|
HÍRVIVŐ |
||
|
|
||
|
Az |
||
|
|
||
|
Feliratkozás:
hirvivo-subscribe@yahoogroups.com
|
||
|
Hír
beküldése: hirek@reformatus.ro |
||
|
|
||
|
2008
március 28, VII. Évfolyam 13. szám (összesen 301 szám) |
||
|
|
||
Tartalomjegyzék
Sapientia: hatból hatot akkreditálnak?
Mécses - A Gegesi Református Egyházközség gyülekezeti lapja
Felhívás az Országos Bibliaismereti vetélkedőre
Kritikus anyagi helyzetben van az erdélyi magyar egyház
Zűrzavar(keltés) a Mikó körül - (avagy: a rágalom természetrajza)
Ifjúsági istentiszteletek Kézdivásárhelyen
Előzetes a mennyországból ... pillanatok egy munkatársképzésről
Szent Patrick-nap áhítattal, tánccal, muzsikával
Sapientia: hatból hatot akkreditálnak?
Rendkívül fontos, a jövőjét meghatározó időszakát éli a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Az elmúlt néhány hónapban a romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség (ARACIS) szakemberei látogatták meg a felsőfokú tanintézmény marosvásárhelyi és csíkszeredai karait azzal a céllal, hogy hat szak akkreditációs kérelméről szülessen döntés.
A csíkszeredai román nyelv és irodalom-angol nyelv és irodalom szak megkapta a végleges akkreditációját. Időrendi sorrendben a marosvásárhelyi informatika szak átvilágítása zajlott először. A helyszínelő bizottság mindent rendben talált, a bukaresti szakbizottság úgyszintén, majd február 28-án hozott döntésével az ARACIS jóváhagyta a szak akkreditációs kérelmét. Másodikként a csíkszeredai román-angol szakot ellenőrizték, ebben az esetben is pozitív benyomással távoztak a bizottság tagjai. Ezt a szintén csíkszeredai agrár- és élelmiszeripari közgazdaság szak követte, itt két pontban találtak kifogást a bizottsági tagok. Dr. Makó Zoltán, a Gazdaság és Humántudományok Kar nemrég kinevezett dékánja ezzel kapcsolatban a Csíki Hírlapnak elmondta, három kritériumot vizsgáltak a szemlén: az infrastrukturális hátteret, az oktatás minőségével kapcsolatos elvárásokat, illetve a humán erőforrási hátteret. "Problémák az utóbbinál merültek fel, ugyanis van három magyarországi oktatónk, akiknek helyzete még mindig nincs tisztázva" - említette a dékán. Magyarázatként hozzátette, a három oktató már tavaly júniusban leadta fokozatuk elismerésére vonatkozó kérését a bukaresti illetékes hatóságokhoz, ám azok elbírálása azóta is húzódik. "Tulajdonképpen a hiányosságok innen erednek, hogy a 25 százalékos docensi arány és 75 százalékos főállású oktatók aránya nem jön ki nélkülük" - nyilatkozta az intézményvezető, aki szerint múlt héten pozitív fejlemények voltak az ügyben, így előreláthatólag megoldódik a probléma. Negyedik szakként a szociológia szakot vették górcső alá a szakemberek. "Egy nagyon alapos, nagyon részletes, szigorú és korrekt átvilágítás volt. Vezetői és szakmai tapasztalattal rendelkező három professzor érkezett Brassóból, Kolozsvárról és Nagyszebenből" - részletezte dr. Bíró A. Zoltán, a Műszaki és Társadalomtudományok Kar dékánja. Megtudtuk, az ARACIS küldöttei az oktatókkal és hallgatókkal egyaránt találkoztak, ugyanakkor az eddigi végzősöket foglalkoztató munkaadókkal, az államvizsgát letett hallgatók egy csoportjával, valamint a Hallgatói Önkormányzat képviselőivel is beszélgettek. "Rendben találták az oktatói állománnyal kapcsolatos kritériumokat, pozitív benyomást tett rájuk a tudományos teljesítmény is. A legtöbb kritérium tekintetében, ezt ők maguk fogalmazták meg, a szociológia szak az elvárások felett teljesít" - részletezte a dékán, aki úgy tartja, szakmai szempontból egy nagyon hasznos eszmecsere is volt az átvilágítás. A szak akkreditációjával kapcsolatban az ARACIS szakbizottsági döntése hét végére várható, ezt a nagy bizottság kell jóváhagyja az elkövetkező hetekben.
Újabb akkreditált szak
Amint dr. Balázs Lajos tanszékvezető-helyettes tegnap a Csíki Hírlapnak megerősítette, március 20-i döntésével az ARACIS jóváhagyta a csíkszeredai Gazdaság és Humántudományok Karon működő román nyelv és irodalom-angol nyelv és irodalom szak végleges akkreditációját. Ezzel együtt kettőre nőtt az ügynökség által végleges engedélylyel ellátott szakok száma.
A végéhez közeledik
Lassan befejeződnek az ARACIS bizottságainak szemléi.
Tegnap a marosvásárhelyi pedagógia szakot látogatták meg a szakemberek, még
hátra-van a csíkszeredai könyvelés és gazdálkodási informatika szak
átvilágítása.
Rédai Botond, Udvarhelyi Híradó, 2008-03-27
Mécses - A Gegesi Református Egyházközség gyülekezeti lapja
A Mécses Húsvéti száma elérhető a http://www.reformatus.ro/mecses-geges/ oldalon.
Felhívás az Országos Bibliaismereti vetélkedőre
|
|
Erdélyi Ifjúsági Keresztyén
Egyesület RO 400370 Cluj - Napoca, Motilor 84 Tel./fax: +40-264-598-050 Mob: +40-744-670-769 Email:
ike@ike.ro |
I.sz: 28b /2008
Tisztelt Lelkipásztor úr!
Ebben az évben az Erdélyi IKE ismét megszervezi az Országos Bibliaismereti Vetélkedőt, melyre folyó év október 18-án kerül sor.
Az országos vetélkedőn részt vehetnek mindazon csapatok, amelyek a 2008 tavaszán megrendezésre kerülő egyházmegyei szakaszon I. díjazást érnek el (a június 15. utáni vetélkedők eredményeit viszont már nem tudjuk figyelembe venni). Csapatonként két 14-20 év közötti fiatal nevezhet be, akik nem lehetnek teológiai hallgatók vagy vallástoktatói karon tanuló egyetemisták.
Az egyházmegyei szakasz megrendezésére lelkipásztorok vagy IKE csoportok jelentkezését várjuk, akiknek Imre István Zoltán kerületi ifjúsági szakelőadó és Gede Csongor lelkipásztor és kolozsvári kollégiumi tanár közreműködésével összeállított tételsorral segíthetünk. Ilyen irányú igényeiket április 28-ig jelezzék a kolozsvári IKE irodán (Mócok útja 84. szám, tel. 0264-598050) vagy a hegeza@gmail.com elektronikus postacímen. Ajánlott lenne, ha ezen egyházmegyékben a vetélkedőre május 17., 24. vagy 31. dátummal kerülne sor. Ez esetben a megmérettetést vállaló fiatalok az ószövetségi elhívástörénetekből és Pál apostol missziói útjainak történetéből kell felkészüljenek (az igehelyek listáját mellékeltük).
Tisztelettel kérjük a tiszteletes urat és a helyi IKE vezetőit, hogy népszerűsítsék ezt a lehetőséget a fiatalok körében és lehetőség szerint bekapcsolódjanak az egyházmegyei szakasz megrendezésébe.
Köszönjük közreműködését és Isten gazdag áldását kívánjuk szolgálatára.
Tisztelettel,
Hegyi Géza, programfelelős
Kolozsvár, 2008.02.28.
Elhívás-történetek
az Ószövetségben:
1.
Mózes elhívása (2Móz 3:1-4:23)
2.
Józsué elhívása (Józs 1:1-18)
3.
Sámuel elhívása (1Sám 3:1-21)
4.
Ézsaiás elhívása (Ézs 6:1-13)
5.
Jeremiás elhívása (Jer 1:1-19)
6.
Ezékiel elhívása (Ez 1:1-3;
2:1-3:27)
Pál apostol tevékenysége:
1.
Saul elhívása (ApCsel 9)
2.
Pál Ikóniumban, Lisztrában,
Derbében (ApCsel 14)
3.
Pál és Timóteus Ázsiában és
Európában (ApCsel 16:1-12)
4.
Pál és Szilász élményei Filippiben
(ApCsel 16:13-40)
5.
Pál Efézusban (ApCsel 19)
6.
Pál feltámasztja Eutikhust (ApCsel
20:7-12)
7.
Pál búcsúja az efézusi gyülekezet
véneitől (ApCsel 20: 17-38)
8.
Pál a főtanács előtt
(ApCsel 23: 1-11)
9.
A Pál elleni gyilkos terv (ApCsel
23. 12-35)
10. Pál Félix helytartó előtt (ApCsel 24)
11. Pál Fesztusz helytartó előtt (ApCsel 25: 1-12)
12. Pál Agrippa király előtt (ApCsel 25. 13-27)
13. Elismerik Pál ártatlanságát (ApCsel 26)
14. Pált Rómába viszik, hajótörést szenvednek (ApCsel 27)
15. Barátságos fogadtatás Máltán (ApCsel 28:1-10)
Kívülről megtanulandó aranymondások:
2Móz 3:14; Józs 1:7-9; 1Sám 3:9; Ézs 6,8; Jer 1:5, 1:7-8, 1:19; Ez
3:17-19.
ApCsel 9:15, 14: 14-15, 16:31,
20:28, 24:16, 26:22-23, 27:22.
Ajánlott az új (1975-ös és 1990-es) fordítású Biblia
használata.
Kritikus anyagi helyzetben van az erdélyi magyar egyház
Beszélgetés Csűry István helyettes püspökkel
- Több, mint egy éve vagyunk az Európai Unió tagja. Hozott-e ez pozitív változást az egyházak életében?
- Az Európai Unió sokkal nagyobb elvárásokat fogalmazott meg, mint amit kínálni tudott. Nem mondhatom, hogy egyházi szempontból az ország uniós tagsága előrelépés volna. Talán a túlzott elvárások miatt van olyan érzése az embernek, hogy az Unió alig hozott jó változást az életünkben. Azt szerettünk volna, ha az Európai Unióba való belépés előtt rendeződnek saját dolgaink: az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása, illetve az egyház megkapja az őt megillető státusát. Nem így történt. Ha a német vagy holland gyülekezetek példáját veszem alapul, ahol az egyház önfenntartó, nálunk teljesen más a helyzet. Sok gyülekezetünk anyagi gondokkal küszködik: vannak olyan egyházközségek, ahol a lelkész fenntartása is kérdéses. Amelyik gyülekezetnek műemléktemploma is van, egyre nehezebben tudja az ezzel járó költségeket fedezni. Úgy tűnik, ezekre a gondjainkra az uniós környezet nem kínál megoldást.
- Milyen az uniós gyakorlat az egyházak státusát, támogatását illetően?
- Uniós szinten az egyházpolitikában sincs egységes megoldás: mindenik ország a maga módján viszonyul saját egyházaihoz. Nyugaton a hívek általában fenn tudják tartani egyházaikat, de olyan megoldások is vannak, hogy az állam a befolyt adók egy részéből térít vissza fenntartási költségeket. A műemléktemplomok gyakorta más besorolás alá esnek: ezek egyházi finanszírozástól függetlenül is kapnak támogatást a helyi önkormányzatoktól, mivel azt a település arculatának szerves részeként kezelik.
- Romániában mennyire különbözik a helyzet?
- Mifelénk a lelkipásztor státusa került veszélyhelyzetbe. A gyülekezetek nagy része anyagilag nehezen boldogul, emiatt nem tud olyan fizetést biztosítani a lelkipásztornak, amiből az tisztességesen meg tudna élni. Az állam által fizetett kongrua csak egy részét jelenti a lelkészi fizetésnek, amit a gyülekezet egészít ki.
Amikor a fizetéshez hozzáadódnak a különböző adók és illetékek, a mai bérezési rendszerünk szerint is olyan tetemes összeg ez, amit sok gyülekezet nehezen vagy egyáltalán nem tud vállalni. Ha ehhez hozzáadódnak más fizetések is (kántor, harangozó, vagy más személyzet bére), a gyülekezet önrésze már nagy összegre rúg. Azt gondoltuk, hogy az Európai Unió közös rendezési tervet kínál majd, de kiderült, hogy minden marad a régiben. Nehéz helyzetünket az Unió azzal is súlyosbította, hogy az egyházakat kizárták az uniós pályázatokból. Úgy tűnik, ez most fog megváltozni, így az egyházak is pályázhatnak majd.
- Az Unió döntéshozó fórumain gyakori téma a diszkrimináció kérdése. A hozzánk is begyűrűző diskurzus szerint, ha az állam egyik vagy másik felekezetet támogatja, diszkriminálja a többieket, netán az ateisták kerülnek hátrányos helyzetbe. Megállja a helyét ez a fajta szemlélet?
- Mi Erdélyben a Kelet és a Nyugat határán vagyunk, az ortodoxia, illetve a római-katolikus és a protestáns egyházak találkozási vonalán. Azzal, hogy az állam az ortodox egyházat államvallásként kezeli, óhatatlanul diszkriminál. Elsősorban a többi egyházakat hozza hátrányos helyzetbe. Ezt a problémát a rendszerváltás óta sérelmezzük. A református egyház a romániai egyházaknak nyújtott költségvetési támogatás 3, 5 százalékát kapja, statisztikailag körülbelül ennyi hívünk van. A gond csak az, hogy a kisebb egyházak is igen jelentős infrastruktúrát kell, hogy fenntartsanak, amihez messze nem elég az állami támogatás.
- Miből fedezik a bevételkiesést?
- Egyházi intézményeinket a gyülekezetek tartják fenn. A központi járulékot lélekszám szerint osztjuk el. Ennek nagyságát minden évben a közgyűlés határozza meg. Egy főre számítva ez évi hat lej. Ez nem nagy összeg, mégis begyűjtése gondot jelent. Becslésem szerint egyházkerületünkben 250 ezer református él, ebből azonban 60-70 ezer egyáltalán nem jelenik meg a nyilvántartásokban. További 60-70 ezer személy csak alkalmanként, mondjuk öt évente egyszer támogatja az egyházat, tehát nem jelentenek állandó bevételi forrást. A hozzávetőleg 120 ezer fizető hívünk nem tudja biztosítani intézményeink biztonságos fenntartását.
- Az elmúlt években többször is megjelent a világi sajtóban, hogy egyházkerületüknek tetemes adóssága van a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet fele. Rosszabbul állnak anyagilag az erdélyi egyházkerületnél?
- Az egyházkerületünknek valóban jelentős adóssága van a Teológia fele. Az intézményt fenntartó többi egyház a maga részét tudja fedezni, mi már nem. El szoktam mondani, hogy a mi egyházkerületünk mostoha gyereke lett a Trianon utáni világnak. Minket annakidején egy tollvonással levágtak Debrecentől. Amit építettünk, az Debrecenben maradt. Kolozsvár más helyzetben volt, hiszen a kerület jelentős egyházi vagyona Erdélyben maradt. Mi amolyan kis szeletként, mostoha körülmények között megmaradtunk Kolozsvár és Debrecen között. Amikor épületet visszakapunk, az rendszerint iskola, ami pénzt visz el. Csak egy példa: a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Gimnáziumra szűkös büdzsénkből 14 milliárd régi lejt költöttünk eddig. Ahhoz, hogy az épület minden szempontból megfeleljen a modern oktatás követelményeinket, hozzávetőleg még tízszer ekkora összegre volna szükség... A kolozsvári Teológiára visszatérve: a központi járulékunkból arányosan mi adunk legtöbbet az intézmény fenntartására. Legutóbbi megbeszélésünkön elmondtam: összbevételeink kétharmadát kellene erre fordítsuk, hogy ne legyen tartozásunk, amit nyílván nem tudunk vállalni. Nem kell jósnak lennünk ahhoz, hogy belássuk: tíz év múlva a mi helyzetünkbe kerül a mai legerősebb egyházunk, az Erdélyi Református Egyházkerület is. Igazából ma azok az egyházak vannak helyzeti előnyben, akik visszakapott ingatlanjaikból, Kolozsváron például, jelentősebb bérleti díjhoz jutnak hozzá. A mi helyzetünkben alig van ilyen lehetőség. Amit elméletileg pénzzé tudnánk tenni, a bevétel többszörösét kellene visszaforgatni az épület felújításába, olyan állapotban kaptuk vissza azokat.
- Anyagi lehetőségeikhez méretezve nem túlságosan nagy az intézményrendszer, amit fönntartanak?
- A Királyhágómelléki Egyházkerület nagy gondja valóban az, hogy jó szívvel felvállalt minden olyan kezdeményezést, amit más helyen erre szakosodott alapítványok intéznek. Ma már nálunk is változás állt be: több intézmény, amit eddig az egyházkerület tartott el, önállósodott. Az egyházi nyomda üzemeltetésére, például kft-ét hoztunk létre. Egyértelmű, hogy a költségeket vissza kell fogni, mert az egyházi hozzájárulást nem lehet fennebb srófolni. A hívenként évi 6 lejes központi hozzájárulás nem sok, de ezt nem az átlagkeresethez, hanem az elöregedett gyülekezetek anyagi lehetőségeihez kell méretezni. A falun élő emberek közül soknak termelőszövetkezeti nyugdíja van, az ő esetükben minden bani számít. Sajnos még nem jutottunk el oda, hogy igazi mecénás lelkületű vállalkozók legyenek gyülekezeteinkben. Azt látom, hogy a tehetős emberek is ugyanazt a kötelező hozzájárulást fizetik, mint a szegények.
- A rendszerváltás utáni években Erdély-szerte nyugati adományok érkeztek. Mekkora segítség volt ez az egyháznak?
- A nyugati segítséggel kapcsolatban eléggé megoszlanak a vélemények. Kezdjem a negatív jelenséggel: sok helyen sokat rombolt, sokat ártott. Az, hogy a nyugati emberek megszabadultak az általuk levetett, ócska holmiktól, ez sok gyülekezetnek jól jött. Sok embert fel tudtunk öltöztetni, sok emberen tudtunk segíteni - főleg a nagycsaládosokon. E szállítmányok nagy gondja mégis az, hogy nem volt egységes. Egyesek kaptak, mások nem. Sokan irigykedtek. Nagyváradon a kilenc-tíz gyülekezetből egy-kettőnek voltak jó kapcsolatai... A különböző támogatók között jelentős értékbeli különbségek voltak, ami szintén nézeteltéréseket szült az egyházban. Az adományoknak pozitív oldala mégis az, hogy létrejött néhány igen jelentős beruházás. Említhetem az élesdi árvaházat, vagy a szintén nyugati segítségből épült öregotthonokat, a most épülő szalontait például. Bélzerinden pékséget, műutat építettek, vagy Máramarosban több gyülekezeti házat hoztak tető alá nyugati segítséggel. Sok helyen előfordult az is, hogy az adományok lehűtötték a gyülekezetet adakozási kedvét. Sokszor a hívek sokkal többet kaptak, mint amit ők saját egyházuknak adományoztak. Saját gyülekezetemet említem: évente kétszer, húsvétkor és karácsonykor százhúsz családnak osztunk ötszáz új lej értékben élelmiszercsomagokat. Egy-két kivételtől eltekintve sajnos ennek még a tizedét sem fordítják vissza egyházukhoz. Ahol jelentős eredmények voltak, a nyugati segély rászolgál a dicséretre, az elismerésre, viszont látni kell, hogy nagyon sok hátrányt és kellemetlenséget is okozott.
- Nem ellentmondásos az, hogy míg Nyugat-Európában sok helyen kiürültek a templomok, és a gyülekezet mégis önfenntartó, ugyanakkor nálunk, ahol az emberek mélyebben élik meg hitüket, és lényegesen magasabb a templomba járók aránya, az egyház külső támogatásra szorul?
- A nyugati egyházaknak éppen amiatt kellene szívükön viseljék sorsunkat, mert ők már bekerültek a szekularizáció mélységébe. Ha Nyugaton komolyan gondolják azt, hogy az egyháznak élni kell, hogy meg kell maradni, akkor anyagi többletükből kellene juttatni a kelet-európai gyülekezeteknek, ahol a hívek még mindig megtöltik a templomokat. Mindkét erdélyi egyházkerületben sok az élő, aktív gyülekezet, magas a templomlátogatottság. Ahol lankadt, ott is átmeneti periódus van. Népünk templomkereső nép. Sok a jó példa, főleg a Szilágyságban, de a mi szikár Biharunkban is. Egyértelmű, hogy sok minden múlik Nyugat lelkiismeretén. Föl kellene ismerniük, hogy a történelem során a magyarság az ők védelmüket szolgáló bástya volt. Nyugatról egyre több diakónus, szociális munkás jön szolgálni itteni intézményekbe. Vannak tehát emberek, akik visszavihetik a hírt, a jó példát. Hiszem azt, hogy a rengeteg videofelvételnek, fényképnek, amit gyülekezeteinkben készítettek, egyszer csak megterem a gyümölcse. Mindezek ellenére az információáramlás csak részben működik. A média hírei rendszerint a megdöbbentő, a szenzációhajhász eseteket emeli ki, ezek kapnak nagy nyilvánosságot. A jó hír, az erdélyi gyülekezetek élete már kevésbé jut el a nagy nyugati nyilvánosság elé. Vannak persze a médiában is pozitív példák. Kiemelném, a Duna televízió egyházi szolgálatát, ami a világ magyar közösségei, egyházai fele bizonyul kiváló kapocsnak.
- Az egyházpolitika a magyar nemzetpolitika része lehetne, ha volna persze magyar nemzetpolitika. Hogyan látja egyházi szempontból a mindenkori magyar kormány szerepét?
- Ezen a területen nagyot kellene lépni. A kisebbségpolitika nem csak bizonyos intézmények céladományait kellene, hogy jelentse, hanem az egyházi testületek támogatását, fenntartását. Az egyházkerületet, az egyházmegyéket kellene megtámogassák. Ebből annyi valósult meg, hogy a legnehezebb helyzetben lévő szórványgyülekezetek bizonyos, hónapokra lebontott támogatást kapnak. A magyar kormány némileg segít az egyház által fenntartott intézmények finanszírozásában is, azonban ez a segítség nem olyan jelentős, hogy baj esetén életbe tudná tartani. Ez a folyamat a polgári kormány idején is nehezen indult el, de beindult. Létrejött többek között a Partiumi Keresztény Egyezet, ahol ma is 1500 diák tanul. Eddig 8-10 ezer diák végzett itt. Az más kérdés, hogy a végzősök jelentős része kitelepedett, ami a stratégia folytatásának hiányával magyarázható. Én minden lehetséges alkalmat megragadtam, és továbbra is ezt teszem, hogy elmagyarázzam a mindenkori magyar kormányzat képviselőinek helyzetünket. Legutóbb Szili Katalin erdélyi látogatásán került erre sor, amikor az egyháznak, mint intézménynek a sorsáról, illetve a kolozsvári Protestáns Teológiáról tájékoztattam. Ismertettem a magyarországi és a romániai egyházi támogatási rendszer közötti jelentős különbségeket. Kiderült: a magyarországi gyakorlattal ellentétben az állami támogatás, amit mi kapunk Erdélyben a román állami költségvetésből, semmire sem elég. A lelkészi fizetésre sem, más egyházfenntartási költségekre pedig ebből már semmi nem jut. Az elmúlt években sok pozitív kezdeményezés volt, főleg az Orbán-kormány idején jött létre több meghatározó egyházi intézményünk, amelyek fenntartása ma már egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. 2000-ben indítottuk el a Kárpát-medencében egyedülálló, egyházi forrásainkból támogatott cigánymissziót például. Sajnos akkora tömegről van szó, hogy ezt egymagában az egyház nem tudja fenntartani. Mindezt igen részletesen elmagyaráztam Szili Katalinnak, kiemelve, hogy az egyháznak meghatározó szerepe van a romániai magyarság életében. E szerep megtartásához a mindenkori magyar kormány pozitív hozzáállására, átgondolt, összehangolt támogatási rendszerére van szükség.
- Adófizető állampolgárokként joggal tevődik fel a kérdés: mit lehet elérni a mindenkori román kormánynál? Miért van az, hogy a rendszerváltás után közel két évtizeddel, és az RMDSZ immár folyamatossá vált kormányzati részvételével továbbra is állandóan diszkriminálják a történelmi magyar egyházakat?
- Az első lényeges gondok akkor jelentkeztek, amikor fellazult az a szokásjog, hogy az állami költségvetésből érkező pénzek az egyházkerület ajánlásával jussanak el a gyülekezetekhez, az egyházi intézményekhez. Miniszterek, képviselők, államtitkárok közbenjárására bizonyos régiók előnybe részesültek, mások pedig semmit nem kaptak. Utólag ígéretet kaptunk, hogy visszaállítják a régi rendszert, tehát az egyházkerületnek nagyobb beleszólása lesz e pénzek elosztásában. A bajok rendszerint a pályázatok elszámolásánál adódtak, ugyanis a kerületet szólították fel az állami intézmények, ha egy-egy gyülekezet nem számolt el. Ez a rendszer nagyon megosztotta az egyházat, hiszen aki jobb kapcsolatot ápolt egy-egy politikusi körrel, az kapott pénzt, a többség viszont nem. Az egyházakért felelős állami intézmények többszöri megkeresésünkre rájöttek, hogy az eddigi gyakorlat nem működik, sőt árt az egyháznak, így ígéret született arra, hogy megváltoztatják az eddigi gyakorlatot.
- Sok éves kálvária ért véget a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium sportpályájának ügyében. Melyek a legújabb fejlemények?
- Most kötjük meg a koncessziós szerződést a városi tanáccsal: a sportpálya 49 évre az iskola tulajdonába kerül. Közben a vidékfejlesztési minisztérium keretében elindult egy olyan európai uniós projekt, amely a felekezeti iskolák felújítását finanszírozza. Ez nagy előrelépés, hiszen az állam által visszaszolgáltatott, lerobbant iskolákat önerőből nem tudtuk, nem tudnánk felújítani. Egyházkerületünk első tanügyi intézménye, a nagyváradi kollégium sikeresen bekerült ebbe a pályázatba, így az épület és a sportpálya is meg fog újulni. Most indult be a mérnöki munka, az engedélyeztetésekhez szükséges felmérések folyamata, amiben a Nagyváradi Polgármesteri Hivatal a helyi partnerünk. A sportpályát a koncesszió aláírása után azonnal használhatnánk, előbb azonban fel kell javítani, rendbe kell tenni. A pályázatunk ezt is tartalmazza, így csak reménykedni tudunk, hogy mind a kollégium épülete, mind a sportpálya hamarosan teljesen új köntösben várja a diákokat.
- Lassan révbe jut a zilahi Wesselényi Kollégium körüli sok éves hercehurca is, hiszen az iskola régi épületét is visszakapnák...
- A visszaszolgáltatás még mindig a bizonyító okiratok beterjesztésének függvénye. A visszaszolgáltató bizottság újabb és újabb dokumentumokat kér, ezek egy része pedig eltűnt az évek során. Az a jó hír, hogy napokban előkerült egy olyan korabeli irat, ami azt bizonyítja, hogy valóban a református egyház volt az iskola építtetője. Ez előreláthatóan felgyorsítja a folyamatot. Ha a főépületet visszakapjuk, a zilahi iskolánk is végre méltó helyre kerül. Megígértük a polgármesteri hivatalnak, hogy a most használt épületet jó állapotban adjuk vissza, és nem úgy, ahogyan általában mi kapjuk az államtól. A visszaszolgáltatás megnyugvás lenne a zilahi magyarság számára is.
- Újból közéleti téma lett az egyházi oktatás. Liberális véleményformálók szerint az egyházi oktatás Romániában túl nagy szerepet kap, szemben a nyugat-európai gyakorlattal. Mennyire helytálló ez az álláspont?
- Veszélyes próbálkozásnak tartom, amikor egyesek a vallásoktatást tanterven kívül szeretnék helyezni. A jól tanított vallás a pozitív személyiségalakításban segít. Egy ilyen embertípus egyetlen társadalomnak sem lehet kárára. Ha a kereszténységet az izmusok kategóriájába próbáljuk belekényszeríteni, akkor jogos lenne a liberálisok felháborodása, de ez a fajta megközelítés nem igaz. Az a gyermek, aki nem tanul arról, hogy kicsoda az igaz ember, aki nem látja meg Krisztusban a követendő példát, az sokkal hamarabb letér olyan útra, ami főleg a szülőnek nem fog tetszeni. Bármennyire is a jövő kérdését látjuk a vallásoktatásban, ez mégis a múltról szól. Én is ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelyik csak otthon kaptam vallásos nevelést, az iskolában nem. Ott, ahol semmilyen vallásos nevelést nem kapott a gyermek, még a családban sem, az ilyen szülők részéről hallom leginkább a halálos sikolyt: a gyerek iszik, kártyázik, vagy éppen drogozik... Ilyenkor, paphoz illő szerénységgel meg szoktam kérdezni, hogy a gyereket ki nevelte fel? A gyerek számára az otthoni példa a meghatározó. Krisztusban nem a vallástant, vagy valamilyen izmust akarunk felmutatni, hanem azt, aki a szenvedővel szenved, az éhezőnek enni ad, a síróval sír - ezeket a személyiségjegyeket kell megtanítanunk a gyerekeknek, ez a vallásoktatás lényege. Mivel a vallásoktatásnak nincs igazi tekintélye, a vallásoktatók a minimális szinten akarják ezt megtanítani a gyerekeknek. Megelégszenek azzal, ha a gyerek visszamondja a bibliai történetet, a csodát. Ha a vallásoktatás nem lenne ilyen képlékeny, vagy esetleges, el kellene jutnia oda, hogy a történet mentén időszerű problémákat is feszegessünk. Olyan erkölcsi témák kellene terítékre kerüljenek, amelyek mai társadalmunkban a mai embernek a gondjaira keresnek megoldást. Ahelyett, hogy a gyerek a vallásoktatás során pozitív, követendő példákat kapna, a vallásoktatás mellőzésével teljesen ki lesz szolgáltatva az audiovizuális eszközöknek. Életében az idegen erkölcsiség lesz a meghatározó. Ezt csak egy módon tudjuk ellensúlyozni: ha a vallásoktatásnak visszaadják a maga meghatározó szerepét. Ha az egyházi iskolák megmaradnak választható alternatívaként mind a szülők, mind a gyerekek számára.
Makkay József
Megjelenés előtt az Erdélyi Naplóban
Erdély Ma - 2008-03-26
Egyházellenes kampány, felekezeti oktatás címmel a lap összeállítást közöl arról a jelenségről, amely az utóbbi időben vált jellemzővé néhány erdélyi lapban. Somogyi Botond helyzetelemző bevezetője után Domahidi Béla válaszol Czika Tihamér egyházat bíráló cikkeire. Válasz Domahidi Bélának című írásában Bustya János felekezeti oktatásunk jelenéről, jövőjéről valamint az iskolai vallásoktatásról értekezik.
A lap érdekes jegyzetet közöl a lelkészválasztásról Rá szavaztam pedig a másik tetszett címmel.
A 2008-as évet a Magyar Református Egyház a Biblia évének nyilvánította. Ehhez kapcsolódik Bustya Dezső címoldalas anyaga: Alig lehet az utakon olyan emberrel találkozni, aki ne szorítaná egyik kezét a füléhez. Maroktelefonok az autóbuszon, a tanteremben, a hivatalban, mindenütt. Ma már nem lehet folyamatos kapcsolattartás nélkül élni. Aki nem ismeri a telefon működési elvét, az is használja. . . . Gondol-e valaki arra, hogy Isten is gondoskodott arról, hogy kapcsolatban legyünk vele? - írja a szerző a Biblia kettős útja című írásában.
A hagyományos ifjúsági- és gyermekoldal valamint hírek mellett Lőrincz István a Mannás kosár rovatban Akszáról, a Szentírás kedves szereplőjéről ír. Veres Miklós pedig a budapesti Könyv/misszió 2008 című rendezvényről számol be.
Zűrzavar(keltés) a Mikó körül - (avagy: a rágalom természetrajza)
Vélt igazságát két módon próbálhatja alátámasztani az ember.
Vagy érvel, vagy rágalmaz. Ha érveket sorakoztat fel, ellenérveket lehet
felhozni ezek megcáfolására. Nem igazán sikergyanús taktika.... Ha viszont
rágalmazó szándék vezérel valakit, ez ellen nehezebb védekezni, sőt,
legtöbbször lehetetlen. A megrágalmazott - szegény - fut a becsülete után, és
igyekszik bizonygatni: amit mondtak, írtak róla, az nem is igaz, s közben egyre
szánalomra méltóbbnak látszik öntisztázó igyekezete. A rágalom elleni védekezés
gyakran olybá tűnik, mint a bolonddal való vitatkozás: a kívülálló egyre
nehezebben tudja eldönteni, hogy a vitázó felek közül melyik a bolond...
Bár készséggel
megtenném, mégsem látom sok értelmét annak, hogy a Székely Hírmondóban
megjelent terjedelmes, három részes interjú (Zűr, majd zűrzavar a Mikó körül) minden egyes állítását
megcáfoljam. Ráadásul úgy gondolom, hogy jogi kérdések tárgyalására az
igazságszolgáltatás fórumai, a történelmiekre a történészek hivatottak, nem egy
újság lapjai. Ehelyett ajánlom, inkább vegyük elő józan székely eszünket
és gondolkozzunk együtt - e cikksorozat apropóján - a rágalom
természetrajzáról!
1. A rágalom
természetéhez tartozik, hogy hatályon kívül próbálja helyezni az elemi logikát. Elővenni egy majd
húszéves telekkönyvi kivonat fénymásolt példányát és arról azt állítani, hogy ez
alapján szolgáltattak vissza egy fontos épületet, - ezt csak annak az embernek
lehet beadni, aki még soha sem próbált, mondjuk egy személyi igazolványt
kiváltani és imigyen soha sem szembesült azzal, hogy az ablak másik oldalán
ülő tisztviselő elutasítja, mondván, hogy friss telekkönyvi kivonat szükségeltetik (az egy hete kiadott már
nem jó) annak bizonyításául, hogy a lakás, ahol laksz, tényleg a tied. A
rágalmazás logika-felfordító hamis érvelése azt a látszatot akarja kelteni,
hogy ami a mindennapi életben amúgy lehetetlen, íme, mégis lehetséges... Azt
már nem a hamis állítással való vitatkozásként, csak az olvasók iránti
tiszteletből írom, hogy az újságban is megjelent telekkönyvi kivonat
eredetije legjobb tudásom szerint békében porosodik egy irattárban
Sepsiszentgyörgyön, így szegény papírosnak meglehetősen kevés (azaz:
nulla) köze volt/van a Mikó visszaszolgáltatásának iratcsomójához. Ami viszont
ebbe a dossziéba belekerült: az eredeti,
a telekkönyvi hivatalban őrzött telekkönyvi ívek (A,B,C: birtokállási lap, tulajdoni lap, teher lap)
oldalanként fénymásolt, egyenként lepecséptelt, hitelesített, összefűzött,
majd ismét hitelesített példányai. Vagy az is soronként hamisított volt?
A logika-felfordítás
ott is tetten érhető, hogy míg Erdély-szerte egyházainktól és kisebbségi
szervezeteinktől lépten-nyomon újabb és újabb dokumentumokat kérnek az
állami hatóságok az amúgy nyilvánvaló tények igazolására, sőt, még a
papíron visszaadott javak jó részét sem sikerül ténylegesen birtokba venni
(lásd Nagyvárad, katolikus püspöki palota, református iskolai sportpálya stb.),
íme, Sepsiszentgyörgyön minden más régió gyakorlatával ellentétben, szinte nem
is kell bizonyítani a tulajdonjogot... Higgye az, akinek már visszaadtak bár öt
ár szántóföldet anélkül, hogy komolyan bizonyította volna jogosultságát (és
persze, közben nem valamelyik régi fejes vagy ennek leszármazottja volt)...
2. A rágalom
természetrajzához tartozik az is, hogy megpróbál meghamisítani vagy meg nem történtté tenni történelmi
tényeket.
Így aztán tudatja a nagyközönséggel, hogy az egyház soha sem volt
iskolaalapító, iskolafenntartó, iskolaépítő. Hogy volt egy rendelet, amit
aztán félreértelmezett a népi folklór, így lett a Mikóból református iskola,
amely intézményhez és vagyonához viszont az egyháznak nem sok köze volt, mert
az - a Kollégium - saját magát fenntartotta és kormányozta, illetve úgy
működött, mint bármely polgári létesítmény. Mindezen felfedezések az
állami levéltár méltatlanul elhanyagolt, soha sem kutatott állományából válnak
nyilvánvalóvá, állítja a szerző. Hangzatos, szenzációs, rejtelmes, amolyan
Indiana Jones-os, amint felleli a sokak által keresett, de soha meg nem talált
frigyládát. Elég, ha felsorolunk jó csomó évszámot (kinek jutna eszébe
ellenőrizni ezeket?), összekeverünk néhány eseményt, elhallgatunk másokat,
majd csúsztatunk, sejtetünk, ezek után ember legyen a talpán, aki még meg tudja
győzni a naiv olvasót az ellenkezőjéről...
Mert, ugye, hiába
hangzana el az az állítás, hogy a Mikó már csak azért sem indulhatott állami,
vagy polgári, vagy mittomén milyen autonóm intézményként 1859-ben, mert 1870-ig
csak és kizárólag egyházi iskolák léteztek. Meg az, hogy 1863-tól (tehát négy
évvel az alapítás után) kezdődőleg az Egyházkerület minden
kimutatásában, statisztikájában, jegyzőkönyveiben ott szerepel a Mikó,
mint az Egyházkerület tanintézménye. Azt is hiábavaló lenne dokumentumokkal
igazolni, hogy Mikó gróf, mint egyházkerületi főgondnokhoz illik, nem a (független
intézményként bemutatott) kollégiumra, hanem az Erdélyi Református
Egyházkerületre bízta hatvanezer forintos alapítványának kezelését. A
rágalmakkal szemben hiábavaló lenne felhozni, hogy az egyházi iskolák
működését, az egyházi hatóságokkal szembeni, alá-felülrendeltségi,
intézményi és anyagi viszonyokat meglehetősen pontosan és részletesen
szabályozták a korabeli állami és egyházi törvények, 1790-től a második
világháború végéig követhető folyamatossággal. Arról sem érdemes szólni,
hogy maga a Mikó Kollégium vezetősége is több ízben úgy határozza meg az
intézményt, hogy (a kollégium) "mindenestől az erdélyi ref. egyházkerület
testéhez tartozik s az egyházi hatóságok alatt áll". Érdekelne-e bárkit is, hogy ez
a megfogalmazás nem magánvélemény, hanem egy sokkal régebbi, 1883-ra datált
törvény jogállás-megállapításának szószerinti átvétele? Vagy úgyis mindegy
lenne, mert egyesek szerint a "mindenestől" csak valamilyen "laza
kötődést" jelentene...? A történelem félreértelmezését vagy félremagyarázását
helyretenni kudarcra ítélt kísérlet már csak azért is, mert úgy tűnik, az
interjúalany soha sem hallott vagy olvasott sem a magyar állam egyházi
iskolákat támogató, sem a román állam ezeket sorvasztó politikájáról. Számára
az állami közfeladat átvállalása egyenlő az egyháztól való elszakadással,
ugyanúgy, ahogy a két világháború közti minisztériumi megszorításokban sem lát
mást, mint az ellenőrzési jog gyakorlását. Tanárok megalázó román
nyelvvizsgájára, hűségesküre, névelemzésre, diplomák megsemmisítésére, az
állami magyar középiskolák majd mindenikének kényszerített bezárására, a magyar
oktatás egyházi intézményekbe szorulására, nyilvánossági jog megvonására
(szerinte) sor sem került ebben az időszakban! Rácz Gáborral vagy Konsza Samuval
sem a hivatal packázott ezek szerint, amikor három évig nem engedik tanítani az
egyikét, illetve kétségbe vonják felkészültségét a másikának: csak a
minisztériumi normál hatáskör érvényesítéséről van itt szó, a demokrácia
jegyében... És a hiábavalóan felvonultatott ellenérvek sorát még sokáig
folytathatnám - többkötetnyi irodalma van a témának -, de minek, mikor a
zűrből már úgyis zűrzavar lett...
3. Inkább lépjünk
tovább, mivel a rágalmazás természertajza még tartalmaz egy-két
kimerítendő elemet, mint például a jog öncélú értelmezését. Ez ugyanazon recept szerint
működik, mint a történelem-hamisítás: csakhogy évszámok helyett
törvénycikkely-számokat kell lehetőleg olyan sorrendbe helyezni, hogy a
tájékozottság és jogszerűség megdönthetetlennek tűnő látszatát
keltsék. Ugyan ki fogja kétségbe vonni, hogy iksz évben megjelent az ipszilon
rendelet zé pontja, amely azt mondja hogy..., de ezt nem lehetett alkalmazni,
mert közbe jött az ikszá meg az ipszilonbé első és második pontja, amely
nem is azt írja, hanem amazt... Nem vagyunk mind ügyvédek, meg különben is,
megírta az újság, úgyhogy igaznak kell lennie... A csalással, jogtalansággal,
hamisítással megvádolt jámbor meg csak bizonygassa más törvénycikkelyek
másfajta idézésével, ha akarja, hogy mikor, miért, miként államosítottak
egykoron, meg azt is, hogy a Mikó visszaszolgáltatásához két kormányrendelet,
kormányhivatalok igazolásai, minisztériumok határozatai és kb. három év
szükségeltetett úgy, hogy közben a törvény betűjét és szellemét egyaránt
betartotta mindenki, aki ebben az ügyben részt vett. Már ha egyáltalán
bizonygathatja és nem holtában gyalázzák - mint Csiha Kálmán püspök urunkat...
Mondja, ha úgy kívánja, szegény megrágalmazott, hogy már két
megfellebbezhetetlen és kötelező érvényű törvényszéki döntés van
arról, hogy a Mikó az Egyházkerület jogos tulajdona, ugyan ki fog erre még
figyelni, ha a zűr elvettetett...
4. Ugyancsak
kivédhetetlen eleme a rágalmazásnak az államhatalom és a közvélemény manipulálásának kísérlete. A rágalmazás logikája
megköveteli a fenyegetőzést, az alaptalan feljelentéseket, az
inszinuálást. Ugyebár, akit az ügyészség vizsgál, az már eleve gyanús. Aztán
azzal, hogy a feljelentés teljesen alaptalannak bizonyul, már a kutya sem
törődik. A korrupcióellenes ügyészség, az EU meg Strassbourg emlegetése
divatos, és ezen felül: hitelesebbé teszi a megfestett gonosztevő-képet.
Ha ehhez még hozzáteszünk pár, névtelenségbe burkolózó internetes blogot
(névvel ellátva veszélyes, rágalmazási per lehet belőle!), - amelyek
linkjét azért gondosan elküldjük sok-sok közszereplőnek -, egy-két olvasói
levélnek álcázott megszólalást, néhány jól elhelyezett pletykát, kellő
időben megcsörrenő telefont, meg sok-sok más apró trükköt, már kész
is van sajátos igazságunk sajátos igazolása. Persze, közben azt is tudni kell,
hogy a megrágalmazott milyen eszközök alkalmazását fogja erkölcstelennek vagy
méltóságán alulinak tartani, úgyhogy ezekre kell ráállni... A
(zűr)zavarosban ugyanis mindig
jobban lehet halászni...
5. A rágalmazás
utolsó, de leglényegesebb vonása: a mindenen át érvényesülő önérdek. Ez tart mozgásban, ez lát el
energiával minden rágalmazót. A köz érdekében nem szoktak torzítani vagy
hamisítani: "nem éri meg" (csak vádolni szokták
ilyenekkel azokat, akik magánérdekeket sértenek a közérdek védelmezése közben).
A rágalmazó mindent megfordít, mint a folyó alsóbb részén ivó bárányra
vízzavarás ürügyén rátámadó farkas: saját magánérdeke elpalástolásához
magánérdeket sejtet ott is, ahol tényleg csak a köz érdeke található, mert
önmagából indul ki: ő maga csak és kizárólag önérdekből cselekszik.
A rágalmazás
természetrajzáról szóló együttgondolkodásunkat ezért hadd tegyük teljessé a
klasszikus kérdés megválaszolásának kísérletével: "cui prodest? - kinek használ? "
Ha feldereng a válasz és józan paraszti logikánk most sem hagyott cserben:
magunktól rájövünk, hogy miért és kinek áll érdekében a zűr és
zűrzavar a Mikó körül...
Bustya János lkp-tanár,
főmunkatárs
Romániai Református Egyház Pedagógiai Intézete
"Ti vagytok a világ világossága."
Máté 5, 14a
Ifjúsági istentiszteletek Kézdivásárhelyen
Isten kegyelméből immár rendszeresen működnek Kézdivásárhelyen
az ifjúsági istentiszteletek. Minden vasárnap délután 5 órakor kezdődnek ezek
az alkalmak, ahol a lelkipásztor mellett fiatalok is szolgálnak zenéléssel,
énekléssel, igeolvasással, imádkozással.
A szervezők szeretettel várnak gyerekeket, ifjakat és
felnőtteket egyaránt ezekre az áldásos, az Úr ismeretében való épülés
alkalmaira.
Előzetes a mennyországból ... pillanatok egy munkatársképzésről
"A mennyország már itt elkezdődik", szokták mondani az optimista keresztyének. Ezt a kijelentést nagyon szépnek tartottam, de kissé túlzónak. Mint kortársaim nagy része, én is nehezen hiszek, amíg nem látok vagy tapasztalok, és néha az is nehezen győz meg, ha látom és tapasztalom. Ehhez jöhet a történet:
Németországban egy önkéntes munkatársképzésen vehetek részt a Missio Center-ben, hét másik társsal együtt. Együtt kelünk, együtt olvasunk igét, reggelizünk, tanulunk, vitatkozunk, pihenünk és imádkozunk, meg élvezzük a berlini lehetőségeket. Nem mondható szokványosnak napi programunk, és nagyon hálás vagyok Istennek és azoknak az embereknek, akik ezt lehetővé tették.
A Missio Center fiatal csapata kiveszi részét idén is a "Christival" szervezésében és előkészítésében. Ez egy keresztyén ifjúsági fesztivál, amire húszezer fiatalt várnak. Bámulatosan sokrétű programot dolgoztak ki a szervezők: koncertek, istentiszteletek, lelkigondozói állomások, több mint kétszáz szeminárium különböző témákkal. Na de ehhez a munkához ember is kell. Így az egész rendezvénynek közel ezer munkatársa van. Mi a lelkigondozók csoportjába tartozunk. Ezzel kezdődik most a dolog érdekes része. Ezeknek a munkatársaknak a főszervezők egy hétvégét szerveztek, hogy bevezessék őket az egész fesztivál szervezésébe, de saját munkakörükbe is. Ami pedig a legérdekesebb: hogy megköszönjék előre is a munkájukat. A több mint ötszáz embernek teljesen ingyen szerveztek 3 csodálatos napot. Fel nem foghattam, hogy a nagyméretű fesztivál szervezésében hogyan jutott erejük és anyagi fedezetük arra, hogy ennyire odafigyeljenek önkénteseikre. Ilyen figyelmes csak Isten lehet. Jézus figyelhetett még ennyire a tanítványaira, amikor felkészítette őket a küldetésre.
Első este, a közös program után mindenki választhatott, hogy zenés esti áhítaton lazít, irodalmi felolvasáson gyönyörködteti lelkét, humorestre megy vagy egy koncerten kapcsolódik ki. Nehéz volt választani, de számomra az irodalmi felolvasás mindent megért.
Másnap a fesztiválszervezés részleteibe bonyolódtunk. Valahol megnyugtató volt előre értesülni a dolgokról. Az, hogy mi a lelkigondozás lényege, egy ügyes trükk tette nyilvánvalóvá. A lelkigondozói munka négyféle összetevőjét négy különböző kendőcske "képviselte": egyik a lelkigondozó háttere, a második a lelkigondozott ember személyisége, a harmadik az, amit a lelkigondozó felismer a találkozás alapján, és legvégül - a legfontosabb - amit Isten kihozhat a beszélgetésből. A négy kendőcskét valaki a résztvevők közül betömte egy kis zsákba, majd megkértek valakit, hogy húzzon ki egyet belőlük. Láss csodát, a négy kendőcske egy egész kendővé lett, mivel minden szempont a lelkigondozásban szorosan kapcsolódik egymáshoz. Szemléletes!
Este imádkoztunk a fesztiválért. A "Mi Atyánk... " kéréseire alapozva egy pálya volt felépítve négy állomással, amin végig lehetett járni. Felejthetetlen képekkel és új felismerésekkel ajándékozott meg ez a régi ima.
Valaki már elárulta, hogy a főszervező bizottság egyik meglepetése még hátra van, ezért külön fehér-fekete ruhát kellett hozniuk. Nem tudom, éreztem-e magam valaha is úgy megtisztelve, mint abban a pillanatban, amikor kinyílt a szomszédos helység ajtaja, a főszervező kifeszítette a baldachin függönyt és vörös szőnyegre léptünk. A meglepetéstől alig mertünk beljebb lépni. Gyertyafény, apró lámpások és ünnepi bankettre megterített teli asztalok! Olyan ünnepi fogadás volt, amire egyáltalán nem számítottunk. Valahogy úgy jártunk, mint azok a koldusok a bibliai példázatban, akik nem voltak hivatalosak, ezért annál inkább örültek annak, hogy ott lehettek a királyi lakomán. Egyértelművé vált, hogy Istennek milyen fontosak vagyunk: nem is annyira a munkánk, hanem inkább mi magunk. Minden keresztyén "megérdemli" ezt a megtisztelést függetlenül attól, hogy milyen feladatot teljesít, felmossa a gyülekezeti termet vagy elmondja a vasárnapi prédikációt. Szeretném minden embernek ezt a megtisztelő fontosságot tovább adni!
Lőrincz Csilla
Jelenleg MissioCenter-es ösztöndíjas
Március 7-9 között sor került a Főiskolás IKE második munkatársképző szemináriumára, melyet a marosvásárhelyi csoport (MIFIKE) szervezett az Erdélyben működő másik két egyetemista gyülekezet munkatársainak: a kolozsvári és a csíkszeredai FIKE-nek. A szabadi-úti gyülekezeti teremben zajló rendezvényen jelen volt 9 kolozsvári és 25 vásárhelyi fiatal.
A hétvége a keresztyén ifjúsági munkáról szólt, konkrétabban arról, hogy hogyan szólítsunk meg egyetemista fiatalokat, hogyan vonjuk be őket az egyetemi lelkészségek tevékenységébe, miért jó fiatal keresztyénként aktív gyülekezeti életet élni. A témát játékokkal, Pap Béni előadásával, hídépítés-projekttel, kötött és kötetlen beszélgetéssel, munkatársak által tartott áhítatokkal jártuk körbe.
A színes programajánlat mellett spontánul alakultak ki beszélgetések úgy elméleti, mint gyakorlati szinten a FIKE jövőbeli terveiről. Kiderült, hogy a két csapat között jól működik a kommunikáció, csak a személyes kapcsolatot kellett megteremteni, s ennek következtében operatívan tudunk együtt dolgozni.
Egészen felszabadult hangulatban telt a hétvége, a szervezők gondoskodtak minden kényelemről annak érdekében, hogy a hangsúly a munkatársképzésen, csapatszervezésen maradjon. Elérték azt, hogy a képzés által fejlődjünk és azt is, hogy példájukból tanuljunk szervezni (nem tudom mennyire volt ez tudatos, de sikeresnek igen).
Nyugodtan mondhatom, hogy az alábbi ige lenne a legmegfelelőbb vezérige az ifjúság körében kifejtett munkánk során: "Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el." (Ézs. 40,30-31.)
Ez évre tervezett három szemináriumból kettőt megtartottunk, a harmadikat Csíkszeredában szeretnénk megrendezni, ezzel bevonva az ottani egyetemista gyülekezet munkatársait is. Szóljon a fenti ige bíztatásul nekik is.
Fodor Enikő
Kolozsvári FIKE
Szent Patrick-nap áhítattal, tánccal, muzsikával
Közös tánctanulással ünnepelték Szent Patrick napját az Apafi
kollégiumban
Március 17., Szent Patrick napja az írek nemzeti ünnepe, ezt ünnepelték
hétfőn délután az Apafi Kollégiumban is néhány írországi vendég
társaságában a Főiskolás Ifjúsági Keresztyén Egyesület munkatársai. Néhány
ír vallásos ének, vicc és Szent Patrick történetének felidézése adta meg az est
alaphangulatát, amit követett a szórakoztatóbb rész: egy Írországgal kapcsolatos
kvíz, kisfilm levetítése a jelentősebb ír városok nevezetességeiről
és ír tánctanítás. Magonus Sucatus Patriciust, a jómódú keresztény családból
származó ifjút 16 éves korában ír kalózok hazájukba hurcolták, ahol 6 évet
töltött pásztor rabszolgaként. Ezután hajón sikerült megszöknie, és sok
veszélyes kaland után végül Gallián át tért haza. Családja ellenkezésével nem
törődve engedett a benne érlelődő elhivatottságnak, hogy
megtérítse a pogány íreket. Nem sokkal püspökké szentelése után tért vissza az
írek közé, akik az ő működése nyomán váltak keresztény néppé, jól
kiépített egyházi szervezettel és Rómához fűződő egyházi
kapcsolatokkal.
Ma már világszerte emberek milliói ünneplik március
17-ét. Az írek úgy tartják, hogy Szent Patrick az egyetlen olyan szimbólum,
amely még a híres Guinness sörnél is "írebb". Nevéhez
fűződik a kereszténység elterjedése és számos legenda is, mint
ahogyan az is, hogy kiűzte a kígyókat Írország földjéről. Hozzá
kötődik Írország nemzeti szimbóluma, a lóhere, amely a Szentháromságot
jelképezte számára, ma pedig az ír hit és ír tudat, valamint a jószerencse
jelének is számít. Az emberek ezért március 17-én zöld ruhát öltenek,
lóherekitűzőt viselnek, és együtt ünnepelnek az utcákon, a pubokban.
Ezen a napon minden ír - és az ír hagyományok minden barátja - Írország
védőszentjének tiszteletére koccint, mindenekelőtt Guinness sörrel.
A kolozsvári Szent Patricknapi ünnepséget
tánctanulás zárta, az írországi vendégek temperamentumos tánclépéseket
tanítottak a résztvevőknek igazi ír dallamokra.
Dézsi Ildikó
Megjelent a Szabadság napilap március 19-i számában
A lélek ereje. Az akarat ereje. A szív energiája. Kétféleképpen nyilvánul meg: cselekvően és tűrően.
A lelkierő képesít tenni, akarni, kezdeményezni, bátornak lenni, elindulni, kitartani! A lelkierő tesz képessé a fájdalmat elviselni, a gondot összeroppanás nélkül hordozni, a remény ellenére remélni!
A lelkierő tűr és cselekszik.
A lelkierő a jellem "statikai" ereje. Egybefogja, egységben tartja a személyiséget. A híd, a ház statikai erőit nem látni, de látni a folyón átívelő hidat és látni az égbe feltörő toronyházat!
A lelkierő önmagában véve láthatatlan, de a jellem tetteiben nem lehet észre nem venni.
A lelkierő képesít hősi tettekre. Ugyanez a lelkierő képes végigélni a hétköznapokat. (Vajon melyikhez kell nagyobb erő?!)
Mindenki "nagyra" született és ehhez a nagysághoz szunnyad benne az erő. A rászabott, a pont neki való nagyság megéléséhez rendelkezik a szükséges erővel. Nem kevesebbel és nem többel.
A nagyságot a legtöbb ember a mindennapokban éli meg. Élni a mindennapokat kötelességben, hűségben, szeretetben, megbízhatóságban, kitartásban - ehhez erő kell. Aki erényekben éli végig élete hétköznapjait, az lélekben erős.
A fizikai erőt mérni lehet. Bemérni. Van mértékegysége. Képlet segít kiszámítani. A lelkierő megállapításához nincs képlet. Nincs mértékegysége. Nem lehet bemérni, kiszámítani.
A lélek ereje abban hasonlít a test erejéhez, hogy amint ez a test minden porcikáját áthatja, úgy van jelen a lelkierő is az egész emberben.
A testi erő fejleszthető. Tanfolyamok hirdetnek edzéseket. A lelkierő is növelhető. Edzeni kell. Vannak módszerek. Aki az erényeket gyakorolja, az edzésben tartja akaratát. Az erény szóban az "erő" rejtőzik.
Elválaszthatatlan egység az emberben a test és a lélek. Kölcsönhatásban élnek. Az egyik nem lehet beteg, hogy a másik ne sínylené meg. Ha az egyik erősödik, a másik is növekszik. A test erősítése a sportban a lelki erőt is edzi. A lelkierő tréningeztetése kihat a testi erőre.
A lelkierősség a jellem alapja.
A lelkierősség biztosítja a személyiségnek a külvilággal szembeni függetlenségét. A lelkierő vigyáz a benső világ önállóságára. Az akarat ereje vívja ki a lélek szabadságharcát és viszi győzelemre a közvélemény, a divat zsarnokságával szemben. És a közönnyel szemben.
A lelkierő nagyságával egyenes arányban áll az önálló gondolkodás szabadsága, a döntések egyéni jellege. Saját életét csak a lélekben erős képes megélni.
Mikor "erős" akarsz lenni, a jóra érzel kísértést. Ne állj ellen! Dolgozd ki magadban a lélek erőkészletét. Hogy azzá lehess, akivé lenned kell. A lelkierő biztosítja benső szabadságod és ez a szabadság a Jóságban teljesedik be.
Te sem akarsz kevesebbet!
Részlet Mácz István: "Kísértés a jóra" című könyvéből
A bölcsesség az a szellemi tulajdonság, amely az elmét a helyes ítéletre, a gyakorlatban pedig a helyes cselekvésre képesíti.
Általában bölcsek a gyermekek és az öregek.
A gyermek még egésznek látja a világot, az öreg pedig már látja a valóság, az élet egységét.
A bölcsesség nincs életkorhoz kötve.
A bölcsesség inkább a szívben lakik, mint az értelemben. A bölcsesség inkább élet, mint tudás.
Bölcs az, aki tudja, több LENNI, mint látszani. Bölcs az, akit nem téveszt meg a külső csillogás, hanem az emberben a láthatatlan bensőt mérlegeli.
A bölcsesség az erényekben felmagasztosult élet.
A bölcs lényegre egyszerűsödött ember. A bölcs egyetlen gondolat rabja. Lát és látomása lenyűgözi. Ami betölti, arra építi az életét, az határozza meg élete irányát, az szervezi meg kapcsolatait emberrel, állattal, növénnyel, a mindenséggel.
Petőfi Sándornak a "szabadság és szerelem" volt az egyetlen, lényét átható szenvedély. Albert Schweitzer az Élet tiszteletének élt. Csontváry hitt küldetésében, és életét a festészetnek szentelte. Kalkuttai Teréz anya csupán a haldoklók sóhaját hallja, és elhagyatottságukat akarja enyhíteni.
A mindennapi ember hétköznapi életét, ha áthatja, ha átizzítja az igaz, a jó, bármi nemes CÉL, már a bölcsesség útján jár. - A bölcsesség szenvedélyben izzó gondolat, tudásban égő látomás.
A bölcs ember egyszerű. Megelégedettsége miatt mindig megvan mindene. Nála nincs gazdagabb.
A bölcs látja, mi teszi őt boldoggá, mi a neki való öröm. Mást nem akar. Így kerüli el a hiábavalóságokat és szívét az irigység.
A bölcs ismeri a türelem értékét. Türelmes. A bölcs tudja, mikor kell szólnia, és mikor mond többet a hallgatása. A bölcs érti a könnyek vallomását és érthető írás számára az arcok mosolya.
A bölcs nagyon szereti az életet és belátja a halál jelentőségét. Úgy él, mintha éveit nem lehetne megszámlálni, és úgy cselekszik, mintha holnap már mennie kellene . . .
A bölcs tudja, minden elmúlik - rabja ezért nem lesz semminek, mégis építi a világot, mert hiszi, eltörölhetetlen értéket hagy a Világmindenségben. Ő.
A bölcs meghajol a Világ előtt, ugyanakkor büszkén néz vele szembe, hiszen ő maga is egy csodálatos világ. Mikor a világot tiszteli, önmagát is tiszteli, hiszen része a világnak. Mikor értékeli önmagát, tiszteltadás ez a világnak is, melyben él, amely által és amelyért van.
A bölcsességnek az erények készítenek otthont.
Semmivel nem kényszeríthető a bölcsesség szívünkbe. Önként jön, vagy sehogy. Aki vágyik rá, aki sóvárog utána, aki mindennél többre hajlandó értékelni, tisztelni, életénél is többre, annak szívében megszületik a bölcsesség.
A bölcs az erények gyermeke.
Aki bölcsességre vágyik, nem akar lehetetlent.
Részedről is elérhető.
Már elindultál feléje. Már érintette a szíved abban a pillanatban, amikor felismerted,
kell neked a Szépség, de nem elég,
kell neked az Igazság, de nem elég,
csak a Jóságra mondja lényed valója: elég.
A bölcsesség talán a jóság kísértésével kopogtat lelkeden . . .
[Részlet Mácz István: "Kísértés a jóra" című könyvéből]
Továbbra is vásárolható a "Dicsérlek Téged én" című énekeskönyv az Erdélyi IKE székhelyén. Több mint 10 példány megrendelése esetén kedvezményeket ajánlunk.
Ugyanakkor kapható a "A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni" játékosköny, illetve a "Kulcs a jó ifihez" bibliaórás vázlatokat tartalmazó kiadvány is.
Nem utolsó sorban IKE-s bögrék is találhatók,
illetve a 2008-as esztendőre szóló IKE-naptár.
Mindez az Erdélyi IKE székhelyén, Kolozsváron, a Mócok útja 84 szám alatt.
Elérhetők vagyunk a 0264-598050 vezetékes vagy 0744-670769 mobil telefonon, illetve az ike@ike.ro vagy erdelyi_ike@yahoo.com címeken. Weboldalunk: www.ike.ro.
Kedves Kortárs!
Szeretettel meghívjuk Bán Attila Urban
absurd című fotókiállításának megnyitójára, ahol színes, sok
pixeles s egyéb rejtjeles felvételeket láthat az abszurd-kincses Városról.
Nézze meg jól, lehet, hogy Ön is ott van!
A megnyitóra 2008 április 1.-én kerül sor
az Apafi Mihály Református Egyetemi Kollégiumban, 18 órai kezdettel. A
kiállítást megnyitja Garabonciás Flórián.
A kiállítás április elsejétől harmincadikáig minden hétköznap 10 és 17 óra között megtekinthető.
KÖNYVESPOLC
Ár: 8 lej
A fenti könyvek, termékek mindegyike,
megvásárolható és megrendelhető, egyházkerületünk
Tel. 0264-592453, 114 mellék
Cím: 400079 Cluj Napoca, str. I. C.
Bratianu nr. 51-53
e-mail: iratterjesztes@reformatus.ro
Yahoo messenger: mickeyver
Skype: veresmiki1974
