|
HÍRVIVŐ |
||
|
|
||
|
Az |
||
|
|
||
|
Feliratkozás:
hirvivo-subscribe@yahoogroups.com
|
||
|
Hír
beküldése: hirek@reformatus.ro |
||
|
|
||
|
2007 június 15, VI. Évfolyam 24. szám (összesen 260 szám) |
||
|
|
||
Tartalomjegyzék
Segítség
szenvedélybetegeknek és hozzátartozóknak
Marosjárai
falutalálkozó - 2007 július 7
Ballagtak
a református kollégisták
"Itthon
vagyunk a legfontosabbak" - Ballagtak a református asszisztensképző
végzősei
Óvatosan
optimista a református egyház
Sütő-megemlékezés
Pusztakamaráson
Madárka-madárka
- gyerekek népdalvetélkedője
Győrffy
Zoltán- és Szabó Jenő- díjas végzős diákok
Igazmondó
fotók a szászrégeni DIO-házban
Kercsed
- Falunap először - de nem utoljára
Megújuló
örökség - nemzetközi műemlékvédő konferencia - Magyarigen
Székelyudvarhely
- Bethlen-negyedi református egyházközség
Óvoda-
és iskolaépületet avattak Hodgyán
Református
lelkészt iktattak hivatalba
Komollói
ízek, színek és minták
Péterlakán
a volt felekezeti iskola felújítását tervezik
Emlékhely
az elesett honvédeknek Nagyenyeden
Újabb
siratófal a magyar honvédek emlékére - Tisztelgés a Nagyenyeden elhunyt
katonák előtt
Elballagtak
az unitárius és református kollégium diákjai
Digitális
leépülés veszélyezteti az emberiséget?
Az
Európai Parlamentbe készülnek a kalózpártok
Az Európai Keresztyén Internet Konferencia az elkövetkezendő napokban, június 16-20 között tartja Magyarországon, a Balatonparti Révfülöpben ezévi ülését. További információk és a konferenciáról beszámolók az alábbi honlapon érhetők el:
Tisztelettel, Szabó Mihály lp.
A Magyar Örökség-díjjal kitüntetett
EVANGÉLIUM
SZÍNHÁZ
2007. június 21-én, csütörtök este 6 órakor a Báthory István Elméleti Líceum
(Kolozsvár, Farkas utca /Kogalniceanu/ 2 szám)
dísztermében bemutatja
Szabó Magda
Szent Bertalan nappala
Történelmi játék két részben
Szereplők:
Csokonai SZABÓ PÉTER
Domokos főkurátor BÁNFFY GYÖRGY Kossuth-díjas kiváló művész
Szilágyi professzor KÁRPÁTI TIBOR
Udvaros, házicseléd BITSKEY TIBOR Kossuth-díjas érdemes művész
Müller vámigazgató MUCSI SÁNDOR
Von Waldbott LÉNÁRT LÁSZLÓ
Lengyel szénior GYURIN ZSOLT
Ágnes fogadósné BUZOGÁNY MÁRTA
Nagy Sámuel udvari ágens O. SZABÓ ISTVÁN Jászai díjas
Bálintffy RÉKAI NÁNDOR
Budai professzor SZARVASSY CSABA ZSOLT
Királyné, egy diák anyja BORBÁTH OTILIA
Peidl, titkosrendőr MEDGYESSY PÁL
Történik 1794-95-ös években Bécsben és Debrecenben
Díszlet- és jelmeztervező: Huros Anna Mária
Zenei szerkesztő: Pacher Gréti
Rendező: UDVAROS BÉLA
A belépő ingyenes
Isten kegyelméből, 2007.06.09-én megszületett harmadik gyermekünk
MAGOR.
Szeretettel:
Adél és Károly
Nagyajtáról
Ő a mi kicsi testvérünk!
Károly és Adél Réka
Segítség szenvedélybetegeknek és hozzátartozóknak
A Református Mentő Misszió szeretettel ajánlja segítségét szenvedélybetegek (alkohol-, drog-, gyógyszer-, nikotin-, játékfüggők) és családtagjaik számára, a következő formákban:
- Egyéni tanácsadás, lelki gondozás.
- Támogató csoport (hetente, kéthetente)
- Segítő tábor szenvedélybetegeknek és hozzátartozóknak (következő: 2007. november 5-16.)
- 6-9 hónapos terápia a magyarózdi Drogterápiás Otthonban (18-48 év közötti, szenvedélybeteg férfiaknak).
A következő telefonszámokon érdeklődhet: Kolozsváron: +40-744-235.639, +40-744-834.120; Marosvásárhelyen: +40-265-254.460, +40-741-313.512; Nagyváradon: +40-359-401.974 (este 20-22 óra között); Székelyudvarhelyen: +40-266-211.541 (munkanapokon 11-16 óra között), +40-723-779.378; Szilágyságban: +40-260-650.808.
Várjuk mindazokat, akik változást keresnek saját vagy családtagjuk életében!
Adorján Kálmán lp.
RMM 
Marosjárai falutalálkozó - 2007 július 7
Könyvespolc
Senki ne gondolja, könyvünk azzal a céllal íródott volna, hogy végigmagyarázza mind a százötven zsoltárt!
Nem vagyok hebraista, héber-tudós. Ellenben szeretném, ha átélnénk azt a csodát, ami benne rejlik a zsoltárokban! Azokról a zsoltárokról fogunk elmélkedni, amelyek különösképpen szólnak hozzánk, Jézus mai tanítványaihoz.
Mélylélektani szempontból fogom magyarázni a zsoltárokat, természetesen az eredeti szöveg és a kommentárok figyelembevételével. Szeretném megérteni, mit mondanak ezek a sok ezer éves ősi imák a mai modern ember szamara, hogy felfedezzük: tulajdonképpen csak a kosztümök változtak, az emberek nem, a sebek is ugyanazok, ugyanúgy fájtak régen, mint ma. Szeretném felmutatni az örök embert, örök problémáival, lelki sebeivel.
A Zsoltárok könyve Isten és ember dialógusának a könyve. A legősibb, legmegrendítőbb imakönyv. Imádság az, ahol dialógus, párbeszéd történik. A megszólító Isten által megszólított ember elkezd beszélni, mint gyermek az apjához...
Ár: 29 lej
Mit üzen nekünk ma, kétezer év múltán a holt betűkön keresztül a megelevenitő Lélek? Nem kevesebbet, mint azt, hogy a Lélek ma is szüntelen levelez! Éppen úgy ír levelet, mint egykor Pál, Péter és a többiek által. És mi vagyunk, mi lehetünk Krisztus levele!
Hogyan íródik ez a levél? "Nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével, nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira."
Szükségünk van ilyen levelekre! Szüksége van rá a világnak, mert egyre több a lelki analfabéta, az Ige analfabétái, akik nem ismerik az üzenetet.
Azt mondhatjátok erre: éppen ez az, ami nem megy. Nemigen sikerül Krisztus szép, hibátlan, tiszta levele lennünk. Így vagyunk ezzel mindannyian. Ám ki ne örülne, ha öreg édesanyjától vagy egy nagyon szeretett testvértől reszkető kézzel írt, talán helyesírásban is hibás, itt-ott tintafoltos levelet kap? Levél az mégis! És örömöt, kedvességet hoz. Valakinek a szeretetét. Ilyen levele mi is lehetünk Krisztusnak...
Ár: 17 lej
Mire érdemes figyelnünk?
Hogyan juthatunk el Isten országába?
Ki az igazi Pontifex Maximus?
Hogyan győzzük le a neurózist?
Miért is élünk?
Mi az értelme az imádkozásnak?
Ár: 8 lej
Tallózó
Ballagtak a református kollégisták
Sepsiszentgyörgyi Református Kollégium mintegy kétszáz diákjának tartották évzáróját tegnap a szemerjai templomban. T. Egyed Sándor kollégiumi lelkipásztor áhítattal kezdte, közös imára szólította a tanárokat, maradó diákokat és búcsúzó tizenkettedikeseket, szülőket.
Felcsendült a 25. zsoltár (Szívemet hozzád emelem . . .), s a Cselekedetek könyvéből választott ige alapján különleges nyári, vakációs órarendet állítottak össze a kollégistáknak: "számtanból hozzáadni a mindennapokhoz egy jó barátot, fizikából mérlegelni a viselkedést, a kiejtett szót, a földrajzi hegycsúcsokon közelebb kerülni Istenhez". Az ige szavaival búcsúztatták a kilépőket, és kiosztották a tanulmányi eredményekért járó díjakat, jutalomkönyveket. Jeles esemény volt - mondták a szülők, tizenhét évvel ezelőtt erről álmodni sem mertünk! A 488-as számú énekkel vallották: Áldással megyünk . . .
Kisgyörgy Zoltán, Háromszék, 2007
"Itthon vagyunk a legfontosabbak" - Ballagtak a református asszisztensképző végzősei
- Esküszöm az élő Istenre, hogy minden erőmmel és hitemmel megteszem alábbi kötelességeimet . . . tehetségemhez és tudásomhoz méltón gondozom betegeimet - hangzott el tegnap az asszisztensi eskü a marosvásárhelyi Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban a Református Asszisztensképző Posztliceális Iskola tizenharmadik évfolyamának ballagásán.
Huszonhatan csatlakoztak tegnap az eddigi 300, a református asszisztensképzőben végzett diákhoz, felvállalva a szakmai kihívást, a rászorulók testi-lelki gondozását, ápolását.
A ballagási ünnepségen Ötvös József református és Nagy László unitárius esperes hirdette az igét. Elhangzott, hogy az ünnepség egyben a megáldás pillanata is, három évvel ezelőtt hívást kaptak a diákok, majd ezt követte a felkészítés, most pedig kezdődik a küldetés. Azok a diákok, akik az idén búcsút vettek az iskolától, a testi orvosságok mellett a lelki nyugalmat is el kell vigyék betegeiknek.
Dr. Ábrám Zoltán iskolaigazgató köszöntőbeszédében az itthonmaradásra szólította fel a végzősöket, mert szerinte fontos, hogy a betegekhez anyanyelvükön szóljanak a nővérek, asszisztensek.
Henter György, az iskola református lelkésze arra figyelmeztette a búcsúzó évfolyamot, hogy a nagyvilágban mindig lesznek náluk fontosabb emberek, viszont az itthoni környezetben ők lesznek a legfontosabbak.
Az ünnepély zárómozzanataként könyveket ajándékoztak a végzősöknek, majd díjazták a kiváló tanulmányi eredményeket elért tanulókat.
Berekméri Ildikó, Népújság, 2007-06-15
Óvatosan optimista a református egyház
Marosvásárhely - Megszületett a szerzõdés a Bolyai Farkas Gimnázium bérbeadásáról.
Hasztalan pereskedések, gáncsoskodások és halasztások után tegnap
délben Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester aláírta azt a
szerzõdést, melynek értelmében az önkormányzat öt éven keresztül bért
fizet a Bolyai Farkas Gimnázium használatáért a református egyháznak. A
többéves késéssel megszületett egyezség értelmében a városháza
négyzetméterenként 1,5 lejt fog átutalni az
Tataroznának a házbérbõl
A teljes összeg egy hónapban 25 000 lej, amit az elsõ években a püspökség az épület állagának feljavítására kíván fordítani. Amint a püspökkel, az iskolaigazgatókkal és építész szakemberekkel tett közös padláslátogatásunk alatt kiderül: a tetõzetre igencsak ráfér egy kis tatarozás. "Néhány évvel ezelõtt csaknem ötezer zsák törmeléktõl szabadítottuk meg a padlást. Ugyanakkor tûzálló anyaggal kezeltük a gerendákat és szarufákat. De az elrepedt cserepek miatt helyenként most is befolyik a víz, és ázik a díszterem" - vázolta Bálint István, a gimnázium igazgatója. A javítás elvégzésére készülõ Ágoston Gyõzõ is egyetértett azzal, hogy mielõbbi szerkezeterõsítésre és cserépcserére van szükség.
Felelõsség és anyagi teher
A püspök eddigi tapasztalataira, illetve a polgármester
kijelentéseire alapozza aggályait. Mint ismeretes, az elmúlt években Florea
mindent megtett annak érdekében, hogy az egyház ne szerezhesse vissza a több
évszázados hagyományra visszatekintõ református kollégiumot. A városatya
az önkormányzati képviselõk nevében, de az õ tudtuk és
beleegyezésük nélkül pert indított az Országos Restitúciós Bizottság ellen.
Miután kimerítette a jogi eszközöket, a polgármester különbözõ
kifogásokra hivatkozva próbálta késleltetni a folyamatot. Fél évvel korábban
azért tagadta meg a szerzõdés aláírását, mert sokallta a törvény által
elõírt, négyzetméterenkénti hétlejes összeget. Ugyanakkor azzal érvelt az
okirat szentesítésére Kolozsvárról Marosvásárhelyre utazó egyházfõ
elõtt, hogy az iskolaépület felülete sokkal kisebb, mint amennyit a
visszaigénylõ a szerzõdésben feltüntetett. "A polgármester
úr, miután aláírta a szerzõdést, most is tudtunkra adta, hogy az
önkormányzat költségvetésében nincs elkülönítve egyetlen lej sem az iskolák
bérleti szerzõdésére" - tette hozzá
Szucher Ervin, Krónika, 2007-06-15
Fotó: Boda Gergely
Marosvásárhely - Pénzhiány és létszámcsökkenés miatt feladnák az egykori leányiskolát.
Egyre kisebb az esélye annak, hogy a marosvásárhelyi Szent György utcai egykori református leányiskola épületében újból egyházi tanintézet kapjon helyet. Bár a hosszas jogi procedúra után visszaszerzett ingatlanban egykor felekezeti iskola működött, és a 2004-ben készült új tervek szerint az épület ismét oktatási-nevelési célokat szolgált volna, a marosvásárhelyi református egyházközségek kuratóriuma kész lemondani az eredeti elképzelésről.
Az évtizedekig a Maros Művészegyüttesnek helyet adó, központi épületet az egyház egy vállalkozónak adná ki. Az elképzelés szerint a befektetőre hárulna a düledező ingatlan teljes felújítása és kibővítése. "A marosvásárhelyi történelmi egyházak három nagy iskolaépületet kaptak vissza: a jelenlegi Bolyai, az Unirea és a Művészeti Gimnáziumot. Bár ne lenne így, de a város magyar fiatalsága sajnos elfér ebben a három ingatlanban. Egy negyediket már nem tudnánk fenntartani, annál is inkább, mivel a feljavítására mintegy kétmillió euró szükséges" - nyilatkozta lapunknak Lakatos Péter, a tíz marosvásárhelyi református gyülekezet kuratóriumának elnöke. A lelkész hozzátette, az egykori leányiskola ingatlanja amúgy sem felelne meg a mai oktatási követelményeknek, hisz nem rendelkezik sportpályával. A három évvel ezelőtt megrendelt tervet Heim László műépítész készítette el. Ennek alapján az újabb szinttel gyarapodó épület ismét oktatási és nevelési célokat szolgált volna. A vártemplom néhai lelkésze, Fülöp G. Dénes és kollégái akkor még úgy képzelték, hogy a kormány által már 1999-ben visszaszolgáltatott, de valójában csak 2005-ben visszaadott ingatlancsoportban óvodát és elemi iskolát lehetne indítani. Itt kapott volna helyet az egyház által működtetett kántortanító-képző főiskola is. "Senki nem állítja azt, hogy az épületben nem kellene helyet kapnia a kántortanító-képzőnek. De sajnos, a főiskola sem tudott támogatást szerezni az ingatlan rendbetételére. Közben az épület állaga egyre romlik, helyenként egyenesen veszélyesnek mondható" - fejtette ki Lakatos Péter. Hozzátette: a kuratórium legtöbb tagja az elején szintén az iskolaalapítás ötletét támogatta, ám időközben belátták, hogy az egyház kénytelen lesz lemondani erről. Szerinte az egyházi ingatlanok egy része a múltban is pénzszerzési lehetőségként szolgált. "Ettől nem kell visszariadni, mert biztosan nem olyan beruházót keresünk, aki kocsmát vagy más, az erkölcsöt sértő vállalkozást nyit" - tette hozzá a kuratórium elnöke.
Lakatos vártemplomi kollégája, Ötvös József esperes szerint a Fülöp G. Dénes ezelőtt három évvel felkarolt javaslatának kell érvényt szerezni. Ötvös úgy véli: a visszaszerzett épületnek oktatási és kulturális célokat kellene szolgálni. "Olyan befektetőt kell szerezni, aki az általa felújított ingatlannak csak egy részét használja, a másikat az egyház rendelkezésére bocsátja. Nemcsak elemi iskolát, hanem egyházi múzeumot is el tudnék képzelni" - fejtette ki. Lakatos Péter is belátta, hogy Vásárhelyen valóban hiányzik egy erős magyar elemi iskola, de ennek létrehozását az egyház nem tette holtvágányra. Úgy véli, ennek ideális helyet nyújthatna az egykori Bethlen Kata-leánybentlakás, amelyben jelenleg kisegítőiskola működik. Az egyház még nem szerezte vissza a Szent György utca sarkán álló épületet, mert a visszaszolgáltatási folyamat néhány kiegészítésre szoruló okirat miatt egyelőre elakadt. A kuratóriumi elnök az egyházi múzeumot az esperesi hivatal épületében, a Teleki Házban tudja elképzelni.
Szucher Ervin, Krónika, 2007-06-14
Sütő-megemlékezés Pusztakamaráson
Június l7-én lenne 80 éves a mezőségi Pusztakamarás nagy szülöttje, Sütő András. Ebből az alkalomból a falu maroknyi magyar közössége és az onnan elszármazottak emlékünnepséget szerveznek a helyi református templomban. Az ünnepségre olyan jeles személyiségeket hívtunk meg mint Csoóri Sándor, Görömbei András, Dobos László, Kovács András Ferenc, Sylvester Lajos, Cs. Nagy Ibolya, Bertha Zoltán, Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár, Dávid Gyula, Péntek János és még sokan másokat Romániából, Magyarországról és Szlovákiából. Meghívtuk Kalász Mártont, a Magyar Írószövetség elnökét, Nicolea Manolescut, a Roman Írószövetség elnökét és Mircea Dinescut, aki jelen volt és beszédet mondott Sütő András marosvásárhelyi temetésén, 2006. október 7-én. A rendezvényen jelen lesznek a község vezetői is.
A találkozó tervezett programja: 11 órától - istentisztelet és megemelékező beszédek; 13 órától - emlékszöveg elhelyezése a szülői ház bejáratához.
A székelyudvarhelyi ERDÉLYI GONDOLAT könyvkiadó erre az alkalomra megjelenteti és elhozza Sütő András Sikaszói fenyőforgácsok című művét, amelyet a helyszínen meg lehet vásárolni. Az ünnepségre várjuk a környékbeli helységek lakosait, lelkészeit, pedagógusait, valamint az elhunyt nagy író tisztelőit, barátait és pályatársait szerte a nagyvilágból.
Madárka-madárka - gyerekek népdalvetélkedője
A Szászrégeni Református Egyházközség nőszövetsége immár hatodik alkalommal szervezi meg az elemisták Madárka-madárka népdalvetélkedőjét. A településen működő 17 magyar nyelvű elemi osztályból 8 nevezett be a versenyre. A vasárnapi díjkiosztás a szászrégeniek örömünnepe volt, hiszen gyerekeik tiszta, csengő hangját hallhatták a templomban.
Az elsősök 5, a másodikosok 8, a harmadikosok 12, a negyedikesek 15 dalt kellett megtanuljanak. Gagyi Piroska nyugalmazott tanítónő, a nőszövetség elnöke elmondta, hogy a szászrégeni tanítónők általában komolyan veszik a népzenei oktatást, amit bizonyít, hogy a gyerekek évről évre ügyesebbek. A felkészítő tanítónők között ott találjuk Kis Miki Melindát, Bartha Kingát, László Eunikát, Pánczél Laurát, Magyarosi Hajnalt, Géczi Melindát, Nisztor Enikőt, Kis Tündét és Costin Annamáriát.
A dalvetélkedő nyerteseit az elmúlt vasárnap Dobos Loránd lelkipásztor szülő és gyerek kapcsolatáról szóló igehirdetése után díjazták a református templomban. A gyerekek jobbára a szülőkből, nagyszülőkből álló gyülekezet előtt elénekeltek egy-egy népdalt.
A nyertesek névsora hosszú, minden gyerek neve ide kívánkozik. Az első díjasok, az osztályok növekvő sorrendjében: Portik Sándor Szilárd, Csegedi Gyopár, Bíró Anna és Bartis Edvina, Vajda Roland; második díjasok: Nagy Zsolt, Ördög Sándor, Fülöp Bernadett és Bodor Zsuzsa; harmadik díjasok: Lengyel Kati, Rutui Noémi és Nagy Krisztina. Dicséretben részesült Bíró Sándor, Csatlós Zsanett, Nagy Erzsébet, Ivácson Zsuzsa és Szabó Kinga. A nyertesek a támogatók jóvoltából ajándékban - könyv, könyvjelző, faragott szerencsemalac - részesültek.
Mezey Sarolta, Népújság, 2007-06-14
A Vártemplomban tartott reggeli ökumenikus istentiszteletet követően virágköntösbe öltöztetett alma mater várta az iskolába visszatérő meghatódott diákokat, akik tegnap utolsó alkalommal üldögéltek bolyaisként padjaikban. Az utolsó osztályfőnöki órán a négy év alatt szerzett barátokra, ismeretségekre, szerelmekre, siker- és kudarcélményekre emlékeztek, majd kis fekete-piros csíkos batyuval a vállukon kiballagtak a "nagybetűs" felé.
Szerdán a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum és a Református Kollégium közös ballagási ünnepélyén 256 diák mondott búcsút egykori iskolájának, tanároknak és osztálytársaknak. A tizenegy ballagó osztályból álló évfolyam tovább viszi majd a sokat emlegetett bolyais szellemet. Elsőként Bálint István, a líceum igazgatója, majd Székely Emese, a Református Kollégium igazgatója búcsúzott a végzősöktől, ezt követően a helyi közméltóságok vették át a szót.
- Tizenkét évnek vége, amely magában foglalta a gyerekkor egy részét, a kamaszkort és ma azt mondják, felnőtté váltatok. A nyitott Európában több lehetőség áll előttetek, Erdély és a magyarság pedig vár, hogy visszahozzátok azt a tudást, amit kint szereztetek - szólt a bolyaisokhoz Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács elnöke. A helyi polgármesteri hivatal nevében Bakos Levente és Csegzi Sándor alpolgármesterek köszöntötték a diákokat.
Kirsch Attila, az Öregdiákok Baráti Körének elnöke arra szólította fel a végzősöket, hogy minden körülmények között a becsületesség jellemezze őket.
A végzősök búcsúbeszédeit követően az ottmaradó diákok nevében Kovács Andrea vette át a szót: - Érettségire készül az ész és nosztalgiázni akar a lélek. Ma az útra tevés napja van, akárcsak a mesehősök, ti is kaptok egy batyut tele elemózsiával. Míg a mesehős batyujában a családi ház emléke lakozik, a tiétekben az iskolai évek, az iskola csengőjének hangja elevenedik majd fel - búcsúzott a tizenegyedik osztályos diák nagyobb társaitól.
Az ünnepségen részt vevő meghívottak felszólalását követően a kiváló tanulmányi átlagokat elérő tanulókat díjazták, majd az egyes területeken kiemelkedő diákok különdíjakat vehettek át. Az ünnepélyes rendezvény zárómozzanataként, a hagyományhoz híven, a végzősök kiballagtak az alma mater falai közül és megkerülték a Bolyaiak szobrát.
Győrffy Zoltán- és Szabó Jenő- díjas végzős diákok
A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum és a Református Kollégium végzős diákjai közül az arra legérdemesebbeknek a mostani ballagási ünnepség alkalmával is kiosztották a fent említett rangos díjakat. Az idén az alábbi tanulók vehették át az elismerést:
Győrffy Zoltán-díj: Cseterás Györgyi (Bolyai Farkas Líceum, I. díj, 300 USD), Balázs-Oldal Nóra (Bolyai Farkas Líceum, II. díj, 200 USD), Monda Tímea (Református Kollégium, III. díj, 100 USD).
Szabó Jenő-díj: Máthé Antal Koppány (Bolyai Farkas Líceum, I. díj, 500 lej), Szakáts István (Bolyai Farkas Líceum, II. díj, 400 lej), Kovács István (Bolyai Farkas Líceum, III. díj, 300 lej).
Menyhárt Borbála, Népújság, 2007-06-14
A bázeli alapítású (1969) Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ) a dunántúli Tatán tartotta akadémiai napjait. Több mint száz résztvevő érkezett az évenként rendezett tanácskozásra egész Európából, sőt, még az Egyesült Államokból is, nemcsak protestánsok. A vasfüggöny leomlását követően a volt kommunista országok magyarsága, így az erdélyiek is bekapcsolódhattak a nyugati magyarság által létrehozott értékmentő szervezet életébe. A Szabadegyetem nyitottságára jellemző, hogy úgy képviseli a protestáns, azaz keresztyén értékeket, hogy közben befogad katolikus értelmiséget is. Testvérkapcsolatot ápol a Pax Romana magyar katolikus értelmiségi szervezettel.
Az idei konferencia témája: Életmód: lehetőségek és felelősség. Neves előadók értekeztek a világ népeinek, így a magyarságnak is megváltozott életmódjáról és annak kihívásairól.
A megváltozott életmód következtében az Istentől ajándékba kapott élet, a magzati kortól kezdve egészen a kiszolgáltatott idős korig, egyre inkább veszélyeztetett állapotba kerül, válságba jut. Az egyéni és közösségi élet szakralitása és tisztasága megőrzésének lehetőségéről szólt az egyhetes tanácskozás. Bioetikusok, demográfusok, pszichológusok, orvosok, politikusok, művészek valamint egyházi személyiségek szakmai véleménye egyértelművé tette, hogy nem elég a társadalmi vagy állami intézmények intézkedéseire várni, hanem a személyes felelősség vállalása egyre inkább döntő az élet védelme szempontjából.
A tatai konferencián az EPMSZ vezetőségének tisztújítására is sor került. Az erdélyi küldöttek örömére szolgált, hogy az elnökség és a közgyűlés a szilágysági származású, Németországban élő Varga Pál református lelkészt választotta a szervezet elnökének. Az alelnök is erdélyi származású, mégpedig a nagyváradi Deák Péter mérnök, aki jelenleg Svájcban él. Felelősségteljes munkájuk nagy feladata, hogy az egyre inkább szélesedő véleményskálájú tagságot egy közös érdek: a protestáns értékek felmutatása és továbbadása érdekében összetartsa. Ehhez kívánunk a hazai protestáns közösség nevében is égi áldást és kitartást.
Veres-Kovács Attila, Népújság, 2007-06-13
Igazmondó fotók a szászrégeni DIO-házban
Vasárnaptól a szászrégeni DIO-ház Gyenes Kálmán magyarországi fotóművész tárlatának ad otthont. A kiállított képeket a művész Erdély több településén, több esemény kapcsán készítette elsősorban azzal a szándékkal, hogy az itteni életvitelt, jelentősebb eseményeket a magyarországi közönségnek bemutassa. A kiállítást Demeter József, szászrégeni református lelkész nyitotta meg.
Gyenes Kálmán, EFIAP-díjas, több kitüntetés birtokosa, a szegedi Dél-Magyarország című lap fotóriportereként bejárta egész Európát, s mindig fotós szemmel figyelte a tájat, az épületeket, az embereket. 1991-től rendszeresen jár Erdélybe és Moldvába, ahol a székely- és a csángósors foglalkoztatja. - Én nem manipulálok, azt fotózom, amit látok. De Erdélyben nemcsak látok, hanem érzek is, érzem az emberek közötti kapcsolatot, az egyszerű emberek őszinteségét, a sugárzó szeretetet. Azért vágyom mindig vissza, mert az erdélyiek között feltöltődöm, ami következő utamig tovább éltet. Sütő András azt kérdezte édesanyjától, mit írjon a faluról, a családról. Az édesanya azt felelte: az igazat. Így vagyok én is, az igazat fotózom, azt mutatom be a magyarországi közönségnek, hogy ezzel közelebb vigyem hozzájuk Erdélyt. Mert be kell vallanom, sokan csak keveset tudnak az itteni emberekről, arról, hogyan élik meg ők magyarságukat - mondta Gyenes Kálmán a kiállításmegnyitón.
Demeter József lelkipásztor elmondta, hogy a Szászrégenben kiállított fotókat a Balassi Intézetben látta, s akkor döntötte el, hogy meghívja a művészt. Azt a művészt, akiben ismeretlenül is felfedezte a magyarságszeretetet, a tiszta lelket, tiszta szívet és tiszta szemet. Akinek fotói Zákányszéken ugyanúgy üzennek, mint a Párizsi Magyar Intézetben vagy a szászrégeni DIO- házban.
De mi látható a falakon? Egy-egy téma köré csoportosítva: a kiállítás címében szereplő csíksomlyói búcsún, a gyimesi tájról, Sütő Andrásról, a gyulafehérvári székesegyházról, Torockóról, a kolozsvári templomokról, az aradi Szabadság-szobor kiszabadításáról készített felvételek, vagy az a korondi székely kapu, amelyen beszédes üzenet van: Mi minden magyart befogadunk.
A kiállítás hétköznap 9-17, szombaton 9-14 óra között július végéig látogatható.
Mezey Sarolta, Népújság, 2007-06-13
Kercsed - Falunap először - de nem utoljára
"Kercsed sajnos kihalófélben lévő falu, éppen ezért döntöttünk úgy, hogy megpróbáljuk kicsit felrázni a lakosságot egy falunapi rendezvénnyel" - fogalmazott Kolozsi Ernő, a Kolozs megyei RMDSZ Aranyosmentéért felelős alelnöke, aki várfalvi községi tanácsosként is szívén viseli a környék falvainak sorsát. Az ugyancsak várfalvi tanácsos, ráadásul kercsedi születésű Gál Vilmos ötlete nyomán összefogott az önkormányzat és az RMDSZ, és több mint 200 résztvevőt megmozgató eseményt szerveztek június 10-én, vasárnap. A program délelőtti istentisztelettel kezdődött, Lőrincz Tibor Zoltán nyugalmazott református lelkipásztor igehirdetését követően pedig dr. Keszeg Vilmos kolozsvári egyetemi tanár tartott érdekes előadást az aranyosszéki templomok toronygombjában elhelyezett emlékiratokról, amelyek közül az elsőt éppen a kercsedi templom toronygombjában találták meg. Az ünneplés a kultúrotthonban folytatódott: az Aranyosszék néptánc-csoport és zenekar szórakoztatta az érdeklődőket, majd utána estig tartott a mulatság a kultúrotthon udvarán.
A szervezők bíznak abban, hogy hagyományt tudtak teremteni a falunappal. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Máté András Levente parlamenti képviselő, de László Attila, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke is "berobogott" motorján a falunapi mulatságra.
Balázs Bence, Szabadság, 2007-06-13
Megújuló örökség - nemzetközi műemlékvédő konferencia - Magyarigen
Nagyon régen nem ültek annyian a magyarigeni református templom padjaiban, mint a Megújuló örökség - nemzetközi műemlékvédő konferencia alkalmával. Szakemberek, politikusok, érdeklődők népes tábora vitatta meg vagy követte figyelemmel épített örökségünk szomorú, vagy éppen halvány reményekre feljogosító állapotát a Fehér megyei település református templomában.
Diószegi László, a Teleki László Alapítvány ügyvezető igazgatója nyitotta meg a konferenciát, üdvözölve a résztvevőket. Varga Melinda, a budapesti Kulturális Minisztérium osztályvezetője szerint jó, hogy sok egyeztetés után végre van egy sikeres projekt, éppen itt, Dél-Erdélyben, a műemlékekben igen gazdag vidéken.
Gudor Botond helyi református lelkész a körülményekhez képest szépen rendbe hozott templomban fogadta a vendégeket Erdély legkisebb gyülekezetében, ahol a lelkipásztor és családja (feleségével és gyermekeivel 5-en vannak) nagyobb számot tesz ki, mint a gyülekezet tagjai, akiknek száma az évek során négyre csökkent. A lelkész részletesen beszélt a település és a templom történetéről, Bod Péter valamikori lelkipásztor testamentumáról. Szólt a települést ért tragédiákról (parasztlázadás 1784-ben, pestis-járvány 1813-14-ben, szabadságharc: 1848-49-ben), az öt magyar temetőről, a maradék lakosság elvándorlásáról. A település történetében voltak kevésbé tragikus időszakok is, hiszen 1252-ben már kőtemplom épült, 1260-ban szászok telepedtek le itt, 1600-tól a település pedig komoly bástyája lett a reformációnak, miután püspöki székhellyé vált. Új templomot is építettek 1781-1783 között, Deák János papsága idején. A falu története kapcsolódik a mindenkori erdélyi fejedelmek történetéhez, sorsa azonban az átlagosnál tragikusabb. Ma már az a kérdés, mi lesz a jövőben a későbarokk stílusban épült, gyönyörű templom sorsa hívek nélkül.
Színvonalas, képekkel illusztrált előadások hangzottak el. Kovács András műemlékvédő szerint súlyos, komoly történelme van minden helységnek. - Az erdélyi művelődés központi térségében vagyunk, ahol az erre járó turista azt is megtudhatja, hol lakhatott Boroskrakkóban Thököly Imre. A Teleki László Alapítvány tevékenysége ezért is irányul főleg erre a térségre - fejtette ki.
Istvánfi Gyula, a Budapesti Műszaki Egyetem nyugalmazott
professzora vette át a szót, aki jelentős mértékben hozzájárult az erdélyi műemlékvédelemhez.
- Ha a műveltséget megtagadjuk magunktól, akkor elkorcsosul a nép - jegyezte
meg. Mihály Ferenc restaurátor sok képpel illusztrált előadása főleg a
Kárpát-medencei templomok farészeinek restaurálásáról, valamint a
színrestaurálásról szólt. Daróczi Miklós az
Az előadások számos konkrét példa bemutatásával változatos képet festettek a Kárpát-medencei műemlékvédelemről. Az elhanyagolt templomoktól az állapotmegőrzés különböző állapotáig és a teljes felújításokig mindenről szó esett. Diószegi László szerint a közeljövő semmi jóval nem kecsegtet, hiszen a Teleki László és hasonló alapítványokat a magyar kormány megszünteti. Nincs garancia arra, hogy a megkezdett munka folytatódik. Ők most az alapítvány megmentéséért dolgoznak. A megoldást a független civil alapítványok létrehozása jelentené. Rögtön be is mutatták az Ágoston Sándor nevű alapítványt, amelynek céljairól is hallottunk egy kis ismertetőt. Kiderült az is, hogy részt vállalnak az erdélyi templom-rekonstrukciós munkálatokban.
A sok előadást követően a jelenlévő újságíróknak Gaál Alajos katolikus esperes mutatta be a helybéli, nemsokára 200 éves, felújítás alatt álló római katolikus plébániát, amelynek 10 híve közül öt magyar. A plébános Borberek, Alvinc, Boroskrakkó, Marosszentimre, Sárd, Gyulafehérvár történetének és érdekességeinek ismertetésével tette teljessé a képet. Vasárnap református istentisztelettel és a marosillyei Bethlen-kastély meglátogatásával ért véget a program.
A Kárpát-medencei, így az erdélyi műemlékek örök tanúi a magyar történelemnek és jelenlétnek, megmaradásuk tehát nemzeti érdek. A kérdés az, hogy a gyülekezet nélküli helyeken mi történhet az állagmegőrzés után, hogyan lehetne ezekbe az épületekbe ilyen esetekben is "életet lehelni". Erre, úgy tűnik, a sikeres konferencia sem tudott választ adni.
Ha a monda szerint a néhai fejedelem Bethlen, Gábor lovasai beszólnának a mai magyarigeni portákra, és megkérdeznék, hogy van-e ott magyar, akkor most összesen 14 magyar igen hangzana el. De mi lesz vajon 50 év múlva?
Bakó Botond, Szabadság, 2007-06-13
Pénteken a Bányaiban, szombaton a Baczkamadarasiban tartottak kicsengetést - idén elsőként - a székelyudvarhelyi középiskolákban.
Pénteken délelőtt a Bányai János Szakközépiskolában tartott kicsengetési ünnepségen 195 végzős diákot búcsúztattak. Az életbe az út az iskolán keresztül vezet - hangsúlyozta az ünnepséget megnyitó beszédében Szakács Paál István iskolaigazgató. Szász Jenő polgármester ünnepi beszédében a szülőföldön maradás fontosságát hangsúlyozva kifejtette, hogy bárki, aki külföldre távozik, arra igyekezzen, hogy hazatérve, tapasztalatait itt kamatoztassa. Az ünnepségen beszédet mondott még Asztalos Ferenc parlamenti képviselő, és Mátyás Gábor zeteváraljai plébános, majd a beszédeket ünnepi kulturális műsor és tanulmányi díjazás követte. Szombaton a belvárosi református templomban ballagott a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium két végzős osztályának 58 tanulója. Tőkés Zsolt iskolaigazgató beszédében atyáskodó jótanácsokkal próbálta az életre feltarisznyázni a diákokat, Kató Levente, az erdélyi református egyházkerület tanügyi tanácsosa pedig bizakodását fejezte ki, hogy a kollégium jó választás volt, és a tanulók egész életükben visszagondolnak majd az itt töltött évekre. Az ünnepségen, amelyen jelen volt Szász Jenő polgármester is, a beszédek után hagyományosan sor került az iskolazászló átadására, melyet a mostani tizenegyedikesek örököltek.
(bbj, mlf),
Szombaton, június 9-én a belvárosi református templomban istentisztelet keretében tartották a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Gimnázium ballagási ünnepségét. A Bethlen Kata református nőszövetség hagyományosan megjutalmaz minden évben egy végzőst, akit a közösség egyházhűségéért és értékőrző magatartásáért érdemesít a jelképértékű ajándékra. Idén Nagy Emese patakfalvi madurandus, a XII. B. osztály tanulója vehette át a nőszövetség tagjai által készített varrottas borítású Szentírást, énekeskönyvet és kézimunkát.
Vasárnap tartották a belvárosi református egyházközség gyülekezeti napját. A korcsoportos közösségépítő délutánon a legkisebbek számára játszóházban csoportfoglalkozásokat, vetélkedőket és sporttevékenységeket szerveztek. A felnőtt családtagok Gede Ildikó lelkipásztor előadását hallgatták az önazonosság-tudatról. Ildikó tiszteletes asszony megosztott gondolatait kiscsoportos beszélgetésen mélyítették el a résztvevők: hogyan válhat az egyén magyar, református és keresztyén értékekkel az örömüzenet hordozójává. Az önismeret fontosságáról, "a lelki rugók" erősítésének módozatairól, az életfeladat felismerésének lehetőségeiről töprenkedtek a résztvevők. A közösségépítő nap kegyelmeiért este 6 órától hálaadó istentiszteletet tartottak a Bocskai közösségi házban.
Udvarhelyi Híradó, 2007-06-11
Székelyudvarhely - Bethlen-negyedi református egyházközség
A Bethlen-negyedi református egyházközség meghívására a június 17-én 12 órakor kezdődő istentisztelet keretében a vajdaszentiványi gyülekezeti kórus vendégszereplésére kerül sor.
Udvarhelyi Híradó, 2007-06-11
Hodgyában szombaton, a 11 óra után pár perccel megszólaló harang az árvíz nyomán tavaly felújított műemlék templomba igazi, több országra szóló, ünnepre hívta a gyülekezeti közösséget. Egyként mozdította a helybéliek apraját-nagyját, a falu elszármazottait, a hollandiai Kampen testvértelepülés képviselőit, egyházi és világi előjárókat. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet képviseletében dr. Lévai Anikó és Kovács "Kokó" István jószolgálati nagykövetként, valamint dr. Lehel László elnök-lelkipásztor vett részt az ünnepen.
Fotók: Erdély Bálint Előd/UH
A főleg a MÖSZ, a De Wilde Ganzen Alapítvány és a kampeni testvérgyülekezet támogatásával épült Kálvin János közösségi ház elkészültének örömével szólt a hálaima a Ft. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettes szolgálatával tartott istentiszteleten, és az azt követő ünnepségsorozaton. A 90. zsoltár igeüzenete beleíródott az ünneplők szívébe: annyi örömnappal jutalmazódott Hodgya népe, amennyiben rossz sora volt. Amely csak az összefogás, testvéri közösség és a Kárpát-bölcsőbeli országszomszédság tettrekészsége nyomán jöhetett létre. Az ünnepköszöntő beszédekben kiemelten hangzott el: Erdély, és benne a kis falvak népének egyetlen történelmi esélye a megszerzett tudás, amellyel jövőt remélően, biztonsággal élhet ősei földjén a megváltozott világrendben is. Ballai Zoltán helyi lelkipásztor és segítői valódi mértéktartással szervezték az ünnepséget, amelyben szívhez szóló köszöntő- és köszönőszavak hangzottak el az Isten fizesse igazi tartalma szerint: Sándor József polgármester, Lévai Anikó, Kokó, a községi iskola aligazgatónője, a megyei tanfelügyelőség képviselőjétől, valamint Bunta Levente, megyei tanácselnök szavaiban. Ballai Zoltán elmondta: száz év telt el a megvalósulásig, hogy jövőt remélő elődeik elkészítették az építendő iskola első tervrajzát. Hodgyában ma az átlagéletkor 38,4 év, 20 óvódás, 10 kisiskolás tanul itt napjainkban, de ősztől 16-ra növekszik az iskolások száma. Antal Zoltán esperes az új épület előtt imafohásszal kért áldást Hodgya templomos népére, családjaikra, hétköznapjaikra és az őket segítőkre.
A díszpolgári címek kiosztása után az iskola diákjai adtak elő ünnepi műsort.
Ezt követően Lévai Anikó és Kató Béla leleplezte az Orbán Judit által készített Kálvin János-plakettet és a nevét viselő közösségi ház emléktábláját, a résztvevők pedig meglátogathatták a minden európai igényt, kielégítő épületet.
Helybéliekkel beszélgetve átéreztük: ennyiféle szeretet mozdulása olyan lelki erőforrás, amely megsokszorozhatja további törekvéseiket.
A falu díszpolgárai lettek
Az ünnepségen Hodgya díszpolgára címet kapott Lévai Anikó, Lehel László, Nell és Hans Fiks Kampenből; Jan Post, a Hodgya-Kampen Alapítvány létrehozója, valamint Balázs Árpád, a székelyudvarhelyi Príma rádió felelős szerkesztője. Méltatásában kiemelték kötődését a kis faluhoz, és ama tudósítói helytállását, ahogyan árvízkor és utána is segítette a helyi közösséget. A díszoklevél mellé hodgyai földet, tégladarabot és nemzeti színű virágokat helyeztek dobozba ajándékképpen a díszpolgároknak.
Molnár Melinda, Udvarhelyi Híradó
Óvoda- és iskolaépületet avattak Hodgyán
Az Udvarhelyszéken pusztító árvíz után közel két évvel, az országhatárokon átívelő emberi összefogásnak és szolidaritásnak lehettünk tanúi az elmúlt hét végén a Székelyudvarhelytől néhány kilométernyire lévő Hodgyán.
A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet támogatásával, valamint
más adományozók hozzájárulásának eredményeként, szombaton neves meghívottak
jelenlétében avatták fel a település vadonatúj, kívül-belül tetszetős óvoda- és
iskolaépület-együttesét. A hodgyai református templomban tartott hálaadó
istentiszteletet követően az ünnepség az új épület udvarán folytatódott. A
helyszínen Ballai Zoltán hodgyai lelkész köszöntötte a meghívottakat, köztük
Lehel Lászlót, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet elnökét, dr. Lévai Anikót és
Kovács Koko Istvánt, a segélyszervezet jószolgálati nagyköveteit, Kató Bélát,
az
A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet 132 millió forint összértékben nyújtott támogatást a 2005. augusztus 23-i udvarhelyszéki árvíz károsultjainak. Orbán Viktorné dr. Lévai Anikó mindazoknak köszönetét fejezte ki, akik anyagilag vagy bármi módon hozzájárultak ahhoz, hogy amit a természet lerombolt újjáépülhessen. Amint beszédében hangsúlyozta, csak a szolidalítás képes közösségeinket a jövőben is megtartani.
Az ünnepségen a legkisebbek, az oktatási intézmény lakói is bemutatkoztak, énekkel és tánccal derítették jó kedvre a közönséget. Ballai Zoltán lelkipásztor elmondta, jelenleg húsz óvodáskorú, valamint tíz I-IV. osztályos gyerek van a településen, az őszi tanévtől pedig már tizenhat kisdiák fogja használni az új iskola padjait.
Sándor József polgármester az önkormányzat nevében, Hodgya díszpolgára oklevelet nyújtott át dr. Lévai Anikó és Lehel László mellett, Balázs Árpád székelyudvarhelyi újságírónak, valamint a hollandiai támogatóknak is. Az ünnepélyes szalagvágás után a jelenlévők megtekinthették a korszerű épületet, majd a házigazdák a templomkertben megvendégelték őket.
Szász Emese, Hargita Népe, 2007-06-12
Holnap iktatják be hivatalába Szatmári Szilárd csíkszeredai református lelkészt. Az ünnepélyes istentiszteletre, melyen jelen lesz Antal Zoltán esperes, meghívták a magyar történelmi egyházak képviselőit is. Szatmári Szilárdtól ebből az alkalomból kérdeztük, mi indította a lelkészi pályára.
- A lelkészi pályára való lépést kilencedik és tizedik osztály között döntöttem el. Ezt a lépést igazolja az is, hogy a matematika-fizika osztályból idegennyelv szakra iratkoztam át, különbözeti vizsgát tettem. Rájöttem ugyanis, hogy lelkészi pályám során a humán tudományok - a nyelvismeret is - sokkal jobban tudnak segíteni. Nem családi befolyásra döntöttem, hiszen családomban senki sem volt ezen a pályán. Mégis azt mondhatom, hogy született pap vagyok: édesanyám leánykori neve Pap, erre mondta nagyapám, hogy mi született papok vagyunk, másokat pedig csak felszentelnek.
- Hová került a teológia elvégzése után?
- A teológia után nyomban Magyarózdra kerültem, a Marosi Református Egyházkerületbe tartozó kicsiny faluba, amely nagyon szép helyen fekszik. Nagyon templomos nép lakja, a hagyományokat is őrzik, és csodálatos hét esztendőt töltöttünk ott.
- Miért pályázott a csíkszeredai lelkészi állásra?
- Minden lelkész életében a városi szolgálat nagy kihívást jelent, így az én életemben is. Csíkszeredába úgy jöttem, mintha hazajönnék, mert itt töltöttem a gyermekkoromat, így hát azt hiszem, hogy ez a kettő motivált engem. Nem beszélve arról, hogy az előző gyülekezeti szolgálati helyemen nem volt olyan minőségű iskola, ahová beírathattam volna gyermekeimet. Kislányomnak jövőre iskolába kell mennie, tehát ez is sarkallt bennünket, hogy idejöjjünk, ahol sok lehetőség nyílik az iskolák tekintetében is.
- Ha jól tudom, az ön felesége is lelkész. Hogyan fogja gyakorolni szakmáját?
- Erről a későbbiekben fogunk megegyezni. De ő is próbál lelkészi szolgálatot teljesíteni, vagyis minden bizonynyal az iskolai vallásoktatásban fog részt venni.
- Milyen tervekkel érkezett Csíkszeredába?
- Szeretnék helytállni, és bizonyítani a gyülekezetben. Jóllehet én itt nőttem fel, de magát a református gyülekezetet tagjaiban, személyeiben nem ismerem annyira, tehát legfőbb feladatomnak az elkövetkező évben, években azt tekintem, hogy személy szerint is megismerjem a gyülekezetet. És annak függvényében majd eldől, hogy mit kell itt munkálkodnom. Természetesen, lelkésztársam elkezdett munkáját, gyülekezetépítését szeretném folytatni és méltóképpen betölteni hivatásomat.
Takács Éva, Hargita Népe, 2007-06-09
Református lelkészt iktattak hivatalba
Szatmári Szilárd lelkipásztor (Fotó: Kristó Róbert)
Történelmének egyik legfontosabb pillanatát ünnepelte tegnap a csíkszeredai református egyházközség. A közel hét éve felavatott templomban tartott istentiszteleten, számos egyházi és világi elöljáró jelenlétében hivatalába iktatták Szatmári Szilárdot, a gyülekezet első, márciusban megválasztott lelkészét. Az ünnepi igeszolgálatot Antal Zoltán székelykereszturi református esperes végezte, ezt követően az újonnan megválasztott lelkész hirdetett igét. "Mi Istennek az épülete vagyunk és egyenként, építőkövekként kell beépüljünk az anyaszentegyházba. Habár sokfélék vagyunk, mégis mindannyiunknak megvan a maga helye és a maga szerepe. A plántálásnak, az öntözésnek kell a munkáját végezni. Mindenkinek más talentum, mindenkinek más kegyelmi ajándék adatott. És egyházon belül is elmondhatjuk, mindennek rendelt helye van. Rendelt helye van így a plántálásnak, és rendelt helye van az öntözésnek is. De ez nem emberi áldozáson múlik, hiszen a köveket is Isten adja meg, mint a magától növő termésnek a példázatában is, ahol elveti a magot az ember, éjszaka havazik, korán reggel kimegy és látja a csodát, hogy miközben aludt, Isten megadta a növekedést" - hangzott el a csíkszeredai születésű Szatmári Szilárd prédikációjában. Az ünnepi szertartás végén Hegyi István parókus lelkész átadta a szolgálat szimbólumainak számító Bibliát, egyházközségi pecsétet és a templomi kulcsot. "Szeretettel köszöntelek szolgatársamként a csíkszeredai gyülekezetben. A lelkipásztori munkát mindig reménységgel kell végezni, erre int az Istennek igéje" - mondta a csíkszeredai gyülekezet 1986-ban kinevezett lelkipásztora. "Egyetlen dolog fontos: a kulcs a zárba kerüljön, a Biblia olvastassék és prédikáltassék, a pecsét pedig hitelességet adjon" - fejezte ki az iktatási szertartást követő üdvözlő szavaiban Antal Zoltán esperes. Az ünnepi istentisztelet végén a gyülekezet, a nőszövetség, a református ifjak egy-egy képviselője, illetve több világi és egyházi méltóság köszöntötte a hivatalába iktatott lelkipásztort.
Rédai Botond, Csíki Hírlap
Komollói ízek, színek és minták
Az örvendetesen elszaporodott, Székelyföld-szerte egymásra torlódó falunapok programjában sok a hasonló és azonos elem. Az újságírók egy-egy falunap programjában a különleges és sajátos mozzanatokat, programelemeket keresik, azokat, amelyek maradandó élményt vagy nyomot hagynak maguk után, és értékteremtő emléket teremtenek. A Komollói Napoknak - szubjektív vélemény szerint - két ilyen eleme volt: a szombati halászléfőzés és a vasárnapi székelykapu-avatás.
A halászléfőzésről nem csak azért szólunk, mert a megye több helyiségében ismert mesterszakácsok - Madaras Dániel és Jánosi Imre, Sepsiszentgyörgy - 30 kiló halból főzték, passzírozták, filézték, fűszerezték egy 80 literes üstben, hanem elsősorban azért beszélünk róla, mert meglepetésünkre az idős komollói emberek szerint (Dombora Mihály, az egykori "mesterhalászok" egyike) a komollóiak, rétyiek halászlét nem főztek, pedig az egykori Feketeügyről és a Rétyi Nyír tavairól is el lehetett mondani, amit a Tiszáról jegyeztek fel Mátyás király idejében: fele víz és fele hal. Ez az információ sarkallott arra, hogy a halászléfőzés kezdő stádiumánál jelen legyünk, de amíg a magyaros mennyei eledel elkészült, dr. Nagy Lajossal a szó szoros értelmében is bejártuk a komollói halfogó holt árkok helyeit. A halászléfőzés kapcsán mint általánosítható jelenséget annyit említünk meg, hogy ez a szokás és ételnem a székelyföldi társas összejövetelek révén a híres magyar halász-horgász övezetek szokásait és módszereit átvéve úgy terjed és honosodik meg, amint a mi székely kapuink és kopjafás emlékjeleink meghódítják a Kárpád-medence belső övezeteit és ezek peremvidékeit.
Komollón az alapléfőzéshez szükséges előmunkálatok megtekintése után az ugyancsak félig kész székely kaput kerestük fel. A templomhoz vezető lépcsőzet bejárati kapuját Pethő Sándor torjai mesterfaragó és csapata készítette az egyéni stílusukra jellemző mély faragással, és méreteit tekintve is a helyi adottságokhoz igazítva.
A kaput, akárcsak a halászlevet, félkész állapotban szemléztük.
A halászlé a kora délutáni órákra szemrevalóan piroslóvá vált, és
étvágygerjesztő illatokat eregetve csalogatta magához a falunapozókat. A
templombejárati alkotás tegnapra készült el, amelyet
Az ünnepi ceremóniában közreműködött Kercsmár Zsolt magyarországi előadóművész és a Székely Mikó Kollégium vegyes kara.
Sylvester Lajos, Háromszék, 2007-06-11
Péterlakán a volt felekezeti iskola felújítását tervezik
Magyarpéterlaka Gernyeszeg községhez tartozó, jobb időket megért, félreeső település, amelynek lakói évszázadokon át mezőgazdaságból teremtettek megélhetést maguknak. Mára a falu lakossága 400 főre csökkent. Java részük idős ember, a fiatalok az iparosítás idején városra költöztek. Kevés fiatal van a faluban. Az öt-nyolc osztályos oktatás megszűnt, tavaly óta Körtvélyfájára ingáznak a gyerekek. Az I-IV. osztályban 21 gyerekek tanul, míg az óvodában 12-en vannak.
Az állami iskolát, óvodát felújították - mondta Incze Jenő, Gernyeszeg polgármestere. Azonban a református templom szomszédságában levő volt felekezeti iskola romos állapotban áll.
Rákossy Zoltán lelkipásztor két éve szolgál a gyülekezetben, így örökölte az ingatlant, aminek pusztulása rohamos volt, hiszen a kilencvenes évek elején még oktatás folyt benne. Az épület visszaszolgáltatása még nem zárult le, de amikor ez megtörténik, konkrét terveket dolgoznak ki helyreállítására. A bedumi holland testvérgyülekezet tavalyelőtt rendbe tett egy termet, ahol ifjúsági tevékenységek zajlanak. A lelkész elmondta, hogy vendég- és ifjúsági házat szeretnének kialakítani itt. Azonban egyelőre nincs rá anyagi lehetőség. Az alapokat valószínűleg pályázati forrásból teremtik majd elő.
Mezey Sarolta, Népújság, 2007-06-12
Emlékhely az elesett honvédeknek Nagyenyeden
Minden föld, haza, ország annyit ér, ahányan meghaltak érte - jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök vasárnap, az 1944 telén és 1945 tavaszán, a nagyenyedi fogolytáborban elpusztult 234 magyar honvéd tiszteletére felállított emlékhely felavatásán. Ez alkalomból az RMDSZ Fehér megyei szervezete, a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság (THHB) és a Nagyenyedi Református Egyházközség emlékművet állított fel a helyi református temetőben. A szövetségi elnök mellett beszédet mondott Rácz Levente, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke, Pataky József, a THHB elnöke, valamint Horváth Lajos, a magyarországi Hadisírgondozó Iroda elnöke. Ezt követően a magyar történelmi egyházak lelkészei megáldották és felszentelték az emlékművet. Az esemény alkalmával oklevelet adtak át mindazoknak, akik segítséget nyújtottak az emlékhely kialakításában.
Népújság, 2007-06-12
Újabb siratófal a magyar honvédek emlékére - Tisztelgés a Nagyenyeden elhunyt katonák előtt
Kürtszóval kezdődött vasárnap délután Nagyenyeden az 1944 telén és 1945 tavaszán a helyi fogolytáborban elhunyt 234 magyar honvéd tiszteletére felállított emlékhely felavatása. A nagyenyedi református temetőben zajló méltóságteljes emlékezésre a forró nyári napsütés ellenére közel ötszázan gyűltek össze, megadni a végtisztességet a második világháború áldozatainak.
Az emlékhely a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottságnak (THHB), az RMDSZ Fehér megyei szervezetének és a Nagyenyedi Református Egyházközségnek köszönhetően jöhetett létre. A környékről összeseregletteket Rácz Levente, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke köszöntötte, majd felelevenítette a 63 évvel ezelőtti történéseket. Forrásként két szemtanú visszaemlékezésére hivatkozott, az egyik Paulini Piroska, tősgyökeres nagyenyedi, aki annak idején fiatal lányként volt részese az eseményeknek, a másik pedig a 83 éves Jakab Árpád, aki akkor Nagyenyeden élt, és most Tordán lakik.
Szovjet-román előrenyomulás
Rácz Levente elmondta: az 1944. augusztus 23-i román átállást követően megkezdődött a magyar és a német hadsereg előrenyomulása déli irányban. Ennek célja az volt, hogy feltartóztassák és lassítsák a szovjet hadsereg haladását, mely átkelt a Déli-Kárpátok szorosain. Torda elfoglalása után a román hadsereg visszavonult Fehérvárra, ahol bevárni szándékoztak a szovjet hadsereget. Nagyenyeden bennmaradt a román katonai helyőrség, élén Bedelean kapitánnyal. A várost csekély tüzérség védte. Szeptember elején a magyar előőrsök Miriszlóig, illetve Torockó felől Nyírmezőig jutottak el, ekkortájt érkezett Nagyenyedre a szovjet felderítés is.
Hamarosan megkezdődött a szovjet-román előrenyomulás Miriszló és Nyírmező irányába. A kollégiumot átalakították katonai korházzá, a Hangya Szövetkezet pincéit elárasztották a katonák, rettegésben tartva az egész várost. A tordai front áttörése után októberben megkezdték a magyar és német foglyok tömeges szállítását Nagyenyedre. Gyalogosan, szigorú őrizet mellett kísérték őket. Egy részüknek Nagyenyed csak átmeneti szálláshelyül szolgált, másik részüket azonban itt tartották hadifogságban. Akiket továbbvittek, Tövisen vagonírozták be és szállították tovább.
A városban két fogolytábor létezett, az Ambrosi-Fischer növény- és fatelepen, illetve a Széna-téri, a jelenlegi autóbusz pályaudvaron található iskolában. A német és magyar foglyok mellett még zsidók is akadtak, akiket aztán egyik enyedi zsidó kereskedő felruházott és kiszabadított.
A foglyok ki voltak éhezve
A visszaemlékezők szerint a foglyok igencsak le voltak rongyolódva, hiszen elszedték tőlük ruhájukat, bakancsukat, kisebb értékeiket. Meg aztán ki voltak éhezve. A helyi magyar és német lakosság segíteni akart az átvonulókon, elsősorban élelemmel. "Így történt, hogy a Kakasdombra érve Ungvári néni tálcára tett néhány szendvicset, mellyel a foglyok közé ment, nem félve az őrségtől. A kiéhezett foglyok odatolakodtak, hogy mindenkinek jusson egy falat étel, s ekkor az őrök rájuk lőttek, eltalálván Ungvári nénit is, aki belehalt" - idézte fel az eseményeket Rácz Levente.
Paulini néni elmondása szerint Incze bácsi, a mészáros öszvéres sráfszekerével mentek Enyedszentkirályra, ahol szintén házról házra járták be a magyar családokat, s lisztet, krumplit, paszulyt gyűjtöttek.
A Patakon túli rész felelősei Torockóról és Torockószentgyörgyről is hoztak élelmet. Jakab Árpád a Tót utca környékén gyűjtött. Mivel nagy mennyiségű ételt kellett egyszerre főzni, megmondták az enyedi családoknak, hogy mi az aznapi étel, s mindenki külön főzte azt meg, majd közös cseberbe tették, s úgy juttatták el a két táborba. Ott az őrség kivette a saját részét, a többi pedig a foglyokhoz került.
A foglyok szalmán aludtak, így hamarosan megtetvesedtek, és kiütött a tífusz-járvány közöttük. "Paulini néniék pénzt gyűjtöttek, vasalókat vásároltak, hozzá szenet is, mert akkor nem volt villanyvasaló, s bejuttatták a fogva-tartottakhoz, hogy kivasalván ruháikat elpusztíthassák a tetveket. Ez a módszer sem volt eredményes, hiszen naponta tucatjával haltak meg a szerencsétlen emberek" - derült ki az előadásból.
Azt is elérték, hogy a Fischer telepen levő foglyokat behozták a közfürdőbe, hogy fertőtlenítsék őket, lecserélték a régi szalmát, melyet a fösvény, de akkor mégis nagylelkű Tolvaly bácsi szolgáltatott. Paulini néni végigjárta az enyedi patikákat, a Kovács, Schuster és Hagea gyógyszertárakat, s mindeniküktől kapott valami gyógyszert, melyet aztán a foglyoknak adott át, de szerencséjére mégsem kapta el a tífuszt.
Tífusz, vérhas, halál
A tífusz és vérhas naponta szedte áldozatait. A halottakat szekéren vitték el, s a Fischer-telep kertjeiben, a vasútvonal meg a Farkas-patak szőlői alatt hantolták el közös sírokban, gyászszertartás nélkül. Jakab Árpád tanúsítja, hogy ő maga 1944. szeptember elején négy honvédnek ásott sírgödröt a római katolikus temetőben. Ők a Miriszlóig eljutott magyar előőrsök voltak. Életüknek a miriszlói híd felrobbanása vetett véget.
"Paulini néni mesélte, hogy egy Oravetz József nevű tiszt megszökött a táborból, s Ungváriéknál húzódott meg. Üldözői megtalálták, mert hó lévén lábnyomai rejtekhelyéhez vezettek. Visszavitték, s a Fischer-telepen agyonverték. Tisztiszolgája értesítette tisztjének feleségét Budapesten, hiszen fiatal házasok voltak, aki le is utazott Enyedre, hogy személyes tárgyait, azaz fakéregre írott leveleit átvegye" - elevenítette fel az eseményeket Rácz Levente.
Az életben maradt foglyokat 1945 húsvétjáig tartották Nagyenyeden, aztán Tövisre vitték őket, ahonnan ismeretlen helyre szállították. Utoljára az enyedi magyarok, többek között Demeter Ákosné, Paulini Piroska, Bakó László, Böjte Ilona és a németek, például Schusterék, Bechtoldék, Moldovánné, Bucurné közösen készítettek ünnepi ebédet a foglyoknak. Erre az alkalomra még borjút is vettek, Torockóról pedig somodi kalácsot küldtek.
Rácz Levente 2005 januárjában ismerte meg Pataky Józsefet, a THHB elnökét, aki felhívta figyelmét a Nagyenyeden elpusztult honvédekre. Kezdetben csak a sírkert középen álló mintegy 5 tonnás kőre akartak emléktáblát állítani, végül azonban úgy döntöttek, hogy márványtáblákba vésik a foglyok neveit is. Ezért a munkáért köszönetet érdemel Bogdanovits Péter, aki díjmentesen készítette el az emlékmű tervét, valamint László István és Biró András, az RMDSZ alkalmazottai, akik a kivitelezést vállalták el.
Végtisztesség 63 év után
Hogy a fogolytáborban elpusztult és elfelejtett 234 honvédnek megadassék a végtisztesség, 63 évnek kellett eltelnie. Ezt a gondolatot hangsúlyozta Pataky József, a THHB elnöke is vasárnapi emlékbeszédében. "Ezek a hősök a magyar nemzet fiai voltak, akkor miért feledkeztek meg róluk?" - tette fel a kérdést, hozzáfűzve, a református temetőben kialakított emlékhellyel azt kívánják jelezni, hogy az utókor őrizni fogja az emléküket. Ugyankkor kifejtette, nem ünnepelni, hanem tisztelegni jöttünk erre a helyre, illetve leróni kegyeletünket az áldozatok előtt. "Szent kötelességünk emlékezni", mondta Pataky József, aki szerint a kialakított emlékhelyeket nyugodtan akár siratófalnak és zarándokhelynek is nevezhetjük.
"Nem szép, hanem méltó síremlék előtt állunk" - kezdte beszédét Markó Béla, az RMDSZ elnöke, aki szintén jelen volt az eseményen. A politikus köszönetet mondott mindazoknak, akik évek óta azon munkálkodnak, hogy az Erdély földjén elpusztult honvédeknek méltó síremlékeket állítsanak. "Minden föld, haza, ország annyit ér, ahányan meghaltak érte" - jelentette ki Markó, kiemelve: sajnos, Erdélyországért sokan meghaltak, hódítók is, avarok, besenyők, oroszok... Mindez azonban azt bizonyítja, nagyon sokat ér ez a föld, és tenni kell azért, hogy soha többet egymással szembe ne forduljanak a nációk, és a nemzeteken ne legyen úrrá a csalódás, a pusztulás, a halál - mondta a politikus.
Horváth Lajos, a budapesti Honvéd Hagyományőrző Bizottság elnöke a haza, a béke és az emberszeretet érzésének az összehangolását hangsúlyozta. Mint mondta, a 234 honvéd sorsa, aki életét adta a hazáért, azt üzeni, hogy minden percben igazat cselekedjünk.
Ezt követően a nagyenyedi történelmi magyar egyházak képviselői - Popa Tibor református, Szabó Dénes római katolikus, valamint Sándor Botond unitárius lelkész - megáldották és felszentelték az emlékhelyet.
Az esemény alkalmával oklevelet adták át mindazoknak, akik segítséget nyújtottak az emlékhely kialakításban. Az emlékezés méltóságát csak növelte Boér Ferenc és Kocsis László szavalata, valamint a tordaszentlászlói fúvószenekar előadása. A rendezvény koszorúzással és a Himnusszal zárult.
A THHB 2000. szeptember 5-én azzal a szándékkal alakult meg, hogy felkutassák a második világháborúban elesett honvédek jelzett vagy jeltelen sírjait. További célként jelölték meg sírkertek létrehozását és gondozását, emlékhelyek kialakítását Torda és Aranyosvidék környékén, és felvilágosítás nyújtását.
A bizottság tagjai: Bíró Sándor (Torda), Fodor Béla (Torda), Molnár Lajos (Torda), Pataky József (Torda), Székely István (Torda), Ányok Károly (Budapest), Buttka Gusztáv (Budapest), Cech Vilmos (Budapest). Pataky József elmondása szerint hét év alatt 30 helységben 1541 hősi halott eltemetési helyét sikerült azonosítani, és több esetben ezeket megjelölni. Idén ősszel Tordatúron állítanak kopjafát az unitárius templomkertben a honvédek emlékére. Az emlékoszlopot Nagy Károly helyi unitárius gondnok saját költségén vásárolta meg.
Papp Annamária, Szabadság, 2007-06-12
Elballagtak az unitárius és református kollégium diákjai
Szombaton délelőtt elballagtak a János Zsigmond Unitárius Kollégium végzős diákjai. Az ünnepi istentiszteleten Solymosi Zsolt lelkész, vallástanár hirdetett igét, amelyet Popa Márta igazgatónő beszéde követett. Elmondta: a 450 éves iskola él, gyümölcsei egészségesek és szépek. Hozzátette: az iskola falai között ilyenkor jelen vannak azok is, akik egykor hozzájárultak az iskola szellemi életének fejlődéséhez. A kollégista diák ebben az iskolában azt is megtanulja, hogy a történelem nem csak a könyvek élettelen tananyaga, hanem itt van egy karnyújtásnyira tőle. Reméljük, hogy amikor elhagyják ezeket a padokat, akkor magukkal viszik ezt a szellemi örökséget, a tudást, a tiszteletet, a szelídséget és a hitet. Szabó Árpád unitárius püspök az unitárius egyház nevében szólt az egybegyűltekhez. - A szeretet kell, hogy irányadó legyen az életetekben - mondta. Becze Csilla XI. osztályos diák és Demény Enikő XII.-es diák mondott búcsúbeszédet, majd Siklódi Lilla I. és Popa Tímea IX. osztályos tanuló szavalt. A virág- és zászlóátadást a Péterffy Gyula énekkar ajándékdalai követték Majó Julianna karnagy vezetésével. A ballagás az utolsó névsorolvasással, oklevelek átadásával, a XII. osztályosok tanulmányi díjainak, valamint a különböző egyházi és közéleti díjak átadásával zárult. A Szabadság díját idén Demény Enikő XII. R osztályos diák, a Cipó diáklap volt főszerkesztője érdemelte ki, aki íráskészségét nem csak a napilap Bonifácz mellékletében megjelent cikkeiben, hanem nemzetközi novellaelemző és írói versenyen bizonyította.
Elballagtak a Református Kollégium végzősei is. Kiss János
diák bibliaolvasása után Nagy Levente iskolalelkész mondott imát. Székely Árpád
iskolaigazgató arra kérte a végzősöket, hogy váljanak áldássá és ajándékká
azokban a közösségekben, ahova ezután vezet majd útjuk. Ezt követően Szilágyi
Gizella és
D. I.; N-H. D., Szabadság, 2007-06-12
Az informatika világából
Digitális leépülés veszélyezteti az emberiséget?
Az adattárolás folyamatosan fejlődik. Az emberek mindent lementenek: CD-re, DVD-re, USB-kulcsokra. A szakemberek szerint azonban a tény, hogy semmit sem jegyzünk meg, mindent csak elraktározunk, hosszú távon nem sok jóval kecsegtet.
Az adattárolás talán még soha nem volt ennyire könnyű és olcsó, mint napjainkban. Egy USB-kulcs alig néhány ezer, egy DVD-lemez pár száz forintba kerül. Ma már akár útközben is menthetünk le adatokat, akár a notebookunk vagy a mobiltelefonunk segítségével. Egyre kevesebb dolgot kell megjegyeznünk, hiszen minden a lemezeken, a memóriakártyákon vagy az USB-kulcsokon van. Némely kutató ezért Copy & Paste szindrómáról beszél, és egyes fontos agyi funkciók elveszítését vízionálják. Egyes szakemberek már egyenesen digitális Alzheimer-kórnak és digitális demenciának nevezik a jelenséget.
S valóban, ha belegondolunk, mennyi mindent kell a mindennapokban megjegyeznünk: PIN-kódok, banki és más jelszavak, telefonszámok, nevek és címek. Persze ezeket általában tároljuk is valahol, azonban, ha az adott eszköz megsérül vagy elveszik, akkor döbbenünk csak rá, hogy mennyire kiszolgáltatottak is vagyunk és hogy a saját agyunk memóriakapacitását mennyire nem használtuk ki.
Dél-Koreában arról folyik a vita, hogy a 20 és 30 év közötti fiatalok közül egyre többen szenvednek az információk elfelejtésétől és függővé válnak az adattároló megoldásoktól. Elég csak arra gondolni, mi lenne, ha valakinek az életéből egy időre eltűnne a mobiltelefon és az internet. Egyes dél-koreaiak elismerték, miszerint lehet, hogy orvosi segítségre is szükségük lenne. A felejtés lassan olyan általánossá válik, mint a fejfájás vagy az álmatlanság.
Yeon Byeong-Kil professzor, a Hallym Medical Center munkatársa szerint a félelem és a stressz csak növelik a problémát. "A depresszióra hajlamos embereknél gyakrabban előjöhet a felejtés, mivel a gondolkodásuk lelassul" - közölte a szakember. Lee Dong-young professzor, a Szöuli Nemzeti Egyetemi Kórház tudósa viszont úgy vélte, hogy a felejtésben szenvedő betegeket normálisként diagnosztizálják, mert a teszteken jobban koncentrálnak. "Azonban a legtöbb esetben a digitális Alzheimer-kórt pont az okozza, hogy illető képtelen figyelme összpontosítására" - tette hozzá a kutató.
Yoon Se-chang professzor, a Samsung Medical Center orvosa elmondta, hogy a probléma arra vezethető vissza, hogy az emberek inkább használják a keresőket, mintsem hogy emlékezzenek, és a saját memóriájukban kutassanak. A digitális készülékektől való függés pedig rontja az emlékezőképességet. A digitális Alzheimer-kór ennek ellenére nem egy betegség, hanem egy a társadalmi változásokat jelölő szimptóma.
Az Incruit nevű oldal nemrég felmérést készített, amiből kiderült, hogy a megkérdezett több
mint 2000 szakember 63 százalékát érinti a jelenség. Egyhatoduk szerint a
probléma oka, hogy egyre inkább függenek a PC-jüktől, a mobiltelefonjuktól és
más digitális készülékektől. A gyógymód a kutatók szerint az, hogy meg kell
találni az egyensúlyt a digitális készülékek használata és a valós élet között.
Emellett nem árt ha napi memóriagyakorlatokat végzünk, könyveket olvasunk és
legfőképpen sokat beszélgetünk.
Az Európai Parlamentbe készülnek a kalózpártok
Úgy tűnik, nagyon is komolyan gondolják az európai kalózpártok a parlamentáris képviseletet. Az első bécsi találkozójukon kiderült: saját európai parlamenti frakciót szeretnének.
Az Európai Parlamentbe való bejutásról és az európai testvérpártok összefogásáról először - még tavaly október elején - Rick Falvigne, a svéd Kalózpárt első embere beszélt. Mint ismeretes, jelenleg már létezik svéd, francia, spanyol, német, osztrák, olasz, belga és amerikai kalózpárt is. A cél természetesen először a helyi parlamentekbe való bejutás. Az Osztrák Kalózpártot tavaly szeptember óta már megkeresték a helyi Zöldek és az Osztrák Kommunista Párt (KPÖ) vezetői, illetve képviselői.
Ugyan az ötlet mosolyogtatónak tűnik, azonban a kalózpártok
vezetői elszántak és nem adják fel, sőt, a most hétvégi bécsi első
találkozójukon arról határoztak, hogy közösen indulnak a 2009-es európai
parlamenti választásokon. A végső cél egy önálló EP-frakció megalakítása. A Next Step Politics nevű
rendezvényen kilenc ország kalózpártjainak, valamint az osztrák Zöldek, a
Transmediale Festival, illetve a quintessenz nevű szervezetek, valamint a Nicht
im Bild bécsi képzőművészeti akadémia képviselői vettek részt.
A cél az, hogy a kalózpártok a választásokon öt különböző országban összesen 19 parlamenti mandátumot szerezzenek. Nem akarnak azonban néppártokká válni és jelenleg még programjuk sincsen. A legfontosabbnak azt tekintik, hogy párbeszédet kezdeményezzenek különböző kérdésekről, amelyekkel a politikusok gyakran nem vagy alig foglalkoznak, vagy amelyekkel szemben ellenségesek.
"Azt szoktam mondani, hogy a tagjaink között mindenféle politikai meggyőződésű ember megtalálható. Vannak kommunisták éppúgy, mint jobboldaliak és liberálisok. Ami összeköt bennünket az az, hogy fel akarunk lépni a szerzői jogi megkötések, a tudás ellenőrzése és a megfigyelési, illetve rendőrállamok létrehozása ellen" - jelentette ki Rick Falvinge, a svéd Kalózpárt vezetője.
Eva Lichtenberger, az osztrák Zöldek képviselője szerint
fontos, hogy a művészeket és a tudósokat meggyőzzék, csatlakozzanak a szigorú
szerzői jogi törvényeket elítélők táborához. A fő célkitűzések: a magánélet
védelme - különösen a túlzott mértékű állami beavatkozással szemben -, a tudás
és a különböző szabad csereberéje, jog a tartalmak megváltoztatására és
javítására. A jelenlegi túlzottan szigorú szerzői jogi törvények ugyanis a
fejlődés gátjai.
Az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltő Németország szigorítana a fájlcserélés megítélésén és keményebben akar fellépni a szerzői jogi törvények által védett műveket csereberélőkkel szemben. A német törekvés szögesen ellentétes az Európai Parlament által elfogadott új a szerzői jogi védelméről szóló irányelvvel. Az IPRED2 nevű irányelvet jelenleg az Európai Tanács Substantial Criminal Law Working Committee (DROIPEN) nevű munkacsoportja vizsgálja. A kérdés, amire sokan választ várnak az, hogy vajon minden fájlcserélőt üldöznének-e válogatás nélkül vagy csak a szerzői jog által védett tartalmakat csereberélőkkel szemben lépnének fel?
Steven Kovats építész és művész, aki a Transmediale nevű
berlini fesztivál kurátora nyíltan szimpatizál a kalózpártokkal, mondván a
művészek egyre kevésbé tudnak szabadon alkotni, a politika erre a területre és
rátette a kezét. Adrian Dabrowski, a quintessenz nevű osztrák polgárjogi
szervezet képviselője ugyanakkor kétségbe vonta, hogy a kezdeményezés sikeres
lehet. Mindenesetre az biztos, hogy bár egy kalózpárti EP-frakció
megvalósulásának esélye gyakorlatilag a nullával egyenlő, a nagy pártokból
kiábrándultak népes táborából alighanem sokan érdekesnek találják meg a kalózpártok
elképzeléseit. Veszíteni valójuk pedig semmi esetre sincsen.
