|
HÍRVIVŐ |
||
|
|
||
|
Az |
||
|
|
||
|
Feliratkozás:
hirvivo-subscribe@yahoogroups.com
|
||
|
Hír
beküldése: hirek@reformatus.ro |
||
|
|
||
|
2008
február 15, VII. Évfolyam 6. szám (összesen 294 szám) |
||
|
|
||
Tartalomjegyzék
Meghívó az Agnus Rádió 5. születésnapjára
Communitas Alapítvány meghirdette a szórványpályázatait
Az Igehirdető szerkesztőségétől
Az Üzenet böjti számából (2008. február 1.)
Az Üzenet legújabb számából (február 15.)
Előzetes a Harangszó legújabb számából (2008/4.)
A böjtről - református szemmel
KOEN - Vakációs Bibliahét bemutató napjai
Böjtfői misszió Hunyad megye szórványtelepülésein
Bod Péter Napok Marosvásárhelyen
Harangszóra hívtuk olvasóinkat
Lassan, de biztosan gyarapodnak
Egyházi iskola, nacionalizmus, közmunka, fejlődéselmélet
Reagálás Kósa Ferenc: Vallás és oktatás Európában és Romániában c.
cikkére, maszol.ro , 2008.02.12.
Sári Bíró a marsdeni Magyar Házban
Egyház a civil szféra szolgálatában (Komolló)
Erdélyi Református Zsebnaptár - 2008
Meghívó az Agnus Rádió 5. születésnapjára
Ilyen még nem volt e kis nádasmenti kalotaszegi falu sok évszázados történetében: saját egyházközségi újsága született az elmúlt esztendőben, "BOGÁRTELKI REFORMÁTUS SZÓ" címmel. Ahogy az első számban megjegyzi a gyülekezet lelkésze, Pataki Levente: "nem tudtam jobbat kitalálni, ezért kérem híveimet, keressenek meg öteleteikkel". Amint az első számban is kiderült, az újság azzal a céllal született és jelenik meg időszakosan, hogy "írott formában is eljusson az evangélium, egyházi hír azokhoz, akik nem tudnak részt venni a gyülekezeti alkalmakon".
Az első számban jelzett felhívásnak, hamar foganatja lett a hívek között: Fekete K.P. Katalin egy kis verset özv. Jankó Katalin pedig egy kis imádságot juttatott el az újság "postaláda" rovatába. Azóta már megszületett az ötödik szám és az újság átlépett a második évfolyamba. Ingyen jelenik meg, több mint ötven példányszámban, egyelőre ünnepek előtt, de tervezik a legalább havonta való megjelentetését. A gyülekezet presbitériuma örömmel üdvözölte a lapot. A megjelenés költségeit az egyház vállalta magára, megjelenését pedig amolyan belső missziónak is tartja! A Bogártelki Református Egyházközség ezzel ismét egy új arcát mutatta meg!
Az idén is gazdag imahetet zárt a bogártelki gyülekezet, ahol immáron több éve hagyománnyá lett, hogy egymást követő két héten át tart az imahét. Tizenöt lelkészt hívtak meg erre az alkalomra is és ünnepi úrvacsorával zárult a két hét. Mint a tavalyi esztendőben, úgy most is a szélrózsa minden irányából érkeztek a lelkészek, Szatmártól Székelyföldig, Dobrától Beregböszörményig. Első alkalommal hírdetett ígét magyarországi lelkész az imahéten, Tóth Tibor beregböszörményi kolléga személyében.
Az evangélium kenyerét a lelkészek, míg a kenyér evangéliumát pedig az idén is a presbiter feleségek biztosították. Isten áldja meg mindannyiójukat. Az együttléteket minden nap egy kis vers gazdagította, melyet ügyes gonddal választott ki Vér István tanító bácsi, de emellett a gyülekezet tagjai is hoztak magukkal lelki táplálékot. Aki eljött és kitartott az csak gazdagodott. A második héten, egy a lelkész által választott sorozat alapján hirdették az igét a meghivottak. Az első héten a thesszalónikaiak életével, míg a második héten a Jelenések könyvebeli hét gyülekezet életével ismerkedhettek a jelenlévők. Jó volt ismét együtt lenni, imádkozni és nem utolsó sorban találkozni a lelkész kollégákkal.
Szerkesztette: Vér István nyugdíjas tanító és Pataki Levente lp.
Communitas Alapítvány meghirdette a szórványpályázatait
Felhívjuk a szóványgondozó lelkipásztorok figyelmét, hogy a
Communitas Alapítvány meghirdette a szórványpályázatait. Határidő március
7. Utazási támogatásra csak etnikai szórványban szolgáló lelkészek
pályázhatnak, és kötelezően mellékelni kell az esperesi igazolványt és a
pályázati anyagot CD-n is. (VL)
Az Igehirdető szerkesztőségétől
Kedves Lelkipásztor Testvérek!
Az eddig megjelent 2008-as Igehirdetőkből már
Mindannyian megsejthettétek, hogy az idén az Igehirdető címlapját mai
templomi kézimunkák fogják díszíteni.
Az elmúlt esztendő kiszállásai alkalmával több olyan
templomban megfordultam, ahol nagyon sivár, jellegtelen templomi takarókat
láttam. Ha nem mindegy az, hogy a saját lakásunkat milyen ízléssel díszítjük,
akkor az sem lehet mindegy, hogy hogyan gondoskodunk arról, hogy templomainkat
hogyan díszítjük. Az utóbbi évszázadban, Erdélyben az volt az irány, - éppen
Bartók és Kodály ösztönzésére - hogy mindig a tiszta forrásból kell
merítenünk. Mivel Erdély nagyon gazdag a helyi népi kézimunkákat
illetőleg, varrottasokban, szőttesekben, főleg ezekből
próbáltuk összeállítani a szószék, az úrasztala, a karzat és a padok takaróit.
Az igazi az, ha a lelkipásztor erre felkér egy szakembert, aki megtervezi az
egész templombelső díszítését. Így nem fordulhatnak elő
esetlegességek, otrombaságok, sőt még bántó elírások sem a bibliai
idézeteknél. Az egységesen megtervezett kézimunka együttes egységes,
bensőséges, istentiszteleti helyhez méltó hangulatot teremt. Ez nemcsak esztétikailag,
nemcsak népi kultúránk ápolása szempontjából, hanem liturgiai szempontból is
fontos!
Ha pedig az adományozók Isten nagyobb dicsőségére szeretnének ilyen kézimunkákat ajándékozni, akkor ezt a szándékot is leginkább azzal becsüljük meg, ha segítjük abban, hogy a legszebb és legméltóbb darabot készíthesse el az illető a templom számára. Nagyobb gyülekezetekben, ahol több az ilyen kézimunkát ajándékozni szándékozó személy, néhány év eltolódással 2-3 garnitúrát is lehet terveztetni, amelyeket az év különböző időszakaiban használ a gyülekezet. Ilyenkor fontos az, hogy egy naptári éven belül minden garnitúra használatba kerüljön. Így az esetleges sértődéseket is ki lehet zárni!
Ha a gyülekezet rendelkezik a temetések alkalmára a gyászoló családok számára kölcsönözhető kézimunkával, azt is meg kell terveztetni. Az oda illő Igéket a lelkipásztornak kell kiválasztania. Csak így lehet Isten ügyéhez méltó az ilyen készlet.
De most tulajdonképpen segítséget szerettem volna kérni Tőletek a további címlapok megtervezéséhez.
Szép, sajátos, helyi jellegű kézimunkákról készült fényképekre volna szükségem az ország különböző tájegységeiről, hogy ezt a gazdagságot is szemléltetni tudjuk. A már megjelent fényképek esetében nehézséget jelentett az, hogy a felvétel a helyszínen készült, s így a kézimunkába belenyúlt egy padvég, vagy valami nem odaillő dolog. Még a kézimunka gyűrődése is sok esetben nehézséget jelentett. Ezért, aki szeretne betársulni ebbe a munkába, azt arra kérem, hogy az illető takarót, úrasztali terítőt egy fehér lepedőre terítse ki a padlón, s úgy kisimítva a kézimunkát, készítse el a felvételt. Ha több felvétel is készülhet az egyes darabokról, az még jobb, mert akkor a nyomdai szakembereknek is könnyebb választaniuk. Ha meg több takaróról kaphatok felvételeket, akkor az megint segítség az én számomra is, hisz egy egy éves sorozat kialakításáról van szó. Ma a digitális technológia nagy segítség ezen a területen. Ha ilyen digitális formában kaphatom meg az anyagot, akkor az még jobb, hisz a nyomdának is ez a legalkalmasabb "nyersanyag", s így a kézimunka sem veszít a maga árnyalati szépségéből!
Köszönöm a segítőkészségeteket!
A jó együttműködés reményében szeretettel köszöntelek,
Jenei Tamás
Kolozsvár, 2008-02-13.
Az Üzenet böjti számából (2008. február 1.)
Bizonyos szempontból a böjttel a hit cselekvéssé válik. Elméletben viszonylag könnyű hinni vagy szeretni. Amikor azonban Isten azt akarja, hogy ez a mindennapi életünkben is megmutatkozzék, amikor meg kell bocsátanunk az ellenünk vétkezőnek, vagy meg kell segítenünk a szegényt, esetleg le kell mondanunk a közösség érdekében saját hasznunkról, karrierünkről, már másképp gondolkozunk. A böjt tehát lemondást is jelent, sokszor pedig áldozatot. Áldozatot, amelyet elsősorban saját életünkért kellene hoznunk a megtérés érdekében, de családtagjainkért, barátainkért, egyházunkért vagy nemzetünkért is akár - olvasható az Üzenet február elsejei számában.
A lap érdekes írást közöl Erdély legmagasabban fekvő településéről, Kommandóról. A fenyők népe című cikk szerzője Szabó Mária, aki az Üzenet által meghirdetett riportpályázaton a harmadik díjat nyerte (a lap ezen száma közli a pályázat eredményét).
Családról, válásról közöl érdekes gondolatokat Hover Zsolt Amit Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza címmel. Ugyanakkor a lapban olvasható az az álláspont, amelyet a református egyház fogalmazott meg a - magyarországi törvényhozás által elfogadott - regisztrált élettársi kapcsolatról.
A kolozsvári Diaszpóra Alapítvány Földes Károlyra emlékezett Szatmáron, Magyarbükkösön kopjafaavatásra került sor - tudhatjuk meg többek között a lapból, amelyből a hagyományos ifjúsági-, gyermekoldal valamint a Mannás kosár című rovat sem hiányzik.
Az Üzenet legújabb számából (február 15.)
Hogyan ütik agyon papjaink az imahetet imahéttel? Milyen az ökumenikus szobor-de preoc körforgása? - íme néhány alcím a Civil a pályán című rendhagyó írásból.
Bálint Lajos műszaki szerkesztővel 80. születésnapja alkalmából Somogyi Botond főszerkesztő beszélget. A Kriterion Kiadó majd a református Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpont műszaki szerkesztője életéről, munkájáról, a könyv és a munka iránti szeretetéről vall.
A biztonság forrása a hit című Bányai László által írt vezércikk mellett az Üzenetben olvashatjuk a történelmi egyházak vezetőinek állásfoglalását a tanügyi törvénnyel kapcsolatban.
Oktató-nevelő díjat kapott dr. Péter Miklós nyugalmazott lelkipásztor-tanár - tudhatjuk meg a lap hasábjairól. Érdekes cikket közöl Kerezsi János az egyházfenntartásról.
A Könyvespolcban a 2008-as református Zsebnaptárt ajánljuk olvasóink figyelmébe. A lapból nem hiányzik az IKE-oldal valamint a Mannás kosár sem, amelyben Lőrincz István Cirénei Simonról ír. Az Örömmondó rovat a kórházmisszió vasárnapja alkalmából a gyógyítással foglalkozik.
Előzetes a Harangszó legújabb
számából (2008/4.)
Krisztusi életutat járt: magasból indult, mélybe szállt, de
magasba emeltetett. Sorsában rejtőzik a magyar keresztút és feltámadás. A
száz éve született Wass Albertről írja e sorokat Lukácsi Éva, a Harangszó
4. számának címoldalas anyagában. A református Wass Albert című írásból az
is kiderül, hogy az író Németországban tevékenyen részt vett a magyar
protestáns egyházi misszióban.
Írónak rendelte az Úr, vallotta maga is, aki nem szórakoztatni
akart, hanem gondolkodásra serkenteni, aki élete egyetlen feladatának nemzete
megmentését tartotta - írja a lap vezércikkében Bereczki András, Hegysirató
apostol címmel, szintén Wass Albertől.
Nyolc templomban, hét nyelven, 28 lelkipásztor részvételével
tartották a resicabányai egyetemes imahetet - áll a Harangszó bánsági
tudósításában. A Mementoban a második résszel folytatódik Péter Miklósnak, a
református vallástanárképzés utóbbi 18 évéről szóló sorozata.
A Presbiter rovatban a családlátogatás szerepe, fontossága a
téma; a gyermek- és ifjúsági rovatban pedig Könyves Kálmán királyunk életét, és
az év második hónapjának jellegzetességeit mutatja be a szerkesztő Kurta
Tőtös Beáta.
Az Olvasólámpa Pataki István legújabb verseskötetét méltatja,
mely nemrég jelent meg az egyházkerület kiadásában.
A Harangszó 4. számának híroldala többek között beszámol a
váradi sportpálya-ügy végkifejletéről és Tőkés László Keresztény
Európát! - programjának részleteiről.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület kéthetente
megjelenő gyülekezeti lapja megvásárolható és megrendelhető a
lelkészi hivatalokban.
A böjtről - református szemmel
A
böjt, amelyet Isten kedvel
Mi a böjt? Hol helyezhetjük el a keresztyén életvitelben? Van-e egyáéltalán helye a hitgyakorlatban? Ha igen, miben kell megnyilvánulnia? Mi a természete? Amikor a böjtről akarunk beszélni, a keresztyén tanításnak egy kevésbé ismert, és ennek következtében sokszor félreismert témakörét érintjük, amely - amint az első sorokból is kiderül - számtalan kérdést vet fel. Református közösségekben ritkán esik szó a böjtről. Valahogy megszoktuk, hogy a böjt fogalmát a katolikus és az ortodox hitgyakorlattal társítjuk. Ugyancsak meg kell jegyeznünk, hogy a századok folyamán sok téves gondolat alakult ki a böjtről. Jelen írásunkban a fentebb föltett kérdésekre keressük a választ, és próbáljuk alkalmazni a Szentírás tanítását.
Sokan sokféleképpen vélekednek a böjtről. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a böjt az a gyakorlat, amellyel Istent meg lehet vesztegetni, rá lehet bírni arra, hogy részrehajló legyen. Istent azonban nem lehet megvesztegetni, hiszen Ő pártatlan bíró. Ismét mások azt gondolják, hogy a böjt Istennel való üzletkötés: az ember ad valamit Istennek, és Isten ellenszolgáltatásként adja az ő segítségét. Azonban figyelembe kell vennünk azt, hogy mindenünk Istentől van, és ennek következményeképpen Istennel szemben nem működik az "adok, hogy adj" elv. Ismét mások, főleg görögkeleti hatásra, úgy vélekednek, hogy a böjt az a mágikus cselekmény, amelynek bizonyos napokon történő végrehajtása során meg leget tudni, hogy ki volt a bűnös egy adott konfliktushelyzetben, vagy amellyel vissza lehet szerezni az eltűnt értéket, vagy amellyel föl lehet oldani a különféle rontásokat. Ezekre ismét azt kell mondanunk, hogy tévednek, akik így gondolkodnak a böjtről.
Mi is tehát a böjt? A Szentírásban úgy jelenik meg, mint az ételtől való tartózkodás, amely kapcsolatban van a gyásszal, a bűnbánattal, a próbatételek miatti kesergéssel. Eleinte szükséghez szabott volt, a későbbiekben pedig megjelent az "intézményesített" formája is. Jézus korában a farizeusok hetente kétszer böjtöltek, kedden és csütörtökön. Viszont a Szentírás nem csupán elmondja, hogy miben állt a korabeli böjtölés, hanem el is ítéli a böjt helytelen formáit, és rávilágít annak lényegére. Most pedig a teljesség igénye nélkül próbáljuk meg pontoknan összefoglalni a böjt jellegzetességeit.
- Jézus megkísértésének a története, illetve az Illés böjtölésének a leírása alapján elmondhatjuk, hogy a böjt a felkészülés ideje. Jézus felkészült a Sátán támadásainak a kivédésére, Illés pedig felkészült a hit ellenségeivel való szembenézésre. A böjt tehát felkészülés a gonosz elleni harcra, eszköz, hogy visszaverhessük a Sátán, a világ és tulajdon testünk támadásait.
- A Hegyi beszédből és az Ézsaiás 58-ból kiderül, hogy a böjt nem lehet képmutatás. A böjtnek őszintének, szívből jövőnek kell lennie, hiszen Istent nem lehet megtéveszteni.
- Ugyancsak Ézsaiás 58 alapján elmondhatjuk, hogy a böjtnek nem szabad figyelmen kívül hagynia a szeretet nagy parancsolatát. Mozgatórugójának az Isten és embertársaink iránti szeretetnek kell lennie. Együtt kell járnia az irgalmasság gyakorlásával, a gonoszság bilincseinek megtörésével, az utolsó falat kenyér odaszánásával.
- A böjt lemondással jár. A böjtölő ember általában az eledeltől tartózkodik. Viszont ezt a tartózkodást a szeretetnek kell átszőnie. Szép dolog, ha azt az eledelt, amiről lemondok odaadom annak, akinek szüksége van rá.
- A böjttel járó lemondás nem a fölöslegről való lemondás. A böjtölő ember arról mond le, ami valóban létfontosságú számára. Ugyanakkor azonban azt is látnunk kell (ld. Ézsaiás 58, Jézus tanítása), hogy a böjt nem önsanyargatás.
- A lemondás célja pedig nem a magamutogatás, nem az Isten előtti érdemszerzés, hanem az önfegyelmezés. A böjtölő ember azért mond le a földi létszükségletekről, hogy ezáltal figyelmét minden javak és a legfőbb jó adományozójára, a szent Istenre irányítsa.
- A böjt tehát a gonosz elleni harc hathatós eszköze. Jézus felhívja figyelmünket, hogy nem szabad elszakítani az imádkozástól. A kettő együtt jár és kiegészíti egymást.
Úgy érzem, a Szentírás böjtről szóló tanítását gyönyörűen foglalja össze a Második Helvét Hitvallás: "Minél súlyosabban elítéli Krisztus egyháza a dobzódást, részegeskedést és minden bujaságot és mértéktelenséget, annál buzgóbban ajánlja nekünk a keresztyén böjtöt. A böjt ugyanis semmi egyéb, mint a kegyesek önmegtartóztatása és mértékletessége, tehát testünknek fegyelmezése, fékentartása és megsanyargatása, amit a felmerülő szükség szerint vállaltunk magunkra; ezáltal megalázzuk magunkat Isten színe előtt és a testtől elvonjuk a táplálást, hogy annál könnyebben és szívesebben engedelmeskedjék a léleknek. Ezért nem böjtölnek azok, akik ezekkel a dolgokkal nem törődnek, de azt hiszik, hogy böjtölnek, ha egyszer napjában megtömik a hasukat és egy bizonyos vagy megszabott időben tartózkodnak bizonyos ételektol azt gondolván, hogy pusztán ennek az elvégzésével kedvében járnak az Istennek és jót tesznek. A böjt a szentek imádságának és minden erénynek támasza."
Papp György
Kálvin a böjtről
Fekete Ágnes: Sokan kérdezik tőlünk, reformátusoktól, hogy mit gondolunk mi a böjtről? Lévén nálunk nincs ez a gyakorlat. Általában nincsenek külső szabályok. Mit tanít Kálvin a böjtről?
Németh Pál: Kálvin hangsúlyozza, hogy a böjt nem valami új dolog, nem valami keresztyén specifikum, hisz mind az Ószövetség idején, mind pedig a pogány világban ismert volt böjt. Erre példának hozza a Jónás esetét, aki elmegy Ninivébe, prédikál a bűnös város ellen, hirdeti az ítéletet, és azt olvassuk, hogy a niniveiek hívének Istenben és böjtöt hirdetének. Tehát a megalázkodás jele a böjt. Kálvin azt mondja, hogy a szent és törvényes böjtnek három célja van: egyrészt a test megtartóztatása, megzabolázása, aztán az előkészület az imádságra és a harmadik az Isten színe előtt való megalázkodás jele, a bűnvallásnak a kísérője a böjt. A böjtnek önmagában - Kálvin szerint is ez a legfontosabb - nincs semmi jelentősége, a böjtnek nincs magában álló értelme, hanem csak előkészíti, és kiegészíti az imádságot, vagy az önvizsgálatot. Kálvin szavaival szólva: a böjtnek a célja, hogy alkalmassá tesz minket a bűnbánatra és könyörgésre. Jobb lenne, ha semmiféle böjt nem volna, minthogy a böjtöléshez valamiféle babona kapcsolódjon. Ez ellen harcol Kálvin, nem a böjt ellen, hanem a böjthöz kapcsolódó elképzelések ellen. Azt mondja, hogy "a szíveket és nem a ruhákat kell megszaggatni". Tehát a böjt lelki dolog, ezért nem a külsőben kell megjelennie. Kálvin nagyon fontos kifejezést használ, amikor a böjtről beszél: az önmagunkkal szemben való igazi elégedetlenség.
Fekete Ágnes: Akkor Genfben nem is volt böjt gyakorlat?
Németh Pál: Nézzük meg, hogy Kálvin az Institutio melyik helyén tárgyalja a böjtöt? Az egyházfegyelemről szóló részben. Azt mondja, hogyha úgy érzik, hogy szükség van erre a megalázkodásra és könyörgésre, azt böjttel kell előkészíteni és azt az egyház szolgái és lelkipásztorai döntik el, hogy milyen jellegű legyen a böjt.
Fekete Ágnes: Az egyházi évben beiktatott negyven napos böjtöt nem is javasolta? Vagy nem volt erre ilyen gyakorlat?
Németh Pál: Kálvin kifejezetten szót emel a negyvennapos böjt babonás megtartása ellen. Súlyos teológiai hibának tartja, hogy sokan Krisztus szent utánzása gyanánt ajánlják a negyven napos böjtöt. Pedig világos,- mondja Kálvin,- Krisztus nem azért böjtölt, hogy másoknak példát adjon. Az evangélium hirdetésére készült, mint ahogy Mózes a törvény átvételére. Illés negyvennapos böjtjét sem utánozzák a zsidók, tehát a vallásukban nincs negyven napos böjt. Ez Kálvinnál súlyos argumentum a Jézust utánzó negyven napos böjt ellen. Kálvin óv a böjttel kapcsolatos képmutatásoktól és visszaélésektől. Megtiltják a húsevést és közben a legízletesebb ételekből lakmároznak.
Fekete Ágnes: Végül is számunkra a böjt igazából a mi egyházgyakorlatunkban inkább egy lelki előkészület a húsvét ünnepére. Szoktak régen lenni előkészítő istentiszteletek?
Németh Pál: Kálvin azt ajánlja, hogy a böjt lelki előkészület legyen. Természetesen minden embernek joga van önmagának böjtöket előírni. Kálvin szerint tele hassal nem lehet jól imádkozni, jól prédikálni. A tapasztalat is ezt mutatja. Ha valamilyen vallásos cselekményre előkészülünk, akkor az evésben és ivásban mértékletesebbek vagyunk, mint máskor. A lényeg az, hogy a szívünket kell megszaggatni, magyarul a belső töredelem legyen a böjt, ne pedig a külső, hogy nem ezt eszem, hanem valami mást.
(Elhangzott a "Tebenned bíztunk eleitől fogva..." - Református Félóra című műsorban, a Kossuth Rádióban 2004. február 25-én)
KOEN - Vakációs Bibliahét bemutató napjai
Mindazok figyelmébe, akiket érdekel a már hagyománnyá vált Vakációs Bibliahét
Örömmel tudatjuk, hogy az idei Vakációs Bibliahét bemutató napjai:
március
01. Marosvásárhely
28. Berekfürdő- Magyarország
április
26. Kolozsvár
28. Székelyudvarhely
29. Sepesiszentgyörgy
30. Szatmár
29. Zilah
28. Várad
A Vakációs Bibliahét egy
ötnapos, evangelizációs program 5-13 éves gyerekek számára. A program keretében
lelkipásztorok, vallástanárok, gyerekmunkások rendelkezésére bocsátunk egy
részletesen kidolgozott munkakönyvet, melynek alapján könnyen és színesen
foglalkozhatnak saját gyülekezetük, iskolájuk gyermekeivel. Az idei programot
az alapítvány 15 munkatársa írta meg. A bemutató napon részletesen ismertetjük
a Vakációs Bibliahét programját, énekeket, játékokat tanítunk, megbeszéljük a
múlt év tapasztalatait. Minden csoportból legtöbb két
személyt tudunk fogadni.
Jelentkezni és érdeklődni lehet:
- Várad, Szatmár, Zilah-i bemutató napokra: Vincze Judit: e-mail: vinczezoltanro@freemail.hu, telefon: 0741179307.
- Marosvásárhely: Demeter Irén, email: irenke@koen.ro, telefon: 0265-269517 és 0745-610608
- Kolozsvár: Szöllősi Etelka, email: szollosi_eta@yahoo.com telefon: 0264-433601 és 0742-082701
- Sepsiszentgyörgy: Bocz Rita, email: boczrita@freemail.hu, telefon: 0267-317498, 0721-367921
- Székelyudvarhely: Gede Ildikó, 0266-211155 és 0730-190088.
Kérjük csoportvezetőinket, a gyermekek szüleit, gyülekezeti tagokat, érdeklődőket, ha fontosnak tartják gyermekeink vallásos-erkölcsi nevelését, adójuk erre fordítható 2%-ával támogassák munkánkat. Az alapítvány adatai, melyeket az adó 2%-áról rendelkező (formular 230) kérvény következő helyére kell beírni:
Denumire entitate nonprofit: FUNDATIA "K.O.E.N."- "K.O.E.N." ALAPITVÁNY
Cod de identificare fiscala al entitatii nonprofit: 18162820
Cont bancar (IBAN): RO 87 BTRLO 2701205119293xx
Előre is köszönjük a támogatásukat és sikert kívánunk jószándékuk valóra váltásához!
Munkánkról bővebben is
tájékozódhatnak honlapunkon: www.koen.ro
Mindenkit szeretettel
várunk!
Böjtfői misszió Hunyad megye szórványtelepülésein
A kolozsvári lelkészek, a Diaszpóra Alapítvány és teológus hallgatók kis csoportja február 9-én böjtfői imahét záró missziós szolgálatra indult a hunyad megyei Rákosdra és a hozzá tartozó szórvány gyülekezetekbe. Ezek a gyülekezetek folyamatosan igénylik a lelkigondozást, és ez az intenzívebb törődés volt a célja a missziós szolgálatnak.
Hunyad megye története gyakorlatilag már kétszáz éve a megmaradásért vívott küzdelem története. Itt már a 18. század óta akkut probléma a szórványkérdés, a megyében szolgáló lelkipásztorok és tanítók a 19. század elejétől kezdve folyamatosan ádáz küzdelmet vívnak a nyelvvesztés és - romlás ellen. Munkájuk, minden gátló tényező ellenére sikeresnek bizonyult. E siker bizonyítéka/záloga az, hogy ma is működő magyar református közösségek vannak a vidéken.
Rákosd Hunyad megye egyik legkompaktabb magyar közössége (226 lélek). A gyülekezet lelkipásztora, Batizán Attila már több éve gondozza és támogatja a kicsinyke gyülekezeteket, és ebben az évben is kitartó munkával vállalta a misszió helyi szervezését, biztosított szállást a környéken szolgáló teológusoknak.
A csapat szombat délután érkezett meg Rákosdra, útközben megnézték az egykori Szászvárosi Református Kollégium épületét, amelyben már 85 éve nincs magyar nyelvű oktatás. Rákosdon szombat délután bűnbánati istentiszteletet és ifjúsági bibliaórát tartottak. A nagyobb munka másnap várt a fiatalokra, amikor Lupényban, Petrilán, Lónyán, Rákosdon, Hosdáton, Pusztakalánban, Bácsiban és Gyaláron szolgáltak és osztottak úrvacsorát böjtfő vasárnapja alkalmából. A települések legtöbbjén a Duna Televízió képviselete is forgatott a teológusok missziós munkájáról.
Ilyenkor, ünnepek alkalmával többen gyűlnek össze a kis templomokba. Örömmel nyugtáztuk, hogy sok helyen a böjtfői gyülekezet lélekszáma meghaladta a megszokott vasárnapi létszámot, mintha többen lennének, mintha lélekben szebben, gazdagabban. Az istentisztelet után alkalom nyílt a gazdagon terített asztal mellett bensőséges hangulatban elbeszélgetni a gyülekezeti tagokkal.
Sipos-Vizaknai Balázs, 2008-02-13
Bod Péter Napok Marosvásárhelyen
A Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ Bod Péter Napokat szervez február 20-21-én. A rendezvénysorozat keretében egyházi, kulturális és közösségi rendezvényeket tartanak. A harmadik alkalommal megszervezésre kerülő ünnepségen február 20-án, szerdán 17.30-tól dr. Bustya Dezső A diakónia helye a teológiában és az egyház szolgálatában, dr. Bálint Ágnes Szeretetszolgálat az egészségügyben, valamint nt. Kovács István előadását hallgathatják meg a résztvevők. Ezt követően Pálosi Ferenc fotóművész kiállítását Ábrám Noémi nyitja meg. Csütörtökön a Mit jelent számomra a szeretetszolgálat? című pályázat nyerteseinek a díjazására kerül sor, majd Dienes Sándor egyetemi tanár tart előadást. A műsort a református asszisztensképző tagjainak a fellépése zárja.
Népújság, 2008-02-14
Az író halálának tizedik évfordulóján Wass Albertre emlékeznek Marosvécsen és Holtmaroson az Erdélyi Magyar Ifjak. A sírkőnél tartott megemlékezés vasárnap 12 órakor veszi kezdetét, ahol beszédet mond Körtesi Sándor EMI-tag, majd Kálmán Attila, marosvásárhelyi történelemszakos tanár bemutatja Wass Albert életét. Ezt követően megkoszorúzzák a sírt, majd a kastélykerti séta után Holtmaroson folytatódik az ünnepség, ahol Bartha József református lelkipásztor kíséretében a jelenlévők megtekinthetik az írónak a román hatóságok intézkedései révén templomba kényszerített szobrát.
Népújság, 2008-02-14
Első alkalommal szervezik meg június 16-22. között az Egyházmegyei Hitvalló Napokat Székelyudvarhelyen. A Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye által szervezett rendezvénysorozatot a Bocskai István közösségi házban tartott sajtótájékoztatón ismertették tegnap a szervezők.
Antal Zoltán székelykeresztúri esperes elmondta: a rendezvény célja a református öntudat erősítése, és nagyon fontos feladatnak tartják a fiatalok megszólítását is. Ballai Zoltán, hodgyai lelkész a rendezvénysorozat programját ismertette. E szerint az Egyházmegyei Hitvalló Napokat egy református ifjúsági tábor előzi meg június 16 és 18. között Felsősófalván. Ugyanakkor egy kiállítást is szerveznek a Haáz Rezső Múzeumban, ahol egy hónapon keresztül egyházi tárgyakból összeállított tárlatot látogathatnak az érdeklődők.
A rendezvénysorozat három kiemelt napján (június 20-22. között) presbiteri konferenciára, lelkészértekezletre, evangelizációs összejövetelekre, a református egyház bemutatására, nőszövetségi konferenciára, vallástanárok konferenciájára, ifjúsági találkozóra, vállalkozók tanácskozására, illetve könyvbemutatóra és hangversenyre kerül sor.
A sajtótájékoztatón részt vett Kató Béla püspökhelyettes, az Erdélyi Magyar Egyházkerület főjegyzője, aki az egyházi oktatás helyzetéről, illetve az egyház politikai szerepvállalásáról is beszámolt. Mint mondta, elindult a párbeszéd arról, hogy szükséges-e, illetve van-e létjogosultsága az egyházi oktatási rendszernek, és ezek a témák a tanügyi törvény közvitája során is fontos szerepet kaptak.
- Az egyházi oktatás mögött egy intézményrendszer áll, azért fogunk küzdeni, hogy az állami oktatással azonos mértékben finanszírozza az állam ezeket az intézményeket - szögezte le Kató Béla.
A közelgő választások apropóján a főjegyző elmondta, az egyház nem avatkozik bele a politikai küzdelembe, az elkövetkezőkben valamennyi településen arra buzdítják a lelkipásztorokat, hogy a békesség, az egyetértés és az előrehaladás útján segítsék híveiket.
Szász Emese, Udvarhelyi Híradó, 2008-02-12
Harangszóra hívtuk olvasóinkat
Első alkalommal rendezett találkozót lapunk Hit-Vallás rovata a Bethlen-negyedi református templom tanácstermében. Városunk minden pontjáról érkeztek, akiket megszólított a harang témájú előadás, avagy lelkipásztori, illetve szerkesztői meghívás. Bensőséges, lelkesítő és újabb találkozásra ösztönző este volt.
Mindig jobban sikerül az odaszánt idővel életre hívott
találkozó, mint azt meghíváskor gondolnánk. Eshetett eső, lehetett sár,
érkeztek - felekezettől függetlenül - olvasóink. Már az is élmény
volt, hogy többen először láthatták belülről a fűtőházból
kialakított templom helyiségeit. Tizenhét év egy egyházközség életében nem
nagy idő, de a saját istenháza erőforrás; tovamutató a közös
munkálkodás. Miről regél a kis- és nagyharang? Városon a harangzúgásban se
hallunk annyit üzeneteiből, mint egy falu népe. Vendégelőadónknak,
Szombatfalvi József székelykeresztúri unitárius esperesnek szülőhelye,
Bözödújfalu a mélyből harangoz. Őt hallgatva látszott a párás
szemekben: ki-ki saját harangkondulás-emléket idéz. Ma látható harangjaink mintái,
feliratai, díszítményei akár 4-500 évről is vallanak. A több mint
hangszer-hírközlő háborúba kísért, a hazatérők útját könnyítette
éjszaka, békét köszöntött. Voltak idők, mikor a harangok is háborúba mentek.
Vajon Gábor Áron ágyúi azért szóltak olyan szépen? S ha Rómába mennek, néma,
gyászos a csend ideje. Félreverhető, kondítható, összehúzható.
Születéstől elmúlásig kísérő. Misztikus mesterség szüli a míves
toronylakót. Földbeli öntőhelyen kel életre, hogy Égre zendüljön. A
harangozás is mesterség: szépen szólóan összehúzni, ütemre befejezni. De sok
harangos közmondást, szólást is feleleveníthettünk. Milyen a világ képe a
toronyból? Szebb mint a földi látvány. Reményünkben: fentről a jó Isten
is ilyen szépnek látja világunkat, minket. A Hit-Vallás rovatról, egyházi
híradásokról szólva megfogalmazódott: nem mindenki jut el templomba, ajándék közösségi
jelenlétünk a lap hasábjain, amit személyes beszélgetésekben is kifejeztek
olvasóink. Berde László református lelkipásztor fohászban is kérte: az
Udvarhelyi Híradóban továbbra is lehessenek jelen felekezeti tudósításaink.
Egy 76 éves néni meghatódva azt is elmondta: még soha nem volt ilyen
alkalmon. Jó volt látnunk, amint egymás számára ismeretlen emberek
beszélgettek a vendéglátó egyházközség ajándéka, a tea és kalács mellett.
Húsvét táján újra hívjuk önt is, kedves olvasó. Együtt arcokat, mosolyt,
hangot adunk olvasmányainkhoz.
Molnár Melinda, Udvarhelyi Híradó, 2008-02-12
Lassan, de biztosan gyarapodnak
Jódtelepen Nagy Ferenc disznajói származású református lelkész szolgál 1995 óta. Elődje nem tudta összetartani a közösséget, így lemondott. Teológushallgatóként már tartott istentiszteletet az itteni templomban, így a falu nem volt idegen számára. Az egyetem elvégzése után Ratosnyára helyezték ki.
Bár alig 20 kilométerre van a szülőfalujától, mégis úgy tűnik, távolabb került. Disznajó ugyanis a Maros völgyében az utolsó tömbmagyar település. Ratosnya 214 református, 60 katolikus és 3 más felekezetű lélekszámmal szórvány.
- Az egyetlen összetartó erő az egyház - mondja lelkész. Alighogy ide kerültünk, a feleségemmel ifjúsági csoportot hoztunk létre, majd a fiatalokkal színdarabot adtunk elő. Minden karácsonykor műsorral készülünk. Két hollandiai (Volvega és Borger), valamint egy angliai (Sheffield) testvérgyülekezetünk van. Rendszeresen ellátnak ruhaneművel és élelmiszerrel. Tavaly 35 személy Hollandiában nyaralhatott, az idén mi vendégeljük meg a holland barátainkat.
Az egyházközség 10 év alatt önerőből épített egy 45 személyes, korszerű panziót. Azelőtt a parókián táboroztak a református fiatalok. Megszületett az ötlet, hogy a meglévő épületet kibővítsék. 1995-ben a tiszteletes több hónapot szolgált Hollandiában, majd Angliában a testvéregyházaknál. A szolgálatból nem tért haza üres kézzel. 2000 márkát és 500 fontot hozott, amit azonnal "befektetett". Először a gyülekezeti termet bővítették. Az Erdélyi Kárpát Egyesület 1998-ban vándortábort szervezett Ratosnyán. A turistaegyesület tagjai ekkor keresték fel a parókiát, hogy szálláslehetőségről érdeklődjenek. A tábort követően mind hazaiak, mind külföldiek mindegyre érdeklődtek szállás iránt. Ezért is döntöttek úgy, hogy folytatják a bővítést. Saját kezűleg és Truca Mihály gondnokkal, valamint Kiss Levente segítségével manzárdosították az épületet. A testvérgyülekezet támogatásával lassan berendezték a 45 személy befogadására alkalmas panziót. Jelenleg két, 14, illetve 11 személyes, valamint igény szerint 1, 2, 3, 4 és 5 személyes szobák várják a vendégeket. Ezenkívül külön, teljesen felszerelt konyhában lehet főzni, zuhanyozókat, mellékhelyiségeket, nappalit is berendeztek. A földszinten konferenciaterem is van.
Ottjártunkkor szigetelték a manzárdot, az új idényre készítették elő a helyiségeket. Nagy Ferenc elmondta: nincs megállás. Az idén az udvaron tenisz-, kézi- és röplabdapályákat építenek. Annyi a visszatérő vendégük, hogy a helyeket előre le kell foglalni.
- A jövedelemből tartjuk fenn egyházközségünket, s ha összegyűl annyi pénz, akkor egy szociális otthont is létesítenénk - mondja a tiszteletes, miközben újabb deszkaköteget ölel fel, hogy folytassa a tetőszigetelést.
Népújság, 2008-02-12
Erdélyi Református Egyházkerület
Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ
540082 Marosvásárhely, Erdő u. 7B
Tel/fax: 0265-216997
E-mail: office@bodpeter.ro
M E G H Í V Ó
III. BOD PÉTER NAPOK
A Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ által megszervezett Bod Péter Napok során olyan egyházi, kulturális, közösségi rendezvényekre kerül sor, amelyek által nemcsak a névadónak állítunk emléket, hanem egyúttal saját arculatú központunk szellemiségét ápoljuk.
A III. Bod Péter Napok központi témája a szeretetszolgálat, programja a következő:
2008. február 20., szerda, 17,00 óra
17,00-17,30: Áhítat: Nt. Lőrincz János
17,30-19,15: Köszöntés
Előadások:
- Dr. Bustya Dezső: A diakónia helye a teológiában és az egyház szolgálatában
- Nt. Kovács István korreferátuma
- Dr. Bálint Ágnes: Szeretetszolgálat az egészségügyben
19,15-19,30: Kiállítás-megnyitó:
- Pálosi Ferenc fotóművész egyéni kiállítása
- A kiállítást megnyitja Ábrám Noémi
2008. február 21., csütörtök, 17,00 óra
17,00-17,20: A "Mit jelent számomra a szeretetszolgálat?" c. pályázat nyerteseinek a díjazása
17,20-18,30:
- Prof. Dr. Dienes Sándor előadása
- A Református Asszisztensképző Iskola tanárainak műsora - szervező Csíki Zoltán
19,00: A Református Asszisztensképző Iskola farsangi mulatsága
Dr. Ábrám Zoltán igazgató
Különös és elgondolgoztató egybeesés, hogy miközben pl. a
Farkas utcai Református Kollégium egy reálosztály indíthatásáért folyamodik a
hivatalosságokhoz, épp ekkor félti Czika Tihamér a szekularizációt a felekezeti
oktatás térhódításától. Mit gondol, hány tanévnyi ideig tarthat a hivatali
alkudozás, vagy átejtő packázás, míg európai normákba illeszthető
megoldás születik. Különösen, ha ilyen "elkötelezett", magát büszkén
liberálisnak valló hívei lesznek a hazai magyar kisebbségi oktatásnak, akik
ahelyett, hogy liberálisan üdvözölnék szülők és diákok választási
szabadságát iskolaféleségek alternatívái között, aggódnak talán attól való
féltükben, hogy a választásban alul maradnak és győz az európai
szellemiségben kikristályosodott és továbbhagyományozni óhajtott légkör vonzereje,
túlterjed az általuk kiokumlált mértéken.
Külön figyelmébe ajánlunk néhány apróságot:
1. Ha felháborítja a szülői nyilatkozat közjegyzői hitelesítésének követelése, kérjen egyszerűbbet és okosabbat. Iskoláink, kollégiumaink fontos hányada 450 éves múltra tekint vissza, alapításuk fejedelmi adományokhoz kötődik, vagyonuk jelentősen gyarapodott a századok folyamán - főurak, polgárok, kispénzű emberek jóvoltából. Az 1948-ban kisemmizett felekezeti intézeteket még ma sem kárpótolták teljes veszteségükért, hogy önfenntartásukat biztosították volna.
2. Hogy lehet kifogásolni azt, hogy a tanulók elvárják az élet keletkezésének több oldalról történő megvilágítását?!
3. A nemi diszkrimináció tekintetében a népfelséghez kell fordulni, amely egyelőre nem szívesen fogad lelkésznőket.
4. "Szent János" elméleti líceum? Vajon nem János Zsigmond erdélyi fejedelem szentült meg "liberális" tudatában?
5. A többségi vallású iskolákról rutinszerűen gondoskodik az államvezetés. Ezt a csángók esetében nem mondhatjuk el, csak a kárpótlás elmaradásáról beszélhetünk az önazonosság századokon át tartó fosztogatásáért.
6. Vajon jobb nekünk a tízparancsolat és imádság életigenlő - egyebek közt a más életét is kímélő és tiszteletben tartó programot fölcserélni olyan modellekkel, melyeknek tünetei amerikai iskolások vérengzéseitől bűzlenek a termekben, folyosókon és udvarokon.
Az Apáczai Csere János Baráti Társaság
választmánya
Szabadság, 2008-02-15
Egyházi iskola, nacionalizmus, közmunka, fejlődéselmélet
És ezek az iskolák folyamatosan alkalmazkodtak a kor
növekvő elvárásaihoz. Nem szemellenzős, korlátolt, maradi személyek
végeztek padjaikban. Mifelénk ezek alkották az oktatás gerincét, akkor is,
amikor a kiegyezés után megnyíltak az állami, főleg óvó-, tanítónő-és
tanítóképzők, kereskedelmi iskolák, egyetemek. Miért kell hát aggódni, ha
a pártállami rendszer bukása után az egyházak visszakövetelik ingatlanjaikat,
ha ismét teret nyernek az egyházi iskolák? Netán sorozatban képezik ki majd a
papokat? Ugye, nem. Miért kell aggódni azért, ha ezekben kötelező a
vallásóra? Ha a gyermekek megtanulnak imádkozni, magukba szállni? Eldurvult,
elvadult világunkban egyáltalán nem árt, ha megismerkednek a tíz
parancsolattal, a szülők tiszteletével, a szeretettel, a türelemmel, a
segítőkészséggel. Vagy ez a világ vége? Mindettől bárki jó nem
hívő lehet.
És az egyházak iskolái milyen érdeket szolgáltak, ha nem közösségit? Talán fölmerült az az elképzelés, netán terv, hogy a visszakapott ingatlanokban, az egykori felekezeti iskolák épületeiben, az egyházak a gyors vagyonszerzés végett nagyáruházakat, szállodákat, éttermeket, netán kaszinókat, mi több örömtanyákat vagy ehhez hasonlókat létesítenek? Mellesleg azt a magyar könyvüzletet nem visszakapott épületből távolították el, az a Szentegyház utcai bérház megszakítás nélkül egyházi tulajdonban volt.
Egyáltalán fölmerülhet a kérdés, hogy mire használják ezeket az épületeket, ha nem eredeti céljukra? Vagyis oktatásra? Úgy tűnik, a kommunizmus évtizedeiben, ha belátjuk, ha nem, sikerült az agymosás, az, hogy az egyházi iskolák a maradiság fellegvárai, azt, hogy a nacionalizmus melegágyai. Hozzá kell tennünk, hogy ennek kialakításába, kommunizmus ide meg oda, az egységes nemzetállam kezecskéje, vagyis eszmeisége is belejátszott. Mert ami magyar, az mind gyanús, az mind nacionalista, és persze veszélyes. Ezt visszhangozza Czika Tihamér is, amikor fölemlíti, hogy a vallásórákon "csatolt csomagként ott vannak... az állandó nacionalista beütések".
Mi is egyáltalán a nacionalizmus, a nacionalista?
A rosszalló, elítélő kommunista meghatározás szerint a nacionalizmus
"törekvés a saját nemzet hatalmának más népek rovására való
kiterjesztésére; a saját nemzet rosszul értelmezett szeretete, a munkásosztály
megosztásának eszköze" [Idegen szavak és kifejezések szótára,
1983.]; "nemzeti elkülönülést, más nemzetekkel szembenállást hirdető,
a dolgozó osztályok érdekeit vélt nemzeti érdekeknek alárendelő burzsoá
politikai és ideológiai irányzat" [Magyar értelmező kéziszótár,
1972 és utánnyomásai]. Talán ilyen szellemiséget kapnak útravalóul a vallásórák
növendékei?
1989-től azonban volt egy olyan, amilyen
rendszerváltozás, s a szótárak most már a kommunista értelmezés nélküli
szavakkal látnak napvilágot. Így a 2003. évi Magyar értelmező
kéziszótár is. Eszerint a nacionalizmus: 1. "a(z egységes)
nemzetállam kialakítására, védelmére törekvő politikai és ideológiai
irányzat" (ez ugye nem ránk vonatkozik); 2. "a nemzeti
azonosságtudatot erősítő, illetőleg erre törekvő szemlélet,
magatartás" (kiemelés tőlem). Ez egyáltalán nem rosszalló, elítélő,
sőt, alapvetően dicséretes minősítés. A nacionalista
pedig ennek az eszmeiségnek a követője. E meghatározás mellett szól a
spanyolországi baszk kormány pártjának neve: Baszk Nacionalista Párt, az
ugyancsak spanyolországi, legnagyobb galego ellenzéki párt, a Galego
Nacionalista Tömb neve. A nacionalista valódi jelentése tehát
"nemzeti".
Ami az egyházi iskolák építésének anyagi alapját illeti, abba bizony az állam, kormány egy megveszekedett vasat sem adott. Mint például a Habsburg-kézre került Erdély főkormányszéke. Az egyház vagyonából, a hívek adakozásából összegyűlt javakból építkeztek. És szó sem volt arról, hogy közmunkával, különösen nem a jobbágyokéval. Először is a református és az unitárius egyháznak nem voltak jobbágyai. Az építkezést építész vállalta, akivel a munkálatok árában megegyeztek, s aki kőműveseket, ácsokat alkalmazott. A céhek erre, amíg léteztek - a jobbágyfelszabadításig -, kínosan ügyeltek, a nem szakképzetteket, a kontárokat az ellenőrzések során egyszerűen elzavarták. Ideje volna ezt az első világháború után kitalált és azóta - így a jelenlegi polgármester által is - sulykolt román jobbágyos mesét figyelmen kívül hagyni, abbahagyni.
Persze, szóba kerül az is, hogy igen, de az egyházi iskolák teljes állami támogatást akarnak élvezni. Vagyis az adófizető pénzén akarják vallásos nevelésben részesíteni az ezt nem óhajtó szülők gyermekeit. Mégis, miből tartsák fönn magukat ezek az iskolák, ha az ehhez szükséges alapot, földjeik és erdeik legnagyobb részét az első világháború után a román állam kisajátította, majd a maradékra a pártállam tette rá a kezét? És ezt bitorló utódja mind a mai napig nem akarja visszaadni?
Amint Czika Tihamér írja, nézzünk szembe a történelmi valósággal, nézzünk szembe saját bűneinkkel. Érti ez alatt a román jobbágyokat. Nos, a mi bűnünk-e talán az, hogy amikor a románok a XIII. század végén, a XIV. század elején megjelentek Erdélyben, a folyóvölgyekben, a jó földeken már ott voltak a mi eleink? Ezt bizonyítja a településnevek, a kis folyók nevének nagy többsége - aki előbb telepedik le, az ad nevet lakhelyének, aki utána jön, ezt átveszi. A színházban is, aki hamarabb érkezik, az ül elől. Igaz, juhpásztorkodással foglalkozván, eleinte a hegyvidéken legeltették nyájaikat. Csak később ereszkedtek le a völgyekbe és kezdték megkóstolni a letelepedett életformát. Ez volna a mi bűnünk?
II. Ulászló 1495. évi II. törvényének 45. cikkelyében ez áll: "Van az ország végvidékein fekvő több olyan hely, ahol rácok, rutének, oláhok és más szakadárok [azaz görögkeletiek] laknak a keresztények földein, amely földek után azok, a maguk szertartásai szerint élvén, eddigelé egyáltalán semmi dézsmát sem szoktak fizetni, akiket mindazonáltal az illető főpap urak dézsmafizetésre akarnak kényszeríteni.
1.§. És mivel ezeket a Krisztus örökségéül felajánlott dézsmákat a Krisztus híveitől, és nem más, tőle elszakadt emberektől (különösen pedig nem ezektől, akik a királyi felség, a vajdák, bánok és az ország végvidékeit őrző többi tisztviselők meghívására és biztosítása mellett laknak ezeken a helyeken) szokták szedni, azért rendeltük és végeztük:
2. §. Hogy ezután a rácoktól, ruténektől, oláhoktól és a keresztények bármely földein lakó más szakadároktól, többé egyáltalán semmi dézsmát sem szabad szedni."
Ez a kedvező megkülönböztetés talán bűn?
Ugyanabban az esztendőben az adóösszeírások szerint a
történelmi Erdélynek 454 000 lakosa volt. Ebből 251 000 magyar,
100 000 román, 100 000 szász, 3000 más, főleg szláv. 1595-ben
350 000 magyar, 190 000 román, 126 000 szász, 4000 más. Az
1600-as évek legelején véghezvitt mérhetetlen pusztítások, mészárlások (Basta,
Mihály vajda), majd az 1650-es évek végén, az 1660-as évek elején, de ezután is
folytatódó hasonló események (török, tatár, német), valamint az adók, a bojárok
által rabszolgává tett havaselviek és moldvaiak jelentős bevándorlása
következtében 1720-ra az arányok megváltoztak: 300 000 magyar mellett
400 000 román, 100 000 szász és 6 221 más nemzetiségű
lakosa volt Erdélynek. 1786-ra a magyarság számára az arány a szüntelen
havaselvi és moldvai bevándorlás révén tovább romlott: 380 000 magyar,
750 000 román, 150 000 szász és 13 992 más nemzetiségű élt
itt, az azelőtt magyarlakta falvak többségében - a földesuraknak szükségük
volt a munkáskézre - már románok éltek. Ez is, ugye, mind a mi bűnünk.
A kommunizmus bukása után sokak számára valóságos divat lett a darwini fejlődéselmélet - divatos szóval evolucionizmus - bírálata, mi több, fitymálása. Van aki egyenesen az - izmusokkal - nácizmus, fasizmus, kommunizmus - egyenrangú eszmei irányzatnak minősíti. Mintha Darwin a sovén-kommunista pártállam ügynöke lett volna. Ha az ún. teremtéselmélettel kiszorítják az iskolából, az illetékes állami szervek a középkorba vetik vissza a tanulók, majd a társadalom jó részének a világról alkotott felfogását. Mielőtt azonban a múlt század húszas éveinek Amerikájában lejátszódott daytoni majompör szintjére süllyednénk, nem ártana, ha a tankönyvírók, az illetékesek, ha eddig nem tették, tanulmányoznák kissé az általános földtant, a rétegtant, az őslénytant, az állat- és a növényvilágban az utóbbi jó néhány száz millió év alatt végbement törzsfejlődést. Persze mind emellé nem ártana kevés csillagászattan is. Ha figyelemmel követnék az emberi magzat fejlődését, láthatnák, hogyan alakul egysejtű lényből többsejtűvé, hogyan jelennek meg rajta a kopoltyúnyílások, marad meg a farka jó ideig, borítja el sűrű szőrzet, míg emberi alakot ölt, vagyis végigmegy az állati fejlődés minden alakján. Így rájönnének, hogy mekkora ostobaságot követnek el.
Asztalos Lajos
Szabadság, 2008-02-15
Reagálás Kósa Ferenc: Vallás és oktatás Európában és Romániában c. cikkére, maszol.ro , 2008.02.12.
Úgy látszik, Czika úr híveket szerzett magának. Szabad neki. A maszol pedig helyet ad ennek is, elvégre hivatása az olvasók felhomályosítása lenne. . . Ennek az elvnek eleget tesznek a Czika-hívő szerző csúsztatásai. Pl. amikor Romániát úgy próbálja beállítani, mint valami kuriózumot, amelyik lelóg az európai térképről. A magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium honlapján (www.okm.gov.hu) "egyház" címszó alatt találhatott volna a szerző többek között egy összefoglalót is az Európai Unió és az egyházak közötti viszonyról. Amely egészen mást mond, mint amit a szerző állít. . . De mást sem árt pontosítani:
1. "már a 2002-2003-as tanévben is az országos magyar
nyelvű gimnáziumi hálózat 14,92 százaléka felekezeti jellegű
volt". Az intézmények számára,
vagy az intézményekben tanuló diákok
létszámára vonatkozik ez az adat? Ha ez utóbbira vonatkozna, akkor pl. a
református egyház rég túllőtt volna azon a célon, amelyet saját maga
jelölt meg (az összlétszám 10%-a). .
. Avagy mindegy, hogy egy intézményben 200 vagy 1500 diák tanul, ez is egy, az
is egy, csakhogy 15% legyen - mint az elefánt-libamáj konzerv esetében (egy
elefánt, egy libamáj. . .)
2. "ez mintegy kétszerese-háromszorosa a magyarországi arányoknak". Tyűha, micsoda jólétben vagyunk! Pontosítsunk: elefánt vagy libamáj? Magyarországon ugyanis minden negyedik-ötödik gimnazista egyházi iskolába jár (és ettől még nem dőlt össze a világ), de csak minden 44.-ik gyerek jár egyházi óvodába. Ekkora a szórás. Nos, ennek alapján tessék arányokat számolni, összehasonlítani a magyarországi adatokat azzal a sok-sok (két kezem ujjain összeszámolható) egyházi óvodával, elemi és általános iskolával, amely hazánkban működik. . . "Csak annak a statisztikának hiszek, amit magam hamisítottam" - mondotta állítólag Churchill. . .
3. "Romániában az európai országok között egyedülállóként a módosított alkotmányba bekerült a felekezeti oktatás mint az államival egyenértékű oktatási forma! Eltérően az általános európai (és amerikai) gyakorlattól. . . stb!" Nos, hogy ne kelljen e témában is kutakodni, csokorba szedtem - példaként a magyarországi szabályozást, ha már ez volt a kiindulópont:
- a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990/IV. tv. 17. § (1) bekezdése:
- "az egyházi jogi személy elláthat minden olyan nevelési-oktatási, kulturális, szociális, egészségügyi, sport, illetőleg gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységet, amelyet törvény nem tart fenn kizárólagosan az állam vagy állami szerv (intézmény) számára. E tevékenységi körben az egyházi jogi személy intézményt létesíthet és tarthat fenn".
- Az 1993. évi közoktatásról szóló törvény (1993/LXXIX): "Közoktatási intézményt az állam, a helyi önkormányzat, a helyi kisebbségi önkormányzat, az országos kisebbségi önkormányzat, a Magyar Köztársaságban nyilvántartásba vett egyházi jogi személy, továbbá a Magyar Köztársaság területén alapított és itt székhellyel rendelkező, jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet, alapítvány, egyesület és más jogi személy, továbbá természetes személy alapíthat és tarthat fenn, ha a tevékenység folytatásának jogát - a jogszabályban foglaltak szerint - megszerezte" [3.§ (2) bekezdés].
- Finanszírozás tekintetében pedig: 1997. évi CXXIV. tv. 5. §-a és a 6. § (1) bekezdése: "az egyházak további támogatásra (továbbiakban kiegészítő támogatás) jogosultak, amelynek alapja az állampolgárok azon döntése, ahogyan az adott egyház által fenntartott intézmények közszolgáltatását igénybe veszik".
- És ha már annyit hivatkoztunk Európára, pro és kontra, meg hogy miért is került bele az oktatási törvénybe a felekezeti oktatás, meg hogy az Európa Tanács mennyire evolúciópárti stb, hadd álljon itt egy másik, kevéssé ismert dokumentum: Románia eutópa tanácsi felvételekor, 1993-ban vállalta, hogy rendezi az egyházi oktatás kérdését: Az ET176/1993 sz. Jelentése, 8. paragr.: "The Assembly calls upon the Romanian Government to return proprety to the churches and to permit the estabilishment and operation of church schools. . .", amit aztán számon is kértek: ". . . it would be necessary for the Romanian authorities, including its Parliament, President, Government and Judiciary to take the folowing measures according to their commitments: [. . .] - modify the Education Act of 25 July 1995 in such way that [. . .] the denominational education is estabilished as a third sector" (Jogi Bizottság jelentése, CE 24 april 1996, pg. 31, para. 177). Hát ezért a régen adott becsszóért legalább. . .
4. "Míg a világi iskolák nem válogathatják meg a tanszemélyzetüket, addig a
szintén állami felekezeti iskolák többletjogokkal rendelkeznek". A logikai bukfencen túl ("állami felekezeti" - olyan, mint a "román székely") nem lett volna szerencsésebb fogalmazású és egy liberális íróhoz
méltóbb az azon való felháborodás, hogy "míg a felekezeti iskolák
megválogathatják tanszemélyzetüket, a világi iskolák számára ez a jog nem
adatott meg, de ezért harcolnunk"!? A "többletjogokról" való szónoklást meg
hagyjuk meg Vadim Tudoréknek, mint hozzájuk illőt. . .
5. Most már rég túlléptem az 1000 leütést, úgyhogy egyetlen óhajom lenne még: kedves maszol, tényekről írjanak, ne mesékről! És ha hosszabb is ez a reagálás 1000 leütésnél, legalább Czikáéval azonos (pl. a Pro Europa - ligás anyag) hosszúságban közölhetnék. . .
Bustya János
Pistike jótanuló. Odafigyel, amikor a vallásórán Jónás
történetéről van szó, aki tudvalevőleg nem akart Istennek szót fogadni,
nem ment el a vétkes Ninivébe prédikálni, hanem más úticéllal szállt tengerre,
mire a haragvó Isten büntetésből szörnyű vihart küldött oda. A hajó
legénysége, megtudván, hogy a vihar az ő engedetlensége miatt gerjedt, a
vízbe dobta, s ott legott bekapta egy nagy hal, amelynek a hasában,
mielőtt az partra vetette volna, három napot és három éjszakát töltött.
Akkor Jónás elment Ninivébe, istenes életre térítette annak lakóit, mire Isten
megkegyelmezett a városnak. . . Pistike akkor is odafigyel, amikor élettanból a
halakat tanulják. Amikor az óriási, soktonnás bálnához érnek, Pistike
megjegyzi: bizonyára ez volt az a bibliai "nagy hal", amely Jónást
elnyelte. A tanárnő kikacagja: Pistike, gondolkozz egy kicsit! Hogy
nyelhetne le egy bálna egy darabban egy embert! Hiszen a szája és a
nyelőcsöve arra van berendezve, hogy a vízből apró állatkákat
szűrjön ki, meg különböző planktonféleségeket! Pistike ragaszkodik a
vallásórán tanultakhoz. Indulatosan mondja: nem baj, a mennyországban találkozunk
Jónással és ő majd megerősíti, hogy úgy történt, ahogyan a Bibliában
áll! Mire a gonoszkodó tanci: de hátha Jónás nem a mennyországba, hanem a
pokolba került? Pistike (fölényesen): akkor majd csak a tanárnőnek fogja
elmondani, hogy úgy történt, ahogyan én tudom!
A vicc megmosolyogható, de halálosan komoly. Kimutatja, hogy a tudás és a hit két autonóm rendszer, amelyek önmagukban hordozzák értelmüket és értelmezhetőségüket. Nem lehet a Szentíráson az állatbonctan tényeit számon kérni és viszont! Napjaink hitéletének jellegzetes ficama, hogy akadnak prédikátorok, akik megkísérlik a metafizikai igazságokat fizikai "bizonyítékokkal" megerősíteni. Szerintem ezzel profanálják a hitet. A reáliák világában is akadnak elvakult materialisták, akik jobb ügyhöz méltó buzgalommal hirdetik, hogy a világ teremtése nem történhetett úgy, ahogyan azt a Biblia leírja. Ők a tudományos gondolkodást alacsonyítják le.
Fogadjuk el végre, hogy egyik rendszer tételei nem igazolhatók, tehát nem is cáfolhatók a másik érveivel! A hit a bebizonyítatlan, sőt bebizonyíthatatlan dolgok felőli szilárd meggyőződés. A hittudós nem vitapartnere a természettudósnak, hanem egy merőben más, "a másik" rendszer képviselője. Minden ember a tudás és a hit közös erőterében él, szemléli a létet és alakítja ki a maga világnézetét. Ki az egyikhez, ki a másikhoz áll közelebb. Nem teljes ember, aki csak a két rendszer egyikében tájékozódik. A vallásoktatás nélküli nevelés e teljes emberség esélyétől fosztaná meg az ifjúságot. Akárcsak azok a felekezetek, amelyek bizonyos tudományos igazságok visszautasítására nevelik híveiket.
A Bibliában természetesen sok bizonyítható igazság is meg van írva. Hogy egyebet ne mondjak: az ókorkutatás összemérhetetlen értékű forrásműveként is lehet olvasni. De ezek az igazságok csak mellékességek a lényeghez, a hívő embert megszólító isteni kijelentéshez képest. Aki hittel olvassa Jónás történetét, az nem megy el az állattani múzeumba a halóriás szájberendezését megszemlélni, hanem azt iparkodik felfogni, hogy Isten mit üzen neki ezzel a történettel.
Viccem Pistikéje okos, de még nem bölcs. (Honnan is lenne az? Ha már az volna, nem Pistikének hívnák, hanem István bácsinak.) Gyermekesen hibázott, amikor egybemosni szerette volna a két rendszert. Egy tanárnőtől azonban több érettséget, tapintatot várnánk el, mintsem hogy belemenjen egy ilyen vitába. (Mellesleg: maga a hitvita szó is ellentmondásos, mivel a hit tételeire semmi sem jellemzőbb, mint hogy vitán felül állanak. Vitatkozni csak a hit megvallásának, a hittel való élésnek a kérdéseiről lehet.)
Az élet elvárja a hívőktől, hogy elfogadják és tiszteljék a tudomány bizonyított tételeit. Azoktól pedig, akiknek nem adatott meg a hit ajándéka, akik azt hiszik, hogy nem hisznek semmiféle természetfölöttiben, sem Istenben, sem a teremtésben, sem az eredendő bűnben, sem a kegyelemben, sem az örök életben, azoktól azt kell elvárnunk, hogy viszonyuljanak a hívőkhöz emberséges megértéssel, józan empátiával. Legalábbis türelmesen.
László V. Ferenc, Szabadság, 2008-02-12
"A témám az erdélyi magyar oktatás legjavának menedékes
egyházi kézre kerülése volt." Számomra ez a kérdés ötlött fel elsőre
az újság hasábjain kialakult vita kapcsán. E kérdést szeretném kissé
kibővíteni ilyenképpen: Melyik a jobb, eredményesebb, hasznosabb, melyik
nyújt többet a világi vagy az egyházi iskola? Sajnos ez a kérdés nem
fogalmazódik meg, nem jut el a cikk szerzőjének látókörébe, ő csak az
egyházi oktatás becsméreléséig jut el.
Szerencsénkre számunkra megadatott a XXI. század elején, hogy tudunk választani, melyik tanítási forma tud megfelelni az előbb feltett kérdésre. Figyelmen kívül hagyni azt, hogy az egyház számos múltbeli és jelenkori hibájával együtt művelődést, kultúrát, tudományt, iskolát tudott alkotni az utóbbi kétezer évben, több mint szűklátókörűség, ez célzatos rosszindulat. Ami a legfontosabb, nyugodtan kijelenthető, az egyház értékrendet tudott alkotni, amely biztos útmutató az ezt igénylők számára. Igen, pont ennek a keresztény értékrendnek hiánya érezteti hatását igazán napjainkban. Valószínűnek tartom, ha a keresztény értékrendet értené és tudna is élni vele, Czika Tihamér sem ítélkezne ilyen kicsavart módon egy oktatási, de főképp egy értékrend felett. Az általa ajánlott ateista értékrend jótéteményeit éreztük, és még sajnos most is érezzük. Nem lehet elfelejteni az ateizmus alapértékeit: Duna-csatorna, Recsk, Gulág. Sajnos, erőszakkal lehetett erre is oktatást alapozni.
Világi, állami iskolában jártam, akkor még nem volt meg a
választás lehetősége, de biztosra veszem, ha a választás lehetősége
adott lett volna szüleim számára, a jobb mellett döntenek. Nem is hánytorgatok
fel semmit akkori iskolámnak, mert az oktatást mesterfokon művelték. Csak
a fentebb említett szerző hangvétele eszembe juttatja azokat a demagóg,
populista szólamokat, amelyeket az egykori "Maksainé"
diákgyűlésein és különböző politikai órákon lehetett hallani. Ami a
szerző világnézetét illeti, különösen ott lóg ki a lóláb, amikor a
"szegény nép" adakozásáról és az "egyházak profit-éhségéről"
értekezik. De az, hogy valamit valamiért, meg sem fordul a fejében. A
szerző tájékozatlanságát, butaságát bizonyítják a tények: például a Böjte
Csaba vezette gyermeknevelési program, amely már több mint iskola és az egyházi
keretek között működik. Biztos arról sem hallott Czika Tihamér, mert nem
kolozsvári, de ha az volna, akkor sem lenne füle hozzá, hogy megértse: a helyi
unitárius, katolikus és református iskolák a város vezető tanintézeteivé
váltak. (Ajánlom a szerzőnek küldje el villámpostán mindkét cikkét Thürmer
Gyula címére, biztos kiérdemelné a vállveregetést, C. V. Tudort nem ajánlom.)
Vitathatatlan és igaz, az állami, világi iskola adott és ad sok jól képzett értékes, egészséges értékrenddel rendelkező polgárt a társadalom számára. De ajánlanám Czika Tihamérnak, végezzen felmérést, hogy a világi iskolák végzettei között vajon hányan tartják, tartották magukénak a keresztény értékrendet. Talán még az sem lehet mellékes, hogy a magyar tudomány nagyjai közül Neumann János, a Nobel-díjasok közül Wigner Jenő, Harsányi János, Szent-Györgyi Albert, Hevesy György, Oláh György mind egyházi iskolában végeztek.
Meg aztán a tudomány bizonyítékai és Isten léte vagy nem létével kapcsolatban egy kicsit árnyaltabban kéne fogalmaznia. Teller Ede mondotta egyszer: "már ott voltunk a közelében, de nem értük el, valószínűleg nem is fogjuk soha, de valaminek lennie kell". Ami engem illet, inkább Teller Edének hiszek, mint a szerző "megdönthetetlen" kijelentéseinek.
Ami pedig a garanciákat illeti, az állam mindig: átgondolt, csoportosított, összevont, feloszlatott, megszüntetett, újjáalapított, ésszerűsített. A kétezer éves kereszténység több mint ezer éve megvédte magyar nemzetét, nemzetiségét pont azzal, hogy oktatott és lépést tudott tartani a kor követelményeivel. Ezért is kell segíteni az egyházi iskolát nevelői tevékenységében, ami szerves része kultúránknak a világi iskolákkal egyetemben.
Donogán Péter, Szabadság, 2008-02-12
Bár elég sok kijelentés van a cikkben, ami nem felel meg a
valóságnak, nem szeretnék részletesen foglalkozni mindegyikkel. Az az
állítássorozat viszont, hogy "konkrét tudományos bizonyítékok sorozata
támaszt alá olyan általánosan elfogadott elméleteket, amelyek megcáfolnak
mindent, amit Isten létezéséhez kötnek: a világegyetem isteni eredete, az
élővilág isteni eredete, az emberiség isteni eredete, a
"szentírások" isteni eredete stb. A tudomány sorozatosan megcáfolt
mindent, ami egy felsőbbrendű lény létezésére utalna. A tudomány mai
állása szerint kijelenthető: szinte bizonyos, hogy Isten nem létezik",
kommentárt érdemel. Először is: ezt senki nem tudná bizonyítani, ez
nem tény, ez állítás. Másodszor: a konkrét tudományos bizonyítékok akkor
felelnek meg rendeltetésüknek, ha a tényeket, és nem az ideológiákat támasztják
alá. Márpedig az evolúció kutatásában (és nemcsak) nagyon gyakran az történik,
hogy a konkrét tudományos eredmények ideológiailag ilyen vagy olyan irányba
elfogult kutatók értelmezésén keresztül vannak interpretálva, tehát nem
tekinthetők eléggé objektíveknek. (Az evolucionizmus vagy ateizmus stb.,
mint minden izmus ideológia, akkor is, ha tudományos köntösbe öltöztetik.) Az
evolúció ténye, és a tények (kutatási eredmények) evolucionista elméletek
általi interpretálása két különböző dolog, akkor is, ha széles körben
összemossák őket, és az elméleti megállapításokat tényekként kezelik. Még
az sem lehet döntő érv bizonyos nézetek vagy elméletek mellett vagy ellen,
hogy mennyire neves és elismert kutatók képviselik ezeket, hiszen aki belát a
tudományos kutatás színfalai mögé, gyakran szembesül azzal, hogy az elismertség
is sokszor tudománypolitika és cenzúrázás függvénye. Ugyanilyen alapon
karolhatnak fel vagy utasíthatnak el olyan nézeteket, amelyek egyes illetékes
neves szaktekintélyeknek megfelelnek vagy nem, bizonyítva ezzel, hogy milyen
korlátolt tud lenni az ember, és milyen nehéz objektíven kutatni. És amíg ilyen
szaktekintélyek cenzúráznak egyes rangos tudományos szakfolyóiratokat, nem
csoda, ha csak bizonyos "izmusok" felé kacsingató írások jelenhetnek
meg bennük. Tehát nem mindig úgy vannak a dolgok, ahogy látszanak, és
elfogultságra vall, ha valaki feltétel nélkül hisz mindennemű tudományos
nézetnek.
Jó, ha a tudomány is elismeri a maga korlátait, és elfogadja, hogy az igazságnak nem letéteményese, hanem kutatója. Jó, ha az ember beismeri korlátoltságát, és elfogadja, hogy vannak a létnek olyan dimenziói, amelyek kutatásánál egyelőre sok a bizonytalanság, a tapogatózás és a kérdőjel, és kevés a konkrét tudományos eredmény. És jó, ha elfogadjuk azt is, hogy lehetnek létünknek olyan valóságai is, amelyeket a mai tudományos kutatás alapelvei szerint nem lehet kutatni. Attól még nem kell vehemensen tagadni őket.
Több alázattal kevesebbet lehet tévedni.
Sikó Csaba, Szabadság, 2008-02-11
Máskülönben bevallom férfiasan, hogy gyötrelmesen olvastam
mindkét cikkét. Ugyanaz a szürke, unalmas szöveg, amit tudományos és történelmi
materializmus címen kötelező volt tanulni és nem érteni a kommunizmus
védelmére. Most fordult a kerék, és ugyebár a kapitalizmust védjük
internacionalista-globalista idiotizmusokkal. Egyébként engedelmükkel feltenném
a következő kérdést:
Mitől olyan magas az unitárius óvoda nívója? Minőségi tanítást csak minőségi tanárokkal lehet megvalósítani. Igenis, a sikeres versenyvizsgán túl, a felekezetnek legyen vétójoga, ítélkezzen a tanárkandidátus szakmai kompetenciája és emberi tartása felett, mielőtt felvenné. Középszerű színészekkel nem lehet jó színházat csinálni. Ezért olyan keresettek ezek az óvodák-iskolák-egyetemek, mert magas nívójú tanítás és igaz emberré nevelés folyik falaik között. Extrapoláljunk a híres Nyugat felé, a "kontinentális" viszonyok felé: a legsikeresebb iskolák Magyarországon is a felekezetiek (lásd a pesti zsidó felekezetit, a pannonhalmi bencést, a debreceni reformátust, továbbá a Pázmány Péter Egyetemet stb., de folytathatnám osztrák, német, francia, olasz, spanyol vagy portugál példákkal). Keresettségük igazolja a minőségüket. A cikk írója saját példájával cáfolja aggodalmait, hiszen élő példája annak, hogy a vallásórák nem gátolták a világba való beilleszkedését, sőt, hiszen, ha jól értettem, jogász.
Milyen minőségben hirdeti ex cathedra, hogy "a 21. század Európájában az oktatásnak szekulárisnak kellene lennie"? Miféle "ésszerűség" követeli ezt meg? Amikor már a legalsó fokon is az egyházi tanítás jobbnak bizonyul az államival szemben! Miféle "lemaradást", "visszafelé pedálózást" emleget? Aggódik-e Czika úr amiatt, hogy demográfiai összeomlás előtt áll a magyarság? Hogy a jelen vadkapitalizmus válsága egyre több nyomorúsággal, szegénységgel, kiszolgáltatottsággal keseríti meg a gyermekek életét? Hogy mind több Oliver Twist adja csavargásnak a fejét? Hallott-e arról RMDSZ-es berkekben, hogy a közhangulat, az életkedv, a biztonságérzet, a jövőkép a nullához közelít, hogy a maffia garázdálkodik, sok az öngyilkosság, főleg Székelyföldön? Aggódóan követi-e Czika úr az annyira áhított szekularizált iskolák problémahalmazát, amivel szemben a saját tantestületük tehetetlen, sőt áldozat is sokszor: nyelvi lezüllés, vulgárissá süllyedés, nyelvi agresszió; konfliktus megoldási képtelenség; testi fenyegetés és tettlegesség tanulók közt, valamint a tanárral szemben; cigarettázás, ivás, drogozás szenvedélyének elterjedése; lopás, csalás, hazugság tolerálása; cinikus, arogáns megnyilvánulás a normális tisztelet helyett.
Természetesen a humanista erények emlegetése pozitívan kellene hogy hasson a fiatalságra. Csak a baj ott van, ahol a kommunizmus ideológiája megbukott: a gyökértelenségben, a semmi ágán való prédikációban, az internacionalizmusban, a nemzeti értékek kiszorításában, a kisemmizésben.
A felsorolt erények nem röpködnek angyal formában az emberek között; ezeket valami személyes élményhez kell kötni. És mi a legszemélyesebb kincsünk, ha nem a nyelvi kötődésünk, családkis közösség-szülőföld-hazaszeretetünk, tiszteletünk, személyes hitünk, nemzeti érzelmünk, büszke fejtartásunk nemzetünk gazdag múltja, kultúrája előtt, népi hagyományaink ápolásának szükségessége, tudatosítása annak az érzésnek, hogy az egyetemes emberiségnek hasznos nemzete vagyunk. Mindezekért igenis meg kellene becsülni ezeket az értékeket, kompenzálandó azt a nemzeti lefejezést, ami Mátyás királyunk óta folyik, még most is, itt és határon túl, mert "divide et impera" kitűnő szlogen, de anakronisztikus. Ezekkel az erőszakos czikás kijelentésekkel is, a két ominózus cikk nyomán meg lehetne osztani a kolozsvári olvasókat, de meg vagyok győződve, hogy mégse sikerül.
Modernül: ne görcsöljünk, lazítsunk! Ismerjük és védekezzünk a neoliberális kékpenész ellen, amely homofiliájával, szabad szexualitásával és vadkenderjével, plazás-hamburgeres modernitásával, pénz teljhatalmával rohasztja fiataljainkat.
Hát akkor hol a probléma? A kreacionizmus/darwinizmus viták mellébeszélés, steril intellektuel katyvasznak tűnnek a fenti, húsunkba markoló valósághoz képest. Fogyunk!!! Ehhez kellene mindent viszonyítanunk. És hálásan köszönjünk minden kinyújtott kezet, amely közösségünk megtartását célozza, annak testi-szellemi egészségét ápolja: És köszönet egy Prohászka Ottokár püspöknek, a hadiárvák felkarolásáért, egy Böjte Csaba atyának az elesett gyermekek gondozásáért Déván, Szovátán, Csobánkán... És köszönet az unitárius egyház óvonőinek, a felekezeti iskolák és a Sapientia egyetem tanári karának és mindenkinek, aki a fiatalságnak az örömöket tanítja: a hálát, az adakozást, a rácsodálkozást a teremtés gyönyörűségére, a tiszteletet, a szolgálatot, a zenét, a csöndet, a megbocsátást, a kudarcok megemésztését, a fény árnyalatait, a csillagos eget... a szeretetet...
Keintzel Cornelia, tanár, lexikográfus
Szabadság, 2008-02-11
Az emigráció életében elég ritkák az
olyan események, melyek hosszú időre maradandó élményt nyújtanak. Ez a
megállapítás nem vonatkozik az elmúlt karácsonyra és a 2008-as év kezdetére.
Karácsonyunk szépségét, ünnepélyességét
emelte, hogy vendégünk volt Ft. Tőkés László európai parlamenti
képviselő a Királyhágómelleki Református Egyházkerület püspöke, valamint a
Nt. Tőkés Edith püspökasszony és gyermekeik. Karácsony első napján
istentisztelet volt Brisbane-ban, másodnapján pedig Gold Coast-on a Püspök úr
szolgálataival. Istentiszteleteink befejeztével, - már a hagyományoknak
megfelelően - a kicsinyek karácsonyi verseket és énekeket adtak elő,
jutalmul kis ajándékokat kaptak. A Gold Coast-i istentisztelet keretében egy
megható eseményre is sor került, a Püspök úr megáldotta Adorján Ferenc és
Szalay Ágnes házasságát. Mindezt
követte egy közös bográcsos ebéd, melyért köszönet Balogh Sándor (bográcsos-mester)
szakácsnak.
2008. január 5-ike ugyancsak a nevezetes
napok egyike. Ezen a napon került bemutatásra Ft. D. Tőkés László
tiszteletére, lelkipásztorunk Kovács Lőrinc által életre hívott és
alapított Brisbane-i Magyar Színház előadásában Móricz Zsigmond Sári bíró
című komédiája.
Ezt megelőzőleg egy kis
ünnepségre került sor, amelyen vendégkent megjelentek Csutoros Csaba a
Melbourne-i Református egyház főgondnoka, lelkipásztorok: Dézsi Csaba
Melbourne-ből, Péterffy Kund Sydney-ből, Szabó Attila Adelaide-ból.
Felemelő látvány volt a négy fiatal lelkipásztor - Kovács Lőrinc
lelkipásztorral együtt -, akik Erdély szülöttei, és hivatásként választották
Isten és a magyarság szolgálatát. Szép feladat, de nem könnyű. Kísérje
Isten áldása életüket és munkájukat.
Az ünnepség keretében elsőnek Ft. D.
Tőkés László ünnepi beszédére került sor. Ismertetőt kaptunk a
magyarországi és erdélyi helyzetről, valamint, hogy milyen tervekkel indul
az Európa-i Parlamentbe mint megválasztott parlamenti képviselő.
Rendkívüli érdeklődéssel és figyelemmel kísértük a püspök úr
előadását.
Ezt követően gyülekezetünk tagja és
támogatója Albert László az ausztráliai magyarság nevében kitüntetést adott át
a Püspök úrnak, mint az 1989-es Romániai események legigazibb forradalmárának,
egy nemzeti színű szalagra fűzött arany érmét, melynek egyik oldalán
a Kossuth címer, a másik oldalán pedig Erdély címere látható. Albert László
bevezetőjében ismertette a Duna TV-ben elhangzott hírt, miszerint az
illetékes hatóság nem adta mag püspök úrnak a forradalmár kitüntetést és a vele
járó kedvezményeket. Az érmét Kovács István és fia Zsolt készítették,
művészi kivitelezésben.
Ezután került sor azon személyek
kitüntetésére, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtottak egyházunk
életében, a magyar kultúra ápolásában, és a magyarság szolgálatában. Az
okleveleket a püspök úr adta át Csutoros Csabának, Bán Valériának, Varjúné
Bencze Magdának, Jurkovits Erzsébetnek, Szalisznyóné Gárdonyi Lilinek valamint
Albert Lászlónak és dr. Heves Máriának.
Rövid szünet után következett Móricz
Zsigmond Sári bíró című vígjátékának bemutatása a Brisbane-i Magyar
Színház előadásában. Ezzel kapcsolatban elöljáróban meg kell említeni azt,
hogy Kovács Lőrinc lelkipásztorunk érdeme, hogy erre az előadásra sor
kerülhetett. Igazi székely szívóssággal, a jó ügybe vetett hit bizonyosságával
kezdte szervezni lépésről-lépésre a "művet", kiválasztani a
szereplőket, és segítséget találni a rendező-segédekben, a díszlet, a
jelmez megtervezésében, a hang, világítás kivitelezésében, meg a többi munkában,
amit itt hosszú lenne felsorolni. A sok munka, fáradtság meghozta a sikert.
Telt ház előtt, kitörő tapsoktól megszakítva folyt le az
előadás. A szereplőket nézve is igazi "rejtett, szunnyadó"
tehetségek kerültek napvilágra, helyesebben reflektorfénybe, mint Dohy Ádam,
Sípos Ika, Márton Gábor, Demeter István, Malik Nikoletta, Bradford Artúr,
Kovács Gertrúd, Horváth Gyöngyi, Kovács Lőrinc, Járos György, Varga
József, Albert László és Márton Tamás személyeiben. Kovács Lőrinc
rendezése mellett a segédrendezők Juhász Judit színművésznő és
Albert László voltak. A díszlet Gróf Béla, a jelmez Juhász Judit, a hang és
világítás Ködöböcz Béla munkatársak érdeme.
Akik szerencsések voltak és
végignézhették az előadást (többeknek már nem jutott hely) azok egy igazi
magyar, színvonalas előadás megtekintése után térhettek otthonukba azzal a
kéréssel, hogy remélik a jövőben lesz még alkalom újabb előadások
betanulására, bemutatására.
A Brisbanei Magyar Református és
Evangélikus Egyház Gyülekezetének Presbitériuma és a Brisbane-i összmagyarság
nevében hálás köszönetünk mindazoknak, akik a sikeres est megvalósításában
közreműködtek. Isten áldása legyen életükön.
Szegedi Ildikó
Sári Bíró a marsdeni Magyar Házban
(egy emlékezetes színházi előadás
margójára )
Nagy érdeklődés előzte meg a Brisbane-i
Magyar Színház január 5.-re hirdetett, Móricz Zsigmond: Sári Bíró komédia
premierjét. Jól időzített a Queensland Református Egyház lelkipásztora,
Kovács Lőrinc, - aki mellesleg a darab főrendezője volt - a
bemutató napját illetően, mert egy rendkívüli vendég, Ft. D. Tőkés
László püspök úr is élvezhette az előadást. Kovács Lőrinctől
megtudtuk: "A színjátszó csoport létrehozása már régen dédelgetett álmom
volt. Tavaly októberben végre megszületett a csoport. Rövid két és fél hónap
állt rendelkezésre a szereplő gárdának a darab betanulására, amihez
nemcsak lelkesedés, hanem némi tehetség is szükségeltetett. Nagy segítségemre
volt az előkészületekben, a színházi tapasztalatokkal rendelkező
Juhász Judit, valamint Albert László segédrendezők is."
Az előadás nem várt sikerét mi sem
bizonyította jobban, hogy közönség nagy tapssal jutalmazta szereplők
játékát. Nem könnyű választani, hogy melyik alakítás volt a legjobb, mert
minden szereplő a legjobbját nyújtotta. Az előadás végén több néző
egyhangú véleménye az volt, - amellyel jómagam is egyetértek - hogy Sípos Ika,
Málik Nikoletta játéka bármelyik hívatásos színész dicséretére válhatna. Külön
gratulációt érdemelnek a szerepek kitűnő megformálásáért: Dohy Ádám,
Márton Gábor, Bradford Artúr, Járos György, Demeter István, Kovács Gertrúd,
Varga József, Horváth Gyöngyi, Albert László, Kovács Lőrinc és Márton Tamás aki mind mind színvonalasan
oldották meg a rájuk bízott feladatot. A korhű díszlet Gróf Béla munkáját
dicséri, a világítást és a hangot Ködöböcz Béla nagy hozzáértéssel kezelte.
Őszinte elismerésünk Kovács
Lőrinc lelkipásztor úrnak, hogy kitartó szervezése révén megalakulhatott a
Brisbane-i Magyar Színház. Nagyon bízunk benne, hogy lesz alkalmunk még több
alkalommal élvezni a bemutatásra kerülő előadásokat. Reménykedve
várjuk a folytatást!
Bozsik Tamás, szerkesztő
Egyház a civil szféra szolgálatában (Komolló)
Beszélgetés Balla Barna komollói református lelkipásztorral
A tavalyi uniós megszorítások olyan változásokat okoztak a távolsági személyszállításban Kovászna és Sepsiszentgyörgy között, hogy az ingázó komollói középiskolások több alkalommal nem érhettek be idejében a megyeközpontba.
A kisbuszos Ecosil-járatok gépkocsivezetőinek ugyanis csak annyi személyt szabad szállítaniuk, ahány ülőhelyük van. Miután Komollótól Rétyig közel két kilométert gyalogolnak a tanulók, arra is számíthattak, hogy nem veszi fel őket az a busz, amelyre bérletük van. A megoldást a helybeli református egyházközség lelkésze kereste, s erőfeszítése - sokak örömére - sikerrel járt.
- Aki nem próbálkozik, az eredményre sem számíthat? A kezdetek a tavalyra nyúlnak vissza.
- Így van. Segítséget kérő körlevelet küldtem az ismerős magyarországi egyházi és polgári körökhöz, melyben tudtukra adtam, pénzalapot gyűjtünk mikrobusz megvásárlására, hogy azzal szállíthassuk a tanulókat. Arra kértem őket, hogy ha nincs lehetőségük adakozni, kérésemet adják tovább. Legnagyobb meglepetésemre három nap múlva már keresett a magyar média, a Kossuth Rádió egy reggeli műsorában beszélt rólunk, a Duna Tévé is foglalkozott a gondunkkal. Már-már összegyűlt a pénzalap, amikor a hír hallatán egy Somogy megyei alapítvány felajánlotta nekünk kilencszemélyes használt kisbuszát. Márciusban el is hoztam a járművet. Sofőrként márciustól júliusig naponta három alkalommal szállítottam a tanulókat a szülők minimális pénzadománya ellenében, ami az üzemanyag mintegy háromnegyedét fedezte. Az összegyűlt pénzből mostanáig sikerült fedezni a fenntartás és az üzemanyag költségeit.
- Milyen változást hozott az új esztendő?
- A kisbuszt átszereltettük gázneműre, s így a megspórolt 200.000 forintunkkal, ugyancsak a magyarországi jó barátok és ismerősök segítségével, az óesztendő végére ott létrehoztunk egy alapítványt Komolló és térsége jövőjéért névvel. Túl korai lenne eredményekről beszélni, hisz alig léptünk be februárba, de ha az anyagiak gyarapodnak, szeretnénk ingyen szállítani a gyerekeket.
- Komollón a falu az egyház, és az egyház a falu, mert a lakosság túlnyomó többsége református vallású. Ön úgy érezte, hogy ki kell vennie részét a nemcsak egyházi jellegű közösségi tevékenységből. Jelesen: az egyház szervezte eddig a falunapokat is.
- Mivel iszonyúan nagy alaptőkét kérnek egy alapítvány bejegyzésénél, bejegyeztettük a Komolló Kulturális Egyesületet, hogy annak alapjaiból fedezhessük a költségeket. A tavalyi rendezvény kiadásai csaknem öt százalékát tették ki egyházunk évi költségvetésének. Célunk az volna, hogy megmozgassuk az állóvizet, mely egy kis falu közélete lehet: közművelődéssel, színházi előadások rendszeres látogatásával, meg akarjuk hívni a Háromszék Táncegyüttest. De van néhány középiskolás diákunk is, aki eredményei alapján, a család anyagi nehézségeinek arányában, megérdemelné az ösztöndíjat.
- Az egyház visszakapta a kultúrotthont, s annak befejezése, korszerűsítése is az önök vállára nehezedik.
- Tavaly augusztusban tíztagú pécsi önkéntes egyetemistacsoportot fogadhattunk. A fiatalok öt napon keresztül reggeltől estig dolgoztak a kultúrház tatarozásán. Bekapcsolódtak a munkába a falu fiataljai is. Teljesen kicseréltük a terem padlózatát. Most már csak a falakat kellene javítani, meszelni. Várjuk vissza a pécsi diákokat, akik hálánk jeléül honismereti túrán ismerkedhetnek Háromszék érdekességeivel, értékeivel.
Beszélgetésünk után jelezte Balla tiszteletes: a pécsi fiatalok megérkeztek Komollóra.
Kisgyörgy Zoltán, Háromszék, 2008-02-09
KÖNYVESPOLC
Erdélyi Református Zsebnaptár - 2008
Az év 366 napjára igei útravalót, ünnepnapjainkat és névnapjainkat, valamint egyházkerületünk név- és címtárából kivonatot tartalmazó zsebnaptárt a nyomda a napi használatot igénylő erős kötéssel (gerincvarrással) látta el. Kapható, megrendelhető 5 lejes kedvezményes áron az Egyházkerület Iratterjesztésénél és a Biblos könyvesboltban (Kolozsvár, Bocskai tér 13, e-mail: konyvesbolt@reformatus.ro )
Ár: 0,50 lej,
A fenti könyvek, termékek mindegyike, megvásárolható és
megrendelhető, egyházkerületünk
Tel. 0264-592453, 114 mellék
Cím: 400079 Cluj Napoca, str. I. C. Bratianu nr. 51-53
e-mail: iratterjesztes@reformatus.ro
Yahoo messenger: mickeyver
Skype: veresmiki1974
