HÍRVIVŐ |
||
|
||
Az |
||
|
||
Feliratkozás:
hirvivo-subscribe@yahoogroups.com
|
||
Hír
beküldése: hirek@reformatus.ro |
||
|
||
2008
március 20, VII. Évfolyam 12. szám (összesen 300 szám) |
||
|
||
Tartalomjegyzék
A Romániai Református Egyház Nyugdíjintézete - szórólap
Ifjúsági istentiszteletek - Kézdivásárhely
Közösen az erdélyi református értelmiségi képzésért - beszélgetés Buzogány Dezsővel
Kié a Székely Mikó Kollégium vagyona?
Barátoson székely kaput avattak
Szobrot állítottak Gál Dánielnek (Illyefalván)
Tőkés István - Hétköznapok Ünnepnapok
"Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is" (2Tim 2,11)
A megjelölt ige élet és halál nagy kérdései felé tereli gondolatainkat, és ezekkel való szembenézésre ösztönöz minket. Azt viszont tudomásul kell vennünk, hogy e kifejezések bibliai használata különbözik a hétköznapitól. Amikor mi életről beszélünk, arra az időszakra gondolunk, ami a születéstől a halálig tart. Amikor pedig halálról beszélünk, arra a pillanatra gondolunk, amikor a szív utolsót dobban és az első agysejt bomlani kezd. Hétköznapi megfogalmazásban: élünk és meghalunk. Ezzel az élet befejeződik, vége van. A Biblia viszont egészen más értelmet tulajdonít ezeknek a kifejezéseknek. A halálra nézve kettős értelemben fogalmaz: beszél meghalásról, és arra a pillanatra gondol, amikor az élet befejeződik; a halál viszont a Bibliában egy állapot, amelyben a pusztulás egészen bizonyos. Lehet, hogy az ember ebben az állapotban biológiailag még él, de kimondták már felette a halálos ítéletet, s annak végrehajtása csak idő kérdése. Az életre nézve két különböző kifejezést is használ a Biblia. Az egyik a test szerinti életet, a létezést, a vegetálást jelenti. Ezt az életet a halál tönkreteszi. De beszél egy másfajta, magasabb rendű életről is, arról a teljes, örökkévaló életről, amely felett a halál nem uralkodik, és amit nem tud megszüntetni. Ennek fényében mondja Pál: ha ebben a földi létünkben vele halunk meg, akkor vele együtt fogunk élni is.
1. Születésünkkor életet kapunk, de csak olyat, amit a halál tönkretesz - így igaz reánk nézve az ige szava: "az a neved, hogy élsz, és halott vagy" (Jel 3,1). A teljes életet mi nem tudjuk megszerezni, mert az nem azonos az életszínvonal emelkedésével, nem erőfeszítésünk eredménye, nem mi teremtjük meg magunk körül, és nem szüleinktől örököljük. Ezt csak ajándékba lehet kapni attól, aki meghalt és feltámadott, hogy életet szerezzen nekünk. Nem véletlenül hangoztatja Pál, hogy az örök életet csakis a Krisztussal való közösségben lehet megkapni: "vele". Az örök élet feltétele, hogy ebben az életben vele legyünk - így pedig igazzá lesz a másik ige: "minket, akik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal" (Ef 2,5).
2. A mondat második fele azt hozza tudomásunkra, hogy a meghalás után is vele leszünk. Ennek a Krisztustól kapott életnek nem árt a halál, ezt a közösséget nem zavarhatja meg a meghalás. A halálnak nincs többé fullánkja, s a meghalás elköltözéssé, átmenetellé szelídül. Vele leszünk, a meghalás után azonnal. Ebben a bizonyosságban mondja Pál: "kívánok elköltözni és Krisztussal lenni, mert az sokkal inkább jobb" (Fil 1,23). Ennek tudatában mondja Jézus: "aki hisz énbennem, ha meghal is él" (Jn 11,25). Aki földi létében vele van, halála után is vele lesz, vele él és vele uralkodik (Jel 20,4).
Húsvét ünnepén Isten ezzel a kijelentett igazsággal, ezzel az igaz beszéddel szeretné megerősíteni az élet és halál nagy kérdéseivel vívódó lelkünket. Emlékeztet arra, hogy mi létezünk, de születésünk jogán nincs örök életünk, a halál állapotába születünk, és a teljes életet nem tudjuk megszerezni. Örök életet csak az adhat, aki meghalt, és íme, feltámadott. Ő maga hív abba a közösségbe, amely olyan életet kínál, amely felett a halálnak nincs hatalma, amelyben a meghalás átmenetel az örök életre.
Mi általában így fogalmazunk: élünk és meghalunk. Ez az üzenet megfordítja a hagyományos sorrendet: meghalunk és élünk. Ha itt vele vagyunk, ott is vele leszünk. Húsvét ünnepén ezért az igaz beszédért adunk neki hálát, és dicsérjük az Urat, aki feltámadott és nekünk életet adott.
Pap Géza
Az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa pályázatot hirdet a jogtanácsosi állás betöltésére. Feltételek: jogi végzettség, jogi gyakorlat. Szükséges iratok: önéletrajz (cv), oklevélmásolat, lelkészi ajánlás. Pályázási határidő: március 27. Cím: 400079 Kolozsvár, I. C. Brătianu u. 51-53. Tel. 0264-592453.
A Romániai Református Egyház Nyugdíjintézete - szórólap
Rákattintva kinagyítható:
A Kéve a Székely-Mezőség református gyülekezetinek egyházi és közéleti hetilapja
Kéve 2008/12. (126.)
lapszámának tartalmából:
Brassai Zsombor: A húsvét jelentősége zenei metaforába foglalva
Domahidi Béla: Húsvét a fény ünnepe
Veress László: Mennyei SMS - KRISZTUS HÉT
SZAVA A KERESZTEN
Id. Balogh Károly: Gondolatok a passiótörténet állomáshelyein
Veress László: Szánjátok oda testeteket
Istennek
Hajdú Noémi és Nagy
Tímea (csittszentiváni ifisek): Backamadarasi ifisek szolgálata a csittszentiváni templomban
Interjú Kovács Emese iskolapszichológussal: Minőségi időt szentelni a gyerekekre
Brassai Zsombor: Húsvéti gasztronómiai példázat
- Íztelen a magyar húsvét hús és Jézusöröm nélkül
Nagy Ferenc: Alkalmi üzenet egy gyűlés
margójára - Bezártság
Szilágyi Mihály: Kis emberek nagy történetei -
Az úri szolga meg az úri ló
Tudósítás: Első díjat nyert Domahidi Zsuzsa a hetedikes fuvolisták zonális versenyén
Bodó Előd Barna: Szavak mögül - Tiszta húsvét
Domahidi Béla: Civil kezdeményezés egy
tisztább Mezőbergenyéért
A Kéve internetes
változata megtekinthető a www.keve.xhost.ro honlapon!
Áldott
húsvétot kívánunk az Erdélyi Református Egyházkerület honlapja minden
olvasójának!
Tisztelettel,
Brassai Zsombor, főszerkesztő
Szám: 255/2008
M EG H Í V Ó
Nagytiszteletű Lelkipásztor úr!
Kedves Testvérünk!
2008. április 24-re, csütörtökre, a Protestáns Teológiai Intézet, a Romániai Református Egyházzal, az Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházzal, az Erdélyi Unitárius Egyházzal, valamint a Romániai Országos Református Lelkészértekezlettel együtt tanulmányi napot szervez, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében.
Ehhez az alkalmat Edwin H. Friedman "Generation to Generation" c. könyvének magyar nyelvű megjelenése szolgáltatja. A könyv, amelyet Beke Boróka református lelkipásztor fordított magyar nyelvre, lelkipásztori szolgálatunk két fontos területén nyújt eligazítást és segítséget: a családok és a gyülekezetek lelkigondozásában és vezetésében. A kézikönyvnek tekinthető mű bevezet minket a rendszer-szemléletbe, az eset-tanulmányokkal pedig segítséget nyújt annak alkalmazásában.
A tanulmányi nap előadások által ízelítőt nyújt e könyvből, a csoport-munkában pedig - amelyen lelkipásztorok és teológiai hallgatók közösen vesznek részt - felmutatja annak alkalmazási lehetőségeit.
Program:
10.30 - 11.00 Megnyitó áhítat
11.00 - 11.45 Előadás: J.B. Roosjen, "Ne aggódj! " E. Friedman művének teológia jelentősége.
11.45 - 12.15 Kávé-szünet
12.15 - 12.45 Előadás: Dr. Kocsev Miklós, Család vagy gyülekezet. E. Friedman és a családi kapcsolatok gyülekezeti vonatkozásai.
12.45 - 13.30 Az előadások megbeszélése
13.30 - 13.45 Boelens-Csákány Tünde, Mit viszünk tovább? Friedman, Generációról Generációra című könyvének méltatása.
13.45 - 14.00 Ries Nieuwkoop bemutatja a könyvet és a Juhász István Alapítvány jóvoltából minden résztvevőnek átnyújt egy ingyenes példányt.
14.00 - 15.30 Ebéd
15.30 - 16.30 Csoportmunka
16.30 - 17.00 Kiértékelés és hazautazás
Kérjük lelkipásztor testvéreinket, részvételi szándékukat jelezzék április 18-ig a lippay@proteo.hu e-mail címen, a 0264-591368-a telefonszámon (PTI rektori Hivatala), vagy a Institutul Teologic Protestant, P-ta Avram Iancu nr. 13, 400124 Cluj, CP. 230 postai címen.
Részvételi díj (ebéd és kávé): 10 RON.
Ha valakinek szállásra is szüksége van, azt külön jelezze.
A 100 km-nél távolabbról és csoportosan (legalább hárman) utazó református lelkipásztorok útiköltségét a RORLÉSZ megtéríti.
Kolozsvár, 2008. március 18.
Testvéri szeretettel,
Dr. Rezi Elek sk. Dr. Kiss Jenő sk.
rektor teológiai tanár, szervező
Ifjúsági istentiszteletek - Kézdivásárhely
Isten kegyelméből immár rendszeresen működnek Kézdivásárhelyen az ifjúsági istentiszteletek. Minden vasárnap du. 17.00-18.00 óráig tartanak ezek az alkalmak, ahol a lelkipásztor mellett fiatalok is szolgálnak zenéléssel, énekléssel, igeolvasással, imádkozással.
Szeretettel várunk gyerekeket, ifjakat és felnőtteket egyaránt ezekre a délutánokra, gyertek, épüljünk együtt Urunk ismeretében!
Kocsis Zoltán, résztvevő
2008-03-19
V. Szombati-Szabó István Nemzetközi Szavalóverseny - Kisjubileumi kiadás
Lugos, 2008.április 5.
I. Szervező: Lugosi Református Egyházközség
II. Támogatók: Temesvári Bartók Béla Alapítvány, Szekszárd M. J. Város Önkormányzata,
Szekszárdi Református Egyházközség, Etyeki Református Egyházközség,
Királyhágómelléki Református Egyházkerület, Királyhágómelléki Református
Ifjúsági Szövetség Temesvári Heti Új Szó, Nyugati Jelen, Temes Megyei Civil
Tanács.
III. Pályázhatnak: A D.K.M.T. eurorégió településein működő állami és egyházi
oktatási intézmények tanulói, egyetemi hallgatói és felkészítőik különös
tekintettel a szórványban élőkre, vagy olyan tömbmagyar közösségekben
lakó, vagy onnan elszármazott vallási kisebbségnek számító tanuló, egyetemi
hallgató és felnőtt szavaló. Szekszárd testvérváros és Református
Egyházközsége valamint az Etyeki Református Egyházközség képviselői.
Kiemelt szeretettel hívjuk és várjuk a Királyhágómelléki
és Erdélyi Egyházmegyék és oktatási intézményeinek tehetséges szavalóit.
IV. Benevezés határideje: 2008.március 31. (űrlapok
beérkezése).
V. A verseny helye és ideje: Lugos, 2008.április 5.
VI. A verseny célja: Térségbeli kulturális életünk gazdagítását szolgálja
szavalóversenyünk. Szombati-Szabó István egy a Temesi Bánság méltánytalanul elfelejtett
költő-lelkipásztorai közül. 2003-ban hazahozott hamva a centenáriumi
kopjafa tövében pihen, ahol letehetjük az "Erdélyi magyar kisebbségi nemzet" egyik kimagasló személyisége
előtt tiszteletünk virágait, mert azon kevesek közé tartozott, "akiknek ha megszakad is szívük a szőke
Tisza után való sóvárgásban, de kitartanak azon a poszton, melyre a sors
különös rendelése állította őket" (Vasárnapi Újság).
VII. Benevezés
feltételei: A jelentkezőknek egy kötelező Szombati-Szabó István verset
kell tudniuk a kategóriánként kijelölt versekből és egy Zsoltárt (Károli fordítás) - a
kijelöltek közül - tekintettel a kárpátmedencei történelmi egyházak által
meghírdetett Biblia Évére. A versenyre nem hivatásos versmondók
jelentkezését várjuk a következő kategóriákban:
1. Általános Iskolák V - VI osztályos tanulói;
A szerelem - 484
Szegény jó anyám - 425
Viszontlátáskor Kéki István barátomhoz - 427
Zsoltár: 1, 23, 98
2. Általános Iskolák VII - VIII osztályos tanulói;
Strófák a szememről - 234
Dalaimról
- 495
Ez az élet - 13
Zsoltár: 42, 62, 84
3. Középiskolák IX - XII osztájos tanulói
Életlátás - 235
Madár-románc - 346
Bujdosó kurucok - 359
Zsoltár: 40, 66, 116
4. Egyetemi hallhatók
Kinézünk az ablakon - 224
Ének a márciusi teli-holdhoz - 218
Penitencia - 202
Zsoltár: 25, 31, 103
5. Felnőtt és szépkoruak
Csak te nem múlsz el tőlem -
198
Hiábavaló kűldetés
Jób
Zsoltár: 35, 139, 145
A kijelölt versek a benevezési űrlappal együtt
igényelhetők, vagy a 2003-ban Dr. Higyed István által kiadott Szombati-Szabó
István, Összes Versek című kötetében megtalálhatók.
VIII. Részvételi díj: NINCS!!!
IX. Díjazás: minden kategóriában I.díj - 200 RON
II. díj - 150 RON
III. díj - 100 RON
valamint a támogatók által felajánlott különdíjak és könyvcsomagok.
X. Kapcsolat felvétel: benevezési űrlap és bővebb tájékoztatás az alábbi címen igényelhető:
PAROHIA REFORMATA LUGOJ - LUGOSI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG str.Magnoliei u. Nr. 15 szám, 305500 - Lugoj - Lugos, jud. Timis - Temes megye, ROMANIA. Telefon/Fax: 0040-(0)256-351103, mobil: 0040-(0)722-133597, vagy 0040-(0)788-636989
E-mail: temrefmegye@yahoo.com
További támogatókat és
felajánlásaikat szeretettel fogadva a Lugosi Református Egyházközség és
támogatóinak nevében örömmel várjuk a versenyzők jelentkezését
Lugoson, 2008. március 12.
Fazakas Csaba - esperes
Közösen az erdélyi református értelmiségi képzésért - beszélgetés Buzogány Dezsővel
Kolozsváron immár 1993 óta működik a Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) keretén belül a Református Tanárképző Kar. A 2007. végén történt tisztújítások eredményeképpen a dékáni tisztségbe, az elkövetkező négy évre, a kari tanács Buzogány Dezső volt kancellárt választotta, aki 2002-től professzora és egyben doktori tanulmányokat vezető tanára az intézménynek. Buzogány Dezsőt a kar múltjáról és jövőjéről kérdeztük.
- Kezdetben két szakon folyt az oktatás: Valláspedagógia-Bölcsészet (Magyar, angol, német és francia nyelv és irodalom), illetve Valláspedagógia-Szociális munka. Az 1999-2000-es tanévben beindult a Valláspedagógia-Történelem szak, 2003-tól pedig a zenepedagógia, amellyel együtt új tanszékkel is bővült a kar. Jelenleg tehát három szakunk van (vallás- és zenepedagógia, illetve szociális asszisztencia).
A kar kezdetben a Protestáns Teológiai Intézetben működött, párhuzamosan pedig az egyházkerület egyik átépítés előtt álló épületében. Innen, a felújítási munkálatok megkezdése miatt, kényszerűen távoznia kellett. Gyakorlatilag az útra került. Az épülethiány 2002 tavaszán oldódott meg azzal, hogy az egyetem vezetősége, Andrei Marga rektor úr hathatós közbenjárására, átadta a Horea út 7. szám alatti ingatlan egy emeletét székhelyül. Hadd használjam ki itt az alkalmat, és köszönjem meg Marga rektor úrnak e nagyvonalú gesztusát.
A székhelyül kapott épület legfelsőbb szintje pillanatnyi megoldásnak elég volt akkor. Örömmel jelezzük, hogy ez nemrég két új részleggel egészült ki, amelyek közül egyik épületszintet a zenepedagógiai tanszék foglalta el, igen korszerűen és gazdagon felszerelt zenegyakorlati laboratóriumával és könyvtárával, a másikban a könyvtár, a titkárság, a dékáni hivatal és a nemrég alapított egyháztörténeti kutatóintézet (a Pokoly József Társaság) kapott helyet.
Főállású és betanító tanáraink összlétszáma meghaladja a húszat, a diáklétszám két és félszáz fölött van. A több szakos alapképzés mellett mester- és doktorképzés is van a karon. A több mint negyven doktorandus négy szakterületen, két doktorátus-vezetési joggal rendelkező professzor irányítása mellett végez elmélyült tanulmányozást a biblika teológia, pasztorál pszichológia, pedagógia és egyháztörténelem terén. A tanulmányozás és vizsgázás nyelve magyar, ezért igen nagy előszeretettel jönnek más karok és erdélyi egyetemek magyar diákjai is ide doktorálni, részben állami ösztöndíjjal, részben államilag támogatott ingyenes helyekre, de van jó néhány költségtérítéses doktorandusunk is, többen közülük külföldről.
- Négyéves mandátuma alatt mire szeretné helyezni a hangsúly, milyen elképzelései vannak?
- Szerencsés helyzetben vagyok, mert elődöm jól pontra tett intézményt hagyott rám. A volt dékán, Molnár János, tíz évig tartó szolgálata alatt jelentősen javult a kar infrastruktúrája és a tanulmányozási/tanítási körülmények színvonala. Ezzel nekem, hála Istennek, nem kell foglalkoznom. Erről a szintről viszont tovább kell lépnünk. Amire eddig az időnkből nem futotta, az infrastrukturális konszolidáció és az épületgondok megoldási prioritásai miatt, az a rendszeres publikálás és kutatás megszervezése volt. Egyéni kutatás és publikálás volt ugyan, de közös, államilag grant-rendszerben támogatott kutatóprogram tanárok és különösen mesteriző vagy doktoráló diákok számára csak egy volt. Ezen a téren mutatkoznak tehát a legsürgősebb teendőink. Február folyamán máris megszerveztünk még két kutatócsoportot a biblika-teológia és a pasztorál-pszichológia területén, grant-pályázatukat leadtuk, és gondolkodunk zeneelméleti kutatócsoport beindításán is, külön folyóirattal. Tervbe vettünk és már el is indítottunk két könyvsorozatot a karon működő tanárok írásainak publikálására. Itt hadd hívjam fel valamennyi magyar oktató kollégám figyelmét arra, hogy amennyiben eddig nem tették meg, ez után forduljanak bizalommal a hazai pályázási rendszer felé, egyrészt, mert jelentős európai alapokat lehet megmozgatni kutatási támogatásra, másrészt pedig azért is, mert az anyaországi források jelentősen megcsappantak és szép lassan elapadni látszanak. Mondom ezt azért, mert kutatócsoportunk már két-három éve próbálkozik a hazai alapok lehívásával, és jelentős sikereket értünk el, még olyan, látszólag kevésbé fontos kutatási területen is, mint az egyháztörténet. Nemrég sikerült ezen az úton csaknem 70 000 eurós támogatást szereznünk a Küküllői Református Egyházmegye vizitációs iratainak kutatására és publikálására!
A kutatás mellett feladatomnak tekintem továbbá azt is, hogy amennyiben erre igény van, akár együttműködési szerződésre is alapozott viszonyt építsek ki a hasonló profilú református felsőoktatási intézményekkel, és megerősítsem a kar kapcsolatát az egyházkerületeket irányító testületekkel.
- Értesüléseink szerint február 11-én a nagyváradi Partiumi Keresztyén Egyetem (PKE) vezetősége, Tőkés László elnök úr és Tolnay István alelnök, levélben üdvözölte Andrei Margat rektorrá választása alkalmából, és reményét fejezte ki az iránt, hogy a két intézmény együttműködése a jövőben normalizálódik. Hogyan kommentálja a PKE azóta tett újabb próbálkozását a kapcsolatfelvételre?
- Alább én magam is erre a levélre hivatkoztam, nemrég jelent meg a tudományegyetem közlönyében. A kapcsolatfelvételre tett próbálkozást csak üdvözölni tudom. Mindkettőben a józanság és a megfontolt reálpolitika jelét látom. A múlt év folyamán karunkat azzal a céllal látogatta meg Tőkés László elnök és Geréb Zsolt rektor, hogy a licenc előtt álló partiumi diákok ügyét velünk megtárgyalja. Azt a látogatást is üdvözöltük, beszélgetésünk szívélyes volt, és vártuk a diákokat licencre. Elmaradásuk azt a hírt látszott megerősíteni, hogy az egyetem megkapta az állami elismerést. Most pedig arról értesültünk, újra jönnének, bár még hivatalos megkeresést csak az egyetem rektori hivatala kapott, a Református Tanárképző Kar nem. Mihelyt a hivatalos kapcsolatfelvétel megtörténik a PKE részéről felénk is, kari szinten kell megtárgyalnunk a kérdést, majd nekiláthatunk a részletek kidolgozásának. Amúgy nyitottak vagyunk - akár az üdvözlő levélben emlegetett - szorosabb együttműködés előtt is.
- Van-e valamilyen elképzelésük azon diákok licencvizsgájával kapcsolatban, akik a Protestáns Teológiai Intézetben végeznek, és az Önök karján is diplomát szeretnének?
- Több egyéni kérés is érkezett, a teológia viszont hivatalosan még nem keresett meg ez ügyben. A diákok elképzelése teljesen érthető. Az öt évre terjedő kolozsvári tartózkodást maximálisan szeretnék kihasználni azzal, hogy lehetőleg két diplomát is megszereznek, hiszen karunk elismeri az intézetben leadott teológiai tárgyakat és a vizsgán megszerzett érdemjegyet, illetve kreditpontokat. Fordítva viszont, sajnos, ez csak egyénileg, egy-két tantárgy esetében történik meg, pedig a felsőoktatási rendszerben megszerzett kreditpontok Európa bármelyik akkreditált egyetemére átvihetők. Akkor is érthető a diákok ezen igyekezete, ha a teológia egykor megszerzi majd a hivatalos állami elismerést. Természetesen előlük sem zárkózunk el, csupán annyit kérünk, hogy püspöki ajánlást hozzanak, és tegyenek különbözeti vizsgát egy-két olyan sajátos pedagógiai tárgyból, amelyet a Protestáns Teológiai Intézetben nem tanulnak.
- Milyen szintű kapcsolat van az említett intézmények és az Ön által irányított kar között?
- Ha azt mondom szívélyes, azt hiszem, mindent elmondtam. A PKE-vel szinte semmi kapcsolatunk nincs. Együttműködésünk a teológiával sem hivatalos, hanem egyéni: több tanár kölcsönösen áttanít, néhány tanárral több közös kutatási programot futtatunk, közös kiadványaink vannak. Meggyőződésem, ezek lényegesen segítik a teológia akkreditációs folyamatát, amely ha megtörténik, bízom benne, hogy minden eddigi tartózkodás, idegenkedés és félelem megszűnik, és közösen szolgálhatjuk az erdélyi református értelmiségi képzés közös ügyét.
Szabadság, 2008-03-19
Kié a Székely Mikó Kollégium vagyona?
Hat évvel a visszaszolgáltatás után még mindig vitatott a
Székely Mikó Kollégium tulajdonjoga. A híres sepsiszentgyörgyi iskola 2002-ben
a restitúciós törvények szerint került az erdélyi református egyházkerület
birtokába, vannak azonban, akik úgy vélik, hogy soha nem is volt az övé, ezért
nem illeti meg.
A kérdés már az átadás idején borzolta a kedélyeket - lapunkban is elég nagy teret kapott -, és a látszólagos csend mögött máig nincs nyugalom: az egyházkerület három éve perben áll, és a korrupcióellenes ügyészséghez is eljutott az ügy. Két sepsiszentgyörgyi polgár azzal vádolja az érintett helybeli vezetőket, hogy jogtalanul játszották át az iskolát államiból egyházi tulajdonba - a kolozsvári püspökség pedig azért perel, hogy a valamikori tanári lakásokat is visszaszerezze az azokat időközben megvásároló családoktól.
Hamis eszközökkel került az egyházhoz
A Mikó épületét egy 1937-38-as évkönyvre és egy 1990-es, azaz a visszaigénylés idején tizenkét éves, ráadásul hamisított telekkönyvi kivonatra hivatkozva kapta meg a református egyház, holott egy ilyen kivonat csak 24 óráig érvényes - állítja idősebb Benedek Levente közgazdász, aki az utóbbi években vaskos dokumentációt gyűjtött össze a Mikó múltjáról, és ezekre az adatokra építi érveit. Mint mondotta, lakása védelmében kezdett el kutatni az állami levéltárban, és igencsak meglepte egyrészt az, hogy előtte mindössze két személy érdeklődött a téma iránt (egyik sem egyházi), másrészt hogy az egyháznak semmiféle anyagi hozzájárulását és valós tulajdonjogát nem fedezte fel az iratokban a kezdetektől az államosításig, annak ellenére, hogy a köztudatban református iskolaként él a Mikó.
- Közadakozásból, a város, illetve az állam pénzéből épült, és önerőből, illetve állami és civil adományokból tartotta fenn magát. Mi sem tudtuk, amíg a telekkönyvet meg nem néztük, de semmi köze nem volt az egyházhoz. Illetve annyi, hogy 1858-ban az akkori császári és királyi (bécsi) vallási és oktatási minisztérium az összes határ menti iskolát az egyház fennhatósága alá rendeli, függetlenül a tulajdontól. A sepsiszentgyörgyi református esperesség azonban már 1870 szeptemberében lemond iskolatartási jogáról "anyagi erejének elégtelensége és túlterheltsége miatt", és ugyanebben a levélben felekezet nélküli iskola létrehozására szólítja fel a várost. A Mikó alapkövét 1870 augusztusában teszik le - az iskola oldalán levő tábla téves -, és 1893-ban adják át a kész épületet. 1876-ban gróf Mikó Imre 60 000 forintot hagy a kollégiumra, ő a második nagy alapító a város után - amely kénytelen kölcsönhöz is folyamodni, mert a kezdeti lendület alábbhagy, és még 1888-ban is akadnak olyan személyek, akik a felajánlott összeget nem fizetik be. Amikor 1888-ban a minisztérium jóváhagyja az iskola nyolc gimnáziumra való bővítését, a város - tehát nem az egyház - ad telket cserébe, és a város, mint kegyúr építi fel az új szárnyat, mert gróf Csáky Albin tanügyminiszter e feltételhez köti az ettől kezdve rendszeresen folyósított állami segélyt. 1891-ben elkészül a déli szárny terve, a város 50 000 forintos hitelt vesz fel rá, és 32 000-et ad a minisztérium. A megkötött szerződésekben mindenütt a Mikó Kollégium szerepel tulajdonosként! És a Mikó kér ingyenes vagy alacsony árú telket tanári lakások építésére 1891-ben, a város azonban ezt visszautasítja, mert egy évvel azelőtt Szász Domokos püspököt a város megkérdezése nélkül választották meg háromszéki főgondnoknak, amit Császár Bálint polgármester komolyan nehezményezett. Így a kollégium megvásárolta a Téglás-féle telket, és 1895-1896 között felépítette rá a mai városi kultúrotthont, valamint ezt a házat, ahol mi 1982-től lakunk, amit 1997-ben törvényesen vásároltunk meg az államtól, és amiért pár éve a püspökség beperelt, mert igényt tart rá, nem tudom, milyen alapon. Hiszen ha a sajátja volt, akkor miért adott 10 000 forintos, ötszázalékos kölcsönt a Mikónak? És 1915-ben miért adott a kollégium öt ingatlant egy egyházi telekért cserébe? Önmagával cserélt az egyház? De menjünk tovább: a két világháború között a tanárok alkalmazása a (bukaresti) tanügyminisztérium hatáskörébe tartozik, az 1940-es földrengésben (már a kicsi magyar világban) megrongálódott épület felújítására pedig 190 000 forintot ad a magyar oktatásügy, s 53 000 forintot az iskola saját alapjaiból és megtakarításaiból - itt sem jelenik meg az egyház, egy fityinggel sem... 1948-ban megjelent a 175-ös rendelet az oktatás átszervezéséről, és utána a 176-os az egyházi iskolák államosításáról: ebben az szerepel, hogy a Mikó és a többi ingatlan (telkek is voltak) a református egyház tulajdona - ilyen telekkönyv azonban nem létezett, ezért nem lehetett végrehajtani az állami tulajdonba vételt, amelyet csak 1971-ben véglegesítenek a 218-as és 712-es dekrétumok alapján. A Mikó jogutódja 1962-től az 1-es számú középiskola, és ugyanebben az évben az ingatlanok (köztük az iskola és a mi házunk) állami tulajdonból a helybeli lakásgazdálkodási vállalatéba kerülnek. A tanintézmény az 1977-es földrengésben ismét nagyon megrongálódott, akkor nekem jutott az a feladat, hogy központi forrásokból pénzt szerezzek a helyreállítására... Aztán jött az 1989-es fordulat, megalakult a Református Kollégium, és az akkor visszaigényelhető mezőgazdasági területeket egyes földosztó bizottságok megosztották az egy fedél alatt működő állami Mikó és a teológiai líceum között (mert ez a hivatalos neve: Liceul Teologic Reformat). 2002-ben az iskola alatti terület tulajdonjogát is megkapja a teológia, ezt azonban a Mikó megfellebbezi, és meg is nyeri 2003 szeptemberében, mert a megyei törvényszék helybenhagyja a városi bíróságon született alapfokú döntést, és kizárja a tulajdonjogból az azelőtt nem létező teológiai líceumot. Azelőtt, 2001-ben a városi tanács 39-es határozatával megosztja a kollégium területét, és az épületet átadná az erdélyi református püspökségnek. Ezt a határozatot a kormánymegbízott megtámadja a közigazgatási bíróságon azzal az indoklással, hogy soha nem volt a püspökség tulajdona, és a brassói táblabíróság végleges ítélete neki ad igazat 2001 végén. Ezután folyamodnak egyesek - még nem tudjuk, kik - a Markó Attila vezette bizottsághoz (amely már 2000 novemberétől nem működhetett legálisan!), és onnan szereznek minden törvényes alapot nélkülöző igazolást, hogy a kollégium épületét a református püspökségnek "visszaszolgáltatják".
Ha háború, legyen háború
- Az iskola vagy az egy házban működő két iskola sorsa azért több egyszerű vagyonjogi kérdésnél. Nem lehetne erről leválasztva, békés úton kiegyezni a tanári lakások ügyében? Mondjuk, önök visszakapnák a befektetett pénzüket, persze, mai értékben?
- Nem! Egészen a strasbourgi nemzetközi bíróságig megyünk, és ott nyerni fogunk, mert én még egyetlen tulajdonjogi bizonyítványt nem láttam a másik féltől. Amikor minket a lakásainkért beperelt az egyházkerület - és nem mi pereltük be őket -, alapfokon megnyertük a pert. 2006-ban. A határozatot megfellebbezték, és a megyei törvényszéken a már említett értesítőt (évkönyvet) meg a 176-os dekrétumot lobogtatva elérték, hogy a két bíró nekik adott igazat, dacára annak a rendelkezésnek, amely szerint a törvényesen eladott ingatlanokért kártérítést fizet az állam. Azt mondták, rosszhiszemű vásárlók vagyunk, mert tudtuk, hogy a ház egyházi tulajdon... Ekkor kezdtem el búvárkodni a levéltárban. Próbáltunk tárgyalni is, ezzel a dokumentációval tavaly felkerestük Papp Géza püspököt Kolozsváron - az volt az első, hogy miért tettük, és rosszul tettük. Kérdezte, hogy akkor ki építette a Mikót, ha nem az egyház? Azaz ő sem tudta. De azt mondta, hogy vegyük vissza az aktákat, mi meg azt, hogy szívesen, ha visszavonják a pert. Erre nem volt hajlandó, teljes fegyverletételt kért, azzal az ígérettel, hogy amíg élünk, lakhatunk a házban. De ő sem mutatott olyan okmányt, amely a tulajdonjogukat igazolná! Közöltük, hogy szerintünk a Mikót is illegálisan kapta meg az egyház, és ezért kénytelenek vagyunk bűnügyi feljelentést tenni. Hát nem tehetünk ilyent, mert magyarok vagyunk! Szóval, oda jutottunk, ahol az ötvenes években voltunk: ami a munkásosztály érdekében történik (mert ezt hajtogatják), az törvényes, amit a vezér kijelent, az törvény... Kért pár napi haladékot, nem jelentkezett, három hét múlva fölhívtam, akkor azt mondta, úgyis ők nyernek. Micsoda hatalmi összejátszás lehet a háttérben! Mi mindenesetre megtettük a bűnvádi feljelentést Luffy Etelka telekkönyvvezető (aki elismerte a hamisítást), Kató Béla püspökhelyettes (aki a saját aláírását nem ismerte el), Bustya János akkori teológiai iskolaigazgató, Marosán Tamás egyházi jogász, Markó Attila államtitkár (aki a per előtt többször megnyugtatott lakásaink megvételének törvényességéről) és Silviu Clim belügyi jogász ellen. Utóbbi három személy alkotta ugyanis azt az úgynevezett speciális bizottságot, amely a Mikó visszaszolgáltatását elhatározta. Utólag, az ügyészség kérésére Miklós Erzsébet telekkönyvi bírót is feljelentettük, mert hiányos dokumentáció alapján, gyanús sietséggel telekkönyvezte az egyházkerület nevére az ingatlant. Jelenleg a brassói korrupcióellenes ügyészségen porosodik az aktacsomó, mert a központi hivatalok igencsak lassan küldik a kért iratokat. Egy rend anyag Brüsszelben gyakorlatilag Franco Frattini európai bizottsági alelnök előszobájában van, de addig nem akarjuk elővenni, amíg Tőkés László európai képviselővel nem találkozunk. Kapott egy-egy másolatot a belügyi, tanügyi, igazságügyi minisztérium, és az államelnöki hivatal is. A világhálón is rajta vagyunk, magyarul és románul, de készül az angol szöveg is. Következnek a külföldi intézmények, közöttük svájci egyházügyi tekintély is. Mi nem az egyházzal akarunk perelni, személyre szóló vádat emeltünk azok ellen, akik az egyház nevében csaltak. Mi nem olyan Székelyföldet akarunk, ahol ilyen vezetők vannak, ahol a cél szentesíti az eszközt, ahol családokat lábbal tipornak, ahol a törvényt nem tartják be...
- Bennünk megvolt a szándék, hogy elkerüljük a pert, a konfliktus nem jó senkinek - erősíti meg a fentieket Fejér Zoltán, aki rövidebbre fogva ugyanezt közli, noha azt is leszögezi, hogy némely kérdésben egyénileg lép fel. Hangsúlyozza, hogy az érvényes törvények betartásával vette meg a lakását, és annak idején senki sem figyelmeztette, hogy az egyház igényt tart rá. Ebben a meggyőződésben vásárolta ki két szomszédját is, a ház ugyanis valamikor négy családnak adott otthont, ha ugyan a pincében kialakított szükséglakást annak lehet nevezni. - De hiába próbáltunk járható utat találni. Újévkor is felhívtam Kató Béla püspökhelyettest, hogy boldog új évet kívánjak, és megkérdeztem: háború vagy béke? Azzal a vasgárdista jelszóval válaszolt, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van. A pert alapfokon megnyertük, a táblabíróságra került, az visszaküldte alapfokra, ahol semmilyen általunk benyújtott aktát nem fogadtak el. Más bírót kértünk, nem adtak, próbáltuk az ügyet áthelyeztetni más megyébe, nem sikerült. Egy éve halogatnak, és közben sok új dokumentum került elő. Megtudtuk, hogy amikor a háromtagú ideiglenes bizottság elhatározta a Mikó visszaszolgáltatását, a prefektúra megtámadta a municípiumot, mert nem volt joga átadni az iskolát. Ezt egy táblabírósági határozat is kimondja, mégis... Mikor a Mikót visszaszolgáltatták, kitört a vihar, de ezzel a házzal nem törődtek - aztán évek múlva beperelt az egyház: mi vagyunk a gomb a kabáton. A Mikó tulajdonjoga minket nem érdekelt, és ha a per előtt megkeresnek, talán nem ássuk ki, hogy nincs joguk hozzá. A legjobban az fáj, hogy magyarok, egyházi elöljáróim perelnek velem, és azt is számon kérik, hogy mit adtam az egyháznak. Hát adtam, amennyit tudtam, a Mikó Alapítványnak is szép összeget. De nem tettem tönkre senkit. 62 éves vagyok, gyermekeim, unokáim vannak, senkinek nem engedem meg, hogy letaposson. Azt tettük, amit mindenki más, aki ilyen helyzetben volt. Azért is támadnak, hogy olcsón vettük a lakást, holott a közüzemek egy országos kulcs szerint számította ki az árát. Én nem kérek elszámolást senkitől, pedig vezetőink nem a sajátjukat, hanem a közpénzeket költik, és ugyancsak fejükbe szállt a dicsőség.
A visszaszolgáltatás jogszerűen történt
- Ha valamit valakitől elvettek, annak kell azt visszaadni - szögezi le Bustya János református lelkész, a Református Kollégium volt igazgatója, aki nemrég iskolai jogból mesterfokozatú (egyetem utáni) oklevelet szerzett. - Mi az 1948/177-es Hivatalos Közlönyben megjelent 176-os állami rendelet alapján kértük a visszaszolgáltatást, mert annak mellékletében szerepelt többek között a Mikó is, mint az egyházkerület református fiúiskolája. (A tanári lakások, a későbbi textiliskola, a mai Tanulók Háza, a művelődési otthon stb. mellett - ezek némelyike nem egyházkerületi, hanem helyi egyházi tulajdon, mert ilyen is van, és előfordulnak közöttük cserék, kölcsönök.) Ez egy nagyon világos kiindulási pont, hiszen minden egyes ingatlan mellett szerepelt a tulajdonos, magánszemély vagy intézmény vagy egyesület - és ennek is adják vissza, nem az esetleges előző tulajdonosnak. Nevetséges állítás, hogy egy tizenkét éves telekkönyvi kivonatra építettünk: nagyon jól tudjuk, hogy ilyen bizonyítékra semmit nem ad vissza az állam, miért hamisítanánk ilyent? Vaskos iratkötegeket mutattunk be, az eredeti telekkönyv - igenis, van ilyen, nem csak az emlékezet, hanem a törvény szerint is református tulajdon a Mikó - minden oldalának másolatát lepecsételve, hitelesítve, lefordítva, iktatva... Legalább kétszer nyújtottuk be mindezt, előbb 1998-ban, majd 2000-ben megint. Az eredeti telekkönyv 1900-ból származik, de azt is egy régebbiből írták át. Nos, összeállítottam az iratcsomót, felküldtem Kolozsvárra, és dr. Csiha Kálmán püspöktől kaptam egy meghatalmazást, hogy járjak el az ügyben. Ezt azonban soha nem használtam. Viszont tudtam már címeket és helyrajzi számokat, és ezek alapján kezdtem azonosítani az ingatlanokat. Mikor tovább nyomoztam, kiderült, hogy a mai Konsza Samu utcai tanári lakot a benne élők megvették, az egyházkerület tehát kérte az adásvételi szerződés semmissé nyilvánítását, és az eredeti állapot visszaállítását. Ebben a perben csak tanúként vettem részt, tavaly azonban egy feljelentés nyomán mindannyiunkat - Kató Béla püspökhelyettest, Luffy Etelka telekkönyvvezetőt és jómagamat - behívattak a gazdasági rendőrségre, ott három óra alatt elbeszélgettünk, a végén megköszönték a tájékoztatást, és bocsánatot kértek. Kérdeztem, hogy most már mindig így lesz-e, ha valakinek valami eszébe jut, azt mondták, kötelességük mindent kivizsgálni. Az ügyészség azóta sem keresett meg, talán nem talált okot a vádemelésre... De térjünk vissza a Mikóhoz. Az évről évre kiadott értesítőből megtudjuk, hogy a kollégiumot az egyházkerületi közgyűlés kormányozza, ez után következik az igazgatótanács, a kollégiumi elöljáróság és a tanári szék. Tudjuk azt is, hogy a két világháború között az intézmény semmi más támogatást nem kapott, kizárólag egyházi pénzből tartották fenn. A korábban folyósított állami összegekre a magyarázat a korabeli tanügyi törvényekben rejlik. Ami az adományokat és egyéb hozzájárulásokat illeti, ennyi erővel mondhatnánk azt is, hogy a sepsiszentkirályi imaház a holland testvérgyülekezet tulajdona, mert ők adták rá a pénzt. És ha már itt tartunk: gr. Mikó Imre is a nagyenyedi református kollégium diákja, majd főgondnoka volt, tehát nem mondhatni, hogy semmi köze nem volt az egyházhoz. Az államosítást az említett 176-os rendelet alapján hajtották végre, de elfelejtették telekkönyveztetni egészen 1971-ig, amikor a textiliskola bentlakását kellett volna felépíteni. Ez a Mikóval azonos telekkönyvben szerepel, és mivel telekkönyvezetlen területre állami pénzt nem lehetett beruházni, lépni kellett. Ekkor már nem lehetett az államosítást felhozni, ezért két későbbi határozat - az 1960/218-as, és az 1966/712-es - alapján írták át az egészet az államra. Mert az államosítás sem egyetlen rendelet alapján történt, ahogy a visszaszolgáltatás is csak szotyogtatva folyik. 1999-ben például megjelent a 83-as sürgősségi kormányrendelet pár ingatlannal - ezek között a Mikó még nem szerepel, de van egy olyan kitétel, hogy a lista kormányhatározattal bővíthető. A Mikó 2000 decemberében jelent meg a 698-as Hivatalos Közlönyben, az 1334-es rendeletben. A kifogásolt háromtagú visszaszolgáltatási bizottság összetétele az akkori előírásoknak megfelelő, törvényes, működése elég jól szabályozott, kötelességszerűen bekérték a prefektustól az ingatlan jogi helyzetére vonatkozó tájékoztatást, és csak ezután kaptuk meg - két év múlva, azaz 2002. május 14-én - a ténymegállapító jegyzéket. (Közben valóban megjelent egy új visszaszolgáltatási bizottság is - mert a visszaszolgáltatási jogszabályokba előbb csak a kisebbségi vagyont sikerült bevinni, az egyházit jóval később -, de ettől a régi bizottság nem szűnt meg, semmi nem törli.) Gyorsfutár hozta, benyújtottuk, és hat nap múlva annak rendje-módja szerint telekkönyveztetett. Az átadási határidő 60 nap volt, közeledett a nyári vakáció, így egy püspöki felhatalmazás alapján én írtam alá az átvételi jegyzőkönyvet. A tanári ház itt nem szerepelt, mert 2000-ben még csak tíz épületet nevezhetett meg minden egyház, és természetesen fontossági sorrendet kellett állítani. Erdélyben összesen kilenc református kollégium volt, és mindegyik visszakerült, a szászvárosi Kun Kocsárd Gimnáziumon kívül, ami nem volt olyan sürgető, mint Nagyenyed vagy Kolozsvár, ahol az utcán voltak a gyerekek. Aztán megjelent a 2000/94-es, törvény által is szentesített rendelet, és ebben már nem szabtak határt, akkor adtuk le az összes visszaigénylési aktát.
Magánérdek a közösségi ellen
- A Konsza Samu utca sarkán levő ház bérlői azonban már 1997-ben megvették lakásaikat.
- Igen, de hogyan? Az állami Mikó igazgatója, Bíró Béla már 1996 nyarán figyelmezteti a polgármesteri hivatalt arra, hogy az iskola vagyonához tartozó ingatlan vagyont ne idegenítsék el, és 1997 februárjában a közüzemeknél (a lakásgazdálkodási vállalat jogutódjánál) is iktat egy hasonló felszólítást. Választ egyik helyről sem kap, noha ez kötelező lenne, de március 4-én a Benedek család, 13-án a Fejér család, 21-én pedig az azóta elköltözött Molnár család is megveszi a lakását egy 1992-es törvény szerint, állami pénzből felhúzott épületként. És milyen áron! Benedekék például nem egészen 4 millió (pontosan 3 977 373) lejt fizettek egy 132,36 négyzetméteres, külön kertrésszel rendelkező, kitűnő állapotú házrészért, miközben ugyanabban a hónapban egy 70 négyzetméteres tömbházlakásért 49 millió lejt pengetett le egy fiatal házaspár a közüzemeknek! Egyébként nem rakunk ki senkit, a Mikó mellett is vannak tanári lakások, sőt, az egyiket szintén megvette a benne lakó család, ez azonban a hetvenes években történt, mikor senki nem is álmodott visszaszolgáltatásról, és ráadásul az akkori árakon, szóval, ez jóhiszemű vásárlásnak tekinthető.
Az egykori bérlőket Kató Béla püspökhelyettes is rosszhiszeműnek tartja:
- Még a püspök urat is próbálták megzsarolni azzal, hogy ha nem vonjuk vissza a pert, a Mikót is elveszítjük. Engem is zaklatnak, még szilveszterkor is felhívtak, de mivel egyikünk sem zsarolható, perelünk. Szomorú, ha az egyház egy hívőjével kerül összeütközésbe, de mi a közösség vagyonát védjük, ők pedig a magukét. Nem tudom, miért állítják, hogy személyesen velünk van bajuk, hiszen alig találkoztunk, s ha én holnap nem leszek tisztségben, az utódom fogja ugyanezt a munkát - kötelességét - végezni, nem magamnak perelem azt a házat. Hivatalunk a közösség ellenőrzése alatt áll, és sok más kivizsgálás során sem találtak kifogásolnivalót a működésünkben. Teljesen hamis kiindulópont az, hogy a Mikó a székelyeké, mert ők adták hozzá a téglát - meg lehet ugyan lovagolni, de jogilag nem állja meg a helyét: ez ügyben a legkonkrétabb fogódzó az államosítás. Hiszen a Makovecz Imre által tervezett csíkszeredai rézangyalos katolikus templom építéséhez is nagy összeggel járult hozzá a román állam, mégis egyházi ingatlan. A húszas, harmincas évekre a restitúció nem megy vissza, nem is lehet ezt tenni, ha belegondolunk. Ami a Mikót mint önfenntartó egységet illeti, az egyház különböző intézményeinek, a kollégiumoknak is külön jogi személyiségük volt és van, de attól még az egyházhoz tartoznak, és az egyházkerületek kapták vissza. Tudom, hogy ez sokaknak nem tetszik, de a demokráciába belefér, és Sepsiszentgyörgyön azért adott az iskolaválasztás lehetősége. Várjuk a döntést a többi ingatlanról is, és nyugodtan nézünk eléjük. Ha a tanári lakások ügye Strasbourgig jut, ott biztosan nyerni fogunk.
A történetnek természetesen nem csak ennyi a szereplője: a Mikó-vagyon egyházi tulajdonjogát olyanok is vitatják, akiket közvetlenül, anyagi szempontból nem érint az ügy. E tábor hívei azonban nemigen vállalják véleményüket, hanem névtelen vagy álnéven írott, olykor súlyos tárgyi tévedésekkel (pl. olyan állításokkal, hogy az iskola az illyefalvi egyházközség birtokába került), személyre szóló támadásokkal próbálják megkérdőjelezni a visszaszolgáltatást. A Konsza Samu utcai tanári lakások perében jövő héten, március 27-én lesz a következő tárgyalás.
Demeter J. Ildikó, Háromszék, 2008-03-19
Ha
jól érezzük magunkat abban a világban, amelyben élünk, ha kis közösségeink,
családunk körében elfogadásra találunk, akkor nincs bennünk elvágyódás,
hiányérzet, menekülésvágy. Világszerte mind gyakoribb azonban az a magatartás,
amit úgy nevezhetünk, hogy "menekülés
a valóságból": ennek egyik
formája a túlzott alkoholfogyasztás. Ha úgy érzi, gondjai
vannak az alkohollal, vagy más szenvedélybetegség miatt szenved, ne meneküljön
tovább, kérjen segítséget!
Van esélye a felállásra, az újrakezdésre, a gyógyulásra!
A Református Mentő Misszió a következő formában nyújt segítséget szenvedélybetegeknek és hozzátartozóiknak:
- tanácsadás, lelkigondozás (a
marosvásárhelyi, kolozsvári és székelyudvarhelyi irodán)
- támogató csoport (Erdély jó néhány településén)
- rövidtávú, 12
napos terápia (férfiaknak és nőknek);
- hosszú távú, 6-9 hónapos terápia (18-48 éves férfiaknak) által.
Érdeklődni lehet az alábbi telefonszámokon:
Kolozsvár: 0744-834120, 0744-237945
Marosvásárhely: 0265-254460, 0365-420384, 0741-313512
Nagyvárad: 0359-401974 (este 8 után)
Székelyudvarhely: 0266-211541, 0723-779378
Barátoson székely kaput avattak
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 160. évfordulóján a község mindhárom településén Isán Antal pákéi református lelkipásztor tartotta az egyházi szolgálatot, Kerestély Csaba polgármester mondta az ünnepi beszédet, és a barátosi Református Egyház Ferencz Ernő Fúvószenekara húzta a himnuszokat. Barátoson ünnepi külsőségek közepette avatták fel a kovásznai Makó Csaba által faragott díszkaput.
(bodor), Háromszék, 2008-03-18
Sepsiszentgyörgyön három református templomban (Vártemplom,
belvárosi - felvételünkön - és szemerjai) százhat, az evangélikus templomban
hat ifjú tett fogadalmat, és ezt követően, mint az egyház egyenjogú tagja
vett úrvacsorát a virágvasárnapi konfirmáláson.
Idén az egymást követő vasárnapokon a Sepsi Református Egyházmegye harmincegy gyülekezetében kétszáznyolcvan székely ruhás konfirmandus áll az Úr asztala elé, kiktől azt kéri lelkipásztoruk, hogy soha ne hagyják el a templomot, de ha mégis, bármikor visszatérhetnek, mert annak kapuja mindig nyitva áll előttük.
(fekete), Háromszék, 2008-03-18
Szobrot állítottak Gál Dánielnek (Illyefalván)
Az illyefalvi szoborpark (Szabó Dezső, Mikszáth Kálmán
és Jókai Mór) szomszédságában, a felújított óvoda előtt állíttatta fel a
helyi önkormányzat Vargha Mihály sepsiszentgyörgyi szobrászművész Gál
Dániel országgyűlési képviselőről, honvédezredesről
készített bronz mellszobrát.
A szombati avatón Kádár Gyula történész méltatta Gál Dániel szerepét az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban, akit a krónika többek között amiatt is emleget, mert negyvennyolc áprilisában buzdítására Uzonban a 2. székely gyalogezred négy százada megtagadta a szülőföld osztrák katonai parancsra történő elhagyását, ugyanakkor a fellázadt határőrség az összesereglett néppel lefoglalta a tizenöt szekérnyi fegyvert, melyet a katonai parancsnokság ki akart csempészni. Az ünnepi megemlékezésen a közösséget köszöntötte Fodor Imre ideiglenesen kinevezett polgármester, verses, dalos műsort mutattak be a Lukács József Általános Iskola diákjai, imát mondott Gáspár Etele helyi református lelkész. Koszorúzás után a tömeg a református temetőbe vonult, ahol a kegyelet virágait helyezték el Gál Dániel kopjás síremlékén.
Fekete Réka, Háromszék, 2008-03-18
"Isten bölcsessége új értelmet ad életünknek" - volt a mottója a világimanapnak, amelynek tartalmát idén a guyanai előkészítő csoport állította össze, és több mint 170 országban tartották meg.
Városunkban a Bethlen-negyedi református templomban
gyűltek össze a katolikus, református, unitárius és baptista
nőszövetségek küldöttei, Felsősófalván közel 300-an vettek részt a
nőszövetségi konferenciával egybekötött imaalkalmon, Korondon megtelt a
római katolikus templom együtt imádkozó lányokkal, asszonyokkal, ugyanígy a
székelykeresztúri református templom is a három felekezet képviseletében.
Közösségépítő alkalom már az is, hogy az imafüzet tartalmi közlendőit
felosztják egymás között, a különböző csoportok hetekkel korábban elkezdik
a készületet, és utána megosztják az élményeket azokkal is, akik nem vehettek részt.
Az együttműködés barátságokat eredményez a különböző felekezetű
nőszövetségesek között, és további együttgondolkodást eredményez.
Egységélményt élnek meg Jézus tanítása szerintit: "szeressétek egymást,
ahogy én szerettelek titeket." A korondi unitárius és katolikus asszonyoknak
az évek során sikerült maguk közé hívniuk a lányokat is. Jó látni, amint
egymásnak adják a szót, ahogy együtt énekelnek a kórusban, sőt, a két
kórus is összecsendül. A vendéglátók idén a kalácsot is együtt sütötték, nem is
lesz ez másképp terveik szerint jövőre sem, mert igazi készületi öröm az
asztali áldás előállítása is. Számbavehetetlen az imanap kegyelmi
ajándéka. Ami számszerűsíthető: az adomány, amely idén az
anyaotthonokban élőket segíti, és messze zengő az alkalomra tanult új
énekek, imafohászok sora.
Udvarhelyi Híradó, 2008-03-17
Estéről-estére egyre többen gyűltek össze az imahéten az unitárius templomban. Nyolcéves hagyomány, hogy egyik évben a református, következőben az unitárius templomban tartják. Két alkalommal református és négy alkalommal unitárius lelkész szolgál.
Jakab Imola református lelkész meghívására a Berde
lelkészházaspárral útra keltünk. A kora tavaszias vidék tettek idejét mutatta:
munkálatok úton, házak körül. Történelmet emlegettünk, természeti
katasztrófát is a Fehér-Nyikó menti nagyközségbe érkezve. És egy személyes
emléket: ebben a közösségben szintén imahéten szolgált úgy harminc évvel ezelőtt
Berde László lelkipásztor. A hosszú, hívó harangszó után becsukták a
toronyablakot. Az unitáriusok 1811-ben befejezett templomában három felekezet
tagjait bátorította az igei szó. "A lelkigyakorlat olyan élmény, amelyet
nem kapunk meg olvasmányainkból" - hallhattuk. Hogy nem csak fizikai értelemben
- amely külsőségeiben már nagyon szépen látszik az árvíz után -, hanem
lelkileg is épüljön a sokat megélt falu. Az ima ajtónyitás Isten előtt.
Az összekulcsolt kéz tartja meg rendjén a falut, hálaadássá teszi a munkát is,
ami nélküle robot lehet. Érleli a szeretetet, az egyetlent, mi egybeér az Éggel,
és örökkévaló. Szén Sándor unitárius lelkész meggyőződéssel mondta:
ebben a faluközösségben nem a lelkészeknek kell megtanítaniuk, hogy milyen jó,
ha a testvérek szeretik egymást. Köztudomású: amíg a helyreállítási munkák
tartottak a református istenházánál, befogadták istentiszteletre a maroknyi
reformátust ebbe a templomba. De egész más híradást nézni, és másmilyen
megélni, hogy ki-ki saját felekezetének megszokott üdvözlésével köszönhet,
és visszamosolyognak rá. A Borba dombjának felső teraszáról kitekintve az
esti fényekből is látszik, milyen nagy a település. Ennél már csak esti
csendje szélesebb. És sziporkázóak felette a csillagok. Beköszöntünk egy
látogatásnyira az 1792-ben épült református templomba. Abba, amelyről
szívszorító képek érkeztek az árvíz után. Ma olyan gyönyörű, amelyre
első pillantásra csak hálaszavakat, és nem hangulat- és élményleírót
találni. Nincs nagyobb ajándék, mint egymás megismerése. A siménfalviak vendégszeretők:
aki megérzi, visszatér.
Molnár Melinda, Udvarhelyi Híradó, 2008-03-17
(Genf) - "Az Egyházak Világtanácsa és az ökumenikus mozgalom egy rendkívüli személyiséget, a látások emberét veszítette el, azt, akiben nagy szenvedély lobogott a földi élet jövőjéért és azért a látható egyházért, amely Krisztus hívása iránti hitben egyesül" - fogalmazott Samuel Kobia lelkész, az EVT főtitkára. Szavaival az élete 81. esztendejében, március 11-én elhunyt tudós református teológusra, Dr. Lukas Vischer professzorra emlékezett. Vischer fiatalon bekapcsolódott az ökumenikus mozgalomba, már 1961-ben. Az Új-Delhiben 1961-ben megtartott világgyűlésen a stáb felelős tagja. A II. Vatikáni Zsinaton megfigyelőként vesz részt, s egyik létrehívója annak a munkacsoportnak, aminek feladata az EVT és a római katolikus egyház közötti kapcsolatok előmozdítása. Ennek a vegyes bizottságnak egyik titkára volt. Az EVT Hit-, és Egyházszervezet Bizottságának 1966-1979. között igazgatója. Sok tanulmányt készített elő a keresztségről, az úrvacsoráról és a papi/lelkészi szolgálatról. Azután is nagy hatással volt az ökumenikus mozgalomra, hogy az EVT-ben végzett munkájával 1979-ben felhagyott. "Mély teológiai tudásával, éles értelmével, hatalmas alkotó energiájával és erejével maradandó hatást gyakorolt az ökumenikus mozgalomra" - tette hozzá Kobia. - Lukas Vischer teológiát Bázelben, Strassburgban, Göttingenben és Oxfordban tanult. Doktorátusát Bázelben Oscar Cullmann újszövetséges professzornál szerezte meg 1952-ben. Nagy hatással volt teológiai gondolkodására a bázeli egyetemen Barth Károly és Eduard Thurneysen. 1980-tól a berni egyetem Teológiai Fakultásának ökumenikus teológiai tanszékén rendkívüli professzor. 1982 óta a Református Világszövetség Teológiai Osztályának vezetője. Jelentős munkái közül is kiemelkedik az a jelentős gyűjtemény, amibe "Református bizonyságtétel ma" címen összegyűjtötte a világ különböző kontinensein élő reformátusok legújabb hitvallásait, s azokat kommentárjával látta el. A Kálvin Kiadó megjelentette a református világcsaláddal és Kálvin örökségével foglalkozó nagyobb szabású tanulmányait füzetek formájában. Honlapunkon és a parokia.hu-n Békefy Lajos fordításában jelent meg számos modern hitvallási részlet Vischer könyvéből. Ugyanő Vischernek a reformáció jelentőségéről írt gondolataival ismertette meg nemrégen az Olvasókat honlapunkon, a Tanulmányok rovatban. (ref.ch, wfn.org, 2008-03-14 - békefy-röhrig klaudia)
www.reformatus.hu 2008-03-14
KÖNYVESPOLC
Tőkés István - Hétköznapok Ünnepnapok
Ár: 10 lej
A fenti könyvek, termékek mindegyike,
megvásárolható és megrendelhető, egyházkerületünk
Tel. 0264-592453, 114 mellék
Cím: 400079 Cluj Napoca, str. I. C.
Bratianu nr. 51-53
e-mail: iratterjesztes@reformatus.ro
Yahoo messenger: mickeyver
Skype: veresmiki1974