|
|
||
|
az Erdélyi Református Egyházkerület Internetes Hírszolgálata |
||
|
|
||
|
Feliratkozás: hirvivo-subscribe@yahoogroups.com Hír beküldése: hirek@reformatus.ro |
||
|
|
||
|
2006. október 13. – V. évfolyam 39. szám (összesen 224. szám) |
||
|
|
||
A
tartalomból:
Lelkészértekezlet
Marosvásárhelyen
HIRDETÉS
- mentálhigiénés szakirányú továbbképzés
III.
Farkas utcai napok - 2006. október 13. – október 15.
Bővül
az otthoni beteggondozás
“Spielhózni”
– gondolatok férfi-nő kapcsolatról, szerelemről, szexualitásról - meg ilyenek…
A
népmese napját tartották Kisbaconban
A
Szabadság-szobor most aggódva néz az égre
Örök
nyugalomra helyezték Sütő Andrást
Megnyílt
a Téka Művelődési és Oktatási Központ Szamosújváron
Hazakerült
a tordai reformátusok több száz éves kelyhe
Magyarország,
Erdély – 1956 - Kommunista reformkísérletek, a forradalomhoz vezető út
Nem
kell bevallaniuk vagyonukat az egyházak elöljáróinak
A
Székely Nemzeti Constitutio 500. évfordulóját ünneplik Agyagfalván
Petőfi
végérvényesen odaveszett
Torda - Gyermekszámlálás a tordai magyar
iskoláért
Lelkészértekezlet Marosvásárhelyen
A marosvásárhelyi Bod Péter Központban tartotta évi gyűlését az Erdélyi Református Egyházkerület Lelkészértekezleti Szövetsége. A találkozó első napján, október 11-én rövid áhítatot követően Kállay Dezső lelkészértekezleti elnök köszöntötte a több mint száz megjelent lelkipásztort, majd dr. Bustya Dezső nyugalmazott lelkipásztor tartott érdekes előadást Az egyházi vezető: az ember és a hivatal címmel. Az előadó dokumentáltan és gyakorlati példákkal igyekezett a rendkívül izgalmas témát körüljárni: személyiség és hivatali követelmények az egyházi vezető szolgálatában.
A második előadást Székely József RORLÉSZ elnök tartotta Az egyházi vezető: primus inter pares címmel, majd Dávid Lajos nyugalmazott lelkipásztor az egyházi vezető szerepéről és felelősségéről beszélt Az egyházi vezető, mint egyházépítő című értekezésében. Az előadásokat plénumban tartott megbeszélések követték, amelyek alkalmával a felszólalók a lelkipásztor, esperes, püspök személyével, a tisztségekbe jelentkezők iránti igények témakörével kapcsolatos kérdéseket boncolgatták.
Másnap reggel bibliaórát követően dr. Visky András író az egyházi vezető szerepe az egyház társadalmi megítélésében témát járta körül Az egyházi vezető, mint közéleti személyiség című előadásában. Ezt megelőzően a Magyar Református Szeretetszolgálat mutatkozott be. Cibere Károly igazgató elmondta: szükség van egy Kárpát-medencei szeretetszolgálatra, amely az összes református egyházkerület hathatós támogatásával igyekezne segítséget nyújtani a rászorulóknak. A magyarországi szolgálat létrehozásáról a Magyarországi Református Egyház Zsinata az idén június 8-án döntött. A szolgálat ( www.jobbadni.hu ) segített az erdélyi árvízkárosultaknak, iskolát és diakóniai munkát támogatott már, valamint elindította Nyilas Misi Pakkot kapott programot a Kárpát-medencében.
Visky András előadását fórumbeszélgetés követte, amelyet dr. Pap Géza püspök rövid bevezetője nyitott meg. A püspök felhívta a figyelmet a rosszul értelmezett ébredés következtében előállható szakadásra. Ugyanakkor figyelmeztetett: a meglévő egyházi struktúrák semmibevétele vagy eltörlése káoszhoz vezethet, az esetleges önállóság útjára lépő egyházközségek akár saját hitvallást is létrehozhatnak, amely a református egyház széteséséhez is vezethet. A püspök hangsúlyozta: a változás nem a módszerek, személyek, rendszerek változásától függ, hanem a személyekben belülről induló megújulástól.
A fórumbeszélgetésen a korábbi évektől eltérően nem a megszokott témákat érintő kérdések, hozzászólások hangzottak el (pl. egyházi ingatlanok, iskolapolitika, költségvetés, sajtó, fegyelmi kérdések, egyház és politika viszonya stb.), hanem az egyházmegyei választások megszervezéséről (előkészítetlenségéről), kánonmódosításról, lelkésztovábbképzésről. Rendkívül elgondolkodtató volt az egyik székelyudvarhelyi lelkipásztor hozzászólása a „holland gyarmatosításról”. Egyes holland támogatók csak akkor adnak pénzt különböző tervek megvalósítására, ha a lelkipásztor azt teszi, amit neki a hollandok mondanak. Nem kellene hagyni – fogalmazott a hozzászóló –, hogy a hollandok ilyen ürügyek kapcsán beleszóljanak különböző egyházközségek, magának az egyháznak az életébe.
A mintegy másfél órás fórumbeszélgetés után a konferencia záró istentisztelettel, majd ebéddel zárult.
Somogyi
Botond – 2006-10-13
A kommunista rendszer alatti, kiemelten az 1956-os magyar szabadságharcot követő megtorlások erdélyi protestáns áldozatainak (református, unitárius, evangélikus lelkipásztorok, teológiai tanárok, teológusok és egyháztagok) emlékére 2006. október 28-án 12 órakor a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet hátsó udvarában kerül felavatásra a Bocskai Vince szobrászművész alkotta emlékmű. Az áldozatok jelenleg ismert névsora:
Adorján Gábor (sz. 1892. nov. 3.), Adorjáni Dezső (sz. 1934. jún. 23.), Ady Béla (sz. 1907. júl. 17.), Ady Samu (sz. ?), Ambrus János (sz. 1939. júl. 30.), Antal Gusztáv (sz. 1905. okt. 15.), Antal István (sz. 1927. máj. 14.), Antal László (sz. 1934. máj. 22.), Antal Sándor (sz. 1923. aug. 11.), Bagoly Sándor (sz. ?), Bak Imre (sz. 1915.), Balaskó Vilmos (sz. 1914. szept. 19.), Bálint Ferenc (sz. 1925. ápr. 10.), Bálint Ferenc (sz. 1910. jan. 18.), Bencze József (sz. 1898. júl. 27.), Bene Lajos (sz. ?), Benedek Ágoston (sz. 1934. okt. 28.), Benkő Gyula (sz. ?), Bertalan József (sz. 1904. ápr. 14.), Bibó László (sz. 1939. febr. 26.), Bíró János (sz. 1902. dec. 27.), Bisztrai Sándor (sz. 1907.), Boros István (sz. 1908), Boros Jenő (sz. ?), Bődi Mihály (sz. 1901. szept. 4.), Bustya Dezső (sz. 1935. febr. 20.), Csáky Károly (sz. ?), Csalner Alfréd (sz. ?), Csatlós Csaba (sz. 1935. nov. 25.), Cseterki János (sz. 1907. jan 22.), Csiha Kálmán (sz. 1929. szept. 17.), Czell Béni (sz. 1904. jan. 12.), Daday Loránd (sz. 1893. nov. 6.), Dani Péter (sz. 1936. nov. 15.), Dénes Sándor (sz. ?), Dési Zoltán (sz. 1919. okt. 31.), Dobri János (sz. 1914. nov. 23.), Dohy Árpád (sz. 1940. júl. 4.), Dusek Frigyes (sz. 1910.), Elekes István (sz. 1936. dec. 11.), Erdő János (sz. 1913. ápr. 28.), Farkas Károly (sz. ?), Fekete János (sz. 1904. júl. 1.), Fikker Ferenc, id. (sz. 1905.), Fikker Ferenc, ifj. (sz. 1939. jún. 24.), Fülöp Ferenc (sz. 1903. ápr. 1.), Fülöp G. Dénes (sz. 1931. máj. 14.), Gellérd Imre (sz. 1920. jan. 3.), Gödri-Oláh János (sz. 1936. szept. 9.), Gráma János (sz. 1939. aug. 19.), Gruja Farkas (sz. 1908), Horváth László (sz. 1901. máj. 15.), Karczagi Sándor (sz. 1922. jún. 9.), Kelemen Csongor (sz. 1940. április 21.), Kelemen Imre (sz. 1903. márc. 13.), Kelemen István (sz. 1914. okt. 18.), Keresztes Annamária, Zsisku Jánosné (sz. ?), Kiss Béla (sz. 1935. nov. 19.), Kolumbán Bendegúz (sz. 1905. máj. 9.), Köblös Endre (sz. ?), Kölönte Tamás (sz. 1939. dec. 21.), Kozma Zsolt (sz. 1935. febr. 19.), László Dezső (sz. 1904. júl. 12.), Léta Áron (sz. 1931. jan. 26.), Lőrincz János (sz. 1922. szept. 28.), Lőrinczi Mihály (sz. 1911. dec. 31.), Márton Attila (sz. 1938. aug. 20.), Mátyás Erzsébet, Bustya Dezsőné (sz. 1937. aug. 19.), Miklós István (sz. 1936. jan. 28.), Molnár Béla (sz. 1907. máj. 1.), Molnár Dezső (sz. 1920. márc. 22.), Mózes Árpád (sz. 1931. júl. 25.), Nagy Endre (sz. 1936. szept. 11.), Nagy Géza (sz. 1914. szept. 1.), Nagyobb Péter (sz. 1902. febr. 3.), Nyitrai Levente (sz. 1940. márc. 1.), Nyitrai Mózes (sz. 1913. okt. 24.), Nyitrainé Deák Berta (sz. 1912. szept. 16.), Orth Imre (sz. 1908. dec. 14.), Pap Sándor (sz. 1939. ápr. 27.), Peleskei Sándor (sz. ?), Péter Miklós (sz. 1939. jan. 23.), Rázmán Mór (sz. ?), Rozsondai Ádám (sz. 1891.), Sándor Balázs (sz. 1936. dec. 4.), Sárközi Lajos (sz. ?), Sass Kálmán (sz. 1904. ápr. 17.), Simén Dániel (sz. 1903.), Somogyi András (sz. 1902. dec. 7.), Soós Ferenc (sz. 1935. júl. 28.), Szabó Dezső (sz. 1925. ápr. 30.), Szabó Lajos (sz. ?), Székely Lajos (sz. 1933. jún. 23.), Székely László (sz. 1922. okt. 12.), Szemethy Géza (sz. ?), Szilágyi Sándor (sz. 1912. ápr. 2.), Szőke László (sz. 1924. nov. 23.), Török András (sz. ?), Várbeli István (sz. ?), Varga László (sz. 1928. márc. 17.), Végh Mihály (sz. 1909. okt. 8.), Veress Károly (sz. 1935. nov. 9.), Visky Ferenc (sz. 1918. júl. 1.)
A megemlékező ünnepségre tisztelettel hívunk meg minden érintettet, hozzátartozót és érdeklődőt. Ez úton kérjük, hogy akinek további – e csoportba tartozó – áldozatokról vagy a felsoroltakról adatai vannak, juttassák el postán vagy e-mailen a következő címre:
Tonk István,
400452 Cluj-Napoca,
Aleea Padis 5/39;
e-mail: tonk.istvan@cluj.astral.ro
HIRDETÉS - mentálhigiénés szakirányú továbbképzés
Az Illyefalvi KIDA Alapítvány segítő hivatású szakemberek számára mentálhigiénés szakirányú továbbképzést indít az Illyefalvi Keresztyén Ifjúsági és Konferencia Központban a Budapest-i Károli Gáspár Református Egyetem égisze alatt. Jelentkezési határidő: 2006 október 27. A felvételi beszélgetés időpontja 2006 november 7, reggel 9 óra, szükség esetén november 8-a is. Ezt a jelentkezési határidő lejárta után közöljük pontosan. A jelentkezés feltételei:
1. Jelentkezési lap kitöltése, mely letölthető az egyetem honlapjáról (www.kre.hu , Bölcsészettudományi Kar / Továbbképzések / Mentálhigiéné szakirányú továbbképzés) vagy megtalálható a KIDA Központban.
2. Kézzel írt, legfeljebb 3 oldalas szakmai önéletrajz, mely a jelentkezés motivációit is tartalmazza.
3. Felsőfokú végzettséget igazoló oklevél fénymásolata és ennek hitelesített fordítása.
4. Legalább 3 éves szakmai gyakorlat humán segítői területen: szociális gondoskodás, oktatás-nevelés, hitélet, közművelődés, egészségügy stb.
Érdeklődni a 0724-266020-as telefonszámon lehet. A jelentkezési papírok leadása az alapítvány székhelyén lehetséges hétköznapokon 10 órától 12 óráig .
Kérjük az időpontok pontos betartását.
III. Farkas utcai napok - 2006. október 13. – október 15.
Október 13. – péntek.
18 óra: a rendezvénysorozat megnyitása
18,10: Maksay Ádám egyházkerületi műszaki előadó: A Farkas utcai templom restaurálását előkészítő munkálatok
19 óra: dr. Kovács András művészettörténész: A Farkas utcai templom 17. századi átépítése
Október 14. – szombat
10 óra: gyermekfoglalkozás (alagsori terem)
10 óra: Daniela Marcu régész: A romkertben végzett ásatások eredményei
10,15: Makay Dorottya építőmérnök: a Farkas utcai templom tetőszerkezete és a padláson végzett kutatások eredményei
10,30: Zágoni Csaba villamosmérnök: A Farkas utcai templom belső megvilágításának lehetséges módozatai
10,45: dr. Papp Szilárd művészettörténész előadása a Farkas utcai temlomról
11,45: dr. Kovács András művészettörténész bemutatja Papp Szilárd könyvét.
18 óra: Istentisztelet
18,30: Bartók Béla útján – református címerek Erdélyben és a Kárpát-medencében – Pécsy L. Dániel jelképtervező kiállításának a megnyitása
19,00: hangverseny – Bera Adriana zongoraművész és Béres Melinda hegedűművész
Október 15. – vasárnap
10 óra: istentisztelet – idősek és magányosak vasárnapja – igét hirdet Lengyelné Püsök Sarolta
11 óra: szeretetvendégség
18 óra: ifjúsági istentisztelet – igét hirdet Hankó Nagy Alpár
18,30: dr. Pásztori Kupán István teológiai tanár: Júdás evangéliuma
Bővül az otthoni beteggondozás
A Marosvásárhelyi Református Asszisztensképző Iskola mûködését támogató Erdélyi Református Egyházkerület kezdeményezésére, együttmûködve a szakmai háttérintézményként szereplő Diakónia Keresztyén Alapítvánnyal, valamint a marosvásárhelyi egyházakkal, idén tavasszal beindult az otthoni betegápoló és gondozó tevékenység az iskola diákjai számára. Jelenleg a hallgatók és a két asszisztensnő száztíz, többnyire idős, magányos, rászoruló személy heti rendszeres látogatását végzik.
Az eddigi eredményekről, valamint a jövőbeni tervekről tartottak megbeszélést a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban. Kántor Attila református esperes szolgálatát követően dr. Ábrám Zoltán igazgató köszöntötte a megjelent vendégeket, tanárokat, diákokat.
Csíki Zoltán főasszisztens statisztikai felmérés adatai alapján szemléltette a másodévesek otthoni gondozó tevékenységét, majd a diákok fejtették ki véleményeiket és tolmácsolták személyes élményeiket.
Ábrám Noémi, a Diakónia Keresztyén Alapítvány marosvásárhelyi fiókszervezetének ügyvezető igazgatója kitért az idén létrejött alapítvány terveire. Hiszen a megbeszélésen ismertetett programon kívül lehetőség szerint alapápolást és szakápolást nyújtanak a rászorulók számára, felvállalják a szakképzést és a továbbképzést, szoros kapcsolatot tartanak fenn az egyházak diakónusaival, ugyanakkor az alapítvány kebelében nemrég létrejött a Família Családsegítő szolgálat. Az érdeklődők a 216-997-es telefonszámon kaphatnak részletesebb eligazítást.
A Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ sajtószolgálata - 2006-10-11
“Spielhózni” – gondolatok férfi-nő kapcsolatról,
szerelemről, szexualitásról - meg ilyenek…
Az Erdélyi IKE kétnapos
előadás-sorozatot szervez a párkapcsolat témakörben, melynek meghívottja Varga
Péter magyarországi előadó.
Mire számíthatsz az előadáson? Olyan kérdések tárgyalásáról, amelyek száz más helyen is előjönnek, csak egy kicsit más stílusban...
A lényeg: ne beszéljünk mellé, nézzünk
szembe bátran és őszintén életünkkel, társunkkal és kapcsolatunkkal! Amúgy a fő
feladat: életünk párját VÁLASZTANI KELL!
IDŐPONT: 2006. október 20. (16.00 – 21.00 óra) és október 21. (10.00 – 19.00 óra)
RÉSZVÉTELI DÍJ a 2 napra összesen: 4 RON
HELYSZÍN: Protestáns Teológia - Bethlen terem, Avram Iancu tér, 13. sz., Kolozsvár
További információ a 0264-598050 telefonszámon és az ike@ike.ro e-mail címen igényelhető.
Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
A népmese napját tartották Kisbaconban
Mesébe illő jelenettel kezdődött a szombati ünnepély Kisbaconban, melyet a Népmese Napja alkalmából szervezett a Bodvaj Egyesület és a kisbaconi református egyház. Közel 130 magyarhermányi, nagybaconi, szárazajtai, illetve kisbaconi gyermek gyűlt össze abban az iskolában, melynek névadója a falu nagy szülöttje, Benedek Elek.
Papucsszaggató királykisasszonnyal, varangyos békával, békakirályfival, egyfejű sárkánnyal, valamint mackóval barangolták be a népmese napját, ahol a jó tündért Farkas Erzsébet református tiszteletes asszony, a rendezvény társszervezője alakította. A mesés jelenettel kezdődő műsor változatosnak mutatkozott. Először a kisbaconi kisdiákok bábjátékukkal, a cincogó egerek kalandjai című mese előadásával tettek bizonyságot tehetségükről. A harmadik osztályos Putnoki Noémi az Aranytulipán meséjét mondta el.
Ezen a napon egy íróval is megismerkedhettek a gyerekek: Sylvester Lajos újságíró, számos kötet szerzője élete nagy eseményeiről mesélt, és azokról az időkről, amikor a Benedek Elek emlékházat létesítették.
A meséről mindenkinek Benedek Elek jut eszébe, így hát a nagy csapat következő állomása a Mari-lak, a gyermekszerető meseíró szülőháza volt, aki azt írta 1926 karácsonyán: „Jézus tanítványa voltam, gyermekekhez lehajoltam, a szívemhez felemeltem, szeretetre így neveltem.”
A meseíró otthonában ámulva figyelték azt az előadást, amely Elek apó életéről, családjáról, munkásságáról és örökségéről szólt.
A nap ezzel nem ért véget, mert akadt látnivaló bőven a mesés faluban. Meglátogatták Benkő Vilmát, aki épp az édesanyjától tanult mesterséget gyakorolta, a szövést. Újabb mesefigurák idéződtek fel a gyerekekben, amikor Keresztes Lajos és testvére, Domokos örökké örlő malmát látogatták meg. A több mint 150 éves malom látványa igazi élményt jelentett.
Az „arany paripát” patkoló kovácsot, az 51 éves Baló Vilmost is meglátogatták, aki épp az ízzó vasat formálta, hogy elkészülhessen a paripa patkója. A gyerekek ámultan bámulták, hogyan lesz a vasból patkó, melyből a kovács évente közel ezret készít és tesz helyére.
Az egykori papilak udvarára visszatérve megtanulták a kürtőskalács-sütést. Vadvirágokból, gyümölcsökből és egyéb kellékekből, melyek a „házatáján” kerülnek, mesebeli figurákat készítettek. Ez a nap lehetőséget adott a gyerekeknek, hogy a mesén keresztül a gyerekek megismerjék a falu valóságát, az embereket és a mesterségeket.
Isztojka Szilamér
Erdővidék – 2006-10-06
A Szabadság-szobor most aggódva néz az égre
Október hatodikán nem azt vártuk Magyarországtól, hogy megszentségtelenítse Arad és a magyar nemzet gyásznapját.
Sem hatalmi részről, mely legalább az aradi vértanúk iránti kegyelet miatt előrehozhatta vagy elnapolhatta volna a bizalmi szavazást, melynek eredménye úgyis előrelátható volt, sem ellenzéki részről, amelyhez szintén nem volt méltó az ima helyetti zaj és vekkercsörgetés.
Ám nem az anyaország népének, hanem politikai elitjének a vétsége ez, nem tévesztjük össze a kettőt.
Nem a mi dolgunk beleszólni a jelenlegi magyarországi hatalmi harcba, mely már túlfeszítette az alkotmányos kereteket, nem egyszer a józan ész határait is, aggódva figyeljük azonban az eseményeket, s bár otthon gyakran árva gyermekként tartottak minket a változó kormányok idején, és tartanak ma is, itt, a határokon túl, az elszakított tájakon mindig tisztának, szépnek, igazságosnak, jóságosnak, példaadónak szeretnénk látni édesanyánkat.
Még akkor is, ha gyakran megtagadott minket.
Október hatodikán ismét úgy éreztük, hogy megtagadott.
És nemcsak minket, saját magát is.
Még akkor is, ha idén is magas állami szinten képviseltette magát az aradi ünnepségen, ami nem több gyógyírnál.
Tisztelt magas rangú vendégeink azonban maguk is láthatták, milyen méltóságteljesen emlékezik az aradi és erdélyi magyarság a magyar történelem vértanúira, sőt, azt is, hogy éppen idén, talán először, nem-barátaink, a minket nacionalista gőgjükben idegeneknek vagy éppen ellenségüknek tartók sem csődítették ki csőcseléküket, hogy bekiabáljanak az ünnepi beszédekbe, füttykoncertet rendezzenek, megzavarják békés és bizakodó ünnepségünket.
Igaz, utólag az Iliescu párt aradi szervezete – mi még mindig annak nevezzük – elkezdett berzenkedni, annak ellenére, hogy az Emlékmű előtti ünnepségen talán a legtöbb tapsot az a volt polgármester kapta, aki néhány évvel ezelőtt még őket képviselte, hiszen mindannyian elismerjük a szobor visszaállításában szerzett érdemeit.
A koszorúkkal elborított Szabadság-szobor most aggódva néz az égre.
Merre, tovább, Magyarország, merre tovább, Románia, merre tovább, erdélyi magyarság? – kérdezik ezekben a napokban az aradi vértanúk.
Kilin Sándor
Nyugati Jelen
Erdély Ma - 2006-10-09
Örök nyugalomra helyezték Sütő
Andrást
Megrendítőn, de reménykeltőn is szóltak a várbeli harangok szombaton Marosvásárhelyen. Rendkívüli emberét veszítette el a magyarság, de nagy jelentőségű életműve, emberi példája velünk marad, tovább folytatja küldetését, és ez ad okot a bizakodásra. Az egész temetési szertartás, amelyen több ezren vettek részt, és százezrek követhettek a televíziós közvetítés révén, ezt a katarktikus kettősséget sugallta. Ez csendült ki a főhajtó búcsúbeszédekből is.
Már délelőtt, a gyászszertartás előtt sokan lerótták kegyeletüket Sütő András ravatalánál a Vártemplomban. A koporsó mellett székely ruhás ifjak, később politikusok, közéleti személyiségek, pályatársak, barátok álltak díszőrséget. A kora délutáni szertartásra zsúfolásig megtelt a templom, sokan álltak az udvaron, a lépcsőfeljárón és a vártemplomi domboldalon is. A családtagok mellett ott voltak végső búcsút venni az írótól, a közösségéért áldozatot vállaló embertől hívei, követői, tisztelői Marosvásárhelyről, a környékről és jóval távolabbról, határokon belülről és külföldről is. Jelen voltak a hazai és magyarországi közélet fontos szereplői is.
A gyászszertartáson igét hirdető és az elhunytat búcsúztató nyugalmazott református püspök, dr. Csiha Kálmán úgy beszélt Sütő Andrásról, mint a szolgálatot vállaló csodálatos szellemi lovagrend egyik legkiemelkedőbb képviselőjéről, aki Erdély ízeit továbbadva gyertyaként világított embertársainak. A halhatatlanságba távozó írófejedelem népe vigasztalója volt – hangsúlyozta a továbbiakban az elhunyt népes családjának képviseletében is Demeter József szászrégeni református lelkész. A gyászszertartást továbbvezető vártemplomi lelkész, Ötvös József sorjában szólította a mikrofonhoz a méltatókat.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke szó és tett szerves összefonódását látta Sütő András egész életében. "...nagyon fáj a magyar kultúra hatalmas átka és áldása, hogy nem elég nagyot alkotni, zseniálisan kezelni a nyelvet, hanem ráadásul tettben is nagynak kell lenni, nemcsak szóban" – mondotta. Megszenvedett, vagyis hiteles életút volt az övé – hangsúlyozta. Okunk is eggyel több van mostantól, hogy itthon maradjunk. Hiszen az ő sírját is őriznünk kell már ezután.
Csoóri Sándor Kossuth-díjas költő szerint Sütő nyelvünk lángelméje volt, aki Illyés Gyulához méltó rangon tette a nyelvet alkalmassá arra, hogy a földből az égig érő tilalmak ellenére fájdalmainkat, haragunkat, apokaliptikus sérelmeinket elmondhassuk. Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke azt emelte ki, hogy Sütő életműve, emberi és írói magatartása példaként velünk marad.
A román írótársadalom nevében Mircea Dinescu szólt. A távozó pályatárs előtt tisztelegve kifejtette, most kellene igazán buszokkal behozni az 1990 márciusában megtévesztett román falusiakat, hogy virággal megrakodva vegyenek részt a temetésen. Gálfalvi Zsolt, a Romániai Magyar PEN Klub elnöke arról beszélt, hogy Sütő András szárnyas szavai lélekemelő fényforrássá nemesítették életművét. Görömbei András debreceni irodalomtörténész ezt a nagyon értékes hagyatékot méltatva a magyarság égtartó emberének nevezte az elhunytat.
Nagyszerű drámái megszólaltatói, a színésztársadalom nevében Kubik Anna a Pesti Magyar Színház közösségének érzelmeit, üzenetét tolmácsolta, az író szavait is szívhez szólóan megpendítve. Ezt tette Győrffy András is, a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat művésze. A szertartást a Vártemplom Psalmus vegyes kara és a kolozsvári Református Kollégium kórusa tette még emelkedettebbé énekével.
A jelenlevők méltósággal kísérték Sütő Andrást utolsó útjára, a református
temetőbe, ahol a Bolyaiak sírja közelében van végső nyugvóhelye. A sírnál Kató
Béla, az
Sütő András sírhantján a marosvásárhelyi föld a pusztakamarásiak és a sikaszóiak által hozott földdel keveredik. Máris egy frissen faragott kopjafa, a háromszéki Balázs Antal készítette jelképes oszlop állít emléket neki. Az ősi református temetőben szombattól újabb zarándokhelyet keresnek fel ezután a látogatók.
Népújság - 2006-10-09
Megnyílt a Téka Művelődési és
Oktatási Központ Szamosújváron
Új intézménnyel gyarapodott az erdélyi magyar anyanyelvi oktatási hálózat a
Mezőségen. A Téka Alapítvány által fenntartott Téka Művelődési Központ, a
Mezőségi Téka Szórványkollégium és a Mezőségi Néprajzi Múzeum egy
intézményként, Téka Művelődési és Oktatási Központ néven működik tovább –
jelentették be szombaton, a szórványkollégium új épületének ünnepélyes
átadásának alkalmával.
Az új épület avatásán a résztvevők egyperces néma csenddel adóztak a Mezőség
nagy szülöttje, Sütő András emlékének. Balázs Bécsi Attila, a Téka
Alapítvány elnöke elmondta: 2004-ben fogtak hozzá az új épület létesítéséhez,
igyekezve korszerű körülményeket biztosítani a szórványban élő, segítségre
szoruló magyar fiatalok számára. Az elnök köszönetet mondott az Apáczai
Közalapítványnak, a magyar Oktatási és Kulturális Minisztériumnak, a Communitas
Alapítványnak és az Illyés Közalapítványnak a hathatós támogatásért, és
méltatta a helybeliek erkölcsi támogatását is.
Az eseményen jelen volt Stark Ferenc, az Apáczai Közalapítvány
kuratóriumának elnöke is, aki beszédében kifejtette: ez az új szórványkollégium
a magyar–magyar szolidaritás bizonyítéka. – A kollégium áldozatkész emberek
akaratából létesült. A felépítésre kiutalt 50 millió forint mellett az
alapítvány további 10 millió forinttal járult hozzá a felszereléshez, a
szeptember végi kuratóriumi gyűlésen pedig további 4 millió forint
folyósításáról döntöttek – mondta.
– Az ezredforduló óta ez a 35. kollégium, amely az Apáczai Közalapítvány
támogatásával épült – közölte Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány
irodaigazgatója, aki a helybeliek által kifejtett munka fontosságát
hangsúlyozta. A magyar Oktatási és Kulturális Minisztériumot Varga Attila
képviselte. Beszédében kitért arra, hogy a minisztérium továbbra is hozzájárul
a szórványkollégium működési feltételeinek biztosításához.
Szép Gyula, a Communitas Alapítvány és az RMDSZ nevében Markó Béla
szövetségi elnök üdvözletét tolmácsolta, akinek úgyszintén szándékában állt eljönni
az avatóra, de Sütő András temetése miatt nem lehetett jelen. – Ma erődítményt,
várat avatunk. A bátor emberek által létesített kollégium a magyarság
végvárának tekinthető – vélte.
– Tanúként vagyok jelen – kezdte ünnepi beszédét dr. Kötő József EMKE-elnök.
– 1997 januárjában dideregve vágtuk el az akkori kis házikó első
avatószalagját, s még csak álmodoztunk arról, ami ma megvalósult. Ünnepeljük
tehát azt a teremtő erőt, amely még nem veszett ki Erdélyben, és hajtsunk főt a
jövőteremtő készség előtt – mondta.
Ovidiu Drăgan polgármester gratulált a tékásoknak teljesítményükhöz,
amely jó hatással lesz a város életére. – Igaz, a szamosújvári polgármesteri
hivatal nem segítette az alapítványt, de legalább nem is akadályozta az Önök
munkáját – tette hozzá derűsen.
A szórványkollégium fontosságát dr. László Attila, Kolozs megyei
RMDSZ-elnök is méltatta, majd Borbély Károly államtitkár beszéde
következett, aki elmondta: át tudja élni a szórványmagyarság örömét, hisz
jómaga is szórványközösségből indult.
– Kutyakötelességünk segíteni az intézmény fennmaradását – közölte Eckstein-Kovács
Péter szenátor. – Erőt és bizalmat ad képviselői munkámban a
szórványmagyarság öröme – tette hozzá Máté András Levente parlamenti
képviselő. Lakatos András, az RMDSZ oktatási ügyvezető alelnöke pedig
azt fejtegette: örömnap ez a pedagógusnak. – Ami itt megvalósult, azt
bizonyítja, hogy mi, romániai magyarok képesek vagyunk maradandót alkotni
túllépve az egyéni érdekeken és a közösséget helyezve előtérbe. Goldschmied
József az Égtájak Iroda programigazgatója is köszöntötte az ittlevőket. Id.
Kabai Ferenc református lelkipásztor, Szakács Endre örmény katolikus
plébános és Küsmödi Attila római katolikus plébános megáldotta a
kollégiumot.
A jelenlévők megtekinthették a tágas és célszerűen berendezett 17 szobát.
Külön helyiségben tartják majd a néptáncoktatást, és egy konferenciatermet is
kialakítottak. Megtudtuk: a kollégium működési költségei eddig megközelítőleg
havi 150 millió régi lejre rúgtak.
A kollégiumavató után került sor az Égtájak Fesztiválra, amelyet a
sepsiszentgyörgyi Gyűszűvirág régizene-együttes nyitott meg, majd a helybeli
Kaláka Néptáncegyüttes szerepelt a színpadon. Fellépett még a kárpátaljai 2.
Számú Általános Iskola és Zeneiskola kórusa, a felvidéki Nádas Néptáncegyüttes
Farnadról, a vajdasági Tisza néptáncegyüttes Péterrévéről, a balánbányai
Ördögborda Néptáncegyüttes, a kolozsvári Szarkaláb, a Bogáncs és a Kisbogáncs
néptáncegyüttesek és a füleki Apropó Kisszínpad.
Nagy-Hintós Diana
Szabadság - 2006-10-09
A baróti református egyház hívására immár hetedik alkalommal gyűltek össze emlékezni a II. világháború, majd esetenként a földvári fogolytábor poklát is megjárt öregkatonák. A mintegy 150 résztvevő között szép számmal voltak jelen elhunytak özvegyei és leszármazottak is.
A megemlékező istentisztelet előtt Incze Sándor nyugalmazott sepsiszéki esperes az aradi tizenhárom vértanúról szólt, majd a szabadságharc mártírjaivá vált tábornokok és az Úz völgyében, Csobánosnál, a Don-kanyarban harcolók közös eszmeiségét vetette egybe. Mint mondotta, a székelység büszke lehet arra, hogy ilyen elődökkel rendelkezik. Ezzel szemben elmarasztalta a magyarság jelen vezetőit, akik nem szégyenkeznek akkor, ha a hazugságot hazugsággal kell lepleznük. Barót polgármestere, Nagy István a nagyobb és jobb Magyarország megteremtése érdekében életüket áldozókra emlékezett, és reményét fejezte ki, hogy legalább most, Európa új arculatának meghatározásában fontos szerepet fog játszani a magyarság.
A székelyföldi autonómia megteremtésével kapcsolatosan Nagy István megjegyezte, hogy ha a fiataloknak sikerül az öregektől örökölt hitüket megőrizniük, akkor azt bizonyosan siker koronázza. A Székely Nemzeti Tanács bardoc-miklósvárszéki tanácsa nevében felszólaló Keserő Sándor az öregkatonák hazaszeretetét emelte ki, s biztosította őket, hogy az autonómia megvalósításától ,,sem pénzzel, sem hatalommal, sem fenyegetéssel” nem tántoríthatóak el.
Barót egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő polgára, Boér Imre a második világháború során mozgósított erd-vidéki katonák sorsát ismertette. Nem teljesen pontos, de a valósághoz közel álló adatai szerint közel háromezer erd-vidékit hívtak be, közülük háromszázan nem tértek haza, a fogságban pedig négyszázan haltak meg vagy tűntek el. A tavalyi megemlékezéskor még 181-en voltak, ma már tizenöttel kevesebben élnek.
Az Úz völgyét megjárt dr. Szőcs Dániel történelmi adatokat sorolt fel azon vélemények ellenében, amelyek szerint a magyarság Mátyás király óta nem nyert háborút, csak csatát, a közel hetven éve történtekről pedig megjegyezte, hogy nem kívánták, de becsületb-l tették, amit tenniük kellett. Azokat, akik vérüket áldozták a haza oltárán, örök tisztelet és megbecsülés illeti - mondotta Szőcs. Az évről évre megrendezett öregkatona-találkozó örökös barátja, Miklós Árpád volt anyaországi képviselő az erdélyieket a nemzettudat megtartóinak nevezte, majd a jelenlegi politikai helyzetre tért ki. ,,Ma a csonka Magyarországon is nehéz magyarnak megmaradni. Azok, akiknek még a neve is hazugság - azok, akik arra buzdítanak, hogy megtagadjuk határon kívül rekedt társainkat, nem magyarok, azok, akik saját népüket nyúzzák, nem is szocialisták -, most a hazugság, csalás és lopás révén taszítják nyomorba nemzetünket”- jelentette ki. Véleménye szerint ilyen körülmények közt a fiatalságot becsületességre és jóra tanítani nem lehet. A beszédek után a volt frontharcosok emlékeztek csatákra, emberekre, múltuk fontosabb eseményeire.
A találkozón fellépett a nagybaconi nyugdíjasklub kórusa, Fábián Anneta és Nagy Csilla verset szavalt, a szeretetvendégség alatt pedig fiatal táncosok palotással szórakoztatták a jelenlevőket.
(hecser)
Háromszék - 2006-10-10
A sürgős őszi munkálatok ellenére népes részvétellel zajlott az aradi vértanúkra való emlékezés Csekefalván vasárnap délután. Az iskola előtti téren a két éve alakult helyi fúvószenekar által játszott, az alkalomhoz illő dallamok teremtették meg a hangulatot. Moldován-Szeredai Noémi unitárius lelkész áhitata után Zsigmond Csaba polgármester köszöntötte a résztvevőket, majd Benyovszki Lajos, Keresztúr polgármestere mondott beszédet. A szabadságért életüket adó hősök példáját Reményik- és Wass Albert-verssel idézte meg a gagyi Nagy Éva diák.
Vajda Domokos református lelkész, a Csekefalvi Ifjak Egyesülete vezetője köszönte meg a részvételt a jelenlevőknek, és meghívta őket a művelődési házba egy kötetlen beszélgetésre, meg a faluról szóló képkiállítás megtekintésére. A szervező Csekefalvi Ifjak Egyesülete mellett a szentábrahámi és keresztúri önkormányzat is koszorút helyezett el a kopjafánál. Az emlékezésen résztvevők, csekefalviak és környékbeliek a művelődési házba vonultak át, ahol az aradi tizenhármakra, illetve a szabadságharc névtelen hőseire emlékeztek.
(pbá)
Udvarhelyi Híradó - 2006-10-10
Marosvásárhelyi zsoltárok – állt a cím a vártemplomi meghívón. Ritka esemény, fehér holló a szinte mindennapos őszi, marosvásárhelyi rendezvények sorozatában, sokaságában? Talán igen. Tény, hogy ritkán szerveznek csak zsoltárkoncertet, még ritkábban olyat, amelyen elhunyt, illetve kortárs, de szinte kizárólag magyar szerzők műveit játsszák. Ennek ellenére csupán maroknyi publikum tette tiszteletét péntek délután a Vártemplomban.
Bevezetőként Horváth Loránd lelkipásztor tartott kiselőadást a műfajról, mint mondta, a magyar a legzsoltárszeretőbb népek egyike, a legszámosabb fordítást mondhatja magáénak.
Az esten számos alkotás felhangzott, Halmos László, Thaly Lóránt, Kálmán Farkas, Bárdos Lajos, Kozma Mátyás, Csíky Boldizsár, Horváth Loránd, Pap Léda, Birtalan József, Neander Joachim, Kerestély Zsolt műveinek előadásában Molnár Tünde orgonaművésznő és Makkai Edit működött közre, fellépett a Psalmus vegyes kar (Kovács András vezényletével), a kistemplomi Evangélium énekkar (vezényelt Csíki Ágnes), szólót énekelt Marton Irén, szavalt Horváth Hajnalka.
A felsoroltak mellett szokatlan, ám érdekes pontjai is voltak a repertoárnak: Molnár Tünde orgonán játszotta a III. Református Világtalálkozó Himnuszát, Horváth Loránd Hálaének Isten áldásaiért című művét pedig basszusgitáron adta elő Antal Ferenc.
nb.
Népújság - 2006-10-11
Két versenyében is nyertest hirdet a székelyudvarhelyi Naturglob Alapítvány. A Pénz nélkül a környezetért elnevezésű verseny keretében iskolások dolgozatait várták környezetvédelmi témák feldolgozásával, a problémákra megoldási javaslatokkal. Sebestény Eszter, az alapítvány ügyevezetőjének közlése szerint a legjobb munkát a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Gimnázium diákjaitól, Magyari Gizellától és Tamás Tímeától kapták, akik Dénes Henriette vezető tanár útmutatásával Hulladékgazdálkodás Udvarhelyszéken címmel írtak dolgozatot. A Fotózz! címmel lezajlott versenyen korhatár nélkül mindenkitől vártak fényképeket Székelyudvarhely jelen környezetéről, a természeti szépségekről és a megoldásra váró problémákról is. Itt az első helyezést Mihály Lóránt érte el. A nyertesek a Naturglob Alapítvány székhelyén, a Rákóczi Ferenc utca 124. szám alatt vehetik át a könyvjutalmakat.
K. E
Udvarhelyi Híradó - 2006-10-11
Ezzel a címmel tartott megemlékező előadást Ballai Erzsébet a borszéki iskola tanulóival. Délután Alsó-Borszék volt a színhelye a megemlékező ünnepségnek. Jákó József református lelkész volt az ünnepi szónok, aki méltatta mind az 1848–49-es szabadságharc eseményeit, mind az 1956-os magyar forradalom fontosságát. Az ünnepi műsort a borszéki tanulók, valamint a Bajkó Sándor vezette fúvószenekar biztosította. Egy-egy koszorút helyezett el az emlékmű talapzatánál a városi RMDSZ, illetve az önkormányzat. Sajnos, nagyon kevesen tartották fontosnak, hogy részt vegyenek ezeken a rendezvényeken.
Farkas Aladár, Borszék
Hargita Népe - 2006-10-11
Hazakerült a tordai reformátusok
több száz éves kelyhe
Október utolsó vasárnapja, azaz a Reformáció ünnepe igen fontos a tordai reformátusok életében, ugyanis az úrvacsorai szertartás alkalmával kezükbe vehetik azt az 1697-ben készült ezüstkelyhet, amelyet 1971-ben az Országos Történelmi Múzeum elvitetett a fővárosba. A harmincöt évig távolban lévő kehely nem véletlenül került haza, többéves párbeszéd sikeres eredménye mindez – tudtuk meg Nagy Albert ótordai református lelkésztől.
A változások után az ótordai református egyházközség a kelyhet először 300 éves „születésnapján", 1997-ben kérte vissza. A minisztériummal és a múzeummal folytatott párbeszéd sikeresnek tűnt, valószínűnek ígérkezett a visszaszolgáltatás. A halogatás technikáját alkalmazva azonban egyik intézmény a másikhoz passzolta a kérdés megoldásának felelősségét, így az ügy egy helyben topogott. Végül mégis megszületett a döntés: a kérést elutasították, arra hivatkozva, hogy az ország törvényei szerint a visszaszolgáltatás lehetetlen. Az ügy ilyen módon egy darabig pihent, míg tavaly az ótordai egyházközséget képviselő Nagy Albert lelkipásztor ismét kérte a kelyhet. Ezúttal az elbírálás kedvezőnek bizonyult, ám egy év eltelte után az illetékes hatóságok még mindig nem voltak hajlandók mozdulni. Az RMDSZ-képviselők közbelépésének köszönhetően azonban lépések születtek.
A XVII. századi 18 cm magas, tömény ezüstből készült, helyenként aranyozott, Románia nemzeti kincsének nyilvánított kegytárgyat október első hetében Szedilek Lenke tordai jogtanácsos, végre hazahozhatta Bukarestből.
Az úrvacsoraosztás alkalmával mindenki kezébe veheti majd a kelyhet, mely olyan érték, ami által Isten igéje érkezik hozzánk, s a szent szakramentum kiszolgáltatik. Az ősi kelyhen keresztül tekinthetünk rá arra, aki nem változik, aki mindenkor ugyanaz a kegyelmes Isten marad – fejtette ki a lelkipásztor.
A reformációi istentisztelet nemcsak azért válik fontossá a tordaiak számára, mivel a harmincöt éven keresztül bukaresti fogságban lévő kegytárgy hazaérkezett, az ünnepségnek van még egy indítéka: száz éve került fel az elkészülést jelentő gömb az ótordai református templom tornyára.
– A hatvannégy méter magas torony az ég felé mutat. Ezért fontos számunkra, hogy ne csak a köveket szemléljük. A csaknem hatszáz éves templomnak, ennek a népnek nemcsak múltja van, hanem megtartó Ura által jövője is. A reformáció ünnepe nem csupán a múltra való emlékezés, hanem szüntelen megújulás Isten igéje által. Ezen ünnepség erre az újulásra fog bennünket ösztönözni – tette hozzá a lelkész.
Az október 29-i hálaadó-ünnepségre, mely egyben történelmi emlékezés is, az ótordai reformátusok szívesen látnak mindenkit felekezeti hovatartozástól függetlenül.
Ladányi Emese Kinga
Szabadság - 2006-10-11
Magyarország, Erdély – 1956 -
Kommunista reformkísérletek, a forradalomhoz vezető út
A Joszif Visszarionovics Sztálin 1953. március 5-i halálával elvileg megnyílt a lehetőség a reformkísérletekre. A Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetőségének (KV) június 27–28-i ülésén szokatlanul éles bírálatok hangzottak el a pártvezetés ellen, Rákosinak le kellett mondania miniszterelnöki tisztségéről, helyette a szovjet vezetés Nagy Imrét támogatta. Megalakult a Nagy Imre-kormány, a miniszterelnök parlamenti programbeszédében új gazdaság- és népbarát politikát hirdetett meg.
A történések elemzésekor nem szabad mellőzni azt a tényt, hogy Nagy Imre meggyőződéses kommunista volt, aki azonban őszintén hitt abban, hogy a szocializmus eszméi emberséges úton, terror és félelem nélkül is megvalósíthatók nem úgy, ahogyan azt pártbeli kollégái, Rákosi és társai tették. Az elemzők szerint a Nagy Imre által meghirdetett új kormányprogram és politika az első olyan kommunista reformkísérlet volt, amely arra irányult, hogyan lehet nem sztálinista módszerekkel szocialista viszonyokat teremteni.
Természetesen a pártapparátusra és a hírhedt Államvédelmi Hatóságra (ÁVH) támaszkodó Rákosi rögtön elkezdte az aknamunkát Nagy Imre ellehetetlenítése érdekében. Közben Moszkvában is megfordult a széljárás: a szovjet vezetés megijedt a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) NATO-tagságától és a Magyarországon beindult erjedéstől, így Rákosi szabad kezet kapott „az antimarxista", „pártellenes" és „jobboldali" Nagy Imre félreállítására. Következésképpen a KV 1955. április 14-én Nagy Imrét – aki változatlanul nem volt hajlandó önkritikát gyakorolni, és „jobboldali hibáit" elismerni – minden állami és párttisztségétől megfosztották, s még a pártból is kizárták.
Az előzményekhez az is hozzátartózik, hogy 1955. május 11–15. között Varsóban, a szovjet blokk országai barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést írtak alá – a Varsói Szerződést – válaszként a kialakuló nyugat-európai katonai együttműködésre. Ugyanakkor az osztrák államszerződés 1955. május 15-i aláírásával Ausztria független, demokratikus, semleges állammá vált. Szeptemberben a szovjet csapatok elhagyták Ausztriát, s ezzel megszűnt a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok itt-tartózkodásának egyik jogalapja. Az a tény viszont, hogy Szovjetunió kivonult Ausztriából, nem jelentette azt, hogy ilyen szándékai lennének a Varsói Szerződés tagállamainak esetében is. Tehát a látszólagos enyhülés ellenére, Szovjetunió nem hagyott kétséget afelől, hogy nem adja fel hegemóniáját a térségben.
Nagy fordulatot jelentett viszont a kommunista mozgalomban az SZKP 1956 februárjában tartott XX. kongresszusa, amelyen az új pártfőtitkár, Nyikita Szergejevics Hruscsov titkos beszámolójában leleplezte Sztálin bűneit, egyebek mellett őrültnek nevezte őt, s a két – kommunista és kapitalista – világrendszer, a Nyugat és a Szovjetunió békés egymás mellett élését hirdette meg. Mindez alapot szolgáltatott a közép-kelet-európai kommunista államokban a reformkísérletekre, és nagymértékben befolyásolta az ’56-os forradalom kirobbanását.
Nagy Imre menesztése után a volt miniszterelnök köré kezdtek gyülekezni a most már tudatosan ellenzéki kommunista értelmiségiek, az időközben lelkiismereti válságba kerülő, önvizsgálatra kényszerült, és fokozatosan a változások mellé felzárkózó kommunista írók és újságírók. Közben a Petőfi Körben szervezett, egyre nagyobb népszerűségnek örvendő vitákon tiltott politikai kérdéseket is feszegetni kezdtek. Az ellenzék legfőbb fóruma az Írószövetség hetilapja, az Irodalmi Újság és a Hétfői Hírlap lett. Az előbbiben jelent meg Háy Gyula: Miért nem szeretem? című rendszert bíráló cikke, amelyet a forradalom előtti idők legnépszerűbb írásaként tartanak számon.
A forradalom közvetlen előzményei között meg kell említeni a hét évvel korábban koholt vádak alapján letartóztatott és kivégzett kommunisták, Rajk László, Pálffy György, Szőnyi Tibor és Szalai András, az úgynevezett Rajk-ügy elítéltjeinek, 1956. október 6-án történt újratemetését is, amelyen az eseményen résztvevő mintegy húszezer ember ÁVH-ellenes jelszavakat skandált. A másik fontos mozzanata az eseményeknek az, hogy október 16-án Szegeden megalakult az első független ifjúsági szervezet, a Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége, a MEFESZ. A Budapesti Műszaki Egyetemen október 22-én tartott gyűlésükön fogalmazták meg azt a 16 pontot, amely a forradalom elfogadott programja lett. Ugyancsak itt határozták el, hogy másnap békés, a lengyelországi eseményekkel szolidarizáló tüntetést szerveznek a Bem-szobornál.
Forradalom, szabadságharc, megtorlás, bosszú
Az 1956-os forradalmat kirobbantó tüntetésen az utcára vonulók egyebek mellett a szovjet csapatok kivonását, szabad választásokat, többpártrendszert, Farkas Mihály, Rákosi Mátyás és társainak a felelősségre vonását, teljes vélemény- és szólásszabadságot, a cenzúra eltörlését, a politikai foglyok szabadon bocsátást, a sztálinizmussal való szakítást, a mezőgazdaság megreformálását követelték.
A tüntetés pesti résztvevői a Petőfi-szobornál találkoztak, a Műszaki Egyetem hallgatói pedig az egyetem elől indultak a Bem-szoborhoz. Innen a Kossuth térre, az Országház elé vonult a tömeg, és Nagy Imre beszédét követelte, aki viszont nem tartózkodott a Parlamentben. Ezért a lakására mentek érte, ő azonban csak a pártvezetés hívására volt hajlandó pár szót szólni a tüntetőkhöz. Beszédében az 1953-as kormányprogramokhoz való visszatérést szorgalmazta, és hazatérésre szólította fel az összegyűlteket. A tüntetők egyik része azonban a Sztálin-szoborhoz vonult, itt már megkezdték a szobor ledöntését, míg másik része a rádióhoz ment, és a 17 pont beolvasását követelte, de az intézmény vezetősége ezt elutasította. Az ide rendelt ÁVH-sok és katonák közül egyesek átálltak a felkelők oldalára, a többiek pedig tüzet nyitottak rájuk. A KV ülésen az időközben párttagságát visszanyert Nagy Imrét nevezték ki ismét miniszterelnöknek.
Október 25-én délelőtt fegyvertelen tömeg vonult a Parlament elé, a békés tüntetőkre azonban a karhatalmi erők és a szovjet páncélosok golyózáport zúdítottak. A felkelők a forgalmasabb helyeken barikádokat emeltek, a középületekről pedig leszedték a hatalmi jelképeket. A harcok október 26-ra országos méreteket öltöttek. Ezen a napon történt a mosonmagyaróvári sortűz is, amely több mint száz áldozatot követelt. Felgyorsult a hadsereg szétesése is, Maléter Pál ezredes, a Kilián laktanya parancsnoka kijelentette, hogy nem hajlandó a felkelők ellen harcolni. Nagy Imre október 28-án hajnalban elhangzott rádióbeszédében tűzszünetet rendelt el, és nemzeti demokratikus mozgalomként beszélt a történtekről. Bejelentette továbbá, hogy a szovjet csapatok kivonulnak az országból, feloszlatják az ÁVH-t, és március 15-ét nemzeti ünnepnek nyilvánítják. Bár a harcoknak nem mindenhol lett vége, ezt a napot a forradalom győzelmének első napjaként tartja számon a történelem.
Másnap a szovjet kormány nyilatkozatban kijelentette, hogy hajlandó felülvizsgálni az egyes országokban tartózkodó szovjet csapatok ügyét. Nagy Imre ismét a Rádión keresztül szólt a felkelőkhöz, beszédében elmondta: megszűnik az egypártrendszer, a kormányzást az 1945-ös koalíciós együttműködés pártjai veszik át, és haladéktalanul tárgyalásokat kezdenek a szovjet csapatok Magyarország területéről történő kivonulásáról.
Október 31-én Nagy Imre bejelentette, hogy megkezdték a tárgyalásokat a Varsói Szerződésből való kilépésből. Ezzel egy időben azonban újabb szovjet csapatok érkeztek Magyarország területére. Nagy Imre mindezt számon kérte a szovjet nagykövettől, és újabb bejelentést tett Magyarország semlegességéről. November 1-jén átalakult a kormány, ebben helyet kapott Kádár János is, aki rádióbeszédében hitet tett a forradalom mellett, és bejelentette a Magyar Szocialista Munkáspárt, az MSZMP létrehozását. Ekkor azonban már a szovjet oldalon állt, amiről senki nem tudott. Közben a szovjetek már november 3-án éjszaka letartóztatták a szovjet csapatkivonásról szóló tárgyalásra érkezett magyar katonai küldöttséget, köztük Maléter Pál honvédelmi minisztert.
November 4-én, vasárnap hajnalban ágyúdörgés ébresztette Budapestet. Hajnali 5 óra 20 perckor Nagy Imre tájékoztatta a lakosságot: „Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével."
Úgyszintén vasárnap a szolnoki rádióban elhangzott közlemény arról értesítette a hallgatókat, hogy megalakult a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, amely a szovjet fegyveresek segítségével megkezdte harcát az „ellenforradalom" ellen, később ugyanitt Kádár János felolvasta kormányának névsorát.
A szovjet katonák elérték a Kossuth teret és beszüntették a Szabad Kossuth Rádió adását. A Parlamentből kivonultak a Nagy Imre-kormány tagjai, kivéve Bibó Istvánt, aki kiáltványt fogalmazott a nyugati világhoz, amit több ország nagykövetségére eljuttatta, majd elhagyta az Országház épületét.
November 7-én a Kádár-kormány letette az esküt, ismét általánossá vált a sztrájk Magyarországon. Az Írószövetség kiáltványában fogalmazta meg: „A forradalomban a magyar nép olyan egyértelműen nyilvánította akaratát, hogy azt csak a nép újabb szabad akaratnyilvánítása tehetné semmissé; alkudozásnak helye nincs." A november 14-én megalakult Nagy-budapesti Központi Munkástanács az ellenállás központja lett, majd 21-én létrejött a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa.
A munkásság, az értelmiség és a diákság határozottan kiállt a forradalom eszméi és céljai mellett. Az MSZMP december elején ellenforradalomnak nyilvánította az októberi eseményeket, és mindenütt egyre erőszakosabban léptek fel az ellenállókkal szemben. Folytak tehát a letartóztatások, bevezették a rögtönítélő bíráskodást, megkezdődtek a kivégzések. Letartóztatták a munkástanácsok vezetőit, betiltották a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsát, felfüggesztették az Írószövetség működését.
A november 4-én a jugoszláv nagykövetségre menekülő Nagy Imre-csoport és családtagjaik – akik többszöri felszólítás ellenére sem voltak hajlandók a Kádár-féle árulást tudomásul venni, és forradalmi követeléseiket feladni – 22-én elhagyhatták a követséget. Lakásuk helyett azonban szovjet katonák – a magyar vezetés tudtával – Romániába deportálta őket, ahol szigorú őrizet alatt a Bukarest melletti Snagovon tartották fogva. Nagy Imrét és társait 1957-ben Romániában letartóztatták, Budapestre hozták, ahol megkezdődött az egy évig tartó kivizsgálás. Ennek nyomán 1958. június 16-án kivégezték Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimesi Miklós újságírót, több társukat pedig börtönbüntetésre ítélték. Történt mindez annak ellenére, hogy Kádár János ígéretet tett: senkit sem fognak kivégezni a forradalomban játszott szerepéért.
Megmozdulások Romániában, erdélyi ötvenhatosok
A magyar forradalom mély hatást gyakorolt a romániai magyar, de nem csak a magyar közvéleményre. A túlélők elbeszélése szerint a forradalom hírére sokakban megfogalmazódott a gondolat, hogy itt is kell tenni valamit. Október 24-én, Mátyás király szülőházában, Kolozsváron tartottak gyűlést a képzőművészetis hallgatók. Egyebek között azt kérték, hogy az egyetem rendelkezzék autonómiával, a diákok számára ne legyen kötelező sem az orosz, sem a román nyelv tanulása, kapcsolatot tarthassanak fenn nyugati diákszövetségekkel, az egyetemi felvételinél ne a társadalmi származás, hanem a tehetség legyen mérvadó. A Szekuritáté már másnap megkezdte a letartóztatásokat.
A temesvári egyetemi hallgatók 1956. október 30-i gyűlésükön, többek között, a szovjet csapatok Romániából való kivonását, a beszolgáltatások enyhítését, a munkások béremelését, és az egyetemi autonómia szavatolását követelték. Válaszként a Szekuritáté tömeges letartóztatásokat hajtott végre, a diáktársaik kiszabadítását követelő másnapi tüntetést pedig brutálisan szétverték.
A Bolyai Egyetemről több diákot és tanárt azért börtönöztek be, mert november 1-jén, a halottak napján fekete karszalaggal a karjukon koszorúkat helyeztek el, és megemlékeztek a kolozsvári Házsongárdi temetőben Erdély magyar szellemiségeinek a sírjánál.
Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégium néhány diákja kezdeményezésére létrejött a Székely Ifjak Társasága (SZIT). A tizenéves diákokból verbuválódó csapat 1957. és 1958. március 15-én titokban, az est leple alatt koszorút helyezett el az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc hőseinek a sepsiszentgyörgyi Erzsébet-parkban álló emlékművének talapzatán. A SZIT tagjait letartóztatták, a kolozsvári katonai törvényszék pedig súlyos börtönévekre ítélte őket.
Külön történet annak a négy baróti középiskolás diáknak az esete, akik 1956. november 8-án este a román–magyar országhatáron átszöktek, hogy a magyarországi szabadságharcosokhoz csatlakozzanak. Közöttük volt Moyses Márton is, aki 1970. február 13-án a brassói pártszékház előtt benzinnel leöntötte, és felgyújtotta magát.
Az 1956. november 4-én Brassóban létrehozott Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége (EMISZ) volt a legnagyobb valamennyi erdélyi szervezkedés közül. Az EMISZ dacolni akart a kommunista neveléssel, az igazi magyar kultúra tanulását és népszerűsítését tűzte ki céljául. Ennek részeként az 1957. március 15-i, fehéregyházi megemlékezésen egy-két szónoklat és szavalat után a fiatalok koszorút helyeztek el a Petőfi-emlékmű talapzatán. Egy év múlva tömeges letartóztatásokkal, és hetvenhét EMISZ-es fiatal bebörtönzésével válaszolt a hatalom.
Ugyanakkor voltak, akik a Kis-Küküllő mentén levelekkel és röpcédulákkal akarták világgá kürtölni, hogy eljön a szabadság órája. Ugyanezt tették a csíkszeredai verselő diákok, akik strófákba szedték érzelmeiket, ezért néhány tanárukkal közösen – összesen tizenegyen – kerültek a vádlottak padjára. Hasonlóképpen gondolkodott az érmihályfalvi Sass-féle csoport, vagy a mezőfelei Kacsó Tiborék, akiket „nacionalista" ellenforradalmi felbujtással állították bíróság elé.
Az érmihályfalviak közül Sass Kálmán református lelkészt, valamint dr. Hollós István volt hadbíró századost halálra ítélték, és kivégezték. Ugyancsak a Partiumhoz kötődik a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezete, a SZVISZ, amelynek öt tagját – két tanárt és három diákot – a szászrégeni diákok csoportjához hasonlóan súlyos börtönévekre ítéltek csak azért, mert szabadságra vágytak. Gyergyószéken könyörtelenül bebörtönözték a kollektivizálás ellen falragaszokkal és röpcédulákkal tiltakozó Fekete Kéz nevű „szervezetet".
Nagyjából összecsengett az ún. Dobai-csoport, valamint Fodor Pál és körének az elképzelése. Mindkettő arra kereste a választ: hogyan lehetne úgy rendezni az Erdélyben élő magyarság és románság státusát, hogy az mindkét nemzetrész számára a lehető legjobb és legmegnyugtatóbb megoldást kínálja. Dobai István kolozsvári nemzetközi jogásznak az volt ez elképzelése, hogy széleskörű felmérések nyomán állítsanak össze egy emlékeztetőt, amelyet juttassanak el az ENSZ-hez.
A Szoboszlai Aladár római temessági katolikus plébános köré tömörülő csoport a kommunista rendszer megdöntését célozva a többpártrendszer bevezetésének szükségességét és tervezetét vázolta fel. Cselekvésre ugyan nem került sor, de a hírhedt Szoboszlai-perben ötvenhat elítéltnek közel 1300 évnyi börtönbüntetést, tizenegy halálos ítéletet osztottak ki, tíz kivégzést pedig végre is hajtottak.
Papp Annamária
Szabadság - 2006-10-11
Nem kell bevallaniuk vagyonukat az egyházak
elöljáróinak
A történelmi és Romániában elismert egyházak vezetőit nem fogják vagyonnyilatkozat-tételre kötelezni – erről döntött a képviselőház jogi bizottsága. A kormány azt javasolta, hogy a magas egyházi vezetők tegyenek vagyonbevallást, de a DP képviselői az SZDP-vel, az NRP-vel, az RMDSZ-szel és KP-val együtt, a szociáldemokraták javaslatára, az előírás törlése mellett szavaztak.
Kibédi Katalin, az Igazságügyi Minisztérium államtitkára szerint az egyházfőknek is be kellene vallaniuk vagyonukat, ugyanis pénzt kapnak az állami költségvetésből, és az, hogy papok, nem menti őket e kötelezettség alól.
Nyugati Jelen
Erdély Ma - 2006-10-12
A két Réty községhez tartozó falu a községközpont északkeleti előterében, ,,szegeletében” fekszik. Itt torpan meg téli szelünk, a Nemere, hogy aztán nagy erővel süvítsen be a Rétyi-szorulaton át Alsó-Háromszékre. A szorulat előtt van a ,,szélfogó szegelet”. (A szorulat ismert földrajzi-éghajlattani kifejezés, a szélfogó szegelet megnevezést pedig a régiek igen gyakran használták.)
Végét járja mindkét településen a krumpliszedés, s ha a minapi eső le nem fékezi, fészer alatt, pincében lenne már sok helyen a termés. Abban egyezik a vélemény, hogy jobb a hozam, mint tavaly, de a szacsvai agyagosban és az Egerpataki nyír zömében homokból álló televényén ritkán érte el a termelő a hektáronkénti magas, 17 tonnás átlagot. A burgonyavész ebben az évben is ,,megtette a magáét”, s bár a kolorádóbogárral nem volt baja a termelőnek, maradt még két jelentős gondja: tetemes károkat okozott a vad, s a krumpli értékesítési-felvásárlási ára nagyon alacsony. A nagybani termelő is kénytelen feleslegét, ha nincs kellő tárolási lehetősége, kilogramonként 5500 régi lejért elkótyavetyélni!
Jó hír azonban, hogy végre sikerül ismét egy 2,2 km-es szakaszát feljavítani annak a községi útnak, amely az E 113-as országutat köti össze Egerpatakon át Szacsvával. Ennek 1,8 km hosszúságú szakaszát Szacsva és az Árpád-hegy emelkedő között a tavaly bitumenes felületi réteggel látták el. Idén a műút melletti Veresmart keresztúttól Egerpatak déli kijáratáig dolgoznak. A munkálatokat kormánypénzből végzi a megyei útügy. A helyiek reménykednek, hogy a fennmaradó 1,1 km szakaszt is kijavítják jövőben. Az így - szakaszonként – megépülő út bekapcsolja majd a festői övezetben fekvő két települést is a falusi turizmus hálózatába - tájékoztatott Dálnoki Lajos polgármester.
Zajos volt a két falu iskolájának udvara. Miként Kelemen Antal, a rétyi központi iskola igazgatója mondta, mind a két faluban az alacsony tanulólétszám okoz gondot. A különbség az, hogy az egerpataki nyolcosztályos iskola épülete igen jó és rendezett, a szacsvai azonban egy lefolyás nélküli, vizes lapályon áll, s feljavítása elkerülhetetlen. A tíz óvodás és a hat iskolás a kultúrotthon két mellékhelyiségében nyomorog. Az épület főjavítására több mint fél évtizede elkészült már a tervezet, ám pénzalap hiányában torzóban maradt. Az akkor felbecsült 500 millió régi lejnek ma már bizonyára a kétszeresére lesz szükség. A központi iskola vezetősége azonban nem mondott le a szacsvai épület megmentéséről.
Hónapok óta lelkipásztor nélkül volt az egerpataki református egyház és a
hozzá tartozó szacsvai leányegyházközség is. Vasárnap ünnepi istentisztelet
keretében beiktatták állásába t. Bod Péter volt kommandói lelkipásztort.
Háromszék - 2006-10-12
A csíkszeredai Németh Géza Egyesület pályázatot hirdet a Németh Géza Emlékdíj elnyerésére. Olyan keresztény pedagógust és az általa javasolt tanítványát díjazza, aki kiemelkedő tevékenységével hozzájárult a magyar kultúra ápolásához, megmaradásához. A pályamunkának tartalmaznia kell a pályázó ez irányú tevékenységének bemutatását, amit az illető pályázó vagy az őt ajánló közösség készít. A díj 100, illetve 60 lej. A pályázatok beküldési határideje: december 20. A díj ünnepélyes átadására 2007. január 21-én kerül sor a csíkszeredai református templomban. Postacím: Németh Géza Egyesület, 530164 Csíkszereda, Pacsirta sétány 6/B/9.
Hargita Népe - 2006-10-12
A Székely Nemzeti Constitutio 500.
évfordulóját ünneplik Agyagfalván
Az agyagfalvi 1506-os Székely Nemzeti Constitutio 500., valamint az agyagfalvi 1848-as Székely Nemzeti Gyûlés 158. évfordulója alkalmából tartanak kétnapos megemlékezés-sorozatot a Hargita megyei Agyagfalván. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség, valamint Bögöz község önkormányzata által szervezett nagyszabású rendezvényen tudományos előadások és kulturális programok révén elevenítik fel a székelység múltjának e két fontos eseményét. Az ünnepségsorozat másnapján, október 15-én délelőtt 10 órától ökumenikus istentiszteletet tartanak a helyi református templomban, majd 12 órakor emléktábla-avatásra, megemlékező ünnepségre és koszorúzásra kerül sor az agyagfalvi emlékmûnél. Az eseményen jelen lesz az RMDSZ számos vezető tisztségviselője, a történelmi magyar egyházak, valamint a civil szervezetek képviselői is. A szervezők mindenkit szeretettel várnak a megemlékező ünnepségekre.
Népújság - 2006-10-12
A Maros-Mezőségi Egyházmegye és a sáromberki református egyházközség szervezésében kerül sor szombaton, október 14-én a VI. Teleki Sámuel egyházmegyei kórustalálkozóra. A délelőtt 11 órakor kezdődő rendezvényen igét hirdet Lukácsy Szilamér esperes-helyettes, majd fellépnek az egyházmegye felnőtt és ifjúsági kórusai.
Népújság - 2006-10-12
Petőfi végérvényesen odaveszett
Sokadik csatavesztés után a háborút is elveszítette a sepsiszentgyörgyi önkormányzat: a brassói közigazgatási táblabíróság megfellebbezhetetlen ítéletet hozott a Petőfi utca ügyében. Eszerint az önkormányzat köteles visszavonni utcanévadási határozatából mindazokat a részeket, amelyek az 1918. December 1. út névmódosítására vonatkoznak: a Tamási Áron Színház sarkától a Sugás Áruház előtti Szent György térig nem lesz Petőfi Sándor utca, a Szent György tértől a Széchenyi István térig (a villanyrendőrös útkereszteződés) pedig nem lesz Mihai Eminescu utca. Érdekes módon az ítélet nem semmisíti meg a közbeeső térelnevezéseket. Arról viszont gondoskodtak a bírák, hogy többé meg ne próbálja az önkormányzat megváltoztatni az államüneppé is vált utcanevet, kimondva: az 1918. December 1. út neve teljes hosszában és minden négyzetcentiméterében szent és sérthetetlen, többé soha nem módosítható.
(vop)
Háromszék - 2006-10-13
Állagfelmérési munkálatok a Farkas
utcai templomban - A tényleges restaurálásra csak két év múlva
kerülne sor
A szakember szerint az egyik károsodás a homlokzat kőelemeinek a kilazulása (Rohonyi
D. Iván felvétele)
A kívülálló szemével nézve a Farkas utcai református templom nincs rossz állapotban. Egy laikus jogosan teheti fel a kérdést: miért kell most restaurálási munkáról tárgyalni? A szakember viszont sok olyan apró hibát fedezhet fel, amelyek helyrehozatala öt-tíz év múlva nagyobb erőfeszítést, befektetést igényelne – tudtuk meg Maksay Ádám műemlékvédelmi szakmérnöktől.
– A műemlékvédelem célja voltaképpen a nagyméretű károsodások megelőzése, ezért szükséges a hibák időbeni feltérképezése és a károsodások kijavítása. Az erre vonatkozó kutatásokat – régészeti, fal-, művészettörténeti-, épületfizikai, épületbiológiai kutatás, tartószerkezeti szakvélemény, építészeti felmérés stb. – időben el kell kezdeni. Ezen kutatások alapján készül majd el a pontos engedélyeztetési és kiviteli terv, amelynek segítségével megvalósítható a szakszerű restaurálás – mondta Maksay.
A pályázaton való részvételt a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT) kezdeményezte, ahol Maksay alelnöki tisztséget tölt be. – Tekintettel arra, hogy az erdélyi református egyházkerületben műszaki előadóként tevékenykedem, az együttműködés egyértelmű volt. Ugyanilyen egyértelmű volt a belvárosi lelkipásztori hivatal és a pályázatírók között, ugyanis tulajdonosként írásos beleegyezésre volt szükségünk a pályázat lebonyolítására. Ez a munka több mint egy éve kezdődött el, 2005. tavaszán. – A szakember szerint pillanatnyilag a legfontosabb munkálatok meghatározásán fáradoznak.
– A károsodások közül megemlíthető a templomhajó gótikus boltozatán található két hosszanti repedés, valamint a homlokzat kőelemeinek kilazulása. Nagyon fontos kitakarítani a tetőteret, azaz a padlást, bezárni az ablakokat, hogy a galambok ne tudjanak bejutni a padlástérbe, mivel a galambürülék jókora károsodást okozhat a tetőszerkezetben és a boltozatban, így fertőző gócponttá válhat, gombásodást okozhat, nedvességszívó hatása által korhad a tetőszerkezet faanyaga stb.
A legutolsó restaurálást a hatvanas évek elején végezték Bágyuj Lajos vezetésével. Mivel a KLMT szerette volna tanulmányozni az akkor végzett munkálatokra vonatkozó dokumentációt, kérvényezték ezek kiadatását, azaz megtekintését a Bukaresti Műemlékvédő Hivataltól. E kérelmük elbírálása is folyamatban van.
– Ha egy templomot szakszerű restaurálásnak vetnek alá, ennek eredménye akár száz-százötven évig is kitart – közölte Maksay Ádám. – A Farkas utcai templom restaurálási tervének és a kutatásnak az előkészületei országos szinten példamutatónak nevezhetők. Nagyon nehezen lehet megteremteni egy ilyen nagymérvű munkálat lebonyolításához szükséges pénzalapokat, ezért már a tervkészítéskor hanyagság, elnagyoltság tapasztalható. Ennek elejét szeretnénk venni, és nagyon remélem, hogy az időben elkezdett, szakszerűen végzett tervezés jó minőségű tényleges munkával párosul, amely a kolozsvári magyarság örömére szolgál majd.
Az építésztől megtudtuk: a romkert régészeti kutatásait Daniela Istrate Marcu, a brassói Damasus régészeti kutatásra szakosodott magáncég vezetője végezte el az Erdélyi Történeti Múzeum, valamint a Művelődés- és Vallásügyi Minisztérium hivatalos engedélyével. A tetőszerkezet állagát, az itt elvégzendő felméréseket a kolozsvári Irod-M, műemlék-helyreállítással foglalkozó cég vállalta. Jelenleg előkészületben van a templom háromdimenziós lézeres térszkennelése, amely a lehető legkorszerűbb technikával hihetetlenül pontos képet alkot a műemlék állagáról. A munka teljes menetéről és kivitelezéséről két hét múlva egy komplex sajtócsomaggal jelentkeznek a szervezők.
Balázs Attila, a belvárosi református gyülekezet lelkipásztora is hasonlóképpen vélekedett, mint Maksay Ádám. – Ilyen esetben a megelőzés sokkal fontosabb, és kevésbé költséges megoldás. A Farkas utcai református templom kiemelt jelentőséggel bír a kolozsvári magyarság életében. Habár még csak a tervkészítés szakaszában vagyunk, bízok a megvalósítás sikerében – összegzett a lelkipásztor.
Nagy-Hintós Diana
Szabadság - 2006-10-13
Torda - Gyermekszámlálás a tordai magyar iskoláért
A tordai RMDSZ székházába összehívott találkozón összegezték az önálló magyar iskola körüli helyzetet. A választmányi tagokon kívül a történelmi egyházak is képviseltették magukat és sok magyar oktató is jelen volt.
Elsőként Ádámosy Klára, a tordai RMDSZ elnöke számolt be az önálló magyar iskola ügyében történt fejleményekről. Elmondta, hogy a magyar közösség májusi utcai tüntetését követően Tudor Ştefănie polgármester írásban kérte a minisztérium és a tanfelügyelőség véleményét arról, hogy szükség van-e vagy sem ez ügyben a tanács elvi beleegyezésére. Míg a minisztérium igenlő választ adott, a tanfelügyelőség azt nyilatkozta, hogy ez csakis az ő hatáskörükbe tartozik, és a tanács csupán abban az esetben szólhat bele egy elvi döntéssel, ha ezt a tanfelügyelőség kéri. A nyilvánvalóan halogatás technikáját alkalmazó tanfelügyelőnő válasza után az elkészült dossziét Eckstein-Kovács Péter szenátor és Máté András képviselő júniusban felvitték a tanfelügyelőségre, ahol az ügy iktatási számot is kaptak. A válaszadásra szánt harminc napos törvényes határidő már rég lejárt, ám a főtanfelügyelő még nem adott választ.
A napokban kiderült, szükséges egy aktuális gyermekszámlálás, mert különben – Török Ferenc helyettes főtanfelügyelő szerint – Titiana Zlătior főtanfelügyelő nem lesz hajlandó tárgyalni a tordai ügyet.
A megbeszélésen jelen lévő tanítók, tanárok felosztották egymás között az óvodákat, és október 24-ig az összeírás végeredménye a tordai RMDSZ-székházban lesz kiértékelve.
– Csak úgy lehet bármit is elérni, ha folytatjuk küzdelmünket. Oktatók, szülők, mind együtt. Ha magyar iskolát akarunk, akkor félreteszünk mindent, és közösen küzdünk – hangoztatta Ádámosy.
Nincs tanterem a magyar osztálynak a főgimnáziumban.
Az egy hónapja elkezdődött tanév számos kellemes és kellemetlen meglepetést hozott: a központi iskola magyar tagozatán 27 első osztályos kisgyerek van és két ötödik osztály indult. Szomorú, hogy a Ioan Opriş Általános Iskolában két gyermek hiánya miatt nem indult első, csak harmadik és hetedik osztály létezik az intézetben, és maximális az esély arra, hogy miután ezek végeznek, a magyar tagozat az iskolában teljesen megszűnjön. Legalábbis furcsa a Mihai Viteazul Főgimnázium magyar tagozatának sorsa is: a négy magyar osztály közül kettőnek nincs osztályterme, a tizennégy kilencedikes között csupán négy tordai, és a végzős tizenkettedikhez, miután minden évben más és más osztályfőnöke volt, az idei tanév elején néhány napig egy román tornatanár osztályvezető is kijárt. Mindezek csak hangsúlyozzák az önálló magyar iskola szükségességét.
11 milliárd régi lej a Teodor Murăşanu Iskolának
A találkozón Székely István Kolozs megyei tanácsos elmondta: a Teodor Murăşanu Általános Iskola a közelmúltban 11 milliárd régi lej értékű támogatást kapott a kormánytól, valamint a megyei tanácstól, az összeget az év végéig kötelező módon el kell költeniük. A jelen lévő oktatók igencsak csodálkoztak az összeg hallatán, ugyanis egy iskolai gyűlésen őket úgy tájékoztatták, hogy „csupán" 5 milliárd lejből gazdálkodhatnak. Tény, hogy a munkálatok már elkezdődtek. Központi fűtést és hőszigetelt ablakokat tesznek az iskolában, ám csak abban az épületben, amelyiket nem kapta vissza a református egyház.
Lelakják az épületeket?
Nagy Albert ótordai református lelkipásztor legnagyobb félelme, hogy az önálló magyar tanintézet létesítésének pillanatáig a visszakapott épületeket „lelakják".
– Múlt héten a Raţiu utcában lévő piros iskola épületének egyik földszinti ablakát keretestől tönkretették. Közvetlenül az eset után megjelent a parókia udvarán az egyik takarítónő, és engem kért fel arra, hogy tétessek új ablakot – mondta a lelkipásztor.
Az oktatók segítségével az RMDSZ székházában megtartott gyűlésen ismét összeszámlálták a Tordán magyarul tanuló gyerekeket. Jelenleg 294 magyar tagozatra iratkozott diák koptatja az iskolapadokat. Elhangzott: ennyi gyermekkel már nyugodtan lehet önálló iskolát létesíteni – ha a sors is úgy akarja.
Ladányi Emese Kinga
Szabadság - 2006-10-13
