HÍRVIVŐ
Az Erdélyi Református Egyházkerület Internetes Hírszolgálata
www.reformatus.ro
Feliratkozás: hirvivo-subscribe@yahoogroups.com
Hír beküldése: hirek@reformatus.ro
2008 február 8, VII. Évfolyam 5. szám (összesen 293 szám)
Előző szám	Legújabb szám	Következő szám

Tartalomjegyzék

Az üdvösség társammá szegődött

Dsida emlékműsor

Egyházi oktatássá válhat a kisebbségi oktatás?

Oktatás, Egyház és a személyi szabadság

Nincs ok aggodalomra ...

Az egyházak tevékenységét egyszerűen nem kritizálod. Hogy miért? Mert nem.

Egyházi vezetők találkozója Nagyváradon

A hitet ki kell virágoztatni

Meghívó - "Bretter György Kolozsváron"

Megpezsdült az élet Sztánán

Meghívó

Gazdagít

BeHARANGszó

Kitetszik Mátisfalva

Két éves a marosvásárhelyi Diakónia

A motrui helyi tanács, valamint a lakótársulás közömbössége miatt veszélyeztetve van a szórványban levő istentiszteleti helyünk

Új Kezdet

Segítség szenvedélybetegeknek

Erdélyi Református Zsebnaptár 2008

Az üdvösség társammá szegődött

címmel a száz éve született Dsida Jenőről tart kiselőadást, idézi és szavalja verseit Mester Zoltán. Szerdán 17 órától Parajdon, a református egyház gyülekezeti termében lép fel; 17-én, vasárnap, a délelőtti istentisztelet után Kibéden, a református templomban; 24-én, vasárnap, ugyancsak a délelőtti istentisztelet után a segesvári református templomban mutatja be műsorát; 27-én, szerdán 16 órára pedig a marosvásárhelyi alsóvárosi református gyülekezet Ludas utcai termébe várják a szovátai versmondót.

Népújság, 2008-02-08

Dsida emlékműsor

Az üdvösség társammá szegődött címmel Dsida Jenő emlékműsorra kerül sor február 13-án a parajdi református imateremben, február 17-én a kibédi református templomban, február 24-én délelőtt a segesvári református templomban valamint február 24-én délután a marosvásárhelyi Ludas-utcai gyülekezet imatermében - tájékoztatta lapunkat a szovátai Bernády Közművelődési Egylet elnöke, Mester Zoltán.

Egyházi oktatássá válhat a kisebbségi oktatás?

A tágabb képet nézve ezek a fejlemények nem igazán meglepőek. Általános trend legutolsó kifejeződése ez: a magyar oktatás Romániában lassan az egyházaink kezére kerül.

Van, aki azt mondja, ez jó dolog, hisz így nagyobb autonómia keretében tudjuk igazgatni saját oktatásunk. Én azt mondom, hogy ez egyáltalán nem üdvös közösségünk számára.

2008 Európájában a szekuláris oktatás már több száz éves hagyománynak számít.

Az oktatás és a tudomány "államosítása", szekularizálása volt az a tényező, amely elindította az utóbbi 300-400 év tudományos, technológiai, orvostudományi és - mondhatnánk akár - művészeti felvilágosodását, kibontakozását. De valahogy úgy érzem, hogy a mi kis közösségünk visszafelé kezdett el pedálozni egy jó ideje.

Elnézem, ahogyan Sepsiszentgyörgyön a jó teljesítményű állami Székely Mikó Kollégiumot lassan-lassan kiszorítja a Református Kollégium az épületből. Hallom, hogy ugyanilyen gondokkal küzd Kolozsváron a Báthory és a Brassai is. Amint egyházaink visszakapják az épületeiket, lassan-lassan elsorvasztják az állami iskolákat bennük, és a sajátjaiknak adnak helyet. Hallottam olyat is, hogy sokan megbánták, hogy a Sapientia alapítását is az egyházakra bízták.

Egy másik barátom arról panaszkodik, hogy Kolozsváron a legjobb óvoda az unitárius óvoda. Na most ő mit csináljon, mert jó óvodába szeretné adni a gyerekét, de azt már nem szeretné, hogy ilyen zsenge kortól indoktrinálják. Szórványvidéken szinte elképzelhetetlen kisebbségi oktatás az egyházak nélkül. És ugyanez kezd lassan-lassan kialakulni a tömbben is vagy a vegyes területeken.

Egyházi oktatássá válik a kisebbségi oktatás? Tényleg jó ez nekünk?

Akarjuk azokat a módosításokat, amelyeket az RMPSZ egyházi lobbira a kormány törvénytervezetéhez készített? Egy részükkel egyet tudok érteni. Természetesen mindazok a módosítások, amelyek a kisebbségi oktatás kiterjesztését, a román nyelv alternatív tanítását támogatják, csak üdvözölni tudom. De van egy pár olyan javaslat, amellyel nem tudok egyetérteni.

Javasolják, hogy a vallásoktatás legyen kötelező a középiskolában is. Szerintem ép eléggé felháborító, hogy egy szülőnek közjegyzői nyilatkozatot kell most is leadnia, hogy elemi és gimnáziumi osztályokban ne kötelezzék a gyerekét vallásórára. Most már líceumban is ez jön? Miért kell 2008-ban a vallás az oktatás kötelező része legyen? Miért nem elég arra a vasárnapi iskola, az ifióra, az istentisztelet? Egy külön intézményt külön épülettel csak erre a célra tartunk fenn (ezt is költségvetésből), nem elég ennyi?

Javasolják, hogy a felekezeti tanintézmények teljes állami támogatásban részesüljenek, mind alaptámogatásban, mind fejkvótásban. Ugyanakkor pedig olyan szintű autonómiát kérnek ehhez, ami elfogadhatatlan.

Az RMPSZ javaslata szerint az egyházi tanintézményekben a tanári állásokért kiírt versenyvizsgák esetében a nyertesek kihirdetése nem történhet meg az illető felekezet engedélye nélkül. Mégis milyen alapon ítélkezhet egy egyház afelett, hogy ki lesz a legjobb biológiatanár? Talán a tanár vallása lesz a meghatározó?

Vagy külön levizsgáztatják az evolucionizmus mellett kreacionizmusból is? Eddig is hallottunk arról, hogy az egyházi középiskolákban már nemcsak vallásórán támadják a darwinizmust vagy az ősrobbanás tudományos elméletét, hanem gyakran felkérik a tudományt tanító tanárt is, hogy az ő óráján is szóljon az "alternatív elméletekről".

Az viszont már számomra elfogadhatatlan, hogy ezt most kvázi a törvény is szankcionálja azzal, hogy az egyház engedélyezze egy tanerő alkalmazását. Ezzel az is a gond, hogy az egyház kritériumrendszerei általában átláthatatlanok, és ritkán demokratikusak. Jó példa erre a kolozsvári Protestáns Teológia nemi diszkriminációja körül kialakult vita is.

Az RMPSZ javaslata egy új fogalmat is behozna a törvénytervezetbe: "vallási kisebbségek" (minoritati religioase).

A 113-as cikkely 10. bekezdésében azt kérik, hogy az állam ne csak a nemzeti kisebbségi oktatást részesítse szükség esetén többlet-finanszírozásban, hanem a vallási kisebbségi oktatást is. Kérdés: mit jelent az, hogy vallási kisebbségi oktatás, illetve pontosan mire kérnek további költségvetési pénzeket? Úgy kell ezt érteni, hogy a "Szent János elméleti líceum" először azért kap extra fejkvótát, mert magyar, majd azért, mert éppen unitárius is?

Mi lesz akkor azokkal az iskolákkal, amelyek szekulárisak, államiak, illetve esetleg akár többségi vallásúak? Milyen alapon kell egy iskolának az egyházi kötődése alapján többletjuttatást nyújtani? Mire kell ez a pénz, a vallásórákra, amelyekre már így is egy külön intézményt tartunk fenn? Illetve továbbra is az a kérdés, hogy mi számít vallási kisebbségnek, illetve kihez mérjük? Mert ha az ordoxiához mérjük, akkor a katolikusok is vallási kisebbségnek számítanak.

Ha a kisebbségen belüli domináns valláshoz mérjük (itt lenne egy szép vita nálunk, hogy ez a katolikus-e, vagy a református), akkor csak az unitáriusok vagy az evangélikusok számítanak kisebbségnek? Mi van azokkal, akik felekezeten kívülinek tartják magukat? Az lenne tehát a cél, hogy az egyházi iskolákat, nemcsak hogy az államnak kellene eltartania, hanem még többlet-finanszírozást is kellene nyújtania egyszerűen azért, mert "vallási kisebbség" iskolája?

Visszatérve az előbbi példánkra: a sepsiszentgyörgyi Református Kollégium nemcsak a "magyarságáért" járó többletet kapná, akárcsak a Mikó, hanem ezen felül is kapna még, mert "vallási kisebbségi" intézmény. Na ezt nevezném én a szekuláris magyar oktatás hatékony elsorvasztásának. Mindezt az én adómból.

Úgy látom, hogy kisebbségi oktatásunknak az egyházak irányába való eltolódása jellegzetesen kisebbségi félelemből fakad.

Attól félünk, hogy a román állam nem tudja nekünk garantálni az anyanyelvű oktatásunk fenntartását, autonómiáját, fejlesztését. Ez a félelem szerintem alaptalan. A jelenleg is érvényes tanügyi törvénybe sikerült már olyan garanciákat bevinnie az RMDSZ-nek, amelyekről a 90-es évek elején még csak álmodni lehetett. Vannak továbbra is vitás kérdések (földrajz- és történelemoktatás, román nyelvoktatás, a Sapientia állami finanszírozása) amelyeken még dolgozni kell, és lehetséges is.

A viszonylag jó (és még alakítható) törvények mellett jelenleg államtitkárunk van a tanügyminisztériumban, több erdélyi tanfelügyelőség elnöksége vagy alelnöksége a miénk, több magyar iskolát sikerült az utóbbi 18 évben létrehozni, mint amennyi valaha is létezett Erdélyben. Nem mondom, hogy nem leszünk állandóan harcban a kormánnyal, román többségű önkormányzatokkal az anyanyelvi oktatási jogainkért, de a megoldás nem az oktatásunknak az egyházak kezébe való juttatása. A XXI. század Európájában az oktatásnak szekulárisnak kell lennie. A lakossághoz mérten arányosan talán egyetlen kisebbségben lévő közösségben sem alapítottak annyi egyházi iskolát Európában, mint a mi közösségünkben. Annál több államit.

Az egyházaink által visszakapott épületek a közösség közvagyonát képezik, nem az egyházak saját vagyonát.

Még ha jogilag az ő nevükön is szerepelnek a telekkönyvekben, ne felejtsék el, hogy azokat az épületeket és iskolákat a XVIII-XIX. században állami költségvetésből, közadakozásból és az emberek közmunkájából építették fel, nem a menyből jött rá a pénz, sem a telek. Ugyanakkor jelenleg is ezen iskolák, szociális és más intézmények fenntartása többnyire állami költségvetésből történik.

Az egyházaink tehát ezen épületek adminisztrátoraiként elsősorban a közösség céljait kellene szem előtt tartsák, nem saját anyagi és térnyerési céljaikat. Nem elfogadható az, ha egy magyar könyvüzletet raknak ki a visszakapott épületből, nem elfogadható, hogy a közösség által finanszírozott és felépített ingatlanokkal gyakorlatilag ingatlanpiaci kereskedést folytatnak nagyvárosainkban, nem elfogadható az, ha egy jól működő magyar nyelvű állami oktatási intézményt szorítanak ki az ingatlanjából, és nem elfogadható az sem, ha saját ideológiai céljaiknak rendelik alá a tanerőtoborzást az iskolákban.

Én csak azt akarom, hogy gyerekeink, bármelyik erdélyi magyar közösségben is nevelkedjenek, lehetőséget kapjanak minőségi szekuláris oktatásra az óvodától az egyetemig. A kisebbségi magyar oktatásnak nagy többségében szekulárisnak kell maradnia. Ezt követeli meg tőlünk az ésszerűség és a mai kontinentális társadalmi viszonyok is. Ellenkező esetben saját magunk lemaradásának lehetünk kovácsai.

Czika Tihamér, Romániai Magyar Szó, 2008-01-30

http://maszol.ro/index.php?menu_id=55&cikk=17432

Oktatás, Egyház és a személyi szabadság

Akkor a közvélemény durva manipulálásával, vagy annak szándékával állunk szemben. Már mindjárt a cikk felvezetésének fellengzős, bombasztikus kijelentése, mely szerint "az oktatás és a tudomány "államosítása", szekularizálása volt az a tényező, amely elindította az utóbbi 300-400 év tudományos, technológiai, orvostudományi és - mondhatnánk akár - művészeti felvilágosodását, kibontakozását", akkora "böszmeség" - hogy egy mai magyarországi "klasszikus" szóhasználatával éljek - amelynek ellentételezéséül álljon itt egy másik idézet. "Mindkettőnek, vallás és természettudomány munkájához szükség van az Istenben való hitre. Csak a vallás számára az Isten a gondolkodás kezdeténél, a tudomány számára a végénél. Az egyiknél az alapot jelenti, a másiknál a betetőzését minden világnézeti elmélkedés felépítésének. . . Akárhová és bármily messzire is tekintünk, vallás és természettudomány között sehol sem találunk ellentmondást, sőt teljes egyetértést éppen a döntő pontokban. Vallás és természettudomány nem zárja ki egymást, mint némelyek manapság hiszik vagy félnek tőle, hanem feltételezik és kiegészítik egymást" mondta Max Planck.

Aki tudja, ki volt Max Planck, az érti, miről van szó. Folytatva ismertebb magyar személyiségekkel, mint Bartók Béla, avagy a nemrég elhunyt Szabó Magda, emberi nagyságukat illusztrálja, hogy össze tudták egyeztetni művészi munkásságukat az egyházban viselt tisztségükkel (előbbi a magyarországi unitárius egyház, utóbbi a református egyház főgondnoka volt).

A cikk nagy része sajnos sunyi kis csúsztatások, az igazság elferdítésének sorozata. Szót és időt ráfordítani hiábavalóság. Talán még csak ennyit az "én csak azt akarom, hogy gyerekeink, bármelyik erdélyi magyar közösségben is nevelkedjenek, lehetőséget kapjanak minőségi szekuláris oktatásra az óvodától az egyetemig" kijelentésről:

1. A fenti megfogalmazásban talán nem is a minőségin van a hangsúly, hanem a mindenáron való szekularizált oktatáson - türelmetlen és erőszakos hangsúllyal.

2. És vajon mennyivel jobb, különb az a szülő, aki ateistaként óhajtja gyerekét nevelni, mint az, aki vallásosként? Vajon az egyik jobban elítélhető, mint a másik? Miért nem bízzuk gyermekeinkre, hogy felnőttként döntsék majd el, milyen világnézetet választanak még akkor is, ha egyébként egyházi oktatási intézményben kapnak minőségi oktatást?

3. Vajon Böjthe Csaba milyen egyházi "fondorlatból" vállalta fel az árva gyerekek nevelését, segítését? Talán egyházi-vallásos indokrináció céljából? Persze balos-neoliberális körökből már terjesztettek olyan rémhíreket is, miszerint Csaba testvér pedofil volna. Ja, persze kibicnek semmi sem drága.

4. Ami pedig az egyházi tulajdon származásának czikatihamér-féle magyarázatát illeti, azt Marx és Engels már jóval irodalmibban-tudományosabban megtette a XIX. században és nekünk, deresebb fejűeknek volt alkalmunk pár évtizedig megtapasztalni ezeknek az elméleteknek gyakorlati "jótéteményeit".

Kedves Czika Tihamér, várom Canossa-járásodat (mondjuk, mint ateista is, utána nézhetsz, mit takar a fogalom) az erdélyi történelmi egyházak megkövetését, legalábbis oktatás kérdésében, mert bármennyire is megkérdőjelezed, a múltban is, most is felvállalták a magyar minőségi oktatást még akkor is, ha ez neked meg elvbarátaidnak nem tetszik.

Végül II. János Pál pápát idézem, aki magyarországi látogatása során a Magyar Tudományos Akadémián tartott beszédében a következőket mondta: "Az egyház . . . elismeri és követeli a tudományos kutatás és művészi alkotás szabadságát és autonómiáját. A kultúrának szüksége van az igazi szabadságra, még a vallásos hittel szemben is. Ezért, amikor az ész és a hit látszólag szembekerül egymással, akkor minden bizonnyal vagy a kulturális tevékenység vagy a hitből táplálkozó reflexió túllépte saját illetékességi körét, nem vette figyelembe saját módszere követelményeit."

Adorján János, mérnök, Szabadság, 2008-02-06

Nincs ok aggodalomra ...

Azt hiszem, rosszul járunk, ha a keresztény hitet és az ateizmust szembeállítva próbálunk vitatkozni. Már sokan, nagyon sokan megpróbálták előttünk, és egyikük sem jutott sehova. Ennek egyetlen komoly oka van: az ateizmus bizonyos értelemben vallás, ugyanúgy, mint mondjuk a lutheranizmus, vagy akár az iszlám.

Elmagyarázom: te, Czika Tihamér, a valamennyire megértett tudományos tényekre építesz egy világszemléletet, amely számodra koherens. Ebben Isten számára nincs hely, a világegyetem működését irányító entitás létének sem bizonyítékát, sem okát nem leled.

Ez eddig rendben van.

Én viszont, szintén valamennyire megértett tudományos tényekre (a teljes tudománynak egyikünk sincs birtokában, gondolom, ezzel egyetértesz) alapozva úgy vélem: a világ, és különösen az élővilág koherens, páratlanul bonyolult szerkezete és működése nemhogy feltételezi, de egyenesen követeli egy ilyen entitás létezését.

Eszményed a humanizmus, amellyel az elvek szintjén szinte mindenben egyet lehet érteni, egyetlen dolgot leszámítva: az ember, mint erkölcsi standard túlságosan hajlékony, a lelkiismeret túl könnyen idomul szinte bármihez. A 20. század eseményei pontosan kimutatták, milyen következményekkel jár az, ha az embert tesszük meg minden dolgok mércéjévé, sem Hitlert, sem Eichmant, vagy Mengelét, de még Sztálint sem kínozta a lelkiismerete. Persze, te is felhozhatnád ellenérvként az inkvizíciót, a boszorkányvadászatot, a keresztes hadjáratokat stb.

Mi köze Hitlernek a humanizmushoz ? - kérded te.

Mi köze Torquemadának az Evangéliumhoz? - kérdem én.

Egyikünk állítására sincs egyértelmű bizonyíték, én hit által fogadom el, hogy Isten van, te ugyancsak hiszed (hiszen nem tudhatod), hogy nincs. Innen tovább, a vitát ebben az irányban folytatni fölösleges, értelmetlen és lehetetlen is.

Légy ateista szíved vágya és legjobb belátásod szerint, amint én is maradok keresztény, mert lelkem és értelmem úgy diktálja.

A gond az érveléseddel ott kezdődik, hogy rengeteg meg nem értett, vagy félreértett dologból kiindulva tagadod a vallás létjogosultságát, kifogásolod a hit intézményesített keretformáinak, az egyházaknak a működését. Elvárod, hogy a környező világ működjön "ateistául", fogadja el maradéktalanul az érvelésedet, számoljon fel intézményeket, mondjon le törekvésekről, konkrétabban: az erdélyi magyar közösség ne követelje azt amit követel, tartson jónak egyebet, mint amit eddig.

Egészen magas célkitűzések, ilyen nekifutással szoktak születni a forradalmak, de ahhoz, hogy ezt magunkévá tehessük, elképzeléseidet legfőbb jónak tartva zászlód mögé álljunk, ahhoz több igazság és megfontoltság, továbbá kevesebb csúsztatás, butaság és elfogultág kellene sugározzon szavaidból.

Sok olyan mondatod van, ami arról árulkodik, hogy viccbe illően tájékozatlan vagy vallási és egyházi kérdéseket illetően. Miközben bronzkori babonaságnak tartod a vallásokat, annyit sem teszel, hogy legalább a környezetedben sűrűbben előforduló felekezetek alapelveit megpróbáld megismerni.

Például azt írod egy helyen: "Egy másik barátom arról panaszkodik, hogy Kolozsváron a legjobb óvoda az unitárius óvoda. Na most ő mit csináljon, mert jó óvodába szeretné adni a gyerekét, de azt már nem szeretné, hogy ilyen zsenge kortól indoktrinálják".

Ha minimális ismereteid lennének az unitárius vallásról, tudhatnád, hogy a világ összes felekezete között ez az, amely a legkevésbé "indoktrinál" bárkit is. A legszívesebben az unitáriusok a "szabadelvű vallás" kifejezést használják, és ezt nagyon, nagyon komolyan veszik. Az unitárius maximálisan tiszteletben tartja mindenkinek a hitét, még a te ateista meggyőzőséseidet is, és semmi sem áll távolabb tőle mint az, hogy óvodás gyerekeket "indoktrináljon". Bizonyos értelemben egy hívő unitárius liberálisabb mint te, csakhogy van benne egy erkölcsi tartás, amelynek mértékét Istennek, hirdetőjét pedig Jézus Krisztusnak nevezi, anélkül azonban hogy elvárná: más is így nevezze.

Iszonyúan tájékozatlan vagy, amikor a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumot félted. A Református Kollégium nemrég átfogó javításokat eszközölt az egész épületben, az ablakokat mindenütt kicserélték stb., cserében a Mikó városi program keretében uniós pénzekből sporttermet épít. Nekem ez úgy hangzik, mint egy kitűnő, kölcsönösen eredményes együttműködés.

Alaposan tévedsz, amikor tiltakozol az ellen, hogy a gyerekeknek tartsanak vallásórát. Ugyanis ezeken az órákon nem hinni tanítják meg a gyerekeket, nem is "indoktrinálják" őket semmilyen módon, ugyanúgy, ahogy számtanórán sem faragnak belőlük feltétlenül matematikust, hanem megtanítják nekik a vallás tételeit, hogy legyen ismeretük róluk, akár hisznek, akár nem, és ne járjanak úgy mint te, hogy bírálják azt, amit egyáltalán nem, vagy csak felületesen ismernek.

Ami a kreacionista elmélet ismertetését illeti, miért is ne szóljon róla a biológiatanár?

Ameddig sem Darwin, sem más józan tudós nem meri a fajok eredetéről és evolúciójáról szóló tanítást többnek nevezni, mint elméletnek (se szeri se száma azoknak a világszinten is tekintélyes biológusoknak, akik nyíltan tagadják a darwinizmust), addig miért ne szóljunk más elméletekről is, miért keltsük a gyerekben azt a tévhitet, hogy maradéktalanul bebizonyított tudományos tételt tanul?

A Protestáns Teológia "nemi diszkriminációja" körüli vitával előhozakodni pedig már csak azért sem jó ötlet, mert az már régen eldőlt, az intézmény javára.

Az unitárius "Szent János" elméleti líceumot nem is kommentálom, elég vicces így önmagában.

Úgy gondolom, túl optimista, megalapozatlanul jóhiszemű vagy a román állammal, a jelenlegi "demokratikus" berendezkedéssel, és úgy általában a politikummal szemben, amikor úgy gondolod, hogy a magyar nyelvű oktatás fenntartását kizárólag (!) ezekre a szekuláris tényezőkre kellene alapoznunk. Úgy teszel, mintha nem vennéd észre, hogy fontos kérdésekben mekkorákat tudtunk lépkedni hátrafele. Itt van példának rögtön a szekusdossziék kérdése, ahol bizonyos emberek koszos kis érdeke pont a napokban lökte egyszer s mindenkorra látótávolon kívülre a társadalom erkölcsi megtisztulásának a lehetőségét. Államtitkáraink, minisztereink jelenleg még vannak ugyan, de ha a demográfia nem téved egész nagyságrendeket, akkor 2012 után már nem lesznek.

És akkor?

Sajnos az a helyzet, hogy - amint Markó Béla mondta kampányindító beszédében - helyzetünk nem irreverzibilis, elért jogainkat bármikor elveszíthetjük. És ha ez a vélekedés kicsit erősnek tűnhet is, azért a negatív változások lehetőségének a fennállása miatt annyi szükséges (és még sokáig az lesz), hogy ne hagyatkozzunk kizárólag a politikusok jóindulatára.

Még egy szó a vallásos iskolákról. Nem akarom dicséretüket zengedezni, de az utóbbi kétszáz év tapasztalata azt mutatja, hogy ezek az intézmények senkit sem térítettek meg, sőt. Ha valaki vallásosként érkezett falai közé, abban elmélyült a hit, ha viszont hitetlenként ment oda, - bár néha megpróbálták - nem tették őt hívővé. Egyvalamit viszont maradéktalanul nyújtottak mindenkinek ezek az iskolák, ezt hívők, hitetlenek egyaránt elismerik: tartást, kitartást, azt, amit jobb szó híján hátgerincnek nevezünk. Talán ezért lett a református, unitárius, piarista, marianumista intézmények neveltjeiből szinte kivétel nélkül egyenes ember. Nézz körül a közelmúlt nagy neveinél, híres tudósaink, művészeink életrajzában! - meg fogsz lepődni, hogy túlnyomó többségük valamelyik felekezeti intézményben indult útjára. És azon is elcsodálkozhatsz, hogy erre valamennyien büszkék. Mint ahogyan a ma élő öregdiákok is büszkék mindnyájan, és máig szívesen járnak vissza iskolájukba (ha még megvan) emlékezni, az ott kapott mélyen emberi (nem feltétlenül vallásos) lelkületet felidézni.

Érvelésedben a legérdekesebb pont az, amkor az ingatlanokról esik szó. Mármint, hogy az épületeket "a XVIII-XIX. században állami költségvetésből, közadakozásból és az emberek közmunkájából építették fel, nem a menyből jött rá a pénz, sem a telek. "

Hogyne. Miért nem rögtön a szegény román jobbágyok, ahogy a nagyromániások érvelnek???

Szerinted mégis, kinek, milyen elgondolással mentek azok az emberek közmunkázni? Kinek építettek templomot, kinek adományozták a telket? Az egyházaknak, vagy az akkor még fogalom szintjén sem létező virtuális "közösségnek"?

A te logikád alapján senki emberfia nem örökölhetne semmit a szüleitől, mert ejsze, azt a házat az öregek maguknak építették, nem? Az intézményekről nem is szólva, hiszen ott a jogfolytonosságot, az "utódlást" lényegesen nehezebb bizonyítani.

Hála Istennek, néhány a tiedhez hasonló megfontolatlan kijelentést leszámítva (PRM, Aurelian Pavelescu) még senki nem vonta komolyan kétségbe Romániában azt, hogy a mostani egyház az akkorinak jogutódja, tehát visszakövetelheti az attól elrabolt ingatlanvagyont...

Visszaélések persze, előfordulnak néha, hiszen még az egyházi ügyeket is a legtöbb szinten emberek irányítják, olykor gyenge, vagy önző, vagy rosszindulatú, vagy tudatlan emberek. Ahhoz viszont szükséges egy adag rosszindulat, hogy a Phoenix könyvesbolt esetét az egyházakra általánosan érvényes példaként emlegessük...

Ne aggódj: senki nem fog megfosztani attól a lehetőségtől, hogy gyereked minőségi szekuláris nevelést kapjon. Legfeljebb te fosztod meg őt attól, hogy az általad oly nagyrabecsült nyugati kultúra (én azért ezzel szemben kicsit kritikusabb vagyok) egyik legfontosabb formáló tényezőjéről, a kereszténységről tájékozódjon, ismereteket szerezzen.

Csakhogy az élet nem előre definiált vektorok útján alakul, sőt, a legtöbbször más útvonalat választ, mint amilyent mi szeretnénk. Ezért könnyen megtörténhet, hogy mindkettőnknek meglepetésben lesz része. Lehet, hogy az én gyerekem a felekezeti iskolából ateistaként fog hazajönni, a tiéd meg pont a szekuláris állami intézményben lesz vallásos. És akkor?

---

A romániai egyházak közös állásfoglalásban adtak hangot aggodalmuknak, amiért a közvitára bocsátott tanügyi törvénytervezet meglehetősen félreérthető módon fogalmaz a vallásoktatás szerepéről az oktatásban. "Különböző nyomást gyakoroló érdekszervezetek azon megnyilvánulásai, amelyek szerint az iskolai vallásoktatást európai előírások miatt kell visszafojtani ennek teljes kiiktatásáig - nem más, mint a közvélemény és a döntéshozó politikum tudatos félrevezetése", áll a nyilatkozatban, amelyet lapunk február 4-i számában közöltünk.

Ezzel egyidőben a romániai magyar sajtóban olyan vita kibontakozásának lehetünk tanúi, amely éppen az iskolai vallásoktatás, az egyházi iskolák szerepét taglalja. A Bukarestben megjelenő Új Magyar Szó által közzétett vitaindítót Czika Tihamér jegyzi. A hírlap internetes honlapján olvasható hozzászólások arra utalnak: bőven akad olyan, sok esetben tabunak számító kérdés ezen a téren is, amelyek megválaszolására lapunk is igyekszik lehetőséget biztosítani.

Ercsey-Ravasz Ferenc, Szabadság

http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/6002;jsessionid=4D9C878333152E2D1B0B39226C44AE4D

Az egyházak tevékenységét egyszerűen nem kritizálod. Hogy miért? Mert nem.

Kedves Ferenc,

Először is köszönöm válaszod. Pontosan azokat a dolgokat katalogizáltad cikkedben amikre számítottam. Biztos vagyok benne, hogy sok olvasónk ugyanezekre a dolgokra gondolt, ezért örömömre szolgál viszontválaszolni.

Azzal kezded, hogy nem látod értelmét a keresztény hitet és az ateizmust szembeállítva vitába szállni, mert annak vége nem lesz. Én ebbe egyet is értenék veled, hisz az eredeti cikkemben egy szót sem írtam a hitvitáról, nem támadtam konkrétan a kereszténységet, nem is beszéltem az ateizmusról sehol. A témám az erdélyi magyar oktatás legjavának menedékes egyházi kézre kerülése volt. Meg is állhatnánk itt a hitvita kérdésében, ha a cikked további jó részében nem csinálnád éppen azt, aminek értelmét nem látod: felsorolod szinte az összes közhelyet, amit az ateizmusról valaha írtak.

Mindenestre mielőtt rátérek az érdemi témára, nem állhatom meg, hogy pár sorban ne válaszoljak az ateizmus-kritikádra.

Először is az ateizmus nem vallás. Ez egy buta közhely. Nincsen részletes dogmája, nem beszél istenekről, nem szerveződik egyházakba, nincsenek szertartásai, nincsenek papjai nem kíván senkit megváltani, mennybe vagy pokolba küldeni. Egyesek szerint az ateizmushoz köthető a humanizmus értékrendje, de ez is vitatott kérdés. Mindesetre a humanizmus is fényévekre áll mindentől, ami egy vallást jellemez.

Az élővilág komplexitását igen pontosan meg tudja magyarázni az evolúció tudományos elmélete. Isteni bizonyítéknak ez igen sovány, főleg, hogy egyszerűen látható, hogy ehhez nem kellett semmiféle Isten.

A humanizmust kritizálva azt mondod, ennek hibája, hogy az embert teszi meg minden dolgok mércéjévé, és ez rossz. Ez részben igaz csak. Ugyanis amíg a humanizmus öszintén elismeri, hogy a jó is, a rossz is az emberben van, és ezzel élni kell, kijelent egy sor olyan célt, amit akár a te keresztény lelkedet is melegen tartaná: közösség, szolidaritás, fejlődés, egyenjogúság stb. A nagy különbség csak az, hogy mindehhez nem kell Isten. Mindez rajtunk múlik. Az embernek törekednie kell egy igazságosabb, jobb, szolidárisabb, végsősoron boldogabb életre. De azt ne várja mástól. Főleg ne valami repülő lénytől.

Továbbá azt állítod, hogy egyikünk állításaira sincsen egyértelmű bizonyíték, egyformán hit kérdései ezek. Tévedsz. Konkrét tudományos bizonyítékok sorozata támaszt alá olyan általánosan elfogadott elméleteket, amelyek megcáfolnak mindent, amit Isten létezéséhez kötnek: a világegyetem isteni eredete, az elővilág isteni eredete, az emberiség isteni eredete, a "szentírások" isteni eredete stb. A tudomány sorozatosan megcáfolt mindent, ami egy felsőbbrendű lény létezésére utalna. A tudomány mai állása szerint kijelenthető: szinte bizonyos, hogy Isten nem létezik. A bizonyítékok egyértelműek: a zsidó- keresztény Isten minden valószínűség szerint csak egyik a sok hasonló bronzkori mitológia közül, amely szerencsés politikai fordulatok eredményeként dominánssá vált a nyugati világban.

Ez a rész szóljón Adorján mérnök úrnak is válaszképpen arra az ugyancsak közhelynek számító felvetésére, hogy a tudomány és a vallás nem mond egymásnak ellent. Hát kérem, teljesen ellentmond egymásnak. Nem lehet igaz egyszerre az is, hogy valami fekete, és valami fehér. Nem lehet egyszerre igaz a teremtés és az evolúció, nem lehet egyszerre igaz a "lélek elmélete" és az ember személyisége az agyban való "tárolásának" tudományos megállapítása.

Továbbmenve: azt állítod, kedves Ferenc, "elvárom, hogy a környező világ működjön ateistául". Én ilyet sehol sem írtam. Ha számodra a szekuláris oktatás egyenlő az ateizmussal, akkor nem javasolhatok mást, mint hogy nézz utána a szekuláris és ateista szavak jelentésének. A kettő nem ugyanaz.

Lezárva itt a számomra is értelmetlennek tünő hitvitát (nem én kezdeményeztem), rátérnék a konkrét témára.

Először is kijelenthetem, hogy forradalmat nem célom indítani, zászlóm mögé sem kell állni senkinek, mert nem tartok zászlót. Én ezzel a cikkel csak a harangot szerettem volna meghúzni: a kisebbségi oktatási rendszerünk elindult egy olyan időutazáson, amely véleményem szerint nem előre, hanem hátra vinné. És igen, ide tartozik pl. az unitárius óvoda is. Tisztában vagyok vele, kedves Ferenc, hogy az unitárius egyház minden történelmi egyházunk közül a legliberálisabb. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az alapsémák nem lennének ugyanúgy jelen. Igen, az óvodában már el lehet a vallásra való hangolást kezdeni. A vallásos axiómák kialakítása a legkisebb korban kezdődik. Talán 7 éves kor előtt nem tanítják a gyereket imádkozni? Nem ijesztgetik a pokollal meg az ördöggel, ha nem hisz Istenben? Nem olvasnak fel neki bibliai történeteket? Menjünk el egy egyházi óvodába, és nézzük meg, hogy a szokványos tevékenységek mellett ott van-e a vallásos csatolt csomag? Szerintem ott lesz.

Lehetséges, hogy a Székely Mikó esetében árnyaltabb a helyzet (érdemes lenne rákérdezni pár tanárra és szülőre is), de ne felejtsük el, hogy még sok más középiskoláról is szó van. Én hallotam problémákról a kolozsvári középiskolákban is, és bajba kerülhet a nagyváradi Ady is, ha nem tudnak kiegyezni az egyházzal ingatlanügyben (annak feltételei mellett). Sok tanár és igazgató elégedetlen az ingatlanok helyzetével a tulajdonvisszaadások után. De nem mernek megszólalni, mert ez az állásukba is kerülhet. Nem beszélve az általános erdélyi közvélemény tabujáról: az egyházak tevékenységét nem kritizálod! Hogy miért? Mert nem.

Ferenc, nem tudom, te jártál-e vallásórára középsikolai tanulmányaid ideje alatt. Nekem volt szerencsém hozzá. Igazad van, nem indoktrinálnak. De megtesznek mindent, hogy maguk felé térítsék a világnézeted. Ha kell, megkérdőjelezik azt is, amit két órával előtte a biológia órán tanultál. Igaz, az erkölcsi tartás, az értékrend, amit átadni próbálnak, többnyire pozitív, jót akaró, őszinte. Csakhogy csatolt csomagként ott vannak a szokásos problémák bizonyos területeken, ahol az általuk szorgalmazott értékrend mégis időből kiesett: egyház és állam el(nem)választása, homofóbia, szabad szexualitás-ellenesség, modernizáció-ellenesség, a közhelyesnek számító "materialista világ"-ellenesség (külön vita lenne, hogy ez mit is jelent), állandó nacionalista beütések.

A Protestáns Teológia esetében újra tévedsz, kedves barátom. A Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) nem az egyház javára döntött. A CNCD egyszerűen kijelentette, hogy nem kíván beavatkozni az egyházak belső szabályaiba. Nem azt mondta, hogy ez nem lenne diszkriminatív (hisz evidens, hogy az egyenlőtlen nemi kvóták egy egyetemi felvételin annak számítanak), csupán annyit mondott, hogy nem avatkozik bele a kérdésbe. Ez nem ugyanaz. Hogy miért nem próbálja egy állami intézmény az állam törvényeit betartatni egy egyházzal? Na erről megint lefolytathatnánk egy külön vitát.

Továbbá azt mondod, hogy ne bízzuk magunkat a román államra, mert nincs garancia, hogy mondjuk 2012-től nem csavarnak-e minden törvényt vissza. Hát persze, hogy nincs garancia, kedves Ferenc. Nincs száz százalékos garancia arra sem, hogy nem jön-e majd rá valamelyik román miniszterre, hogy leszedesse az összes kétnyelvű táblát az állomásokról, helységek bejáratáról vagy önkormányzatokról. Arra sincs teljes garancia, hogy nem jön-e rá majd valakire, hogy etnikai tisztogatást végezzen velünk. Azonban mégis szinte biztosak lehetünk benne, hogy ilyesmi nem fog bekövetkezni. Ugyanis az Európai Unió tagállamaként igen nehéz lesz kisebbségi jogokat visszafejleszteni. Nem nagyon megy ez a félfasiszta szlovák kormánynak sem. Cirkusz van, de gyakorlati komoly törvénymódosítás nem igazán.

De kérdem én, mi a garancia arra, hogy az egyházainkon belül jobb lesz ezeknek az iskoláknak? Az általam felvázolt helyzet alapján nem hiszem, hogy bármivel is jobb lenne. Itt sincs garancia arra, hogy a jól teljesítő állami magyar líceum még ott lesz 10 év múlva, nincs garancia arra, hogy ingatlanja lesz még, nincs garancia arra sem, hogy a gyerekeink olyan értékrendet kapnak ami a mai világba való beilleszkedésüket segítse, nem az ezzel való szembemenést.

Azt mondod, hogy a "református, unitárius, piarista, marianumista intézmények neveltjeiből szinte kivétel nélkül egyenes emberek" kerültek ki. És az állami iskoláinkból nem? Ugye nem fogod megkérdőjelezni a szinte teljes mostani erdélyi értelmiség egyenességét, illetve a mostani diákok nagyrészének egyenességét, akik hatalmas többségben nem ezekben az egyházi intézményekben végeztek? Talán az állami intézmények nem produkáltak éppen annyi, ha nem több, szakembert, elismert személyiséget?

Fenntartom továbbá azt, hogy az egyházi ingatlanok elsősorban a közösségek, nem az egyház céljait kell hogy szolgálják. Mondhatod erre az érvelésre, hogy baloldali, szoci, kommunista, liberális, ami jól esik (én ezeket nem tartom szitokszónak sokakkal ellentétben), de ezeket az ingatlanokat akkor is a szegény emberek munkáján építették fel. Egy olyan intézmény építette, amely félmegyényi földterületek felett uralkodott akkor, amikor a lakosság 80-90százaléka a létminimum alatt nevelte az iskolázatlan gyerekeit számunkra ma már hihetetlennek tűnő, istállói körülmények között. Az egyházi vagyon nem az égből jött. Az a többszázados ingyenmunka és hatalmas földtulajdonokból felgyűlt profitok, és az ugyanebből felgyűl arisztokrata adományok összessége az.

Nem azt mondom, hogy az egyházaknak nincsen joguk visszakövetelni ezen ingatlanokat. Jogászként tisztában vagyok vele, hogy a tulajdon az visszajár. Azt mondtam, hogy elvárandó, hogy miután visszakapták, a közösség céljaira használják ezeket (hisz tőlük kapták), és ne a saját terjeszkedési és profitorientált céljaikra.

Ugyanakkor úgy gondolom, hogy nem lesz valaki nemzetáruló azért, amiért szembenéz a történelmi valósággal: igen, azokon a földeken voltak román jobbágyok is, nem is kevesen. Ha elvárjuk, hogy a románok nézzenek szembe Avram Iancu garázdálkodásaival, a Maniu gárdákkal, Szárazajtával, jogfosztásokkal, akkor vegyük a fáradságot és nézzünk mi is szembe saját bűneinkkel.

A Phoenix könyvesbolt esete sajnos nem egyedüli példa az egyház profitorientált és közösségmellőző intézkedéseinek. Jó lenne, ha valaki venné a bátorságok és írna egy oknyomozó elemzést arról, hogy mi folyik a frissen visszakapott belvárosi egyházi ingatlanok körül. De itt megint ugyanaz az akadály van: nem meri senki. Mert az egyház tevékenységét (ismétlem a tevékenységét, nem a létét!) egyszerűen nem kritizálod. Hogy miért? Mert nem.

Czika Tihamér, Szabadság

http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/6103

Egyházi vezetők találkozója Nagyváradon

Tőkés László EP-képviselő meghívására a romániai magyar egyházak vezetői gyűltek össze Nagyváradon 2008. február 5-én. A találkozón megemlékeztek Kräuter Sebestyén nyugalmazott temesvári püspökről, aki január 29-én hunyt el.

Kifejezték közös örömüket, hogy három éves küzdelem után a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium végre visszakapta elorzott sportpályáját, valamint megfogalmazták abbéli igényüket, hogy az RMDSZ, illetve a nemzeti oldal képviselői megegyezésre jussanak az elkövetkezendő választásokra, így erősítvén közös képviseletünket mind a helyhatósági, mint a parlamenti választásokon.

A püspökök Állásfoglalásban foglalták össze az oktatási törvénytervezet felekezeti oktatásra vonatkozó passzusainak bővítése, kiegészítése iránti kéréseiket, illetve közös Nyilatkozatban biztosítják Tőkés László EP-képviselőt támogatásukról a keresztény értékek védelmében indított mozgalmában. A vonatkozó dokumentumokat kézjegyükkel ellátták: a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség képvisletében Dr. Jakubinyi György érsek, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség részéről Tempfli József megyéspüspök, a Szatmári Római Katolikus Püspökség részéről Schönberger Jenő püspök, az Erdélyi Református Egyházkerület Dr. Pap Géza püspök, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület képviseletében Csűry István püspök, az Unitárius Egyház részéről Dr. Szabó Árpád püspök, az Evangélikus-Lutheránus Egyház fejeként Adorjáni Dezső Zoltán püspök, a Romániai Magyar Baptista Szövetség vezetőségéből Gergely István elnök, valamint az oktatási törvény módosítását célzó Állásfoglalást Tőkés László európai parlamenti képviselő.

Á L L Á S F O G L A L Á S

A Romániában elismert felekezetek egy esztendővel ezelőtt konkrét javaslatokat tettek a tanügyi törvénytervezetnek a felekezeti oktatásra illetve az iskolai vallásoktatásra vonatkozóan. A 2008 januárjában közvitára bocsátott tanügyi törvénytervezet részben beépítette a törvényszövegbe az egyházak javaslatait, valamint azokat a törvénycikkelyeket, amelyeket a már megszavazott kultusztörvény tartalmaz az egyházi oktatással kapcsolatban.

Az erdélyi történelmi egyházak sajnálattal állapítják meg, hogy éppen azok az alapelvek nem kerültek be a törvénytervezetbe, illetve csorbultak, amelyek a teljes körű felekezeti oktatásra, az egyházi autonómia tiszteletben tartására és a felekezeti iskoláknak az állam általi teljes körű finanszírozására vonatkoznak. Megállapítható, hogy a törvénytervezet nem biztosít kellő súlyt a felekezeti oktatásnak, annak ellenére, hogy Románia Alkotmányának 32. cikkelye - immár öt éve - kimondja ennek az oktatási formának a létjogosultságát:

(5) "Az oktatás minden fokon állami, magán és felekezeti intézményekben folyik, a törvény feltételei között" (32. szakasz, 5. cikkely)

Megdöbbenéssel állapítjuk meg, hogy a törvénytervezet-csomag felsőoktatásra vonatkozó része egyetlen cikkelye egyetlen alpontjában tesz említést a felekezetek által fenntartott felsőoktatási intézményekről (11.cikkely, 8. bekezdés).

A romániai magyar történelmi egyházak ezúton is kifejezik azon szándékukat, hogy - történelmi és hitbeli hagyományainknak megfelelően - az óvodától az egyetemig tanintézeteket alapíthassanak és tarthassanak fenn. Ennek megfelelően kérjük , hogy a felekezeti oktatás - az alkotmányosság szellemében - méltó helyet és súlyt kapjon a törvénycsomagban. A törvénynek - többek között - szavatolnia kell a felekezeti oktatás önállóságát és ingyenes jellegét, az egyházak által alapított tanintézmények autonómiáját, az egyházi iskolák vezető testületeinek és személyi állományának a fenntartó egyházak általi kinevezését, illetve visszahívását.

Tekintettel arra, hogy a felekezeti tanintézmények tanulóinak, illetve hallgatóinak szülei az ország adófizető állampolgárai, ezért nyomatékosan kérjük, hogy ezen a tanintézmények számára - az állami oktatási intézményekhez hasonlóan - a törvény biztosítsa a finanszírozás mindhárom formáját, úgymint: alapfinanszírozás, kiegészítő és kompenzációs finanszírozás.

Meggyőződésünk, hogy a felekezeti oktatás össztársadalmi érdek, melynek törvényi garantálásával az egyházak által működtetett tanintézmények egész társadalmunk szellemi-erkölcsi életére jótékony hatással lesznek. Éppen ezért kérjük a törvényalkotókat, hogy a Romániában elismert felekezetek által január 24-én, Nagyváradon elfogadott törvénymódosító javaslatokat építsék be az oktatási törvénycsomagba.

Nagyvárad, 2008. február 5.

Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség		Nagyváradi Római Katolikus Püspökség
Dr. Jakubinyi György érsek		Tempfli József megyéspüspök
Szatmári Római Katolikus Püspökség		Erdélyi Református Egyházkerület
Schönberger Jenő püspök		Dr. Pap Géza püspök
Királyhágómelléki Református Egyházkerület		Unitárius Egyház
Csűry István püspök		Dr. Szabó Árpád püspök
Evangélikus-Lutheránus Egyház		Romániai Magyar Baptista Szövetség
Adorjáni Dezső Zoltán püspök		Gergely István elnök
	Tőkés László
	Európai parlamenti képviselő

N Y I L A T K O Z A T

Az erdélyi magyar egyházak vezetői örömmel tettek eleget Tőkés László püspök, európai parlamenti képviselő nagyváradi meghívásának, hogy javaslataikkal és elképzeléseikkel cselekvő módon támogassák Brüsszeli munkáját.

1/ Az erdélyi magyar egyházvezetők egyedi lehetőséget és eszközt látnak abban, hogy elnyert mandátumával Tőkés László püspök közvetlen módon, a választott erdélyi és Kárpát-medencei magyar képviselőkkel közösen képviselheti erdélyi magyar egyházaink és híveink érdekeit az Európai Unió Parlamentjében, és örömmel nyugtázzák, hogy a keresztény értékrend újszerűen és közvetlen módon jelenülhet meg Európa legfontosabb döntéshozó fóruma előtt.

2/ Az erdélyi magyar egyházvezetők üdvözlik és teljes támogatásukról biztosítják Tőkés László püspök, európai parlamenti képviselő azon vállalását, hogy a Keresztény Európát! elnevezésű programja keretében a keresztény identitást és szellemiséget erősítse Európában, illetve a keresztény örökségünkből származó értékrendet érvényesítse az Európai Unióban és az Európai Parlamentben. Ugyanakkor tisztelettel felkérik valamennyi európai parlamenti képviselőt, hogy lehetőségeikhez mérten támogassák Tőkés László EP-képviselő vonatkozó célkitűzéseit.

3/ Az erdélyi magyar egyházvezetők örömmel értesülnek arról, hogy Tőkés László EP-képviselő a Kultúrák Közötti Párbeszéd Európai Esztendejének keretében önálló javaslatcsomagot terjesztett az Európai Parlament Elnöksége elé, és teljes támogatásukról biztosítják (1) a nemzetközi Biblia-kiállítás megrendezését az Európai Parlamentben, (2) a Kereszténység és Európa című kettős konferencia - brüsszeli és erdélyi - megrendezését a vallások közötti valódi ökumenikus párbeszéd érdekében, illetve (3) Őszentsége XVI. Benedek pápa meghívását az Európai Parlamentbe.

4/ Az erdélyi magyar egyházvezetők az Európai Unió támogatási forrásainak megszerzése érdekében Tőkés László püspök figyelmébe ajánlják annak lehetőségét, hogy törvénymódosítási kezdeményezésével az európai egyházak is pályázati jogot nyerjenek.

Nagyvárad, 2008. február 5.

Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség	Nagyváradi Római Katolikus Püspökség
Dr. Jakubinyi György érsek	Tempfli József megyéspüspök
Szatmári Római Katolikus Püspökség	Erdélyi Református Egyházkerület
Schönberger Jenő püspök	Dr. Pap Géza püspök
Királyhágómelléki Református Egyházkerület	Unitárius Egyház
Csűry István püspök	Dr. Szabó Árpád püspök
Evangélikus-Lutheránus Egyház	Romániai Magyar Baptista Szövetség
Adorjáni Dezső Zoltán püspök	Gergely István elnök

A hitet ki kell virágoztatni

"Szüntelenül imádkozzatok" - szól az idei év imahetének mottója. A keresztények egységéért szóló imanyolcadot legtöbb helyen januárban tartották, a csíkszeredai református egyház hagyománya szerint azonban a februári vasárnapi istentiszteleteken hirdeti az igét a magyar történelmi egyházak egy-egy képviselője.

A más felekezetek megszólításának célja, hogy a hívek is meggyőződjenek arról, a cél voltaképpen ugyanaz, csupán mindenki a maga módján követi azt. Ennek, illetve az egység hirdetésének jegyében tartotta a református templomban vasárnapi prédikációját Csapai Árpád római katolikus egyetemi lelkész. "Az a tapasztalat, hogy lehet szeretetben, egyetértésben élni, hogy lehet együtt küzdeni, hogy lehet együttműködni - ez gyógyítja a múlt emlékezetét, a lélek és az ember memóriáját, ahol minden múltbeli esemény fel van jegyezve" - hívta fel a figyelmet az atya. Szerinte nem az a fájdalom, hogy a múltbeli események miatt megsebződtünk egyénileg, közösségileg, hanem az, hogy ezeket az eseményeket Isten nélkül, nem a szeretet és az ima szellemében éltük meg. "De nem baj, itt van most a lehetőségünk arra, hogy ezeket visszahelyezzük Istenbe.

Meghívásunk ebben az egység imahétben: imádkozzunk, vigyük át az imába mindazt, ami a múltbeli tapasztalat, mindazt, amit lelki csomagként hordozunk" - hangsúlyozta a katolikus lelkész. Prédikációja során arra intette a híveket, fedezzék fel, miért kincs átmenni az imába. "Az embernek lelke van, és ennek a léleknek törvényszerűségei vannak: az egyik az, hogy örüljön és szeressen. Ennek a lehetősége nyílik meg az imában akkor, amikor a lélek teremtőjéhez fordul, és a teremtőből, az élet forrásából táplálkozik" - fejtette ki Csapai Árpád. Szavaival arra figyelmeztette a jelenlevőket, nem elég a hitet megőrizni, nem elég megmaradni és túlélni a nehézségeket. "A hitet ki kell bontakoztatni, ki kell virágoztatni. Nekünk kell felmutatni, mit jelent magyarnak és kereszténynek lenni. Hogy mi tudunk megbocsátani, tudunk szeretetben élni" - hangsúlyozta az egyetemi lelkész.

Rédai Botond, Csíki Hírlap, 2008-02-06

Meghívó - "Bretter György Kolozsváron"

"Bretter György Kolozsváron". Ezzel a címmel szerveznek könyvbemutatót, beszélgetést és vitát a Kolozsvár Társaság székhelyén (Főtér 22./8) abból az alkalomból, hogy megjelent Egyed Péter könyve, a Bretter György filozófiája. Erről Angi István fog beszélni, aki a doktori disszertációról írt a kötetben. Jelen lesznek a megszólaltatott kortársak, Balázs Sándor, Kántor Lajos, a sportújságíró László Ferenc és Vajda Mihály.

Időpont: február 8, péntek délután 5 óra.

Minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők: a Bretter György Irodalmi Kör, a Kolozsvár Társaság, a Pro Philosophia Alapítvány és a Szabadelvű Kör.

KOLOZSVÁR TÁRSASÁG

Kolozsvár Galéria

400113 Kolozsvár

Főtér (P-ţa Unirii) u. 22/8

Tel: +40-(0)264-592187

Fax: +40-(0)264-592187

e-mail: kolozsvar_t@yahoo.com

www.kolozsvartarsasag.com

Kapcsolattartó személy neve:

SALAT CSILLA

Mobil: +40-(0) 745-204289

Megpezsdült az élet Sztánán

"Kérem, érezzék jól magukat, egyenek, igyanak, énekeljenek, táncoljanak, mulassanak. Elnézésükkel viszszavonulok, mert egy kevés dolgom akadt a faluban." Ezekkel a szavakkal köszöntötte a nyolcadik farsangi, télbúcsúztató sztánai mulatságra összesereglett vendégsereget Papp Hunor lelkész, majd eltűnt. A kalotaszegi közel kétszáz magyart és vagy húsz románt számláló piciny falu kicsi kultúrházának nagytermét zsúfolásig megtöltő több mint száz, erdélyi és magyarországi vendég, no és az esemény fénypontjára kíváncsi úgyanynyi helybéli elképzelni sem tudta, miféle dolga akadhatott a papnak ilyen farsangi dologidőben, hogy hagyva csapot, papot, pontosabban a híveket, egyszerre eltűnik. Másnap mesélték a faluban, hogy még A sztánai gyermekek előadják Fazekas Mihály Lúdas Matyi vígjátékát című műsorszám főszereplői, azaz a gyermekek is azon morfondíroztak: a pap bácsi vajon miért hagyta itt őket, percekkel a függöny felgördülése előtt? Amikor jól tudja, hogy ő az, aki a darab minden egyes részletére figyel. Amikor ő gyűjtötte maga köré a faluban és a Kolozsváron élő, de idevaló gyermekeket. Amikor együtt tanulták meg a darabot, annak kissé időszerűsített szövegét, a mozgást, együtt állították össze a díszletet, Döbrög városának házait, a derest - amelyiken Matyi huszonötöt kapott a fenekére - s például régi hordókból-kádakból azt a hatalmas "tölgyfát", amelyikhez Ludas Matyi Döbrögit hozzákötözve a kölcsön harmadát visszaadja. S találgatták tovább: hova tűnhetett a pap bácsi, amikor ő tudja legjobban, kinek mikor kell be- vagy kilépnie a színpadról. S amikor ráadásul a súgó is ő, mi lesz, ha valakinek hirtelenjében nem jut eszébe a szöveg . . .

Összegereblyélt értékek

Míg a jónép találgatta, hogy hova tűnhetett el a februári téli éjszaka sötétjében a lelkész, a színpadot más szereplők vették birtokba. Fekete Albert, a budapesti Sztána Műhely elnöke pontosan öt percig arról beszélt, hogy mióta kezdeményezésükre, a Kós Károly szervezte 1914. február elsejei híres-neves farsangi mulatság mintájára 2001-ben az egykor elszakadt szálat a közelmúlt és a falu felé meglelték, s Papp Hunorékkal, illetve a hívekkel a hagyományt újraélesztették, azóta a kicsi falu nemcsak a farsang dolgában, hanem az önépítkezés útján is önjáró lett. Fekete Albertet Szabó Zsolt, a Művelődés folyóirat főszerkesztője és az anyai nagyapjáról, Szentimrei Jenő íróról - Kós Károly varjúvári jó szomszédjáról és barátjáról - elnevezett alapítvány mindenese követte a színpadon, ő éppen tíz percig azt a szellemi táplálékot ajánlotta a tisztelt közönség figyelmébe, amit a Művelődés és a Kriterion kiadó az erdélyi magyar népmesék, szép- és emlékirodalom, népi építészet mezején az utóbbi időben összegereblyélt. Fogyott is a portéka rendesen, az Erdélyt csak világhálós honlapokról ismerő anyaországiak vették a könyveket, mint a friss kenyeret. Aztán a budapesti Meskó Bánk szellemi táplálékkal, Dsida Jenő Psalmus hungaricusának egy, időszerűségét nem vesztő részletével kedveskedett.

Komoly játék

Aztán elkezdődött a farsang mindenkori fénypontja, a sztánai gyermekek játéka. Kicsik és nagyok léptek együtt színpadra, a dzsidás őr például túl volt már az első borotválkozáson - mint másnap a csorgónál kiderült, András Sándornak hívják, és azért keveredett ide Sepsiszentgyörgyről, hogy afféle vándorkomédiásként osztozzék a kalotaszegi testvérekkel az önfeledt játékon és a találkozás örömén -, Ludas Matyit pedig Szabó Mónika játszotta, de mindez mit számít, ha farsang van. És egyszer csak megjelent Döbrögi, a rettegett nagyúr, aki - miként az imént szó volt róla - huszonötöt veretett a Matyi fenekére. A játékot önfeledten élvező közönség hamar gyanút fogott, hogy a Döbrögi hangja igencsak hasonlít a Papp tiszteletes úréhoz, de vajon ő-e Döbrögi, hiszen a haja hirtelen megőszült, a pocakja megnőtt, s az ülepe is olyan szépen kigömbölyödött, hogy csak úgy feszül rajta a nadrág. De senki el nem tudta képzelni, hogy ha a lelkész remekel Döbrögi szerepében, hová lett oly hirtelen dús fekete szakálla, miféle farsangi maszkot vett fel, hogy sima arcát csak jókora harcsabajusz ékesíti? Mégpedig igazi. Mint a Matyi lúdja, amelyiket a falu főterén csobogó csorgó mellől öleltek magukhoz a gyermekek, s aki - máig találgatják, hogy csinálta - a szereppel járó szöveget is egykettőre megtanulva pont akkor szólalt meg, amikor kellett: gá! S amikor Döbrögi fenyegetően emelte fel a hangját, amaz megint: gá-gá! Mulatott is a közönség rendesen, még a morc Döbrögit is majdnem elfogta a nevetés. Aztán a fergeteges sikerű előadás után megoldódott a rejtély: míg Fekete Alberték és Szabó Zsolték a színpadon éppen negyedórát beszéltek, Papp Hunor tiszteletes borbélyhoz sietett, aki megalkotta farsangi maszkját, azaz Döbrögi fizimiskáját. "Még a feleségem sem sejtette, mi készül. A gyermekek is úgy tudták, hogy a próbákon azért vagyok Döbrögi, mert akinek a szerepet szántuk, egyelőre foglalt, én pedig csak a próbákon ugrok be helyette" - mesélte mosolyogva a lelkész, aztán megegyeztek Matyival, hogy a kölcsön második részletének visszafizetése nem fájhatott a tiszteletes úrnak, mert paplan védte a botütésektől.

Tanulva tanítani

Papp Hunor szerint másként nem is szabad, csak úgy, ha az ember igazából vállalja a szerepét. A lelkész családja a Szekuritáté zaklatásai miatt az 1980-as évek vége felé Magyarországra menekült. "Nagyon sok barátom lett ott is, de valami mégis hiányzott. Amikor 1989 decemberében a rendszer bukott, elhatároztam, hogy hazajövök" - elevenítette fel Papp Hunor, aki hazajött, a kolozsvári a protestáns teológián papi képzést szerzett, és egy szép napon feleségével, a besztercei szórványból származó Judittal a falutól jó órányi járásra levő sztánai vasúti megállóban leszálltak a vonatról. "Láttuk, hogy a hegyoldalból ereszkedik be egy fiatal pár. Mindkettőn nagy hátizsák, az egyikük csomagjából egy seprű kandikált kifelé, erről tudtuk, hogy nem mennek el egyhamar" - mesélte Pappék 1999-beli érkezését Dániel Kati néni. A novemberben életének hetvenharmadik évét betöltő özvegyasszony fiatal korában fonóba járt, mert 1914 után Sztánán nem tartottak farsangi bált, de amióta újrakezdték, soha nem maradt le a farsangi mulatságról. No nem azért, hogy táncra perdüljön, hanem mindenekelőtt, hogy a sztánai gyermekek színpadi előadásain gyönyörködjön, és a bánffyhunyadi prímás, Varga István, a Kicsi Csipás és rögtönzött bandáját hallgassa, s az önfeledten táncoló fiatalokat mustrálja. A Pillich Balázs vezette kolozsvári Szarkaláb táncegyüttes és zenekara kalotaszegi és mezőségi táncokkal ki is tett magáért, s akinek már égett a talpa a táncolhatnék miatt, kedvére rophatta hajnalig, mert addig szólt a muzsikaszó. Ilyen sem volt még Sztánán, hogy egyszerre három prímás húzta, de az is biztos, hogy a Kicsi Csipást sem hegedűjátékban, sem nótaismeretben nem körözte le senki. "Nagyapám volt a nagy prímás, nem én" - szabadkozott az elismerést szerényen fogadó Varga István, de akik az öreg Csipást ismerték, esküsznek rá, hogy az unoka sem jár messze a nagyapjától. "Hát az igaz, hogy mindent tőle tanultam, de a bálokból és a táncházakból is mindig egy-egy újabb nótával megyek haza" - mondta Varga István. De Sztánán egyebet is lehetett tanulni. A Varjúvárnál Kós Károly örökségét, a Szentimrei-villánál és a Csiga-dombon Szabó Zsolték jóvoltából Kalotaszeget és a két világháború közötti erdélyi magyar irodalmat, dr. Demartin Lajos és lovai jóvoltából honfoglalás kori életmódot, kürtőskalácssütést, éneket és táncot.

Mehet a tél, jöhet a tavasz

A sztánai emberek esküsznek rá, hogy amióta a farsangolás 2001-ben újraindult, mintha megpezsdült volna valami a faluban. A korábbi mulatságok bevételéből például a kultúrházban kellemes meleget árasztó hatalmas cserépkályhákat rakattak, az idei bevételt a konyha kialakítására fordítják. És remélik, hogy a falu jó híre eljut a megfelelő helyekre, ahonnan még jöhet egy kis támogatás. Hogy jövő ilyenkor már megint abban az iskolaépületben szóljon a muzsika, amelyen 1914. február elsején Kós Károly szervezte farsangi mulatságon szólt. És amelyen Móricz Zsigmond is ott volt, evett, ivott, mulatott, jegyzetelt, majd otthona csendjében megírta a magyar irodalom egyik remekművét, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című regényét. A régi iskolaépületet a sztánaiak a régi kőből s új fából magyarországi, hollandiai és kanadai támogatásból kétkezi munkával újraépítették már, a tetőszerkezet is a helyén, s ha kitavaszodik, az égetett agyagcserepek is a helyükre kerülnek.

Benkõ Levente, Krónika, 2008-02-04

Meghívó

Olvasói Estet tartunk a Hit-Vallás rovat szervezésében február 7-én 19 órától a Bethlen-negyedi református templom üléstermében (Cipészek utca 16 szám).

Szeretettel hívjuk és várjuk felekezettől, vallási hovatartozástól függetlenül mindazokat, akik olvassák és szeretik az Udvarhelyi Híradó egyházi tudósításait. Vendégünk Szombatfalvi József unitárius esperes, aki saját gyűjtése, fényképfelvételei alapján mutatja be a székelykeresztúri egyházkör templomainak harangjait.

Molnár Melinda, Udvarhelyi Híradó, 2008-02-04

Gazdagít

Ritka drága élmény, ha visszatérhetünk a megszeretett tájra, megölelhetjük egymást egy-egy szóval-gondolattal - ott, ahol lenni jó. Így történt Székelymagyaroson a minap. Még a nap is tavaszodóan mosolygott. Erre vár az úthenger is, amely őszi látogatásunk óta láthatóan járhatóbbá egyengette a bekötőutat.

Számosan érkeztek az imaterembe már harangszó előtt, és elhalkult mindenki, míg kezdésre szólított a hívás. Jakab Imola siménfalvi református lelkész igehirdetéséből tovább kérdezem: Mihez, vagy kihez képest élünk? Vajon mindenünket Isten elé visszük?

A héten új liturgikus időszak kezdődik. Nagyböjtre is lelkigyakorlatos kérdés és feladat lehet jelenünkben a hit és annak cselekedetein töprengenünk. A református közösségek böjtfőre hangolódva, bűnbánati héten készülnek az úrvacsorai istentiszteletre. A katolikus egyházközségek hamvazószerdán, a szentmisén a lét és öröklét jelképével lépnek a nagyböjti szent időbe. Elkezdődnek a keresztúti ájtatosságok is. Szólnunk kellett volna a korosztályos közösségi ünneplésekről, az egyházközségi bálokról. De nagyon személyes az az élménysor, amit ki-ki megélt a vigasságokon. Kiemelném egy néni örömét, aki a szombatfalvi idősek farsangi délutánjáról mesélte: a fiatalok érte mentek autóval, és minden lépésénél is segítették. Könnyek között emlegeti, milyen rég nem jutott el sehová, és kimondhatatlan hálával gondol a felejthetetlen teadélutánra. A közösségépítés abból is kitetszik, hogy sokan vállaltak szervezési feladatokat, háttérmunkát, hogy vendégeik jól érezzék magukat. Az elmúlt napokban, néhány közösségben beszélhettem a Hit-Vallás rovatról. Első ízben Parajdon, a református templomban. Ajándék, hogy tudósíthattunk Fiatfalváról, Farcádról, Alsósófalváról, Székelymagyaros-Mátisfalva egyházközségről, Homoródkarácsonyfalváról, Patakfalváról. Köszönet érte Antal Géza, Gede Ildikó, Kelemen Zoltán, Kántor Csaba, Geréb László, Tímár Erika és Zsolt, Nagy Sándor, Szombatfalvi József, valamint Bartha Alpár lelkipásztoroknak, munkatársaiknak, családtagjaiknak, segítőiknek és a gyülekezeteknek.

Molnár Melinda, Udvarhelyi Híradó, 2008-02-04

BeHARANGszó

A Hit-Vallás rovat egyéves születésnapján ígértük: alkalmat kínálunk olvasóinknak is, hogy személyesen megismerjék azokat, akik részt vesznek tevékenységünkben. Számunkra megtisztelő, hogy érdeklődnek, olvasnak, visszajeleznek, és fontosnak tartják, hogy gazdag egyházi tevékenységeink időről-időre megmutatkozzanak lapunkban.

A továbbiakban, az érdeklődés függvényében szeretnénk rendszeresíteni a Hit-Vallás Olvasói Esteket. Szerre személyesen is megismerhetjük városunk különböző felekezeteinek tanulmányi házait, templomait, közösségépítő törekvéseit. Első alkalommal Berde László lelkipásztor és gyülekezete vendégei leszünk. Megtudjuk azt is, miként alakult az egykori kazánház Isten házává és a Bethlen-negyedi református közösség lelki otthonává. Elmondhatjuk: abban a templomban beszélgetünk a harangokról, ahol még nem harangoznak.

Bizonyára sokan kíváncsiak a harangok titkára. Hangjuk messzire hallatszik, és hagyományos falusi közösségekben több mint hírközlő. Szülőfalumban ma is értik, ha félreverik vész idején: hányadik tízesbe siessenek segíteni, ha tüzet jelez. És tudjuk nagyidő esetén milyen megnyugtató, ha felhangzik a felhőoszlató rezgésű bim-bam. Keveseknek adatik meg, hogy a templomtornyok becses kincsét közelről szemlélje. Hogy faggassa felirataikat készítőjéről; az öntetők ércbe rögzített üzeneteit, a harangkondítással nem hallatszó -, régmúltról mesélő suttogásait. Ebben szegődik mellénk meghívottunk, Szombatfalvi József székelykeresztúri unitárius esperes. És Gede Ildikó református lelkipásztortól emlékezetes történetet hallunk a Kárpát-medence legrégebbi harangjáról.

Meghallgatjuk azt is, ha megosztana velünk harangtörténetet ön is, kedves olvasó, aki eljön csütörtökön az első Hit-Vallás találkozónkra.

Molnár Melinda, Udvarhelyi Híradó, 2008-02-04

Kitetszik Mátisfalva

A helyi református gyülekezet úgy is megmarad emlékezetünkben, hogy számarányosan itt vettek részt legtöbben az imahéten - egyharmadnyian gyermekek is. Mátisfalvi szövőszéken készültek a közösségi terem kézimunkái.

És azt is elmesélték, miért jó és mitől nehéz olyan faluban élni, ahová javításra váró út vezet, ahol kizárólagosan állattartás és gyümölcstermesztés kínál munkalehetőséget a fiataloknak, és vadjárás keseríti a termésért sokat munkálkodókat. De tiszta a levegő, a leszálló alkony olyan mély csendet hoz, amelyben megáll a gondolat, és magába tekinthet az érkező. Ahol Agyagfalva után dombok ölelnek különlegesen szép házakat, ott van Mátisfalva. Télen meredek utcáin szánkót használ egyik-másik néni, hogy eljusson a templomig.

Mit tudhat meg a látogató egy estébe hajló délutánon a helyiek életéről? Két eredetmondát is: egy agyagfalvi embernek úgy megtetszett e kies vidék, hogy családjával együtt oda költözött; nevét viseli a falu. A szóbeliséget egy nemesi levél is igazolja, melyet Rákóczi Zsigmond fejedelem adott 1608-ban hűsége jutalmául az agyagfalvi Mátis Jánosnak. A másik monda kevésbé ismeretes, mesésebb is. "Bögözben maradt egy tatár (vezérnek is mondják), és ott megházasodott. Csakhogy a bögöziek nem tűrték meg maguk között a tatárt, kizavarták a faluból, s így ő kihúzódott a hegyek közé. A tatár neve Matusa volt, s innen lett a falu neve Mátisfalva" - olvastuk a Kelemen Zoltán lelkipásztortól kapott kéziratban.

Az egyházközség 1761-ben vált el Agyagfalvától. Írásos emlék is ekkor kelteződik. A fiatal eklézsia korábban vásárolt telkén épült első kis fatemploma, és saját lelkészek szolgálata mellett lélekszáma is megkétszereződött 1780-ig. Ekkor határozta el 38 gazda, hogy kőtemplomot építtet. 1795-ig összegyűjtik a szükséges pénzt is. Az építkezés három évnél is tovább tartott. Sulcer Márton és Dániel segesvári mesterekkel 1802-ben virágos mintákat festettek a mennyezetre és a karzatra. A befejezés örömére a mátisfalviak a két mintázatlan középlapra a 132. zsoltár verseit íratták: "Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakóhelyül: ez lesz nyugovó helyem örökre, itt lakozom, mert ezt szeretem".

A portikuson belépő tekintetét vonzza a kőszószék korona festett faragványának mintázata, mely egyedülálló az egyházmegyében. Az úrasztala 1837-ben készült. A legények karzatának festése 1801-ből való, de a legértékesebb az 1762-ben készült, a fatemplomból származó 7 kazettatábla, amelyek a karzat alján szemlélhetők. Neves szülöttei Szőcs Sámuel orgonaépítő és azonos nevű fia, akit orgonajavítóként tart számon az emlékezet. Orbán Balázs 326 reformátust említ. Ma 117-en élnek dr. Palló Imre szülőfalujában. Bizakodva, befogadóan várják, akiket vonz e tájék nyugalma.

fotók: Fülöp Lóránt

(Hit-Vallás), Molnár Melinda, 2008-02-04

Két éves a marosvásárhelyi Diakónia

A Diakónia Keresztyén Alapítvány Marosvásárhelyi Fiókszervezete február elsején ünnepelte második születésnapját. Az ebből az alkalomból tartott összegzésen dr. Ábrám Zoltán egyetemi tanár, a kuratórium elnöke a 2007-es esztendőt a gyarapodás és a konszolidáció évének nevezte. Sikerült újabb programokkal, újabb munkapontokkal bővíteni a kezdetben megalapozott tevékenységet, és újabb energiaforrásokat bevonni az alapítvány égisze alá.

Az alapítvány legjelentősebb célja a házi beteggondozó hálózat kiépítése Marosvásárhelyen és a Maros megyei munkapontokon (Nagyernye, Póka, Backamadaras), ahol jelenleg háromszáznál több beteget, rászorulót látogatnak rendszeresen az asszisztensek, ápolók. A szakellátás kiteljesítésére lehetőséget nyújt a Maros megyei Egészségügyi Biztosítóval megkötött szerződés. Sikeres megvalósításnak bizonyultak továbbá az elmúlt évben megszervezett továbbképzések és tanfolyamok is, valamint az alapítvány által nyújtott családsegítő szolgálat és egészségnevelő tevékenység.

Dr. Ábrám Zoltán

A motrui helyi tanács, valamint a lakótársulás közömbössége miatt veszélyeztetve van a szórványban levő istentiszteleti helyünk

Az eddigi sok csapadék miatt (helyenként a hó vastagsága meghaladta az 1 métert) annyira beázott Kovács Margit egyháztagunk 3. emeleti tömbházlakása, hogy már veszélyessé vált nemcsak a 73 éves nyugdíjas lakó számára, hanem az istentiszteletek megtartására is. A 4. emeleten lakó család évekkel ezelőtt külföldre távozott. A megrongált tetőről befolyó víz már a 3. emeleti lakást rongálja, veszélyezteti.

"73 éves, idős, nyugdíjas, beteg öregasszony vagyok, többször felhívtam a helyi tanácsot, s kértem, jöjjenek, tegyenek valamit . . . A rendőrséget is hívtam, hogy nyissák ki a felső szomszéd lakását, s szigeteljék le . . . semmi sem történt. A helyi tanács a lakótársulásra hárítja a felelősséget, a lakótársulás pénzhiányra hivatkozva vonogatja a vállát, a rendőrség magántulajdonra hivatkozva nem avatkozik bele . . . Tessék mondani, mit tegyek?! Az ajtó elgörbült, már nem tudom bezárni. Kenyérért sem mehetek az üzletbe, éjjel bármikor rámtörhetnek, a vakolat is kezd már lehullni, a villamosvezeték is veszélyessé vált . . .

Amióta a motrui szórvány létezik, mindig itt tartották nálam az istentiszteleteket, sokszor nálam aludtak is a lelkészek, s innen mentek tovább . . . min-dezt ingyen és szeretetből tettem egyházamért, s népemért, most meg itt vagyok magamrahagyottan, segítség nélkül . . . " - nyilatkozta Margit néni. Karácsonyi ottjártunk után, amikor élelmiszer csomagokkal leptük meg a szórványban élő gyülekezeti tagjainkat, a helyzet súlyosbodott. Már nemcsak az előszobát, konyhát és az egyik szobát veszélyezteti a lecsorgó víz, hanem az egész lakást. A bútorokat is el kellett mozdítani a helyükről. Január végén a nagyszobában alig volt helyünk az istentisztelet megtartására. Ezúton is felhívjuk a figyelmet a tarthatatlan helyzetre, segítségre várva.

A motrui szórványközösség 2007 karácsonyán

A gyülekezet nevében: Szántó Sándor szórványlelkipásztor. Elérhetőségünk: Biserica Reformata Ramnicu Valcea, Str. Luceafarului nr. 13, Bl. A18, Sc. G, Ap. 16, Tel-Fax: 0250-714413, Mobil: 0744-503029, IBAN: RO73 RNCB 0263 0289 3427 0001 BCR SUCURSALA VALCEA. C.F. 9914745. Esetleges támogatásokat előre is köszönjük.

Szántó Sándor lp.

Új Kezdet

Az Új Kezdet legújabb száma elérhető a www.reformatus.ro/ujkezdet oldalon.

Szabó Mihály lp.

Segítség szenvedélybetegeknek

Ha gondja van az alkohollal, vagy valamilyen más függőségben szenved (gyógyszer, drog, játék, stb.), feltétlenül kérjen segítség szakembertől. Van esélye a szabadulásra, az újrakezdésre, a gyógyulásra!

A Református Mentő Misszió a következő formában nyújt segítséget szenvedélybetegeknek és hozzátartozóiknak:

- tanácsadás, lelkigondozás (a marosvásárhelyi, kolozsvári és székelyudvarhelyi irodán)

- támogató csoport (Erdély jónéhány településén)

- rövidtávú, 12 napos terápia (férfiaknak és nőknek);

- hosszútávú, 6-9 hónapos terápia (18-48 éves férfiaknak) által.

Érdeklődni lehet az alábbi telefonszámokon:

Kolozsvár: 0744-834120, 0744-237945

Marosvásárhely: 0265-254460, 0365-420384, 0741-313512

Nagyvárad: 0359-401974 (este 8 után)

Székelyudvarhely: 0266-211541, 0723-779378

KÖNYVESPOLC

Erdélyi Református Zsebnaptár 2008

Ár: 5 lej,

A fenti könyvek, termékek mindegyike, megvásárolható és megrendelhető, egyházkerületünk Iratterjesztésénél és egyházkerületünk Biblos könyvesboltjában is.

Veres Miklós iratterjesztő

Tel. 0264-592453, 114 mellék

Cím: 400079 Cluj Napoca, str. I. C. Bratianu nr. 51-53

e-mail: iratterjesztes@reformatus.ro

veresmiklos@reformatus.ro

konyvesbolt@reformatus.ro

Yahoo messenger: mickeyver

Skype: veresmiki1974