|
az Erdélyi Református Egyházkerület internetes hírszolgálata |
||
|
|
||
|
Feliratkozás: hirvivo-subscribe@yahoogroups.com Hír beküldése: hirek@reformatus.ro |
||
|
|
||
|
2006. október 25. - V. évfolyam 42.
szám (összesen 227. szám) |
||
|
|
||
A tartalomból:
Kéve hetilap egy éves és a reformáció 489. évfordulója
- Marosszentkirály
Újabb megmozdulások erdélyi városokban a Bolyaiért 
Református templomot avattak Buzában - Ötéves munka eredménye a korszerű épület
100 éves a kolozsvári Magyar Nemzeti Színház
„a fejedelem… tanácsa penig egészen az haza fiaiból
legyen” - 190 éve halt meg Bethlen Miklós
Misztikum és valóság - Konferencia a Mezőségről
Hagyaték Találkozó a megmaradás jegyében
730 éves évfordulóra emlékeztek Körösfőn
Háromszék legfiatalosabb települései
alkalmából Hitünk megvallása általános címmel október 23. és 29. között minden este 6 órától istentisztelet, előadás és azt követően beszélgetés lesz a kolozsvári alsóvárosi (Kétágú) református templomban. A sorozat hétfőn este kezdődött, amikor A keresztség címmel dr. Pásztori Kupán István hirdetett igét. A témakörök és az igehirdetők további rendje: kedden – A keresztség a református egyházban – dr. Kállay Dezső, szerdán: Az úrvacsora – Kurta József, csütörtökön: Az úrvacsora a református egyházban – dr. Péter Miklós, pénteken: A konfirmáció – Kelemen Attila, szombaton: A konfirmandus a gyülekezetben – Papp Benjámin. Vasárnap istentisztelet és úrvacsoraosztás de. 10 órától (Székely József), valamint du. 6 órától
Adorjáni László lp.
56-os emlékmű avatás 2006. október 28-án 12 órakor a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet hátsó udvarában
A kommunista rendszer alatti, kiemelten az 1956-os magyar szabadságharcot követő megtorlások erdélyi protestáns áldozatainak (református, unitárius, evangélikus lelkipásztorok, teológiai tanárok, teológusok és egyháztagok) emlékére 2006. október 28-án 12 órakor a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet hátsó udvarában kerül felavatásra a Bocskai Vince szobrászművész alkotta emlékmű.
A felavatásra kerülő emlékművel (az első ilyen
Kolozsváron) emlékeztetni akarunk arra, hogy egy istentelen és törvénytelen
rendszerben és kiemelten az 1956-os magyar szabadságharc nyomán Erdélyben
nagyszámú protestáns ember (egyháztag, lelkipásztor, teológus
hallgató és teológiai tanár) vált áldozattá.
A megemlékező ünnepségre tisztelettel hívunk meg minden érintettet, hozzátartozót és érdeklődőt. Ez úton kérjük, hogy akinek további – e csoportba tartozó – áldozatokról vagy a felsoroltakról adatai vannak, juttassák el postán vagy e-mailen a következő címre:
Tonk István,
400452 Cluj-Napoca,
Aleea Padis 5/39;
e-mail: tonk.istvan@cluj.astral.ro
Kéve hetilap egy éves és a reformáció 489. évfordulója - Marosszentkirály
„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok...” (1 Péter 2,9)
MEGHÍVÓ
A Pro Regio Egyesület és a Marosszentkirályi Református Református Egyházközség, tisztelettel meghívja Önt a Kéve hetilap egy éves és a reformáció 489. évfordulója alkalmából szervezendő ünnepi találkozóra, melyre 2006 október 31-én, délután 6 órai kezdettel a marosszentkirályi református templomban kerül sor.
A találkozót Máthé-Farkas Zoltán, uzdiszentpéteri református lelkész igehirdetése nyitja, melyet Veress László marosszentkirályi lelkész köszöntője követ. A találkozó keretében fórumbeszélgetésre is sor kerül, melynek keretében az egyházmegújulás égisze alatt az egyetemes papság egyháztani kérdését vitathatják meg a jelenlévők. A fórumbeszélgetést Brassai Zsombor székelykövesdi lelkész vezeti be és moderálja.
A rendezvényen fellép a marosszentkirályi gyülekezeti kórus is, Veress Enikő karnagy vezetésével.
A Kéve-évfordulós reformációi találkozón a hetilap körül szerveződött székely-mezőségi gyülekezetek – Madarasi-Fekete, Mezőbánd, Mezőmadaras, Sénáságy, Mezőbergenye, Csittszentiván, Malomfalva, Mezőpanit, Harcó, Székelykövesd, Náznán, Marosszentkirály, Maroskeresztúr, Marosszentanna, Várhegy, Mezőcsávás, Galambod, Mezőfele, Mezőkölpény, Szabéd, Sámsond és Uzdiszentpéter – lelkészek, presbiterek, nőszövetségesek és fiatalok által képviseltetik magukat.
Tisztelettel,
Brassai Zsombor - a Kéve főszerkesztője
Veress László - házigazda lelkész
Kelt, 2006 október 25-én
Újabb megmozdulások erdélyi városokban a Bolyaiért
Ismét a Bolyai Egyetem visszaköveteléséért mozdultak meg kedden és szerdán fiatalok százai Erdély különböző városaiban. Ezúttal is eredeti módon adtak hangot igényüknek: nyílt napot szerveztek több, még valamennyire magyar városban, s a rendezvényen magyar és román nyelvű plakátokkal, szórólapokkal próbálták megértetni követelésük jogos voltát, az állami magyar egyetem újraindításának szükségességét.
Szerdán Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön állított sátrat a BKB, az EMI, a MIT és az OMDSZ, ezekben négy órán keresztül álltak az érdeklődők rendelkezésére, csütörtökön Csíkszeredában és Nagyváradon volt hasonló megmozdulás.
Kolozsváron kis időre ismét magyarrá vált a Főtér, ezt láthatóan élvezték az emberek, többen hosszasan álldogáltak a sátor környékén, miután feltankoltak szórólapokból, megírták véleményüket Bolyai-ügyben a szervezőknek, vagy el is beszélgettek velük.
Mivel az idő kedvezett, az arra járó fiatalok közül sokan tettek eleget a meghívásnak a betérésre. Igaz, többségükben magyarok voltak, egy román pár például „Már megint ezek a magyarok!” felkiáltással menekült a helyszínről, de volt olyan román fiatal is, aki megértően fogadta az egyetem visszaszolgáltatásának igényét, miután elmagyarázták neki, miről is van szó (ő ugyanis barátaival együtt mélyen meg volt győződve arról, hogy egyrészt ők tesznek jót a magyarokkal, amiért beengedik őket a Babeş–Bolyaira, másrészt meg ott a Sapientia, amelyről úgy tudták, hogy a román állam pénzeli).
Közben Bodó Barna BKB-elnök a szép számban megjelent magyar és román, illetve transindexes és maszolos sajtót nyugtatgatta, a fiatalok szórólapoztak vagy a Bolyai Egyetemet! feliratot rakosgatták ki a megvásárolt ezer gyertyából, amelyet este hét órakor gyújtottak meg.
Sepsiszentgyörgyön a tervnek megfelelően zajlott a leendő Bolyai Egyetem nyílt napjának a szervezése, melyből az oroszlánrészt a helyi EMI tagszervezet, valamint a Kereskedelmi Szakközépiskola diáktanácsa vállalta. Déli két órakor három egymás mellé felállított sátorban kezdődött az akció, az EMI-sek szórólapot osztogattak, az arra járó fiatalokkal kitöltették a Bolyai-kérdőívet, javaslatokat fogadtak el az érdeklődőktől.
A sátrat a nyílt napot hirdető plakátok borították, pannók és régi fényképek egész sora a korabeli Bolyai egyetemről, a tanárokról. Két órával a gyertyagyújtás előtt már kiraktuk a BOLYAI EGYETEMET! feliratot, aztán hét órakor mintegy húsz fiatal közreműködésével kigyúlt a pompás látványt nyújtó „tűzijáték”, mely megvilágította a sepsiszentgyörgyi parkot és reménnyel töltötte el azt a több mint száz embert, aki odasereglett a rendezvényre. Dr. Kovács Lehel, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke ismertette a jelenlévőkkel és a sajtó képviselőivel az egyetemért folytatott küzdelem fontosabb mozzanatait és a közeljövőben várható lépéseket.
A jelenlévők többsége fiatal volt, ami reménykeltő a jövőre nézve, hiszen ez azt jelenti, fiataljaink megértették, az egyetem elsősorban értük lesz, és nekik kell megmozdulniuk, ha változást akarnak, ha fel akarják rázni a közömbösségbe egyre inkább belesüppedő erdélyi magyar társadalmat.
Babeştől független Bolyait! – olvashatta Csíkszereda lakossága október 18-án a délutáni órákban a Petőfi utcában kifüggesztett transzparens messziről csalogató piros feliratát, a sátor körül a szervezők szórólapokat osztogattak, véleményíveket gyűjtöttek, amelyekkel az önálló magyar felsőoktatás iránti igényt igyekeztek felmérni; a vendégkönyvbe bátorító, biztató sorokat írtak az érdeklődők.
A kérdőív kitöltői között nagy számban voltak fiatalok, az érvényes véleményívek 51%-át 16–25 év közöttiek adták vissza a kezdeményezőknek. Megkapó jeleneteknek lehettünk tanúi; egy nagymama óvodás korú unokájának magyarázta a véleményív kitöltésekor: „Ez azért van, hogy ha nagy leszel, magyar egyetemen tanulhass”, iskolások egymást biztatták a véleményük leírásában. A véleményívek szerint minden résztvevő egyetértett abban, hogy szükség van a Bolyai Egyetemre és az önálló magyar egyetemi hálózat létrehozására, a magyar felsőoktatás minőségének megőrzésére. A megkérdezettek többsége a mérnöki, műszaki és állatorvosi szakokat jelölte meg olyanokként, amelyeken ismereteik szerint jelenleg nem lehet magyarul tanulni.
18 órától Dr. Kovács Lehel egyetemi adjunktus, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke tartott sajtótájékoztatót, amelyen elmondta a sátorállítás és az információszórás célját: „Népszerűsíteni akarjuk kezdeményezésünket, céljainkat, az önálló magyar egyetem és egyetemi hálózat létrehozását. A hálózat részei lennének a Sapientia EMTE és a Partiumi Keresztény Egyetem is a Bolyai Tudományegyetem mellett. A Bolyai Egyetem Nyílt Napja egyben emlékezés volt a tavalyi tüntetéssorozatra, amelynek jóvoltából az Európai Unió felfigyelt az erdélyi magyar felsőoktatás helyzetére. Az unió érdeke, hogy itt csend legyen, és rossz, ha itt követelések, tüntetések vannak, mert ezeket a gondokat az ország magával viszi a csatlakozáskor.”
A szervezők és résztvevők végül azokra emlékeztek, akiket az 1956-os forradalom után meghurcoltak, bebörtönöztek, vagy az 1959-es egyetemegyesítés után öngyilkosok lettek, emlékükre a Bolyai Egyetemet! égő gyertyákból kirakott követelés mellé helyezték el a kegyelet virágait.
(EMI)
Erdély Ma - 2006-10-24
Református templomot avattak Buzában - Ötéves munka eredménye a korszerű épület
Új templomot kapott a régi torony (Rohonyi D. Iván felvétele)
Új templomban ünnepelhettek tegnap a
régi Szolnok-Doboka vármegye községének, Buzának és a környékbeli településeknek református lakói,
hiszen nagyrészt adományaiknak és kemény munkájuknak köszönhető a falu korszerű
épülete. A templom felépítését már 2001-ben elkezdték, vasárnap – ünnepélyes
keretek között – felszentelésére került sor.
Az ünnepi istentiszteleten Gudor Lajos, a Dési
Református Egyházmegye esperese olvasott igét, majd Kató Béla püspökhelyettes mondott ünnepi prédikációt.
Köszöntőbeszédében az esperes elmondta: az építéshez erős lelkipásztori kézre
van szükség. Ezért tiszteletreméltó az a munka, amit Horváth Márta helyi
lelkész magára vállalt. – Legyen rendíthetetlen, mély hitalapotok – kívánta a
helyi gyülekezet tagjainak.
Levélben köszöntötte az ünneplőket Orbán
Viktor volt magyar miniszterelnök, aki azt üzente, tiszteli a buzaiakat, hogy felvették a küzdelmet az idő és a
történelem erejével. „Megrendült a templom alapja, de jó, hogy a hit alapja nem
rendült meg" – írta.
Horváth Márta röviden ismertette a
település történetét. Nevét a település egykori váráról kaphatta, amely már
1455-ben fennállt, s 1680-ban megerősített várkastélya is volt. Ennek
elpusztulásával vesztette el városi rangját. 1622-ben fatemploma és református
iskolája, 1830-ban fatemploma és kőtornya volt, amelyet 1808-ban felújítottak.
Jelenlegi temploma 1873-ban épült kőből és téglából a község közepén, a régi
toronyhoz kapcsolva. Falai az 1970-es években elkezdtek repedezni,
megerősítették ugyan, de az évek során folyamatosan rongálódtak. 2001-ben
szakértők bevonásával a helyiek arra a következtetésre jutottak, hogy a templom
alapja gyenge. Ezért új templom építésébe kezdtek az egyháztagok hűséges,
adakozó lelkületében bízva. 2003-ban új alapot öntöttek, 2004-ben a falak és a
tető készült el, 2005-ben pedig tovább folytatták a
munkálatokat, hogy a tegnap sor kerülhessen az új templom felszentelésére. A
régi torony megemelése és cseréppel való befedése a követező év feladata lesz.
Az építkezéshez szükséges 4,5 milliárd
régi lejes összeg felét a buzai gyülekezeti tagok
adományozták, fele pedig külföldi barátok adománya, a
megyei tanács évenkénti segítsége és a kultuszminisztériumtól kapott támogatás.
Czégér
István polgármester beszédében rámutatott: a templomszentelés az elmúlt
kétszáz év legjelentősebb eseményének számít. László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök, Kerekes
Sándor, a Kolozs megyei tanács alelnöke és Máté
András szenátor is köszöntötte a gyülekezetet. Az ünnepség a helyi fiatalok
verses-zenés műsorával zárult.
Dézsi Ildikó
Szabadság - 2006-10-23
100 éves a kolozsvári Magyar Nemzeti Színház
1906 szeptemberében avatták fel Kolozsváron az egykori Magyar Nemzeti Színház (ma Román Nemzeti Színház) épületét. A Hunyadi téren álló épület 1904–1906 között épült neobarokk stílusban, néhány szecessziós jellemzővel. A színház háromemeletnyi páholysorával 900 néző befogadására képes. A tervező és a kivitelező a bécsi Fellner és Helmer cég volt, amely 43 év alatt Európa 48 színházát építette fel.
1696-ban I. Lipót császár Felvinczy Györgynek egész Magyarországra és Erdélyre kiterjedő színi engedélyt adományozott. A Fejér testvérek kezdeményezésére jött létre az Erdélyi Magyar Nemes Színjátszó Társaság, az első erdélyi magyar nyelvű hivatásos színtársulat. Első előadásukat 1792. december 17-én este gróf Rhédey Mihályné főúri házának báltermében tartották. Az első kolozsvári színház 1821-ben épült a Farkas utcában. Innen költözött át a társulat a Hunyadi téri Nemzeti Színházba.
A Hunyadi téri épületet az igazgató, dr. Janovics Jenő magas rangú vendégek jelenlétében vette birtokba. A zárókő ünnepélyes letétele után délben Róna József Kótsi Patkó Jánost és E. Kovács Gyulát ábrázoló mellszobrát leplezték le az előcsarnokban. Este díszelőadást tartottak: Herczeg Ferenc Színházavatás című alkalmi műve után Janovics Jenő mondott ünnepi beszédet. Ezt Kéler Rákóczi-nyitánya követte, s az estet Herczeg Ferenc Bujdosók című darabjával zárták.
Erdély elcsatolása végzetes csapást mért a Kolozsvári Nemzeti Színházra, megfosztotta címétől és otthonától. 1919. október 1-jén kitelepítették, elkobozták teljes díszlet- és jelmeztárát, az épületet a Román Nemzeti Színház vette birtokba. Kolozsvár azonban Janovicsnak hála abban a szerencsés helyzetben volt, hogy két állandó színházépülettel rendelkezett, egyedül az egykori Magyarország vidéki városai között. 1910 óta állt a Sétatéren a betonszerkezetű új Nyári Színkör. Ide vonult át a magyar társulat. Bármily kevéssé látszott is alkalmasnak a Nyári Színkör nagyobb igényű színház befogadására, mégis ennek jóvoltából maradhatott meg Kolozsváron a teljes évadon át játszó magyar színház. Helyzetét azonban kezdettől súlyos szorongatottság jellemezte. 1933-ig teljes egészében magánvállalkozásként működött, semmiféle állami vagy városi támogatást nem élvezett, sőt 25 százalékos vigalmi adóval terhelték meg jegyárait.
A bécsi döntés után – az elhúzódó renoválás miatt – csak 1941 novemberére tudtak visszaköltözni a Hunyadi térre. Az igazgató ekkor Táray Ferenc volt. 1944. október 11-én a szovjet csapatok bevonultak a városba. A Nemzeti Színházat Budapestre evakuálták, az operarészleg Szegedre került. Maroknyi társaság maradt Kolozsváron, ők folytatták a játékot. Fekete Mihály után Kőmíves Nagy Lajos, 1945. júniusában pedig Janovics Jenő lett az igazgató. 1945. november 16-án nyitották meg újra a sétatéri színházat, mint a magyarság egyetlen kolozsvári játszóhelyét. Janovics Jenő ezen a napon halt meg.
Erdély Ma - 2006-10-24
„a fejedelem… tanácsa penig egészen az haza fiaiból legyen” - 190
éve halt meg Bethlen Miklós
Bethlen Miklós (Kisbún, 1642. szeptember 1. – Bécs, 1716. október 27.): erdélyi államférfi, önéletíró; Bethlen János erdélyi kancellár és történetíró fia. Erdélyben többek között Apácai Csere János a tanítómestere. 1661-től 1663-ig a heidelbergi, utrechti és leydeni egyetemet látogatja. 1664-ben jön haza, ekkor már szerepe van az Erdély és Franciaország közötti diplomáciai tárgyalásokban. Valószínűleg ennek folytán keresi föl 1664 novemberében Zrínyi Miklóst Csáktornyán, és tanúja lesz a nagy költő és hadvezér pusztulásának. Közéleti pályáján gyorsan emelkedik, s Apafi Mihály halála után ő fogadtatja el I. Lipóttal a Diploma Leopoldinumot, mely Erdélynek a Habsburg birodalomhoz való tartozását és az ország új rendjét szabályozza. Ebbéli érdemeiért erdélyi kancellárságot, máramarosi főispánságot, majd grófi rangot nyer. A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc idején nem csatlakozik a fölkelőkhöz, de az erdélyi fejedelemség önállásának megóvása végett 1704-ben álnéven emlékiratot szerkeszt: „Olajágat viselő Noé galambja, avagy a magyarországi és erdélyi gyulladásnak eloltására, és a németekkel, magyarokkal, erdélyiekkel, törökökkel, oláhokkal és moldvaiakkal való örökös és tökéletes békesség megszerzésére készíttetett korsó víz, mely a felséges Leopoldus római császárnak, Annának, Nagy-Britannia királynéjának és az több keresztyén királyoknak, fejedelmeknek, republikáknak, népeknek és nemzeteknek bemutattatik Fridericus Gotefridus által”. Azt kívánja, hogy Erdély a Bocskainak és Bethlen Gábornak átengedett magyarországi részekkel együtt egy német uralkodóházból származó fejedelem alatt mintegy semleges államot alkosson a két nagyhatalom, a német-római és a török birodalom között, adófizetési kötelezettséggel mindkettő iránt, megőrizve Bethlen Gábor korának alkotmányos rendjét, törvényeit, előjogait, lelkiismereti szabadságát. Az emlékíró kiköti, hogy a koronatanács „egészen a haza fiaiból legyen”. Ebben is különbözött volna az ő Erdélye a mosdatlan szájú hazudozók új magyar Elkurádójától. A Habsburgok azonban most már hallani sem akarnak az önálló Erdélyről, Bethlent elfogják, Bécsbe viszik és halálra ítélik. Ítéletét később felülvizsgálják, de haza többé nem térhet. A rabságban keletkezik 1708 és 1710 között Önéletírása, melyet irodalmunk egyik legjobb ily nemű alkotásává avat a szigorú önelemzés, a történeti hitelesség, a biblikus, barokk és köznyelvi elemeket pompásan elegyítő stílus.
Szemelvényünk az Önéletírásból való.
K. Jakab Antal
Erdély Ma - 2006-10-24
Hangzott el többször is a cserkészjelszó pénteken este a Gróf Teleki Sámuel cserkészcsapat megalakulásának tizenötödik évfordulóján. A cserkészek tisztelgő sora közepette az ünnepség zászlófelvonással kezdődött, majd ökumenikus istentiszteleten vettek részt a jelenlévők. „A cserkészek feladata kettős – szólt a jelenlegi és volt cserkésztársakhoz Mánya Ilona volt csapatvezető – szolgálniuk kell országukat, amelyben élnek és egyben a magyarságot is, amelynek kultúrájához tartoznak. Mi, cserkészek meg kell őrizzük és át kell adjuk hagyományainkat.” Gellért Márta, a csapat alapítója a múltról szólt társaihoz, arról, hogyan is született 1991-ben az ünnepelt cserkészcsoport, azoknak a tanerőknek az összefogásával, akik a rendszerváltás után fontosnak tartották a cserkészeszmék megismertetését a gyerekekkel. „Először nagy csapat volt a Teleki Sámuel csoport, sok őrssel, de később szakadás következett be, több cserkészcsapat alakult a városban, így a miénk meggyengült. Számban csökkentünk, de jó, hogy ennek ellenére csapatunk még létezik” – mondta Gáll Ábel, jelenlegi csapatvezető. A múlt és jelen után a csapat jövőbeni terveiről is szó esett, a képzett vezetők szükségessége mellett felmerült egy új székház keresésének kérdése is, ugyanis jelenleg a csapat ideiglenesen a cserealji református templom termében tartja a foglalkozásokat. Ezt követően az ország cserkészcsapatainak bemutatkozó kiállítására került sor, ötletes plakátok által voltak jelen cserkészcsapatok többek között Udvarhelyről, Sepsiszentgyörgyről, Zetelakáról, Kézdivásárhelyről, Csíkszeredából és Borszékről. Az ünneplő cserkészcsapat másnap a csereerdő mellett gyerekeknek szervezett szabadtéri tevékenységeket, a fiatalok kipróbálhatták tájékozódó-képességüket, hisz volt nyomkereső játék is, majd a cserkésznapot gulyásfőzéssel zárták.
Menyhárt Borbála
Népújság - 2006-10-24
Misztikum és valóság - Konferencia a Mezőségről
Hasznos és érdekes adatok tömkelege, a múlt misztikájába való kalandozás és a jelen tényeivel való szembenézés, a jövő – ahol van még jövő (!) – lehetőségeinek józan számbavétele, s az erre irányuló szándékok ismertetése hangzott el A Mezőség esélyei civil összefogással címmel megtartott tanácskozáson, amelynek az elmúlt hét végén a marosvásárhelyi Bod Péter Diakóniai Központ adott otthont. A Kárpát-medencei Keresztkötődések Konferencia- sorozat nyolcadik rendezvényét a Kráter Műhely Egyesület szervezte a Nemzeti Civil Alapprogram Nemzeti Civil Kapcsolatok és Európai Integrációs Kollégiumának a támogatásával.
A Magyarországról érkező kisebbségkutatókat, irodalmárokat, művészeket Mezőmadarason a helybeli fejlesztési egyesület vendégházában fogadták és szállásolták el, majd szombaton körutat tettek a mezőségi tóvidéken Barticel Kisztián melegföldvári lelkész vezetésével. Vasárnap délelőtt a Vártemplomban vettek részt istentiszteleten, amelyen a konferencia társelnöke Ötvös József, a Maros Egyházmegye esperese hirdette az igét.
A Bod Péter Diakóniai Központban tartott megnyitón Turcsány Péter, a Kráter Műhely Egyesület valamint a konferencia elnöke hangsúlyozta, hogy gondok felvetése, a felhalmozott tudás rendszerezése mellett a civil összefogás szükségessége hozta létre a rendezvényt, amely a szervezők szándékának megfelelően a két nap során egy rendkívül gazdag összképet nyújtott az Erdély szívében levő Mezőség történelmének, tájökológiájának, művelődéstörténetének, népi kultúrájának és művészetének alakulásáról. A tájegységet kutató jeles tudósok munkája mellett Wass Albert, Nyirő József, Makkai Sándor, Petelei István, Sütő András továbbá a Mezőség régi és újabb szülötteinek és krónikásainak műveiből hangzottak el idézetek a táj idegenek számára érthetetlen szépségéről, jellegzetességeiről és a benne élő emberek lelki gazdagságáról.
Egy Árpád-kori államvédelmi terület címmel
Turcsány Péter foglalta össze azt az
esszériportot, amely a konferencia programfüzetében az egykori Wass-birtokokat alkotó mezőségi falvak múlt és jelenbeli
helyzetét tárja föl. A Mezőség természeti és társadalmi fejlődésének egyedi
útjáról s a mai arculatát kialakító sokismeretlenes
egyenlet egyes elemeiről dr. Makkai Gergely beszélt.
A tájegység behatárolásának szempontjairól, a sokáig leértékelt és feltáratlan
maradt népművészetéről
Barabás László tartott előadást, aki a
kántor-tanítóképzőben tanuló diákjaival segít a fehér foltok feltárásában. Az
egyházi élet, a gyülekezetek életéről, az együtt élő népek egymásra hatásáról,
konkrét történésekkel, eseményekkel színezve Zöld György missziói
előadót hallhattuk, aki 1977-ben Mezőköbölkúton
kezdte a szolgálatot, s a környező falvakba is beszolgálva tapasztalta meg a
legadakozóbb és legtemplomosabb erdélyi református gyülekezetek különleges
ragaszkodását egyházukhoz, lelkészükhöz.
Fel kell készülni egy nagy
visszavonulásra, és menteni, ami még menthető azokon a foszlánytelepüléseken,
ahol már 50-nél kevesebb a magyar lakosság létszáma – hangzott el Vetési
László, az
Tünemény, akit csodával bámulunk vagy jelenvalóság, akit követünk – a Mezőség 147 falvát gyalog bejáró és ötven éven át követő Kövesdi Kiss Ferenc életművét, emberi magatartását Papp Vilmos budapest-kőbányai lelkész, teológiai tanár méltatta, aki hűséges társa és legfontosabb támogatója volt utolsó éveiben. Papp Vilmosnak köszönhetjük, hogy Kiss Ferencnek a Mezőségről szóló második kötete megjelent, s a fél évszázad munkáját tartalmazó alkotására, a Mezőség falvairól készült személyes színezetű monográfiájára a Kráter Kiadó felfigyelt, s Turcsány Péter érdeme, hogy elegáns, szép kötésben napvilágot látott a Riadóra szól a harang. Látó ember volt, akinek tanításai ma is érvényesek – hangsúlyozta Papp Vilmos, Kiss Ferenc ismert tanácsait idézve, majd kiemelte, hogy a legfontosabb az lenne, ha példáját fiatalok követnék.
Az irodalomba kalauzolt el Adamovits Sándor előadása, aki a mezőségi helikonistákról beszélt, Nagy Miklós Kund pedig a kiugrás, a fejlődés, a megmaradás lehetőségeként számolt be a mezőségi falvaknak hírnevet szerzett kézműves- és tánctáborokról, képzőművészeti alkotótáborokról.
A hallottak képi megjelenítését segítették elő Bálint Zsigmond fotóművész mezőségi műemlék templomokról és a tájban élő emberekről készült remek fotói, továbbá azok a fényképek, amelyeken a szerző fia, Kiss Csaba, a helyszínen dedikálja a könyveket.
Érdekes előadást hallhattunk a Mezőségi Őrzőkör elnevezést viselő kecskeméti alapítványról, amelyet fiatal magyarországi műszaki értelmiségiek hoztak létre, s a konkrét helyzet szociológiai felmérését követően fogalmazták meg a továbblépés lehetőségeit. Felföldi Zoltán közgazdász az ördöngösfüzesi Szülőföld Alapítvány támogatása mellett falukutató tábort, templomok felújítását, a gyermekek megajándékozását szervezte meg társaival együtt. A továbblépés akadályát az ő esetükben is az anyagiak és a helybeliek hozzáállása jelenti.
A konferencián elhangzott előadásokból kialakult körképet tette színesebbé Gánfy-Bódi Tamás mezőségi születésű képzőművész kiállítása, amelyet Székely Bertalan nyitott meg. Az alkotó verseiből Kilyén Ilka színművésznő szavalt, s adott elő gyerekkori élményei alapján megható mezőségi karácsonyi énekeket. A tanácskozást Czipott Géza budapesti előadóművész lélekhez szóló műsora zárta.
Bodolai Gyöngyi
Népújság - 2006-10-24
Hagyaték Találkozó a megmaradás jegyében
Tizenegyedik alkalommal rendeztek
szombaton Hagyaték Néptánctalálkozót Vicén. A Beszterce-Naszód megyei kis faluban évről évre megszervezik
a mezőségi fesztivált, amelynek fontossága – a szórványban élő magyarság
számára – a népi hagyományok megőrzésében, felkutatásában, felelevenítésében és
a nemzeti identitás megőrzésében rejlik.
Szombaton délelőtt húsz Kolozs, Beszterce-Naszód és Maros
megyei néptánccsoport érkezett a fesztiválra, és népviseletben vonultak végig
Vice utcáin. 11 órakor szabadtéri istentisztelettel egybekötött misével
kezdődött a találkozó. A helyi római-katolikus plébános, Lőrinczi
Károly beszédében hangsúlyozta, a hagyományok megőrzése miatt fontos a
találkozó megszervezése. – Míg bölcsőnk van, otthonunk is van – jegyezte meg a
plébános. Gáspár Erika helyi református lelkész olvasott fel igét, majd Bocskai
László almásmálomi tiszteletes prédikált, és a bálványosváraljai kórus énekelt ifjúsági egyházi énekeket.
A rendezvényen jelen volt Szilágyi
János, Beszterce-Naszód megye prefektusa, Kocsis
András a Megyei RMDSZ elnöke, Borsos K. László megyei tanfelügyelő,
valamint Mureşan Ioan
Apanagyfalu község polgármestere.
A prefektus beszédében megjegyezte:
Vicében nem vagyunk kisebbségben; Besztercén és Erdélyben sem, hanem itthon
vagyunk – ezzel a két évvel ezelőtti polgármester választásra utalt, amikor a
csaknem teljesen magyar falu román polgármestert választott magának. Borsos K.
László, Beszterce-Naszód megye tanfelügyelője
fontosnak érezte megemlíteni, hogy ez a találkozó a hagyatékok számbavételéről
szól.
Az ünnepélyes megnyitót követően
megkezdődött a tulajdonképpeni néptánc fesztivál. Elsőként a vicei
gyermekcsoport lépett fel. Fellépett még a Közművelődési
Egyesület Óradnáról, az ördöngösfüzesi
Boros Erzsébet népdalokat énekelt, a bálványosváraljai
iskolazenekar, a Vadrózsa és a kultúrház dalköre, az almásmálomi
Almavirág, a Kis Kékibolya néptáncegyüttes
Bethlenből, a Hagyományőrző tánccsoport és Hideg Anna Ördöngösfüzesről, a Kékibolya Várkudúról,
a Hagyományőrzők Apanagyfaluról, a Cseresznyevirág
haladó és utánpótlás csoportja Magyardécséről, a szentmátéi tánccsoport, az Aranyeső Désről, az Árvalányhaj Besztercéről, a Hajdina Marosludasról, a Szarkaláb Kolozsvárról, a
Szalmakalap Székről, és a Hargita Nemzeti Székely Népi
Együttes Csíkszeredáról.
A Hagyaték Vicei Találkozót a Hargita
Nemzeti Székely Népi együttes szervezte a vicei református egyházközséggel, a
katolikus plébániával, valamint a Dsida Jenő
Általános Iskolával közösen. A rendezvényt az Illyés Alapítvány, a Communitas Alapítvány és a helyi RMDSZ támogatta. A
hagyományápoló találkozóra a szervezők jövőre is várják az érdeklődőket.
Birtalan Ágota
Szabadság - 2006-10-24
730 éves évfordulóra emlékeztek Körösfőn
A Pro Körösfő
Társaság október 21–22-én Körösfő első történelmi
említésének 730. évfordulója alkalmából (a települést ugyanis 1276 említik
először írásban, amikor a nagyváradi püspökség lajstromába vette, mint olyant,
ahol katolikus templom és gyülekezet létezik) falutalálkozót szervezett,
amelyre hazavárták a településről elszármazottakat is. Szombaton este a
református gyülekezeti teremben került sor a Pro Körösfő
Társaság ünnepi közgyűlésére, amelynek keretében a falu szülőttje,
dr. Péntek János professzor előadást tartott Körösfő
és az Unió címmel. Beszédében részletesen kitért a települést érintő és
életét megváltoztató főbb történelmi eseményekre, mint a jobbágyfelszabadítás,
a vasút megépítése, a sorsokat formáló háborúk. Több esemény fellendülést
hozott a falu számára, a nemzetközi turistaforgalom is jótékonyan hatott a falu
gazdasági életére. Most az Unió, az új lehetőségek küszöbén állunk, de
vigyáznunk kell a buktatókra, és külön oda kell figyelni az észak-erdélyi
autópálya megépítésére, amely elkerüli a falut, és emiatt meg kell találni a
turistacsalogató megoldásokat. E téren nagy felelősség hárul a Pro Körösfő Társaságra, amelynek elnöke Ferencz
László református lelkipásztor, alelnöke Antal János Pali
polgármester, titkára Korpos Attila
vállalkozó.
A vasárnapi ünnepi istentiszteleten
igét hirdetett főtiszteletű dr. Pap Géza püspök. Ferencz
László lelkipásztor, a Kalotaszegi Református Egyházmegye esperese előadást tartott
Az egyház szerepe a faluközösség összetartásában címmel, délután pedig ünnepi műsor kezdődött a kultúrházban, ahol
felléptek a település óvodásai és iskolásai. A találkozón jelen volt Eckstein-Kovács Péter szenátor, és Kerekesné Lévai Erika, a Tiszavasvári
Vasvári Pál Társaság ügyvezető igazgatója.
Péntek László
Szabadság - 2006-10-24
Háromszék legfiatalosabb települései
Kihirdették a Háromszék legfiatalosabb települése címmel tavaly indított, kilenc hónapon át tartó vetélkedő eredményeit a megyei könyvtár Gábor Áron utolsó székig elfoglalt termében. Az Őszi Közművelődési Napok zárórendezvénye Kátai Zoltán énekmondó műsorával kezdődött, és a Role együttes koncertjével fejeződött be - a Megyei Művelődési Központ által meghirdetett Ifjúsági év azonban még tart, és három településen nemsokára felszerelt irodákkal várja közönségét.
A legfiatalosabb település vetélkedőjének célja a közművelődési élet és a következetes ifjúsági munka fellendítése, a hagyományápolás és közösségfejlesztés volt, amit - a tevékenységi naptárból ítélve - a nem díjazott versenyzők is elértek. A vetélkedőt városi, nagytelepülési és kistelepülési szinteken hirdették meg. A pontozást oly részletekig menően kidolgozták, hogy a zsűri esetleges szubjektivitása gyanúba sem jött.
Nem volt könnyű teljesíteni, még a kistelepülések közül egyedül versengő Kisbaconnak is el kellett érnie legalább az ezres pontszámot, ami még a legalább három egyesületet tömörítő városi csapatoknak sem volt egyszerű, a kézdivásárhelyi Next két hónap után vissza is lépett - tudtuk meg a szervezők, Imreh-Marton István és Péter Orsolya felvezetéséből.
Romániában ez az első ilyen jellegű verseny, ezért nem csak a résztvevők, hanem az egész megye büszkélkedhet a „legfiatalosabb” jelzővel - közölte Tischler Ferenc zsűritag, a Megyei Ifjúsági Igazgatóság vezetője. Valójában csak kilenc csoport nevezett be: három városi - két sepsiszentgyörgyi és egy kézdivásárhelyi -, öt nagytelepülési - Bölön, Csernáton, Gelence, Torja és Uzon - és egy kistelepülési - Kisbacon. Kilenc hónap alatt egyszeri és állandó jellegű programokat (közművelodési, ismerettertjesztő, hagyományőrző, közösségfejlesztő, kapcsolatépítő, környezetvédő, sport- és szabadidős, szociális stb.), gyűjteményszervezést, kiadványokat, pályázatokat, forrásteremtést kellett felmutatni, és vállalni kellett azt is, hogy a nyertes bejegyzett egyesülettel, bérleti szerződéssel jön, és három évig folytatja e tevékenységet.
És most az eredmények! A megye legfiatalosabb városa Sepsiszentgyörgy lett, ahonnan az Erdélyi Magyar Ifjak és a Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet helyi szervezetét, valamint a Bölöni Farkas Sándor Cserkészcsapatot tömörítő Turulmadár 2215, a Mikes Kelemen, a Székely Mikó, a Református Kollégium, a Kovakő és a KMDÖ diákjait összefogó Csapat 1090 pontot összesített - a márciusban visszalépett kézdivásárhelyi Next (az azonos nevű egyesület, az Uránia filmszínház és a Bod Péter Tanítóképző Diáktanácsa) pedig 247 pontnál adta fel. Az öt nagytelepülés közül az egyik - Bölön - előbb a kistelepülések között kívánt indulni, és csak a közigazgatásilag hozzá tartozó Bölönpatak miatt nem tehette, ennek ellenére végig fej fej mellett versenyzett Uzonnal (hol az egyik volt a listavezető, hol a másik), és végül általános meglepetésre első lett: 1777,5 ponttal az 1720 pontot összesítő Uzonnal szemben. Véghajrában nyert előnyét annak a hét gyujteménynek - az összesen tizenkettőből - köszönheti, amit kitartó munkával hordtak össze (Uzon kettőt adott be). Csernáton ifjúsága 1143 pontot, Gelence 539-et, Torja 484-et teljesített, a kategóriájában egyedül, de korántsem formálisan versenyző Kisbacon pedig 1041,5 pontot. Összesen 708 tevékenységet szervezett e kilenc (de 15 szervezetet tömörítő) csapat, ebből 555 rendezvény volt. A nyertesek egy kültéren is kifüggeszthető „oklevelet” (reklámszalagot) kaptak, számítógépet programokkal és minden hozzávalóval (nyomtató, szkenner stb.), internetbérlettel, vezetékes és mobil telefonkészülékekkel - irodahelységet maguknak kellett találniuk hozzá, a fenntartási költségeket egy évig teljes egészében, a következő évben pedig felerészben a Megyei Művelődési Központ viseli, de ezért folyamatosan tevékenykedniük kell. A vesztesek sem csak a részvétellel vigasztalódhatnak, a csapatvezetők számára ugyanis magyarországi tanulmányutat szerveznek a közeljövőben.
Demeter J. Ildikó
Háromszék - 2006-10-25
