezért ábrázolja. Emberként, fejedelemként közelebb áll
hozzám az előbbi, hiszen időnként szobájába vonult vissza, ahol
csillagászattal, hittannal foglalkozott, önéletrajzot írt, verseket fordított.
Mélyen hívő ember volt. Nem akart fejedelem lenni, de megválasztották,
vállalta népe, Isten dicsőségére, az eklézsia gazdagítására ezt a
szerepet. Ügyesen politizált, ezt az is bizonyítja, hogy 30 évig volt
fejedelem, ami abban a korban óriási dolog volt, mert félévenként, évenként
váltogatták egymást a fejedelmek. Ezért inkább a fejedelmeknek kijáró
méltósággal ábrázoltam, a korabeli páncéllal, félvállra vetett mentével. Ezzel
is, mint a többi sárpataki fejedelemszoborral, igyekeztem fölidézni azt a kort,
azt a 150 évet, ami bizonyítéka annak, hogy Erdély tud önálló fejedelemségként,
autonóm tartományként élni. Úgy gondolom, a múlt meghatározza jövőnket, a
múltban meg kell kapszkodjunk. Népünk, nemzetünk veszőben van,
kastélyaink, parkjaink tönkremennek, ittlétünk nyomai eltűnnek, én
igyekszem kiegészíteni, nyomokat hagyni múltunkról. Ha Isten megsegít, még tíz
szobrot kell elkészítenem a közeljövőben, és akkor meglesz a 20 választott
erdélyi fejedelem szobra.
Kántor Attila marosvásárhelyi lelkész, a Maros- Mezőségi Református
Egyházmegye esperese, Csintalan László római katolikus főesperes és Nagy
László unitárius esperes is felszólaltak, ezt követően került sor a szobor
megszentelésére, koszorúzásra. Az ünnepi műsorban fellépett a Nagyernyei
Kolping Család kórusa, Ábrám Noémi, a Diakóniai Keresztény Alapítvány ügyvezető
igazgatója, Szakács Kincső V. osztályos tanuló, Baricz Lajos
marosszentgyörgyi plébános és a vajdaszentiványi néptánccsoport. Dr. Nagy Lajos
bemutatta Sorstársak kórtörténete című kötetét, majd az ünnepség közös
vacsorával zárult.
Antalfi Imola, Népújság, 2008-08-06
Megfogyatkozva, de életképesen - Székelybő
675 éve
A Székelybőért Egyesület augusztus 2-ára falutalálkozót szervezett. Az
amúgy százlelkes településként ismert Székelybő szombaton megelevenedett,
ismét benépesedett: magára talált.
A falutalálkozó a csíkfalvi Kilyén Domokos által faragott székely kapu
felszentelésével kezdődött, a református templom udvarának bejáratánál.
Gáspár István beszéde után Kilyén Ilka színművész szavalt. A hálaadó
ökumenikus istentiszteletre a református templomban került sor, amelyen Gáspár
István református lelkész, Szőcs Béla plébános és a meghívott Csalóka
Zoltán gyulakutai református esperes prédikált.
A háborúban elesettek emlékművénél Simon JánosSzabó Árpád, a megyei
tanács alelnöke a megyei önkormányzat és az RMDSZ megyei szervezete nevében
köszöntötte a jelenlévőket. Szente Kinga, a Székelybőért Egyesület
elnöke a falumúzeum megnyitásakor elmondta, hogy a télen felhívást intéztek a
falu lakosságához, hogy a kultúrotthon egyik üres termébe gyűjtsék össze a
régi tárgyakat, eszközöket, szerszámokat, a régi idők tanúit. De vannak a
múzeumban varrottasok, költségvetési nyilvántartások is. A gyűjtés nem
zárult le, bármilyen régi dolgot szívesen fogadnak ezután is. nyugalmazott
ezredes mondott beszédet, majd elhelyezték az emlékezés koszorúit. Ezután
falumúzeum- avatásra került sor.
A falu és a Székelybőért Egyesület nevében Szente Kinga arra kérte a
megyei tanács alelnökét, Szabó Árpádot és Nyárádszereda polgármesterét, Dászkel
Lászlót, hogy váltsák valóra az útjavítással, a gyerekek szállításával
kapcsolatos ígéreteiket. Ha a Nyárád-szereda és Agárd felé vezető utat
sikerülne megjavítani, akkor Székelybő rövid idő alatt bekerülne a
közlekedési vérkeringésbe, lényegesen "közelebb" kerülne
Marosvásárhelyhez. Székely-bőről az öt gyerek Mosonba jár iskolába,
román tagozaton tanulnak. Ha lenne egy kisbusz, akkor Nyárád-szeredába
járhatnának magyar tagozatra. Az elnök asszony azt is megemlítette, hogy a
faluban létezik egy 18. századi katolikus műemlék templom, ami
veszélyeztetett állapotban van. Erre kell keresni közösen megoldást, hogy
átmentődjön a jövőnek.
Dászkel László, Nyárádszereda polgármestere szívén viseli a falu sorsát. A
"száz lélek" a nyárádsze-redai közigazgatásnak mindössze 1,6%-át
teszi ki, de a városvezetésnek és a képviselőtestületnek sokkal többet jelent,
ötszörösét kapják vissza annak az adónak, amit befizetnek. A kis falu, a
Székelybőért Egyesülettel együtt bizonyította, hogy életképes, ezért
törekvéseiben segíteni kell.
A bői asszonyok több mint 2000 tölteléket készítettek, hogy ebéddel
kínálják az egybegyűlteket. A program délután könyvbemutatóval
folytatódott, Gligor László Róbert Bronzba öntött ima című könyvét Suba
Ferenc méltatta. Este színpadra léptek a Mini-Arabesque együttes balerinái, a
székelybői gyerekek és a lőrincfalvi néptánccsoport, Veress Kálmán
vezetésével.
Késő este táncmulatsággal zárult a falutalálkozó.
Kilyén Attila, Népújság, 2008-08-06
Az emlékezők előre
tekintenek - Bözödújfalu
A 17. alkalommal megtartott bözödújfalvi emlékezőnapra idén kevesebb
vendég érkezett, de az egykori falu kitelepítettjei Magyarországról,
Ausztriából is eljöttek. A Sükösd Árpád által 1995-ben emelt emlékezőhelyen,
a siratófalnál elmondták egymásnak, hol és miként élnek. Megemlékeztek azokról
is, akik már nem jöhetnek. Az ökumenikus istentiszteleten Demeter Erika erdőszentgyörgyi-bözödújfalvi
unitárius lelkésznő és Ferencz István erdőszentgyörgyi római
katolikus plébános hirdette Isten igéjét. Az elhangzottakból kicsengett: az
elárasztott falu víz alatti templomainak harangja a lelkekben harangoz tovább.
A hitből merítenek erőt, és megállják a helyüket új élettereikben,
tovább viszik a bölcsőhely örökségét. Hangsúlyosabbá vált: jövőben a
találkozó előtt egyhetes sátortáborba hívják a harmadik generáció tagjait.
Hogy megismerjék a falu történelmét, az ősök életét. Szombatfalvi József
helybeli származású unitárius lelkész szívügyének tartja, hogy a legfiatalabbak
is bebarangolják az egykori falu rendkívülien szép határát, megismerjék
beszédes nevű dűlőit. Személytől személyig szól a hívás, és
nem csak a könnyet ejtő idősödőknek.
Molnár Melinda, Udvarhelyi Híradó, 2008-08-05
A kovásznai férfikar Ramnicu
Valcean
A 2860 lelket számláló, 125 éves múltra visszatekintő Kovászna
belvárosi református gyülekezet férfikara tisztelte meg jelenlétével
találkozónkat magával hozva a tömbmagyarság üzenetét, életkedvét, buzdítását
dalaikban. Repertoárjukban egyházi és világi énekek szerepelnek, s eddig
többnyire a megyében léptek fel különböző rendezvényeken. Az olténiai
kiszállásra már hónapokkal ezelőtt készültek.
(Olténiai magyarok harmadik találkozója, Ramnicu Valcea 2008)
Szántó Sándor lelkipásztor
Az olténiai magyarok harmadik találkozóját több jelentős politikai,
adminisztrációs, klerikális és médiaszemélyiség tisztelte meg. Jelen volt Szép
Gyula az RMDSZ országos vezetőségének egyházi és kulturális ügyekkel
foglalkozó alelnöke, Serbanoaica Illyés Klára Gorj megyei RMDSZ elnök, Farkas
Adalbert Valcea megyei ügyvezető elnök, Kovács Péter Dolj megyei ügyvezető
elnök, Bíró Tivadar Prahova megyei RMDSZ elnök, Szántó Csilla Valcea megyei
RMDSZ elnök. A fórumot Szántó Sándor házigazda lelkipásztor moderálta. A
Ramnicu valceai helyi tanácsot Preda Maria Demokrata-Liberális helyi tanácsos
képviselte. A sajtó részéről Szucher Ervin a Krónikát, Petrinel Stefanescu
a Monitorul de Valcea regionális lapot képviselte.
Szép Gyula bevezetőjében felvázolta az RMDSZ szórványpolitikáját,
kitért a közelgő parlamenti választások előkészületeire, a választás
újszerű lebonyolítására, a jelöltállítás fontosságára minden körzetben
azért, hogy minél több szavazatot gyűjtsön képviseleti szervünk. A
jelenlevők abbéli reményüket fejezték ki, hogy ha nem is a direkt szavazás
rendjén, de a megmaradt országos szavazatok elosztásánál a régiót is
képviselhesse egy személy a Parlamentben. Így a szórvány is jobban
érvényesítené akaratát a következő négy esztendőben.
A kérdések rendjén az esetleges fakultatív magyar oktatásról, a
közösségápoló programokról, rendezvényekről esett szó. A házigazda
moderátor elmondta, hogy a közösségápolás érdekében egyház és politikai
szervezet együtt dolgozik a régióban, s az évi egy találkozót háromra bővítik
ki. Targu Jiuban és Craiován is idéntől találkozókat
szerveztünk-szervezünk annak érdekében, hogy az itt élő magyarok
megtarthassák identitásukat és a kis közösségek megmaradhassanak.
A találkozó díszebéddel zárult.
Szántó Sándor lelkipásztor
"A szolga nem nagyobb az
uránál..."
"A szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki
elküldte..."
Jézusnak az utolsó vacsorán tett alázatos cselekedetéről (Ján. 13.r) a
lábmosásról vett történetből merítette buzdító kétnyelvű
prédikációját (magyarul és ékes románsággal) Nt. Szegedi László a brassói
egyházmegye esperese, kiemelve azt, hogy mindannyian - kiválasztottak - Isten
kezében vagyunk, ő rendezi sorsunkat, hiába tesszük fel sokszor magunkban
a péteri kérdéseket, Isten rendezi életünket és alázatosságra int bennünket.
Házigazdánk, a "Reménység Háza" baptista gyülekezet prédikátora, a
jelenlevő hivatalos személyek, a román sajtó képviselői, s nem utolsó
sorban a román anyanyelvű házastársak elismeréssel és nagyrabecsüléssel
fogadták az esperes gesztusát.
(Olténiai magyarok harmadik találkozója, Ramnicu Valcea 2008. Augusztus 2)
Szántó Sándor lelkipásztor
Koinónia-tábor a nyelv
megszelídítéséről
A ma már Koinónia Tábor elnevezést viselő találkozó azokból az egykori
diáktáborokból nőtte ki magát, amelyekre a Lesi-tónál került sor, és
amelyeknek eredete a Farkas utcai templom irodahelyiségeiben szervezett heti
bibliaórákra vezethető vissza. Az akkori egyetemisták mára már
kisebb-nagyobb gyerekeikkel együtt vesznek részt a július utolsó hétvégéjén
szervezett táborban, amely a Koinónia Kiadó beindulása óta vette fel a kiadó
nevét. Akik megfordultak a táborban, egymásnak adták át a rendezvény hírét, így
az évek során bekapcsolódtak Magyarországról, Hollandiából és Ausztriából is
résztvevők, és évről évre visszatérnek. A szervezőbizottság
évente más-más tematika alapján állítja össze a programot, ennek megfelelően
különböző jellegű beszélgetésekre-vitákra van lehetőség, az előadókat
pedig a témához kapcsolódva hívják meg.
Az idei meghívottak között olyan neveket találhattunk, mint például Berszán
István (egyetemi tanár, Kolozsvár), Bogdán Zsolt (színművész, Kolozsvár)
Mihai Măniuţiu (rendező, Kolozsvár), Eginald Schlattner (író, lelkész,
Szeben), vagy Cornel Tăranu (zeneszerző, akadémikus, Kolozsvár), Fabiny
Tibor (egyetemi tanár, Budapest) és Tunyogi Lehel (teológus, lelkész,
Kolozsvár).
Képünkön a csütörtöki program meghívottjai, Mihai Măniutiu és Bogdán Zsolt
láthatók, akikkel Visky András beszélgetett a kolozsvári Állami Magyar Színház
Woyzeck című előadása kapcsán. Ezt megelőzően a résztvevők
videó-felvételről megtekintették a Mihai Măniutiu által rendezett produkciót,
majd beszélgetés alakult ki, amelynek során többen is kérdéseket tettek fel,
illetve méltatták az előadást.
(köllő), Szabadság, 2008-08-05
"Gyűjtse maga köré, és erősítse református testvéreinket"
Tegnap Felsősófalva templomos népe kegyelettel emlékezett Vágási Bertalanra, aki presbiterként és pénztárosként szolgálta a helyi gyülekezetet, valamint feleségére, Parajdi Rebekára, aki hűséges nőszövetségi tagként kapcsolódott be egykor a közösségi tevékenységekbe.
A vasárnapi istentiszteleti keretben gyermekeik felidézték életútjukat,
megemlékezve az életpéldáról, amit megtapasztaltak: szüleik a nehéz
időkben is töretlen hűséggel álltak mindenkor az egyház mellett.
Családjukban a hit, a bibliaolvasás, a keresztyén élet gyakorlása és megbecsülése
volt honos. Rebeka, Rozália és Bertalan egy míves zászlót készíttetett, amelyre
a református egyház pelikános címerét és igei üzenetet hímeztettek, amelyet
ünnepélyesen átadtak a gyülekezetnek.
(mm), Udvarhelyi Híradó, 2008-08-04
Homoródszentmárton - Szépülnek az építmények
A hollandiai Monster egyházközösséggel ápolt 10 éves múltú testvérgyülekezeti kapcsolat egyik leglátványosabb megvalósulása Homoródszentmártonban, hogy hat év óta minden nyáron érkeznek fiatalok, akik két hétig fontos és hasznos építési, felújítási munkálatokhoz nyújtanak felbecsülhetetlen anyagi és kétkezi segítséget.
A munkatábor anyagszükségletét és részvételi költségét a 13 vendég fiatal egyéb otthoni munkákkal kereste meg. Idén ebből finanszírozzák a gyülekezeti ház új hajópadlóját, ugyanakkor szószéket építenek, és kijavítják az épület falait.
Gyermekeknek szerveznek foglalkozásokat, és szabadidőben ismerkednek a vidékkel. A gyülekezet asszonyai finomságokkal kedveskednek az önkénteseknek. A helyieket is bevonják a munkálatokba - kézzel-lábbal értekezve épül-szépül az emberi és léleképítmény. A 112 lelket számláló gyülekezet erejét meghaladó munkálatokat végeztek az elmúlt években is: a használaton kívüli harangozói lakást gyülekezeti teremmé alakították, felújították a vendégházat, illetve lefestették a helyi és a szentpáli templom ajtóit, ablakait. Elkészült a lelkészi lakás és a templom kerítése is. Bereczki-Orbán Zsolt lelkésztől megtudtuk: évről évre gyarapszik a részvétel. Önállóságot, egymásra figyelést, felelősségérzetet jelent számukra a közös munka, és megmozgatják a kis gyülekezetet is.
Molnár Melinda, Udvarhelyi Híradó, 2008-08-05
A Könczei nemzetség második találkozója Torján
Egy évvel ezelőtt az első Könczei-találkozón határozták el, hogy
idén újból találkoznak. Egyed László Levente református lelkész, Köntzey Tamás,
Svédországban élő gyógyszerész és Fülöpné Könczei Magdolna kórházi
tisztviselő szombaton és vasárnap szervezte meg a második
nemzetségtalálkozót a feltorjai református templomban és a közelében levő
Székely Házban. A kétnapos találkozóra százhetvenen jöttek el Erdélyből,
Magyarországról és Svédországból.
Az első nap ökumenikus istentisztelettel kezdődött, majd Köntzey Tamás a nemzetség történetét vázolta. Elmondta: a Könczei nemzetség - habár nevüket többféleképpen írják - több száz éves múltra tekint vissza, s ezalatt nagyon szerteágazott. A Könczeiek címeres nemeslevelét 1632. június 12-én adományozta egyik ősüknek I. Rákóczi György erdélyi fejedelem. Ezt a nemeslevelet ma a Magyar Országos Levéltárban őrzik.
Himnuszaink eléneklése után a második találkozó résztvevői a templomkertbe vonultak - a Könczei elődök régi sírjai láthatóak a kertben -, ahol kopjafaavatásra került sor. A két és fél méter magas kopját Köntzey Pál utódai állíttatták, faragta Molnár Antal kézdivásárhelyi fafaragó. Rövid beszédet Egyed László Levente református tiszteletes, Daragus Attila, Torja polgármestere és Köntzey Tamás mondott. Daragus kiemelte: "Torja büszke erre a találkozóra, Torja büszke a Könczei családra". A közös fényképezést követően a Könczei rokonok a Székely Házba vonultak, ahol együtt ebédeltek. Az egyik teremben Könczei Elemér, a Krónika napilap szerkesztőjének karikatúráit lehetett megtekinteni. Az épület falán több mint hat méter hosszú papírsávon a Könczei családfát tették közszemlére, melyen 517 Könczei nevezetű személy és a közvetlen hozzátartozók neve olvasható tizenhat nemzetségen keresztül, az 1600-as évek elejétől napjainkig. Délután a Könczei Nemzetség Alapítvány első közgyűlését tartották meg, melyen megválasztották a vezetőséget, és elfogadták az alapszabályzatot. Az alapítvány elnöke Köntzey Tamás lett. Az alapítvány célja gondozni a kutatásaik alatt összegyűlt anyagot, biztosítani a jövőben is a kutatások folytatását, közreadni a Könczei család történetét, megszervezni az elkövetkező találkozókat, s ezáltal erősíteni az összetartozást. Az első nap zenés-táncos előadással és közös mulatsággal ért véget. Tegnap a találkozón jelen levők a Torja-nyeregben közös kiránduláson vettek részt, majd a második találkozó tábortűzzel zárult. Azt is elhatározták, hogy ezentúl évente minden augusztus első hétvégéjén kisebb, spontán találkozót szerveznek, de a nagyobb méretű Könczei-találkozót csak háromévente tartják meg.
Iochom István, Háromszék, 2008-08-04
Hónapnyi munkálat maradt hátra, és megáldhatják a végtisztesség helyét - tudtuk meg a sükői, 96 fős református gyülekezet beszolgáló lelkészétől, Antal Gézától.
A falu tulajdonát képező épület korábban TSZ-raktár és -iroda volt,
jelenleg a presbitérium és a gyülekezet kezeli. A régi tetőszerkezetet
újra cserélték, fedett előtérrel bővítették az épületet, a gerendás
mennyezetet gipszkartonosra cserélték. Néhány falszerkezeti átalakítás nyomán
a belső tér uniós előírások szerinti helye lesz a virrasztási, temetkezési
szertartásoknak, ugyanakkor vizesblokkot és raktárhelyiséget is
kialakítottak. Családonkénti kiróvásban adományoztak a helyiek - az
egyedülállók, özvegyek ugyanúgy hozzájárultak. Jelentőségteljes, hogy
az elszármazottaktól is kaptak támogatást, és a hazasegítő mesteremberek
adományként végezték a munkálatokat. Lehetőségeik és igény szerint
közmunkáznak a helybéliek, hogy mielőbb - ha a szükség úgy kívánja - használatba
vehessék a kegyeleti ceremóniákhoz - tette hozzá a lelkész.
(molnár), Udvarhelyi Híradó, 2008-08-01
Vasárnapi istentisztelet keretében fogadja a patakfalvi református egyházközösség a testvérgyülekezet, Éde (Hollandia) 7 fiatalját, akik egy hétig ismerkednek a településsel és környékével, és önkéntes munkát végeznek.
A kezdőnapon faluprogramra, szeretetvendégségre hívják őket, majd
kiránduló napok következnek. Szerdán a helyi gyermekekkel közös délutánt
rendeznek, majd a székelyudvarhelyi Orbán Alapítványnál meszelnek, festenek.
M. M., Udvarhelyi Híradó, 2008-08-01
KÖNYVESPOLC
Bölcsföldi András: Ifjúsági 6X6 -
36 ifióravázlat
175*250 mm
112 oldal
Ár: 25 Lej
Hétköznapi üzenetek
Használati tanács az ifióra-vázlatokhoz
A füzetben található óravázlatok a Dunamelléki Egyházkerület által kiírt
pályázatra készültek, egy éves periódusra. Nagyobb részük megtartott ifjúsági
bibiliaóra vázlata. Elsősorban hagyományos gyülekezeti keretek között lévő,
konfirmáció utáni ifjúságnak szólnak. Részben azért, mert ilyen van
legtöbb az országban, másrészt nekik áll legkevesebb segédanyag a
rendelkezésükre.
Az életkori sajátosságokat, a korosztályt érdeklő dolgokat figyelembe
véve, és saját tapasztalataim alapján is vegyes témájú összeállítást terveztem.
A klasszikus témákról (bibliai fogalmak, barátság, párkapcsolatok) valószínűleg
már esett szó, s ehhez talán jobban vannak hozzáférhető anyagok. Hat témát
választottam, hatos felosztásokban. Ennek előnye az, hogy a kisebb
egységeket jobban szeretik a fiatalok, mint a hosszabbakat, másrészt mégsem
marad légüres térben egy-egy alkalom, van lehetőség kicsit elmélyedni a
témában. Hat ifióra már van olyan hosszú, hogy ki lehet hozni belőle
valamit, mégsem olyan rövid, hogy a fiatalok azt érezzék, belekaptunk a témába,
de nem mentünk vele semmire.
Az itt található ifióra-vázlatok, ahogyan a nevük is mutatja, vázlatok,
mégsem a klasszikus értelemben vett készen kidolgozott óramenetek. Nem lehet
belőlük egy órát egy az egyben megtartani. A vázlatszerűség mellett a
keretjelleget kell hangsúlyozni. Vagyis általában több anyagot talál az
ifivezető, mint amit érdemes egy órába bezsúfolni. Tudnia kell közülük
választani, és szükség van a saját ötleteire, kreativitására is, hogy az
órát megalkossa.
A vázlatok tehát inkább támpontokat, gondolatokat adnak a kidolgozáshoz, a
továbbgondoláshoz. Egy ifiórára magam sem készülök leírt beszéddel, inkább csak
vázzal, kérdésekkel, bibliai helyekkel, kulcsszavakkal, néha játékokkal,
ötletekkel, irodalmi kiegészítőkkel. Sokan talán azt gondolják, hogy így
kevesebbet kell készülni, pedig ez nem így van. A vázlat mindig sűrítése
valami többnek, mely azért teret ad a spontán módon megfogant gondolatoknak is.
6 x 6 = 36 - ez egy évre elegendő vázlat. A maradék 16 ifióra az
ünnepekre, egyéb alkalmakra, és a nyárra esik. Ha valaki egy év alatt szeretné
végigvenni az anyagot, átlagosan havi három alkalommal számolhat, s havonta
marad egy, valami másra. Eszerint egy téma két hónapig tart. De az órák
beosztása, az alkalmak rendje helyenként lehet más és más.
A fenti könyvek, termékek mindegyike, megvásárolható és megrendelhető,
egyházkerületünk
Veres Miklós iratterjesztő
Tel. 0264-592453, 114 mellék
Cím: 400079 Cluj Napoca, str. I. C. Bratianu nr. 51-53
e-mail: iratterjesztes@reformatus.ro
Yahoo messenger: mickeyver
Skype: veresmiki1974
