|
HÍRVIVŐ |
||
|
|
||
|
Az |
||
|
|
||
|
Feliratkozás:
hirvivo-subscribe@yahoogroups.com
|
||
|
Hír
beküldése: hirek@reformatus.ro |
||
|
|
||
|
2007
november 16, VI. Évfolyam 47. szám (összesen 283 szám) |
||
|
|
||
Tartalomjegyzék
Pályázathirdetés
- Apafi Mihály Református Egyetemi Kollégium
Pap
Géza beszéde Csiha Kálmán temetésén
Gyászhír
- Ft. D.Dr. Csiha Kálmán nyugalmazott püspök
Csiha
Kálmán teológiai és irodalmi munkássága
Csiha
Kálmán utolsó szolgálata - Ünnepi istentisztelet a cserealji református
gyülekezetben
Csiha
Kálmán - Fény a rácsokon
Csiha
Kálmán - Még tizenegy nap
Csiha Kálmán: A legfontosabb az egyház
lelkülete
Új
Református Bibliaolvasó Kalauz program - biolka.reformatus.ro
Amit
az ember szétszerkeszthet, azt szét is szerkeszti!
Körlevél
az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeteihez
Könyvbemutató
Nyárádszeredában
Gyurcsány
az RMDSZ-nek kampányol
A
halogatás falait kívánja ledönteni Tőkés
Tolltépés
és választási kampány
Díjjal
ismerték el munkásságát
Tőkés
javára döntött a Legfelsőbb Bíróság
Kártékony
dolog volna feláldozni azt, ami kiépült
Interjú
Tőkés László püspökkel, független EP-képviselőjelölttel
Az
MVSZ búcsúzik Dr. Csiha Kálmán püspöktől
Református
nyelvhelyességi útmutató
Örömmel és Isten iránti hálával híreljük, hogy második gyermekünk, Ballai Bence Tamás, hétfőn reggel 8,55-kor megszületett 4,15 kg-ban 58 cm-ben, és jól érzi magát.
Szerettel, az örvendező család: Zoltán, Anna és Álmos Dániel
Pályázathirdetés - Apafi Mihály Református Egyetemi Kollégium
Az Apafi Mihály Református Egyetemi Kollégium pályázatot hirdet lányoknak fenntartott helyekre! A kollégiumban 3 ágyas szobában 9 lány nyerhet elhelyezést!
További információk: www.reformatus.ro/apafi
Beküldési határidő: 2007. november 16. 24 óra
Csiha Kálmántól, az
Az erdélyi református egyházkerület nyugalmazott püspökének ravatalánál több százan rótták le kegyeletüket. A gyászszertartáson dr. Bustya Dezső nyugalmazott püspök-helyettes, volt szolgatárs hirdetett igét. Amint fogalmazott: küldetése volt Csiha Kálmánnak, amelyet aktív szolgálattal, passzív szenvedéssel végzett.
"Rácsokat adott neki az Úristen, sokszor akadályokat támasztott és bezártságot, sokszor meggátolta abban, hogy szabadon szárnyaljon és kibontakozhassék mindaz a sok szép álom, ami felülről való volt. Ezeken a rácsokon mindig átragyogott Isten kegyelme és a szolgálatra való buzdítás" - mondta dr. Bustya Dezső.
A gyászszertartáson felszólaló dr. Pap Géza az
Csiha Kálmánt, az
A temetést követően a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban dr. Pap Géza püspök visszahelyezte azt a Csiha Kálmán nevét megörökítő táblát, amely ez előtt hét évvel került le a központ dísztermének faláról. A püspök elmondta: azért vette le annak idején, mert a református egyházban élő személynek nem állítanak szobrot (még gyülekezeti termet sem neveznek el). Kálvin sem engedte, hogy sírhelyét megjelöljék, nehogy zarándokhellyé váljék. Most azonban a püspök úgy érzi, hogy a tábla visszahelyezése nem az ember dicsőségét szolgálja, hanem az utódok hálás emlékezetének kifejezője.
EREk Hírszolgálat, 2007-11-12
"Nékem
cselekednem kell annak dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van:
eljő az éjszaka, amikor senki sem
munkálkodhatik" (Ján 9, 4).
Gyászoló Család, Keresztyén Gyülekezet!
Krisztus, az élő ige, a testté lett ige mondta először ezeket a szavakat, amikor Názáreti Jézusként benne itt járt közöttünk Isten. Egyetlen rövid mondatban összefoglalja egész életprogramját. Arról szól, hogy neki valakitől nyert küldetése van, ez a küldetés pedig meghatározott tartalommal bír és megszabott idői keretben folyik. Szeretném az emberi szolga gyarló mivoltában és a nyelv árnyékszerű kifejezés-edényében átadni ennek az üzenetnek a tartalmát Tinektek, akik a legdrágább hozzátartozót: a pótolhatatlan édesapát, a melegszívű nagyapát, a szerető testvért és rokont siratjátok, de mindannyiunknak is, akik szeretve tisztelt és becsült szolgatársunktól és elöljárónktól búcsúzni jöttünk. Szeretném Isten Lelkének segítségével felmutatni: mit jelentett ez az ige arra nézve, aki megfogalmazta és először mondotta ki? Aztán azt, hogy mit jelentett ez az isteni program Csiha Kálmán püspök-lelkipásztor testvérünk életében és szolgálatában? És végül, hogy mire indít, sőt kötelez bennünket ez a jézusi ige saját földi létünkben és munkálkodásunkban.
I.
a) Jézus egy pillanatig sem feledkezett meg arról, hogy küldetése van. Hasonlíthatatlanul nagy, szent küldetéssel szállott alá a mennyekből a földi világba. Mennyei trónust, tiszta, tökéletes lények hódoló seregét hagyta oda azért, hogy több mint három évtizeden át magát megüresítve, alázatban, szolgaként járjon itt, közöttünk. Mekkora szeretet lakozik Jézus szívében! Szerette a megvetett vámszedőt, a leprást, akitől mindenki irtózott és utálkozva elfordult, a parázna nőt, akire már szinte hullottak a kövek, s az egyszerű halászt; a kisgyermekeket, az ég madarait és a mezők liliomait. Legjobban, minket, bűnösöket, tékozló fiakat szeret. Azért jött, hogy az Atya örök tervét megvalósítsa. Nem a maga akaratát cselekedte, hanem mindvégig azt kereste, hogy az Atyának tetszésére legyen. Ezért is hangzott el fölötte az Örökkévaló szózata: "Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm!"
b) A küldetés tartalma, legtömörebben fogalmazva: az emberiség megváltása. Jézus azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. Azért jött, hogy a sötétségből világosságra, a kárhozatból az életbe, a vegetáló létmódból cselekvő, munkálkodó létbe emelje az embert, követőit. Minden tanítása, az isteni jelek, amelyeket cselekedett, szeretetének szétsugárzása követői kis csapatára: mind ezt bizonyítja. De küldetést teljesített akkor is, amikor nem az aktivitás, hanem a szent passzivitás jellemezte. Földi életének egész ideje lényegében szenvedés volt. Mint amikor valaki nap mint nap kénytelen mérges gázokat belélegzeni a munkahelyén: ilyen lehetett Megváltó Urunknak a föld bűnös-bűzös légkörében élni . . . Küldetése így teljesedett be; a cselekvés meg a szenvedés nem keresztezte, hanem szépen kiegészítette egymást. Úgy kellett mindent betöltenie, ahogy az Atya elrendelte, s ahogyan ezt az isteni rendelést a próféták nemzedékről nemzedékre megjövendölték.
c) Jézus azt is tudta, hogy földi munkálkodásának ideje: kiszabott idő. Mindenkinek addig kell munkálkodnia, amíg tart a nappal, hiszen ez a cselekvésre rendelt idő. Miután leszáll az est, beáll az éjszaka, többé nem lehet munkálkodni. Úgy tudjuk, mindössze három esztendő volt Urunk nyilvános munkálkodásának az ideje. Utána, földi küldetését bevégezve, visszatért az Atya örök hajlékába, hogy attól kezdve követőiben, a keresztyénekben, mibennünk munkálkodjék tovább. Mert Krisztusnak nincs más szeme, mint a mi szemünk, nincs más keze, mint a mienk és nincs más lába, mint a mi lábunk. Megváltásunkat egyedül vitte végbe a keresztfán, de kijelentett akarata az, hogy mibennünk éljen, és általunk munkálkodjék e világban. Ez a mi szép, nemes emberi küldetésünk!
II.
Eddig Jézus Krisztusról beszéltem, mert az ő igéjét olvastuk. De áttételesen mindez igaz a mi Urunkhoz hazatért Csiha Kálmán lelkipásztor testvérünkre nézve is. Hiszen ő is küldetéssel bírt; küldetésének Istentől megszabott keretei és Tőle kiszabott ideje, esztendei voltak. Mit jelent mindez az ő immár lezárt életútjára nézve, és milyen kötelezettséget ró mireánk, akik még járjuk rendeltetésünk útját?
a) Küldetése volt Csiha Kálmánnak is: Érsemlyéntől kezdve, ahol 78 esztendővel ezelőtt a bölcsője ringott, egészen a hazaérkezésig. Boldog küldetés: a családi fészektől az iskolákig, drága Alma Matereken: Érmihályfalvától Sárospatak és Debrecen Kollégiumán, Zilahon és Nagyváradon keresztül, középiskolai tanulmányainak a befejezéséig. Aztán jött az első nagy próba: szüleinek kényszerlakhelyre hurcolása; számára pedig az otthontalanság. Maga számolt be erről gyakran élőszóban is, önéletrajzi köteteiben is, amelyekben sokszor megcsendül a harangszó egy elsüllyedt világból. "Eddig diák voltam, most senki se vagyok; Istenem, mi lesz ezután?" Az elhurcolástól megmenekült, mert nem volt odahaza, viszont lejárt személyi igazolvánnyal, később igazolvány nélkül, mintegy bujdosva, fizikai munkával tartotta fenn magát. És jött az elhívó szó, egy elébe adott nyitott ajtó: a Teológiai Intézet kapuja, s a küldetésre való felkészülés évei. Áldott küldetés: az aradi segédlelkészség, aztán egy önálló gyülekezet alapítása Arad külvárosában, most már kettesben, drága hitvestársával, s amikor a házasság családdá gyarapodott volna, jött a második nagy próbatétel: a hat és félesztendős ártatlan szenvedés, börtönök és Duna-deltai munkatáborok, éhség és testi-lelki szenvedés és nyomor, a halál árnyéka völgyének megjárása. De Csiha Kálmán tudta a sok-sok fogolytárs között, hogy mindez nem véletlenségből történt. Ez küldetés. Ahogyan Krisztus Urunk életében is, mint mondottam, a küldetésnek van aktív-cselekvő, és van passzív-szenvedő oldala, úgy a Krisztuskövető tanítvány életében is. Az igét hirdetni kell és az igét élni kell. Jaj nekünk, Isten elhívott szolgáinak, ha csak szóval hirdetjük az igét, s nem az élet bizonyságtételével is.
b) Nehéz lenne elsorolni ennek a küldetésnek a sokoldalúságát. Isten jelölte ki a küldetés kereteit, tartalmát is. Segédlelkészség, önálló lelkipásztori szolgálat 6 esztendőn át Gógánváralján, majd rövid ideig a Marosvásárhely-vártemplomi egyházközségben, utána a Szabadi úti gyülekezetben és végül mintegy két évtizeden át ebben a Gecse-úti gyülekezetben, a Kistemplomban. Közben esperesnek választják, majd következik a pont egy évtizedet tartó püspöki szolgálat. Számtalan többrebízatásban is részesült, a legkülönbözőbb egyházi fórumokon; elég, ha csak azt említem, hogy a Magyar Református Zsinat lelkészi elnöke s az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságnak tagja volt. Esperesként buzgón vizitálta a gyülekezeteket, ugyanezt tette püspökként is. Közben iskolákat indított, intézményeket létesített, vagy állított helyre. Egyik utolsó szép elgondolása az volt, hogy minden gyülekezet indítson református óvodát, hiszen onnan indul ki minden további nevelés meg iskoláztatás. Egész élete égő fáklyakánt való önfeláldozó szolgálat volt, küldetés volt, melyben Krisztus szava vezérelte: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. . ." (Jn 15, 16). Nem egyéni becsvágy, hanem Krisztus követésének a szándéka vezette. Még a nyugalomba vonulás utáni esztendőkben is. Egy évvel ezelőtti beszélgetésünkben még azt mondotta: 2010-ig szinte minden hét betelt az előjegyzési naplójában. Hétfőnként utazott, keddtől vasárnapig evangelizált a Kárpát-medence valamelyik gyülekezetében, aztán indult tovább. Egyetemes zsinati elnökként bejárta Közép- és Nyugateurópa, sőt Amerika és a messzi Ausztrália magyar református gyülekezeteit is; gondja volt arra, hogy e távoli munkamezőkre is küldjön munkásokat Isten aratásába. . . Ahogyan püspöki szolgálatába való beiktatásakor hirdette: Össze kell szedni a maradékot, magyar református népünk szétszórt híveit és gyülekezeteit.
Nagy megbecsülés övezte minden munkamezőn, és nagy megaláztatásokat kellett elhordoznia. Mert amint a Mester, úgy a tanítvány is, nemcsak szerfölötti aktivitással hanem a bántások, testi betegségek és fáradságok elhordozásával is hirdette Isten örök dicsőségét.
c) Küldetés volt az élete, hogy annak akaratát cselekedje, aki elhívta és elküldötte erre a széles munkamezőre. Ennek a küldetésnek is meghatározott idői kerete volt. Urunk azt mondja, hogy sietős a munka, amíg tart a nappal, a világosság, mert eljő az éjszaka és többé senki sem munkálkodhat. Jézus tudta: ennek így kell lenni. Munkálkodni, amíg nappal van.
Testvérek, vannak csöndes átmenetek a világosság és a sötétség között. Nyáron tovább tart a szürkület, míg az őszi-téli napok szinte egyik pillanatról a másikra váltanak át nappalból éjszakára. Így történt Csiha Kálmán esetében is. Már-már csomagolt; egy újabb evangelizációs útra készült, amikor életünk Ura más utat, a hazavezetőt készítette számára. Az, aki mennyei áldását 78 éven keresztül oly gazdagon árasztotta ki Szerettetek életére, munkájára, kegyelmes volt hozzá az utolsó ellenséggel való küzdelem idején is; rövid szenvedés révén szólította haza a mennyei elkészített hajlékba. Hazatért, mert este lett ezen a parton; hisszük, hogy odaát a feltámadás boldog hajnalhasadására ébredt.
III.
Azt mondottam: az ige nemcsak Jézus Krisztusra nézve igaz; s nem csupán Csiha Kálmán lelkipásztor-püspök testvérünk küldetésére alkalmazható; van üzenete a mi számunkra is, akik rövid időre most drága aától elbúcsúzunk. Mindannyiunknak küldetésünk van. Testvérek, csupán erre a mostani igehirdetésre készülés közben vettem észre a többes-számot! A kezemben lévő Biblia így írja: "Nékem cselekednem kell annak dolgait, aki elküldött engem. . .", de az új fordítás pontosabban, így közli Jézus szavait: "Nekünk - amíg nappal van - annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem". Vagyis: a Krisztus élete bennünk, tagjaiban folytatódik. Küldetés a szolgálatunk, munkánk, jócselekedetünk, simogatásunk, mosolyunk, beszédünk... de küldetés a szenvedés elhordozása, még a sírás is, mert boldogok a megvigasztaltan sírók.
Most ez a küldetés hárul Reátok, gyászoló szerettei: egyetlen, nagyon szeretett leánya, veje és két unokája; testvér, apatárs, sógornő, rokoni szívek közössége. A szomorúság elhordozása is küldetés; benne az lesz nyilvánvalóvá, hogy mi nem úgy sírunk, mint akiknek nincs vigasztalásuk! És küldetés számunkra, szolgatársak és barátok, gyülekezetek és egész erdélyi Sionunk számára: ápolni annak az emlékét, akit Istentől nyertünk, s akit most visszahelyezünk, nem az anyaföldbe, hanem Isten atyai ölelő karjaiba. Legyen hála Urunknak, hogy nekünk adta őt, akitől most ideiglenesen elválunk, - s legyen egykor boldog találkozásunk ott, ahová előre ment tőlünk: Jézusunk kebelén. Ámen.
Imádkozzunk
Irgalmas Istenünk, aki minden életet útra indítasz, sajátos küldetéssel és kiszabott idővel, hálaadó istentiszteletre gyűltünk össze e napon. Megköszönni Neked, hogy aki öröktől fogva a Tied volt, mintegy 78 esztendőn át a mienk is lehetett a Te ajándékozó jókedvedből. Tőled érkezett, Te vezérelted földi vándorlásának állomásain, Te próbáltad hitét és béketűrését, Te adtál neki vigaszt a sokféle szenvedés és megaláztatások elhordozására. De hadd köszönjük meg Neked a sok boldog percet, órát is, amikkel bearanyoztad életét és mindvégig áldásos szolgálatát. Köszönjük a szülői szeretetet, a hitvestársával együtt közös szolgálatban töltött boldog esztendőket, édesapai örömét, testvéri szeretetét a kicsiny család és a gyülekezetek nagy családja iránt. Mindazt, amit úgy kapott, felülről, Tőled, Atyánk, s mindazt, amit a Te küldöttedként továbbadott. Köszönjük a melegszívű testvért, a lelkigondozót, a szolgálatban tanácsadónkat, biztatónkat, akivel jó volt együtt sírni és együtt örvendezni. Köszönjük a megtett utakat, a sok-sok gyülekezeti evangelizációt, a pásztori látogatásokat. Nem is tudjuk mind elsorolni: mennyi drága ajándéknak tetted őt továbbadójává. Tied legyen egyedül a hála és dicsőség, Urunk, Mennyei édes Atyánk.
Ebben az órában sok könnyes szem, sok párás tekintet, sok drága emlékezés veszi őt körül itt a földön. De reménységünk szerint ő már angyalok énekében gyönyörködik Tenálad. Vigasztald meg azokat, akik most a búcsú fájó érzésével állnak itt: egyetlen leányát, vejét, drága unokáit, a testvért, sógornőt, apatársat, rokont. Nekünk pedig írd szívünkbe mindazt amire e drága élet kötelez: Munkálkodjunk, amíg nappal van, mert boldog a szolga, akit mikor az ő ura megjő, jó munkában talál. Hadd folytassuk könyörgésünket azzal az imával, amire Szent Fiad tanított bennünket: Mi Atyánk. . .
Bustya Dezső nyugalmazott lelkipásztor
Pap Géza beszéde Csiha Kálmán
temetésén
"Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás
nyereség". (Fil 1,21)
Keresztyén Testvéreim,
gyászoló Gyülekezet!
Ignatiust, Antiochia második püspökét, akit mi Ignácnak
ismerünk, keresztyén bizonyságtételéért Kr.u. 110-ben halálra ítélték, és
Szíriából Rómába szállították, hogy az arénában oroszlánok elé vesszék. A
hosszú úton megállva Ignác hét levelet írt a gyülekezeteknek, amelyek az
ókeresztyén egyház gyöngyszemei a Krisztusba vetett hitről és
áldozatvállalásról. A hálás utókor Ignácot Christophorosnak nevezte, ami
magyarul annyit jelent, mint Krisztushordozó.
Krisztushordozó az, aki mellet egy
áldott pillanatban megállt Isten, és nehéz terhet tett a vállára, hogy Krisztus
vigye, hordozza az emberek között, a Krisztusban kapott váltságot ismertesse
meg velük. A Krisztushordozó képviselő, nagykövet, megbízott, nem a saját
akaratát képviseli, hanem Isten akaratát, nem a saját terveit valósítja meg,
hanem Isten tervébe simul bele. Krisztushordozó az, aki el tudja Pállal együtt
mondani: "nekem az élet Krisztus", akinek Krisztus az élete célja, és
egyetlen tartalma.
Nem csak Ignácról, Antiochia második püspökéről, de az
Aki Krisztust hordozza nehéz terhet vesz a vállára, de a
szolgálat közben megtapasztalhatja, hogy ez a teher könnyű, és ez az iga
gyönyörűséges, de azt is hogy igazából nem ő hordozza Krisztust,
hanem Krisztus hordozza őt. Nem az ő ereje, hanem Krisztus
ereje viszi előre az ügyet, nem az ő leleményessége, hanem Krisztus
ad eredményeket, mert az ember csak vet, de a növekedést Isten adja. Akinek az
élet Krisztus, aki Krisztust hordozza, s akit Krisztus hordoz, az ebben a
szolgálatban megtapasztalja, hogy sohasem egyedül harcol az ügyért, mert az
ő lelke megtartó erő a lélektelen világban is, s mélységek
mélységében, a börtöncella sötétségében, a halál völgyének árnyékában, s a
beszűkült élettérben is megcsillan megtartó kegyelmének fénye a rácson.
Akik Krisztust hordozzák, és akiket Krisztus hordoz, akiknek az élet Krisztus,
azok Krisztussal érkeznek a halál kapujába is, azoknak a halál nyereség.
Néhány napja villámként futott végig Erdély gyülekezetein a
hír: Csiha Kálmán meghalt. Mekkora veszteség érte a református egyházat. Pál
kijavít bennünket. Krisztus nélkül a halál valóban veszteség, Krisztussal
viszont nyereség. Érdemes felfigyelni arra, hogy Pál meghalásról beszél, s tudjuk,
hogy ő határozott különbséget tett a halál és meghalás kifejezések között.
Számára a halál egy állapot, méghozzá a Krisztusnélküliség állapota. A meghalás
viszont egy pillanat műve, amikor utolsót dobban a szív, amikor az
első agysejt bomlani kezd.
Ez a meghalást Pál elköltözésnek nevezi, mert akik a
földön vele élnek, elköltözünk innen oda, oda Krisztushoz, s aki itt vele volt,
ott is vele lesz. Azoknak a szív utolsó dobbanása átalmenetel, meghalás
a bűnre nézve, és átalmenetel az örök életre. Azért elköltözés, és azért
átalmenetel, mert valaki itt járt a földön, hogy bűneinket hordozza,
felvigye a keresztfára, hogy Isten előtt elégtételt szerezzen nekünk.
Krisztus bűnhordozóvá lett érettünk, hogy számunkra Istennek
kegyelmét, igazságát és az örök életet megszerezze. Így lesz a meghalás nyereség,
mert Krisztussal lenni sokkal inkább jobb.
Csiha Kálmán Nyugalmazott püspökünk koporsója mellet ezzel a
hittel köszönjük meg Istennek az ő életét és szolgálatát. Az Úr adta, az
Úr vette el, áldott legyen az Ő szent neve.
Ámen.
Gyászhír - Ft. D.Dr. Csiha Kálmán nyugalmazott püspök
Az
D. Dr. Csiha Kálmán
2007. november 7-én, 78
éves korában váratlanul elhunyt.
Csiha Kálmán az arad-gáji, gógánváraljai,
marosvásárhely-vártemplomi, Szabadi-úti és Gecse-utcai gyülekezetek
lelkipásztoraként és a Marosi egyházmegye espereseként szolgált, majd 1990-2000
között az
Hazai egyházi szolgálatai
mellett a Magyar Református Világszövetség alelnökévé, majd a Magyar Református
Egyházak Tanácskozó Zsinatának elnökévé választották, és több évig tagja volt
az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának.
Isten iránti hálával
emlékezünk több évtizedes hűséges szolgálatára azzal a bizonyossággal,
hogy az Úr bevezette őt az örökkévaló hajlékba.
Csiha Kálmánt az
Egyházkerület saját halottjának tekinti.
Temetése 2007. november
10-én 13 órakor lesz a marosvásárhelyi Gecse-utcai templomból.
A család kérésére a
koszorúmegváltás az erdélyi református kollégiumok megsegítését szolgálja.
Az
Igazgatótanácsa
Mélységes fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk mindazokkal akik szerették, hogy a szerető szívű édesapa, nagyapa, testvér, rokon
D. Dr. Csiha
Kálmán
lelkipásztor,
a Marosi Egyházmegye
volt esperese, az
élete 79. évében, 2007. november 7-én hazatért Megváltó Urához.
Történelmi nehéz időkben, egy véres diktatúra tombolásának évtizedeiben állt helyt és tudott megmaradni egyenes gerinccel és szívbéli szeretettel. Népéért és egyházáért szólt ott, ahol nem volt ajánlatos, és hallgatott ott, ahol beszédre akarták kényszeríteni. 1956-os elítéltként hat és fél évet töltött a kommunista rezsim leghírhedtebb börtöneiben, hogy azokból lélekben megerősödve szabadulván új gyülekezeteket szervezzen, ifjúságot neveljen olyan szellemiségben és elvek szerint, amelyben nevelkedett és amelyekért elítélték. A legvadabb elnyomás idején tartott legendás, kistemplomi bibliaóráira máig több ezer, egykori konfirmandus emlékezik. A püspöksége alatt emelt templomokat és azok népét, újjáélesztett felekezeti iskolákat, főiskolákat és azok diákjait vigyázta féltő szeretettel. Nyugdíjas éveiben az erdélyi lelkiséget igyekezett becsempészni a magyarországi és annál is távolabbi szívekbe. Örök reménye volt, hogy magához tér és összefog negyvenhárom országba szétszóratott nemzete. Mindebben vállvetve, a közös ügy önfeláldozó szeretetében segített tizenegy éve eltávozott társa. Akivel most együtt vigasztalnak minket, ittmaradottakat:
"Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért."
Gyászolják:
leánya, Nagy Attiláné Csiha Emese
veje, ifj. Dr. Nagy Attila
unokái, Nagy Botond és Nagy Kálmán
testvére, Csiha Csaba és családja
apatársa, id. Dr. Nagy Attila
sógornője, Nagy Borbála és családja
unokatestvérei, rokonai, ismerősei és barátai
Búcsút veszünk tőle f. hó 10-én, szombaton, a Marosvásárhely-Gecse utcai Kistemplomban 13 órakor tartandó gyászistentiszteleten, majd a marosvásárhelyi református sírkertben helyezzük örök nyugalomra.
1929. szeptember 17-én született az Érmelléken, Érsemlyénben.
Iskoláit Érmihályfalván kezdte, majd Sárospatakon, Debrecenben, Érmihályfalván, Zilahon, Nagyváradon végezte. Az utolsó iskolai éveket otthontalanságban töltötte el, maga kereste kenyerét, miután szüleit 1949-ben kényszerlakhelyre vitték.
Lelkészi képesítést 1954-ben Kolozsváron, az Egyetemi fokú Protestáns Teológiai Intézetben nyert. Aradra nevezik ki segédlelkésznek, ahol megszervezi az Arad-Gáj-i egyházközséget, amelynek első lelkipásztora lett.
1956-ban házasságot kötött Nagy Emese segédlelkésszel (1996-ban elhúnyt).
1957 decemberében fel nem jelentés miatt letartóztatták és egy koncepciós perben 10 évi börtönre ítélték. Hat és fél év után 1964-ben szabadult az általános amnesztiával. Megjárta Kolozsvár, Marosvásárhely, Szamosújvár, Jilava börtöneit, Periprava, Luciu-Giurgeni, Salcea munkalágereit, hastífusszal Galacot. Nem volt joga kapcsolatot tartani családjával, kislányát 6 éves korában látta először szabadulása után.
Kiszabadulása utáni szolgálati helyei: Gógánváralja, Marosvásárhely, ahol 20 évet szolgált. 1980-1990 között a Marosi Református Egyházmegye esperese.
1975-ben teológiai doktorátust szerzett a gyakorlati teológia köréből.
Öt önálló gyülekezetet szervezett.
Az
1993-ban a Debreceni Református Teológiai Akadémia Doctor honoris causa címmel tűnteti ki.
1991-1996 között a Magyar Református Világszövetség alelnöke. 1995 áprilisában megválasztják az Egyetemes Magyar Református Tanácskozó Zsinat elnökévé. Ezt a tisztséget 2001-ig, nyugdíjazásáig töltötte be. 1991-1998 között tagja az Egyházak Világtanácsa Központi bizottságának.
Több megemlékezése jelent meg életéről, ezek közül a legismertebb a "Fény a rácsokon". Ebben az 1957. és 1964. között börtönben töltött éveit írja le. Könyve börtönnapló, amelyben a koncepciós per nyomán börtönben töltött évek megpróbáltatásainak és szenvedéseinek méltóságteljes leírását adja. Megrázó, lírai eszközökkel mondja el a megpróbáltatás gyötrelmeit. Egy ember életének, személyes "élményeinek" elmondásán túl egy kor történelmi dokumentuma is ez a kötet.
Csiha Kálmán 1929. szeptember 17-én született az Érmelléken, Érsemjénben. Édesapja Sándor Kázmér földbirtokos, édesanyja Erzsébet, aki három gyermeknek adott életet: Sándor, Kálmán és Csaba. A gyermekek a Semjénhez közel fekvő tanyán töltötték legboldogabb gyermekéveiket, de a háború, a bizonytalan gazdasági és politikai helyzet korán közbeszólt.
Csiha Kálmán elemista kora óta sok iskolát végigjárt.
Váltakozó iskoláiban tükröződött a történelem. Érmihályfalva volt az
első, ahova a tanyáról bejárt bátyjával együtt (1936-1939). 1939-ben
édesapja Sárospatakra küldte (bátyja után), ahol egy évig tanult a
tanítóképző elemi iskolájában.
Egy évvel később már Debrecenben tanult: 1940 után három
boldog gimnazista évet töltött a kollégiumban. Később édesanyja trombózist
kapott, nem volt szabad mozognia. 1944 őszén a hatóságok mégis menekülni
kényszerítették, s a család a Dunántúlon élő rokonokhoz került. Szegényen
értek vissza kifosztott otthonukba. Csiha Kálmán itt, Érmihályfalván fejezte be
a gimnázium negyedik osztályát (1944-1945).
Szülei a jó iskolákat keresték, s ezért a gimnázium felső
osztályaiba a Zilahi Wesselényi Kollégiumba küldték. Közben maradék földjüket
hol elvették, hol visszaadták, a távol fekvő Zilah is költséges volt, és
így a nagyváradi Szent László Gimnáziumba került. Itt érettségizett már úgy,
hogy közben szüleit (1949-ben) kényszerlakhelyre vitték, s neki egyedül maradva
kellett megkeresnie a tandíjra valót: így került sor arra, hogy fiatal diákként
számtan és fizika órákat tartott tanulótársainak. Azután kezdődtek az
álláskeresések, majd nyári munka a rév-esküllői csatornánál.
Szüleinek Csíkszereda jelentette a kényszerlakhelyet. Minden
héten jelentkezniük kellett a rendőrségen, és nem volt szabad elhagyniuk a
várost. A fiatal Csiha Kálmánt a hatóságok azért nem vitték el ("azért
maradt ki a szállítmányból"), mert azon az éjszakán nem volt otthon.
Viszont személyazonosságija lejárt és szinte törvénytelenül végezte el a
középiskolát és a teológiát is. Nagyapja meghalt, házukat, birtokukat elvették,
és öreg nagymamája a szüleivel élt a kényszerlakhelyen. Ő csak titokban
tudta később meglátogatni őket.
A lelkészi képesítést a kolozsvári Egyetemi Fokú Protestáns
Teológiai Intézetben szerezte 1954-ben. Aradra nevezték ki segédlelkésznek,
ahol megszervezte az arad-gáji egyházközséget, amelynek 1954-57 között
első lelkipásztora volt. Közben 1956-ban házasságot kötött Nagy Emese
segédlelkésszel.
1957 decemberében koholt vádak alapján letartóztatták és
koncepciós perben tíz év börtönre ítélték. A börtönben az a bizonyosság
vezérelte, hogy Istent kizárni nem lehet, ő gondot fog viselni rá. Mindig
érezte, hogy Isten kiszabadítja, ezért öntudatosan készült a szabadulásra és
társaitól nyelveket tanult, hogy később ezeknek hasznát vehesse. Megjárta
Kolozsvár, Marosvásárhely, Szamosújvár, Jilava börtöneit, Periprava,
Luciu-Giurgeni, Salcea munkalágereit, hastífusszal Galacot. Családjával nem
volt joga kapcsolatot tartani. Ez alatt az idő alatt született meg Emese
nevű kislánya (1958-ban), akit hat éves korában láthatott meg
először, szabadulása után. A börtönévek alatt felesége kolozsvári
segédlelkész volt.
1964-ben a román kormány jelentős támogatást kapott az
Egyesült Államokból, a feltételek között szerepelt a politikai foglyok szabadon
bocsátása is. Így szabadult ki általános amnesztia révén 1964 júliusában. A
kényszerlakhelyről szüleit ekkor már elengedték, de tovább is ott laktak,
mert nem volt hova menniük.
A feltételek között az
is szerepelt, hogy a börtönből szabadon bocsátott lelkipásztorokat el kell
helyezni. Visszament Nagyváradra, Búthi püspök azonban kijelentette, hogy
feleségét nem tudja elhelyezni. Ekkor kérte áthelyezését az Erdélyi
Egyházkerületbe, amelynek püspöke megígérte, hogy a fiatal Csiha családot
elhelyezi. Így került Gógánváraljára lelkésznek, felesége pedig Gógánba, a Kis-
és Nagyküküllő között elhelyezkedő két egymásba nőtt faluba.
A két gyülekezetben hét nagyon szép évet töltött. Ez idő év alatt Gógánváralján új parókia épült, a templomot felújították, hozzá két harangot öntöttek, helyreállították a több mint 15 évig néma orgonát. Itt írta meg doktori dolgozatát is gyakorlati teológiából, amelyet azonban csak később (1975-ben) tudott megvédeni. A hatvanas évek végén megválasztották a Küküllői Egyházmegye missziói előadójának, de múltjára való tekintettel le kellett mondania.
Gógánváraljáról 1970-ben a Marosvásárhelyi Vártemplomba hívták meg segédlelkésznek. Itt önállósította az addig parókiális körként szereplő Szabadi úti gyülekezetet, amelynek akkor már temploma is volt.
A Szabadi úti gyülekezetből 1974-ben a marosvásárhelyi Gecse utcai egyházközségbe hívták meg, ahol felesége segédlelkészként szolgált. A Szabadi utat nehezen akarta otthagyni, hiszen első önálló lelkipásztora volt, nagyon összenőtt a gyülekezettel úgy, ahogy pályájának kezdetén az arad-gájival. Ám Nagy Károly egyházmegyei főgondnok szavai szíven találták: ha pedig a nagyobb munkát nem vállalod el, légy átkozott! Egy délutánt kért gondolkozni. Ez alatt elment a Gecse utcához tartozó épülő tömbháznegyedek környékére. Látta, valóban sok munkára lesz szükség, s ezért úgy döntött, a meghívást elvállalja.
Az idő múlásával ebből a gyülekezetből még három új gyülekezetet szervezett. A presbiterek nagy segítségére voltak: az ateista diktatúra sötét éveiben tömbházról-tömbházra jártak, s ahol magyar nevet láttak, becsengettek, és megkérdezték: nem akarnak-e a református egyházhoz tartozni? Így derült ki, hogy a lélekszám nem 6800, hanem 12500. Kétezerötszáz lélekből és a szomszédos alsóvárosi gyülekezet másik kétezerötszáz gyülekezeti tagjából új egyházközséget szervezett. Közben tovább folytatódott a felderítés, a presbiterekkel együtt Csiha Kálmán is látogatta a családokat és a tízezer lélekből tizenötezer lett. Így került sor még két önálló gyülekezet szervezésére.
Az áldásos és sikeres munka elismerése és értékeléseképpen, amelyet Gógánváralján és Marosvásárhelyen végzett, a Marosi Egyházmegyében először missziói előadónak, később főjegyzőnek, majd 1980-tól esperesnek választották.
Az 1989-es változásokat Marosvásárhelyen élte meg: a felvonuló tömeg az ő nevét kiabálva indult a Szekuritáté épülete ellen. A fekete március alkalmával már a Néptanács erkélyéről beszélt az összegyűlt tömegnek. 1989. december 22-én az akkori püspök, Nagy Gyula lemondott és a következő év májusában az Egyházkerületi Közgyűlés Csiha Kálmánt választotta püspöknek (1990. május 4).
Az első mandátum lejárta után 1994-ben a Közgyűlés újraválasztotta püspökké, majd a zsinat a ciklust hat évre hosszabbította meg.
Az új rendszerben lehetőség nyílt az egyházi iskolahálózat újjászervezésére. Az elkobzott egyházi ingatlanokért való harc közepette az egyházkerületi vezetésnek sikerült hat református gimnáziumot megszerveznie és sikeresen működtetni (Kolozsvár, Marosvásárhely, Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy, Nagyenyed, Székelyudvarhely). 1996-ban avatták fel a külföldi segítséggel felépített kolozsvári Bethlen Kata Diakóniai Központot, valamint 2000 őszén a marosvásárhelyi Bod Péter Tanulmányi Központot. Ugyancsak Csiha Kálmán püspöki szolgálatának ideje alatt indult be Marosvásárhelyen a diakóniai képzés, a Református Kántor-Tanítóképző Intézet, Kolozsváron a Református Tanárképző Fakultás és holland támogatással az ő javaslatára alakult meg a Református Pedagógiai Intézet is.
Holland és svájci szervezetek segélyakciója nyomán lap- és
könyvkiadásra alkalmas nyomdafelszerelés került az egyház tulajdonába. Az
Az építkezések és a szórványmunka támogatása mellett a püspök
nem feledkezett el az egyházközségek látogatásáról sem: generális vizitáció
rendjén több mint százötven gyülekezetbe látogatott el. Egyházi újságokban
folyamatosan közölt cikkeket, tanulmányokat, ezen kívül prédikációs és más
kötetei jelentek meg. 1993-ban elnyerte a Debreceni Református Teológiai
Akadémia díszdoktori címét.
1991. júniusában került sor a Magyar Reformátusok II.
Világtalálkozójára, melynek előkészítői munkálataiba egyházkerületünk
is bekapcsolódott. A találkozó alkalmával jött létre a Magyar Reformátusok
Világszövetsége, melynek alelnökévé Csiha Kálmánt választották. Ugyancsak
1991-ben választották meg az egyházak
Világtanácsa Központi Bizottságának tagjává, mely tisztséget 1998 végéig
töltötte be.
1995-ben a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinat megalakulásakor (MRETZS) a szervezet elnökévé választották. Az MRETZS elnökeként többször meglátogatta Észak- és Dél-Amerika magyar református gyülekezeteit, valamint az Ausztráliában levő református egyházközségeket. Kezdeményezésére jött létre az ausztrál állam által is hivatalosan elismert Ausztráliai Magyar Református Egyház (három egyházkerülettel). Az MRETZS Liturgiai Bizottságának elnökeként megszerkesztette az új, egységes Ágendáskönyvet, s ezzel párhuzamosan a Himnológiai Bizottság megalkotta az egységes Énekeskönyvet.
Szolgálatának hűséges segítője hitvese, Nagy Emese
volt, akit Isten 40 éves boldog házasság után 1996 februárjában szólított
magához. Frigyüket a már említett Emese nevű lánnyal áldotta meg Isten,
aki 1958. június 16-án született (lánya két fiúgyermek, Attila Botond (1981)
valamint Kálmán Zsolt (1984) édesanyja).
Csiha Kálmán 2000 decemberében vonult nyugdíjba. Nyugdíjas
évei azonban továbbra is a munka, pontosabban Isten és emberek iránti szolgálat
jegyében telt. Számos konferencián vett részt, előadásokat tartott.
Evangelizációs alkalmai során bejárta az egész Kárpát-medencét, eljutott a
kijevi magyarokhoz, de újból ellátogatott a nyugat-európai és a tengeren túli
reformátusokhoz is. Közben rendszeresen írt, publikált: több tanulmánykötete,
prédikációs gyűjteménye, verseskötete valamint önéletírása jelent meg.
Vigyázzatok, üzente utolsó prédikációjában, amelyet
Marosvásárhelyen a cserealji gyülekezet megalakulásának 20 éves évfordulóján
tartott november 4-én vasárnap. Ne feledjük prédikációjának utolsó mondatát:
Istenem segíts, hogy legyen jövendőnk a mi meg nem romló szívünk szerint.
Csiha Kálmán teológiai és irodalmi munkássága
Könyvek és tanulmányok
Út a pusztaságban (prédikációk). Kolozsvár 1991.
Az igehirdetés dialektikája (tanulmány). Szemle Füzetek 1., Kolozsvár 1991.
Fény a rácsokon (börtönévek valomása), Kálvin Kiadó (megjelent német és angol fordításban is), Budapest 1992.
Isten asztaláról (prédikációk). Kolozsvár 1993.
Jeruzsálem kőfalai alatt (Tanulmányok és prédikációk). Szemle Füzetek 9., Kolozsvár 1993.
Holtomiglan-holtáiglan (Református Élő Könyvek 1) Kolozsvár 1994
Ábrahám öröksége - Hárántól Hebronig. Kálvin Kiadó, Budapest 1995.
Ábrahám örökösei (prédikációk). Kolozsvár 1995.
Kelj fel és járj! (prédikációk). Szemle Füzetek 18., Kolozsvár 1995.
A református egyház, mint az Ige egyháza (tanulmány). Reformáció-könyvek 2., Budapest 1997.
A királyi szék előtt (prédikációk). Kolozsvár 1998.
A református lelkiség, igehirdetés, jövőkép (tanulmány). Szárszói Füzetek 7. 1999. 53-61.
Isten ösvényein (A Heidelbergi Káté gyakorlati magyarázata). Kolozsvár 2000.
Gyülekezetépítés, Kolozsvár 2000.
Jöjj fel a hegyre (prédikációk) Kolozsvár 2000.
Jézus érintése (prédikációk) Kolozsvár 2001.
A szépség titka (prédikációk) Kolozsvár 2005.
Vállalni kell (prédikációk) Kolozsvár 2005.
A cserépedény kincse (prédikációk) Kolozsvár 2006.
Templomküszöb (Verseskötet) Kolozsvár 2002
Teli méhek balladája Kolozsvár 2002.
Harangszó az elsüllyedt világból Kolozsvár 2006.
Fény a rácsokon (Börtönévek vallomása). Kálvin Kiadó (megjelent német és angol fordításban is), Budapest 1992.
A börtöntől a püspökségig Kolozsvár 2004.
Nemzet és evangélium Kolozsvár 2007.
A Református Szemlében megjelent prédikációk, cikkek,
tanulmányok
Találkozás Jeruzsálemben. 1953. 60-63.
Kitárult szívek. 1954. 34-46.
Francia ökumenikus bibliafordítás. 1968. 92-95.
Pünkösd nagyhete. 1969. 146-149.
Pünkösd III. napja. 1969. 150.
Az ortodox protestáns ökumenikus mozgalom fejleményei 1964-től napjainkig. 1970. 271-274.
A prédikáció-hallgatás homiletikuma. 1970. 325-340.
A temetési igehirdetés. 1971. 452-455.
Könyvek folyóiratok. 1972. 121-124.
Húsvét 2., 3. napjára. 1974. 428-429.
Húsvét utáni 1. vasárnapra. 1974. 429-430.
Újzsenge vasárnapja. 1977. 393-394.
Oculi vasárnap. 1978.338-339.
Lelkipásztorok egyházfenntartó járuléka. 1978.371.
Újév napja. 1980.243-244.
Molter Károly koporsója mellett. 1982. 437-439.
A tanfolyam kiértékelése. 1982. 444-447.
A visszakapott testvér. 1982. 313.
Új Énekeskönyv felé. 1983. 134-137.
Virágvasárnap öt arca. 1984. 316-317.
Karácsony. 1984. 457-460.
Gáll Károly koporsója felett. 1985. 69-71.
Megmarad. 1985. 200-201.
A parókus lelkipásztor is segédlelkész viszonya. 1985. 247-253.
Evangéliumi energiagazdálkodás. 1985. 329-336.
A házasság lelkigondozása. 1985. 431-440.
És az Ige testté lett. 1986. 128-129.
Hogyan használhatjuk az Institutiót az igehirdetésben? 1986. 292-294.
Ajándék az új év partján. 1987. 110-111.
Hervadhatatlan örökség. 1987. 246-248.
Csak Jézus egyedül. 1987. 316-317.
Vallomás a kereszt alatt. 1988. 148-149.
Ellentmondás és azonosság afeltámadás és örök élet kérdésében az Újszövetség irataiban. 1988.219-224.
Barabás Benedek koporsójánál. 1988.388-389.
Imre Lajos missziói előadói tevékenysége. 1988. 529-533.
Isten szeretete. 1989. 180-182.
Az igehirdetés dialektikája (egzisztenciális igehirdetés). 1989. 448-540.
Újesztendei gondolatok. 1991. 3-4.
Augustinus: Psalmus contra partem Donati. (Ford.) 1991. 25-30.
Két homiletikai kérdés. 1991. 143-146.
Az Ószövetség mitikus és legendarisztikus elemeinek helyes értelmezése. 1991. 177-180.
Köszöntés - Acknowledgements - Grusswort - Salutation. (Nagy Lászlóval.) (Ford.) 1991. 355-362.
A lelkigondozók lelkigondozása. 1991. 379-384.
Püspöki jelentés az 1991. december 3-án tartott egyházkerületi közgyűlésen. 1992. 3-14.
Az evangéliumi egyházak bizonyságtétele és szolgálata egy szekularizált társadalomban. 1992. 230-235. Ua. 1993. 335-340.
A Sárospataki Theologiai Akadémia köszöntése. 1992. 323.
Az idő határán. 1992. 403-404.
Égető kérdéseink. 1993. 293-295.
A pasztorációra való felkészülésünk az urbanizáció mai
körülményei között. 1994. 40-47.
A keresztyén erkölcs értékei és a piacgazdaság. 1994. 154-158.
Templom és család. 1994. 375.
Az új év küszöbén. 1995. 3.
Püspöki jelentés az
tott közgyűlésén. 1995. 52-59.
Ekkleziasztikai önismeretünkről. 1995. 143-148.
Kettős feladat előtt. 1996. 3.
A gyermeksajtó feladata. 1996. 290-291.
Szabó Dezső egyház- és nemzetlátása. 1999. 4-8.
Bánffy Miklós, az
Csiha Kálmán utolsó szolgálata - Ünnepi istentisztelet a cserealji református gyülekezetben
Fotók: Fodor Árpád
Húsz évvel ezelőtt, 1987 októberében hangzott el az első igehirdetés a Marosvásárhely VIII. - cserealji református gyülekezetben. Erre az eseményre emlékezve november 4-én, vasárnap 10, illetve 12 órakor úrvacsorával egybekötött jubileumi istentiszteletet tartottak. Igét hirdetett Ft.D.Dr. Csiha Kálmán nyugalmazott püspök. Ő hirdetett itt előszőr igét, és utolsó igehirdetése is itt hangzott el. Isten áldja meg az itt vasárnap, és az egész élete alatt elvetett magot.
Csiha Kálmán utolsó igehirdetése mp3-as formátumban
letölthető a www.cserealja.
http://www.reformatus.ro/mp3/2007-11-05-mvh-cserealja-csiha-zsolt-20-1-9.mp3
Szabó Mihály lp.
Csiha Kálmán - Fény a rácsokon
Beszélgetés a 70 éves Csiha Kálmánnal, 1999 szeptember 17-én.
- "Életem a rácsok és fények világa volt" - írja a püspök úr a Fény a rácsokon c. könyvének bevezetőjében. A kettő már a gyermekkortól váltogatta egymást?
- Nagyon szép gyermekkorom volt, szüleim szeretete, nagyapám evangéliumi hite mind Isten fényforrása volt életemben. Az egész családunkban az istenközelség bizonyossága lebegett. Nagyapám is, édesapám is egyházmegyei főgondnok volt.
Tanyánkról, ahol éltünk, rendszeresen bejártunk vasárnapi istentiszteletre Érsemlyénbe, de többnyire Érmihályfalvára. S ha néha valamiért nem tudtunk bemenni, édesapám elővette valamelyik Ravasz-kötetet és prédikációt olvasott belőle. Persze, a rácsok akkor is ott voltak, de szüleim igyekeztek megóvni tőlük.
- Az évek során a püspök úr sok iskolának a padját koptatta . . .
- Valóban sok iskolát végigjártam. Váltakozó iskoláimban tükröződött a történelem. Érmihályfalva volt az első, az elemi iskola, ahova a tanyáról bejártunk bátyámmal együtt. Őt aztán Sárospatakra küldték gimnáziumba, amelyik nagyon jó hírű volt.
1939-et írtak, amikor én a negyedik elemibe kellett volna hogy menjek, ősz volt, bátyámat készítették a másnapi sárospataki utazásra, s akkor hirtelen így szólt hozzám édesapám: úgy gondoltuk, hogy jobb lenne, ha most te is elmennél egy évre Sárospatakra. Aztán később rájöttem, szüleim nem akarták, hogy ha valami történik, nekem is bajom legyen. Édesapám előérzete be is igazolódott, 1939-ben egy hamis vád alapján elfogták, börtönbe került, nagybátyámra halálos ítélet várt, nagyapám is rövid idő múlva a kihallgatások kereszttüzébe került. Én erről nem sokat tudtam Sárospatakon. Ez az idő volt az, amikor hirtelen nőni kezdtek a rácsok, még ha akkor rövid időre is.
1940 után három boldog gimnazista év következett Debrecenben. Aztán a rácsok nőni kezdtek az egész világon. Édesanyám trombózist kapott, nem volt szabad mozognia, a hatóságok mégis feltettek egy szekérre, s úgy menekültünk a Dunántúlra, rokonainkhoz. Persze, szegényen, kirabolva értünk vissza kifosztott otthonunkba. Itt fejeztem be a gimnázium negyedik osztályát, újra Érmihályfalván. Később a zilahi Református Kollégiumba küldtek szüleim. Lehet, koromnál fogva is ekkor voltam a legfogékonyabb, de ez a kollégium adott nekem a legtöbbet.
- Pénzszerzés céljából a fiatal Csiha Kálmán az iskolában órákat adott a gyengébb képességű tanulótársainak, később álláskeresés töltötte ki idejét, majd a Rév-Esküllő-csatorna építőmunkása lett. Ilyen nehéz helyzetben volt a család?
- 50 hektárunkat hol elvették, hol visszaadták, a távol fekvő Zilah is költséges volt, és így a nagyváradi (azóta megszűnt) Szent László Gimnáziumba kerültem. Itt érettségiztem, közben azonban szüleimet kényszerlakhelyre vitték, s nekem egyedül maradva kellett megkeresnem a tandíjravalót, ezért voltam kénytelen számtan-fizika magánórákat tartani. Azután kezdődtek az álláskeresések, a nyári munka a Rév-Esküllő-csatornánál.
- 1949 márciusa. Húshagyókedd utáni éjjelen az egész országban ugyanazon időben összeszedték és kényszerlakhelyre hurcolták a földbirtokosokat . . . Az ismeretlent ma már csak két betűszóval emlegetjük: D. O. (domiciliu obligatoriu), vagyis kényszerkötelező lakhely. Ez már a sokadik rács lehetett . . .
- Szüleimet Csíkszeredába hurcolták kényszerlakhelyre. Minden héten jelentkezniük kellett a rendőrségen, és nem volt szabad elhagyniuk a várost. Én a "szállítmányból" kimaradtam, mert azon az éjszakán nem voltam otthon. Viszont személyazonosságim lejárt, és szinte törvénytelenül végeztem el a középiskolát és a teológiát is. Rokonságunk nem volt kiterjedt, édesapám lánytestvére családjával együtt még a háború idején kimenekült Amerikába, a másik testvért szintén kényszerlakhelyre vitték. Nagyapám meghalt, házukat, birtokukat elvették, és öreg nagyanyám a szüleimmel élt a kényszerlakhelyen.
Ekkor már szívközelben nőttek a rácsok, de ezekre az időkre mégis hálás szívvel gondolok. Isten megpróbált, de meg is segített, és megmutatta nekem az élet minden oldalát.
- Mi érlelte meg a teológiára való felvételi gondolatát? Hiszen azokban az években (de később is) az államosítás, a megfélemlítések, az igazoltatások és a sok meghurcoltatás miatt a papi pályára készülőket megbélyegezték.
- Isten elvette tőlem a megélhetés félelmét, hiszen megtapasztaltam, hogy az ő segítségével a legnehezebb helyzetben is lehet élni, sőt tanulni is. Ekkor döbbentem rá arra, hogy mennyire fontos számot vetni önmagunkkal. Isten kegyelméből megértettem, hogy a tudást és a hitet nem lehet az embertől elvenni. Talán ez a belső megvilágosodás és a zilahi évek indítottak el a teológia felé.
Kizártak mindent, hogy egyedül legyek, / De Őt kizárni nem lehet soha! / Elsüllyedhetnek erdők és hegyek, / Halálba hullhat téli fák sora, / Az Isten él! Kizárni nem lehet! / Meglátogatja vak cellák ölét, / Győz a szívek s börtönök felett. Ez a vers 1957 decemberében íródott a kolozsvári börtönben. Az első börtönvers megírása után gondolt-e a püspök úr arra, hogy a versekből később könyv is lesz?
Amikor ezt a verset írni kezdtem, akkor még nem gondoltam arra, hogy ebből valamikor könyvnek egy része lesz. Akkor mellbeütésszerűen csak azt írtam le, amit átéltem. Később azonban öntudatosan gondoltam arra, hogy meg kellene írni a börtön történetét és benne Isten megőrző csodáit. Mindig éreztem, hogy Isten kiszabadít, ezért öntudatosan készültem a szabadulásra, és sokszor gondolkoztam azon is, hogy milyen lesz a könyv.
- Tíz év börtön - szólt a kegyetlen ítélet egy olyan koncepciós per után, amelyet valótlan vádak alapján hoztak. Hat és fél év után egy általános amnesztiával azonban sokan szabadlábra kerültek, köztük több lelkész is. Milyen érzés volt meglátni a közben felcseperedett, soha nem látott Emesét?
- A börtönben azt terveztem, hogy amikor kiszabadulok, otthon meg fogom lesni a játszó gyermekeket, és ki fogom találni: melyik a hatéves Emese. Aztán mégsem így történt. Mikor megérkeztem apósomékhoz egyik görög katolikus börtönkollégával, lerogytam egy székre, és nem volt erőm felkelni, hogy megnézzem a játszó gyerekeket. De így is felejthetetlen, csodás élmény volt, amikor az ölembe kérezkedett és átölelt. Az ablaknál megmutatott a többi gyermeknek és azt mondta: látjátok, nekem is van édesapám.
- A gógánváraljai lelkészség után Marosvásárhely következett - rengeteg munkával és új gyülekezetek szervezésével. . .
- Amelyek sok problémát okoztak. Néha különböző cselekhez kellett folyamodnunk. Volt, amikor nehezen engedélyt kaptunk harangozói ház vásárlására, annak aztán engedély nélkül kiütöttük a falait, és renoválni kezdtük a templomunkat, hogy hirdethessük: ameddig tart a felújítás, szükségből a kántori lakásban tartjuk az istentiszteletet. Aztán ott is maradtunk. Persze, a gyülekezet megalakulásának jóváhagyására sok közbenjárásra, kérvényezésre, kerülőútra volt szükség.
A cserealji gyülekezet esetében elhatároztuk, hogy egy öreg nénitől megvesszük a házát. Előbb azonban kérvényt írtunk, hogy istentiszteletet tarthassunk nála. Az engedély kézhezvétele után a házban új igehirdetési központot létesítettünk, kiütöttük a falakat, és már volt is egy száz férőhelyes félig elismert imaházunk.
- 1989 karácsonyán - úgy tűnt - a rácsok végleg lehullnak. Mégsem így történt. 1990. június 29-én került sor a püspök úr beiktatására, s másfél évvel később az első közgyűlési jelentésben ezt olvashatjuk: Az idő, amiben ezt a másfél évet megéltük, változó idő volt. Tele volt nagy reményekkel és nagy csalódásokkal . . . A magyarságot ért támadások sokszor kihatottak közegyházi törekvéseink megvalósítására. Küzdelmünk sokszor szélmalomharc volt, amit azonban vívnunk kellett, még ha sokszor eredmény nélkül is.
- Úgy gondolom, a püspök úr akkor nem hitte, hogy ezek a szavak nyolc év múlva is aktuálisak lesznek . . .
- Nem. Isten kegyelméből 1989-ben megfordult a világ. Az első karácsonykor naivak voltunk. Úgy éreztük, hogy vége van mindennek: diktatúrának, nemzetgyűlöletnek. Sajnos, nem így történt. Az azóta eltelt évek is csak harcot jelentettek. Számtalanszor kellett újból kezdeni mindent. 1989 óta tíz év telt el, de egyházi javaink még mindig a hatalom kezében vannak, 500 felekezeti iskolánk ma sem működhet, s önálló magyar egyetemünk még mindig nincs. Ez a szélmalomharc mérhetetlen sok energiát emésztett fel.
- 1996-ban a hűséges feleség, a mindig segítőkész élettárs örökre eltávozott. Mégis, ha csak az elmúlt évek előjegyzési naplóit veszem a kezembe, alig találok olyan lapot, ahol ne lenne valamilyen bejegyzés. Külföldi és belföldi utak, vizitációk, előadások, templomszentelések, ünnepi és más szolgálatok, a megjelent prédikációs köteteket, könyveket, tanulmányokat nem is említve. Mindezek mellett a püspök úr az 1995-ben Budapesten magalakult világ református egyházait tömörítő Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatának (MRETZS) a lelkészi elnöke és egyben a liturgiai bizottsági elnök is. Nem fárasztó mindez?
- Feleségemmel sokat dolgoztunk a kicsi gyülekezetekben, de később Marosvásárhelyen is. Azt lehet mondani, hogy nem volt szabadnapunk, nem tudtunk szélesebb értelemben társadalmi életet élni. Még a barátainkat is csak néha-néha tudtuk meglátogatni. Barátunk, családunk az Anyaszentegyház volt. Feleségem elvesztése számomra mérhetetlen veszteség volt, a munka és a feladatok teljesítése azonban erre az árvaságra gyógyír volt s egy nagy üresség kitöltője. Persze, mindezektől függetlenül, mint azelőtt is, a munka nem más, mint édes teher a számomra.
- Az elmúlt kilenc év alatt megoldódott a lelkészhiány, szeretetintézmények, templomok, gyülekezeti otthonok épültek. A legfontosabb azonban mindezeknek a tartalommal - azaz hittel - való megtöltése. Ezt vállalta fel a püspök úr 1990-ben, amikor a beiktatás alkalmával így fogalmazott: Megbízatásként hiszem: Isten megbíz azzal, hogy összeszedjük a maradékot . . . hitben, munkában, hűségben . . . népünknek azt a lelki erejét, ami még megmaradt. . .
- Sok, előre nem látott fájó dolog jött közbe. Ide lehet sorolni a vásárhelyi véres eseményeket, s a nagyrészt ennek is köszönhető újabb kivándorlási hullámot, a megoldatlan gazdasági helyzetet, a kisebbségi jogainkért való állandó harcot, újraszervezett iskoláink mindennapi fenyegetettségét, egyházi és más javaink visszaszolgáltatásának akadályoztatását. Ezekhez járul hozzá az Európa-szerte érezhető demográfiai hullámvölgy, a sokakban megroppanó reménység, a növekvő infláció következtében gyülekezeteink teherbíró képességének csökkenése. De Jézus mégis azt mondja: bízzatok, én vagyok, ne féljetek! Püspöki szolgálatom alatt Jézusnak ezt az üzenetét kívántam és kívánom továbbadni.
Nagy feladat előtt állunk: össze kell szednünk a maradékot. Azonban két nagy sebünk van: a kivándorlás és a természetes szaporulat hiánya. Minden évben háromezerrel többet temetünk, mint amennyit keresztelünk, s ez az elmúlt kilenc-tíz évben már 26 ezer lelket jelent. Valami biztató reménységünk mégis van: az utóbbi két évben lassan ugyan, de emelkedni kezdett a születések száma, s az iskolákban felnövekvő értelmiség, a gyermek-evangelizációk, az ifjúsági táborok, a nőszövetség munkája, az építő gyülekezetek, a gyermeket vállaló szülők - a maradék összeszedői. Isten áldja meg a gyermeket vállaló édesapákat és édesanyákat!
Az 1990-ben vállalt megbízatást ma is vállalom: összeszedni a maradékot. Tudom, hogy nem mindenki vállalja vagy végzi ezt. Tudom, az én eddigi munkám sem volt tökéletes. De azt is tudom, hogy ebben az új világban, a sok, másfajta, újból nőtt rács mögött, másképpen, mint régen, de sokan megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak, az istentelenek pedig istentelenül cselekesznek (Dán 12, 10), és az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége (Dán 12, 3).
- Miben látja a püspök úr az erdélyi reformátusság jövőjét?
- Erdélyben az elmúlt évszázadokban rengeteget szenvedtünk, mégis megmaradtunk Isten kegyelméből. Hiszem, hogy most is megmaradunk, bár erdélyi reformátusságunk jövőjét sok minden fenyegeti. Mégis úgy érzem, hogy Anyaszentegyházunkban még van annyi megtartó erő, hogy mindezeket túl fogja vészelni.
A jövőt a lelki megtisztulásban látom. Kilencéves püspökségem alatt szüntelenül hangoztattam, hogy történelmi népegyházból történelmi hitvalló egyházzá, minőségi egyházzá kell válni. Ez viszont egy hosszú folyamat, amelyben sok szerepe van a lelkiség megváltozásának. Ezért sok minden függ lelkipásztoraink, vallásoktató tanáraink lelkiségétől, a presbiterképzéstől, a nőszövetség és IKE munkájától. Hiszen amíg a lelkünk megmarad, mi is megmaradunk. A feladat azonban nemcsak a megmaradás, hanem a növés is. Isten adjon ehhez erőt mindnyájunknak!
(
Csiha Kálmán - Még tizenegy nap
Még tizenegy nap, s földre száll az angyal,
Csengő csilingel bársony esteken,
Ezüst szárnyakon arany-angyalhajjal
A földre száll az Álom; megjelen.
Még tizenegy nap, s kigyúlnak a fények
S csillagszóróktó
Kis gyermekszemek bűvöletben égnek
S Jézus kopogtat szívek ablakán.
Én Istenem, már ötször csalt az álom,
Már öt karácsony telt el nélkülem,
Öt éve már, az éjszakát, hogy járom,
S karácsony este nincs csak egy tüzem:
Hogy Benned bízom könnybe, éjbe hullva
Hogy kegyelmes vagy, s megadod nekem
Hogy egyszer én is, szent karácsony-esten
Megláthatom, kis árva gyermekem.
Csiha Kálmán: A legfontosabb az egyház lelkülete
- Főtiszteletű úr, miként tekint vissza az eltelt tíz esztendőre, mely a kommunista diktatúra szorításából megszabadulva, meghatározó volt mind a társadalom, mind az egyház építése, megújulása szempontjából?
- Sok reménységgel, sok csalódással és sok isteni kegyelemmel teljes tíz esztendő volt. Nagyon szegényen kezdtük, mert az egyházat - az új lehetőségeknek megfelelően - újra kellett szervezni. Trianon után is nehéz volt az egyház újraszervezése, de akkor megvoltak az iskoláink, épületeink, tanári karaink, a mecénások, a főurak. Volt egy erős, öntudatos középosztály, amely segítette az egyházat.
A 89-es változások után mindez hiányzott. Az épületeinket nem kaptuk vissza, az iskoláink megszervezéséért nagyon sokat kellett küzdeni. Itthon nem voltak mecénásaink. Le volt szegényedve az egész társadalom. Tehát nehéz volt az újraszervezés, de Isten csodálatos módon megsegített, például a külföldi segítségek által is. Úgy érzem, hogy ez a tíz esztendő nem csak a nehézségek, hanem az isteni csodák évei is voltak.
- Egy korábbi nyilatkozatában azt mondotta, hogy elsősorban az építkezésekért, az iskolákért és a belmissziói mozgalomért adhat hálát Istennek. Hogyan értékeli mindezeket?
- Ehhez még hozzátenném a diakóniai szolgálatot is. Úgy gondolom, hogy az egyháznak három lába van. Mint, ahogy egy síkot három pont határoz meg, az egyháznak is három erős pontja kell legyen. Az első, hogy az egyház hitközösség. Ide tartozik a templom. Isten kegyelméből 34 új templomot építettünk és több, mint 40 új gyülekezetet szerveztünk az eltelt tíz évben.
Az egyház ezen kívül szeretetközösség. Ide tartozik a diakónia, öregotthonok, árvaházak, a gyülekezeti otthonok sokasága, melyeket szintén építettünk. Harmadszor az egyház nevelői közösség. Ide tartoznak az iskolák. Ezen a területen az anyaszentegyház még nagy küzdelem előtt áll. Ezenkívül a belmissziót azért is említettem, mert részben Makkai Sándor volt a példaképem, és úgy gondolom, hogy legfontosabb az egyház lelkülete, az egészséges ébredés az anyaszentegyházban.
Ha a lelkünket elveszítjük, akkor hiába lesznek akár iskoláink, épületeink vagy pénzünk, úgy is tönkremegyünk. De, ha a lelkünk megmarad, akkor mindent kibírunk. Az egyház lelkületét pedig főleg a belmissziói munka segíti és határozza meg. Ide tartozik a nőszövetség, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület és minden olyan munka, amely a lelkeket ébresztgeti. Tulajdonképpen ide tartozik az igehirdetés és a pásztorizáció is.
A tíz év alatt igyekeztem, hogy az egyházi törvénykönyvünkbe is kerüljenek be a belmisszió - gyülekezetnevelés, presbiternevelés és a gyülekezetgondozás - alapelvei, és ez sikerült is. Tehát úgy gondolom, hogy a hit, a szeretet, a lélek és a jövendő nevelése volt az a négy dolog, amit szerettem volna szolgálni ez idő alatt, és ebből nőtt ki 218 középületünk és gyülekezeti épületünk is.
- Az egyház tagjait sokszor megzavarja, hogy a világ marakodásai, csatározásai beférkőznek az egyházba. Ön szerint mit kell tenniük a lelkészeknek és az egyháztagoknak, hogy a sokszínű Erdélyi Református Egyház sokféleségében ne széthúzó, hanem egységes legyen?
- Úgy gondolom, hogy itt a lelkipásztoroknak kell elől járniuk. És elől kellene járjon elsősorban a teológia, a teológiai nevelés. Gondolom ebbe besegítenek már református középiskoláink, kollégiumaink is. Nem szabad magunknak megengedjük, hogy más ellen forduljunk és egymás ellen áskálódjunk. A tíz év alatt mindig igyekeztem az ellentéteket tompítani. Persze sokszínű az egyházunk, sok éles stílus van. A lényeg az, hogy szolgáljuk-e az Úr Jézust vagy sem? Ne kritizáljuk egymást, hanem segítsük. Aki igazán az Úristené, és aki igazán dolgozik, annak nincs ideje kritizálni a másikat.
- Hogyan értékeli a Magyar Református Tanácskozó Zsinat elnökeként, minden magyar református püspökeként betöltött időszakot?
- Több, mint 40 országban élnek magyar reformátusok. Úgy érzem, hogy bár többet is lehetett volna tenni, de Isten kegyelméből sokat elértünk, részben az egyházszervezésben is. Hiszen, ha arra gondolok, hogy amikor először voltam Ausztráliában, akkor nem volt csak egy református teológiát végzett lelkészük és egy megszervezett gyülekezetük, ezzel szemben most egymás után küldhetjük lelkipásztorainkat és születnek a megszervezett gyülekezetek. Ez a munka összekötötte a szétszórt magyarságot Magyarországgal és Erdéllyel.
A magyar diaszpóra nem egy felszámolandó, szórványként kezelendő magyarság, hiszen ennek már komoly története van. Az amerikai magyaroknak 100 éves, az ausztráliaiaknak 50 éves történelmük van. Most, hogy Magyarország bekerül majd az egyesült Európába, a határok jelentéktelenekké válnak. Tehát nem fogja vasfüggöny elválasztani tőlük a diaszpórában élő magyarságot, hanem egy egészséges vérkeringés fog létesülni ezáltal.
A diaszpórában élők a magyarság világítótornyai kell hogy legyenek külföldön, akik megőrzik magyarságukat és református tradícióinkat. Ebben a keretben, ha nem is teljes, de nagy eredményt ért el az új istentiszteleti forma, amelyet a diaszpórákban már sok helyen bevezettek. Az új, egységes énekeskönyv is ezt célozná, hogy akárhová megyünk a világon, mindenütt otthon legyünk, legalább a templomainkban.
- Püspöki szolgálatának befejeztével milyen gondolatok, tervek foglalkoztatják Csiha Kálmánt?
- Még sok mindent meg kell írjak. Szeretném megírni a börtöntől a püspökségig vezető korszakot. Prédikációs kötetem is készül. A könyvek írásán kívül igehirdetéssel szeretnék szolgálni Marosvásárhelyre visszavonulva, ahol húsz évig voltam lelkész.
Fábián Tibor
(2000.december 12., Romániai Magyar Szó)
Adott az Isten erőt erre az útra . . .
Sűrű, nedves pihékkel fátyoloz az ég. Nem hoz fehér takarót a megrendülésre - csak csepereg az eresz. Csend lenne, ha nem hallgatnám Csiha Kálmán utolsó szolgálatának hangfelvételét. November 4-én készült a cserealji istenházában. Abban az általa épített templomban, ahol ő hirdethette húsz évvel ezelőtt legelőször Isten igéjét. Fátyolos hangon emlékezik, szelíd alázattal, övéivel, a gyülekezet-, kő- és szótemplom-építő lelkipásztor. Hallatszik a felvételen: sírtak, akikhez szólt.
Míg hallgatom, kinn hópelyhek szállnak, és mondja: "apró hópelyhek az örömök." Meghatódottsággal küszködő hangjában lelem meg azt az örömsugarat, ami túlmutat a jelen gyászán, a veszteség döbbenetén. Rögzített szavaiban Isten-közelségből bátorít: "Mózesnek is csak egy pálcát adott, azzal vezette ki népét Egyiptomból."
Akik most összeszorult szívvel emlékeznek, azok számára sok-sok "pálcát" juttatott közelségéből az Úr. Amellyel vizet fakasztottak sziklás időszakban az általa útra bocsátott lelkipásztorok, hitoktatók, gondnokok, diakónusok, presbiterek és mindazok kik hallgathatták. Akiknek a városba telepedés nehézségeit sikerült igei szóval enyhítenie, avagy tanúságtevő létmódja megtartott keresztelésük helyén, az elvándorlás lehetősége ellenére is. Vajon hányan lehetnek lelki tanítványai hitvalló, Krisztust követő lelki központokban?
Már-már közmondásos, hogy senki nem tudott József történetéről honi tájainkon úgy tanítani, mint Csiha Kálmán. Ki lehetne hitelesebb, mint az igehirdető, aki József-utat járt be?
Míg írok, el-elcsukló hangon hozzám is elér szava. Csendre kér. Mint a zsoltárok szela-jele; amíg a szó-dallam megtorpan, és Égre-lélekbe pillant a dicsőítő-, avagy hálagondolat. "Te tudod, hogy mennyi mindent jártunk be. . ."
Szela. "Más arcú időben: békességet, megtartást." "Köszönjük, hogy oltalmaztál." "Legyél a gyászolókkal; hazahívottad" utolsó szolgálatának kérelme szerint: "öleld át őket, írd a szívükbe a bizonyosságot, hogy van örökélet, és odaát találkozás."
Az Égi küldött, túl minden földi rácsokon
"templomőrző nemzedék"-re tekint, és mély csendből,
feledhetetlen hangon kéreti: "Áldásod maradjon velünk."
Engedjék meg, hogy ezúton fejezzem ki mély együttérzésemet az
A Magyar Köztársaság Nagykövetsége mindenkor a legnagyobb
elismeréssel követte Csiha Kálmán elkötelezett és áldozatos munkáját hívei
lelki életéért, a Református Egyház megerősítéséért, az erdélyi magyarság
megmaradásáért és a magyarság határok feletti egységéért.
Isten nyugosztalja az elhunytat, Isten vigasztalja a
gyászolókat.
Bukarest, 2007. november 8.
Dr. Terényi János
nagykövet
Kedves református magyar testvéreim,
Megrendülve olvasom dr. Csiha Kálmán püspök úr halálhírét. Nem akarom elhinni, hisz néhány héttel ezelőtt jóságos, mosolygó tekintetében még benne volt a bizakodás, a bátorítás és a hit, hogy mi, a világ minden tájára szétszórt, szétszakított magyarok megtaláljuk egymás kezét és a hitben rejlő erővel kieszközöljük az összefogást, megmaradásunk zálogát. Búcsúzó kézfogásunkban benne volt még a földi viszontlátás reménye is.
Isten akaratában megnyugodva, nem hal ki a remény, ha már itt a földön nem is, de ott, odafönt, viszont látjuk egymást.
Gyászunk közös.
Családom és magam nevében fogadjátok részvétünket.
Tisztelettel és szeretettel,
Kasza József
a VMSZ tiszteletbeli elnöke
tiszteletbeli református presbiter
Fájdalommal vettük tudomásul, hogy D. dr. Csiha Kálmán,
egyházkerületünk nyugalmazott püspöke, iskolánk nagyszívű pártfogója,
átadta lelkét Teremtőjének. A Kolozsvári Református Kollégium közössége
őszintén együttérez gyászoló szeretteivel. Emléke legyen áldott.
"Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él."
D Dr Csiha Kálmán, az
Romániában a változások után 1990. május 4-én az
(Tanácskozó) Zsinat 1995 áprilisában első elnökévé
választja s e tisztséget 2001-ig, nyugdíjazásáig töltötte be. Bár a gyászhír megrendített,
de Isten iránti hálával emlékezünk több évtizedes hűséges szolgálatára s
aggódó szeretetére amellyel ft Csiha püspök úr szívügyének tekintette Európa
nagy nyugati szórványaiban a szétszórtságban elő reformátusok
felkarolását. Kitartóan és türelemmel igyekezett az egységet művelni nem
csak közöttünk, de a Kárpátmedence tömbreformátusságával is. Gyászolja egyaránt
családja, a magyar reformátusság és az egyetemes magyarság. Temetése szombaton
november 10-én lesz Marosvásárhelyen, ahol ugyanezen a napon életéért hálaadó
istentiszteletet tartanak helyi idő szerint 13 órakor a Gecse utcai
templomban.
Számos megemlékezése jelent meg életéről, ezek közül
legismertebb a "Fény a rácsokon", amelyben a koncepciós per nyomán 1957
s 1964 között börtönben töltött évek megpróbáltatásainak és szenvedéseinek
méltóságteljes leírását adja történelmi hitelességgel. Csiha Kálmán két nappal
halála előtti utolsó igehirdetse (Jn 15, 9-17) mp3-as állományban
letlthető a www.cserealja.uw.hu honlapról,
ill. a
http://www.reformatus.ro/mp3/2007-11-05-mvh-cserealja-csiha-zsolt-20-1-9.mp3
címről. Prédikációjának utolsó mondata: Istenem segíts,
hogy legyen jövendőnk a mi meg nem romló szívünk szerint. Ámen, úgy
legyen.
A boldog feltámadás reménységével s azzal a bizonyossággal
állunk gyászolói mellé, hogy Urának jobbján várja a szemtől szembelátás
örökkévaló honában az életében oly bőven szórt igei mag felnvövekedését és
az aratást.
A NyEMRLSz Elnöksége nevében
Dr Békássy N Albert, világi elnök
Kedves gyászoló család, Erdélyi Egyházkerület
Megrendülve hallottuk, hogy Csiha Kálmánt magához szólította Teremtő Ura. Fájdalmukban osztozunk és együtt érzünk minden gyászoló testvérünkkel. Hálával emlékezünk arra, hogy Istennek gazdag áldása áradt gyülekezeteinkre az ő evangelizációs szolgálata során, melyet a Kárpátaljai Református Egyházban végzett. Isten vigasztaló kegyelme maradjon veletek.
"Mert a mi
országunk a mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk, ki
elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az ő
dicsőséges testéhez, ama hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is
vethet mindeneket." Fil 3,20-21
Zán Fábián Sándor, a KRE püspöke
Héder János, a KRE főjegyzője
Nagy Béla, a KRE főgondnoka
A Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata
|
Dr. Erdélyi Géza lelkészi elnök (Felvidék) Rimaszombat |
Ft. Szabó Sándor ügyvezető elnök (USA) Ontario |
Kovács Zoltán világi elnök (Királyhágómellék) Nagyvárad |
"Az ő ura pedig mondta néki: Jól vagyon jó és
hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be a te
uradnak örömébe"
/Mt. 25, 21. v./
Dr. Csiha Kálmán nyugalmazott püspök testvérünk halálhíre mély
fájdalmat okozott. Szerettük és tiszteltük őt, gyülekezeteink szívesen
hívták és hallgatták igehirdetéseit. Hirtelen távozásán nagyon sokan bánkódunk,
de ugyanakkor a feltámadás reménysége tölt el bennünket. Együttérzésünket
fejezzük ki szeretteinek, valamint az
Hisszük, hogy fáradhatatlanul végzett szolgálata nem volt hiábavaló.
Áldassék érte az Úr.
Rimaszombat, 2007-11-09
Együttérző szeretettel
a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Elnöksége valamint
a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata nevében
Dr Erdélyi Géza, sk
Főtiszteletű Csiha Kálmán püspök úr, az MRETZS örökös tiszteletbeli elnökének a Mindenható Istenhez való hazatérése alkalmából az I. János 5: 11 ("Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy az Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az Ő Fiában van.") Igével kívánok vigasztalást mindazok számára, akik Őt tisztelték és szerették.
dr. Kis Boáz
Az MRETZS titkára
Az Ausztráliai Magyar Református Egyház lelkipásztorai és
gyülekezetei megrendülve vették tudomásul Dr Csiha Kálmán püspök váratlan
elhunytát. Gyülekezeteink sok szép és áldott emléket őriznek Dr Csiha
Kálmán többszöri Ausztráliai látogatásairól, melyek a legtávolabbi magyar
szórványközösségek ébredését és megmaradását szolgálták. Isten vigasztalását
kívánjuk a gyászoló család számára. Emléke legyen áldott.
Ausztráliai Magyar Református Egyház
Megrendült szívvel, de Istenbe vetett hittel gyászoljuk D. DR. CSIHA KÁLMÁN nyugalmazott püspököt, iskolánk tiszteletbeli lelkészigazgatóját, aki oly sokat tett a református oktatás visszaállításáért. "Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani és minden titkot és minden tudományt ismerek is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincs bennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból." 1Kor. 13, 1-3. A Marosvásárhelyi Református Kollégium tanári kara és diákjai.
A Maros Megyei Önkormányzat megrendülve értesült a nagytiszteletű
CSIHA KÁLMÁN püspök haláláról. Az
Lokodi Edit Emőke, a Maros Megyei Önkormányzat elnöke.
Mély fájdalommal, de a feltámadás reményével búcsúzunk szeretett kollégánk, D. DR. CSIHA KÁLMÁN bajtársunktól, az 56-os Bajtársi Társaság és a volt politikai foglyok szövetsége. Nyugodjál békében. A gyászoló családnak megnyugvást kívánunk.
"És ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nekem szolgál, megbecsüli azt az atya." Jn. 12,26 Őszinte részvétünket és együttérzésünket fejezzük ki a gyászoló családnak DR. CSIHA KÁLMÁN nyugalmazott püspök elhunyta alkalmából. A Marosi Református Egyházmegye vallástanárai.
Megdöbbenten értesültünk és fájó szívvel vettük tudomásul,
hogy a Romániában élő magyarság kiemelkedő személyisége, D. DR. CSIHA
KÁLMÁN lp. az
Mély megrendüléssel értesültünk D. DR. CSIHA KÁLMÁN, az
Az Amerikai Magyar Református Egyház vezetősége, lelkipásztorok és gyülekezeteink tagjai Isten iránti hálaadással emlékezünk a világon szétszóródott magyar reformátusság egyik nagy püspök egyéniségére. Emlékezünk Ft. Dr. Csiha Kálmán püspök hitvalló szolgálatára, meg nem alkuvó hitére, nemzedékeknek példamutató életére. Hisszük, hogy őt Isten küldte közénk vigasztalóul, bátorítóul, hogy egyek maradjunk Őbenne. Szolgálata, küldetése erről bizonyság, aki mindig megmaradt annak, akinek Isten rendelte: őrálló a bástyán, igehírdető alkalmas és alkalmatlan időben, az Úrnak szenvedő szolgája, szétszóródott népéért reménykedő és mindent vállaló lelkipásztor. Családjával együtt vigasztalásért könyörögve Isten kegyelmére bízva adjuk át az Úrnak, tudva, hogy "Az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. " Római levél 6:23.
Emléke legyen áldot szívünkben, életünkben.
Ontario, California 2007. november 9.
Ft.Szabó Sándor,
az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke
a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata ügyvezető elnöke
Beke C. Antal,
az Amerikai Magyar Református Egyház főgondnoka
Ft.Török István,
az Amerikai Magyar Református Egyház főjegyzője
Mély megrendüléssel, de az Úr kegyelmében nyert vigasztalással
értesültem Dr. Csiha Kálmán püspök úr hirtelen elköltözéséről. A
feltámadás és reménység Krisztusa adjon vigasztalást gyászoló szeretteinek,
gyászoló Erdély népének és az egész nemzetnek.
Tisztelettel:
Fülöp István
Szabolcs-Szatmár-Bereg
Megyei Közgyűlés Elnöke
Mély megrendüléssel fogadtuk a Dr. Csiha Kálmán nyugalmazott püspök úr haláláról szóló gyászhírt. A temetésen nem tudtunk személyesen részt venni, így ezúton írásban fejezzük ki a Nyírbátori Református Gyülekezetünk nevében együtt érző részvétünket.
Isten vigasztalását kérjük a gyászoló család, püspök úr és az
egész
"Tudjuk pedig, hogyha földi sátrunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk." 2Kor 5,1.
Nyírbátor, 2007. november 19.
Atyafiságos tisztelettel:
Tárnok Ferenc, református lelkipásztor
Új Református Bibliaolvasó Kalauz program - biolka.reformatus.ro
Kedves testvérem!
Szeretettel ajánlom figyelmébe az új Református
Bibliaolvasó kalauz programot.
A program hivatalos honlapja: biolka.reformatus.ro.
Tisztelettel,
Szabó Mihály lp.
Református Bibliaolvasó Kalauz
program - Biolka
|
Letöltés |
|
|
Méret |
0,65 MB |
|
Verzió |
1.0 |
|
Kompatibilitás |
tesztelve:
Windows 2000, Windows XP, Windows
Vista |
|
Dátum |
2007. október 8. |
|
Leírás |
A Biolka az ˇ a Károli Gáspár bibliafordítását, valamint a Magyar Biblatársulat újfordítású Bibliáját ˇ a Jubileumi Kommentár aznapi magyarázatát ˇ a Bibliaolvasó kalauz magyarázatát ˇ minden napra a Heidelbergi Káté egy kérdését és magyarázatát (minden év január 1-én újrakezdi) ˇ az aznapi éneket ˇ az adatbázisból véletlenszerűen kiválasztott aranymondást ˇ linkeket a kék színű igehelyekhez, két fordításban ˇ választható dátumot ˇ szövegek nagyításához szükséges gombokat ˇ automatikus frissítést ˇ
a Windows indulásával egyidejű automatikus
bekapcsolást |
|
Kinézet,
eredeti méretben |
|
|
További
fejlesztési tervek |
Terveink: 1. beállítások: betűméret lementése (1-7), kedvenc Biblia lementése(Károli/Bibliatársulat), napi bibliaolvasás időpontjának beállítása 2. nagyhetek és ünnepek kijelölése a naptárban 3. hangüzenettel való figyelmeztetés 4. Linux (+ Mac?) verzió 5. a Biblia, a káté, és az énekeskönyv hangos változatának beépítése 6.
internetkapcsolat nélküli változat |
|
A programot írta |
Pap Lőrinc (paplorinc kukac yahoo
pont com)* |
|
A felületet
tervezte |
Bencze László, Firma9 (Laci kukac firma9 pont
com)* |
|
Engedélyezés |
A Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliáját,
valamint a Jubileumi Kommentárt a Kálvin Kiadó engedélyével használtuk fel. |
Kedves Lelkipásztor Úr,
Érdeklődésébe ajánlom az Új Református Korálkönyv alapján orgonán lejátszott és elénekelt (első verszak) CD sorozatot.
Felhasznalható kántor hiányában akár a templomban Istentiszteletek vagy Bibiaórák alkalmával.
Részletes információ a www.reformatusenekek.com honlapon.
Amit az ember szétszerkeszthet, azt szét is szerkeszti!
Murphy törvényének egyéni átírását azok a törekvések ihlették, melyeket határon innen és túl egyre gyakrabban tapasztalhat a naiv egyszerűségben élő ember. Ezek a törekvések arra irányulnak, hogy a család intézményének amúgy is megtépázott tekintélyét még jobban aláássák.
Év elején meghökkenve találkoztam egy olyan aláírásgyűjtéssel, melyben ellenezni, vagy épp helyeselni lehetett a bigámia törvényesítését. Olyan helyzetben találtam magam, mint az elefánt, akinek leharapja az ormányát a krokodil, miközben békésen szürcsölgeti a vizet. Az elefánt megkérdezi a krokodiltól: Ezt most komolyan gondoltad? Igen - hangzik a válasz. Szerencséd, mert elég rossz vicc lett volna.
Sajnos a bigámia törvényesítésének kérdése sem egy rossz vicc volt csupán. Döntés legjobb tudomásom szerint még nem született ez ügyben, de ami késik, nem múlik.
Magyarország sem marad le az ilyen jellegű törekvésekben. Ott az az ötlet született meg, hogy amilyen gyorsan kimondja az ember a boldogító igent, adott esetben ugyanolyan gyorsan vissza is vonhassa azt. A polgárjogi törvénykönyv legújabb tervezete szerint ugyanis, az eddig hónapokig tartó tárgyalások helyett pillanatok alatt ki lehet mondani a "nem"-et.
E tervezet változtatásaiban konkrétan az szerepel, hogy a válást nem csak a bíróság, hanem a közjegyzők is kimondhatnák, ha azt mindkét fél akarja. Így elmaradna az akár fél évig húzódó procedúra, de a békítési próbálkozás is.
Magyarán, ha a feleség odaégeti a rántást, vagy a férj részegen jön haza, az már válóok lehetne. Félreértés ne essék. Semmiképp sem áll szándékomban elbagatellizálni azokat a konkrét eseteket, amikor nagyon is indokolt a válás. A házasságtörés, erőszakos fellépés, a család hűtlen elhagyása stb., valóban olyan élethelyzetek, amelyek nagyon elszomorítóak, és maximálisan elegendők a váláshoz.
Azonban, ha már amúgy is kezd divatja múlttá válni a házasság, és egyre inkább átveszi a helyét a próbaházasság, akkor mi értelme van az ilyen kezdeményezéseknek. A fiatal pár azért tesz esküt a közjegyző, majd a lelkész előtt, mert érezni akarja a hűségeskü súlyát. Így azonban a polgári, és az egyházi eskütétel is formális szertartássá satnyulna. Csupán hagyománytiszteletből, divatból, vagy valami más jelentéktelen okból kötne házasságot a legtöbb fiatal.
Eddig, ha nem akadt komoly válóok, akkor a házastársak maguk is megpróbáltak kibékülni, éppen a hosszadalmas procedúra elkerülése végett. Ha ez nem sikerült, akkor amúgy is végigjárták a válással járó kálváriát. Minden családban előfordul vita, nézeteltérés, sokszor gondol, vagy mond az egyik fél a másiknak olyat, amit később megbán. Az érett gondolkodású felnőtt azonban ilyenkor belátja tévedését, és bocsánatot kér, legalábbis azt kellene tennie. Ez a törvénytervezet azonban teret adna annak, hogy hirtelen felindulásból, dacból is elváljanak a házastársak, még akkor is, ha nem akad komoly indok.
A válással és annak következményeivel foglalkozó szakirodalom oly széles terjedelmű, hogy még érinteni sem szeretném. Csupán érdekességképpen idézném fel a véleményét néhány "régi nagynak".
Luther Márton ezt írta VIII. Henrik problémájával kapcsolatban: "előbb engedném meg a királynak,
hogy még egy nőt feleségül vegyen, és így, a pátriárkák és más királyok
példájához hasonlóan, két asszonya, illetve királynéja legyen egyidejűleg,
semmint ilyen válásba (semmissé tételbe) beleegyezzem";
A reformátorok közül Martin Bucer
strasbourgi teológus képviselte a legliberálisabb álláspontot: a férj és
feleség között levő érzelmi kapcsolatra helyezte a hangsúlyt - a többi
reformátornak ez valószínűleg meg sem fordult a fejében -, s ilyen módon
engedélyezte a közös megegyezésen alapuló válást, és ezzel a véleményével még
évszázadokig egyedül maradt!
John Milton, az Elveszett paradicsom című eposz szerzője az angol
polgári forradalom idején négy tanulmányt jelentetett meg, amelyekben kiáll a
válás mellett, de a nagyfokú íráskényszer egybeesett azzal az idővel,
amikor fiatal felesége hazaugrott a szüleihez, és három évig nem jött vissza.
Miután visszatért, Milton már nem foglalkozott a témával! (forrás: http://konyvklub.transindex.ro/ - A
válás rövid története)
A vélemények tehát nem csak a
hétköznapi embereknél különböztek. Mindenki eldöntheti, hogy kinek ad igazat. Én
a magam részéről annak a véleményét helyezem előtérbe, aki maga volt az
igazság!
Amikor a farizeusok felvetik a válás kérdését Krisztusnak, akkor ezt válaszolja nekik: "Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza." (Mt 19, 6 - Károli ford.). A farizeusok Mózes törvényére hivatkoznak, mely így hangzik: "Ha valaki asszonyt vesz magához, és feleségévé teszi azt, és ha azután nem találja azt kedvére valónak, mivelhogy valami illetlenséget talál benne, és ír néki váló levelet, és kezébe adja azt annak, és elküldi őt házától." (5 Móz 24,1). A patriarchális társadalomban a váláshoz elég indok volt az is, hogy a férjnek nem tetszett a felesége viselkedése.
Jézus rámutat arra, hogy Mózes a válólevelet csupán az emberek keményszívűsége miatt engedélyezte. Ez azonban kényszermegoldás volt, és nem egyezett Isten tervével. Krisztus válóoknak egyedül a házasságtörést jelölte meg.
A történelmi keresztyén egyházak véleménye is eltérő. A katolikus egyház szó szerint veszi Krisztus utasítását, hogy a házasságot nem lehet felbontani. A református egyháznak nincs egységes álláspontja, de a mi véleményünk szerint is, a házasságot csak igen komoly válóok alapján lehet felbontani, és amennyiben lehet, ezt el kell kerülni.
Mindenki eldöntheti, hogy kinek ad igazat. Véleményem szerint inkább azon kellene törnünk a fejünket, hogy hogyan lehetne elkerülni a házasságok széthullását. Hogyan lehetne arra nevelni a felnövekvő nemzedéket, hogy ebben az értékvesztett világban megőrizzék a házasság értékét.
Hover Zsolt lelkipásztor
Körlevél az
Az
1. Meggyőződésünkké vált, hogy erdélyi magyar népünk megmaradásának egyik esélye és feltétele az egységes fellépés a mindnyájunkat érintő kérdésekben. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy az általunk több ízben is szorgalmazott egység az európai parlamenti jelölések esetében nem jött létre.
2. Meglátásunk szerint a jelenleg kialakult helyzetben az európai parlamenti képviseletre csak akkor van esélyünk, ha minél nagyobb létszámban veszünk részt a szavazáson, ezért arra kérjük a református egyház tagjait és minden erdélyi magyar embert, hogy a november 25-i szavazásra feltétlenül menjen el, és ösztönözzön, buzdítson másokat is erre.
3. Kérjük, hogy ezen, az erdélyi magyar nép jövője szempontjából nagyon fontos eseményen arra adják szavazatukat, akit tiszta lelkiismeretük és őszinte megítélésük szerint a legalkalmasabb arra, hogy hitelesen képviselje közös ügyeinket az Európai Parlamentben.
Az
Pap Géza Tonk István
Püspök ügyvezető főgondnok
Könyvbemutató Nyárádszeredában
15ˇ A Súrlott Grádics irodalmi kör vasárnap 12 órakor mutatja be Székely-Benczédi Endre Kökényvár a senki földjén című verseskötetét a nyárádszeredai református templom melletti nőszövetségi teremben. A bemutató házigazdája Székely Endre lelkész, a költőről Bölöni Domokos beszél. A kötetből Rüsz Károly versmondó olvas fel. Közreműködik a marosvásárhelyi Cantuale dalegyüttes. A szerző dedikál.
Népújság, 2007-11-16
15ˇ Vasárnap 11 órakor a marosvásárhelyi vártemplomi református egyházközség Jókai (Eminescu) utcai diakóniai otthonának Bocskai-termében tárlatnyitó veszi kezdetét. A látogatók azt a húsz képet tekinthetik meg, amelyeket Gheorghe David és Erzsébet marosvásárhelyi magángyűjtők adományoztak az otthonnak.
Népújság, 2007-11-16
Hollandiai koncertkörúton járt a tíz éves Partiumi Egyetemi Vegyeskar. A Harangszó 22. számának címoldalas riportja, a gályarab prédikátorokat kiszabadító De Ruyter admirális hazájába kalauzol.
Hazugságra sem az Anyaországban, sem nálunk, sem az egyházban nem épülhet egy nép jövője! - írja Ám vagy gój címmel, a lap vezércikkében Csomay Árpád.
A Harangszó beszámolót közöl az egyházkerületi reformációi emlékhét szatmárnémeti, nagyváradi, avasújvárosi és krasznaszentmihályi eseményeiről. A zilahi presbiteri napról Szabó József-Levente tudósít, a Toldinagyfalui missziói gyülekezet körzeti bibliaóráit Farkas Zsolt ajánlja. Több, mint hatszázan ünnepelték Sárközújlak 550 éves templomának felújítását - írja Nagy Erika.
Az adventi várakozás jegyében íródott a lap több anyaga, így a gyermekrovat is.
Mennyi lehet mostanság, egy romániai magyar szavazat árfolyama? - teszi fel a kérdést Fábián Tibor Voksárfolyam című véleménycikkében. A Tallózóban ezúttal a Várad-Rogériuszi gyülekezet Hajó című lapját mutatja be. A Hírvivő pedig ezúttal is egész oldalon közli az egyházi élet híreit.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület kéthetente megjelenő gyülekezeti lapja megvásárolható és megrendelhető a lelkészi hivatalokban.
Fábián Tibor, felelős szerkesztő
Gyurcsány az RMDSZ-nek kampányol
A mostani - európai parlamenti választások előtti - kampány során először nézhetünk szembe azzal a fenyegetettséggel, hogy megszüntetve az egységes magyar képviseletet, a legrosszabb következhet be - jelentette ki Gyurcsány Ferenc tegnap, miután megbeszélést folytatott Markó Béla RMDSZ-elnökkel.
A magyar kormányfő úgy látja, nincs alternatívája annak, hogy a magyar nemzeti kisebbség közösségét a lehető legszélesebb egység alapján képviseljék; az erdélyi magyar közösség megbontására irányuló törekvéseket károsnak nevezte. Gyurcsány szerint a magyar-román kapcsolatokban a közös kormányülések gyakorlata két fontos új elemet hozott: az egyik a kapcsolatok kiegyensúlyozottságának növekedése, a másik pedig az, hogy évről évre van egy erős elszámolási kényszer. Markó is úgy látja, hogy a kormányülések fontosak, amennyiben kényszerítik a kormányokat, a különböző tárcákat az eddigi döntések végrehajtásáról, illetve a jövőben hozandó döntésekről szóló számadásra. Az RMDSZ-elnök egyúttal megismételte azt a kérését, hogy a magyar pártok ne próbáljanak beleszólni, beavatkozni a választási kampányba. v A Fidesz magyar szempontból sikertelennek tartja a nagyszebeni magyar-román kormányülést, amelynek időzítése az ellenzéki párt szerint azt jelzi, hogy Gyurcsány Ferenc az RMDSZ mellett beszállt a romániai EP-választási kampányba, noha a magyar kormány az elmúlt időszakban számos intézkedéssel (támogatás-megvonással) sújtotta a határon túli magyarokat - mondta Balla Mihály, a külügyi bizottság fideszes tagja, aki az RMDSZ által is üdvözölt magyar munkaerő-piaci nyitást pikánsnak minősítette, hiszen "Gyurcsány Ferenc annak idején értelmi szerzője volt a 23 millió románnal fenyegető szocialista kommunikációnak". A Fidesz üdvözli a nagyszebeni kormányülésen kötött megállapodásokat - például a schengeni és oktatási programokat -, de Balla szerint ezeknek egy részét miniszteri szinten is rendezni lehetett volna.
Háromszék, 2007-11-15
A halogatás falait kívánja ledönteni Tőkés
Tisztában vagyunk azzal, hogy mit tud és mit nem tud Tőkés: nem tud hazudni, megalkudni és neptunos "magyar" politikát folytatni, és azzal is tisztában vagyunk, hogy kicsoda: az az ember, aki után az erdélyi magyarság elindulhat az EU-ba - hangzott el. Soltész Miklós KDNP-s képviselő szerint nemcsak Erdélynek van szüksége a püspökre, hanem Kis-Magyarországnak is, amint ez december 5-én nyilvánvaló lett, sőt, egész Európának, hogy visszatalálhasson keresztény gyökereihez. Magyar embereknek csak hiteles jelöltet szabad állítani, nem olyanokat, akik december 1-jén Erdély elcsatolására koccintottak a románokkal és Medgyessyvel - jelentette ki Gyulakután az egyik hozzászóló, Makfalván pedig a 90-ben elszalasztott, de most érvényesíthető lehetőségről beszélt Borbély Zsolt Attila politológus. Tőkés László Szovátán kifejtette: hamarosan eldől az EU-ban, hogy merre tart a magyar nemzet, hogyan kerülünk ki az új európai átrendeződésből. A múlt század a magyar pusztulásé volt, legyen a mostani a magyar feltámadásé, ne utasítsuk el az újabb kegyelmi idő megragadását. A felszólalók között volt Deák Károly városi tanácstag is, aki számon kérte tőle "a magyarság megosztását". Szavait hangos morajlás kísérte, többször belefojtották a szót, végül Tőkés közbenjárásával befejezhette mondandóját. A rendezvény botrány nélkül, műsorral ért véget.
Háromszék, 2007-11-15
Megoldásokat keresnek az egyházi ingatlanban működő állami iskolák felújításának finanszírozására.
Nem írták alá tegnap a nagyenyedi önkormányzat és az
A nagy múltú iskola helyzete nem egyedi, Erdély-szerte számos
tanintézet működik javításra szoruló visszaszolgáltatott egyházi
ingatlanban. Mivel az épületek magántulajdonnak minősülnek, az állam nem
támogathatja ezek korszerűsítését. A saját források azonban a legtöbb
esetben nem elegendők a rendbetételhez. Ugyanakkor az egyházak képviselői úgy
vélik, az államnak is hozzá kellene járulnia az 50 évig használt épületek
helyreállításához.
Felemás helyzet
A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium nyolc épületéből hármat - a főépületet, a Bagolyvárat és az elemi iskola épületét - 2004-ben kapott vissza a református egyház, a többi visszaszolgáltatása folyamatban van - közölte a Krónikával Szőcs Ildikó igazgató. A felek eddig nem írtak alá bérleti szerződést, erről tegnap egyeztettek Kolozsváron. A megegyezést az késlelteti, hogy az impozáns épületegyüttes felújításához az előzetes felmérés szerint 7 millió euróra lenne szükség. "Borzalmasan nehéz pénzt szerezni" - mondta az igazgató, aki szerint állami segítség hiányában az egyházi források mellett csak adományokra számíthatnak. Németországi és hollandiai támogatásból sikerült felújítani a mosdókat, míg egyházi pénzből az étkezde konyharészét korszerűsítették. Novemberben az oktatási minisztériumtól is kaptak 800 ezer lejt az óvoda felújítására, mivel ez önálló jogi személyiséggel rendelkezik. "Mindkét oldalról van támogatás, a baj az, hogy nincsenek összehangolva. Igazgatóként nem látom, távlatokban hogyan oldható meg a helyzet" - mondta Szőcs Ildikó. Az igazgató szerint mivel az ingatlan egyházi tulajdonban van, pályázatokon sem vehetnek részt, így a világbanki és európai uniós támogatásoktól is elesnek. Hosszú távú megoldásnak azt látja, ha lehetővé tennék, hogy az iskolák az ingatlan tulajdonjogától függetlenül pályázhassanak állami és nemzetközi támogatásra. "Jelen pillanatban csak az egyértelmű, hogy bérleti szerződéssel nem lehet pályázni, az viszont nem, hogy hosszú távú haszonbérleti szerződéssel lehet-e. Ezt kellene egy jogszabállyal pontosítani" - vélte az igazgató.
Iskola, míg a világ
Az oktatási minisztériumtól tette függővé a bérleti szerződés
aláírását Pap Géza püspök is, az
A szerződés aláírása már csak a minisztérium válaszán múlik, a helyi tanács és az egyházkerület igazgatótanácsa külön-külön elemzi majd ezt, s ennek függvényében döntenek a következő találkozón.
A járható út
Pásztor Gabriella oktatásügyi államtitkár szerint a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium és a többi, hasonló helyzetben lévő erdélyi magyar iskola esetében két járható út is van: az egyik a hosszú távra szóló haszonbérbe adási szerződés, a másik pedig az ingatlan eladása. Mint mondta, az elsőről már beszámolt tavaly november elején a történelmi magyar egyházak püspökeinek és rá két hétre az érintett iskolák igazgatóinak is. "Az a megoldás, hogy az egyház koncessziós szerződés alapján 49 vagy 99 évre használatba adja az iskolaépületet. Ezáltal állami pénzből is lehetséges a felújítás" - közölte. Példaként hozta fel, hogy az aradi Csíky Gergely Gimnázium esetében a katolikus egyház beleegyezett ebbe, s az iskola azóta kormánytámogatásban is részesült. Korábban szintén a katolikus egyház a szilágycsehi magyar iskola épületét 99 évre adta használatba az önkormányzatnak, s a tanintézet 2006 eleje óta folyamatosan kapott állami támogatást - mondta Pásztor Gabriella. Az eljárás más hasonló helyzetben lévő iskolák esetében is alkalmazható, vélte, de mint fogalmazott, "nem lehet az egyházak nevében dönteni". Az államtitkár szerint ugyanakkor a koncessziós szerződés a pályázási gondot is megoldja, hisz dokumentum igazolja, hogy az épületben hosszú távon állami iskola működik.
Pásztor Gabriella szerint a másik út az, ha az egyház eladja az államnak az ingatlant. Mint mondta, az oktatásügyi minisztérium már tavaly tudatta a tanfelügyelőségekkel, hogy vevő ezekre, és a tanfelügyelőségek szintjén bizottságokat hoztak létre, amelyek felmérik az eladásra felkínált ingatlanok értékét. Temes megyében a lugosi 5-ös számú általános iskola esetében ez meg is történt, a felmérés eredményét továbbítják a szaktárcához, s a minisztérium eldönti, megveszi-e az ingatlant.
A 22-es csapdája
Asztalos Ferenc RMDSZ-es parlamenti képviselő, az alsóházi oktatási bizottság tagja a Krónikának úgy nyilatkozott, az önkormányzatoknak és az egyháznak a bérleti szerződés megkötésekor akkora összegben kell megállapodnia, amely nem terheli meg túlzottan a helyi költségvetést, ugyanakkor elegendő az épület karbantartására. A ingatlanok felújítása kapcsán azonban a képviselő a 22-es csapdájához hasonlította a helyzetet. Elmondta: az egyházak szorgalmazták, és az RMDSZ mindent megtett annak érdekében, hogy visszaszolgáltassák az államosított egyházi ingatlanokat, azáltal azonban, hogy az állam elveszítette a tulajdonjogot, már nem ruházhat be ezekbe. Szerinte a helyzetre a most készülő közoktatási törvény, pontosabban ennek a felekezeti oktatásra vonatkozó fejezete jelentheti a megoldást, ehhez azonban el kell dönteni, hogy a visszaszolgáltatott épületben állami vagy felekezeti iskolát kívánnak működtetni. Az állami iskolák esetén ugyanis az oktatásügyi minisztériumnak kötelessége új iskolaépületet biztosítani a tanintézet számára. "Ki kell lépni ebből a felemás helyzetből, meg kell szüntetni azt az állapotot, hogy egyházi ingatlanban állami iskola működjék" - fogalmazta meg a szerinte egyetlen megoldást Asztalos Ferenc.
P. M.
Csíkszereda: szerződést hosszabbítanának
A csíkszeredai Márton Áron Gimnázium esetében is folynak a tárgyalások a katolikus egyház és az önkormányzat képviselői között a szerződés meghosszabbításáról, mivel hamarosan lejár az ötéves bérleti szerződés. A Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium és a Márton Áron Gimnázium által használt 14 ezer négyzetméteres ingatlant 2003 októberében kapta viszsza a katolikus egyház. A Segítő Mária Gimnázium egyházi iskola lévén ingyen használhatja az épületet, a Márton Áron Gimnázium bérleti díját az önkormányzat fizeti, évente 180 ezer lejt. Egy új kormányhatározat azonban a bérleti díjat az eddigi tízszeresére emelte, amit már nem tudnának fedezni a városkasszából. Az egyház és az önkormányzat képviselői abban próbálnak megegyezni, hogy a tanács az eddigi összeget fizesse bérként, de vállalja az épület felújítását. Darvas Kozma József, a csíkszeredai Szent Kereszt Plébánia esperese a Krónikának elmondta: lelakott állapotban kapták vissza annak idején az épületet. "Elmaradt az erkölcsi jóvátétel, időközi javításokat nem végeztetett az állam az épületen. Legalább kárpótlást kellett volna adniuk, amiből fel lehetett volna újítani" - vélte. Az esperes szerint a bérlő kötelessége időközi javításokat végezni az általa használt épületen, a tanügyminisztérium viszont az önkormányzatokra hárította ezt a feladatot. Megoldásként a helyi tanács egy hosszú távú, húsz évre szóló haszonbérleti szerződésben gondolkodik, tudtuk meg Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai polgármestertől. Mint mondta, így lehetőségük lenne állami támogatást kapni a felújításra, valamint némi pénzzel a bérleti díj fizetéséhez is hozzájárulnának. Az ingatlan felújításához a polgármester szerint körülbelül másfél-kétmillió euróra lenne szükség.
Székely Zita
Pap Melinda, Krónika, 2007-11-15
Tolltépés és választási kampány
A nyárádszentmártoni unitárius egyházközség lelkésze, Varga Sándor szombaton és vasárnap szervezte meg az immár hagyománossá váló Szent Márton-napokat. Ez alkalommal Nyárádszentmárton névadó püspöke halálának 1610. és a települ első írásos említésének 675. évfordulójára emlékeztek. Szombaton a gyermekek foglalkozásokon vettek részt, tollsípokat, töklámpákat készítettek, hordót is gurítottak. Márton voltam álmomban címmel fogalmazási és rajzversenyen vettek részt. Hangulatos és tanulságos volt számukra a szombati nap. Játszva ismerték meg Szent Márton jótetteit, cselekedeteit, mondanivalóját az utókornak. A szülők maguk adták össze mindazt, amire ilyenkor szükség van. Varga Sándor másnap a templomban is kimondta, hogy az egyház község semmiféle támogatásban nem részesült sem a helyi önkormányzat, sem civil szerveztek részéről, senki sem támogatta a híveket. Ők támogatták saját magukat.
Vasárnap reggel a marossárpataki és torboszlói hagyományőrző huszárcsapatok néhány tagja vonult fel lóháton Jobbágyfalvától, Csíkfalván át Nyárádszentmártonig, mögöttük az összegyűlt tömeggel, akik a katolikus haranglábnál búcsús szentmisén vettek részt, ahol igét hirdetett Becze Lóránt jobbágyfalvi plébános, Kerekes József csíkfalvi református lelkész és Varga Sándor helybéli unitárius pap. Innen a tömeg az unitárius templomhoz vonult ökomenikus istentiszteletre, amely a meghirdetett 12 óra helyett jóval később kezdődött, ugyanis késve érkezett Tőkés László püspök és kíséret. Néhány helybeli és a lelkészek a templom előtt várakozott, nem számított a hideg, az időnkénti havazás. Ettől kezdve a program felborult. Később kezdődött az ökumenikus istentisztelet, ahol Tőkés László hirdetett igét. Majd kíséretéből Németh Zsolt, a magyarországi parlament külügyi bizottságának vezetője szólt egyértelműen: " . . . Ünnepelünk, ilyenkor megerősítjük elkötelezettségünket az egyház, a család, egymás és elveink iránt. Sokan hangoztatják: hatalmi játékot játszunk, tülekedünk, megosztunk. Nem, a választás a demokrácia ünnepe. November 25-én megerősíthetjük elkötelezettségünket az autonómia, a megyar egyetem, a magyar nyelv használata iránt." Mivel Tőkés püspöknek tovább kellett utaznia, elmaradt az emléktábla-szentelés, a templomba tervezett ünnepi műsor. De a jelenlévőket istentisztelet után libazsíros kenyérrel, borral, pálinkával és teával kínálták a templom és az Unitárius Ház udvarán. Majd kisorsolták a három sütőtök, három tollseprű nyerteseit. Két könyvet - címe: Égi hírmondó, szerzője a magyarországi Berkesits Zsuzsanna - is kiosztottak tomboladíjként. Végül a tombolán a ludat a magyarországi Konyári Tóth Rózsa nyerte el, de átadta helybeli vendégfogadójának, Katona Csabának, akinek végül sikerült a libát megfognia a parókia kertjében. Este libatorra és borkóstolóra került sor a kultúrotthonban, ahova rövid ideig visszatért Tőkés László és küldöttsége. A rendezvénysorozat jótékonysági bállal ért véget.
Kilyén Attila, Népújság, 2007-11-15
Díjjal ismerték el munkásságát
Első alkalommal szervezték meg Székelyföldön, Udvarhelyen a Magyar Tudomány Napját, mely esemény létrejötte az Areopolisz Egyesületnek és a Hargita Megyei Hagyományőrző Forrásközpontnak köszönhető, kiemelten Kolumbán Zsuzsának, a forrásközpont munkatársának, valamint dr. Hermann Gusztávnak, a forrásközpont igazgatójának. A rendezvénysorozat első napján a városi könyvtárban a meghívottak megbeszélést tartottak, másnap pedig a Művelődési Házban sor került a tudományos előadásokra, illetve díjkiosztóra.
Két nap, azaz november 9-10-én tartották a Magyar Tudomány Napját Székelyudvarhelyen, mely rendezvény a székelyföldi tudományos műhelyek tevékenységére engedett kitekintést, ugyanakkor a jelenlévők tudomást szerezhettek arról, ki mivel, milyen kutatási területtel foglalkozik, tájékozódhattak a műhelyek humán-, társadalom-, esetenként természettudománnyal is foglalkozó kiadványairól. November 10-én a Művelődési Ház koncerttermében a Dr. Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskolából Sándor Anna VI. osztályos, Ilyés Zsolt VII. osztályos, Haáz Márton VII. osztályos, Szász Magor XI. osztályos diákok egyéni hangversenyével vette kezdetét a záróünnepség. Az esztétikai élményt nyújtó hangjáték után a meghívott tudományos műhelyek, múzeumok munkatársai, vezetői intézményük kiadványait mutatták be - P. Buzogány Árpád, a forrásközpont munkatársa vállalta a moderátor szerepét. Láthatóan igyekszik a maga során minden alkotóműhely letenni valamit a különféle tudományok asztalára, a nagyszerű ebben pedig az is, hogy megtalálják azokat az anyagi forrásokat, melyekből fedezhetők a kiadványok költségei, továbbá szép számban akadnak fiatal kutatók, akiknek munkája tartalommal töltheti meg ezeket a könyveket. Az Udvarhelyszéki Tudományért díjat egy olyan kutatónak ítélték, aki nemrég még Udvarhelyen, az Areopolisz Szabadegyetemén tartott előadást, azóta viszont elhunyt. A néhai dr. Dávid László református lelkipásztornak, művészettörténésznek ítélt díjat a családtagok vették át. A díjátadót egy Dávid Lászlóról szóló kisfilm előzte meg, melyet Szabó Károly, a könyvtár megbízott igazgatója készített. Dr. Dávid Lászlónak a Középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei című, 1981-ben a Kriterion Könyvkiadónál megjelent munkáját eddig nem értékelték díjjal, az Udvarhelyszéki Tudományért díj így elsőként őt illeti, mondta dr. Hermann Gusztáv igazgató.
A rendezvényt az Eurotrans Alapítvány, Hargita megye tanácsa,
a Haáz Rezső Múzeum, a városi könyvtár és a Művelődési Ház
támogatta.
Barabás Blanka, Udvarhelyi Híradó, 2007-11-12
A Reformáció Emléknapjának ünnepi istentisztelete után a belvárosi református templomban emléktáblákat avattak. A gyülekezet számára meglepetésül készíttetett névsorolás emléket állít a legrégebbi székelyudvarhelyi református istenháza parókus lelkészeinek. 38 nevet jegyeznek - 412 év alatt 2001-ig ennyien szolgálták a helyi közösséget. Templomépítőkként, később hárman püspökként, szintén hárman püspökhelyettesként. Közülük tízen városunkban találtak végső nyughelyet. A legelső István pap neve 1589-ből, és Geréb Attila nyugalmazott lelkipásztor szolgálati éve zárja a kőbe vésett dátumokat. Az adatokat dr. Dávid László lelkész hagyatékából rögzítették.
Udvarhelyi Híradó, 2007-11-12
November 14-én, szerdán 18 órától a Bocskai István Közösségi Házban bemutatják a Kárpát-medencei magyar református imanapra, az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetsége által összeállított Cd-t és a Válaszd az életet címmel megjelent ismertető füzetet. Másodízben tartanak imanapot a Kárpát-medence tíz református egyháztestében december 2-án. A tíz évet átívelő imafüzér idei kínálata Erdélyt mutatja be: földrajzát, történelmét és egyháztörténetét, néprajzát, gasztronómiai hagyományait, lakosságát, napjainkat. Az ismertetők összeállításában közreműködtek: dr. Vofkori László egyetemi docens, Gál Botond tanár, Antal István nyugalmazott lelkipásztor, dr. Sipos Gábor levéltáros, Tonk Mária tanárnő, dr. Pozsony Ferenc egyetemi tanár, néprajzkutató; drd Püsök Sarolta egyetemi tanár, Szabó Éva nyugalmazott tanárnő, Váradi Péter Pál agrármérnök, fotográfus, valamint a nőszövetségek tagjai, vezetői. Az anyaország határain túli magyarság sorsával való együttérzés jeléül született, december ötödike lelki következményei miatt kezdeményezett imaalkalom lehetőséget kínál egymás közösségeinek, mindennapjainak, hitéletének megismerésére. Tavaly Dunántúl népére, idén Erdélyére irányul az imakérelem.
Udvarhelyi Híradó, 2007-11-12
Tőkés javára döntött a Legfelsőbb Bíróság
A Legfelsőbb Bíróság első fokon visszautasította a nagyváradi Szentháromság Ortodox Parókia panaszát. Florian Puscas rongálás és illetéktelen behatolás címén tett korábban feljelentést, mert a reformátusok behatoltak a tőlük elorzott sportpályára, de a Legfelsőbb Ügyészség bűncselekmény hiányában úgy döntött, nem emel vádat - ezt támadta meg az ortodox pap. A Legfelsőbb Bíróság ítélete nem végleges, az érintettek tíz napon belül fellebbezhetnek.
Népújság, 2007-11-13
Ha valamelyik háromszéki falunak van köze a Himalája-hegységhez,
akkor az Csomakőrös. Kőrösi Csoma Sándor ugyanis a Himalája oldalában
fekvő Bengáliában is kutatott, a dardzsilingi temető is ott van, ahol
porai nyugszanak.
Ahányszor Kőrös felé jár a riporter, mindig megcsodálja az 1273 m magas Kőrösi-köz nevű magas hegyet és a tőle északi irányba húzódó hegygerincet. Tulajdonképpen ez a Kárpátok teteje, itt húzódik a fő vízválasztó. Ennek napnyugatra néző lejtője éppen olyan meredeken szakad le Kőrös térségére, mint a Himalája az Indus és a Brahmaputra síkságára. Ezért kapta - kissé költői túlzással - a hegyvonulat nemcsak szóban, hanem írásokban is a Háromszéki Himalája nevet. Lábánál fészket rakott a nyomorúság. Kőrös magyar cigányai elképesztő nyomorban élnek Kovászna szemétdombján, mert itt van a fürdőváros szeméttelepe, a falusi lakosság pedig - Kovászna város részeként - a városi és falusi életmód határán éli napjait.
Mekkorát szöknek?
Hogy a kőrösiek panaszait lejegyezzük, nem kell végigjárni az egész falut.
- Mi nem kértük annak idején, minket nem kérdeztek meg 1968-ban, hogy akarunk-e Kovászna városhoz tartozó település lenni - mondták -, de több ennek a hátránya, mint az előnye. A városi státussal nem szökünk nagyot: utcáink nincsenek kiaszfaltozva, akkora adókat fizetünk földjeink után, mint a városiak, de hozzánk hordják a város szemetét, mi szagoljuk egész nyáron. Milyen település az, amelyiknek nincsen legalább egy képviselője a városi tanácsban? Régebb úgy volt, hogy Kőrösnek örökké fenn volt tartva egy hely. Akkor Debreczi Irénke volt a képviselőnk. Most ki szólal fel ott a mi érdekünkben a gyűléseken? Volt egy jelölt, Kosztándi Árpád, értelmes ember, azt is kitúrták! Hát nem egy lehetetlen helyzet? - kérdezte Gecse Ferenc, aki éppen akkor érkezett haza a mezőről, megkezdte az őszi trágyázást. Írja csak meg nyugodtan, mert engem azért nem szeretnek a tanácsnál, mert megmondom a véleményemet.
- Azzal, hogy itt minden kis utcának neve van, mint a városban, esment nem szökünk nagyot. Nézze meg, nincsen egy testvértelepülésünk. Itt van nálunk a város szeméttelepe, s mi is csak fizetés ellenében vihetünk oda szemetet! - fűzték hozzá az út mellett ácsorgók. - Ha Papolccal együtt Zágonhoz tartoznánk, lehet, hogy jobb volna!
- A kőrösiek sajnálják, hogy nem jutott be a városi tanácsba - mondtuk Kosztándi Árpádnak, aki családi vállalkozásként asztalosműhelyt működtet a faluban.
- A matematika szabályainak értelmében nekem ki kellett esnem - felelte. - A szomorú az, hogy az RMDSZ úgy csökkentette a tanácstagok számát, esélyeit nem gyengítve, hogy azt az egy tiszteletbeli helyet sem hagyta meg, ami Kőrösnek fenn van mindig tartva. Tudtam volna tenni a falu érdekében, mert van itt gond és baj elég, hisz azt önnek elmondták.
Hiába Csomakőrös a város egyik hivatalos kerülete, a lakosság zöme az állattartásból él, melyhez nagyon szorosan kötődik a mezőgazdaság. Kosztándi Árpád szerint a föld megőrzése, megtartása elsőrendű gondja kellene hogy legyen a magyarság mindenkori vezetőinek. Tanulságát ekként magyarázta:
- Föld nélkül nincsen autonómia, tulajdonjog nélkül nincs vagyon. Sajnos, mai magyarságunk egy része oda jutott, hogy meg akar szabadulni kínjától, nyűgétől: a földtől. Szerintem azt kellene eladnia mindenkinek, amit vett, s amit örökölt, azt meg kellene őrizni. Itt, a faluban úgy áll a helyzet, hogy a földterület negyven százalékát már kiárusították! Meggyőződésem, hogy vannak személyek, akiknek ez a feladatuk. Mi lesz egy faluval, ahol majd nem lesz föld, nem lesz állat? Egyszóval: ha gondunk nincs, semmink sincs!
Engem pillanatnyilag például az is bánt, hogy bár van
megüresedett hely a helybeli iskolában, feleségemet, Annamáriát, aki Kovásznán
tanít, de Kőrösön lakunk, s aki tanügyiként talán a legtöbbet tett itt a
művelődésért - tudja ezt az egész falu -, nem helyezték ide. A döntés
határideje még nem járt le, még nem végleges, várjuk a főtanfelügyelő
válaszát. Véleményem szerint ez egy keveset közügy is, és ezt az iskolai év
kezdetén el lehetett volna intézni. Olyan értelmiséget kellene összeverbuválni
a faluban, amely - a lelkésszel együtt például - fel tudja vállalni a szellemi
élet adódó feladatait.
- Van és lesz gond Csomakőrösön, ez természetes - mondta Zsuffa Levente, Kovászna város polgármestere, akit tájékoztattunk a falu panaszairól -, mert kerület ide, kerület oda, a megyésítéskor ez senkit sem zavart, Csomakőrös mégiscsak falu marad Felső-Háromszéken! Kőrös külön pályázatokat nem állíthat össze, s így önerőből is kellene tennie valamit a lakosságának, mi ebben segíteni tudjuk, de a népes romaság is gondot okoz. Speciális helyzete van a falunak. Kovászna határa nemzetközi fürdőhely rangja miatt magasabb besorolási kategóriába került, s így, bár ott gyengébb a talaj, adót városi szinten kell fizetniük a kőrösieknek. Tudom, hogy rossz az ivóvíz minősége, javasoltam bevezetését, de a tanács nem egyezett bele. Igazuk van a szemétdombbal. Kértem, hogy nevezzenek meg egy napot, amikor a falu oda hordhatja ingyenesen a szemetet. Nem tudtunk megegyezni. Így most még egy kis türelem, mert nem felel meg a telep az uniós normáknak, hamarosan fel fogják számolni. Ami pedig a testvértelepülést illeti, úgy néz ki, hogy sikerül összehozni egy kapcsolatot a magyarországi Izsák nevű községgel.
Bárcsak sikerülne - gondoltuk -, hisz Izsák egy 7000 lakosú nagyközség a Kiskunságon, a Duna-Tisza között, Kecskemét közelében. Szőlőtermelő falu, ahol pezsgőt is készítenek. Közelében a Kiskunsági Nemzeti Park. Erre ők büszkék. De Kőrös is igen nagy fiára!
Megrakom a szekeremet . . .
Ha kevés időre kisüt a nap, megindulnak a gumikerekes szekerek: trágyáznak. Csomakőrösnek olyan a talaja, melyre kétévenként lehet hordani az istállótrágyát. "A földet ganéval megijeszteni itt nem lehet" - mondták. Van, aki dolgozik, van, aki koldul. Nem állhat meg idegen ember a falucska főterén, hogy le ne támadják a kolduló kőrösi cigányok: felnőttek, gyermekek egyaránt, szemérmetesség nélkül! Restellik is a helybeliek, mert mihelyt megérkezik egy külföldi kocsi a Csoma Sándor-emlékkiállításhoz, lerohanják. Velük hadakozni, illendő viselkedésre bírni őket egy személy nem, csak a közösség tudna...
- Nem lehet dicsekedni az idei terméssel - tájékoztatott a nyár eredményeiről Gecse Ferenc, ki maga is gazdálkodik -, de jó, hogy még ennyit is adott a Fennvaló, mert nagy volt itt is a szárazság. Pityókám jobbacska lett, csak rothad, pedig nem tettem rá műtrágyát. Van valamennyi eladnivalóm is, de eddig egy zsákkal sem tudtam értékesíteni, nem keresi senki, nem jár erre egy felvásárló sem. Eddig jöttek azok a regátiak, akik hoztak cserébe törökbúzát, de most azok sem jönnek. Vártuk volna, mert itt a vadak miatt nem lehet kukoricát termelni, közel van az erdő. Nem gazdag falu ez: az idén senki nem vetett például cukorrépát. Takarmányrépa csak a kertekben van, annyi, amennyi kell a jószágnak. Gabonánk 75-80 százalékos hozamot hozott.
Gecse Ferenc - miként azt a Csoma és a Gecse család családfájából is tudjuk - Csoma-leszármazott. Két fia Kőrösi Csoma Sándortól számítva a hetedik generációhoz tartozik. De már nő, cseperedik a nyolcadik is: két fiának, Gecse Lászlónak fia és lánya van, Gecse Sándornak pedig egy fia. "Szép volt a Csoma-Gecse családi találkozó a nyáron - mondta. - Mi is ott voltunk. Nem is gondoltuk, hogy ennyien eljönnek erre a szép ünnepélyre."
Gecse Ferenc a kis református eklézsia gondnoka. Van ugyan erdeje is az egyházközségnek, de több hasznot a kaszálók hoznak, ha ád az Úr esőt is. "Ezeknek gondjait a gondnok ismeri jobban" - irányított hozzá t. Bende Tamás lelkipásztor.
- Mit hoz az egyháznak a föld, a kaszálók?
- Kevéssel van több három hektárnál, de azok is szerteszét vannak. Így adta vissza a kezdeti földosztó bizottság még Nagy Domokos idejében! Ő volt annak az elnöke. Van 80 ár a Királytetőn, a Pünköst-taván 20 ár, a Nagyútra jövőben 70, Komlósban két helyen egy-egy darab, a Vízközött 18 ár, Árokközött 20 ár. . . Van 50 árnyi szántó is. Folytassam-e? Mind ki van adva árendába Perdi Gyulának. Van olyan kaszálónk a temető mellett, amelybe belemérték a bokros területet! Erre jött a szárazság: gyenge volt a szénatermés. A sarjút - lett egy kicsi esőcske - megtizedelték a mezei szarkák, leetették! A falu csordája kopár helyen legelt, de a pásztorok a juhokkal füves helyhez jutottak! Nincs mit tenni, az egyház nem tud gazdálkodni. Amennyit adnak, annyit adnak, de mégis jön valami a kasszába. A kis lélekszámú egyházakban mindig van nehézség. Azért léptünk előre: sikerült beszereltetni a központi fűtést a papi lakásba, s most, ha kedvez az idő, kerítést akarunk építeni az imaház telke körül.
Kőrösnek nagyobbacska kiterjedésű közbirtokossági erdeje is van, messze a Kis-Bászka vidékén, Mányicska térségében, az 1617 m magas Kalabucs-tető oldalában. Elnöke Tóth Árpád erdészeti szakember. Debreczi Emil erdőgazda elmesélte, hogy ha fiatal is az erdő, valamennyi jutalékot a tagok is kaptak-kapnak, és adósságuk sincsen. A 247-essel félszáz hektár erdőt még visszavárnak, s a faluban székházuk is van.
Városon nincsen falusi turizmus!
T. Bende Tamás két éve pásztorolja a jelenleg 283, de állandóan apadó lélekszámú református gyülekezetet. Ő a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye katekétikai előadója. Családja is szereti Kőrösön, beleszoktak a vidéki életbe. Kis műemlék templomukat kijavították, a parókia is közel már ahhoz, hogy korszerűnek lehessen mondani. Soron a fával működő kazán felszerelése, s mert a falu egyházáról van szó, a gyülekezet egyik híve, Kelemen Zoltán és a katolikus vallású Máthé János adományban szereli a kazánt. A "városi státus akadályait" az egyház is érzi, ugyanis a jövedelmezőnek mutatkozó falusi turizmus útjára szándékoztak volna lépni. Kőrösnek van és lesz idegenforgalma - jegyezte meg a lelkész -, jól fogna egy vendégház, egy konferenciaterem. Mint a kovásznai székhelyű Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület alelnöke mondta, bővítésre, modernizálásra szorulna a "nagy vándor" emlékszobája, emlékkiállítása is. A válasz rövid volt: "Kőrös nem pályázhat, városon nincsen falusi turizmus! " A szakemberek tanácsa az volt, hogy ,,más úton kell megindulni ugyanazon cél felé. Nem a megnevezés a döntő."
- Az önkormányzattal egyébként jó a kapcsolatunk, amit kértem, mindenben segítőkészek voltak - fejezte be a lelkész. - Egy személyt is alkalmaztak, aki tisztán tartja a szobor környékét, gondozza a temetőt.
A város közelsége sem befolyásolja azonban kedvezően a csomakőrösi népszaporulatot. Bende tiszteletes kétéves szolgálata alatt két gyereket keresztelt! A kőrösi iskolában jelenleg negyedszáznyi gyerek tanul két osztatlan osztályban.
A teremben jó meleg van, de ők a havat várják: van ott domboldal, van szánkó, van jókedv.
Kisgyörgy Zoltán, Háromszék, 2007-11-13
Kártékony dolog volna feláldozni azt, ami kiépült
Interjú Tőkés László püspökkel, független EP-képviselőjelölttel
Tőkés László független jelöltként hat civil társadalmi
szervezet, saját egyházkerülete és egy unitárius lelkészszervezet támogatásával
indul az európai parlamenti választásokon. A Királyhágómelléki Református
Egyházkerület püspöke az erdélyi magyarság európai képviseletét, az egységes
uniós kisebbségvédelmi rendszer kialakítását, az autonómiatörekvések sikerre
vitelét, valamint a keresztény értékrend helyreállítását tekinti fő
célkitűzésének. A független jelöltet bejutási kilátásairól, az RMDSZ-hez
fűződő viszonyáról, a politizáló egyházi ember helyzetéről
és a közösségünket érintő távlati terveiről kérdeztük.
- Püspök úr, kérem, foglalja össze az európai parlamenti választási kampányának fő üzeneteit.
- Az általánostól a sajátosig terjedő skálán térségünknek, a posztkommunista térségnek a felzárkóztatását az Európai Unióhoz, Románia demokratizálódásának és a tényleges rendszerváltozásnak az ügyét szeretném képviselni. Ezen belül sajátlagosan Erdély csatlakozását Európához - amint az a felhívásom címében is áll: Erdélyből Európába. Hiszen nem csupán egyik lennék a harmincöt romániai képviselő közül, hanem az erdélyi magyarság és általában Erdély képviselője. Ugyanakkor a Kárpát-medencei magyarság képviseletét tartanám fontosnak, mint egységes entitásnak a képviseletét, hiszen ez nem csupán a nemzetállamok, hanem egyidejűleg a nemzeti közösségek Európája is. Rendkívül fontosnak tartom az európai kisebbségek képviseletét, ezen belül az Európa egyik legnagyobb kisebbségét jelentő magyar kisebbség képviseletét, európai uniós kisebbségi jogrendszer kialakítása révén, amely folyamat az utóbbi időben már elindult. Egyben a keresztyén értékek és értékrend helyreállítását tartom elengedhetetlennek, hiszen a globalizálódó világban Európa elszakadni látszik keresztyén gyökereitől és értékrendjétől. Az Európát alkotó kisebbségi és regionális közösségeknek, a kisebbségi önrendelkezésnek, nevezetesen az autonómia ügyének a hangsúlyos képviseletét szintén fontosnak látom.
- Az egységes európai kisebbségvédelmi normarendszer kidolgozása még nagyon az elején tart, s ennek is köszönhetően az autonómiák, a közösségi önrendelkezés kérdése jelenleg a nemzeti parlamentek hatáskörébe tartozik. Ön hogyan látja lehetségesnek e kérdéskör szabályozásának az áthelyezését az európai jogalkotás szintjére?
- Egy analógiával élnék. Ahogyan a Helsinki-folyamat 1975-ös kezdete óta az emberi jogok ügye folyamatosan előtérbe került, majd meghatározó politikai tényezőjévé vált az európai fejlődésnek, azonképpen, ennek analógiájára, úgy gondolom, hogy a kisebbségi kollektív jogok ügye is emelkedő pályán mozog. 1989 után elkezdődött egy olyan folyamat, amely a kisebbségi közösségi jogok érvényesülését jelenti, eredményezi. Azt gondolom, hogy a szerves politikai fejlődésnek köszönhetően a kisebbségi kollektív jogok meghatározó politikai elvvé válnak, és ennek hozadékaként az autonómiajogok általános elismertségre tesznek szert. Ennek eredményeként éppen a románokkal tudunk majd megegyezni a magyarság autonómiájának a megvalósítása ügyében.
- Hogyan értékeli a bejutási esélyeit?
- Nagyon nehéz prognózist mondani, reális becslésekbe bocsátkozni, mert egyfelől, a minták magyar vonatkozású reprezentativitásának a hiányában az országos felmérések a magyar sajátosságokat nem képesek megragadni. Másfelől pedig nagyfokú manipulációt érzékelek a pártként működő RMDSZ részéről. Nyilvánvaló, arról akarják az én potenciális, lehetséges szavazóimat meggyőzni, hogy ha rám szavaznak, akkor kárba vész a szavazatuk. Így aztán egyfelől felbecsülni eléggé nehéz, másfelől ennek a fajta manipulációnak a következményeit belátni nagyon nehéz. Bízom benne, hogy végre olyan fokú kijózanodáson ment át a romániai magyarság, hogy nem hagyja magát becsapatni, és az egyéni jelölt személyi hitelének az elve és érvényesülése alapján elnyerem a mandátumhoz szükséges szavazatokat.
- A kolozsvári egyetem szociológusai által készített októberi felmérés szerint a Székelyföldön a jogosultak 41,2 százaléka szavazna önre és csupán 40,3 százaléka az RMDSZ-re, viszont Dél-Erdélyben, Közép-Erdélyben, a Partiumban és a Bánságban ön a szavazatoknak mindössze 17-20 százalékára számíthat, mert ezekben a térségekben a magyar voksok 60-62 százalékát az RMDSZ kapná meg. Ismeri-e ezt a felmérést, és hogyan értékeli ezeket az eredményeket?
- Hallottam a felmérésről, de mivel részleteiben nem ismerem, nem tudok róla megalapozott véleményt mondani. Mindennapi tapasztalataim azonban azt mutatják, hogy a többségi területeken - nemcsak Székelyföldön, hanem a Partiumban is -, ahol a magyarság többségben vagy viszonylag nagy számban él, ott erősebb a támogatottságom. A kisebbségi területeken viszont máig hat az RMDSZ egységdemagógiára alapozott ellenkampánya, és a pszichológiai megfélemlítés módszerei fejtik ki hatásukat, vagyis, hogy képviselő nélkül maradunk, hogy mindenáron össze kell fognunk, még hogyha nem is értékek mentén történik ez az összefogás.
- Sok ember tanácstalan, nincs felkészülve a két fél közötti választásra, és olyanok is vannak, akik azt mondják, mind az ön nevére, mind pedig az RMDSZ jelöltlistájára ráütik majd a pecsétet, mert nem kívánnak ebben a vitában dönteni. A reakciók tükrében: nem bánja, hogy nem jött létre a közös lista?
- A közös nemzeti lista kezdeményezése hozzánk kapcsolódik. Ez ténykérdés, nem szubjektív állítás, dokumentálni tudjuk. Nagyon sajnáljuk, hogy az RMDSZ csak akkor lett volna hajlandó a közös listába belemenni, amikor már megvolt a száznegyvenezer aláírásnyi támogatottságom. Az utóbb kialakított közös lista is pártlista, hiszen nézze csak meg a harmincöt jelöltet, ezek - tisztelet a kivételnek - mind pártfunkcionáriusok, pártemberek. Nagy különbség van szerintem egy nemzeti lista és egy pártlista között. A felelősséget tehát, a rosszértelmű felelősségáthárítás szándéka nélkül, az RMDSZ-re hárítom.
- Nemrég ön azt nyilatkozta, hogy az RMDSZ utáni korszakra összpontosít. Mit értett ezalatt: hogy eltűnik az RMDSZ, vagy hogy a választások után teljesen új helyzet áll elő?
- Ez utóbbira gondoltam. Fizikai lehetetlenség, hogy az RMDSZ eltűnjön. De kártékony dolog is volna feláldozni azt, ami kiépült, ami jó benne, és szélnek ereszteni egy nemzetileg elkötelezett tagságot. Véleményem szerint, akárhogy is végződjön a november 25-i választás, mindenképpen új helyzet fog előállni. Erre fel kell készülnünk, nehogy valamely tevékenységbeli - hogy ne mondjam: "hatalmi" - hiátus, nehogy valamilyen űr keletkezzen, és az romboló hatást fejtsen ki a magyar nemzeti közösségre nézve. Tehát terveket készítünk arra nézve, hogy miként legyen azután. Ebben a tekintetben a kezdő lépéseket már megtettük, hiszen azzal álltunk fel szeptember 6-án a tárgyalóasztaltól, hogy folytatjuk a megbeszéléseket. Sőt, megegyeztünk egy erdélyi egyeztető fórum létrehozatalában. Hogyha az RMDSZ tartja ezt a szóbeli megegyezést, akkor bizakodom, hogy zökkenőmentesen tudjuk folytatni az átalakítást.
- Ezt az átalakítást konkrétan milyennek képzeli el?
- Abban a szellemben, hogy rendszerváltozásra van szükség az erdélyi magyar politikai - és közéletben. Ez volt a megfogalmazásom. Másfelől volt egy olyan jelszó jellegű célkitűzésem, hogy önvizsgálat-tisztulás-újulás. Ebben a szellemben tudnám az átalakulást elképzelni.
- A napi politizálás kompromisszumokkal jár. Nem tart attól, hogy ezek elkoptatják a főpap erkölcsi tőkéjét?
- Nézze, a saját önismeretem alapján úgy látom, hogy következetes elvi alapon állok. Persze, ha esős időben és sárban jár az ember, óhatatlanul összesározódik a ruhája. De azért a sár a hibás és nem az ember.
- Úgy tűnik, kevés szavazaton múlik majd a magyar képviselők bejutása az Európai Parlamentbe, így nagyon fontos lehet az, hogy a magyarság nagyobb avagy kisebb arányban megy el szavazni, mint a románság. Minden szavazat számít tehát, és kétségtelenül az is, hogy ki mennyire profi módon kampányol. Önnek vannak szakértői, tanácsadói, külföldi szakemberei? És ki támogatja az ön kampányát?
- Van egy jó kampánystábom. Szilágyi Zsolt temesvári kigombolt ingnyakú forradalmár szerepköréből eljutott a politológus szakértői szintre. Ő koordinálja ezt, ő vezet egy országos kampánystábot és egy helyi nagyváradi grémiumot. Arra sajnos nem volt lehetőségünk, hogy kampányszakértőket megfizessünk, az RMDSZ köreiből indult erre vonatkozó híresztelés, tehát rosszhiszeműségen alapul. Azzal gyanúsítottak meg, hogy Bukarestben van egy cégszerű együttműködésünk, ez nem igaz. De jó tanácsokat kapunk, mert a tusnádi-bálványosi nyári tábor óta nagyon jó kapcsolatban vagyunk a magyarországi politikusok színe-javával.
- Tehát sem belföldi, sem külföldi szakembereket nem foglalkoztatnak...
- Nem, erre nincs módunk.
- . . .és anyagilag ki támogatja a kampányát? Mivel állami támogatást független jelöltként nem élvez, a kampányát a választók, az egyház vagy mások támogatják anyagilag?
- Önkéntes adományozók támogatnak. A költségvetésből semmit nem kapok. Ez egyébként demokráciaellenes, mert így a párt mivoltában jelentkező előnyére még ez az anyagi előny is rátevődik. Mi vízzel főzünk...
- Mit üzen a kolozsváriaknak?
- A kolozsváriakhoz és szélesebb körben az erdélyiekhez szólnék. Ha Nagyszeben az idén Európa kulturális fővárosa, akkor ennek párhuzamosaként Kolozsvár a jelenkori történelemben Erdély fővárosa. Igazi európaiságot tükröz mind vallási, mind nemzeti szempontból, bár 1989 után - különösképpen a Funar nevével fémjelzett korszakban - erről az európai útról letért. Azt remélem, hogy Kolozsvár visszanyeri mind erdélyi fővárosi státusát, mind európaiságát. Ebben a szellemben kívánom egész Erdélyt és Kolozsvárt képviselni, hogyha a választók a bizalmukkal megtisztelnek.
Tibori Szabó Zoltán, Szabadság, 2007-11-12
Csiha Kálmántól, az egyházi vezetőtől, Erdély és a világ reformátusságának kiválóságától búcsúztak szombaton Marosvásárhelyen családtagjai, egyháza képviselői, tisztelői.
Az
Bustya Dezső nyugalmazott egyházkerületi főjegyző az elhunytról szólva kiemelte, a legnagyobb megpróbáltatások idején sem feledte küldetését. "Igazi építő volt, templomok sora s gyülekezetek sokasága termett az Úr által rászabott idő alatt, annak ellenére, hogy rácsokat, akadályokat is gördített eléje, amelyeken mindig áthatott az Isten igéje, s erőt adott neki a folytatáshoz" - mondta Bustya.
Fotó: Koszta Ferenc
Pap Géza, az
Akárcsak Izsák, az Ótestamentum mosolygó embere, Csiha Kálmán is nevetve, szelíd megértéssel tudott szólni a legkeservesebb dolgokról is. "Magyar reformátusnak lenni a Kárpát-medencében nem könnyű - idézte az elhunyt legutóbbi, október 31-i, Debrecenben elhangzott szavait -, de Istennek tetsző feladat."
A gyásszertartás után a jelenlevők tömött, hosszú sorban vonulva kísérték az elhunytat utolsó útjára.
Király K. László, Új Magyar Szó, 2007-11-12
Az MVSZ búcsúzik Dr. Csiha Kálmán püspöktől
Szomorú hír járja be a magyar világot. November 7-én,
életének 78. évében meghalt D. Dr. Csiha
Kálmán, az
Az ÁrpádHír Világtelevízió szombaton 12 órakor (budapesti idő szerint), a marosvásárhelyi hálaadó istentisztelet kezdetekor sugározza Csiha Kálmán búcsúbeszédét, amelyt Sütő András temetésén mondott.
D. Dr. Csiha Kálmán 1996-tól haláláig a Magyarok
Világszövetségének tagja és tisztségviselője volt. Teljes mértékben
azonosult az MVSZ célkitűzéseivel, s küzdött a külhoni magyarok magyar
állampolgárságának visszaállításáért. Számára is nagy lelki törést okozott,
hogy a magyar politikum ezt megakadályozta.
"A legfájóbb ütés"
című írásában (2004. november 23.)
a következőket vallotta:
". . .A Magyarok Világszövetsége népszavazási kérést
indított el ezért Magyarországon. Az aláírások száma jóval túlhaladta az
aláírási küszöböt. Ha nem jelennek meg elegen a szavazáson, vagy ha nem
szavaznak a kérdésre, akkor azt tovább már a parlamentben sem lehet felvetni.
Akkor Magyarország véglegesen kitagadott bennünket. És ez lesz az utolsó, legfájóbb, halálos ütés. Nekünk nem
azért kell a kettős állampolgárság, hogy kiköltözzünk Magyarországra. Aki
el akar menni, az anélkül is elmegy. És Románia három év múlva EU tag lesz.
Akkor meg éppen oda mehet mindenki, ahova akar. De ott van még Kárpátalja és
Szerbia, és a többi testvéreink. És ott van mindnyájunknak a lelke, amely
magyar akar maradni még így is, akkor is, amikor nem érdemes. Amikor még
hazulról is a legfájóbb ütéseket kapjuk. Amikor sokszor keserűen elmondjuk
Reményikkel: >Szomorú szívvel mondom nektek, mai magyarok /
Magyarország szíve a határokon kívül dobog.< És
tudjuk, hogy mégis vannak testvéreink. Igaz lelkű és áldozatos
testvéreink, akikkel egy a lelkünk, tesznek is értünk, akik aláírták az íveket,
akik bejárják Erdélyt, és gyűjtenek a gyermekeinknek, hogy tanulhassanak,
akik nem reszketnek azért, hogy megszegényednek, hogy kevesebb lesz a kenyerük
vagy a kényelmük, mert szeretnek bennünket. Jó dolog tudni, hogy Magyarországon
vannak még magyarok. . . "
Búcsúzunk
Akik ismerték
és szerették, azok mélyen megrendülve fogadták a hírt D. Dr. Csiha Kálmán, Erdély református püspökének haláláról.
"Nyugalmazott" volt már az evilági szabályok
és rendelkezések szerint, de nem volt az Isten ügyrendjében. Haláláig aktív
volt, utazó nagykövete az élő Istennek, korunk egyik legismertebb,
legjelentősebb evangelizátora, magyar református igehirdetője. A
misszió embere volt, aki Krisztus szavát és lelkületét elvitte a világon
mindenütt élő magyarokhoz. Erdély kis fehérfalú kálvinista templomaiban
ugyanazt a krisztusi szeretetet és vigasztalást hirdette, s örök hűséget
az Istenhez, a Hazához, mint a világvárosok hatalmas katedrálisaiban. Erdély
szerelmese volt, ízig-vérig lélek volt, színes, magas hőfokon égő
személyiségének ez volt a fő jellemzője. Tiszta volt, akár Erdély
szent hegyeinek forrásvize. Ezért volt hiteles minden szava, igehirdetése,
küzdelmes hitvallása, ahogy nagy katolikus elődjének, Márton Áron erdélyi
püspöknek is. Hogyan foglalhatnánk össze Csiha Kálmán gazdag életútját,
egyéniségének varázsát? Talán így: - A legmagasabb erkölcsi piedesztálon álló,
evangéliumi ember volt! Apostoli küldetésű, a hit ajándékát mindenkihez elvivő
ember volt! Krisztusi szerénységű, s a Megváltó ügyének egy életre
elkötelezett, hitvalló ember volt! Sorsvállaló és magyar ember volt! Lehet-e
ennél többet bárkiről elmondani? Nyugodjék békében a Feltámadás boldog
reménysége alatt, az őt gyászolóknak, szeretteinek pedig adjon
vigasztalást a minden vigasztalások
Istene.
MVSZ
Sokan őrzik meg emlékét, hiszen életét az örömhír hirdetésének szentelte. Szerény volt, mégsem maradt sehol észrevétlen, ahol megjelent.
Az erdélyi püspökök közül tőle hallották a legtöbb biztatást Gyergyószentmiklóson az evangelizációs hetek alkalmával, de itt volt templomszentelésen, új templom alapköveinek lerakásakor is. És nemcsak a kicsiny gyergyói protestáns sereg itta szavait, de mi, római katolikusok, illetve a más felekezetekhez tartozók közül is szép számmal.
Igehirdetései minden esetben Jézus Krisztus egyik hű szolgájának lelkéből fakadtak, s bár református templomban javarészt protestánsoknak szólt, soha semmilyen félreérthető hangot nem ütött meg, soha semmilyen alkalmat nem használt ki a felekezetek közötti különbségtételre. Se virágvasárnap, se pünkösdkör, se adventben.
Mindig a lelkipásztorember és sosem a püspök állott a gyülekezettel szemben. Gyöngéd volt és elnéző, az ítélkezést Istenre bízó. Nehéz éveken át szenvedett, de erről, ha lehetett, nem beszélt. Pedig gyergyói rabtársaitól mesébe illő eseteket is hallottunk arról, hogy ott, a legsötétebb helyeken is mint maradt a remény hirdetője, mint tartotta meg emberségét, miként sugárzott erőt csendes jelenlétével másoknak is. (Pedig akkor, az ötvenes évek végén még egy emberöltőt sem tett ki éveinek száma!)
Csiha Kálmán - a lélek püspöke - igehirdetései, versei, írásai által továbbra is köztünk marad. Tiszteletünk nem halványodik iránta földi létének végével.
Nem várta el, hogy főtiszteletűnek szólítsák: tudta, úgyis az.
Az általa mindig hirdetett béke hulljon poraira!
Bajna György, Hargita Népe, 2007-11-10
A száz éves Református Szemle Szerkesztőségének jubileumi
nyílt ülésére került sor november 9-én délelőtt az
Pap Géza püspök
Pap Géza erdélyi püspök rövid áhítatát követően Adorjáni Zoltán főszerkesztő köszöntötte a jelen levőket. Bevezetőjében méltatta a száz éve folyamatosan megjelenő folyóirat jelentőségét, megemlékezve a már elhunyt egykori főszerkesztők érdemeiről. Adorjáni szerint a lap szerkesztése egy időben áldás és teher, öröm és gond, büszkeség és felelősség. A főszerkesztő megítélése szerint a Református Szemle minden egyházi igénynek megfelelő folyóirat lett, amely az elmúlt száz esztendő alatt folytonos munkával átfogta az időket, túlélt mindent, és rögzített mindazt, amire a református egyház képes volt az elmúlt évszázad alatt. Beszédében id. Dávid Gyula néhai főszerkesztő szavait idézte arra kérve a szerzőket, hogy becsüljék meg az olvasókat, az olvasókat arra, hogy becsüljék meg a szerzőket, együttesen pedig becsülje mindenki a Református Szemlét.
A folyóirat indulásáról, az azt megelőző néhány
évről
Az ünnepi ülés alkalmával Marjovszky Tibor (Debreceni Református Hittudományi Egyetem - DRHE) a lap ószövetségi, Győri István (Sárospataki Református Teológiai Akadémia) az újszövetségi anyagát méltatta. Ifj. Fekete Károly és Bodó Sára (DRHE) a gyakorlati teológiai anyagot elemezte, Fazakas Sándor (DRHE) a rendszeres teológiai cikkekről beszélt. Dienes Dénes (Sárospataki Református Teológiai Akadémia) a Szemle egyháztörténeti vonatkozásairól értekezett.
Gálfy Zoltán és Tőkés István
Előadások után a Szemle szerkesztősége okleveleket nyújt át a folyóirat volt főszerkesztőinek: Tőkés István és Gálfy Zoltán nyugalmazott teológiai professzoroknak. Ezt követően pedig Tőkés István volt főszerkesztő tartott nagy lélegzetvételű, személyes élményekkel teli beszámolót a Református Szemléről külön kiemelve azt az időszakot, amikor a cenzúra szinte ellehetetlenítette az írást, lapszerkesztést.
Az eseményen nem lehetett jelen Bustya Dezső, egykori
főszerkesztő, akinek az oklevelet a jelenlegi felelős és főszerkesztő
Marosvásárhelyen a Bod Péter Diakóniai és tanulmányi Központban adta át egy
későbbi időpontban kedves méltató szavak kíséretében.
KÖNYVESPOLC
AZ OLVASÓ SZÍVES FIGYELMÉBE!
A Bibliaolvasó Kalauz szerkesztői ezúton fejezik ki hálás köszönetüket az Olvasók rendszeres imádságaiért és az írásban vagy szóban közölt megjegyzéseikért. Bizalommal kérjük, hogy hordozzák továbbra is imádságaikban a szerkesztők és munkatársak szolgálatait, hogy Urunk használni tudja a Kalauzt egyházunk lelki megújítása és építése munkájában. Megjegyzéseiket, észrevételeiket, javaslataikat kérjük, hogy levélben küldjék az alábbi címre:
A Magyarországi Református Egyház
Kálvin János Kiadója - Bibliaolvasó Kalauz
1113 BUDAPEST XI., Bocskai út 35.,
valamint az
Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontja
400124 KOLOZSVÁR (Cluj), Piaţa Avram Iancu nr. 14,
Az a szívbeli vágyunk és kívánságunk, hogy a Bibliaolvasó Kalauz a magyar reformátusok közös bibliaolvasó vezérfonala legyen. A történelem viharai nagyon szétszórták nemzetünket és így egyházunk tagjait is. Majdnem ugyanannyi magyar református él a környező országokban, mint az anyaországban, és a nagyvilágban szétszórtságban élő magyar eredetű reformátusok száma is megközelíti a másfél milliós létszámot, amennyien legutóbb reformátusnak vallották magukat Magyarországon. Kalauzunk szeretne az egyik összekötő kapocs lenni a világ sok országában a közös református gyökerekből élő és hitét megvalló magyar reformátusság nagy családjának. Sok szeretettel buzdítunk minden testvérünket arra, hogy olvassa rendszeresen, naponként Isten igéjét, és imádkozzon áldásaiért. Határok, óceánok vannak közöttünk, de semmi sem tud elszakítani minket egymástól, mert egy a hitünk, reménységünk és szeretetünk Megváltó Urunk, Jézus Krisztus, az Ő szent vére árán szerzett anyaszentegyháza és szeretett szülőhazánk iránt.
A magyar református kegyesség gyakorlásának nagyon fontos része az éneklés. Sok szeretettel ajánljuk Testvéreinknek a gyülekezeti alkalmakon és a családi együttléteken a zsoltárok és dicséretek buzgó éneklését. Ezért ajánlunk minden napra egy-egy éneket is. Ez az ének valamilyen módon kapcsolódik napi igeszakaszunk üzenetéhez is. (MRÉ - a Magyar Református
Egyházak Tanácskozó Zsinata és az
Bibliaolvasó Kalauzunk digitális változata elérhető az
Református nyelvhelyességi útmutató
"A nyelv olyan tág és rugalmas, mint maga az élet, minden pillanatban ezer és ezer új helyzetet és lehetőséget teremt."
(Kosztolányi Dezső)
Ajánlás
A református egyházi írott sajtót művelők körében -
legalábbis szűkebb pátriánkban, Erdélyben - évek óta igényként
fogalmazódik meg egy olyan helyesírási útmutató megalkotása, mely eligazít a
református - de nemcsak - egyházi fogalmak, kifejezések helyesírásában. Az
általános magyar nyelvhelyességi útmutatók, helyesírási szótárak ezen igényt
csak nagyon korlátozott mértékben tudják kielégíteni. Javaslatom nyomán az
Bízom benne, hogy ezt a kis füzetet - minden hiányossága ellenére - hasznosan fogják forgatni mindazok, akik magyar nyelven és felelősen óhajtják művelni a református egyházi sajtót. Ugyanakkor - talán nem szerénytelenség, ha - figyelmébe ajánlom a Tömegtájékoztatást művelőknek is, akik közül bizony többen nem állnak a helyzet magaslatán a különböző egyházak sajátos szóhasználati kérdéseiben.
Azzal a reménnyel bocsátjuk útjára ezt az útmutatót, hogy egyszer majd "ökumenikus" törekvés nyomán - és szerény munkánkat is figyelembe véve - megszületik egy magyar egyházi helyesírási szótár.
Kolozsvár, 2007 szeptemberében
Tonk István
Ár: 2 Lej
A fenti könyvek, termékek mindegyike, megvásárolható és
megrendelhető, egyházkerületünk
Tel. 0264-592453, 114 mellék
Cím: 400079 Cluj Napoca, str. I. C. Bratianu nr. 51-53
e-mail: iratterjesztes@reformatus.ro
Yahoo messenger: mickeyver
Skype: veresmiki1974
