H í r v i v ő
az Erdélyi Református Egyházkerület internetes hírszolgálata
www.reformatus.ro
Feliratkozás: hirvivo-subscribe@yahoogroups.com Hír beküldése: hirek@reformatus.ro
2006. október 20. - V. évfolyam 40. szám (összesen 225. szám)
Előző szám	Legújabb szám	Következő szám

A tartalomból:

Hiterősítő imahét Hodgyában - a Reformáció jegyében. 1

Elindult a www.reformatus.de című honlap. 2

Meghívó Marosjárába. 2

Hálaadó istentisztelet Kispetriben. 2

730 éves Körösfő. 2

Hagyományos szüreti bál Szucságon. 3

Református Vendégházak Hatodik Tanácskozása. 3

Nyílt napokat szerveznek a Bolyai Egyetemért 3

1881. október 31-én kezdte meg munkáját a Debreceni Zsinat 4

Lelkészértekezlet Marosvásárhelyen. 4

56-os emlékmű avatás 2006. október 28-án 12 órakor a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet hátsó udvarában 6

Hirdetés - mentálhigiénés szakirányú továbbképzés. 7

III. Farkas utcai napok - 2006. október 13. - október 15. 7

Bővül az otthoni beteggondozás. 7

„Spielhózni” - gondolatok férfi-nő kapcsolatról, szerelemről, szexualitásról - meg ilyenek. 8

Könyvespolc. 8

Owen Chadwick – A reformáció. 8

Willem Van’t Spijker – Kálvin élete és teológiája. 8

Wilhelm Niesel – Kálvin teológiája. 9

Tallózó. 9

Nyíltan az önálló magyar felsőoktatásról - Emlékezés 1956 áldozataira, az egykori Bolyai Egyetemre 9

Csíkszereda – Babestől független Bolyait! 10

Gyertyával a Bolyai Egyetemért 10

1956 – megemlékező rendezvények Romániaszerte. 11

Házibeteg-gondozót avattak Kisbaconban. 13

Nem kérnek Szili kitüntetéséből 13

Restaurálták a pókakeresztúri 13. századbeli hajlékot 14

Köszönet a „semmit sem tevőknek” 14

Honvédveterán-találkozó Holtmaroson. 15

56-os megemlékezés a Vártemplomban. 15

’56-ra emlékeznek. 16

Szoboravatás Gernyeszegen. 16

Két kis falu ünnepe. 16

1956-os emlékjelek Háromszéken. 16

XI. Hagyaték Vicei Találkozó. 17

Diákmegmozdulások Marosvásárhelyen 1956 őszén?. 17

Protestáns nap. 18

Mezőmadaras kincsei 18

Kányádban is gondoltak az idősekre. 18

Miss- és Mister-választás a Bethlen Gábor Kollégiumban - Szellemes találós kérdések, tánc- és kreativitásverseny Nagyenyeden. 18

Múltidéző – 1956–2006. 19

Az 1956-os magyar forradalom visszhangja Marosvásárhelyen. 20

Agyagfalva: összefogással az autonómiáért 21

Székely Nemzeti Constitutio ötszázadik évfordulója. 22

In memoriam 1956. 22

Karnagyképzést szervez a Dalosszövetség. 22

III. Farkas utcai napok. 23

Hiterősítő imahét Hodgyában - a Reformáció jegyében

Szeretettel hívunk és várunk mindenkit az október 23–29 között tartandó Imahétre, amelyen igét hirdet illetve, rövid 30 perces, előadásokat tartanak a következő lelkipásztorok:

Hétfő: okt. 23	Pitó Zsolt (Bágy):	Református öntudatunk és a Szentírás
Kedd: okt. 24	Szász Tibor (Felsősófalva):	Magány-kór. A modernkor emberének Isten-nélkülisége
Szerda: okt. 25	Geréb Géza (Székelyudvarhely):	Lehetőségek a szenvedély betegeknek és családtagjaiknak
Csütörtök: okt. 26	Kincses Kálmán (Székelysznterzsébet):	„Népek Krisztusa, Magyarország” – 1956
Péntek: okt. 27	Bereczki Zsolt (Homoródszentmárton):	A szabad akarat és az ember felelőssége
Szombat: okt. 28	Páll Attila (Fiatfalva):	Felszínesség református hitéletünkben
Vasárnap: okt. 29	Geréb Attila (Székelyudvarhely):	Reformációi igehirdetés (de. 11,00 órától)
Vasárnap: okt. 29	Úrvacsora

Az előadások után kérdéseket lehet feltenni az előadóknak.

Az Istentiszteletek minden alkalommal 19,30-kor kezdődnek.

Szeretettel várunk mindenkit!

Atyafiságos tisztelettel, Ballai Zoltán lp.

Elindult a www.reformatus.de című honlap

A honlap üzemeltetői szeretnének hírt adni a mainzi és heidelbergi magyar nyelvü istentiszteletekröl, és örülnének, ha további németországi magyar gyülekezetek is jelentkeznének nálunk, hogy az ő lapjaikra is tudjaunak utalni.

[RÉSZLETEK]

Meghívó Marosjárába

Emléktáblát avatunk a második világháborúban elesett marosjárai hősök emlékére.

Az ünnepély 2006 október 30-án, hétfőn délelőtt ünnepi istentisztelettel kezdődik a református templomban.

Mindenkit szeretettel várunk.

Bálint Csaba lp.

Hálaadó istentisztelet Kispetriben

November 5-én a kispetri református templomban hálaadó istentiszteletre kerül sor abból az alkalomból, hogy elkészült a Kispetrit Váralmással összekötő út, amely több évtizedig járhatatlan volt. Az ünnepségen igét hirdet a Kalotaszegi Egyházmegye esperese, Ferencz László körösfői lelkipásztor.

730 éves Körösfő

A Pro Körösfő Társaság Körösfő első történelmi említésének 730. évfordulója alkalmából falutalálkozót szervez. Október 21-én szombaton 19 órakor a Pro Körösfő Társaság ünnepi közgyűlésére kerül sor a gyülekezeti teremben. Előadást tart dr. Péntek János professzor Körösfő és az Unió címmel. Beszámolnak a Pro Körösfő Társaság jogi helyzetéről, és megválasztják a kuratórium tagjait és a cenzorokat is.

Vasárnap 11 órakor ünnepi istentisztelet kezdődik a helyi református templomban. Igét hirdet dr. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. Ezt követően Az egyház szerepe a faluközösség összetartásában címmel tartanak előadást, majd versek és énekek hangzanak el. 16 órakor ünnepi műsor lesz a Művelődési Házban. A körösfői óvodás és iskolás gyerekek Körösfő a történelem sodrában, 1276–2006 között című műsorát tekinthetik meg az érdeklődők. 18 órától mulatság kezdődik.

Szabadság – 2006-10-19

Hagyományos szüreti bál Szucságon

A szervezők tombolával, szépségversennyel, büfével, jó zenével várnak mindenkit október 21-én, szombaton 20 órától a Református Gyülekezeti Házban.

Szabadság - 2006-10-19

Református Vendégházak Hatodik Tanácskozása

A Református Vendégházak Köre 2001. novemberében tartotta alakuló ülését.

Célunk egy olyan munkaközösség kialakítása, amelynek keretében az Erdélyben és Partiumban működő református vendégházak vezetői, illetve ez egyházi turizmusban tevékenykedő (tevékenykedni akaró) személyek együttműködve, szorosabb kapcsolatot tartva, információkat, tapasztalatot cserélve egymás munkáját segítsék.

Szeretettel várunk minden érdeklődőt a

Református Vendégházak Hatodik Tanácskozására,

amelyre 2006. november 15. – 16. között kerül sor a Bethlen Kata Diakóniai Központban.

Cím: 40007 Kolozsvár, Ponorului u. 1.

Program:

2006. november 15, szerda

14,00 – 16,00 Ebéd

16,00 – 19,00 Tanácskozás

Tapasztalatok az egyházi vendéglátásban – vitafórum, értékelő, tervező műhely,

Szervezeti kérdések

19,00 – vacsora, kötetlen beszélgetés

2006. november 16, szerda

8,00 – 10,00 Reggeli

10,00 – 11,30 Előadás Mit várnak a magyarországi turisták az erdélyi vendéglátoktól?

dr. Biró Gáspár igazgató – Magyar Köztársaság Főkonzulátusa, Turizmus részleg

11,00 – 11,45 Kávészünet

11,00 – 13,00 Megbeszélés

13,00 – 15,00 Ebéd

15,00 – Eltávozás

Részvételi díj: 30 RON (+20 RON szállást igénylők részére). A tagsági díjat kifizető tagok számára ingyenes a részvétel.

Részvételi szándékukat legkésőbb 2006. november 5-ig jelezzék telefonon, faxon (0264–440.510) vagy e-mailen ( bethlenkata@yahoo.com ).

Kovács Attila

Református Vendégházak Köre

Bethlen Kata Diakóniai Központ, Kolozsvár

Tel: 0264-440.510, 0740-033.073

Nyílt napokat szerveznek a Bolyai Egyetemért

A leendő Bolyai Egyetem első nyílt napját szervezik meg ma és holnap néhány erdélyi nagyvárosban. A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB), az Erdélyi Magyar Ifjak, a Magyar Ifjúsági Tanács, az Országos Magyar Diákszövetség és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség ma Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön várja mindazokat, akik a romániai magyar felsőoktatás önállósulása iránt érdeklődnek.

Kolozsváron 16 és 20 óra között a Mátyás király szobra melletti téren felállítandó sátorban, Sepsiszentgyörgyön pedig a központi parkban az 1848-as emlékmű szomszédságában felállított sátraknál 14 és 21 óra között várják az érdeklődőket. Este 7 órakor a Babes és a Bolyai Egyetem 1959-es erőszakos egyesítése során meghurcolt tanárok és diákok emlékére virágokat helyeznek el az emlékműnél.

Marosvásárhelyen ma 15.30-tól 19 óráig a Bolyai téren szerveznek találkozót. A csíkszeredai nyílt nap szervezése még folyamatban van. A tervek szerint holnap délután a városközpontban állítják fel a sátrat, ahol tájékozódni lehet a Bolyai Egyetem, illetve a hazai magyar felsőoktatás ügyében.

Nagyváradon nem köztéren, hanem a Partiumi Keresztény Egyetem épületében várják szerda délután a Bolyai Egyetem iránt érdeklődőket. Minden helyszínen jelen lesznek a BKB képviselői, akik szóban és írásban feltett kérdéseket, javaslatokat várnak mindenkitől.

Erdély Ma - 2006-10-17

1881. október 31-én kezdte meg munkáját a Debreceni Zsinat

Szeretett Testvéreink!

Ünnepeljünk együtt!

Kerek 125 évvel ezelőtt, 1881. október 31-én kezdte meg munkáját a Debreceni Zsinat, amely az új egyházalkotmány alapjainak lefektetésével meghatározta egyházunk történelmi működését. Nyilvánvalóan tudatosan választották az alkotmányozó zsinat kezdőnapjának a reformáció emléknapját, ezzel is kifejezve a közös reformátori örökség iránti ragaszkodásukat és hűségüket. Több éves előkészület után születtek meg azok az alkotmányos alapelvek, amelyekre méltán lehetünk büszkék, amelyek azon túl, hogy egyesítették és bölcsen szabályozták a magyar református egyház életét, demokratikus felfogásuk alapján megerősítették helyünket a világ protestáns egyházainak testvéri közösségében.

Bár az akkori Magyarország, mint állam, fájdalmasan szétesett, a debreceni református alkotmányozó zsinat öröksége biztosíték maradt a magyar ajkú kálvinisták egységére. A történelmi szétszóratottságban megtapasztalt rugalmas, alkalmazkodásra képes összetartó erő egyházalkotmányunk bátor egyszerűségének is köszönhető.

Idézzük fel ennek három rövid tételét:

1. A református egyház autonóm egyházkerületek szolidáris egysége.

2. A református egyház többségi elven működő demokratikus intézmény, amit választott testületek vezetnek.

3. Egyházunkban a papi és világi irányítás egyenlő arányban osztozik a jogokban és a felelősségen.

A debreceni egyházalkotmány e három pontja közös zászlónkul szolgált a történelem viharaiban. Szimbolikus és örömteli számunkra, hogy ennek az ünnepi levélnek az adhatja meg jelentőségét, hogy ezen a vasárnapon a Kárpát-medence összes magyar ajkú református gyülekezetben felolvasásra kerül. 125 évvel ezelőtt Debrecenben olyan becsületes és erős fundamentumot vetettek atyáink, amelyre bizton építhettek az elkövetkező magyar református generációk, bárhol is éltek a Kárpát-medencében vagy a nagyvilágban.

Ezek az alapelvek vezettek minket az elmúlt 125 évben és hisszük, a 21. században is csak ezek az alkotmányos vívmányok lehetnek református közösségünk megerősödésének alapjai. A Generális Konvent létrehozását is ez a bizonyosság szülte. A Kárpát-medencei református egyháztestek a debreceni alkotmány korszerű, demokratikus, történelmi útján kívánnak együttműködni és továbbhaladni. Elköteleztük magunkat, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy újból létrejöjjön az egységes Magyar Református Egyház. A debreceni alkotmányozó zsinat 125. évfordulója ma is testvéri összetartozásra hív, és arra buzdít, hogy szolgálatunkban az összetartozásnak és az egységnek az öröme már ma is jelen legyen. A Generális Konvent elkötelezte magát, hogy református egyházaink, gyülekezeteink és nemzetünk életében a református alkotmányosság és az erre épülő intézményrendszer egész közösségünk számára nyitott, segítőkész és naprakész szolgálat legyen.

Kérjük gyülekezeteinket, hálás szívvel emlékezzenek meg a történelmi zsinat munkájáról. Emellett a közös felelősség nevében kérünk minden reformátust, az alkotmányos igényeknek megfelelően éljenek egyházalkotó jogukkal és kötelességükkel, építő munkájukkal és szavazati joguk gyakorlásával erősítsék egyházaink intézményi munkáját. A debreceni alkotmány szellemében hisszük és valljuk, újkori szolgálatunk sikere is csak az egész közösség önkéntes és felelősségteljes joggyakorlata által valósulhat meg.

Ennek a megemlékezésnek a jegyében készülünk együtt a Magyarországi Református Egyház Zsinatának novembert 22-23-án tartandó ülésére, ahova meghívást kaptak a határon túli egyháztestek elnökségei, hogy közösen emlékezzenek meg erről a jubileumról.

Erre az évfordulóra visszatekintve is fohászkodunk:

„Kezeink munkáját tedd maradandóvá!” (Zsolt. 90,17)”

Testvéri köszöntéssel:

Testvéri köszöntéssel:

Dr. Pap Géza püspök

Tonk István ügyvezető főgondnok

Lelkészértekezlet Marosvásárhelyen

A marosvásárhelyi Bod Péter központban tartotta évi gyűlését az Erdélyi Református Egyházkerület Lelkészértekezleti Szövetsége. A találkozó első napján, október 11-én rövid áhítatot követően Kállay Dezső lelkészértekezleti elnök köszöntötte a több mint száz megjelent lelkipásztort, majd dr. Bustya Dezső nyugalmazott lelkipásztor tartott érdekes előadást az egyházi vezető: az ember és a hivatal címmel. Az előadó dokumentáltan és gyakorlati példákkal igyekezett a rendkívül izgalmas témát körüljárni: személyiség és hivatali követelmények az egyházi vezető szolgálatában.

A második előadást Székely József RORLÉSZ elnök tartotta az egyházi vezető: primus inter pares címmel, majd Dávid Lajos nyugalmazott lelkipásztor az egyházi vezető szerepéről és felelősségéről beszélt az egyházi vezető, mint egyházépítő című értekezésében. Az előadásokat plénumban tartott megbeszélések követték, amelyek alkalmával a felszólalók a lelkipásztor, esperes, püspök személyével, a tisztségekbe jelentkezők iránti igények témakörével kapcsolatos kérdéseket boncolgatták.

Másnap reggel bibliaórát követően dr. Visky András író az egyházi vezető szerepe az egyház társadalmi megítélésében témát járta körül az egyházi vezető, mint közéleti személyiség című előadásában. Ezt megelőzően a Magyar Református Szeretetszolgálat mutatkozott be. Cibere Károly igazgató elmondta: szükség van egy kárpát-medencei szeretetszolgálatra, amely az összes református egyházkerület hathatós támogatásával igyekezne segítséget nyéjtani a rászorulóknak. A magyarországi szolgálat létrehozásáról a Magyarországi Református Egyház Zsinata az idén jénius 8-án döntött. A szolgálat ( www.jobbadni.hu ) segített az erdélyi árvízkárosultaknak, iskolát és diakóniai munkát támogatott már, valamint elindította Nyilas Misi pakkot kapott programot a kárpát-medencében.

Visky András előadását fórumbeszélgetés követte, amelyet dr. Pap Géza püspök rövid bevezetője nyitott meg. A püspök felhívta a figyelmet a rosszul értelmezett ébredés következtében előállható szakadásra. Ugyanakkor figyelmeztetett: a meglévő egyházi struktúrák semmibevétele vagy eltörlése káoszhoz vezethet, az esetleges önállóság útjára lépő egyházközségek akár saját hitvallást is létrehozhatnak, amely a református egyház széteséséhez is vezethet. A püspök hangsúlyozta: a változás nem a módszerek, személyek, rendszerek változásától függ, hanem a személyekben belülről induló megújulástól.

A fórumbeszélgetésen a korábbi évektől eltérően nem a megszokott témákat érintő kérdések, hozzászólások hangzottak el (pl. egyházi ingatlanok, iskolapolitika, költségvetés, sajtó, fegyelmi kérdések, egyház és politika viszonya stb.), hanem az egyházmegyei választások megszervezéséről (előkészítetlenségéről), kánonmódosításról, lelkésztovábbképzésről. Rendkívül elgondolkodtató volt az egyik székelyudvarhelyi lelkipásztor hozzászólása a „holland gyarmatosításról”. Egyes holland támogatók csak akkor adnak pénzt különböző tervek megvalósítására, ha a lelkipásztor azt teszi, amit neki a hollandok mondanak. Nem kellene hagyni - fogalmazott a hozzászóló -, hogy a hollandok ilyen ürügyek kapcsán beleszóljanak különböző egyházközségek, magának az egyháznak az életébe.

A mintegy másfél órás fórumbeszélgetés után a konferencia záró istentisztelettel, majd ebéddel zárult.

Előadások szövege, fotók az alábbi címen:

http://www.reformatus.ro/lelkeszertekezlet-2006.htm

Somogyi Botond - 2006-10-13

56-os emlékmű avatás 2006. október 28-án 12 órakor a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet hátsó udvarában

A kommunista rendszer alatti, kiemelten az 1956-os magyar szabadságharcot követő megtorlások erdélyi protestáns áldozatainak (református, unitárius, evangélikus lelkipásztorok, teológiai tanárok, teológusok és egyháztagok) emlékére 2006. október 28-án 12 órakor a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet hátsó udvarában kerül felavatásra a Bocskai Vince szobrászművész alkotta emlékmű.

A felavatásra kerülő emlékművel (az első ilyen Kolozsváron) emlékeztetni akarunk arra, hogy egy istentelen és törvénytelen rendszerben és kiemelten az 1956-os magyar szabadságharc nyomán Erdélyben nagyszámú protestáns ember (egyháztag, lelkipásztor, teológus hallgató és teológiai tanár) vált áldozattá.

A megemlékező ünnepségre tisztelettel hívunk meg minden érintettet, hozzátartozót és érdeklődőt. Ez úton kérjük, hogy akinek további – e csoportba tartozó – áldozatokról vagy a felsoroltakról adatai vannak, juttassák el postán vagy e-mailen a következő címre:

Tonk István,

400452 Cluj-Napoca,

Aleea Padis 5/39;

e-mail: tonk.istvan@cluj.astral.ro

Hirdetés - mentálhigiénés szakirányú továbbképzés

Az illyefalvi kida alapítvány segítő hivatású szakemberek számára mentálhigiénés szakirányú továbbképzést indít az illyefalvi keresztyén ifjúsági és konferencia központban a Budapest-I Károli Gáspár Református Egyetem égisze alatt. Jelentkezési határidő: 2006 október 27. A felvételi beszélgetés időpontja 2006 november 7, reggel 9 óra, szükség esetén november 8-a is. Ezt a jelentkezési határidő lejárta után közöljük pontosan. A jelentkezés feltételei:

1. Jelentkezési lap kitöltése, mely letölthető az egyetem honlapjáról (www.kre.hu , Bölcsészettudományi Kar / továbbképzések / mentálhigiéné szakirányú továbbképzés) vagy megtalálható a Kida központban.

2. Kézzel írt, legfeljebb 3 oldalas szakmai önéletrajz, mely a jelentkezés motivációit is tartalmazza.

3. Felsőfokú végzettséget igazoló oklevél fénymásolata és ennek hitelesített fordítása.

4. Legalább 3 éves szakmai gyakorlat humán segítői területen: szociális gondoskodás, oktatás-nevelés, hitélet, közművelődés, egészségügy stb.

Érdeklődni a 0724-266020-as telefonszámon lehet. A jelentkezési papírok leadása az alapítvány székhelyén lehetséges hétköznapokon 10 órától 12 óráig .

Kérjük az időpontok pontos betartását.

III. Farkas utcai napok - 2006. október 13. - október 15.

Október 13. péntek.

18 óra: a rendezvénysorozat megnyitása

18,10: Maksay Ádám egyházkerületi műszaki előadó: a Farkas utcai templom restaurálását előkészítő munkálatok

19 óra: dr. Kovács András művészettörténész: a Farkas utcai templom 17. Századi átépítése

Október 14. szombat

10 óra: gyermekfoglalkozás (alagsori terem)

10 óra: Daniela Marcu régész: a romkertben végzett ásatások eredményei

10,15: Makay Dorottya építőmérnök: a Farkas utcai templom tetőszerkezete és a padláson végzett kutatások eredményei

10,30: Zágoni Csaba villamosmérnök: a Farkas utcai templom belső megvilágításának lehetséges módozatai

10,45: dr. Papp Szilárd művészettörténész előadása a Farkas utcai temlomról

11,45: dr. Kovács András művészettörténész bemutatja Papp Szilárd könyvét.

18 óra: istentisztelet

18,30: Bartók Béla útján - református címerek erdélyben és a kárpát-medencében - Pécsy L. Dániel jelképtervező kiállításának a megnyitása

19,00: hangverseny - Bera Adriana zongoraművész és Béres Melinda hegedűművész

Október 15. - vasárnap

10 óra: istentisztelet - idősek és magányosak vasárnapja - igét hirdet Lengyelné Püsök Sarolta

11 óra: szeretetvendégség

18 óra: ifjúsági istentisztelet - igét hirdet Hankó Nagy Alpár

18,30: dr. Pásztori Kupán István teológiai tanár: Júdás Evangéliuma

Bővül az otthoni beteggondozás

A Marosvásárhelyi Református Asszisztensképző Iskola működését támogató Erdélyi Református Egyházkerület kezdeményezésére, együttműködve a szakmai háttérintézményként szereplő Diakónia Keresztyén Alapítvánnyal, valamint a marosvásárhelyi egyházakkal, idén tavasszal beindult az otthoni betegápoló és gondozó tevékenység az iskola diákjai számára. Jelenleg a hallgatók és a két asszisztensnő száztíz, többnyire idős, magányos, rászoruló személy heti rendszeres látogatását végzik.

Az eddigi eredményekről, valamint a jövőbeni tervekről tartottak megbeszélést a Bod Péter Diakóniai És Tanulmányi Központban. Kántor Attila református esperes szolgálatát követően dr. Ábrám Zoltán igazgató köszöntötte a megjelent vendégeket, tanárokat, diákokat.

Csíki Zoltán főasszisztens statisztikai felmérés adatai alapján szemléltette a másodévesek otthoni gondozó tevékenységét, majd a diákok fejtették ki véleményeiket és tolmácsolták személyes élményeiket.

Ábrám Noémi, a Diakónia Keresztyén Alapítvány marosvásárhelyi fiókszervezetének ügyvezető igazgatója kitért az idén létrejött alapítvány terveire. Hiszen a megbeszélésen ismertetett programon kívül lehetőség szerint alapápolást és szakápolást nyéjtanak a rászorulók számára, felvállalják a szakképzést és a továbbképzést, szoros kapcsolatot tartanak fenn az egyházak diakónusaival, ugyanakkor az alapítvány kebelében nemrég létrejött a Família Családsegítő Szolgálat. Az érdeklődők a 216-997-es telefonszámon kaphatnak részletesebb eligazítást.

A Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ sajtószolgálata - 2006-10-11

„Spielhózni” - gondolatok férfi-nő kapcsolatról, szerelemről, szexualitásról - meg ilyenek

Az erdélyi IKE kétnapos előadás-sorozatot szervez a párkapcsolat témakörben, melynek meghívottja Varga Péter magyarországi előadó.

Mi kell egy férfi-nő kapcsolathoz? Mi a teendő, ha szerelmes lettél? Belezúgtam, de minek? Mikor és hogyan kell szakítani? Hogyan lehet túlélni egy szakítást?

Mire számíthatsz az előadáson? Olyan kérdések tárgyalásáról, amelyek száz más helyen is előjönnek, csak egy kicsit más stílusban...

A lényeg: ne beszéljünk mellé, nézzünk szembe bátran és őszintén életünkkel, társunkkal és kapcsolatunkkal! Amégy a fő feladat: életünk párját választani kell!

Időpont: 2006. Október 20. (16.00 - 21.00 óra) és október 21. (10.00 - 19.00 óra)

Részvételi díj a 2 napra összesen: 4 ron

Helyszín: Protestáns Teológia - Bethlen terem, Avram Iancu tér, 13. Sz., Kolozsvár

További információ a 0264-598050 telefonszámon és az ike@ike.ro e-mail címen igényelhető.

Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Könyvespolc

Owen Chadwick – A reformáció

Ár: 34,50 RON

Willem Van’t Spijker – Kálvin élete és teológiája

Ár: 15,50 RON

Wilhelm Niesel – Kálvin teológiája

Ár: 12,50 RON

A fenti könyvek mindegyike, megvásárolható és megrendelhető, Egyházkerületünk Iratterjesztésénél, és Egyházkerületünk Biblos könyvesboltjában is.

Veres Miklós iratterjesztő

Tel. 0264-592453, 114 mellék

Cím: 400079 Cluj Napoca, str. I. C. Bratianu nr. 51-53

e-mail: iratterjesztes@reformatus.ro

veresmiklos@reformatus.ro

Tallózó

Nyíltan az önálló magyar felsőoktatásról - Emlékezés 1956 áldozataira, az egykori Bolyai Egyetemre

Gyertyát gyújtottak a Bolyai Egyetemért (Rohonyi D. Iván felvétele)

Erdély több városában szerveztek tegnap nyílt napot az 1959-ben elvett Bolyai Egyetem újraindításáért. A Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön párhuzamosan zajlott esemény keretében a résztvevők az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc áldozatairól is megemlékeztek.

Kolozsváron a Mátyás király- szoborcsoport elé állították fel azt a sátrat, ahova a nap folyamán, 16 és 20 óra között bárki betérhetett, és felvilágosítást kaphatott a romániai magyar felsőoktatás önállósodásával kapcsolatos kérdésekről. Mint ismeretes, pontosan egy évvel ezelőtt Erdély nagyobb városaiban tüntetéssorozatot szerveztek a Bolyai Egyetem újraindításáért. A kezdeményezők eredetileg úgy tervezték, hogy idén is megismétlik a megmozdulást, de a magyarországi események hatására a tiltakozásnak végül a jelenlegi formáját választották.

Bodó Barna, egyetemi tanár, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) elnöke az esti órákban tartott sajtóértekezleten elmondta: a rendezvény keretében, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc áldozatairól is megemlékeznek. Ezért a sátorba elhelyezték azoknak a kolozsvári elítélteknek a névsorát, akiket 1956 és 1965 között tartóztattak le a hatóságok. Emlékeztetett arra, hogy a magyarországi események után nem sok időre, 1959-ben megszüntették a Bolyai Egyetemet. Ennek lettek áldozatai Csendes Zoltán, Szabédi László és Molnár Miklós egyetemi tanárok, akik önként vetettek véget életüknek. Bodó Barna végül kiemelte, a Bolyai Egyetem újraindítása természetes követelése a romániai magyar közösségnek, és ezáltal senkinek a jogai nem csorbulnak.

A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) elnöke, Sándor Krisztina úgy vélte, hogy a jelenlegi rendezvény szép példája az összefogásnak. Szerinte „a romániai magyar kisebbség semmivel sem rosszabb, mint más nemzeti közösség, és akárcsak Európában nekünk is jogunk van az önálló magyar egyetemhez".

A szervezők célja, hogy az egyetem ügye minél nagyobb visszhangot kapjon, és a kialakuló párbeszédek során világosabbá tegyék mindenki számára követeléseiket. A kezdeményezők kérései közé tartozik még a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar karainak létrehozása, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem fenntartásához szükséges állami hozzájárulás biztosítása, a magyar közoktatás helyzetének rendezése. Ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy nincs államilag finanszírozott magyar nyelvű mérnök-, mezőgazdász-, erdész- és állatorvos képzés, jóllehet a romániai magyarság is Romániának fizet adót.

A nyílt nap szervezői: a Bolyai Kezdeményező Bizottság, az Erdélyi Magyar Ifjak, a Magyar Ifjúsági Tanács, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Oktatási Szakbizottsága, az Országos Magyar Diákszövetség és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség. Az eseményt a Toró T. Tibor és Máté András Levente RMDSZ-es képviselők és Prágay Dezső professzor támogatta.

P. A. M.

Szabadság - 2006-10-18

Csíkszereda – Babestől független Bolyait!

Babestől független Bolyait! és Állami finanszírozást egyetemeinknek! szlogennel jelölte meg csíkszeredai sátrát tegnapi nyílt napján a Bolyai Kezdeményező Bizottság. Mintegy 140 kérdőívet töltöttek ki a városlakók, és többen megerősítették az akció szükségességét.

Erdély-szerte több városban hirdette a leendő önálló magyar egyetem és önálló magyar egyetemi hálózat szükségességét a Bolyai Kezdeményező Bizottság. Kovács Lehel egyetemi adjunktus, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke a kérdőíves, párbeszédes és gyertyás akciót kettős céllal indokolta. Elsősorban a BKB törekvéseit és céljait hivatott népszerűsíteni. A leendő magyar egyetemi hálózatnak a Sapientia – EMTE, a Partiumi Keresztény Egyetem is szerves részei lennének, úgy, hogy a román államtól is finanszírozást kapjanak, és ne kizárólag a magyar államtól függjenek. „A Bolyai Egyetem lefedné azokat a szakokat, amelyeken anyanyelvén nem tanulhat a magyar diák. Nincs ugyanis magyar nyelvű képzés a műszaki, állatorvosi és agrártudományi, valamint képzőművészeti szakokon"– indokolja a BKB alelnöke.

A nyílt nap második célkitűzése a megemlékezés volt. Egyrészt a tavalyi, önálló magyar felsőoktatásért tartott tüntetésláncra emlékeztek, amelynek köszönhetően az Európai Unió is felfigyelt az erdélyi magyarság felsőoktatási helyzetére, másrészt az 1959-es egyetemegyesítés kapcsán meghurcoltak, bebörtönöztek, illetve öngyilkosságot elkövetőkre emlékeztek. Az ’56-os forradalom meghurcoltjaiért is égtek a Bolyai Egyetemet! hirdető mécsesek, ugyanis egyre több történész állítja, az erőszakos ’59-es intézményegyesítés a forradalmi események direkt következménye volt.

Antal Ildikó

Hargita Népe

Erdély Ma - 2006-10-19

Gyertyával a Bolyai Egyetemért

Ezer égő gyertyából alkotta meg a Bolyai Egyetemet! kiírást az Erdélyi Magyar Ifjak sepsiszentgyörgyi szervezete tegnap este a megyeközponti Erzsébet-parkban. Az állami magyar egyetemi hálózatért tartott nyílt napon Sepsiszentgyörgy mellett Kolozsváron és Marosvásárhelyen is meggyúltak tegnap a gyertyák, ma Csíkszeredában és Nagyváradon emlékeztetnek az egyetemalapítás ügyére.

Délután az 1848-as emlékmű szomszédságában felállított sátornál több mint ötvenen töltötték ki a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) és az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) által összeállított kérdőívet, amelyből a szervezők leginkább azt kívánták megtudni, a jelenlegi középiskolások milyen szakokon folytatnák tanulmányaikat. Este hét órakor meggyúltak a gyertyák, és a Bolyai Egyetemet! felirat köré álló száz-százhúsz érdeklődőt Kovács Lehel, a BKB alelnöke tájékoztatta a nyílt nap céljáról. Elmondta, olyan önálló állami magyar egyetemi hálózat létrehozásáért folytatják akcióikat, amelynek szerves része lesz a leendő Bolyai Egyetem, a több városban működő Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a Partiumi Keresztyén Egyetem, valamint a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet és az orvosi egyetem magyar tagozata. A jelenlegi nyílt napon a BKB által tavaly szervezett tüntetésláncra is kívánnak emlékeztetni, aminek következtében először került be az uniós országjelentésbe egyetlen mondat a romániai kisebbségek felsőfokú oktatásának helyzetéről.

A gyertyás megmozdulással a szervezők emlékeztek a Babes és Bolyai Egyetem egyesítésekor öngyilkosságba kergetett tanárokra, Szabédi Lászlóra, Molnár Miklósra, valamint Csendes Zoltánra és feleségére, illetve a meghurcolt diákokra. A BKB következő akciója november első hetében lesz, tizenhárom kisebbség képviselőinek részvételével Kolozsváron tartanak felsőoktatási konferenciát.

Fekete Réka

Háromszék - 2006-10-18

1956 – megemlékező rendezvények Romániaszerte

Európa-szerte, sőt a tengerentúl is tudományos ülésszakokkal, képzőművészeti, plakát-, emléktárgy- és dokumentumkiállításokkal, könyvbemutatókkal, hangversenyekkel emlékeznek az 1956-os magyar forradalomra és szabadságharcra. Erdély szinte minden településén és Bukarestben is lesznek megemlékezések, rendezvények.

A Partiumban

Érmihályfalván október 22-én, 11 órakor a református templomban ünnepi istentiszteleten, majd a templomkertben ’56-os emlékműavatón, illetve a Diakóniai Központnál emléktábla-avatón emlékeznek 1956-ra. Október 28-án 11 órakor nyolcadikos diákok tartanak vetélkedőt 1956-ról, a 16 órai ünnepi istentiszteletet követően – amelyen Tőkés László királyhágó-melléki református püspök hirdet igét – koszorút helyeznek el az 1958. december 2-án a szamosújvári börtönben Hollós István volt hadbíró századossal együtt kivégzett Sass Kálmán volt református lelkész emléktáblájánál. Ez alkalomból leleplezik a mártír lelkész mellszobrát, és emlékművet szentelnek fel a forradalmat követő megtorlásban elítélt 31 érmihályfalvi meghurcolt tiszteletére.

Nagyszalontán október 22-én a 10 órai istentisztelet után az erdővidéki Bibarcfalváról Szalontára származott Tordai Ferenc néhai iskolaigazgatóra emlékeznek, aki szabadságát áldozta fel diákjai védelmében. A mindenki által tisztelt tanító ugyanis elégette a fiatalok által 1956 októberében készített röpcédulákat, ennek ellenére a hatóságok egyik kollégájával együtt börtönre ítélték a pedagógust. A megemlékezésre a röpcédulákat készítő volt diákok is hivatalosak.

A nagyvárad-réti református egyházközség október 28-án délután találkozót szervez a forradalom leverését követő megtorlásban súlyos börtönévekre ítélt nagyváradi Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezet (SZVISZ) tagjaival. Másnap, a 11 órai istentisztelet keretében a gyülekezet kettős kötődés kapcsán avat emlékművet: egyrészt a forradalom és szabadságharc hősei iránti tiszteletből, másrészt pedig azért, mert éppen 1956 késő őszére épült fel a gyülekezet második, új temploma.

Belső-Erdélyben

Kolozsváron a Magyar Köztársaság Főkonzulátusa, az RMDSZ és a Kolozsvári Magyar Opera rendkívüli emlékünnepséget szervez október 20-án. A magyar operában 18.30-kor kezdődő, ingyenes gálaesten részletek láthatók majd Páskándiné Sebők Anna: Erdély 1956 című filmjéből Vígh Emese szerkesztésében. A Kolozsvári Magyar Opera ének- és zenekara közreműködésével akárcsak 1956. október 23-án Budapesten, felhangzik Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus című műve. Szili Katalin, a magyar országgyűlés elnöke erdélyi ötvenhatosoknak adja át a Magyar Köztársaság állami kitüntetéseit.

Október 21-én 11 órakor Kolozsváron a belvárosi unitárius templomban ünnepi istentiszteleten Szabó Árpád püspök hirdet igét, beszédet mond Kolumbán Gábor főgondnok és Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Fellépnek a János Zsigmond Unitárius Kollégium diákjai, valamint a Péterffy Gyula Énekkar, és emléktáblát avatnak. 23-án este 20 órakor a János Zsigmond Unitárius Kollégium és az Apáczai Csere János Gimnázium diáktanácsa a Babes-Bolyai Tudományegyetem főépülete előtt gyertyagyújtással tiszteleg.

Az evangélikus-lutheránus püspökség és a Kolozsvári Egyházközség elnöksége 22-én szervez emléknapot Kolozsváron. 10 órakor ünnepi istentisztelet lesz, majd 18 órakor Adorjáni Dezső Zoltán püspök áhitatát követően Cseh Áron Gusztáv, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja mond beszédet, ünnepi hangversenyt ad a budapesti Deák téri gyülekezet Lutheránia ének- és zenekara.

A kolozsvári protestáns teológiai intézet udvarában október 28-án 12 órakor emlékeznek a kommunizmus és kiemelten az ’56-os magyar forradalom utáni megtorlásban kivégzett, börtönbe zárt, illetve más módon meghurcoltakra. Leleplezik és felszentelik az 1956-os megtorlás áldozatainak emelt emlékművet, Bocskai Vince szovátai szobrászművész alkotását.

Marosvásárhelyen a Seprődi János Kórusszövetség és a Marosvásárhelyi Református Kollégium október 21-én 12 órakor ifjúsági kórustalálkozót szervez a Gecse utcai református kistemplomban. 22-én 17 órakor az Erdélyi ’56-os Bajtársi Társaság Maros megyei szövetsége kopjafát avat a Vártemplom udvarán. Az ezt követő istentisztelet keretében szervezett emlékműsorban előadást tart Pál-Antal Sándor történész. 23-án 18 órakor a Kultúrpalota nagytermében lesz ünnepi műsor és megemlékezés. 25-én 17 órakor Tények és képek ‘56-ról címmel a Bernády Házban történelemtudományi ülésszak és képzőművészeti tárlatnyitó lesz. Az 1956-os események Maros megyében témakörében Pál-Antal Sándor, Kovács György, Lázok Klára, László Márton és Novák Zoltán történész tart előadást.

Dicsőszentmártonban a Magyar Házban október 22-én lesz megemlékezés irodalmi összeállítással, valamint beszélgetéssel egykori politikai meghurcoltakkal.

Székelyföldön

Szentegyházán október 20-án 12 órakor a Tamási Áron Általános Iskolában hetedikes és nyolcadikos tanulóknak szerveznek ismeretterjesztő versenyt 1956 eseményeiről és erdélyi vonatkozásairól. Az iskola dísztermében leleplezik az In memoriam ’56-emlékplakettet, Bodó Levente helybeli képzőművész alkotását.

Sepsiszentgyörgyön a Volt Politikai Foglyok Háromszéki Szövetsége és az Erdélyi ’56-os Bajtársi Társaság szervezésében lesz megemlékezés október 21-én. A belvárosi református templomban 11 órakor tartott ökumenikus istentisztelet után a városi művelődési ház kertjében felszentelik az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak, valamint a megtorlás áldozatainak emléket állító szobrot, Vargha Mihály sepsiszentgyörgyi szobrászművész alkotását. Az alkalomból kiállítás nyílik 1956-os témájú könyvekből, kordokumentumokból, egykori politikai elítéltek emléktárgyaiból. A Székely Nemzeti Múzeumban 25-én 18 órától Péter Gábor professzor Az én ötvenhatom című előadásában eleveníti fel az ötven éve történteket. Házigazda Kónya Ádám tanár, nyugalmazott múzeumigazgató.

Székelyudvarhelyen október 22-én a városháza Szent István Termében 17 órakor kezdődő műsor keretében Pál László egykori politikai elítélt, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének udvarhelyi elnöke mond beszédet, majd Tófalvi Zoltán újságíró, Hermann Gusztáv Mihály és Drusza Attila kutatók tartanak előadást 1956-ról. 19 órakor a művelődési házban Koltay Gergely és a Kormorán A magyarok vére című műsorát adja elő. A megemlékezés zárásaként gyertyás felvonulás, az 1956-os emlékműnél pedig koszorúzás lesz.

Kovásznán a központi parkban október 22-én 12.30-kor kezdődik a városi Magyar Polgári Szövetség és Székely Tanács emlékműállító ünnepsége. Beszédet mondanak közéleti személyiségek, szavalatok és kórusművek hangzanak el. Református és római katolikus lelkészek megáldják a Bodor János újságíró tervezte, kilyukasztott andezittömbből és kopjafából álló, „Gloria Victis 1956–2006” feliratú ’56-os emlékművet.

Baróton október 22-én 19 órakor a művelődési házban Varga László nyugalmazott marosvásárhelyi református lelkész, a Dobai-per másodrendű vádlottja A magyar történelem hullámvölgyei címmel tart előadást ’56 előzményeiről. 23-án 13.30-kor a Baróti Szabó Dávid Középiskola udvarán az iskola egykori diákja, a forradalommal és szabadságharccal együtt érző, emiatt súlyos börtönévekre ítélt, majd halálba kergetett Moyses Márton emlékére állított kopjafánál, majd az ’56-os emlékműnél lesz tisztelgés. 19 órától a művelődési házban tartanak ünnepi műsort baróti és dabasi előadók közreműködésével.

Gyergyószentmiklóson október 22-én délelőtt az ünnepi szentmise, illetve istentisztelet után az ’56-os emlékműnél lesz koszorúzás. 16 órától a Pro Art Galériában Jalsovszky Katalin, a Magyar Nemzeti Múzeum történész-muzeológusa Az ’56-os forradalom fotográfiái a Magyar Nemzeti Múzeum fényképtárában címmel, majd Novák Zoltán történész az 1956 következménye a Román Munkáspárt kisebbségpolitikájára címmel tart előadást. Székelyföldi szimpátiatüntetések, megmozdulások 1956 őszén témában Nagy Mihály Zoltán történész értekezik, Olti Ágoston történész Az 1956-os magyar forradalom hatása Romániára témáról beszél, végül levetítik Zágoni Balázs Képzelt forradalom, avagy Osztrák–Magyar Románia című filmjét. 23-án 18 órakor irodalmi zenés összeállítás lesz a művelődési központban.

Csíkszeredában október 20-án délelőtt a Márton Áron Gimnáziumban középiskolásoknak tartanak történelmi vetélkedőt. 21-én 16 órától a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem nagy aulájában tudományos ülésszak lesz, és levetítik Zágoni Balázs Képzelt Forradalom, avagy Osztrák–Magyar Románia című filmjét. 22-én 18 órától a Csíki Játékszín nagytermében a Csíki Kamarazenekar ad ünnepi koncertet. 23-án 11 órától az 1956-os kopjafánál koszorúzás lesz, 17 órától a Csíki Játékszín nagytermében előadják a Papp Kincses Emese rendezte Székely Golgota című rockoperát, majd a Magyar Köztársaság Csíkszeredai Főkonzulátusa előtti téren felavatják az Ercsey Ferenc csíkszeredai képzőművész által készített ’56-os emlékművet.

Székelykeresztúron október 23-án az unitárius templomban a 18 órai ökumenikus istentisztelet után 1956 erdélyi visszhangjairól Tófalvi Zoltán tart előadást, majd átnyújtják a Székelykeresztúron élő egykori politikai elítéltek által idén alapított Pro Libertate Díjakat. A városháza falán emléktáblát lepleznek le az emlékezők.

Kézdivásárhelyen október 23-án este 7 órától fáklyás felvonulással egybekötött megemlékezés lesz, virágot helyeznek el a kaszárnya előtti emlékműnél.

Nagyajtán október 28-án 11 órakor a vártemplomban lesz ünnepi istentisztelet és emlékműsor. Virágokat helyeznek el a kommunizmus áldozatai emlékművénél, Moyses Márton sírjánál, valamint egykori lakóháza falán álló bronztáblánál.

A Barcaságban

Brassóban november 3-án, pénteken tartanak megemlékezést. Az 1956-ot felidéző beszélgetések, kiállítások és könyvbemutatók lesznek, és emléktáblát avatnak. A szervezők a volt EMISZ valamennyi tagját várják a rendezvényre.

Bukarestben

A Magyar Köztársaság bukaresti kulturális intézetében október 24-én 18 órakor a világhírű zongoraművésze, a Liszt- és Kossuth-díjas Bogányi Gergely ad ünnepi hangversenyt. A Hollywood Multiplexben október 20-ától vetítik a Koltai Róbert rendezte Világszám című történelmi filmet. A 23-i díszelőadáson a rendező mellett jelen lesz a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete, Terényi János is.

A Krónika nyomán

Erdély Ma - 2006-10-20

Házibeteg-gondozót avattak Kisbaconban

Hét elején avatták fel a Diakónia Keresztyén Alapítvány tizenegyedik házibeteg-gondozó állomását. Az alapítvány munkatársai 35-40, kórházból hazakerült vagy magát ellátni képtelen baconi személy gondozását látják el, bérüket pedig az önkormányzat állja.

Farkas Vilmos tiszteletes áldásában egy Új Testamentumban megírt történetre alapozva méltányolta a másokért cselekvő egészségügyi dolgozók sokszor önfeláldozó munkáját. ,,Nem könnyű másokat megmosni, etetni, ellátni. Azokat, akik embertársaik érdekében képesek mélyre lehajolni, örök hála és szeretet kell övezze” - mondotta. Bacon polgármestere, Bardocz Csaba a felvállalt áldozatos munkáért mondott köszönetet. Az alapítvány sepsiszentgyörgyi fiókjának programvezetője, Tóth Anna református lelkipásztor hangsúlyozta: bár sokszor nehéz a munkájuk, de az, hogy a gyülekezetektől átvállalhatják az erejüket meghaladó feladatokat, s szenvedő embertársainkon segíthetnek, kitartásra serkenti őket. A megyei tanács alelnöke, Baka Mátyás örömét fejezte ki, hogy az önkormányzatok és a Diakónia Keresztyén Alapítvány között partnerségi kapcsolatok alakultak ki, s olyan szolgáltatást hoztak létre, mely felkarolja és istápolja az elesetteket.

Hecser László

Háromszék - 2006-10-18

Nem kérnek Szili kitüntetéséből

Barátok közt Marosvásárhelyen

Forrás: fotoborze.ro

Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő romániai megtorlás több túlélője is megtagadta az ötvenedik évforduló alkalmából megítélt magyar állami kitüntetés átvételét. Az erdélyi ötvenhatosoknak szánt elismeréseket a tervek szerint ma adja át Szili Katalin házelnök a kolozsvári operában.

A Magyar Nemzet információi szerint az Erdélyi 56-os Bajtársi Társaság tagjainak többsége nem veszi át a kitüntetéseket. Orbán Péter, a szervezet alelnöke is azok között van, akik tiltakozásul távol maradnak a rendezvénytől. A jelenleg Csíkszeredában élő egykori ’56-os politikai elítélt édesapját „államellenes összeesküvés” vádjával kivégezte a kommunista román hatalom.

„A kommunisták engem hosszú börtönévekkel büntettek, apámat pedig halálra ítélték. Az ő politikai utódaik nekem ne adjanak semmiféle kitüntetést” – mondta lapunknak Orbán Péter.

Az 1956-os forradalom hatására megmozdult egész Erdély, a szabadságharc bukása után emberek ezreit hurcolták el, java részüket bebörtönözték, sokukat kivégezték. Az 1956-os erdélyi események retorziói a hírhedt magyarországi koncepciós pereken is túltettek.

* * *

Orbán Péter édesapját az úgynevezett Szoboszlay-per nyomán végezték ki. Még az erdélyi magyar közvélemény körében sem köztudott, hogy az 1957-es, Szoboszlay Aladár magyarpécskai plébános nevével fémjelzett perben „államellenes összeesküvés” vádjával bíróság elé állított 57 személy közül 11-re mondták ki a halálos ítéletet és tízet ki is végeztek: Szoboszlay Aladár pécskai és Ábrahám Árpád torjai katolikus plébánost, báró Huszár József volt földbirtokost, Orbán Károly marosvásárhelyi, Kónya István kézdivásárhelyi ügyvédet, Fintanar Alexandru aradi ügyvédet, Tamás Dezső csíksomlyói származású tisztviselőt, Tamás Imre csíksomlyói származású, temesvári tanítót, Orbán István csíktapolcai földművest, Lukács István magyarpécskai kereskedőt, Draganita Mogyorós Máriát is halálra ítélték, majd büntetését életfogytiglanira változtatták. A plébános és társai Bukarestben is forradalmat szerettek volna kirobbantani, szervezkedésük komolysága messze nem volt arányban azzal, ahogyan azt a román kommunista hatalom megtorolta. Az úgynevezett „érmihályfalvi csoport” (egy, az ENSZ-nek szánt memorandumot fogalmaztak meg az erdélyi magyarság sérelmeiről) 31 elítéltje közül 1958. december 3-án kivégezték Sass Kálmán érmihályfalvi református lelkészt, Hollós István tanárt, volt hadbíró századost, 1959-ben végezték ki Szíjgyártó Domokost. A Securitate kínzásaiba belehalt Kertész Gábor és Nagy József. A Duna-deltában kialakított kényszermunkatáborban halt meg Demeter István. Sokan a börtönben elszenvedett embertelen bánásmód következtében, szabadulásuk után haltak meg.

A kolozsvári opera épületében ma beszédet mondó Szili Katalinra nem először várnak nehéz pillanatok Erdélyben. Tavaly augusztusban az Erdélyi Magyar Ifjak képviselője hervadt virágokkal fogadta az Országgyűlés elnökét a marosvásárhelyi Kultúrpalotában, utalva a december 5-i népszavazás kimenetelére. A kolozsvári Krónika értesülései szerint Szili Katalint október 23-án az érmelléki ’56-os emlékmű felavatására is várják, az Országgyűlés sajtóirodája azonban tegnap nem tudta megerősíteni ezt az információt.

A szocialista politikus tegnap Szabadkán találkozott a vajdasági magyarság néhány vezetőjével, részt vett a forradalmat felidéző tablókiállítás megnyitóünnepségén, majd Palicson beszédet mondott az ottani 1956-os emléktábla-avató ünnepségen.

Pataky István, Magyar Nemzet

Erdély Ma - 2006-10-20

Restaurálták a pókakeresztúri 13. századbeli hajlékot

Megújult templomba

megújult híveket várnak

Korszerűen felújított, tizenharmadik századbeli műemlék templomot szenteltek újra vasárnap a Maros megyei Pókakeresztúron. Amint a felszólalók egyike fogalmazott, „a templom tornyának csillagjától a talajvíz elvezetéséig” szinte minden megújult. A restaurálást nem csupán esztétikai szempontok követelték meg. Az elkorhadt tetőgerendák és szarufák, repedező falak, illetve hulló vakolat miatt a pókakeresztúri templomban már-már életveszélyes volt istentiszteletet tartani.

Két év alatt viszont tetőszerkezetet, mennyezetet és padlózatot kapott az Isten háza, újrafestették a tornyot, és megjavították az egy híján százéves toronyórát, hőszigetelő ablakra cserélték a régieket, kívül-belül újravakolták a falakat, újrafestették a padokat, új faragott csillárral és új szószékkoronával ékesítették a belső teret. A helybéli asszonyok ígérete szerint karácsonyra elkészül az összes új varrottas is. A munkálatokhoz szükséges mintegy 75 ezer lej jelentős része támogatásokból került ki. Az önzetlen támogatásért és munkáért Kristóf István helyi lelkipásztor köszönetet mondott a holland kamperweeni testvérgyülekezetnek, az anyaországi Hejőkeresztúr önkormányzatának, a Gustav Adolf Alapítványnak, Csegedi Ákos nyugalmazott pókakeresztúri lelkipásztornak, valamint minden helyi és környékbeli adakozónak és közmunkázónak. A falu lelkipásztora abbéli reményét fejezte ki, hogy a templom külsejének megújulását a szép számban megjelent hívek belső világának megújulása fogja követni. „Mit ér a szentelés, ha e hajlék nem tölti be hivatását, ha nem folyik benne imádságos munka, ha az emberek nem járnak templomba, ha a külső építkezést nem követi belső építkezés, ha a külső megújulást nem követi a lelkeknek a megújulása?!” – fogalmazta meg gondolatát a kis, alig kétszáz hívet számláló gyülekezet lelkésze, akinek munkáját mind elődei, mind Pap Géza erdélyi püspök méltányolta. Prédikációjában az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke is arra hívta fel az egybegyűltek figyelmét, hogy soha sem szabad megfeledkezni arról, hogy az ember ebbe a hajlékba sohasem önmagát dicsőítve, önmagát magasztalva léphet be, hisz a templom falai között csakis Isten dicsőségét lehet magasztalni.

A falu szülöttje, Adorjáni László nyugalmazott lelkipásztor – akit több mint hat évtizeddel ezelőtt ebben a hajlékban tartottak keresztvíz alá – a maga és az elkövetkezendő nemzedékek nevében mondott köszönetet a felújítást szorgalmazó Kristóf házaspárnak. „Ahol templom épül, ahol a templom felé vezető ösvényt nem lepi be a fű, ott lesz következő nemzedék” – üzente egyben a következő generációknak a lelkipásztor.

Krónika - 2006-10-20

Köszönet a „semmit sem tevőknek”

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc erdélyi vonatkozásait vizsgálva a megtorlás kálváriáját végigjárt egykori elítéltek körében három fő álláspont érzékelhető. Az egyik, amelyet a Dobai-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglanra ítélt Varga László nyugalmazott református lelkész fogalmaz meg – és minden ’56-os megemlékezésen, illetve találkozón hangsúlyoz – így hangzik: nem igaz, hogy ők, valahányan, akiket a forradalom szele és a majdani megtorlás ökle megcsapott, nem tettek semmit. Azt tették, amit a szabadságvágy és a nemzeti hovatartozás ott és akkor megkövetelt. Varga László ezzel kicsit rápirít azokra az egykori bajtársaira, de alighanem inkább arra a kishitűségre, amely szerint – s ez a másik fő álláspont – ők, a magyar forradalommal, szabadságvággyal és szabadságharccal szolidarizálók nem tettek semmit.

Varga László álláspontja világos és érthető. Természetesen utóbbiaknak is teljes mértékben igazuk van, az ő álláspontjuk is érthető, amikor azt mondják: márpedig nem tettek semmit – azaz semmi olyant, ami nem az egyetemes emberi szabadságigényről, az egyetemes és elemi emberi jogok igényléséről és tiszteletben tartásáról, ezzel együtt a nemzeti hovatartozás szabad megéléséről és megnyilvánulásáról szólt volna. S ez magyarokra, lengyelekre, románokra egyformán érvényes, hiszen 1956-ban a lengyelek is hasonló igényeket támasztottak sztálinista párt- és államvezetésükkel szemben, mint a magyarok; de a magyar forradalom hatására Temesváron tanuló román és német ajkú egyetemi hallgatók százai és ezrei is ugyanezt tették.

Az egykori elítéltek körében tapasztalható harmadik álláspont a másik kettőt kiegészítve és árnyalva fogalmazza meg a lényeget. A csíkszeredai verselő diákok perében húszévi börtönre ítélt egykori tanár, a ma Sepsiszentgyörgyön élő Puskás Attila tolmácsolásában ez így hangzik: „Hát mit tettünk? Nem tettünk egyebet, mint hogy magyar emberként, de mindenekelőtt emberként szembefordultunk a diktatúrával, s ez minden becsületes embernek kötelessége lett volna, vagy lenne. Nem bántam meg, amit cselekedtem, de azt sem mondhatnám, hogy különösen büszke vagyok rá. Hiszen a helyes cselekedeteinkre miért kellene különösen büszkék lennünk?”

Csakhogy mindezt az akkori, kommunista hatalom nem így értékelte. A magyarországi, de főleg a romániai pártállam értelmezésében minden olyan gondolat és cselekvés, amely a meglévő rendszer hibáit és túlkapásait kifogásolta, felért az államrend elleni szervezkedéssel, amit súlyosan, olykor halállal büntettek. Bár fegyveres felkelésre, de még tüntetésekre sem került sor Romániában, a hatalom annál inkább félt – és a majdani megtorlásban tanúsított kegyetlensége annál inkább érthető –, mert a lengyel reformtörekvésekkel, illetve a magyarországi forradalommal való együttérzésnek kicsit másabbak voltak a vonatkozásai, mint Magyarországon. Míg a forradalom kirobbanását megelőzően például a szigorú pártfelügyelet mellett működtetett Magyar Rádió is frissítő tavaszi fuvallatot emlegetett, beszámolt az értelmiségi, illetve diákfórumok parázs vitáiról addig a román hatalom alig mutatott fogadókészséget a változások iránt.

A magyarországi reformtörekvések és az október 23-án Budapesten kirobbant forradalom a romániai hatalom részéről a pozitív változásokkal éppenséggel ellenkező intézkedéseket váltottak ki. Egyebek mellett szigorú hírzárlatot, átértelmezett és átfogalmazott budapesti híreket, a sajtó ellenőrzésének és a román–magyar államhatár őrzésének fokozott szigorítását, a magyarországi levelek, postaküldemények azonnali leállítását, a lakosság fokozott megfigyelését, a magyarországi eseményekkel egyetértő vélemények vagy megnyilvánulások azonnali elfojtását, egyszóval teljes bezárkózást. Romániában az is alapvetően fontos tényezőnek bizonyult, hogy a magyar forradalommal és szabadságharccal mindenekelőtt a romániai magyarság érzett együtt, s ez kapóra jött a mindenkori „magyar veszély” ellen éberen őrködő párt- és államgépezetnek.

De mit is tettek Romániában azok, akik a magyar forradalommal és szabadságharccal együtt éreztek? Volt, aki egyszerűen „csak” együtt érzett, és drukkolt a forradalom sikerének: annak, hogy Magyarországon bukjon Rákosi és bandája, az ország szabaduljon fel a szovjet megszállás alól. Volt, aki továbblépett, és elvárásait nyilvánosan is kifejezésre juttatta: a temesvári egyetemi hallgatók 1956. október 30-i gyűlésükön többek között a szovjet csapatok Romániából való kivonását, a beszolgáltatások enyhítését, a munkások béremelését és az egyetemi autonómia szavatolását kérték. Válaszként a Szekuritáté tömeges letartóztatásokat hajtott végre, a diáktársaik százainak kiszabadítását követelő másnapi tüntetést pedig szétverték. Aurel Baghiu, Caius Muþiu, Heinrich Drobny, Nagy László és sokan mások így kerültek évekre börtönbe.

A temesvári diákokat megelőzve október 24-én Mátyás király szülőházában, Kolozsváron tartottak gyűlést a képzőművészetis diákok. Egyebek mellett azt kérték, hogy az egyetem rendelkezzék autonómiával, a diákok számára ne legyen kötelező sem az orosz, sem a román nyelv tanulása, kapcsolatot tarthassanak fenn nyugati diákszövetségekkel, az egyetemi felvételinél ne a származás, hanem a tehetség legyen mérvadó. A Szekuritáté már másnap megkezdte a letartóztatásokat.

Háromszéken voltak, akik kisebb csoportokban a magyar kultúrát, ezen belül az irodalmat és történelmet igyekeztek ápolni és népszerűsíteni. Ilyen volt a Nagy László nevével fémjelzett Kossuth Kör, amelynek tagjait bebörtönözték. Megannyi hasonló erdélyi gondolathoz híven a Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégium néhány diákja kezdeményezésére alakult Székely Ifjak Társasága (SZIT) is az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hatására jött létre. A tizenéves diákokból verbuválódó csapat 1957. és 1958. március 15-én a sötétség leple alatt koszorút helyezett az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc hőseinek a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban álló emlékműve talapzatára. A politikai titkosrendőrség a maréknyi gyerkőchöz két felnőtt korú fiatalembert is „csatolt”, így hozva létre a „demokratikus népi államrend aláásására összeesküdött titkos szervezetet”. A két felnőtt korú ifjú, Ütő Szabó Lajos és Szalay Attila közül utóbbi 18 évre szóló börtönbüntetést kapott. Szalay 1959 augusztusában halt meg máig tisztázatlan körülmények között a szamosújvári börtönben.

De nem voltak közömbösek a magyar forradalom iránt az erdővidékiek sem. 1956. november 8-án este négy baróti középiskolás diák – Bíró Benjamin, Józsa Árpád Csaba, Kovács János és Moyses Márton – Érmihályfalváig vonatozott, hogy a román–magyar országhatáron átszökve a magyarországi szabadságharcosokhoz csatlakozzon. Bírónak és Józsának sikerült átszöknie, őket 1957. március 15-én Nagyváradon adták át a román hatóságoknak. Mindkettőjüket börtönre ítélték, de a sikertelen határátszökés után hazatérő – immáron egyetemistává lett – Moysest is elhurcolták. Őt azért ítélték előbb hét-, majd fellebbezése után kétévi börtönre, mert – miként a marosvásárhelyi és kolozsvári magyar írók, költők és szerkesztők 1956. szeptember 29–30-án a Kolozs tartományi pártbizottság székházában tartott gyűlésén – arról beszélt: a népi demokratikus rendszer nem hozta el a megnyugtató megoldást, a kollektivizálás során túlkapások történtek, a munkásokat nem fizetik megfelelőképpen. Ugyanezekről a sérelmekről beszéltek a marosvásárhelyi és kolozsvári magyar irodalmárok is, de a hatalom más mércével mérte az „ellenőrzött” kritikát, mint az azzal szinte azonos, ám a párt által nem ellenőrzött keretek között megfogalmazottakat. Amíg tehát az íróknak és költőknek – legalábbis ott és akkor – „a hajuk szála sem görbült”, a mások által szóvá tettekre kemény megtorlás volt a válasz – ami nyilvánvalóan a magyar irodalmárokhoz intézett üzenet is volt egyben. Nem csoda, hogy az adott körülmények között Moyses az öngyilkosságba menekült: 1970. február 13-án a brassói pártszékház előtt benzinnel leöntötte, és felgyújtotta magát, így követve az 1969. januárjában önkéntes tűzhalálba menekült cseh Jan Palach és a budapesti Bauer Sándor példáját.

A néhány fiatal által 1956. november 4-én Brassóban létrehozott Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége (EMISZ) valamennyi erdélyi szervezkedés közül a legnagyobb létszámú volt. Az EMISZ dacolni akart a kommunista neveléssel, a szervezet alapszabályát ugyanis – a titkári tisztséget betöltő Lay Imre szerint – az Ifjúmunkás Szövetség statútuma alapján állították össze, de mindent meg-, illetve kifordítottak: míg az IMSZ-szabályzat például a kommunista ideológia iránti hűséget írta elő, saját statútumukban Layék ennek tagadását rögzítették. Az EMISZ az igazi magyar irodalom, kultúra és történelem tanulását és népszerűsítését tűzte ki céljául, tevékenysége kulturális eseményekre korlátozódott. 1957. március 15-én Fehéregyházán egy-két szónoklat és szavalat után a fiatalok koszorút helyeztek el a Petőfi-emlékmű talapzatán. Egy év múlva tömeges letartóztatásokkal és 77 EMISZ-es fiatal bebörtönzésével válaszolt a hatalom.

Nagyjából összecsengett az úgynevezett Dobai-csoport, valamint Fodor Pál és körének elképzelése. Mindkettő arra keresett választ: hogyan lehetne úgy rendezni az Erdélyben élő magyarság és románság státusát, hogy az mindkét nemzetrész számára a lehető legmegnyugtatóbb megoldást kínálja. A megtorlás során életfogytiglanra ítélt Dobai István kolozsvári nemzetközi jogász, tanársegéd és munkatársai, az ENSZ-hez eljuttatni szándékozott terv szerint négy elképzelést vázoltak fel az erdélyi magyarok és románok helyzetének rendezésére. Az egyik szerint a trianoni, de légiesülő országhatárok keretében kell autonómiát biztosítani Erdély magyarságának az egyesült Európa határain belül vagy azon kívül. A második változat szerint az ezeréves magyar határok visszaállításával, Magyarország keretén belül kellene autonómiát biztosítani Erdély románságának, ugyancsak az egyesült Európa kereteiben, vagy azokon kívül. A harmadik lehetséges változat az ezeréves magyar, illetve a trianoni határok közötti az Európai Unióhoz tartozó független Erdélyről szólt, végül a negyedik változat Erdélynek a magyarok és a románok közötti kettéosztását helyezte kilátásba, beleszámítva az esetleges lakosságcserét is. Fodor Pálék nagyjából ugyanezt vázolták fel, elképzelésük szerint az önálló vagy a Magyarországhoz visszacsatolt, esetleg a lakosságcserével románok és magyarok között kettéosztott Erdély jelenthetett volna megoldást.

Mindenkinél továbbment a Szoboszlai Aladár temességi római katolikus plébános nevével fémjelzett elképzelés. A csoport a kommunista rendszer, illetve egyeduralkodás megdöntését célozva a többpártrendszer bevezetésének szükségességét, illetve tervezetét vázolta fel. Cselekvésre ugyan nem került sor, a hírhedt Szoboszlai-perben mégis 56 elítéltnek közel 1300 évnyi börtönbüntetést és 11 halálos ítéletet osztottak ki, 10 kivégzést pedig végre is hajtottak.

Az idő mégis azokat igazolja, akik annyit mégis tettek, hogy magyarként, de mindenekelőtt emberként szembefordultak az embertelenséggel. Akik szerint mindezért nem jár különösebb dicséret. De köszönet mindenképpen.

Krónika - 2006-10-20

Honvédveterán-találkozó Holtmaroson

A nándorfehérvári győzelem 550., Bocskai István halálának 450., illetve az '56-os forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából szervez megemlékezést és honvédveterán-találkozót Holtmaroson a helyi református egyházközség vasárnap délután 3 órától. A találkozóra meghívottak Horthy Miklós még élő katonái a Felső-Maros mentéről, illetve Szászrégenből.

56-os megemlékezés a Vártemplomban

Vasárnap, a 18 órakor kezdődő délutáni istentisztelet keretében 1956-ra emlékező műsor lesz a Vártemplomban. Előadást tart Pál-Antal Sándor történész, fellép Bartis Ildikó színművésznő és a Tiberius vonósnégyes. Előtte, 17 órakor a Vártemplom udvarán megkoszorúzzák az 1956-osok kopjafáját, énekel a Református Kollégium énekkara.

’56-ra emlékeznek

Szombat délelőtt 11 órától a radnótfájai református templomban az '56-os eseményekre emlékeznek a szászrégeniek. Igét hirdet Kató Béla püspökhelyettes, a liturgiát Szász Attila esperes végzi. Ezt követően az 56-os eseményekről szóló film vetítésére kerül sor, majd Szabó Előd, a Titán együttes szólistája lép a közönség elé. A rendezvényen jelen lesz Borbély László miniszter, valamint Nagy András, Szászrégen polgármestere. A megemlékezés koszorúzással zárul.

Szoboravatás Gernyeszegen

Október 28-án, a gernyeszegi református egyházközség szervezésében, a templom udvarán felavatják a gernyeszegi születésű gróf Bethlen István mellszobrát. A rendezvényre neves magyarországi közéleti személyiségek is hivatalosak.

Népújság - 2006-10-20

Két kis falu ünnepe

Betakarodásba ékelt ünnepet tartottak Zalánpatakon és Feldobolyban. A krumpliszedés végén, répavágás kezdetén időt szakított a két kis falu, hogy kikapcsolódást iktasson a munkás hétköznapok közé. Előbbi teljesen felújított kultúrotthonának tartotta avatóünnepségét, utóbbi technikatörténeti tárgyat mentett, szüreti bált szervezett, külföldi vendégeket fogadott.

ZALÁNPATAK életében mérföldkő a művelődés hajlékának felújítása - mondta köszönt-beszédében Kasléder József, Málnás község polgármestere, a falu szülötte. Szép számban gyűlt össze a falu népe, kevesebben tudtak hazajönni az elszármazottak közül. Hazatartottak, kiket a munka és az emlékek főznek a faluhoz: Pusztai Miklós törvénybíró, Ráduly József pedagógus, aki tizenhat éven át volt a nemzedékek tanítója és fia, dr. Ráduly István uzoni polgármester. Megtisztelték a kis falu ünnepét a málnásiak, málnásfürdőiek is, tanúságul, hogy az eredmény az egész község javát szolgálja, s hogy lassan összeforrt közösséggé kell alakulnia a községnek. Tizennyolc tagú küldöttséggel érkezett Zalánpatak magyarországi testvértelepülése, Kaposgyarmat képviselőtestülete, élén volt polgármesterével, Balogh Józsefnével. ,,Utolsó látogatásunk után változott a falu képe” - jegyezte meg. „Kitűn út épült, rá sem lehet ismerni a romladozó kultúrházra.” A testvértelepülés küldöttsége színes tévékészüléket és DVD-lejátszót adományozott a helybeli iskolának-óvodának. Egymás után hangzottak el az ünnepi beszédek: a kaposgyarmatiak veretes üdvözlete, Kasléder János tanácstag köszöntője, Györgydeák Zenóbiának, a falucska tanítónőjének felszólalása. Az építőcéget, amely erkölcsi kötelességének tartotta, hogy megmentse ezt az épületet, Szabó Csaba, a Szabóék Kft. társtulajdonosa képviselte. Az újba öltözött épületet Márk Gyula András málnási református lelkipásztor áldotta meg, s a málnásfürdői római katolikus plébános szentelte fel. Az új színpadon az első szereplők a zalánpataki kisóvodások és iskolások voltak. Ünnepi músorukat a tanítónő és Gál Tünde óvónő tanította be. Orosz Endre zalánpataki származású műkedvelő festőművész a faluhoz és a tájhoz kapcsolódó képeit ajánlotta fel, azokkal fogják díszíteni a kultúrotthont. A szervezők köszönettel illették mindazokat, akik besegítettek a munkába, akik jelenlétükkel megtisztelték a rendezvényt, a megyei tanácsot, amelynek segítségével megépült az aszfaltos kezeléssel tartósított út, s arról is biztosították a jelen levő falubeleiket, hogy 2007-ben befejezik a Baróti-hegységen áthajló bekötőutat.

Terített asztal és bál zárta az eseményt. A vendégek és a vendégfogadók honismereti kirándulást szerveztek a szinajai királyi kastélyhoz és a Koronavárosba. Meglepetés volt a zalánpatakiak számára, hogy az ünnep másnapján már megkezdték a helybeli új iskola alapjainak kiásását. Ha az idő engedi, még ebben az évben cserép alá szeretnénk emelni az épületet - tájékoztatott a polgármester.

FELDOBOLYBAN falutalálkozót tartottak, s az ünnepi istentiszteleten olyanok is jelen voltak, akik távol élnek a szülőfalutól. Igét hirdetett a falucska új református lelkipásztora, t. Albert János. Ez alkalommal látogatott ide egy háromtagú holland baráti és hittestvéri csoport. A Damó unokafivérek - Damó Dezső I. és Damó Dezső II. - az elődökre, régi időkre emlékezve felújították, lefestették a falu 1883-ban készült tűzoltó kéziszivattyúját, amelyet a kultúrotthon előtti téren állítottak fel, és fölé ízléses tetőzetet is építettek. Ehhez a faanyagot a helybeli erdőközbirtokosság adományozta. A technikatörténeti emlék avatóján szót kért Damó Dezső I. és a holland Hans Boumann, aki ígéretet tett arra, hogy baráti közössége - amelyben történetesen egy olyan holland tűzoltóparancsnok is volt, akit lelkiismeretes munkájáért lovaggá ütött a holland királyné - segíteni fogja Feldoboly kisközösségét, egyházát. A csoport meglátogatta a helybeli elemi iskolát.

A falutalálkozót a gyülekezeti teremben tartott szeretetvendégség zárta. Lőrincz István falufelelős, tanácstag és a helybeli fiatalság szüreti bált rendezett.

Kisgyörgy Zoltán

Háromszék - 2006-10-19

1956-os emlékjelek Háromszéken

Török Józseffel, a Volt Politikai Foglyok Szövetsége háromszéki szervezetének elnökével áttekintettük az 1956-os forradalom és szabadságharc háromszéki emlékjeleit. Az előző években elhelyezett emlékjelek: Kézdivásárhelyen, a református temetőben a Szoboszlay-per áldozatainak állítottak kopjafát, Torján ugyancsak kopjafa emlékeztet Ábrahám Árpád római katolikus pap mártírhalálára, Sepsibükszádon kopjafás kőtömb örökíti meg Ábrahám Árpád emlékét, és az egykori iskola - ma óvoda - is a kivégzett forradalmár nevét viseli.

Az idei félszáz éves évfordulóra legelőször Kisborosnyón emlékeztek kőtömbös, kopjafás emlékállítással. Ez az első olyan emlékmu, amely a háromszéki származású, halálra ítélt és kivégzett forradalmárokról és a börtönben elpusztult - agyonvert vagy az orvosi kezelés hiánya miatt elhalálozott - emberek emlékére állíttatott. A kisborosnyói emlékmű jellegzetessége, hogy egy nem egészen négyszáz lelket számláló falu többnyire önerőből egy egész magyar történelmi emlékjel-parkot hozott létre, mi több, az itteni Nyíres Közbirtokossági erdőből még a rodostói székely kapura is jutott cserefa. Damó Gyula nyugalmazott tanító és falusfelei a Kárpát-medence magyarsága egészének állít ,,emberségből példát, vitézségből normát”. Legközelebb a budapesti turulmadár-reptető balliberálisokat és a magukat szocialistának mondó tanácsosokat kellene ebbe az apró falucskába invitálniuk, hogy a magyar történelem jelképeiről és jelképszemélyiségeiről valamit megtudjanak.

1956-ra emlékeztető térplasztikai alkotás készül, és emlékparkot építenek Sepszientgyörgyön, a városi muvelodési ház parkjában, a Kossuth-szobor mögött. Az emlékmű Vargha Mihály szobrászművész díjnyertes pályázata alapján készül el. A Volt Politikai Foglyok Szövetsége a megyei és a városi tanács meghatározottan jelentos támogatásával, valamint egyéni és közösségi adományokból előteremtette a 250 millió lejnyi összeget, amennyibe a park és az emlékmű megépítése kerül.

A harmadik emlékművet Vetró András tervei alapján Felsőcsernátonban a Templomdombon, a Bod Péter portrészobra és a millenniumi kopja mellé helyezzük el, amennyiben a mintegy hatezer eurót kitevő költségre az adomány összegyűl. A szervezők elsősorban a jogászok támogatására számítanak, hisz a felsocsernátoni, koncepciós perben kétszer elítélt Rákossy Árpád a Kárpát-medence legnevesebb, -56-ért is szenvedő jogásza volt, aki az igazságosság érvényesítéséért került Rákosi Mátyás pribékjeinek karmai közé és az 1956-ot megtorló kádáristák börtönébe.

Sylvester Lajos

Háromszék - 2006-10-20

XI. Hagyaték Vicei Találkozó

A Hagyaték Vicei Találkozót tizenegyedik alkalommal szervezik meg október 21-én, szombaton. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes a találkozó rendszeres résztvevője és társszervezője, a vicei Református Egyházközséggel, a katolikus plébániával, valamint a Dsida Jenő Általános Iskolával együtt.

A találkozó fontossága az észak-mezőségi és a Beszterce-Naszód megyei, szórványban élő magyarság számára a népi hagyományok megőrzésében, felkutatásában, felelevenítésében és nemzeti identitásuk megerősítésében rejlik. Ezt bizonyítja, hogy évről évre eljönnek bemutatni dalaikat, néptáncaikat, viseletüket, hagyatékukat megőrizve, gyökereiket ápolva. A XI. Hagyaték Vicei Találkozóra szombaton 9 és 10 óra között érkeznek a csoportok, ezt a hagyományos felvonulás követi. 11 órakor istentisztelet lesz a református templomban, 12.30 órától pedig fellépnek a különböző településekről érkezett táncosok (Bálványosváralja, Bethlen, Óradna, a kolozsvári Szarkaláb Néptáncegyüttes, Magyardécse, Ördöngösfüzes, Szék, Szentmáté, Almásmálom, Cegőtelke, Marosludas, Magyarborzás, Kékes, Magyarpalatka, Szépkenyerűszentmárton, Dés, Várkudu, Válaszút, Nagysármás, Apanagyfalu, Vice). Az idén sem marad el a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes műsora.

Szabadság - 2006-10-19

Diákmegmozdulások Marosvásárhelyen 1956 őszén?

1956-ban Marosvásárhely már egyetemi központ volt. Mintegy ezer orvosi és gyógyszerészeti egyetemi hallgató és néhány színis folytatta tanulmányait a Maros-parti városban. De nem feledkezhetünk meg a nagyszámú középiskolás diákról sem, akik nagyon fogékonyak voltak a forradalmi eszmék felkarolására.

A cikk címében feltett kérdésre a válasz nem olyan egyszerű, mert tény, hogy az 1956-os magyarországi forradalom idején Marosvásárhelyen kibontakozott bizonyos jellegű mozgalom. Csak az a kérdés, hogy forradalmi jellegű megmozdulásnak tekinthetjük-e azt, vagy nem. E kérdésben még az akkori résztvevők megítélése sem egységes. Az írott források pedig szegényesek, illetve azok egy része még mindig nehezen hozzáférhető, ami miatt e kérdésről viszonylag keveset tudunk és nehezen értékelhetjük.

Marosvásárhelyen nem jegyeztek fel olyan méretű utcai tüntetéseket vagy azok megszervezésére irányuló kísérleteket, mint Temesváron, Kolozsváron vagy Bukarestben, de a hangulat itt is feszült volt, elsősorban az orvostan- és gyógyszerész- hallgatók körében. Az orvosi és gyógyszerészeti hallgatók radikalizálódása 1956 októberének utolsó napjaiban nyilvánvaló volt. Ennek előzménye egy 25 tagú csoportnak 1956 augusztusában Budapesten és más egyetemi központokban tett egy hónapos tapasztalatcseréje. A szeptember hónapban hazaérkezett küldöttek magukkal hozták az anyaországban már jól érezhető revendikatív hangulatot. A diákkövetelések nyílt hangoztatása, többek között annak a megvitatása, hogy tanulják-e továbbra is a marxizmust vagy nem, javítsák fel a kantinkosztot és ehhez hasonlók, nem lépték túl a diákkövetelések körét. De az egyetemisták egy része ennél tovább lépett. Politikai fellépésre is készültek, kifejezni együttérzésüket a magyarországi forradalommal. November elsejére, a halottak napjára – akárcsak a kolozsváriak a Házsongárdban – a református temetőben egy gyertyás együttérzési megnyilvánulást kezdeményeztek. A készülődésről tudomást szerezve, maga a Marosvásárhelyen tartózkodó központi bizottsági párttitkár, Fazakas János lépett közbe és lebeszélte őket az incidenseket előrevetítő akcióról. Így a nyílt gyertyás demonstrációból szerény, jelképes akció lett. Egy idősebb hölgyet megkértek, hogy a Bolyaiak sírjára helyezzen egy szalaggal ellátott virágkoszorút, amelyen meggyújtottak mintegy 150 gyertyát. Az egyetemisták sorait szaporították középiskolás bolyaisták is. De a temetőben volt elhunyt hozzátartozóik sírja előtt "emlékező" számos jól öltözött idegen arc is, "a szem és fül" intézet szolgálatosai. Az esetről egy november 2-i jelentés tájékoztatta a pártszerveket, nem jelezve konfliktusos incidenst.

A Román Munkáspárt Ellenőrző Bizottságának egy 1957-ben készített jelentése arról tájékoztat, hogy a 960 egyetemistából majdnem 200 "provokatív" módon viselkedett a forradalom alatt. A hatóság nem is hunyt szemet a nem tetsző megnyilvánulások fölött. Példát statuálva megtorolta azt. A kedélyek lecsitulásával, központilag jóváhagyott pártbizottsági döntés alapján, 1956 decemberében az egyetemről kizártak három diákot: Vajna Tamást és Vajna Ágnest, valamint Kondráth Gézát, mivel "az MNK-beli események alkalmával ellenséges megnyilvánulásaik voltak". Az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet hallgatóinak revendikatív magatartásáról értesülünk a tartományi pártbizottság 1956. december 27-én tartott rendkívüli ülésén elhangzottakból is, amelyen az intézet IMSZ bizottságába választott egyetemisták ügyét tárgyalták. A fő gond az volt, hogy a városi pártbizottság, bizonyos nyilvánosságra nem hozható információkra alapozva, nem erősítette meg négy egyetemistának – Piros Ferenc, Ferenc Ernő, László Ildikó és Nagy Lajos – az Intézet IMSZ- vezetőségébe való választását. (Valter István közlése szerint a városi pártbizottság a Securitatétól kapott tájékoztató alapján döntött a nevezettek választásának meg nem erősítéséről, amely információt, bizalmas jellegénél fogva, nem hozhatták nyilvánosságra.) Emiatt a tartományi pártbizottságra hárult egy elfogadható ok keresése és a határozat nyilvánosságra hozatala (Piros Ferenc doktor közlése szerint a megokolást sosem hozták tudomásukra). A pártbizottságnál elhangzott hozzászólásokból kitűnik, hogy a meg nem erősítés, vagyis kizáró ok a nevezetteknek a forradalom idején tanúsított "helytelen" magatartása volt. A magyarországi eseményeket nem ítélték el nyilvánosan és a feszült helyzetet kihasználva állandó követelésekkel álltak elő, főként Piros, aki az egyetemisták bizalmát élvezte. Amikor a tartományi pártbizottság részéről az intézeti IMSZ-választásra kiküldött Valter István a vezetőségbe jelölt Pirostól megkérdezte, hogyan viselkedett a magyarországi események alatt, a diákok kórusban kiáltották, hogy erre nem köteles válaszolni. Bugyi Pál, a tartományi néptanács elnöke is azért neheztelt rájuk, mert: "amikor a magyarországi események voltak, ezek újabb és újabb követelésekkel jöttek."

Az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet purifikálása a következő időszakban tovább folyt. Egyeseket nemcsak kicsaptak az intézetből, hanem a Securitate által letartóztattak és súlyos börtönbüntetésekre ítéltek. Így járt Maier Alexandru és Bauer György 1957-ben.

Pál-Antal Sándor

Népújság - 2006-10-19

Protestáns nap

Október utolsó vasárnapján ötödik alkalommal szervezik meg Csíkszeredában a protestáns napot. Hegyi István református lelkész a Hargita Népe kérdésére elmondta, hogy a közelgő halottak napja miatt nehéz megtartani nagyobb körben a reformáció emlékünnepét, ezért úgy döntöttek, hogy erre az alkalomra meghívják a Csíki-medence protestánsait. Az új református templomba várják tehát az alcsíki és felcsíki reformátusokat, unitáriusokat és evangélikusokat, hogy otthon érezzék magukat a közösségben, és az istentiszteleten úrvacsorát vegyenek. A szolgálatot ezúttal az evangélikus lelkipásztor végzi. A távolról érkezetteket megvendégelik.

Hargita Népe - 2006-10-19

Mezőmadaras kincsei

Tizenhetedik századi nyomtatványokkal büszkélkedhet egy mezőségi falu református egyházközsége. A nyomtatványokat a parókia egyik szekrényében őrzik. Több mint százhatvan címet tartalmaz a könyvtár értékes gyűjteménye, a levéltári okmányok között az 1700-as évekből származó okiratok vannak.

Mezőmadaras amolyan szigetnek számít a Mezőségben. A több mint ezerhétszáz lelket számláló falu 95 százaléka magyar, s mint ilyen, különleges helyzete van a régióban. A túlnyomórészt vegyes lakosságú mezőségi közegben sajátos problémákkal kell megküzdenie. Nemrégiben levált Mezőbándról, és önálló községet hozott létre, mint amilyen korábban is volt, az 1967-es közigazgatási átszervezés előtt. A városiasodásra aspiráló Mezőbánd ugyanis vajmi keveset juttatott a közpénzekből a falunak. Útjai elhanyagoltak, nehéz eljutni a központig, a falu utcái esős időben járhatatlanok, az iskolások ingáztatása sem megoldott. Ezért is alakult meg a Mezőmadarasi Fejlesztési Egyesület, mely a megoldásra váró társadalmi és közművelődési feladatok jó részét felvállalja.

Szabó Andor református lelkész és felesége Izolda minden pályázati lehetőséget megragad, hogy a csaknem színmagyar község jelenlegi helyzetének megváltoztatásához anyagi alapot teremtsen. Az önálló gazdálkodás nem újdonság a falu életében, hisz a hatvanas években, a közigazgatási átrendezés előtt, Madarasnak saját tanácsa, polgármesteri hivatala volt. Most ismét van.

A református parókia valóságos kincsesbányát rejt. Egy szekrényben őrzik a könyvtár egy részét, az értékesebb kiadványokat, melyeket nem egy nagy könyvtár is megirigyelne. Ami a református egyház ritkaságait illeti, a lelkész bizakodó: "Nemzeti értékeink megőrzésére nekünk kell lehetőségeket keresnünk. Pályázatot nyújtottunk be a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához egy könyvtári belső tér kialakításának támogatására. A falu fiataljai itt ismerkedhetnek az egyházi gyűjtemény ritkaságaival, ugyanakkor lehetőség nyílik a restaurálási, felújítási munkálatok lebonyolítására is."

Mert ritkaság van bőven. Itt található a Váradi Biblia (1661) egy példánya, melyet egy kolozsvári hivatásos restaurátor "gyógyított". De van ennél korábbi kiadvány is a könyvtárban, például 1646-ból egy latin nyelvű könyv, a Chronica Gestormin Europa Singularium Recentiorum. Vannak aztán hadtörténeti, jogtudományi művek, 1832-es Kölcsey-, 1843-as Csokonai-, Kisfaludy-kötet, 1848-as Petőfi összes, 1858-as Jókai, 1859-es Kővári, a klasszikus magyar írók-költők műveinek számos első kiadása. A lapok gyűjteményei között megőrizték a Kiáltó Szó 1934-35-ös és 1942-43-as évfolyamait, a jegyzőkönyvek és anyakönyvek 1782-től megvannak. Ezek után senki előtt nem lehet kétséges, hogy a megpályázott könyvtári belső térre valóban szükség volt.

Bakó Zoltán

Új Magyar Szó - 2006-10-18

Kányádban is gondoltak az idősekre

Kányádban a Kánya Ifjúsági és Kulturális Egyesület szervezésében október 14-én ünnepelték az idősek napját – tájékoztatott Szabadi Kinga Zsófia, a szervezet elnöke. Az ünnepi beszédek után, amit az egyesület elnöke és Csifó Dénes református lelkipásztor tartott, a fiatalok versekkel köszöntötték az időseket. A műsor után Hargita megye tanácsa támogatásával élelmiszercsomagokat ajándékoztak, és az egybegyűlteket aprósüteménnyel és teával vendégelték meg. Virágcsokorral kedveskedtek a legidősebb résztvevőnek, a 87 éves Derzsi Margit néninek. A jelenlévők az elhunytakról is megemlékeztek, majd az ünnepség közös énekléssel zárult. Október 16–20. között a község többi településén a 80 évesnél idősebb embereket otthonukban keresik fel, és adják át az élelmiszercsomagot.

(bb)

Udvarhelyi Híradó - 2006-10-18

Miss- és Mister-választás a Bethlen Gábor Kollégiumban - Szellemes találós kérdések, tánc- és kreativitásverseny Nagyenyeden

Néhány hetes komoly tanulás után gólyabált szerveztek a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium dísztermében. Kellett egy kis szórakozás annyi munka után, különösen akkor, amikor a kilencedikes tanulókat – református, matematika-informatika, technológia-építészet, turisztika-közélelmezés szakos, összesen mintegy 87 diákot – ünnepélyesen befogadja a kollégium közössége. A hagyománynak megfelelően a rendezés joga a végzős osztályokat illeti. Nagy Kinga és Ferencz Gábor tanítóképzősök, bohókás öltözetükben, remekül konferálták és vezették le a műsort. A kilencedikesek képviselői páronként vonultak fel a színpadra az iskola Miss és Misterének megválasztására készülődve. Volt lehetőségük egyéni bemutatkozásra, szellemes találós kérdések megfejtésére, táncművészetük és magánprodukcióik bemutatására.

Minden fellépést a zsűri értékelt: Szőcs Ildikó igazgatónő mellett Sándor Előd fiatal történelem tanár, valamint Simon Zsuzsa, Kása Diána, Csergezán Zsuzsa és Sipos Rita diákok. A holtidőkben Kinga és Gábor torta- és tombolasorsolással, illetve rögtönzött tánc- és énekprodukciókkal szórakoztatták a lelkesen tapsoló, hálás közönséget. Végül a zsűri, hosszas fontolgatás után a következő sorrendet állapította meg: I díj: Molnár Tímea és Csiki Szabolcs, II díj: Bartha Kinga és Kováts Konrád, III. díj: Fekete Dózsa Noémi és Csongvai Antal. A nyertes tanulók díjakat vettek át, az első helyezettek pedig megkapták a tavalyi győztesektől a Miss és Mister ranggal járó szép koszorúkat. Ezután következett a tornateremben a jó zene mellett az ismerkedő gólyabuli.

(bakó)

Szabadság - 2006-10-18

Múltidéző – 1956–2006

Kelemen Kálmán: "Nekem a legnagyobb erőt a hit adta"

1956-nak erőteljesebb a visszhangja az erdélyi egyetemisták körében. A fiatalok is kinyilvánították szimpátiájukat a budapesti események iránt. Az eredmény sem maradt el. Életutakra, karrierekre, fiatal sorsokra nyomta rá a pecsétet a szekuritátés megtorlás. Egyikük volt Kelemen Kálmán, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke.

Kelemen Kálmán 1938. október 12-én született. ’56-ban egyetemista volt a kolozsvári Bolyai egyetemen. Ebben az évben alakult meg az első, nem kommunista diákszövetség, amelynek öttagú vezetőségébe őt is beválasztották. Programtervezetet dolgoztak ki. Ebben a diákság szabad utazását külföldre, a szabad kapcsolattartást, egyetemi reformot, a kollégiumi nevelés újjáélesztését szorgalmazták. Pár hét múlva a pártbizottság felszólította őket, hogy "javítsák ki" a kényes pontokat. Az öttagú vezetőségből négyen arra szavaztak, hogy a következő vasárnapi gyűlésükön kijavítják. Vasárnap reggel 9 órakor kellett volna találkozniuk. Kelemen Kálmánt fél 8-kor letartóztatták.

"Vidd le a banditát!"

– Mikor történt pontosan?

– November 18-án, Koczka Gyurival együtt tartóztattak le. Különszobában vallattak, hogy mit csináltunk előző nap. Délután átszállítottak az Árpád-ház utcai Kós Károly- épületbe. Ott várt ránk egy vörös képű, vörös hajú szekus, aki rám ordított: "ai asteptat americanii, banditule?", majd a kísérőnknek: Du-l jos pe bandit! (Vidd le a banditát!) Itt megmotoztak, s a zsebemben megtaláltak egy leventepuskába való hüvelyt, majd bekötötték a szememet, s lelökdöstek egy pincei fogdába. Három napig hozzám se szóltak, még ők sem tudták, mivel vádoljanak. Utána elkezdődtek a vallatások, a megfélemlítések. A fogdaparancsnok egy nap beállított pucéran a tusfürdőbe, s reggeltől estig csepegtette a fejemre a vizet. Máskor meg szalagra vették a szüleim hangját, mintha a szomszéd szobában vernék őket. Így próbáltak különböző nyilatkozatokat kicsikarni belőlem. Heteken keresztül vallattak. Azt próbálták kiszedni belőlem, hogy tudom-e, hogy a Bolyai egyetemen "veszélyesen szervezkednek". Szerencsére a jó Isten adott annyi erőt, hogy nem árultam el a barátaimat. Mégis, mikor 7 év múlva hazakerültem a deportálásból, néhányan közülük kerülték a társaságomat.

– Meddig tartottak a vallatások? Mikor ítélték el?

– Március elején volt a tárgyalás, két napig tartott. A hamis vádpontsorozat szerint, "Erős Lajossal, volt római katolikus pappal való kapcsolatunk révén egyes burzsoá-nacionalista elemek beszivárogtak az egyetemi diákszövetségbe, ellenforradalmi tevékenységet folytattak, egyetemi reformprogramot dolgoztak ki, a diákok szabad mozgását követelve, ultimátumot akartak adni a Tanügy-minisztériumnak." Az is benne volt, hogy szimpatizáltunk a magyar ellenforradalommal, egyetértettünk az orosz csapatok kivonulásával, egyesek közülünk gyászszalagot viseltek az ellenforradalmi terroristák emlékére. Ezek alapján ítéltek el háromévi, úgynevezett javító fegyházra.

– Mit jelent ez?

– A legkegyetlenebb kínzásokat és megaláztatásokat alkalmazták. Egyszer például meztelenre vetkőztettek a cellában, és az őrök röhögése közepette a nyelvemmel kellett feltöröljem a szemetet az ágyak alól. Mikor már nem volt nyálam, egyikük az égő cigarettacsikket a fenekemen oltotta el. Nemegyszer pucérra vetkőztettek, s úgy hagytak napokig a betonon feküdve, majd csizmával tapostak végig a hátunkon, a fejünket rugdosták. Innen ered az agydaganatom is. Addig vertek, amíg a húsunk leszakadt csontig. Sokszor sós vízzel borogattuk a sebeinket, mert az ivóvíz is sós volt.

– Hogy lehetett kibírni? Meddig tartott ez a tortúra?

– Az ítélet után 2-3 hónappal a vallatótiszt elé vittek, aki azt mondta, írjak fellebbezést. Megírtam. Utána azt kérdezte, akarom-e szolgálni "a köztársaságot"? Én azt válaszoltam, hogy igen, de szabadon, nem a börtönben. Erre azt üvöltötte: vidd vissza a banditát! Másnap már megjött a fellebbezésemre a válasz: elutasították, az ítélet végleges marad.

"Patakokban folyt a vér a lépcsőkön"

– Mi történt ezután?

– Néhány nap múlva bilincsbe vertek és átvittek a szamosújvári börtönbe. Kopaszra nyírtak, rabruhát adtak rám, és egyedül bezártak egy cellába. A magány rettenetes volt. Másfél év múltán egy cellába kerültem Koczka Györggyel, Gazda Ferenccel, irodalomról, vallási kérdésekről beszélgettünk. Azt hiszem, a legnagyobb erőt nekem a hit adta. A külvilággal, a családommal kapcsolatom nem volt, így befele fordultam. Meditációval megismertem lelkem addig nem is sejtett mélységeit, s megerősödtem. Az arcom kisimult, mosolygóssá vált. Sokan azt hitték, megőrültem, pedig nekem így sikerült átvészelnem mindent, anélkül, hogy tényleg beleőrültem volna. Például láttam az 1958. június 13-i börtönlázadás utáni vérfürdőt: begolyószóróztak a cellákba, a rabokat megtizedelték, aki túlélte, véresre verték. Patakokban folyt a vér a lépcsőkön. A halottakat jel nélkül hantolták el, évente felszántották a sírokat, s zöldséget ültettek oda, hogy még a nyomukat se találják meg.

– Mikor szabadult?

– Három év múltán. A szabadulásom napján behívattak az irodába, visszaadták, ami még megmaradt a hajdani civil ruhámból, és bejelentették, hogy a Belügyminisztérium úgy határozott, nem engednek haza, hanem két év kényszerlakhelyre kell mennem. Fegyveres kísérettel vittek Románia déli részére, a Baraganba.

– A családjával ekkor sem sikerült kapcsolatba lépnie?

– Bukarestből sikerült felhívni édesapámat, aki a marosvásárhelyi Református Kollégiumban volt tanár. – Élsz-e még? – kérdezte. Mondtam, hogy igen. – Hol vagy, nem jössz haza? – Nem, visznek a Baraganba. Ennyit beszélhettem, már vittek is tovább.

– Milyen volt a kényszerlakhelyen?

– Késő este érkeztünk meg a Ialomita megyei Frundata faluba. Engem senki sem akart befogadni, végül a falu bikagondozója vett magához. Volt egy nádfedeles vályogviskója, amiben azelőtt a bikaborjúkat nevelte. Azt mondta, ott meghúzhatom magam. Nem ijedtem meg ettől, sőt különös érzés töltött el. Arra gondoltam, hogy az Úr Jézus is istállóban született, s ettől megnyugodtam.

Hamarosan megérkeztek a szüleim és a két lánytestvérem. A gazda, mikor látta, hogy jól öltözött, rendes emberek, engem is bevitt a házba. Amikor egy kicsit felerősödtem, napszámosmunkát vállaltam. Lassan-lassan ez a kétszer két év is eltelt, de még mindig nem volt vége.

– Hogyhogy?

– Rám fogták, hogy a katolikus egyházzal szervezkedtem. A fellebbezésemet elutasították, s még két év börtönbüntetést sóztak rám. Így aztán már szinte mindenkit hazaengedtek a politikai foglyok közül, amikor az utolsók között, 1963 júliusában és is kiszabadultam. Különben az utolsó két év deportálási büntetést amiatt kellett letöltenem, mert '61 novemberében, a két év deportálás lejártával, immár negyedszer utasítottam vissza, hogy a szeku besúgója legyek.

Három lékkel a koponyámon, dolgoztam

– Hogy alakult az élete kiszabadulása után?

– Itthon gyári munkás lettem a helyi ipari vállalatnál De Villa igazgató nagylelkűségéből, a műanyaggyárban. Miután kirúgták De Villát, mert helyet kellett csinálni egy elvtársnak a megyétől, az elvtárs engem is a legnehezebb munkára osztott be. Hogy szabaduljak innen is, elvégeztem a Minszki Lajosban (IUIU) egy fémforgácsoló tanfolyamot. Még ezelőtt megint hívattak a szekuritátéra, Moraru elvtárs aligazgató, aki annak idején Kolozsváron letartóztatott, ünnepélyesen bocsánatot kért, és fogadkozott, hogy a jövőben bármilyen akadállyal kerüljek szembe, ő majd elhárítja. Felbuzdulva, 1964 őszén, megtanulva az anatómiát és a fizikát, jelentkeztem az orvosira. Moraru elvtárs úgy segített, hogy a vizsga napján kifüggesztették: visszautasítják a jelentkezésemet. Tehát még ’64-ben az orvosin is folyt a magyarellenes osztályharc. Végül, 1965-ben sikeresen felvételiztem a kolozsvári műegyetem gépészmérnöki szakára. Négy év után Nagyváradról beidéztek újból a kolozsvári katonai törvényszékre, Dávid Gyulát rehabilitáltuk. '70-ben megszereztem a gépészmérnöki oklevelet, mérnök- főmérnök-tervezőmérnöki pályafutás után, 1979. július 17-én agydaganattal megműtöttek, szinte minden ismeretanyag elfelejtése után, közel háromévi betegnyugdíjazás leteltével, mind szellemileg, mind fizikailag felépültem, három lékkel a koponyámon (fáraói kitüntetés), újból tervezőmérnökként dolgoztam, sőt csoportvezetőként, addig, amíg a '94-es RMDSZ-es képviselői jelöltségem miatt a Matricon vezetőségének sovén része meg nem szüntette a munkaszerződésemet. Képviselő nem lettem, mert pontosan annyi magyar szavazó ütött két pecsétet a tulipánra és kulcsra, ahány szavazattal én is bekerültem volna a parlamentbe. ’90-ben a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt főtitkára lettem, '95-ben az elnöke, s mint olyan, azóta is az Európai Néppárt vezetőségének és a Kereszténydemokrata Internacionálé politikai bizottságának a tagja vagyok. Több országot bejárhattam, sok magas rangú becsületes külföldi barátot és támogatót tudtam szerezni országunknak és magyar népünknek.

Mózes Edith

Népújság - 2006-10-18

Az 1956-os magyar forradalom visszhangja Marosvásárhelyen

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc széles körű visszhangot váltott ki Romániában, különösen annak magyarlakta vidékein, így a Székelyföldet magába foglaló Magyar Autonóm Tartományban és annak központjában, Marosvásárhelyen. Akkor – az 1956. februári népszámlálás adatai szerint – Marosvásárhely tipikus magyar jellegű erdélyi város volt, ahol a lakosság 73,7%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát. A magyar beszéd nemcsak a magánszférát uralta, hanem a közhivatalokat is, kivéve a hadsereget és bizonyos mértékben a milíciát (rendőr-csendőrséget).

A forradalom híre futótűzként terjedt el a lakosság körében, amelyet általános szimpátia-megnyilvánulás követett. Az emberek sokaságában, értelmiségiekben, egyszerű dolgozókban felcsillant a változás reménye, a forradalomnak erre a vidékre történő kiterjedése, a kommunista rendszer bukása és a szovjet csapatok nyugati segítséggel való kiűzése. A Román Munkáspárt egyik, október 26-i közleménye szerint "a Magyar Autonóm Tartomány központjában, Marosvásárhelyen ... az ellenséges elemek továbbra is nyilvánosan mutatkoznak, dicsőítve a Magyar Népköztársaság-beli eseményeket vagy erőszakra buzdítva."

Tartományi szinten ezekben a napokban aktivizálódtak a már régebben létező, de addig komolyabb tevékenységet ki nem fejtő szervezetek. A legkiemelkedőbb ezek közül a Faliboga Ioan által vezetett, marosvásárhelyi központú Nemzeti Felszabadító Bizottság (Comitetul National de Eliberare), amelynek tagja magyar részről Frunda Károly és Miholcsa Gyula volt. Faliboga vallomása szerint szándékában állt a Felszabadító Bizottságnak alárendelt magyar szervezet megalakítása is, amely központi kormányzattal rendelkező, független, Erdélyben svájci minta szerint működött volna.

A forradalom hírére szerveződött akciócsoportba hét fiatal szovátai munkás, akik a hegyekbe húzódva, fegyveresen akartak harcolni a kommunista rendszer ellen. Ugyanekkor a gyulakutai hőerőműnél dolgozó néhány tisztviselő Veress Sándor vezetésével létrehozta a Titkos Forradalmi Szervezetnek nevezett Kis-Küküllő menti csoportosulást, és ekkor alakultak és kezdtek eredményes tevékenységet kifejteni a magyar kultúrát ápoló, de később rendszerellenesnek bélyegzett egyesületek, mint amilyenek a sepsiszentgyörgyi Székely Ifjak Társasága, a Kossuth Kör, valamint a brassói központú EMISZ (Erdélyi Magyar Ifjak Szervezete).

Az erdélyi magyar értelmiségiek közül többen terveket szőttek Erdély jövőjét illetően. E téren a legismertebbek egyike Fodor Pál csíkszeredai (csíksomlyói) mérnök és társainak ügye. Ő az erdélyi magyarok jövőjét Erdély egy részének Magyarországhoz csatolásával, illetve lakosságcserével képzelte el.

A szervezett alakot öltött tevékenységek mellett általános volt a magyar forradalommal való szimpátia megnyilvánulása, a forradalom átterjedésének türelmetlen várása, de a forradalomban való részvétel szándékának hangoztatása is. A megtorlások során ismertté vált rendkívül sok eset bizonyítéka a forradalommal és annak eszméivel való azonosulásnak tartományszerte. Íme, egypár példa: Szathmári Zoltán marosvásárhelyi lakos a forradalom alatt Magyarországon tartózkodott. Leveleiből kitűnt, hogy szimpatizált az ottani eseményekkel, forradalomnak nevezte és kifejezte reményét, hogy tavasszal újrakezdődik. 1957. május 26-án, Magyarországról hazatértében kiáltványokat, újságokat és jelvényeket hozott magával, ezért tiltott kiadványok terjesztése miatt letartóztatták és hét év börtönre ítélték. Marosvásárhelyen október 29-én Nyilasi Zoltán egy szekuritátés altisztre támadt és azt mondta neki: "Látod, mi történt Magyarországon? Most mi következünk." A Marosvásárhely melletti Nyomáton György Péter ugyancsak október 28-án többedmagával énekelte a magyar himnuszt, és egy kommunistára mutatva, mondta: "Az akasztófák már készen állnak számotokra." Cristián Mihály Borszéken október 30-án éltette a forradalmat és Magyarországot, kijelentve, hogy amikor az ideér, Borszéken ő lesz a forradalom vezetője. Szendrei Markovics Szever Székelysárdról Magyarországra akart menni, hogy részt vegyen a forradalomban. Azt mondta: „Most jönnek az amerikaiak és a németek, és minden kommunista rendszert megdöntenek.” Kibédi András november 5-én Disznajón felkelésre buzdította az embereket. „Nagy Imrét elfogták – mondta –, de ne hagyjuk, verjük szét mi is a kommunistákat.” De nemcsak a magyar anyanyelvű lakosság, hanem a román ajkúak részéről is történt számos forradalompárti megnyilvánulás. Mezőkölpényben Bândea Augustin november 6-án este kijelentette: "A kommunisták tolvajok és rablók. De lejár az idejük, és én részt fogok venni leverésükben, mert ez a rendszer nem marad így, rövidesen megváltozik." Câmpean Ioan várhegyi lakos 1956 őszén a mezőgazdasági szövetkezet számára kiszakított földek tagosítása miatt összehívott gyűlésen azt mondta a szövetkezet elnökének: "Te többé ne foglalkozz a földjeinkkel. Nem hallottad, mi történt Magyarországon, ahol a kommunistákat felakasztották? Rövidesen ti kerültök akasztófára." Genoi Ioan a forradalom alatt Magyarországon tartózkodott, és hazatérte után magasztalta a forradalmat, szidta az itteni rendszert és a Szovjetuniót. Damian Emil volt görög katolikus pap a forradalom alatt több alkalommal is kifejezte reményét, hogy itt is felszámolják a népi demokratikus rendszert. Anca Bazil Vasile, kényszerből ortodox pappá lett volt görög katolikus lelkész Marosfelfaluban a magyar forradalmárok tetteit jótéteménynek nyilvánította és elítélte a Szovjetuniót, amiért beavatkozott más ország belügyeibe.

A felsorolt példák egy kis részét képezik azoknak a forradalom melletti megnyilvánulásoknak, amelyek a hatóságok tudomására jutottak és kivizsgálás tárgyát képezték. A forradalom győzelmében bízók, annak kiterjedését remélők és a kommunista rendszer bukását várók listája rendkívül hosszú volt. Az akkori kommunista rendszer elnyomó gépezete azonban akkor még túl erősnek bizonyult, és kegyetlenül megtorolt minden, számára veszélyesnek tűnő megnyilvánulást.

Pál-Antal Sándor

Népújság - 2006-10-18

Agyagfalva: összefogással az autonómiáért

Közel kétezer résztvevője volt tegnap délben az agyagfalvi 1506-os Székely Nemzeti Constitutio 500., valamint az agyagfalvi 1848-as Székely Nemzeti Gyűlés 158. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésnek. Az ünnepség felszólalói beszédeikben egyértelműen az autonómia fontosságát hangsúlyozták, Markó Bélától Ráduly Róbertig: az esemény egyértelművé tette, hogy az RMDSZ ezentúl együtt szeretne dolgozni az autonómiáért más szervezetekkel, így a Székely Nemzeti Tanáccsal is.

Az agyagfalvi templomban megtartott istentiszteletet követően a résztvevők fúvószenekar és lovas huszárok felvezetésével levonultak a főút melletti emlékműhöz, ahol déli 12 órakor a Szózat felcsendülésével vette kezdetét az ünnepség. Miután Sarkadi Zoltán színművész részletet olvasott fel az ötszáz évvel ezelőtti Constitutióból, Bögöz község polgármestere, Farkas Márton, majd Antal István parlamenti képviselő szólt az egybegyűltekhez. A körülbelül kétezer résztvevő a Székelyföld összes régióját képviselte, Kézdivásárhelytől Marosvásárhelyig, a tömegben rengeteg magyar és székely zászló, de még árpádsávos lobogó is volt. Az RMDSZ, az Agyagfalva 1848-as Alapítvány, a megyei önkormányzat, valamint Bögöz község önkormányzata szervezésében lezajlott ünnepségen a Székely Nemzeti Tanács szervezetei is szép számban megjelentek – a szervezet szimpatizánsai a tömegben Csapó József levelét osztogatták, amiben az SZNT elnöke azt kifogásolta, hogy beszédet szeretett volna mondani, de kérését a szervezők elutasították. Amikor Markó Béla, az RMDSZ elnöke a mikrofonhoz lépett, több helyről bekiabálások hallatszottak, illetve néhány neki szóló transzparens emelkedett a magasba. Beszéde alatt taps és fütty keveredett, többen bekiáltották, hogy „Népszavazást!”, utalva arra a szándékra, hogy a területi autonómiáról tartsanak népszavazást a Székelyföldön. Markó beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy sem Bukarest, sem Budapest, sem pedig Brüsszel nem fog tálcán jólétet, biztonságot és önállóságot hozni, ezt szerinte csak a székelység vívhatja ki magának, hiszen a székelység szabadságszeretete változatlan évszázadok óta. A szövetségi elnök beszédének azt a részét, melyben az autonómia közös megvalósításának érdekében felhívást intézett a magyar szervezetek felé, hangos üdvrivalgás fogadta – de a tömegben olyan hangok is hallatszottak, amelyek szerint mindezt eddig kellett volna megtenni, az elmúlt tizenhat évben. „Az RMDSZ az összefogást ajánlja mindazoknak, akik úgy érzik, hogy közösen kell dolgoznunk a közös jövőért. Civil szervezetekkel, egyházakkal, az értelmiségiekkel, az ifjúsági szervezetekkel, de az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal vagy a Székely Nemzeti Tanáccsal is. Gyertek, dolgozzatok velünk a Székelyföld autonómiájáért! Hiszen ez a cél! Az autonómia!” – jelentette ki Markó, majd kifejtette, hogy fájdalmunkat, gondjainkat, örömeinket mi érezzük, és ezért mi akarunk erről dönteni – ez pedig az autonómia lényege.

„Mi nem elzárkózni akarunk, nem határokat akarunk felállítani akkor, amikor egységessé válik egész Európa, hanem a magunk dolgaiban mi akarunk dönteni. És ha ezt akarják a Kárpátokon kívüli román megyék is, azzal is egyetértünk. Legfennebb azt teszszük hozzá, hogy nálunk, ugyancsak nem a román nyelv ellenében, hanem a román nyelv mellett ebben a régióban a magyar nyelvnek is hivatalos nyelvvé kell válnia!” – a szövetségi elnök beszéde végén már nem voltak bekiabálások, a közel kétezres tömeg nagy része megtapsolta a felszólalást. Markó beszéde után a székely székek képviseletében Török Sándor (Kézdivásárhely), Albert Álmos (Sepsiszentgyörgy), Ráduly Róbert (Csíkszereda), Laczkó Albert Elemér (Gyergyóremete), Péter Ferenc (Szováta), illetve Benyovszki Lajos (Székelykeresztúr) polgármesterek mondtak beszédet. Közülük Ráduly Róbert kapta a legnagyobb tapsot, aki kijelentette: „Nem állunk meg ebben a küzdelemben mindaddig, amíg ennek a területi autonómiának a kivívását nem valósítjuk meg!” Ráduly a tömeg üdvrivalgása közepette jelentette ki: „Székelyföld a miénk volt, Székelyföld a miénk, Székelyföld a miénk lesz! És a kétkedőknek, ha kell, megszervezzük a népszavazást is, hogy kimutassuk, igen, mi akarjuk a területi autonómiát!” Csíkszereda polgármestere a „Hajrá, Székelyföld! Hajrá, székelyek!” felkiáltással zárta beszédét. A polgármesterek beszéde után Sarkadi Zoltán színművész felolvasta a polgármesterek néhány héttel ezelőtt Csíkszeredában elfogadott közös nyilatkozatát. A Szövetség a Székelyföldért néven létrehozott, a székelyföldi polgármesterek és az általuk képviselt önkormányzatok társulása ebben a nyilatkozatban a székelyföldi gazdasági fejlesztési régió megteremtését szorgalmazza, ugyanakkor kinyilvánított célja a különféle autonómiaformák kiépítése. A beszédek elhangzása után az agyagfalvi emlékmű oldalán elhelyezett emléktáblát leplezték le, amit megáldottak a történelmi egyházak képviselői. A magyar és a székely himnusz eléneklése után Györffy András színművész szavalta el Tompa László Lófürösztés című versét, az ünnepség kulturális műsorral (az agyagfalvi fúvószenekar és a szentegyházi Gyermekfilharmónia részvételével) és a különböző szervezetek képviselőinek koszorúzásával zárult.

Katona Zoltán

Udvarhelyi Híradó - 2006-10-16

Székely Nemzeti Constitutio ötszázadik évfordulója

Székelyföld területi autonómiája és a székely közösség összefogása mellett foglaltak állást az 1506-os Székely Nemzeti Constitutio ötszázadik, valamint az agyagfalvi 1848-as Székely Nemzeti Gyűlés 158-ik évfordulója alkalmából tartott agyagfalvi rendezvényen. Az RMDSZ felhívására vasárnap több ezren gyűltek össze az agyagfalvi emlékmű előtt, hitet téve a székely közösség önállósága mellett. Az eseményen részt vett az RMDSZ számos vezető tisztségviselője, a történelmi magyar egyházak, valamint a civil szervezetek képviselői is. A rendezvény keretében ökumenikus istentiszteleten emlékeztek meg a székelység múltjának e két fontos pillanatáról. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese fohászában arra kérte Istent, hogy segítsen véget vetni annak a gyakorlatnak, miszerint a székelység ezer éve mindig lemarad valamiről. Majd a résztvevők ünnepélyes keretek között, lovas huszárok és fúvószenekar kísértében vonultak le a az agyagfalvi emlékműhöz. Beszédet mondott az RMDSZ elnöke, a székely székek képviseletében pedig Török Sándor kézdivásárhelyi, Albert Álmos sepsiszentgyörgyi, Ráduly Róbert csíkszeredai, Laczkó Albert Elemér gyergyóremetei, Péter Ferenc szovátai és Benyovszki Lajos székelykeresztúri polgármester.

Az ünnepen nem vett részt Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, akinek későn küldtek meghívót, és Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség elnöke, akit Székelyudvarhely független polgármestereként hívtak meg.

„Székelyfölnek minden feltétel adott a területi autonómiához, ez azonban csak közösségi összefogással, szolidaritással teremthető meg” – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök az ünnepségen. Mint mondta, a román nacionalista politikusoknak bele kell törődniük abba, hogy vége az asszimilációs álmodozásnak: a székelységet nem lehetett és most már végképp nem lehet beolvasztani. Az elnök összefogásra szólított: „Gyertek, dolgozzatok velünk a Székelyföld autonómiájáért! Hiszen ez a cél! Az autonómia!” Markó azt is fölvetette, legyen hivatalos nyelv a magyar Székelyföldön. A szónok beszédét többször megtapsolták, néhányszor azonban bekiabálással, füttyel, hurrogással zavarta meg egy kisebb csoport. A bekiabálók a területi autonómiát, a népszavazást kérték számon, illetve Csapó József nevét skandálták. Az SZNT elnöke azért maradt távol a rendezvényről, mert az RMDSZ nem engedélyezte, hogy beszédet mondjon.

A székek képviseletében felszólaló polgármesterek egy emberként a közösségi összefogás, az együttműködés és az autonómia fontosságát hangoztatták. A rendezvényen felolvasták a székelyföldi polgármesterek nyilatkozatát a székely települések önkormányzati társulásáról, majd leleplezték az RMDSZ által felállított emléktáblát. A megemlékezés az emlékmű megkoszorúzásával zárult.

Erdélyi Napló - 2006-10-17

In memoriam 1956

2006. október 15-én a szászrégeni református templomban Demeter József lelkipásztor hirdetett igét. Arról az időről beszélt, amikor egy nép kiáltott elnyomói ellen, mert 1956-ban már nem tudta tűrni az elnyomatást. Mert elvették földjeiket, kifosztották és internálták az embereket. Földönfutóvá tették őket, kiürültek, elnéptelenedtek a falvak, elvették az emberek becsületét, otthonát. Megteltek a börtönök és az ÁVÓ-s pincék. Majd megérkeztek a szovjet tankok, a miniszterelnök segítséget kért, de a külföld nem mozdult. Magyarország nem kapott segítséget. A forradalmat leverték, és szörnyű bosszú következett mind ott, mind Romániában – zárta prédikációját Demeter József lelkész.

Erre a szomorú eseményre emlékeztek kolozsvári fiatalok In memoriam 1956 verses-zenés összeállításukkal. Rónai Éva vallástanár az, aki irányította és előkészítette ezt a megrázó műsort. Részletek hangzottak el Illyés Gyula, Jobbágy Károly, Jókai Anna, Márai Sándor, Örkény István, Pilinszky János, Reményik Sándor, Simonffy András, Székely János, Wass Albert, valamint Ludwig van Beethoven és Erkel Ferenc műveiből.

Szólnunk kell ez alkalommal ezekről a tizenéves fiatalokról, akik úgy szavaltak, akik úgy élték bele magukat az akkori tragikus hangulatba, mintha átélték volna, mintha ott lettek volna, mintha hallották volna a gépfegyverropogást. Öröm volt nézni ezeket a fiatalokat, akiknek szép arcán ragyog a tehetség tüze. Mert szeretik a versmondást, és szeretik a tanárnőt, aki mesélt nekik az eseményekről, aki megértette velük ezen események mély értelmét, és aki ugyanolyan lelkes, mint ők.

A szavalócsoport három éve működik – közölte Rónai Éva vallástanár. Tagjai: Bekő Levente, Farkas Andrea, Hatházi Andrea, Jancsó Hajnal, vendég Plesa Róbert, aki minden előadáson részt vesz, Rostás Kriszta, Sándor Ádám, Zsizsmann Endre.

A gyönyörű zenei aláfestés, melyben Rónai Boglárka segédkezett, nagyszerűen illusztrálja a drámai hangulatot.

– Úgy érzem, hogy a vallástanítás és a magyar kultúra ápolása összetartozik. Szeretném a gyermeket megerősíteni hitében, magyarságtudatában, anyanyelvének ápolásában – mondta Rónai Éva.

A kis művészek így vélekedtek:

Jancsó Hajnal: – Mindenki nagyon szívesen vállalta, és szórakozásként fogta fel ennek az előadásnak a betanulását.

Bekő Levente: – Mindent átérzünk, amit teszünk, és amit mondunk, tiszta szívből ered.

Sándor Ádám: – Annak ellenére, hogy már sokszor felléptünk ezzel a műsorral, mégis mindig újra megráz bennünket.

Rostás Kriszta: – Üzenem a többi fiatalnak, hogy érezzék át ennek az eseménynek a fontosságát.

Úgy legyen.

Sárkány Kákonyi Iringó

Népújság - 2006-10-17

Karnagyképzést szervez a Dalosszövetség

A Romániai Magyar Dalosszövetség gyakorlati továbbképzésre hívja a város templomi karnagyait, a tanfolyam több hónapon át zajlik. A képzés célja a magyar és a világi kórusirodalom megismertetése, elsajátítása és gyakorlatba ültetése. 2006. október és 2007. májusa között nyolc találkozóra kerül sor. A tanfolyamot követő záróünnepségen, azaz hangversenyen a karnagyoknak a továbbképzésen való részvételt igazoló oklevelet nyújtanak át.

– A dalosszövetség az érdeklődők számára mellékeli a művek kottapéldányait. A betanítás után örömmel vesszük a dirigens-jelöltek jelentkezését. Az elméleti bevezető után kerül sor a gyakorlati bemutatóra. – közölte Tóth Guttman Emese, a dalosszövetség elnöke.

Az első találkozóra október 18-án, szerdán 18.30-kor az új-alsóvárosi református „fehér templom"-ban, Titulescu (Pata) utca 195. szám alatt kerül sor, itt Tonder Ilona tanár és a gyülekezet énekkara egy Kodály Zoltán-zenedarab betanulását kezdeményezi. A november 15-i találkozó alkalmával 16–18.30 óra között a Monostori (Bucegi utca) egyházközségben Kállay M. Tünde tanár és a gyülekezet énekkara Bárdos- és Kerényi-művek betanítására vállalkozik. Ezévi utolsó összejövetelre december 13-án, szerdán 16–18.30 óra között kerül sor a belvárosi egyházközségben. Balázs Ágnes tanár a Kálvin és a Dávid ifjúsági énekkarral egy Mendelssohn–Bartholdy-művet ad elő.

N.-H. D.

Szabadság - 2006-10-17

III. Farkas utcai napok

Szombat délelőtt a templomban folytatódott a III. Farkas utcai napok rendezvénysorozat, Balázs Attila bevezetője után elsőnek Dana Marcu régész tájékoztatta az egybegyűlteket a romkertben idén nyáron végzett ásatások eredményeiről. A munkálatok célobjektuma arra vonatkozott, hogy a XV. században a templom közvetlen közelében épült kolostor valójában hol is helyezkedhetett el.

– Miután a református ifjak segítségével kellőképpen megtisztítottuk a romkertet, elkezdődtek az ásatások – kezdte előadását Dana Marcu. – A több helyen végzett feltárások során felleltük a kolostor XV. és XVII. századi falmaradványait, valamint egy reneszánsz kút nyomait. Meglepetésünkre két csontváz is előkerült, amelyek becsléseink szerint gyermek- vagy fiatalkorúaké lehettek. Ezenkívül XIII–XIV. századi lakóházak nyomaira bukkantunk. A fellelt leletek – edénydarabok, fémtárgyak, néhány pénzérme – nem várt gazdagságú anyagnak bizonyult – közölte a szakember.

Ezt követően Makay Dorottya építőmérnök a templom tetőszerkezetéről, míg Zágoni Csaba villamosmérnök a templom megvalósítás előtt álló, belső megvilágításáról tartott kiselőadást.

Dr. Papp Szilárd, a Budapesti Szépművészeti Múzeum munkatársa új adatokkal szolgált a templom építésének történetéhez. Felhívta a hallgatóság figyelmét a szentély déli falán, az egyik gyámkövön található Hunyadi-címermaradványra, majd alsó-ausztriai, bajor és svájci építményekkel való analógiákról beszélt.

Dr. Kovács András kolozsvári művészettörténész lapunknak a következőket nyilatkozta: Papp Szilárd A királyi udvar építkezései Magyarországon. 1480–1515 (Balassi Kiadó, Budapest, 2005) munkája tulajdonképpen a 2003-ban megvédett doktori dolgozatának nyomtatott változata. A késő gótika Magyarországon uralkodó építkezéseit vizsgálva a vonatkozó források és a szakirodalom imponáló, nagyon meggyőző ismeretében a korszak magyarországi építészetében megnyilvánuló délnémet, svábföldi és osztrák hatásokat mutatta ki. Megcáfolta egyrészt az eddig emlegetett, de sohasem bizonyított morvaországi és sziléziai hatásokra vonatkozó elképzeléseket, másrészt pedig hangsúlyozta, hogy a reneszánsz korai magyarországi feltűnése ellenére a hazai művészetet lényegében még mindig a késő gótika határozta meg.

N-H. D.

Szabadság - 2006-10-16