|
HÍRVIVŐ |
||
|
|
||
|
Az |
||
|
|
||
|
Feliratkozás:
hirvivo-subscribe@yahoogroups.com
|
||
|
Hír
beküldése: hirek@reformatus.ro |
||
|
|
||
|
2007
augusztus 24, VI. Évfolyam 35. szám (összesen 271 szám) |
||
|
|
||
Tartalomjegyzék
Teremiújfalu - Nyári
Bibliahét 2007
Bibliai barangolás az ígéret földjére
Marosvásárhely - Címer a Bolyaira
Boroskrakkó - Ha szól a kürt, össze kell gyűlni
Augusztus 20-át ünnepelték a Fehér megyeiek
Magyarkiskapus - Elszármazottak találkoztak
A jobbágyfalvi táj hagyománya - Ünnep a Tündér Ilona-völgyben
Mezősámsondi citera- és dalcsoport találkozó
Emlékkopját állítottak Bodokon (Oltfej)
Véget ért a VII. Erdélyi Gitártábor
Flash-alapú merevlemezen dolgozik a Seagate
Teremiújfalu - Nyári Bibliahét 2007
Augusztus 15-19 között a Timótheus Gyülekezeti Központ nagyteraszán felállítatott "az Úr Sátora" , ahol délelött, délután, este a gyermekek, a fiatalok, illetve a felnőttek (és nemcsak) találkozhattak egymással és Istennel. A KOEN által összeállított program a "Ki az, aki nem fél?" kérdést felvetve a Dániel és társai történeteit foglalta magába. A napi alkalmakon szeretettel fogadtuk a lukailencfalvi, maroskeresztúri, pókai, illetve nagyteremii lelkipásztorokat és családjukat, akik szemléletesen, játékosan, illetve "lelki mély vízekre evezve" helyezték az Igét a szívekbe. Volt pantonim, ügyességi vetélkedő, jutalmazás, asztalitenisz, tollaslabda, kosárlabda, tátsas-, illetve csoportjáték, esténként a gyülekezet énekeket tanult. A sorozat végén, vasárnap délelött hálaadó istentisztelet keretében testi-lelki ajándékaiért mondott köszönetet Istennek a gyülekezet és a gyermekek összefoglalva a héten tanultakat jutalomkönyvet vehettek kézhez. Ünnepi ebéddel rekesztettük be a bibliahetet.
SOLI DEO GLORIA!
További képek:
http://teremiujfaluref.multiply.com/photos/album/3
A szervezők nevében,
Szövérfi Zoltán lelkipásztor
2007-08-22
könyvespolc
Bibliai barangolás az ígéret földjére
Barangoltál már hegyvidéken, erdő
sűrűjében, évszázados faóriások között? Vagy a síkság
dűlőútjain, ahol két oldalt aranyló búzatáblák hullámzanak? Érezted a szél
simogatását, a napfény kacagását vagy a forrásvíz hűsítő örömét? S
találkoztál-e ott élő emberekkel, hallgattad-e barátságos beszédüket,
megfogadtad-e útbaigazító jó tanácsukat?
Ilyen barangolásra hívunk most téged
ezzel a játékkal, ám nem az ismerős hazai tájakon, hanem a Biblia
évezredes történetei és igazságai, lankái és bércei, legelői és
homokpusztái közé. Ahol lehet jó útra találni és eltévedni, ahol éberen
figyelni kell az útbaigazító szavakra és jelekre, s ahol olyan útitársakra
lelhetsz, mint Noé, Mózes vagy Ábrahám.
Úticél az Ígéret Földje, a "tejjel és mézzel folyó" Kánaán. Térkép és
útikönyv gyanánt itt ez a szép lapozgató-füzet. Hétmérföldes csizma helyett
suhanó sarud a képzeleted. Iránytűd pedig, s mindenkori útmutatód az Isten
szava.
Ár: 8 lej
Ár: 6,50 lej
Ár: 6 lej
Tallózó
Falutalálkozót tartanak a hétvégén Magyarbikalon. Augusztus
25-én, szombaton este 7 órától a Szarkaláb néptáncegyüttes műsorára kerül
sor a kultúrotthonban. Vasárnap 11 órától istentisztelet, majd közös ebéd a
vendégek részére.
Szabadság, 2007-08-24
sorozat keretében kamaraest lesz a Farkas utcai református templomban, augusztus 26-án, vasárnap este 7 órától, amelyen Tekeres Sándor (hegedű) és Balázs Ágnes (orgona) lép fel. A műsoron barokk, klasszikus és romantikus hangulatos művek szerepelnek.
Szabadság, 2007-08-24
Marosvásárhely - Címer a Bolyaira
A tegnap délután végre felkerült a "Református Kollégium" felirat az iskola visszakapott épületére. Az iskola homlokzatára ipari alpinisták egyenként szerelték vissza a Református Kollégium szavakat alkotó betűket. A román és magyar felirat között ismét helyet kap a több száz éves iskola címere is.
A hosszas engedélyeztetési folyamat végigjárása után a visszahelyezés sem ment akadálymentesen.
A Bolyaiak parkjában egy idős, románul beszélő hölgy támadt az építőkre, aki a homlokzaton megjelenő címert és az újabb magyar feliratot kifogásolta - számolt be Ágoston Győző, a munkálatokat végző cég vezetője. Székely Emese igazgatónő szerint éppen ideje volt tudatosítani, hogy a sokak által csak Bolyaiként emlegetett iskola épületében évszázadokig a Református Kollégium működött. Mivel a felekezeti iskola visszaállítása után sem került ki a homlokzatra semmiféle névtábla, a felirat elhelyezése így még aktuálisabb.
A kék-fehér címer visszahelyezési gondolata a Bolyai Farkas Gimnázium és a Református Kollégium Öregdiákok Baráti Körének a vezetőségi tagjaiban született meg. Kirsch Attila, a szervezet elnöke úgy véli, hogy az iskola címerének fél évszázad utáni visszaállítása és felavatása méltó momentuma a pénteken kezdődő világtalálkozónak. Szintén a háromnapos, rangos ünnepélyre az iskola megjelenteti a Tablók Könyve című kiadványát, amely az 1860-tól 2007-ig készült osztálytablókat örökíti meg. A Masterdruck Nyomda igényes munkája öszszesen 163 tabló reprodukcióját tartalmazza. Az eredeti tablókat az iskola folyosóin állítják ki, így a rendezvény alatt itt megtekinthetik az érdeklődők.
Szucher Ervin, www.kronika.ro
Boroskrakkó - Ha szól a kürt, össze kell gyűlni
Augusztus 20-át ünnepelték a Fehér megyeiek
A Fehér megyei RMDSZ kezdeményezésére minden esztendőben más-más jelentős helyszínen ünneplik augusztus 20-át a megye magyarjai. Az idén Boroskrakkó történelmi hangulatú műemléktemplomára került sor. A gyülekezet ugyan csupán két tagból áll, de hétfőn több mint kétszáz Fehér megyei magyar gyűlt össze az államalapítás ünnepén. Házigazdaként Gudor Botond magyarigeni református lelkész fogadta és üdvözölte a vendégeket.
Az ünnepséget Bakó Botond nyitotta meg, a történelem sűrűjéből fakadó állandó templomi csendet megtörve a magyarok kereszténységéről, az államalapításról szólva, tömören, lényegretörően. Ezt követően Gaál Alajos katolikus esperes megállapította többek között, hogy István a korona jegyében Erdélyt is a magáénak akarta tudni, befogadta a szívébe, és az erdélyiek is elfogadták őt. A nagy király akkor Gyulafehérvárt Erdély központjának és fővárosának jelölte meg, és minden valószínűség szerint többször is ellátogatott ide. Emlékeztetett, hogy a gyulafehérvári katolikus érsekség a Székesegyház 1000 éves megünneplésére készül. Veres Ferenc, bethlenszentmiklósi unitárius lelkész alkalmi beszédében a megtiszteltetést és a felelősséget, valamint az alázatos járást emelte ki. Nagy királyunkhoz hasonlóan nekünk is járnunk kell a magunk útját - mondta. Gudor Botond prédikációjából igazi templomtörténelem tárult fel.
Meglepetésként hatott a budapesti teológusok rövid ünnepi műsora, akik jelenleg még egy hétig a váraljai műemléktemplomok felújításán dolgoznak az Ágoston Sándor alapítvány anyagi támogatásával. Évente olyan fiatalok is jönnek, akik még nem jártak Erdélyben, köztük felvidékiek és kárpátaljaiak. A műemléktemplomokban végzett állagmegőrzési munkájukkal az összetartozásunkat is jelképezik. Szavakban is kifejezték azt, hogy számukra nagyon fontosak az itt élők. Az ünnep délelőttjén is dolgoztak, hogy megfelelő rend és tisztaság legyen a templomban.
Gudor Botond végül újabb történelmi adatokkal igazolta Boroskrakkó, a valamikor virágzó szász, majd magyar település jelentőségét, megemlítve pl. azt, hogy Báthory István vajda, aki Kinizsivel együtt a kenyérmezői csatában legyőzte a törököt, a közelben lakott egy házban. 1848-ban száz boroskrakkói magyar ember pusztult el. Az utolsó lelkész 1930-ban Pataki Pál volt, aki később Búzásbocsárdra távozott és ott is halt meg.
Bogdán István kolozsvári színművész József Attila és Kányádi Sándor versekkel adta meg a csaknem kétórás ünnepség irodalmi zamatát. Végül az ünneplők serege megtekintette a közeli borosbenedeki templom romjait.
D. I., Szabadság, 2007-08-22
Magyarkiskapus - Elszármazottak találkoztak
Újabb jeles eseménnyel bővült a Kolozs megyei magyarság rendezvénynaptára: Gombár Sándor helyi lelkipásztor kezdeményezésére vasárnap először szervezték meg az elszármazottak találkozóját Magyarkiskapuson. A találkozóra eljöttek a falu hajdani lelkészei is, a rotterdami testvérgyülekezet két tagja, valamint nagyon sok kiskapusi gyökerű, de ma már másutt élő család.
Magyarkiskapus fiatal lelkésze, Gombár Sándor kezdeményezésére az egyház "hazaszólította" elszármazott fiait, leányait, fiataljait, öregjeit gyülekezeti találkozóra, közös ünneplésre. Az Umling Lőrinc festette kazettás mennyezetű öreg műemléktemplom fehér falai ezen a vasárnapon mintha fényesebben ragyogtak volna a délelőtti napsütésben. A zsúfolásig megtelt padsorokban és a karzaton, a Kolcsár Piroska orgonaelőjátéka alatt az egybegyűltek a legkisebbtől a legöregebbig mosolygós-könnyes szemmel és csendes áhítattal várták a szószékre a szintén "hazaszólított", egykor Magyarkiskapuson szolgáló Kállay Dezső lelkipásztor ünnepnyitó szavait. Imádság és ének után Bibza István esperes szintén visszatérő lelkipásztorként hirdetett igét. Prédikációja alkalomhoz illően azt hangsúlyozta, ami egyre gyorsuló életünkben, a gyűlölködés és Istentől való elrugaszkodás ellenében a legfontosabb: az Istenbe vetett hit és bizakodás, az egymásra figyelés, az egymás iránti megértés és a közösségi élet szereteten alapuló építése.
Az istentisztelet után az aprók és kisiskolások mutattak be rövid ünnepi műsort, a lelket gyönyörködtető kiselőadás Gombár Zsuzsa tiszteletesaszszony türelmes munkáját és gyermekek iránti szeretetét méltatja. Szintén ő készítette fel az énekkart is, amely az otthoni és mezei munkát megszakítva erre az alkalomra gyűlt össze, hogy pár órás gyakorlással próbálja meg a legjobbat nyújtani.
Végül Halmágyi Sándor főgondnok megilletődötten köszöntötte az elszármazott, de lélekben kiskapusinak megmaradt híveket és családjaikat, majd istentisztelet után a hívek hosszú sorban kanyarogtak a szépen felújított kultúrotthon felé, ahova az egyháztagok és a polgármesteri hivatal anyagi támogatásával az egyház közös ebédre hívta az ünneplőket. Az utcán már messziről érződött az étvágygerjesztő töltöttkáposzta-illat. A kultúrotthonba lépőket virágokból kiírt "Isten hozott! " felirat üdvözölte. Hamarosan megtelt a terem, a hangulat egyre "emelkedett", nem csupán az emlékek egyre hevesebb, hangosabb felidézésének, de az aromás szilvapálinkának is köszönhetően. A Szikra együttes koncertje után a táncos kedvű és lábú kiskapusiak együtt szórakozhattak, ki meddig bírta.
Ez volt az első magyarkiskapusi református találkozó, amelyen a rotterdami testvérgyülekezet két lelkes tagja, Hans és Ellen is részt vett. Nehéz lenne mindazok nevét felsorolni, akik a falunappá nőtt esemény szervezésében részt vállaltak, de az önkéntesen és önzetlenül bedolgozó asszonyok és férfiak munkája meghozta az eredményt, hiszen sikerült sok örömöt szerezniük falustársaiknak. Reméljük, jövőre újból találkozunk!
Kulcsár Gabriella, Szabadság, 2007-08-22
A jobbágyfalvi táj hagyománya - Ünnep a Tündér Ilona-völgyben
Jobbágyfalva határában vasárnap délután megyünk a dombok felé, földúton, de a nyomvonalak bizonyítják, hogy sűrűn járt út. Jobboldalt kis völgy tárul elénk, két épülettel, futballpályával. A nádfedeles pavilon előtt a lapos, zöld területen megterített asztalok. Ez a Tündér Ilona vendégfogadó központ.
Itt tudtuk meg, hogy kettős ünnep zajlik. Az első jobbágyfalvi unitárius nap keretében délelőtt istentiszteleten emlékeztek a templomépítés idejére, majd ünnepi műsort mutattak be. Délután a vendégfogadó központban folytatódott az ünneplés a III. Tündér Ilona-napi rendezvénnyel. Szabadtéri ökumenikus istentiszteletet tartott a jobbágyfalvi Sándor Szilárd unitárius lelkész, ugyancsak a helybéli Becze Loránd plébános, Gáspár István székelytompai református lelkész és Nagy László unitárius esperes. Az ökumenikus istentiszteleten hallottuk, hogy . . . "Szent Ilona az első keresztény császárnak volt az édesanyja, Nagy Konstantinnak, aki először hirdetett vallásszabadságot a római birodalomban. Végül Nagy László unitárius esperes adta áldását: - Az ember kiskorától idős koráig állandó választás előtt áll. Ezen a napon is a falu, Csíkfalva község népe is választás elé került. Van, aki ezt a szabad levegőt választotta, a találkozás örömét, van, aki a fotelt, belesüpped, elbambul a tévé vagy a számítógép előtt, és azon veszi észre magát eltelt a nap. Egy fejlődő világban élünk, ahol választani kell. A választás belülről jön. Vannak szép értékek is a világon, amelyek többek mint az úszómedence vagy a jacuzzi. Hiszem, hogy ez találkozóhelye lesz nemcsak Jobbágyfalvának, a községnek, hanem a Nyárádmentének. Hiszem, hogy Szász Csaba Leventének lesz annyi ereje, hogy ezt kiteljesítse, hogy nagy táborhellyé változtassa, ahol sokszor találkozunk majd mosolyogva, derűvel, kézfogással, egymást köszöntve igaz szeretettel. Jó Isten áldja meg a mi találkozásunkat, délutánunkat, ünneplésünket.
Az istentisztelet után a 76 éves Balogh Pállal beszélgettem, aki elmondta, hogy a Tündér Ilonáról hallottakat gyerekkorában mesének vélte, de a Tündér Ilona völgye, és az útja Moson felé ma is megvan, az volt, réges-régen a só útja. Legalábbis így magyarázták őseik. Valamikor lehet, hogy élt Tündér Ilona, mert a völgy neve nagyon régi. A helybeliek nem jártak a távol eső helyre, lassan feledésbe merült és nem volt aki felfrissítse a regét. Szász Levente Csaba vállalkozónak és Balogh István polgármesternek köszönhető, hogy három éve újra él Tündér Ilona. A fiatalok és kirándulók már szívesen járnak ide. Felelevenedett a táj hagyománya - vélekedett Balogh Pál.
A pavilonban a jobbágyfalvi vegyes kórus tartott előadást. Nagy Teréz kórusvezetőtől tudtuk meg, hogy az 1917-ben alakult kórusnak a hagyományait szeretnék folytatni. Időközben elborult, a viharos esőzés miatt elmaradt a futballmérkőzés, a tánccsoport előadása, de mindazok, akik ott voltak, megkóstolhatták "Tündér Ilona főztjét", a paszulyos, tarhonyás bográcsgulyást, elbeszélgethettek egymással emlékekről, a jövőről.
Kilyén Attila, Népújság, 2007-08-22
A mezőmadarasi származású Szekeres Szabolcs és Szekeres Zsolt Budapesten élő cégvezető ma a helybeli gazdakörrel, a református egyház presbitériumával és a Mezőmadarasért Fejlesztési Egyesület kuratóriumával találkoznak. A megbeszélésen áttekintik az utóbbi tíz év sikereit, ezenkívül az újabb EU-s pályázati lehetőségekről is tájékoztatják a jelenlevőket. A Szekeres család tagjai tíz éve dolgoznak a falu gazdasági fellendüléséért.
Népújság, 2007-08-24
Mezősámsondi citera- és dalcsoport találkozó
A mezősámsondi citera- és dalcsoport szombaton ünnepli fennállásának 30. évfordulóját. A találkozó 11 órakor istentisztelettel kezdődik a helybéli református templomban, utána megkoszorúzzák a templom udvarán elhelyezett emlékművet. E gesztussal a régi tagok emlékének adóznak. A rendezvény 13 órakor a kultúrotthonban folytatódik. Itt kiállítást nyitnak, amelyben az érdeklődők áttekinthetik a citeracsoport 30 éves történetét. Ezt követően a jelenlegi csoport tartja meg előadását, végül pedig közös éneklés és zenélés lesz a mostani és az egykori tagokkal.
Népújság, 2007-08-24
A hétvégén Gyulakuta fennállásának 675. évfordulóját ünnepli. Holnap 10 órától a művelődési otthonban köszöntik a vendégeket, majd Gálfalvy László tanár és dr. Pál- Antal Sándor nyugalmazott levéltáros Gyulakuta helytörténetét ismerteti. Ezt követően bemutatják Gáll Irén daloskönyvét, Pénzesné Péterffy Gyöngyi verseiből idéz. Az iskolások rövid irodalmi műsort tartanak, 17 órától Szabadi Nóra és Ördög Miklós Levente kuplét és operettrészleteket ad elő, a zenei kíséretet Nyágai István biztosítja. 14 és 19.30 óra között bográcsgulyásfőző verseny lesz, kirakóvásár várja az ünneplőket, az iskolában népművészeti kiállítás nyílik. 19.30-tól a minifocipályán a gyulakutai iskolások és az erdőszentgyörgyi Szent György Iskolaközpont Princess moderntánc-csoportjai mutatják be műsoraikat. Este szabadtéri koncert, fellép a Hangyaboly együttes, Kristóf Kati és Milán, Zo Lee, Rony, sztárvendég Delhusa Gjon. A rendezvénysorozatot tűzijáték zárja. Vasárnap a református templomban ünnepi istentisztelettel és úrvacsoraosztással folytatódik az ünnepség. Találkoznak a 20, illetve 50 éve konfirmáltak, valamint az 50 éves kórustagok. A sportpályán labdarúgótorna, egyéb sportvetélkedők lesznek. Vasárnap este szabadtéri diszkóban szórakozhatnak a fiatalok.
Népújság, 2007-08-24
Amely nemcsak a miénk volt, diákoké, akiknek szellemét, lelkét építették, pallérozták benne, hanem mindenkié, aki marosvásárhelyinek, erdélyinek, európai vagy világpolgárnak, reformátusnak vagy más vallásúnak és magyarnak vallja magát. Hisz valamilyen módon mindnyájan kötődünk e "tartózkodóan szecessziós" épülethez, amely a város verőfényes magaslatán a magyar és református szellemi élet, az anyanyelvi oktatás bástyáját jelentette századokon át. S amely a ferencesek volt kolostorában 1557 őszén megnyílt schola particulából nőtte ki magát szűkebb hazánk egyik leghíresebb Református Kollégiumává, majd - amikor másképpen nem lehetett - a Bolyai Farkas Középiskolává. Csúcsokat és mélységeket megjárva dacolt a történelem viszontagságaival, évtizedeken át rejtegetett őrangyalának védőszárnyai alatt, amely újra visszakerülve az iskola homlokzatára ma már azt hirdeti, bizonyítja, hogy soha, semmilyen helyzetben nem szabad elveszteni a reményt, "a szellemi, erkölcsi, hitbeli erőtartalékot".
450 év az oktatás, a nevelés szolgálatában - mennyi munka, kínlódás, mennyi öröm és keserűség - események és emlékek sokasága. Hány kiváló elme csiszolódott tudós tanárok keze alatt, hány dolgos, becsületes szakember kapott életre szóló útravalót hozzáértő pedagógusok munkája nyomán! Van hát mire büszkék lennünk mindazoknak, akikben ott él az iskola, amely várakozásaink fellegváraként magasodott előttünk, amikor először léptük át a küszöbét, hogy később, amikor kicsengettek, mintegy varázsütésre gondolatainkba és szívünkbe költözzön át. És hordjuk magunkban, magunkkal azt a batyut, amelybe szinte minden belefért, ami egy ember életében fontos lehet. A gonddal megtervezett épület emléke, amelyből nem hiányzott a rajz- és a zeneterem, a fizikum és a természetrajzi laboratórium, az orgonával ékesített díszterem, a tiszteletet parancsoló ébenfa bútorrral berendezett tanári és igazgatói iroda valamint a tornacsarnok sem. És még valami nagyon fontos: az a szellemi erő, amely közel fél évezred alatt gyűlt össze e falak között, s amelyet Bolyai- szellemként szoktunk emlegetni. Kozma Béla volt igazgató szerint apa és fiú öröksége, akik az erdélyi és európai szellemiséget képviselték egy kisvárosban, valahol a végeken, "a vidékiség szellemi Szaharájában", ahol világraszólót tudtak alkotni. "A Bolyai-szellem nem zárt, élettelen eszmerendszer; inkább iránytű, amelyet sokféle ember sokféle helyzetben használhat. Tentamen és Appendix. Útkeresés és Megvalósítás." Zászló szellemünk és lelkünk bástyáin, s az iskolán, amely újra a miénk. S amely erős vár. Összetartó erő. A jelenbe torkolló múlt és a jövőt építő jelen. Mi mindannyian, akikben él, s akik ma összegyűltünk ünnepelni.
Bodolai Gyöngyi, Népújság, 2007-08-24
Emlékkopját állítottak Bodokon
(Oltfej)
A községközpont és Oltszem a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója keretében közösen tartotta pénteken a települések napját. T. Egyed Sándor oltszemi református lelkipásztor hirdette az ünnepi igét. Az emlékparkban Fodor István bodoki polgármester köszöntötte a jelenlévőket, majd koszorúztak az emlékműnél.
A délelőtti eseménysorozat szeretetvendégséggel zárult. Délután a községközpont református templomában volt istentisztelet, beszélt a község polgármestere, igét hirdetett nt. Dénes Csaba helybeli lelkipásztor, a Sepsi Református Egyházmegye esperese. Köszöntötték a hazaérkezetteket, különösképpen a Zajzon család tagjait, akik közül olyan is volt, aki tizenöt esztendő után Hamburgból jött haza szülőföldjére. A nap kiemelkedő eseményeként a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának emlékére kopjafát állítottak. Bemutatták Somogyi Csaba Bodokról készült dokumentumfilmjét is.
A Bodok községhez tartozó Zalán a vasárnap délelőtti istentiszteleten emlékezett a világtalálkozóról. Az idegenből érkezetteket a rendezvény kezdeményezője, t. Gocsmán Sándor református lelkipásztor köszöntötte, istentisztelet után elhelyezték az emlékezés koszorúját a cintermi emlékparkban, majd meglátogatták a tanévet új köntösben váró, korszerűsített Dávid József Elemi Iskola épületét. Beszédet mondott Fodor István polgármester.
Mindkét ünnepség a vendégekkel közös fehérasztalnál, baráti beszélgetéssel végződött.
Kisgyörgy Zoltán, Háromszék, 2007-08-23
BOLDIZSÁR BÉLA, Bélafalva. Hihetetlen, de igaz, hogy Háromszék ilyen nagyméretű ünnepet tudott megszervezni! Mindenütt csak pozitív értékeléseket hallottam. Vajdasági és magyarországi barátaim, kik részt vettek az összes rendezvényen, el voltak ragadtatva, és úgy távoztak, hogy a Vajdaságban is jó volna ehhez hasonló rendezvényt megszervezni, meg is próbáljak jövőben, hátha a háború után szülőföldjüket elhagyók visszamennének, és együtt ünnepelnének a még otthon maradottakkal.
Mégis volna pár megjegyzésem. Majdnem minden község szenzációsan képviseltette magát a szekértáborban is, az emlékkőnél gyönyörűen fényképezgettek, és büszkék voltak, hogy micsoda értéket tudtak hagyni az utókornak. Nagy felháborodásomra azonban községünket csak az árva cövek és a rajta levő tábla jelezte. Hagyományőrző csapatommal megjelentünk (fotó), és több helyre, rendezvényre is meghívást kaptunk, köszönet érte. Ígérjük, hogy a jövőben is, ha igény lesz rá, szívesen beöltözünk és felvonulunk.
TOMPA GYÖRGY, Sepsiszentgyörgy. A világtalálkozó alkalmából a városi stadionban rendezett futóversenyen igaz, hogy atléták is részt vettek, de nem az volt az alapja az egésznek, hanem a korosztályok váltófutása, hetvenévestől lefelé egész a kilenc-tíz évesekig. Legalább ötvenen voltak, ami azt is jelenti, hogy volt, van és lesz atlétika Sepsiszentgyörgyön, s nem szorulunk más megyékből hozott sportolókra. Ez dicséri a sporttanárokat is, hiszen az atlétika minden egyébnek alapja, és e világtalálkozói rendezvénynek egyik célja az volt, hogy felmutassa: nem halt ki az utánpótlás, csak foglalkozni kell vele. Az esti folytatásban, a színházban különféle rangos bajnokságok szereplői meg az egykori labdarúgó-aranycsapat tagjai nagyon sportszerű és őszinte tapsot kaptak. Külön dicséretet érdemel a kovásznai diákok táncbemutatója - minden jó és szép volt, sok ilyen rendezvényre és napra lenne szükségünk.
INCZE LAJOS, Esztelnek. Válaszolni szeretnék Cserei Szilveszternek a Háromszék augusztus 17-ei számában megjelent panaszára, miszerint tőlünk rendszeresen az ő istállójába folyik a szennyvíz. Az említett istálló magasabban fekszik az én kertemnél, ahol az a szennygödör van, amiből az ő meggyőződése szerint felfolyik a víz. Cserei Szilveszter folyamatosan valótlanságokat állít, nemegyszer nyilvánosan is kitámadott, ezért kértem a polgármesteri hivatalt, hogy végezzen kivizsgálást ez ügyben, és a helyszíni szemle során meg is állapították, hogy észrevételei alaptalanok. Saját területén nincs szennygödör, és az a víz, amiről azt állítja, hogy tőlem folyik át, a saját istállójából és a trágyadombról ered. Ezt az is bizonyítja, hogy korábban arra kért, engedjem belevezetni a területemen levő szennygödörbe a nála összegyűlő trágyalevet. Mivel erre nem voltam hajlandó, vádaskodni kezdett. Ha nem kér nyilvánosan is elnézést a rágalmakért, jogi úton fogom megvédeni igazamat és becsületemet.
PAKUCS ETELKA, Nagyborosnyó. Községünk református gyülekezete új barátokkal örömünnepet ült. Nagy szeretettel fogadtuk a Hunyadi Egyházmegye Rákosáról érkezett Batizán Attila lelkipásztor családot és presbitereit, viszonozva a náluk töltött vendégeskedést. Betekintettek a székely nép életébe, és jól érezték magukat. Az istentiszteleten vendég lelkipásztorunk hirdette az igét arról, hogy az összetartozás, a hit, az anyanyelv ápolása, a baráti szálak erősítése legyen életünk fő célja. Gyülekezetünk részéről egy olyan verssel köszöntöttem a vendégeket, melyben minden fenti téma benne foglaltatott.
MÁTÉ HAJNALKA, Sepsiszentgyörgy. Augusztus 5-én felmagasztaló és lelkesítő ünnepélyen volt alkalmam Isten kegyelméből jelen lenni a homoródszentmártoni baptista imaház százéves jubileumán. Méltósággal és hálatelt szívvel emlékezett meg az a maroknyi székely nép, melyet Isten oda teremtett, és megélhetést biztosított neki száz éven át. Az áttekintő krónika beszámolt a hosszú út örömeiről, göröngyeiről. Az ismertetést a helyi baptista lelkész, Simon András olvasta fel. Jelen voltak az ott tevékenykedő lelkészek a református, unitárius egyházaktól, tisztelettel és elismeréssel köszöntötte a híveket a polgármester úr is. A szilágysági énekkar zengte a dicsőítő énekeket. Vendégek, meghívottak voltak a határon innen és túlról. A legszívhezszólóbb Borzási István marosvásárhelyi lelkész beszéde volt, köszönet érte.
Háromszék, 2007-08-23
Véget ért a VII. Erdélyi Gitártábor
Hetedik alkalommal került megszervezésre idén az Erdélyi Gitártábor augusztus 4-11. között a Maros megyei Erdőcsinádon. Az immár hagyományossá és egyre ismertebbé váló tábor célja változatlan maradt az évek során: összegyűjteni Erdély különböző területeiről a gitározást és a gitárzenét kedvelő fiatalokat, hogy egy hét keretén belül lehetőségük legyen a hangszer fortélyainak elsajátítására, a közös zenélésre, a színpadi fellépés megismerésére és nem utolsósorban a szórakozásra. A szervezők, Crăcea Ádám és Szép-Tóth György, beszámolója szerint az évente gyarapodó résztvevők száma, mely idén már meghaladta a 60-at, egyértelműen jelzi, hogy ez a jellegében és hangulatában egyedülálló rendezvény kezd népszerűségnek örvendeni a fiatalok körében. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy minden újabb táborban egyre több a visszatérő résztvevő. A szervezők véleménye szerint az erdőcsinádi tábor eddig az egyik legsikerültebbnek nevezhető.
A táborozók a helybéli református lelkipásztor által vezetett ifjúsági központban voltak elszállásolva, a zeneoktatás pedig a falu kultúrotthonában és az iskolában zajlott. A napi program magába foglalta az elméleti és a gyakorlati oktatást, majd esténként a meghívott előadók koncertjeit és végül a közös zenélést. Délelőtt a zeneelmélet és a hangtechnika alapjairól hangzottak el rövid előadások, melyeket zenei műfajok szerint felosztott gitárórák követtek. Az idén a klasszikus, a rock-metál és a jazz műfajok mellett lehetőség nyílt ismét flamencót tanulni Varga András flamencozenésztől. Emellett pedig, a tavalyi táborhoz hasonlóan, a nemzetközileg elismert Johann Hentz basszusgitáros tanította az öt- vagy négyhúros hangszer iránt érdeklődőket.
A vacsora után következő esti koncertek közül kiemelkedőnek bizonyult Varga András fellépése, aki hagyományos flamencodarabokat és ennek elemeiből építkező saját alkotásait adta elő a táborozóknak. Említésre méltó Silvan Stâncel neve is, aki kedd esti koncertjén saját szerzeményű folkdalaiban érdekesen ötvözte a flamenco és a klasszikus zene elemeit, megnyerve magának a színes zenei ízléssel rendelkező közönséget. Továbbá, a vásárhelyi kezdő zenészekből álló The Juniors nevű együttes ismert slágerekkel szórakoztatta, sőt egyenesen táncra perdítette a résztvevőket. A napi program pedig rendszeresen közös zenélésekkel, úgynevezett jam sessionokkal végződött, mely alkalmakkor Man Alex, kivételes tehetségű, vásárhelyi jazzgitáros felejthetetlen zenei pillanatokat nyújtott mesteri improvizációival.
A szervezők fontosnak tartották, hogy a fiatal zenélni vágyók kipróbálhassák az igazi színpadon történő közös zenélés élményét és nehézségét. Ezért többszöri bátorítás után a résztvevők kisebb együtteseket alakítottak ki, betanultak egy-két zeneszámot, vagy maguk írtak dalt, és utolsó este bemutatták tudományukat a többi táborozónak és a falubelieknek.
A szervezők véleménye szerint a táborozók között első perctől kialakult baráti viszony és a zene iránt tanúsított osztatlan érdeklődés teremtette meg a jó hangulatot, és egyben ez biztosította a gitártábor sikeres lezajlását is. Reményeik szerint jövőben is szervezésre kerül a tábor, részletes információkkal azonban még nem szolgálhatnak, de ígérik, hogy minden tudnivaló időben meg fog jelenni a www.gitartabor.ro honlapon.
A program megvalósítását a Communitas Alapítvány segítette.
László Szabolcs, Hargita Népe, 2007-08-22
Az informatika világából
Flash-alapú merevlemezen dolgozik
a Seagate
A cég vezérigazgatójának egy most elhangzott nyilatkozatából kiderült, hogy látnak némi fantáziát a teljesen flash-alapú merevlemezekben, amelyek véleményük szerint néhány éven belül jelentős szeletet harapnak majd ki a piacból.
Bill Watkins az interjúban többek között elárulta, hogy bár a kizárólag flashmemóriára épülő merevlemezek valószínűleg nem veszik majd át a vezető szerepet, elegendő részesedést szereznek ahhoz, hogy komolyan érdemes legyen velük foglalkozni. A jelenleg első számú merevlemezgyártó ezért maga is foglalkozik a kérdéssel, és a belátható jövőben elkészítik saját megoldásukat.
Napjainkban még óriási eltérés van a hagyományos merevlemezek és a flash-alapú háttértárolók között, hiszen ez utóbbiak a tárolókapacitás töredékét nyújtják jóval nagyobb áron. Példaként említik, hogy a CompUSA 109 dollárért árul egy 500 GB-os asztali merevlemezt, ugyanezért az összegért pedig mindössze két darab 4 GB-os flashkártyát kapunk. Mindazonáltal a flash fogyasztása kedvezőbb, az adatsűrűség folyamatosan javul, az elérési sebesség pedig már most jobb, mint ahogy a megbízhatósággal sincsenek komoly gondok.
Egy 32 GB-os flash "merevlemez" tok nélkül - nincs
benne mozgó alkatrész
A Seagate előrejelzése szerint a kizárólag flashmemóriára épülő merevlemezek néhány éven belül a teljes piac 7 százalékát kaparinthatják meg, ami már nem elhanyagolható arány. Bár egyes gyártók jelenleg is árulnak flash háttértárolóval érkező noteszgépeket, vagyis teljes mobil konfigurációkat, ezek a Seagate szerint 10 évvel el vannak maradva, és komolyabb fejlesztéssel jelentős eredményeket érhetnek el. Watkins kiemelte, hogy 2012-re 500 GB mindössze 50 dollárt kóstálhat, és ezen az áron akár 64 GB flashmemóriához is hozzájuthatunk majd, ami már az első lépés lesz a kiegyenlítődés felé vezető úton.
A gyártó tehát egyelőre hosszú távra tervez,
konkrétumokat nem árultak el. Addig is folytatódik a hagyományos merevlemezek
fejlesztése: itt a cég 2010-re 36 TB-ot
ígér.
