|
HÍRVIVŐ |
||
|
|
||
|
Az |
||
|
|
||
|
Feliratkozás:
hirvivo-subscribe@yahoogroups.com
|
||
|
Hír
beküldése: hirek@reformatus.ro |
||
|
|
||
|
2008
április 11, VII. Évfolyam 15. szám (összesen 303 szám) |
||
|
|
||
Tartalomjegyzék
Előzetes az Üzenet április 15-i számából
Meghívó - Új KEZDET 100.
száma
Egyházzenei tudományos konferencia
Régi népi textíliák kiállítása
Harmónia - Egészség, életmód, otthon
Szabó Csaba zeneszerző emlékére
Légy alázatos Isteneddel szemben!
Herczeg Pál - Krisztusról és az egyházról szólok
Előzetes az Üzenet április
15-i számából
Példamutató gyülekezetek címmel új
rovat jelentkezik az újság hasábjain. Ötvös József olyan kis erdélyi
gyülekezeteket igyekszik bemutatni, amelyek példájából, hitéből akár a
nagyobbak is tanulhatnának. A szerző a rovatban elsőként a
Mezőség határán levő Magyarberétét mutatja be.
Meghittségében a konfirmációnak felemelő
istentiszteletnek kell lennie - írja a konfirmációról
szóló jegyzetében Kerezsi János -, ám ma már csak egy alkalom, hogy
gyerekeinket ellássuk virággal, ajándékkal és az ünnepi ebédeken kitömjük
pénzzel - a magunk örömére. Kell-e a konfirmáció?
A félelemről ír a lap vezércikkében Bányai László.
A félelem lényünk kísérője, a bizonytalanság jele. Olyan mintha korhadt
fahídon állnánk, amelyről még a korlát is hiányzik - írja a
szerző.
2008 Wass Albert éve. Ebből AZ alkalomból közöl a lap
interjút Lukácsi Éva, Egyesült Államokban élő lelkipásztorral, Wass
Albert-kutatóval. Az érdekes beszélgetést kiegészíti az író Erdélyi
hitvallás című írása valamint néhány frappáns részlet a Tizenhárom
almafa című regényéből.
A Könyvespolcban Tőkés István: Hétköznapok, ünnepnapok
című könyvét ajánljuk az olvasóknak. A Szentírás emberei című
rovatban ez úttal Ráhábról olvashatunk. Az újságot lapozók gazdag hírrovattal
találkozhatnak, de nem hiányzik a fiataloknak szánt Kövess engem oldal valamint
a gyermekek Örömmondója sem.
2008 április 13-án déli 12 órai kezdettel
lelkészbeiktató istentiszteletet tartanak Kolozsvár VI. Irisz Református
Egyházközségben. Ez alkalommal iktatják be Farkas László újonnan megválasztott
lelkipásztort. A kolozsvári gyülekezeti tagokat szeretettel várjuk az istentiszteletre.
az Iriszi Református Egyházközség Presbitériuma
Kedves kántorok!
Az Egyházkerület Zenei Bizottsága által, Illyefalván megtartott kántorképzőn született meg az ötlet, hogy a kántoroknak legyen egy honlapja a világhálón. Ez a honlap elkészült, megtekinthető a http://kantor.reformatus.ro internetes oldalon. A belépéshez regisztráció szükséges, hogy ellenőrizni lehessen a lapra felkerülő anyagot. Mindenki, aki regisztrált tag közölhet adatokat, híreket és le is tölthet onnan.
A közreműködés reményében, szeretettel várunk minden kántort a honlapon.
Békesség Istentől!
Jakab Csaba
adminisztrátor
A Református Család - kéthavonta megjelenő református keresztyén családi lap - 2008 évi első két száma elérhető interneten is a www.reformatus.ro/reformatuscsalad/ címen.
Szabó Mihály lp.
Kedves Kollegák,
ismét figyelmetekbe ajánlom az április 24.-én sorra kerülő tanulmányi napot.
Helyszín a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet.
Csatolom a meghívót és a
Edwin H. Friedman Nemzedékről nemzedékre című könyve a rendszerszemléletű családterápiát a gyülekezetek és vezetőik érzelmi életére is kiterjeszti. A szerző a hagyományos pásztorációs és tanácsadói munkával kapcsolatban rámutat arra, hogy a családelmélet a lelkipásztorokat segíti a sokrétű feladataik kevésbé megterhelő módon való végzésére. Friedman arra is rávilágít, hogy a gyülekezeti élet dinamikájának ismerete minden nagyobb rendszerbe ágyazódott család megismerésében segíthet, és hogy ezeket a rendszereket is lehet "család"-ként értelmezni.
Friedman az egyházi és zsinagógai közösségekben zajló érzelmi folyamatokat a családban észlelhető folyamatokhoz hasonlítja, és azt feltételezi, hogy a vallási közösségek vezetői hatékonyabban segíthetik a családokat a megfelelő gyülekezet-vezetéssel, mint a kifejezetten tanácsadó beavatkozással. Ezért tárgyalja az öndifferenciálás útján való vezetést, a családi és gyülekezeti szeparáció kezelését, és a korábbi nemzedékeknek az élet fordulópontjaira gyakorolt hatását. A családi modell hatékonyságát Friedman olyan példákkal bizonyítja, amelyeket a saját - rabbiként és gyakorló családterapeutaként szerzett - tapasztalataiból vett, illetve azoknak a rabbiknak, papoknak, apácáknak, lelkipásztoroknak az élményeiből, akikkel ő dolgozott.
Hivatásos és laikus egyházi vezetők ebben a könyvben azokról a dilemmákról és krízisekről olvashatnak, amelyekkel naponta szembesülnek. Családterapeuták és más segítő hivatásúak a könyv alapján nagyon világos betekintést nyerhetnek a családi folyamatokba.
Edwin H. Friedman (1932-1996), családterapeutaként és felszentelt rabbiként több mint 35 évig dolgozott New York belvárosában. A mentálhigiéné és pásztoráció szakterületén elismert szakember a rendszerszemlélet, a motiváció-serkentés és a józan paraszti ész sajátos ötvözetét alkalmazta a tanácsadói gyakorlatában, vezetőképzésekben, és különböző szakmai és kormányzati szervezeteknél végzett munkájában. Legismertebb publikációi a Nemzedékről nemzedékre, Friedmans Fables (Friedman tanmeséi) és a Reinventing Leadership (A vezetés újrafelfedezése) című video program.
Üdv.
Székely József - Kolozsvár-Alsóvárosi lp.
Meghívó - Új KEZDET 100. száma
A marosvásárhelyi Vártemplom gyülekezete és az Új KEZDET szerkesztősége szeretettel meghívja Önt és családját gyülekezeti lapunk, az Új KEZDET 100. számának megjelenése alkalmából, 2008. április 20-án (vasárnap) 12 órakor a marosvásárhelyi Vártemplomban rendezett ünnepségre.
Ötvös József lp Adamovits Sándor
felelős szerkesztő főszerkesztő
Hosszú oldalakon át lehetne mesélni
Keskenyfalva történetét, de ha kevés szóval és lényegretörően akarom
megfogalmazni, akkor alapításának idejét, helyét, körülményeit, lakóit és a
meghatározó eseményeket kell bemutatnom. Nos, fiatal településről van szó:
2008, április 4-én hozták létre fiatal lakói. Aprócska, mindössze egy teremben,
az Apafi Kollégium földszintjén elfér, csinos házait közösen építették az
ifjak, és beköltözésükkor mind felajánlottak valamit magukból a falu javára,
amiben jók: egyikük vállalta, hogy tanítani fog, a másik lovardát nyit, a
harmadik fellendíti a faluturizmust. Ez persze csak egy képzeletbeli helység,
papírra festett házakkal, de fiktív foglalkozású lakói valóságos emberek, a Keskeny út fesztiválmisszióra
vállalkozó fiatalok, akiknek legalább annyira fontos, hogy a nyári táborok
Keskeny út - sátrai alá egy igazi közösséget
gyúrjanak össze, mint azoknak, akik egy települést akarnak megalapítani.
Gondolniuk kell a fiataloknak arra, hogy
egy közös cél érdekében együtt kell működniük, csak így érhetnek el
eredményeket. Tudatosítaniuk kell magukban szerénykedés nélkül, mi az bennük
egyenként, ami építően hatna, hogyan lehetne összehangolni az egyes
emberek képességeit (illetve hiányosságait) és motivációit. Fontos kérdés az
is, és a keskeny utasok számára ez talán a legfontosabb, hogy hogyan
viszonyulnak a helyiek a vendégekhez, az idegenekhez. Mi a keskeny utas
feladata, mikor valaki betér a sátorba; egyáltalán hogyan csábíthat be valakit;
mi gátolhatja, mi segítheti a munkáját; annak mi is a célja?
Ehhez a kérdéskörhöz kapcsolódott a
hétvégi képzés, melyet a Szegedi
Tini-telefon Lelkisegélyszolgálat Egyesület munkatársai, Schád László és Pócza Edit vezettek. Nem tartottak másfélórás előadásokat,
péntek délutántól vasárnap délig "csak" játszottunk. A
"csak" azért idézőjelben, mert minden feladat, amit hol
szórakozva, hol kínosan, hol csuklóból, hol verejtékezve hajtottunk végre,
oktatott: megmutatta, mikor mire kell odafigyelnünk, minek mi a következménye,
a párhuzamokat pedig nekünk magunknak kellett megvonnunk. Ez volt a
legnehezebb: az egyes játékok után megfogalmazni érzéseinket, megmagyarázni
önmagunkat, társainkat, s így megérteni a helyzeteket. De ugyanakkor erre volt
a leginkább szükségünk, hogy egy játékvilágban "csak úgy játékból",
de komolyan játszva, saját tapasztalatainkon keresztül tanuljunk meg fontos
dolgokat.
Hogy mit értek a "fontos
dolgok" határozottan általánosnak és homályosnak tűnő
kifejezésen? Vegyük tehát sorra! Nem indulhatok úgy el sehová (s főleg nem
a keskeny úton), hogy nem tudom, mi van a hátizsákomban: ismernem kell
erős és gyenge pontjaimat, s ismernem a motivációmat, amely jó, ha
egybecseng a közösség mottójával ("Egymásnak megmutatni, hogy lehet és jó
Istennel élni." - ez alkalommal megállapítva). Ismernem kell a társaimat:
ki miben lehet a segítségemre, kinek milyen segítséget nyújthatok én, s akarjak
egy csapat lenni velük, lássam be, hogy mennyire fontos az együtt. És ha már tudom, hogy kikkel és miért vagyok együtt, tudnom
kell azt is, hogy hol vagyok: milyen irányultságú az a fesztivál, milyen
értékeket tartanak fontosnak a résztvevők, mivel lehet magunkhoz vonzani
őket. Ha pedig valaki belép közénk, hogyan viszonyuljunk hozzá. Egészen
apró jelekből hogyan találjunk ki (személyiségét) meghatározó vonásokat,
tényeket. Meg kell ismernünk minél részletesebben
(kívülről-belülről), hogy ne ítéljünk elhamarkodottan; legyen
merszünk kérdezni, és legyen merszünk meggyőzni - no de milyen
technikákkal? Ebben is mindig csak az egyes ember jelleméhez igazodhatunk, nem
mindenki nyitott ugyanazokra a módszerekre, és nem mindenki nyitott - úgy
egyáltalán. Ilyenkor azt is látnunk kell, meddig mehetünk el, hol az a pont,
ahonnan kínosan érezné magát a vendégünk, hogyan oldhatjuk fel ezt (esetleg a
máshonnan forrásozó) feszültséget, és egyáltalán hogy tudjunk igazán ott lenni vele, míg beszélgetünk; nem
gondolni egyéb sürgető tennivalókra (de ugyanakkor mégis), hűek lenni
önmagunkhoz (nem rejteni festett angyal álarc mögé, hogy vannak hibáink, hogy
van rosszkedvünk és tudunk csintalankodni, Istennek örülni is).
A hétvégi tréning után nehéz volt
elszakadni egymástól, hisz már nem egy laza masszát, hanem egy intenzíven
alakuló közösséget kellett alkotóelemeire bontani. De a térbeli távolság - hála
az Úrnak - nem szünteti meg a csapat-létet. Hálásak vagyunk ezért a programok
kézben tartóinak és a nyitott, kapcsolatokra kész keskeny utasoknak is - sokat
tettek érte.
Zsigmond Júlia, 2008-04-08
2008. április 6-án ünnepélyes keretek között nyitották meg a "Dél-kelet európai egyházak, kultúrák és vallások közötti kommunikáció és megbékélés felekezetközi központját" Nagyszebenben. A helyi református egyház által felajánlott, nyugat-európai támogatással felújított központ felszentelésén valamennyi felekezet képviselői részt vettek. A kicsiny intézmény egyben az ugyanezen a napon létrehozott "Reconciliation in South East Europe" (Megbékélés Dél-Kelet Európában) elnevezésű alapítványnak is otthont ad. A felekezetek közti párbeszédet szolgáló alapítvány a Református és Lutheránus Világszövetség, valamint európai egyházi segélyszervezetek támogatását élvezi.
A megnyitó ünnepségen Laurentiu metropolita, az Orthodox Hittudományi Főiskola dékánja, Christoph Klein professzor, az erdélyi evangélikus egyház püspöke, a görög katolikus Bizau segédpüspök és a római katolikus rektor, Oláh mellett Kató Béla, az Erdélyi Egyházkerület református püspök-helyettese is részt vett. Az egyházak képviselői elkötelezték magukat a párbeszéd mellett, amely a régió politikai-társadalmi feszültségei közepette Erdély legnemesebb hagyományát, a különböző kultúrák, népek és egyházak békés és egymást gazdagító együttélését élesztheti újra.
Az alapítvány célja az alapító okirat tanúsága szerint "az egyházak, kultúrák és vallások közötti megbékélésnek, a kultúrák és vallások közötti párbeszédnek a támogatása, illetve a nyugat- és kelet európai kultúrák elidegenedésének enyhítése". A kezdeményezés annak a sokéves elkötelezett munkának az eredménye, amelyet az Európai Egyházak Konferenciája, személy szerint az alapítvány igazgatója, Dieter Brandes evangélikus lelkész végzett.
Dieter Brandes megnyitóbeszédében többek között arra is rámutatott, hogy az intézet létrejötte a 2007-ben ugyancsak Nagyszebenben zajló harmadik európai ökumenikus gyűlés lényegi törekvését, azaz Európa népeinek közötti kölcsönös megértést valósítja meg.
Az alapítvány első gyümölcse az április 7-9. között megrendezett, határokon átívelő konferencia. A Nagyváradon és Biharkeresztesen számos egyházi vezető és teológus részvételével zajló tanácskozás a megbékélés egyik fő akadályát, az egyes felekezetek történelemértelmezését állítja középpontba. A konferencián Bölcskei Gusztáv püspök képviselte egyházunkat.
(Ó.B.)
,
www.reformatus.hu , 2008-04-11
Egyházzenei tudományos konferencia
Dávid László református lelkész, művészettörténész emlékére Az éneklőszék címmel egyházzenei tudományos konferenciát tartottak a múlt hét végén a marosvásárhelyi Vártemplomban. E konferencia keretei között mutattak be kilenc éneklőszéket, olyan kottatartókat, amelyeket kétszáz évvel ezelőtt még az orgonák megjelenése előtt használtak a református templomokban.
Szombaton 10-13 óra között budapesti, nagykőrösi, szovátai és kolozsvári meghívottak tartottak előadásokat, 18 órakor esti zsoltáros istentiszteletre és hangversenyre került sor. Vasárnap 10 órakor ünnepi istentisztelet volt a Vártemplomban Ötvös József esperes igei szolgálatával. Itt mutatták be Csíky Boldizsár ez alkalomra készült korálfeldolgozását is a marosvásárhelyi Kántor- tanítóképző Főiskola és a Színházművészeti Egyetem Zenetanári Tanszéke hallgatóinak egyesített kórusa közreműködésével és Csíky Csaba vezetésével.
Ötvös József esperes, a rendezvény egyik szervezője elmondta, hogy az éneklőszéket a XVI-XVII. században használták. Ez egy olyan tartó volt, amelyre négy kottát tehettek fel, ebből az énekesek négy szólamban kísérhették a liturgiát, akkor, amikor még nem használtak orgonát. Az éneklőszék használata ma már zenetörténeti kuriózum. Annyira elfelejtették e bútorzatot, hogy több templomból kidobták, szétvágták. Mihály Ferenc restaurátor fedezett fel néhányat, amelyek közül kilencet állítottak ki a múlt hét végi rendezvényen. Ezek közül a legrégebbit 1760-ban készítették. A konferencián elhangzott, hogy Erdély templomaiban 212 éneklőszékről tudtak, a nyilvántartás szerint AZ utolsót 1860-ban készítették, dokumentáltan pedig 1872-ben tartottak utoljára Erdélyben négyszólamú előadást éneklőszék segítségével. Egyházi berkekben nemcsak Erdélyben, hanem Portugáliában és Spanyolországban és az ortodox keresztény liturgia részeként is sokáig használtak éneklőszékeket.
A hét végi rendezvényt Dávid István, Erdélyből elszármazott orgonaművész szervezte, testvére, Dávid László művészettörténész tiszteletére, emlékére, akinek munkája alapján jegyezhettük fel az éneklőszékekről ismerteket.
Népújság, 2008-04-11
Felújított éneklőszékek a közönség előtt
A múlt hét végén különleges kettős esemény színhelye volt a marosvásárhelyi Vártemplom. Bemutattak kilenc éneklőszéket, olyan kottatartókat, amelyeket kétszáz évvel ezelőtt még az orgonák megjelenése előtt használtak a református templomokban. Emellett pedig a tanácskozás zenei részeként Csíky Boldizsár zeneszerző Terólad zeng dicséretünk című feldolgozásának ősbemutatóját is megtartották.
Ötvös József esperes, a rendezvény szervezője lapunknak elmondta, Az éneklőszéket a XVI-XVII. században használták. Ez egy olyan tartó volt, amelyre négy kottát tehettek fel, ebből az énekesek négy szólamban kísérhették a liturgiát, akkor, amikor még nem használtak orgonát. Az éneklőszék használata ma már zenetörténeti kuriózum. Annyira elfelejtették e bútorzatot, hogy több templomból kidobták, szétvágták. Mihály Ferenc restaurátor fedezett fel néhányat, amelyek közül kilencet állítottak ki a múlt hét végi rendezvényen. Ezek közül a legrégebbit 1760-ban készítették. A konferencián elhangzott, hogy Erdély templomaiban 212 éneklőszékről tudtak, a nyilvántartás szerint az utolsót 1860-ban készítették, dokumentáltan pedig 1872-ben tartottak utoljára Erdélyben négyszólamú előadást éneklőszék segítségével. Egyházi berkekben nemcsak nálunk, hanem Portugáliában és Spanyolországban és az ortodox keresztény liturgia részeként is sokáig használtak éneklőszékeket - tudtuk meg.
A hét végi rendezvényt Dávid István, Erdélyből elszármazott orgonaművész szervezte, testvére, Dávid László művészettörténész tiszteletére, emlékére, akinek munkája alapján jegyezhettük fel AZ éneklőszékekről ismerteket.
Ötvös József mellett, vendéglelkészként, istentiszteletet tartott Fekete Csaba budapesti lelkész. Orgonán játszott Dr. Molnár Tünde, a zenetanári tanszék tanára és Kovács László Attila Kolozsvárról. Fellépett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Tanszékének kórusa. A marosvásárhelyi Kántortanító- képző Főiskola és a Színművészeti Egyetem zenetanári tanszékének hallgatóiból álló egyesített kórus először mutatta be nyilvánosság előtt Csíky Boldizsár Terólad zeng dicséretünk című korálfeldolgozását. Vezényelt: Csíky Csaba, orgonán kísért Dr. Molnár Tünde.
Népújság, 2008-04-09
Régi népi textíliák kiállítása
Az erdélyi népi iparművészet textíliáiból nyílt érdekes és különösen szép kiállítás a Maros Megyei Református Esperesi Hivatal tanácstermében. Kali Margit több mint 20 éve szenvedéllyel gyűjti a népművészeti tárgyakat, köztük régi falvédőket, asztalterítőket, díszpárna-huzatokat, törülközőket. Ezekből válogattak ki 107 darabot, amelyeket a hivatal emeleti termében vasárnaptól május 15-ig láthatnak az érdeklődők.
A megnyitón szép számban megjelenteket házigazdaként Ötvös József református esperes, generál direktor köszöntötte. Szabó Éva szakemberként méltatta a látottakat, valóságos néprajzi leckét tartva, útbaigazítást adva a jelenlevőknek. Részletesen kitért egyes textíliák díszítőelemeire, az elkészítés módjára, kifejtette, hogy az itt látható népi alkotások olyan értékek, amelyeket nem lehet mással összehasonlítani. A motívumok nemcsak a tájegység jellegzetességeit tükrözik, hanem bennük van a háziasszonyok életszeretete, szépérzéke, igényessége is.
A Szabó Éva segítségével válogatott és összeállított kiállításon egymás mellett találhatjuk az életfamotívumokkal gazdagon díszített udvarhelyszéki varrottast, a torockói úri hímzést, jelentős számú mezőségi, kalotaszegi, csíkszéki párnát, terítőt és falvédőt, amelyek gazdagsága, technikája, mintái egy kicsit a múltba repítenek. A kiállításon külön kategóriát képeznek ma már viccesnek tűnő, hétköznapi igazságok felirataival, házi áldással ellátott konyhai falvédők is. A tárlaton bemutatott anyagon végig lehet követni azt is, ahogy a népi hagyományokat, színvilágot és mintákat követő tárgyak időközben modernizálódtak és beépültek az urbanizált környezet ízlésvilágába.
Szabó Éva hangsúlyozta, talán az utolsó pillanatban mentették meg ezeket az értékeket olyan neves kutatók mint Haáz Sándor vagy Bandi Dezső, akik életüket szentelték annak, hogy ezeket a motívumokat rögzítsék, rendszerezzék és könyvekben jelentessék meg. Kali Margit amatőrként gyűjtötte össze a textíliákat, dicséretre méltó fáradsággal tisztította meg, konzerválta a tárgyakat, ami szintén hiánypótló elfoglaltságnak számít. Sajnos, most már vidéken nem szerveznek fonókat, varróköröket, ahol a fiatalok megtanulhatják, továbbadhatják a hagyományos technikákat.
A megnyitón Kali Margit kalotaszegi és csángó népdalokat énekelt, közreműködött Bede István hegedűn, Szabó Cecília brácsán és Béres Csaba nagybőgőn, mindhárman a kántortanító-képző zenésznövendékei.
(vajda), Népújság, 2008-04-09
Harmónia - Egészség, életmód,
otthon
Önfeláldozás
A "nincs" felhője nélkül
"Szeretettel hozom tudomásukra két gyermek tragikus történetét. Nem a hallottak, hanem saját tapasztalataim alapján, mivel a szülők barátja voltam.
Kapás László almérnök és felesége, Kapás Rozália, fizika szakos tanárnő Cserefalván élt együtt két gyermekükkel. Az édesapa 2002-ben 43 éves korában szívinfarktusban hirtelen meghalt. Az édesanya 2005-ben ugyanúgy követte a férjét.
A gyermekek, az akkor 13 éves Imola és a 12 éves Zoltán magukra maradtak. Az anyai nagyszülők már nem éltek, Rozáliának nem volt testvére, az apai nagyszülők a 80. évükben jártak. László egyik testvére, Kapás György és felesége lett a gyermekek gyámja, amiért az államtól nem kapnak semmit. Kapás Györgyéknek két ikerlányuk van, s Zetelakáról Cserefalvára költöztek, otthagyva a biztos munkahelyet, lakást, gyerekeik iskoláját, azért, hogy az árváknak ne kelljen az otthonukat is elveszíteni. Őszintén mondom, hogy ekkora önfeláldozással még nem találkoztam. György most Szentbenedeken dolgozik, Mária a cserefalvi iskolában fél normával takarít. A két árva nyugdíja havi 550 lej, a hattagú család összjövedelme kevéssel haladja meg az ezer lejt.
Imola kilencedik osztályos az önök intézményében. Ezért kérem szeretettel, hogy amennyiben lehet, segítsenek ezen a családon. Nem földönfutók, de a mai életviszonyokhoz képest a pénz túl kevés és egy kis segítség jól jönne. A szeretetet megkapják (nem a szülőit, mert azt nem tudja pótolni senki), de jó lenne, ha parányi örömüket nem borítaná el a "nincs" felhője.
Tudva azt, hogy Isten az árváknak atyja, hiszem, hogy kérésem meghallgatásra talál és önökön keresztül is megmutatja hatalmát és szeretetét. Előre is köszönöm és áldást kívánok munkájukra.
Tisztelettel, a Református Kollégium volt szülői bizottsági tagja, Kacsó Irén"
A fenti levelet a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatótanácsának címezték, s remélhetőleg nem neheztel meg ránk az írója, hogy közzétesszük. Talán azért sem, hogy a levél nyomán felkerestük a Kapás családot. Azt megelőzően pedig Soós Noémi cserefalvi református lelkésszel beszélgettünk, aki a történetet kiegészítette azzal, hogy néhai Kapás Lászlót, az édesapát Zetelakáról hozta el egykoron a cserefalvi tanító házaspár és nevelte fel.
- Anyámék ide adták Lacit, most nekünk kell bebizonyítanunk, hogy testvérek vagyunk - utal a régi történetre Kapás György, aki a feleségével a gyámságot elvállalta. Ami azzal járt, hogy a szakmájuknak megfelelő - géplakatos, varrónő - munkahelyet, jó keresetet, megalapozott életet, szépen berendezett lakást hagytak Zetelakán, mert a volt testvér gyermekei ragaszkodtak a faluhoz, a házhoz, ahova az elvesztett szülők emléke köti őket.
- Teljes leégés volt, mindent újra kellett kezdeni, a mi életünket is felborította, a gyermekeinknek traumát jelentett, de azt gondoltuk, hogy egy ilyen elképzelhetetlen tragédia után csak úgy enyhíthetünk az árvák keserűségén, ha ide költözünk - mondja Mária, a feleség. Nem szeretjük a kéregetést, megpróbáljuk úgy húzni a takarót, ahogy ér. Fával, csuszával tüzelünk a két szobában, s úgy főztem egész télen, hogy meg sem engedtem a gázt. Sertést, csirkét tartunk, s reggel, délben, este főtt ételt készítek, mert a hentesáru hatunknak nagyon drága, egy rúd szalámi meg se kottyan. Gyümölcsben sem dúskálunk, de azért nem éhezünk. A gond csak az, hogy a gyerekek nőnek és egyre több kell. Imolának a bérlete havi 109 lejbe kerül, s jövőre Zoltán is középiskolába megy - teszi hozzá.
A lakást a férj halála után még az édesanya tette rendbe, s nem hiányzik a számítógép sem, a gyámszülők az internet-előfizetést is biztosítják. Hogy milyen áron? A konyha jéghideg, de a szobákat fűtik, s látástól vakulásig dolgoznak. A gyerekek pedig a maguk módján próbálják meghálálni mindezt azzal, hogy jól tanulnak.
- Reál beállítottságú vagyok, akár a szüleim, egy leíró fogalmazást nehezen írok meg - mondja Imola, aki örül, hogy abba az osztályba került, ahova többségében vidéki gyerekek járnak.
- Egyéb munkát nem adunk, csak arra biztatjuk őket, hogy tanuljanak. Azt szeretnénk, ha jó irányba alakulna az életük. Túl kell lépni a történteken, a seb be kell gyógyuljon - mondja Kapás György.
Sok gyermek van, akinek anyja, apja van, mégis elkallódnak - a két Kapás gyerek szilárdan áll a lábán.
- Iszonyú fájdalmat hordoznak, de a történtek hatására annyira felnőtté váltak, olyan hitük lett, hogy fel lehet nézni rájuk - mondja a lelkész, aki csodálkozva szemléli, ahogy a zetelaki hitvalló katolikus házaspár és a hitvalló református gyerekek egymáson segítenek.
Zoltán nemrégiben konfirmált, Imola rendszeresen jár templomba, nemcsak vasárnap, a szombat esti istentiszteletre, s a pénteki ifjúsági bibliaórára is. Olyan személyesen beszél Istennel, hogy annak is felemelkedik a lelke, aki hallgatja. Sohasem zúgolódik, mindig hálát ad a családjáért és mások szenvedését szeretné enyhíteni, miközben a bajba jutott emberekért könyörög. Erő, hit, együttérzés s különleges melegség van a szavaiban, s hinnünk kell vele együtt, hogy meghallgatásra talál.
No, nem az állam részéről, mert nehéz megérteni, hogy másnak munkakönyv, régiség és fizetés jár, amiért árva gyerekeket nevel, az első fokú rokonnak pedig ez kötelessége. A Kapás család sokat jött-ment annak reményében, hátha kapnának valami támogatást, eredménytelenül. Maradnak az álmatlan éjszakák, s a hit, hogy erőt nyerjenek az önként vállalt feladat elvégzéséhez.
Bodolai Gyöngyi, Népújság, 2008-04-09
Szabó Csaba zeneszerző emlékére
Április 13-án, vasárnap, Szabó Csaba
zeneszerző halálának 5. évfordulóján ünnepi istentiszteletre és
kopjafaavatásra kerül sor az ákosfalvi református templomban illetve a
templomkertben. Az istentisztelet után a kopjafánál ünnepi beszédet mond Balla
Loránd református lelkipásztor és Csíky Csaba zeneszerző, karnagy. Fellép
Marton Irénke énekművész, a marosvásárhelyi filharmónia tagja, valamint a
marosvásárhelyi Musica Humana női kamarakórus, vezényel Csíky Csaba.
Népújság, 2008-04-08
KÖNYVESPOLC
Öröm, barátság, megbocsátás, szeretet, bátorság,
közösségvállalás, tisztesség, egyenesség, hála...
Ez a könyv sorra veszi azokat az alkotóelemeket, amelyek
szükségesek a boldog, bölcs és elégedett ember, a kiegyensúlyozott személyiség,
a határozott gondolkodás és tiszta lelkiismeret kialakításához.
Az Erények és értékek változatos pedagógiai eszközöket ajánl a
nevelőknek ahhoz, hogy a gyermekek felismerjék az emberi értékeket. Az
egyes fejezetek bibliai szakasszal és rövid elmélkedéssel kezdődnek, majd bevonják
a gyermekeket a foglalkozásokba és játékokba, melyek serkentik
alkotóképességüket és bővítik ismereteiket.
A könyv 52 fejezete az év minden hetére kidolgozásra javasol egy erényt vagy értéket, amely a gyermekek mindennapi élményeivel függ össze. Ez egy olyan könyv, amely sok-sok ötletet ad a szülőknek, tanároknak, hitoktatóknak, és ugyancsak sok játékot ad a gyermekeknek.
Ár: 43 Lej
Légy alázatos Isteneddel szemben!
Mikeás próféta Ézsaiásnak ifjabb kortársa volt. Prédikálása
témáin, olykor még szóhasználatán is meglátszik a nagy prófétatárs hatása. Nagy
különbséget jelent viszont az, hogy mig Ézsaiása fővárosban, jeruzsálemben
élt, jól ismerte az ottani körülményeket, találkozott akár királyokkal is,
addig Mikeás egy vidéki városkában hirdette az igét.
Amószhoz hasonló, egyszerű "paraszt-próféta"
volt. Ézsaiás költőien szép stílusához képest ő nyersebben fogalmazza
meg haragos próféciáit. Megfordulhatott a fővárosban is, ott mondhatta
egyik-másik jövendölését (például 3,9-12), javarészt azonban a vidéki lakosság
fölött basáskodó, a gazdagodás érdekében törvénytelenségre is hajlandó "népnyúzó"
(3,2) uraságokat ostorozza. Félelmes kép tárult fel előtte Istennek
büntető ítéletéről,
amelynek történeti közeledtét már jelezték az aszszír hadjáratok. Ezt a lesújtó ítéletet hirdette népe előtt kemény hangú próféciáiban.
Ár: 13 Lej
Herczeg Pál - Krisztusról és az egyházról szólok
Krisztusról és az egyházról szólok - olvassuk az Efezusi
levélben, ahol a házasság titka, a férfi és nő kapcsolata szolgál alapul
arra, hogy az egyház titkáról, Krisztus és az egyház kapcsolatáról kapjunk
kijelentést.
A szerző az Újszövetség minden könyvén végighaladva
keresi, milyen összefüggések vannak az
egyes iratok témájából és helyzetéből következő krisztológiája: Jézus Krisztusról szóló hitvallása és az egyházról szóló tanítása között, nem csupán bibliaismereti, hanem egyben bibliai teológiai ismereteket és összefüggéseket is kínálva az olvasónak.
Ár: 38 Lej
A fenti könyvek, termékek mindegyike,
megvásárolható és megrendelhető, egyházkerületünk
Tel. 0264-592453, 114 mellék
Cím: 400079 Cluj Napoca, str. I. C.
Bratianu nr. 51-53
e-mail: iratterjesztes@reformatus.ro
Yahoo messenger: mickeyver
Skype: veresmiki1974
