|
HÍRVIVŐ |
||
|
|
||
|
Az |
||
|
|
||
|
Feliratkozás:
hirvivo-subscribe@yahoogroups.com
|
||
|
Hír
beküldése: hirek@reformatus.ro |
||
|
|
||
|
2007
december 14, VI. Évfolyam 51. szám (összesen 287 szám) |
||
|
|
||
Tartalomjegyzék
Megjelent a BIOLKA Református Bibliaolvasó Kalauz program 1.1-es
verziója
Megjelent az Üzenet karácsonyi száma
1. Nap - Mindenkor Imádkozzatok
2. Nap - Mindenkor imádkozzatok, egyedül Istenben bízva
3. Nap - Mindenkor imádkozzatok a szívek megtéréséért
4. Nap - Mindenkor imádkozzatok az igazságosságért
5. Nap - Mindenkor imádkozzatok türelmes szívvel
6. Nap - Mindenkor imádkozzatok kegyelemért, hogy Istennel
együttmunkálkodhassatok
7. Nap - Imádkozzatok azért, amire szükségünk van
8. Nap - Mindenkor imádkozzatok, hogy mindnyájan legyünk eggyek
Hogy ne merüljön feledésbe a megalázás
A bátorság olyan ajándék, amelyet tovább kell adni
Nyílt levél az emlékezőknek az emlékezésről
Év végi számvetés Papolcon (Pénzből és önerőből)
Készítsétek
az Úrnak útját . . .
A templomépítők bátorsága - Ünnepelt a Szabadi úti egyházközség
Erdő nincs, kultúrház nem is volt! (Középajtán az önkormányzat és
az egyház egyet akar)
Gyökössy Endre: A karácsonyi csillag fényében
Stephen M. Miller - Robert V. Huber: A biblia története
Megjelent a BIOLKA Református Bibliaolvasó Kalauz program 1.1-es verziója
Kedves testvérem!
Szeretettel ajánlom figyelmébe az új Református
Bibliaolvasó kalauz programot.
A program hivatalos honlapja: biolka.reformatus.ro.
Tisztelettel,
Szabó Mihály lp.
Megjelent az Üzenet karácsonyi száma
Karácsony örömszerző ünnep akar lenni. Egyszerre ad és kér. Az ünneplőt arra bírja, hogy adjon és elfogadjon. Karácsonykor örömöt szerezhetünk másnak és másoktól magunknak. Éppen ezért a karácsony semmiképpen sem lehet a saját öröm megszerzésének alkalma - írja a lap vezércikkében Csűry István.
Minden évben szembe kell néznünk a kérdéssel: mit jelent nekünk a karácsony? Rá kell döbbennünk arra, hogy sokszor mi próbáljuk igényeink szerint meghatározni az ünnep lényegét és alakítani annak menetét - fogalmaz karácsonyi pásztorlevelében Pap Géza püspök, majd később így folytatja: Isten kegyelme minden embernek megjelent. Szegényeknek és gazdagoknak, boldogoknak és boldogtalanoknak, önhitteknek, rettegőknek és aggodalmaskodóknak egyaránt. Megjelent és szeretne belépni hajlékunkba, életünkbe. Szeretne megjelenni ott is, ahol öröm van, és ott is, ahol gyász; ott is, ahol egyetértés van a családban, és ott is, ahol civakodás; ott is, ahol egészség, és ott is, ahol évek óta beteget ápolnak.
A lap karácsonyi anyagai közül kiemelkedik Wass Albert 1988-ban írt Az elveszett karácsony című írása, amelynek tartalma sajnos mind a mai napig igaz.
Terjedelmes interjú olvasható Kató Béla püspök-helyettessel, aki az ősz végén Kolozsváron beindult Apafi Mihály Református Egyetemi Kollégium létrejöttéről, céljairól nyilatkozik.
A Református Szemle fennállásának száz éves évfordulójára rendezett ünnepi ülésről valamint a Bethlen Kata diakóniai napokról Somogyi Botond főszerkesztő számol be.
Szüntelen szolgálat címmel beszélgetés olvasható a 90. születésnapját ünneplő Kun Árpád nyugalmazott lelkipásztorral. Rácz Gyula pedig az ötven éve megalakult Irisz-telepi gyülekezetről valamint Bíró Mózes lelkipásztorról emlékezik meg.
Az Üzenet elérhető pdf formátumban a http://uzenet.reformatus.ro honlapon.
1. Nap - Mindenkor Imádkozzatok
Szüntelenül imádkozzatok (1Thessz 5,17)
Ézs/Iz 55,6-9 Keressétek az Urat, amíg
megtalálható!
Zsolt 34 Az Úrhoz folyamodtam, és ő
meghallgatott
1Thessz 5, 13-18 Szüntelenül imádkozzatok
Lk 18,1-8 Szüntelen kell imádkozni, és
nem szabad belefáradni
Magyarázat
Pál azt írja "Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra". Levelét egy hívő gyülekezetnek írja, akiket a halál gondolata aggaszt. Sok hűséges keresztyén testvér "elaludt" mielőtt az Úr visszatért volna, hogy minden hívőt részesítsen a feltámadásában.
Mi fog történni az elhunyt hívőkkel? Mi lesz a még élőkkel? Pál megnyugtatja őket, hogy az elhunytak az élőkkel fognak feltámadni, és bíztatja, hogy szüntelenül imádkozzanak. Mit jelent szüntelenül imádkozni? A mai olvasmányok segítenek e kérdés megválaszolásában. Egész életünkkel az Urat kell keresnünk, bízva abban, hogy a keresésbenmegtaláljuk Őt.
A száműzetésben, mikor minden reménytelennek és élettelennek tűnt, Ézsaiás próféta azt hirdette, "Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!" Az Úr még a száműzetésben is mellettünk van, és arra bíztatja népét, hogy forduljanak hozzá imádsággal. Kövessék törvényeit, hogy megismerhessék irgalmát.
A 34. zsoltár azt a prófétai meggyőződést hirdeti, hogy az Úr meghallgatja azokat, akik hozzá imádkoznak. A szüntelen imádkozás mellett Isten dicsőítésére is bíztat.
Lukács evangéliumában Jézus tanítványait az özvegy példázatával tanítja, aki egy Istent nem félő, embereket nem tisztelő bíróhoz folyamodott igazságért. E történet emlékeztet arra, hogy az imádkozásban kitartásra van szükségünk - "Szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni" - bíznunk kell abban, hogy imáink meghallgatásra találnak: "Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? "
Egységre törekvő keresztyénekként reflektálunk ezekre az igékre, hogy megértsük mi "Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra".
Krisztus az, aki bennünk él. Így válik a mi szüntelen imádkozásunk az Ő Atyánál való örökké tartó közbenjárásának részévé: "legyenek mindnyájan egy . . . hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem" (Jn 17,21). Az egység, amire törekszünk Krisztus akarata szerinti egység, és az imahét a bibliai teljesség fogalmát jelképezi. Egy napon imádságunk beteljesül.
Az egység Isten ajándéka az egyház számára. Ugyanakkor felhívás is arra, hogy éljünk ezzel az ajándékkal. Minden emberi erőfeszítésnek, amely ennek a látható egységnek a kiteljesedésére törekszik a keresztyének egységéért való imádkozás a forrása. Az elmúlt száz év keresztyén egységéért tartott imahetei sok gyümölcsöt teremtek. Ugyanakkor, még mindig sok akadály választja el a keresztyéneket és egyházaikat egymástól. Ahhoz, hogy ne veszítsük el a reményt - "ne fáradjunk el" - kitartóan imádkozva kell keresnünk az Úr akaratát egész életünkkel.
Imádság
Egység Ura, Atya, Fiú, Szentlélek! Szüntelenül imádkozunk azért, hogy eggyé lehessünk, ahogy te Egy Isten vagy. Atyánk hallgasd meg kérésünket. Krisztus, gyűjts minket a te akaratod szerinti egységbe. Szentlélek, add, hogy el ne lankadjunk. Ámen.
2. Nap - Mindenkor imádkozzatok, egyedül Istenben bízva
Adjatok hálát mindenért (1Thessz 5,18)
1Kir 18, 20-40 Az Úr az Isten!
Zsolt 23 Az Úr az én pásztorom
1Thessz 5,13-18 Mindenben hálákat adjatok
Jn 11,17-44 Atyám, hálát adok neked, hogy
meghallgattál
Magyarázat
Az imádság arra a bizalomra épül, hogy Isten hatalmas és hűséges. Isten az egyedüli, aki jelent és jövőt is a kezében tartja. Szava hihető és igaz.
Illés próféta története a Királyok
Első Könyvéből lenyűgözően bizonyítja, hogy egyedül az Úr
az Isten. Illés megfeddi a hitehagyottakat, akik Baált imádják - az istenséget,
aki nem felel imádságaikra. Amikor Illés Izrael egyedüli Istenéhez imádkozik, a
válasz azon nyomban érkezik egy csoda formájában. Felismerve Istent a
történtekben, a nép megtér szívében.
A 23. zsoltár mélyreható bizonyságtétel
az Istenbe vetett bizalomról. Egy olyan embert jelenít meg, aki hiszi, hogy
Isten irányítja életét, és vele tart az élet sötét völgyeiben, lelki és testi
sivárságban, üldöztetés közben is.
Gyakran nehéz, megrendítő
helyzetekkel szembesülünk. Vannak pillanataink, amikor kétségbe esünk és
elcsüggedünk. Néha úgy érezzük, Isten elrejtőzött, de ő nem
tűnik el. Szabadító ereje az emberi küzdelmekben válik nyilvánvalóvá.
Ezért adunk hálát neki. Lázár feltámasztása az egyik legdrámaibb jelenet a
János evangéliumában. Krisztus halál fölötti hatalmát és az új teremtést vetíti
előre. Jézus a sokaság előtt imádkozik, megköszönve az Atya
csodálatos tetteit. Isten szabadító munkája Krisztusban válik nyilvánvalóvá,
hogy mindenki hitre ébredjen.
Az ökumenikus zarándoklat jó
lehetőség arra, hogy Isten csodálatos cselekedeteit valóra váltsuk.
Egymástól eltávolodott keresztyén közösségek gyűlnek össze, amely
lehetőséget teremt a Krisztusbeli egység felismerésére, és annak
megértésére, hogy mindannyian az egyetlen egyházhoz tartozunk. Szükségünk van
egymásra.
Az egység látomását beárnyékolják csalódásaink,
ellentéteink veszélyeztetik létét. Sokszor felmerül a kérdés, hogy valóban
keresztyén hivatásunk része együtt maradni? A "szüntelen együtt
imádkozás" megerősíti Istenbe vetett bizalmunkat. Hisszük, hogy
Ő munkálkodik közöttünk, és részesít győzelmében. Isten Országa
megbékélésünkkel és egységben való növekedésünkkel kezdődik.
Imádság
Minden teremtett lélek Istene, hallgasd meg imádkozó gyermekeidet. Segíts megőriznünk beléd vetett hitünket és bizalmunkat. Taníts meg kegyelmedre támaszkodva mindenekben hálát adni. Adj nekünk igazságot és bölcsességet, hogy egyházad egységes közösségként szülessen újjá. Te vagy egyedüli reményünk. Ámen.
3. Nap - Mindenkor imádkozzatok a szívek megtéréséért
Intsétek a rendetleneket, bátorítsátok a félelmes szívűeket (1Thessz
5,14)
Jón 3,1-10 Ninive megtérése
Zsolt 51,8-15 Tiszta szívet teremts bennem
1Thessz 5,13-18 Biztassátok a bátortalanokat
Mk 11,15-17 Az imádság háza
Magyarázat:
A bűnvallás és megtérés kezdettől az ökumenikus mozgalom lényege.
Keresztyén közösségeinkben szükséges egymást számonkérnünk, ahogyan Pál tanítja a Thesszalonikaikhoz írt első levelében. Ha valaki megosztja a közösséget, rendre kell utasítanunk. Ha egyesek félnek a megbékélési folyamattal járó nehézségektől, bátorítanunk kell őket.
Miért is tagadnánk? A keresztyének között azért is vannak ellentétek, mert nem vagyunk elég elkötelezettek az ökumenikus párbeszédre, vagy az egységért való imádkozás iránt.
A Bibliában olvassuk, hogyan küldte el Isten Jónást Ninivébe, hogy bűnbánatot hirdessen, és hogyan tért meg az egész város. A keresztyén közösségeknek hallgatniuk kell Isten szavára, és meg kell vallaniuk bűneiket. Az elmúlt évszázadban több olyan próféta is élt közöttünk, akik figyelmeztettek az ellentéteinkben megnyilvánuló hűtlenségünkre, és gyors megbékélésre intettek.
Jézus erőteljes fellépése a templom megtisztításakor megkérdőjelezi szűklátókörű értelmezéseinket a keresztyén megbékélésről. Nekünk is szükségünk van megtisztulásra. Meg kell tisztítanunk szívünket mindattól, ami megakadályozza abban, hogy igazán az imádság házává váljon. Olyanná, amely valamennyi nép egységére törekszik.
Imádság:
Urunk, te azt várod, hogy az igazság hassa át bensőnket. Szívünkbe adj bölcsességet. Taníts egymást bátorítanunk az egység felé vezető úton. Mutasd meg, milyen változásokra van szükségünk a megbékéléshez. Teremts mindnyájunkban őszinte ökumenikus nyitottságot.
Ámen.
4. Nap - Mindenkor imádkozzatok az igazságosságért
Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem törekedjetek
mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki iránt (1Thessz 5,15)
2 Móz 3,1-12 Isten meghallgatja Izráel fiainak segélykiáltását
Zsolt 146 Az Úr . . . igazságot szolgáltat az elnyomottaknak
1Thessz 5,13-18 Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal
Mt 5,38-42 Ne álljatok ellent a gonosznak
Magyarázat:
Mint Isten népének, az a közös hivatásunk, hogy imádkozzunk az igazságosságért. Isten meghallgatja az elnyomottak, a szükségben szenvedők, az árvák és az özvegyek kiáltását. Ő az igazság Istene. Jézus Krisztusban, egyszülött Fiában válaszol, aki azt parancsolja, hogy békességben munkáljuk az egységet. Pál is ezt hangsúlyozza, amikor azt írja "vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki iránt".
Keresztyének szüntelenül imádkoznak az igazságosságért, hogy minden ember kellő tiszteletben részesüljön, és méltó helye legyen a világban. Az Egyesült Államokban, az igazságtalan rabszolgatartó rendszernek egy véres polgárháború vetett véget, de utána egy évszázadon át még továbbélt az állam által is támogatott faji megkülönböztetés.
A gyülekezeteket is bőrszín szerint különböztették meg. Sajnálatos, hogy a rasszizmus és az előítéletek más megnyilvánulásai, mint például az idegentől való félelem, ma is jelen vannak az amerikai társadalomban.
Mindezek ellenére éppen az egyházak, elsősorban az afroamerikai egyházak és ökumenikus partnereik kitartó küzdelmének, legfőképp dr. Martin Luther King jr. békés mozgalmának köszönhetően az amerikai törvényhozás központi kérdése lett az emberi jogok biztosítása mindenki számára. Mélyengyökerező meggyőződése, mi szerint csak a krisztusi szeretet képes a gyűlöletet legyőzni és társadalmat átalakítani, mindmáig ösztönzőleg hat a keresztyénekre az igazságosságért való küzdelmükben. Dr. King születésnapja nemzeti ünnep az Egyesült Államokban. Minden évben vagy közvetlenül az ökumenikus Imahét előtt vagy alatt emlékeznek meg róla.
Isten meghallgatta és Izráel fiainak segélykiáltásait és válaszolt nekik. Ő azóta is válaszol minden elnyomott kiáltó szavára. Jézus emlékeztet arra, hogy Isten igazsága abban az áldozatkészségben testesül meg, amelyben feladja saját biztonságát, hatalmát, tekintélyét, és mindenek előtt, az életét, hogy igazságot és megbékélést hozzon. Ez által minden ember egyformán értékes, és emberi méltóságát tiszteletben kell tartani.
Az egység felé vezető úton csak akkor tudunk előrehaladni, ha meghalljuk az elnyomottak kiáltásait. Ez az ökumenikus mozgalomra is érvényes. Számíthatunk rá, hogy "további egy mérföldet" kell megtennünk ahhoz, hogy meghalljuk a másikat, és hogy szembenállás helyett szeretetben cselekedjünk.
Imádság:
Urunk, Istenünk! Isteni képmásodra teremtettél mindannyiunkat, nőket és férfiakat. Add, hogy egy szívvel, lélekkel szüntelenül imádkozzunk: hogy az éhezők jól lakjanak, a rabságban élők megszabaduljanak, és hogy minden ember méltóságban éljen. Engedd, hogy alkalmas eszközeid legyünk ennek megvalósulásában. Jézus Krisztus nevében kérünk. Ámen.
5. Nap - Mindenkor imádkozzatok türelmes szívvel
Tanúsítsatok mindenki iránt türelmet (1Thessz 5,14)
2 Móz 17,1-4 Miért?
Zsolt 1 Kellő időben gyümölcsöt terem
1Thessz 5,13-18 Legyetek türelmesek mindenkihez
Lk 18, 9-15 Az alázatos imádság
Magyarázat:
Nem maradhatunk elégedettek addig, amíg keresztyének között léteznek ellentétek. Rendjén van, ha a megbékélés napját türelmetlenül várjuk. El kell fogadnunk azonban, hogy az ökumenikus erőfeszítések nem egyformák mindenhol. Egyesek nagy lépésekkel haladnak előre, mások óvatosabbak. Szent Pál apostol int, hogy legyünk türelmesek mindenkihez.
Az imádkozó farizeushoz hasonlóan, mi is könnyen azzal a gőggel állhatunk Isten elé, mint akik mindig helyesen cselekednek: "Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is." Pál apostol figyelmeztetése különleges hangsúlyt kap, amikor kísértést érzünk arra, hogy elítéljük gyülekezeti tagjaink vagy ökumenikus partnereink lassúságát vagy átgondolatlan gyorsaságát.
Néha Istennel is türelmetlenek vagyunk. Kérdőre vonjuk Őt, mint Izráel népe a sivatagi vándorlás idején: miért folytassuk ezt a megerőltető utat, ha úgy sincs semmi hasznunk belőle? Bízzunk Istenben! Ő tetszése szerint válaszol imádságainkra az általa meghatározott időben. Lehetőséget teremt arra, hogy a "ma" gondjaira válaszolva, egyesítse a keresztyéneket.
Imádság:
Urunk, tégy olyan tanítványokká, akik éjjel-nappal figyelnek szavadra. Az egység felé vezető úton adj nekünk reménységet, hogy kellő időben gyümölcsöt teremjünk. Amikor előítéletek és kétségek gyötörnek, áldj meg minket alázatos türelemmel, ami nélkül nincs megbékélés. Ámen.
6. Nap - Mindenkor imádkozzatok
kegyelemért, hogy Istennel
együttmunkálkodhassatok
Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok (1Thessz 5,16)
2Sám 7,18-29 Dávid dicsőítő és hálaadó imája
Zsolt 86 Hajtsd hozzám Uram füledet
1Thessz 5,13-18 Mindenkor örüljetek
Lk 18,9-15 A hetvenkét tanítvány elküldése
Magyarázat:
Imádságban akaratunkat Isten akaratához
közelítjük, így veszünk részt akarata beteljesedésében. A Szentlélek megújítja
a hívők szívét, hogy elfogadva Isten kegyelmét, vele együttműködve
munkálják az egység megteremtését, és így Isten missziójának részévé váljanak.
Miközben szüntelenül ezért imádkozunk,
tudjuk, hogy több munkásra van szükség az "aratáshoz". Egyre több ökumenikus találkozó alkalmával
ismerik fel, hogy az ökumenikus mozgalom a ma és jövő nemzedékében akkor
fog felvirágozni, ha több fiatal kapcsolódik ahhoz.
Fontos, hogy egyre többen
megtapasztaljuk, milyen örömöt jelent azért imádkozni, hogy Isten munkájában
részt vehessünk. A hatodik napi olvasmányok rávilágítanak arra, mit jelent az
evangélium ügyéért dolgozni. Dávid meglepődik azon, hogy részt vehet az
Úrnak építendő csodálatos templom tervezésében, és azt kérdezi:
"Micsoda vagyok én, Uram Isten! És micsoda az én házam népe, hogy engem
ennyire elővittél?" Aztán kéri Istent, "Áldd meg azért
kegyelmesen szolgád házát, hogy örökké színed előtt legyen".
A zsoltáros a következőképpen
imádkozik: "Taníts engem utaidra, Uram, hogy igazságod szerint járjak, és
teljes szívvel féljem nevedet. Magasztallak, Uram, Istenem, teljes
szívből, és tisztelem nevedet örökké."
A hetvenkettő elküldésével Jézus
megerősít minket abban, hogy az Ő békessége és a Jóhír, hogy
"elközelített hozzátok az Isten országa" általunk terjed a világban.
Amikor a visszautasítás ellenére lelkesen térnek vissza Jézushoz, örül, hogy a
tanítványok legyőzték a gonosz lelkeket az ő nevében. Az üzenet
számunkra így szól ebben az igerészben: soha se hagyd abba, soha se add fel!
Isten akarata népe számára, hogy legyenek eggyé. Akárcsak a thesszalonikai keresztyéneket, minket is biztatnak Pál szavai: "mindenkor örüljetek" és "szüntelenül imádkozzatok" bízva abban, hogy amikor teljesen elkötelezzük magunkat Isten munkájában való részvételre, az általa tervezett egység kiteljesedik.
Imádság:
Urunk Istenünk, aki a teljes egységet jelented, úgy erősítsd szívünkben az egység utáni vágyat és reménységet, hogy soha ne szűnjünk meg az evangélium ügyéért munkálkodni. Szent Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében kérünk. Ámen.
7. Nap - Imádkozzatok azért, amire szükségünk van
Gyámolítsátok az erőteleneket (1Thessz 5,14)
1Sám 1,9-20 Anna fiúgyermekért imádkozik
Zsolt 86 Hallgasd meg az én könyörgésemnek szavát
1Thessz 5,13-18 Kérünk titeket . . . karoljátok fel az erőtleneket
Lk 11,5-13 Kérjetek, és megadatik néktek
Magyarázat:
Anna meddősége miatti végtelen elkeseredésében fiúgyermekért imádkozik Istenhez. A megfelelő időben imádsága válaszra talál, és megszületik Sámuel, kinek neve szó szerint azt jelenti, "az Úrtól kértem őt". Lukács evangéliumában maga Jézus bíztat így, "Kérjetek és megadatik néktek". Szükségünkben Istenhez fordulunk imádsággal.
Nem biztos, hogy olyan választ kapunk, amilyet szeretnénk, de Isten mindig meghallgat minket. Az imádság ereje felmérhetetlen, főleg ha szolgálattal jár együtt. Az evangéliumokban Jézus arra ösztönöz, hogy szeressük és szolgáljuk egymást. A thesszalonikaiakhoz írt levélben a bíztatás felszólítássá erősödik: "karoljátok fel az erőtleneket!" A gyakorlatban nem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy ökumenikus szellemben együttműködve segítsünk a szenvedőknek és rászorulóknak. Különböző keresztyén hagyományokat ápoló gyülekezetek gyakran "kéz a kézben" dolgoznak.
Bizonyságtételük azonban a felekezetek közötti ellentétek miatt néha megerőtlenedik. Az együtt imádkozást pedig sokszor az akadályozza, hogy kételkedünk a különböző hagyományokat jellemző imaformulák helyességében. Olyan római katolikus imádságok helyességében, amelyekben Istent Márián, Isten anyján vagy a szenteken keresztül szólítják meg. Vagy az ortodox ima liturgiák, pünkösdista imádságok, vagy olyan spontán protestáns megnyilvánulások helyességében, amelyek Istent személyes, hétköznapi nyelven szólítják meg.
Ennek ellenére, növekvő érdeklődést tapasztalunk különböző imádkozási módszerek iránt. A pünkösdista ébredési mozgalom hatására az amerikai gyülekezetekben egyre fontosabbnak tarják az imádság erejét. A pünkösdisták jelenléte erősödött az ökumenikus mozgalomban is. Az Egyházak Világtanácsa keretében az Ortodoxokkal folytatott párbeszédek hozzájárultak ahhoz, hogy jobban megismerjük és értékeljük egymás imádkozási szokásait.
Az imádság erejébe vetett bizalom kétségkívül mindannyiunk hagyományában központi helyet foglal el. Ez nagyban hozzájárulhat a keresztyén egység megvalósításához. Végre megérthetnénk, mi az, ami bennünket elválaszt, és így túlléphetnénk az akadályokon. Hordozzuk imádságban azokat a párbeszédeket, amelyek az egyházaink közötti különbségek megértését célozzák. Azon különbségekét, amelyek megakadályoznak abban, hogy együtt járuljunk az Úr asztalához, az oltárhoz. Hatalmas lépést jelentene az egység felé vezető úton, ha ott együtt tudnánk elmondani a hálaadó és bűnvalló imádságokat.
Imádság:
Segíts Urunk, hogy igazi egységben tudjunk a világ gyógyulásáért, egyházaink, és a közöttünk lévő ellentétek feloldásáért imádkozni. Add, hogy soha ne kételkedjünk abban, hogy Te válaszolsz imáinkra. Jézus nevében kérünk. Ámen.
8. Nap - Mindenkor imádkozzatok, hogy mindnyájan legyünk eggyek
Éljetek egymással békében (1Thessz 5,13)
Ézs/Iz 11,6-13 Majd együtt lakik a farkas a báránnyal
Zsolt 122 Békesség legyen a te várfalaid között
1Thessz 5,13-18 Éljetek egymással békességben
Jn 17,6-24 Mindnyájan legyenek eggyek
Magyarázat:
Isten azt kívánja, hogy egymással békében éljünk. A béke nem csak a háború és konfliktus hiánya. Az Isten által óhajtott shalom egy megbékélt emberiségből sugárzik. Egy olyan közösségből, amely részesedik a békességben és megtestesíti azt a békét, amit csak Isten adhat.
A farkassal lakó bárány, és a párduccal tanyázó gödölye ézsaiási látomása elénk vetíti azt a jövőt, amit Isten tervez számunkra. Habár ilyen békességre mi magunk képtelenek vagyunk, arra hívattunk, hogy Isten eszközeiként legyünk békítő munkájának kézművesei. A békesség, akárcsak az egység ajándék és hivatás is.
Jézus kérése a tanítványokhoz nem parancsként vagy követelésként hangzott el, hanem az Atyához intézett imádságként azon az éjszakán mielőtt Jézust megölték - Atyám, mindnyájan legyenek egy. Szíve és küldetés tudata mélyéről fakadó imádság ez, amellyel a tanítványokat készíti mindarra, ami következik.
Amikor az elmúlt száz év keresztyéneinek imáira, álmaira és kezdeményezéseire gondolva a keresztyén egységért tartott Imanyolcad 100. születésnapját ünnepeljük, helyénvaló, hogy számba vegyük, meddig jutottunk ezen a Lélek által vezérelt zarándoklaton. Időszerű, hogy hálát adjunk az egységért való imádságaink számos gyümölcséért.
Azért, hogy ellenségeskedő és egymást meg nem értő keresztyén közösségek ma barátsággal és tisztelettel viszonyulnak egymáshoz. Együtt imádkozó keresztyének gyakran közösen tesznek bizonyságot az evangéliumról, és szolgálják a rászorulókat. Párbeszéd sorával építgetjük a megértés hídjait, és így közelebb kerültünk egymáshoz néhány eddig áthághatatlan akadálynak tűnő teológiai kérdés terén.
Ugyanakkor tudjuk, hogy az ünneplés alkalom bűnvallásra is. Ellentéteink továbbra is Jézus egységért elhangzó imájának ítélete alatt állnak. Pál apostol továbbra is figyelmeztet: éljetek egymással békességben! A keresztyének ma látványosan megosztottak több kérdésben. Az örökös teológiai vitáink mellett sokszor összekülönbözünk erkölcsi kérdésekben is. Pedig összefogásra, és közös bizonyságtételre lenne szükség. Belső megosztottságunkban, és egymással való viszályaink miatt elmulasztunk eleget tenni annak a magasztos küldetésnek, hogy jelei és eszközei legyünk az Isten által óhajtott egységnek és békének.
Számadásunk végén mit mondhatunk? Ünnepelhetünk, de szomorúságra is van okunk. Adjunk hálát az előttünk járókért, akik életüket önzetlenül a megbékélés szolgálatának áldozták. Kötelezzük el magunkat újra, hogy Krisztus akarata szerinti egység és béke munkálói legyünk. Az ünneplés alkalmat ad arra is, hogy azon elmélkedjünk, mit jelent szüntelenül imádkozni szavainkkal és cselekedeteinkkel, egyházaink egész bizonyságtétele által.
Imádság:
Urunk, add, hogy legyünk egy! Egy az imádságban, egy az igazságosságért folytatott küzdelmünkben, egy a szeretetben, egy a legkisebbekért való szolgálatban, egy az utánad való vágyakozásban. Urunk, Tebenned lehessünk egy. Ámen.
Karácsony havában, az Úr eljövetelének emlékidejében sokféleképpen érkezhet az adventi öröm. A rorátés hajnalok előnapján egyszercsak megszólalt az ajtócsengőm. Szélesre tártam panellakásom bejáratát. Se szó, se beszéd felhangzott az ének: "Lángoljon a szívünk, közel van már üdvösségünk" - és ott világolt az egy szál gyertya plébániám közösségei ajándékán, az adventi koszorún. Földbe gyökerezett a lábam, nem tudtam, miként kell viselkednem az érkezőkkel, azt se, mit kellene mondanom. Ennyire tellett: Isten fizesse. Aznap még sokat beszélgettünk a meglepetésről: szomszédaim számára is örömforrás volt a dallam. Két hétvégén a korondi katolikus plébánia vendége lehettem. Daniel Ernő plébánossal, munkatársaival hosszasan beszélgettünk. Az ajándékutazásokon is. Ugye nem baj, ha az atyhai templomi közösségben, a szentmise végén leperegtek a könnyeim, amikor sajtóapostolkodásunkhoz azt kívánta: sokakkal éreztessék meg írásaim, hogy szeretni érdemes. Ami a híradásokból kimaradna: édesanyja, Erzsike néni mosolygós pillantása, amint elnosztalgiáztam a házi tejes bögrét két tenyérbe fogva. Isten fizesse a szőttes abrosz áldásainak derűjét.
Otthonosan érzem magam a Bethlen-negyedi református
gyülekezet bűnbánati istentiszteletein is. Elmondhatatlan belső
öröm, amikor ismerősként mosolyognak a templomban, akikhez érkezem.
Ugyanitt találkoztam először a városunkban lakó nyugalmazott református
lelkészek közösségével. Ünnepváró együttlétükre is meghívtak a minap a
belvárosi Közösségi Házba. Felejthetetlen élmény az igei ihletettségű,
mézeskalács- és gyertyaillatú délelőtt körükben. A közösségről a legközelebbi
Koröltő-oldalon olvashatnak. Bátorítanék: péntekenként 17 órakor vegyenek
részt a Belvárosi Adventi Esték előadásain a Bocskai István Közösségi Házban.
Akinek a hajnali mise hozza el a sötét téli reggelek első fényét,
szaporázza lépteit még harangszó előtt.
Hit-Vallás, Udvarhelyi Híradó , 2007-12-11
Beszélgetés nagyapával, idős id. Kun Árpád nyugdíjas lelkipásztorral 90. születésnapja alkalmából
- Kilencven év hosszú idő, ez alatt a történelem kereke számtalanszor fordult az idők változásával. 1917. december 12-én egy szolgálatra szentelt élet kezdődött el. Hogyan teltek a gyermekévek?
- Édesapám lakatosmester volt Kolozsváron, születésemkor a család a Honvéd utcában lakott. A későbbiekben a Petőfi utcában és a Tordai úton is laktunk. Ez utóbbi helyről kezdtem el az iskolai tanulmányaimat a Farkas utcai református kollégiumban, ahol 1936-ban érettségiztem. Már az iskolai évek alatt megismerkedtem az egyházi élettel. Visszaemlékszem Nagy Károly akkori püspök figyelmeztetésére az 1920-as évekből: "vigyázzatok kedves híveim! Amely népnek ajkán elnémul az ének, az halálra van ítélve. Ahol az éneknek csak egy-két versét énekli unottan a kántor, ott akármennyien is legyenek a templomban, megkezdődött a haldoklás. Csak ahol lelkesen végigénekli a gyülekezet az éneket, ott a hívek lelkén végigmegy a benne rejlő igének teljessége. Csak ott érezteti az ének a maga teljes erejét és áldását. Az elnémult ajkak előfutárai az elnémult harangoknak. Ezért kell megzendíteni dicséreteinket minden ajkon - ha élni akarunk - templomban, iskolában, családjainkban. Zengjenek hát a drága, szent énekek alázatos hittel, diadalmas reménységgel, hogy általa is épüljön anyaszentegyházunk" - ezekkel a gondolatokkal kellene ma is élni.
- Akkoriban már iskolás diákként is lehetett menni
legációba?
- Igen, így kerültem egy karácsonykor Bonchidára, húsvétkor Bálványosváraljára, mindkét helyen hat-hat alkalommal hirdettem igét. Az érettségi vizsgák letétele után 1936-ban teológiai hallgatóként részvettem a Kalotaszegi Egyházmegyébe tartozó száz lelkes Bábonyban, az első főiskolás munkatáborban. Nevezetes személyek is jelen voltak: Szabó T. Attila irodalomtörténész, Kós Károly író, Kós András szobrász, Tonk Emil orvos. A táborban arattunk, árkot ástunk, a faluban felmértük a házakat, népművészeti értékeket. Ebédlőnk egy épülő disznóól volt, s padlása a hálószobánk. A tábor végén Kós Károly, akit mindig lóháton láttunk megjelenni, a sztánai Bagolyvárban látott minket vendégül.
- Az államosítás előtti református kollégiumnak a mai
napig is egyetlen élő vallástanára . . .
- László Dezső akkori kollégiumi vallástanár a teológiai tanulmányaim befejezése után 1940 februárjától a belvárosi elemi iskolák református tanulóinak vallásos oktatásával bízott meg. Hetente 33 vallásórát tartottam. 1942-ben az Állami Leányjavító Intézet lelkészévé alkalmaztak. Közben a belvárosi egyházközséghez tartozó Tordai úti imaházban is sokat munkálkodtam.
- Ezt követte a Mezőségen eltöltött 35 év . . .
- 1946-ban kinevezést kaptam Mezőkeszü 660 lelkes gyülekezetébe, ahol csaknem 20 évig szolgáltam. Az első években a lelkipásztori munka mellett feladatom volt még a Magyar Népi Szövetség és a Gazdakör vezetése, valamint a békéltető bizottság elnöksége. A téli időszakban pedig a Vöröskereszt Egyesület tanfolyamának a vezetése. Az istentiszteleteken az akkori gyülekezet 50%-a vett részt. Gyakran rendeztünk műsoros ünnepélyeket, az énekeket és a verseket indigóval sokszorosítottuk. Volt olyan idő, amikor évekig nem látogathattam meg a gyülekezet tagjait, mivel a felsőbb hatóságok ezt megtiltották. További nehézségem volt az adventista tanokkal való állandó harc, ezért kértem fel László Dezső esperest és Nagy András teológiai tanárt, hogy jöjjenek ki a gyülekezetbe és legyenek segítségemre. Így került sor egy vasárnap délután a reformátusok és adventisták közötti nyilvános hitvitára, mely órákon keresztül tartott. Végül a hitvita azzal fejeződött be, hogy Nagy András kijelentette: végezd a dolgodat és hirdesd a Krisztust.
1965. október elsejétől Nagy Gyula püspök a szomszédos 900 lelkes Vajdakamarásra nevezett ki, mivel az előző lelkipásztor szolgálatának ideje alatt 220-an tértek át az adventistákhoz. Az itteni szolgálatom 15 éve alatt négy hívet veszítettem el, és hármat szereztem vissza. Ugyanakkor felújítottuk a gyülekezetes áldozatos munkájával a templomot és a parókiát.
- Huszonhét éve tart az aktív nyugdíjaskor . . .
- Mivel kívántam visszajönni Kolozsvárra, a püspök hozzájárult mielőbbi nyugdíjba vonulásomhoz azzal a feltétellel, hogy akárhova hívnak, megyek szolgálni. Ugyanis akkoriban nagy volt a lelkészhiány, szolgálati lehetőség pedig sok. Nyugdíjas korom első tíz évében Kolozsvár, Kalotaszeg és Mezőség számos gyülekezetében szolgáltam. Volt, ahol eltöltöttem egy egész karácsonyt vagy húsvétot. Ugyanakkor hetente háromszor a Kolozsvár Alsóváros Egyházközség irodai munkájában segédkeztem. Sokat temettem, de legszívesebben a Napkelet utcai és a Györgyfalvi úti istentiszteleti szolgálatokra emlékszem vissza. A sok szolgálat mellett 140 írásom és dolgozatom jelent meg különböző egyházi kiadványokban.
1990 után még néhány évig a Diaszpóra Alapítvány irodájában segédkeztem, majd idővel a fizikai erőnlétem fogytával egyre kevesebb szolgálati lehetőségem lett.
- Ejtsünk néhány szót a családról . . .
- 1942-ben kötöttem házasságot Voivod Rozália Gyöngyvérrel, akivel hatvan évet éltem békességben. Hiányát nagyon érzem, mert öt évvel ez előtt az Úr magához szólította. Házasságunk alatt három gyerekünk született: Árpád, László és István (aki családjával együtt gondoz). Hét unokám és öt dédunokám van.
- Bár az utóbbi években hallásod és látásod meggyengült, de
szellemi frissességed megmaradt. Hogyan éled meg a naponkénti Istentől
kapott megújulást?
- Megköszönöm Istennek, hogy ilyen magas életkorral ajándékozott meg. Szentlelke erejével vezetett, mely által mindenre volt erőm és egészségem. Naponként éneklem a 37-es számú kedvenc éneket, melyből a következő sorokat idézem: mennyben lakó én Istenem, könyörgök, légy mindig velem! . . . Terjeszd ki rám áldó kezed, legyen áldott a te neved!
- Isten éltessen sokáig!
Kun Attila Árpád lp.
Hogy ne merüljön feledésbe a megalázás
A legszélesebb nyilvánosság tudatában kell tartani, hogy ne merüljön feledésbe a megalázás. Több tízezer férfit 1950 után, személyes szabadságuktól megfosztva, minden jogalap nélkül, katonai behívóval lapátos építőmunkára kényszerítettek a munkabér megtérítése nélkül.
Ez történt annak ellenére, hogy már 1930-ban a Nemzetközi Emberjogi Szervezet határozata kimondta: senkit sem lehet kényszermunkára fogni saját beleegyezése nélkül. Ez a megegyezés még ma is jogerős, Románia is aláírta.
A történelemtudomány hivatott az események emlékének megmaradását szavatolni az utókor számára. Dokumentumok sorozata áll az érdeklődők rendelkezésére, ám 55 év alatt ezen a téren Romániában nem történt semmi. Nincsenek szabadon elérhető feljegyzések, történelemkönyvek a kényszerű katonai munkáról.
Tudott dolog, hogy nagyrészt ingyen munkaerővel épült fel az ország, hisz ezt a módszert alkalmazták 1948-tól egészen 1989-ig. A hiteles feljegyzések szerint csak 1950-1961 között több mint 520 000 kényszer-munkaszolgálatos dolgozott ingyen egyenként 24-42 hónapon keresztül, gyenge ellátás mellett.
Ezért kell tennünk, cselekednünk, akik még élünk: hallassunk magunkról és keserű múltunkról, mert az ország, a kormány nem hajlandó tudni rólunk. Nem akarják tudomásul venni, hogy meg kellene téríteni a ki nem fizetett bérünket, és ezáltal tudomásul kellene venni létezésünket...
Ezeket az akkori fiatalokat politikai megbízhatatlanságuk miatt nem hívták be fegyveres katonai szolgálatra. Szövetségünk három emlékművet állíttatott nekik Sepsiszentgyörgyön (felvételünk), Csíkszeredában és Gyergyószentmiklóson. Hétszáz példányban megjelentettük a Katonasors címet viselő könyvet. A 380 oldalas kötetet az egykori bajtársak visszaemlékezései töltik meg élettel, azaz megrázó szenvedésekkel, megaláztatásokkal, az emberi méltóság sárba tiprásának bemutatásával. 78 korabeli képpel illusztrálja a kényszermunkát, a bajtársi összetartozást, szeretetet, barátságot, és életre szóló emlékként szolgálhat a volt munkaszolgálatos katonák gyerekeinek, unokáinak, rokonainak és a jó szomszédoknak, barátoknak, nem utolsósorban özvegyeiknek. Jutányos áron megvásárolható Székelyudvarhely és Csíkszereda RMDSZ-irodáiban.
2008 májusában rendezik meg a közép-európai országok volt munkaszolgálatos katonáinak kiállítását. Szövetségünk korabeli fényképekkel szándékszik hozzájárulni a tárlathoz.
Más közép-európai országokban a volt kényszer-munkaszolgálatos katonákat az állam, az ország tiszteli, nem csak azért, mert koruknál fogva is méltóak erre. Szövetségeiket elismerik, a Magyar Honvédelmi Minisztérium egyenesen magáénak vallja, és a legmesszemenőbben támogatja, segít mindenben.
Romániában a diszkrimináció áldozatául estek azok a volt munkaszolgálatos katonák, akik tényleges katonai idejüket a hadsereg (MFA) keretén belül a vasutak építésénél, katonai építményeknél töltötték le. Ezeket nem részesítik a 2002/309-es törvény által előírt kárpótlásban, mert katonazöld mundért viseltek, ellentétben a DGSM-esekkel, akik szürke munkaruhában dolgoztak. A zöld ruhások kárpótlási kéréseit a megyei bizottság elutasította, annak ellenére, hogy a katonai könyvükben a beazonosító szám a 165, ami lapátos építő munkán letöltött tényleges katonaságot jelent.
Szövetségünk úgy véli, a parlament két háza, a kormány, az államvezetés mélységesen megsértette az emberjogi méltányosságot akkor, amikor másodszor is elutasította azt a törvénymódosító kérelmünket, amelyben kértük az MFA keretén belül dolgoztatottak elismerését.
Ezért beadvánnyal folyamodunk a nemzetközi Emberjogi Bizottsághoz, az EU-parlamenthez, megmutatva, hogyan virágzik a diszkrimináció Romániában. Kértük, hassanak oda, hogy az állam, a kormány és a parlament módosítson álláspontján, igazságot szolgáltatva ezen mellőzött csoport jogainak tisztázásával, megadva nekik is azokat a kárpótlásokat és jogokat, amelyeket a többi volt munkaszolgálatos már megkapott.
Bartos Sándor volt munkaszolgálatos
Háromszék, 2007-12-14
Hétfőn 14 órai kezdettel a Bolyai Farkas Líceum dísztermében emlékműsort szervez a Református Kollégium-Bolyai Farkas Líceum Öregdiákok Baráti Köre. Az emlékműsőr keretében Weszely Tibor Bolyai-kutató Bolyai Jánosra emlékezik, a líceum diákjai verses-zenés műsorral készülnek, ugyanakkor családi alapítványok díjainak átadására is sor kerül.
A bátorság olyan ajándék, amelyet tovább kell adni
Már két hete annak, hogy véget ért a nagy megmérettetés, de még mindig ez a meghatározó esemény. A magyarság egyértelműen győzelemnek könyveli el a választások eredményét, mások szerint hasznosabb lett volna a vereség, mert ez talán magához térítette volna a magyarságot. A sok, egymástól eltérő vélemény közül hadd emeljek ki egyet, amely szerint "az RMDSZ becsületét Csíkszék mentette meg, bebizonyítván, hogy egy olyan egységes összeforrt politikai közösség, mely képes a legnehezebb időkben is világos és egyértelmű választ adni mindenkinek."
Magam is elismerem többhetes, a profizmus határait súroló, hittel és kitartással végzett kampánytevékenységüket, melynek eredményeként valóban Csíkszék "szerepelt" a legjobban a Székelyföldön. Amint a jelentésből is kitűnik, 30 önkéntes sapientiás diák 2300 plakátot ragasztott ki, a tömbházakba 11 000 szórólapot tettek fel az ajtókilincsekre, a kampány utolsó időszakában pedig három csapat járta Csík vidékét és 10 500 plakátot tettek ki, a szövetség két magas tisztséget betöltő vezetője pedig 100 csíkszeredai családhoz látogatott el.
A konklúzióban megfogalmazottakkal viszont van némi kételyem. Ezek szerint, akik Tőkés Lászlóra szavaztak, nem váltak becsületére Csíknak és nincsenek tudatában a magyar jelennek, nem tudják hogyan kell cselekedni. Erre a válaszom a következő:
Van egy közös nagy érdek, és van néhány kicsiny és egymással is harcban álló csoportérdek.
A nagy közös érdek a megmaradás, a Székelyföld esetében egy olyan állapot fenntartása, ahol továbbra is magyarul intézhetjük ügyeinket, és elöljáróink is magyarok, ahol gond nélkül járathatjuk magyar iskolába gyermekeinket. Nemcsak templomainkban, hanem városaink és falvaik főterein is megtarthatjuk a csak rólunk szóló ünnepeinket, ahonnan nem kell fiataljainknak elvándorolnia más tájakra, hogy munkát találjanak, és ahol, mint évszázadokkal előbb is, minden minket szolgál. Mindezt egy olyan darabkáján Romániának, ahol mi is otthon érezzük magunkat. Ez hosszú távon csak az autonómiával biztosítható. Ennek a nagy közös érdeknek vagyunk az érdekeltjei, mi névtelen székelyek sokasága, akik belakjuk e tájat, függetlenül attól, hogy kire szavaztunk.
Ott van a másik, a néhány kicsi és egymással is harcban álló csoportérdek, amelyet szintén a magyarok képviselnek. Ők hozzánk viszonyítva a kisebbség, akinek mindig sikerül a többség fölé emelkednie. A csoportok egy-egy pártnak felelnek meg és arra törekednek, hogy a közös nagy érdeket képviselő többséget egy-egy ilyen részérdek számára megszerezzék. Azt kell szuggerálni, hogy csak ezek az érdekek azonosak a magyar nép érdekeivel. Az elején a nagy közös érdek és a csoportérdekek egybeesnek, de ahogy telnek az évek, és a politikai képviseletből szakma, szószólóiból pedig dörzsölt politikusok lesznek, már a hatalom és az ezzel járó előnyök megtartása a fő cél. Ekkor következik az az állapot, amikor a részérdek lesz a meghatározó a nagy közös érdekkel szemben.
Ha a vitára késztető megfogalmazás nemcsak a "jövevényekre," mint amilyen én is vagyok ("háromszéki, s még hozzá református" - ahogy egyik tanácsostársam megjegyezte), hanem mindenkire érvényes itt Csíkban, akkor hát igencsak szégyellhetik magukat a csíkszentdomokosi székelyek, akiknek kétharmada Tőkés Lászlóra szavazott "rontva ezáltal a csíkiak becsületét." Talán ezért is vette tervbe a szervezet, hogy a jövőben itt komoly elemzés tárgyává teszi a történteket.
Hadd siessek hát a csíkszentdomokosiak védelmére, akiknek mindig is nagy tisztelője voltam. Bárcsak minden székely és magyar olyan lenne, mint amilyenek a domokosi székelyek. A múlt év nyarán innen indult el egy küldöttség, hogy Törökország déli részén felkeressék az ötszáz éve oda hurcolt "magyarokat", ők állították fel Ázsia egyetlen székely kapuját Madzsarköy (Magyarfalu) főterén, ez év nyarán pedig ők fogadták a polgármester vezetésével érkező ottani küldöttséget, ők rendeztek felejthetetlen ünnepséget számukra és ez alkalommal ők avatták fel Márton Áron szobra előtt a díszes székely kaput.
Ők akkor e jeles napon Tőkés László személyében Márton Áron püspökükre szavaztak, Isten igazságának őrére, az üldözöttek védelmezőjére és népének jó pásztorára, minden erdélyi magyar példaképére. Márton Áron bátorságára, akinek volt mersze Erdély kettéválása után Dél-Erdélyben maradni, megmentve ezáltal az ezeréves püspöki székhelyet és a dél-erdélyi hívő közösséget a felszámolódástól, volt bátorsága kijelenteni a katonai törvényszéken, ahol vádlottként állt bírái előtt, hogy nem ért egyet Észak-Erdély Romániához való csatolásával, és egy olyan határmegállapodást ajánlott, amely lehetővé tenné több, mint egymillió Romániában élő testvére visszatérését a magyar nyelvközösségbe, és volt ereje, bátorsága, hogy szembeszegüljön a kommunista diktatúra egyházellenes intézkedéseivel, szóban, írásban és papjaihoz intézett körleveleiben biztatta híveit a kitartásra. Ez nemcsak az egyházi ember, hanem A Magyar Ember állásfoglalása volt!
Nagy püspökünkhöz hasonlóan Tőkés Lászlónak névtelen református papként is volt bátorsága szembeszállni Temesváron Ceausescu rémuralmával, és - halált megvető bátorságának és következetes kitartásának köszönhetően - ő lobbantotta lángra az 1989-es romániai forradalmat. Az eltelt 18 évben minden alkalommal volt bátorsága szembeszállni minden olyan intézkedéssel, amely sértette az erdélyi magyarság érdekeit. Volt mersze szólni Nagyváradon és Kolozsváron, Bukarestben és Budapesten, Washingtonban és Brüsszelben.
Ha volt bátorsága szólni akkor, amikor ezért "legkevesebb" börtön járt, de halál is várhatott volna rá, miért ne lenne bátorsága erre Brüsszelben is?
Ne a csoportérdekek körül forgolódjunk és ne egymásban keressük a hibát. Próbáljuk meg végre a névtelenek nagy tömegét érintő közös célokra helyezni a hangsúlyt. Nem a politikai pártok belső ügyeire, politikusaira és az általuk vezényelt politikai csatákra vagyunk kíváncsiak, hanem arra, hogy az elkövetkezendő években sikerül-e majd a Székelyföld önrendelkezését, megmaradásunk egyetlen biztosítékát kiharcolnunk. Vegyük a bátorságot és cselekedjünk. Itt az ideje, hogy ez a lelkes csapat, amely a székelyek ezreit mozgósította a választásokra Csíkországban, bebizonyítsa: kellő bátorsággal rendelkezik ahhoz is, hogy ugyanolyan szenvedélyességgel szolgálja az autonómia ügyét, mint ahogy képviselte a szövetséget a választások idején. Ez esetben nem lesz elég a "mindennek megfelelés" vonalán cselekedni. Több kell ehhez. A két püspöktől kölcsönzött bátorságot kell továbbadniuk.
Végezetül szívleljük meg Márton Áron üzenetét, miszerint mi, egymásra utalt magyarok arra vagyunk ítélve, hogy egymásból, egymás által megéljünk.
Beder Tibor, Hargita Népe, 2007-12-13
Kis Csaba havadi református lelkipásztor 52 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt.
Temetése 2007 december 13-án 13 órakor lesz Havadon.
Nyílt levél az emlékezőknek az emlékezésről
Sokáig gondolkodtam, hogy válaszoljak-e egyáltalán az Önök aláírásos ívére vagy ne, hiszen semmiféle megkeresést hivatalos úton nem kaptam, és csak az újságból értesültem körlevelükről. Bizonyos töprengés után úgy döntöttem, hogy nyílt levelet írok, hiszen, olvasva a névsort, csak egyetlen ismerős nevet találtam a tucatnyi felsorolt név között, tehát biztosra veszem, hogy nem, vagy csak nagyon egyoldalúan ismernek. A bemutatkozást szívesen megtettem volna személyesen is, amennyiben - az aláírásos ívek műfajának szabálya szerint - először nálam jelentek volna meg kérésükkel, és csak azután léptek volna nyilvánosság elé, miután kérésüket nem teljesítem. Nem így történt - ezért sejtem, hogy az ügynek személyes/politikai háttere is van. Egyébként módfelett furcsálltam, hogy Önök közül mind ez idáig senki sem volt még kíváncsi véleményemre, ez is valamiféle politikum erőteljes jelenlétére vall. Az első lépést tehát megteszem én.
Önök azt írják, hogy nem felejtenek. Én magam is remélem, hogy az ember nem felejt.
1. Bízom benne, hogy nem felejtenek azon 8 mezőségi szórványgyülekezet tagjai, akikhez az elmúlt 15 esztendőben szinte minden vasárnap teológiai hallgatót juttattam el igét hirdetni, aztán öt éve néhány helyen, minden hónapban, ingyenes orvosi és gyógyszeres ellátásról gondoskodom, és akiket minden nyáron százával szállítottunk az egyhetes mezőségi missziót lezáró közös ünnepségekre. Ebben pedig igen nagy segítséget jelentettek intézetünk lelkészjelöltjei.
2. Talán az a két árvaháznyi (csaknem száz) árva gyermek sem feledi el azt, hogy megsegítésükre, szinte tíz évig, minden hónapban módot találtam, évente tízezres nagyságrendű forrásmozgósítással (ma már, szerencsére, intézményesült keretben folytatódik, jól képzett szakértők irányítása mellett ugyanazon munka négy közösségben), diákjaim pedig mérték felett segítettek ebben is.
3. Talán nem felejt el a sok kolozsvári hajléktalan sem, akiket, ugyancsak diákjaimmal együtt, hat esztendeje minden héten rendszeresen látogatunk, élelmet, ruhát és sok minden egyebet viszünk nekik, minden szerdán pedig istentiszteletet tartunk, gyermekeiknek vallásórát (legújabban Mikulás-járással egybekötve).
4. Reménységem van afelől is, hogy a kórházban fekvő betegek sem vetnek ki emlékezetükből, amiért kórházlelkész feleségemmel együtt szinte rendszeresen ingyenes gyógyszerrel segítjük őket.
5. Talán nem felednek a segesvári Gaudeamus alapítvány szórványbentlakásában lévő diákok sem, akik közül kettő, egész éven át, saját alapból létrehozott ösztöndíjat kap már négy éve.
6. Az a féltucatnyi mezőségi (melegföldvári) gyermek sem, akik már második éve a szamosújvári bentlakásban kapnak minden nap szállást és ellátást, részben saját, részben más források mozgósítása folytán.
7. Bizonyára megtartanak emlékezetükben azon diákok és kollégák, akiknek tudományos pályáját igazgattam, elkészült tudományos munkáik kiadására anyagi alapot szereztem, és ma már legalább három tucatnyian végzik a hosszú évtizedekig kényszerpályára ítélt egyházi tudományos munkát.
8. Talán még emlékezetükben tartanak művészettörténész, történész, egyháztörténész doktorandusaim is (szám szerint legalább két tucat), amiért több részletben is elvittem őket a halálra ítélt hunyad-zarándi szórványtelepülésekre, a küküllői vagy a nagysajói egyházmegyék területeire feltárni, felmérni és publikálni a még meglévő egyházi/nemzeti kincset.
9. Remélem, hogy emlékezetében maradok még egy ideig a Protestáns Teológiai Intézet tanári karának is, ahol az elmúlt tíz esztendőben két tudományos sorozatot is indítottam: egyiket, hogy legyen publikálási lehetősége a fiatal tanároknak, a másikat, hogy feltárjuk egyházi múltunk forrásait. Előbbiből 18 + 5 kötet, utóbbiból 5 kötet jelent meg (utóbbi több ezer oldalnyi eredeti forrásközlés és részletes szaktanulmány). Annál inkább számítok megemlékező jóindulatukra, mert az elmúlt tíz évben az egyetlen átfogó, életképes tudományos program volt ez, amit most, a megkésett hivatalos elismertetésre (akkreditációra) készülve (persze több személyes munka mellett), az intézet tudományos eredményeként felmutathatnak.
10. Bízom benne, hogy a két református egyházkerület és az evangélikus egyházkerület is megtart emlékezetében, hiszen hivatalos lapjuknak, a Református Szemlének a több éves lemaradását sikerült behoznunk (szerkesztőtársammal együtt), és hét éve már eléggé rendszeresen megjelenő tudományos folyóiratként üzemeltetjük. Önök, református értelmiségiek, akik bizonyára olvassák ezt, láthatják.
11. Stb.
Hadd térjek vissza végül még egyszer az alapmotívumhoz: bizony, mindenkinek joga van emlékeihez. Önöknek is, másoknak is. Ha pedig az utókor emlékezetéből mégis kiesünk, akkor sincs veszve semmi: van valaki, aki szorgalmasan jegyzi dolgainkat ama bizonyos Nagykönyvben. Jót is, rosszat is. Végül pedig mindent a maga mérlegére helyez.
Kiváló tisztelettel üdvözli Önöket
Szabadság, 2007-12-12
Év végi számvetés Papolcon (Pénzből és önerőből)
Beszélgetés Kelemen Gyula Attila tanácstaggal
Kelemen Gyula Attila a Zágonhoz tartozó Papolc magyarságát, de az összes papolcit képviseli - román ajkú társával együtt - a községi tanácsban, presbitere a helybeli, mintegy 515 lelket számláló református egyházközségnek.
Azt vettük számba segítségével, hogy melyek voltak a nyár vége és az ősz helyi eseményei, mi az, amit ez a település elkönyvelhet, ha lelassul az esztendő, ha itt van az advent.
Azt vettük számba segítségével, hogy melyek voltak a nyár vége és az ősz helyi eseményei, mi az, amit ez a település elkönyvelhet, ha lelassul az esztendő, ha itt van az advent.
- Nálunk még nem állt meg a munka - mondta. - Ha engedi az idő, kavicsozunk a mellékutcákban. Szerdánként, amikor a faluban fogadónapot tart a zágoni tanács, jönnek az erőgépek, jönnek a szociális segélyben részesülő munkások, és akkor kerül sóder oda, ahol kátyúsak az utcák. Sietnünk kell, mert van még éppen elég kavicsoznivaló. Központi pénzből idén csak a főút felületi kezelését tudtuk elvégezni négyszáz méter hosszon, a falukaputól a felső buszmegállóig. Folytatására 2008-ban kerülhet sor, reméljük, sikerül még meghosszabbítani vagy négyszáz-ötszáz métert. A hidakkal is dolgozunk. Kijavítottuk a kerülő utat a temető felé, újraépítettük a hidat a Tanórkapunál és egy másikat Sinka Lajos előtt.
- Jeles egyházi események is voltak.
- Igen, november 4-én ünnepélyes avatója volt a református templom külső tatarozásának. Már tavaly megkezdtük, de az egyik építőcég miatt lelassult a munka. Új szerződést kötöttünk Gál Szabolcs vállalkozóval, aki megfelelőképpen és idejében elvégezte feladatát, év végéig ki is fizetjük adósságunkat. Hálaadó istentisztelet volt, ahol részt vettek az egyházi vezetők, az önkormányzat, élén Kiss József polgármesterrel, valamint Márton Árpád RMDSZ-es parlamenti képviselő. Volt lelkészünket, t. Beder Imrét Kézdivásárhelyre helyezte az egyházvezetés, s jelenleg t. Bende Tamás csomakőrösi lelkipásztor végzi itt a teendőket.
Rá egy hétre felszentelték a helybeli új római katolikus kistemplomot is. A zágoni anyaegyházba új plébános érkezett, t. Balázs Imre. Papolc a zágoni mater filiája. A képviselő elmondta, egy régi tűzoltószertár helyére épült a templom, s nagyon találó volt védőszentjének bejelentése: István és Gizella, ugyanis ezzel is emlékezett a közel hetven lelket számláló papolci filia a tragikus hirtelenséggel elhalt papjukra, néhai t. Tóth Istvánra. Elmondták, hogy a hétszáz lelket elérő ortodox egyház is megújította templomát a tetemes erdővagyonból kapott pénzalapból. Lelkészük Galacról érkezett, s jó megértésben és barátságban van a helyi magyarsággal.
- Papolcon az év minden szakaszában volt-van magyar közművelődési tevékenység.
- Van egy Liliom nevű táncegyüttesünk, és működik a református vegyes kórus - részletezi a faluképviselő. - Ellátogattunk Borjád testvértelepülésünkre, ők pedig a falunap alkalmával látogattak el hozzánk. Zágon községközpontunk révén kapcsolatba kerültünk Kiskörével, s meghívásukra oda is ellátogattunk. Működik nálunk egy falusi könyvtár is, ugyanis sok könyvet kaptunk ajándékba a testvértelepüléstől. Jelenleg a református imateremben láthatók még a helybeli jeles fotóművész, néhai Imreh Albert képei, melyeket a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója alkalmával helyeztek el, de hamarosan átvisszük szintén az ebben az épületben működő falumúzeumba, melynek létrehozását a Sepsiszentgyörgyön élő Bede Erikának köszönhetjük, aki megírta Papolc monográfiáját is.
Azt is megtudtuk, hogy a téli időszak gazdagabb lesz művelődési eseményekben. A fiatalokkal és a fiatal házasokkal bálra készülnek, a kicsinyek és az iskolások pedig karácsonyi műsort készítenek, melyet az iskolában és a templomban mutatnak be.
Kisgyörgy Zoltán, Háromszék, 2007-12-13
Készítsétek az Úrnak útját . . .
Valahányszor ezt az Igét halljuk egyházi szolgálatunk lényege elevenedik meg előttünk: utat készíteni az emberek szívébe, szíve irányába Krisztus számára. Ez mozgosít adventben is, hiszen nem egy tétlen várakozás az, melynek jellemeznie kell minket, hanem tevékeny, szolgálatban buzgólkodó időszak.
Útkészítő volt a Brassói Egyházmegye Presbiteri konferenciájának szerepe is, hiszen első alkalommal volt megszervezve a teljes egyházmegyét átfogó presbiteri felkészítő. 2007 november 8-án úgy éreztük, egy olyan utat kezdtünk építeni, melynek kiindulópontja Krisztus, végállomása pedig a presbiterek és lelkészek egyéni hitvilágán keresztül, az egyháztagok.
Kis Csaba balázstelki lp. igehírdetői szolgálata igei alapot nyújtott a konferenciánknak
Kis Csaba balázstelki lelkipásztor, a Brassói Egyházmegye katekétikai előadója 1Péter 5,1-4 alapján közvetített bibliai üzenete adta meg a konferencia alaphangulatát :
Krisztus egyházának gondja ugyanolyan mértékben a lelkészek és a presbiterek felelőssége.
Krisztusnak és az ő egyházának szolgálása nem anyagi nyerészkedésből történjék, hanem a szeretetből.
Életünk és szolgálatunk Krisztus nyája számára(a gyülekezet részére) mindenkor példaadó kell legyen.
A Hozsánna gyülekezeti énekkar adventi énekes bizonyságtétele
után Varró Sándor helybéli lelkipásztor bemutatta a jelenlevők számára a
nagyszebeni templom és gyülekezet történetét. Az 1786 november 26-án
felszentelt templom méltán ünnepelheti fennállásának 221-ik évfordulóját. A
2007-es év keresztyén és kulturális eseményei - események melyek a helybéli
magyar református közösség is implikálva volt - kiemelkedővé teszik ezt az
esztendőt az egyházközség történetében. Ebbe a kiemelt sorozatba
illeszkedik bele a jelenlegi Presbiteri konferencia is. A visszapillantás
rendjén a lelkész elmondta, hogy két
meghatározó esemény volt az, amely megadta az év arcélét: a III.Európai
Ökumenikus Nagygyűlés és a Barokk momentum kulturális program. Ez
alkalommal a lelkipásztor köszönetet mondott a Magyarországi Református
Egyházkerületek, az
Czövek Olivér a közös teherviselésről beszélt. Háttérben a Hozsánna énekkar
Díszvendégünk Czövek Olivér, a Magyarországi Református Egyház zsinati képviselője, szeretettel köszöntötte a Presbiteri konferencia résztvevőit. Kihangsúlyozta, hogy a gyülekezeti élet nehézségei közös terhet kell jelentsenek presbiter és lelkész részére. Ezt a szép, de nem könnyű terhet csak közös erőfeszítéssel lehet eredményesen elhordozni.
Fontos mozzanat volt a jövőbeli kontinuitás szempontjából a Presbiteri szövetség megalakítása és a szövetség vezetőségének megszavazása. 7 tagból álló vezetőségi bizottság mellett döntött a közel 100 presbiter. Tekintve, hogy a Brassói egyházmegye területileg a legkiterjedtebb a 16 egyházmegye között, egy olyan képviselet határoztak meg a presbiterek, mely a 3 nagy régiót fedné le: Brassó és környéke, Szeben és környéke illetve Kárpátokon túli gyülekezetek. Eképpen szövetségi elnök Balogh Ernő lett, alelnökök pedig Belényesi József és Coman Vilma(Brassó I, Medgyes és Plojesti gyülekezeteiből). A titkár Gyenge András lett Szecselevárosból, a pénztáros pedig Tutelea Erzsébet Nagyszebenből. A két választmányi tag: Pál Árpád Fogarasról és Égető Zoltán Bukarest II. egyházközségből. A megválasztottak abbeli reménységüket fejezték ki, hogy a Vezetői testület nemcsak egy szép megnevezés marad, hiszen csak akkor lesz értelme és létjogosultsága ha hatékonyan hozzájárul a presbiterképzés gyakorlati megvalósításához.
Dr. Bustya Dezső az elvárások megfontoltságáról vagy alaptalanságáról beszélt
Dr Bustya Dezső előadásában a presbiterről beszélt mint a lelkipásztor munkatársáról. Érdekes volt hallani melyek az elvárások melyeket a presbiterek a lelkésszel szemben támasztanak és fordítva: mit vár el presbitereitől a lelkipásztor. Az előadó az önzetlen szolgálat értékére hívta fel a figyelmünket, mely példaértékű. Krisztusért élünk vagy Krisztusból élünk - ez az elevenbe vágó kérdés, melynek megválaszolása meghatározza szolgálatunk jellegét és elkötelezettségét.
Szünetben, a templomban található összehasonlító fotokiállítás megszemlélésére kerülhetett sor : A Brukenthal palota és a nagyszebeni Református templom barokk stílusjegyeinek párhuzamba állítása.
Dr.
A második előadás, melyet Dr.
Szegedi László esperes úr zárta a Konferencia programját. Kifejezte azon óhaját,hogy az először megszervezett Egyházmegyei Presbiteri Konferencia útkészítő lesz, útegyengető a presbiterek erkölcsi és hitbeli nevelésében. Szeretettel és kegyelettel emlékeztünk meg Csiha Kálmán nyugalmazott püspökről, aki a presbiterképzés egyik lelkes bevezetője és mozgatórugója volt egyházkerületünkben. Egy perces néma csönddel adóztunk Csiha Kálmán nyugalmazott püspök emlékének.
A jelenléti emléklap átvétele után Szeben városának történelmi és építészeti értékeibe vezette be a presbitereket, lelkipásztorokat Varró Sándor helybéli lelkész. A földrajzi utazás mellett egy képzeletbeli történelmi körutat tettünk meg, hiszen az épülettekkel együtt megelevenedett azok történelme , az egykori lakókhoz fűződő események. Eképpen nyerhettek bepillantást az Ortodox katedrális, a római-katolikus Szentháromság templom, az Evangélikus székesgyház múltjába, előállásának történetébe. De nem kis érdeklődéssel hallgatták a Nagypiactér, Kispiactér, Huet tér, Hazugok hídja, Luxemburg-ház vagy a Tanácstorony különböző történelmi eseményekben játszott szerepét.
A várostúra végén finom ebéd várta a visszatérőket, ebéd melyet a Nőszövetség tagjai készítettek el. A legízesebb fűszer az a szeretet volt amellyel elkészítették és feltálalták a vendégek számára az ebédet.
Az elmenők bővült ismeretekkel de reménységünk szerint még mélyebb elkötelezéssel mentek el Krisztus egyházát, gyülekezeteinket szolgálni.
Varró Sándor, nagyszebeni lelkész
Az udvarhelyi Varga Katalin utca 3. szám alatti református templomban Hegyi Sándor lelkipásztor immáron tizedikszer rendez Csereháti Napot, emlékezést az 1997-es eseményekre. Erre december kilencedikén, vasárnap délelőtt 11 órakor, illetve délután 5 órakor kerül sor, az istentiszteletet követően. "Tíz éve, hogy 1997. december 8-9-én erőszakkal, kormányfői fondorlattal, nemzetközi üzleti vállalkozók segítségével, páncélkocsikkal és csendőrökkel a Cserehát épületét az apácákkal elfoglalták. Beköltöztek és berendezkedtek, megváltoztatva az épület eredeti rendeltetését, becsapták az önkormányzatot és a város jóhiszemű polgárait" - áll a Hegyi Sándor lelkipásztor és Incze Béla főgondnok által szerkesztett meghívóban. - Vasárnap az összetartozás vasárnapja van, délelőtt ezt ünnepeljük. Sajnos a Csereháton mindenki úgy érzi magát, már akik oda betelepedtek, mintha az törvényesen az övék lenne, közben átjátszás történt tíz évvel ezelőtt. Egy város közösségét nem szabadna átverni, erkölcstelen, fájdalmas dolog - tette hozzá a lelkipásztor.
(M. L. F.), Udvarhelyi Híradó, 2007-12-07
A templomépítők bátorsága - Ünnepelt a Szabadi úti egyházközség
Temploma felszentelésének hetvenedik, illetve a besei- remeteszegi templom felavatásának második évfordulóját ünnepelte hálaadó istentisztelettel vasárnap délelőtt a Szabadi úti református egyházközség. Az ünnepi alkalmon színültig telt az Egyesülés negyedbeli istenháza, az istentiszteleten nt. Dávid Lajos esperes hirdetett igét.
Szász Zoltán lelkipásztor apostoli köszöntése és előfohásza, majd az egyházközség dalárdájának énekei után az esperes Péter apostol első levele negyedik részének héttől tizenegyig terjedő versei alapján vont párhuzamot a keresztényüldözés alatti bátorság és szeretet, illetve a templom építőinek, azok utódainak hozzáállása között, igehirdetésének akár mottója is lehetne: "a cselekvő szeretet alapja az egymásért való felelősség".
A gyülekezet új folyóiratát, illetve a templomépítés rövid történetét Szász Zoltán ismertette: a felszentelés évfordulója alkalmából indították az Egyetértés és Szeretet című, kéthavi megjelenésű, ingyenes lapot, amely a gyülekezet mindennapi életéről, reményeiről szól. A templom Péntek Gyula presbiternek, illetve a presbitérium erőfeszítésének köszönhetően kimeszelve, újrapadlózva és elektromosított haranggal várta a gyülekezetet az ünnepi alkalomra: a felújítás jelentett kétkezi munkát és anyagi segítséget egyaránt. 1937. december 12-én délután négy órakor kezdődött a felszentelési ceremónia, amelyen Nehémiás könyve második részének tizenegytől tizenkettőig és tizenhéttől tizennyolcig terjedő versei alapján hirdettek igét. Az építés ötlete Makkai Sándor püspöktől származik, aki 1927-es vizitációja alatt vetette fel, hogy a városvégi, 750 lelket kitevő szórványnak kellene egy imaház. Kelemen Zsombor 1936-os terve alapján, svájci segítséggel épült fel végül a következő év nyarán a templom és a gyülekezeti teremmel ellátott lelkészi lakás, ősszel már a fűtőtesteket is beszerelték, így decemberben felszentelhették a város peremén élő családok templomát. Farkas Jenő esperes hirdetett igét, Vásárhelyi János püspök mondott imát és keresztelt a jeles napon - hallottuk a lelkipásztortól, majd az ifjúsági csoport szolgálata következett.
Nagy Sándor főgondnok a presbitérium nevében köszöntötte az egybegyűlteket, Kiss Szabolcs és Moldován Rádu teológiai hallgatók szavalata és éneke után a vlaardingeni, encsi és madarasi-feketei testvérgyülekezetek üdvözleteit hallhattuk. Nemzeti imánk eléneklése után szeretetvendégségre várta az egyházközség az istentiszteleten résztvevőket, majd az ünnepség zárómomentumaként Czirjék Lajos festőművész egyéni tárlatát nyitotta meg a gyülekezeti teremben Járay Fekete Katalin nyugalmazott újságíró és Szász Zoltán Szabadi úti lelkipásztor.
Nagy Botond, Népújság, 2007-12-10
Erdő nincs, kultúrház nem is volt! (Középajtán az önkormányzat és az egyház egyet akar)
Az eltelt több mint másfél évtized alatt nem tudtak
végleges döntést hozni Középajtán sem a kultúrotthon tulajdonjoga, sem pedig a
református egyház tetemes erdőbirtokának ügyében.
Önkormányzat és egyház egyet akar: véglegesíteni a művelődés hajlékának helyzetét. T. Berszán István 658 lelket pásztoroló középajtai református lelkész elmondta: a parókia mellett álló művelődési otthont az egyház kezdte építeni a parókia telkéből kiszakított területen, majd 1946 után a faluközösség folytatta, mígnem 1966-ban az állam elvette, és az akkori község saját erejéből fejezte be. Az egyházközség tetemes erdővagyonnal rendelkezett, melyet a 247-es kormányrendelet alapján visszaigényeltek, de bonyolult és ugyanakkor ellentmondásos, némelyek részéről vitatható volt a vagyon helyzete, mind a két ügyet a bukaresti különleges visszaszolgáltatási bizottság elé terjesztették, de onnan nem kaptak választ. Időközben az egyházközségnek ügyvédet kellett fogadnia, aki kiderítette, hogy Középajtának tulajdonképpen kultúrotthona sincs, mert ilyen ingatlan nem szerepel telekkönyvben! A telek, melyre a kultúrház épült, s annak udvara a községi tanács telekkönyvén szerepel!
- Mi ismét Bukarestbe küldtük az igazoló aktákat, és nagyon reméljük, hogy döntenek az épület tulajdonjoga fölött - mondta a lelkész. - Mindenre igazoló iratunk van. Mindenképpen, amit nekünk ítélnek, azt azonnal telekkönyveztetjük, de amint az a nagyajtai önkormányzat aktáiból újólag kiderült, erdőjussunkat 1923-ban kisajátította a román állam, és azt nem kaphatjuk vissza. A kegyetlen múltnak ezt a baját most már igen nehéz lenne orvosolni. Vagy mégsem?
- Mi is azt szeretnénk már, hogy véglegesíteni lehessen a tulajdonjogot, mert eddig is pályázhattunk volna az épület teljes főjavítására-korszerűsítésére, de meg van kötve a kezünk. Ami nem a miénk, abba nem lehet befektetni. Mi egyet akarunk: tiszta vizet a pohárba, az épület mindenképpen a faluközösség tulajdonában marad, és tatarozni kell - vélekedett Brotea Olga nagyajtai polgármester.
Kisgyörgy Zoltán, Háromszék, 2007-12-10
KÖNYVESPOLC
Gyökössy Endre: A karácsonyi csillag fényében
Figyeljétek az idők jeleit! Az egünk
egyre szürkébb, egyre borultabb. Itt van az ideje a keresztyén cselekedeteknek.
Figyeljük egymást agapéval, jézusi szeretettel. Az a kérdés, bölcs testvérem,
elindulsz-e vagy maradsz, mint Heródes bölcsei. Aki fölfelé néz, elindul, aki
elindul, megérkezik, tisztességet tesz az Istentől nekünk adatott
Gyermeknek - és ő lesz a megajándékozott.
Ár: 3,40 Lej
Egészen különleges kötetet adunk most kedves Olvasónk kezébe. A Fundamentum című részben Bandi bácsi mintegy alapvetést, összegzést nyújt hitünkről. Istenkeresés, istenbizonyiték, a természettudomány Istene -a kijelentés Istene, tagadás és az állitás, Jézus: az Isten Fia, A Szentlélek gyümölcse -hogy csak néhány címet említsünk meg az izgalmas témák közül.
"Akinek van füle a hallásra, meghallhatja az örömhírt: Valaki hívja.
Mégpedig nem azért, mert Ő van bajban, hanem azért, mert mi vagyunk bajban. Mert nekünk van
szükségünk Rá és nem Neki miránk.
Ez a Valaki még mindig hív. Ma is, most is. Jöjjetek énhozzám mindnyájan. Önmagához: élete közepébe hív mindenkit.
MINDENKIT hív! Öreget, fiata1t, mindenkit, aki megfáradt és megterhelt. Sőt, még azt is hívja, akit mi soha nem hívnánk...
De miért hív es mivégre? A modern ember szereti tudni, érdemes-e elindulni a hívásra. Mit kapok? - kérdi.
Életes és erős szelídséget, nyugalmat, Erőforrást...
Induljunk hát!"
Ár: 15,50 Lej
Stephen M. Miller - Robert V. Huber: A biblia története
Ez a könyv a Biblia létrejöttének és a történelemre gyakorolt hatásának lenyűgöző összefoglalása. Hogyan született az Ó- és az Újszövetség, és hogyan formálódott a teljes Biblia? Hogyan készültek a papiruszra írt szövegekből illusztrált kódexek, majd nyomtatott bibliák? Hogyan terjedt el a Biblia szerte a világon? A kötetben kiemelt szerepet kap a magyar nyelvű bibliafordítás és -kiadás története is.
Ár: 83 Lej
A fenti könyvek, termékek mindegyike, megvásárolható és
megrendelhető, egyházkerületünk
Tel. 0264-592453, 114 mellék
Cím: 400079 Cluj Napoca, str. I. C. Bratianu nr. 51-53
e-mail: iratterjesztes@reformatus.ro
Yahoo messenger: mickeyver
Skype: veresmiki1974
