|
HÍRVIVŐ |
||
|
|
||
|
Az |
||
|
|
||
|
Feliratkozás:
hirvivo-subscribe@yahoogroups.com
|
||
|
Hír
beküldése: hirek@reformatus.ro |
||
|
|
||
|
2008
május 23, VII. Évfolyam 21. szám (összesen 309 szám) |
||
|
|
||
Tartalomjegyzék
Újraindul a weberek tanfolyama
Új gyülekezeti honlap - http://illyefalva.reformatus.ro
Pusztul, aminek épülnie kellene
Miért kell sárba taposni a Sapientiát?
Pályázathirdetés - MAGYARSZOVÁT
Református Kollégiumi Napok programja
Ahol a kígyók gyémántot fújnak
Az önállóság a tét (Interjú Kató Bélával, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnökével)
Wass Albert emlékoszlopot állítottak Erdélyben
Énekeljetek az Úrnak hálaadással!
Regionális nőszövetségi konferencia és bibliakiállítás
A harangláb, a tánc és a hímzett bunda hazája
Szórványkonferencia Alsóbodokon
Az alsóbodoki szórványkonferencia programja
Az MKP Stratégiai Tanácsa Szórványprogram Műhelyének javaslata
A szórványkonferencia zárónyilatkozata
Kárpát-medencei szórványtanácsra van szükség
Moldován Béla - Látható, láthatatlan és a hit
Újraindul a weberek tanfolyama
A következő
számítógépes tanfolyamunk Illyefalván lesz 2008 június 30 - július 4 között.
2004-2006 években 6 tanfolyamot
tartottunk Marosvásárhelyen a Bod Péter Diakóniai Központban. Abban az
időben az internetszolgáltatás infrastruktúrája elég kezdetleges fázisban
volt, ezért gyakorlatilag egyházunknak 2 olyan konferenciaközpontja volt, ahol
a feltételek adottak voltak ilyen jellegű tanfolyamok lebonyolítására
(Kolozsváron és Marosvásárhelyen). Abban az időben sokan jelezték, hogy Erdély
más régióiban is szükség lenne a tanfolyamainkra, mert különböző okok
miatt a kollégák egy része nem tud 5 napra Marosvásárhelyre utazni.
Eltelt 3 év és ez alatt a hazai
internetszolgáltatás infrastruktúrája rohamosan fejlődött (és
fejlődik). Az elmúlt egy év alatt Illyefalván sikerült kialakítani egy
számítógépekkel felszerelt termet, illetve egy hónapja lecseréltük az addigi
rádiómodemes (elég lassú) internetkapcsolatot egy szélessávú kapcsolatra.
Ezáltal minden feltétel adott a tanfolyamok beindítására.
Elviekban az illyefalvi tanfolyamok a már
jól bejáratott marosvásárhelyi tanfolyamok mintájára épülnek:
- a tanfolyamra lelkipásztorokat és egyházi alkalmazottakat várunk, (a
felekezeti hovatartozás nem kritérium)
- az oktatás magyar nyelven folyik
- 2 csoportban folyik a képzés:
o
kezdő
o
haladó
- igény szerint külön tanfolyamokat is szervezünk - pl Linux szerverek,
webszerkesztés, számítógépes grafika, stb.
- 5 nap intenzív képzés: reggeltől estig - ha a résztvevők
bírják, akár vacsora után is oktatunk (szinte minden eddigi tanfolyamon
megszokott volt)
- aki csak teheti, hozza magával a saját számítógépét (számítógép, monitor, billentyűzet,
áramkábelek, hosszabbító/elosztó és hálózati kábel - ha van)
Kezdők tananyaga:
- hétfő: délelőtt a számítógépek hálózatba kötése, konfigurálása;
délután általános hardverismeret (számítógép felépítése)
- kedd: operációs rendszerek (Windows és Linux) telepítése, beállítása,
állománykezelés, tárolás, stb.
- szerda: szövegszerkesztés Wordban (és/vagy Open Office-ban)
- csütörtök: internet, email, messengerek, biztonság
- péntek: gyülekezeti nyilvántartó program és a könyvelési segédlet
bemutatása
Haladók tananyaga:
- hétfő: délelőtt a számítógépek hálózatba kötése, konfigurálása;
délután hálózati alapismeretek, UHU Linux
- kedd: Excel (táblázatkezelés, számítások táblázatban, képletek
használata, diagramok, stb.)
- szerda: PowerPoint (bemutató készítés)
- csütörtök: Access (adatbázis kezelés)
- péntek: gyülekezeti nyilvántartó program és a könyvelési segédlet
bemutatása
A szállás és étkezés a KIDA
konferenciaközpontban lesz, az egy személy/nap szállás és étkezés árak az
alábbiak:
|
|
RON |
|
szállás |
29 |
|
reggeli |
8 |
|
ebéd |
14 |
|
vacsora |
9 |
|
|
|
|
egy
teljes nap |
60 |
A jelentkezéseket a misi@reformatus.ro email címre várjuk.
Jelentkezési határidő: 2008 június
2.
Az előző tanfolyamokról
és a weberek csoport eddigi munkájáról bővebb információ található a http://www.reformatus.ro/weberek honlapon.
A weberek csoport nevében,
Szabó Mihály lp.
Új gyülekezeti honlap - http://illyefalva.reformatus.ro
Illyefalva Református Egyházközség
honlapja a http://illyefalva.reformatus.ro címen érhető el. Ajánlom a kedves olvasók
figyelmébe.
Szabó Mihály lp.
Tegnap délután áhítattal kezdődtek a kolozsvári Református Kollégium iskolanapjai. Szőke Zoltán nyugalmazott lelkipásztor, esperes igehirdetésének fő gondolata Lukács evangéliuma 24. fejezetének 28-29. verse volt. "Úgy kell néznünk a múltra, hogy lássuk a halál felett diadalmaskodó urat. Ez az iskola attól több és más, hogy maga mellett tudja a feltámadott Krisztust. Jézus velünk marad, és ezt a meggyőződést nem szabad elveszítenünk", mondta Szőke Zoltán nyugalmazott lelkipásztor.
"Örülök, hogy ilyen sokan érdeklődnek a kollégiumi
napok iránt", kezdte beszédét Székely Árpád igazgató. "Iskolanapkor
hagyománnyá vált, hogy a kollégium egyik jeles diákjának alakját idézzük fel.
Idén Wass Albertre emlékezünk, aki ebben a kollégiumban érettségizett",
közölte az igazgató, akinek beszéde után a diákok Wass Albert
műveiből olvastak fel részleteket. Ezt követően orgonajátékra és
az énekkar bizonyságtételére került sor, majd a jelenlévők megtekinthettek
egy kiállítást, amely ízelítőt adott a diákok hobbijairól. Az estét
néptánc és állófogadás zárta.
(hintós), Szabadság, 2008-05-23
Pusztul, aminek épülnie kellene
Napról napra megy tönkre a Szentgyörgy (ma Forradalom) utcai épület, amely 1775-ben református leányiskolának készült. A nők oktatásának és nevelésének fontosságát felismerve döntött úgy több mint két évszázaddal ezelőtt a református egyház, hogy a megvásárolt telken iskolát emel, ami kezdetben normál majd Felsőbb Leányiskolaként működött. Az 1800-as évek végén volt ugyan fiúiskola is, majd a XIX. század kezdetén újjászervezték a polgári lányiskolát, amely 1928-ig képezte a növendékeket, majd lánygimnáziummá alakították, s az 1948-as tanügyi reform nyomán egészségügyi technikum működött a helyén. Az épület később helyt adott a művészeti líceum képzőművészet szakos diákjainak, s ott székelt a népi együttes is.
Az oktatás tehát közel 233 éven át folyt az épületben, amelyet a rendszerváltás utáni néhány évvel a restitúciós törvény alapján kapott vissza a református egyház. A hagyományokra alapozva a kezdeti nagy lelkesedésben elkészült egy oktatási, művelődési és szociális központ terve, ami Göcsi Máté, Erdély református püspökének a nevét viselte volna. Az épületben, amelyre emeletet terveztek, s a bulevárdig tartó telek többi részére is kiterjesztettek volna, a református egyház kántor- tanítóképzője, a Calepinus Idegennyelvű Főiskola, nyelvvizsga központ, pedagógiai és idegen nyelvű könyvtár, egyházi dokumentációs és információs központ valamint gyakorló óvoda és általános iskola kapott volna helyet, s a szórványban élő tehetséges fiatalok számára kollégiumot is terveztek. Az elképzelés nagy hiányt pótolna, hisz köztudott, hogy amióta a marosvásárhelyi iskolákat összevonták, a magyar tagozatok fokozatosan háttérbe szorultak. Soha nem volt ilyen nagy szükség egy korszerű, jól működő kisdedóvóra és általános iskolára a városközpontban. Az iskola fenntartásának problémáját részben megoldaná az új közoktatási törvény, amelynek értelmében a tanulónak járó állami támogatás függetlenül attól, hogy egyházi vagy világi tanintézetbe jár, követni fogja a gyermeket.
Hogy miért nem haladtunk a terv megvalósításával? Nem tudom. Ha a tíz marosvásárhelyi református egyházközségben nincs annyi erő, hogy a saját iskoláját megvalósítsa, nagyon szomorú. Ha akarat sincs, annál csak az lenne rosszabb, ha eladnák, vagy a pillanatnyi előnyöket szem előtt tartva elkótyavetyélnék az épületet, miközben soha nem volt ilyen szükség a saját iskolánkra a belvárosban. Ennek megvalósítására a hagyomány is kötelez, még akkor is, ha a kezdet elképzelhetetlenül nehéz lesz. . . De mindenképpen érdemes. . .
Bodolai Gyöngyi, Népújság, 2008-05-22
Miért kell
sárba taposni a Sapientiát?
Kessler kolléga hozzászólásában rendkívül megdöbbentő a nagyfokú csúsztatás.
A Bölcsesség Erdélyi Magyar Tudományegyetemet nem tizenöt éve (nem másfél évtizede), hanem az Orbán kormány idején - nem is az első napjaiban - rendkívül bölcs döntés alapján hozták létre. Tudomásom szerint az oktatás 7-8 éve kezdődött meg, tehát szó sem lehet tizenöt évről, csak a feléről. Ennek alapján Kessler kolléga érvelését még fele mértékben sem vehetem figyelembe.
Tény, hogy sok nehézség, pletyka, irigység, helytelen döntés és gyakorlat, övezte ennek az Intézetnek a szárnybontásait. Önkéntes segítője voltam az indulásnak. Miután alkalmazhattak volna, gyorsan kisepertek a nagyon okos újdonsült vezetők. Nem fellebbeztem, hiszen fontosabb volt számomra, hogy létrejött az EGYETEM s növekedett a magyar nyelven elvégezhető szakok száma. Egy független magyar egyetemünk van, amely esetleg nagyon nehéz időkben utolsó mentsvárunk is lehet. Ezen az egyetemen a jó vezetők a magyar kultúra, művelődés, oktatás és kutatás legmagasabb és legszentebb érdekeit képviselhetik, és nem a román egyetemi vezetők hajlongó és bólogató Jánosaiként kell hogy "pöffeszkedjenek".
A vezetőségnek sikerült biztosítania a beiskoláztatási számokat, jöttek a diákok erre az egyetemre, és sokan kaptak ösztöndíj-támogatást is. Épületeket vásárolt és építtetett a mai Romániában, ahol szinte lehetetlen magyar intézményt román támogatással létrehozni. A Bocskai ház is jelképe ennek a sikeres tevékenységnek. Biztosította az oktatást olyan szinten, hogy az eddig végzettek 90 %-a államvizsgázott. Folyamatban van a karok és szakok akkreditálása.
Sajnos az ilyen külső viták nem használnak az ügynek. De nem véletlenül került a támadások kereszttűzébe az az intézmény, amely a Bolyai Egyetem létrehozhatóságát is példázza. A jelenlegi magyarországi szocialista, volt szocialista-balliberális koalíciós kormány szűklátókörű és markú támogatás politikája sugallja az állandó nemzetromboló érveléseket. (A Bolyai egyetem megszüntetéséhez is nagy mértékben hozzájárult a félrevezetett magyar tömegek, valamint diákok naivitása és nemzetárulása). Pedig ha jól figyeljük az erdélyi történéseket, világossá válik, hogy a magyarság jelenleg rendkívül veszélyeztetett, tragikus és kritikus helyzetben van. A szórvány vidékek magyarjainak teljes elrománosodása szinte menthetetlen. Bevált a 60-as évektől a párt által alkalmazott magyar iskolabezárási politika. Az egyházak, civil szervezetek, magánvállalkozók, anyaországiak is sürgősen össze kell fogjanak, ha azt akarjuk, hogy minden magyar gyermek magyarul tanulhasson. A magyarországi támogatási rendszert is meg kéne változtatni Erdélyben (Csángóföld külön elbírálást érdemel). A román nyelven tanulóknak kisebb támogatást kéne adni az opcionális magyar órákért, de biztosítani kéne a szórványban élő magyar gyermekeknek a kollégiumi oktatás teljes költségeit támogatás révén. Külön jutalmakkal is kéne bátorítani a helyi iskola nélküli gyermekeinket.
Ameddig a Sapientia látott rá lehetőséget szerény összegekkel támogatta a kutatási pályázatokat is. Az utóbbi években ez már lehetetlenné vált.
Szerintem a belső pontos és minden megjegyzésre kiterjedő vizsgálat elkerülhetetlen, sőt nagyon fontos, hogy az egyetem tovább haladhasson a megkezdett úton. Én sikert kívánok ehhez is.
Dr. Muzsnay Csaba, Kutató vegyész, ny.
egyetemi előadótanár
Szabadság, 2008-05-21
AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET IGAZGATÓTANÁCSA - KOLOZSVÁR
458/2008.I.
Nagytiszteletű
Esperesi Hivatalnak
Székhelyén
A Brassói Református Egyházmegyébe kebelezett V Í Z A K N A Református Egyházközség presbitériuma pályázatot hirdet a lelkészi állás betöltésére, az alábbiak szerint:
- lélekszám: 317
- templom: műemlék, jó állapotban, gázfűtéssel ellátva
- lelkészi lakás belsőleg felújítva: 3 szoba, konyha, kamra, fürdőszoba, iroda, pince, melléképületek
- lelkészi lakás vízvezetéssel, csatornázással, gázvezetéssel (központi), fafűtéses kandallókkal van ellátva
- lelkész használatában 10 ár zöldséges és gyümölcsös
-tanítói lakás visszaszolgáltatva, a többi egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása folyamatban
- Nagyszebentől 14 km-re, ÉNY-ra fekvő város, vasútállomással és autóbuszjárattal ellátott település (gyógyfürdővel is rendelkezik)
- van magyar nyelvű óvoda és I-IV osztályos iskola
- lelkészi javadalmazás: III. kategória, közköltség: telefon,
Internet 100 lej/hónap, fűtés évente 1.000 lej értékben
Pályázati határidő: 2008. június 20.
Pályázatot az alábbi
címre kérjük küldeni:
Oficiul Protopopial Reformat
500074 - Brasov
Str. Sitei, nr. 142. Jud. BV
Kolozsvár, 2008. május 20.
Dr. Pap Géza s.k.
p ü s p ö k
Gyenge János s.k.
előadótanácsos
Pályázathirdetés - MAGYARSZOVÁT
AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET IGAZGATÓTANÁCSA - KOLOZSVÁR
780/2008.I.
Nagytiszteletű Esperesi Hivatalnak
Székhelyén
A Kolozsvár-Külső Református Egyházmegye esperese, a 2007. évi 1. jogszabály 25. paragrafusának előírása értelmében, mivel a lelkipásztori állás meghívás útján való betöltése meghiúsult, pályázatot hirdet a MAGYARSZOVÁT-i Református Egyházközség lelkipásztori állásának betöltése érdekében, az alábbiak szerint:
- lélekszám: 348 (szórvány: Aranykút 7 lélek)
- templom és lelkészi lakás jó állapotban
- van magyar nyelvű óvoda és I-VIII osztályos iskola
- Kolozsvártól 35 km-re fekszik
- lelkipásztor javadalmazása az érvényben lévő törvények szerinti fizetés és a díjlevélben foglaltak alapján történik
Pályázatot az alábbi
címre kérjük küldeni:
Oficiul Protopopial Reformat
400113 - Cluj-Napoca
P-ta. Unirii, nr. 23.
Jud. Cluj
Pályázati
határidő: 2008. június 20.
Kolozsvár, 2008. május 19.
Dr. Pap Géza s.k.
p ü s p ö k
Gyenge János s.k.
előadótanácsos
Beindult a Kolozsvár Tóközi Református Egyházközség weboldala, címe www.tokoz.ro
Ajánlom a tisztelt olvasók figyelmébe.
Sebestyén Kinga,
webszerkesztő
Református
Kollégiumi Napok programja
Május 22. csütörtök
17 órakor ünnepi megnyitóra kerül sor a díszteremben, amelynek keretén belül Szőke Zoltán lelkész áhítatára, Székely Árpád, igazgató megnyitóbeszédére, "a víz szalad, a kő marad, a kő marad" című Wass Albertről szóló megemlékezésre kerül sor Kovács Tibor előadásában. Ezt követően Wass Albert versei és szövegrészletei hangzanak el, majd megkoszorúzzák Wass Albert portréját, amit a Wass Albert szavalóverseny díjazottjainak szavalatai követnek. Az ünnepi megnyitót J. G. Simon Preludium és Fuga orgonajátéka Székely Örs előadásában, valamint az iskola kórusának fellépése zárja Székely Árpád vezényletével. Utána Az én hobbim című kiállítás megnyitója kezdődik a tornateremben és néptánc az iskola udvarán.
Május 23. péntek
8.30 órakor osztálykirándulásra gyülekeznek a diákok az iskola udvarán. 11 és 13 óra között bográcsgulyás készítés lesz a Szent János-kútnál, 13 és 14 óra között különböző vetélkedőkre kerül sor, 14 és 17 óra között sportmérkőzések lesznek. 17 órakor kiértékelésre kerül sor, majd 20 órakor táncház kezdődik az étkezdében.
Május 24. szombat
Számítógépes játékok-vetélkedőt szerveznek 9 óra és 13 óra között az informatika teremben, ugyanakkor angol-német nyelvű kincskeresés, 13 órakor pedig városismereti vetélkedő kezdődik a város területén. 15 órakor A viselős paraszt és Az elveszett kakas című jelenetre kerül sor a díszteremben. 16.30 órakor a IX. A előadja az Egy nap Mátyás király udvarában című jelenetet. Ezzel egy időben a XI. B-ben általános műveltségi vetélkedő kezdődik Honfoglaló címmel. 17 órakor a kollégium diákjai orgonadarabokat adnak elő a díszteremben. 19 órakor Ír táncbemutatóra kerül sor az iskola udvarán, ugyanakkor a színjátszó csoport És lőn KaRaKter című előadása zárja a rendezvénysorozatot a tornateremben.
Ahol a kígyók gyémántot fújnak
Az alsó-háromszéki Bikfalva a Kövesponk alatt fekszik, igen
festői környezetben. Ráhajlanak a falura a Bodzafordulói-hegyek
bükkerdői. Nem csoda, hogy jó néhány panzió is működik itt, egyik
jobb, mint a másik, korszerűek, nem hoznak szégyent a székely
vendégfogadásra s a bikfalvi asszonyok főztjére.
De látnivalóban sem szűkölködik a település, nemhiába nevezik a kúriák falujának. Műemlék templomának értékeivel csak a Bikkmakk Kulturális Egyesület néprajzi, népművészeti és képzőművészeti gyűjteménye, no meg a Csigavár rejtélyei vetekednek. Azt tartotta ugyanis a régi helyi hiedelem, hogy a vár kövei között "olyan különleges kígyók rejtőzködnek, melyek gyémántot fújnak". Valóban: mindaz, amit itt látni-hallani lehet, s amire e régi székely közösség ma törekszik, gyémántértékű!
Körkép maréknyi földművelővel
Soha szebb búzavetést ne adjon az Isten, mint amilyen a határban virít. Jól keltek a kalászosok, nem tudta "kipirítani" a tél szele. Kisebb területre kényszerítette a hazai agrárpolitika a krumplitermelőket, nagyobb teret kapott a cukorrépa: azt remélik, hogy "biztonságosabb piaca" hoz valamit a konyhára. Mező, állatállomány nélkül halott a falu. Még mindig ez a szilárdabb alap, s azt is elmondták, hogy az Európai Unió szele itt csak "lebegtet", de ez is elég ahhoz, hogy a tejre kiszabott normák miatt egyre többen adják el jószágaikat, sejtik, hogy nem fognak tudni megbirkózni a minőségi elvárásokkal - osztottuk-szoroztuk a mindennapok gondját Berde Endre fiatal farmerrel, aki - akárcsak maroknyi helybeli társa - gépeivel azok földjét is megműveli, akiknek fogytán az erejük. Zoltáni Gábor, Ábrahám Csaba, Zátyi Tibor és Csép József segítségére bármikor számíthat a bikfalvi ember. Pillanatnyilag viszont még nincs pásztora a falu csordájának. Ha megkapná a pásztorember azt, amit kér az őrzésért, a bajból öröm születik! - súgták és kacsintottak az állattartók.
A mező és az háztáji jószág Bikfalván olyan értékes, mint a gyémánt.
Ünnepre vár a falu * Kóréh Zsigmond hazaérkezik
Örömmel újságolták széltében-hosszában, hogy május utolsó hetének végén újra falunapokat tartanak, s hogy ez egyre kedvesebb számukra. Várják a gazdag műsort, akárcsak a magyarországi testvértelepülés, Alsótold küldöttségével. Ábrahám Csaba uzoni alpolgármester Bikfalva szülötte. Ott szorgoskodott az Egyházkertben, ahol a polgármesteri hivatal emberei a beígért játszóteret építették. Az egyház díjmentesen adott területet a játszótér számára. Az önkormányzat bekeríti, távlatilag még egy szökőkút is szerepel terveik között. Bikfalván a lázas munkától nem látszott a kampány. Tájékozódtunk, s elmondták, hogy ott is kétirányúak az elképzelések: van, aki az RMDSZ-nek szeretne esélyt biztosítani szavazatával, de megjelentek itt is a polgári erők.
- A Bikfalvi Napok tiszteletére tataroztatjuk a volt faluháza épületének külsejét. Ott működik ugyanis a kultúrotthon, ott található a Bikkmakk Egyesület gyűjteménye, a rendezvény egyik látnivalója. S hogy az épületbelső is jelezze, Bikfalva székely határőr település, miként az Uzonban és Szentivánlaborfalván is van, a színpad nyílására majd székely kaput készíttetünk. Az épület belső feljavítása is tervünkben, ha az elképzelések összejönnek, arra hamarosan sor kerül - sorolja az alpolgármester.
Ünnepre várt a Kerezsi házaspár is. Közel tíz esztendeje, hogy fészket raktak ebben a faluban, s velük együtt a zenekultúra, a képzőművészet, a néprajz és a népművészet, de még a művészettörténet is. A szellemi kiöregedés, a tunyaság ellenszere, amit Kerezsiék megteremtettek: kiállítások, fiatalok koncertjei hol a templomban, hol a kultúrházban, hol az utcán. Ott, ahol korán polgáriasodott a falu, talajra talált a hagyományőrzés. Gyönyörködhet a vendég a farsangi maszkokban, a legkülönfélébb hímes tojásokban, a népi öltözetben díszelgő fakanálbábukban, a nyári kézművestábor munkáiban. Kell-e ehhez még más, mint egy adományokból született, kétezer kötetes könyvtár, egy sor működő számítógép? Fotódokumentumok láthatók itt Hlavathy Károly fotóművésztől és Várallyai Réka művészettörténésztől. S egyre bővül a bikfalvi szellemi műhely, hisz ősi kúriát tataroztat itt családja számára a tehetséges fiatal képzőművész, Péter Alpár is, aki a falunap alkalmával a háromszéki várak legendáihoz és mondáihoz fűződő illusztrációit mutatja be.
- Van egy tervünk, ami az őszre érne be - mondta Kerezsi János, aki egyébként a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum igazgatója. - Emléktáblát szándékozunk állítani Bikfalva fiatalon elhunyt jeles szülöttének, Kóréh Zsigmond (1761-1793) festő-rézmetszőnek. Egyébként a faluban élnek még Kóréh nevűek. Ha minden az elképzeléseink szerint történik, itt születne meg a Bikfalvi Kóréh Zsigmond Művelődési Központ.
- Fontosnak tartjuk megismertetni őt, azt is, amit a magyar kultúra asztalára tett - folytatta Kerezsi János neje és munkatársa, Győrbíró Mária, a zenetörténet tanára. - Kóréh ugyanis olyan korban alkotott, amikor születőben volt a nemzeti kultúra. Kortársa volt Herepey Ádámnak, Köteles Sámuelnek, Bolyai Farkasnak, Baróti Szabó Dávidnak, Martinovics Ignácnak. Segítettek mások is, és összegyűjtöttem az életére és munkásságára vonatkozó adatokat, hogy birtokunkban lehessen a megemlékezésen. Színes egyéniség volt, egyik képe alá Kazinczy Ferenc írt néhány sort. Korda István életregényt is írt Kóréhról. Sok fiatal tehetség képzőművészeti munkái halmozódtak itt fel, s arra gondoltunk, hogy mivel Kóréh is fiatalon, 32 éves korában hunyt el, itt kaphatna helyet egy állandó jellegű Bikfalvi Kóréh Zsigmond IfjúságiTárlat.
Nos, mindez nem ér-e fel egy gyémánt jelképes fényével?
Gondok a panteon körül
A bikfalvi református templom adott helyet május 18-án a Kamaraegyüttesek Fesztiválja záróelőadásának. Istentisztelet után a miskolci Egressy Béni Zeneművészeti Szakközépiskola kórusa Kodály-, Bárdos Lajos-, J. Haydn-, Mozart- és Bartók-Fassang-népdalfeldolgozásokkal örvendeztette meg a jelenlevőket. T. Sánta Imre bikfalvi református lelkésszel, aki több mint egy esztendeje pásztorolja a 350 lelkes gyülekezetet, arról beszélgettünk, hogy a műemléklajstromon lévő épületegyüttes halaszthatatlanul javításra szorul.
- Teljes felújításról, restaurálásról, külső-belső javításról lenne itt szó - mondta a lelkész. - Vonatkozik ez a XV. századra datált templomtoronyra, a sokkal később hozzáépített templomra, valamint az azokat körülölelő romos és hiányos várfalra is. Nagy összegre rúgnának a munkálatok, s mivel szűkös anyagi lehetőségekkel bír az elöregedő falu, külső anyagi támogatásra is szükségünk van. Támogatást kaptunk a megyei tanácstól, szponzorainktól, de pénzünk közel sem elég a teljes felújításhoz. Jóreménységgel vagyunk, szeretnénk idén a munkálatokat megkezdeni. Az már csak az álmok világába tartozik, hogy felépíthessük valamikor a várfal leomlott, hiányzó részét is.
Mondanunk sem kell, hogy a műemlékegyüttes helyreállítása idegenforgalmi szempontból is fontos lenne, hiszen a falu panziói, az egyház saját vendégháza hazai és külföldi vendégek fogadására alkalmas. Azt már csak kuriózumként említjük meg, hogy a bikfalvi harangtoronyban található az a műkincs értékű és ma is működő harangunk, amelyen legelsőként jelenik meg a szokásos latin nyelvű feliratok mellett a magyar is. A harangot 1640-ben Brassóban öntötte Iohannes Neidel szász harangmíves.
Kisgyörgy Zoltán, Háromszék, 2008-05-21
Az önállóság a tét (Interjú Kató Bélával, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnökével)
A napokban az Erdélyi Magyar Tudományegyetem körül zajló
rossz ízű vitával kapcsolatban úgy éreztük, szükséges ismételten
megvilágítani a kérdéskör átfogóbb összefüggéseit is, hogy a csőlátásban
szenvedők mellett a természetes igények és szemlélet is hangot kaphasson.
- Miért is volt a 2000-ben alapított Sapientiára szükség? Mit hozott az ezredforduló a romániai magyar felsőoktatásnak? Sokan bizony nagy örömmel üdvözöltük.
- Ismert, hogy a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem megszüntetése és az utána történtek nyomán természetes vágyként tört fel mindenkiből 1990-ben, hogy legalább az 1959 előtti szintre vissza kellene állítani a magyar felsőoktatást. Köztudott, a politikum folyamatosan játszadozott a dologgal, folyt az igen-nem harc, a Petőfi-Schiller Egyetem és minden variáció előkerült, azt viszont lehetett látni, hogy az eltelt tíz esztendőben az ügy nem haladt semmit. Akkor a magyar kormány a magyar parlamenttel közösen úgy döntött, nem vár tovább, az erdélyi magyarságot nem lehet évtizedekig kiéheztetni. Kiemelném, nagyon bölcs döntés volt, amikor azt mondták, ha ma egyebet nem lehet elérni, magánegyetemként kell az egészet beindítani. Gondoljunk csak bele, nem a klasszikus egyetemalapítási eljárást választották. Nem lehetett évekig előkészületeket folytatni, megszavazta a magyar országgyűlés, hogy évi kétmilliárd forintot ad erre a célra, és az erdélyi magyarság feladatul kapta, hogy úgymond szedje össze magát, mert ősszel egyetemavatás lesz. Amikor tudjuk azt, hogy egy egyetemi épületet Csíkszeredában sem felépíteni, sem megvásárolni nem lehetett. Alapítványként szállodaprivatizációban sem lehetett részt venni. Tehát ez már eleve egy olyan akció volt abban a történelmi helyzetben, amelyet azok az emberek hajtottak végre, akik felismerték, hogy akkor az az út volt járható. Persze, más körülmények között tendereztetni kellett volna, megnézni, ki ad olcsóbban egy házat, de akkor nem lehetett várni. A törvénykezés nem engedte, hogy az egyetem jogi személyként létezzen, kellett egy alapítvány, amelyiknek a tevékenységében benne van, hogy egyetemmel foglalkozhat. Ezek a struktúrák nem véletlenül alakultak ki.
Az iratokat utólag átnézve - én 2004-től veszek részt a munkában - láttam, az akkoriak mennyit rágódtak rajta. A huszárvágás, hogy "na, most megoldjuk, megcsináljuk", persze, nem olyan megoldásokat hozott, amelyek a nagykönyvben meg vannak írva. Először a kuratórium elnöke volt például a rektor, és a kuratórium maga a szenátus is. A dokumentumokból kiderül, volt olyan gyűlés, hogy reggel kilenckor kezdték, és éjjel egy órakor még folyt. Olyan vajúdás volt, és olyan viták, hogy hol legyen, mi legyen, ki indítsa, és mi induljon! Létezett szak például, amit nem mai nevén neveztek. Végül rá kellett húzniuk a hazai szaknévsorra. És ma azzal vádolni az akkoriakat, hogy kellett a katedra valakinek, vagy párhuzamos szakokat indítottak - nem fair.
- No, de az alapkoncepció érdekelne. Mert a Babeş-Bolyai létezett, és mai napig megvan: magyar részlege egy kalodában tartott, kibontakozásában gátolt intézménycsökevény. Csak diákcsoportok szintjén különálló, pár kivételes tanszéket és kart leszámítva. Nem véletlenül hívják vonalnak, és nem tagozatnak, mert valóban nem tagozat. Bénultságát belső vitái is bizonyítják. No de a kettőnek az akkori nézetek szerint hogyan kellett volna viszonyulnia egymáshoz? És mi lett volna a Sapientia fő szerepe?
- Értékelnie kell az erdélyi magyarságnak, és még az anyaországnak is, hogy az autonóm szó és gondolat a mai napig vörös posztó. És minden, ami arra megy ki, hogy autonóm módon is létezzen, óriási ellenállásba ütközik. Az egyetem önállósága a tét tulajdonképpen ma is. Mert nem mindegy, hogy valaki egy diákcsoportot működtet, és abban magyarul lehet tanulni, vagy egy nemzeti közösség meghatározza azokat az irányokat és célokat, amelyekben szeretne fejlődni, és ehhez eszközöket teremt. Nem kell folyamatosan engedélyért folyamodnia másokhoz, hanem egyszerűen eldönti, hogy neki mire van szüksége. Azt hiszem, világos a különbség. A baj a Babeş-Bolyaival persze mindig az, hogy mind a két magyar oldalon emberek vannak. Akik abban a rendszerben élnek és gondolkodnak, nem nézik jó szemmel egymást. Ha féltem a tudományos előmenetelemet attól a másik gondolattól, és nem azt nézem, hogy egy jóindulatú versenyhelyzetnek is lehetnénk tulajdonképpen a haszonélvezői mindketten. Holott ez lenne a nagy dolog, mindenképpen több, mintha csak egy lehetőség van, és csak az választható.
- Óriási nagy dolog volt, hogy egy állam állott végre a hátunk mögé. Egy állami költségvetés. Azt jelentette, hogy végre lehetett álmodni, célokat kitűzni. Hogyan gondolták az alapkoncepció kidolgozói annak idején vajon: egy teljes körű tudományegyetemet hoznak létre a Babeş-Bolyai mintájára? Volt erre elképzelés?
- A statisztikák azt mutatják, hogy Európában minden egymillió embernek egy teljes spektrumú egyetemre van joga és szüksége is. Hadd tegyük össze ezt a kettőt, az erdélyi magyar fiatalok tanulhassanak itt is és ott is, tehát mindenre nem tudunk kiterjedni. (De miért ne lehetne különben, hogy mindenre kiterjedő legyen?) Ebből a támogatásból azonban lehetetlen, egyelőre megszabja a mozgásterünket. Viszont a fejlődéssel az is előjön, hogy milyen szakra van az erdélyi magyar ifjúságnak szüksége. Fontos dolog, mert gyakran hivatkoznak arra, hogy ugyan mihez kezd a diplomával. Odafigyelünk erre, bár azért nyilván mindenki maga kéne eldöntse, hogy milyen diplomát szeretne szerezni. Merjük-e felnőttnek tekinteni fiataljainkat? Igaz, ha van egy ajtó kivágva, azon be lehet menni, ha nincs, nem. Egyfajta irányítás létezik. De ami nagyon fontos, az egyetem arra koncentrál, hogy egyre jobban menő szakokat is megteremtsen. Ami viszont egyre több pénzbe kerül. A telekomunikációs szakon - Vásárhelyen most indítanák - biztos az elhelyezkedés. Megfigyelhettük a Ceauşescu-rendszerben is, magyar szakokatást olyan szakmákban tűrtek meg, amelyek középszintű keresethez juttathatták az embereket. Asztalos, villanyszerelő talán, de inkább mezőgazdaság és kőművesség... Amivel viszont akkor lehetett emelkedni, több pénzt keresni azokhoz a viszonyokhoz képest, az nem indult sehol. Adott szakokon nekünk tehát meg kell teremtenünk az oktatást. A másik pedig: az embernek nemcsak pénztárcája van, hanem lelke is. Humán szakokat is kell indítanunk, melyek kiegyensúlyozzák a rendszert, mert egyformán szükségünk van a humaniórákra és reáliákra, ez lévén a természetes fejlődés előfeltétele. Ezért is nehéz elvárni egy ilyen környezetben, hogy ez az egyetem kizárólag magánegyetemként működjék, hogy teljesen tandíjassá váljék stb. Az önálló egyetem megmaradásának az a záloga, hogy tud-e egy állami egyetemmel azonos előnyöket adni, vagy nem. Annak idején a Zsil völgye azért telt fel magyar bányászokkal is, mert ott sokat lehetett keresni, nem kellett semmit fizetni. A falvak azért ürültek ki, mert ott mindent elvettek az embertől. Ezek az irányított folyamatok ma is léteznek: ha egy egyetemen előnyöket nyújtanak a diáknak, nyilván, oda megy. Ha pedig azonosak a feltételek, akkor már inkább számít az is, hogy ez tényleg magyar, a másik a minőség, és az emberek eldöntik, hova irtakoznak be.
- Áldatlan és durva vita támadt az egyetem pénzelése körül, egyre kevesebb pénzt kap, szinte feleannyit, mint az induláskor, holott megszilárdítása még nem tekinthető véglegesnek. E viták milyen hatással lesznek jövőjére?
- Ha ez az üzenete ennek a vitának, hogy a felvételi előtt azt sugallják a diákoknak és a tanárnak, hogy bizonytalan az intézmény jövője, akkor meglehet, kevesebb jelentkező lesz, esetleg kevesebb tanár, és akkor kijelenthető majd, nem is kell senkinek, illetve valakinek csak megélhetési forrásként van szüksége rá. Ezért veszélyes a dolog. A magyar kormány képviselői - tárgyaltunk velük - a mai napig sem mondják azt, hogy kiszállnának ebből. Tehát tovább finanszírozzák, a mértékeken vitatkozunk, hogy mit és mennyivel. Ha eljutunk az akkreditációig minden szakkal, az új helyzetet fog teremteni, a politikumra szerep vár, mert a román kormány akkor már beszállhatna a finanszírozásba, habár itt még sok a kérdőjel. A másik: pályázatokat szerezhetünk meg, olyanokat, melyekhez most még nem juthatunk hozzá. És mindenképpen próbálkozunk olyan szakokkal, amelyekkel tandíjat is igényelhetünk. A másik, ami fontos, hogy a meglévő ingatlanaink értékesítéséből elvégezhetjük - legalábbis rövid és középtávon - a strukturális fejlesztést.
- De eredetileg azokat nem eladásra szánták!
- Persze hogy nem. És ha nem jön ez a helyzet, akkor ezeket a telkeket már beépítették volna jórészt bizonyos helyeken, vagy a fejlesztések megtörténtek volna. Viszont mivel nem lehetett az eredeti kétmilliárddal számolni, világossá vált, hogy csak a fenntartást tudjuk finanszírozni a magyar állami pénzből, és ezért kellett változtatni a stratégián, hogy sokkal szerényebb körülmények között, de végrahajtsuk a fejleszetést is. A romániai konjunktúra segít, közben a telkek értéke nagyon felment. Ezért bántó, hogy valaki spekulációval vádol. Akár el is viselném, hogy ilyen jól spekuláltam, de be kell ismernem, hogy nem ezért vásároltunk. A vásárlás ráadásul a magyar kormány képviselőivel egyetértésben történt. Az eladás is egy abszolút nyílt eljárással folyik.
- Akkor ebből az akkreditáció biztosítható?
- A szabályok előírják, hogy amíg az egyetemet akkreditálják, addig a bevételek harminc százalékát fejlesztésre kell fordítania.
- De önök felélik a tartalékaikat.
- Egy-két hektár földet nem lehet tartaléknak tekinteni. Azt bérbe sem lehet adni. Az egy földdarab, amit értekesíteni kell, azt beépíteni épületekbe, és ettől kezdve e téma lezáródik. Az igazi tartalék más lehetne, volt rá ötlet, hogy alapokat hozzunk létre, annak kamataiból, befektetéseiből lehetne még pótolni, de erre magyar kormánypénz nem használható. Egyelőre egy lehetőség maradt, elvégezzük belőle, amit kell, és utána reméljünk, hogy más idők is jönnek, nemcsak a mostani helyzetben gondolkodhatunk.
B. Kovács András, Háromszék, 2008-05-20
A marosvásárhelyi Súrlott Grádics irodalmi kör és a marosszentgyörgyi Harangszó című újság találkozóra hívja a nonprofit helyi lapok, újságok, időszakos kiadványok, iskolai és diáklapok szerkesztőit, munkatársait. Egyszer már nyílt volna alkalom a találkozásra, de akkor kevesen jöttek el. Holott jó, ha nem csak hallomásból tudunk egymásról. Vannak olyan bátor kiadványok, amelyek a sokasodó anyagi terhek dacára is igyekeznek talpon maradni. Rendszeresen jelenik meg a Szászrégen és Vidéke, az Erdőszentgyörgyi Figyelő, a Szovátai Hírmondó, az Új Kezdet, a Kéve, a Harangszó. Lapoztuk a Küldetésben című katolikus értesítőt. Ismerjük a Kis-Küküllő, a Bekecsalja történetét, járt a kezünkben a PKSZ (a ludasi Petrőczi Kata Szidónia) című kisújság. A világhálónak köszönhetően olvashatjuk az egyes gyülekezetek, önkormányza-tok, ifjúsági szervezetek, iskolák lapjait, mint a Mécses, a gegesi református egyházközség lapja, a Makfalvi Tekintő, illetve az Ébresztő (az alsó-küküllői magyar gimnazisták hetilapja). Kézhez kapjuk a nagykendi gyermekek Okoska című iskolai lapját, de rég nem láttuk a Dobbantót. Jó volna, ha elbeszélgetnénk, barátkoznánk, mesélnénk a gondjainkról. Várjuk hát a közösségi lapok szerkesztőit, újságíróit, kiadóit, korra, nemre, vallási, politikai, esztétikai meggyőződésre való tekintet nélkül Marosszentgyörgyre, a római katolikus plébánia (Iskola utca 316.) hittantermébe, 2008. június 4-én, szerdán 17 órára. A találkozó házigazdája Baricz Lajos papköltő. A részvételi szándékot, kérjük, idejében jelezzék a következő telefonok egyikén: 0744-811-688; 0745-685-439.
Bölöni Domokos, Népújság, 2008-05-20
Wass Albert emlékoszlopot
állítottak Erdélyben
A mezőségi Feketelak nagy ünnepe Wass Albert szellemében
A Kultúra Lovagrendje, a Kráter Műhely Egyesület és a Feketelaki Református Egyházközség 2008. május 17-én Wass Albert Emlékoszlopot állított a nagyrészt magyar lakosságú közösség templomának belső udvarán. Az ünnepségen az egyházmegye esperese, a környező falvak lelkészei, közszereplői és a faluból elszármazottak egészítették ki a nyolcszáz esztendős múltra visszatekintő kis falu ünneplő közösségét.
Az ünnepség református istentisztelettel vette kezdetét. Gudor
Lajos, dési református esperes ünnepi prédikációjában hangsúlyozta, hogy az
Isten országába meghívottak között olyan emberek voltak és lesznek, akik
vallják a Wass Albert által is hirdetett alapértékeket: a tisztességet, a
honszeretetet, a hűséget a szülőföldhöz. Most azok emlékeznek meg az
íróról, akik között első lépéseit tette a gyermek, akik a grófi birtok
hétköznapi munkáját mindennapos áldozatvállalással végezték. Ez a
kopjafaállítás a tiszta erkölcsű emberek megbecsülését jelenti, akik már
életükkel rászolgálnak arra, hogy a Krisztus által megjövendölt Új Jeruzsálem eleven
tartóoszlopaivá legyenek.
Az ilyen emberek Isten kiválasztottjai, s éppen ezért megérdemlik az utókor
megbecsülését is.
Barticel-Kiss Krisztián, Feketelak
református lelkésze, a presbitérium elnöke hangsúlyozta, hogy ma még bátorság
kell ahhoz, hogy Feketelak népe egy emberként kiálljon a Mezőség nagy
írója mellett, emlékezve arra a sok szép és segítő cselekedetre, amit a
fiatal földesúrtól kapott, és emlékezve azokra az írásokra, amelyeket végre az
utóbbi időben már maga is olvashat: amelyek révén éppen az ő életük
vált magyar- és világirodalmi értékké.
A szív, a Szentlélek törvényeire hivatkozott a lelkész, a mi
értékeinkre az irigy és rágalmazó távolmaradókkal szemben. Befejezésül Wass
Albertnek egy "erre a napra" és szeretett népéhez szóló
"küldeményét csomagolta ki" az 1960-as években befejezett Kard és
kasza című regényből. Az üzenet Vasasszentgotthárd, Feketelak,
Pulyon népeihez szólt. Ma is a hűség és igazság üzeneteként adhatjuk
tovább:
"Magyaroknak teremtett benneteket az Úr, s ennélfogva
csak magyarságotokban s magyarságotokon belül lehettek azok, akiknek az Úristen
megtervezett benneteket, egyenként és külön-külön. Ne feledjétek ezt soha. Aki
közületek magyarnak nem jó, az embernek is csak alávaló lehet."
A lelkész kifejezte a helyi egyház presbitériumának azon vágyát, hogy a cinteremben felállított Emlékoszlop és környéke emlékhely, tiszta hely, szent hely, azaz szentélye is legyen a magyarságnak. A szórványmagyarságnak, a tömbmagyarságnak vagy az emigrációban magyarságukat őrzőknek, akik a jövőben ide fognak zarándokolni, hogy az író műveire emlékezve saját lelkük is a nyugalom és békesség helyévé váljék. Az egyszerű emlékjel azt jelenti, hogy Isten törvénye, a Szeretet törvénye, a megértés törvénye hívságainknál, önzőségeinknél és gyűlölségeinknél magasabb rendű alapelv, s ezt szolgálta írással és tettel Wass Albert is egész életében.
Az emlékoszlopot felavatja Nick Ferenc a Magyar Kultúra Lovagja
A feketelaki egyházi kórus énekei után
Balázs-Bécsi Attila a szamosújvári TÉKA Művelődési Alapítvány elnökének avató beszéde
Balázs-Bécsi Attila, a
szamosújvári TÉKA Művelődési Alapítvány elnöke a népi tradíció
ismerőjeként és folytatójaként beszélt a táj nagy szülöttjéről.
Ő is a Kard és kasza írói hagyatékának egy fontos elemét
hangsúlyozta. "Hont foglalni alkalmas a kard (. . .), de megtartani a
hont azonban csak kaszával lehet. Kaszával, ekével, izzadságos, becsületes
munkával." Wass Albert példája a hétköznapi életben is mértéket
jelent a falu és a mezőségi nép számára.
Dr. Máté András, Kolozs megye
magyar képviselőjelöltje az előtte szóló gondolatához kapcsolódva azt
emelte ki Wass Albert örökségéből, hogy nemcsak kenyérrel, de lélekkel is
él az ember: Wass Albert regényei és versei a hétköznapok gondjaiban is élni
segítenek. Az író azok közé tartozik, akik azért tettek, hogy a sokak által
szomorúan megénekelt "Holt-tenger" az élet és az élni akarás
mindennap megújuló tengere legyen.
Turcsány Péter, a Kráter
Műhely Egyesület elnöke, Wass Albert félszáznál több könyvének
megjelentetője bibliás időkre emlékeztetően
"testvérként" szólította meg az ünneplő közösséget.
Hangsúlyozta, hogy őt egy másik közösség, a Kráter alkotó- és munkatársi
csapata küldte ide, a lélekben is ünneplőbe öltözők közé. Pünkösd óta
harmadik helyen emlékeznek meg Wass Albertről. Taksony és Zalaegerszeg
szoborállítása után most - a Wass Albert szívének legkedvesebb helyen - a mezőségi
dombok között élő magyarság is maradandó "jelet hagy" író
szülöttjére emlékezve, kortársnak és utókornak egyaránt. A száz éve született
író-óriás - a falra tett térképen is kimutatva - negyvenhetedik emlékhelyét
ünnepli Magyarországon a világ magyarsága körében. Petőfi és Jókai óta
talán nem volt olyan magyar író, akit saját olvasóközönsége a lelkében ilyen
magasra helyezett volna.
A Kultúra Lovagrendjének oszlopállítása külön kie
Az avatási ünnep záróhangját ismét Barticel-Kiss Krisztián, a
közösség lelkésze adta meg. Feketelak templom- és iskolaalapító népe előtt
mérték- és értékadó személyiség Wass Albert. Ember- és hazaszeretete
elévülhetetlen példa.
A helyi közösség vezetői és a vendégek a szamosújvári
TÉKA Alapítvány feketelaki csűrjében még sokáig együtt maradtak.
Idősebbek ajkáról szólt az emlékezés, az ifjak s a gyermekek táncában
gyönyörködtek a meghívottak. A falu lakosainak mai elvándorlását kívánják
megállítani az itteniek: perlik vissza az egyházi iskolát - hiszen ők
építették -, és egy bekötőút megvalósulása a gazdálkodásokat is
fellendíthetné, a magyar falut a szomszéd magyar településsel is jobban
összekötné.
Kráter Press
Üdvözlettel:
Csernóczky Judit
Sajtótitkár
Kráter Irodalmi és Művészeti Műhely
Egyesület
1053 Budapest, Papnövelde u. 8.
Tel./fax: 06-1-266-6288, 266-3853
Mobil: 06-30-619-99-77
sajto@krater.hu , www.krater.hu
Énekeljetek az Úrnak hálaadással!
Huszonnyolc év óta a Vártemplomban Szentháromság-vasárnapján megrendezésre kerül a marosvásárhelyi és környékbeli református gyülekezetek kórusainak találkozója. Az idei találkozó szervezője a Marosvásárhely IX. Tulipán utcai Református Egyházközség volt. Ebből az alkalomból beszélgettünk a gyülekezet kántorával, Makkai Gyöngyvér zenetanárnővel.
Milyen önkifejezési formát jelent önnek az éneklés?
- Harmóniákon, ritmusképleteken, dallamokon és nem utolsó sorban a szövegen keresztül ki- és belélegezzük örömünket, bánatunkat, gondolatainkat, érzésvilágunkat.
Mikor válasszuk az önkifejezés ezen lehetőségét?
- Azt hiszem, hogy ez részben alkati kérdés, hiszen van, aki szívesen énekel, és van aki inkább csak hallgatná a mások énekét. Az éneklés egy olyan megnyilvánulási forma, amelynek megvan a helye és az ideje önkifejezéseink sorában: "...mint az ecet a sziksón: olyan, aki éneket mond a bánatos szívű ember előtt" (Péld. 25, 20).
Mi a szerepe az éneklésnek a Bibliában és napjaink keresztyén egyházában?
- Úgy érzem, a kérdést nem lehet csak néhány mondatban megválaszolni. A Bibliából kiolvasható, hogy Isten tervében jól meghatározott szerepe van az éneklésnek, zenének. Jerikhó bevétele és lerombolása (Józsué 6), Saul meggyógyítása (I. Sám. 16, 14-23.) olyan témakörök, amelyek a zeneművészeten túlmutatva a fizikát (akusztikát), a lélektant is beavatják e kérdéskörbe.
Nagyon sok énekünk imádság. Szeretnek-e az emberek így imádkozni?
- Néha elszomorodom, hallván gyülekezeteinkben az istentiszteleti éneklést. Olyan énekeinket is, amelyeket egykor a megváltás fölötti öröm és a gondviselés iránti hála diktált - vontatottan, kedvetlenül énekeljük. A 21. század embere alig veszi észre, hogy az ének gyógyírt jelenthet számára. Ha rossz napom van, vagy kedvetlen vagyok, - értelmem ellenére - a szívemből olyan ének csordul ki, amely jókedvre derít. Ha pedig ezt szándékosan teszem, akkor már önnevelésről is beszélhetek.
Tanulnak-e szívesen új éneket az emberek?
- Kényes kérdés. Ezért csak annyit mondok, hogy a gyülekezeti közös éneklés, új énektanulás egy isteni felhívásra való válaszadás: a 98. Zsoltár 1. versében olvassuk énekeljetek az Úrnak új éneket. Ha az újra figyelünk, a megszokás csapdái elkerülnek.
Szentháromság-vasárnapja a kórustalálkozók alkalma. Mi a fontos a gyülekezeti kóruséneklésben: a lelkület vagy a minőség?
- Arra gondolok, hogy nekem nem áll jogomban próbakőként a szakmai szelekció követelményét felállítani. Szerencsés vagyok, mert olyan mesterséget, talentumot kaptam ajándékként Istentől, amely jártassá tesz az "Úr énekében". Vannak, akiknek tehetsége annyit ér, mint a Lukács 21:1 szerinti szegény özvegynek a két fillére, de azt olyan jó szándékkal, és tiszta gyermeki naivsággal teszik a "közös ügy" asztalára (bízva abban, hogy miként az agyag, úgy az ember is formálhatóvá válik a "Fazekas" kezében Jer. 18, 6. ), hogy közben arra is gondolhatunk: a szív meghallja azt is, amit mi füllel fel nem foghatunk... Ezeket az embereket is tanítani, vezetni, gyámolítani kell. Én hiszem, hogy szükség van az ilyen jellegű közösségi összejövetelekre, kórustalálkozókra, tapasztalatcserékre. Ott csiszolódunk. Zengjen hát továbbra is a hálaének!
Borsos Melinda, Vásárhelyi Hírlap, 2008. 05. 19
A Család Nemzetközi Napján, május 15-én a marosvásárhelyi Szabadi
úti református gyülekezetben a generális vizitáció alkalmából sorra kerülő
istentiszteletet követően a mezőmadarasi özv. Szabó Anna, kilenc gyermekes
édesanya elimerésben és 2500 lejes pénzadományban részesült az
Dr. Ábrám Zoltán
A harangtoronnyal kezdték a református műemlék templom
tatarozását.
Műemlék jellegét a negyven évvel ezelőtt restaurált Szent László-falfreskó adja. Újjá kell építeni a tetőzetet, megviselte az idő a bádog alatt a szarvazatot. Nem csoda, hisz a nagyobbik harang is 1797-ből való, Kiss János sepsiszentgyörgyi műhelyének egyik legrégibb darabja. A körülményes munkát különleges javítócsoport végzi. Mint megtudtuk, a költségeket az egyházközség önerőből állja.
(kisgyörgy), Háromszék, 2008-05-17
Regionális nőszövetségi
konferencia és bibliakiállítás
Az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetsége idén ünnepli megalakulásának 80. évfordulóját.
Az ünnepségsorozat része a Székelyföldi Régió
vándorkonferenciája, amelyet idén Székelyudvarhelyen, a belvárosi református
templomban tartanak május 17-én. A találkozó és szakmai nap mottója:
"Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai
igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük" (Jel. 1, 3). A 11
órakor kezdődő istentiszteleten Beke Boróka lelkipásztor hirdeti
Isten igéjét. Énektanulás után Tatár Anikó lelkésznő Vedd és olvasd!
címmel tart előadást. Az ebédszünetet követően
csoportbeszélgetéssel folytatják a konferencia munkálatait, majd összegzik az
elhangzottakat. Gede Ildikó egyházkerületi nőszövetségi elnök asszony
lapunknak elmondta: évenkénti konferenciájuk célja, hogy tagjaik a szolgálat
egy-egy területén fejlődjenek. Mostani témaválasztásuk a Biblia Évéhez
kötődik. A Sepsi, Kézdi-Orbai, Erdővidéki és Székelyudvarhelyi
Egyházmegye több mint 400 képviselőjét bibliakiállítással is várják.
Vasárnap 15 órától ünnepi istentisztelet keretében emlékeznek meg a református templom két évszázados fennállásáról.
A szószéki szolgálaton Isten igéjét Kató Béla püspökhelyettes hirdeti, majd Gyöngyössy János ismerteti az istenháza és az egyházközség történetét. Az ünnepség keretében hangszer- és énekszólók hangzanak el a székelyudvarhelyi Dr. Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola diákjainak előadásában, a műemlék orgonán pedig Lászlóffy Árpád orgonista játszik. Ugyanakkor bemutatkozik a Siménfalvi vegyeskórus Nemes Annamária vezetésével. Köszöntőbeszédet Antal Zoltán esperes mond.
(molnár), Udvarhelyi Híradó, 2008-05-16
A harangláb, a tánc és a hímzett bunda hazája
Ha Székelyudvarhely irányából elhagyjuk Farkaslakát, még mielőtt nekifutnánk a kalondai kaptatónak, közvetlenül a nagy kanyar előtt balra tekintve mindenkinek megakad a szeme egy fatornyon, amely a maga egyszerűségével is tekintélyt parancsolóan magasodik ki a körülötte elterülő kis házak közül.
Mi, udvarhelyiek tudjuk, hogy ez Kecset, illetve annak legnagyobb látványossága, turistacsalogató építménye, a harangláb, vagy ha úgy tetszik, fatorony. A héten, vidéki kalandozásaink során - többek között - itt, a harangláb, a tánc és a hímzett, cifra bundák udvarhelyszéki hazájában jártunk.
Az aszfaltot elhagyva a településig vezető bekötőút itt is éles köveken, döcögős, kavicsos úton vezet a központig, ám mi - toronyiránt - kitartunk. Reggel kilenc óra, hétágra süt a nap, és mintha senki nem lakna ebben a faluban, mindössze madárcsicsergés, tehénbőgés, malacröfögés fogad minden sarkon. Aztán a templom mellett favágás hangjára figyelünk fel. Kérjük is sűrűn a bocsánatot Gilyén Sándor református tiszteletestől, amiért munka közben alkalmatlankodunk. A munkanélküliség - vág bele kérésünkre, rövid bemutatkozás után, a falu legnagyobb gondjainak sorolásába. Ahogyan a gyárak Udvarhelyen megszűntek (Cérnagyár, Gábor Áron), mivel sokan ott dolgoztak, nagy lett a faluban a munkanélküliség. Így legtöbben, nyakukba véve a világot, külföldre, főleg Magyarországra mentek dolgozni. Ennek van jó oldala is, hiszen építkezéseknél helyezkedtek el, kőműveskedtek, vagyis szakmát tanultak - magyarázta a lelkipásztor, azt téve hozzá, hogy már nem járnak ki, hisz valószínűleg nem éri meg.
Megélhetésük felétől elesnek
"A kecseti gyümölcsök, zöldségek nem kapnak műtrágyát, káros anyagokat, így igazából biotermékekről beszélhetünk. Mégsem kell például a tej, hisz a gyárak inkább külföldről vásárolják fel a tejet, így a lakosok elesnek megélhetésük felétől - magyarázta a falu lelkésze, aki úgy véli, a kisgazdákat - bár mindenki tehenet tart - lassan kiszorítják a piacról. Kicsi, mindössze 100-200 lejnyi a kollektívnyugdíj, és mind elmegy orvosságra" - folytatja a lelkész. Mezőgazdasággal sem érdemes foglalkozni a vadak miatt, mert mindent tönkretesznek - közölték a szinte minden udvarhelyszéki falura jellemző jelenséget. Kanalizálás nincs, "a patak mindent elnyel", a földgáz pedig csak Szentlélek határáig ért el. A kecsetiek a farkaslaki kábeltévét fogják, vagy digitévét néznek, internet is van két-három háznál. A falu lakossága a választások után pályázatok beindulásában reménykedik, "hisz lenne, mit fejleszteni". A vezetők nem ismerik a falusi ember gondjait, gazdasági alapok hiányában hiába beszélünk önrendelkezésről - érvelt a lelkész. A 162 házban 520 lélek lakik, és elég sok a roma is a településen. "Azt mondják, ahol sok a roma, ott jó a falu" - halljuk a nagy igazságot.
"Hogy lássuk a tekergőket!"
A lelkipásztor után a templom szomszédságában élő Bencze Bélával és feleségével, Ellával elegyedünk szóba. Ők a falu harangozói, postásai és újságkihordói immáron tizenkét éve. Kéne ide legalább két-három kocsi kavics - mutat a gazda a portája előtt futó útra. "A templom előtti út olyan kellene legyen, amilyen illik, tiszteletbeli út, nem gödrös, hanem odaillőbb. A tornyot sokan meglátogatják, de szégyen, hogy autóval nem lehet megközelíteni" - panaszolta továbbá Bencze, majd azzal folytatta, hogy éjjel a villanyokat nem kellene leoltsák az utcán, "hogy a tekergőket lássuk". Mint mondta: "az asszonyember valósággal fél, én viszont csak Istentől félek". Éjjel nincs faluőr, így az jár az utcákon, aki akar.
Kellene egy futballpálya
A turizmust kellene lendíteni - mondja következő kecseti beszélgetőtársunk, Szász Miklós, akit - mint fogalmazott - komájával, Kisfaludi Endrével állítottunk meg néhány szó erejéig a munkában. "Meg van ígérve az aszfalt a főúttól egészen a nyikómenti útig. Komolyan kéne vegyék ezt, és megcsinálják". Jó lenne egy futballpálya is. Mi voltunk a leghíresebb tánccsoport a környéken, én legalább háromszor voltam Bukarestben táncolni - közli Szász Miklós, aki szerint régebben más világ volt, rend volt, most viszont nincs kultúrája sem a falunak. "Kezdett minden kihalni, a régi kecseti táncot, a kultúrcsoportot vissza kellene állítani. A mai fiatalok viszont nem erre valók" - teszi hozzá.
Eljátszhatjuk a városi gyereket, de nem érdemes!
Elekes Sándor kecseti lakos neve közismert az udvarhelyiek számára is, hiszen a Bethlen Gábor utcai kávézót - bár időközben többször tulajdonost, működtetőt váltott - a mai napig is Elekes kávézónak nevezi mindenki. Elekesék azóta "visszavonultak" szülőfalujukba, ahol két takaros panzió kialakításán munkálkodnak. Gyönyörű, munkásan kialakított és alaposan gondozott környezetben élnek, és még két halastó is szépíti telkeiket, sőt egy medence építését is tervezik. Két halastavacska - javít ki Elekes, ám hozzátette: tele vannak hallal. Itt nőttünk fel, itt érezzük jól magunkat, eljátszhatjuk a városi gyereket, de nem érdemes. Hobbim az építkezés, mindig újat akarok csinálni, ezeket pedig itt tudom véghezvinni. Jó volt Udvarhelyen, fiatalok voltunk, de nem mennék vissza - érvelt Elekes Sándor, akit arról faggattunk, hogy szerinte mi vinné előbbre Kecsetet. "Jó hely, mert van víz, ám út kellene. Ügyelni kéne a környezetre, a szemetet pedig nem a patakba dobni. Dolgos emberek laknak, a munkamorállal nincs baj, ám jó vezetők kellenének". Az emberek nem költöznek el innen, hiszen közel van a város, így inkább onnan jönnek el egyesek, "mi pedig úgy fogadjuk, mintha itt születtek volna".
Történet, jellegzetességek
Farkaslaka község 9 faluból áll: Farkaslaka (községközpont), Bogárfalva, Székelyszentlélek, Nyikómalomfalva, Kecset, Kisfalud, Székelypálfalva, Szencsed, Firtosváralja. Kecset Székelyudvarhelytől 16 km-re északnyugatra, a Gada-patak középső és felső szakasza mentén terül el. 1910-ben Kecsetkisfaluddal együtt még 749, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye udvarhelyi járásához tartozott. 1992-ben 417 lakosából 416 magyar és 1 román volt. Református temploma 1838 és 1842 között épült a régi, 17. századi, az pedig a középkori templom helyére. Sokszögzáródású templom, két portikussal, lapos mennyezettel. Az északi fal mellett álló szószék koronája 1795-ből való, orgonája (6 regiszteres) 1871-es évszámú. Két fakarzata van. A fedett padok, a papiszék és a keleti karzat elején virágos, reneszánsz festés található. Fa haranglábának felirata szerint 1795-ben épült. A harangláb (fatorony) Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében műemlék épületként szerepel. Érdekessége, hogy építésekor csak faszegeket használtak. A falu néprajzi színfoltja a kecseti népviselet. A székely posztóharisnya mellett sajátosan kecseti ruhadarab a pipás ujjas és a művészien, eredeti motívumokkal hímzett cifra bunda. A nők viselete az uborkahímes, négynyüstös szoknya és mellény, a szegfűmintás, kék-pirossal hímzett fehér kötény és a nyakra való, piros szemű, ún. "jóféle gyöngy", melynek fűzése 8-10 szálból áll. Keskeny, piros szalaggal kötik a nyakba. A falu híres volt táncegyütteséről is.
Néveredet
A falu történetét Bak Sándor volt lelkipásztor foglalta
könyvbe, Kecset-Kisfalud története címmel. Ebben egy, a néveredetre vonatkozó
részt is találunk, mely szerint nem tudni pontosan, miért is hívják a falut
Kecsetnek. Az egyik variáció szerint személynévből származik,
"Kecseiben lakó személyek családnevéből". Ám Kecseti
családnevű kecseti lakosról nincs feljegyzés. A név származhatott valamely
ősmagyar vagy más nyelvű szóból is, például a keselyből, mely
fakó szőrűt jelent. Ugyanakkor a kecs, kecses is szóba jöhetne, ám
kapcsolatukat a település nevével sem írásos bizonyítékok, sem legendák nem
támasztják alá.
Máthé László Ferenc, Udvarhelyi Híradó, 2008-05-16
SZÓRVÁNY
Szórványkonferencia Alsóbodokon
Az alsóbodoki szórványkonferencia programja
2008. május 17-én, Alsóbodokon a Magyar Koalíció Pártjának Stratégiai Tanácsa és a Zoboralja Közhasznú Társaság szervezésében megvalósuló szórványkonferencián a Kárpát-medencében élő magyar közösségek képviselői és magyarországi szakemberek ismertetik eddig kidolgozott programjaikat és stratégiai elképzeléseiket, különös hangsúllyal a Felvidéken is hasznosítható tapasztalatokra.
A konferencia célja továbbá egy közös Kárpát-medencei platform létrehozása a szórványban élő közösségek részére, valamint a szakmai találkozók rendszeresítése.
Program
I. 9.00 - 10.00 Megnyitó, köszöntők, bevezető előadások
Levezető elnök: Ladányi Lajos
Ladányi Lajos, a Zoboralja Közhasznú Társaság elnöke
Szabó Vilmos, a Magyar Országgyűlés Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottságának alelnöke, MSZP országgyűlési képviselője, Budapest
Balla Mihály, FIDESZ országgyűlési képviselője, Balassagyarmat
Zilahi László, a Miniszterelnöki Hivatal Kisebbségi és Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának igazgatóhelyettese, Budapest
II. 10.00 - 12.00 Szakmai előadások
Kalmár István, HOLEST Tanácsadó és Szolgáltató Kft. ügyvezető igazgatója, Budapest
Ilyés Zoltán, az MTA Kisebbségkutató Intézete szórványkutatásainak vezetője, Budapest
Duray Miklós, az MKP stratégiai alelnöke, Pozsony
Gyurgyík László, szociológus, a Selye János Egyetem tanára, Komárom
III. 13.00 - 16.00 Kárpát-medencei szórványprogramok
bemutatása
Levezető elnök: Duray Miklós, az MKP stratégiai alelnöke
Vetési László, református lelkész, szórványszakértő, Erdély
Dulka Andor, a Szórvány Alapítvány kurátora, a Bánáti Iskolaalap koordinátora
Tóth István, Budapest Analysis, elemző, Kárpátalja
Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója, a csángó magyarok kutatója
Benkei Ildikó, a Magyar Rádió munkatársa, Budapest, Vasárnapi Iskola program bemutatása
Deák Ernő, a Nyugat-Európai Magyar Országos Szervezetek Szövetségének elnöke
Magyaródy Szabolcs, a Hunyadi Öregcserkész Munkaközösség vezetője, Kanada
Hyvnar Anna, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének elnöke, Prága
16.00 Zárszó, szándéknyilatkozat, Duray Miklós
Az MKP Stratégiai Tanácsa Szórványprogram Műhelyének javaslata
A magyar nemzet Szlovákiában élő közössége szórványosodik, de a nyelvhatár környéki falvak és a magyarlakta városok közül Szenc, Léva, Losonc, Pozsony, Kassa, Nyitra már ma is szórványnak tekinthetők. A kiváltó okok egy része ismert. A problémafeltárás első lépése ezen okok rendszerezése. A szórványosodás megállításának és a szórványközösségek gondjait kezelő programalkotásnak ez, sajnos, nem elegendő feltétele. A szórványosodás különféle okainak feltárása azonban előmozdíthatja a szórványkezelési programok kidolgozását, esetenként a szórványosodás megállítását.
A szórványlét, a szórványhelyzet meghatározása nem egyszerű. Szórványmagyarságon általában a nemzet tömbjétől Trianonban elcsatolt magyarságnak azt a részét értjük, amely az új országot lakó többségi nemzethez képest az egyes településeken, tájegységekben, kistérségekben kisebb lélekszámban, esetleg elszórtan vagy közigazgatásilag a többi magyarlakta településtől leválasztva, ezért eleve hátrányos nyelvi-etnikai helyzetben és közösségének a tömbben élő részétől elszigetelődve él. Elszigeteltsége, illetve a tömbben élő részével való közvetlen kapcsolatának a hiánya miatt leépülőben van szervezeti rendszere, nem vagy alig tud működtetni saját civil szervezeteket, kis létszáma, vagy egyéb okok miatt megszűnnek az iskolái, ezért a többség társadalmi nyomásából következő folyamatos veszélynek, felszámolódásnak van kitéve.
Szórványnak tekinthető esetünkben a magyar közösségnek az a része is, amely saját erejéből már nem tudja a népi (etnikai) értékeit megőrizni, még ha csoportban is él. A szlovák többséggel egyre nagyobb felületen érintkező magyarság, elsősorban a nyelvhasználatának a korlátozása vagy akadályai miatt egyre gyorsabban halad a nemzeti jegyek elvesztés felé.
A szórvány fogalmát azonban ettől tágabban is kell értelmezni. Szlovákia esetében szórványnak tekinthető a felvidéki magyarságnak a teret veszített, csökkent önértékelésű, etnicitásában sérült, sértett, megbélyegzett, a szlováksággal nagy felületen érintkező elbizonytalanodott rétege is, amely sokszor nem meri nyíltan vállalni identitásának jegyeit. Távlatilag minden olyan településen, ahol jelenleg a magyar népesség már nem vagy alig éri el az 50%-os népességi arányküszöböt, megkezdődik a magyar közösség leértékelődése.
Az etnikai arányok illetve az etnikum koncentráltsága mellett a legtöbb esetben a szórványosodást az váltja ki, hogy mind egyénileg, mind csoportként a közösség és tagjai nem természetes módon élik meg önazonosságukat, hanem állandóan viszonyítaniuk és védekezniük kell. A jelenlegi szórványok érdekében nem csak őmiattuk kell gyorsan, de nem elhamarkodottan cselekedni, hanem a szórványosodás terjedése miatt, az egész közösség érdekében.
A nemzeti azonosság leépülésének állomásai
A magyar nép korábbi etnikai tere az I. világháború után kezdett változni. A szórványosodás alapjait elsősorban a két világháború után kikényszerített népmozgások teremtették meg. A Felvidék illetve a mai Szlovákia területének viszonylatában a két háborút követően az ilyen népmozgás mintegy 300-350 ezer magyart érintett. Ezeknek úgy változott meg a lakóhelye, hogy más államba kerültek, tehát kiszakadtak a szlovákiai magyar közösségből. Ezzel egy időben a helyükre az ország többségi nemzetéhez tartozó személyeket telepítettek be. Az ily módon érintett településeken mindenütt megváltozott a nemzetiségi arány a helyi magyar lakosság kárára, ami sok esetben a korábbi etnikai arányok teljes felborulásához vezetett. A meggyengült, a számbeli kisebbségbe került magyar etnikum helyileg, de sok esetben regionálisan is kulturális és nyelvhasználati teret vesztett, valamint olyan tömeglélektani folyamatok áldozatává vált, amelyek gyorsították a szórványosodását.
A szórványosodás legbiztosabb jele, de oka is, a közösségi élet leépülése, az identitást erősítő vagy megtartó eszközök használatának beszűkülése vagy elvesztése, a nemzethez való tartozás jegyeinek a napi életből való kiszorulása és az elszigetelődés. Az elszigetelődés a szórványosodás végállomása, ettől kezdve már csak szórványról beszélhetünk.
Az elszigetelődés, ha egy egész csoportot sújt, megszűnik szerves kapcsolata etnikumának többi részével, elveszti szerves etnikai közösségi jellegét. Jobb esetben töredékké, rosszabb esetben zárvánnyá válik. Az ilyen helyzetben élők a közösségükben csak nagy áldozatok árán tudják, vagy már nem is tudják megélni népi, nemzeti hovatartozásukat.
A kulturális leépülés legbiztosabb jele, ha a nemzeti kultúra megélése csak a népi kultúrának, hagyományoknak az ápolására korlátozódik. Ez ugyanis azt jelzi, hogy a nemzeti identitás ápolásának az igénye még él, de annak már nincs meg a feltétele, hogy a tanult és a fejlesztett kultúrát is ápolja. Ennek többnyire két alapvető oka van. Az egyik a népesség fogyása illetve öregedése, a másik a magyar intézmények működési feltételeinek a hiánya. A kettő együttesen gyorsítja a leépülést, az igénytelenség és a fásultság elharapózását. A kulturális leépülésnek a hátterében minden esetben megtalálhatók a szociopolitikai okok is, elsősorban a többségi társadalom türelmetlensége valamint a magyar kultúra elsorvasztására irányuló törekvések a közigazgatási hatóságok részéről. Ez utóbbi a magyar kulturális intézmények elgyengülésének a hátterében minden esetben megjelenik.
A nyelvi térvesztés a szórványosodás egyik fő oka, ami egy folyamatos nyelvháború következménye. A szórványban az anyanyelv használati köre leszűkül a családra és a magyar intézményekre. Megszűnik társadalmi egészségfenntartó szerepe, mert mind használati, mind jelképes értéke csökken. Különlegessé válik. A többség részéről esetleg gúny tárgya lesz, használata esetleg türelmetlenséget vált ki. A magyar anyanyelv ilyen körülmények között megbélyegződik, használóik pedig megbélyegzetté válnak. A többség nyelve, a szlovák nyelv ugyanakkor aránytalanul felértékelődik mint hatalmi szimbólum, az érvényesülés nyelve, mint a civilizálódás egyetlen lehetséges nyelvi eszköze. Ilyen körülmények között az együttélésből adódó természetes kétnyelvűséget felváltja a kettősnyelvűség, a keveréknyelvűség, bekövetkezik a nyelvi erózió, a nyelvcsere és a beolvadás.
Az anyanyelvű iskolák elsorvasztása a szórványosodó területen egy sajátossággal rendelkezik. Azzal kezdődik, hogy a többségi nemzet kézében lévő hatalmi intézmény akadályozza, vagy megakadályozza a középfokú anyanyelvi oktatási intézmények létrejöttét, függetlenül attól, hogy van rá helyi vagy regionális igény. Az anyanyelvű oktatás fokozatos felszámolásának következő állomása a magyar általános iskolák összevonása, aminek következtében azok számára is elérhetetlenné válik a magyar iskola, akik ezt eleve igénylik. Ezt követően a magyar óvoda természetes megszűnése szinte azonnal bekövetkezik. Az iskolák fokozatos megszűnésével természetszerűen csökken az anyanyelvi oktatás értéke, erkölcsi súlya (presztízse), és ennek folyományaként az iránta való szülői, gyermeki végül a közösségi igény.
A politikai térvesztés az utóbb felsorolt három leépülési folyamatnak és a számbeli kisebbség aránya csökkenésének a kísérő jelensége. A szórványosodó közösség szociológiailag sikertelen. Az egyébként oda tartozó egyének ambiciózusabbja elfordul tőle, mert tehernek érzi életpályájának sikeressé tétele szempontjából. A közösség mellett csak azok tartanak ki, akik számára a sikeresség más értékrendben jelenik meg. Ez utóbbiak azonban kevésbé alkalmasak a nyilvános szereplésre vagy arra, hogy követendő példák legyenek. A számarány csökkenése pedig azt eredményezi, hogy a szórványosodó közösség szavazói ereje már nem elégséges ahhoz, hogy képviselői bekerüljenek pl. a helyi önkormányzatba. Ennek következtében kiszorul az érdekképviseletből, a helyi önkormányzatokból, a közéletből, de a nagypolitikából is.
A gazdasági térvesztés némileg bonyolultabb kérdés, mint a nemzeti azonossággal illetve annak nyílt vállalásával kapcsolatos helyzetek. Ebben a vonatkozásban elsősorban az a kérdés, hogy egy vállalkozó, ha nyíltan vállalja magyar nemzeti azonosságát, milyen helyzetbe kerül a nem magyar vállalkozókkal kiépítendő kapcsolatai során és magyarként kap-e megrendelést. Elsősorban a kis- és középvállalkozói rétegről és a kereskedőkről van szó. Az tapasztalható, hogy a helyi vállalkozó szabadabban megvallja hovatartozását mint egy kiterjedt kapcsolatokkal rendelkező középvállalkozó. Az viszont summázható, hogy egy vállalkozó ha tudvalevően magyar, nehezebben tud helytállni a gazdasági versenyben. Ezért magyarként vagy csökken a vállalkozói kedve, vagy vállalkozóként növekszik a ránehezedő asszimilálódási kényszer. Ennek egyik következménye, hogy a magyar közösség kiszorul a gazdaság meghatározó tényezői közül.
A gyengülő társadalmi önszerveződés egy közösség belülről fakadó energiájának, becsvágyának, igényének és gazdasági erejének csökkenésével hozható összefüggésbe. A szórványosodó közösségekben és a szórványokban az önszerveződést serkentő tényezők csökkenő illetve gyengülő mértékben jelennek meg. Emiatt a közpénzekből fenntartható vagy fenntartandó intézmények elsorvadása/elsorvasztása után a társadalmi önszerveződés is csak ideig-óráig tudja helyettesíteni a hivatásos intézményeket. Ezért várhatóan minden területen bekövetkezik a szervezkedés és a társadalmi együttlét iránti igény csökkenése, esetleg az igény fokozatos kimúlása.
Az értelmiségvesztés kulcsfontosságú leépülési tényező, mert a közösség, beleértve a települési önkormányzatot is, már nem tud fenntartani a közösség számára tanítót, az államigazgatásnak pedig nem áll szándékában pótolni a csökkenő helyi erőt. Egy kisközösség értelmiségi rétegének teljes vagy részleges elsorvadása a leépülés utolsó előtti lépcsőfoka, mert eltűnik az a társadalmi réteg, amely gondoskodik az értékátadásról, az anyanyelvi értékeknek a kor színvonalán közvetíthető átadásáról.
Az egyházak bomlasztó hatása egy sajátos tényezője a szórványosodásnak és a szórványok beolvasztásának. Ennek legkirívóbb példái a római katolikus egyház keretei között a Felvidéken, azaz Szlovákiában és a Csángóföldön, azaz Romániában találhatók. Gyorsítja a szórványosodást, ha megfosztják a magyar római katolikus faluközösségeket magyar papjaiktól, vagy a püspökeik magyarul nem tudó, vagy magyarul rosszul beszélő papokat küldenek szolgálatba a magyarok közé. A fiatal hívek otthagyják a templomot, a tehetetlenségből megmaradó idősek pedig kihalnak. Az egyház által egyébként megtartható közösség ily módon felbomlik.
A magyar gyermekek és az ifjúság sorsa a szórványban a gyermekprostitúcióhoz hasonlítható. Egyrészt azért, mert felvértezetlenül futnak bele az őket körülvevő elutasításba, magyar-gyűlöletbe, ugyanakkor legsebezhetőbbek a másságuk miatti megbélyegzéssel. Ezek olyan, kiskorúan elszenvedett élmények, amelyek miatt a fiatalok maradandó lelki sérüléseket szenvedhetnek, vagy olyan sajátos védekezési rendszer alakulhat ki bennük, ami bezárkózáshoz vezethet, vagy éppen az ellenkezőjét válthatja ki: erőteljesen besorolódnak saját korosztályuk többségi rétegébe, azaz, elvesztik a családból hozott identitásukat. Ilyen körülmények között az anyanyelvi foglalkoztatás, önszerveződés, a kisközösségekben, és a családon belüli nyelvhasználat, továbbá a csoporttevékenység is leépül. Ennek következtében felszámolódik az anyanyelvi közösségi és csoportéletet esetleg még igénylő magyar ifjúság.
Az elszigetelődés individuális tényezői a szórvány-társadalom, a szórványközösség szétesésének utolsó felvonásaként említhetők, mert mindig lesznek egyének, akik ellenállnak minden megpróbáltatásnak. Sőt, esetükben a nyelv és a kultúra váltása sem befolyásolja az eredeti identitáshoz való hűséget. Ez a magatartás azonban túlmutat a magyar közösségi léten, a magyar társadalmi együttlét és a közös élmény iránti igényen. Ilyen körülmények között nem számít a nemzeti közösséghez fűződő nyelvi, kulturális és sorsközösségi kapcsolat sem. Megszűnik az értékutánpótlás igénye. Az egyéni identitásvállalás csak emlékmentést jelent. A közösséghez fűződő szóbeliség, jelképek, azonosítási adatok, szellemi és tárgyi jelképek, szokások elvesztik jelentőségüket.
A beilleszkedés és azonosulás a szórványosodás és a szórvány vége. A társadalmi csoportok összeilleszthetősége (standardizációja) azonban a megmaradás lehetősége. Ha a beilleszkedés és az azonosulás mellett törünk lándzsát, egyre több közösségi szokást, intézményt, hagyományt, értéket veszünk át a másik közösségtől a sajátunk rovására. Ha az összeillethetőség mellett döntünk, az értékek megmaradhatnak egymás mellett.
A vegyes házasság: Ez a házassági forma először elszórtan jelentkezett, majd egyre gyakoribbá, a számbeli kisebbségben élő közösség számára is elfogadottá vált. A nagy kérdés nem a vallásilag vagy etnikailag vegyes házasságot érinti, hanem a következményét. Mennyiben, vagy miben jelent társadalmi státusváltozást a vegyes házasság az etnikailag kisebbségben élő partner számára? Az 1960 és 70-es években még létezett a házasságot kötők nemzetiségére, iskolai műveltségére utaló statisztikai adat. Ebből az derült ki, hogy a magyar lányok nagyobb hajlandóságot mutattak szlovák fiatalemberekkel házasságra lépni, mint a magyar fiúk szlovák lányokkal. Ezzel párhuzamosan a magyar fiúk iskolai műveltségi szintje elmaradt a szlovák fiúk iskolázottságától. Ebből arra lehetett következtetni, hogy a magyar lányok egy része a nemzetiségileg vegyes házassággal javította társadalmi státusát.
Az értékrendválság lehet okozója is és következménye is a szórványosodásnak. Leépül az ember etnikai önértékelése és önbecsülése. Nem csupán számbeli kisebbségként éli meg napjait, hanem kialakul benne a kisebbségérzet is. Ezáltal csökken az ilyen körülmények között élő személy nemzeti-etnikus lényként való megnyilvánulásainak, cselekedeteinek értéke. A mássága elértéktelenedik, elveszíti nemzetisége értékébe vetett hitét, a "másság méltóságát" felváltja "a másság szégyene". Az értékőrzést a gondolkodásmód- és értékrendválság váltja fel, mert elsorvad a kisközösség öntisztító képessége. Leépül az igenlő (pozitív) önértékelés és a jövőkép, helyét az elutasító (negatív) nemzeti énkép, a kevert értékrend, a többséghez minden szinten való igazodás váltja fel. A közösség megmaradt romjaiban végül ez lesz az elfogadott, normatív értékrend.
A szórványosodás folyamata a nem bevallott nemzetiségi állapot bekövetkeztéhez vezet. A nemzeti (etnikai) másság előbb kisközösségi, utána családi, végül magánüggyé, személyes üggyé, sőt szabadidős tevékenységgé zsugorodik, a családokban, a csoportokban és a közösségekben való megjelenés és élménymegélés igénye nélkül.
Szlovákiai helyzetkép
Szlovákia területén ma a szórványosodás és az ezt követő megszűnés legnagyobb veszélynek a Zoboralján és a Bars megyei nyelvhatár falvaiban élő magyarok vannak kitéve. Gyorsan szórványosodnak a Somorja és Szenc közötti területsáv magyar falvai. Hasonlóképpen veszélyeztetett a Pozsonytól Királyhelmecig húzódó nyelvhatár peremvidékének magyar lakossága és annak két városában Losoncon és Léván élő magyarok.
A veszélyeztetettség és a szórványkezelés szempontjából meg kell különböztetni egymástól a nagyvárosok (pl. Pozsony, Kassa), és a szigetfalvak (pl. Lédec, Szalánc) szórványát, a maradék magyarságot (pl. Besztercebánya), a foszlánymagyarságot (pl. Privigye, Nagykürtös)) és a zárványmagyarokat (pl. Késmárk, Szobránc).
A kisközségekben, még ha nem is fekszenek szórványvidéken, sok esetben megjelennek a szórványosodás jellemzői: nincs magyar nyelvű szentmise a faluban, megszűnik az iskola, eltelepülnek a fiatalok stb. Sok esetben etnikai jellemzők nélkül, pusztán gazdasági, megélhetési alapon is elindulhat a szórványosodás. Ez a veszély leginkább Szlovákia dél-zempléni részében élő magyarságot veszélyezteti.
Általános tennivalók
A szórványosodás és a szórványok megléte nem új jelenség, ennek ellenére mindeddig nem született meg a szórványkezelés átfogó nemzeti programja. A probléma felismerése mindmáig nem lépte túl a civil kezdeményezések esetleg az egyházak látókörét. Ez vonatkozik mind az etnikai jellegtől mentes magyarországi szórványosodásra, a nyugati szórványmagyarságra, de legfőképpen a halmozottan hátrányos helyzetben lévő, Magyarországgal szomszédos országok területén, egyre nagyobb mértékben végbemenő magyar szórványosodásra. A XXI. század magyar nemzetstratégiája nem nélkülözheti a magyar szórványosodásból származó gondok enyhítését, a szórványban élő magyarok elszigetelődésének csökkentését célzó programokat, valamint visszamentésüket az életképes közösségekbe.
A nemzeti szórványstratégiát pártérdekek fölé kell helyezni, és a közoktatás valamint a közművelődés területén túl részévé kell tenni a regionális tervezésnek és a fejlesztéspolitikának. A kérdés orvoslása a társadalmi kezdeményezések mellett intézményes keretet igényel, és átgondolt támogatáspolitikát, ami elképzelhetetlen célzott állami pénzforrás nélkül. A szlovákiai szórványmagyarság sajátos kérdéseire az országos magyar szervezeteknek és a kistérségi célalapoknak közösen kell keresni a választ, és egyeztetve kell felhasználni erre a célra a szlovákiai és a magyarországi forrásokból megszerezhető pénzeket oly módon, hogy kialakulhasson a helyhez és a helyzethez igazodó támogatási és kezelési rendszer. Ugyanakkor megengedhetetlen, hogy szórványtámogatás címén más célra legyenek felhasználva a szórványra szánt erőforrások.
A szórvány és a tömb között van egy sajátos különbség. Még ha törvény nem is biztosítja az országot lakó többség (szlovákok) és a kisebbség (magyarok) nyelvének az egyenrangúságát, a tömbben élő magyarokat sokszor a nyelvi egyenrangúság hamis érzete kerítheti hatalmába. Ez a tömbben élők egyik helyzeti előnye a szórvánnyal szemben. A szórványban ugyanis a nyelvi egyenlőtlenség fokozottan érezhető. A szórványkezelés esetében ezért egyik fontos szempontnak és igénynek kell lenni, hogy elvben - noha nincs is törvényes háttere - megteremtsük minden magyarnak az anyanyelve, a hite, a művelődése és az önazonossága megőrzésének a lehetőségét.
Ehhez biztosítani kell azokat a körülményeket, hogy mindenki egyénileg érezhesse át a magyar nemzethez való tartozás jogát (magyar individualitás).
Fel kell számolni, de legalább is csökkenteni kell az egymástól, az anyanyelvi közösségektől való belső nemzeti (etnikus) elszigetelődés mértékét és biztosítani kell a helyi (kis)közösségi lét megmaradásának feltételeit (magyar lokalitás).
Biztosítani kell a magyar nemzeti kisközösségeknek a nagyobb anyanyelvi egységekhez, a régiókhoz való kapcsolódás lehetőségét (magyar regionalitás).
Ki kell építeni és működtetni kell a magyar nemzeti tömb és a szórvány között a testvér-települési vagy védnöki kapcsolatokat az értékutánpótlás biztosítására (magyar globalitás).
Minden régióban és településen el kell készíteni a szórványmagyarság teljes, átfogó gazdasági, kulturális, etnikai, nyelvi, oktatási és önértékelési rehabilitációjának tervét.
A szórványok védelme nem csak a szórványokat védi, hanem a nemzeti közösség tömbben élő részét is. Ezért a szórványok irányába erősíteni kell a tömbben élők szolidaritás érzetét.
A szórványok megóvásának egyedüli lehetséges módja az őket körülvevő többségi közegbe való beolvadásától, ha nemcsak azokat a területeket próbáljuk megerősíteni, körülbástyázni, ahol a legerőteljesebb elszivárgás következett be, hanem gondosan vigyázunk a szórvány szomszédságában lévő szigethelyzetűekre és peremekre is.
Az önálló anyanyelvi foglalkozási rendszerek megteremtésével csökkenteni lehet a többségi környezetbe való asszimilálódást. A szórványlétnek a nemzet tömbben élő részétől való elszigeteltségből származó hátrányait azonban nem lehet másképpen kivédeni, csakis a saját, teljes értékű nemzeti közösségi és intézményi terének kiépítésével. Ezzel lehet elősegíteni a környező idegen többségi etnikumtól való leválását, elkülönülését.
A szórványmagyarság jelentős részét, főleg az ott élő és küszködő, legtöbbször a lehetetlent is megpróbáló értelmiséget a magárahagyatottság és a hiábavalóság lehangoló érzése keríti a hatalmába. Az érdekvédelmi szervezeteknek és az egyházaknak támogatniuk kell a szórványközösségek körében tevékenykedő tanítók, lelkészek, népművelők, műkedvelők magyar közösség érdekében végzett munkáját.
Töredék- és maradék magyarság
Helyzetkép:
A kistelepülések és a fogyatkozó magyar töredék-népességű falvak képviselik a szórványmagyarság legveszélyeztetettebb részét.
A számarányokban kicsinek mutatkozó súlyuk ellenére nem felejthetjük el, hogy a bezártságuk miatt itt halmozódott fel a legtöbb történelmi érték, tárgyi, szellemi kincs, hagyomány, tapasztalat, de itt jelenik meg legegyértelműbben a szórványfogalom hagyományos jelentéstartalma is. Ezért a kis lélekszámra hivatkozva nem szabad leértékelnünk mindazt, amit e területek nyújtanak. Ugyanakkor tudatosítani kell, hogy ezek a magyar etnikai maradékok kihalással, beolvadással rövidesen megszűnhetnek
Feladatok:
A maradék magyarság e részének töredék voltában is emberhez méltó körülményeket kell biztosítanunk mindaddig, amíg az adott településen élnek. A népességük elöregedett, fokozatosan elnéptelenednek, az elköltözöttek csekély számban telepednek vissza. A feladatok a peremmagyarság minden lényeges megoldásra váró gondját, gazdasági, oktatási, művelődési, egyházi, érdekvédelmi és szociális stb. problémáik összességét felölelik. Az ilyen körülmények között élőkkel kapcsolatban érdemes felvetni az elköltözésüket. A beolvadás helyett célszerűbb választani a tömbmagyarságba való beköltözésüket.
Nagyvárosi magyarság
Helyzetkép:
Az etnikai megmaradás szempontból a nagyvárosok magyarsága ugyanolyan veszélyeknek van kitéve, mint a szórványvidék lakossága.
A nagyvárosi magyarság nagy része etnikailag elszigetelődik, eredeti társadalmi rétegéből kiszorul. A nagyvárosi magyarságot azonban két csoportra osztva kell vizsgálni.
Az egyik csoportba a város őshonosai tartoznak, akik még alkalmasak arra, hogy etnikai hovatartozásuk és lokálpatriotizmusuk egymást támogatólag kiegészítse. A másik csoportba a beköltözöttek tartoznak, akik kiszolgáltatottabbak, mint az őshonosak.
A beköltözöttekre jellemző, hogy azonosulni akarnak új lakóhelyükkel, ezért tudatosan gyengítik eredettudatukat. Az új lakótelepeken a tömeg, a többségi környezet és az ahhoz való erőteljes igazodás határozza meg a közösség tagjainak életét, munka- és szabadidős tevékenységének döntő részét, az oktatást és a párválasztást és a nyelvi megnyilvánulásokat is. A nagyváros szüli az elszigetelődött, a kevert nyelvű, identitás nélküli magyart.
Szlovákiai viszonylatban Pozsony és Kassa esetében szembesülünk a nagyváros keltette gondokkal. Mindkét városnak mély, ezeréves magyar gyökerei vannak, de a magyarság helyzete Pozsonyban siralmasabb, mint Kassán.
A két, nagyságrendileg kisebb város, Losonc és Léva magyarjai hasonló gondokkal küzdenek, ezért a megoldásoknak is hasonlóknak kell lenni.
Feladatok:
Mindkét nagyvárosban a magyarok lélekszáma több tíz ezer, ezres nagyságrendű magyar egyetemistával gazdagítva. Mégis a legsúlyosabb szórványgondokkal küzdenek. A történelmi egyházak, elsősorban a római katolikus egyház nem tölti be közösségmegtartó küldetését, másrészt az érdekvédelmi szervezetek súlyos anyagi gondokkal viaskodnak. Érdemes lenne újragondolni az egyházak feladatvállalását ebben a két nagyvárosban a legégetőbb gondozási, megkeresési, szociális, oktatási, ifjúsági, közösségteremtési stb. problémák megoldására. Ki kell dolgozni a lakótelepi magyarság rehabilitációs programját és ennek részeként a nagyvárosi magyarság gondozására a történelmi egyházaknak lakótelepenként és felekezetenként kiemelt munkakörű lelkészeket, közösségépítőket, szociális munkásokat kellene beállítaniuk.
A nagyvárosi magyar népességet csak olyan tervvel lehet megközelíteni, amely a lakónegyedekben, a szociális rétegekben, a korcsoportokban megteremti az értékbevitel, a kiscsoportos kapcsolattartás, a kisközösségi élet kialakulásának és működésének a feltételeit.
A pozsonyi és a kassai magyarság etnikai bizonytalanságát csak a rendszeresen működő állandó magyar intézmények tudják ellensúlyozni.
Területfejlesztés, gazdasági tervek
Helyzetkép:
Szlovákia nagy beolvadási területei a magyarság szempontjából a peremvidékek mellett a szocialista iparfejlesztés központjai voltak.
Az 1960-as évek elejéig magyarlakta területen nem történt ipartelepítés. A magyar lakosság fele ebben az időben a mezőgazdaságból élt. A szlovákiai magyarok lélekszáma ekkor csaknem 520 ezer volt, ami az összlakosság 13 százalékát tette ki. Tömeges bérlakásépítés akkor még nem zajlott. Mérhető volt, hogy azokban a városokban, ahol rossz volt a lakások állapota, a nemzetiségi arány megközelítette a háború előtti arányt. Ahol nem történt ipartelepítés, a nemzetiségi arányok alig változtak a korábbiakhoz képest.
A magyarságnak a szlovákokhoz mérten rosszabb életszínvonalbeli állapota konzerválta a magyar lakosság társadalmi viszonyait. Ez ugyan nem jelentett előnyt, de hozzásegített a többségtől való elszigetelődéshez, ugyanakkor segítette a magyar közösségen belüli érintkezést. Ezt a "paradicsomi" állapotot a szocialista gazdasági és területi fejlesztési elképzelések borították fel. Ahová eldöntötték, hogy ipart telepítenek, és bérlakásokat építenek, ott rövidesen átalakultak a nemzetiségi viszonyok, mert nem a helyi lakosság igényeit vették számításba, hanem a helyi viszonyok átalakítására törekedtek. A fejlesztés mindig együtt járt a szlovákok betelepítésével és a helyileg honos magyar elem gyengülésével. A szocialista fejlesztési időszak harmincéves időszaka a magyarlakta terület nagy részén erről szólt. Az intenzív mezőgazdasággal foglalkozó Mátyusföldön és Csallóközben pedig arról, hogyan tud a rendszerhű helyi oligarchia alkut kötni a hivatalos hatalommal - az alkunak főleg materiális csereértékei voltak, némi helyileg értékesíthető etnikai ellenszolgáltatásokkal tarkítva, amire szüksége volt a helyi hatalmasoknak legitimitásuk megtartása érdekében. A módszer is és a magatartás is azonban túlélte a rendszerváltozást.
A rendszerváltozással azonban biztosan vége szakadt a tervutasításos szocialista iparfejlesztésnek. Ennek általában csak lesújtó következményei maradtak meg, ami a korábbi fejlesztések negatív hatását csak súlyosbította. A betelepített szlovák lakosság ottmaradt. Foglalkoztatottsága nem romlott. A helyi magyar lakosság azonban a gazdaság átalakulása miatt nagyrészt elvesztette megélhetőségi lehetőségét. Ez summázva azt jelentette: az őshonos magyarok munkanélkülivé váltak, a rájuk telepített szlovákok pedig megőrizték életvitelüket. A magyarok számára a szülőföld elvesztette megtartó erejét. Az ilyen helyzetnek a tömbmagyarságban is szórványosító a következménye. Ennek következtében mind a tömb-területeken, mind a szórványterületeken a magyarok a szlovákokkal szemben gazdasági hátrányban élnek.
Feladatok:
A gazdasági élet vonatkozásában, függetlenül attól, hogy szórványról van-e szó a szülőföld megtartó erejét és az ottani boldogulás esélyeit kell latba vetni. Elsősorban számba kell venni e területek gazdasági erőtartalékait, gazdaságilag hasznosítható helyi sajátosságait. Ki kell deríteni, vagy meg kell nevezni: mi az a különlegesség, amit csak itt kínálnak.
El kell készíteni a szlovákiai szórványmagyar és szórványosodó területek, a közepes és a kistelepülések, a kis régiók anyagi felépülésének, gazdasági helyreállításának (rehabilitációjának) a tervét!
Számba kell venni azokat a magyar vállalkozókat, akik hajlandók részt venni közösségépítő gazdasági vállalkozások működtetésében.
Vonzóvá kell tenni a falusi turizmust. Először az egynapos (kiránduló) turizmust, majd az üdüléses turizmust.
A szórványterületeken azokat a vállalkozásokat kell kiemelten támogatni, amelyek a magyar nyelv és a magyar nemzeti jellegzetességek felértékelődését erősítik.
Oktatás
Helyzetkép:
A magyarok szórványosodásának egyik legjellegzetesebb szlovákiai kísérőjelensége a magyar iskolahálózat felszámolása. A kérdés: a magyar iskolák megszüntetése gyorsította-e a szórványosodást, vagy fordítva: a szórványosodás váltotta-e ki az iskolák megszűnését? Ismereteink szerint az iskoláknak a kommunista időben való tervszerű felszámolása végzetes volt. Az 1950-ben létrehozott iskoláknak a fele 1970-ben már nem létezett. Az újra működőképessé vált magyar faluközösségek ekkor kezdtek ismét és visszafordíthatatlanul megbénulni, szétesni.
Az iskolák megszüntetése öngerjesztő folyamat, mert kikényszeríti az önfeladást. Egyszerre jelenik meg a sorvasztás és az önsorvadás. Ez a kisközösségek értelmiség-megtartó erejének, a helyi értelmiségi tartalékoknak a leépüléséhez vezet. Visszaveti a kisközösségek etnikai önértékelését.
Nagy tragédia, hogy megtörtént az értelmiség "nagy kivonulása" a kistelepülések életközösségéből, és ezzel bekövetkezett az oktatás, a kultúra, a nevelés és az értékrend sorvadása.
A szórvány- és peremterületek, a kistelepülések, a nagyvárosok magyar gyermekeinek nagy része nem tanulhat az anyanyelvén. Ez ma már gazdasági kérdésként is jelentkezik, mert a rugalmasan elérhető iskola általában a szlovák iskola. A magyar iskolába való utazásért aránytalan áldozatot kell hozni, ami anyagiakban és időben mérhető.
Egyre inkább teret hódít a "szlovák iskola, jobb érvényesülés" tévhite. Az anyanyelvi oktatás a karrier szempontjából egyre inkább elértéktelenedik. Ez azonban nem az oktatás színvonalának a függvénye, hanem egy téves, társadalmilag nem igazolt állítás következménye. Ezáltal a magyarsághoz való tartozás, az anyanyelvi oktatás igénye már nem önmagában való értékként jelenik meg, mint korábban, hanem az önmegvalósítás és az ún. önértékesítés részeként. Ezért az anyanyelvi oktatás a gyermekes családok értékrendszerében sokszor felesleges teherként jelentkezik.
A nagyvárosba betelepedett magyaroknál az otthonérzet sérülésével együtt erősen sérült az oktatási kultúra és az iskoláztatási szokások is.
Az iskola meghatározó szerepet tölt be nemcsak az alapfogalmak rögzítésében, de a közösségválasztásban és -teremtésben, a közösségi viselkedésmódok alakításában és később a párválasztás nyelvi környezetének kialakításában is.
A szórványban- és a peremen élők oktatásának megteremtése nemcsak oktatási, hanem az értelmiségtelepítés, és így a visszaállítás minden területére kiható műveleti (stratégiai) kérdés is.
Feladatok:
Elvként kell leszögezni: A szlovákiai magyarság legfontosabb és legsürgősebb problémája a teljes anyanyelvi általános iskolahálózat újraépítése olymódon, hogy a magyar iskola minden magyar iskolaköteles gyermek számára elérhető legyen. Az iskolaválasztást ne befolyásolja a szülő anyagi és fizikai teherbírása. Ennek a szempontnak a teljesülése a peremvidéken és a szórványban etnikai létkérdés, a tömbben élő számára pedig a szórványosodás megelőzését jelenti.
Törvénynek kell biztosítani annak a feltételét, hogy az általános iskola első négy (alap)osztálya minden gyermek számára saját lakóhelyén és saját anyanyelve szerinti iskolában elérhető legyen. Ha ésszerűségi okok miatt ez nem valósítható meg, akkor közteherként kell viselni a gyermek és kísérője szállítását a legközelebbi anyanyelvi iskolába.
Törvénynek kell biztosítani, hogy az általános iskolák szakosított képzésében (5.-9. évfolyam) minden gyermek anyanyelve szerinti iskolába járhasson. Az iskola elérhetőségének többletköltségeit az államnak kell vállalni.
Az anyanyelven folyó oktatás egységes egész. Ez azt jelenti, hogy csak akkor lehet eredményes, ha teljes összefüggésében lát és tervez. Ezért a magyar oktatási hálózatot is egységes láncolatként kell értelmezni.
Az iskolakötelezettség törvényi körülményeinek hiányosságai miatt a szórványosodással sújtott területeken és a szórványvidékeken a magyar és a szlovák iskolák között komoly versenyhelyzet alakul ki - és ez nem csak a magyar iskola nehezebb elérhetősége miatt van. Ha nem tudunk jó színvonalat nyújtani a magyar iskolákban, le kell mondanunk a "mindenáron magyarul" mítoszról. Iskoláinkat a kor követelményének megfelelő nevelési-oktatási színvonalon, elhivatottsággal rendelkező pedagógusokkal, oktatókkal, és nem utolsósorban valós anyanyelvi értékekkel kell feltölteni. Az anyanyelvi oktatás értékeinek fenntartásáért a nyelvi, nemzeti közösséghez való tartozás igényét, sőt ennek gyakorlati hasznát is fel kell mutatni. Ez azt jelenti, hogy az oktatás minden területén többletet kell nyújtani.
Amíg a törvény nem egyenrangúsítja a magyar iskolákat a szlovák iskolákkal, a magyar gyermekek számára ingázással, bentlakással, beutaztatással, iskolabuszokkal, iskolacsoportok létrehozásával kell megteremteni annak a lehetőséget, hogy magyarul végezhessék el a törvény szerint kötelező iskolát.
A szlovákiai magyar oktatásban is fel kell készülni a nagy demográfiai hullámvölgyekre, és arra, hogy a közeljövőben magyar iskolák, tagozatok szűnnek meg. Ezért arra kell számítani, hogy törvényszerűen csökken az oktatásban résztvevők száma. Fel kell készülni mind az alapoktatásban mind középfokon a központi utaztató és bentlakásos iskolák kialakítására, valamint a központi iskolák esetében a szakmai és diákellátó iskolák létrehozására, valamint a tehetségápoló központok kiépítésére.
Ingázással, bentlakással, kollégiumok létesítésével, beutaztatással, iskolabuszokkal, iskolacsoportok létrehozásával minden magyar gyermeknek lehetőséget kell teremteni arra, hogy magyar nyelven középiskolai, szakiskolai oktatásban részesüljön.
Különös figyelmet kell fordítani a kiemelkedő tehetségű, de hátrányos anyagi helyzetben levő szórvány-gyermekek taníttatására!
Minden olyan területen, ahol a már kialakult kis lélekszám miatt nem hozható létre önálló magyar oktatás, be kell indítani és meg kell szervezni a fakultatív magyar nyelvű oktatást, akár vasárnapi magyar iskolaként.
Közművelődés
Helyzetkép:
A közművelődéssel kapcsolatban eluralkodott egy téves felfogás, miszerint ez leginkább amatőr tevékenység. Emiatt a közművelődésnek a rendszerváltozás óta alig van intézményesített formája. Ezért a magyar közművelődés anyagi forrásai is elapadtak. Ma a magyar kultúra (rendezvények, könyvkiadás és sajtó, színház, közszolgálati rádió és TV-adás) évenkénti állami támogatása hozzávetőlegesen azon a szinten van, mint az 1960-as évek végén a Csemadoknak egy évben juttatott költségvetési támogatás, vagy alig haladja meg azt. A magyarok az ország lakosságának tíz százalékát alkotják, a magyar kultúra a központi költségvetésnek a kultúrára szánt tételéből kb. 2-3%-ot kap. Ezen a helyzeten az sem javít, hogy a megyék költségvetése is szán erre bizonyos összeget.
Tény, hogy a tömbben élő magyarság saját forrásaiból többet tud szánni a magyar közművelődés támogatására, mint a szórványosodó területek magyar lakossága. A szórványok nem tudják mozgósítani saját erejüket, mert a közművelődésre fordítható forrásokat kimeríti a nemzeti azonosság családon belüli megőrzésére fordított többletkiadás.
A közművelődés ügye közügy, mégis a legmostohább része közéletünknek. A szlovákiai magyar közművelődés helyzetét az is súlyosbítja, hogy a hivatásos közművelődési tevékenységet végzők - néhány könyvkiadó és folyóirat szerkesztősége - aránytalanul nagyrészt hasíttat ki magának a közművelődésre szánt összegből.
A közművelődés anyagi állapota és az egyfajta önzés miatt a szórványvidékek kisközösségeiben, elsősorban a maradékfalvakban az egyetlen közösségalakító közművelődési tevékenység a megszűnés határán van.
Feladatok:
Át kell alakítani a közművelődéssel kapcsolatos eddigi felfogásunkat. A közművelődést intézményes tevékenységnek kell tartani, amihez mind közpénzből, mind magánforrásból hozzá kell járulni. A közművelődés nem lehet profitorientált, ami nem azt jelenti, hogy főhivatásként ne lehessen végezni.
Az intézményes közművelődés legfontosabb eleme a szervezeti keret - ezt nagyrészt a Csemadok teremti meg.
További fontos része a Magyar Ház, ami egy olyan magyar kulturális központ ahol településenként találkozhatnak az ott élő magyarok, ahol közösségi tevékenységet fejthetnek ki. Ennek főleg a szórványokban és a szórványosodó településeken van jelentősége, hogy biztosítani lehessen az ott élő magyarok közösségi hozzáférhetőségét a magyar kultúrához és tájékoztatáshoz.
A magyar háttérintézményi hálózatban a legfontosabb szerepe a Szövetség a Közös Célokért irodahálózatnak van, ami egyrészt a közművelődés számára, másrészt a közösségépítés egyéb elemeinek a működtetésére szolgál (pl. internet-szolgáltatás, világhálós honlap, internetes rádiózás, pályázati információk, helyi önkormányzati együttműködés, határon átívelő programok stb.).
A közművelődési tevékenység racionalizálása és rendszerezése érdekében el kell készíteni a magyarlakta települések típusonkénti és régiónkénti évi minimális közművelődési tervét, amit regionálisan össze kell hangolni. Ezzel együtt a "város és vidéke" társulások feladatait kell újragondolni és meg kell erősíteni küldetésüket a kistérségek közművelődésében.
Át kell gondolni a közösségi teherviselés lehetőségeit és formáit. Megfontolandó egy magyar közművelődési közalapítvány létrehozása, amihez minden felnőtt (18 év fölötti) szlovákiai magyar hozzájárulna, havi jövedelmének arányában.
Politikai feladatként kell megfogalmazni, hogy a magyar kultúrára a központi költségvetésből szánt összegét önigazgatóan gazdálkodó, törvény által felhatalmazott testület kezelje. Továbbá a magyar kultúrára a központi költségvetésből költendő rész nem lehet kevesebb, mint a központi költségvetésből a szlovák kultúrára költendő rész tíz százaléka.
Végig kell gondolni - a politikai feladatvállalásig - a kulturális autonómia ügyét, a személyi elvű autonómia részeként.
Az anyanyelv használata társadalmi kérdés
Helyzetkép:
Szlovákiában több nemzeti nyelvet beszélnek. Legtöbben - csökkenő sorrendben - a szlovák, magyar, cigány, ruszin, ukrán, német, horvát nyelvet beszélik. A szlovák és a magyar őshonos nyelv.
Kialakulásának sorrendjében a magyar áll az első helyen. A ruszin és a német, a későbben betelepült népek nyelve. A cigányok többféle gyökerű nyelvet beszélnek. A Galíciából betelepült cigányok kivételével a cigányok nyelve is őshonosnak tekinthető, hiszen több mint félezer éve élnek a magyarokkal és a szlávokkal egy közösségben. A szlovák nyelv a mai Szlovákia területén általánosan elterjedt nyelvnek tekinthető. Az alkotmány szerint államnyelv. A magyar, a ruszin és az ukrán nyelv regionális nyelv, még ha törvényileg csak helyi nyelvnek minősül, a német és a cigány szórványnyelv. Töredéknyelvnek tekinthető a horvát és a bolgár.
Szlovákia alkotmánya csak a szlovák nyelvet ismeri el államnyelvként. Ha ez nem lenne politikai kérdés, szakmai tévedésnek lehetne tekinteni. Egy állam felségterületén ugyanis minden őshonos nyelv államnyelv, mert az ott élő őshonos népek az állam alkotói.
Szlovákiában az államnyelvről szóló törvényen kívül nincs törvény a hivatali nyelvhasználatról, tehát az államigazgatásban és az általános ügyfélszolgálatban használatos nyelvekről sem. Ennek következtében nem rendelkezik törvény az általános, az intézmények által kötelezően használandó nyelvekről. Ebben a vonatkozásban az alkotmány rendelkezése az egyedüli: a szlovák nyelven kívül minden nyelv másodrangú és használatukról törvénynek kell rendelkezni.
Létezik több törvény a kisebbségek nyelvhasználatáról (a helységek megjelöléséről, a személy és keresztnevek használatáról, a kisebbségi nyelvhasználatról az állami és közhivatalokban) ezek azonban a másodrendűséget kodifikáló törvények.
Nincs törvény Szlovákiában az őshonos közösségek nyelvi egyenrangúsításáról. A Kisebbségi vagy regionális nyelvek európai kartáját is oly módon ratifikálta Szlovákia, hogy a csatolt véleményben rögzítette álláspontját a nyelvi megkülönböztetésre.
Az államnyelvről szóló törvény szerint nem lehet létrehozni olyan kereskedelmi rádió- vagy TV-adót, amelynek a sugárzási nyelve ne legyen szlovák is.
Szlovákia a nyelvhasználat terén megtestesíti a nyelvi imperializmust.
A nyelvhasználati jognak ez a törvényes állapota a számbeli kisebbségeket mind hátrányosan érinti, de kevésbé érezhetők a következményei ott, ahol tömbben él a nyelvi csoport, de sokkal nagyobb súllyal nehezedik a szórványosodó terület magyarjaira, a szórványban élők naponta megélhető nyilvános társadalmi életét pedig teljességgel átalakítja. Magyarként nem élhetik hétköznapjaikat. Ezért a szórványterületeken leépülőben és megszűnőben vannak a nyelvi közösségek, felszámolódtak a magyar nyelvet beszélő és éltető csoportok, és ezzel a kisközösség szóbelisége egyre erőteljesebben felszámolódik. Az a közösségi élet és nyelvi csoportélmény szűnik meg, ahol a nyelv belső tisztító és öntisztító rendszere működik.
Mindezek következtében olyan fontos kérdések várnak megválaszolásra, mint a kétnyelvűség, a keveréknyelv, a nyelvzavar és a nyelvi erózió. Kialakult a kisebbségi nyelvek mesterségesen gerjesztett politikai megbélyegzése, melynek következtében létrejött a nyelvi szorongás és a nagy közösségekben az anyanyelv használatának lehetetlenné tétele.
Sajnálatos, hogy a szlovákiai magyarságnak a nevek anyakönyvezésén, a kétnyelvű helységnévtáblákért és feliratokért vívott küzdelmén túl nincs világos nyelvi stratégiája.
A velünk együtt élő többségi szlovákságot türelmetlen és durva nyelvi viselkedés (arrogancia) hatja át. Ez pl. abban is megnyilvánul, hogy nem tűr meg maga mellett egy másik, alig vagy egyáltalán nem értett (magyar) nyelvet, továbbá semmilyen mértékben nem hajlandó elsajátítani a legalapvetőbb közhasznú magyar szókincset, sőt a vezeték- és keresztnevek valamennyire elfogadható kiejtését sem.
Elgondolkodtató tény, hogy a határzónában is rendkívül csökkent a magyar nyelv információs, kereskedelmi, gazdasági értéke, és "tranzit nyelvként" is kicsi az iránta való kereslet. Szinte hihetetlen, hogy a jelentős magyar népességű településeken sugárzó szlovák kereskedelmi rádiók egyike sem kezdeményezett kétnyelvű magyar és szlovák nyelvű adást.
Szlovákia azon településein, ahol a magyarok lélekszáma 20 %-nál kisebb, a nyelvhasználat és az anyanyelvi kisközösségi élet gyakorlatilag a magánéletre és egyházra, a gyéren létező magyar házakba és klubokba szorult vissza, illetve a közösségi élet a szlovák többség szokásainak átvételével pótlódik.
Az elszakított magyarság legsúlyosabb problémája abból adódik, hogy az utódállamok többsége, tervszerűen, a közhangulat szításával mesterségesen kívánja fenntartani a nemzetiségi hovatartozás, nyelvi csoport és nyelv megbélyegzettségét, leértékelődését és lebecsülését. Ennél már csak az rosszabb, amikor a kisebbségbe szorult magyar közösség maga is elhiszi, elfogadja a kierőltetett, a többség által kialakított megbélyegzettséget.
Feladatok:
A szórványkezelés esetében egyik fontos szempontnak és igénynek kell lenni, hogy elvben - még ha nincs is törvényes háttere - megteremtsük minden magyarnak az anyanyelve, a hite, a művelődése és az önazonossága megőrzésének a lehetőségét.
A szórványosodó és a szórvány területeken a magyar nyelvhasználat ügye a jelenlegi törvényes feltételek mellett nem javítható, sőt egyre romlani fog. A tömbterületeken pedig beindul a nyelvi szórványosodás, hiszen a hivatalokból már most is kiszorult a magyar nyelv.
Első fokon meg kell erősíteni nyelvi öntudatunkat és mindenütt következetesen élni kell a létező, még ha csekély nyelvhasználati jogainkkal.
Következő vagy az előbbivel egyidejű lépésként a nyelvhasználat törvényes feltételeinek a megváltoztatására kell törekednünk
- el kell fogadtatnunk, hogy Szlovákiában a magyar nyelv regionális nyelv, ennek következtében második államnyelvvé kell nyilváníttatni;
- a jelenlegi 20%-os nyelvi határt 10%-ra kell csökkenteni;
- meg kell határozni a 10% alatti szórvány nyelvterületek nyelvhasználati jogát.
A szórványokban is biztosítani kell a hivatali, köznyelvi jelenlét lehetőségét minden szinten, a nyelvi önértékelést, a közéleti nyelvi tervezést, a szórványmagyarság teljes és átfogó nyelvvédelmi stratégiáját. Vissza kell adni az anyanyelv reális helyét, a magyar nyelv használati és szimbolikus értékét az kisebbségbe szorult népcsoport életterének egészében.
Meg kell teremteni és vissza kell adni a szórványvidékeken élőknek a nyelvi önértékelést és az önbizalmat. Az egyetemes és európai kisebbségi gyakorlat szerint szlovákiai viszonylatban a szórványmagyarság közösségében is el kell kezdeni a nyelvi tervezést, el kell készíteni a magyar nyelv felértékelésének, közhasznúsága megteremtésének tervét.
A nyelvi közösséget csak úgy lehet megőrizni, hogyha minden, magyar közösség lakta településen lehetőséget teremtünk a kisközösségi együttlétre, továbbá magyar társasági életre alkalmas, többcélú "magyar ház" találkozási hellyé való alakításához.
Önkormányzat, érdekvédelem
Helyzetkép:
A Csemadok és az MKP szinte minden településen, ahol magyarok élnek, létrehozta a helyi szervezetét. A Csemadok mint társadalmi szervezet és az MKP mint politikai párt feladataik jellegénél fogva természetesen kiegészítik egymást.
Feladatok:
Az MKP és a Csemadok kössön megállapodást a szórványosodó és a szórványterületek gondjainak kezelésére.
Az MKP-nak országos, megyei és helyi szinten mindent meg kell tennie azért, hogy valamennyi szórványtelepülésen legyen működő magyar képviselet. A legkisebb szórványtelepülésen is értéke, politikai súlya és politikai értéke van a magyarságnak.
A szórványosodó és a szórvány területekre ki kell dolgozni egy sajátos politikai szövetségi és érdekérvényesítő programot az MKP regionális pártprogramja keretében. A cél, hogy minden szórványosodó és szórványtelepülésen legyen képviselőnk a települési önkormányzatokban.
Tömb és szórvány
Helyzetkép:
A magyarlakta tömb a szórványterületeknek a gondoskodás feladatkörében "anyaországa". Tömbmagyarnak lenni nemcsak történelmi szerencse, hanem küldetéssel járó ajándék. Tömb-magyar területek magyarságának úgy kell élniük, dolgozniuk és segíteniük, hogy ezt a feladatot a lehető legnagyobb mértékben teljesíteni tudják. Semmiféle szórványmentési programot nem lehet a tömbök segítsége és összefogása nélkül megtervezni.
Feladatok:
A szórványmagyarság segítése, gondjaik oldása a tömbmagyarság segítsége nélkül nem lehetséges. A segítési, támogatási feladatokat tényleges napi feladatokként kell megfogalmazni. Arra kell ösztönözni a tömbterületek magyar többségű településeit, hogy vállaljanak részt a szlovák többségű környezetben élő magyarok mentésében.
Ki kell dolgozni egyrészt a tömb-szórvány testvér-települési kapcsolatok tervét, ugyanakkor a hárompilléres kapcsolatrendszerre kell fektetni a hangsúlyt. Ennek egyik pillére az ugyanazon állam területén lévő többségi magyar település, második pillére egy magyarországi védnöki település, harmadik pillérre egy harmadik állam területén lévő szórványtelepülés.
A szórvány és a tömb magyarsága elválaszthatatlanul összetartozik. Aki szórványt épít, tömböt ment, aki tömböt épít, szórványt ment. Különös gonddal kell ügyelni arra, hogy semmiféle támogatási tervet és szórvány-eljárást (stratégiát) nem szabad a tömbök ellen vagy azok rovására tervezni, nehogy bekövetkezzen az, hogy miközben a szórványt mentjük, a tömböt szórványosítjuk.
Szervezési és felügyeleti feladatok
Helyzetkép:
A Trianon óta eltelt kilenc évtized arról szolgáltat tanúbizonyságot, hogy az első húsz év egyértelmű visszacsatolási célkitűzésén kívül semmilyen sokoldalú terv nem született meg. Azóta egyetlen lélekmentő cselekmény zajlott le: a szlovák-magyar lakosságcsere 1946-1949 közötti években. A legutolsó közös intézkedés a státustörvény és ezzel összefüggően a Magyarigazolvány kiadása volt. Tehát az 1938-1940 utáni időtől számítva semmilyen össztársadalmi cselekmény nem történt, ami a magyar nemzet állapotát javította volna a Kárpát-medencében. Csak helyreigazításokra tellett.
Nem született semmilyen terv az elszakított magyaroknak, annál kevésbé a szórványoknak a megmentése és természetes életvitele helyreállításának (rehabilitációjának) érdekében.
Ezzel egyidejűleg kell megállapítani, hogy az elszakított magyar közösségek sem tettek lépéseket a szórványosodó és szórvány részeik megmentésére.
Feladatok:
El kell készíteni a szórványvidékek, a falusi és a városi peremhelyek teljesen átfogó és részletes, helyekre lebontott rehabilitációs tervét az oktatás, a művelődés, az érdekvédelem, az egyház, a gazdaság és az önkormányzat területén.
A peremmagyarság mentésének jövője attól függ, hogy e feladatok elvégzéséért tudunk-e összefogni, és tudjuk-e a munkát intézményesíteni. Ennek lehetne koordináló intézménye a Szövetség a Közös Célokért, amely összehangolhatná az MKP és a Csemadok tevékenységét ezen a területen.
Nemzetstratégiai tennivalók
Helyzetkép, feladatok:
A Kárpát-medencei magyar szórványok mentése nemzetstratégiai feladat. Ennek sem össznemzeti sem részekre bontott programja nincs.
Tudatosítanunk kell, hogy ezt a kérdést nem oldja meg sem az európai, sem egy magyar-magyar integráció.
Meg kell találni a probléma súlyának megfelelő eljárásoknak és megoldásoknak a helyét a magyar nemzetstratégiában.
El kell készíteni a szórványmagyarság nemzetközi normáknak is megfelelő védelmi tervét: a szórványok védelme, európai értékvédelem. Olyan kisebbségi, nyelvi, kisközösségi, anyanyelvi otthonosság-érzet megteremtése és kialakítása a cél, melynek eredménye a felszámolódás megállítása.
Záró következtetések
A szórványban minden szervezési kérdést a rendszerességnek, a tervszerűségnek, az átmenetiségnek, a gazdaságosságnak és az ésszerűségnek, a felügyeletgyakorlásnak és a fegyelemnek kell meghatároznia.
A peremterületek magyarságának megmentésében szerepe van a nemzeti közösségeket összegyűjtő, a látványos, a rendezvényközpontú munkának, az emlékhely- és szoboravatásoknak. Az ünnepnapok, a találkozások és az együttlétek erőt, értéket és tartalmat adnak a hétköznapok nehézségeinek túléléseihez, de csak az építőmunka mellett és nem ahelyett.
A szórványmagyarság megmentését célzó tervnek a kiscsoporthoz való tartozás értékeit, az anyanyelvi önmegvalósítás gyakorlati hasznát, a kisebbséghez való tartozás teljes értékláncolatát kell felmutatnia. A szórványban élők teljes bizonyosságot keresnek a kisebbségként való megnyilvánulásaik kibontakozáshoz. Ha ez nem valósul meg, akkor egyedüli lehetőségük a a beolvadás lesz.
A szórványtelepüléseket és az intézményeiket, az ott rendezett programokat kiemelt, rendszeres, tervezhető és távlatokat nyújtó anyagi támogatásban kell részesíteni.
El kell készíteni a helyi tennivalók minimumának jegyzékét, amit a helyi közösségtől és elöljáróitól szigorúan el kell várni.
Az egész kisebbségi sorsban és élettervezésben, a többséghez való viszonyulásban újfajta szemléletet, beszédstílust kell alkalmazni! Ennek alapja a tényekkel való tényleges szembesülés, a valós helyzet tudomásul vétele, a szlovák nemzeti többség lenéző megbélyegző viselkedése helyett a magyar kisebbség partnerként való elfogadása és kezelése és a két nemzet közöti párbeszéd-készség növelése és rendszeresítése.
2008. április
Duray Miklós, az MKP Stratégiai Tanácsának elnöke
Ladányi Lajos, a szórványprogram szakmai műhely
vezetője
A szórványkonferencia zárónyilatkozata
A zoboraljai Alsóbodokon ma a Magyar Koalíció Pártjának
Stratégiai Tanácsa és a Zoboralja Közhasznú Társaság szervezésében megvalósuló
szórványkonferencia résztvevői a következő zárónyilatkozatot fogadták
el:
A Kárpát-medencei magyar szórványokról
(Az alsóbodoki szórványkonferencia nyilatkozata, 2008. május 17.)
A Magyar Koalíció Pártja Stratégiai Tanácsa és a Zoboralja Közhasznú Társaság szervezésében 2008, május 17-én szakmai tanácskozásra került sor a Kárpát-medencei szórványmagyarságról. A konferencián részt vettek a magyar nemzet szlovákiai (Felvidék), romániai (Erdély, Partium, Bánát), szerbiai (Délvidék), szlovéniai (Muravidék), ukrajnai (Kárpátalja), magyar közösségeinek és a nyugati magyarságnak a képviselői valamint magyarországi szakemberek.
A tanácskozás résztvevői megállapították, hogy az elszakított magyarság őshonos településein, tájegységeiben eddig nem tapasztalt mértékben jelenik meg a szórványosodás és annak összes demográfiai, lélektani valamint kulturális következménye. Ma már nem csak a néprajzi és nyelvi peremterületek szórványosodnak, hanem a magyarság által összefüggően lakott területeken is megjelennek a szórványosodás egyes elemei.
Okát ennek elsősorban a Trianon után kialakult helyzetekben kell keresni
- a magyar lakosságnak a szülőföldjéről való elmenekülésében, elhurcolásában, eltelepítésében és kiűzésében,
- a magyaroknak a szülőföldjén való hátrányos megkülönböztetésében,
- a magyar nyelvű oktatás fokozatos felszámolásában,
- a magyar közművelődés elsorvasztásában,
- a magyar nyelvnek a közéletből és a napi kapcsolatokból való kiszorításában,
- szinte minden, a magyar nemzethez kötődő közösségi tér és szervezett társadalmi kapcsolat elsorvasztásaban,
- a számbeli kisebbségben élő közösségek törvényes védelmének hiányában
- a magyar településszerkezet szervezett fellazításában és a nemzetiségi arányoknak a magyarok kárára való szervezett megváltoztatásában,
- a szülőföld gazdasági eltartó erejének gyengítésében,
- a szervezett és a tervezett asszimilációban,
- a demográfiai mutatók romlásában stb.
Ugyanakkor tudatosítjuk, hogy a szórványosodás nem csupán az elszakítottságban élő magyar közösségek sajátja, mert megjelenik az aprófalvas vagy elhanyagolt infrastruktúrájú magyarországi tájegységekben is. Csakhogy míg az elszakítottságban ez egyértelműen nemzetfogyáshoz, Magyarországon a tájegységek elszegényesedéséhez és elnéptelenedéséhez, társadalmi szórványosodáshoz vezet.
A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy
- az elszakítottságban élő magyarság szórványosodásával rendszeresen és rendszerezetten kell foglalkozni, a szórványokkal törődni kell.
- A szórványok kormányzati és társadalmi segítség nélkül önmaguk nem tudják enyhíteni gondjaikat.
- A szórványokkal való rendszeres foglalkozás érdekében létre kell hozni szakpolitikusok, szakemberek és az érintett közösségek képviselőinek részvételével egy Kárpát-medencei szórványtanácsot, amelyet megbíznak általánosan használható szórványprogramok kidolgozásával.
- Szükségszerű az eddigi közérdekű támogatások rendszerének átalakítása a szórványok érdekében.
- Fontosnak tartják egy, az egész Kárpát-medencében fogható a nap 24 órájában sugárzó rádió működtetését.
- A Kárpát-medencei magyar szórványok, de az egész határon túli magyar közösség szempontjából az anyanyelv használata létfontosságú társadalmi kérdés. Ezért szükségszerű, hogy azokban az országokban, ahol magyar közösségek élnek, számbeli kisebbségben a magyar nyelv hivatalosan elismert regionális nyelvé váljon, összhangban a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájával.
- Hivatkozva a gyermek jogára el kell érni, hogy az általános- illetve alapiskola első négy osztályát minden gyermek saját anyanyelvén és szülőhelyén végezhesse.
- A szórványosodás megállításában fontos szerep jut a családnak, ezért különös figyelmet kell szentelni az erkölcsi nevelésnek és a családközpontú nevelésnek.
A tanácskozás résztvevői azon meggyőződésüknek
adnak hangot, hogy a szórványosodás ütemének lassítása vagy megállítása nem
csupán humanitárius és esélyegyenlőségi kérdés, hanem társadalmi feladat
és nemzeti ügy. A Kárpát-medencei magyar szórványok zöme ugyanis valamikor a
tömbmagyarság része volt. A szórványokkal való törődés a tömbnek a
védelmét is jelenti.
Kárpát-medencei szórványtanácsra van szükség
Alsóbodokon (Felvidék) tartott szórványkonferencia résztvevői zárónyilatkozatban fogalmazták meg egy-egy Kárpát-medencei szórványtanács létrehozásának szükségességét. Ez a tanács szakpolitikusokból, szakemberekből és az érintett közösségek képviselőiből áll majd fel a szórványokkal való rendszeres foglalkozás érdekében, és általánosan használható szórványprogramok kidolgozása lesz a feladata.
A konferenciára a Magyar Koalíció Pártjának Stratégiai Tanácsa
és a Zoboralja Közhasznú Társaság szervezésében került sor 2008. május 17-én. A
Kárpát-medencében élő magyar közösségek képviselői és magyarországi
szakemberek ismertették eddig kidolgozott programjaikat és stratégiai
elképzeléseiket, különös hangsúllyal a Felvidéken is hasznosítható
tapasztalatokra.
A képen: Balla Mihály, Szabó Vilmos és Ladányi Lajos
A szórványkonferenciát Ladányi Lajos, a
Zoboralja Közhasznú Társaság elnöke nyitotta meg. Üdvözölte a vendégeket,
köztük parlamenti képviselőket is: Szabó Vilmos MSZP-s
parlamenti képviselőt, a külügyi és határon túli magyarok bizottsága
alelnökét, Balla Mihályt és Ékes Ilonát a
Fideszből, Bárdos Gyulát, Biró Ágnest, Duray
Miklóst és Farkas Ivánt az MKP-ból. A vendégek közt
jelen volt Farkas Géza, a Magyar Köztársaság pozsonyi
nagykövetségének főkonzulja, Varga Attila, az Oktatási és
Kulturális Minisztérium, Nagy Ágnes, a Gazdasági és
Közlekedésügyi Minisztérium, Tarnóczy Mariann a Magyar
Tudományos Akadémia képviseletében. Zilahi László, a
Miniszterelnöki Hivatal Kisebbségi és Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának
igazgatóhelyettese betegség miatt nem lehet jelen, az intézmény nevében Kulcsár-Szabó
Ernőné vezető főtanácsos köszöntötte a konferenciát. A
konferencia délutáni programján jelen volt Csáky Pál, a Magyar
Koalíció Pártja elnöke is.
A képen: a konferencia résztvevői
A konferencián 15 előadás hangzott el: (Megjegyzés: a
piros betűs szövegrészekre kattintva bővebb információk az adott
előadásról)
1. Ladányi Lajos, a Zoborolja Közhasznú Társaság elnöke és az MKP Országos Elnökségének tagja beszámolt a szórványsorsban élő zoboraljai magyarság helyzetéről (--> KLIKK).
2. Szabó Vilmos, a Magyar Oszággyűlés MSZP-képviselője szerint a szórványsors az egyetemes magyarságot érintő probléma (-->KLIKK). Ugyanakkor van okunk a bizakodásra is, mert ami "az elmúlt 20 évben történt a Kárpát-medencében, az Trianon óta az első nagy magyar siker".
3. Balla Mihály, a Magyar Országgyűlés fideszes képviselője úgy véli, a mai átlag magyarországi ember számára a "szórványmagyarság" kifejezés gyakorlatilag semmit sem jelent, mert legtöbbjük egyáltalán nem szembesül ezzel a problémával (Porlunk, mint a szikla-->KLIKK).
4. Kalmár István, a HOLEST Tanácsadó és Szolgáltató KFt. ügyvezető igazgatója (Budapest) többek között a szórványsors egyes fajtáit ismertette (A máért és a holnapért, és esetleg a MÁÉRT-ért. -->KLIKK).
5. Ilyés Zoltán, a Magyar Tudományos akadémia (Budapest) Kisebbségkutató Intézetének munkatársa az általa vezetett szórványkutatások eredményeit ismertette.
6. Duray Miklós, az MKP stratégiai alelnöke ismertette az MKP Stratégiai Tanácsa Szórványprogram Műhelyének javaslatát (-->KLIKK). Úgy vélte, a szórványok számára a politikának legalább két fontos segítséget kell adnia: az alapszintű oktatás - a gyermek jogára való tekintette mindenki az alapiskola 1-4 osztályát anyanyelvén és szülőhelyén járhassa, továbbá el kell érni, hogy a Magyarországgal szomszédos országokban a magyar nyelv regionális nyelv legyen.
7. Gyurgyík László szociológus, a Selye János Egyetem tanára a szlovákiai magyar lakosság településszerkezetéről és kormegoszlásáról nyújtott áttekintést (-->KLIKK). Rámutatott, a statisztikailag szórványnak nem minősülő falvak egy része funkcionálisan már szórványnak tekinthető, mivel az etnikai intézményrendszer elkorcsosult maradványaival rendelkeznek.
8. Vetési László, református lelkész, szórványszakértő (Erdély) úgy látja, minden szórványmunka célja: mozgósítani a közösség belső lelki, anyagi erőtartalékait, önszerveződésre és belső vitalizációra ösztönözni. (Kárpát-medencei magyar szórvány-alternatívák - Túlélési esélyek és lehetséges cselekvési feladatok, -->KLIKK)
9. Dulka Andor, a Szórvány Alapítvány kurátora, a Bánáti Iskolaalap koordinátora a délvidéki szórványmentés néhány mozzanatára (-->KLIKK) hívta fel a figyelmet. Elmondta, a kisebbségi magyarság és a magyar oktatás a trianoni békediktátum óta állandó leépülés folyamatában van a Bánságban, ami az itt élő szórványt fokozottan érinti.
10. Tóth István, a Budapest Analysis elemzője (Kárpátalja) az Ukrajnában élő magyarság megmaradásáért vívott küzdelemről szólt. Félő, hogy a jövőben a nemzetiségi iskoláknak a ma teljesen kisebbségi nyelvű oktatásról fokozatosan át kell térniük a tantárgyak többségének ukránul történő tanulására. (Ideje van a cselekvésnek - KLIKK)
11. Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója, a csángó magyarok kutatója elmondta, az Európa Tanács a veszélyeztetett kisebbségek között a moldvai csángókkal is foglalkozik, sőt 2001-ben ajánlásokat fogalmazott meg fennmaradásuk érdekében (- ->KLIKK).
12. Benkei Ildikó, a Magyar Rádió munkatársa (Budapest) a Vasárnapi iskola (-->KLIKK) programot mutatta be. Lényege, hogy hétvégeken, szombaton délután és - igény szerint - vasárnap délelőtt foglalkoznak a szórványban élő gyermekekkel a határ közeli településeken élő pedagógusok.
13. Deák Ernő, a Nyugat-Európai Magyar Országos Szervezetek Szövetségének elnöke a Nyugat-Európában élő magyarok lehetőségeiről szólt.
14. Magyaródi Szabolcs, a Hunyadi Öregcserkész Munkaközösség vezetője (Kanada) a tengerentúli magyarság megmaradásának esélyeit ismertette, akik aggodalommal követik figyelemmel a Kárpát.medencében élő nemzet elbátortalanodását, fogyását.
15. Hyvnar Anna, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének elnöke (Prága) a csehországi szórványmagyarságról szólt (-->KLIKK). Elmondta, tekintettel a többnyire vegyes házasságokra, a gyermekek már általában cseh nemzetiségűek. Ez mind arra mutat, hogy a csehországi magyarság gyakorlatilag nem képes önreprodukcióra, vagy gyarapodásra.
A képen: Duray Miklós előadás közben. Az MKP stratégiai alelnöke leszögezte, a szórványsors "origója" a trianoni döntésben keresendő. Az általa okozott lelki válságnak nagy szerepe van a határon túli magyarság asszimilációjában.
Az előadások után szót kért Dobos László Kossuth-díjas író is, aki Magyarorország aktívabb szerepvállalását sürgette a szórványsorsban élők problémáinak megoldására. Ugyanakkor fontos szerep vár az értelmiségre is, mert a torzuló világunkban már egy sor fogalmat, célt, intézményt újra kéne fogalmazni, illetve szervezni. Köztük példaként említette a Magyarok Világszövetségét is.
A konferencia végén a résztvevők megfogalmazták a szórványkonferencia zárónyilatkozatát (-->KLIKK). Ebben többek között megállapították azt is, hogy a szórványban élők védelme nem csupán humanitárius és esélyegyenlőségi kérdés, hanem társadalmi feladat és nemzeti ügy. A Kárpát-medencei magyar szórványok zöme ugyanis valamikor a tömbmagyarság része volt, és a szórványokkal való törődés a tömbnek a védelmét is jelenti.
TOVÁBBI KÉPEK A KÉPGALÉRIÁBAN:
ITT
KÖNYVESPOLC
Moldován Béla - Látható, láthatatlan és a hit
Ára: 28,00 Lej
A fenti könyvek, termékek mindegyike, megvásárolható és
megrendelhető, egyházkerületünk
Tel. 0264-592453, 114 mellék
Cím: 400079 Cluj Napoca, str. I. C. Bratianu nr. 51-53
e-mail: iratterjesztes@reformatus.ro
Yahoo messenger: mickeyver
Skype: veresmiki1974
