|
HÍRVIVŐ |
||
|
|
||
|
Az |
||
|
|
||
|
Feliratkozás:
hirvivo-subscribe@yahoogroups.com
|
||
|
Hír
beküldése: hirek@reformatus.ro |
||
|
|
||
|
2007
május 04, VI. Évfolyam 18. szám (összesen 254 szám) |
||
|
|
||
Tartalomjegyzék
Keresztyén hit és közösségvállalás egy életen át - Hatvanéves lenne Tonk Sándor
Ady Endre: Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm
A Generális Konvent elnökségének közleménye [2007-04-27]
A teológia férfi kórusa a RTV2 magyar adásában
Anyák napi fesztivált és kirakodóvásár
Egyházmegyei Bibliaismereti Vetélkedők
Megtaláltuk a Messiást- konfirmációi olvasókönyv
Sipos Gábor - Az Erdélyi Református Főkonzisztórium kialakulása
Markóék sikere az Erdélyi Napló kudarca
Elhalasztották az ítélethirdetést a Wass Albert-perben
Iskolanapok a Református Kollégiumban
A mai embert kell megszólítani - Beszélgetés Sógor Gyöngyi református hitoktatóval
Bárdos Lajos - Nagy István Kórusfesztivál, tizenhatodszorra
Mezőmadaras "fekete- fehérben"
Az alsóvárosi reformátusok ünnepe
A Szent György-lovagrend Marosszentgyörgyön
Dézsi Ferenc-emlékverseny Csáváson
Betekintés a versek szent világába - VII. Atlantisz harangoz versmondó verseny
Magyar zenei CD-adomány a Sapientiának
Keresztyén hit és közösségvállalás
egy életen át - Hatvanéves lenne Tonk Sándor
Ritka életpálya a néhai Tonk Sándoré. Kegyes volt hozzá a Fennvaló, mivel nem csak a tudomány birtoklásával áldotta meg, hanem a tisztánlátás kiváltságával is. Keveseknek adatik meg, hogy iskola- és egyetemalapító világi és egyházi méltóságainkéhoz hasonló feladattal bízzák meg, s hogy hozzájárulhasson a közösség életében döntő fontosságú intézmény létesítéséhez. S keveseknek adatik meg az a tudás, amely a nemes feladat végrehajtásához szükséges. Néhai Tonk Sándor egyetemi professzornak mindez megadatott: a tehetség, a tudás, a lehetőség, a kihívás.
Jelen összeállításunkkal Tonk Sándor emléke előtt tisztelgünk.
Születtem 1947. május 2-án Kolozsvárt református értelmiségi családban. Ez a tény döntő módon határozta meg egész életemet. Kisgyermekként ismertem meg azokat az életelveket, azt az életformát, amelyben a templom, a gyülekezet, az iskola és népünk, nemzetünk iránti felelősségtudat mindennapjainkat meghatározta. Édesapám, dr. Tonk Emil gyermekorvos, hívő emberként, az orvosetikai elvek szigorú tiszteletben tartásával végezte áldozatos munkáját, édesanyám, Tavaszy Emese pedig ugyanúgy nevelte négy gyermekét.
Már a középiskolában érdekelt a história, és mindenekfelett a magyarság és az erdélyi magyar nép múltja. Gyermekkoromtól fogva történelmi környezetben élhettem, s megismerhettem az erdélyi magyar tudományosság nagy alakjait: a történetírás nagy öregjét, Kelemen Lajost, a művészettörténész Entz Gézát, a nyelvész Szabó T. Attilát s még sok mást. Családi otthonunk a Farkas utcában volt, kisgyermekként az ablakból a középkori Kolozsvárt idéző Bethlen bástyát, a Mátyás király építette Farkas utcai templomot, a református kollégiumot láthattam, azokat a helyeket, ahol egykor Apáczai Csere János, Bethlen Gábor, a Rákócziak és történelmünk annyi nagy alakja megfordult. A református templom, ahol megkereszteltek, ahol konfirmáltam, házasságot kötöttem, ahonnan családunk annyi drága halottját kísértük utolsó útjára, éppen annyira közel áll a szívemhez ma is, mint az egykori református kollégium, melyben elemi- és középiskoláimat végeztem 1953 és 1964 között.
Ezt követően iratkoztam be a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem történelem-filozófia karára, ahol az egyetemes történelem tanszéken folytattam tanulmányaimat. Különösen nagy szerepet játszott életemben dr. Jakó Zsigmond professzor, aki tanulmányaimat kezdettől fogva figyelő szeretettel követte.
Egyetemi tanulmányaim végeztével - sok más kortársamhoz viszonyítva, szinte kiváltságosnak is tekinthető módon - megadatott lehetőségem arra, hogy tudományos kutatóként helyezkedjem el: 1969. júniusától a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtár munkatársa voltam, ahol két nagy múltú és sajátos könyvgyűjteményt ismertem meg: Teleki Sámuel főúri magánkönyvtárát és az egykori marosvásárhelyi református kollégiumnak a XVII. században alapított könyvtárát. Az 1969/70-es tanévben doktori képzésre iratkoztam. Doktori disszertációm tárgya a szakvizsgadolgozatomban felvetett kérdések továbbfejlesztése lett volna. Jóllehet az előírt vizsgákat letettem, a disszertáció megvédésére azért nem kerülhetett sor, mert témavezető tanárom Nyugatra távozott, majd pedig a körülmények nem kedveztek egy új témavezető felkérésére.
1972-ben lettem a Román Tudományos Akadémia marosvásárhelyi kutatóintézetének tudományos munkatársa. 1992-ben kineveztek a kolozsvári tudományegyetem történelem karára.
Tudományos munkásságom legtermékenyebb időszaka volt az 1992. évet megelőző másfél évtized. Ez alatt készült el és jelent meg első könyvem, Erdélyiek egyetemjárása a középkorban (Bukarest, 1979), valamint több, az erdélyi közép- és kora újkori történetre vonatkozó tanulmányom. Nagy ösztönző erőt és támogatást jelentett már ebben az időszakban a szegedi József Attila Tudományegyetemen működő, Keserű Bálint professzor vezette munkaközösséggel való kapcsolat.
Ezen kutatások nyomán fordult figyelmem az erdélyi magyar iskolázás múltja felé, amely az izgalmas tudományos feladat mellett közéletünk időszerű kérdésévé vált. Jelenleg azonban a romániai magyar társadalom egész jövője szempontjából döntő oktatási feladatok kötik le munkaidőm nagy részét. A tudományos kutatómunka így kedvem ellenére ugyan, de a háttérbe szorult.
A szorosan vett szakmai feladatok és saját tudományos terveim mellett mindenkor szakítottam időt arra, hogy egyházam megbízatásainak, valamint az erdélyi magyar tudományszervezés, az oktatásügy gondjaiban reám háruló feladatoknak eleget tegyek.
2000. februárjától fogva a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnökeként veszek részt az önálló Erdélyi Magyar Tudományegyetem szervezésében, amelynek megbízott rektora vagyok.
- Ön szerint melyek voltak azok az elgondolások, elvek, amelyeket a Sapientia-EMTE első rektora, néhai dr. Tonk Sándor szem előtt tartott? - kérdeztük dr. Dávid László egyetemi tanárt, a Sapientia-EMTE jelenlegi rektorát.
- A rendszerváltás óta többször is felvetődött az állami egyetemeken induló magyar tagozatok szükségszerűsége. Ebből indult ki mindenki, így Tonk Sándor is. Az egyetemlétesítés első alapelve az volt, hogy a hiányszakokat kell pótolni a Sapientia-EMTE-n. Másrészt azok a szakok valósuljanak meg, amelyek életképességét a helyi civil kezdeményezések biztosítják. Tonk rektor úr többször hivatkozott az egyetem történeti hivatására: a Ferenc József Tudományegyetem jogutódjaként kell tekinteni minden magyar nyelvű felsőoktatási kezdeményezés megvalósulását. Most, 2007-ben történik az ezelőtt hat évvel beindított szakoknak - azaz Tonk rektor úr hagyatékának - akkreditációja. Az eredeti elképzelések annyiban módosultak, hogy elfogadták: Marosvásárhelyen legyen a műszaki képzés központja.
A Sapientia Alapítvány kezdeti szakaszában több olyan programot működtetett, amelyek a kolozsvári magyar diákközösség javát szolgálják: például a jogász-, közgazdász-kollégiumi, a vendégtanár- és a könyvkiadási programokat.
A nem egy kézben összpontosuló hatalom olyan modern, működőképes egyetemet valósított meg, amely a szűk értelemben vett magánegyetemi biznisztől eltérően értékteremtő egyetemmé vált. Ez is Tonk rektor úr legnagyobb érdemei közé tartozik. Az egyetem ma is, akkor is minőségi oktatást vállalt olyan korban, amikor a felsőoktatás versenyében a minőség háttérbe szorult, s a középiskolai képzéssel is gondok vannak. A rektor úr másik érdeme: képes volt összehozni azt a tudáscentrumot, amelyet most már egyetemnek nevezünk, és amely kinevelte az utódnemzedéket. Ezt a közösséget alkotta meg és indította el Tonk Sándor. Ebben ösztönző szerepe volt a Sapientia-rendszerhez tartozó Kutatási Programok Intézetének, s mai napig érződik az intézményteremtő kezdeti lépések hatása. A legnagyobb érdem az, ha valaki olyasmit mutat fel, amely akkor is működik, amikor ő azt már nem segítheti.
- Néhai Tonk Sándor 2002-es önéletrajzi írásában kifejtette: "Élhetném az egyetemi professzor kényelmes életét. Ehelyett azt teszem, amit hitem szerint tennem kell, vállalva a vádaskodást, a rosszallásokat és a támadásokat is. Sikeres ember lehetnék, ha vállalnám a hamisságot." Mi erről a passzusról a véleménye?
- A Sapientia-EMTE bármelyik egyetemi professzora ugyanezzel a kérdéssel került szembe, mivel az alapítás nem volt mentes a vitától, az irigykedéstől. A rektor úr többször feltette magának a kérdést: döntései hogyan szolgálják a majdani egyetem ügyét, és vállalta ezen döntések súlyát. Merész döntések nélkül ma talán nem létezne Sapientia. A hatéves működés és a befektetések felértékelése nyomán kijelenthetem: az anyagi befektetés megtérült. Ha a tudásalapú befektetést nézzük, akkor vállaltuk a többletmunkát, eredményeket mutattunk fel. A kezdeti lépéseket lehet támadni, hibát találni bennük. Ma az egyetemet számon tartják, része az akadémiai közösségnek. Vállaltuk a semmiből való egyetemteremtéssel járó harcot. Sokan érzik, hogy a Sapientia partner, és megoldást jelent azokra a gondokra, amellyel az erdélyi képzés manapság szembesül.
Székely Kriszta és Nagy-Hintós Diana, Szabadság, 2007-05-02
Én, Tonk Sándor életemnek 56. esztendejében ép elmével és testi egészségben kívánom leírni végakaratomat.
Életemet a Szenci Molnár Albert által megfogalmazott ima irányította: "Oh én Uram Istenem, engedd azt énnékem is, hogy senkire mindjártt meg ne haragudjam, senkit se szóval, se cselekedettel meg ne bántsak. Azoknak is, akik engem megbántottak, töredelmesen megengedjek és megbocsássak, minden bosszúállásra való szándékot szívemből kivessek meggondolván azt, hogy ha mi valaki ellen haragot tartunk, és a mi ellenségünkkel nem akarunk megbékélni, te is, mindeneknek hatalmas bírája, nem bocsátanád meg a mi bűneinket, eseteinket és számtalan fogyatkozásainkat, és ilyenképpen a te kemény ítéletedet és szentenciádat mi magunk vonnánk magunkra. Adjad azért, hogy mindenekhez legyek szelíd, emberséges, engedelmes, mindennel jótevő és adakozó"
Nem véletlenül és nem ok nélkül idéztem ezeket a sorokat. Tudatában sok emberi gyarlóságomnak, életem során a szelídség, az emberség, az engedelmesség, a jótevés erényét tartottam a legfontosabbnak. Sokan, tudom ezt, gyengeségnek vélték.
Mindig alázattal tekintettem minden dolgomra. Nem valamilyen fatalizmusról volt szó. Én hittem és hiszek abban, hogy sorsomat Valaki irányítja és megszabja, megszabta életutamat. De tudom azt is, hogy nekem Ahhoz, aki ezt teszi, hűsséggel kell ragaszkodnom, tudja miként irányítja lépteimet. Gyarló, emberi voltomban ezt fogadtam el mindenkor.
Hálát adok az Úristennek életemért. Hálát adok szüleimért, testvéreimért, házastársamért, gyermekeimért, unokáimért, mindazokért akik szeretettel vettek körül életem folyamán. Tudatában vagyok annak is, hogy a sok szeretetet, amit kaptam, nem tudtam viszonozni. Pedig megvolt bennem a szándék, az akarat. A lélek kész volt, de a test sokszor volt erőtelen.
Sokat vétkeztem, sokszor voltam erőtelen.
Fáradt ember vagyok. Többet vállaltam annál, amit el tudok viselni. Egyedül folytatom a küzdelmet. Nincsenek társaim, csak ellenfeleim, avagy csak csendben követők.
Nem törekedtem hatalomra. De tettem mindig azt, amit hitem szerint tennem kellett. Mai világunkban nagyon sokan nem értik meg ezt. Szolgáltam. Szolgáltam - de nem áldozatként megélve - családomat.
Életem nagy öröme volt feleségem, gyermekeim élete. Később ugyancsak örömöt jelentetett az oktatás. Hálát adok az Istennek azért, hogy megengedte az egyetemszervezés munkájában való részvételt. Szolgálni fogok továbbra is, ameddig tudok. Nem törekszem világi dicsőségre. Életkoromban már elmondhatom, számomra nem a világi hívságok a fontosak. Szeretnék úgy élni, hogy a magam lelkiismerete és az Úristen legyen életem, mindennapjaim egyetlen mércéje.
Tenni kellett volna. Többet mint, amit tettem. Szerettem a tudományművelést. Talán akkor tévedtem, amikor helyette az egyetemszervezés, intézményépítés munkájára vállalkoztam.
Kérlek és intelek benneteket, gyermekeimet és fiatal munkatársaimat: vigyázzatok magatokra, vigyázzatok a reátok bízottakra. Az ember élete csak úgy lehet teljes, ha mindennap érzi, valamit tett másokért. Az önzés az élet beszűkülését jelenti. A gazdagság, az anyagi jólét kellemes, de nem jelenti az élet teljességét.
Anyagi javakról intézkedni nem tudok. Könyvek maradnak utánam. Vigyázzatok reájuk. Sok boldog percet és órát jelentettek életemben. Hiszem számotokra is megadják az örömet.
Anyagi javaknak nem voltam birtokosa. De ahol lehetett szívesen, szívemből adtam, Vallom: a magunk, az erdélyi magyar közösség, Anyaszentegyházunk ügye, mindannyiunknak szívügye kell legyen a szívből fakadó és önzetlen adakozás. Az édesapámék által hittel és hűséggel felvállalt "sáfársági tízed" kikopott világunkból. Kikopott, mert mi tanárok, ti lelkipásztorok, hívő emberek hagytuk ezt a feledésbe merülni. Pedig életünk, sorsunk, keresztyéni, magyar, emberi mivoltunk fönnmaradásának záloga: vállaljuk az áldozatot. Egyébként az egymást követő világi hatalmak és azok szivárványkörébe tartozó "mihaszna senkik" kiszolgáltatottjai, vagy ami rosszabb, kiszolgálói leszünk.
Végakaratom?? Lehet ilyen?? Ha meghalok olvassátok el Ady Endre: Köszönöm, köszönöm, köszönöm című versét.
Ady Endre: Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó íze van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:
Te voltál mindig mindenben minden,
Boldog szimatolásaimban,
Gyöngéd simogatásaimban
S éles, szomorú nézéseimben.
Ma köszönöm, hogy te voltál ott,
Hol éreztem az életemet
S hol dőltek, épültek az oltárok.
Köszönöm az énértem vetett ágyat,
Köszönöm neked az első sírást,
Köszönöm tört szívű édes anyámat,
Fiatalságomat és bűneimet,
Köszönöm a kétséget, a hitet,
A csókot és a betegséget.
Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek
Másnak, csupán néked, mindenért néked.
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó íze van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott,
Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm
S hogy te leszel a halál, köszönöm.
A Generális Konvent elnökségének
közleménye [2007-04-27]
Budapesten a Dunamelléki Egyházkerület Székházában üléseztek április 26-27-én a Kárpát-medencei Református Egyházak és Egyházkerületek Elnökségei.
Az ülésen kiemelt témaként foglalkoztak a kárpát-medencei magyar református egyházaknak a III. Európai Ökumenikus Nagygyűlésen megvalósuló egységes megjelenésével. A szeptember 4-9. között Nagyszebenben megrendezésre kerülő nagygyűlésen a református egyházkerületek kulturális programokkal, a magyar református értékek bemutatásával, és magyar delegátusok munkájával kívánják megmutatni összetartozásukat, gyökereiket, emberekért végzett szolgálatukat amellyel a reformátusság jelen van Erdélyben is.
A Generális Konvent elnöksége aggodalommal hallgatta meg a Szerbiai Református Keresztyén Egyház és a Kárpátaljai Református Egyház elnökségeinek beszámolóját a vízumkényszer okozta nehézségekről. A GK elnöksége kéri az illetékes magyarországi döntéshozókat, hogy a schengeni határok várható kiterjesztése előtt vizsgálják meg, és oldják meg az EU határain kívül rekedő magyar nemzetiségűek egyszerű és költségmentes vízumhoz jutási lehetőségét. A Generális Konvent elnöksége ezért nyomatékosan kéri a magyar kormányt, hogy felelősséget mutatva találjon megoldást a kialakult helyzetre.
A Kárpát-medencei Református Egyházkerületek Elnökségeinek álláspontja szerint a kettős állampolgárság kérdésének rendezése komoly lehetőséget jelent az ilyen helyzetek rendezésére is. ismételten megerősítették, hogy a mindenkori magyar Országgyűlés adóssága és egyben sürgős feladata, hogy a nemzet ügyét komolyan véve foglalkozzon a határon túli magyarok státuszának rendezésével. Sólyom László köztársasági Elnök úr március 15-i erdélyi látogatása és ünnepi beszéde komoly lépést jelent ebben a folyamatban. Újra emlékeztetnünk kell arra, hogy a Magyarországi Református Egyház Zsinata 2004-ben a Magyar Köztársaság Országgyűlésének részletes ajánlást adott át, mely szerint a kettős állampolgárság intézménye ellentmondások nélkül megoldható a magyar és az Európai Uniós jogrend jelenlegi keretein belül. Ezért nyomatékosan kérjük az Országgyűlés elnökét, tegyen meg mindent annak érdekében, hogy ezt az adósságát a magyar Országgyűlés végre rendezze!
A teológia férfi kórusa a RTV2 magyar adásában
Brian Johnstont és a kolozsvári teológia férfi kórusát láthatjuk május 10-én 15:00 órától a RTV2 csatorna magyar nyelvű műsorában.
Brian johnston
Anyák napi fesztivált és kirakodóvásár
Az Erdélyi IKE és az
Életfa Családsegítő Egyesület
Anyák napi
fesztivált és kirakodóvásárt
szervez 2007. május
5-én, szombaton de. 11.00 órai kezdettel.
A fesztivál színhelye
a kolozsvári alsóvárosi templom
(Kétágú),
ahova minden óvódás, vallásórás és kisiskolás csoportot várunk egy rövid kis
programmal.
Az ünnepi műsor
után a kirakodóvásárban kézimunkázás, éneklés, játék, sok érdekes portéka és
meglepetés várja majd a gyerekeket és szülőket.
Jelentkezni lehet:
- a programra
- Cosma
Istvánnál (0742 451 598) és
- Bencze
Melindánál (0742 397 288).
- a kirakodó vásárra
és asztal-foglalás ügyében
- Adorjáni
Katinál 0(0740016301): ajkati@yahoo.com
lehet.
Belépés díjtalan.
Szeretettel várunk
minden kedves érdeklődőt.
Az Erdélyi IKE és az Életfa Egyesület munkatársai
Rendezvény-előzetes
Egyházmegyei Bibliaismereti
Vetélkedők
Május folyamán több egyházmegyében kerül sor bibliaismereti vetélkedőkre a következő időrendi sorrendben és a következő helyszínekkel:
Május 12. - Kolozsvári egyházmegye - helyszín: Györgyfalva
- Sepsi egyházmegye - helyszín: Kökös
- Hunyadi egyházmegye - helyszín: Rákosd
Május 19. - Dési egyházmegye
- Küküllői egyházmegye - helyszín: Erdőszentgyörgy
- Erdővidéki egyházmegye - helyszín: Barót
Május 26. - Maros- és Maros-Mezőségi egyházmegye - helyszín: Sáromberke
A regionális vetélkedőkön első helyezést elért csapatok 2007. október 20-án az Országos Bibliaismereti Vetélkedőn mérhetik össze tudásukat.
Vetélkedők . . . elméletben és gyakorlatban
Hogyan tehetjük színesebbé a gyülekezeti ifjúsági és gyerekmunka alkalmakat? Milyen új vetélkedőkkel tudnánk meglepni a táborozó gyermekeket, ifjakat?
Az Erdélyi IKE Munkatársképző szakosztálya (MKT) szeretettel meghív minden gyerek- és ifjúsági munkában jártas vagy kezdő fiatalt, aki szeretne új módszereket elsajátítani, új vetélkedő ötleteket kapni és egyúttal kipróbálni azokat, hogy ezekkel színesebbé, gazdagabbá varázsolja tevékenységeit.
A rendezvény időpontja: 2007. május 12., szombat, 1000 - 1600 óra között (egy órás ebédszünet beiktatva)
Helyszín: Kolozsvár, IKE-Központ, Mócok útja 84 (a Kakasos templom udvarán)
A részvétel ingyenes.
2007. augusztus 19-24. között nemzetközi tábort szervez a magyarországi KIE-Szövetség Balatongyörökön. A tábor címe "Building Friendship from Different Background", azaz "Barátságmélyítés különböző hátterekkel" és finn, észt, magyar és erdélyi fiatalok részvételével valósul meg. Az Erdélyi IKE részéről 15 fiatalt várnak a táborba. Jelentkezni lehet az Erdélyi IKE központi irodáján a 0264-598050-es telefonszámon, illetve a szekati@yahoo.com vagy ike@ike.ro elektronikus címeken.
2007. július 17-21. között Csillagpont Református Ifjúsági Találkozóra kerül sor Sárospatakon. Az immár több ízben megszervezett rendezvény mottója ez évben "Miért álltok az ég felé nézve?" (ApCsel 1,11). A Csillagpont idén is 2000-2500 református fiatal találkozási pontja, egy olyan együttlét, ahol egymás hite által lehet gazdagodni. A színes program a várakozás és közösség témájához kapcsolódik. További információk a http://csillag.református.hu weboldalon. Ugyanakkor szívesen válaszolunk kérdésekre az ike@ike.ro címen, illetve a 0264-598050-es telefonszámon is.
Könyvespolc
Megtaláltuk a Messiást- konfirmációi olvasókönyv
Ár. 5,80 RON
Sipos Gábor - Az Erdélyi Református Főkonzisztórium kialakulása
Ár: 5,00 RON
Ár: 4,20 RON
A fenti könyvek mindegyike, megvásárolható és megrendelhető,
egyházkerületünk
Veres Miklós iratterjesztő
Tel. 0264-592453, 114 mellék
Cím: 400079 Cluj Napoca, str. I. C. Bratianu nr. 51-53
e-mail: iratterjesztes@reformatus.ro
Yahoo messenger: mickeyver
Skype: veresmiki1974
Tallózó
Markóék sikere az Erdélyi Napló kudarca
Bár kétségtelen, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség - legyen szó autonómiáról, kisebbségi jogokról, az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról, a Sapientia Egyetem akkreditációjáról vagy a kolozsvári egyetemről elbocsátott magyar oktatók ügyéről - gyakorlatilag egyetlen téren sem állt ki a magyarságért akár ellenzékben, akár kormányon politizált, van egy terület, amelyen Markóék talán sikert könyvelhetnek el.
A jelek szerint ugyanis úgy tűnik, hogy hónapok óta tartó agónia után megszűnik Erdély polgári-konzervatív hetilapja, az Erdélyi Napló. Hogy mindez miért tekinthető az RMDSZ sikerének, annak oka nem más, minthogy az Erdélyi Napló azon három-négy romániai magyar sajtótermék egyike, melyben a Markó Béla vezette párt álláspontjától eltérő nézetek is helyt kaphatnak.
Az Erdélyi Napló ugyanis nem hagyja szó nélkül az RMDSZ mulasztásait, és a párton rendszeresen számon kéri a rendszerváltást követően megfogalmazott céljait, csakúgy, mint az elmúlt választási kampányban tett ígéreteit. Az újságra emellett jellemző, hogy - szemben az RMDSZ-közelinek tartott lapokkal - nem kerül rögtön extázisba és zeng hozsannákat Markó Béláról, ha például valamelyik székelyföldi településen leaszfaltoznak egy bekötőutat. Az Erdélyi Napló ugyanakkor rendkívül nyitott az autonómiatörekvések, és az autonómiáért küszködő szervezetek irányában. Ezért sem riogatja például olvasóit az erdélyi magyarok megosztásával, amiért Tőkés László is indul az Európa parlamenti választásokon.
Egy kisebbségi laptól éppen ez a természetes magatartás, gondolhatnánk, ám Erdélyben más a helyzet.
A hetilap rendszeresen elesik a különböző romániai és magyarországi laptámogatásoktól. Ennek oka ismeretlen, ugyanakkor tény, hogy a határon túli magyar sajtó támogatását korábban ellátó Illyés Közalapítvány romániai alkuratóriumának elnöke hosszú évek óta Markó Béla volt, tagjai között pedig olyan RMDSZ-es vezéregyéniségeket találhatunk, mint például Frunda György, Takács Csaba vagy Kelemen Hunor.
Figyelemreméltó emellett, hogy egyes cégek - melyek más, sokszor jóval kisebb példányszámú lapokban rendszeresen hirdetnek - az Erdélyi Naplóban valami oknál fogva nem közöltetnek reklámokat.
Mindezek következtében az újság adósságállománya folyamatosan nő, egyre nehezebben tudják előteremteni a nyomtatásához szükséges költségeket, és ezért egyre kérdésesebbé válik a heti megjelenés, sőt a lap megszűnése is könnyen elképzelhető. Márpedig, ha ez megtörténik, akkor Markó, Verestóy és az RMDSZ többi erős embere akár pezsgőt is bonthatnak, hiszen az egyetlen, Erdély teljes területén terjesztett ellenzéki napilaptól sikerül megszabadulniuk.
Az Erdélyi Napló esete rendkívül jól jellemzi a határon túli magyar lappiacot. A magyar közösségek ügyét felvállaló lapok nehéz körülmények között, napi harcot vívnak az életben maradásért, miközben más újságokat a reklámok és az alapítványi támogatások által gyakorlatilag mesterségesen tartanak életben. E különös jelenség oka főként az, hogy az utóbbi csoportba sorolt lapok a magyar nyelven megfogalmazott autonómia-ellenes kirohanásokkal, a kettős állampolgárságon vagy a státustörvényen való gúnyolódással, a magyar kormány határon túli politikájának feltétel nélküli támogatásával állandó és nélkülözhetetlen hivatkozási alapként szolgálnak a hazai és a határon túli balliberális politikusok, illetve újságírók számára. Ez pedig minden pénzt megér.
Hogy a nemzeti elkötelezettségű lapok megfojtása nemcsak pusztán a lappiac szűkülését vonja magával, hanem azt is, hogy a különböző nemzeti ügyek egyszerűen ki fognak szorulni a közbeszédből, már más kérdés.
Kaszás Péter, Magyar Nemzet, Erdély Ma, 2007-05-03
Elhalasztották az ítélethirdetést a Wass Albert-perben
Ma délben kellett volna ítéletet hirdessen a kolozsvári Bíróság Wass Albert rehabilitációs perében. Az ítélethirdetést azonban egy héttel elhalasztották. Miután a múlt héten Kincses Előd ügyvéd a tárgyalás elhalasztását kérte az ügyészektől, mondván, hogy a teljes dosszié anyagát kell látniuk, és ezt elutasították, ma mégsem sikerült döntést hozni Wass Albert rehabilitációs perében.
Múlt héten az ügyészek még úgy vélekedtek, elegendő bizonyíték áll a rendelkezésükre. Ma azonban a következő hét csütörtökét nevezték meg az ítélethirdetés napjának. Wass Albertet 1946 márciusában a kolozsvári Népbíróság halálra ítélte. Az akkor megfogalmazott vád szerint Wass Albert felbujtója volt azoknak az Észak-Erdélybe bevonuló magyar katonáknak, akik 1940 szeptemberében Cegén négy, Omboztelkén pedig 11 embert végeztek ki.
A család azzal védekezik, hogy Wass Albert ott sem volt abban a faluban, ahol a tragikus események bekövetkeztek, és nem volt tudomása arról, hogy azokat az áldozatokat letartóztatták és utólag kivégezték. Ami a dosszié formai részét illeti, Wass Albert nem tartózkodott Erdélyben, amikor a per folyt ellene, hanem Németországban volt, majd onnan az Egyesült Államokba emigrált. Ott szerzett tudomást a perről és az ellene hozott ítéletről. Az Amerikai Egyesült Államok hatóságai, mivel Wass Albert bűnösségét nem látták bizonyítottnak, végig megtagadták kiadatását Romániának. Mindazonáltal a román hatóságok mindmáig bűnösnek tekintik őt.
Paprika Rádió, Erdély ma, 2007-05-03
A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság 2007. május 5-én, szombaton de. 11 órától tisztújító közgyűlést tart a kolozsvári Belvárosi Unitárius Egyházközség tanácstermében (Brassai utca 6. szám).
Napirend:
Megnyitás, köszöntő; elnöki beszámoló az elmúlt évi tevékenységről.
Bontások Kolozsváron - László Csaba fotókiállításának megnyitója.
A 2006-os esztendő pénzügyi jelentése.
Műemlék helyreállítás - gyakorlati példák: Házsongárdi sírkövek restaurálása (Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója), a széki református templom rövid ismertetése (Bibza Gábor, lelkész, történész), gyors beavatkozás a széki református templomnál (Makay Dorottya, műemlékvédelmi szakmérnök), a némai református templom falképeinek megmentéséről (Maksay Ádám, KLMT alelnök), a háromdimenziós térscanner alkalmazása műemlék dokumentálásánál - esettanulmány: Kolozsvár, Farkas utcai református templom (Maksay Ádám).
Tagtoborzás: jelentkezési lapok kitöltése, tagdíjak kifizetése.
A társaság 2007. évi tevékenységi tervének ismertetése.
Tisztújítás.
Kérünk minden tagot, ha teheti, vegyen részt a közgyűlésen. Új tagok jelentkezését is várjuk!
A KLMT választmánya nevében: dr. Gaál György elnök
Szabadság, 2007-05-04
A Kolozsvári Református Kollégium szombaton, május 5-én délelőtt 9 órától felvételi-előkészítőt tart a IX. osztályba jelentkezők számára. Az idei felkészítő érdekessége, hogy a jelentkezők részt vehetnek a kollégiumi napok keretében megrendezett tevékenységeken. Bővebb felvilágosítás a kollégium honlapján: www.kollegium.ro
Népújság, 2007-05-04
Iskolanapok a Református
Kollégiumban
Változatos kínálattal várják a szervezők a tegnap délután kezdődött Kollégiumi Napok keretében az érdeklődőket.
Az Egy lángot adok, ápold, add tovább szavalóverseny után az áhítaton Nagy Levente iskolalelkész hirdetett igét, majd Székely Árpád iskolaigazgató bevezetőjében kifejtette: hagyománnyá vált, hogy a kollégiumi napok keretében az erdélyi magyarság egy-egy híres személyiségére emlékezzenek, aki egykoron az iskola növendéke volt. A negyedik alkalommal megrendezett kollégiumi napok keretében most Reményik Sándorra emlékeznek, a keresztyénség és a magyarság nagy költőjére, akinek eszmei örökségét minden magyar református ember a magáénak mondhatja. A hit, a kegyelem és a szeretet fontossága, a magyarság felvállalása és nyelvünk művelése ma is időszerű - mondta az igazgató.
Reményik Sándorról Nagy Levente tartott előadást. Varga Balázs szavalata és a zongorajáték után koszorút helyeztek el a költő portréja előtt, majd a közelmúltban Nagyváradon megrendezett Reményik-szavalóverseny díjasait hallgathatták meg a jelenlevők. Ezt követte az iskola énekkarának fellépése, valamint a diákok munkáit dicsérő képzőművészeti kiállítás.
Ma, május 4-én délelőtt a bükki erdőbe, a Szent János kúthoz kirándulnak, ahonnan nem hiányozhat a bográcsgulyásfőzés és a sportmérkőzések. Este nyolctól pedig táncházba várják a néptánc kedvelőit.
Szombat délelőtt kilenctől internetkávézó, angol-német kincskeresés, asztalitenisz és tollaslabda bajnokság, valamint városismereti vetélkedő várja az érdeklődőket. Délután három órától vidám jelenetek, érdekes kísérletek, batikolás, és különböző versenyek - kirakós játék-, népdal- és szónokverseny - izgalmai színesítik a rendezvényt. Este héttől a színjátszó csoport Karinthy-jelenete után az iskola néptánccsoportja lép fel a kollégiumi tornateremben.
Nagy-Hintós Diana, Szabadság, 2007-05-04
Manapság szinte megszokott és természetes dolog, hogy ha tehetősebb barát, testvériskola meglátogat, nem jön "üres kézzel", hoz valamit, ami jól fog iskolánknak, a Református Kollégiumnak, s örül neki tanár, diák.
Az viszont már kevésbé megszokott, hogy szinte ismeretlenül érkezik valaki és teljesen önzetlenül felajánl nagyon értékes használati tárgyat egy oktatási intézménynek.
Lazsádi László földrajztanár ismerőseként látogattak iskolánkba André Ledroppier és neje Franciaországból. Viorica asszony Besszarábiából származik és altatóorvos.
Tudtam, hogy érkeznek és "hoznak valamit", de a legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor egy vadonatúj DVD- lejátszót és egy videokivetítőt kezdtek el kicsomagolni. Elmondták, hogy Ledroppier úr az Association Action Aides Humanitaires nevű szervezet elnöke. Évek óta szerveznek gyűjtőakciókat, melyek célja különböző szervezetek és rászoruló vagy beteg gyermekek megsegítése Romániában. Most, a több más jótékonysági célú adományozásuk mellett, minket is megajándékoznak ezekkel az eszközökkel, hogy az oktatás iskolánkban még hatékonyabb legyen.
Igazán hálásak vagyunk ezért az ajándékért. Köszönet érte.
Kívánjuk, hogy életüket és munkájukat Isten gazdag áldása kísérje.
Székely Emese igazgató, Népújság, 2007-05-03
A mai embert kell megszólítani - Beszélgetés Sógor Gyöngyi református hitoktatóval
Volt idő, amikor a vallásoktatást kiszorították az iskolából, de a köztudatból akkor sem sikerült eltűntetni azt. A diktatúra legnehezebb éveiben az embereket mágnesként vonzotta az egyház, a vallásóra, a Biblia-kör és a többi gyülekezeti tevékenység. A gyermekeket szinte minden szülő megkereszteltette, túlnyomó többségük konfirmált (vagy bérmálkozott). Volt ebben tiltakozás is, szembefordulás, de minden bizonnyal lelki éhség is. Most, amikor nem kell titokban járni hittanórára, az egyházak kiléphetnek a templom falai közül, más társadalmi helyzettel és más uralkodó világnézetekkel kell szembenézni. Sógor Gyöngyi református hitoktatót a vallásos nevelés, a hitoktatás jelenjéről és kihívásairól kérdeztük.
Igazából a gyülekezeti hitoktatást tartom létfontosságúnak. Az iskolai munka jó lehetőség arra, hogy kivigyük az Igét a gyülekezetből, de ha az oktatás csak az iskolában történik, és nem gyülekezet köré csoportusolva, ha nem ébreszt gyülekezeti tudatot, akkor csak "vallásoktatás" lesz belőle: egy vallásnak az oktatása.
Mi itt, Erdélyben nagyon szerencsés helyzetben vagyunk. Egyedüli állam vagyunk, ahol iskolában, állami iskolában is taníthatunk, sőt, részben kötelezővé is lehet tenni. Ilyesmi nincs sem Nyugat-Európában, sem Amerikában.
- Mekkora a közvetlen igény a szülők és a gyerekek részéről? Nem a passzív rábólintásra gondolok, a "hadd, járjon a gyerek órára, ha már van" magatartásra, hanem arra, amikor a szülő és a gyerek kimondottan akarja ezt...
- Nem végeztem felmérést, de elmondhatom, hogy tudatos reakcióról inkább akkor beszélhetünk, amikor azt mondják, hogy "márpedig nem akarom". De ez ritka, a gyerekek és szüleik 90%-a, legalábbis nyolcadik osztályig mindenképpen akarja.
Nálunk működik a népegyház, a hovatartozási tudat. Na meg aztán jön a konfirmáció, addig mindenképpen járnak.
Én református iskolában tanítok, és amikor eljönnek a szülők - olykor más vallásúak, katolikusok, unitáriusok is -, mindig megkérdem, hogy miért pont ide akarják beiratni. És általában azt válaszolják, hogy a keresztyén értékrendért, amit képviselünk, az erkölcsi nevelésért. Azt gondolom, hogy a szülők többsége keres valamit ilyen téren.
Akik állami iskolába küldik a gyerekeket, ugyanilyen elvárásokkal fordulnak a vallásoktatás felé. A gyermekeknél is, ha a hitéletük fejlődését nézzük, hatalmas fogékonyság tapasztalható. A legjobban alapozni óvodáskorban lehet, a kutatások is azt mutatják, hogy az erkölcsi nevelés alapjai kilencéves korig rögzülnek.
- A tananyag mennyire merev? Van-e lehetősége az oktatónak arra, hogy adott esetben mással foglalkozzon, másképpen közelítse meg a gyereket?
- A jelenleg használatos tanterv kissé hamarjában készült, mert gyorsan ki kellett használni a lehetőséget, hogy van iskolai vallásoktatás. Most dolgoznak a új tanterven, amely már a nyugati módszerek szerint építkezik, figyelembe veszi a gyerek fejlődését, kreatív, interaktív lehetőségeket nyújt. Amúgy a mostani tananyag tematikus, ismeretközlő jellegű.
A nehézség igazából az, hogy hatalmas kimaradás volt az az 50 év. Ezalatt fejlődhetett volna. Volt egy nagyon jó anyag, amit az 1948 előtti kitűnő teológusok állítottak össze, és aztán egy hatalmas kimaradás.
- ...pedig a generációk szemlélete gyakorlatilag kétévente radikálisan változik...
- Nagyon sokat remélek az új tantervtől, mert igenis, a mai embert vallásos igényeiben meg kell szólítani.
- A hitoktatás próbaköve a tartósság, az, hogy a vallásos szellemben nevelt generáció tagjai - teszem azt tíz év múlva - milyenek lesznek. Mennyire marad meg az, amit elültetnek?
- Én nagyon örülök annak, hogy az oktatás nálunk részben kötelező. Jópár évvel ezelőtt doktoranduszként voltam Hódmezővásárhelyen, egy híres református gimnáziumban, és az ottani iskolaigazgató ismertette a statisztikát: 80 százaléka a gyerekeknek nincs megkeresztelve. Ennek ellenére a liberális Magyarországon, ahol nem kötelező a vallásoktatás, vállalják a református iskolát. Ez azért elgondolkoztató.
Én akkor fedeztem fel a népegyház előnyeit, jó az, hogy egy nagyobb tömeg meghatározhat a társadalomban egy ilyen értékrendet.
- Az egyházakat manapság egyre gyakrabban tekintik gyatrán működő szociális szolgáltató intézményeknek, márpedig nem ez az elsődleges küldetésük. Mennyire hatásos eszköz a jó vallásos nevelés arra, hogy egy következő generáció már másképp tekintsen erre a kérdésre?
- Nem hiszem, hogy ez az iskolában fog megtörténni. Ez a család feladata, és ezért is mondom, hogy a hitoktatást gyülekezet-központúvá kellene tenni. Ha az iskolai vallásoktatást nem erősíti meg az otthoni és a gyülekezeti nevelés, itt fog elveszni a dolog. Sokat várunk az iskolai oktatástól, de az egymagában nem elég.
Ha azt nézem, mi történik a liberális nyugaton, akkor azt gondolom, hogy nem a vallásoktatás lesz a mentőöv. Az iskolában, már a tanári körben sincs túl nagy nyitottság: a vallásóra afféle pótóra, reggel fél héttől kezdődik stb. Megaláztatásokat kell átélni. Ritka az olyan iskola, amely a vallásoktatót nem vendégként, fölöslegként kezeli.
- A gyerekek az eszükkel, vagy inkább a szívükkel közelítenek a vallás felé?
- Ez tanárfüggő. Aki szívvel közelíti meg, az szíveket érint. Mindenképpen a szívvel kell. Másképpen puszta tantárggyá minősül.
Ercsey-Ravasz Ferenc, Szabadság, 2007-05-01
Bárdos Lajos - Nagy István
Kórusfesztivál, tizenhatodszorra
A Nagy István Ifjúsági Kórusegyesület május 5-6-án szervezi meg a XVI. Bárdos Lajos-Nagy István Kórusfesztivált, tudtuk meg Kovács András karnagytól.
- A két hangversenyből álló rendezvényen tizenegy kórus mutatja be műsorát. Szombaton, május 5-én főleg a fiataloké lesz a színpad. Fellép sorrendben a szervező Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar (vezényel Kovács András), a Szabadság utcai református gyülekezet ifjúsági kórusa (Dénes Előd), a Bernády Kamarakórus (Márton Zsolt), a Vártemplom Musica Humana női kara (Csíky Csaba), a kolozsvári Apáczai Csere János Líceum vegyes kara (Szabadi Ildikó). Vasárnap, május 6-án a Művészeti Líceum Primavera gyermekkórusának köszöntője után a következő kórusok énekelnek: az alsóvárosi református gyülekezet vegyes kara (Murár Mária), a nyárádszeredai Bocskai Dalkör (Ferencz Csaba), a Vártemplom Psalmus kórusa (Kovács András), a szovátai Intermezzo kamarakórus (Fülöp Judit), a marosszentgyörgyi Soli Deo Gloria és a Laudate Dominum ifjúsági kórus (Hajdó Károly). Az idén debütál rendezvényükön a nyárádszeredai és a szovátai kórus, mindkettőnek sikeres bemutatkozást kívánunk. A Filharmónia vezetőinek jóvoltából, akik tisztában vannak az amatőr kórusmozgalom fontosságával, az idén is a Kultúrpalota nagyszerű akusztikájú nagytermében, ünnepélyes keretek között adhatják elő műsorukat a meghívott énekkarok.
A hangversenyek délután 6 órakor kezdődnek. A belépés díjtalan.
b.d., Népújság, 2007-05-03
Mezőmadaras "fekete-
fehérben"
A Mezőség egyik legszebb fekvésű települése ihlette a Várgalériában pénteken délután megnyílt kiállítás képeit. Török Gáspár EFIAP fotóművész öt alkalommal vett részt a mezőmadarasi alkotótáborban (amelyet Szabó Andor lelkész és felesége, Szabó Izolda szervez), dr. Farkas Tibor a gödöllői Szent István Egyetem adjunktusaként járt a faluban és fényképezett. Munkájuk eredménye második alkalommal kerül közönség elé, 2006 szeptemberében a gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Otthonban dr. Entz Géza művészettörténész ajánlotta a magyarországi nézők figyelmébe.
A fényképek szervesen egészítik ki egymást vagy ismétlik meg más-más szemszögből, más szereplőkkel ugyanazt a témát, miközben mindkét alkotó a hagyományos fekete-fehérhez ragaszkodva ajánl a figyelmünkbe egy színekben gazdag világot. A kérdésre, hogy miért mondtak le a színekről, mindketten az elöregedő falu életére jellemző drámaiságra hivatkoztak, amit a pénteki nyitóünnepségen Muresan Vasile képzőművész, a madarasi alkotótáborok rendszeres vendége is hangsúlyozott.
A kiállítás képein kibontakozik e főutaktól távol eső hagyományos faluközösség tárgyi és emberi világa, amelybe a megszokottnál lassabban szüremkednek be mai életünk jellegzetes vonásai. E kétarcúságot sikerül tetten érniük az alkotóknak, akik a "veretes próza" illetve a lírai impresszionizmus nyelvén szólnak a tájról és a benne élő emberekről.
A táj mindkét fotóst megbabonázta, a gomolygó felhők a falu, az Isten tava felett, az égig érő, mesebeli erdő, a lovak, a zöld szigetekből álló gazdaságok. A táj szerves részét képezik a boglyák, a gyommal benőtt vasúti sínpár, amelyről a mezőségi vicinális a múltba döcögött vissza. Elmúlt idők emlékeként a Szekeres család sírköve dacol az idővel. A pihenő tehéncsorda, a kútból vizet húzó lány, a pocsolyában fürdő libák a mindennapi falukép részei, egy olyan világé, amelyről nem tudni, meddig marad még fenn akár Mezőmadarason is.
Az épített örökség központja a református templom, amelynek kisugárzó ereje mindkét fotóst megihlette. Török Gáspár különleges, eddig talán csak a helybeliek által ismert szemszögből, a bástyaszerű hajót előtérbe helyezve, dr. Farkas Tibor a száradó szőtteseken át örökítette meg, majd bekíváncsiskodott a harangtoronyba, s lefényképezte a templom óráját működtető szerkezet nehezékeit is.
A szimbolikus jelentésű székely kapu is ihletforrás, a faluközpont ékessége. Láthatjuk a mezőségi falvakra jellemző tornácos házat, amelynek díszítése a hajdani alkotók szépérzékét tükrözi. Jellegzetes mezőségi, madarasi tájkép a lágyan omló délutáni fényben megörökített, szív alakban ívelő kerítés a megrokkant galambdúcot tartó kapuval. A fotós éles szeme azt a székely kaput is felfedezte, amelyre tulajdonosa virág helyett sarlót és kalapácsot faragtatott.
A kiállítás értékes darabjai a portrék, férfiak és asszonyok, együtt és külön, vidáman és derűsen vagy fáradtan és gondterhelten, a száradó dohánylevelek előtt állva vagy házat tapasztva, ablaknyi fényben a magányos ebédhez készülődve. Némi biztatást a drámai képsorok között a gyerekekről készült fotók jelentenek.
A sejtelmesen impresszionista képek mellett a játékosság is jelen van a hórihorgas kútágas vagy a boltban kígyózó kályhacső révén. Az alkotásokból kirajzolódik a falu élete a maga szépségeivel, értékeivel, jellegzetességeivel és furcsaságaival. Érdekes próbálkozás, ahogy a két alkotó egymás mellé tette tudását és tehetségét, s az így létrejött dokumentumértékű kiállítást érdemes megtekinteni a Várgalériában.
Bodolai Gyöngyi, Népújság, 2003
Az alsóvárosi reformátusok ünnepe
Aki velünk volt, az lesz velünk ezután is
Ötvenéves a marosvásárhelyi alsóvárosi református egyházközség. Történetét színes kis jubileumi emlékfüzetből ismerheti meg az érdeklődő (Marosvásárhely-Alsóvárosi református templom 1957-2007, szerkesztette Lőrincz István, összeállította Csibi József). Vasárnap hálaadó istentiszteleten emlékeztek az indulás, templom- és gyülekezetépítés nehéz évtizedeire a Ludas utcai templomban. Az igét nt. dr. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdette. Isten kegyelmében bízva állíttatott ez a közösség a biztos alapra, hallottuk. Erre épült a Ház, az alsóvárosi gyülekezet. Emberek, tettek, cselekedetek, fél évszázad. Csoda, hogy templom épülhetett a kommunista időkben. Hogy gyülekezet alakulhatott a nagy elnyomásban.
A harminc éve éneklő gyülekezeti kórus szolgált, szólót énekelt Fazakas Ilona és Nagy Loránd Zoltán. Murár Mária 1989 óta áll a kórus élén. A Romániai Magyar Dalosszövetség díszoklevelét a tiszteletbeli elnök, Guttman Mihály karnagy nevében a lánya, Tóth-Guttmann Emese nyújtotta át, és köszöntötte az alsóvárosi énekeseket.
A kezdetekről élményszerűen, kesernyés humorral számolt be dr. Bustya Dezső, aki 1975-ben kezdte vásárhelyi szolgálatát, és húsz éven át volt a gyülekezet igen hűséges és szeretett lelkipásztora. 1955 és 1976 között templom nélkül élt a gyülekezet, '76-ban a gyülekezet megvásárolta az Imaházat épületét. Alsóváros a nulláról indult. Első feladat volt a lelki templom felépítése. Bustya Dezső óriási lelkesedéssel és rendkívüli munkabírással vetette magát a munkába, minden református családot, egyháztagot meglátogatott, összeírt. 1976-ban vásárolta meg a gyülekezet a Ludas utca 3. szám alatti telket, imaházat működtetett ott, engedély nélkül persze, aztán az épülethez egy "üvegházat" építettek (régi ablakkeretekből állították össze, teteje eternitlappal fedve, mert féltek a lebontatástól). Ebben az imaházban tartotta az első istentiszteletet Bustya Dezső 1976. július 14- én. Hosszú az út innen a mai gyülekezeti központig. A terv Szekeres Balogh Jolán és férje, Szekeres Gerő munkája, az építkezés 1988- tól 1991-ig tartott, oroszlánrésze volt benne néha Szabó Árpád gondnoknak. 1991. december 8-án szentelte fel az új templomot dr. Csiha Kálmán püspök. Ma a gyülekezet mintegy 3400 lelket számlál.
Köszöntők hangzottak el: Kántor Attila esperes, Pintér Gyula, Kunszentmiklós testvérgyülekezet lelkésze, Wim den Besten, a hollandiai Schoonhoven presbitere, Fekete Márton, Mezőméhes testvérgyülekezet lelkésze, Kecskés Csaba unitárius lelkész, a városbeli testvérgyülekezetek nevében, Csegzi Sándor alpolgármester, Pályi József rangidős presbiter, dr. Derzsi Kálmán főgondnok szóltak az ünneplőkhöz, ajándékokat adtak át - az "ezüstvárosnak" is mondott Schoonhoven képviselője például egy pompás ezüst úrasztali tányért, melynek felső mezejében a két város temploma látható, alatta nyitott tenyér, a jelkép jelentése: mindannyian az Ő kezében vagyunk, vagy még inkább ez: így hordoz bennünket tenyerén az Úr.
Az ifjúság nevében Lőrincz Beáta szavalattal köszöntötte az eseményt.
Az 550 férőhelyes templom kicsinek bizonyult, számos egyházi és világi kiválóság tisztelte meg jelenlétével. A "kivándorlók" közül is jöttek haza néhányan. Bár az utóbbi időben a lélekszám 700-zal csökkent (a kivándorlás meg a születés és keresztelés közötti különbség), ez a templomlátogatáson nem észlelhető, mondotta Lőrincz István, aki szolgálata 12 éve alatt mintegy ezer családot látogatott meg. A gyülekezet felvállalt két fontos missziói ágat is, a szenvedélybetegek gondozását (ennek csak helyet biztosít), illetve a börtönmissziót, ezt maga Lőrincz István végzi 11 éve. Hetente egyszer, minden szerdán meglátogatja a marosvásárhelyi börtön református elítéltjeit, istentiszteletet tart nekik. A holland testvérgyülekezet támogatta a gyülekezeti központ korszerűsítését, segíti az öt éve működő szociális projektet, amelynek keretében a gyülekezet szegény sorsú gyermekei számára naponta egyszer meleg ételt és néhány órai foglalkozást biztosítanak. Holland támogatásból épült a Bucsinon egy üdülőház is, ahol ifjúsági csoportok vesznek részt különböző programokon.
A fél évszázados évforduló alkalmából az emlékfüzetet és vele díszokleveleket adtak át a főpásztornak, lelkésztársaknak, mindazoknak, akik jelentősen járultak hozzá a templom- és közösségépítéshez.
A felszólaló lelkészek, elöljárók egy része azonos korú az alsóvárosi gyülekezettel. A reménység és bizodalom emberei ők, új korszak kihívásaival viaskodva merítenek erőt az elődök példájából.
Bölöni Domokos, Népújság-2007-05-03
A Szent György-lovagrend Marosszentgyörgyön
A Szent György-napi rendezvények keretében a Szent György lovagrend székelyföldi nagypriorátusa ünnepi látogatáson járt Marosszentgyörgyön. Szombaton, április 28-án délután a lovagok megkoszorúzták a község központjában álló Szent György-szobrot. Kovács Klementina Baricz Lajos Szent György szobra Marosszentgyörgyön című versét mondta el, amit a Jubilate Deo el is énekelt. A helyi Gr. Petki Dávid cserkészcsapat zászlós felvezetésével az ünneplők és a lovagok a katolikus templomba vonultak. Előbb a házigazda mutatta be a templom előtt a Szent György-emlékoszlopot, amely a Szent Lovag harcát ábrázolja a sárkánnyal, majd az 1200-as években Szent György tiszteletére épült templomot tekintették meg. A Szent György-himnusz elhangzása után a tanácsteremben folytatódott az együttlét Sófalvi Szabolcs vezetésével. Suciu Renáta szavalt, a mini Jubilate, a Jubilate Deo és a Kolping kórus Baricz Lajos- verseket adott elő Simon Kinga vezetésével.
Nagy Géza lovag a lovagság kialakulásáról, múltjáról, történetéről, Makkai Gergely marosvásárhelyi prior a lovagi intézményről, a lovagiasságról és a Szűz Mária-kultusz nyomán a lovagoknak a nők tiszteletéről, végül Eigel Tibor csíkszeredai nagyprior a Szent György-lovagrend XI. századi hivatásáról, erkölcsiségéről és erdélyi helyzetéről értekezett.
Az elhangzott előadások után Vízi József polgármester emléklapot adott át Eigel Tibor nagypriornak és Makkai Gergely priornak, akik szintén emléklappal ajándékozták meg a Szent György nevét viselő intézményeket: a polgármesteri hivatalt, a Szent György Gimnáziumot és a Szent György római katolikus plébániát. Emléklapot kapott még a helyi unitárius, református és a csejdi református egyház.
Az ünnepség rövid dokumentumfilm megtekintésével ért véget
Szép, meghitt ünnepség volt a katolikus templom árnyékában, amely körülbelül akkor épülhetett, amikor Róbert Károly királyunk létrehozta a Szent György lovagrendet.
(Szentgyörgyi), Népújság-2007-05-03
A Népújság március 6-án megjelent számában olvashattunk felhívást a Horváth István tiszteletére szervezendő Irodalmi vetélkedő címmel. Az ott megjelent információk mára kissé módosultak. A versenyt továbbra is május 12-én, szombaton Magyarózdon szervezzük délelőtt 10 órától a Horváth István Alapítvánnyal, a református egyházközösséggel és az iskolákkal együtt. A Horváth István emlékére rendezett vetélkedőt idén a Kemény János- emlékünnepséggel kötjük össze, így kimondottan prózamondó versenyt szervezünk. Két prózai alkotásból kell készülni egy-egy 8-10 soros részlettel. Horváth Istvántól A sánta varjú című novellából kell kiválasztani a szövegrészt - a novella első részéből, amely addig tart, hogy ". . . az aztán csodálatos volt." Megtalálható A tenger hangja című kötetben (Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1991). A második szövegrész Kemény János önéletírásából választható (Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1986, vagy az interneten a http://www.neumann-haz.hu/scripts/SGML/BHISGMLtr?kemeny/kemeny0010001.sgm oldalon). Jelentkezni a 0728-129-388-as telefonszámon lehet. Szeretettel várunk minden versenyzőt és érdeklődőt.
Csegödi Erika, Népújság-2007-05-03
Dézsi Ferenc-emlékverseny Csáváson
A mindössze 570 lelket számláló Kis- Küküllő menti település lelkészének, elöljáróinak jutott eszébe: tenni kell valamit a népdalkincs megőrzése és átörökítése érdekében az iskolások körében is. Így történt, hogy április utolsó szombatján harmincnyolc iskolás (elemisták és gimnáziumi tagozatosok) érkezett szüleivel, tanítóival a nagy hírű dalárdisták templomába. Kicsik és nagyok, a Csalóka Zoltán esperes, gyulakuti református lelkipásztor fohásza és köszöntése után szülőföldjük dalaival álltak a népes csávási gyülekezet elé. (Az érdeklődés a hétköznap s a munkára csalogató szép idő ellenére: érthető, kevés az esemény a faluban, és ilyen sosem volt még.) Elhangzott Szőcs Kálmán Különvers Szászcsávásnak című költeménye. Bíró József helybeli lelkész vezette a műsort. Elemista és gimis "kategóriában" járultak elő a lányok, fiúk, Gyulakutától Küküllő-dombóig - bonyhai, héderfájai, mikefalvi, désfalvi, haranglábi, magyarsárosi, dicsőszentmártoni gyermekek -, vadonatúj, gyakorlottabb vagy néha bizony félre-félre csúszó hangon. Az énekes vetélkedő egyúttal főhajtás is volt a 125 éve született Kodály Zoltán emléke előtt, és emlékezés a falu egyik, korán eltávozott fiára, a Keszeg János kórusvezető tanító úr és a Birtalan zeneszerző, karnagy házaspár, József és Judit tanítványára, az 1952-ben született és 2002-ben elhunyt Dézsi Ferenc zenetanárra, aki nemcsak a dalárdát vezette 1973-tól haláláig, hanem zenét is oktatott a környék iskoláiban. Róla Vincze Katalin tanárnő beszélt. Arra törekedett, mondta, hogy gyermekeink ajkáról hibátlanul zengjen az ének. Halála óta aláhanyatlott a kórus, körükből származó utódot várnak az emberek. A zsűriben részt vett Nagy Ilona szőkefalvi nagytiszteletű asszony, Pál Enikő haranglábi zenetanárnő, Dénes Előd lelkész, karvezető. Mellettük Iszlay László zenetanár, karnagy, aki bokros teendői mellett ideiglenesen a csávási dalosok istápolását is felvállalta. Kedves epizódként Dézsi Ferenc unokája, egy pöttöm kislány is dalolt egy kicsit az egybegyűlteknek, nagy tapsot aratva.
A szünetben a diákok és a csávásiak megkoszorúzták a temetőben Dézsi Ferenc síremlékét. Erdős János jeladására az alkalmi kórus így énekelt: "Szomorúfűz hervadt lombja, / Ráhajlik a sírhalmomra . . ."
Mindenki részesült valamilyen elismerésben, és a szeretetvendégség sem maradt el. A vetélkedő szakmai megbeszélése azonban sajnos, igen. A legszebben éneklők közül hadd említsük meg Simó Dóra, Orbán Melinda, Baróti Debóra, Lőrinczi Lehel, Csiszér István nevét. A Népújság könyvdíját Török Edina, Székely Vera Gabriella, Pálosi Előd Olivér, Dézsi Norbert, Kendi Ágota, Peti Tamás Ottó és Balázs Csaba vihette haza. A dalos vetélkedőnek folytatása lesz, ígérték a szervezők, az egyház és az iskola összefogása nem szorítkozik erre az egyszeri alkalomra. Szükséges a pontos szabályzat megfogalmazása, a hamis hangokat idejében kiszűrő előválogatás, és egy pergőbb forgatókönyv, amely kiiktat minden holtidőt a műsorból. Színezné az eseményt, ha népi hangszereken játszó gyermekek is részt vennének a vetélkedőn.
Bölöni Domokos, Népújság-2007-05-03
Betekintés a versek szent világába
- VII. Atlantisz harangoz versmondó verseny
Hetedik alkalommal került sor az Atlantisz harangoz országos versmondó versenyre a hét végén a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban, a líceum és a Phoenix Könyvház szervezésében. Az ünnepi megnyitóra pénteken délután került sor, idén az Erdélyi Unitárius webrádió és a Kolozsvári Rádió közös ifjúsági műsorán keresztül egy kicsit mindenki részt vehetett a versünnepen, nem csak azok, akik a kollégium Dávid Ferenc imatermének padjaiban ültek.
Szabó Árpád unitárius püspök minden évben köszönti a szavalóversenyre érkező fiatalokat, de első alkalommal vett részt az ifjúsági műsorban, így az idei rendezvény még különlegesebb volt számára. Elmondta: a versek segítenek az önmagunkra találásban. Atlantisz azért "harangoz", hogy évente legalább egyszer figyelmünket a versre fordítsa - jegyezte meg a püspök sok sikert kívánva a versenyre érkező fiataloknak.
A kétórás rádióműsor a vers, a költészet rejtelmes világába próbált elkalauzolni, különböző kérdésekre adva választ. Mi is kell ahhoz, hogy valaki költő lehessen? Milyennek is képzelünk egy költőt? Miért van szükség a versekre? Hogyan szólnak hozzánk ezek a különleges alkotások? A műsorban megszólaltak a versenyre érkező diákok és kísérőik, valamint a zsűri tagjai, akik elmondták véleményüket a vers titokzatos világáról, illetve arról, hogy miért szeretnek felállni a színpadra és megosztani a "csodát" hallgatóságukkal. És hogy teljes legyen a kép, Visky Zsolt költő is felolvasta alkotásait a műsorban. Magyari Eszter, a Phoenix Könyvház tulajdonosa elárulta: a szeretet indítja minden évben, hogy Solymosi Zsolttal közösen évente szavalóversenyt szervezzen. A Fűszál együttes előadásában megzenésített versfeldolgozásokat is hallgathattak a résztvevők és rádióhallgatók, majd műsor után koncert zárta az első napot.
A szombat délelőtti megmérettetésen Jancsó Miklós és Rekita Rozália színművészek, László György költő és Nagy Réka néprajzos zsűrizett. A IX-X. osztályos kategóriában I. díjat nyert Rostás Kriszta a Brassai Sámuel Elméleti Líceumból, második lett Csomós Éva Zsuzsanna a székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumból, III. pedig Győri Orsolya a Kolozsvári Református Kollégium diákja. A XI-XII. osztályosok közül I. díjban részesült Kófity Annamária a Vajdahunyadi Líceumból, második lett Lehőcz Zsuzsa a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceumból, III. díjat pedig Gurka-Balla Ilona kapott a Kolozsvári Református Kollégiumból.
Gergely István szobrászművész különdíját Orosz Klára, a János Zsigmond Unitárius Kollégium diákja kapta, a Reményik Sándor Művész Stúdió különdíjában részesült Szász Réka a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumból, a Phoenix Könyvház különdíját pedig Flórián Zsókának ítélték oda.
Dézsi Ildikó, Szabadság, 2007-05-02
Magyar zenei CD-adomány a
Sapientiának
A Határon Túli Magyarok Zenéje koncertsorozat keretében CD-adományt adtak át a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek (EMTE). A kolozsvári Magyar Operában csütörtökön este tartott ünnepségen Dávid László, a Sapientia - EMTE rektora, valamint Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője, a Sapientia Alapítvány kuratóriumi elnöke vehette át a gyűjteményt. A kiadó és koncertigazgató üzenetét, valamint a 142 címet tartalmazó CD-adományt a felvidéki, magyarországi Misztrál együttes tagja, Török Máté adta át. Az ajándékért Kató Béla mondott köszönetet, aki beszédében hangsúlyozta, hogy a világon sokféle és kiváló zene létezik, de ez a zene azért kivételes, mert a sajátunk, a mi szellemiségünket és lelkivilágunkat tükrözi.
A koncertet a 2000-ben alakult kolozsvári Fűszál együttes kezdte, akik Kányádi Sándor, József Attila, Petőfi Sándor, Ferenczes István stb. verseinek feldolgozásával remekeltek. Az együttes tagjai - Fejős Gabriella (hegedű, ének), Nagy Éva (fuvola, ének), Lakatos Sándor (gitár, ukulele, ének), Nagy Endre (gitár, ének), Vígh Menyhárt (basszusgitár), Kisgyörgy Tamás (ritmushangszerek), Keresztes Szabolcs (bongos, darbuka), Bíró Attila (ritmushangszerek) és Veress Berci (dobok) - ezúttal is felpezsdítették a hangulatot.
Az idén ősszel tizedik születésnapját ünneplő, 2006-ban Bartók Béla-emlékdíjjal kitüntetett Misztrál együttes Dsida-versek feldolgozásával lepte meg a közönséget. Heinczinger Miklós (furulyák, klarinét, gitár, ének), Tóbisz Tamás (gitár, ének), Török Máté (cselló, gitár, mandolin, okarina, ének), Hoppál Mihály (nagybőgő, saz, brácsa) előadásában a jelenlévők a kolozsvári Házsongárdi temetőben nyugvó költő legszebb verseit hallgathatták meg.
A koncertestet a Kolozsváron többször is fellépő, 2002-ben a székelyföldi Baróton alakult TransylMania etno-rock zenekar zárta. Az együttes tagjai - Hompoth Artúr (dobok), Cseresznyés Emília (ének), Cseresznyés Szilamér (basszusgitár, ének), Ségercz Ferenc (fúvós hangszerek), Tókos Imre (gitár), Kovács Enikő (ének) és Kelemen István (hegedű) - Reményik Sándor-, Pósa Lajos- és Szabolcska Mihály-versek mellett saját szerzeményeket, illetve népdal-feldolgozásokat adtak elő nagy sikerrel.
P. A. M.
Szabadság, 2007-05-02
