|
HÍRVIVŐ |
||
|
|
||
|
Az |
||
|
|
||
|
Feliratkozás:
hirvivo-subscribe@yahoogroups.com
|
||
|
Hír
beküldése: hirek@reformatus.ro |
||
|
|
||
|
2008
március 20, VII. Évfolyam 11. szám (összesen 299 szám) |
||
|
|
||
Tartalomjegyzék
Március 15-e az olténiai szórványban
"Mi mindig a szabadság oldalán álltunk"
Véres megemlékezés Kolozsváron a március 15-i eseményekre
Kokárdás magyar fiatalembert vertek meg egy belvárosi
rendőrőrs előtt
Román szélsőségesek megvertek egy magyar fiút (Március 15.
Kolozsváron)
Szabadlábon vizsgálják a két tettest
Magyarverés a szabadságharc 160. évfordulóján
A vizet zavaró bárányról (Jegyzet)
A forradalom emlékét ünnepeltük Kézdivásárhelyen
A forradalom emlékét ünnepeltük Kovásznán
A forradalom emlékét ünnepeltük Baróton
Félteni a népet és a szabadságot
Huszárok Marosvásárhely utcáin
Március 15
Március 15-e az olténiai szórványban
Néhány év kimaradás után, idén újból megünnepeltük Ramnicu Valceán nemzeti ünnepünket. Kis szórványközösségünk néhány lelkes tagja jött el az RMDSZ Valcea megyei területi szervezet, valamint a Református egyház felhívására március 15-én a templom melletti gyülekezeti terembe.
A forradalom és szabadságharc 160. évfordulóján itt az oltyán tengerben kissé furcsán hangzott a Himnusz, de annál lelkesebben, könnyes szemekkel szavalták el az idős nénik és bácsik Petőfi néhány versét, Vörösmarty Szózatát, meghatódottan énekelték a Székely Himnuszt.
|
|
|
|
A Szózat . . . |
"Talpra
magyar, hí a haza! ", ahogy Tamási Áron unokahúga szavalja |
Az ünnepi istentiszteletet követően Szántó Sándor református lelkész a nap jelentőségét méltatta, majd a nemzeti Himnuszról tartott előadást. Az RMDSZ munkájáról, féléves eredményeiről Farkas Adalbert ügyvezető elnök és Szántó Csilla szórványelőadó számolt be. Beszámolójukban kiemelték, hogy noha kevesen vagyunk ebben a szinte elszigetelt szórványban, mégis jó eredményeket könyvelhettünk el úgy az utóbbi EU-s választások alkalmával, mint egyházi és kulturális téren. "Szeretnénk, ha a tömbmagyarság és az RMDSZ vezetősége több figyelmet szentelne a szórványokra, jelesen az itt Olténiában élő magyarokra" - hangsúlyozta az ügyvezető elnök. Az ünnepséget szeretetvendégség zárta.
"Maroknyi székely, porlik, mint a szikla . . ." Ramnicu Valceán 2008-ban
Szántó Csilla, Ramnicu Valcea, 2008-03-17
"Mi mindig a szabadság
oldalán álltunk"
Az elmúlt évek gyakorlatától eltérően a szabadságharc idei évfordulójának csíkszeredai ünnepségei - a délelőtti Petőfi Sándor Általános Iskola rendezvényeit leszámítva - a Vár téren kezdődtek, majd a Gál Sándor téren fejeződtek be. A Petőfi- és Bălcescu-szobroknál Hegyi István református tiszteletes köszöntőbeszédében magyarságtudatunk fontosságára emlékeztetett. Mint mondta, napjainkban féltjük magyarságunkat, mert azt teljes szépségében át szeretnénk adni az új nemzedéknek. A jelen levő intézmények képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúit a szobrok előtt. Ezt követően a több ezerre gyarapodott megemlékező, fáklyával a kézben - a Csíkmadarasi Fúvószenekar vezényletével - átvonult a Gál Sándor-szoborhoz. Ott, a honvéd tábornok emlékművénél felállított színpadon a ceglédi gimnázium leánykarának rövid nótacsokra után Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere és Tamás József püspök mondott ünnepi beszédet. A polgármester a határon inneniek és túliak március 15-éje között vont párhuzamot, rámutatva egy lényeges különbségre: Székelyföldön sem alkotmány, sem kormányrendelet nem kötelez ünneplésre.
- Önszántunkból, Petőfi, Irinyi, Táncsics és mások előtt tisztelegve gyűltünk ma össze - vélekedett az elöljáró, majd rámutatott, a Vár tértől a Gál Sándor térig megtett szakasz olyan, mintha a márciusi ifjaktól indulva képletesen bejárták volna a székelyekig vezető utat. Ráduly szerint az ittlakók évszázadokon át a haza építésén fáradoztak, még akkor is, ha önhibájukon kívül mindez különböző országokban történt, ahol elnyomó népekkel kellett megküzdeniük.
- Az önrendelkezés útján megyünk előre, sőt, az Európai Unióhoz való csatlakozást követően ebben a törekvésben többek között a katalánok és a dél-tiroliak is társaink. Ráadásul, örülünk a koszovói albánok sikereinek is, hiszen mi mindig is a szabadság oldalán álltunk - zárta köszöntőjét a polgármester.
Tamás József püspök az immár klasszikussá vált herderi jóslat köré csoportosította beszédét.
- Érdemes volt-e eszmékért meghalniuk a márciusi ifjaknak és székely honvédek ezreinek? Legnagyobb költőink és íróink is feltették a kérdést, ám mégis úgy gondolom, hogy a válasz igenlő kell legyen - értékelt az egyházi elöljáró. Hozzátette: évente összegyűlünk a szabadságharc kiemelkedő személyiségeinek emléket állító plasztikák előtt, ahol a világ tizenötmillió magyarját közös véráram köti össze. Végül isteni adománynak nevezte ezt az ünnepet, amelynek üzenete mindennapjainkra is érvényes, vagyis mindig úgy kell cselekednünk, hogy ne kelljen kikerüljük a negyvennyolcasok szoborba formált tekintetét.
Kozán István, Hargita Népe, 2008-03-17
Lobogódíszt öltött a város minden utcája, de legszebb a Budai Nagy Antal utca volt. A megemlékezés-sorozat a timafalvi temetőben lévő Petőfi legendás sírjának megkoszorúzásával kezdődött, majd a város központjában lévő millenniumi emlékműnél ünnepélyes zászlófelvonást tartottak. Ezt követte a volt Szakáll János-féle vendéglő épületén elhelyezett emléktábla avatása, majd a Molnár István Múzeumban tartottak ünnepi önkormányzati ülést, ahol Pro Libertate díjjal tüntették ki a néhai Bálint Dánielt, a város és a nemzet kultúrájáért tett szolgálatáért. A timafalvi temetőben ő állíttatta fel 1902-ben Petőfi sírját. Tevékenységét értékelve a Petőfi Társaság 1941-ben pártoló tagjai sorába iktatta. Néhai Farkas Gábor tanító szintén post mortem Pro Libertate díjat kapott. Ő a szülőföld kultúrája érdekében tett szolgálatával, a város zenei életének sok évtizedes irányításával és a szakma által is elismert Petőfi-kutatásával érdemelte ki a kitüntetést. A laudációkat Sándor-Zsigmond Ibolya, a múzeum könyvtárosa ismertette, a díjakat a polgármester adta át a leszármazottaknak. Az ünnepi ülés hangulatát Kubanek Botond és Ciocan Ágnes tanulók szavalata emelte.
Az unitárius templomban ünnepi ökumenikus istentisztelet tartott Antal Zoltán református esperes és Kovács Péter katolikus plébános, ünnepi beszédet mondott Szombatfalvi József unitárius esperes. Ezt követte a nyíregyházi Kossuth Lajos Evangélikus Gimnázium és a székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Gimnázium diákjainak műsora, majd koszorúkat helyeztek el Zeyk Domokos mellszobránál a róla elnevezett középiskola udvarán. Az ünnep jelentőségét itt Szőcs Annamária tanár méltatta, az intézmény diákjai által bemutatott irodalmi összeállítást megelőzően.
A hagyománynak megfelelően idén is volt ünnepi felvonulás a város fő utcáján: a Polgári Fúvószenekar pattogó indulóira felvonultak a székely ruhás legények lóháton, viseletbe öltözött leányok és legények szekéren. A város központjában lévő Petőfi-szobornál is megemlékeztek. Benyovszki Lajos polgármester üdvözölte Karcag, Dunakeszi Dévaványa, Derecske testvérvárosok küldötteit, a meghívottakat és az ünnepség résztvevőit. Farkas Előd, a Zeyk Domokos Szakközépiskola diákja is szólt az ünnep jelentőségéről. Az ünnepi beszédet dr. Fazakas István Karcag, Keresztúr első testvérvárosának polgármestere tartotta. Az ünnepi műsorban közreműködött a Siklódról elszármazott férfiak kórusa, a Tanulók Klubjának népi zenekara, a Zeyk Domokos Szakközépiskola szavalói és a Pipacsok Néptáncegyüttes. A rendezvénysorozat a Művelődési Házban folytatódott. Az eddigi gyakorlattól eltérően nem ismertették sem a román, sem a magyar miniszterelnök üzenetét.
László Miklós, Hargita Népe, 2008-03-17
Fotó: MTI
Össztüzet zúdítottak tegnap erdélyi magyar politikusok Emil Boc kolozsvári polgármesterre amiatt, hogy engedélyezte szélsőségesen nacionalista román fiatalok március 15-i utcai tüntetését, amelynek nyomán súlyosan bántalmaztak egy magyar középiskolást a kincses városban.
Tőkés László független, valamint Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő bejelentette: a brüsszeli fórumok elé tárja a légionárius román tinédzserek által véresre vert Lészai Lehel (képünkön) ügyét, hogy hasonló esetek többé ne forduljanak elő. Tőkés úgy véli, az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) elnevezésű román szervezet magyarellenes demonstrációja, valamint a kokárdája és magyar zászlója miatt megvert diák esete nagymértékben emlékeztet az 1990-es marosvásárhelyi Fekete március véres magyarellenes cselekményeire.
Közveszélyes szélsőségesek
Amint arról beszámoltunk, az Apáczai Csere János Gimnázium tizedik osztályos diákját román szélsőséges fiatalok súlyosan bántalmazták, miközben szombaton hóna alatt összecsavart piros-fehér-zöld zászlóval, mellén kokárdával a március 15-i megemlékezésre sietett. A tegnap kibocsátott törvényszéki orvostani látlelet szerint Lészai Lehel hét-nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. A 17 éves fiú teológiai professzor édesapjának társaságában az orvosi jelentés birtokában is feljelentést tett a rendőrségen, amelynek mindeddig csak két elkövetőt sikerült azonosítania; őket az egynapos vizsgálati fogság után vasárnap este szabadlábra helyezték. A kolozsvári ügyészség tegnap megfellebbezte a bíróság döntését, a közvádlók szerint ugyanis a rablással és testi sértéssel gyanúsított 17 éves Andrei F. és a 18 éves Răzvan D. veszélyt jelentenek a társadalomra.
László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke tegnapi közleményében felrótta Emil Boc polgármesternek, hogy engedélyezte az Új Jobboldal ellenrendezvényét. "Sajnálatos, hogy Kolozsváron 2008-ban megtörténhet, hogy az önkormányzat beleegyezésével magyarellenes tüntetést szerveznek március 15-én. Reméljük, hogy hasonló magyar- és egyben románellenes megnyilvánulásokra nem kerülhet sor a közelgő helyhatósági választásokat megelőző kampány alkalmával sem" - olvasható a román nyelven közzétett állásfoglalásban. A politikus - aki egyben a szövetség kolozsvári polgármesterjelöltje is - a Krónika kérdésére elmondta: korai arról beszélni, hogy a történtek után az RMDSZ támogatja-e Emil Bocot egy esetleges második fordulóban a polgármesteri tisztség megszerzésében. Aggodalmának adott hangot a történtek miatt Markó Béla RMDSZ-elnök is, leszögezve: nem lehet napirendre térni afölött, hogy a kolozsvári polgármesteri hivatal engedélyezte a román szélsőjobboldali ellentüntetést, amelyen a két világháború közötti vasgárdista-legionárius mozgalom jelképei voltak láthatók. Emil Boc különben azzal indokolta döntését, hogy a kincses városban "elszabadultak volna az indulatok" a magyar nemzeti ünnepen, ha nem hagyja jóvá a román fiatalok köztéri megmozdulását.
Fogytán a türelem
Sógor Csaba EP-képviselő tegnap sajtótájékoztató keretében hangsúlyozta: választási évben a román pártok és szervezetek hagyományosan nacionalista megnyilvánulásokkal kívánják felhívni magukra a közvélemény figyelmét. "A székely embernek is fogytán a türelme. Ne csodálkozzanak, ha ezek után felfegyverkezik, és úgy védi meg érdekeit" - mondta az RMDSZ-es politikus, aki szerint előbb-utóbb be kell látni, hogy nem a demokratikusan megfogalmazott autonómiaigény szítja az indulatokat, hanem a szélsőséges magyarellenes megnyilvánulások. Tőkés László független EP-képviselő szerint az erdélyi magyarságnak egységesen és erélyesen kell tiltakoznia a nemzeti ünnepet megszentségteleníteni akaró és a magyarság nemzeti méltóságát sértő, egymással összefüggő magyarellenes provokációk és atrocitások ellen. "A kialakult helyzetért súlyos felelősség terheli azokat az Európa, valamint a demokrácia szellemiségétől elrugaszkodott vezető román politikusokat, akik nyílt politikai uszítással és fasisztoid törvénytervezeteikkel folyamatosan gerjesztik a romániai magyarellenes közhangulatot" - olvasható Tőkés tiltakozó közleményében.
Betiltanák az Új Jobboldalt
Antal Árpád és Tamás Sándor RMDSZ-es képviselők tegnap felszólították Románia belügyminiszterét, hogy tiltsa be a náci eszméket hirdető szervezetet, amelynek tagjai március 15-én nyíltan uszítottak az erdélyi magyarok ellen. Antal ugyanakkor feljelentést tett a rendőrségen, követelve a www.udmr.info internetes oldal szerzőinek azonosítását, valamint a magyarellenes támadásokat tartalmazó portál betiltását. "Az egész Kárpát-medencében magyarellenes hangulat érződik, Romániában ez a választások közeledtével csak fokozódni fog" - figyelmeztetett a honatya, aki szerint a kolozsvári magyar fiatalember bántalmazásáért azok az erkölcsi felelősek, akik engedélyezték az Új Jobboldal ellentüntetését. Az Új Jobboldal amúgy már Sepsiszentgyörgyön is tevékenykedik, a napokban általa jegyzett, "A magyar szeparatizmus ellen" feliratú röpcédulák jelentek meg a város utcáin. Antal szerint erőteljesebb, határozottabb fellépésre van szükség a hatóságok részéről. "Európában nincs mit keresnie olyan náci utószervezetnek, mint az Új Jobboldal" - szögezte le Antal Árpád. Tamás Sándor képviselő úgy vélte, a gondok abból származnak, hogy a román politikusok csak legyintenek az Új Jobboldal rendezvényeinek hallatán, eközben a fiatalok az ortodox egyház "bábáskodásával" szerveztek koszorúzást december elsején Sepsiszentgyörgyön. Tamás emlékeztetett arra, hogy a háromszéki városban is volt diákverés néhány évvel ezelőtt. "Nem szabad oda jutni, hogy magyarokat a nyílt utcán megverjenek azért, mert magyarul beszélnek" - mondta a felső-háromszéki politikus.
"Szabad országban élünk, így az RMDSZ-es politikusoknak is joguk van rá, hogy kérjék az Új Jobboldal szervezet betiltását. A gond csak az, hogy ez nem fog nekik sikerülni" - reagált a magyar politikusok által megfogalmazott vádakra Alexandru Sântu, a március 15-i megmozdulást rendező szervezet kolozsvári elnöke. Sântu elmondta, nyolcéves fennállása óta a szervezet a törvények betartásával fejtette ki tevékenységét, így az RMDSZ-es politikusok vádaskodásai szerinte alaptalanok. "Az Új Jobboldal is kérni fogja, hogy tiltsák be a szélsőséges, ultranacionalista párt hírében álló RMDSZ-t, amely a román alkotmányban foglalt előírások ellen tevékenykedik" - tette hozzá az elnök.
Krónika, 2008-03-18
Véres megemlékezés Kolozsváron a március 15-i eseményekre
Kokárdás
magyar fiatalembert vertek meg egy belvárosi rendőrőrs előtt
Méltósággal ünnepelt a kolozsvári
magyarság
Sajnálatos események árnyékolták be
idén Kolozsváron az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc emlékére
rendezett március 15-i ünnepségeket. A napokban előfordult, hogy magyarul
beszélő fiatalokat nem szolgáltak ki az üzletben, szombaton pedig a Magyar
(1989. december 21.) utcai rendőrőrs előtt kegyetlenül elvertek
egy kokárdát viselő tizenhét éves magyar fiatalembert, aki a Szent
Mihály-templomban sorra kerülő március 15-i ünnepségre igyekezett. A
rendőrségnek a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) kolozsvári irodája és
a csendőrség közreműködésével sikerült azonosítania a tetteseket. Azt
követően, hogy szombaton ügyészi rendelet alapján 24 órára őrizetbe
vették őket, vasárnap a bíróság úgy döntött: a két román fiatalt
rablótámadás és más erőszakos cselekedetek gyanújával szabadlábon
vizsgálják. Szombaton zajlott a Széchenyi téren az Új Jobboldal és a
Sarmizegetusa Kulturális Egyesület ellentüntetése, amely során magyarellenes
jelszavakat skandáltak.
Mintegy ötven-hatvan tüntető jelent meg szombaton délelőtt 11 órakor Kolozsváron a Széchenyi (Mihai Viteazul) téren a köztudottan szélsőséges nacionalista szervezetek - az Új Jobboldal és a Sarmizegetusa Kulturális Egyesület (a szervezet hivatalos megnevezése - szerk. megj.) - által szervezett ellenrendezvényen. A polgármesteri hivatal által engedélyezett, és a magyarság március 15-i ünnepségével szinte párhuzamosan zajló tüntetésen a résztvevők száma alig volt kétszerese a sajtó és a karhatalmi erők megjelent képviselőinél. A szónokok egyöntetűen azt hangoztatták, hogy ezután a világ összes magyarjának ünnepnapján nyilvánosan ki fogják fejezni véleményüket Románia területi elidegeníthetetlenségéről. A felszólalók - Gheorghe Barna, Alexandru Sântu (Új Jobboldal)) és Ionuş Şene (a Sarmizegetusa Kulturális Egyesület vezetője, mellesleg a városháza protokollosztályának munkatársa) - az ország ellenségeinek nevezték a március 15-ét ünneplő magyarokat, és megígérték: ha a hatóságok nem képesek rendet teremteni a székelyföldi autonómiát követelők soraiban, majd ők és más nemkormányzati szervek megteszik azt. Ugyanakkor a Legfelső Védelmi Tanács összehívását és az RMDSZ törvényen kívül helyezését követelték. A főként fiatalokból verbuválódott tüntetők kelta kereszttel ellátott vasgárdista zászlókat és az ország egységére felszólító transzparenseket lobogtattak, de "üvöltő fegyvertárukból" konkrétabb jelmondatok is előkerültek: "Székelyföld román föld!", "Koszovó Szerbia!", "Ki a magyarokkal az országból!", "Cluj nem Kolozsvár!" stb. Miután a csoport megkoszorúzta Mihály vajda szobrát, félóra múltán szétszéledt. Többen azonban a város központjába mentek, ahol a magyarok ünnepi rendezvénye zajlott.
Erőszakkal akarnak érvényt szerezni
akaratuknak?
Ütlegelés a rendőrség előtt
A Széchenyi téri ellentüntetéssel majdnem egy időben a kétágú templom szomszédságában, a 2-es számú rendőrőrs épülete előtt véresre vertek egy magyar fiatalembert. Lészai Lehel, az Apáczai Csere János Elméleti Líceum tizedikes diákja a Szent Mihály-templomban megrendezendő ünnepségre igyekezett. "Bűne" csupán az volt, hogy kokárdát viselt, és kezében gondosan felcsavart magyar zászlót tartott.
Egy csoport ismeretlen suhanc a Mărăşti negyedből érkező trolibuszról leszállva szó nélkül nekiesett, és az első ütések után még a járdára zuhanva is kegyetlenül ütötték-rúgták. Az áldozatot, akit a járókelők közül senki sem próbált megvédeni, végül a rendőrőrs emberei vették pártfogásba, miután a tettesek elszeleltek. Lehel feldagadt, véres arccal érkezett a Szent-Mihály templom elé, ahol a sajtónak elpanaszolta a vele történteket. Elmondása szerint öten-haton támadtak rá, de akár többen is lehettek, és bántalmazói piros-sárga-kék sálat viseltek. Az áldozat a sajtó kérdésére elmondta, ha azonosítani kellene őket, akkor fel tudná ismerni a támadóit. Szombaton délután a kétágú templom melletti rendőrség előtt a járdán még látni lehetett a vérnyomokat.
Ünnepi ökumenikus istentisztelet
Közel ezer személy vett részt szombaton délelőtt a főtéri Szent Mihály templomban megtartott ökumenikus istentiszteleten. "Minden magyar büszke lehet március 15-re, ám igazán ünnepelni csak akkor lehet, ha azonosulunk az ünnep lényegével. Mi büszkék vagyunk a márciusi ifjakra, de vajon ők büszkék-e ránk?" tette fel a kérdést Kovács Sándor római katolikus főesperes. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke beszédében elmondta: "A történelmet Isten irányítja, így a mi történelmünket is, ahol a kisebbségi sorsnak áldásai is vannak. Ébren kell tartani az emberekben a közélet iránti felelősséget, s meg kell teremtenünk a becsületes élet alapfeltételeit", mondta a református püspök. "A város a miénk, még ha levegője néha fojtogat, de ezt a várost kell összefogással otthonossá tennünk. Lehet, hogy ez lemondással, áldozattal jár, de ez az élettér a megmaradásunk feltétele" - vonta le a következtetést Pap Géza. "Ma az emlékezés ünnepe, ám nem csak múltidézés, hanem a megtisztult nép hódolata saját népének tanúsága és történelme előtt. Minden népnek jussa van az élethez, s nincs az a hatalom, amely ezt megakadályozza, letagadja," hangsúlyozta Szabó Árpád unitárius püspök. "Kis nép, nagy történelem, vélekednek a magyarokról a történészek," kezdte ünnepi beszédét Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök. "Ez az alkalom az Isten iránti hálaadás szent alkalma, mivel megtartott annak, akik vagyunk, voltunk és leszünk: magyaroknak. Mi nem csak a múlt értékeinek őrzői vagyunk, hanem mi magunknak is értékteremtőkké kell válnunk!", összegzett az evangélikus püspök.
Ezt követően Cseh Áron, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja osztotta meg az egybegyűltekkel gondolatait. "Március 15-e foglalata a múltnak, s üzenete a jövőnek," hangsúlyozta, majd felolvasta Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök üzenetét. László Attila, megyei RMDSZ-elnök szerint "emlékezve vállaljuk közös múltunkat, jelenünket, de itt munkálkodik a jövő. Tíz évvel ezelőtt ezt a szép ünnepet nem lehetett így megülni a nacionalista acsarkodások miatt, Azóta megváltozott a világ, de most is léteznek ebben a városban olyanok, akiknek az a céljuk, hogy megfélemlítsenek. Ám vannak olyanok is, akik felnéznek ránk, magyarokra és tisztelnek minket" közölte László Attila. Az ünnepi beszédek közepette meghallgathattuk a kolozsvári felekezeti iskolák énekkarait is alkalomhoz illő műsorukkal. A szózat után az egyházi méltóságok megáldották a jelenlevőket, majd a Himnusz eléneklésével zárult az ökumenikus istentisztelet.
Koszorúzás a Biasini-szállónál
A volt Petőfi utcai egykori Biasini-szálló épülete előtt már több mint ezer ember gyűlt össze. Jancsó Miklós színművész Petőfi verset szavalt, majd a református kollégium énekkara elénekelte a Szózatot. "A Széchenyi téren a Vasgárda utódszervezete tartott gyűlést. Ugyanezek a szélsőséges egyének megvertek egy fiatalembert, mivel kokárdát viselt, és kezében egy felcsavart magyar zászló volt" közölte Eckstein-Kovács, hangsúlyozva: a törvény lehetővé teszi nemzeti szimbólumainknak a használatát. "De a parlamentben is létezik épp elég nacionalista törekvés. Voiculescu szenátor dupla fizetést adna a Székelyföldön tanító románoknak, Funar pedig költségvetési pénzből ezer eurót adna minden romániai magyarnak, aki áttelepül Magyarországra," mondta Eckstein-Kovács.
A hallgatóság körében végigfutó nevetésfélére így reagált: "Kérem önöket, ne nevessenek. Nem nézünk könnyű idők elébe. A következő év március 15-ig két választást bonyolítunk le. Ezért csak azt tudom mondani: Talpra magyar és fogjunk össze" - összegzett Eckstein-Kovács, mire a résztvevők nagy tapsban törtek ki. "Március 15-e nem a konfrontáció, hanem a béke ünnepe. Én ma ünnepelni és tisztelegni jöttem, alázattal. Kolozsváron, Bukarestben és pár napja Temesváron is magyarellenes megmozdulások zajlottak, s olyan hírek terjengtek, hogy kikiáltják a Független Székely Köztársaságot! A román és a magyar nép csak együtt élhet Európában! Március 15-e az összefogás ünnepe, s nem rendelhető alá az ideológiáknak", hangsúlyozta Máté András Levente képviselő.
A román kormányfő üzenetét Călin Platon prefektus tolmácsolta, majd elítélendőnek minősítette a kolozsvári magyarveréses esetet, és biztosította a jelenlevőket, hogy amennyiben azonosítják az elkövetőket, a prefektúra megteszi a szükséges intézkedéseket.
A koszorúk elhelyezése után a résztvevők még egyszer elénekelték nemzeti imánkat, majd a népviseletbe öltözött és kezükben zászlót tartó fiatalok a Székely Himnuszt kezdték el énekelni, amelybe a népes közönség is bekapcsolódott.
Erdély a románok és a magyarok közös hazája
Erdély nem kizárólagosan román, és nem is kizárólagosan magyar, Erdély a románok és a magyarok közös hazája, ez természetesnek tekintendő a határok nélküli Európában - hangsúlyozta szombaton Marosvásárhelyen a nemzeti ünnep alkalmából a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke.
A szövetség március 15-i központi rendezvényén Markó Béla felidézte a korábbi történelmi korokat, amelyekben a magyaroktól sok mindent elvettek: területet, erdőt, földet, házat, egyetemet, iskolát, még a nyelvet is.
Utalt azonban arra, hogy e közösségnek sikerült már sok mindent visszaszereznie, annak ellenére, hogy román részről ezt sokszor meg akarták akadályozni.
Felidézte például az 1990-es véres marosvásárhelyi eseményeket, tanulságként mutatva fel azt az új nemzedékeknek. Erdélyben is bebizonyosodik lassan-lassan - mondta a szónok -, hogy az elnyomás, a nemzeti gyűlölet semmire sem vezet. Az RMDSZ elnöke ismét hitet tett az autonómia ügye mellett, hiszen - mint hangsúlyozta - a helyi ügyes-bajos dolgokat nem Bukarestből kell intézni. A romániai magyarság nem akarja szétrombolni az országot az autonómiával, hanem építeni akarja Erdélyt, gyarapítani Székelyföldet - tette hozzá.
N.-H. D, Ö. I. B, Szabadság, 2008-03-17
Román szélsőségesek megvertek egy magyar fiút (Március 15. Kolozsváron)
Nem zajlott le incidensmentesen a március 15-i megemlékezés
Kolozsváron. Egy 17 éves magyar fiút véresre vertek a szélsőjobboldali
aktivisták, mert kokárdát viselt, és magyar zászló volt nála.
Utólag bebizonyosodott, nem volt hiábavaló a román civil szervezetek és az RMDSZ aggodalma, amikor számon kérték a polgármesteri hivataltól, miért engedélyezte az szélsőjobb Új Jobboldal (Noua Dreaptă) szervezetnek, hogy március 15-én, a magyar ünnepséggel párhuzamosan tüntetést szervezzen.
Szombaton délelőtt öt ismeretlen támadott meg egy felcsavart piros-fehér-zöld zászlót vivő 17 éves fiút Kolozsvár belvárosában a kétágú református templom környékén. Az áldozat az Apáczai Csere János Líceum felé tartott, hogy ott találkozzon barátaival, mert azt tervezték, együtt vesznek részt a március 15-i ünnepségen, a főtéri Szent Mihály-templomban. A támadók egy autóbuszról ugrottak le, és ütni kezdték a fiút, aki a földre zuhant, elvesztette eszméletét, de szemtanúk szerint tovább rugdosták. Mindez a rendőrség épülete előtt történt. A vasárnapi hírek szerint a kolozsvári rendőrség két román fiatalembert vett őrizetbe. A közleményt idéző hírügynökségek szerint mindketten több ütést mértek a magyar fiatalember arcára és testére, majd elvették tőle a magyar zászlót.
Az Új Jobboldal ellentüntetése a Széchenyi (Mihai Viteazul) téren zajlott (képünk), a mintegy harmincperces megmozduláson körülbelül hatvan-hetvenen vettek részt, többségük középiskolásnak kinéző fiatal és néhány nyugdíjas. A szónokok kifejtették: a magyarok a saját országukban alázzák meg és provokálják a románokat a március 15-i megemlékezésekkel, mert ezzel arra a napra emlékeztetnek mindenkit, amikor Erdélyt Magyarországhoz csatolták. Az Új Jobboldal számon kérte az ország vezetőitől, hogy szemet hunynak a március 15-i magyar ünnepségsorozatok felett, melyeken kikiáltják az autonómiát, netán Erdély függetlenségét is. A tüntetés végén a résztvevők a Székelyföld is Románia!, Nem kell újabb Koszovó!, Mi a szerbekkel tartunk! jelszavakat skandálták. Elhangzott a már klasszikussá vált szlogen is: kifelé, kifelé a magyarokkal az országból (afară, afară cu ungurii din ţară!). A skandálókat a megmozdulás szervezői csitították és hallgattatták el.
A magyarok kolozsvári megemlékezései, az incidens ellenére, a megszokott módon zajlottak: a főtéri Szent Mihály-templomban a történelmi egyházak vezető lelkészei mondtak beszédet, majd a János Zsigmond Unitárius Kollégium Péterfy Gyula-kórusa és a kolozsvári Református Kollégium diákkórusa énekelt. A koszorúzás helyszíne idén is a Petőfi (Avram Iancu) utcai hajdani Biasini Szálló épülete volt, ahol Petőfi Sándor és Szendrey Júlia is megszállt 1847-ben. A díszbeszédek sorozatát Jancsó Miklós színművész egy Petőfi-verset szavalva nyitotta meg. Eckstein-Kovács Péter ismertette a hallgatósággal a szombat délelőtti incidenst, és emlékeztetett rá: törvény biztosította joguk a romániai magyaroknak, hogy nemzeti ünnepükön használják a piros-fehér-zöld lobogót és kokárdát. Máté András Levente képviselő szónoklatában többek között azt említette, nem feltétlenül a szélsőjobb szervezetek a magyarok ellenségei, hanem sokkal inkább "a nemzeti depresszió, a kilátástalanság érzete".
Háromszék, 2008-03-17
Szabadlábon
vizsgálják a két tettest
A Kolozs Megyei Rendőrség két közleményt bocsátott ki az
esettel kapcsolatban. A szombati dokumentum vázolja a délelőtt folyamán
bekövetkezett veréses eset mozzanatait. A vasárnapi közlemény arról tájékoztat,
hogy a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) kolozsvári irodájának munkatársai,
valamint a csendőrség közreműködésével a rendőrségnek sikerült
azonosítania a 17 éves kolozsvári magyar diák bántalmazóit. A rendőrség
közleménye szerint szombaton a tetteseket, a 17 éves D. R.-t, illetve a 18
esztendős F. A.-t őrizetbe vették és bekísérték. A vizsgálatok során
kiderült, hogy a gyanúsítottak több ütést mértek a magyar fiatalember arcára és
testére, majd elvették a nála lévő zászlót. Az ügyész döntése alapján a
két fiatalt rablótámadás vádjával 24 órára őrizetbe vették. Vasárnap a
bíróság úgy döntött: a két román fiatalt rablás és más erőszakos
cselekedetek gyanújával szabadlábon vizsgálják. A tinédzsereket vasárnap esti
lapzártánkkor szabadlábra helyezték - értesültünk rendőrségi forrásokból.
Szombaton incidens történt a Széchenyi téren. A rendőrség közleménye szerint két személynek obszcén megnyilvánulásai voltak a tüntetőkkel szemben. A 23 éves csíkszeredai A. Istvánt és a vele egykorú, de segesvári illetőségű B. Attila Mihályt bekísérték az 1-es számú rendőrőrsre, ahol mindkettőjüket fejenként 200 lejre bírságolták. Ezzel szemben szerkesztőségünkbe küldött elektronikus levelében A. István azt állítja, hogy a tüntetők provokálták őket. Annak ellenére, hogy erről beszámoltak a rendőröknek, ezek nem akartak tudomást venni a magyar fiatalokat ért provokációról.
Szabadság, 2008-03-17
Egyszerre felháborító, elszomorító és
már-már kétségbeejtő az, ami március 15-én Kolozsváron történt. Ha nem
láttam volna saját szememmel a vérfoltokat a járdán és az ütések nyomait a
tizenhét éves fiú arcán, talán el sem hiszem, hogy az Erdély fővárosának
tartott Kolozsváron napjainkban előfordulhat, hogy valakit csak azért
verjenek meg, tiporjanak a földre, és rugdossanak össze, mert magyarul beszél,
érez, és gondolkodik.
És nem is akármikor és akárhol, hanem Kolozsvár főutcáján, fényes nappal, a rendőrség épülete előtt, közvetlenül a rendőrség cégtáblája alatt. A bántalmazott fiatalember békésen igyekezett a Szent Mihály-templom felé, ahol a március 15-i hagyományos ünnepi istentisztelet és rendezvény zajlott, amikor támadói se szó, se beszéd, egyszerűen nekiestek és összevissza verték. Nem kétséges, hogy mindezt kizárólag nemzetisége miatt tették: a piros-sárga-kék nemzeti színű sálakat viselő támadó suhancok az áldozat kabátjára kitűzött kokárda, illetve a kezében felcsavart piros-fehér-zöld színű zászló alapján következtethettek a fiatalember nemzetiségére. Mindenképpen megjegyzendő: a tétel fordítva is érvényes, hiszen pesti futballhuligánok nemegyszer rongálták már meg román sportolók vagy szurkolók autóbuszait Magyarország fővárosában.
A kolozsvári incidensre "természetesen" számítani lehetett. Hiszen már napokkal a március 15-i ünnepségek előtt nyilvánosságra került, hogy a köztudatban szélsőségesen nacionalista szervezetekként számon tartott Új Jobboldal és Sarmizegetusa Kulturális Egyesület is ellenrendezvényen kívánja szavát hallatni, s koszorúzni akar a Széchenyi téren Mihály vajda szobránál. Jóllehet Emil Boc polgármester tisztában volt azzal, hogy a szóban forgó szervezetek kikből állnak, és mit akarnak, s tulajdonképpen ellentüntetésről van szó, mégsem akadályozta meg azt, sőt: megadta az engedélyt a "rendezvény" megszervezésére. Hogy az engedélyezés nem véletlenül történt, és hogy milyen szintű összefonódás van a polgármesteri hivatal és az adott szervezetek között, értelemszerűen bizonyítja, hogy a Sarmizegetusa Kulturális Egyesület vezetője nem más, mint a Mihály vajda szobra előtt a haza megmentéséről szónokló Ionuş Şene, aki egyben a városháza protokollosztályának a munkatársa is, és akit még a Funar-érából "örökölt" a jelenlegi polgármester. Ugyanarról a személyről van szó, aki tavaly a Bolyai Kezdeményező Bizottság által a Babeş-Bolyai Tudományegyetemről a magyar feliratok elhelyezését szorgalmazó Hantz Péter és Kovács Lehel egyetemi oktató kirúgása miatt szervezett Farkas utcai tiltakozó megmozduláson is megpróbált hangulatot kelteni néhány társával. S hogy mennyire tudathasadásos a helyzet, bizonyítja az is, hogy az egykori Biasini-szállónál zajló március 15. magyar koszorúzási ünnepségen a városháza részéről szintén az a Şene hozta el a koszorúkat, aki nem sokkal korábban a Széchenyi téren cselekvő szereplője volt a magyarellenes hangulatkeltésnek...
Gheorghe Funar bukásával joggal hittük és reméltük, hogy Kolozsváron egyszer s mindenkorra véget érnek a nacionalista kirohanások, s hogy nem kell többé attól félni, hogy valakit csak azért érjen bántódás, mert magyar vagy más. Hogy békésen, csendben és méltóságteljesen lehet majd ünnepelni anélkül, hogy azt bárki megzavarná vagy ellentüntetést szervezne. És nem kell félni attól, hogy az embert leütik az utcán, mert a nemzeti ünnepen, elődei iránti tiszteletből kokárdát tűz vagy zászlót visz, amelyet különben Romániában jelenleg törvény tesz teljes mértékben lehetővé és szabaddá. Vagy nem szolgálják ki az üzletben, mert magyarul szólalt meg. De olyan esetről is lehetett hallani a napokban, hogy székelyföldi rendszámtáblájú autót rongáltak meg ismeretlen tettesek, feltételezhetően azért, mert nem tetszett az illető autó "származási" helye.
Nyilvánvalóan minden nemzet soraiban vannak huligánok, akik képesek a kolozsvárihoz hasonló tettek és agressziók elkövetésére. Az is igaz azonban, hogy a rendőrség sokkal hatékonyabban léphetne fel az ilyen és ehhez hasonló bűncselekmények és elkövetőik ellen. Lehetőleg még mielőtt a baj megtörténne. Ugyanakkor meglehetősen nevetséges, és egyáltalán nem tesz jót a rendőrség hírnevének, ha éppen cégtáblája előtt vernek össze fényes nappal ártatlanul embereket. Mindemellett azonban a legnagyobb gond az, hogy különböző érdekekből eredően éppen a hatóságok és a politikum azok, amelyek akarva-akaratlan, jól megfontolt szándékkal vagy cinkos beleegyezéssel, hallgatással és szemhunyással szítják, illetve éltetik az ilyen fajta megnyilvánulásokat. És lovat adnak az olyan szervezkedések alá, mint a Jobboldal vagy a Sarmizegetusa, amelyek ráadásul nem is titkolják szándékaikat.
Amikor az Új Jobboldal és a Sarmizegetusa Kulturális Egyesület közös, a március 15. magyar kulturális rendezvénnyel szembeni politikai ellenrendezvényét engedélyezte, Emil Bocnak tudnia kellett, hogy Kolozsváron másak a hangsúlyok, mint például Bukarestben. Az engedélyezést ugyanis nem lehet azzal magyarázni, hogy az Új Jobboldal egyazon napra tervezett megmozdulást, és kért engedélyt Bukarestben és Kolozsváron is, hiszen míg a fővárosban nincs, Kolozsváron van minden március 15-én olyan magyar megemlékezés, amelyre a román szélsőségesek indulata hirtelen fellobban, és adott a tényleges fizikai támadási célpont. Túl azon, hogy Emil Boc kolozsvári polgármester engedélyezett egy már szándékában köztudottan szélsőséges ellentüntetést, vajon nem arról van-e szó, hogy Ionuş Şene és társai helyette mondják el azt, amit voltaképpen ő is gondol? Vajon elhessegeti ennek a gyanúját egy majdani nyilvános elhatárolódás, netán a városházi alkalmazott protokollfőnök esetleges számonkérése? Egyáltalán elegendő ehhez egy nyilvános elzárkózás? Vagy a helyhatósági és parlamenti választások közeledtével a józan szavak helyett megint a nacionalista retorika, a magyar autonómiatörekvésekkel és a román nemzetállam egységének a megbontásával való riogatás lesz a mérvadó? Amihez Koszovó esete és annak teljesen hamis példaként való felemlegetése kiváló körítést, sőt kiindulási pontot biztosít? Ki és mi a garancia arra, hogy az immáron európai Erdély fővárosában, Kolozsváron, de bárhol, a szombatihoz hasonló sajnálatos esetek soha ne ismétlődjenek meg? Valaki vállal ezért felelősséget?
Pap Annamária, Szabadság, 2008-03-17
A Kárpát-medence magyarlakta településeinek többségén
méltósággal emlékeztek a hétvégén az 1848-49-es szabadságharc hőseire, néhány
helyen azonban incidensek is beárnyékolták a magyar történelem egyik
legfontosabb eseményének 160. évfordulóján rendezett ünnepségeket.
Kolozsváron szélsőséges román fiatalok az Új Jobboldal
elnevezésű félfasiszta légionárius szervezet magyarellenes megmozdulása
után súlyosan bántalmaztak egy 17 éves magyar diákot, mert hóna alatt
összecsavart piros-fehér-zöld zászlóval, mellén kokárdával igyekezett a 48-as
megemlékezésre. Támadói közül kettőt a rendőrség azonosított, és a bíróság döntése
nyomán szabadlábon védekezhetnek a rablás és testi sértés gyanújával indított
eljárás során. Budapesten ezúttal sem maradtak el a zavargások: a főváros
utcáin néhány száz rendbontó több órán keresztül randalírozott szombaton este,
a tüntetők többször összecsaptak a rendőrökkel. Az arcukat sállal eltakaró,
csuklyás kabátot viselő fiatalok kukákat gyújtottak fel, személygépkocsikat
rongáltak meg, Molotov-koktélokkal támadtak a rohamrendőrökre, akik könnygázt
vetettek be ellenük. Incidensek tarkították a magyar kormánypárti politikusok
köztéri felszólalásait, sőt a nemzeti ünnepen szokásos állami kitüntetések
átadását is, miután Blaskó Péter színművész Gyurcsány Ferenc kormányfő
elleni tiltakozásképp nem fogadta el a Kossuth-díjat. Olvassa el írásunkat!
Ököllel a kokárda ellen
Véres incidensbe torkollt a március 15-i ünnepségsorozat Kolozsváron, ahol román szélsőséges fiatalok egy csoportja súlyosan bántalmazott egy 17 éves magyar diákot, mert hóna alatt összecsavart piros-fehér-zöld zászlóval, mellén kokárdával igyekezett a 48-as megemlékezésre. Az eszméletét percekre elvesztő Lészai Lehel (képünkön jobbra) támadói közül kettőt a rendőrségnek sikerült vizsgálati fogságba helyeznie, ám azóta szabadlábon védekezhetnek. Kiderült, hogy az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) elnevezésű félfasiszta román légionárius szervezet szimpatizánsai, akik a kincses városi megemlékezésekkel párhuzamosan tüntettek "a magyar szeparatizmus ellen".
Ismerős szlogenek
"Figyelem, a rendőrség arra kér, hogy a Szent Mihály-templomhoz ne hajtsatok be, mert a magyaroknak valami ünnepségük lesz, és nagy tömeg gyűl össze. Vétel" - szólalt meg szombaton délelőtt a távbeszélőben a taxistársaság diszpécsere, mire a vonalban valaki így reagál: "A magyarok inkább ünnepeljenek otthon, Magyarországon. Vétel". Méterekre voltunk már a Széchenyi (Mihai Viteazul) tértől, a taxisofőr pedig ízes erdélyi román nyelven válaszol kollégájának: "Mennél te az édesanyád p. . . ba, bunkója! Vétel." A téren Mihály vajda lovas szobra előtt az Új Jobboldal mintegy hetven híve - többnyire a helyi U labdarúgócsapat kemény magja - és néhány nyugdíjas gyülekezett. Kezükben kelta kereszttel díszített, valamint román nemzeti lobogók és "Nem a szeparatizmusra! " feliratok. Alexandru Sântu, a szervezet kolozsvári vezetője arról beszélt, hogy március 15-e azonos a mindenkori románellenességgel, negyvenezer román legyilkolásával és Erdély Magyarországhoz csatolásával, a székelyföldi autonómiaigény pedig a koszovói albánokéhoz hasonló irredenta törekvés. "A magyarok 1989 óta százezer románt űztek el a Székelyföldről, amely maholnap független területté válik. Ha az államfő, a kormány és a parlament nem reagál, akkor majd teszünk mi azért, hogy lecsendesítsük a magyar szélsőségeseket" - hangoztatta a szónok. Követelte: a Nemzeti Liberális Párt "rúgja ki" a kormányból az RMDSZ-t, mert "Németországban sincs német-kurd, és Nagy-Britanniában sincs angol-pakisztáni kormánykoalíció". George Bara a náci hóhérokhoz hasonló gyilkosoknak nevezte a 48-as magyar forradalmárokat, közöttük Bem Józsefet és Petőfi Sándort, akiknek romániai ünneplése szerinte olyan, mintha Izraelben Hitlert, Himmlert vagy Goebbelst ünnepelnék. A Sarmisegetusa Alapítvány képviseletében a kolozsvári polgármesteri hivatal protokollfőnöke, Ionuţ Ţene a haza védelmére szólította fel a jelenlevőket, akik "Székelyföld - román föld! ", "Szerbia! Szerbia!", "Koszovó szerb föld!", "Cluj nem Kolozsvár!"-rigmusokba kezdtek. Amikor a "Kifelé, kifelé a magyarokkal!" és a "Románia nem kér belőletek!" jelszavak harsantak fel, a szónokok berekesztették a gyűlést. "Azért szerveztünk ellentüntetést, hogy visszautasítsuk a székely szeparatizmust. Az autonómia ugyanis az első lépés az elszakadás felé" - magyarázta a Krónikának a civilben történész Ionui Tene.
Szabadlábon a támadók
Félórával az Új Jobboldal tüntetését követően ijedtségtől remegő magyar testvérpár érkezett a Szent Mihály templom előtti térre. "Az ünnepségre tartottam, kokárdával a kabátomon, kezemben egy felcsavart magyar zászlóval, amikor az alsóvárosi kétágú református templom melletti kettes számú rendőrség ablaka alatt öt-hat fiatal rám rontott. Egy magas, piros-sárga-kék sálas ököllel arcon vágott, leestem, erre elkezdtek ütlegelni, rugdosni. Senki meg sem szólalt, szóváltás nem volt közöttünk" - részletezte a történteket lánytestvére társaságában Lészai Lehel, az Apáczai Csere János Gimnázium tizedikes diákja, akinek ajka és bal arca felrepedt, a bal szeme pedig bedagadt az ütések nyomán. Miután támadói a zászlóval elszaladtak, a rendőrök bevitték őt az őrsre, ahol lemoshatta arcáról a vért. Az áldozat aznap édesapjával feljelentést tett a rendőrségen, majd a csendőrségen megtekintették az Új Jobboldal tüntetésén készült felvételeket, amelyek alapján Lehel felismert néhányat a támadói közül. A rendőrségnek a titkosszolgálatok bevonásával sikerült azonosítania két román fiatalt, akiket még szombaton este, egy bajnoki kosárlabda-mérkőzésen őrizetbe vettek. A rablással és testi sértéssel gyanúsított 17 éves Andrei F. és a 18 éves Răzvan D. - az U futballcsapat szélsőséges megnyilvánulásairól közismert szurkolótáborának tagjai - a kolozsvári bíróság tegnapi döntése nyomán szabadlábon védekezhet. "2008-ban még mindig itt tartunk, hogy ököllel megyünk valakinek azért, mert magyar? Ezek után hogy magyarázzam meg a fiamnak, hogy nem szabad radikális megoldásokhoz folyamodni?" - méltatlankodott az incidens nyomán a Krónikának a magyar diák édesapja, Lészai Lehel református lelkész, teológiai tanár. A diákon a röntgenfelvételek nem mutattak töréseket, de az estét a kolozsvári idegsebészeti klinikán töltötte.
Egyoldalú párbeszéd?
Eközben a zsúfolásig telt Szent Mihály-templomban Kovács Lajos római katolikus főesperes, Pap Géza erdélyi református, valamint Adorjáni Dezső evangélikus püspök a belső szellemi megtisztulás szükségességét hangoztatta. László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök, kolozsvári polgármesterjelölt beszédében külön üdvözölte az ünnepségen jelen levő román városi tanácsoskollégáit. "Tíz évvel ezelőtt is acsarkodtak ellenünk a forró fejű, sovén fiatalok Kolozsvár utcáin. Igaz, csak néhányan voltak, de elegen ahhoz, hogy a gyengébb idegzetű nemzettársainkat megfélemlítsék, ünnepünket megrontsák. Azóta a gyűlölködő retorika már nem állja meg a helyét, de még most is léteznek ilyenszerű próbálkozások" - hangoztatta László Attila. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök üzenetének felolvasása előtt Cseh Áron, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja kijelentette: "1848 üzenetét tiszteletben tartva mi nem elveszünk máséból, hanem adunk a magunkéból, és hiszünk a kölcsönös bizalom és párbeszéd erejében".
Az ökumenikus istentisztelet után a protestáns teológia hallgatóival az élen a gyülekezet a volt Biasini Szálló elé vonult. "Emil Boc polgármester engedélyével a Vasgárda ma megtartotta első gyűlését Kolozsváron. Nekik is, magunknak is mondjuk: a nemzeti szimbólumok szabad használatát törvények írják elő, ez ellen sem a magyar iskolákat beszüntetni szándékozó Dan Voiculescu, sem a minket kitelepíteni akaró Gheorghe Funar nem tehet" - hangoztatta Eckstein-Kovács Péter szenátor a magyarellenes tüntetés és az apáczais diák bántalmazása kapcsán. Máté András RMDSZ-es képviselő reményét fejezte ki, hogy a szombati incidens az utolsó ilyen Kolozsváron, Călin Platon prefektus pedig sajnálatosnak nevezte a történteket. Különben a városháza protokollfőnökeként ugyanaz a Ionuţ Ţene vitte a Biasini Szállóhoz a polgármesteri hivatal koszorúit, aki a magyarellenes tüntetést is szervezte. Lapunknak úgy nyilatkozott: nem hívei az erőszaknak, elhatárolják magukat a magyar középiskolás bántalmazóitól, a rendőrséget azonban felszólítják, hogy "idegen állami jelképek birtoklása" miatt büntessék meg a diákot. Ţenének a magyar megemlékezésen való részvételét Boros János alpolgármester kérdésünkre nyilvánvaló provokációnak nevezte, és közölte: az RMDSZ számon kéri Emil Boctól a légionáriusrendezvény engedélyezését, amelyet egyébként számos román civil szervezet is elítélt. Tegnapi közleményében Emil Boc azzal védekezett, "nem volt törvényes alapja" az Új Jobboldal-akció betiltásának.
Magyarellenes megmozdulást szervezett különben az Új Jobboldal Bukarestben is, ahol a szélsőséges fiatalok horogkeresztes pólókban masíroztak, Sepsiszentgyörgyön és Piatra Neamţon pedig a székely autonómiatörekvés veszélyeire figyelmeztető röplapokat terjesztettek.
Benkő Levente, Krónika, 2008-03-17
Magyarverés a szabadságharc 160. évfordulóján
Erdély számos városában megemlékeztek szombaton a szabadságharc hőseiről. Az RMDSZ Marosvásárhelyen, a Székely Vértanúk emlékművénél tartotta országos központi rendezvényét. Markó Béla szövetségi elnök beszédében a románok és a magyarok közös Erdélyének építését szorgalmazta, hitet téve ismét az autonómia ügye mellett, Koszovóról is szót ejtve.
A kolozsvári Szent Mihály-templomban ökumenikus istentiszteleten emlékezett a helyi magyarság az 1848-49-es szabadságharc eseményeire. E városban incidens is történt. Román fiatalok megvertek egy magyar fiút, aki piros-fehér-zöld zászlóval és kokárdával tartott éppen az ünnepség helyszínére. Az MTI kolozsvári értesülései szerint a fiúra az Új Jobboldal elnevezésű szélsőséges nacionalista román szervezet fiataljai támadtak, akik magyarellenes megmozduláson vettek részt a magyarság ünnepi rendezvényével egy időben. Az MTI úgy értesült, hogy a Kolozs megyei prefektus ígéretet tett az ügy szigorú kivizsgálására.
Aradon a Szabadság-szobornál tartottak ünnepséget, az előző estén díszelőadás volt az Aradi Állami Színházban. Szászrégenben ünnepi szentmisére gyűltek össze a római katolikus templomban. Délután a helyi művelődési házban tartottak ünnepi előadást, amelyen beszédet mondott Frunda György, az RMDSZ szenátora.
Szovátán a Domokos Kázmér Művelődési Házban és a római katolikus templomban ünnepeltek. Nagyváradon több helyszínen koszorúztak, délután ökumenikus szertartáson vettek részt az ünneplők a református templomban.
Zilahon a belvárosi református templomban folyt a megemlékezés, megkoszorúzták a templomkertben lévő obeliszket. Nagybányán a református és a katolikus temetőben, a Magyar Ház udvarában lévő Teleki szobornál, valamint a Petőfi emléktáblánál ünnepelt a helyi magyar közösség. Szatmárnémetiben este a Petőfi-szobornál ünnepeltek a magyarok, utána az Északi Színházban ünnepi előadáson vettek részt.
Vajdahunyadon délután a református temetőben felállított Petőfi-szobor volt a megemlékezés helyszíne, majd a petrozsényi református templomban idézték fel a szabadságharc hőseinek tetteit.
Temesváron a Klapka György-emléktáblánál emlékeztek a szabadságharcra. Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető alelnöke Medgyesen vett részt az unitárius templomban zajlott megemlékezésen.
Kézdivásárhelyen az ünnepség a hagyományőrző 15-ös Székely Határőr Gyalogezred felvonulásával kezdődött. Sepsiszentgyörgyön együtt ünnepelt a helyi RMDSZ és a Magyar Polgári Szövetség. Este gálaműsort adott a Háromszék Táncegyüttes. Ünnepi rendezvényeket tartottak Baróton és Kovásznán, este a maksai Óriáspince-tetőn a megemlékezés őrtűzgyújtással zárult.
Bem-emléktáblát avattak Brassóban, ahol megkoszorúzták a bodolai 1848-as Honvédsírt és az Alsótömösi Emlékművet. Este gálaműsor zárta az ünnepet.
Hargita Népe, 2008-03-17
A vizet zavaró bárányról (Jegyzet)
Egy, a magyarság ünneplésére magányosan siető
gyermekembert vertek véresre eszement tekergők, a Nagyszentmiklósról
futtatott elmebeteg, Gheorghe Funar szellemi követői. Valahol a Külső
Magyar utcában, a kéttornyú református templom közelében, egy rendőrszékház
előtt. Ez az utóbbi nagyon fontos és lényeges adalék!
Aljasul és gyáván támadtak rá a magányosan siető gyermekemberre, s nem is nyugodtak addig, míg vérbe taposottan nem hagyhatták ott az aszfalton. A legionáriusok új "vitézei", kiknek szülei ki tudja, honnan settenkedtek be Mátyás király szülővárosába. . . S most üvöltöznek a Széchenyi téren, pokolba küldenének minden magyart. Hogy ettől miért lenne nekik tágabb és jobb a világ, azt nem tudni pontosan, csak annyit árulnak el filozófiájukról, hogy az "ősiség" szellemében cselekszenek, s indíttatásuk egyenesen Decebaltól és Burebistától származik. Legfennebb még Mihály vajdát, Mihály arkangyalt és Zelea-Codreanu fasiszta vezért veszik be a sorba, hogy eljussanak valami Tene nevű új nemzetvezér imádatához.
A román hatóságok ezt tűrik, sőt, szemforgató cinizmussal asszisztálnak is hozzá. Előállítanak ugyan két sovén gazembert a támadók közül, de a bíróság gyorsan szélnek is ereszti őket, mondván, nagyon fiatalok (tizenkilenc-húsz évesek!), s nem is legionárius-fiókák, hanem "ártatlan" futballhuligánok, kik szent és őrült hevületükben támadtak a magányos fiatalra. Hogy véletlenül egy magyar kokárdát viselt, vagy egy összecsavart magyar trikolórral igyekezett a főtéri Szent Mihály-templomba, az a vizsgálódók számára mellékes. Kolozsváron eddig is voltak kisebb-nagyobb magyarellenes afférok és atrocitások, de ezeket rendre eltussolták, s így lehetett eljutni odáig, hogy fasisztoid banditák csároghatnak a belvárosban.
S ki a hibás? Nyilván, a magyarok! A szeparatista magyarok, kik nem átallják megünnepelni saját nemzeti ünnepüket, s újabban még magyarul is merészelnek beszélni annak a városnak az utcáin, amelyet nyolcvan éve még kilencvenszázalékos többségben laktak elődeik, s minden épületet (Nemzeti Színház, városháza, megyeháza, egyetem, múzeum, klinikák, egyetemi könyvtár, törvényszék, az összes középiskola) ők építettek. Talán ez az igazi baj! A tolvajok rossz lelkiismerete, kik a Ceauşescu-féle kommunista külvárosi Totoposzokból még mindig meghódítandónak tartják a teljesen magyar gyökereket mutató Belvárost, ahol a "levegőn" még Funar bitangságai sem módosíthattak lényegesen.
De ki a hibás? A magyarok! Ez az összevert, Lészai nevű gyermek ugyanúgy járt (lehet, hogy a továbbiakban is úgy jár!), mint a nyitrai Malina Hedvig: bűnös, mert magyar, s megveretését csak kitalálta, hogy rossz fényt vessen Romániára. Működik Trianon. Működik, az Európai Unió nagy-nagy dicsőségére. Mi maradunk mindig a patakvizet bűnösen zavaró bárány.
Magyari Lajos, Háromszék, 2008-03-18
A forradalom emlékét ünnepeltük Kézdivásárhelyen
Legnagyobb nemzeti ünnepünkön, az 1848-49-es magyar
forradalom és szabadságharc 160. évfordulóján a céhes város főtere ünnepi
díszbe öltözött, a villanyoszlopokon nemzetiszínű zászlókat lengetett a
szél.
A főtéri rendezvényeket megelőzően iskolások és óvodások Turóczi Mózes sírjánál, az Óvodáskorúak Gyermekotthonának falán található Szacsvay-emléktáblánál, a Molnár Józsiás-mauzóleumnál, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, valamint az első és második világháború áldozatainak emlékművénél, a Kossuth- és a Bem-szobornál, a Petőfi-domborműnél és a Petőfi-iskolában, valamint a Turóczi-szobornál és -síremléknél koszorúztak, illetve idézték fel a 160 évvel ezelőtti eseményeket.
Fél tizenegytől a város öt közép- és három általános iskolájának tanárai és tanulói vonultak fel a Gábor Áron téren. A kézdivásárhelyi diákokkal együtt vonultak fel az ünnepségen jelen levő gyöngyösi és debreceni testvériskolák küldöttei is. A kézdivásárhelyi ünnepségre a céhes város magyarországi testvérvárosainak küldöttségei is eljöttek. Három-négyezres tömeg gyűlt össze a Gábor Áron téren. A Tanulók Klubjának fúvószenekara alkalomhoz illő indulókat adott elő. A 15. székely határőr gyalogezred I. és II. zászlóalja gelencei és bélafalvi, a szegedi III. Honvéd Zászlóalj Hagyományőrző Egyesület hagyományőrző csapatainak, valamint a Sobri Jóska Dunántúli Betyárok Csapatának tagjai és a felső-háromszéki települések hagyományos lovas és szekeres küldötteinek felvonulása a Gábor Áron téren tizenegy órakor kezdődött. A felvonulók forradalmi dalokat énekelve kétszer is megkerülték a főteret. A központi rendezvény tizenkét órakor harangszóval, dobpergéssel és trombitaszóval kezdődött, majd a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium tanulói Az első vércsepp a köveken című dalt adták elő. Ezután nyitotta meg az ünnepséget Török Sándor polgármester, beszédében hangsúlyozva: a 48-as forradalmárok nem csak a családjaikra, gyermekeikre, unokáikra, hanem ránk és a mi utódainkra is gondoltak, nem törődtek a túlerővel, a baljós híreket elengedték a fülük mellett, a gyávákat megvetették, és mentek bátran előre a maguk szabta úton. A városatya az ünneplők nevében köszöntötte Szesztay Ádámot, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetségének diplomatáját, Szakolczay Lajos irodalom- és művészetkritikust, a magyarországi testvérvárosok - Mezőhegyes, Mezőkövesd, Paks, Szentendre, Hatvan, Gyöngyös, Nagyatád - küldöttségeit és a Gábor Áron térre összegyűlteket. A polgármester felkérte Szakolczay Lajost, hogy szóljon az egybegyűltekhez. A díszmeghívott szavait idézzük: Bár tudjuk a borzalmas véget, 1848. március 15-ére mégsem az aradi akasztófák árnyékából kell emlékeznünk, hanem a friss emlékű szabadság, a máig sugárzó tavasz értékét kutatva. Mi volt ez az érték? Fiatalok csapata Petőfivel, Jókai Mórral és Vasvári Pállal az élen elárasztotta Pest utcáit. Máig ide hallatszik a szent szabadság hangja. Ide hallatszik olyannyira, hogy beleborzongunk. (. . .) Voltak különleges értékeink. Csak egyet említek közülük: Bem apó makulátlansága, ami nem más, mint erkölcs és helytállás, mindmáig követendő példa. (. . .) Ha ma elődeinkhez hasonlóan tizenkét pontot fogalmaznánk, talán elég volna egyetlen szót ismételnünk: tavasz, tavasz és tavasz. Ebben benne van minden, szellemi frissesség, önmagunk és igazságaink megőrzése, gyarapodás. Aki még nem felejtette el a Kossuth-nótát, az bátran dúdolhatja: Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!
Nagy Babos Rebeka, a Nagy Mózes Elméleti Líceum diákja Utassy József Zúg március című versét szavalta el ezt követően, majd Róth Balázsi Hunor Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök üzenetét olvasta fel, amit a jelenlevők megtapsoltak. A Fórika Balázs kántor által vezényelt Cantus kamarakórus a Kézfogás és a Lesz még az ég szabad című dalokat énekelte el. Idén Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök üzenete nem hangzott el. Iochom Zsolt, a Református Kollégium végzős diákja, a Zúg Március szónokverseny győztese következett az ünnepi szónokok sorában: Szeretjük március 15-ét, mert szabadsághősöket adott nekünk. Van, akinek tudjuk a nevét közülük, van, akinek nem. Kossuth úgy hívta a honvédeket: névtelen félistenek. A szabadságharc a vereség ellenére sem volt eredménytelen. A függetlenségért vívott harcban a magyarság valódi polgári nemzetté kovácsolódott. A harcmezőkön elesettek és a Haynau által halálra ítéltek mindannyian vérükkel írták be nevüket történelmünkbe azzal, hogy nemzetükért a legtöbbet adták, amit ember adhat: az életüket. 1848 azt üzeni ma is nékünk, hogy "erkölcsben nincs alku!"
Végül Tamás Sándor parlamenti képviselő mondott rendhagyó ünnepi beszédet: az erdélyi asszonyokat, a székely anyákat, azok hősi helytállását méltatta, kiemelve a nők dicső szerepét a forradalomban és szabadságharcban. A lánglelkű asszonyok nélkül a világ nem olyan lenne, amilyen. Ha a forradalmi események mélyére tekintünk, ott találjuk a hős nőket is, akik akár férfiruhában, katonaként is szolgáltak, kiváló tetteket hajtva végre. Ma már tudjuk, hogy a lőporgyártó műhelyben többnyire nők és gyermekek dolgoztak, ők gyűjtötték a rezet és az ólmot a puskagolyóhoz, az ágyúcsőhöz egyaránt. Ma a nőkre, az asszonyokra szeretnék emlékezni, azokra a lánglelkű édesanyákra, akik gyermekeket szültek, és bátor szabadságharcos fiakat neveltek a nemzetnek, olyan férfiakat, mint Gábor Áron, Turóczi Mózes, Gál Sándor és az ő bajtársaik. Azokat az asszonyokat szeretném köszönteni, akik a mostani időkben is mindvégig mellettünk állnak bajban és örömben egyaránt.
A központi megemlékezés főtisztelendő Varga Béla kézdi-orbaiszéki római katolikus főesperes és nagytiszteletű Szőcs László kézdi-orbaiszéki református esperes áldásával, a magyar és a székely himnusz közös eléneklésével és koszorúzással zárult. Este a Vigadóban a Nagy Mózes Elméleti Líceum és a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium diákjai közös gálaműsorral emlékeztek az 1848-49-es magyar forradalomra és szabadságharcra.
Az előző évektől eltérően sokkal több egyenruhás rendőrt és csendőrt vezényeltek Kézdivásárhelyre, és civil "megfigyelők" is voltak szép számban. Egy fővárosi főtiszt is a főtéren tartózkodott. És jól tette, hiszen láthatta, meggyőződhetett, hogy nem kiáltották ki a Székely Köztársaságot, nem történt rendbontás, a székelység emelt fővel, méltósággal emlékezett legnagyobb nemzeti ünnepünkön.
Iochom István, Háromszék, 2008-03-17
A forradalom emlékét ünnepeltük Kovásznán
Szombaton este Kovászna főterén mintegy félezer ember
vett részt az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc 160. évfordulója
alkalmából rendezett ünnepségen.
Az eseményen jelen voltak a város elöljárói, közéleti személyiségek, valamint dr. Szesztay Ádám, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetségének határon túli magyarokért felelős másodtitkára, valamint Nagykanizsa testvérváros küldöttsége. Az ünnepi rendezvényen közreműködött a Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont diákszínjátszó csoportja és Tiszta szív kórusa, a Tanulók Klubjának La Fiesta tánccsoportja, a Havadtőy Sándor Cserkészcsapat, a barátosi Ferencz Ernő Református Fúvósegylet rezesbandája, verseket szavalt Debreczi Kálmán színművész és Zorkóczy Zenóbia színésznő.
Az utóbbi tizennyolc év hagyományaitól eltérően az idei rendezvény nem a déli órákban, hanem este, fáklya- és reflektorfényben zajlott. A szervezést - amelyben az RMDSZ nem kapott szerepet - Tordai Cecília, a városi művelődési ház új igazgatója és Zsuffa Levente polgármester vállalta fel.
A Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközponttól a cserkészek és diákok fáklyás felvonulásával indult a megemlékezés, az ünnepi műsort a szövetkezeti üzletház előtt felállított színpadon tartották. Főtiszteletű Kovács Gábor romai katolikus esperes szólt elsőként az egybegyűltekhez, majd Zsuffa Levente polgármester mondta el ünnepi gondolatait, őt követte Ferencz Botond, az orbaiszéki Székely Tanács elnöke, aki többek között elmondta: "A szabadság zászlaját lobogtatva több mint másfél évszázada lovagolunk jogaink kiharcolásáért. Kormányok jöttek-mentek, országhatárok változtak, de a mi problémáink szűkebb hazánkban, itt, Székelyföldön nem oldódtak meg. Lehet, hogy székely népünk most éli az utóbbi száz esztendő legsötétebb korszakát. A tizennyolc év alatt visszaszolgáltatott javainkat kénytelenek vagyunk eladni. Amit nem tudtak fegyverrel elvenni tőlünk, most önként, pénzért odaadjuk. Egyre közömbösebbek vagyunk múltunk iránt, pedig okosabbak, óvatosabbak és mérsékeltebbek lettünk, mint eleink, látókörünk szélesebbre tágult a történelem folyamán, és mégis, minden március 15-én szükségünk van arra, hogy a Nemzeti dal soraiból erőt és bátorságot merítsünk. A mi szabadságért folytatott harcunk mindaddig nem fejeződhet be, míg embertársaink ajtókban, utcasarkokon könyörögnek a mindennapi betevő falatért." Antal Árpád RMDSZ-es képviselő a 160 évvel ezelőtti történelmi eseményekre utalva azt hangsúlyozta: Székelyföldön ma is jogaink elismeréséért küzdünk. A képviselő szerint Székelyföldet nem először próbálják elvenni tőlünk, de nem is utoljára. "Az asszimiláció mellett fenyeget a megosztottság, a felmorzsolódás veszélye is. Szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy sohasem tűnt el fölülünk a testvérviszály árnyéka. Történelmünk során újra és újra fellángoltak a szemben álló indulatok, a 48-as forradalom idején sem volt ez másként. Az elhíresült Széchenyi-Kossuth-vita és -szembenállás a legismertebb bizonyítéka ennek. E két kiemelkedő államférfi mára fogalommá vált vitájának és konok szembenállásának tárgya a nemzet és annak jóléte, jövője volt. Míg Széchenyi a nemzet felemelkedését a gazdaság fejlődésében, a jólétben látta, addig Kossuthot a nemzet politikai jogainak rendezése foglalkoztatta. Nem céljaikban voltak ellenfelek, hanem az eszközök és a célhoz vezető út megválasztásában különbözött az állásfoglalásuk" - mondta a képviselő. Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere, a Magyar Polgári Párt (MPP) országos elnöke ünnepi beszédében úgy értékelte: "Minden valóság egy álomból születik. Úgy volt ez 160 évvel ezelőtt, és így van ez ma is. A 48-as magyarok álma a törvény előtti egyenlőségről, a jogállamról, a nemzeti önbecsülésről és függetlenségről szólt. A 48-as magyarok tudták, hogy a választás szabadsága már önmagában szabaddá tesz. És ők választottak. Vérbe fojtott forradalmuk győzött, mert az erkölcsi többség forradalma volt. A 2008-as magyaroknak tudniuk kell, a demokráciához ugyanaz kell, mint a forradalomhoz: erkölcsi többség. A forradalom erkölcsi többség nélkül: puccs. A demokrácia erkölcsi többség nélkül: diktatúra." Az MPP elnöke elismerően szólt Kovászna és Orbaiszék polgárairól, kik "az elmúlt esztendőben nem csak ünnepnapokon, hanem hétköznapokon is nem csak szavakkal, hanem tettekkel is bebizonyították, értik és érzik a 48-as forradalmi magyarok üzenetét a harmadik évezred demokráciájában is. Orbaiszék polgárai az elmúlt időszakban jelentősen hozzájárultak a választási szabadság és a demokráciában elengedhetetlenül szükséges erkölcsi többség megteremtéséhez. Miközben erdélyi magyar világunkban sűrűsödött a közéleti-politikai önkény, és az emberek között újra felütötte fejét a félelem, miközben arra biztattak bennünket, hogy a kis lépések politikájával lépjünk az önfeledés útjára, mindeközben Kovászna városa határozott lépéseket tett a választás szabadságának és az erkölcsi többség megteremtésének küzdelmes útján. Köszönet érte minden kovásznai embernek. Ugyanakkor a Kárpát-medencei magyar sorsközösség hitével üzenjük a hazugságba fojtott és kordonokkal körülvett Budapest magyarságának, hogy ők is teremtsék meg mielőbb a választás szabadságát." Ünnepi beszédet mondott még Károlyi Attila, Nagykanizsa testvérváros önkormányzati képviselője, Ambarus Andor, a Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont diákja felolvasta a szónokversenyen díjazott írását. Bukovinszky Cs. Miklós református lelkipásztor zárógondolatai után a hosszúra sikeredett, de annál tartalmasabb ünnepi megemlékezés megfogyatkozott résztvevői elénekelték himnuszainkat, majd a református templomkertben a politikai pártok, civil szervezetek és intézmények koszorúkat helyeztek el a 48-as emlékműnél.
Bodor János, Háromszék, 2008-03-17
A forradalom emlékét ünnepeltük
Baróton
A hagyományokhoz híven idén is kétnapos rendezvénysorozat
keretében emlékeztek a barótiak a százhatvan esztendővel ezelőtti
szabadságharc évfordulóján. A politikai ellenfelek minden nézeteltérést
félretettek, s közös zászló alatt vonultak fel, de mégsem sikerült igazán
megmozgatniuk a város polgárait.
Baikó Lajos honvéd hadnagy emlékművénél a Baróti Szabó Dávid Középiskola diáktanácsa által összeállított műsor keretében szavalatok hangzottak el, a Visszhang kórus forradalmi dalokat adott elő, a Tanulók Klubjának mazsorettcsoportja pedig a Csala kürtje fúvószenekar ritmusaira mutatta be műsorát.
A megyei diákönkormányzat elnöke, a baróti Zsombori Csaba beszédében március 15-ét olyan dátumnak nevezte, amely nemcsak múltunkról, hanem sorsunkról, jövőnkről és magmaradásunkról is szól. A Kossuth-emlékműnél a Szent Adalbert Egyesület BAKI-csoportja zenés műsorral lépett fel, a koszorúzásokat megelőzően pedig Bartha Attila református lelkész rövid igemagyarázatot tartott. Demeter Lászlónak, a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület elnökének másutt is fel kellett szólalnia, így nem tudott idejében Barótra érni, ezért az id. Beke József nemzetőrnagy, ifj. Beke József honvédezredes és Beke Gyula honvéd őrnagy emlékét őrző táblánál Fábián Anetta szavalt, s ezután került sor a koszorúzásokra. A Zathureczky-temetőben a Simonfy Sámuel Egyesület nevében felszólaló Miklósi József nyugalmazott bányamérnök a francia forradalom 1848-ban is ható szellemiségéről szólt. Mint mondotta, ha ma azt szeretnénk helyesen látni, ami akkor Budapesten történt, akkor ne a saját érdekükben cselekedő pártok vagy civil szervezetek értelmezését fogadjuk el, hanem Bem apó tábori orvosának életpályáját vegyük figyelmesen górcső alá.
A megemlékezés a főtéren fáklyás felvonulással, majd Erdővidék Múzeumában Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc relikviái Erdővidéken című tárlat megnyitójával ért véget.
Hecser László, Háromszék, 2008-03-17
A sors úgy hozta, hogy az idei nemzeti ünnepünkön
előbb került koszorú Gábor Áron eresztevényi sírjára, mint a kökösi csatát
- melyben elesett ágyúöntő hősünk - megjelölő emlékműre.
Eresztevényben maroknyi ünneplő gyűlt össze Bardócz Csaba fiatal tiszteletes intő szavait meghallgatni: szomorúság is rejtezik ez ünnepben, mondta többek között a szónok, mi is abba a szolgasorsba megyünk önként bele, mibe a magyarságot akkoriban belehajszolták, mienk a felelősség, hogy ebbe az igába nyakunkat önként beletesszük vagy sem. A metsző szélben és sűrű autózajban néhány helybeli diák szavalata hangzott még el. Kökösben a Feketeügy martján álló emlékműhöz seregesleg jött a falu népe, a templomból, hol előbb bensőséges ünnepség zajlott. Itt Sánta Gyula polgármester mondott beszédet, kiemelve, az eszme, miért százhatvan évvel ezelőtt elődeink harcba szálltak, él ma is, csatáinkat ugyan nem karddal és ágyúval, de munkával vívjuk meg. S ha a valóságos harchoz összefogásra volt szükség, hát ez kell napjainkban is, figyelmeztetett a polgármester. Emitt is versek hangzottak el, alkalomhoz illőek, s zárszóként itt is a székely himnuszra álltak vigyázzban az ünneplők.
Váry O. Péter, Háromszék, 2008-03-17
A szotyori temetőkertben az erős szél ellenére
szép számban gyűltek össze a helybeliek a szombat délelőtti
megemlékezésre.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, valamint az 1956-os forradalom emlékkopjájánál tartott ünnepségen Rápolti István helyi tanácstag kiemelte, hogy e kis falu is nevelt olyan hősöket, mint Lőrincz János hadnagy, Lőrincz József őrnagy, Nagy Tamásné Vajna Terézia, Csiszér Gergely honvéd, Gidófalvi László főhadnagy, kiknek földi maradványai a szotyori temetőben nyugszanak, és voltak még sokan mások, akik győztek, mert mindvégig kitartottak. Székelyföld elszegényítése, az alacsony népszaporulat és az elvándorlás súlyos érvágást jelent ennek a vidéknek, és ha nem folytatjuk autonómiaharcunkat, nem bízunk a hit erejében, akkor veszni fogunk - hangsúlyozta a szónok. Berszán Sándor református lelkész azért imádkozott, hogy méltók lehessünk elődeinkhez, és mindenkoron vigyázni tudjunk egymásra, majd megáldotta az ünneplő gyülekezetet. Elhangzott Wass Albert Üzenet haza című verse és a Gábor Áron rézágyúja kezdetű dal, majd a jelenlévők elhelyezték a kegyelet koszorúit az emlékkopja tövében. Az egyre erősödő szél miatt az ünnepi műsort a templomban, az istentisztelet után folytatták.
Fekete Réka, Háromszék, 2008-03-17
A pénteki sepsiszentgyörgyi koszorúzások leglátványosabb
mozzanatát déli harangszókor kaptuk lencsevégre, amikor a református vártemplom
cintermébe bevonult a Váradi József Általános Iskola négyszáz tanulója. De
minden bizonnyal az a rendhagyó történelemóra volt a legtartalmasabb
ismertető aznap, amit ugyanitt Rab Sándor tanár tartott a Református
Kollégium maréknyi diákjának.
A Gödri Ferenc esperes síremléke mellett felállított mikrofon előtt felcsendülő, Nekünk a legszebbik estét fekete színűre festették kezdetű népdallal indított műsorban elhangzott Juhász Gyula Vértanúk című verse, fellépett a Mitruly Enikő vezette kórus, és a történelemtanár megtartotta ötvenperces óráját. A magyarországi történésekkel párhuzamban részletesen ismertette a háromszéki negyvennyolcas megmozdulásokat, a negyvenkilences önvédelmi harc legfontosabb állomásait, kár, hogy a Református Kollégium szűk diákcsoportján kívül alig négy-öt érdeklődő hallgatta. És tulajdonképpen kár, hogy míg korábban Sepsiszentgyörgy e kegyeleti szentélyében az iskolák együtt ünnepeltek, idén mindenki külön tartotta cintermi megemlékezését.
A Váradi József Általános Iskola ünnepi műsorát, a történelmi visszapillantóba ágyazott szavalatokat, a Tóth Emőke vezette kórus dalait szerencsére sokan hallották, s bár egyfajta házi műsorként hatott, mert néhány szülőn kívül nem volt érdeklődő, mégis érdemes volt azon a helyen megtartani, ahol a már említett Gödri Ferenc esperes hamvai mellett a Gödri Ferenc és Császár Bálint hadnagy, valamint a mártírhalált szenvedett Váradi József és Bartalis Ferenc földi maradványai is nyugszanak.
Fekete Réka, Háromszék, 2008-03-17
Félteni a népet és a szabadságot
Sepsiszentgyörgyön, Incze Dániel Malomgát utcai sírjánál az
a legszebb minden március idusán, hogy itt olyan fiatalok tisztelegnek a
szárazajtai származású honvédszázados sírjánál, akik közösségét a
hétköznapokban is legnemesebb hagyományaink, az emlékezet -köztük a történelmi
is -ápolása tart össze.
A 14. sz. Dr. Kovács Sándor és a 40. sz. Szent-György Cserkészcsapat jelenléte határozza meg a hóvirágos családi kertben tartott megemlékezés emelkedettségét, melyhez idén Bancea Gábor, a megyeközpont negyedik református gyülekezetének lelkésze tette hozzá az igehirdetés általi kegyeletiséget. Kilyén Örs cserkész röviden ismertette Incze Dániel életútját, Kondor Boglárka Kányádi Sándor Kőkoporsó című versével tisztelgett. Imájában Szabó Lajos plébános, kanonok hangsúlyozta: miként elődeink, nekünk is féltenünk kell a népet és a szabadságot.
Fekete Réka, Háromszék, 2008-03-17
Népes diáksereg gyűlt össze az Erzsébet-parkbeli Mikó
Imre-szobornál, hogy az 1848-as szabadságharc évfordulóján koszorúk
elhelyezésével tisztelegjen az iskola névadója előtt.
A megemlékezésen részt vettek a Székely Mikó Kollégium tanárai és diákjai, közéleti személyiségek, a kórus pedig az ünnepélyes, egyúttal fiatalos hangulat megteremtéséről gondoskodott, így néhány percig Sepsiszentgyörgy központjában ismét az iskolateremtő állt a figyelem középpontjában.
Farcádi Botond, Háromszék, 2008-03-17
Huszárok Marosvásárhely utcáin
1940 óta szombaton először járt magyar huszár Marosvásárhely utcáin. A marossárpataki Mátyás huszárezred néhány tagja lóháton érkezett a március 15-i ünnepségre, amelyet a Magyar Polgári Párt szervezett Petőfi Sándor szobra előtt. A rendezvényen az RMDSZ is képviseltette magát Lokodi Edit megyei tanácselnök, Borbély László miniszter, Csegzi Sándor alpolgármester, valamint Benedek István városi tanácsos személyében.
- Ameddig emlékezünk, élünk - szólt az egybegyűltekhez Ötvös József református esperes, aki az együtt ünneplés fontosságára hívta fel a figyelmet, mondván: A marosvásárhelyi magyarok március 15-én a Bernády tér - Székely Vértanúk emlékműve - Petőfi-szobor közötti "zarándokút" megtételével emlékeznek a szabadságharcra.
Kali István, a péntek óta hivatalosan is pályára lépett Magyar Polgári Párt marosvásárhelyi szervezetének alelnöke köszöntötte az erdélyi magyar történelmi egyházak, valamint a Székely Nemzeti Tanács képviselőit, majd beszédében az RMDSZ-t tette felelőssé a magyarság megosztásáért.
- Szabadságot a székely népnek, autonómiát a Székelyföldnek! -hangzott el Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnökének üzenete. - Hogyan lehet, hogy közel két évtizeddel a rendszerváltás után még mindig csak cél és nem megvalósult eredmény az erdélyi magyarság jogainak intézményes garanciája? - tette szóvá Izsák Balázs, aki elítélte a március 15-i magyarellenes megmozdulásokat, majd hozzátette, az önrendelkezési jog kivívása a közösségi akaraton múlik, amelynek meglétét igazolja a Székelyföld autonómiájára leadott 210 ezer szavazat.
A magyar és székely himnusz eléneklésével, valamint a Petőfi-szobor megkoszorúzásával záruló ünnepséget a marosvásárhelyi Kántor-tanítóképző Főiskola diákjainak művészi műsora, valamint a Színművészeti Egyetem hallgatóinak szavalatai tették színessé.
Menyhárt Borbála, Népújság, 2008-03-17
